Felszólalás adatai

Felszólalások:   118-165   166-179   180-181      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, a módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.Most pedig államtitkár úr kérését respektálva, 5 perc technikai szünet következik. (Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik „A Marek József Alapítványról, a Marek József Alapítvány és az Állatorvostudományi Egyetem részére történő vagyonjuttatásról” szóló T/9921. számú törvényjavaslat; „Az Universitas Miskolcinensis Alapítványról, az Universitas Miskolcinensis Alapítvány és a Miskolci Egyetem részére történő vagyonjuttatásról” szóló T/9922. számú törvényjavaslat; „A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítványról, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem részére történő vagyonjuttatásról” szóló T/9923. számú törvényjavaslat; „A Neumann János Egyetemért Alapítványról, a Neumann János Egyetemért Alapítvány és a Neumann János Egyetem részére történő vagyonjuttatásról” szóló T/9924. számú törvényjavaslat; „A Soproni Egyetemért Alapítványról, a Soproni Egyetemért Alapítvány és a Soproni Egyetem részére történő vagyonjuttatásról” szóló T/9925. számú törvényjavaslat; „A Széchenyi István Egyetemért Alapítványról, a Széchenyi István Egyetemért Alapítvány és a Széchenyi István Egyetem részére történő vagyonjuttatásról” szóló T/9926. számú törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztések a parlamenti informatikai hálózaton elérhetők.

Tisztelt Országgyűlés! Elsőként megadom a szót Bódis József professzor úrnak, államtitkár úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, államtitkár úr!

(18.00)

BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Országgyűlés! A mai magyar felsőoktatás elérte fejlődésének azon határát, amellyel markáns továbbfejlődés a mostani működési rendben hatékonyan már nem garantálható. A kormányzat felelőssége pedig abban áll, hogy a fejlődés és a megújulás zálogát jelentő tudást és kreativitást megfelelő intézményi háttérrel, szabályozási környezettel és pénzügyi garanciákkal támogassa.A kormányzati intézkedések elsődleges célja természetesen az, hogy a tudásközpontok és a felsőoktatás munkája elősegítse az ország gazdasági és társadalmi stabilitását, valamint a magyar emberek jólétét, de ugyanilyen fontos az is, hogy ne csak a nemzet hasznára váljon, hanem mérettessen meg a világ előtt, és innovatív megoldásokkal globális, értékteremtő feladatot lásson el.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Kormánya elkötelezett abban, hogy felsőoktatásunk egész rendszerét és annak minden szereplőjét, a hallgatókat, a tanárokat és a kutatókat érdekeltté tegye a minél sikeresebb, nemzetközi szinten is elismerést kiváltó eredmények felmutatásában. Ez azonban, legalábbis számos állami egyetem esetében, a jelenlegi működési feltételek és keretek között nehezen valósul meg. A „Fokozatváltás a felsőoktatásban” címet viselő kormányzati stratégia már 2016-ban irányelvként határozta meg a mennyiségi és minőségi szempontból is optimális felsőoktatási rendszer kialakítását. Felhívta a figyelmet arra, hogy a felsőoktatásnak egyszerre kell igazodnia a gazdasági és munkaerőpiaci igényekhez, a társadalmi elvárásokhoz, valamint a kutatás-fejlesztési és innovációs folyamatokhoz egyaránt. Ezért szükséges egy rugalmasabb és nem pusztán a közösségi forrásokból táplálkozó szisztéma kialakítása.

A jól működő felsőoktatás mindenütt a világban a gazdasági fejlődés katalizátora, a magyar felsősoktatási intézmények is csak akkor válhatnak a gazdaságfejlesztés fajsúlyos tényezőivé, ha a képzéseik a valós munkaerőpiaci igényekhez igazodnak, vagyis ha a társadalom és a gazdaság által elvárt ismereteket sikerül szinkronba hozni az iskolapadban megszerezhető tudással. Ehhez azonban be kell vonni az egyetemek életébe a vállalkozásokat, a későbbi munkáltatókat, akik a nemzetközi trendek tekintetében naprakészek, és nem elszenvedői, hanem alakítói a világgazdasági folyamatoknak.

Ezért az állami szerepvállalás újragondolása a felsőoktatásban megkerülhetetlenné vált. Werner von Siemens találó megfogalmazása szerint: „Nem az a nagy kunszt, ha az ember fejjel rohan a falnak, hanem az, ha a szemével megkeresi az ajtót.” A türelmesen megtervezett és kivitelezett intézményi modellváltások új alapokra helyezhetik a vállalati szektor és a felsőoktatás szereplőinek együttműködését, így a cégek mint megrendelők és finanszírozók egyfelől elvárásokkal, másfelől erőforrásokkal és befektetési szándékkal léphetnek fel a közös siker érdekében. Ezért nyitottá kell válniuk a finanszírozás, a szabályozás és a tudásmegosztás új modelljeire.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány célja, hogy a nemzetközi versenyképesség növelése érdekében hat felsőoktatási intézmény részére nagyobb egyéni mozgásteret és dinamikus fejlődési lehetőséget biztosítson hasonló módon, mint ahogyan tette korábban a Corvinus Egyetem esetében.

Az intézkedést az indokolja, hogy a jelenleg működő 27 állami fenntartású felsőoktatási intézmény nagyjából ugyanazon gazdálkodási, foglalkoztatási és működési sztenderdek szerint látja el feladatát, pedig minden intézmény más és más területen kiemelkedő, így az azonos szabályok és kötöttségek számos esetben akadályozzák őket abban, hogy kellő gyorsasággal reagálhassanak a kihívásokra vagy élhessenek a kínálkozó piaci lehetőségekkel.

A törvényjavaslatban felvázolt szerkezeti szintű átalakítások célja a felsőoktatási intézmények működési környezetének rugalmasabbá tétele, ami azt is jelenti, hogy nagyobb önállóság mellett több felelősséget és szélesebb körű lehetőségek mellett komolyabb teljesítményt várhatunk el tőlük. A modellváltással az intézmények szakterületi sajátosságaihoz és versenypozíciójukhoz tudják igazítani szervezeti kereteiket és humánerőforrás-gazdálkodásukat, ugyanakkor az állam sem vonul ki teljes mértékben az átalakuló intézmények életéből, hanem a felsőoktatási szolgáltatások megrendelőivé, tehát fenntartóból partnerré válik, és hosszú távú keretszerződések, valamint rövidebb, de többéves finanszírozási szerződések keretében vállal garanciát az együttműködésre. Az állam tehát továbbra is stratégiai szerepet tölt be a hazai felsőoktatásban, és a finanszírozáson keresztül a későbbiekben is aktív partnere lesz az intézményeknek.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Országgyűlés! Az egyetemimodell-váltás céljának és indokoltságának bemutatása után engedjék meg, hogy a működési modell lényegi elemeire is kitérjek. Az említett intézmények esetében hasonló forgatókönyv szerint lehetséges az állami fenntartói státusz és szerepkör megszüntetése. A javaslatban szereplő terv szerint az állam átadja az adott intézmény fenntartói jogait egy, az állam által alapított, nyíltan működő vagyonkezelő alapítványnak. A fenntartóváltás után a szóban forgó egyetemek alapítványi fenntartású, közhasznú felsőoktatási intézmények lesznek, és minden tekintetben teljes körű jogutódjaivá válnak a fenntartóváltás előtti egyetemeknek, azaz teljes lesz a jogi és szervezeti folytonosság, ami a hallgatók jogviszonyára és a munkavállalók foglalkoztatására is vonatkozik.

Az egyetemek jelenleg közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott munkatársai a munka törvénykönyve szerinti foglalkoztatási jogviszonyban fognak majd dolgozni. Az egyetemi munka folytonosságát a modellváltás a legkevésbé sem veszélyezteti, miközben az intézmények áttérhetnek a céljaikhoz jobban igazodó humánerőforrás-politika kialakítására.

Ugyanígy az egyetemek jelenlegi hallgatóinak jogviszonyát sem érintik a változások. Minden hallgató abban a finanszírozási formában és abban az oktatási programban fejezheti be tanulmányait, amelyben elkezdte, a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény pedig továbbra is garantálja a szóban forgó intézményekben a széles körű hallgatói önkormányzatiság fennmaradását. A modellváltással az egyetemi képzések nem válnak mindenki számára fizetőssé, az oktatás a legtehetségesebbeknek a jövőben is ingyenesen hozzáférhető lesz, mert az intézményeket ugyanúgy látogatják majd állami ösztöndíjasok és önköltségen tanuló hallgatók, ahogyan eddig is.

Az egyetemek Alaptörvényben rögzített autonómiája szintén megmarad, sőt kiteljesedik, a modellváltás következtében ugyanis a jövőben a szakmai és stratégiai döntések, valamint az azokhoz rendelt források, a személyi és tárgyi feltételek, az infrastrukturális fejlesztések meghatározása és biztosítása a fenntartó alapítvány és a felsőoktatási intézmény egyetértésén alapul majd. Az állam megteremti a kezdő feltételeket a munkához, de a későbbiekben már a pénzügyi és stratégiai döntésekért az alapítvány, a tudomány és tanítás sikeréért pedig az egyetem vállal felelősséget.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egy-egy mondattal bemutassam az intézmények modellváltását, amit tartalmaz az önök előtt fekvő javaslat, és azt is, hogy milyen intézményi célkitűzéseket szolgál a modellváltás koncepciója.

