Irományok előző ciklusbeli adatai

Készült: 2024.02.25.20:02:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

85. ülésnap (2015.06.12.), 2. felszólalás
Felszólaló Dr. Trócsányi László
Beosztás igazságügyi miniszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka előterjesztő nyitóbeszéde
Videó/Felszólalás ideje 20:43


Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Az első szó nyilván a köszöneté. Köszönöm a frakcióknak, a szakértőknek, a frakciók szakértőinek, hogy a végrehajtói rendszer átalakítására tett fáradozásainkat mindvégig figyelemmel kísérték és többségükben támogatták.

A végrehajtó sosem volt népszerű figura Magyarországon, gyaníthatóan persze másutt sem. A létbizonytalanságba került emberek rettegtek tőle, olyannyira, hogy valóságos negatív irodalmi hőssé vált. A bohémek és művészek gúnnyal illették, mint Karinthy. Róla például feljegyezték, hogy éppen törzshelyén, a Hadik kávéházban biliárdozott, amikor egyszer csak megjelent valamelyik rendszeresen nyakára járó végrehajtó. Karinthy így sóhajtott fel: „Látom már, fiam, maga tőlem fog nyugdíjba menni.”

Ábrányi Emil egyfelvonásos vígjátékot írt A végrehajtó címmel, amelynek bemutatója ‑ aligha véletlenül ‑ néhány évvel azután volt, hogy az Országgyűlés elfogadta az 1881. évi LX. törvénycikket a bírósági végrehajtásról. Ebben azonban éppenséggel a végrehajtó menti meg a szegény özvegyet a gonosz hitelezőtől, aki a végrehajtás elengedése fejében annak nevelt lányát követeli magának nőül. Igaz, a végrehajtónak ez lesz az utolsó ügye, mert egyszersmind fel is hagy mesterségével.

A végrehajtó szerepel nem egy magyar népdalban is. Például így: „Egzekválni jön a bíró, / utána a végrehajtó /, elviteti az ágyunkat /, utolsó véka búzánkat.”

Ám bármennyire is népszerűtlen a végrehajtó, szükség van rá. Mert az alternatíva ennek a funkciónak a reprivatizációja lenne, pénzbehajtás, önbíráskodás. A feladat tehát az, hogy a végrehajtást a lehető legemberibbé, leghatékonyabbá és a jogállami követelményeknek a legmegfelelőbbé tegyük.

Mint ahogy a tisztelt képviselők is tudhatják, hivatalba lépésem óta igazságügyi miniszterként az egyik legfontosabb feladatomnak a bírósági végrehajtás reformját tekintettem. Mindvégig úgy éreztem, hogy a végrehajtói rendszerünk egyfajta szürkezónába került, szükség van e tevékenység átvilágítására és egy mindenki által elfogadható megoldás kidolgozására.

A jogászi szakmában és talán azon kívül is mindenki tisztában van azzal, hogy miként működnek bíróságaink, az ügyészségek, az ügyvédek, de a végrehajtói rendszer felépítéséről, a végrehajtók működéséről csak azoknak van tudomásuk, akik kapcsolatba kerülnek e szervezettel.

Amikor készültem az igazságügyi tárca vezetésére, számos értékes megbeszélésem volt, és ekkor tapasztaltam azt, hogy a végrehajtói rendszerrel való foglalatosságot nem kerülhetem meg. Azt is tudtam, hogy konfliktusos területre lépek, óhatatlanul érdekeket is fogok sérteni, és nem lesz mindenki elégedett. Aki a sajtóban figyelemmel kísérte a kapcsolódó híreket, világosan láthatta ezt.

E reformfolyamat egyik első állomásaként, a mintegy százpontos problématérkép összeállítását követően, 2015 áprilisában a kormány elfogadta az önálló bírósági végrehajtók jogállására vonatkozó jogszabályok módosításáról, valamint a magyar bírósági végrehajtói kar létrehozásáról és feladatairól szóló koncepciót. A koncepció alapján az Igazságügyi Minisztérium kidolgozta a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és ezzel összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló T/4891. számú törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat általános vitáját azzal szeretném kezdeni, hogy demokratikus jogállam nem létezhet hatékonyan működő igazságszolgáltatás nélkül. Az igazságszolgáltatási rendszereknek pedig nélkülözhetetlen eleme a végrehajtás, a végrehajtási szervezet. Az igazságszolgáltatás ugyanis csak akkor érheti el a célját, ha a bírósági döntések önkéntes teljesítés hiányában is érvényesülni tudnak. Ez elengedhetetlen a miniszteri programomban kitűzött azon cél megvalósításához is, mely szerint az igazságügybe vetett közbizalmat minden lehetséges módon erősítenünk kell. A bírósági végrehajtás minősége jelentősen befolyásolja a jog érvényesülését, a jogba, az igazságügybe vetett bizalmat is, ezáltal a jogrendszer egészének működését.

