A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Remélem, hogy most már ön sem és a kormánya sem vitatja a klímaváltozás tényét, és nem fogják tovább azt állítani, hogy ez egy kommunista trükk. Magyarország különösen kitett, elég gyakran lehetett ezt olvasni az újságban, fideszes politikusok nyilatkozták. A klímaváltozás különösen érinti Magyarországot, elegendő példa, hogy ma, aki ki tudott menni az utcára, érezhette, hogy 28 fok hőmérséklet volt. Tegnap évszázados rekord dőlt meg.

(18.20)

Nem véletlen egyébként, hogy az ENSZ főtitkára szeptember 23-ára klímacsúcsot hívott össze New Yorkba, ahol azt mondta, hogy tettekre van szükség és nem szép szavakra.

Az ENSZ főtitkára is, Ferenc pápa is klímavészhelyzetről beszél; az utóbbi időben több parlament hirdette ki a klímavészhelyzetet, legutóbb az osztrák parlament vállalta a klímavészhelyzet kihirdetését. (Dr. Völner Pál: Pótcselekvés.)

Miniszterelnök úr, nem kell félni a klímavészhelyzet kihirdetésétől, ez tulajdonképpen csak azt a politikai akaratot fejezi ki, hogy a kormány tisztában van a probléma súlyosságával, és kifejezi azt, hogy igen, tenni akar ezekért a feladatokért.

És nem csak akkor akar tenni, ha az Európai Uniótól pénzt kapunk. Nagyon sürgős feladatok vannak: nagyon fontos lenne, hogy csatlakozzunk és támogassuk az Európai Unió szigorúbb célkitűzéseit; hogy Magyarország nekifogjon a klímatörvény elkészítésének. És, miniszterelnök úr, az is nagyon fontos lenne, hogy a kormányon belül ön létrehozza a klímaügyi és fenntarthatósági minisztériumot.

Azt szeretném megkérdezni miniszterelnök úrtól, hogy támogatja-e a magyar fiatalok és nagyon sok magyar ember akaratát, hogy a kormány is kifejezze a politikai akaratát, hogy tenni akar a klímaváltozás megfékezéséért. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Miniszterelnök úr, Németországban a települések  nagyon sok  egyre-másra hirdetik ki a klímavészhelyzetet. (Moraj a kormánypárti padsorokban.  Dr. Fónagy János: Szenet használnak!) Tehát vannak települési szinteken is ilyen feladatok, de országos szinten is kihirdetik. Nagyon szerencsés lenne, hogyha Magyarországon is a kormány vagy az Országgyűlés kihirdetné a klímavészhelyzetet. Szeretném miniszterelnök úr figyelmét felhívni arra, hogy ez a 2030-as 90 százalékos szén-dioxid-mentes villamos energia nagyon ingatag lábakon áll. Három elemből épül: hogy a napenergia-termelést megháromszorozzák; a másik a szén kivezetése, a szénbányak bezárása; és a harmadik csak a Paks. Az elsőhöz annyit, hogy ma az összvillamosenergia-termelésen belül a napenergia 0,5 százalék. Könnyű a 0,5 százalékot megtízszerezni, az majd csak 5 százalék lesz, az édeskevés lesz a 90 százalékhoz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A másik, a szénbányák bezárásához: hogy az ITM honlapján egyre-másra jelennek meg azok a koncessziós pályázatok (Az elnök ismét csenget.), amelyek szénhidrogénmezők feltárását és kitermelését célozzák. Tehát nagyon ingatag lábakon áll ennek a feladatnak majd a teljesítése. (Taps az ellenzéki padsorokból.  Dr. Fónagy János: Szilézia meg Ruhr-vidék? 30 százaléka szén-dioxid-alapú!)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeptember 23-án az ENSZ főtitkára kezdeményezésére klímacsúcsot tartottak New Yorkban, és ennek a klímacsúcsnak több üzenete van az egyes országok számára, így Magyarország számára is. Az egyik legfontosabb üzenet, hogy a felgyorsult éghajlatváltozást nem lehet tovább a szőnyeg alá söpörni, nem elegendők a szép és üres szavak  hogy egy példát hozzak, miniszterelnök úr többször mondta, hogy Magyarország klímabajnok , hanem cselekedni kell, és tettekre van szükség. Azt is látni kell, hogy a világ egyes országait különböző mértékben sújtja az éghajlatváltozás, és Magyarország sajnos eléggé kitett az éghajlatváltozásnak, Európában az egyik legérzékenyebb országnak számít. A New York-i klímacsúcson felszólalt az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk is, aki beszélt az Európai Unióban formálódó szigorúbb célkitűzésekről. Kiemelte azt, hogy a Bizottság új vezetője, Ursula von der Leyen célkitűzése, hogy 2050-re az Európai Unió szén-dioxid-mentes legyen, és ennek érdekében 2030-ra 55 százalékkal kell majd csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást.

