Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat címe valóban szélesítődik, bővül itt az Országgyűlés plénumán. Már az általános vitában is, a bizottságokban is halljuk azt, hogy nevezetesen az önkéntesség fogalma egész világosan meghatározható, valóban a maga jószántából valaki teszi, ellenérték, ellenszolgáltatás várása nélkül. Így szerepel az igen elegánsan megfogalmazott preambulumában is a törvényjavaslatnak. Idézem: “Mások javára ellenszolgáltatás nélkül végzett önkéntes tevékenységek.ö

Részt vettem az általános vitában és megint ebben a vitában, közben hozzáolvastam különböző, a témával kapcsolatos irodalmat és törvényt, és azt szeretném jelenteni az Országgyűlésnek, hogy az általános tapasztalat már a mi országunkban is és nemzetközi tapasztalat is, hogy az önkéntes munka, szolgáltatás nem szükségképpen jelenti a valamiféle ellenszolgáltatás megjelenését.

Éppen magam voltam ezelőtt néhány nappal az általános vitában, aki figyelmeztettem magunkat, az Országgyűlést és képviselőtársaimat, hogy vigyázzunk az adó belekeverésével, nevezetesen, adójutalmazással buzdítani az önkéntes tevékenységet. Ahogy azt végiggondoltam megint - az irodalomban is szerepelt, és magam is elég sokat írtam erről valamikor -, rájöttem arra, hogy az általános tapasztalat szerte a világon, ahol különösen az önkéntes intézmények jelentősek, és a részarányuk a társadalomban jelentős, ott bizony igen gyakori, majdnem többségében úgy alkalmazzák, hogy a társadalom ösztönzi az önkéntességet. Tetszik érteni?

A társadalom törvény útján vagy pedig úgy, hogy kitüntetik valamilyen társadalmi ranggal, vagy felültetik a pódiumra nemzeti ünnepen azt, aki önkéntesen jót tesz az embertársaival, a társadalommal. Mégis ennek a jutalmazása nem marad el. Az, amiről itt szó volt a múltkor is, és most a módosításokban előkerült többször is, az az adókedvezmény valamilyen formában.

Engedtessék meg, hogy mondjak egy példát. Részese voltam olyan önkéntes intézmények adminisztrálásának, igazgatásának, ahol az önkéntes tevékenységet folytató elment száz kilométerre egy ifjúsági táborba, és ott önkéntesen vagy egészségügyi, testnevelési vagy valamilyen szolgálatot végzett, vagy főzött nekik, és az útiköltségét, az autóköltségét oda-vissza nem fizette meg neki senki, de ő beállíthatta az adóbevallásába az év végén, tehát az adóalapja ezzel csökkent. Ugye, értjük tisztán, hogy nem vonhatta le az adókötelezettségéből, de az adóalapjából, aminek forintértéke vagy dollárértéke - attól függően, hogy milyen adófizetői csoportba tartozik - lehet 15-25-30 százalék értékű.

Ennek az igazolása, a társadalmi és fiskális racionalizálása úgy magyaráztatik meg, hogy ez az önkéntes tevékenység a társadalomban aztán megmozdít más további tevékenységet. Hasonlít ez egy kicsit ahhoz, amit más vonatkozásban PPP-nek nevezünk, a public private gazdasági tevékenységek, invesztíciók vagy valami; ne keverjük össze, de mégis egy hasonlatot kívántam mondani.

Az az önkéntes tehát, aki valamit tesz, aztán elindít egy folyamatot, aminek az értéke, ha értékjelzést hozzáillesztünk ahhoz, hogy a társadalom javára mennyi jó szolgáltatás származott, az lehet három-négy-ötszöröse vagy sokszorosa annak az értéknek, amit ilyen ösztönzőképpen a társadalom juttatott. Ismétlem: vagy olyan formában, hogy adókedvezmény, vagy lehet más is. Adnak neki valahová útiköltségjegyet, hogy menjen el nyaralni, de sokféle megoldása van ennek.

Azért kívántam ezt elmondani, tisztelt Országgyűlés, ebben az általános vitában, mert e tekintetben másképpen érvelek egy kicsit, mint ahogy tettem egy héttel ezelőtt, és úgy érzem, hogy ez hiányzott másoknak, más bizottságok meglátásából is. Elképzelhető, hogy a törvény úgy fog megalkotódni, ahogy most látjuk a bizottságok és az általános vita nyomán, de ha profetizálni mernék és akarnék, akkor azt mondanám, hogy ezek a gondolatok előjönnek egy-két év múlva, és akkor valószínűleg olyan módosításra is sor kerülhet majd.

Köszönöm. (Szórványos taps.)