Ahogy arra az Alkotmánybíróság a 46/1991-es Ab-határozatában rámutatott: „A bírósági határozatok tiszteletben tartása, a jogerős bírósági döntések teljesítése ‑ akár jogszerű kényszerítés árán is ‑ a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányos értékekhez tartozik. Ha ugyanis a végrehajtási rendszer gyenge és könnyen kijátszható, az óhatatlanul a bírósági határozatok lebecsüléséhez, jogbizonytalansághoz, a jogtudat romlásához, a jogállamiság sérelméhez vezet. Az ilyen veszély leküzdése nyilvánvalóan mind állampolgári, mind társadalmi, mind pedig állami szempontból alkotmányos érdek.” Leszögezhetjük tehát, hogy a bírósági végrehajtás intézményrendszerének megfelelő működése általános jogállami érdeket szolgál.

Magyarországon a végrehajtás mintegy 1100 éves múltra tekint vissza. Jól mutatja a végrehajtás nélkülözhetetlen szerepét, hogy királyaink már az államiság korai szakaszaiban is adtak ki a végrehajtással összefüggő dekrétumokat. Kodifikált végrehajtási jogról közel 140 éve beszélhetünk. A modern anyagi magánjoggal együtt, osztrák mintára, a kiegyezés utáni években a bírósági végrehajtás modern szabályrendszere is megszületett. Az első átfogó végrehajtási kódex a végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. törvénycikk volt. A magyar jogalkotó ebben a kódexben választotta ketté a polgári törvénykezési rendtartást és a bírósági végrehajtás szabályozását. A jogalkotó célja már akkor is az volt, hogy az eljárást egyszerűsítse és gyorsítsa.

A második világháborút követően, 1955-ben született meg a szocialista alapokon nyugvó végrehajtási kódex, az 1955. évi 21. törvényerejű rendelet. Ez egészen 1979-ig meghatározta a végrehajtás működését, amikor is megalkották a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendeletet. A jogszabályok talán túlzottan csak adóspártiak voltak, és az állami kényszert csak a legvégső esetben rendelték alkalmazni. Mindez a teljesítési morál erőteljes romlását eredményezte. Ebben a korszakban a szovjet jog befolyása érvényesült, amely a magántulajdont alacsonyabb rendű tulajdoni formának tartotta és gyengébb védelemben részesítette. Nem volt központi jelentősége a magántulajdon javára lefolytatandó eljárásoknak, ami a végrehajtási szabályok felpuhulásához vezetett.

Ilyen előzményekkel a rendszerváltás után, immár több mint húsz éve alkották meg a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt, a hatályos Vht.-t. Ez a magyar jogtörténet negyedik átfogó végrehajtási kódexe, amely a rendszerváltást követően alapelvi szinten változtatta meg a korábbi végrehajtási eljárási szabályozást és a szervezeti rendszert.

Az 1994-es Vht. hozta létre az önálló bírósági végrehajtói intézményt mint a bírósági végrehajtás általános szervezeti formáját. Az új szervezeti struktúrában a bírósági végrehajtói szervezet elkülönült a bírósági szervezettől, és a végrehajtói szervezet feletti felügyeleti jogkört az igazságügyért felelős miniszter kapta meg.

A végrehajtás szervezetével kapcsolatos ellenőrzési és igazgatási jellegű feladatok ellátása céljából létrehozták a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamarát, ami 1995. január 1. napján kezdte meg működését, immáron húsz éve. A kamara feladata egyrészt az volt, hogy képviselje és védje a tagjai, azaz a végrehajtók, a végrehajtó-helyettesek és a végrehajtójelöltek érdekeit, másrészt, hogy ellássa a végrehajtással kapcsolatos, jogszabályban meghatározott, elsősorban igazgatási jellegű közfeladatokat.