Donald Tusk azt is kiemelte, hogy az Európai Unió az éghajlatváltozás megfékezésében vezető szerepet kíván beölteni. Egyébként Donald Tusknak ezt a kijelentését alátámasztja az EU finn elnökségének múlt héten összehívott tanácskozása is, amelyet a fenntartható fejlődési és környezetvédelmi bizottságok delegációi számára rendezett. Ezen a tanácskozáson értelemszerűen a téma az Európai Unió 2050-es szigorúbb klímacélkitűzései voltak, és hogy 2030-ra 55 százalékkal csökkenteni kell a szén-dioxid-kibocsátást. Ott azt is megtudtuk, Dánia bejelentette, hogy 2030-ra 70 százalékos csökkentést vállal, Finnország 60 százalékosat. Én egy kicsit rosszul éreztem magam, mert Magyarország továbbra is a legalább 40 százalékos csökkentéshez ragaszkodik.

Viszont tudjuk azt, hogy mivel Magyarország földrajzi elhelyezkedésénél fogva különösen érzékeny, és a nemzetközi és hazai nyomás is növekedni fog, ezért a kormány nem ragaszkodhat a legalább 40 százalékos csökkentési célhoz. Be kell látnia a kormánynak, hogy a magyar emberek érdeke az 55 százalékos csökkentés, és ezt 2030-ra Magyarországnak is vállalnia kell.

Kérdés az, hogy Magyarország hogyan áll, tényleg igaz-e a miniszterelnök kijelentése, hogy klímabajnokok vagyunk. A válasz egyértelműen nem. A klímabajnoki címet a miniszterelnök úr alapvetően két tényezőre alapozza, az egyik az, hogy 1990-hez képest mostanra 32 százalékkal csökkent a szén-dioxid-kibocsátás, illetve hogy 2030-ra a villamos energia 90 százaléka szén-dioxid-mentes lesz. Mind a két állítás gyenge lábakon áll, egyrészt azért, mert a miniszterelnök úr nem akarja tudni, hogy Magyarországnál már 2014-ben a szén-dioxid-csökkentés 40 százalék volt, azóta 8 százalék előnyt veszítettünk, és ha ez így marad, akkor még a 40 százalékot sem fogjuk 2030-ra teljesíteni.

De a másik állítással is gond van, mégpedig azzal, hogy 90 százalék szén-dioxid-mentes lesz 2030-ra, ugyanis ennek érdekében három állítás van: megtízszerezzük a naperőművi kapacitást, befejezzük a szén energetikai hasznosítását és bővítjük az atomerőművi termelést. Tegnap a miniszterelnök úrnak is elmondtam, hogy a naperőművi kapacitás tízszeres megsokszorozása gyakorlatilag kevés, majdnem hogy semmi, 0,5 százalék ma a villamosenergia-használaton belül a naperőmű-kapacitás.

S lemondott-e a kormány a szénvagyon és egyéb fosszilis vagyon hasznosításáról? Egyikről sem. Tavalyi kormányhatározat alapján bővítik a bányákat, újranyitják, a fosszilis vagyonra pedig pályázatokat hirdettek meg.