Az Állatorvostudományi Egyetem célja, hogy a XX. század elején kivívott nemzetközi hírnevét visszaszerezze, és újra a világ vezető állatorvosképző intézményei között tartsák számon. A tervek szerint a legkorszerűbb kutatási módszerek alkalmazásával a világban egyedülálló állategészségügyi felfedezések és fejlesztések válnak lehetővé, amelyek egyben piaci értéket is termelnek majd.

A Miskolci Egyetem a borsodi térség társadalmi-gazdasági környezetét fejlesztő tudományos, innovációs, művészeti és képzési ökoszisztéma hatékonyabb és eredményesebb működtetését tekinti céljának, ezen túl az acéliparban a közép- és hosszú távon jelentkező felsőfokú végzettségű munkaerő iránti szükségletet és az iparághoz kapcsolódó kutatásokat tudja kiszolgálni.

A győri Széchenyi István Egyetem célja egy vállalkozó szemléletű intézmény kialakítása, amely megfelelő kutatási, fejlesztési, infrastrukturális és szolgáltatási portfólióval rendelkezik egy globális jelentőségű gazdasági ökoszisztéma megteremtéséhez.

(18.10)

A helyi vállalkozásokkal és az egyetem együttműködésével megvalósítható a nyugat-dunántúli járműipar technikai, technológiai színvonalának, innovációs kultúrájának fenntartható fejlődése, miközben az egyetem multidiszciplináris képzőhelyként betölti lokális szintű társadalmi hivatását.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem célja, hogy dizájn- és kreatív tudásközpontként tovább erősödjön, és olyan vállalati, piaci együttműködésekre képes intézményként működjön a jövőben, amely a magyar kreatívipar fejlődését, versenyképességét biztosítani tudja. A MOME 2030-ra Európa meghatározó progresszív, kreatív oktatási és kutatási központjává kíván válni, amely versenyképes a világ élvonalbeli dizájnegyetemeivel.

A kecskeméti Neumann János Egyetem regionális tudásközpontként és innovációs műhelyként is funkcionáló, komplex szerepkörrel rendelkező, integrált felsőoktatási intézmény, amely a továbbiakban is meghatározó szerepet kíván betölteni a város és a térség gazdasági, társadalmi és oktatási rendszerében.

A Soproni Egyetem célja pedig, hogy erős hagyományaira építve különösen az erdőmérnök és a faipari mérnök képzési területen, valamint a környezet- és klímavédelmi kutatások területén váljon a közép-kelet-európai térség vezető tudásközpontjává.

Tisztelt Országgyűlés! A felsőoktatási szakpolitika nehézsége és egyben szépsége is abból fakad, hogy az intézkedéseket két nézőpontból kell megvizsgálni és meghatározni. Egyrészt számításba kell venni, hogy intézményrendszerünk nemzeti keretek között működik, de maga a felsőoktatás és a tudomány művelése nemzetközi tevékenység. Ez azt jelenti, hogy olyan országokkal kell versenyezni, amelyeknek szinte kimeríthetetlen anyagi és személyi erőforrások állnak rendelkezésükre. Ahhoz, hogy a magyarországi felsőoktatás előnyösebb pozíciót tudjon kivívni a jövőben, új partnerek bevonására és szemléletváltásra van szükség. Ehhez kívánjuk megteremteni a szükséges kereteket az ismertetett törvényjavaslattal.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, támogassa a kormányt a felsőoktatás versenyképességét javító céljainak elérésében. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK : Köszönjük, professzor úr. Köszöntöm újból képviselőtársaimat. Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Vinnai Győzőnek, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VINNAI GYŐZŐ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, pontosabban hat törvényjavaslat együttes általános vitája folyik, és ahogy az államtitkári expozéban hallottuk, az egyetemi szféra kezdeményezésére, vagy mondhatom azt, hogy kétoldalú vagy többoldalú egyeztetések után került sor ennek a törvényjavaslatnak a benyújtására.Mi alapozta ezt meg? Tehát három kérdésre szeretnék válaszolni. Az egyik, hogy a törvényjavaslatot mi alapozta meg, miért kerül most ide, a javaslat elfogadásának szükségessége és a javaslat tartalmi elemei.

Engedjék meg, hogy elmondjam azt, hogy 2010 óta Magyarország gazdasági és pénzügyi stabilitása jelentősen javult, ezért több forrást és több figyelmet tudunk fordítani felsőoktatási rendszerünk működtetésére. Ugyan vannak sikerek, de ahogy államtitkár úr is mondta, az egyetemi oktatás, a kutatás és az innovációs tevékenység valójában nemzetközi térben, nemzetközi versenyben zajlik, amelynek szereplői gyakorlatilag globális társadalmi, politikai, gazdasági trendeknek megfelelően változnak. Ezért kell az egyetemeknek, a nemzeti keretek között működő felsőoktatási intézményeknek állandóan megújulniuk.

A jogalkotóktól pedig az várható, hogy egy más szabályozási és szervezeti keretet hozzanak létre, amelyben az egyetemi szféra sokkal jobban tud reagálni a világban zajló folyamatokra, legyen szó a képzések iránti nemzetközi kereslet növeléséről, az innováció hasznosulásáról vagy éppen az új forrás bevonását jelentő vállalati együttműködések iránti igényekről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Több szó esett már az előző törvényjavaslat vitájában a „Fokozatváltás a felsőoktatásban” című anyagról. Engedjék meg nekem, hogy abból a szempontból idézzek néhány mondatot ebből az anyagból, amely ráirányít arra, hogy hogyan nőhet a versenyképessége, hogyan változhat a működése, hogyan változhatnak a szervezeti keretek egy új modellben, hiszen modellváltásról van szó, és a Corvinus Egyetemen mint egy pilotprogramban már bebizonyította azt, hogy működőképes ez a modellváltás. De azt is hallottuk államtitkár úrtól, hogy nem ugyanaz, nem ugyanazt akarjuk a hat egyetem esetében, ahogy a Budapesti Corvinus Egyetemnél történt, de hát hasonló a helyzet, hiszen ott is egy közhasznú alapítvány működésére helyeztük az egyetemi munkát.

Akkor szólnék a „Fokozatváltás a felsőoktatásban” című anyagról, hogy a modellváltás célját hogyan fogalmazta meg, hogyan határozta meg, és mondom, 2015-ben és ’16-ban a Kulturális bizottság ülésén többször vitatkoztunk ellenzékiek, kormánypártiak, hogy mi a lényege ennek a modellváltásnak vagy paradigmaváltásnak, és az ellenzék is dicsérte többször. Először azt mondták, hogy nincs egységes koncepció, utána közösen megállapítottuk, hogy mégis van koncepció, sőt átgondolt stratégia az, amelynek mentén ez a Corvinus-pilot kialakult.

Idéznék akkor az anyagból. „A cél az ország térszerkezetéhez igazodó, hatékony és eredményes intézményrendszer kialakítása és ennek pozicionálása a Kárpát-medencében, illetve az Európai Unióban.” Én teszem hozzá, hogy természetesen a világ minden táján. „Érdemes újradefiniálni a felsőoktatás üzleti viszonyait és rendezni az állami és intézményi felelősségi köröket. Szükséges megválaszolni azt az alapvető kérdést, hogy ki a felsőoktatás tulajdonosa és ki a vevője, a megrendelője. A felsőoktatási stratégia azt az elvárást támasztja az intézményekkel szemben, hogy alaptevékenységük, oktatási és kutatási tevékenységük során egyre nagyobb mértékben támaszkodjanak a saját bevételeikre, külső piaci forrásokra.” Eddig az idézet.

Nézzük, hogy mi a szükségessége ennek a törvényjavaslatnak! A jelenlegi törvényjavaslat szerint újabb hat intézmény kap lehetőséget arra, hogy rugalmas keretrendszerben működjön tovább, és ezzel jobban kiaknázhassa a kínálkozó piaci lehetőségeket és a nemzetközi együttműködéseket. Gazdálkodás, humánerőforrás-politikai és stratégiai célok meghatározása tekintetében nagyobb önállóságot élveznek majd ezek az intézmények, de ezzel együtt nagyobb lesz a felelősségük is.

A fejlődés versenyalapú perspektívái nyílnak meg számukra, amely alkalmazkodást, szemléletváltást, merész újításokat  remélem, mindannyiunk javára -, teljesítményelvűséget és kooperációs készséget követel meg a szóban forgó egyetemektől. Az állami szerepvállalás ezzel a lépéssel párhuzamosan szintén új alapokra helyeződik, hiszen fenntartóból, ahogy államtitkár úr is mondta, partner és megrendelő lesz.

