Felszólalás adatai

KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az idei tavasz több akciója is a környezetünkről szól. Ha kinyitjuk a televíziót, ha az interneten egy internetes oldalra kapcsolunk, ha újságot olvasunk, sőt talán hogyha csak a közbeszédre odafigyelünk, a klímaváltozás, a felmelegedés, az üvegházhatású gázok kibocsátása, ennek korlátozása, egy volt amerikai alelnök, majdnem elnök mozifilmje, tudósok konferenciasorozata, zöldszervezetek figyelemfelhívó akciói, az Európai Unió soros elnökségének politikai döntése az alternatív energiák legalább 20 százalékos arányának eléréséről, az illegális hulladékok ügye, a külföldről beszállított vagy éppen az itthon elhagyott szeméthegyek, az égetőmű a szomszédságban, ez mind-mind arról szól, hogy környezetünk állapota közös ügyünk, halaszthatatlan feladatunk, és rajtunk múlik.

Éppen ezért ezt a figyelemfelhívást az elmúlt időszakban a kormány is minden eszközzel megpróbálta elősegíteni. A napokban zajlik az a zöldkommandó-sorozat, amelynek az a célja, hogy a kormány, a helyi hatóságok és különböző, intézkedésre jogosult szervek - rendőrség, vám- és pénzügyőrség, polgári védelem - akcióik során összehangoltan, együtt, közösen derítsenek fel illegális vagy szabálytalan hulladékgazdálkodással kapcsolatos feladatokat, területeket, elhagyott szeméttelepeket, bányákat, illegális hulladéktevékenységet, és közös akciójuk révén egyúttal a figyelmet is hívják fel arra, hogy nem marad, nem maradhat büntetlenül az ilyen cselekmény.

Az akció első 12 napjában 170 helyen történt ellenőrzés, és mindössze 10 nem tárt fel hiányosságot, pedig ezek az ellenőrzések teljesen véletlenszerűen lettek kialakítva, azaz elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag szinte mindegyik ellenőrzés hiányosságot tárt föl; ebből 40-nél több bírsággal fog végződni, körülbelül 50 pedig feljelentéssel vagy egyéb további jogi lépésekkel. Tehát azt kell mondanunk, hogy nagyon komoly kérdéskör ma Magyarországon, de nemcsak hazánkban, egész Európában környezetünk állapota, és ezen belül a hulladék és a hulladék kezelésének az ügye.

Éppen tegnap fogadott el a parlament egy olyan genfi jegyzőkönyvet, amely például a határon átterjedő légszennyezések, ezen belül is a nehézfém-szennyezések kérdéséről, szabályozásáról szól. Több évtizede húzódó szabályozás zárul most le ennek a jegyzőkönyvnek több országban történő elfogadásával.

(10.00)

Igen, ez a kérdés ráadásul nemcsak hazai kérdés, nemcsak magunkban megoldható kérdés, hanem közös, európai, sőt ennél is nagyobb léptékű, globális megoldást igényel.

Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a magyar parlament is erről több témakör kapcsán újra és újra ülésezzen, tárgyaljon, mert kétségtelen közös eredményünk az elmúlt időszakban az, hogy szemléletváltás történt e téren: a lakosság és a civil szervezetek érzékennyé váltak erre a kérdésre, és egyre gyakrabban hívják fel a közvélemény figyelmét ezekre a jelenségekre. Ezek a viták a közvélemény számára is egyértelműen rávilágítottak arra, hogy általunk és az Unió által is elfogadott szabályozásnak a helyessége, az, hogy tudniillik "a szennyező fizet" elvet kell érvényesítenünk, az egyetlen lehetséges kiindulási alap, azaz annak jelzése, hogy a felelősség a miénk, a felelősség egyedi és egyszerre közös, vagyis nem megengedhető, hogy a környezetünkben tudatosan okozott károk helyreállításának a költségei könnyedén átháríthatóak legyenek a közösségre, az önkormányzatokra vagy az államra, azaz mindannyiunkra.

Éppen ezért elöljáróban szeretném kiemelni, hogy a most parlament előtt tárgyalandó törvényjavaslat erre vonatkozó szabályozási elvei már ezt türközik: javaslatunk elfogadása a környezeti kár esetén követendő helyreállítási kötelezettség részletezésével ugyanis az eddigieknél pontosabban kiszámíthatóvá teszi a helyreállítási költségek összegét, és ezáltal nyílik lehetőség a környezeti kockázattal járó tevékenységek kapcsán a környezetvédelmi törvény által egyébként már ismert biztosításkötési, illetve biztosítékadási kötelezettség részletes szabályozásának megalkotására.

