Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem L. Simon László képviselő urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Nincs jelentkezés.) Képviselő úr nem kíván válaszolni. Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, részletes vitára is sor kerül. A részletes vitára bocsátásra a mentelmi ügyek megtárgyalása előtt kerül sor.

(1.20)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Kara Ákos és Kontur Pál képviselő urak önálló indítványát T/2036. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Kara Ákos képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

KARA ÁKOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Amikor a sztrájkról, így a sztrájkkal kapcsolatos szabályozásról beszélünk, fontos szempontokat kell figyelembe vennünk. Ilyen alapvető szempont az, hogy a sztrájkhoz való jog alapjog, régi és fontos vívmány, mint ahogy az is, hogy az adott esetben ellenérdekű felek számára lehetővé teszi az egyeztetés, a megoldáskeresés lehetőségét, és az is, hogy a jogalkotás régóta fontos célja, hogy csökkentse a bizonytalanságot, növelje a jogbiztonságot.

A munka, a munkavégzés egyik legfontosabb célja a mindennapi élet biztosításához szükséges javak eléréséhez, megteremtéséhez szükséges. A sztrájk, így különösen a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél jelentős befolyással van a nagyobb közösség életére. Különösen fontos, hogy a sztrájkkal kapcsolatos nézetek világosan kerüljenek megfogalmazásra. Az érdekképviseletek mindemellett fontos feladatot látnak el egy társadalomban. A szolidáris és egymás gondjára, problémájára figyelő társadalom reménybeli létrehozásának a szándékánál ugyanakkor sok más szempontot is figyelembe kell vennünk ennek a kérdésnek a tárgyalásakor. Gondolom, ez a szándék, ez a többszempontú megközelítés szándéka vezette a ma hatályos sztrájkról szóló jogszabály akkori előterjesztőit és elfogadóit, és ugyanez a szándék vezet minket is a mostani jogszabályban szereplő változtatási javaslatok előterjesztésekor.

Az elégséges szolgáltatások meghatározása fontos szempont. A lezajlott sztrájkok, illetve a, megjegyzem, végül tárgyalásos formában, sztrájk nélkül megvalósult, elért megegyezések azt a tapasztalatot adják a számunkra, hogy ilyen jellegű konfliktus, érdekellentét alkalmával az egyik legtöbb egyeztetést kívánó, és az egyik legtöbb energiát felemésztő kérdés a sztrájk idején nyújtott úgynevezett elégséges szolgáltatás mértékének kérdése. Álláspontunk szerint az elégséges szolgáltatás kérdésköre közügy, és a közösség, a nagyobb közösség számára meghatározó kérdés az, hogy a közösség valamennyi tagja, az egyének, családok, munkába járó keresők, iskolába járó fiatalok miként tehetnek eleget a kötelezettségeiknek, vagy éppen az is alapvető kérdés, hogy miként jutnak, juthatnak hozzá alapvető szolgáltatások eléréséhez. Kedves képviselőtársak, ezek az alapvető szolgáltatások az élethez szükséges alapvető igények. Megjegyzem, éppen emiatt állt ki korábban a Fidesz-KDNP határozottan amellett, hogy az alapvető közszolgáltatások legmegfelelőbb, a közösség szempontjából legnagyobb biztonságot nyújtó megoldása az, ha ezek az ellátások, közszolgáltatások az állami működés, működtetés rendszereiben maradnak, vagy adott esetben maradtak volna.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elégséges szolgáltatás kérdésének pontosabb, világosabb és egyértelműbb megfogalmazása régi, fontos elvi és gyakorlati igény is. Ezért fogalmaztuk meg tehát két fontos szempont figyelembevételével, egyrészt tehát a sztrájkhoz való alapvető jog elvének figyelembevételével, valamint az elégséges szolgáltatás sztrájk idején a nagyobb közösség, adott esetben az egész ország számára fontos elv figyelembevételével, legyen világos, határozott, mindenki számára ismerhető, kellően kiszámítható, tervezhető az elégséges szolgáltatások törvényi megfogalmazása. A jogszabálytervezet megfogalmazásakor ezért nyújtottuk be az idevonatkozó javaslatainkat.

Kedves Képviselőtársak! Az európai joggyakorlat különböző megközelítéseket használ a vitás kérdések rendezésére, de valamilyen szinten, valamilyen fórumon mindenhol, mindenütt lehetőséget ad szakértők bevonására. A javaslatunknak az elégséges szolgáltatás kérdésének tárgyalására vonatkozó része végső esetben itt is majd lehetőséget adna, lehetőséget biztosítana a vitás kérdések rendezésére a bírósági szakaszban. Ne felejtsük el, hogy ez a szakértői segítség sokszor nagyon fontos kérdések többszempontú megközelítésénél szükséges, hiszen ekkor a nagyobb közösség, akár az egész ország valamennyi tagjának a legkülönbözőbb érdekeit és elvárásait kell szintetizálja, figyelembe vegye.

Kedves Képviselőtársak! A javaslatban az szerepel, hogy a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit törvény megállapíthatja. Törvényi szabályozás hiányában a sztrájkot megelőző egyeztetés során kell a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről megállapodni. Ebben az esetben a sztrájk akkor tartható meg, ha a felek a megállapodást megkötötték, vagy ennek meghiúsulása esetén bármelyik kérelmére a munkaügyi bíróság jogerős határozattal állapította meg a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit. Úgy gondoljuk, hogy mindez megvalósítható azzal a megoldással, hogy a munkaügyi bíróság öt napon belül, nemperes eljárásban, szükség esetén a felek meghallgatása után határoz. Természetesen a határozat ellen fellebbezésnek helye van, helye lehet, a fellebbezést az ügy összes iratával együtt a beérkezés napján fel kell terjeszteni a másodfokú bírósághoz, a másodfokú bíróság öt napon belül határozna.

Kedves Képviselőtársak! Összegzésként azt mondanám el, hogy új megközelítésre, új szemléletmód alkalmazására van szükség, új szemléletmód alkalmazását teszi lehetővé a munka világában, az érdekképviselet világában ez a javaslat. Nincs szó olyanról, hogy a javaslat tiltaná a sztrájkot mint alapjogot, hiszen ennek a javaslatnak a fő eleme pont a sztrájk alatti szolgáltatás, közszolgáltatás tartalmi részleteinek egyeztetésére és eldöntésére, így a felgyorsítására adna lehetőséget. A valódi cél persze, hogy szülessen erről az elégséges szolgáltatásról megállapodás. Az eddigi gyakorlatot látva, az eddigi gyakorlat tapasztalatait levonva azt látjuk, hogy vannak olyanok, akik erre törekednek, törekedtek, és vannak olyanok, akik ilyen kérdésekben csak látszategyeztetéseket tettek.

Kedves Képviselőtársaim! A javaslat tehát tiszteletben tart alapvető egyéni és közösségi jogokat, így a sztrájkhoz való jogot, nagyobb biztonságot nyújt a társadalom számára, és véleményünk szerint kezelhető megoldást és jogérvényesítési lehetőséget biztosít majd a valódi érdekképviseletet folytató szervezetek számára. A sztrájkhoz való jog biztosítása, közösségi megegyezés szüksége és igénye, az érdek-képviseleti tevékenység fontossága, a társadalom és a gazdaság számára fontos érdekek figyelembevétele, kevesebb jogbizonytalanság, mind-mind olyan fogalom és szándék, amelynek együttes figyelembevételét céloztuk meg a jogszabály benyújtásával.

Kérem önöket tisztelettel, hogy támogassák a benyújtott javaslatot. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Vantara Gyula képviselő úrnak, a gazdasági bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

VANTARA GYULA, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság tegnapi ülésén a sztrájkról szól 1989. évi VII. törvény módosításáról szóló T/2036. számú törvényjavaslatot 16 igen szavazattal, 5 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A bizottság kisebbségi véleményének ismertetésére megadom a szót Józsa István képviselő úrnak, MSZP.

DR. JÓZSA ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság mai ülésén az ellenzéki oldal (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Elég korán volt.) elfogadhatatlannak tartotta ezt az előterjesztést (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Mai?), amely egy alapjogot korlátoz úgymond technikai oldalról, egy obstrukciós lehetőséget épít be azáltal, hogy előfeltételt szab egy alapvető jog, a sztrájkjog érvényesítéséhez.

Nagyon cinikusnak tartjuk az előterjesztést, hogy korábban, amikor a Fidesz szurkolt a sztrájkoknak, akkor eszébe sem jutott ilyen javaslattal a többségi oldalhoz fordulni, hogy ezt szabályozni kellene, most meg, amikor sztrájkok fenyegetik, hirtelen előhoz egy olyan törvényt, amivel egy alkotmányos alapjogot fog korlátozni, technikainak tűnő megoldásokkal. Én azt javaslom, hogy ne tegyék ezt a módosítást, előbb hozzanak törvényt arról, hogy mi az alapvető szolgáltatás, mi az elégséges szolgáltatás, és ne előfeltételt állítsanak egy alapjog érvényesülése elé, mert az obstrukcióra nyújt lehetőséget. Tehát azt mondom, hogy ne tegyék, tovább haladnak azon az úton, amin nem kellene. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

(1.30)

Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Nem én és mi terveztük úgy, hogy hajnali fél 2 körül kell erről a törvénytervezetről tárgyalni. Az élet ezt hozta, úgyhogy mi tisztességgel elébe állunk ennek a történetnek, és azt gondolom, hogy mindazt, ami fontos, meg is fogalmazzuk e tekintetben.

