Felszólalás adatai

Tisztelt Ház! A preambulum a jogalkotási szabályok szerint minden esetben azt határozza meg, bármilyen jogszabályról van szó, akár büntetőjog, akár polgári jog, munkajog, vagy felsorolhatnám a jog valamennyi területét, ahol kódexszerű nagy szabályozásokkal szabályozza a jogalkotó az élet- és társadalmi viszonyokat, ezekben a nagy, kódexszerű szabályozásokban mindig minden alkalommal a preambulumban megfogalmazza a törvényalkotó azokat az alapelveket, amelyeket az ezt követő szakaszokban mindenképpen érvényesíteni akar a szabályok megalkotásánál. Ez nem egyszerűen egy deklaráció, hanem annak a jogalkotási szükségszerűségnek is a következménye, hogy bizony számtalanszor előfordul az életben a jogalkalmazás során, bármelyik szakaszban és bármelyik jogalkalmazó területén számtalanszor előfordul az, hogy nem tud, a jogszabály betűje szerint nem lehet megfelelő választ adni az adott kérdésre. Ilyenkor, ha betű szerint alkalmaznák a jogszabályt, akkor adott esetben a törvény rendeltetésének céljával ellentétesen hatna az adott határozat, legyen az bírói vagy hatósági vagy bármilyen más határozat.

Ezért a preambulumnak kifejezetten az az üzenete és az a funkciója, hogy átfogja, mint egy keret az adott jogszabályt, és ebből a keretből az adott jogszabály nem léphet ki. Ha megnézik például a polgári törvénykönyvet, szintén így kezdődik, ha megnézik a büntető törvénykönyvet, szintén így kezdődik.

Ebből következően a preambulum nem lehet egyoldalú, a társadalom egészét át nem fogó értékrendnek a mozgalmi megfogalmazása. És ez a preambulum sajnos nem ennek a jogszabálynak a kereteit határozza meg, nem ennek a jogszabálynak azokat az alapelveit határozza meg, amelyeket alkalmazni kell majd a jogalkalmazónak, hanem az aláíró képviselőtársaim egyfajta üzenetét, egyfajta vízióját fogalmazza meg arról, hogy szerintük a családnak milyen funkciója van a társadalomban.

Én a képviselőtársaim vízióját egyébként tiszteletben tartom, azt gondolom, hogy ez egyrészt az ő személyes tartományukba tartozik, azt gondolom, hogy mint országgyűlési képviselőknek joguk van egy ilyen jogszabályt előterjeszteni, de ennek a jogszabálynak ennyi a funkciója és nem több. Azt nem lehet állítani, és nem is szabad követelményként megfogalmazni, hogy ha majd kétharmaddal ez a törvény elfogadásra kerül - mert nincs kétségem, az előző viták alapján is, hogy ez fog történni -, akkor majd az egész társadalom alkotmányosan vagy az alaptörvény előírása szerint, ezen elfogadott törvény alapján úgy gondolkodjon a családról, ahogyan képviselőtársaim gondolkodnak. Mert én biztosan nem gondolkodom így, és még nagyon sok embert ismerek, akik nem gondolkodnak így, és nagyon sok munkát lehet olvasni, nagyon sok mindennel lehet találkozni az élet minden szférájában, ami azt bizonyítja, hogy bizony, képviselőtársaim, ebben az országban nagyon sokan vannak olyanok, akik nem úgy gondolkodnak a család felfogásáról, ahogy önök.

Ha már a jogszabálynál tartunk, akkor mindjárt ajánlanám a jogszabály előterjesztőinek figyelmébe Peschka Vilmos professzor úr munkásságát, aki igazán nem vádolható politikusi minőséggel, viszont jogászdinasztiákat nevelt fel, aki egészen másképp gondolkodik a családról, mint ahogy ez a törvény megfogalmazza. Peschka professzor úr munkássága alapján került elfogadásra egy olyan családjogi kódex, amely bizony nagyon-nagyon sokáig kiállta az idők vasfogát, és lehetett alkalmazni a magyar bíróság, gyámhatóság és más szervezetek előtt. Nem azt mondom, hogy mindig jól, de lehetett alkalmazni, és nagyon sok mindenre választ adott.

Ezt az értelmezést azért mondtam el önöknek, mert ebben a preambulumban - és ezért javasoljuk az elhagyását - a legnagyobb probléma az, hogy egyáltalán létezik.

(13.10)

Ugyanis olyan dolgokat állít, amiket nem lehet egy jogszabályban rendezni. Mindjárt kezdeném az első mondattal, csak példaként: "A család az emberi történelemben már a jog és az állam kialakulását megelőzően létrejött önálló közösség."

Honnan tetszenek számítani az emberi történelmet? Melyik állam megalakulására gondolnak? Melyik az az állam, amelynek a megalakulása előtt már ez a család kialakult? Hogyan értékeli a mai jogalkotó például az ősközösségi társadalmat? Tehát olyan történelmi, pszichológiai, irodalmi kérdésekbe mennek bele, amelyeket egy jogszabály nem tud, nem képes és nem is szabályozhat. Hogyan ítélik meg például A család, a magántulajdon és az állam eredete című művet, amely szintén nagyon komoly megállapításokat tett, és vannak, ezekben a padsorokban is ülnek olyanok, akik nagyon sokat tanultak ebből a könyvből. Ezzel tehát azt akartam önöknek elmondani, hogy áttévedt a jogalkotó egy olyan területre, amely nem az övé.

