Felszólalás adatai

ELNÖK: Egy vitaszakasz van, képviselő úr.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Akkor tulajdonképpen szívem szerint azt mondom, hogy az 1-től a 217-esig szólnék hozzá. Generálisan elmondtuk a vitában a legfőbb kifogásainkat. Tulajdonképpen ahol a törvényalkotó megtehetné azt, hogy szigorítson, keményítsen, javítsa egyrészt az önkéntes jogkövetés szintjét, ami tragikus Magyarországon, tehát aki járja a vidéket és beszélget a mindennapi bűnözéstől sújtott övezetek lakóival, az nyilvánvalóan tudja nagyon jól, hogy pontosan a szabálysértési zóna, szabálysértési szint az, ahol nagyon radikális változásokra van szükség.

Világos, államtitkár úr mutatja, hogy ez itt van. (Dr. Kontrát Károly: Itt van.) Akkor inkább úgy mondom: egy jó irányba tett lépéskísérlet ez, tehát vannak jó elemei, hogy egy kicsit elégedett legyen az államtitkár úr is. Tehát vannak jó irányba tett lépések, a szellemiségében vannak szimpatikus, rendpárti elemek, amelyeket a Jobbik nagyon felölel, felkarol, mert mi alapvetően rendpártiak vagyunk, de emberközpontú rendpártiak. Tehát a hajléktalanokkal kapcsolatos szabálysértés tárgyában is ezért emeltünk szót amellett, hogy ne pucoljuk el az utcáról a hajléktalanokat úgy, hogy nem biztosítjuk számukra a megfelelő elhelyezés lehetőségét.

Viszont még azért tartjuk a parlamenti formákat, bár néha úgy érzem, hogy már csak mi tartjuk itt, az ellenzék soraiban életben a parlamenti formákat. Nyilván államtitkár úrnak itt kell ülnie kötelességből, néhány kedves kormánypárti képviselő is, gondolom, szintén hasonlóan kötelességből itt kell hogy üljön, de nekem úgy tűnik, mintha egyoldalú lenne ez a párbeszéd. Hozzáteszem: mi örök optimistaként mindig élni fogunk azzal a lehetőséggel, hogy módosító javaslatokat nyújtsunk be, és gondolom, ezt nem tekintik sértésnek a kormánypárti oldalon. Nyilván lehet, hogy üres fordulatnak tűnik vagy egy kicsit olcsó fordulatnak, de mondjuk, fordított helyzetben én biztos, hogy csupa fül lennék, és akár álmatlanságot is szenvedve várnám azt, hogy az előterjesztett törvényjavaslatunkhoz vajon milyen módosítók érkeznek be, és ha ezek megérkeznek, akkor egy nagyon alapos vizsgálatot végeznék el.

Ha ezt az alapos vizsgálatot most elvégezzük - most szeretném elvégezni -, akkor hátha államtitkár úrnak tudok abban segíteni, mi az, ami vállalható, mi az, ami nem. Vannak egyébként jó jelek az utóbbi hetekben. A sok-sok rossz mellett, euróválság, minden válság van, de vannak jó jelek. A Kárpát-medencei jogsegélyszolgálatra vonatkozó módosító javaslatomat például megszavazta a tisztelt Ház - a kormánytöbbség támogatta -, ezt ezúton köszönöm, ami valahol a jogvédelmet szolgálja az elszakított területen élő magyarság soraiban, védi őket a szabálysértések hatályától vagy védi a büntetőjogi megtorlásoktól - Magyarországon is jó lenne. Amikor beléptem, Dorosz Dávid képviselőtársam az áldozatok védelmének fontosságáról beszélt. Nagyon fontos, hogy az egész törvényt ez a szemlélet uralja, az a szemlélet uralja, hogy itt alapvetően a társadalmi együttélés normáit be kell tartani.

Két mód van. Az érpataki modell gondolatán gondoljuk mi ezt el, de természetesen más is gondolhatja így, ne mondjuk, hogy csak és kizárólag az az igaz, amit Orosz Mihály Zoltán kitalált és valóban a gyakorlatban alkalmazott sikeresen. Vannak a beilleszkedő, együttműködő lakosok, polgárok, ha úgy tetszik és vannak a romboló, bűnöző körök. Egyszerűen az államnak az a feladata, hogy az első kategóriában levők táborát folyamatosan növelje és az odatartozókat támogassa, ölelje fel, ölelje keblére - egy kicsit patetikusan -, biztosítsa számukra az emberhez méltó életet. Akik viszont romboló és bűnöző életmódot élnek, azokra sújtson le a törvény szigora, illetve lehetőség szerint egyfajta, kicsit pedagógiai jelleggel is, terelje át őket a kedvező táborba, tehát a normálisak táborába. Ez Érpatakon bevált, működik.