Tisztelt Ház! A modellváltás általános célja, hogy az egyetemek a helyi társadalmi élet, az értelmiségképzés és a gazdaságfejlesztés motorjaként az igényekre rugalmasan reagálva biztosítsák a képzési, kutatási, innovációs, művészeti, valamint sport- és kulturális szolgáltatási hátteret egy-egy régió, végül is az ország versenyképességéhez. A modellváltásra azért van szükség, hogy az egyetemek képesek legyenek a saját minőségi elvárásaiknak, valamint társadalmi, kulturális, a piaci és a tudásipari környezet elvárásainak megfelelő gyors, rugalmas, hatékony feladatellátásra.

Mind a hat egyetem vonatkozásában nem akarom megismételni, hiszen államtitkár úr elmondta, hogy mondjuk, az Állatorvostudományi Egyetemmel, a Széchenyi Egyetemmel kapcsolatban mi az elképzelés, hasonló a forgatókönyv, vagyonkezelő alapítványok működtetik, ingatlanokat, ingóságokat juttatunk. Például a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem egy ingatlant, a Széchenyi István Egyetem pedig 58-at, ez a két szélső érték, 1-58, és a többiek a kettő között találhatóak.

(18.20)

Alapvetően megmarad az alaptevékenység, oktatási, tudományos, kutatói, hallgatói, tanulói, oktatói, kutatói, tanári támogatási programok, tehetséggondozás, rászorultsági alapú támogatást is biztosít. Tehát ezek a feltételek maradnak, gyakorlatilag egy olyan rugalmas új szervezeti keret alakul ki, amely az említett egyetemek versenyképességét javítja, és márpedig, ha egyetemeink jobban működnek, akkor az ország versenyképessége is javul. A kiművelt emberfők hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az ország gazdasági, társadalmi fejlődése felgyorsuljon, és mindez mindannyiunk javára, a magyar nemzet javára válik. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Brenner Kolomannak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Professzor Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! „Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is.” Azt hiszem, ez a klasszikus idézet az, amit ennek a törvénytervezetnek a vitájában nekem legelőször is itt a tisztelt Ház színe előtt el kell mondanom. Már csak azért is, mert azok az érvek, amiket itt tisztelt fideszes képviselőtársaimtól is hallottam, ezek azzal az alapítványi formával, amely a törvénytervezetben felsorolt egyetemekre most a kormány szándékai szerint vár, nem biztos, hogy úgy korrelál, ahogy ez az államtitkár úr expozéjából is kiderült. Mert, nagyon konkrét példákat fogok mondani, és ezt rektor úr mint szintén volt egyetemi vezető, nagyon pontosan ismeri. Mi a gond a közbeszerzésekkel? Az a gond a közbeszerzésekkel, hogy valóban, ahogy államtitkár úr említette, 25 állami egyetemen szinte egységes struktúrában próbáljuk ezt kezelni. Ennek aze az egyetlen megoldási módja, hogy alapítványi formába forgatom át az egyetemet? Nem, nemes egyszerűséggel, ahogy ezt már hosszú évekkel ezelőtt javasolta a Jobbik, ki kell venni a közbeszerzési törvény hatálya alól az egyetemeket, meg van oldva a probléma, és akkor nem kell, mondjuk, egy ELTE méretű intézményben, ha gyufát vásárolunk, és mivel összegyetemi szinten vásárolunk gyufát, ezért azonnal meg fogjuk haladni a közbeszerzési határértéket, és akkor kiírni a közbeszerzést gyufabeszerzésre. Tehát az egyik ilyen érv, amit nagyon sokszor mondanak, szerintem nem a formától függ, az alapítványi formától függ.

Ugyanez vonatkozik a bérezésre is, tisztelt államtitkár úr, hiszen jómagam ott voltam egy olyan felsőoktatási konferencián is, ahol rektor úr tartott előadást a Rektori Konferencia nevében arról, hogy az egyetemi tanári 1-es fizetést azonnal meg kell emelni 850 ezer forint bruttó fizetésre ahhoz, hogy egyáltalán a tudományos utánpótlással történjen valami hazánkban. Ez évekkel ezelőtt volt, és azóta sem itt tartunk, ha jól emlékszem a konkrét, jelenlegi számokra.

Tehát én azt gondolom, hogy ez sem attól függ, hogy egy alapítványban vane egyetem működtetve, vagy pedig állami egyetem, hanem ez attól függ, hogy mennyi finanszírozást kapnak az egyetemek. És ugye, nyilvánvalóan egy olyan, mondjuk, kormányzati struktúrában, ahol korábban az EMMI-ben volt a felsőoktatás  egy ilyen nagy Molochban, ahová nagyjából minden olyan területet összetoltak, ami a kormányfőt nem érdekli, és csak pénzbe kerül az ő szemében -, most pedig az ITM minisztériumában, a felsőoktatás nyilvánvalóan nem a helyén van. A Jobbik mint nemzeti néppárt nagyon régóta követeli azt, hogy az oktatást, ezen belül az egyetemi világot is egy önálló oktatási minisztérium felügyelje, hiszen csak így lehet azt biztosítani, hogy a teljes oktatási rendszer, márpedig ezt egy holisztikus szemlélettel csak egységben lehet kezelni, aztán valóban a kormánydöntések középpontjába álljon.

A következő kérdés, ami számomra ezt a bevezetőt indokolja, az a Corvinus mintája. Én egyetértek azzal, hogy ez a konstrukció eltér és jobb mint a Corvinus alapítványi fenntartása, ugyanakkor szeretnék arra emlékeztetni úgy is, mint az Európa Tanács egyetemi autonómiáért és akadémiai szabadságért felelős jelentéstevője, hogy például a Corvinus szakszervezete vezetőjének véleménye szerint tavaly júniusban a szenátus megkérdezése nélkül fogadta el a Corvinuson az egyetem szervezeti és működési szabályzatát a kuratórium, és az egyetem új elnökét is anélkül nevezték ki, hogy erről az egyetem akadémiai vezetőszférája elmondhatta volna a véleményét. Ez az én véleményem szerint komoly korlátozása az egyetemi autonómiának és az akadémiai szabadságnak. Egész pontosan az akadémiai választott vezetők részvételét visszaszorítja a döntéshozatalban, azt hiszem, egész pontosan ez a megfogalmazás, tisztelt államtitkár úr.

Tehát, ha elfogadjuk azt, hogy a Corvinus modelltől ez egy pozitív előrelépés, és én ezt elfogadom, akkor azért vigyázó szemünket a Corvinusra vessük, mert látjuk azt, hogy ott az akadémiai vezető szféra szerepe folyamatosan szorul vissza a döntések meghozatalánál.

Én azt gondolom, hogy ez nem jó. Mégpedig azért nem jó, mert gyakorlatilag azzal, hogy valós munkaerőpiaci igényt kell majd kielégíteni az egyetemeknek, pontosan idézem államtitkár urat, az egy nagyon érdekes feladat, tisztelt képviselőtársaim, mert ha valaki nekem meg tudja azt mondani az Úr 2020. évében, hogy majd nyolc év múlva mi a munkaerőpiaci igény, meg milyen állások lesznek egyáltalán, meg lesze még belsőégésű motor hajtotta autóipar Magyarországon, akkor annak gratulálok. Merthogy senki nem tudja ezt jelenleg megmondani a felgyorsult fejlődésnek  idézőjelben  hála.

Tehát azt gondolom, hogy a valós munkaerőpiacra való hivatkozás a szélesebb közvélemény számára lehet, hogy jól hangzik, de aki egy kicsit is közelről ismeri az egyetemi világot, az pontosan tudja, hogy ez konkrétan nem jelent semmit. Ez pontosan azt jelenti, hogy most egy szak szerkezetét, amikor meghatározzuk, akkor fogalmunk sincs arról, hogy az első végzett nyolc év múlva milyen állást fog kapni, és a fejvadászcégek pedig amúgy is csak azt mondják, hogy tudjon nyelveket, tudjon csoportban jól együttműködni, és ugye a XXI. századi kompetenciákat sajátítsák el a hallgatóink. Körülbelül ennyit vár el a munkaerőpiac, nem lebecsülve semmilyen szakmai képzést, ami tényleg egy szűk szakmára képez, mint mondjuk, egy fogorvosképzés.

Tehát azt gondolom, hogy nagyon-nagyon indokolt lenne, és erre kérem a tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, hogy elfogadják az általam benyújtott módosító indítványokat, és erre tisztelettel kérem államtitkár urat is, amely éppen azt megakadályozandó, hogy az akadémiai vezetőszféra kiszoruljon a döntéshozatalból, a kuratórium tagjaiként ex officio beemelné az egyetemi vezetőket. Erre vonatkozó módosító javaslatomat benyújtottam.