(8.10)

Több mint húsz év elteltével azonban szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az 1994-ben megalkotott szabályrendszer sem a végrehajtási eljárás, sem a végrehajtás szervezetrendszere tekintetében nem váltotta be maradéktalanul a hozzáfűzött reményeket. Annak ellenére sem, hogy a Vht.-t az elfogadása óta több alkalommal is jelentősen módosították. Az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján arra lehet következtetni, hogy a végrehajtói önigazgatásra épülő szervezet nem mindig képes kellő hatékonysággal fellépni a nem a szakmai szabályoknak megfelelően eljáró végrehajtókkal szemben. Emellett a végrehajtással összefüggő közfeladatokhoz rendelt források kamarai felhasználásával kapcsolatban is jogos kritikák fogalmazódtak meg.

A kormány első lépésként a 25/2015. Kormányrendelet megalkotásával az Igazságügyi Hivatalhoz telepítette az önálló bírósági végrehajtók ellenőrzésével kapcsolatos irodavizsgálati feladatokat. Az Igazságügyi Minisztérium ezzel párhuzamosan a 3/2015. igazságügyi minisztériumi rendelettel átalakította a végrehajtók elleni panaszügyek felügyeletét. Az Igazságügyi Hivatal, mint a végrehajtói szervezettől elkülönült állami szerv, objektíven képes megítélni a végrehajtói működés esetleges hiányosságait. Mindezek alapján a végrehajtói tevékenység vizsgálatára és a panaszügyek felügyeletére kialakított új szabályrendszer is be tudja tölteni a funkcióját.

A T/4891. számú törvényjavaslat a végrehajtási szervezetrendszerre vonatkozó szabályozás törvényi szintű hibáinak orvoslását célozza, vagyis nem érinti a Vht. egészét. A végrehajtás közfeladat, de a jelenlegi rendszerben nem hatóság, hanem erre felhatalmazott, nyereségorientált magánirodák végzik. A Vht. szervezetrendszerre vonatkozó szabályainak fogyatékosságait a tisztán állami és a tisztán magánosított végrehajtás közötti átmeneti megoldás orvosolhatja, amely a kettő előnyeit és nem hátrányait ötvözi. A konkrét eljárások tekintetében meg kell tartani a magánosításból eredő hatékonysági jellemzőket. Az ellenőrzési és igazgatási feladatok tekintetében viszont a mostaninál fokozottabban figyelembe kell venni az állami végrehajtás sajátosságait. Egy ilyen szervezet biztosíthatja a hatékonyabb fellépés lehetőségét a végrehajtói tisztségre méltatlan tagokkal szemben. Olyan szabályozás kialakítására van szükség, amely megfelelő eszközöket biztosít a mindenkori kormányzat számára, hogy a szervezetnek a végrehajtás érdekeit szem előtt tartó működését kikényszerítse.

A kormány ezért olyan javaslatot terjesztett az Országgyűlés elé, amely a végrehajtói tagság kezében hagyja az érdek-képviseleti feladatok ellátást. A végrehajtási szervezettel kapcsolatos, közfeladatnak minősülő igazgatási feladatokat azonban a kar azon szervezeti egységére, a hivatalra bízza, amely az igazságügyért felelős miniszter által kinevezett vezető irányítása alatt áll.

A javaslat alapján tehát a végrehajtással kapcsolatos, jogszabályban meghatározott közfeladatokat a jövőben is a végrehajtókból és végrehajtó-helyettesekből álló jogi személy, a kar fogja ellátni, azonban e jogi személy szervezeti felépítését a kamarára vonatkozó hatályos szabályozáshoz képeset a javaslat jelentősen módosítja. A végrehajtáshoz kapcsolódó közfeladatok ellátása a javaslat alapján közvetlen állami felügyelet alá kerül, azzal, hogy azokat a kar azon szervezeti egysége, a hivatal útján látja el, amelynek vezetőjét az igazságügyért felelős miniszter nevezi ki.