Térjünk rá akkor viszont a konkrét módosító javaslatokra! Mi ennek szellemében, ezt a szemüveget föltéve nyújtottuk be a nagyon nagy számú módosító javaslatunkat. Mindjárt államtitkár úr figyelmébe ajánlom a 3. számon nyilvántartott módosító javaslatot. Ennek az a lényege, amit már a büntető törvénykönyv kapcsán mi külön törvényjavaslatban előterjesztettünk, hogy a büntethetőség korhatárát - mi határozottan azt javasoljuk - a szabálysértések tekintetében vigyük le 12 évre. Nem kívánom felidézni a jogirodalmi büntetőpolitikai vitákat részleteiben, csak inkább utalnék egy-két mondatban arra, hogy civilizált, felvilágosult államok, mint például Svájc vagy Franciaország, szintén ilyen korhatárokban gondolkodnak. Svájcban nemrégiben 10-ről emelték kicsit följebb, de a 12-es korhatár, úgy tűnik, az a határ, amit meg kell húznunk.

(9.30)

Tehát le kell vinni a 14-ről 12-re, egyszerűen le kell vinni, mert sajnálatos módon van életvitelszerű bűnözéshullám, amelynek részese sokféle típusú ember, sokféle etnikai körhöz tartozó ember. Egy a lényeg, hogy nagyon sokan visszaélnek azzal, hogy büntetlenül marad az, ha egy kiskorú személlyel lopatom el, mondjuk, a kukoricát a földről, kiskorú személlyel lopatom el a szőlőskertből a drótokat s a többi, a kiskorú gyermek befér a nyíláson, bekerített helyen történő lopás végrehajtására. Tehát sajnos ilyen példák tucatjai, ezrei vannak, bárhova megy az ember, ezt a panaszszót hallja, Borsodban, Hevesben, az ország minden táján ilyen problémák vannak.

Dogmatikailag azért tisztázzuk! Tehát aki egy ilyen gyermeket eszközként használ, helyes értelmezésben az a közvetlen tettes, tehát őt meg kellene büntetni, azt a felnőttet, aki akár a saját gyerekét sajnos nem egy esetben vagy legalábbis rokon gyereket ilyenre rávesz. A gyakorlatban azt látjuk, hogy ez a felnőtt már nem lesz meg, tehát őt nem találja meg a rendőrség. A gyermekeket, mondjuk, elkapja, rajtacsípi őket a kukoricatörésen, és megdádázza őket, vagy nem tudom, mit csinál, hazaküldi őket, tehát legfeljebb a gyermekvédelmi rendszer intézkedéseit generálják, ne adj isten, állami nevelésbe veszik, ami aztán szerintem jelen esetben még rosszabb is, mert ott meg gyakorlatilag bekerül egy olyan rezsimbe a gyermek, az intézetbe, ahol nem kell mondani, hogy milyen nevelést kap. Tehát gyakorlatilag egy képzett bűnöző lesz belőle fő szabály szerint sajnos. Szomorú, de így van.

Tehát magyarul, én arra kérem önöket, hogy velünk együtt gondolják ezt végig, és legyenek partnerek abban, hogy a 12 éves korhatárra vigyük le a szabálysértési büntethetőség határát. Ez határozott álláspontunk szerint egy nagyon komoly áttörést hozhatna.

Továbblépnék a számos módosító javaslataink sorába, és mindjárt itt felidézném a 15. számú módosító javaslatot. A szabálysértési elzárás intézményéről szól az eredeti törvényjavaslatnak ez a része, amit módosítani javaslunk. Azért meglehetősen furcsa szabályt tartalmaz. Már-már előre hallom egyébként az érveket, hogy a Jobbik mégiscsak megállt itt a félúton, vagy nem tudom, összeölelkezett az LMP-vel, és a liberális jogfelfogás bűnös talajára lépett, mert mi azt mondjuk itt, hogy a szabálysértési... Miről szól a szabály, amit kritizálunk? Arról szól, hogy a szabálysértési őrizetnek, illetve az előállításnak nem a teljes időtartamát kell beszámítani a kiszabott elzárás tartamába, hanem csupán a négy órát meghaladó tartamú részét kell beszámítani. Ez egy nagyon-nagyon felfoghatatlan rendelkezés.