A helyzeten változtatni kell, ezért mindenképpen azt várjuk, hogy a kormány hirdesse ki a klímavészhelyzetet, tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a klímatörvény kidolgozása elkezdődjön Magyarországon, és Magyarország csatlakozzon az Európai Unió szigorúbb klímacélkitűzéseihez. Köszönöm szépen.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, megvárom miniszterelnök urat.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Megvárom miniszterelnök urat.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egyértelműen ki lehet jelenteni erről a projektről, hogy ez kínai érdeket szolgál, és nem magyar érdeket. Emlékezzünk arra, hogy amikor a projekt indult, akkor a kormány számítása szerint azt mondták, hogy ez 472 milliárd forintba fog kerülni, aminek 85 százaléka kínai hitelből lesz biztosítva, és 15 százalék lesz a magyar rész. Már most tudjuk, hogy szakértők azt mondják, hogy nem 472 milliárd forintba fog kerülni ez a beruházás, hanem el fogja érni várhatóan az ezermilliárdot. Az egy érdekes kérdés, hogy a megduplázódás hogyan fog történni. Annak is a 85 százalékát a drága kínai hitelből fogjuk fedezni, vagy pedig az a másik 500-1000 milliárd forint hirtelen zúdul a magyar állampolgárok nyakába?Itt tulajdonképpen 166 kilométeres szakaszról van szó, és kiszámították, hogy ha a megtérülést nézik, akkor körülbelül 2400 év szükséges ahhoz, hogy ez a befektetés megtérüljön, és ha azt is megnézzük, hogy egy kilométerre mennyi a fajlagos költség, az bizony közel 3 milliárd forint, ami horribilis összeg, egyszerűen elfogadhatatlan.

A kiszivárgott információk szerint azt is tudjuk, hogy a kínaiak jelentős szerepet kapnak az építkezésben, itt is tetten érhető a kínai érdek. Sőt, a kínaiak azt is szeretnék, hogy ne magyar mozdonyok és kocsik közlekedjenek majd a vonalon, hanem az ő mozdonyaik és az ő kocsijaik. Így viszont azt látjuk, hogy a magyar gazdaságnak ebből semmi haszna, de tényleg semmi haszna. Kára viszont lehet, mert a vonal nemzeti parkokon megy keresztül, kisajátítások szükségesek, és a több mint ezermilliárdos adósságot pedig a magyar állampolgároknak kell kifizetniük. Kérjük, támogassák a tárgysorozatba vételt. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Jobbik hozzászólása kapcsán szeretném itt leszögezni és elmondani, ami a mostani vitában is tükröződik, illetve igen, a jobbikos képviselőtársam hozzászólásában, hogy sajnos Magyarországon soha nem biztosították azt a lehetőséget, hogy le lehessen folytatni azt a vitát, hogy az atomenergia miért kell, és miért nem kell. Évtizedeken keresztül a magyar emberek fejébe azt próbálták belesulykolni, hogy az atomenergia tiszta, olcsó és biztonságos. Nem folyt le az a vita, hogy miért nem. Paks II. kapcsán azért az kiderül, és ami erkölcsi kérdés is, hogy a nagy aktivitású hulladéknak több tízezer év a lebomlási ideje, és nincs rá biztonságos megoldás. Én kérdezem azt, hogy hogyan szereti a szülő a gyerekeit, amikor azt mondja, hogy én most marha jól élek, de te majd oldd meg azt a problémát. Tehát itt nagyon-nagyon komoly problémák vannak.

És az sem igaz, hogy olcsó az atomenergia. Azért nem igaz, mert egy energiánál is az egész életciklus költségeit kell belepakolni. Itt gyakorlatilag kiemelik csak a működtetés költségeit, de amibe került, az nem épül bele az… Ne bólogasson, nézzen utána! Nem épül bele! (Balczó Zoltán: Nem bólogatok, rázom a fejem!) Nem épülnek bele a nagy aktivitású hulladék elhelyezésének a költségei. Tehát gyakorlatilag az atomenergia nem olcsó.