Miről van szó? Arról, hogy mindazok, akik a szemét kezelésével kapcsolatosan tevékenységet végeznek, ezen tevékenységük során saját maguk számára, saját kockázatuk csökkentésére - amennyiben a tevékenységük során olyan környezeti károkozás történik, amelyért őnekik kell felelősséget viselniük vagy pedig a közösségnek, azaz az önkormányzatnak vagy az államnak, azaz közös pénztárcánk védelme érdekében - olyan biztosítékolási rendszert kell kialakítani, amely fedezetet nyújt arra, ha környezeti kár történik. Egy egyszerű példa: ha egy kft. szemétkezelésbe fog engedélyezett keretek között, ezt a tevékenységet végzi is, össze is halmoz például Magyarország egyik területén, szintén engedélyes módon egy nagyobb szeméthegyet, hogy ezt aztán különböző szemétkezelési eljárással megsemmisítse, újrahasznosítsa, ártalmatlanítsa, minderre engedélyt kap, végzi ezt a tevékenységet, majd csődbe jut, és mikor, épp akkor, amikor már csak a szemetet kéne megsemmisítenie, újrahasznosítania, kezelnie, tehát amikor mindezt már felhalmozta. A kft.-nek 3 millió forintos törzstőkéje van, és a tevékenység során egyszerűen a vége az lesz, hogy nem tudjuk érvényesíteni a jogban egyébként rendelkezésre álló eszközeinket, hogy a károkozó, a szennyező fizessen. Éppen ezért szeretnénk kialakítani azt a rendszert, amelyben például a közúti árufuvarozáshoz hasonlóan vagy más biztosítékadási kötelezettségi tevékenységhez hasonlóan a kockázatot, a közös kockázatunkat, a vállalkozóét, illetve a közösség kockázatát csökkentsük biztosítékolási rendszerrel.

Noha a kármentesítés ezt megelőzően is alapvetően a károkozó feladata volt, gyakran előfordult, hogy a helyreállítási intézkedések elvégzése - ahogy említettem - az államra hárult. Erre az esetre a törvényjavaslat az uniós irányelvvel összhangban most bevezeti a károkozó vagyonát terhelő jelzálogjog intézményét. Tehát abban az esetben, ha sem a biztosítékolási rendszer, sem pedig az egyéb eszközök nem vezetnek célra, és nem tudjuk érvényesíteni a károkozó felé azt a törvényi kötelezettséget, hogy ő gondoskodjon az általa okozott környezetszennyezés ártalmatlanításáról, akkor - feltéve, hogy ezek közvetlen életveszélyt okoznak, fennáll a természeti vagy az emberi környezet közvetlen veszélyeztetettsége - az állam természetesen helytáll; erre látunk nagyon sok példát és törekvést ma Magyarországon.

Felméréseink szerint mintegy 25 ezer veszélyes vagy nem veszélyes hulladékhegy, szennyező terület van Magyarországon, ennek a teljes körű kármentesítése, felszámolása 1000 milliárd forintot meghaladó kötelezettség. Ennek bizonyos, sajnos java része még a rendszerváltás előtti időszakból olyan gyártelepek elhagyásából, repülőterekből, egyéb üzemi területekből fakadó környezetszennyezés, ahol az eredeti tulajdonost és károkozót - lévén az döntő részben egyébként az állam - vagy nem lehet utolérni, vagy pedig egyértelműen az állam felelőssége. Tehát igen hosszú az a lista, amely már így is a közösségünk, azaz a magyar állampolgárok vagy esetleg az európai uniós támogatás pénztárcáját terheli. Éppen ezért az a célunk, hogy a jövőben semmiképpen se terheljük tovább ezt a pénztárcát, tehát ha a jövőbeni károkozások esetében a vagyont terhelő jelzálogjog intézményrendszerével az államnak kell intézkedni, ennek költségeit teljes egészében át tudja majd hárítani a károkozóra vagy a károkozásban érintettre. Ez azt jelenti, hogy a teljes hatósági helyreállítási intézkedések költségeit a központi költségvetés ugyan megfinanszírozza, megelőlegezi, de a hatóság a költségek megtérítésének biztosítására a károkozó vagyonára jelzálog bejegyzését kezdeményezi majd az állam javára.

