Felszólalás adatai

Mindenekelőtt az általános vitában kifejtettük álláspontunkat a törvénnyel kapcsolatban; nyilvánvalóan a kritikai kifogásainkat jelenítettük meg többek között módosító javaslatok formájában is. Elmondtuk az általános vitában, hogy ugyan vannak alapvetően jogszabály-szerkesztési, jogalkotási szempontból előremutató részei a szabálysértési kódexnek, tudniillik, hogy a szabálysértési joganyagot, jogágat egyértelműen kiemeli és helyére teszi a jogrendszerben, elkülöníti a közigazgatási, egyéb jogviszonyoktól. Azonban politikailag a lehető legmarkánsabban tudjuk csak elutasítani azt az egyébként általában a Fidesz társadalomszemléletét tükröző hozzáállást, ami arról szól, hogy ez a törvény gyakorlatilag mint egy kiskáté, biblia a Fidesz azon hozzáállásához a társadalom felé, hogy a szegényeket, a szegénység problémáját, az elesettek kezelését rendészeti problémának tekinti, és ez a szabálysértési törvény fogja megadni a választ arra, hogy hogyan kívánja rendészeti eszközökkel kezelni a kormány ezt a problémát, hiszen az elzárás, a közérdekű munka szinte parttalan megjelenik ebben a törvényjavaslatban. Gyakorlatilag ez a törvény azon túl, hogy persze sok minden másról is szól, elsősorban azért elfogadhatatlan számunkra, mert ezeket a kérdéseket egyszerűen azzal kívánja megoldani, hogy börtönbe zárja azokat, akik esetleg akár egzisztenciális okokból is megbotlanak.

Csak még egy szót általánosságban: mindez azért probléma, mert természetesen semmit nem fog megoldani, államtitkár úr, azon kívül, hogy marha drága lesz az államnak, azon kívül, hogy a büntetés-végrehajtás szervezetét teljesen föl fogja borítani, ezek a pár hetes, pár hónapos elzárások semmit az égvilágon nem fognak megoldani a bűnözés kérdésében.

A 39., 60. ajánlási pontoknál a javaslatunkban elhagynánk a törvényjavaslat azon rendelkezéseit, ami kötelezővé teszi a járművezetéstől eltiltás alkalmazását azzal szemben, akit közlekedési szabálysértés miatt, meghatározott szabálysértés elkövetése miatt 6 hónapon belül legalább két ízben jogerősen elmarasztaltak. Szóvá tettük az általános vitában is, hogy nincs jól kidolgozva. Reméljük, hogy a jogalkotónak nem szándéka az, hogy ha például valakit, mondjuk, kétszer 6 hónapon belül azon kapnak a rend éber őrei, hogy nem kapcsolja föl a lámpát lakott területen kívül, akkor harmadik alkalommal el kell venni a jogosítványát, mondjuk akkor is, hogyha például ebből él mint fő jövedelemszerző tevékenység, hiszen a törvényjavaslat jelenlegi szövege erre is lehetőséget ad, nem zárja ki a kisebb súlyú közlekedési szabálysértéseket sem ezen cselekmények köréből.

Kérnénk szépen, hogy támogassák ezt a javaslatot, vagy tegyenek olyan megoldást az asztalra, ami az ilyen szintű parttalan jogalkalmazását megakadályozza ennek a szabálynak.

Az ajánlás 21. pontjában a módosító javaslat a hatályos szabályozás szerint állapítja meg a pénzbírság összegét. Az általános vitában erre is kitértünk, hogy igen, egy országban rendszerint néhány évente, mondjuk, ciklusonként érdemes felülvizsgálni a szabálysértési összegeket, tekintettel arra, hogy a társadalmi viszonyok, jövedelmi viszonyok hogyan változnak, hogy megfelelően szigorú-e, vagy éppen például recesszió idején nem túl magasak-e ezek a büntetések. Erre legutóbb 2007-ben került sor.