A jelenlegi szabályok szerint a kamara a végrehajtással kapcsolatos közfeladatokat elsősorban a végrehajtást kérők által előlegezett és végső soron az adósok által viselt általános költségátalányból befolyó bevételekből finanszírozza. Ezzel kapcsolatban mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy az állam nem kívánja kivonni a végrehajtás szervezetrendszeréből az elsősorban tehát ebből az általános költségátalányból származó, a kamaránál jelenleg rendelkezésre álló több milliárd forintnyi összeget. Biztosítani kívánjuk azonban, hogy ez a pénz a jövőben is a jogalkotói célnak megfelelően, azaz a végrehajtással kapcsolatos közfeladatok ellátása érdekében hasznosuljon. Ezért a javaslat alapján a kamara vagyona a karra száll át, amivel a törvény adta keretek között a miniszter által kinevezett vezető irányítása alatt álló szervezeti egység, a hivatal lesz jogosult rendelkezni.

A további részleteket illetően a törvényjavaslat jelentősen módosítja a végrehajtóként való intézményes működés feltételrendszerét. A végrehajtási eljárásra vonatkozó szabályozás összetett jellege miatt a végrehajtási eljárások lefolytatásához széles körű jogi ismeretekre van szükség. Ez volt az indoka a Vht. 2012-es módosításának is, amely a jövőre nézve már akkor kinevezési feltétellé tette az egyetemi jogi végzettség megszerzését. E módosítás szükséges volt ugyan, de nem elégséges, mivel a végrehajtói karon belül még mindig megengedhetetlenül nagy azok száma, akik nem rendelkeznek jogi diplomával.

A végrehajtás elemi érdeke, hogy növeljük a jogi végzettséggel rendelkező végrehajtók arányát, ezért a javaslat mostantól azon végrehajtók számára is kötelezővé teszi a jogi egyetemi végzettség megszerzését, akik még jogi diploma megszerzése nélkül kerülhettek a szervezetbe. E szabálymódosítás feltétele, hogy az érintett végrehajtóknak megfelelő felkészülési időt biztosítsunk. Ezért e kötelezettségnek a végrehajtóknak 2022-ig kell eleget tenniük. Annak érdekében, hogy ez a módosítás úgy érje el a célját, hogy 2022-ben ne okozhasson ellátási zavarokat az, hogy a jogi diploma megszerzésének hiányában nagyszámú végrehajtó egyszerre esik ki a rendszerből, a javaslat kötelezi a végrehajtókat a tanulmányokban való megfelelő előrehaladásra is, és a szolgálatuk megszűnéséről rendelkezik, amennyiben a tanulmányaik folytatásának igazolását elmulasztják.

A végrehajtási eljárásoknak addig is a lehető legmagasabb színvonalon kell folyniuk, amíg a jogi diplomát a végrehajtó meg nem szerzi, ezért a javaslat alapján ezeknek a végrehajtóknak a jogi diploma megszerzéséig tartó átmeneti időszakban jogi végzettségű alkalmazottat kell foglalkoztatniuk.

Mivel a végrehajtó-helyettesek önállóan jogosultak a végrehajtó nevében végrehajtási cselekmények foganatosítására, az ő esetükben is indokolt e magasabb követelményt kinevezési feltételként támasztani. Ezért a javaslat a jövőben a végrehajtó-helyettesek esetében középiskolai végzettség helyett jogi egyetemi végzettséget ír elő a kinevezés feltételeként.

A javaslat lényeges újítása, hogy a végrehajtói kinevezés a jövőben nem határozatlan, hanem meghatározott időre, 7 évre szól majd, és azok a végrehajtók, akik a határozott idő lejártával végrehajtók akarnak maradni, pályázat útján kaphatják meg ismét a kinevezést. E módosítás azzal ösztönzi majd a végrehajtót a szakszerű és jogszerű működésre, hogy az igazságügyért felelős miniszter lényegében automatikusan megállapítja a szolgálat folyamatosságát, ha a működése során csak két alkalommal sújtották csekélyebb súlyú fegyelmi büntetéssel. Ebben az esetben a végrehajtó pályázat nélkül folytathatja a végrehajtói tevékenységet.

A Vht. szabályrendszerének biztosítania kell nemcsak az eljárások szakszerű és jogszerű lefolyását, hanem a feladatok folyamatos ellátását is. A mindenkori jogalkotónak ezen a területen olyan szabályozást kell kialakítania, amely biztosítja a végrehajtási ügyek folyamatos ellátását, ha távolléte miatt a végrehajtó akár átmenetileg is, de nem képes az ügyeket ellátni. A javaslat a helyettesítést ellátó személyi körre, valamint a helyettesítés esetén követendő eljárásra vonatkozó szabályok egyértelmű meghatározásával gondoskodik a végrehajtói működés folyamatos biztosításáról.