Először is úgy szeretném kezdeni a mondandómat, hogy szinte elfogadhatatlannak tűnik, hogy egy ilyen fajsúlyos kérdéssel foglalkozó törvénytervezet ilyen keretek között kerüljön a Ház falai közé. Hajnali fél 2-kor, olyan előkészítettség mellett, mint ahogy az történt, önök is tudják, hallották, a gazdasági bizottság tárgyalta ezt az előterjesztést, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság nem került kijelölésre, érdekes módon, mintha semmi köze nem lenne ezekhez a típusú törvényekhez.

Egyszerűen cinikus mindaz, hogy magát a szakbizottságot meg sem kérdezik, lehetősége sincs arra, hogy bizottsági szinten foglalkozzon a kérdéskörrel, miközben a szakbizottság alelnöke és az egyik képviselője az előterjesztője ennek a törvénytervezetnek.

Ez a másik problematikus ügy, hogy megint csak azzal találjuk magunkat szemben, hogy önálló képviselői előterjesztéssel kerül a parlament elé ez a törvénytervezet. Nyilván nem véletlenszerűen, egyszerűen azért, hogy az érdekegyeztetés színpadán még véletlenszerűen se kelljen a szükségszerű egyeztetéseket lefolytatni. Hiszen így ki lehet kerülni az Országos Érdekegyeztető Tanácsot és mindenki mást, mert egyéni képviselői indítvánnyal kerül a parlament elé a törvénytervezet.

Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, a nemzeti együttműködés jegyében való ekképpeni gondolkodás példaértékű, és az elmúlt időszakot jól idézi vissza. Törvények sokaságát fogadták már el az elmúlt időszakban is a Parlament falai között a vélt vagy harsogott fülkeforradalomra hivatkozva, és persze, hozzáteszem, a nemzeti együttműködés jegyében úgy, hogy csak azokat nem kérdezték meg, akiket érint az adott törvénytervezet.

Most is ekképpen történik a munkaadók, a munkavállalók érdekképviseleteit és a képviseleti szervezeteit figyelmen kívül hagyták e tekintetben. De mit várhatunk akkor, ha törvények adott esetben úgy születnek, hogy az alkotmányt sértik, és ha az alkotmányt sértik, önök akár az alkotmányt is megváltoztatják? Mit várhatunk akkor, ha valaki ezt sérelmezi, akinek erre joga van - tételesen az Alkotmánybíróság -, és ha ezt teszi, akkor az Alkotmánybíróság jogosítványrendszerét korlátozzák? Mit várhatunk akkor, ha a nép, az istenadta nép lehetőségei tekintetében korlátozottá válik a népszavazás intézményrendszeréhez illesztetten, mert ne legyenek olyan kérdésekben népszavazások, amelyek járuléktípusú kérdéseket ölelnek fel?

Mit várhatunk akkor, ha a Költségvetési Tanács elnöke elmondja az álláspontját, és annak az a vége, mint amit láthatunk: lefejezik a Költségvetési Tanácsot, likvidálják, megszüntetik, mindegy, milyen szavakat használunk. Mit várhatunk?

Mit várhatunk tehát, ha a szakszervezetek a sztrájkjoggal akarnak élni? Nyilván nem várhatunk mást, csak azt, hogy megbénítják mozgásterüket, szűkítik, megbénítják lábaikat. És persze, teszik ezt mind akképpen, hogy közben, mint ahogy jeleztem, az Országos Érdekegyeztető Tanácsot figyelmen kívül hagyják, megcsúfolják ennek az intézményrendszernek az elmúlt két évtizedes hagyományait.

Azt gondolom, ez nem a nemzeti együttműködés. Azt gondolom, ez nem az a fajta gondolkodás, amit önök hirdetnek s közben egészen mást csinálnak. A nemzeti együttműködés jegyében sokkal inkább hittem abban, hogy mindenkivel, aki érintett, és mindenkivel, akire kihatással bír egy-egy törvénytervezet, azokkal a szükségszerű egyeztetések megtörténnek. Sajnos az élet ezt cáfolja vagy éppen nem igazolja.

Ugyanúgy, mint ahogy jeleztem: a foglalkoztatási bizottság alelnöke és képviselője benyújtja a törvény előterjesztését, s közben maga a bizottság sem tárgyalja mindezt, holott szakbizottságként tárgyalnia kellene.

A sztrájk valójában, azt gondolom, nem más, valószínű, e falak között önök is sokan úgy gondolják, hogy nem más, mint végső eszköz a jogos sérelmek elleni fellépés tekintetében, az elleni tiltakozás vonatkozásában. Nyilván érdemi tárgyalások kikényszerítésének az eszköze - idézőjelbe tetten - a sztrájk. Ezt önök is jól tudják, hiszen az elmúlt időszak, az elmúlt 8 esztendő jeles példái támasztják mindezt alá.

Azt gondolom, hogy akkor, amikor képviselőtársaim ezt a törvénytervezetet benyújtották és közben a jogbiztonságról szólnak és beszélnek, s közben a munkástagozat keretei között Kontur Pál képviselőtársam szavait hallom most is a fülemben a korábbi időszakokból visszaidézve, hogy miért is fontos a sztrájkjog mint alapjog fenntartása, s közben szembesültünk azzal, hogy akkor és annak idején, amikor akár az egészségügyi, akár a nyugdíjkérdések tekintetében olyan fajsúlyos kérdésekkel kellett szembenézni, ami akár a 300 forintos vizitdíj kérdését és sok minden egyéb mást ölelt fel, akkor igaz, a Fidesz nem szervezte a sztrájkot, de kőkeményen támogatta. És ezt a támogatást nem is titkolta.

Igaz az is, hogy 2010 januárjában még képviselőtársaim a sztrájkjog alkotmányos alapjogkénti fontosságát forszírozták a mai kormányoldalon, akkor még ellenzékből tették mindezt. Igaz az is, hogy e törvénytervezet 1. § (2) bekezdésében az áll, hogy annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez, így különösen a közforgalmú tömegközlekedés, távközlés terén, továbbá az áram-, víz-, gáz-, egyéb energiaszolgáltató, -ellátó szervezeteknél csak úgy gyakorolható a sztrájk, ha az még az elégséges szolgáltatás teljesítését nem gátolja.

Szeretném a figyelmüket felhívni arra, hogy ennek az 1. §-nak a 2. passzusa gyakorlatilag nem taxatív, nem egyértelmű, nem egzakt. Ilyen értelemben azt mondhatom, hogy a példálózó jellegénél fogva olyan helyzetet teremt, amely bizonytalanságot is szül.

De ugyanúgy ennek a másfél-két oldalas törvénytervezetnek az 1. § 3) pontjában az áll, hogy még az elégséges szolgáltatás mértékét és a feltételeit törvény megállapíthatja, törvényi szabályozás híján viszont a sztrájkot megelőző egyeztetés során kell a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről megállapodni.

A "hatja" feltételes kategória mellett azt gondolom, megint csak újra bejön a bizonytalanság a rendszerbe. Ezt a bizonytalanságot fokozza az, hogy utána ha nincs egyezség a munkáltató és a munkavállaló képviseleti szervei között, akkor a munkaügyi bíróságra testálja ezeknek a feladatoknak az ellátását.

A munkaügyi bíróságokra, amik esetében megítélésem szerint nem biztos, hogy minden vonatkozásban adottak azok a minőségi feltételek, hátterek, szakértői hátterek, amelyek alkalmassá teszik őket arra vonatkozóan, hogy egyértelmű álláspontokat rögzíthessenek ezekben a kérdésekben.

Azt gondolom, van ma egyébként több olyan szerveződés, szervezet, például a Munkaügyi Közvetítői Döntőbírói Szolgálat, ami egy ilyen kérdéskörbe bevonhatóvá válna. Vannak speciális és fogható példák arra nézve - Paksi Atomerőmű és sok minden egyéb más -, ahol a mintákat le lehetne képezni és gyakorlatilag alapul lehetne venni. Nem ezt az utat járják, feltételes kategóriákban fogalmazva talányokat hordoz magában a törvénytervezet.

Az előterjesztés - mondhatom nyugodtan - nem jó, persze azt is hozzáteszem, volt ettől még rosszabb is, mert két olyan passzus is keringett, ami gyakorlatilag arról szólt, hogy még a szakszervezeti tagdíjak átutalását is meg akarták tiltani a gazdálkodó szervezeteknek, és a tisztségviselők tekintetében pedig korlátozni kívánták azt is, hogy akár még a kollektív szerződés keretei között is pozitív eltéréseket lehessen alkalmazni.

No, nem azt mondom, hogy ezáltal jobbá vált ez a törvénytervezet, csak azt mondom, hogy nem lett rosszabb, mert nincs afelől sem még kételyem, hogy adott esetben ezek az intézkedési tervezetek is napvilágot láthatnak ugyanúgy, mint ahogy a korábbiakban napvilágot láttak a tervezetek szintjén.