A világ egy választás előtt van. Egyre nagyobb erőket fektetnek be abba, hogy megtalálják a napenergia raktározási lehetőségét. (Balczó Zoltán: Nincs meg!) És meg is fogják találni. (Balczó Zoltán: Akkor tegyék vissza!) Öt-tíz-tizenöt éven belül. Viszont az atomenergia: Paks II.-vel elkötelezzük magunkat egy olyan technológia mellett, ami ráadásul kockázatokat rejt. Ma nem biztonságos, bármikor a terrorizmus időszakában fel lehet robbantani egy atomerőművet.

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvény kész tényként kezeli az öntözéses gazdálkodás elkerülhetetlenségét, más alternatívát nem is vizsgál, ezzel kapcsolatosan hatásvizsgálati tanulmány nem is készült a törvényhez, pedig kellene. A törvény szemérmesen elhallgatja, hogy az öntözésre kényszerítő elégtelen csapadékmennyiség igencsak kapcsolatban áll az éghajlatváltozással, annak következményeként értelmezhető. Viszont, ha az öntözéses gazdálkodás és az éghajlatváltozás kapcsolatát vizsgáljuk, érthetővé válik a szemérmes hallgatás. A tervezett intézkedés ugyanis, miközben adaptációs célokat szolgál, szembemegy a mitigációs, üvegházhatásúgáz-csökkentési célokkal, mivel az öntözéses infrastruktúra kiépítésének, fenntartásának és működtetésének energiafelhasználása hozzájárul az éghajlatváltozás okaihoz.Mint ahogy államtitkár úr is a bevezetőjében említette, itt nagyberuházásról van szó. Egy hatásvizsgálat talán feltárhatta volna ezt a mindenki által tudható tényt, és számszerűen is rámutathatott volna erre az ellentmondásra. De gondolom, az öntözés közérdeke mellett az éghajlatváltozás közérdeke eltörpül a kormány számára, annak ellenére, hogy az öntözés kényszere éppen abból származik. Igaz viszont, hogy a kedvező éghajlat megőrzését még nem nyilvánította a kormány közérdeknek. Az LMP ezt várja.

Az nyilvánvaló, hogy az embereknek élelemre van szüksége, de ennek szűkössége az éghajlatváltozás mellett nem javítható öntözéssel, hiszen a szűkösség nemcsak a talajnedvességgel, de számos más ökológiai tényezővel is összefügg. Az öntözéses gazdálkodással szembeni kétségek azonban nemcsak az éghajlatváltozás okaihoz való hozzájáruláson keresztül fogalmazódnak meg, hanem a termőtalajjal kapcsolatos aggályok nyomán is. Az öntözés hatására a talaj termékenységében romlás következhet be, amelynek mértéke sok esetben felülmúlja a kedvező hatásokat. Az öntözéses gazdálkodás egyik jellemzője, hogy az öntözés eredménye az első termesztési évben jelentkezik, míg a káros hatások esetleg csak több év alatt fejlődhetnek ki. A kedvezőtlen folyamatok több évig vagy végleg meggátolhatják az eredményes növénytermesztés lehetőségét, a talaj javítása pedig igen nagy költséget jelenthet.

A jellemző problémák: a szikesedés, a tápanyagok kilúgozódása, a talaj tömörödése, a felszín kérgesedése, cserepesedése és az erózió. A kedvezőtlen hatások közül a legelterjedtebb a talaj szerkezetének leromlása, a szerkezeti elemek, talajmorzsák szétiszapolódása. A szétiszapolódott felszín akadályozza, lassítja a víz talajba szivárgását, ami már viszonylag kis csapadék- vagy öntözésintenzitáskor is túlnedvesedést, tócsásodást, felszíni lefolyást, sőt talajlehordást eredményez, súlyosbítja a talajeróziót. A törvény általános keretek, tervek és körzetek kialakításán keresztül kívánja majd biztosítani a megfelelő, a talajt nem károsító öntözést, ám a termőhelyek ökológiai változatosságának sokszínűsége aligha enged meg általánosításokat, receptre felírt használatot.