A következő: olyan önálló közösség, amely erkölcsi alapokon nyugszik. Természetesen erkölcsi alapokon is nyugszik, de bizony nyugszik érzelmi alapokon, nyugszik embereknek egymáshoz kötődő, bonyolult, szintén nem a jogszabályokba való érzelmi, pszichológiai, szerelmi kapcsolatain. Az erkölcsöt itt kizárólagosan úgy kezelni és úgy feltüntetni, hogy semmi máson nem nyugszik, csak az erkölcsi alapokon, akkor önök például kizárják a család megalakulásából a szerelem funkcióját; hogy egy irodalmi részt említsek önöknek meg annak a bornírtságát, hogy hogy szabad egyáltalán jogszabályban ilyennel foglalkozni.

Utána azt mondják, hogy a család Magyarország legfontosabb nemzeti erőforrása. Nyilvánvalóan mindenki, akár családban él, akár azért, mert sajnos olyan élethelyzetbe került, hogy már nincs családja, vagy azért, mert fiatal és még nincs olyan családja, ami ebből a jogszabályból kiolvasható, azokra azt mondani, hogy ők nem részei a nemzeti erőforrásnak, nem fontos részei, nem a legfontosabb részei a nemzeti erőforrásnak, bizony azt kell mondjam, hogy itt megint egy olyan bekezdés van, ami nem ide való.

A következő nagyon komoly társadalmi vitát generálhat. Nagyon sokszor lefolytattuk az elmúlt időszakban ezt a társadalmi vitát, és önök, az előterjesztők mintegy lopakodó alapon megint behozzák ide a széksorokba ezt a társadalmi vitát, amely szerint a család létrejöttének biztos alapja a házasság. Így van, a házasság is biztos alapja.

De az én családomban is van olyan család, meg gondolom, az önök családjában is van olyan család, ami nagyon biztos alapon nyugszik - egymás szeretetén, egymás kölcsönös megbecsülésén, egymás iránti szerelmen, gyermekek nemzésén és gyermekek közös nevelésén -, és nem élnek házasságban. Ma, a mai világban azt kell mondjam, hogy miközben egyetértek azzal, hogy a házasságot mindenféleképpen nagyon fontos intézménynek kell tekinteni, de egyfajta prioritást biztosítani és azt mondani, hogy akik nem élnek házasságban, azok kvázi, ki nem mondottan másodrendű kapcsolatban élnek, nagyon nem tartom helyesnek. És ezt a vitát, képviselőtársaim, önök már nagyon sokszor megnyitották ebben a társadalomban, és nagyon sokszor el is veszítették, és most is azt gondolom, hogy el fogják veszíteni, ha nem is itt, a tanácskozóteremben a plenáris ülésen, de a társadalom megítélésében egészen biztos.

Nemrégiben voltam Hodászon, ahol sokgyermekes családokat is meglátogattunk, amelyek elképesztő életkörülmények között élnek, mélyszegénységben élnek. Sok gyerekük van. Ha ezt a preambulumot komolyan veszem, hogy a gyerekvállalás nem eredményezheti a család szegénységbe süllyedését, akkor kérdezem önöktől: ezzel a törvénnyel meg fog szűnni Hodászon a sok gyermeket vállaló családok szegénysége? És nemcsak Hodászon, hanem máshol is az országban, ahol szembetalálkoztunk, ahol valóban a politikai osztály közös felelőssége, mióta ez a szegénység létezik.

Végül, hogy a példákat befejezzem, de kettőt még muszáj megemlítenem a korábbi vitára is visszahivatkozva. Azt mondja a preambulumban, hogy harmonikusan működő családok nélkül nincs jól működő társadalom. Honnan tetszenek tudni, hogy melyik család hogyan működik harmonikusan? Hogy fogja ezt majd a jogalkotó megítélni? Hacsak nem ennek az újdonsült titkosszolgálatnak, a NIBEK-nek a segítségét fogja kérni, mert vannak olyan családok, amelyek hangosak, vannak olyan családok, amelyek kevésbé hangosak, de azt gondolom, hogy ők harmonikusan élnek vagy nem élnek harmonikusan, ez az ő személyes viszonyukhoz tartozik, és semmiféleképpen nem jelenti azt, hogy bárkinek köze lenne hozzá, és főleg nem azt, hogy értékalapon kezeljék egy preambulumban.

Végül az utolsó példám, amit most személyesen is élek meg - ebben az egyben valóban egyetértünk -, a nagyszülők és az unokák között valóban nemzedékeken átívelő, kiváló szeretetkapcsolat van, és azt gondolom, hogy ez is egy olyan kapcsolat, amely a nagypapa - adott esetben - és az unokája személyes ügye és a jogalkotónak szintén nincs itt semmiféle keresnivalója.

Ezekkel a példákkal csak azt akartam önöknek elmondani, hogy ez a preambulum nem preambulum, ez diktátum. Diktátum az önök részéről, a kétharmad birtokában a társadalom azon részének, amely azt a fajta ideológiai értékkeretet nem fogadja el, amelyet önök minden esetben, ahányszor csak közel jutnak a hatalomhoz egy picit, bármilyen módon rá próbálnak erőszakolni, oktrojálni a magyar társadalomra.

Köszönöm szépen, majd folytatom. (Taps az MSZP padsoraiban.)