Tehát tisztelettel azt kérném, hogy ezt fogadják el, és akkor a félelem a görögöktől belőlem egy kicsit oszladozna, és tudnám esetleg támogatni bizonyos esetekben ezeket az átalakításokat, hiszen  és akkor itt kitérek az egyes egyetemekre is  itt azért elég különböző egyetemekről van szó, és különböző helyzetekről van szó. Tehát nem igazán értem itt sem az egységes kezelési módot, ha már erre rászorultunk, hogy alapítványi formába vigyük át az egyetemek működését. Hiszen, ahogy nagyon helyesen elhangzott, teljesen más a helyzete egy Miskolci Egyetemnek egy borsodi térségben az ottani munkaerőpiaci helyzettel, idézőjelben mondom, munkanélküliségi helyzettel, vagy mondjuk, az Audi áldásos tevékenysége során felépült Széchenyi Egyetemnek, amelynek valóban egyfajta komoly regionális szerepe is lett, hála a Jóistennek.

Teljesen egyértelműnek tartom azt is, hogy mondjuk, egy olyan, viszonylag szűk szakmai képzést nyújtó egyetemnél, mint a MOME vagy akár az állatorvosi egyetem  ráadásul az állatorvosok többsége piaci alapon működik aztán később -, ott ezeknél az egyetemeknél én el tudom fogadni az alapítványi formát, hiszen az egy teljesen normális dolog, hogy egy ilyen viszonylag szűk szakmai metszetet megjelenítő egyetem esetében sokkal rugalmasabb forma lenne az alapítványi forma. Egyébként, ahogy említettem, én levelet is írtam az érintett rektoroknak és dékánoknak, és ez be is igazolódott, hogy például a MOME esetében gyakorlatilag ők ezt 2013 óta valóban önmaguktól kérték, és így tovább, és így tovább. De ne egységesítsük az összesre ezt, hiszen azért voltak itt olyan intézmények is, akik ezt korántsem így élik meg.

(18.30)

A Soproni Egyetem nekem, mint a Jobbik soproni elnökének és ezen egyetem valamikor oktatójának természetesen szívügyem. Ez egy környezetvédelmi tudásközpont, illetve egy klasszikus erdészeti egyetem volt valamikor, és azt, hogy elvigyük a Soproni Egyetemet, én kimondottan támogatom és üdvözlöm. Az, hogy az alapítványi forma erre mennyiben lenne jobb egy olyan egyetemnél, amely marad állami fenntartásban, de egy regionális centrumként végre fel lehetne építeni, végre lehetne nemzetközi kisugárzása, hiszen ott van az osztrák határszélen, és nagyon sok egyéb oka van annak, hogy ez eddig nem történt meg  ebbe már nem szeretnék itt belemenni , az egy teljesen más lapra tartozik az én szememben. Tehát én például a Soproni Egyetem tekintetében nem nagyon látom a konkrét előnyöket, a környező régióból fakadó előnyöket.

Apropó, régió: itt visszautalok az előző napirendi pontban már részben elmondott véleményemre arról, hogy a felsőoktatási struktúrát és az intézményrendszert regionális alapon kell átgondolni. Szerintem tényleg nem az a fontos ebből a szempontból, hogy egy alapítványi forma vagy állami egyetem létezik, hanem az lenne fontos szerintem, hogy regionálisan a magyar állam döntse el, hogy az adott régió szempontjából kiemelkedő fontosságú egyetemek államilag kiemelten támogatásra kerüljenek, míg egy magánegyetem nyilván nemcsak az adott régióban fejt ki néha természetesen pozitív hatásokat, hanem az egyben egy üzleti vállalkozás is, amelynek egy teljesen más filozófiája van. Szerintem a felsőoktatási fejlesztési struktúránkban, a fokozatváltásban ezt sokkal jobban figyelembe kellene venni, és ezt szét kéne szálaznunk, és nem ilyen általános indoklásokat kellene mondani egy ilyen törvény előterjesztésénél a véleményünk szerint.

Összefoglalóan: ha már átveszik az alapítványi formát ezeknek az egyetemeknek a vezetésében, akkor tessék átvenni annak az irányítási protokollját is, és ne a miniszter nevezzen ki mindenkit a kuratóriumba, mert akkor az azt jelenti, hogy a miniszter egy személyben megszabja majd, hogy mi történik az adott egyetemen. Éppen ellenkezőleg, kérem, fogadják el a módosító javaslataimat, amelyek a választott egyetemi, akadémiai vezetőket visszaemelik a stratégiai döntésekbe, hiszen enélkül nem lehet egyetemi autonómiáról beszélni véleményünk szerint.

Amennyiben ezeket a módosító javaslatokat tudják támogatni, akkor támogatjuk ezeket az előterjesztéseket. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Nacsa Lőrincnek, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! 2010-ben a nemzeti kormány, a Fidesz-KDNP-kormány eladósított egyetemeket, óriási mértékű munkanélküliséget és kilátástalan helyzetű fiatalokat örökölt a Gyurcsány-Bajnai-kormányok folyamatos megszorításokra épülő konzekvens politikájának következtében. Az elmúlt évtizedben a magyar gazdaság teljesítményének köszönhetően, a magyar embereknek, a magyar cégeknek, a magyar munkavállalóknak, munkaadóknak és a magyar kormánynak is köszönhetően a magyar gazdaság teljesítménye nőtt, és így több forrás és több figyelem irányult a magyar felsőoktatási rendszerre. Csökkent a felsőoktatási intézmények adósságállománya, és folyamatosan nőtt a felsőoktatási intézmények finanszírozására fordított összeg a költségvetésben. Az elmúlt évek gyors világgazdasági dimenzióváltása, az előttünk zajló új digitális ipari forradalom bebizonyította, hogy a jelenlegi felsőoktatási kereteknek is alkalmazkodniuk kell a változó globális tendenciákhoz. Bebizonyosodott, hogy a jelenlegi szabályozási és szervezeti keretek között működő intézményrendszer nehezebben tud reagálni a világban zajló folyamatokra, legyen szó a képzések iránti nemzetközi kereslet növeléséről, az innovációk hasznosulásáról vagy éppen az újabb forrás bevonását jelentő vállalati együttműködések iránti igényekről. Így a magyar kormány elsőként a Budapesti Corvinus Egyetemet választotta, majd az Országgyűlés ezt el is fogadta, hogy ott új intézményi működési modell lépjen fel, melyet közhasznú alapítványi működésbe helyezett. A jelenlegi törvényjavaslat szerint újabb hat intézmény kap lehetőséget arra, hogy egy sokkal rugalmasabb keretrendszerben működjön tovább, és ezzel jobban kiaknázhassa a kínálkozó piaci lehetőségeket és a nemzetközi együttműködéseket.

A gazdálkodás, a humánerőforrás-politikai és stratégiai célok meghatározása tekintetében nagyobb önállóságot élveznek majd ezek az intézmények. Itt utalnék Brenner Koloman akadémiai szabadságot féltő nyilatkozataira. Tehát gazdálkodás, humánerőforrás-politikai, tudománystratégiai célok tekintetében nagyobb lesz az önállóságuk, de ezzel együtt természetesen nagyobb lesz a felelősségük is; ezt is fontos megjegyezni, hogy a nagyobb önállósággal nagyobb felelősség jár. Az állami gondoskodás biztonságos, de szűkös körei helyett fejlődő versenyalapú perspektívák nyílnak meg számukra, ami alkalmazkodást, szemléletváltást, akár merész újításokat és mindenképpen teljesítményelvűséget és kooperációs készséget, együttműködési készséget követel majd meg a szóban forgó és az előterjesztésben szereplő hat egyetemtől.

Az állami szerepvállalás ezzel a lépéssel párhuzamosan szintén új alapokra helyeződik, hiszen fenntartóból partner és megrendelő lesz az államból. Nagyon fontosnak tartom ezt a kapcsolati különbséget kiemelni, hogy nem fenntartó, hanem partner lesz az állam, a minisztérium, az állam megrendelőként tud föllépni, és nem fenntartóként. Azt gondolom, hogy ebben fogható meg ennek a szemléletváltásnak vagy modellváltásnak a lényege. Ugyanakkor a hazai elitképzés, az oktatói és tudományos közösség iránt érzett társadalmi felelősség nem csökken az államban, mert a saját lábukra álló egyetemek értékteremtő munkája a magyar nemzet érdekében és többnyire itthon hasznosul majd.

Nagyon fontosnak tartom elmondani, amit már a kollégáim is elmondtak, hogy ez nem ugyanaz a modell, ami a Corvinus Egyetemnél már bevezetésre került. Azt gondolom, az a legfontosabb különbség, hogy ez a hat intézmény nem szakad el az államtól, az állam továbbra is stratégiai és aktív szerepet tölt be a felsőoktatásban, ám a jövőben sokkal inkább az egyetemek szolgáltatásait megrendelő szereplőként fog fellépni az állam. Így ezek az egyetemek kikerülnek a közvetlen állami fenntartású intézmények köréből, a feladatellátáshoz szükséges infrastruktúra, ingó és ingatlan vagyon pedig a saját tulajdonukba kerül.