Bevallom őszintén, amikor a munkakabinetünk átnézte a törvényt, és erről vitatkoztunk, azért volt egy kis vita, de aztán viszonylag hamar dűlőre jutottunk amellett, hogy ilyet nem lehet csinálni. Akármennyire is nem szeretjük azokat, akik bűnt vagy szabálysértést követnek el, és ezért büntetéssel sújtjuk őket, elzárással vagy pénzbírsággal, azért ilyet nem lehet csinálni. Az ember szabadsága egy elidegeníthetetlen része az életünknek, egy születésből fakadó adottság, amit az állam, ha korlátoz, akkor azt - hogy mondjam - korrekten kell elszámolni. Tehát ilyet nem lehet csinálni, hogy négy órát bárki... Államtitkár úr, Magyarországon élünk! Tudja, ez mit fog jelenteni? Azt fogja jelenteni, hogy csukott szemmel bárkit négy órára becsuknak. Tehát csúnyán néz, négy óra azonnal. Az a négy óra nem lesz elszámolva.

Annyit azért hadd idézzek már föl vagy hadd mondjak el, és talán nem okozok így meglepetést, ha már most itt hivatkozom egy kötetre, amit majd szeretnék átadni államtitkár úrnak, ez jelesül a Jogvédők a nemzet szolgálatában című könyv, ami a Nemzeti Jogvédő Szolgálat hétéves munkásságának történetét, jogesetekkel, döntvénytárakkal, szemtanúleírásokkal, fényképekkel összefoglaltan tartalmazza. Ebben azért nem egy és nem két esetet foglaltunk össze az elmúlt évek joggyakorlatából, amelyek során a polgári bíróság jogellenes szabadságelvonás esetén, mondjuk, a meghurcolt tüntetőt, akit mondjuk pofára, mondjuk magyar sál, piros-fehér-zöld sál miatt elvittek az utcáról a Gyurcsány-Bajnai-korszak rendőrei, mondjuk, a 4-5 órás fogvatartás időtartamát a bírói gyakorlat körülbelül félmillió forintos nagyságrenddel "honorálja". Nyilván ez nem egy szabvány, tehát nyilván mindenkinek a saját tényállási körülményeit, személyi körülményeit figyelembe kell venni, de azért mindenképpen árulkodó dolog. Itt azért értéke van az emberi szabadságnak, tehát ilyet nem lehet csinálni, hogy egyszerűen azt mondjuk, hogy nem. Tehát négy órát csont nélkül ki lehet szabni bárkire. Mi nagyon kérnénk, hogy ezt a szabályt gondolják át.

A 16., 17. pontban van egy nagyon érdekes rendelkezés. Mind a kettő esetben a kivételeket szabályozza a jogszabály, hogy hol nincs helye szabálysértési elzárásnak. Ha megnézzük, itt mi szeretnénk két speciális kivételt tenni, úgy gondolom, hogy emberiességi okból. Itt megint csak az emberközpontú rendpártiságunkat hangsúlyoznám ezzel, mégpedig azt, hogy a felügyeletet, illetve kiszolgálást igénylő hozzátartozóról egyedül gondoskodó személy se lehessen szabálysértési elzárás alá vethető.

Nem tudom, hogy kell-e ezt hosszan részleteznem. Tehát arról van szó, hogy formálisan, nem jogviszony keretében ápolást végző személy esetén, hanem egyszerűen van egy idős hölgy, mondjuk, a 99 éves Tamás Aladárné, akit éppen most tuszkoltak ki és utasítottak ki kvázi szülőföldjéről, Rimaszombatról a szlovák hatóságok, vették el tőle a szlovák állampolgárságát megengedhetetlen, botrányos módon, azért, mert felvette vagy ismét visszavette a magyar állampolgárságát, tehát mondjuk, az ő esetében, mondjuk, ha az ő lánya őt gondozza, tehát ilyen nem formális jogviszony keretében felügyeli és kiszolgálja, és a lánya, mondjuk, egy közlekedési szabálysértést követ el, akkor az nem túl egészséges dolog, hogyha őt szabálysértési elzárással sújtjuk, mert a 99 éves hozzátartozó valószínűleg nem éli meg a tíznapos elzárás végét. Tehát nagyon szeretnénk, ha ezt megváltoztatnák.