(1.40)

Azt gondolom, a bíróság tekintetében az elégséges szolgáltatás megállapításának kérdésköre nagyon sok kérdőjelet, bizonytalanságot hagy maga után. Mérlegelési szempont igazából nincs, ezért az elégséges szolgáltatás vonatkozásában a megállapítás mikéntje is kérdésessé válik. Mint említettem, meggyőződésem szerint a bírósági kompetencia kérdésköre is legalább megkérdőjelezhető e tekintetben.

A bíróság tekintetében hogyan és hová állhat, milyen álláspontot foganatosíthat adott esetben egy munkaügyi bíró? A sztrájkot szervezők oldalára áll? Vagy éppen a másik oldalon foglal állást, és ezzel elveszi az utolsó "mentsvárát", a végső eszközét a munkavállalóknak, akik egyébként a munkaerőpiacon alapból is mindig hátrányosabb helyzetben vannak, mint a munkaadói szervezetek?

Azt kell mondanom, gyakorló érdek-képviseleti szervezeti vezetők mondják azt, hogy nincs ez így rendjén. Gaskó István szavait idézem önöknek, mert talán fontos az önök számára is. Gaskó István azt mondja, hogy az, amit ezen törvénytervezet keretei között tesznek, a jogállam megcsúfolása. Azt mondja, a tartalom és a forma együttesen, a tartalom és a forma is elfogadhatatlan. Hát, mérlegeljenek, hölgyek, urak, képviselőtársaim, hogy mennyire kívánják elfogadni, befogadni Gaskó István álláspontjait e tekintetben.

De más szakszervezeti vezetők is lesújtó véleménnyel vannak a törvénytervezettel kapcsolatosan. Még azok is, akik azt mondják, hogy érdemes lehet adott esetben elgondolkodni bizonyos kérdéseken, ők is azt mondják, hogy tárgyalni, egyeztetni és megegyezni kellene, tárgyalni, egyeztetni és megegyezni. Tudom, önöknek ez a fogalomrendszer, hogy tárgyalni és egyeztetni, testidegen, látom az elmúlt fél év történéséből fakadóan, önök még megegyezni és megállapodni sem akarnak, önök csak diktálni akarnak. Azt gondolom, persze, nem jó ez az útirány, amikor az aktuális hatalom csak diktálni akar. Azt hiszem, célszerű lenne tárgyalni, egyeztetni és úgy megegyezni, és nem ilyen formában beterjeszteni törvénymódosításokat.

Ráadásul azt is szeretném hozzátenni, hogy az Európai Szociális Chartának is vannak olyanfajta kitételei, amelyeket érdemes lenne számításba venni, akár a szociális joghoz, akár a sztrájkjoghoz való jog vonatkozásában.

Kedves Képviselőtársaim! Önök, akik a kormányoldalon előterjesztik, majd el kívánják fogadni, és hitem szerint nincsenek kételyeim, meg is fogják ezt erősíteni, szeretném, ha legalább utólag végiggondolnák mindazt, amit tesznek. Azzal szembeállítanák, amit az elmúlt 8 esztendőben tettek, az akkori viszonyukat a sztrájktörvényhez, az akkori viszonyukat és cselekedeteiket a sztrájktörvényhez illesztenék, és önmagukba néznének, az önmagukba nézést követően foganatosítanák az álláspontjaikat. Azt gondolom, nagyon nehéz ezt a törvénytervezetet még módosításokkal együtt is jóvá tenni, jobbá tenni, ennek ellenére kísérletet tettünk rá. Nem sok, talán 3-4 módosító javaslatot nyújtottunk be, annak érdekében, hogy önök is mérlegeljék, a mai bizonytalanságokat lehet-e minimalizálni ezen törvénytervezetek keretei között.

A sztrájk adott esetben valahol mindig gátolja még az elégséges szolgáltatás mértékét is. A sztrájk valójában pont arról szól, hogy olyan jogosítványrendszert biztosít, amely jogosítványrendszeren keresztül a vélt, valós érdekek életre hívását kívánják megteremteni, a sérelmek ellenében való tiltakozásnak kívánnak helyt adni. Azt hiszem, hogy a többségi hatalom, a kétharmados többség nem elégséges ahhoz, nem lehet jó arra, hogy ellehetetlenítsék magát a sztrájkjogot. Ami a szakszervezetek jogát csorbítja e tekintetben, ami az emberek érdeke ellenében hat, azt gondolom, nem támogatható. (Folyamatos moraj a kormánypártok soraiban.)

Az elégséges szolgáltatás tekintetében pedig még egyszer visszaidézem a törvény 1. §-ának (2) és (3) bekezdését, és azt mondom, hogy olyan helyzetet kell teremteni... 20 perc van, kedves képviselőtársaim, nem 15, úgyhogy ne idegeskedjenek, még 5 percig fogok beszélni. Sajnos, elszámolták az időt, 20 perc van, nem 15, még 4 perc 45 másodpercet figyelemmel kell eltölteni. Tudom, nehéz, főleg olyan kérdések kapcsán, amikor szembesülni kell azzal, hogy az elmúlt 8 esztendő történése hogyan és miképpen nézett ki, a sztrájktörvény figyelembevétele mellett és az ahhoz való viszonyulás tekintetében, és akkor és amikor most, csakis a hatalom pozíciójából, csakis a hatalmi érdekek szem előtt tartása mellett kívánják megtenni mindazt, amit az előterjesztés magában foglal.

Nos, összességében azt szeretném mondani: abszolút helytelennek tartom azt, hogyha egy olyan kormány, amelyik nemzeti együttműködést hirdet magáról, a nemzeti együttműködést semmibe véve akár a munkaadói, akár a munkavállalói szervezetekkel, amelyeknek ezekben a kérdésekben alapvető joga, lehetősége lenne az, hogy véleményt formáljanak, alakítsák a tárgyalási pozíciókat, azok obligón kívül vannak, a partvonalon kívülre vannak helyezve. Nem jó ez az útirány! Ez nem a társadalmi egyezség, egyeztetés irányába ható gondolkodás!

Képviselőtársaim! Miniszterelnök Úr! Igazából azt szeretném mondani (Dr. Orbán Viktor Gúr Nándornak háttal áll. - Derültség a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) Az lenne meggyőződésem szerint a helyes út... (Dr. Orbán Viktor Gúr Nándor felé fordul.) Köszönöm szépen, miniszterelnök úr, hogy megtisztel a figyelmével.

Az lenne megítélésem szerint a helyes út, hogyha azt, amit a kormány a miniszterelnökével együtt a pulpitusról is hirdet, a nemzeti együttműködést, azt a mindennapokban, azokkal, akiket ezek a törvénytervezetek kőkeményen érintenek, végig is tárgyalná, kiizzadná mindazt, ami ahhoz szükségeltetik, hogy a társadalom előtt is elfogadott legyen az, amit törvényként el akarnak fogadtatni a Parlament falai között. Azt hiszem, nem a Magyar Szocialista Párt érdeke, nem, nem! A parlament hitelességének a kérdése és az érdeke az, hogy ezekben a kérdésekben konzekvensen azt az utat járjuk, amely a nemzeti együttműködés keretei közé helyezhető, amely komolyan veszi azt, hogy a társadalmi egyeztetésnek van helye Magyarországon, amely komolyan veszi azt, hogy azokat, akikről döntéseket akarunk hozni, be is vonjuk a döntés-előkészítés fázisába.

Még egyszer azt mondom, az a jó, hogyha tárgyalni kívánunk (Derültség a kormánypártok soraiban.), az a jó, ha a tárgyalási folyamat rendszerét meg kívánjuk erősíteni, azon keresztül is, hogy az érvek befogadására is fogadókészek vagyunk, s az a jó, ha ezeknek a szintetizálása vezet el oda, hogy van egy végső konklúzió, amely tekintetében a kormánytöbbség természetesen el tudja dönteni mindazt, amit el akar, de legalább meghallgatja, ha lehet, akkor nemcsak meghallgatja, hanem meg is hallja mindazokat, akik álláspontot rögzítenek e tekintetben, és ha lehet még inkább előbbre lépni, akkor ebből néhány gondolatot be is épít abba, amit törvényként el kíván fogadni.

Ha majd egyszer eljutunk odáig, hogy ezt a folyamatot, ezt az algoritmust végig tudjuk vezetni (Derültség a kormánypártok soraiban.), akkor meggyőződésem szerint előbbre léptünk, akkor meggyőződésem szerint elkezdünk egy olyan úton járni, amely út tényleg a nemzeti együttműködés jegyében, a mások komolyan vétele mellett, s legkiváltképp azok komolyan vétele mellett zajlik, akik gyakorlatilag alanyai az érintett történeteknek.

És hogy ne a 20 percet beszéljem ki, ezért a 19. perc végén megköszönöm megtisztelő figyelmüket (Derültség, zaj a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.), és azt kívánom önöknek, gondolkodjanak el mindazon, amit elmondtam.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatódnak a vezérszónoki felszólalások. Megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, az LMP vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr, 20 perces időkeretben.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! (Moraj a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) Lehet, hogy a hajnali óra dacára talán több figyelmet és tiszteletet érdemelne egy olyan törvényjavaslat vitája, amely 1989-ben az egyik jelzése volt annak, hogy Magyarországon bekövetkezik egy jogállami forradalom, és éppen az 1989. évi VII. törvény volt azon kevés jogalkotási teljesítmények egyike, amelyik nem pusztán a közjogi rendszer átalakítására fókuszált, hanem megpróbált valami védelmet biztosítani azoknak, akik kárvallottjai lettek az átalakulásnak, kárvallottjai lettek később az újkapitalizmusnak.