Azt gondolom, teret kell adnunk annak, hogy az intézmények sokkal hatékonyabban gazdálkodhassanak, és egyre nagyobb mértékben támaszkodhassanak majd a saját bevételeikre. Nyilvánvalóan itt közbeszerzési könnyítések is lesznek a minél hatékonyabb működés érdekében, és kiemelten fontos  többször szóba került ebben a vitában és az előző vitában is  a bérezés kérdése. Ez az új keret, tisztelt képviselőtársaim, lehetőséget nyit majd a teljesítményalapú, differenciált javadalmazásra is. Tehát amiért önök aggódtak, itt most pont megnyílik egy ilyen ablak, és lehetőség lesz arra, hogy teljesítményalapú, differenciált javadalmazás kerüljön bevezetésre. Abban nyilvánvalóan egyetérthetünk, hogy ez motiváló erővel bír majd, azaz egyértelműen hozzá fog járulni az egyetemek hatékonyabb, versenyképesebb és eredményesebb működéséhez.

Azt gondolom, hogy minden egyetemnek, minden felsőoktatási intézménynek, de az itt szereplő intézményeknek is van társadalmi szerepe. Van egy társadalmi elvárás, hogy ne csak oktatógyárként vagy diplomagyárként működjenek ezek az intézmények, hanem ahol vannak, vegyenek részt a helyi közösségek életében. Itt szóba került Sopron, Kaposvár és több település. Ezek az intézmények részt vesznek a helyi közösség életében, és a kiművelt emberfők, a polgárság megerősödésének központjai tudnak lenni ezekben a régiókban, ezekben a térségekben. Így azt gondolom, hogy a mostani modellváltás hasznos és eredményes modellváltás lehet, rákényszeríti a piaci szereplőkkel való együttműködésre is az egyetemeket, bevezet egy új rendszert, ami által hatékonyabban és eredményesebben tudnak működni. A Corvinustól bár eltérő, de nyomokban nyilvánvalóan hasonlóságot tartalmazó modell eredményes tud lenni. Nemzetközi előrelépést is várunk ettől az átalakítástól. A több nemzetközi partnerséget, akár vendégoktatókat, a cserediákok kapcsolatainak a kiterjesztését és a vállalati kapcsolatokat emelném még ki ebből.

A KDNP-frakció támogatja a törvényjavaslatot. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak, jegyző úrnak.

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Most tulajdonképpen egy ismétlő vitában vagyunk, hiszen ezek a javaslatok összefüggenek a felsőoktatási törvény korábban tárgyalt módosításával is. Talán szerencsésebb is lett volna  de ezt nem mi döntöttük el -, ha egyben tárgyaltuk volna az egyes intézményekre vonatkozó és az általános szabályokat.

(18.40)

Hadd kezdjem az ütemezéssel! Azért mégiscsak, egyrészt hogyha a magyar felsőoktatás az a mosoly országa lenne, amelyről itt Nacsa képviselő úr olyan lelkesen beszélt, és olyan nagyszerű lenne a helyzet, akkor minden valószínűség szerint nem többedik miniszter lenne felelős a felsőoktatásért többedik irányítási struktúrában, akkor nem a megszámolhatatlan sokadik modellről, koncepcióról és törvényjavaslatról tárgyalnánk itt a tíz év alatt, akkor nem kellene megváltoztatni korábban hozott döntéseket, és csöndben mondom: hogyha így lenne, akkor nem most, a koronavírus-járvány idején tárgyalnánk ezt a törvényjavaslatot, ráadásul utolsó napirendi pontként ebben a kellemes késő délutáni vagy esti órában. (Dr. Brenner Koloman: Inkább esti!) Ismerjük ebből a szempontból az önök politikai érzékét, nyilván azért hozták ezt most be, mert én értem, amit az államtitkár úr mond, hogy itt van egy régóta zajló munka, de legyünk őszinték, be lehetett volna hozni ezt a javaslatot rögtön a parlamenti ülésszak elején is, és nyilván lehetett volna vele várni addig, amíg véget ér a járvány, és egy érdemi társadalmi vita és a mostaninál talán színesebb politikai vita jöhetett volna össze.

De hát értem, csak nem értek vele egyet, hogy az a szándék, hogy lehetőleg sutyiban el lehessen fogadni ezt a törvényjavaslatot, akkor, amikor az országot az foglalkoztatja, hogy húsvétkor hova lehet elmenni, és hova nem lehet elmenni, vagy azon aggódik, hogy hány megbetegedés és hány áldozat lesz még, akkor nyilván könnyebb olyan törvényjavaslatokat a parlament elé hozni, amelyek  hogy mondjam finoman?  nem élveznek széles körű támogatást és lelkesedést, és amelyiknek az alapvető kérdésére, azt kell mondanom, itt a parlamenti vitában sem sikerült választ adni. Merthogy értem én, amit mondanak, és ne legyen félreértés, én húsz éve is azt mondtam, meg most is azt mondom, hogy ha azt akarjuk, hogy rugalmasabb legyen a felsőoktatási rendszer, nagyon helyes; ha azt akarjuk, hogy kevesebb állami szabályozó legyen, amelyik gúzsba köti az egyetemek autonómiáját, nagyon helyes. Ha azt akarjuk, hogy lehetőséget kapjanak az egyetemek arra, hogy gazdálkodjanak a vagyonukkal, nagyon helyes; hogyha azt akarják, hogy az egyetemek jobban együtt tudjanak működni az üzleti szférával és  én hozzáteszem, bár erről most pont Nacsa képviselő úr beszélt, és ezzel egyetértek  akár a környező társadalommal ennek meglegyenek a jogi formái és lehetőségei is, azt mondom, hogy nagyon helyes, hozzáteszem: mi akkor is ezt mondtuk, amikor önök előtt ez még szitokszónak számított, és a felsőoktatás tönkretételének tekintettek minden ilyen típusú intézkedést. De ehhez nem kell privatizálni az egyetemeket.

Csináljanak egy jó állami működési modellt! Működjön az állam jó fenntartóként! Adja vissza az egyetemi autonómiát! Ha azt akarja az állam, hogy önállóbbak legyenek az egyetemek, akkor ne alapítványt csináljon belőlük, hanem hívja vissza a kancellárokat, és állítsa vissza az akadémiai vezetést! Akkor hozzon olyan szabályokat, amelyekkel gazdálkodhatnak az egyetemek! Mert ahhoz, hogy rugalmasabb közbeszerzési szabályok legyenek, ahhoz nincs szükség arra, hogy ezeket az egyetemeket kivegyük az állami szektorból, ahhoz jó közbeszerzési szabályokra van szükség.

Hozzáteszem: én Brenner Koloman képviselő úrral szemben rendkívül nagy aggodalommal figyelem a közbeszerzési szabályok alóli mentességet, mert közbeszerzési szabályok egy jól működő országban azért vannak, hogy az állami kiadások racionálisak legyenek, és amikor önök valamit kivesznek a közbeszerzés alól, akkor az az aggodalmam, hogy már tudják azt is, hogy kinek kell nyernie  jó, ez közbeszerzésen belül is előfordul, ez kétségtelen. (Dr. Brenner Koloman: Így van, ez nem akadályozza meg!) De  még egyszer mondom  ha merevek ezek a szabályok, akkor csináljanak jogszabályokat, de ne csak egyes intézményeknek, minden intézménynek!

Állítsák helyre az egyetemi autonómiát! Tegyék lehetővé, hogy az egyetemek saját maguk találják meg azt az utat, amelyen fejlődni akarnak, mert az a baj, hogy most megint egyenmegoldások jönnek. Csináltak egy Corvinus-modellt, akkor azt mondta Palkovics miniszter úr, hogy majd ez lesz a modell, majd ezek szerint mégsem annyira tökéletes ez a modell, mint annak idején ez látszott, most csinálnak egy kettes számú egyenmodellt, megint csak egységes szabályokkal, miközben emellett hosszasan érveltünk, és én csak megerősíteni akarom, hogy tudjuk, hogy van olyan intézmény, amely szeretne a Corvinushoz hasonló kvázi piaci feltételeket  ott kérdés persze, hogy ez a hallgatóknak is az érdekee, vagy csak az intézménynek, ez a kettő nem feltétlenül esik egybe -, de ugyanakkor teljesen más a vidéki intézmények helyzete, megint más az állatorvosi egyetemnek a helyzete, ahol egyébként ugyanazt tudom mondani, amit…

Az államtitkár úr azt mondja, hogy mert most majd az állatorvosi egyetem nagyon jó lesz, nagyon klassz lesz, visszaszerzi régi fényét  szerintem most is egy kiváló intézmény rengeteg külföldi hallgatóval , de ha ezt akarjuk, akkor ahhoz tényleg az kell, hogy mostantól alapítvány működtesse? Nem lehet, hogy rá kéne bízni esetleg az egyetem vezetésére egy nagyobb önállósággal, hogy eredményeket érjen el? Esetleg még azt is hozzáteszem, hogy ha lenne egy olyan felsőoktatás-fejlesztési koncepció, amelynek vannak prioritásai, és tegyük fel, hogy ez egy prioritás  nem akarok most ebben dönteni, csak mondom, hogy ez elképzelhető lenne , akkor talán biztosítson az állam forrásokat. Ne egy alapítványnak, a saját egyetemeinek biztosítson forrásokat arra, hogy fejlődjenek és működjenek!