Amennyiben alternatív megoldást keresnénk az öntözéssel szemben, akkor meg kellene vizsgálnunk, túl azon, hogy a gazdák rugalmasan tudjanak alkalmazkodni az elégtelen csapadékmennyiség okozta kihívásokhoz, miért is kell öntöznünk termőföldjeinket.

(13.00)

Ez a kérdés azonban fel sem merül, hiszen akkor szembe kellene nézni azzal a kellemetlen ténnyel, hogy az eddig folytatott talajforgatásos technológia következtében kialakult talajállapot vészesen lecsökkentette legtöbb mezőgazdasági talajunk víztározó képességét. Ilyen körülmények között persze az öntözés hatékonysága és hatásának tartalma is igen csekély, majdhogynem az öntözés időtartamára korlátozódik.

A termőhelyi tényezők közül a talaj határozza meg a tábla vízgazdálkodását, melyet a helytelen művelés leront. A sekély, elművelt, szerkezetében megváltoztatott, élővilágtól szinte teljesen megfosztott talaj nem képes vizet tárolni. A probléma eredete a talajforgatásos technológia, amely nem hagy szerves takarót a talajfelszínen, így a talaj  vegetáció hiányában  borítás nélkül marad, és ki van téve a víz és a szél koptató hatásának, a napi hőingásoknak, a fokozott kiszáradásnak és a tápelemek intenzívebb kimosódásának.

A talajforgatás az eredeti rétegrend felborítása miatt megváltoztatja a talajélet dinamikáját, a talaj szerves szénkészletének feléléséhez, végső soron a növény természetes táplálkozását biztosító baktériumok és gombák tömeges pusztulásához, a talajban működő tápláléklánc megcsonkításához vezet.

A talajélet művelt talajainkban a természetes töredékére csökken, 50 év alatt a tizedére, mint ahogyan ezt Nagy István miniszter úr a legutóbbi miniszteri meghallgatásán is kiemelte, holott a növények tápanyag-utánpótlását éppen a talajban lévő elhalt biomassza lebomlása biztosítaná. A műtrágyázás tovább rontja a helyzetet mindamellett, hogy gyártása és felhasználása jelentősen hozzájárul a mezőgazdasági ühg-kibocsátáshoz, a denitrifikáció által eltávolított dinitrogén-oxid miatt. Ezen kibocsátásokhoz járul még hozzá a talaj szerves szénkészletéből felszabadított szén-dioxid, amelyek miatt mezőgazdasági talajaink szénraktározása folyamatosan csökken.

Nem mellesleg a talaj vízháztartásában ugyancsak a talajélet játszana döntő szerepet, ha azt nem tennénk tönkre. A talajszemcséket nagy víztározó kapacitással rendelkező stabil morzsákká egy glomalin nevű óriásmolekula ragasztja össze, amelyet gombák fonalai termelnek. Ez a glomalin nemcsak a víz megkötésében, a növények táplálkozásában, hanem a szénkötésben is jelentős szerepet játszik, a talaj szerves szénkészletének 15-20 százalékát tárolja. Azonban ezekért a jótékony hatásokért felelős gombafonalak képtelenek egy állandóan bolygatott talajban fennmaradni, mint ahogy azon más szervezetek is, amelyek nélkülözhetetlenek a televény termőtalaj fenntartásában.

Tisztelt Országgyűlés! A teremtés gondoskodott az emberről: bőséggel látta el termőfölddel. A Teremtő csupán a felelős gondoskodást bízta az emberre, de ehelyett az ember ezeket az ingyen kapott áldásokat teszi tönkre, és próbálja helyettesíteni művi módon. Teszi ezt azért, hogy az elkövetett hibák jó táptalajai legyenek a további gazdasági növekedésnek, hogy mesterségesen, ipari módon kelljen pótolni a talaj tápanyagait, a benne lévő baktériumokat, mikroelemeket, és ahogy most látjuk, a vizet is.