(1.50)

Azért nagyon fontos felidézni a születési körülményeit az 1989. évi VII. törvénynek, mert egy olyan sajátos történelmi helyzetben jött létre ez a törvény, amikor Magyarországon 1948 után ugyan a proletárdiktatúra nevében, de valójában egy olyan diktatúra működött, amely megsemmisítette a munkásmozgalmat, megsemmisítette azokat a védelmi eszközöket, amelyek mindenütt a világon az elnyomott, kisemmizett embereknek szolgálnak eszközül a gazdasági, politikai hatalommal szemben.

Magyarországon az 1989 előtti diktatúra idején talán az egyik legnagyobb kártétel az volt, hogy a Kádár-rendszer elnyomó hatalma sunyi eszközökkel próbálta lekötelezni az állampolgárokat, megszüntette azokat a horizontális kapcsolódásokat, amelyek egyébként védelmet nyújtanak mindenütt a világon az embereknek: a szolidaritás, az összekapaszkodás védőhálóját. (Zaj.) Én eddig végighallgattam a fideszes képviselőket. Megkérném, hogy ezt tegyék meg önök is. Köszönöm szépen.

Talán fontos felidézni azt, hogy a rendszerváltás egy olyan állapotban érte a magyar társadalmat, amikor gyakorlatilag egy szőnyegbombázással szétverték azokat a szövedékeket, amelyek egyébként megvédhetik a munkavállalókat egy egyébként mélységesen antiszolidáris átalakulásban. Éppen ezért akkor, amikor az 1989. évi VII. törvény biztosította a sztrájkjogot Magyarországon, ez egyszersmind előrevetítette azt a helyzetet, hogy miután a nehézipar viharos gyorsasággal összeomlott, a kilencvenes évek elején gyakorlatilag ezzel az eszközzel kizárólag azokban a szolgáltatási ágakban, azokban a gazdasági ágakban tudnak élni az emberek, amelyek a közszolgáltatásokat nyújtják.

Történetesen pontosan ezek azok a gazdasági ágak, ahol a sztrájkjog gyakorlása teljes természetességgel, ha úgy tetszik, a legnagyobb nyomásgyakorló erővel is bír a politikai hatalomra. Arról beszélek, hogy az újkapitalizmus úgy alakult ki Magyarországon, hogy százezrek és milliók olyan körülmények között vállaltak munkát és reszkettek és reszketnek a munkanélküliségtől, ahol nemcsak hogy szakszervezet nincsen, nemcsak hogy a sztrájkjog nem egy élő valóság, de valójában fizetett szabadságról, fizetett pihenőidőről sem lehet beszélni, mert pontosan az önök által oly sokszor ostorozott multinacionális cégeknél, kereskedelmi láncoknál gyakorlatilag teljes kiszolgáltatottságban vannak a munkavállalók. Ezt azért fontos felidézni, mert az elmúlt 8-10 évben az a tapasztalás alakulhatott ki a magyar munkavállalók millióiban, hogy ha valamikor a kormányzat, a különböző nyomásgyakorló munkaadói csoportok olyat tesznek, ami kárára van a munkavállalók sokaságának, akkor talán a közüzemekben dolgozók azok, akik adott esetben a sztrájk eszközével fenyegetve is, de jobb belátásra tudják bírni a tőkéseket, jobb belátásra tudják bírni a politikai hatalmat.

Tehát amikor önök ide behoznak egy olyan törvényjavaslatot, amely jóllehet látszólag csak a közüzemek esetében próbálja korlátozni a sztrájkjogot, ez egyszersmind azt jelenti, hogy annál a gazdasági ágnál próbálják meg visszavágni, politikai eszközként visszavágni a sztrájkjogot, amely sok esetben éppen az elmúlt nyolc évben olyan munkavállalók százezrei, milliói védelmében is fellépett, akiknek egész egyszerűen a munkavállalói jogok minimuma sem adatik meg mint valóság. Tehát hogy világosan értsük, itt nem pusztán a BKV vagy a vasúti dolgozók esetében korlátozzák a sztrájkjogot, mert az a sztrájkjog, az a sztrájkfegyver, amellyel a vasutasok vagy a BKV-dolgozók élhetnek, felvillanthatja a reményt azoknak, akik teljes kiszolgáltatottságban töltik a munkaidejüket, például a Tescóban, például más kereskedelmi láncokban. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mikor sztrájkoltak a Tescóban?)

Érdemes felidézni, pontosan arról beszélek, hogy ezeknél a cégeknél nincs sztrájkjog. Azok, akik elviselik a kiszolgáltatottságot, ezeknél a kereskedelmi láncoknál sok esetben az ő érdekükben lépnek fel munkavállalók, szakszervezetek a közszolgáltatások területén. De azok, akik itt gúnyolódnak, tisztelt képviselőtársam, mutogatnak és közbebeszélnek, talán emlékeznek arra, hogy az önök pártja, az önök vezető korifeusai kicsit másként gondolkodtak a sztrájkjogról 2007-ben. Amikor önök egyébként a Gyurcsány-kormány reformdühével szemben léptek fel, önöknek nagyon kedves volt Gaskó István, nagyon kedves volt önöknek a gördülősztrájk. Önök nem gúnyolódtak és ordibáltak, hanem megtámogatták a vasutasokat, megtámogatták a BKV-sokat.

Az egyik előterjesztőt, Kontur Pált tudom visszaidézni, aki 2007-ben a következőképpen foglalt állást. Azt mondta Kontur úr, a Fidesz munkástagozatának vezetője, hogy a sztrájkjog alkotmányos alapjog, amit nem lehet elvenni az emberektől. (Zagyva György Gyula tapsol.) Így van! (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van. - Taps a Fidesz soraiból.) Remélem, ezek után ennek szellemében foglalnak majd állást Kontur úr törvényjavaslatáról is. (Taps a Fidesz soraiból.) Kontur Pál a jelenleg még hatályos sztrájkjogi szabályozással élő VDDSZ-t ráadásul a következőképpen támogatta meg: teljes mértékben egyetértek az emberek felháborodásával, akik végső elkeseredésükben választották a tiltakozásnak ezt a módját. A Fidesz ugyan nem vesz részt a szervezésben, de minden lehetséges módon támogatja a sztrájkokat és a tüntetéseket. Jól értsük, önök azokat a sztrájkokat és tüntetéseket támogatták, amelyeket az önök által most éppen kikukázni óhajtott törvény ilyen szabályozása alapján vetett be Gaskó István és szakszervezete.

Egész egyszerűen amit itt önök művelnek, az képmutatás. Önök egészen más politikai elveket vallottak akkor, amikor ellenzékben voltak, és egészen mást tesznek most. (Zaj.) Nem igaz? Önök nem támogatták a vasutasokat? (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nem igaz!) Önök nem támogatták a BKV-szakszervezeteket? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nem igaz!) Hazudnak! (Moraj a kormánypárti padsorokban.) Hazudnak önök! (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Varga László: Szégyen, amit csináltok!) Önök kőkeményen hazudnak. Önök pontosan ezeknél a gúnyos felháborodásoknál, gúnyos beszólásoknál nem mást tesznek, mint becsapják azokat, akik áprilisban a fülkékben azért szavaztak önökre, mert megtámogatták őket a Gyurcsány-kormány reformdühével szemben. Erről van szó! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Minek kiabálsz! Halkabban!) Azért kiabálok, mert próbálom önöket túlkiabálni, akiknek nehezükre esik az, hogy itt kell részt venni egy parlamenti vitában.

Lássunk tisztán! Lássunk tisztán! Ez a mostani lépésük nem az első és nem az utolsó azon lépések sorában, hogy a munkavállalói jogokat kívánják visszavenni azért, hogy a vudu-gazdaságpolitikájukat akadálytalanabbul valósíthassák meg. Voltak már hasonló lépések. Ilyen volt az, amikor példát mutattak abból néhány héttel ezelőtt, hogy alkalmi politikai érdekekből hogyan lehet egy tollvonással a csoportos létszámleépítés garanciáiból visszavenni. Ilyen volt az, amikor a közalkalmazottak, köztisztviselők esetében a minimális munkajogi védelmet is megszüntették. Ilyen volt az, amikor legalizáltak olyan foglalkoztatási formákat, ahol a társadalombiztosítási védelem nem adott. Ezt tették önök, miközben az elmúlt hét hónap alatt egyetlen olyan kormányzati előterjesztés, egyetlen olyan önálló képviselői indítvány nem volt, amely a valóságban is megvédte volna azokat, akiknek az esetében, hangsúlyozom még egyszer, még olyan munkajogi védelem sem létezik, mint például a közüzemi dolgozóknál.

Tisztelt Képviselőtársam! Hány olyan önálló képviselői indítványt hoztak ide, ami például a kereskedelmi alkalmazottak tényleges munkajogi helyzetén javított volna?