Ugyanez a helyzet a bérekkel is. Abban nagyjából mindannyian egyetértünk  és majd biztos elmondja Nacsa képviselő úr, hogy most azért sokkal jobb, mint régen volt, és akkor én meg majd elmondom, hogy akkor is mennyit emelkedett, meg hogy infláció is van a világon, meg reálbér-növekedés a gazdaságban, most ezt a vitát nem akarom nagyon lefolytatni, csak azt akarom mondani, hogy nyilván mindannyian azt gondoljuk , hogy az egyetemi fizetések vagy a felsőoktatási fizetések tekintetében még mindig van hova fejlődni, fogalmazzunk így. Ebben egyetértünk. Tényleg jobb lenne, hogyha jobb fizetések lennének, a versenyképes fizetés, tudjuk, a felsőoktatás területén nagyon jelentős, minőséget meghatározó tényező, ha nem a legfontosabb. Na de hát mi akadályozza az államot abban, hogy ha van erre forrás, akkor ezt a forrást odaadja az egyetemeknek? És majd eldöntik az egyetemek.

Épp a rektor úr, bocsánat, az államtitkár úr beszélt arról, hogy mennyire nagy különbségek lehetnek karok és karok és intézmények között is. Én azt mondom, hogy legyen egyetemi autonómia, ne alapítványi fenntartás legyen, legyen jól működő állami fenntartás. Adja vissza az állam azt a lehetőséget az egyetemeknek, hogy saját maguk döntsenek például a bérezésről, és ehhez tegye hozzá azt is, hogy forrást biztosít, mert nem a közalkalmazotti rendszer miatt nem adnak jobb bért az egyetemek, szerintem nincs olyan egyetem, amely csökkenteni akarná a kollégáinak a fizetését  majd arra a végén utalok, hogy persze majd lehet olyan helyzet, de nincs olyan egyetem, amely csökkenteni akarja a saját kollégáinak a fizetését. Nincs forrásuk rá, hogy több pénzt adjanak. Itt akkor nem a fenntartásról kell lemondania az államnak, hanem vissza kell adnia az autonómiát az egyetemeknek, és forrást kell nekik adni, pénzt kell nekik adni hozzá.

Összefoglalva: ebben a részben azt szeretném tehát elmondani, hogy szerintünk jó az, hogy a kormány lazítani akarja az egyetemi működésnek a kereteit, az állami meghatározottságát, jó az, hogy rugalmasabbá akarja tenni, jó az, hogy szeretne több gazdasági lehetőséget és önállóságot adni az egyetemnek, de nem jó az eszköz, az eszköz viszont rendkívüli módon elhibázott, mert nem azt csinálja valójában, hogy nagyobb önállóságot ad, hanem azt csinálja, hogy szűkíti az önállóságot, mert létrehoz egy kuratóriumot, amely most már az egyébként az állami szervekre vonatkozó szabályok nélkül és korlátozások és felelősség nélkül tud döntéseket hozni, ugyanakkor meg az állam nevezi ki  na, hát ez a lehető legrosszabb! A hatalom a miniszteré, de a felelősség nem az övé.

Majd amikor itt interpelláljuk a miniszter urat, bár persze Rétvári államtitkár úr fog válaszolni, és arról fog beszélni, hogy mi volt 2010 előtt, de ha akarna válaszolni… (Nacsa Lőrinc: Az egy másik minisztérium!) Bocsánat, az egy másik minisztérium, bocsánat, akkor nem Rétvári, hanem Schanda Tamás államtitkár úr  bocsánat, összekevertem, én is elfelejtettem, annyit szerveztek már át, hogy én is elvesztettem a fonalat , szóval, Schanda Tamás államtitkár úr persze majd arról fog beszélni, hogy 2010 előtt mindenki meghalt, és egyébként a fű sem nőtt Magyarországon, de ha véletlenül válaszolna a kérdésre, akkor könnyedén azt mondaná, hogy nem ő döntötte el, hát, kuratórium van, a kuratórium így döntött.

Az állam tehát lerázza magáról a felelősséget, ugyanakkor nem adja oda az önállóságot az egyetemnek, hanem beiktat egy politikailag kinevezett testületet, amely egyébként adott esetben elvégzi a piszkos munkát, hogyha erre van megrendelés. Ezt nem lehet támogatni, ezzel nem lehet egyetérteni, véleményünk szerint ez komoly kockázatot jelent a felsőoktatás működésében, nem használ a minőségnek, és nem használ a hallgatók érdekeinek.

Az agrár-felsőoktatást már eléggé kiveséztük, és csak csöndes megjegyzésként szeretnék két dolgot mondani. Természetesen mindannyian el fogunk tudni mondani nagyszerű, kiváló tudósokat és egyetemi embereket, akik ezt vagy azt az elképzelést támogatják az agrár-felsőoktatásban. Nyilván minden egyetemi vezetés szereti, hogyha nő az ő intézménye, nyilván sok támogatója van annak, hogy a Szent István Egyetem most egy nagy intézménnyé nőjön, amely ha nem is Battonyától Nemesmedvesig, de Gödöllőtől Kaposvárig és Keszthelyig, bocsánat, Gyöngyöstől Keszthelyig és Kaposvárig tart. Ugyanakkor az is az igazsághoz tartozik, hogy ilyen kérdésekben nem lehet annak alapján dönteni, hogy egyébként az egyik egyetemi vezetés azt mondja, hogy sokkal jobb lenne önállónak lenni, a másik azt mondja, hogy sokkal jobb lenne egyben lenni.

Nem állítom, hogy ebből a szempontból a korábbi döntések kifogástalanok lettek volna, ebből a szempontból, őszintén szólva, majdnem azt mondhatom, hogy nem akarom itt felsőoktatás-történettel szórakoztatni a tisztelt Házat. Maradjunk annyiban, hogy már a ’70-es években is sok baj volt a felsőoktatási integrációs és szétválasztási döntések meghozatalával, és ez az elmúlt mintegy ötven évben sem változott semmit, akármilyen színű kormányok vannak.

(18.50)

De mégiscsak az a helyzet, és ezt szeretném hangsúlyozni, hogy nem látjuk azokat a világos modelleket, azt az egyértelmű működésmódot, azokat a tanulmányokat, azokat az egyeztetéseket, amik azt mondták volna, hogy ez a modell az  az világos, hogy valahol a Szent István Egyetem környékén lehet új centrumot csinálni, ebben szerintem nincs is vita, de például egy másik lehetséges modell lett volna az , amelyik engedi a Szent István Egyetemet önmagában, a jelenlegi keretek között jelentős mértékben fejlődni. Akár ott is megfontolandó valamifajta piaci működésre való átállás, és hagyta volna egyébként a jelenlegi formájában a most hozzácsatolandó intézményeket is. Elképzelhető lett volna még sok minden más is, itt tényleg nem akarok belemenni, akik ennek a történetét ismerik, tudják, hogy gyakorlatilag minden évre jutott három olyan koncepció, ami összevonta és szétszedte volna ezeket az intézményeket, de ez nem dőlhet el azon az alapon, hogy kinek van erősebb lobbiereje a kormánynál.

Ezt végre egyszer tisztességes, tudományos, szakmai alapon, megalapozott módon, számításokkal és érvekkel alátámasztva kell eldönteni, és rá kell szánni azt a nem ötperces, nem tízperces meg nem két hónapos folyamatot, ahogy ezeket az ügyeket végig lehet beszélni az érintett intézményekkel. Azt bátran merem állítani, hogy ez nem történt meg. Mindenki tudta, hogy van ilyen modell, mindenki tiltakozott ellene, arról szó nincs, hogy ebben megegyezés lenne.

Az már csak egy technikai ügy, de csak jelezni szeretném, hogy most mégis hogyan fog végbe menni az integráció majd. Praktikusan hogyan fogják ezt kivitelezni és letárgyalni? Hiszen itt viszonylag szoros határidők vannak. Ne tévedjünk, itt a hátralévő kilenc hónap nagyon szoros határidő egy ilyen folyamat véghezvitelére, úgy, hogy egyébként nem tudjuk, hogy mikor fejeződik be az online működési mód, mikor lehet találkozni, nem akarok belemenni, sok mindenhez nem lehet hozzáférni és így tovább, az anyagokhoz a felkészüléshez. Tehát ezt továbbra is egy olyan döntésnek tartjuk, amelyik nem biztos, hogy rossz döntés, hozzá kell tennem, ezt nem állítom, azt állítom, hogy nincsen megalapozva kellőképpen, és nincsen tisztázva az érintett intézményekkel, hogy mi a jövőjük.

Még egy szakmai szempontot hadd tegyek hozzá! Az is egy nagy kérdés, komoly felsőoktatási stratégiai kérdés, hogy inkább a szakirányú, szűk profilú egyetemek irányába érdemes elmozdulni, vagy inkább az interdiszciplináris, szélesebb profilú egyetemek irányába. Van egyébként a világban sokfajta példa, és van egyébként arra is példa, hogy vegyes rendszer működik. Ha jól értem, a kormány most ezt pártolja, hogy legyenek majdnem teljesen szakosodott, akár nagy intézmények, és a Szent István ilyen lesz, és maradjanak meg ugyanakkor a nagy tudományegyetemek is regionális feladatokkal. De ez megint egy olyan ügy, amiben például sok érv szól amellett, hogy az agrárkaroknak is adott esetben jobb helye van egy szélesebb egyetemi közösségen belül, mint más agrárkarokkal integrálva. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani.

