A Szemere-kormány 1849. május 2-án alakult és alig több mint három hónappal később, augusztus 11-én oszlott fel.

A katonai sikereken felbuzdulva április 14-én az Országgyűlés elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, mely kinyilvánította a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. Az ekkor alakított kormánynak Szemere Bertalan lett a miniszterelnöke. Az új kormány hivatalba lépése után megszüntette a statáriumot, vagyis a belső ellenség felszámolására felállított vésztörvényszékeket, visszarendelte a kormánybiztosokat, valamint újabb lépéseket igyekezett tenni a jobbágyfelszabadítás ügyében is. A magyar nemzetgyűlés Szegeden, 1849. július 29-én elfogadta a nemzetiségi törvényt, amely szabad nyelvhasználatot engedélyezett a nemzetiségeknek a helyi közigazgatásban és az oktatásban. A törvény célja a nemzeti kisebbségek megnyerése lett volna a forradalom ügyének. Az idő azonban nem a Szemere-kormánynak dolgozott, hisz a törvény elfogadása után két héttel Aradon már a kapituláció részleteiről kellett döntést hoznia.

Szemere Bertalan portréja, Eybl kőrajza, 1843
Forrás: Országgyűlési Könyvtár
​​​​​​​

Az Évfordulók sorozat korábbi cikkei itt érhetők el.