Az Európai Unió immár 70 éves agrárpolitikája milliárdokat költött és költ egy olyan agrárgazdaság támogatására, amely hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, talajpusztuláshoz, sivatagosodáshoz, az élőlények sokféleségének és az ökoszisztémák nyújtotta szolgáltatások csökkenéséhez, amely egyre csökkenő mértékben támogatja egészségünket, és amely elveszi a lehetőséget a jövő generációktól. És itt most szeretnék utalni az IPCC legutóbbi jelentésére, ami specifikus jelentés volt, amely jelentés megállapította, hogy ez a szántásos mezőgazdálkodás nagyon komolyan hozzájárul az éghajlatváltozás felgyorsulásához.

Ugyanakkor azt látjuk, hogy a talajmegújító gazdálkodásnak ma már számos formája ismert, a mulcshagyó direktvetéstől kezdve az agroökológiai rendszereken át az élő mulcsig, amelyek a teremtés erejére támaszkodva a teremtett világ tönkretétele nélkül nyújtanak kenyeret mindenkinek. Éppen ideje lenne tehát a közös mezőgazdasági politika gyökeres reformjának, hogy a gazdáknak szánt támogatások ténylegesen a közjót szolgáló technológiákra történő átállást szolgálják.

A tárgyalt konkrét törvény kapcsán javasoljuk, hogy további, a helyzetet súlyosbító döntések helyett inkább a termőfölddel való felelős gazdálkodásról benyújtandó törvény keretében rendezzük a vízhiánnyal kapcsolatos problémákat, a felelős, a teremtett világra támaszkodó, de azt megtartó, fenntartó gazdálkodás megköveteli, hogy az idejétmúlt, a fenntarthatatlanságát már bizonyított talajforgatásos, kemizált gazdálkodást fokozatosan kivezessük a gyakorlatból. Ennek ütemtervét, a helyettesítő technológiák széles körű megismertetésének és bevezetésének módját egy merőben új törvényben szükséges rendezni.

A benyújtott törvénytervezettel kapcsolatosan arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy alapvetően hiányzik a vízkészletek rendelkezésre állását a klímamodellek alapján tisztázó elemzés. Újra készíteni kellene egy országos vízgazdálkodási kerettervet, a környezeti, ökológiai szempontokat, korlátokat figyelembe véve, a klímaváltozás miatt szigorú vízkészlet-gazdálkodási megközelítéssel. Minden kormányzati intézkedést, beleértve a jogszabályalkotást, a vízár- és támogatáspolitikát ehhez igazítva kellene újragondolni; mert a kormány nagyon is tudatában van annak, hogy a víz a XXI. század aranya, stratégiai jelentőségű készlet. Felszín alatti vízkészleteink csak feltételesen és emberöltők távlatában pótlódnak, felszíni vízkészleteink 96 százaléka határon túlról érkezik, ha érkezik. Éppen ezért először a vízkészleteinket, a talajok vízmegtartó képességét kellene növelni, a térségi vízháztartás feltételeit javítani.

Tisztelt Országgyűlés! Muszáj észrevenni, hogy az egyre inkább szorító ökológiai válságért mi, emberek vagyunk a felelősek, és ebben a felelősségben a döntéshozó jobban részesül. Az nem lehetséges a végtelenségig, hogy talajaink termőképességének biztosítása érdekében mindent, ami a növénytermesztéshez szükséges, mi vigyünk oda mesterségesen.