Összességében azt tudom tehát mondani, hogy vitaanyagnak izgalmas, amit a kormány lerakott elénk, ez a koncepció, kiérlelt koncepciónak, elfogadható javaslatnak, megalapozott döntésnek nem tekinthető, és így nem fogjuk tudni támogatni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Ezzel a vezérszónoki felszólalásoknak a végére értünk. Most normál időkeretben megadom a szót Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Miután előttem a szakmai, politikai érveket az ellenzéki képviselők felsorolták, s nem is venném a bátorságot ahhoz  mint nem az oktatás szakpolitikusa , hogy e vonatkozásban szóljak e javaslatcsomaghoz hozzá, hanem kifejezetten jogi és politikai szempontból, nem szakpolitikai, hanem politikai szempontból.Ezek a javaslatok azt tartalmazzák, hogy a kormányt az Országgyűlés felszólítja arra, hogy hozzon létre közalapítványokat, és ezeket az egyetemeket gyakorlatilag ezen közalapítványok útján működtesse tovább. Ebben a hat javaslatban meghatározza az Országgyűlés a kormány számára, hogy az alapítás után a miniszternek kell kinevezni a kurátorokat. Ez a javaslat határozza meg azt, hogy az alapítványoknak, amelyek majd ezután alakulnak meg, át kell adni tulajdonába mindazokat a vagyontárgyakat, mind ingatlanokat, mind ingóságokat, amelyeket az egyetem a működéséhez használ.

Először a vagyoni kérdésekkel kezdeném. Tekintettel arra, hogy ebben a javaslatcsomagban egyáltalán nem látszik az, hogy ezen alapítványok működése valóban elválik az állami költségvetés finanszírozásától, egy teljesen más koncepció, mint a Corvinus Egyetem volt, ezért ma álláspontom szerint sokkal, de sokkal nehezebbé teszi az alapítvány működését és működtetését az a tény, hogy már most átadja az állami vagyont az alapítványoknak tulajdonba. Nagyon régóta használt és bevált módszer az, hogyha egy szervezetet az állam létrehoz, az állam szervezetétől független intézményrendszerben működteti, és az állami vagyont a továbbiakban nem tulajdonként kezeli az az adott szervezet, hanem vagyonkezelési szerződéssel.

Jelen esetben, miután ezen egyetemek finanszírozásában egyáltalán nem látszik elválasztás az állami költségvetéstől, sőt azonnal egy óriási terhet ró az egyetemekre, vagyis az alapítványokra a vagyonnal való gazdálkodás, amihez még forrásaik, eszközrendszerük és személyzeti állományuk sincs, ezért azt gondolom, hogy ezt, ha már mindenáron a kormányzat ezen egyetemeket alapítványi módon akarja a jövőben működtetni, én mindenképpen két lépcsőben tettem volna. Először nézzük meg, hogy a működés során képeseke önállóan tulajdonosként vagyongazdálkodni, és aztán majd ha az látható, hogy a finanszírozás is stabil, és némileg elkezd elválni valamennyire az állami költségvetéstől, azaz piaci alapokon is forrást tud gyűjteni, és megbirkózik a tulajdonosi vagyongazdálkodással, akkor ezt a későbbiekben meg lehetett volna tenni. Rendkívüli módon korainak tartom, és nagyon veszélyesnek.

Természetesen az előző javaslat során elhangzott a Házban ellenzéki képviselő részéről, hogy tulajdonképpen innentől kezdve ezzel a vagyonnal vissza lehet élni. Ebben igaza van, mert az alapítvány kuratóriuma dönt el ezek után mindent, az államnak annyiban van beleszólása, hogy alapító, de a vagyongazdálkodásban döntéseket innentől kezdve a magyar állam képviselője egyáltalán nem hozhat. Tehát valóban lehet ezzel a vagyontömeggel akár úgy is bánni, hogy kikerül még az alapítvány érdekköréből a vagyon vagy a vagyon egy része.

A másik fontos elem pedig a kurátorok kérdése. Alapvetően hiányzik ebből a javaslatból az, hogy a miniszter határozott vagy határozatlan időre nevezi ki a kuratórium tagjait. Ez azért fontos, mert ha az Országgyűlés arra hatalmazza fel a kormányt vagy szólítja fel a kormányt, hogy alapítványokat, közalapítványokat hozzon létre, és azt is kimondja, hogy a miniszter jelöli ki a kuratórium tagjait, sőt az elnököt ő választja, akkor a minimumelvárás az lett volna, hogy ebben a javaslatban az is szerepeljen, hogy határozott vagy határozatlan időre. Aki a jogban, különösen a társadalmi szervezetek vagy civil szervezetek jogában nem olyan jártas, nem tudja, hogy ez miért is ennyire fontos kérdés. Azért ennyire fontos kérdés, mert lehet, hogy furcsán hangzik sokuk számára, Magyarországon alapítvány kurátorát nem lehet visszahívni. Valóban, benne van a jogszabályban egy olyan lehetőség, hogy abban az esetben lehet a kuratórium tagját visszahívni, ha a tevékenysége kifejezetten az alapítvány céljainak megvalósítását veszélyezteti, ilyet lehetetlen Magyarországon bizonyítani. Nem volt még olyan az alapítványok bírósági eljárásában, hogy a kurátor halála vagy lemondása nélkül ilyen jogalapon kurátort vissza lehessen hívni.

Ha határozatlan időre nevezik ki, mert hiszen innentől kezdve a miniszternek lesz ez joga, akkor egy rendkívüli komoly és nehéz helyzet áll elő, tekintettel arra, hogy az alapítványok kuratóriumi tagjainak számát a jogszabály nem határozza meg maximumként, minimumként van némi utalás a három főre, de ez alól is kivétel van, egyfős kuratórium is lehet.

(19.00)

Tudjuk jól, és nem akarok senkit megsérteni, de azért az látható a Fidesz világában, hogy még a rendkívül nagy tudású és tekintéllyel bíró szakembereknél is gyakran látunk elsősorban politikai hűséget és másodsorban a szakmai hitelesség képviseletét. A jelenlévők természetesen mindig kivételek. Általában ez úgy nyilvánul meg, hogy nem mondanak nemet, legfeljebb tartózkodnak a megnyilatkozástól, de tudjuk jól, hogy aki hallgat, az sokszor a bűnben részes. Ennek azért van jelentősége, mert abban az esetben, hogy ha bármikor is egy politikai váltás történik, amire egy demokráciában azért szokott lenni esély, és mondjuk, a kurátorok nem szakmai alapon és nem meghatározott tisztségből érkezően jönnek, hanem egyszerűen csak határozatlan időre kinevezettek, és mondjuk, egy új kormányzat szeretne az egyetemi autonómia megsértése nélkül valamifajta koncepciót váltani, valamifajta oktatási mechanizmust vagy rendszertípusú változtatást megvalósítani, és mondjuk, azok a kurátorok, akiket az előző kormány minisztere nevezett ki, ellenállnak, az alapítónak, az állam képviselőjének nincs más módja, mint az, hogy feltölti további kurátorokkal a kuratóriumot, mert hiszen arra joga van, hogy további tagokat delegáljon, és ezáltal már akár 15-20 fős kuratórium is lehet azért, hogy esetleg azokat az indokolt változtatásokat meg tudják valósítani, és ne akadályozzák a korábbi, esetleg elvhű kurátorok ennek a változásnak a megvalósítását. Rendkívül kellemetlen, hogy ha egy határozatlan időre kinevezik ezeket a kurátorokat, akkor tulajdonképpen vagy a halálukra játszanak, vagy arra, hogy feltölti további tagokkal egy új kormányzat ezeket a kuratóriumokat.

Még egy nagyon fontos szempont, ez pedig az, hogy a határozatlan és határozott kitétel hiánya mellett rendkívüli módon, persze most lehet, hogy egy picit az oktatáspolitika területére áttévedek, de talán mégsem, mert én azt mondom, hogy különösen egy ilyen nagy változás esetén, amint mondta képviselőtársam is, igenis ezekben a kuratóriumokban azok az emberek legyenek, akik majd működtetni fogják az egyetemet, illetőleg azok, akik az egyetemi finanszírozásban, mondjuk, a kormány részéről részt vesznek, illetőleg legyen benne a hallgatói jogokat képviselő vagy a hallgatói érdekeket képviselő személy, legyen benne az oktatói gárda érdekeit képviselő személy. Tehát én például azt várnám el, és ezt bizony törvényi szinten kell szabályozni, ezt nem lehet megúszni, hogy ne csak az legyen a javaslatban, hogy a miniszter kinevez akárhányat, mert még a kurátorok száma sincs a javaslatban leírva. Nem gondolom egyébként, hogy egy ilyen esetben majd a miniszter a közalapítvány alapításakor ő maga fogja eldönteni, hogy hány kurátor lesz, és azok egyébként milyen szakmai vagy milyen társadalmi körből valók.

