Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mielőtt a vezérszónoklatomban nem érintett témákra kitérnék, engedjék meg, hogy egy gondolat erejéig reagáljak Varga László képviselő úr egy gondolatára. Úgy hiszem, képviselő úr, hogy némi felelőtlenségre vall az, ha szakmai kérdésekben úgy nyilvánulunk meg, hogy az nem felel meg a szak­má­nak. A nevelés és az oktatás szembeállítására gon­do­lok. A kettő nem egymással szemben, hanem együtt létezik, mi több, a nevelés fogalmába beleértendő az oktatás is. Javaslom egy kicsit tanulmányozni, ha a téma érdekli, Fináczy Ernő munkásságát.

Ha megengedik, néhány rövid témát szeretnék mindössze érinteni, mert erre nem volt időm a korábbiakban kitérni. Először is említettem az egyházi iskolák áldatlan helyzetét 2010 előtt. Örvendetes számunkra, hogy ez a helyzet megoldódott, és az egyházi iskolák egy sokszínű iskolarendszerben virágoznak. Ezért vissza kell utasítanom azt az állítást, amelyet Hiller István fogalmazott meg, és sötét középkorra utalt, amikor az egyházi iskolák támogatásáról beszélt. Kérem, ne felejtsük el, azt, hogy ma iskolák vannak Magyarországon, elsősorban a katolikus egyháznak, a bencés szerzeteseknek köszönhetjük, akik több mint ezer évvel ezelőtt megalakították az iskolát, majd a reformáció korában a református iskolák mentették a tudást, a könyvtárakat, vitték tovább a kultúrát az ifjúság körében. Ezért megérdemlik, hogy ott legyenek egy színes iskolarendszerben. Ezért most a helyükön vannak, és ennek mindannyiunknak örülni kell.

Jó lenne, ha azok, akik nem kötődnek egyetlen egyházhoz sem, szakítanának azzal a kommunista időkből származó mentalitással, hogy ami egyházhoz köthető, az rossz, az üldözendő. Szabad világban, demokráciában élünk, ennek a gondolkodásnak jó lenne már véget vetni.

A második téma, amelyet nem említettem, de amely az új köznevelési rendszerben lényeges változást hozott, ez az iskolák állami fenntartásba vétele, amelyet az ellenzéki oktatáspolitikusok előszeretettel államosításként aposztrofálnak, holott nem lehet elégszer tiltakozni az ellen, hogy államosítás 1948‑ban történt Magyarországon, amikor is minden épületet, minden tulajdont elvettek az egyházaktól, infrastruktúrát, pedagógusokat, szerzetestanárokat szám­űztek, meggyötörtek, elküldtek, és mindent az állam vett kezébe. Most nem ez történt, mert a tulajdon ott maradt az önkormányzatoknál. Az állam felelősséget visel, és ezért az új köznevelési rendszerben felelősséget is vállalt azért, hogy egységesen irányítja, szervezi, felügyeli a köznevelés rendszerét, attól a céltól vezérelve, hogy minden kisgyermek, akárhová született, hozzájuthasson ugyanahhoz a műveltséghez.

Ebben az új koncepcióban és új struktúrában természetesen elkövetődtek és valószínűleg el is fognak még követődni olyan hibák, olyan ballépések, amelyeket korrigálni kell, de ez nem kérdőjelezheti meg azt, hogy az állam felelősségét az iskolák fenntartása és most már sokszor működtetése révén tudja vállalni.

A tartalmi szabályozásról: lényeges változást hozott az új rendszer azáltal, hogy a Nemzeti alaptantervet megújította. Hozzáteszem, hogy a Nemzeti alaptantervet a törvény értelmében is ötévente felül kell vizsgálni, és ez így van rendjén, hiszen a tudomány ismeretei bővülnek, egyre több igényt fogalmaz meg a társadalom az intézmények, az iskolák felé, ezért szükségszerű, hogy ötévenként felülvizsgálják. Tehát az, ami most zajlik, a törvény szelleméből is fakad. Mindazonáltal azt a segítséget a kerettantervekkel és egyéb segédletekkel az állam megadja az intézményeknek, hogy tudniillik ezek szerint a tantervek szerint lehessen haladni.

Elég rossz gyakorlata az a magyar pedagógiának, de itt is talán valami fejlődés várható és remélhető, hogy a tanterveket a pedagógusok többsége nem ismeri, csak a tankönyveket, ezért származik óriási nagy félreértés a tankönyvek szerepéből. Holott azt kell az iskolában közvetíteni, amit a Nemzeti alaptanterv kötelező érvénnyel előír, ehhez viszont ismerni kell, a tankönyv ehhez csak valami eszköz.

Ezt a célt szolgálja az iskolák szakmai autonómiája, hogy jól gyakorolják az iskolák ezt a tevékenységet, amely a következő témám. Szemben azokkal az állításokkal, amelyeket gyakran hallunk, hogy csökkent vagy megszűnt az iskolák autonómiája, az ellentéte igaz ennek. Kérem szépen, 2010 előtt az iskolák legfontosabb pedagógiai dokumentumait ‑ így a pedagógiai programot, a szervezeti és működési szabályzatot, a házirendet ‑ mindig az iskola fenntartója, jelesül az önkormányzat hagyta jóvá, egy olyan testület, amely általában nem is rendelkezett elegendő pedagógiai tudással. Tessenek szívesek el­ol­vasni a ’11-es köznevelési törvényt: ezeknek a dokumentumoknak a jóváhagyása egyes egyedül a nevelőtestület hatáskörébe tartozik. Ezért tehát az iskolák önállósága nemhogy csökkent volna, hanem éppen ellenkezőleg, nőtt. Értelemszerűen az, hogy a Nem­zeti alaptanterv kötelező mindenkire nézve, egy állam által felelősséggel tartozó oktatási rendszerben magától értetődik, hogy természetes, hogy amit min­denki tanul és mindenhol tanítanak, azt itt is tanítani kell.

Nos, összefoglalva azokat a perspektívákat, azokat a prioritásokat, amelyeket Palkovics államtitkár úr a vezérszónoklata végén megemlített, csak támogatni tudom a Kereszténydemokrata Néppárt nevében is, hiszen a következő három területet említette: a tanárképzés és a tanártovábbképzés erősítését, a tartalmi szabályozás helyretételét és az infrastrukturális fejlesztéseket. Ez az a három terület, amelytől az iskola eredményesebb lesz.

Végül a ma nyilvánosságra hozott TIMSS-ered­ményeknek mindannyian örülhetünk, mind a matematika, mind a természettudományok vonatkozásában a tízéves, azaz negyedikes gyerekek, akiket már érintett az új köznevelési rendszer, messze az európai átlag fölött teljesítettek, annak ellenére, hogy a szülők affinitása, motivációja a természettudományok iránt Magyarországon lényegesen alacsonyabb, mint az európai átlag. Ez is azt bizonyítja, hogy az iskolaügyünk jó irányban halad, amelyhez további sok sikert, erőt kívánok az oktatásügy irányítóinak. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

(12.10)