Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan javaslatot tettünk le az asztalra, amely Magyarországon az autizmussal élő vagy SNI-s gyermekeket nevelő családok mindennapjait érezhetően tette volna könnyebbé.

Arról van szó, hogy ha valakinek a saját településén vagy községében nem található olyan fejlesztőközpont, olyan egészségügyi szolgáltató, ahol az érintett gyermek fejlesztését meg lehet oldani, akkor napi szinten akár egy másik településre kell autóval vinni, hordani a csemetét. Ennek értelemszerűen költsége van. Egy régi intézmény szerint erre kilométerenként 21 forintnyi útiköltség-térítést lehet realizálni, lehívni.

A probléma az, hogy amióta hozták ezt a döntést erről az összegről, az infláció és az üzemanyagárak elszabadulása megháromszorozta az idevágó költségeket. Éppen ezért letettem az asztalra egy javaslatot, amely 60 forintos kilométerenkénti útiköltség-térítés lehívását tenné lehetővé. Első körben az érintett Népjóléti Bizottság egyik fideszes hozzászólója még támogatását is ígérte ehhez a javaslathoz, de azt kérték, hogy kicsit szűkítsük le a kört csak az SNI-s gyermekekre és családjukra, és akkor ezt ők támogatni fogják.

Visszavittük ezt a javaslatot. Érdekes módon akkor már nem volt ilyen bátor a Fidesz-KDNP: széttartózkodták ezt a javaslatot, tehát lehetetlenné tették, hogy ez a parlament elé kerüljön. Még egyszer kísérletet tettünk, és végül a Törvényalkotási Bizottság mint felülvizsgálati szerv előtt kellett volna ezt a javaslatot valami úton idehoznunk a parlament elé. Szeretném hangsúlyozni, hogy ennek a költségvetési tétele olyan 1,5-2 milliárd forint környékére jönne ki. Ehhez képest a tavalyi évben ennek a kormánynak olyan 900 milliárd forintnyi talált pénze volt, ennyi váratlan bevétele volt csak az áfasoron, tehát csak a magyar emberek költései által áfabevételből mintegy 900 milliárd plusza volt a kormánynak. Mi ebből kértünk el 1,5-2 milliárdot az érintett családok és gyermekeik mindennapjainak a támogatására.

És itt jön a történetben a legfurfangosabb csavar, ugyanis a Törvényalkotási Bizottság előtt elhangzott az, hogy a mi SNI-s gyermekeket és családjaikat támogató javaslatunk diszkriminatív  még egyszer mondom: diszkriminatív , merthogy csak az SNI-s gyermekeket és családtagjaikat támogatnánk, nem pedig mindenki mást, aki az eredeti biztosítotti körbe tartozna. Tehát eljutottunk oda, hogy egy jobbikos képviselőt, amikor az SNI-s gyermekek családjait akarja támogatni, diszkriminációval vádolja az a kormány, amelyik egyébként, tegyük hozzá, a magyar kvótát érintő és a magyar munkavállalókat védő javaslatunkra pedig azt mondta, hogy ne csináljunk ilyet, ne szóljunk bele a szabad és egészséges piaci folyamatokba, mert hát, az milyen piacellenes dolog lenne. Egészen elképesztő pillanatokat éltünk meg tehát.

Itt most egymással szemben áll egy ígéret és egy fideszes szavazás. Az ígéret arról szólt, hogy esetlegesen támogatják azon magyar honfitársaink ezreit, akiknél kritikus évek azok, amikor fejlesztésre hordják a gyermeküket; itt dől el ugyanis, hogy felnőttkorába érve ez a gyermek a társadalom adófizető tagjává tud válni, vagy adott esetben szociális transzferekre szorul nagyon sokáig, lehet hogy élete végéig. Ezekben az években ez eldől. Ehhez egyértelműen támogatni kellene ezeket a családokat, de értetlenül és elképedve állunk az előtt, hogy ezt a költségvetés egészéhez képesti egészen minimális összeget nem akarja elkülöníteni erre a célra a kormány.

Kétféle megoldás van: az egyik az, hogy a kormány átveszi ezt a javaslatot, a saját neve alatt benyújtja, és itt, a parlament nyilvánossága előtt is megígérem azt, hogy én ebben az esetben támogatni fogom ezt a javaslatot, és a Jobbik-Konzervatívok frakciója is így fog eljárni.

A másik lehetőség pedig az, hogy futunk egy utolsó kört ebben a témában, és én hajlandó vagyok visszavinni a bizottságba ezt a javaslatot az érintett szervezetekkel való újabb konzultációt követően, de arra kérem a kormányt, hogy tegye meg azt a lépést, ami a kormánynak magának lenne a legjobb: el tudná mondani azt, hogy egy ilyen nagyon fontos gyermek- és családvédelmi javaslatot ebben a történelmi helyzetben támogatott.

Éppen ezért arra kapacitálom a Fidesz-KDNP-s képviselőket, hogy gondolják át; a költségvetés tervezése előtt vagyunk, biztos hogy fognak találni 1,5-2 milliárd forintot erre a célra, vegyék el a váratlan áfabevételekből. Tudom, hogy nagyon sok mindenre kell költeni, de szimbolikus javaslatról van szó. Ezeken az apró gesztusokon dől el, hogy egy magyar család otthon érzi magát a hazájában, érzi, hogy a szülőföldjén tud boldogulni, vagy adott esetben kacérkodik még a kényszerű kivándorlás gondolatával is. Mi szeretnénk, ha a szülőföldön való boldogulás győzne, ezért kérem önöket, hogy támogassák ezt a javaslatot. Köszönöm a türelmet.

(18.00)