A szakszerű és jogszerű végrehajtás egyik záloga lehet a fegyelmi felelősség hatékony érvényesítése. Ezzel kapcsolatban a jogszabálytervezet egyértelműen rendelkezik.

Jelenleg a végrehajtói irodának gazdasági társaságok és nem végrehajtó természetes személyek is tagjai lehetnek. Ugyan a hatályos Vht. is tartalmaz garanciális szabályokat, amelyek a végrehajtási érdek érvényesülését hivatottak biztosítani annak érdekében, hogy az iroda működése során kizárólag a végrehajtási tevékenység érdekeit szolgáló szempontok érvényesülhessenek, további szigorításra van szükség e téren is. A javaslat új alapokra helyezi a végrehajtói irodára mint a végrehajtási tevékenységnek keretet adó jogi személyre vonatkozó szabályozást. Ennek egyik eleme, hogy a jövőben a végrehajtói irodának kizárólag végrehajtó tagjai lehetnek, másrészt a végrehajtási tevékenységen kívül az iroda üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytathat. Ennek megfelelően az év végéig meg kell feleljenek az új szabályozásnak.

A javaslat most ismertetett lényeges elemei tehát összegzésül: a végrehajtási szervezet állami kontrolljának erősítése; a kinevezési feltételek szigorítása; a végrehajtási tevékenység átláthatóbb keretrendszerbe terelése; a fegyelmi felelősség és a helyettesítés rendjének cizelláltabb szabályozása. Reményeink szerint mindez hozzájárul ahhoz, hogy a végrehajtási eljáráshoz szakszerűen, jogszerűen, az adós és a hitelező érdekeire egyaránt, tehát a teljes végrehajtás érdekére tekintettel és hatékonyan folyjanak.

(8.20)

Természetesen nem elégedhetünk meg a szervezeti reform megvalósításával, hanem további lépéseket kell tennünk az olcsóbb, hatékonyabb és gyorsabb végrehajtási eljárás feltételeinek megteremtése érdekében. 2015 második felében az Igazságügyi Minisztérium felülvizsgálja a Vht. eljárási szabályrendszerét, és előkészíti az annak reformját célzó törvényjavaslatot, de már e törvényjavaslat kidolgozása előtt módosítani fogjuk a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló miniszteri rendeletet. A végrehajtáshoz kapcsolódó díjak és költségek a végrehajtásban érintett felek számára előnyösen fognak módosulni, azzal természetesen, hogy a díjazásnak a végrehajtói szervezetrendszer működőképességének szempontjából elengedhetetlenül szükséges költségeket, de csak az elengedhetetlenül szükséges költségeket és a végrehajtóknak az eredményes eljárásuk esetén járó tisztességes hasznot fedezni kell.

Köszönetet mondok a kamara újonnan megválasztott elnökének az Igazságügyi Minisztérium és a kamara közötti együttműködési megállapodás megkötéséért, amelyben a kamara 2015. május végén kinyilvánította az Igazságügyi Minisztériummal való együttműködési szándékát annak érdekében, hogy a kormány által elfogadott koncepció keretei között megfelelő színvonalú szabályozás szülessen. Mint tudják, hosszú hónapokon keresztül volt vita közöttünk, úgy gondolom azonban, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak sikerült a kamara újonnan megválasztott vezetőit meggyőzni arról, hogy az együttműködésükre szükség van.

Végezetül pedig engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket a legfontosabb, de sokszor nem a súlyának megfelelően értékelt szempontra: a végrehajtást érintő jogszabályok módosításának a végrehajtás alapvető és elsődleges célját mindenkor szolgálnia kell, azt, hogy a jogerősen megítélt követeléseket meg kell téríteni. Egy nagy német alkotmányjogász mondta, hogy a jogállam záróköve a közigazgatási bíráskodás. Én ezt úgy módosítanám, ha az az építmény közjogi, akkor a hatékony, következetes, kiegyensúlyozott és méltányos végrehajtási eljárás a magánjogi záróköve. Ezek nélkül nincs közbizalom az igazságszolgáltatás, végső soron a jogállam iránt.

Bízom abban, hogy a képviselők ezt a törvényjavaslatot támogatják és el fogják fogadni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai