Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez a vita formálisan egy olyan politikai nyilatkozatról szól, amely a rendszerváltást követő első szabad Országgyűlés első ülésének 30. évfordulójára emlékezik, valójában azonban a közelmúltunkhoz, az elmúlt 75, de minimum 30 évünkhöz való viszonyról beszélünk most. Először azt szeretném leszögezni, hogy jó dolognak tartom azt, hogy ilyen témákról beszélünk, hogy ilyen ügyeket idehozunk a Ház elé. Szerintem fontos az, hogy újra és újra ezeket a vitákat lefolytassuk, megvitassuk, feltéve, ha az túl tud lépni az aktuális nyers pártpolitikai célokon. Most is ez a javaslat legfőbb hibája: a nyilatkozat az elején még visszafogottabban, a vége felé már nyíltan a Fidesz és az Orbán-kormány emlékezetpolitikai harcának legújabb terméke.

Dehogyis akarnak önök, kedves kormánypárti előterjesztők, bármiféle értelmes vitát, netán a történelmi múltból levonni bármiféle tanulságot! Önök újraírni szeretnék a közelmúlt történelmét, hogy az is alátámassza az önök kormányzását. Nézzük meg, hogy a javaslat egyes pontjai hogyan igyekeznek Fidesz-szerűvé gyúrni a magyar történelem egyes fontos történéseit!

Rögtön az elején, mintegy mellékesen, a szöveg azt a látszatot kelti, hogy az 1944. március 19-én lezajlott nyilas hatalomátvétel miatt az ország önrendelkezése teljesen elveszett, tudatosan negligálva azt a tényt, hogy azért a kétségtelenül csorbát szenvedett önrendelkezés bőven elegendő volt ahhoz, hogy magyar állampolgárok százezreit a magyar államigazgatás segítségével vigyenek koncentrációs táborokba. Aztán következik az 1945 utáni néhány év, ennek a demokratikus időszaknak a megítélése, amelyben a javaslat szerint egyes nemzetgyűlési képviselők említésre méltóak, és ennyi, kimerül ennyiben ennek az időszaknak a summázata.

Az azonban fájóan kimarad, hogy ez a néhány év egy valóban demokratikus próbálkozás volt, politikai és gazdasági konszolidációval, a polgári demokratikus jogállam kereteinek megteremtésével, működőképes piacgazdaság létrehozásával, sőt demokratikus politikai berendezéssel és többpártrendszerrel. Ezek a kísérlet bukása ellenére is fontos pozitív, példaértékű lépések voltak, ez megint csak több szót érdemelt volna ebben a javaslatban.

Ugorjunk egyet a Kádár-rendszer időszakára! Számomra az is kérdéses, hogy vajon lehete egyben tárgyalni és értékelni 33 évnyi történelmet, ezt lehete egységes időszaknak tekinteni, de ha így döntünk, akkor is kénytelenek vagyunk sokkal árnyaltabban fogalmazni, mint az előterjesztés teszi. A javaslat ugyanis az egész időszakot egy  idézem  lepusztított, elszegényített, megnyomorított országnak mutatja. A valóság azonban árnyaltabb, kedves fideszes képviselőtársaim. Félreértés ne essék, a Kádár-rendszer diktatúra volt, még ha a 33 év eleje és vége nagyon másfajta színű elnyomást hozott is. A Kádár-rendszer diktatúra volt, még ha sokak számára anyagi stabilitást és relatíve jólétet hozott is, különösen az 1960-as, ’70-es években. Még egyszer mondom: a Kádár-rendszer diktatúra volt, akkor is, ha közben milliók számára jelentett lehetőséget a tanuláshoz, lakáshoz jutáshoz vagy egyszerűen a boldoguláshoz, amellyel tömegek éltek is ebben az időszakban. És a Kádár-rendszer akkor is diktatúra volt, ha közben tudjuk, hogy ma is százezrek vannak, akik nosztalgiával gondolnak vissza arra az időszakra, főképp azért, mert különösen ennek a korszaknak a vége felé az anyagi biztonságukat veszítették el, és sosem találták meg a rendszerváltást követő 30 év során. Erről is beszélni kell a Kádár-rendszer értékelésekor, és erről is beszélt egyébként a Fidesz azon a bizonyos első szabadon választott parlamenten és parlamenti üléseken, amiről egyébként most megemlékeznénk. Azóta persze már más szelek fújnak.

Végül eljutunk az elmúlt 30 év, a rendszerváltást követő időszak értékeléséhez ebben a javaslatban, amely annyira egyoldalú, olyan szöveghasználattal, szóhasználattal dolgozik, hogy azt kell hogy mondjam, hogy még a Fidesz párttörténetébe sem illeszkedne be, nemhogy egy parlamenti nyilatkozatba. Mondom is, hogy mire gondolok. A javaslat világosan kijelöli a jókat és a rosszakat. A rosszakat most posztkommunistának nevezi ez a javaslat, volt már olyan dokumentum, ami máshogy fogalmazott, Kocsis Máté most utódpártozott egyet az előbbi hozzászólásában, ezzel hazug módon megbélyegezve mindenkit, aki a Fidesz filozófiájával éppen nem kompatibilis. Rögzíteni szeretném, hogy a rendszerváltás, az első parlament első ülése, amiről itt főleg szó van, a köztársaság létrehozása, a demokratikus politikai berendezkedés kiépülése, a magántulajdonra épülő piacgazdaság létrehozása, tehát összegezve: a polgári demokrácia kialakulása a Demokratikus Koalíciónak  ugye, a nevében is benne van  természetszerűleg fontos, pozitív lépés, üdvözlendő, megünnepelendő. Nem is mondhatnék mást. Azonban ez akkor is igaz, ha nem valósult meg minden rendszerváltáskori vágyunk, és akkor is igaz, ha 30 évvel később a Fidesz politikai érdekeinek az felel meg, hogy ezt a berendezkedést beszántsa. Mert igenis 2010 után ez történt, kedves uraim, hölgyeim, 2010 óta egy illiberális hibrid rezsim van, egy kvázi félautoriter rendszerben élünk; az előbb Tóth Bertalan is ezeket az intézkedéseket ecsetelte. Hosszan lehetne sorolni, hogy a rendszerváltáskor egyébként közösen vallott értékekkel szembemenő kormányzati intézkedések során milyen lépések történtek, olyannyira, hogy még a köztársaság szót is törölték egyébként az államforma nevéből. Még ezt a javaslatot, amit önök benyújtottak, sem így tárgyalták volna 30 évvel ezelőtt abban a parlamentben, nem így, hogy például az Igazságügyi bizottság tagjai 9 perccel az ülés előtt kapnak tájékoztatást, hogy egyáltalán tárgyalni fogják. Na, például 30 évvel ezelőtt ez nem fordulhatott volna elő.

Az a helyzet, kedves hölgyeim és uraim, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy pont az történik, hogy a rendszerváltás elárulói és sírásói akarnak itt egy nekik tetsző megemlékezést csinálni a rendszerváltás eseményeiből; hogy azok akarják ünnepelni a népképviseleti rendszert, akik éppen mindent megtettek annak szétverése érdekében. Láthatóan lehet ezt csinálni, fogják ezt csinálni, csak ehhez mi nem asszisztálunk, ebben a DK nem vesz részt. Ezt a javaslatot úgy, ahogy van, kukába kellett volna dobni; természetesen megszavazni sem fogjuk, és nem fogunk részt venni a Fidesz által tervezett színjátékban szombaton sem. Köszönöm szépen a figyelmüket.