Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy máris némi formabontással jelezzem, hogy el szeretnék állni a részletes indoklástól az Önök egyértelmű véleménynyilvánítása alapján. Engedjék meg, hogy mindössze néhány mondatot fűzzek az elhangzottakhoz. Néhány mondatot, amelyik kifejezi, hogy 1956-hoz való kapcsolatunk mennyire meghatározó, mert jelenti a legfőbb kapcsot, ami bennünket a történelmi múlthoz fűz és jelenti a legbiztosabb alapot, amin a jövő Magyarországát megteremteni akarjuk. Engedjék meg, hogy hosszas előadás helyett pusztán arra emlékeztessem Önöket, hogy amióta az ember rádöbbent a tragikus valóságra, az elmúlás könyörtelen valóságára, arra törekszik, hogy felvésse a halhatatlanság sziklájára azoknak a nevét s azokat a tetteket, akikre és amelyekre emlékeztetni akar. Szobrok és piramisok, kőhalmok és érctáblák keletkeztek így, majd a horatiusi sor arról, hogy a szellem az, amely ércnél maradandóbb emléket állíthat. A szellem, amely mondanivalóját betűkkel, szavakkal és mondatokkal közvetíti. Legyen szabad ehhez éppen történelmünk újabb fordulói nyomán egy fontosat csatolnunk. Nem elég az ércnél maradandóbb szó, nem elég maradandóbb törvényszöveg, tettek kellenek. 1956 akkor lesz az, amivé szívünkben máris emelkedett, akkor fog kitörölhetetlenül ott élni a magyar történelemben úgy, ahogy 1848-49 máris él, ha bizonyítani fogjuk, hogy az az alap, amit 1956 vetett, tényleg alapja a magyar jövőnek, hogy azok a lépések, amelyek bennünket idevezettek, s amelyeknek eredményeire részben máris támaszkodhatunk, 1956-ból erednek, hogy 1956 ösztönzött bennünket tényeivel és tanulságaival arra, hogy szembeszálljunk Magyarország nagyhatalmi alávetettségének, hogy örök időkre biztosítani törekedjük visszavívott függetlenségét, hogy 1956 az ösztönzője annak, hogy ebben az országban származásától függetlenül, fizikai és szellemi munkás, paraszt, hivatalnok, polgár, vállalkozó és mindenki szabadon élhet az egyenlő jogokkal, függetlenül nemzetiségétől, legyen magyar, német, szlovák, román, cigány, horvát, szerb és mindaz a nemzetiség, amit még ismer ez az ország, szabadon és egyenlően élhessen felekezetétől függetlenül, legyen római vagy görög katolikus, legyen református, evangélikus, zsidó, unitárius, görögkeleti vagy szabadegyházak híve, szabadon éljen ebben az országban, ha betartja a törvényt, és legyen felette igazságosan egyenlő a törvény. Ezt alapoztuk meg, és visszük tovább azt a kívánságunkat, hogy önkény itt többé senkit ne sújtson, s legyen őseink reménye szerint mindenki egyenlő a törvény előtt és védett a zsarnokságtól örökre. Azt akarjuk, hogy azon az alapon, amelyet megvetve ide beléphettünk, emelkedjék a magyar jogállamiság, a demokratikus Magyarország olyan mintaállammá, amelynek kisugárzása átjárja Közép- és Kelet-Európát, és amelyik lehetővé teszi, hogy megvalósuljon Európa egysége békében, demokráciában örökre. Köszönöm a figyelmüket, és ezek után kérem határozathozatalukat. Határozathozatal, tehát szavazás következik. (Nagy taps.) Kérem képviselőtársaimat, szavazzanak! (Megtörténik.) Bejelentem, ami a tábláról úgyis leolvasható hogy 366 igen szavazattal, 2 tartózkodás mellett a Magyar Országgyűlés megszavazta az 1956 emlékének megörökítéséről és október 23-a nemzeti ünneppé nyilvánításáról szóló törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps.) Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel bejelentem, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnöke, Anders Björk úr üzenetet intézett a magyar Országgyűléshez. Megkérem Balogh Gábor képviselőtársunkat, mint soros jegyzőt, ismertesse Björk úr üzenetét.