(2.00)

Hány ilyen indítványt hoztak ide a Ház elé? Egyet sem. Egyet sem. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mi köze ennek a sztrájkhoz?) Az a köze a sztrájkhoz, kedves ordibáló fideszes képviselőtársam, hogy ma sajnos... (Felzúdulás a kormánypárti frakciókban.), hogy ma sajnos az a helyzet, hogy egyedül a közüzemi ágazatokban képesek az emberek a sztrájk eszközével élni. Egyedül a közüzemi ágazatokban rendelkeznek olyan eszközökkel a munkavállalók, hogy adott esetben, amennyiben gazdasági, szociális érdekeiket sérti egy kormányzati politika, hatékonyan, úgy, ahogyan az egy szociális piacgazdaságban megszokott, föl tudjanak lépni.

Éppen ezért innentől kezdve hiába lehet technikai indokokat fölhozni egy ilyen törvényjavaslat mellett, ez a törvényjavaslat világosan illeszkedik egy olyan, már megkezdett sorozatba, ami az önök gazdaságpolitikájának védelmében vissza kíván venni a munkavállalói jogokból. Éppen ezért ezt nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Bertha Szilvia képviselő asszonynak, a Jobbik-képviselőcsoport vezérszónokának. Öné a szó.

BERTHA SZILVIA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A sztrájkjog magyarországi szabályozása meglehetősen sok kívánnivalót hagy maga után. Nyilván nem véletlen, hogy a kormány, illetve a jogalkotók a számos rendezésre váró pont közül még véletlenül sem a sztrájktörés definícióját, illetve szankcionálását ragadták ki, hanem egyből azt a területet találták meg, amivel a legjobban lehet korlátozni a sztrájkjoggal élés lehetőségét. Ez pedig az elégséges szolgáltatás meghatározása.

A sztrájk a munkajogi harc végső eszköze, és az elégséges szolgáltatás meghatározása egyébként tényleg nagyon fontos, erre nagyon nagy szükség lenne, azonban azt kell látni, hogy ez nem a munkavállalói és a munkaadói oldal harcát kell hogy jelentse, hanem ebben valójában a lakosság érdekeinek képviselete kellene hogy megjelenjen. De ez a javaslat nem erről szól. Ez olyan mértékben ad lehetőséget a sztrájkjog korlátozására, ami gyakorlatilag értelmetlenné teszi ezt az eszközt, használhatatlanná. Az önálló képviselői indítvány beterjesztése nem alkalmas ennek a problémának a rendezésére, ennek egyik nyilvánvaló oka az, hogy megint nem történt egyeztetés az érdekelt felekkel. (Dr. Orbán Viktor: Kik érdekeltek benne?) Az érdekképviseletekkel. Amennyiben a kormány terjesztette volna be, akkor lett volna ilyen kötelezettsége, de így, hogy önálló képviselői indítványként nyújtották be, így ez megkerülhető. (Dr. Orbán Viktor: Ez egy sztrájktörvény.)

Ezeknek az elégséges szolgáltatásokról szóló megállapodásoknak a megkötését nagyon komoly szakmai egyeztetések kell hogy megelőzzék, és az egyik legnagyobb hibája ennek a beterjesztésnek, hogy nem hagy felkészülési időt. (Dr. Navracsics Tibor: Mire?) A Jobbik véleménye szerint legalább 6 hónapos felkészülési idő kellene ahhoz, hogy az ágazati vagy pedig helyi megegyezések megszülethessenek, és amennyiben ezeket nem sikerül megkötni, akkor lehetne a munkaügyi bíróságokhoz delegálni ezeket az eseteket. Ez a féléves felkészülési idő arra is elegendő lenne, hogy a bírákat megfelelő szakmai képzésben részesítsék, hiszen jelen pillanatban az egy irreális elvárás, hogy 5 napon belül megfelelő szakmai döntést hozzanak az elégséges szolgáltatásról. Az pedig, hogy a sztrájkhoz való jogot, ami egy alkotmányos alapjog, korlátozni akarják mindaddig, amíg nem születik ilyen megállapodás, alkotmányossági aggályokat vet fel.

Összességében véve ez a javaslat hónapokra ellehetetleníti a sztrájkjog gyakorlásának lehetőségét a közszolgáltatások terén, és lehetőséget ad arra, hogy a kétharmados kormány olyan törvényeket alkosson, amelyekkel hosszú távra is korlátozni tudják a sztrájkjogot, illetve a helyi szinten szervezett sztrájkokat a munkaügyi bíróságok révén lehetetlenítsék el. Az is kérdéses, hogy miért pont most nyújtották be a jogalkotók ezt a javaslatot. Nyilvánvalóan tisztában vannak azzal, hogy az eddig meghozott rendelkezések, illetve intézkedések meglehetős visszatetszést váltanak ki a társadalom egyes rétegeiben, és ezzel próbálják gátolni az elégedetlenségnek történő hangadást. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.)

Összességében véve elmondható, hogy igenis szégyen az, hogy ilyen körülmények között kell egy ilyen fontos törvényről beszélni, hogy ilyen rohamtempóban, abban reménykedve, hogy esetleg nem nyújtanak be hozzá módosító javaslatokat, egy nap alatt az egész Házon át tudják erőszakolni ennek a törvénynek a megszavazását. Ezt méltatlannak tartjuk. Azt hiszem, itt elég sokunk nevében beszélhetek.

Köszönöm a szót. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a Fidesz álláspontját az előterjesztőn kívül kívánja-e valaki ismertetni a vezérszónoki körben. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Nem. - Kontur Pál jelentkezik.) Képviselőtársam, normál időkeretben kérünk bejelentkezést, ügyrendiben nem tudok szót adni. (Derültség az MSZP soraiban.) Igen.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kontur Pál képviselő úrnak, a Fidesz vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

KONTUR PÁL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném tudatni Schiffer András képviselőtársammal, hogy én szegény ember vagyok, mert csak egy véleményem van. És az a véleményem nem változott azóta sem. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az MSZP soraiból. - Derültség ugyanott.) A Fidesz is ugyanilyen párt, a Fidesznek is egy véleménye van. A Fidesz mindig emberben gondolkodott, az ember szükséglete pedig a munka, mert az biztosítja a biztos megélhetését, a boldogulását. Tehát mi ebben gondolkodunk, maradjunk ebben, jó?

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 21 évvel ezelőtt született, a dolgozók követeléseinek a pártállamban évtizedek óta ismeretlen kifejezési formájának rendezett biztosítására. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa már évek óta rendszeresen jelzi a sztrájktörvény hiányosságait, jogbiztonságot sértő szabályozási rendszerével kapcsolatos aggályait. Az Alkotmánybírósághoz is fordult, és több kérdésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenség megállapítását indítványozta, többek között a közszolgáltatások terén tartandó sztrájk feltételeinek bizonytalan szabályozásával kapcsolatban.

Az elmúlt évek sztrájkjoggal foglalkozó szakmai konferenciáin a munkajoggal foglalkozó szakemberek, de a bírói kar képviselői is a törvény pontosítását, egyértelművé tételét szorgalmazták. Megérett tehát a helyzet is, és a sokoldalú szakmai igények is azt támasztják alá, hogy az előrelépés elodázhatatlan. Jelenleg nincs más lehetőség, mint a bírói értelmezés, amely azt is kénytelen értelmezéssel megállapítani, hogy mi tekinthető jogellenes sztrájknak, mert a törvény ellentmondásos e tekintetben. Az általunk benyújtott törvényjavaslat ezért arra irányul, hogy olyan megoldást vezessen be a rendszerbe, amely biztosítani képes, hogy minden esetben előzetes döntés szülessen a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről.

A hatályos szabályok legfőbb hibája ugyanis, hogy nem rendezi azt a tipikus esetet, amikor a megállapodás nem jön létre a felek között. Javaslatunk szerint elsődleges lenne a törvényi szabályozás, mert egyes területeken ki lehet dolgozni a minimumszolgáltatás normatív követelményeit. Lehet, hogy ehhez többévi előkészítő munka szükséges, mert a különböző közszolgáltatások esetében nagyon eltérő feltételek megállapítására lesz szükség. Ugyanakkor addig is biztosítani kell a sztrájk alkotmányos jogának gyakorlását ugyanúgy, mint a sztrájkjog gyakorlásával szükségképpen megsértett más alkotmányos jogok védelmét. A javaslat tehát minden intézményes feltételt biztosít, hogy megszülethessen a döntés a még elégséges szolgáltatásról.

Ha azonban minden intézményes feltétel biztosított, az is elvárható, hogy ez alól ne lehessen kibújni. Ezért a javaslat a sztrájktörvénynek a jogellenes sztrájk esetköreit felsoroló rendelkezését kiegészíti a még elégséges szolgáltatás biztosítására vonatkozó kötelezettség megsértésével. Ez kellő eligazítást nyújt mind az érintett feleknek, mind a bíróságnak, és egyértelművé teszi, hogy a jogalkotó a törvényi feltételeket nem intelemként, óhajként fogalmazza meg, hanem jogkövetkezményeket is fűz hozzá.