Egy pillanatra érdemes kitekinteni az Európai Unió e vonatkozású szabályozási irányelvének megszületésére és körülményeire, hiszen itt tulajdonképpen a mostani törvényjavaslatunkkal egy uniós irányelvvel összhangban történő törvénymódosítás zajlik. Az Európai Unió területén az egyes tagállamok szabályozásának megfelelően különböző környezeti felelősségi rendszerek voltak hatályban, a huszonhét tagország vonatkozásában teljesen eltérő struktúrákat ismerünk és eltérő szabályozásokat. Az egyes tagállamokban például a környezeti kárért való helytállás kizárólag bírságolásban nyilvánult meg. Nyilván kultúrafüggő is ez a kérdés, hiszen attól is függ, hogy milyen volumenben, milyen nagyságrendben fordulnak elő ilyen szabálysértések vagy ilyen büntetendő cselekmények. Mivel a tagállamok egy részében a közösségi védelmet igénylő jogtárgyakat - például a vizeket vagy a talajt, egyes országokban a védett fajokat és a természetes élőhelyeket - ért károsodás esetére helyreállítási szabályok nem voltak, nem rendelkeznek ilyennel a tagországok, ezért szükségessé vált az összes tagállamra kiterjedő egységes felelősségi rend létrehozása. Ez a gondolat mintegy tizenöt évvel ezelőtt született meg az Európai Unióban az akkori 15-ök és a kibővítésre szánt további tíz ország szabályozásának a figyelembevételével. Ennek a több mint egy évtizedes előkészítő munkának az eredményeképpen 2004-re született meg az az irányelv, amely a környezeti felelősségről szól.

Ez az az irányelv tehát, amelynek jogi környezetét, felelősségi rendjét a magyar jogba be kell illesztenünk. Ennek a felelősségi rendnek az alapja "a szennyező fizet" elv, tehát hogy elsődlegesen a környezeti kár okozója köteles a károsodott környezet helyreállítására. Az irányelv alapvető rendelkezései ma már a hazai környezetvédelmi jogban léteznek és élnek. A hazai jog az irányelvnél szigorúbb rendelkezéseket is tartalmaz például abban a tekintetben, hogy a hatályos magyar környezeti jogban nem szükséges vizsgálni a károkozó vétségét vagy gondatlanságát károkozás esetén, tehát a károkozó vétségétől függetlenül felelősséggel tartozik az általa okozott kárért. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatára figyelemmel a természetvédelmi jogszabályok biztosított szintjét nem kell visszaigazítanunk az európai irányelv korlátozási szintjére, tehát a tagországok szigorúbb előírást is megtarthatnak. Mi Magyarországon ezzel élünk, ezzel éltünk ebben a törvényi csomagban is, és akkor is ezzel éltünk, amikor másfél évvel ezelőtt a büntető törvénykönyvben azt a módosítást tettük, hogy az illegális hulladékkezelés, illetve a hulladékkezelés szabályainak megsértése bűncselekmény Magyarországon, tehát akár 1-3, veszélyes anyag kezelése esetén 1-5 évig terjedő börtönbüntetéssel is sújtható.

(10.10)

Mindez tehát, a szigorúbb szabályozás lehetőségünk, és ezzel élünk is. Ugyanakkor a jogharmonizációban lépnünk kellett előre bizonyos területen, és ez elsősorban a szigorúbb, főleg a pénzügyi szabályozás szigorúbb feltételrendszere hátterének a biztosítása. Ugyanis hiába írtuk elő az elmúlt években, hogy igen, a szennyező fizessen, igen, a szennyezőre fogjuk hárítani a helyreállításnak, a környezeti kár megszüntetésének, helyreállításának költségeit, hogyha azt előre nem tudtuk fölmérni, hogyha azt nem tudtuk biztosítani, hogy később ezzel a joggal élni is tudjunk, tehát hogy valóban meglegyenek a feltételei is annak, hogy ezt a jogrendszert érvényesíteni tudjuk.

Éppen ezért a mostani jogharmonizáció filozófiája az, hogy az irányelv gondolkodásmódjához nagyon hasonló hazai környezetvédelmi igazgatás kialakult jogintézményeire és szabályaira építkezve az átültetésre a meglevő rendelkezések kiegészítésével kerüljön sor, mégpedig úgy, hogy a jelen törvényjavaslat az eddigi vívmányok megtartása mellett egyfajta korszerűsítésként elsősorban a környezetvédelmi törvény fogalomrendszerének és a helyreállítással kapcsolatos rendelkezéseinek a pontosítása révén az irányelv törvényi szintű jogharmonizációját hivatott megvalósítani. Az irányelv teljes átültetését további kormányrendeletek módosítása, illetve azok megalkotása fogja majd biztosítani; egyébként kiemelten a felszín alatti vizekre, a földtani közegre, a felszíni vizekre, valamint a védett természeti értékekre vonatkozóan tartalmaznak majd speciális szabályokat.

