Készült: 2024.09.23.01:31:51 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

236. ülésnap (2005.06.13.), 318. felszólalás
Felszólaló Dr. Horváth János (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:17


Felszólalások:  Előző  318  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Folytatom korábbi hozzászólásomat e tárgyban.

Amikor 1947 tavaszán a Szovjetunió a jaltai szerződés betartása helyett fokozott erőszakkal válaszolt, ebben a becsapott állapotban az Amerikai Egyesült Államok olyan felkészülésre szánta el magát, és olyan szövetségi rendszer létrehozatalába kezdett, amely elvezet majd a szabadságjogok érvényesüléséhez mindenütt, ahol eluralkodott a szovjet mintájú diktatúra. Ez az elhatározás realizálódott a NATO által 1990-ben. Bár negyven esztendő erőfeszítéseit igényelte a feladat, a Jaltában kinyilatkoztatott idea és kötelezettségek megvalósítása történt meg.

A jaltai nyilatkozat betartása, betartatása - eredetileg a betartása - átmenetileg mintegy 15-20 évre nem volt valószínűtlen alternatíva a Szovjetunió részéről. Léteztek erre utaló jelzések és reálpolitikai megfontolások. A feltételezett átmeneti fázis a következő lehetett volna: Sztálin erős kommunista országot hoz létre, szemben Trockij világforradalmi szándékával, továbbá Nyugat-Európa megszerzését nem külső erőszakkal, hanem belső átalakulással éri el, továbbá ebben az elképzelésben Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország átmenetileg megtarthatná teljes szuverenitását. Ilyenképpen körülbelül 15-20 év alatt a Szovjetunió Hitler legyőzése okán további rokonszenvet szerezne, és előnyhöz jutna, míg Nyugat-Európa országai leszerelnének, és az amerikaiak hazamennének. Megismétlődne az első világháború utáni helyzet. Mindezek után a második fázisban a Szovjetunió dominálóan kedvező helyzetbe jutna ahhoz, hogy a kontinens Moszkvához kötődjék.

Mégsem ez az alternatíva valósult meg, mivel a háború nem várt sikereket hozott, amelyhez nagyban hozzájárult az is, hogy Hitler vesztésre álló háborúja utolsó szakaszában elit csapatait a nyugati frontra vezényelte. Mindazonáltal annak valószínűsítésére, hogy az átmeneti 10-15-20 esztendő egy lehetséges forgatókönyv volt Sztálin számára, érdemleges adatok találhatók nemcsak a kormányzati okmánytárakban, hanem több magyar és szovjet család személyes levelezésében abban az időben.

Arra is található bizonyíték, hogy korábban Sztálin óvatosabb volt a jövő kilátásainak megítélésében. Míg a közvéleményben és a szakmai irodalomban világszerte megoszlott Jalta értékelése, az Amerikai Egyesült Államok kormányának hivatalos külpolitikája következetes maradt akkor is, amikor jobbról-balról elhangzottak a kiárusítás vagy gerinctelenség vádjai. Az események folyamata szolgáltat bizonyítékokat.

Franklin Roosevelt elkötelezett volt a szabadság és a demokratikus kormányzás mellett; Harry Truman szószegőnek nevezte a korábbi szövetségesét, és elindította a NATO felfegyverzését; John Kennedy vállalta Kuba kihívását; Lyndon Johnson kockáztatta Vietnam fiaskóját; Ronald Reagan szemébe mondta a zsarnokságnak: “Mr. Gorbacsov, tartsa be a jaltai szerződést! Mr. Gorbacsov, bontsa le a berlini falat!ö

Nyilvánvaló, hogy Reagan dramatizálásának nyomatékot adott négy évtized felkészülése a versenyre, amelyben a Szovjetunió lemaradt. Az a tény, hogy ilyen nagyságú erőkülönbség még nem létezett 1956-ban, érthetővé teszi Amerika óvatosságát és passzivitását, de nem az ígéretek elfelejtését. A Szabad Európa-programok folytatták Jalta szellemének ébrentartását a vasfüggöny mögötti népekben és az amerikai közvéleményben. Tévedés és torzítás tehát úgy ecsetelni Jaltát, hogy ott 1945-ben Roosevelt odaadta Sztálinnak Közép-Európát. Éppen ellenkezőleg: Roosevelt és Churchill rávették Sztálint, hogy fogadja el és írja alá a szabad választások eredményeként alakuló demokratikus kormányzás rendszerét.

Tény, hogy néhány esztendő leforgása alatt Sztálin megszegte ígéretét és a szerződést. Tény az is, hogy hosszú távon, ami 4-5 évtized erőfeszítéseit követelte, tehát történelmi távlatban a Szovjetunió nemcsak rákényszerült betartani a jaltai nyilatkozatot, azokat a kötelezettségeket, hanem csődbe is ment, és szétesett az évszázadok harcai nyomán összekovácsolt nagy orosz birodalom is.

Köszönöm az időt. Itt folytatom legközelebb. Köszönöm, elnök úr.




Felszólalások:  Előző  318  Következő    Ülésnap adatai