(2.10)

A javaslat célja alapvetően a sztrájktörvény bizonytalanságainak feloldása, hogy egyértelmű szabályozás alakuljon ki mind a munkavállalók, mind a munkáltatók, mind pedig a közszolgáltatásokat igénybe vevők szempontjából. A javaslat messzemenően figyelembe veszi az érintett alapvető jogokat és az azokhoz fűződő társadalmilag elismert érdekeket, és úgy szolgálja az érintett alapvető jogok védelmét, hogy közöttük a társadalmi rendeltetésüknek megfelelő egyensúlyt hoz létre. Meggyőződésünk ugyanis, hogy sokkal jobb minden érintettnek, ha pontos szabályokat, jogokat és kötelezettségeket mond ki a törvény, amelyekhez igazodni lehet, mint ha óhajszerű igényeket támaszt, amelyeket érvényesíteni viszont nem enged. Kérem ezért, hogy minden érintett számára a mostani szabályozásnál az egyértelműség okán előnyösebb szabályokat tartalmazó törvényjavaslatot szavazataikkal támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. A Kereszténydemokrata Néppárt a késői órára tekintettel most nem állít vezérszónokot.

Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalások következnek. Tájékoztatom önöket, hogy négy kétperces felszólalás van, azt követően majd lesz egy normál időkeretben történő hozzászólás is. Először megadom a szót két percben Lamperth Mónika képviselő asszonynak.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha van törvénymódosítás, amit mindenképpen meg kellene tárgyalni az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, akkor az az a törvény, ami a sztrájkról szól. Az, hogy itt a parlamentben az előterjesztők a bizottságokkal és egyéb módon manipuláltak, nem vitték be a foglalkoztatási bizottság elé, s nem járt az alkotmányügyi bizottság előtt sem, pénteken benyújtják, aztán hétfőn lezárjuk már az általános vitát, nyilván nem szép dolog, és nem elégíti ki egy alkotmányosan működő parlament valamennyi kényes igényét, de ez kicsiny dolog ahhoz képest, amit önök ezzel a törvénymódosítással a munkavállalókkal - és hozzáteszem: bizonyos szempontból a munkaadókkal is - tesznek. Ha valaminek az Országos Érdekegyeztető Tanács előtt járni kellett volna, és ott törekedni kellett volna megállapodásra a törvénymódosítás tartalmát illetően, akkor ez ez a törvény lenne. Nem tudom, miért nem vagyok meglepődve, hogy egyik előterjesztő se figyel arra, amit mondok.

Tisztelt Országgyűlés! Ez tisztességtelen a munkásokkal szemben. Tisztességtelen azokkal az emberekkel szemben, akiknek ötször is meg kell azt gondolni, elvállalják-e, hogy sztrájkba lépnek; akiknek ötször is meg kell gondolniuk, meghozzák-e azt az egyébként rendkívül kockázatos döntést, hogy munkavállalói érdekből végigcsinálnak egy sztrájkot. A legtisztességtelenebbül most azokkal a munkásokkal szemben járnak el, akiket Kontur úr - mint ahogyan hirdeti - állítólag képvisel. Ha egy picit is figyelni akar az ő érdekeikre, akkor ezt a törvénymódosítást visszavonja, tisztelt Kontur úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak. Öné a szó.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Kontur Pál képviselő úr szólt róla, hogy az 1989. évi VII. törvény az, ami a sztrájktörvényt megjeleníti. Szeretném jelezni, hogy amikor ennek a törvénynek az elfogadására sor került - biztos többen emlékeznek rá, hiszen vannak itt olyanok, akik e Ház falai között ültek abban az időszakban is -, akkor a sztrájkjog elfogadása mellett volt másik két jogosítvány, ami részben megszűnt vagy megszűnik. Volt az együttdöntés jogosítványa és a vétójog. Nem tudom, hogy ez felidéz-e bármelyik képviselőtársamban bármit is. A vétójog korlátozásra került, az együttdöntés jogosítványa pedig bizonyos esetekben megszűnt, pont azért, mert a sztrájkjog volt és ma is az a jog, amely a sérelmek esetében a végső tiltakozás eszközeként fogható meg. Ez az egyik dolog, ami fontos, és ezt is mérlegelni kellene akkor, amikor a sztrájkjog megváltoztatásáról gondolkodnak.

A másik dolog - még egyszer hangsúlyozom - a nem elégséges, illetve az elégséges szolgáltatás kérdésének a tisztázása, mértékének és feltételének a megállapítása, a törvényi keretek közötti megállapítása - nem megállapíthatja, hanem a megállapítása. Kontur Pál képviselőtársam, akkor haladunk abba az irányba, amiről ön is beszél, te is beszélsz, ha nem a feltételes kategóriákat alkalmazzuk, hanem a törvény taxatíve, egzakt módon előírja ezeket a dolgokat - ma nem írja elő. Ahhoz, hogy ezt előírják, kellenének a társadalmi egyeztetések, az OÉT-tel való egyeztetés a nemzeti együttműködés jegyében.

Köszönöm szépen, alelnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Simon Gábor képviselő úrnak, MSZP. Öné a szó.

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem terveztem, hogy ma este, vagy inkább ma hajnalban hozzászólok, de Kontur képviselő úr igazán értékes és elgondolkodtató hozzászólását követően nem tehetem meg önökkel, hogy nem szólok hozzá.

Azon gondolkodtam, hogy ebben az egész dologban mi a legcinikusabb. S tudják, mi a legcinikusabb? Az, hogy ezt az előterjesztést egy rendes, becsületes, tisztességes munkásemberrel adatják elő. Ez a legcinikusabb ebben az egészben. Hogy Kontur Pált mint munkásembert kérik meg arra, hogy adjon be egy olyan javaslatot, ami egyébként a legalapvetőbb jogát csorbítja a munkavállalóknak. Hol van már az a tavaszi szél, ami a nemzeti párbeszédet meg a konzultációt hozta elénk? Hol van már az intézményesített érdekegyeztetés színtere?! Nagyon sajnálom, hogy Czomba államtitkár úr, akinek egyébként a feladata lett volna, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban ezt az előterjesztést képviselje, nem szól hozzá ebben a vitában.

Képviselő urak, hölgyek, itt vagyunk hajnaltájt, és szeretném önöket kérni, hogy akkor járnának el a legelegánsabban, de tényleg a legelegánsabban, ha azt mondanák, hogy elnézést kérünk, de ezt az előterjesztést visszavonjuk. Ez egy igazán elegáns lépés volna. Legyen bátorságuk ahhoz, hogy ezt az előterjesztést visszavonják, legyen bátorságuk ahhoz, hogy Kontur képviselő urat ne hozzák ilyen helyzetbe a munkavállalók előtt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Kontur Pál képviselő úrnak.

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Köszönöm szépen Simon Gábor képviselőtársam aggódását, de én szégyennek és cinikusnak azt a viselkedést és azt a működést tartom, amit önök nyolc éven keresztül véghezvittek. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ha önök nem így működtek volna, nem sodorták volna a szakadék aljára Magyarországot, akkor a magyar munkások is jobban élnének. Önök nem őket képviselték, hanem a saját zsebüket. Önök ne aggódjanak! Amit ez a kormány vállalt, azt véghez fogja vinni.

A törvénymódosítást pedig tessék elolvasni, abban az alkotmányos jog csorbítása nincs benne. És nem is lesz benne, mert a sztrájkjog a legalapvetőbb emberi jog. Alkotmányos jog, amit nem lehet elvenni senkitől. Egy munkás nem úgy kel fel minden reggel, hogy sztrájkolni fog. Az az utolsó pillanat, amikor a munkás az érdekérvényesítése miatt a sztrájkhoz nyúl. Önök a negyven vagy ötven év alatt - az életem nagyobbik részét ott éltem - azokat az embereket, akik megpróbáltak sztrájkolni, vasvillával kergették, lelőtték, mindig pusztították.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(2.20)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, öné a szó. (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen megértem önöket, hogy háborognak, ha ránézek az órára. De kérem, gondolják végig! Ezt a helyzetet önök állították elő azzal, hogy ilyen villámcsapásszerűen ezt a törvényt ma idehozták az asztalunkra. És ez nem más, mint eldugták a választók elől, azért éjjel 2 óra után tárgyaljuk, és egyszerűen megkerülik tudatosan, ezt a törvényjavaslatot ugyanúgy a kormány dolgozta ki, mint a másikakat, csak azért, hogy megkerüljék az érdekegyeztetést.

Örülök, amit Kontur Pál elmondott. Igen, önök ezt az egyet tudják, hogy 8 év. Csak, kedves képviselő úr, amikor a sztrájkok voltak az elmúlt 8 évben, nem fordult meg a fejünkben, hogy benyújtsunk egy ehhez hasonló olyan törvényjavaslatot, ami csorbítja, amit ön elmondott, hogy az utolsó pillanat. És csak két kifejezést hadd használjak, amit ön mondott; azt mondta, hogy óhajszerű. Igen, akár egyetlen munkáltató vagy egy olyan közszolgáltató üzem vezetője egy óhajszerű szintet állít föl a munkavállalókkal szemben, abban a pillanatban nincs más lehetőség, mint a bíróság, és kérem, gondolják végig, mit fog mondani a bíróság akár a MÁV, a BKV vagy más ügyekben, hogy mit kell tenni.

