Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TÓTH ENDRE (Momentum): Köszönöm szépen a szót. Ha egy nevelőszülő rosszul bánik a rábízott gyermekkel, akkor nem szabad nála hagyni őt. Ha nem gondoskodik róla megfelelően, ha a gyermekszobában használhatatlanok a bútorok, ázik a fal, mállik a vakolat, ha nem bánik a gyermekkel szeretettel, hanem inkább terrorizálja őt, ha elszórja a gyermek után járó forrásokat saját szórakozására, ha már a gyermek iskolaszereit, ruháit is az osztálytársának szülei hozzák be sajnálatból, ha a gyermek hiányt szenved mindenben, akkor tudjuk, hogy nagyon rossz döntés volt a szívtelen nevelőszülő gondjaira bízni őt, pedig korábban éppen ő kérte, hogy hadd gondoskodjon erről a gyermekről, de aztán egyáltalán nem úgy bánt vele, ahogy egy gyermek megérdemelné.

(10.00)

Az önök kormánya 2011-ben kérte az önkormányzatokat, hogy hadd gondoskodjon az ő iskoláikról; bízza csak rá az iskolákban tanuló gyermekeket, minden rendben lesz, nem lesznek többé anyagi gondok, minden iskola egyenlő támogatást kap majd, minőségi oktatást kap majd minden gyermek szerte az országban. Később azt is ígérték, hogy a tanárok fizetését a minimálbérhez kötik, ezzel örökre megoldják azt, hogy ne veszítse el az értékét. Ezeket az ígéreteit mind megszegte az önök kormánya, hasonlóan a szívtelen nevelőszülőkhöz, kispórolta a pénzt az oktatásból, helyette saját céljaira, propagandára és stadionokra költötte a polgárok befizetett adóforintjait. Az iskolaépületek beáznak, és mállik rajtuk a vakolat. A bútorokat szülői felajánlásból lehet csak cserélni. Vécépapírt, nyomtatópatront és a táblafilcet a tanárok viszik be saját fizetésükből. Fizika- és kémiatanárokat már csak minden második iskolában találni. A fizetéseket néha egy picit emelik, majd hagyják elértéktelenedni hosszú évekre. Tönkretették a hazai tankönyvgyártást, a tanárok csak hibáktól hemzsegő állami egyentankönyvekből taníthatnak. És még hosszan lehetne sorolni a bajokat.

Persze, azért vannak olyanok, akikkel jól bánnak. Az egyházi iskolák kapnak szép tornatermet, nem vonatkozik rájuk a sok értelmetlen kötöttség, és még a fizetések is jobbak ott. (Rétvári Bence: Te sem hiszed el, amit mondasz!)

De az állami iskolákat a kormány mostohagyermekeiként kezeli. Most pedig le is passzolná őket, törődjön csak velük más, vigyék az egyházak, kormányközeli alapítványok és a modellváltó egyetemek. Vegyék és vigyék! Rajta, rajta, ingyen van!  kiáltja rámenős piaci kofákat meghazudtoló módon Pintér Sándor, Hajnal Gabriella és Maruzsa Zoltán egymás szavába vágva. Egyszerre hatvan intézményt játszottak volna át idén magánkezekbe; köztük az ország legnívósabb gimnáziumait: többek között a Békásmegyeri Veres Péter Gimnáziumot, a hegyvidéki Tamási Áron Általános Iskola és Gimnáziumot, a Székesfehérvári Teleki Blankát és a Vasvári Pál Gimnáziumot. Szerencsére több helyen sikeresen léptek közbe a szülők és a pedagógusok.

Egy-egy helyi siker azonban nem palástolja el az országos tendenciát. A kormány szándékosan rossz gazdája az állami iskoláknak, szándékosan állít elő olyan körülményeket, hogy megérje menekülni a tankerületek fojtogató béklyójából; hogy anyagi okok miatt váltsanak fenntartót az intézmények. 2010 óta 250-nél is több állami iskolát adtak egyházi fenntartásba, és az utóbbi időben az alapítványok térnyerése is egyre szembetűnőbb. Ezzel kétsebességessé teszik a magyar iskolarendszert. A kormányzat által lezüllesztett, egyre csökkenő létszámú állami iskolából egyre több középosztálybeli szülő kezdi kimenekíteni a gyermekét, elviszik őket a tisztességesebben ellátott egyházi és olyan magániskolákba, amelyek sokszor tandíjfizetőssé válva elvágják a szegényebb családoktól a részvétel lehetőségét. Így lehet latin-amerikai típusú, kettészakadt társadalmat építeni.

De a magyar nép nem erre a jövőképre vágyik, az emberek tisztességes oktatást, tisztességes állami oktatást várnak el az adóforintjaikból. Adják meg hát nekik végre ezt! Ha pedig képtelenek tisztességes színvonalon fenntartani az iskolákat, akkor adják vissza a helyi közösségek fenntartásába őket. Egy beismerés ugyanis sokkal jobb, mint a gyermekeink jövőjének felélése. Legyenek őszinték, tegyék hát meg ezt a beismerést! (Taps az ellenzéki padsorokból.)