Az elmúlt négy évben nem vettünk észre olyan rendkívül előretörő GDP-növekedést vagy gazdasági növekedést, vagy az emberek jövedelemviszonyában beálló óriási előretörést, államtitkár úr, ami pontosan azt indokolná, hogy még jobban megemeljék ezeket a pénzbírságokat. Mi azt javasoljuk, hogy ez ne így történjen, ne történjen meg, erre tettünk módosító javaslatot.

Abba nem akarok megint belemenni, hogy jelenleg a törvényben lévő összeghatárok egy átlagos jövedelmű családnak - gyakorlatilag még csak az sem szükséges, hogy egy nehéz sorsú családnak - az életét is egyetlenegy szabálysértési bírság tekintetében, ami akár több százezer forint is lehet, felboríthatják, akár a megélhetésüket is veszélyeztetik; csak nem ez a szándéka a kormánynak.

Az ajánlás 113. pontjában a módosító javaslatunkkal elhagynánk azt a rendelkezést, miszerint a tettenérésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a rendőrség az elkövetéstől számított 48 órán belül elfogja az elkövetőt. Ebben a kérdésben az Alkotmánybírósághoz fordultunk immár lassan másfél éve. Jellemző, hogy az Alkotmánybíróság bokros teendői mellett ezzel a kérdéssel nem tudott foglalkozni, mint ahogy, ha jól emlékszem, az elmúlt fél évben, háromnegyed évben szinte semmivel, ami a társadalmat érdekli és érinti. Nyilván ez a beadványunk is el fog veszni a remekbe szabott új alaptörvény hatálybalépésével.

Azért szeretném itt is még egyszer elmondani, hogy azt gondoljuk, hogy ez is egy olyan szabályozás, amit nem gondoltak végig. A szabálysértés elkövetése, a szabálysértési tettenérés feloldja, áttöri a mentelmi jogot is, nem csak a képviselőkét, mert azt hagyjuk, nyilván sokan tapsolnának is az országban, ha képviselőket látnának ilyen szituációban; de ne felejtsük el, hogy nemcsak az országgyűlési képviselőknek van mentelmi joga az országban, hanem például az alkotmánybíróknak. Az a problémánk ezzel a javaslattal, hogy szerintünk indokolatlanul és valószínűleg nem tervezetten ez a 48 órás tettenérés lehetőséget ad akár egy mentelmi joggal rendelkező, még egyszer mondom, akár egy alkotmánybírónak is az egyébként meglévő mentelmi jogán túlmutatóan például az előállítására.

Mondtam akkor is egy nagyon vicces példát, de ha valaki a mostani törvény és az eddig is elfogadott törvény alapján tyúklopással vádolja és a rendőrség szerint elfogadható módon egyértelműen azonosítja például az Alkotmánybíróság elnökét, hogy a Tescóból elvitt egy grillcsirkét, akkor 48 órán belül rá lehet rúgni az ajtót a lakásán, és el lehet vinni bilincsben ezen szabályozás szerint, hiszen a mentelmi jog szabálysértés, tettenérés esetére, egyáltalán a tettenérés esetére nem vonatkozik. Azt gondoljuk, hogy ez teljesen elfogadhatatlan.

(8.10)

A 93. ajánlási pontban a módosító javaslat szerint szabálysértési ügyekben a bíróság hatásköreit kizárólag bíró gyakorolhatja, bírósági titkár nem. Továbbra is azt állítjuk - értjük a praktikumot -, hogy szabadságelvonásról, tehát arról, hogy valakit konkrétan börtönbe zárjanak akárhány napra, garanciális szempontból kizárólag bíró dönthessen, bírósági titkár ne.

A 27. ajánlási pontban a módosító javaslatunk az előállítás teljes időtartamának beszámítását írná elő az elzárás időtartamában. Nyilvánvalóan az előállítás is egy személyi szabadságot korlátozó intézkedés, függetlenül annak időtartamától, úgyhogy azt gondoljuk, hogy ugyanúgy beszámításra kellene kerülnie, ez lenne a korrekt megoldás, gondolom, ezt nem kell tovább indokolni.