Engedjék meg, hogy végül összefoglaljam két fontos gondolatban a törvényjavaslat szabályozási újdonságait. A védett természeti értékek károsodása esetén a hazai szabályozás mind ez idáig a károkozás szankciójaként csupán általánosságban ismerte a helyreállítási kötelezettséget, és alapvetően a bírság jogintézményét alkalmazta. A törvényjavaslat ezért az irányelv alapján pontosan rendelkezik a helyreállítási kötelezettség teljesítéséről egy új, a természeti értékekben okozott károk mértékének kiszámításához rendelt módszer segítségével. Innen tehát a helyreállításra tudjuk helyezni a hangsúlyt.

A másik új elem, alapvetően új elem a már említett javaslat, amely szerint az irányelvvel összhangban be kívánjuk vezetni a károkozó vagyonát terhelő jelzálog intézményét, és emellett az irányelv alapján intézkedéseket kívánunk tenni a pénzügyi biztosítékok és azok piacának ösztönzéséért.

A jelenleg hatályos környezetvédelmi szabályozás is ismeri a biztosítási és a biztosítékadási kötelezettséget a környezeti kockázattal járó tevékenységek esetén, nehézséget jelent azonban a környezetkárosodáshoz kapcsolódó helyreállítási intézkedések költségének előrejelezhetősége, és így mind ez idáig nem vált lehetségessé különösen előnyös biztosítási konstrukciók bevezetése. A környezeti kár esetén követendő helyreállítási kötelezettségek részletezésével pontosabban kiszámíthatóvá válik a helyreállítási költségek összege, és így lehetővé válik egy olyan szabályozás előkészítése, amely a pénzügyi biztosítékok vagy biztosítás bevezetésével a környezetre potenciálisan veszélyt jelentő tevékenységet végzőknek lehetőséget nyújt - sőt kötelességük lesz - a kockázat csökkentésére.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy a törvényjavaslat a hatályos környezetvédelmi szabályozásunkat összevetve nem alapvető jellegű változtatást, hanem jogharmonizációs kötelezettségünknek eleget téve kiegészítő, pontosító jellegű módosítást jelent, azonban nagymértékben hozzájárulhat a korábbi szigorú szabályozásunk végrehajtásához, végrehajthatóságához, és ezáltal környezetünk tisztábban tartásához, ezáltal a hulladékgazdálkodás és környezetünk megóvásának komplex kezeléséhez.

Szeretném végezetül a tisztelt Háznak elmondani, hogy az elmúlt időszak zöldkommandós akciói, az elmúlt két hét arra mutatott rá, hogy nagyon sok helyen a jelenlegi szabályozással sincsenek tisztában, nemcsak civil vagy vállalkozói szinten, hanem önkormányzati, jegyzői szinten sem. Éppen ezért a környezeti felelősség összes elemét bemutató kiadványt és tájékoztatást fogunk készíteni a közeljövőben, ahogy a törvény háza ezt a jogszabályt megalkotja, elfogadja, ennek a jogszabálynak a rendelkezéseit is ismertetve egy teljes körű tájékoztatást fogunk adni, hiszen úgy tűnik számunkra, hogy ezen a területen most, hogy a figyelmet ráirányítottuk a területre, most, hogy valóban formálódik egyfajta környezettudatosság a magyar társadalomban, nagyobb hatékonysággal, nagyobb sikerrel tudjuk elmondani információinkat.

Fontosnak tartom tisztázni, hogy több rendelkezésünk már tíz éve hatályban van, mégis a betarthatósága az elmúlt időszakban nem megfelelő színvonalú volt. Ezért gondoljuk azt, hogy ez a törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó kormányrendeletek, valamint az az akcióterv és felvilágosító munka, amit melléteszünk, nagymértékben hozzá fog járulni, hogy környezetünk tisztább legyen, hogy amikor kimegyünk egy erdőszélre sétálni, amikor lemegyünk a Tisza-partra, akkor azt érezzük, hogy milyen szép Magyarország.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a törvényjavaslatnak a támogatásával egy tisztább, szebb Magyarországhoz járulnak hozzá, kérem, ebben segítsék munkánkat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)