Aztán van egy másik kategória, a harmadik életévét be nem töltött gyermekét nevelő nő kategóriája. Lehet, hogy ezen egy picit jobban el lehet vitatkozni, de mi úgy gondoljuk, hogy ebben egybeesik a Jobbik álláspontja a kormányéval, hisz családvédelmi törvényt tárgyal a parlament, az alaptörvény is kiemelten beszél a gyermekről mint értékről, ami tulajdonképpen tényleg a legfőbb érték, azt kell mondanom, tényleg én is ezt alátámaszthatom. Tehát ha a harmadik életévét be nem töltött gyermekét egyedül nevelő nőt kivonjuk a forgalomból, gyakorlatilag akár maximum 60 napig, lehet, hogy egy gyalázatosan csúnya garázdaságot követett el, mondjuk, a piac főterén, de ha őt elzárással sújtjuk, akkor viszont a gyermekek testi, lelki, erkölcsi fejlődése nagyon súlyos károsodásokat szenvedhet.

Külön szólnék egyébként róla, és nagyon jó jogpolitikai ellenpontként érdemes felidézni a 18. ajánlási pontban Harangozó Tamás javaslatát, hogy ő az MSZP álláspontját tolmácsolva közli, hogy javasolja, hogy ne legyen helye szabálysértési elzárásnak fiatalkorú esetében. Ezt egy katasztrofális tévedésnek tartom. Látom, egy picit rosszallóan néz rám LMP-s képviselőtársnőm, de úgy gondolom, hogy ebben kitartunk, ebben mi nagyon erősen támogatjuk a kormányt. Pont arról beszélünk, hogy igenis legyen kézzelfogható, húsba hatoló büntetés szabálysértés esetén is.

A fogházakban kitöltött szabálysértési elzárások időtartama maximum 60 nap lehet, tehát ott azért az a fajta átszocializálódás, átprogramozódás, ami sajnos a börtönökben bekövetkezik jórészt a fiatalkorúak esetében, ennyi idő alatt azért nem következhet be, vagy legalábbis sokkal kisebb eséllyel. Tehát ha itt most vizsgáljuk, hogy jaj, de szeretjük a fiatal embereket, mert de kényelmetlen nekik idebent, lehet egy ilyen szempont is, de akkor nem gondoljuk végig ennek az egész büntetőpolitikai következményrendszerét, és nem védjük a társadalmat, mert sajnos az tény, hogy a 18 év alatti kor kategóriájában kiugróan magas sajnos a szabálysértési elkövetési arány, és ahogy mondottam, még a 14 év alatti kategóriában is.

(9.40)

Tehát reményeink szerint, ha támogatják a módosító javaslatunkat, hogy akár egy 13 éves gyermek is, aki azért elég nagy és érett ahhoz, hogy a társaival ügyesen megszervezzen, mondjuk, egy lopást, vagy egy garázda cselekményt kövessen el beitalozott vagy bedrogozott állapotban, ennek a következményeit bizony viselje el, és ne a szülőt kergessük, illetve a szülőt is nyilván, családvédelmi, gyámhatósági eszközökkel, érpataki modell megint csak - copyright, ajánlom a figyelmükbe -, de mindenképpen azt mondom, hogy ez lenne az ideális, ha a törvény súlya, ereje utolérné a fiatalkorú elkövetőket is. Az elzárás kapcsán már kifogásoltam, hogy a beszámításnál csak a négy órát meghaladó részét számítanák be a kiszabott szabálysértési elzárásnál akár az őrizetnek, akár az előállításnak, ugyanezt a hibát elkövetik a pénzbírságba való beszámításnál is, tehát szerintünk itt ugyanúgy megengedhetetlen az, hogy csak a négy órát meghaladó részt vegyék figyelembe.

A 25. pontban Szilágyi György képviselőtársammal jegyezzük azt a módosító javaslatot, hogy a szabálysértési őrizetnél a megkezdett óra mennyivel legyen elszámolható, jó magyartalanul fogalmazva, elnézést ezért, tehát mennyi legyen az értéke pénzbírság kiszabásánál a ténylegesen elszenvedett szabadságkorlátozásnak. A javaslat 200 forintról beszél. Bevallom őszintén, egy kicsit, elnézést kérek a hétköznapi kifejezésért, dobtunk egy hátast ezen, mert ez oly mértékben jelentékteleníti az emberi szabadság értékét, hogy erre nehéz szavakat találni. Próbáltuk valahogy feljebb srófolni ezt, nekünk egy 500 forintos javaslatunk van, mert ez komolytalan, tehát egyszerűen ez egy órabér mértékének sem felel meg. Ennyire olcsó az emberi szabadság, hogy gyakorlatilag kitöltök, mondjuk, egy háromnapos szabálysértési őrizetet, és akkor durva fejszámítással - nem voltam túl jó matekból - néhány ezer forint értéket jelent az, hogy 72 órát mégiscsak ott voltam benn őrizetben? Szerintünk ez nagyon nem helyes.