Képviselő úr, ön mondta, hogy többéves előkészítés kell. Ehhez kellett volna az országgyűlési határozati javaslat, hogy a kormány x időn belül folytassa le azt az érdekegyeztetést, és úgy terjesszen be egy törvényjavaslatot ide. Nem, önök a nyugdíj védelme címén próbáltak meg országgyűlési határozatot benyújtani, és az utolsó egy pillanatban. Hadd mondjam azt, igaza van Schiffer képviselő úrnak, én személyesen láttam, hogy Gaskó úr hogyan járt Áder frakcióvezető úrnál a sztrájkok idején.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettő percre megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Megtisztelő számomra az, hogy érdekli önöket az álláspontom, a véleményem.

Göndör képviselőtársam Gaskó úr látogatásairól beszélt, én csak azt mondom, amit ma Gaskó úr mond. Gaskó úr azt mondja, ez nem más, mint a jogállam megcsúfolása. Gaskó úr azt mondja, a forma is és a tartalom is elfogadhatatlan. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Soltész Miklós: Varga László mondja.) Gaskó úr; nem Gúr Nándor, Gaskó úr - csak azért, hogy ne keveredjenek a dolgok.

És mit mond Kontur úr? Mit mond képviselőtársam? Az indulatok vezérlik, és azt mondja, hogy kergették, lelőtték, és olyan fogalmakat használ, amelyek nem állják meg a helyüket. (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok padsoraiban.) Igen, nem jó az, képviselőtársaim, nem jó az, hogyha igen, egy tisztes munkás képviselőt abba a helyzetbe hoznak, hogy a gondolatai olyan szavakká cseperednek, amelyek talán a helyüket ekképpen nem állják meg, és ezért nem minket, hanem nagyon sokakat, olyanokat sértenek, akik tisztes keretek között - mondjuk - a sztrájkjoggal való élést próbálják a mindennapokban megvalósítani. Nem jó, mert önmagukkal az érdekképviseletekkel fordítja szembe képviselőtársamat is.

Azt mondja, a sztrájkjogot nem vesszük el? Nem, csak ellehetetlenítik. Csak olyan helyzetet teremtenek, ahol valójában kilúgozzák, kinullázzák a lehetőséget. Olyan megegyezési helyzetet írnak elő, amelyet vagy nem lehet megtenni, vagy lesznek olyan ellenérdekelt felek, amelyek tekintetében az egyik nem is akarja ezt megteremteni.

Magyarra fordítva a szót... (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen, majd folytatom a következő kétpercesben. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettő percre megadom a szót Wittner Mária képviselő asszonynak. Öné a szó, képviselő asszony. (Folyamatos zaj. - Csenget.)

WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. Hát én tényleg nem akartam hozzászólni. De úgy látszik, nemcsak az ügynökök, hanem az elvtársak is a paradicsomba mennek. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Így van!

Maguk elfeledkeznek arról, hogy mit csináltak önök 8 éven keresztül. Maguk elfeledkeznek arról, hogy hogyan vertek szét sztrájkolókat. Maguk elfeledkeznek arról, hogy az 50 éves évfordulót hogyan fojtották vérbe. (Többen a kormánypárti padsorokból: Bizony, így volt.) Megbocsátható ez önöknek? (Többen a kormánypárti padsorokból: Nem.) Nem, soha!

És akkor most mit akarnak? Menjenek a paradicsomba az ügynökeik után! (Taps a kormánypártok soraiban. - Szűcs Erika: A sztrájktörvényről van szó. - Közbeszólások az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, Wittner Mária képviselő asszony több tiszteletet érdemel. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbekiabálások az MSZP soraiból. - Csenget.)

Kettőperces felszólalásra megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak. (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok padsoraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarok különbséget tenni a sztrájkjog és a gyülekezési jog között, nem akarok különbséget tenni különféle rendezvények keretei között. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) De azt szeretném mondani, hogy a Parlament falai között lévő képviselők - legyenek azok fideszesek, kereszténydemokraták, szocialisták, jobbikosok vagy éppen LMP-sek -, nem ők azok, hanem a mindenkori rendvédelmi szervek azok, amelyeknek a rend fenntartása a kötelmük.

Szeretném tehát jelezni, akkor és amikor bármifajta, adott esetben torz helyzettel kell szembenézni akár az önök időszakában, akár más politikai pártok kormányzásának az időszakában, akkor a törvényekért, a keretfeltételek megrajzolásáért a Parlament falai között lévő, szavazatukat adó képviselők, igen, politikai felelősséggel tartoznak, és mindenki más, akinek más a feladata, az pedig azért a cselekedetért tartozik felelősséggel.

Azt gondolom, a 8 évre való hivatkozás tekintetében azt sem szabad elfelejteni, hogy 2007-ben példaként az egészségügyi kérdések vagy épp a nyugdíjkérdések tekintetében hogyan és miképpen formálódtak a sztrájkok. Hol volt az akkori ellenzék a sztrájkok szervezése tekintetében, a sztrájkok támogatása tekintetében? Hogyan és miképpen viszonyult az akkori ellenzék a sztrájkjog kérdésköréhez? Azt gondolom, minden elemében elfogadta és támogatta azt a törvényt, amit ma alapjaiban kíván szétzúzni egyetlen okból kifolyólag, mert tudja, hogy hogyan és miképpen élt a sztrájkjoggal.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettő percre megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj. - Az elnök csenget.) Én sem terveztem hozzászólást, azonban szocialista képviselőtársaim farizeus érveit hallgatva úgy gondolom, mindenképpen egyértelművé kell tennünk azt, hogy a magyar munkavállalók multik részére történő kiszolgáltatottságát és megalázottságát ők járatták csúcsra. (Wittner Mária: Így igaz.)

Az elmúlt 20 év vesztesei a magyar munkavállalók voltak. (Derültség az MSZP soraiban.) Igen, akárhogyan röhincsélnek a szocialista képviselőtársak - szomorú, hogy ilyet ki kell mondani, hogy képviselőtársak, ahelyett, hogy az elszámoltatás során már méltó helyükön lennének (Derültség, taps a kormánypártok padsoraiban.) -, és bizony a sztrájktörés eszközét is felhasználva gyűrték le a munkavállalók jogos törekvéseit azon elkeseredett években, amikor önök uralkodtak Magyarországon.

Ellenben a kormánypártok részére meg azt kell mondanom, hogy igenis meg kell hallgatni azokat az észérveket, amelyek elhangzanak abból a szempontból, hogy nem az a megoldás, mert a nemzeti önrendelkezésünket nem szereztük még vissza - igen, nem szereztük még vissza -, és az önrendelkezésünk visszaszerzésének az egyik legfontosabb eszköze, hogy a magyar munkavállalók ne legyenek saját élethelyzetükbe beszorítva, ne legyenek kiszolgáltatva. Tehát egyszerűen elképesztő, a lakosság alapvető szükségleteit szolgáltató szektornak minősülnek ma már a legfontosabb olyan áruházak, olyan szolgáltatók, ahol nem fognak tudni ezek után a munkavállalók a legminimálisabb érdekérvényesítéssel sem élni.

Tehát ezzel az eszközzel a multik kőkeményen vissza fognak élni, úgyhogy egy ilyen megoldás nem szolgálja a munkavállalók érdekeit. Ezért kérem azt, hogy a valós, a magyar munkavállalókat valóban érdeklő szempontok alapján ne vigyék ezt a javaslatot végig, ellenben ne felejtsük el soha, hogy azok az érvek, amelyek a szocialisták részéről elhangzanak, azok csupán nevetséges kifogások.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

(2.30)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces, csak kettőperces technikai szünetet rendelek el. (Zaj. - Közbeszólások mindkét oldalról: Miért? - Már úgy belejöttünk. - Csak.) Megkérem képviselőtársaimat, maradjanak a teremben. (Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Megkérem képviselőtársaimat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni.

Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály 59. § (2) bekezdése alapján az előterjesztő indítványozta a T/2036. számú törvényjavaslat általános vitájának lezárását. (Felzúdulás és közbeszólások az MSZP soraiból: Gyerekek! Megijedtetek? - Sztrájkoltok?) Erre akkor van lehetőség, ha már valamennyi képviselőcsoportnak, illetve elsőként szólásra jelentkezett független képviselőnek lehetősége volt álláspontja kifejtésére.

A rendelkezés szerint az Országgyűlés a lezárásról vita nélkül határoz. Kérdezem önöket, egyetértenek-e a vita lezárására irányuló javaslattal. (Dr. Varga László: Hát, ilyet a világ nem látott. - A Fidesz egyik képviselőjének közbeszólására: Elmész te a picsába, vigyázzál magadra! - Nagy felzúdulás a kormánypártok soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Jegyzőkönyvbe! - Álljon fel! - Mondjon le! - Tessék felírni! - Kérjen bocsánatot! - Szó szerint tessék leírni, hogy mit mondott. - Ismételd el! - Az elnök csenget.)

Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendi kérdésben kért szót Tóbiás József, megadom a szót.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előbbi vita kapcsán ide kell idézzem a Házszabály 59. § (3) bekezdését, amely szerint, ha az... (Dr. Varga László felállással jelzi hozzászólási szándékát.) Kérem, szíveskedjen képviselő úr megvárni, amíg az üléslevezető elnök világosan ismerteti a vonatkozó részét a Házszabálynak. Az Országgyűlés a vitát lezárta. Képviselőcsoportonként egy-egy képviselő és az elsőként szólásra jelentkezett független képviselő, valamint a kijelölt bizottság elnöke legfeljebb öt percben még felszólalhat. Ezt jeleztem az előbb is, tehát ez a lehetőség adott.