A 133. ajánlási pontban a módosító javaslatunk a hatályos szabályozásnak megfelelően határozza meg a helyszíni bírság tételeit. Amit az előbb elmondtam a bírságok mértékéről, azon túlmenően azért azt szeretném hozzátenni, hogy én legalábbis azt gondolom, és szerintem az élet minket igazol, hogy az előző ciklusban az, hogy a helyszíni bírságról, főleg a közlekedési szabálysértéseknél, a súlypont áttevődött az úgynevezett objektív felelősség létrehozásával és kiterjesztésével egy olyan rendszerre, ahol például konkrétan a rendőrnek vagy akármelyik hatóságnak mint intézkedőnek nincs dolga az - mondhatjuk úgy - elkövetővel vagy a szabálysértést megvalósítóval, szerintem mindenféle szempontból sokkal előnyösebb volt, mint amit most önök vissza akarnak hozni. Nem csak azért, mert visszaélésre adhat okot, nem csak azért, mert ismét az alulfizetett és nem megbecsült rendőri és egyéb hatósági állománynál ott fog lebegni a lehetősége - főleg ilyen magas számú és magas szintű helyszíni bírságoknál - annak, hogy a korrupció útjára lépjen. Megfordítom: nyilvánvalóan nagyon sok állampolgárnak lenne érdeke az, hogy több százezer forintos vagy százezer forintos, vagy több tízezer forintos helyszíni bírság helyett néhány tízezer forinttal elrendezhesse a helyszínen a kérdést - nem szabad ilyen élethelyzeteket a jogalkotónak egyáltalán megteremtenie. Azt gondoljuk továbbra is, hogy az objektív felelősség - aki elkövette, az a büntetést befizeti, és ezzel a dolog el van rendezve, majd legközelebb meggondolja, hogy ilyen szabálysértést elkövet-e - egy sokkal biztonságosabb és egyébként a társadalmi szempontokat sokkal jobban figyelembe vevő megoldás volt.

A 7., 8., 35., 50. és 180. ajánlási pontoknál összefüggően a módosító javaslatunk a közérdekű munka alkalmazását csak elzárással is büntethető szabálysértések esetén teszi lehetővé. Kisebb súlyú szabálysértések esetében a közérdekű munka büntetés aránytalanul nagy szankciót jelent megítélésünk szerint, ezért logikus, és azt gondoljuk, hogy az arányosság elvét is sokkal jobban követi az, ha csak az elzárással fenyegetett szabálysértések esetében lehetne a közérdekű munka büntetését lehetőségként megteremteni.

A 2. ajánlási pontban a szabálysértési törvény definícióját pontosítja a javaslatunk. Megítélésünk szerint nem attól lesz szabálysértés egy cselekmény vagy mulasztás, hogy a törvény az elkövetése esetén milyen büntetést rendel alkalmazni, ezért azt gondoljuk, hogy ennek a pontosítása nagyon fontos.

A 191. ajánlási pontban a javaslatunk elhagyja a közterületen életvitelszerű lakhatás tilalmának megszegése szabálysértést. Itt viszonylag hosszan mondhatnánk el újra azokat az érveket, amelyeket már elmondtunk. Nagyon röviden továbbra is azt tudom elmondani a tisztelt Országgyűlésnek, és az államtitkár úrnak is mondanám - a honvédelmi bizottság elnökének is, ha itt lenne -, hogy ha valaki szabálysértést követ el, annak nyilvánvalóan a szankciója nem elkerülhető. Ha ezt olyan módon teszi meg, hogy az állampolgárokat zavarja, vegzálja, ha olyan módon teszi meg, hogy egyéb szabálysértési tényállásokat valósít meg, nyilvánvalóan fel kell vele szemben lépni. De az, hogy a közterületen életvitelszerűen lakik, magyarul nincs lakása, magyarul nem teheti meg, hogy valahova hazamenjen, az, hogy ezt mint elkövetési formát egyáltalán le lehet írni ma, a XXI. században, továbbra is azt mondom, hogy elképesztő, és nem is lehet megoldani.