Ebbe a javaslatba bele kell írni a határozatlan vagy a határozott időt, azt, hogy hány fős kuratórium, és hogy a kuratórium tagjai kicsodák, a mindenkori elnök, a mindenkori kancellár, a mindenkori hallgatói önkormányzat vezetője, a mindenkori oktatói szervezet vezetője, a mindenkori finanszírozó vagy támogató minisztérium delegáltja. Tehát meg kellene határozni ezeket a pozíciókat. És tudják, miért kell meghatározni? Mert ha például azt mondja  csak egy példát mondok , hogy a mindenkori oktatói érdekképviselet vezetője a kuratórium tagja, akkor ezzel én már egy határozott időt is meghatároztam, pedig időintervallumot nem határoztam meg, mert az azt jelenti, hogy az az adott személy addig foglalja el a kuratóriumi tagságát, amíg azt a pozíciót betölti, amit előírtam a szabályrendszerben. Ezáltal, ha már nem is mondta ki a határozott időt, de a pozíció megjelölésével már a személy határozottságát viszont meghatározta. Úgyhogy nagy tisztelettel, ha már a kormányzat ragaszkodik ehhez a fajta új szervezeti rendszerhez az egyetemeknél, tegye már meg, hogy egy olyan javaslatot nyújt be, amely sem a jelent, sem a jövőt nem teszi nehézkessé ezeknek az alapítványoknak a működtetésében.

Én tudom, hogy talán ebben a minisztériumban ennyire nem is figyeltek azokra a jogi körülményekre, amelyek nehezíthetik ezeknek az alapítványoknak a működését, úgyhogy nagy tisztelettel kérem államtitkár urat, tolmácsolja a döntéshozóknak és a kodifikátoroknak ezeket a felvetéseket, mert így ebben a formában ezeknek az alapítványoknak a működése rendkívül sok nehézséget és annál több vitát fog generálni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Kérdezem, kíváne valaki esetleg hozzászólni a vitához. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt, így az együttes általános vitát lezárom.Megadom a válasz lehetőségét professzor úrnak, államtitkár úrnak.

BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Tulajdonképpen Brenner képviselő úr beszéde indított a következő gondolatra. Annak idején a latin nyelv oktatása többet jelentett, mint egy nyelvoktatás, az egyfajta kultúrát is közvetített, egyfajta olyan üzeneteket a mának is, amelyek megfontolandók. Ilyen volt, mit tudom én, a „Cogito ergo sum”, a „Historia est magistra vitae”, de ilyen volt a „Timeo Danaos et dona ferentes”, amivel a felszólalását kezdte. (Dr. Brenner Koloman: Ma már megérte bejönni, államtitkár úr!  Derültség.) Fejezzem be, az a legjobb? (Derültség.) Nem erre akarnék kilyukadni, de egy gondolatot mégiscsak elindított. Van még sok nagyon bölcs latin közmondás, például „Repetitio est mater studiorum”. Azt gondolom, az előző törvényjavaslat vitája kapcsán több minden előkerült, és a záró beszédemben több mindenre kitértem, de muszáj mégis néhány dologra hangsúlyozottan visszatérni, nem azért, mert ismételni akarom, hanem azért, mert fontos.

Azt gondolom, fontos értelmezni, hogy miben tér el a Corvinustól. A most létrehozandó alapítványok fenntartói jogokat kapnak, a kuratórium létrehozása, kinevezése egy fontos szempont, és ami itt elhangzott, azt nagyon fontos tanácsnak tartom, tehát nem kritikának veszem, hanem tanácsnak, és nyilvánvalóan fogom közvetíteni is. De ha abból indulunk ki, hogy a fenntartói jogokat a kuratórium gyakorolja, és ezt komolyan vesszük, akkor már összeférhetetlenség tud lenni, ha a rektor tagja a kuratóriumnak. Tehát miközben logikus a javaslat, és azt gondolom, egyfajta jó autonómiakontroll tudna lenni, én nem vagyok jogász, tehát az mindig rossz, ha egy orvos jogászkodik, de fordítva sem, hogy mondjam, ajánlatos. (Derültség.  Dr. Varga-Damm Andrea: Néha már műteni is szoktam!)

Amikor én ma délután néztem a 2. napirendi pont vitáját, akkor egyrészt megriadtam, őszintén, hogy mi vár itt engem, másrészt elkezdtem gondolkodni, hogy ha az ember döntéseket hoz, akkor a legjobb, ha a kettes számrendszerben gondolkodik: igen vagy nem. Négy kérdést feltettem magamnak. Akarjuke, hogy nagyobb legyen az egyetemek autonómiája? Azt gondolom, erre nem lehet mást választ adni, mint hogy igen. A következő kérdés az volt, hogy akarjuke, hogy az egyetemek központosítása, központi irányítása csökkenjen. Igen, mert attól függetlenül, hogy  idézőjelben  én vagyok az irányítás egyik központja, de nyilván nem mindig csinálom jól. Akarjuke, hogy a jelenlegi túlszabályozott helyzetből kicsit kijjebb tudjanak menni az egyetemek, és nagyobb mozgásteret kapjanak? Igen, akarjuk. Akarjuke, hogy kiszámíthatóbb legyen a működésük, stabilabb és hosszú távon is biztosított? Azt gondolom, lehet, hogy nem olvasható ki a törvényjavaslatból, de mégiscsak benne van. Benne van egy 15-25 év közötti hosszú távú úgynevezett keretmegállapodás igénye és szükségessége.

(19.10)

Benne van egy hároméves finanszírozási igény, és ha a törvényt elfogadják, akkor ez kötelező lesz. Az talán nincs benne, de más vonatkozásban állítólag az egy szabály, hogy egyik évről a másikra 5 százaléknál nagyobb mozgás lefelé nem lehet, fölfelé igen, mert ha több feladatot kap egy intézmény, akkor azt finanszírozni kell. Az állam valóban megrendeli az oktatási igényeket, az oktatási feladatok mentén fogja megkötni ezeket a szerződéseket.

Én úgy gondolom, hogy borzasztóan fontos, hogy itt, ezeken a modellváltó egyetemeken, intézményekben továbbra is ott lesz az államilag finanszírozott hallgató ugyanúgy, mint eddig, nyilván az aktuális igényeknek megfelelően.

Egyébként nem is tudom, talán Arató képviselő úr… nem… (Dr. Brenner Koloman felé:) Ön… Elhangzott az, hogy piaci igényeket hogyan lehet, tehát egyetértek, piaci igényeket nem lehet ad hoc bevinni oktatási intézményekbe, még a szakképzőkbe is nehéz, hát még egy egyetemre! Az egyetemi intézményekben olyan feltételeket, olyan oktatást és tudományos hátteret kell biztosítani, amely jövőbe mutató, azt pedig rájuk kell bízni, az akadémiai szférára kell bízni. De olyan szabályozást kell nekünk, mindannyiunknak közösen alkotnunk, hogy meglegyen a mozgástere az akadémiai oldalnak.

Az agrárra, mert megint előkerült, muszáj kitérnem. Az, hogy évtizedek óta mindenféle gondolatok vannak az agrárképzéssel kapcsolatban, elhangzott, egyet is értek vele. De az a munka, az a műhelymunka, amelyik ehhez a törvényjavaslathoz elhozott bennünket, több mint egy éve kezdődött, hozzáértő, agrároktatáshoz értő, kiváló agrárszakemberek által  hogy mondjam?  problémákat felvetve és problémákra válaszokat keresve. Nem gondolom, hogy az a megoldás, amivel mi most idejöttünk a tisztelt Ház elé, a legjobb megoldás, de én hiszek benne, hogy ez egy jó megoldás.

Akkor, amikor az ember egy változást próbál egy rendszerben előidézni vagy eszközölni, biztosan fontos, hogy hisz abban, hogy jó irányba teszi, és mindenki másnak meg az a feladata, hogy kontrollálja, hogy ez valóban egy jó irány. Nem privát egyetemeket akarunk ezekből, nem rosszabbul teljesítő, dolgozó egyetemeket, nem  hogy mondjam? - lehetetlenné tett intézményeket, hanem dinamikusan fejlődő, jó mozgástérrel rendelkező és egyébként  már korábban is elmondtam  komoly fejlesztési lehetőségekkel rendelkező intézményekről gondolkodtunk, és annak megfelelő anyagot tettünk le az asztalra.

Én abban bízom, hogy az élet vissza tudja igazolni majd ezeket a pozitív törekvéseket, de azzal még meg kell toldanom, hogy egy dolog, hogy milyen kereteket biztosítunk; a megvalósítás azokon az intézményeken, azok vezetőin és oktató-, kutatógárdáján múlik, akik aktuálisan ott vannak. Én bízom benne, hogy az összes intézmény olyan, amelyik akar és tud dolgozni a saját intézményéért, a hallgatókért, az ott dolgozó kollégákért és egyáltalán a magyar felsőoktatás jövőjéért. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Felszólalások:   118-165   166-179   180-181      Ülésnap adatai