Kérdezem, frakciónként van-e olyan képviselő, aki szót kér ötperces időkeretben. Elsőként megadom a szót Varga László képviselő úrnak, MSZP, ötperces időkeretben.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót és a lehetőséget, hogy akkor ezek szerint az érveimet mégiscsak elmondhatom itt a tisztelt Ház előtt. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Kérj bocsánatot!) Valóban úgy gondolom, hogy sértette a Ház méltóságát az egyébként, hogy egy ilyen súlyú kérdés eleve ebben a napszakban, lassan háromnegyed 3-kor kerül tárgyalásra. Ez különösen sértette a Ház méltóságát, hogy így figyeltek a javaslatainkra, hogy a kibontakozó, önálló KDNP még csak nem is ismertette például a vezérszónoki hozzászólását (Dr. Répássy Róbert: Bocsánat!), hogy egyébként szemberöhögték az érveinket, hogy egyébként így viszonyulnak a munkavállalók érdekeihez. Nyilván ennek megfelelően volt heves a vérmérsékletem. Egyébként azt gondolom, hogy semmi olyat nem követtem el, ami egyébként ebben a dologban szégyen vagy méltatlan lenne (Moraj a kormánypárti padsorokban.), mert hogy szégyenletes és méltatlan dolgot önök követtek el azzal, hogy pénteken ezt az Országgyűlés elé hozták, és ilyen körülmények között tárgyalják.

De ha már méltatlan dolgokról beszélünk, akkor egy idézetet mondanék a Ház előtt. "Elfogadhatatlan és tűrhetetlen, hogy a kormány semmibe veszi a sztrájkolók követeléseit és nem hajlandó érdemben tárgyalni a szakszervezetekkel." Ha nem ilyen méltatlan órában tárgyalnánk ezt, hanem mondjuk, legalább éjfél előtt, akkor pont két éve mondta volna Szijjártó Péter. Ezzel az a probléma, hogy önök nem tárgyalnak a szakszervezetekkel, és pont a sztrájkjogot akarják megvonni tőlük ebben a tekintetben. Pont ez volt a bajunk az előterjesztéssel ebben a tekintetben.

Nyilvánvalóan ez a méltatlanság még kiküszöbölhető, ezt elmondtuk, erre kérjük önöket, ennek szólt a hevességem is úgymond az előbb. A hevességem annak szólt, hogy egy ilyen súlyú kérdést ilyen gyorsan, gyorsított menetben akarnak tárgyalni. Egyébként olyan helyzetben akarnak tárgyalni, hogy ezt nem egyeztették az égadta világon senkivel, ez ténykérdés, nem egyeztették az OÉT-en, nem egyeztették a szakszervezetekkel sem. Én azt gondolom, és akkor erre mindenképpen kérem önöket, hogy ha csütörtökön nem hozunk ebben döntést, akkor kiválóan lesz lehetőségük az előterjesztőknek akár januárban az OÉT elé vinni ezt, társadalmi párbeszédet folytatni, ennek megfelelően előkészíteni a javaslatot, és akkor valóban érdemi egyeztetésről lehet szó. Én azt gondolom, hogy ha a Szijjártó Péter által két éve elmondottak szellemében haladunk tovább, még ha ilyen méltatlan körülmények között és órában is, akkor mindenképpen előrehaladunk.

Hadd mondjam el, hogy önök korlátozták az Alkotmánybíróságot, ellehetetlenítik a Költségvetési Tanácsot. Ennek szól a heves ellenállás sok helyről és az ellenzék részéről is. A népszavazás intézményét ellehetetlenítették. Felszámolták a sajtószabadságot. Éjfél körül? Kicsit éjfél után, tehát még egy nappal tovább élt a sajtószabadság Magyarországon. Egykulcsos adórendszert vezetnek be, ami a gazdagoknak kedvez, és lenyúlják a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat. (Közbeszólások és moraj a kormánypárti padsorokból.)

Igyekszem pontosan fogalmazni. Úgy gondolom, elég szemétség volt ez egy évre. Úgyhogy arra kérem önöket, hogy ezt az utolsót ne kövessék el, és ne szavazzák meg ezt az indítványt, az OÉT-en tárgyaltassák meg ezt a kérdést, beszéljenek a valós partnerekkel, folytassanak társadalmi párbeszédet, és utána tárgyaljunk erről februárban. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Megadom a szót Gyenes Géza képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Örömmel látom, mindenki kezd felébredni, úgyhogy megint izgalmas lesz a kérdés, a vita.

Megmondom őszintén, amikor ezt a sztrájktörvényt olvastam - én magam egyébként, bocsánat, szakszervezeti vezető voltam -, akkor az volt az első gondolatom, hogy ügyes, ügyes. Gyakorlatilag ha a Rákosi-kor munkabékéjét el akarjuk érni, akkor a lehető legjobb úton haladunk efelé. Mert mi a sztrájk lényege, uraim? És most ne politizáljunk. A sztrájknak az a lényege, hogy a sztrájk fájjon. A sztrájk egy kényszerítő eszköz. Kényszerítő eszköz a munkáltató számára, hogyha olyan témájú ügyben kezdenek a munkavállalók sztrájkba, ami odatartozik, de kényszerítő eszköz lehet egy kormány számára, hogyha országos célért sztrájkolnak, ami nem a munkáltató dolga, hogy megoldja. Tehát fáj, mert akkor van eredmény.

A kulcsszó egyébként és a kulcsdolog ebben az egészben pontosan a minimális szolgáltatás. A jelenlegi sztrájktörvény ugyanis arról szól, hogy ha nincs megegyezés a minimális szolgáltatásban, akkor is lehet sztrájkolni. Tehát tud fájdalmat okozni, és bocsánat, én most nem az emberekre gondolok, hanem a politikusokra esetenként, a kormányra esetenként, amely viszont felel valóban az ország biztonságáért, de nemcsak azzal, hogy az emberek érdekében a sztrájkot meg kell akadályozni, hanem azzal is, hogy igenis a sztrájkköveteléseknek enged, és ezzel szolgálja az embereket és a munkabékét. Ezt szépen kikapcsolni egy zseniális húzás volt, mondom, nagyon ügyes.

Jelen pillanatban ettől a törvénytől ugyanis mi történik? Ameddig ez a sztrájktörvény, a mostani van hatályban, a munkáltatónak érdeke, hogy megegyezzen, mert ha nem tud megegyezni, akkor is lehet sztrájkolni, tehát igenis üt rajta a munkavállaló. Abban az esetben viszont, ha megszüntetjük a minimális szolgáltatással kapcsolatos dolgot, ezt a jogszabályt bevezetjük, ebben az esetben a munkáltatónak semmi érdeke, hogy megegyezzen, hátradőlhet nyugodtan, hiszen addig nem lehet elkezdeni a sztrájkot, tehát nem lehet se rajta, se a kormányzaton éppen ütni. Tehát ilyen szempontból mondom azt, hogy alapvetően ezzel az intézkedéssel a sztrájk savát-borsát, lényegét védtük ki.

Én nem akarok itt példálózni rajta, hogy mit csináltak a szocialisták, mit csinál most ez a kormány. Mindenesetre nagyon preventív, tényleg egészségügyi szemlélettel nagyon preventív a kormány, ugyanis ezzel gyakorlatilag meg fognak szűnni Magyarországon a sztrájkok, ki fog törni a munkabéke. Az egészségügyben amúgy is nagyon érdekes volt a sztrájk kérdése, hiszen a minimális kötelező szolgáltatás az ügyeleti szolgáltatás volt. Minden munkáltató a hasát fogta a röhögéstől, hogy azt mondják, egészségügyi sztrájkot csinálnak? Akkor beállnak és ügyelnek éjjel-nappal, a betegellátásban semmiféle probléma nincs.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(2.50)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem a frakciókat, kívánnak-e még élni az 5 perces felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Kara Ákos képviselő urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Nem kíván válaszolni. Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, részletes vitára is sor kerül. A részletes vitára bocsátásra a mentelmi ügyek megtárgyalása előtt kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik "A Magyar Köztársaság Országgyűlése tárgyalja újra a nyugdíjkorhatár 62 évről 65 évre történő emelését" tárgyban Varga László, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma elnöke által kezdeményezett országos népi kezdeményezés tárgyalása és a döntés. Az előterjesztést H/1217. számon, a bizottsági ajánlást pedig H/1217/1. számon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1997. évi III. törvény rendelkezése és az ügyrendi bizottság 42/1998-2002. számú állásfoglalása alapján a vitának nincs előterjesztője, így expozéra és viszontválaszra nem kerül sor. A vita során elsőként a kijelölt bizottság előadója ismerteti a bizottság véleményét 15 perces időkeretben, a kisebbségi vélemények ismertetésére összesen 15 percben kerül sor, majd a kormány felszólalása következik 10 percben. A felszólalni kívánó képviselőknek 15 perces időkeret áll rendelkezésükre. A felszólalások után az Országgyűlés dönt arról, hogy a népi kezdeményezéssel egyetért-e.

Tisztelt Országgyűlés! Először megadom a szót Rónaszékiné Keresztes Monikának, az ifjúsági bizottság előadójának, 15 perces időkeretben.