Tudom, hogy van egy olyan részletszabály, hogy csak azoknak az önkormányzatoknak a területén lehet ezt megoldani, amelyek egyébként a hajléktalanellátás kérdését megoldják, és csak azokkal szemben akarnak majd fellépni, akik nem hajlandók részt venni a hajléktalanellátási formákban vagy azt igénybe venni, de, államtitkár úr, nagyon jól tudjuk, hogy a 3200 önkormányzat nem fogja tudni ezt megoldani. Önök ezzel a javaslattal egyébként egyrészt nem bűnözői magatartást folytató embereket fognak az élethelyzetük miatt börtönbe zárni, megbüntetni, másrészt pedig csak a problémát fogják tologatni egyik helyről a másikra. Ez teljesen elfogadhatatlan, és azt gondolom, hogy ennek a javaslatnak nem is lehetne más sorsa, mint az, hogy úgy, ahogy van, visszavonják.

A 6. ajánlási pontban a módosító javaslatunk elhagyná azt a rendelkezést, miszerint a fegyelmi jogkör gyakorlója, illetve az ügyész intézkedése is megszakíthatja az elévülést. A szabálysértés elévülése szerintünk nem függhet olyan személy által foganatosított, valamely eljárásban megtett eljárási cselekménytől, amely nem része a szabálysértési eljárásnak. Nem is pontosan értjük, hogy ezt a javaslatot önök hogyan gondolták.

Végezetül, hogy más is tudjon érvelni hosszan a frakciómból, a 160. ajánlási pontban a módosító javaslatunk a pénzbírság befizetésére nyitva álló határidőt a hatályos szabályozásnak megfelelően 15 napról 30 napra emeli. Ezt tényleg őszintén kérjük megfontolásra, államtitkár úr. A 15 nap jól hangzik, az igény is biztos nagy, hogy az állam minél gyorsabban bevételhez jusson, de ha veszünk egy nem feltétlenül deviáns életmódból adódó, például közlekedési szabálysértést, még egyszer mondom, egy olyan családnál, aki épphogy csak kijön a hó végén vagy már nem is jön ki a számlák vagy csekkek befizetésével, ha őket derékba kapja egy ilyen szabálysértési bírság, még egyszer mondom, az önök remek javaslata szerint akár több százezer forint értékben a hónap elején vagy a hónap közepén, államtitkár úr, Magyarországon is az, aki tisztességesen dolgozik és munkaviszonya van, az általában havonta egyszer szokott kapni fizetést.

Szerintem nem kellene nagyon sokat gondolkodni azon, hogy a javaslatunk nem arról szól, hogy lehetőséget adjunk életvitelszerűen visszaéléssel vagy bűnözéssel az idejüket töltő embereknek, hogy időt nyerjenek. Ez arról szól, államtitkár úr, hogy egy átlag tisztes állampolgár is havonta egyszer kap fizetést, és aki hónap közepén kap egy ilyen csekket, az fizikailag képtelen 15 napon belül befizetni. Akkor el lehet a tisztelt családfőt - aki egyébként fenntartja a családot - zavarni közérdekű munkára, meg önök le is csukhatják, csak azért, mert mondjuk, a következő hónap 10-én kap fizetést, és nem képes, főleg a mai viszonyok között nem képes 15 napon belül összeszedni, mondjuk, több százezer forintot. Nagyon kérem, hogy legalább ezt az egy pontot fontolják meg, mert megint nem azoknak fognak ártani, akiknek szeretnének, hanem egész másoknak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és majd nyilván folytatjuk még a vitát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)