Hozzászólásom a józan észre, a bölcs belátásra támaszkodik. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a világot nem lehet szektorok, partikuláris érdekek mentén szemlélni és irányítani. Egyszer el kell kezdeni az egymást kioltó döntések, cselekvések felszámolását. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Szeretnék Nacsa képviselőtársamra reagálni. Azt az idő hamarosan el fogja dönteni, hogy ki megy kivel szemben, viszont szeretném a figyelmébe ajánlani  és minden képviselőtársamnak  az IPCC, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének legutóbbi jelentését. Ez a jelentés, ezek a jelentések egyértelműen azt mondják, hogy az emberiségnek nincs sok hátra. Tíz-tizenkét évet említ arra, hogy nagyon radikális változások legyenek a gazdaságban és a mindennapi, hétköznapi életünkben is. A gazdaság a mezőgazdaságra is vonatkozik. Az biztos, hogy az a mezőgazdasági gyakorlat, ami itt az elmúlt évtizedekben folyt, nem folytatható, tehát lehet még próbálkozni. Ebben a megközelítésben ez az öntözéses törvénytervezet semmi másról nem szól, mint hogy ugyanabban a szellemben, ugyanabban a szemléletben folytatjuk, hogy akkor most megint valamit javítunk, megpróbáljuk ezt így kezelni. A kérdés persze az, hogy ha a szántásos talajra, tehát arra a talajra, amin nincsen talajtakarás, le fog esni az eső, az leverődik, tovább fog tömörödni, komoly további problémák lesznek. Meg kellene állni egy pillanatra, és végig kellene gondolni, hogy hogyan tudjuk megállítani ezt a folyamatot, és hogyan tudunk egy valami újat elkezdeni felépíteni. Ehhez biztos, hogy először foglalkoznunk kellene a talajjal. A talajjal, ami nagyon-nagyon tönkrement, ami már nem termel olyan élelmiszert, ami az ember egészségéhez szükséges. Tehát nem folytatni kell, hanem meg kell állni, gondolkodni kell, és újra kell kezdeni. (Taps a Jobbik soraiból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Font Sándor képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni. Én egyáltalán nem gondolom azt, hogy a mezőgazdaság a főbűnös, és a mezőgazdaság a fő oka a változásoknak. A parlamentben soha nem folytattuk le azt az érdemi vitát, hogy miért van bajban az ember, az emberiség és a magyar társadalom is, tehát itt nagyon nagy bajok vannak. 1,75 bolygót használunk, és ez a globális kitekintésre is vonatkozik, és nemcsak az éghajlatváltozás iszonyú nagy probléma, hanem a biológiai sokféleség pusztulása is: egymillió fajt fenyeget a közvetlen kihalás, és sok más vonatkozása van a mélyülő ökológiai válságnak. Nyilván a mezőgazdaság és a mezőgazdasági eddigi gyakorlat is elősegítette vagy részese volt ennek a nem jó irányú folyamatnak. Akár akarjuk, akár nem, biztos, hogy a kényszer, tehát a körülöttünk lévő problémák rá fognak kényszeríteni bennünket arra, hogy alapvetően változzunk. Egy példát hozok: egy évvel ezelőtt még az én saját szűkebb köreimben sem hitték el, amikor a klímaváltozás felgyorsulásáról beszéltem; egy év nem telt el, és berobbant, érezhetők a problémák. Biztos vagyok abban, hogy ez a mezőgazdasági kérdés és a talajjal foglalkozás szintén be fog robbanni, nem fog éveket igénybe venni.

