Felszólalás adatai

Sajnálom, hogy Veres János képviselő úrnak nem volt annál fontosabb az ügy, mint hogy az elején hozzászóljon, és aztán le is lépjen az ülésteremből. Én a bizottsági ülésen sem értettem vele egyet, mert láthatóan politikai kérdést próbál fabrikálni abból, hogy mely egyesületek milyen nagyságrendű támogatást kaptak. El kell mondjam, hogy ehhez a kormánynak az égvilágon semmi köze, hiszen a Magyar Labdarúgó Szövetség mint civil szervezet döntött a támogatások odaítéléséről. Kifejezetten azért tartalmazta az eredeti törvényjavaslat is azt, amit egyébként a parlament közel 90 százalékos támogatással fogadott el, hogy ne a kormány vagy a kormány egyik szerve döntsön ezekről a pályázatokról, hanem a sportszövetségek döntsék el, hogy abba a sportszakmai programba, amit ők közép-, illetve hosszú távra elfogadtak, illeszkednek-e azok az egyedi pályázatok, amelyeket a pályázók benyújtottak.

Ilyen módon a kormánynak egyetlen mérlegelési jogköre volt eddig és marad később is: 500 millió forint fölötti pályázatok esetében, amennyiben azok a költségvetés, az államháztartás egyenlegét veszélyeztetnék, magyarul, az átlagosnál vagy a tervezettnél nagyobb pénzkiáramlás veszélye merülne fel, akkor korlátozzák ezeket a pályázatokat. Ilyen értelemben a sportszakmai döntések az MLSZ-nél történtek meg. Egyébként valamennyi döntés nyilvános. A szövetségek honlapján megtalálhatják az összes pályázatot, az azokkal kapcsolatos eredményeket. S jól látható az, ahogy elmondtam a számok alapján is, amit Boldog István képviselő úr is megerősített, hogy a pályázatok döntő többségét a kistelepülések adták be és nyerték meg.

Schiffer képviselő úr felvetéséhez, hogy a civil szervezetek támogatása miért nem jön vissza hasonló formában, előterjesztőként nem tudok hozzászólni. Ahogy elmondtam az expozéban is, bennünket az motivált már a törvényjavaslat benyújtásakor is, hogy ne politikai, hanem szakmai döntés szülessen. Ezért is telepítettük a sportszövetségekhez mint civil szervezetekhez ezeket a döntési jogköröket. Arról pedig, hogy félbűnözői körök jutnak-e támogatásokhoz, nyugodtan elmondhatom, hiszen részben én is érintett vagyok, mert az egyik sportszövetség elnökségi tagja vagyok, hogy nálunk ilyen biztosan nem történt. Ha a többi pályázatot nézem, de majd nyilván az államtitkárságra fog tartozni az ellenőrzési része, és biztos vagyok benne, hogy ezt államtitkár úr éles szemmel fogja felügyelni, kizártnak tartom, hogy a sportszövetségek előzetes szűrői alapján olyan szervezetekhez kerültek volna támogatási pénzek, amelyek félbűnözői csoportok felügyelete alá tartoznának.

Szilágyi képviselő úr összehasonlítása, hogy ez a szegénység támogatása vagy pedig sporttámogatás, nos azt is sokszor elmondtam, a sporttörvény vitájában is, a költségvetési vitában is, nyilvánvaló, hogy nehéz körülmények között van Magyarország, hiszen az előző kormánytól nagyon rossz állapotban vette át a nemzeti együttműködés kormánya 2010-ben a kormányrudat, gyakorlatilag egy évbe telt, amíg egyáltalán fel tudtuk tárni azokat a problémákat, amelyeknek a kezelése sajnos még éveket fog igénybe venni. Mégis azt gondolom, hogy a sporttámogatások a jövőbe fektetett komoly forintok, hiszen a gyerekeinkről, az ő egészségükről van szó és a társadalom teljesítőképességéről. Azt is elmondtam már a korábbi költségvetési vitában, kutatási anyagok igazolják, hogy a sportra fordított támogatásoknak nagyon komoly egészségügyi megtakarítása van. Ha el tudnánk érni azt a célt, amit tervezünk, hogy a mostani 900 ezerről az első lépésben legalább 1 millió 200 ezerre, majd aztán öt év alatt 2 millióra emeljük a rendszeres testmozgást végzők számát, akkor már az első emelés, tehát ha 15 százalékkal meg tudnánk emelni a mostani adatot, több mint 2 milliárd forint megtakarítást eredményezne az egészségbiztosítási kasszából. Azt gondolom, hogy ezek nem kidobott pénzek, és az Ecostat számai is, amelyekre államtitkár úr hivatkozott, azt bizonyítják, hogy a mostani adókiáramlás közel fele már az első évben megtérült adók és járulékok formájában.

Arra, hogy fideszes képviselőket választanak sportszövetségek vezetésébe, azt tudom mondani, képviselő úr, nyilván ön is ismeri, hogy működnek a sportegyesületek. Ha a Magyar Labdarúgó Szövetségről beszélünk, kizártnak tartom, hogy ott politikai döntés születhessen, egy olyan szövetség esetében, amelynek több száz tagja van. Azokat külön lejárni, és ott lobbitevékenységet folytatni azért, hogy valakit politikai alapon válasszanak meg, én kizártnak tartom. Nyilvánvaló, hogy itt elsősorban sportszakmai döntések születnek, mint ahogy a Magyar Olimpiai Bizottság 230 küldöttje sem politikai alapon választotta meg Borkai Zsoltot, aki korábbi olimpiai bajnokként erre a támogatásra bőven rászolgált. Lehet ezzel előjönni, és lehet ezzel politikai felhangokat ütni ebben a vitában, de szerintem abszolút nem érdemes. Én magam egyébként sosem támogattam azt, hogy tömegével vegyenek részt politikusok a különböző sportszövetségek munkájában. Ha a saját álláspontomat kell megvédenem: én - ahogy a kollégám is - 25 éven keresztül voltam aktív labdarúgó, voltam profi játékos is, tehát van olyan múltam ezen a téren, amely alapján egy MLSZ-elnökségi tagságot nem lehet politikai alapra kihegyezni.

Pál Béla képviselő úr további adatokat és széles körű tájékoztatást vár. A bizottsági ülésen erről nyilván fogunk majd tárgyalni. Én magam javasoltam a munkaterv összeállításánál, hogy ezzel külön foglalkozzon a bizottság. Amikor eljutunk odáig, hogy részletes adataink lesznek - szerintem ez három-négy hét múlva rendelkezésre áll -, akkor a Nemzeti Sportintézet e tárgykörben a bizottság előtt fog majd tájékoztatást tartani.

Összességében köszönöm szépen képviselőtársaim hozzászólásait. A hozzászólások nagy részében pozitív, támogató véleményeket hallottunk. Azt gondolom, még egyszer hangsúlyozva, hogy ezek technikai jellegű módosítások, amiket a törvényjavaslat tartalmaz, és mindenképpen azt fogják szolgálni, hogy életszerűbb és hatékonyabb legyen a társaságiadó-kedvezmény rendszerének a működése.

Köszönöm szépen a szót és a figyelmet, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)