Továbbmenve, megemlíteném még néhány módosító javaslatunkat. A pénzbírság helyébe lépő elzárás egy nagyon fontos intézmény. Azt látni kell, hogy a szabálysértési rendszerben alapvetően inkább a pénzbírságok domináltak eddig, nyilván most már erősödnek az elzárások, és ez nagyon jó. Megtapasztaltuk konkrétan Morvai Krisztinával Érpatakon, hogy hogyan fülelnek le áramtolvajokat közös rendőr- és áramszolgáltató kommandók, és utána szépen bilincsben elvezetve hogyan viszik őket elzárásra, és hogyan állítják őket bíróság elé, ami nagyon helyes. Ha ott pénzbírságot kapnak vagy kaptak, és ha nem fizetik meg, akkor ennek az elzárássá változtatás az útja. Mi azt mondjuk, hogy helyes, ha ez a rendszer megmarad, tehát a pénzbírságot be nem fizető személy kapjon elzárást, viszont azért ezt valamilyen módon a jogállami szempontok miatt mégiscsak maximálni kell, és a javaslatunk szerint ezt legfeljebb 90 napban maximáljuk. Tehát ne adjunk teljesen nyakló nélküli lehetőséget arra, hogy végtelenített vagy előre nem látható, vagy fel nem mérhető következményeket szenvedjenek el az érintettek.

Félek attól, hogy itt annyi sok minden van, hogy nehéz válogatni, és még időkeret is van, tehát ebből fakadóan óhatatlanul néhány témát fel kell vetni.

Van egy nagyon fontos javaslat: a járművezetéstől eltiltás jogkövetkezmény alkalmazására a személyi körre mi teszünk egy speciális rendelkezést vagy módosító javaslatot, hogy bizonyos személyi kör esetében ez ne legyen alkalmazható. Itt megint első olvasatban lehet egyszerűsítve, mondjuk ki, demagóg módon azt mondani, hogy mi mégiscsak enyhébb büntetőpolitikát akarunk, mégiscsak kiskapukat kínálunk, kétarcú beszédet mondunk, de nincs így. Nincs így, ugyanis úgy gondoljuk, hogy még ha egy várandós nő vagy harmadik életévét be nem töltött gyermekét bármilyen formában nevelő nő, 14. életévét be nem töltött gyermekét egyedül nevelő szülő, fogyatékos személyről egyedül gondoskodó vagy folyamatos ápolást igénylő hozzátartozójáról egyedül gondoskodó személy esetében egy adott közlekedési szabályszegés esetén indokolt is egy kemény büntetés, büntessék meg, rendben, kapjon egy kemény bírságot - egy normális életvezetésű személy esetében egy jelentős pénzbírság elég komoly visszatartó erővel bír -, viszont ha ezt a személyi kört, amit említettem, a járművezetéstől eltiltjuk, akkor megint csak gondoljuk végig az eseteket, hogy mondjuk, egy várandós nő esetében ez mit jelent, vagy mit jelent mondjuk a 99 éves Tamás Aladárné esetében, mit jelent, ha mondjuk nem tudja meglátogatni vagy nem tudja teljesíteni azt a bizonyos ápolási feladatát az 50 kilométerrel odébb lakó hozzátartozója, mert azért ezeknek szó szerint életbevágó következményei lehetnek.

A 42. pontban az elkobzásra rendelt dolgok körében tennénk egy megszorítást. Ugyanis a törvényjavaslat szerint azon dolgot kell elkobozni, amelynek birtoklása jogszabályba ütközik, és amely veszélyezteti a közbiztonságot. Mi tennénk egy megszorítást, mert azért ez egy elég tág fogalom. Mi azt mondjuk, hogy amelynek birtoklása rendeltetésénél fogva nyilvánvalóan veszélyezteti a közbiztonságot. Amikor hatóságra bízunk jogértelmezést, akkor egyébként is jogállami követelmény és a normavilágosság elve is megkívánja, hogy legyünk egyértelműek, fogalmazzunk egyértelműen. Tudjuk jól, hogy a napi taposómalmát végző rendőr mint jogalkalmazó vagy szabálysértési előadó nem fog hátradőlni és mérlegelni hosszadalmasan, hogy valamilyen tárgy veszélyezteti-e a közbiztonságot vagy nem - veszélyezteti a közbiztonságot, elvesszük, biztos, ami biztos. Ebbe belekerülhetnek olyan tárgyak is, amelyek valamilyen méltányolható ok miatt mégsem kellene hogy ebbe a körbe kerüljenek, magyarul: tényleges veszélyt jelentő tárgyakat kell elkobozni, amelyek nyilvánvalóan veszélyeztetik a közbiztonságot, de úgy en bloc azért ne.