Azt látom, hogy most ki akarunk építeni egy hatalmas infrastruktúrát úgy, hogy közben a talaj vízmegtartó képességével és a talajélettel nagyon-nagyon nagy gondok vannak. Ez a módszer, ha így fogunk öntözni, tovább fogja rontani a talaj szerkezetét és egyáltalán a talaj minőségét. Tehát itt lenne az ideje, amint mondtam, hogy megálljunk egy pillanatra, és végig kellene gondolni azt, hogy hogyan tovább, és ha öntözni is akarunk, akkor hol, mert nyilván a talajtakarásos módszer előbb-utóbb nagyon komoly teret fog kapni. Egy ilyen esetben egészen más lesz, mondjuk, a lehullott csapadék nem fog pillanatok alatt elpárologni például a nyári időszakban, és folytathatnám a sort. Az ilyen szakmai vitákra (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), érdemi beszélgetésekre szükség van, és néha meg kell állnunk egy pillanatra. (Taps az ellenzéki sorokban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország 2020-ra 14,65 százalékos megújulóenergia-részarányt vállalt az Európai Unióban. A 2017-es adatok szerint 13,3 százalékon állunk, tehát látszólag jó úton haladunk, de a látszat csal.2017-ben változás történt a háztartási tűzifa statisztikai előállításában. (Sic!) Korábban csak az erdészek által jelentett, igazolhatóan fenntartható forrásból származó mennyiséget számolták el. Az új módszertan szerint viszont a tűzifa-felhasználást a KSH „háztartási, költségvetési és életkörülmény” adatfelvétele során becsülik meg, a lakossági válaszok alapján. Ezzel a trükkel sikerült a tűzifa-felhasználást két és félszeresére növelni. Mivel a tűzifa teszi ki a teljes megújulóenergia-fogyasztás 80 százalékát, az új számítási módszertan 5 százalékponttal növelte a teljes megújulóenergia-felhasználási arányt is, amivel máris elérhetőnek tűnik a vállalt célkitűzés.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mennyire tekintik pontosnak a KSH-adatokat? Mivel magyarázzák, hogy nagy eltérés van a fenntartható erdőgazdaságból származó tűzifa és a KSH által mért lakossági tűzifa-felhasználás között? Tekintve, hogy Magyarország nettó tűzifaexportőr, megítélésünk szerint az állhat a háttérben, hogy a lakosság nagy mennyiségű, illegálisan kitermelt tűzifát, szenet és hulladékot is éget; e kettő utóbbi egyébként erősen környezetszennyező.

Semmi garancia nincs rá, hogy az illegálisan kitermelt fákat pótolják. Kérdezem: elfogadhatóe a kormánynak, hogy illegálisan kitermelt tűzifával és megkérdőjelezhető számítással teljesítjük az európai uniós megújulóenergia-célszámot? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP és a DK soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon is kötelező erejű az az európai irányelv, amely szerint az azbeszt által okozott környezetszennyezést meg kell szüntetni. Nem véletlen, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló országos hulladékgazdálkodási terv célul tűzte ki a mintegy 1,6 millió tonna azbeszt 2030-ig történő eltávolítását és szakszerű ártalmatlanítását.A kitűzött cél megvalósításához szükséges intézkedéseket azonban a kormány folyamatosan elszabotálja. Hiába voltak már az 1990-es években felmérések a környezetvédelemért és az egészségügyért felelős tárcák együttműködésével, és hiába kezdődött meg a program végrehajtása, sajnos forrás hiányában megtorpant. Az utóbbi években a kormány úgy tett, mint ha ez a probléma nem is létezne, és nem is lenne sürgető feladata e téren. Évtizedek óta tudjuk, hogy az azbeszt mennyire egészségkárosító, a tüdőben hegesedést okoz.

(13.40)

A tüdőrák kockázata is bizonyítottan nő az azbesztnek való kitettséggel. És nincs olyan kis levegőbeli koncentráció, amely ne jelentene kockázatot akár 15-35 év lappangási idő mellett. Sok ezer lakásról, középületekről és sok-sok ezer emberről van szó. Nem lenne szabad odajutni, mint a Heves megyei Lőrinci és Zagyvaszántó települések lakói: az azbesztmegbetegedések miatt a magyar állammal szemben elindított kártérítési pereket leggyakrabban már a hozzátartozók fejezik be. Ezért kérdezem, államtitkár úr: lesze végre elegendő forrás az azbesztmentesítési program ütemezett végrehajtására, és a következő költségvetésben erre megfelelő összegű forrás? Köszönöm. Várom a megtisztelő válaszát. (Taps az LMP, a DK és a Jobbik soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Én örömmel meghallgatnám miniszter urat, de remélem, megbocsátja nekem, megvárom miniszterelnök urat. Köszönöm.