Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszonyok és Államtitkár Urak! Önök kirúgták az illetékes vízügyi igazgatóság vezetőjét, aki a múlt évben leírta a valós kockázatokat a Debrecenbe tervezett akkumulátorgyár vízfelhasználásával kapcsolatban. Ugye, akkor a szakvéleményét semmibe vették, kiadták az engedélyt, és el is titkolták egyébként ezt a szakvéleményt, nekem sem adták ki, hiába próbáltam kikérni. Azóta azt is titkolják, hogy miért rúgták ki ezt a szakembert. Később a bíróság kimondta, hogy a debreceni vízellátás-biztonság miatt mérlegelni kell a beruházás azonnali leállítását. Volte ennek bármiféle következménye?

Egy másik eset: néhány hete derült ki, hogy 2021-ben Göd városában a levegőbe kijutott 81 tonnányi mérgező, magzatkárosító hatású oldószer. Az állami hivatalos nyilvántartásban ennek a kibocsátásnak a ténye még idén januárban sem szerepelt. Évekkel ezelőtti szennyezésről van szó, és hogy erről tudhatunk, az is a helyi civileknek köszönhető. A város fideszes polgármestere most is lehetséges rémhírterjesztésről beszél, a hatóságok pedig azóta sem vizsgálták meg, hogy hova juthatott el az a szennyezőanyag, és azt sem tudhatjuk, hogy milyen esetleges szennyezés jutott a felszín alatti vizekbe. Kérdés, hogy ennek volte bármiféle következménye.

Tisztelt Államtitkár Asszonyok és Államtitkár Urak! Ezzel a két esettel is próbáltam rávilágítani arra, hogy mennyire álságos az a zöldkonzultáció, amit önök elindítottak. A gödi akkumulátorgyár esetében a hatóságok előzetesen nem minősítették ezt a beruházást jelentős hatásúnak, ezért nem is kötötték környezetvédelmi engedélyezési eljáráshoz, és nem is folytatták le azt a stratégiai vizsgálatot, ami így általában a gyárakkal kapcsolatban megvizsgálta volna, hogy mindezeknek egyébként milyen környezeti hatása lesz.

Azt kell mondani a valóság, a gyakorlat alapján, hogy önöknek a lakókörnyezetükben élők egészségének megóvásáért dolgozó helyi civilek, a környezetvédelmi szakemberek, az oknyomozó újságírók és általában a nyilvánosság az ellenség, és a környezetvédelem ügyét egy kellemetlen, legyőzendő problémának tartják.

De lehete egyszerre zöldkonzultációt indítani, a másik oldalról pedig kirúgni szakembereket, a legalapvetőbb információkat eltitkolni? Lehete egyszerre azt állítani, hogy önöknek fontos a környezetvédelem, a másik oldalon pedig áruba bocsátani a természeti kincseinket, a vízkincsünket, a termőföldet az idegen gazdasági szereplők érdekében?

Tisztelt Államtitkár Asszony! Én a miniszter úrnak háromszor tettem fel konkrét kérdéseket, ön háromszor tagadta meg írásban a választ. Én milyen kérdésekre szerettem volna választ kapni, hogy a társadalmat lehessen tájékoztatni? A már működő, az épülő és a tervezett akkumulátorgyárak mekkora kapacitással fognak működni? Mennyi lesz ezeknek a cégeknek, gyáraknak összesen a vízigénye, energiaigénye? Nem lehet tudni, hogy önök pontosan milyen mennyiségű veszélyes akkumulátorhulladékkal számolnak. Nem lehet még mindig tudni azt, hogy pontosan mennyi akkumulátorhulladékot tárolnak ma Magyarországon. Nem tudhatjuk azt, hogy miért kapnak környezethasználati engedélyt olyan gyárak, amelyek nem tudnak gondoskodni a veszélyes hulladék tárolásáról és feldolgozásáról.

(13.10)

És nem tudjuk azt, hogy milyen kormányzati tervek léteznek, hogy a várhatóan és láthatóan robbanásszerűen növekvő mennyiségű veszélyes akkumulátorhulladékot kezeljék. Már most óriási botrányokat, problémákat okoz az akkumulátorhulladékok ügye, de tudjuk azt, hogy óriási mértékben meg fog növekedni ezeknek a hulladékoknak a mennyisége.

Kaderják Péter, az Akkumulátor Szövetség vezetője nagyon világosan elmondta, hogy ezek olyan súlyos kérdések, amelyekről őszinte, feltáró társadalmi párbeszédet kell folytatni, ehhez képest önök titkosítanak, a legalapvetőbb kérdésekre sem adnak választ.

Én múlt év végén kértem Szijjártó miniszter urat arra, hogy legyen lehetőség, hogy végre feltegyük ezeket a kérdéseket, és választ kapjunk kormányzati szereplőktől, hatósági szereplőktől, és egyébként a zöldszervezetek, a szakemberek, az érintett civilek is feltehessék a kérdéseket, és megkaphassák rá a választ. Akkor Szijjártó miniszter úr nyilvánosan nekem erre ígéretet tett. Hónapok teltek el, próbálok egyeztetni a minisztériummal  egyelőre semmilyen módon nem jött létre az, hogy ezekre a kérdésekre nem mi, hanem a társadalom végre választ kapjon.

Az a kérdésem, tisztelt államtitkár úr vagy államtitkár asszony, aki majd választ ad, teljesítie miniszter úr az ígéretét, továbbra is titkolózni kíváne a kormány ezekben a fontos kérdésekben, vagy végre megadják az alapvető válaszokat ezekre a kérdésekre.

Arra is szeretnék választ kapni, hogy elfogadjáke végre azt, hogy azokat a gyárakat, amelyek képtelenek, nem hajlandóak a törvényes működésre, amelyek veszélyeztetik a munkavállalókat, amelyek súlyos szennyezések sorozatát hajtják végre, végleg bezárják, és visszaköveteljék ezektől a hatalmas, esetenként egyébként sokmilliárdos állami támogatást.

Én azt gondolom, tisztelt államtitkár asszonyok és államtitkár urak, hogy ideje tiszta vizet önteni ebbe a pohárba, és ideje kimondani azt, hogy soha nem lehet nemzeti cél a természeti kincseink feláldozása az idegen akkumulátoripari vagy bármiféle ipari szereplők érdekében. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)