A 43. módosító javaslatot is Szilágyi György képviselőtársammal nyújtottuk be, tulajdonképpen ez az ő szívügye, de minden sportszerető szívügye. Ugyanis önök a szabálysértési törvénybe beraknának egy olyan javaslatot, amely röviden és velősen arról szól, hogy kitiltható az a személy a sportrendezvényekről, akit sportrendezvényekkel való részvételével, odautazásával, onnan történő távozással összefüggő szabálysértés miatt marasztaltak el. Bármely sportszövetség versenyrendszerében megrendezésre kerülő sportrendezvényről kitiltható az illető. Nagyon-nagyon tágra nyitnák önök ezzel a sportszerető emberek megfegyelmezésének körét, úgy érezzük, hogy megengedhetetlenül tág körre. Nem vitatjuk, és abszolút európai trend, hogy legyen egy korrekt szabályozottság a standionokban - de ne csak a stadionokat mondjuk, mert minden más is lehet, a gyephokitól kezdve az amerikai futballon át, a teniszen, a vízilabdán keresztül minden -, de megmondom őszintén, hogy jogászként is elég komoly aggályaim, gondjaim vannak az onnan történő távozással összefüggő szabálysértés kategóriával.

Magyarul, lemegy egy meccs, például egy Kispest-Paks meccs, a kispesti szurkoló jön haza Paksról, és a vonatutazás harmadik órájában megiszik három sört, picit jobb hangulatba kerül az átlagnál, és ez átcsap egy garázdaságba, mert valaki rászól, és ő visszaszól. Ennek az egésznek már az égvilágon semmi köze nincs a sporthoz, de ha jól értem az önök módosító javaslatát, akkor ez egy perc alatt a távozással összefüggő szabálysértésnek minősíthető, emiatt ő garázdaság szabálysértésével sújtható, miközben a szíve csücske egyébként a foci, és tényleg várja, a hét minden napján visszaszámolja a perceket, hogy mikor lesz a következő meccs, és hova mehet a társaival, mert azért mégiscsak egy közösségi életforma egy focimeccsen való részvétel. Tehát nem szabad leegyszerűsíteni a sablonokat, hogy minden fociszurkoló huligán és garázda, jussunk már túl ezen a dogmán.

(9.50)

Igenis a szurkolók döntő többsége azért sportszerető, egészséges gondolkodású, ráadásul hazafias gondolkodású ember, legalábbis a többségük. Ez aránytalan. A szükségesség, arányosság tesztje a jogállamiság legfőbb tesztje, szűrője, ez jelen esetben, határozottan úgy látom, hogy nem teljesül, tehát szükségtelenül alkalmazunk jogkövetkezményeket.

Én akkor a felszólalásomnak, ha úgy tetszik, az első részét lezárnám, megköszönve az államtitkár úr figyelmét, reménykedve abban, hogy az elmondott módosító javaslatok körében partnerséget találunk vele, és nagyon remélem, hogy nem hallgat a szirénszavakra. Már bejött Harangozó képviselőtársunk, neki is mondom, hogy igenis ne hallgasson azokra a szirénhangokra (Dr. Harangozó Tamás: Figyeltem a tévén.), hogy a fiatalkorúakkal szemben nem szabad elzárást alkalmazni, nem szabad szankciókat alkalmazni, sőt ahogy mondottam, 12 évre le kell vinni a büntethetőségi korhatárt.

Ahogy mondtam is, ezt a bizonyos könyvet (Mutatja.), engedelmével, államtitkár úr, ünnepélyesen átadnám. Be is írtam egyébként, ha nem titok, elmondanám, hogy mit írtam be: "Kontrát Károly államtitkár úr részére, abban a reményben, hogy amiről a könyv szól, soha nem ismétlődik meg". Azt hiszem, hogy ebben egyetérthetünk.

Köszönöm. (Taps.)