Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az Országgyűlés felhatalmazásával múlt héten pénteken Rómában aláírtuk az Európai Unió alkotmányos szerződését. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Az új európai alkotmány létrehozásában, a közös Európa megalkotásában az elmúlt 15 évben a magyar nép, a magyar nemzet és a mindenkori magyar kormányok kulcsszerepet vállaltak. Köszönet illeti őket, köszönet illeti őket azért, hogy egyetlenegy pillanatra sem tették kétségessé, hogy Magyarország helye nemcsak földrajzi, hanem kulturális, politikai, gazdasági értelemben egyaránt Európában van. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a kormány a szándékai szerint még ebben az évben a parlament elé fogja terjeszteni ratifikálásra az alkotmányos megállapodást, szerződést, és azt fogja kérni az Országgyűléstől, hogy ratifikálja azt.

A közösen létrehozott és aláírt alkotmányos szerződés megerősíti a közös európai identitást. Magyarok és európaiak vagyunk, és hasonlóképpen gondolkodnak erről a cseh polgárok, a franciák, a svédek, az olaszok. Létrejött egy közös európai identitás, és megerősödött az elmúlt évtizedekben. Ennek az identitásnak fontos, az európai zsidó-keresztény kultúrában, a felvilágosodásban gyökerező közös értékei vannak.

Az új alkotmány - az első alkotmány, ha úgy tetszik - ezen túl módosította az Európai Unió döntéshozatali rendszerét, és módosította a döntéshozatal módját: alkalmasabbá tette a 25-ök Európáját arra, hogy együtt, közösen menjenek előre.

Ezek mindenképpen jó hírek. Vannak persze olyan tényezők, amelyeket az ünnepi pillanatban is muszáj szem előtt tartani. Európát több veszély fenyegeti. A legfontosabb veszély, hogy elsősorban a közös európai örökség megőrzését és a versenyképesség növelését érintő kihívásokra Európa befelé fordulással, múltja felé való fordulással, ha úgy tetszik: a könnyebb válasz lehetőségét keresve populista válaszokat fog találni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.)

Aki a változásoktól való félelemre épít, aki folyamatosan a múltba tekint, aki fehérre és feketére egyszerűsíti le a problémákat, a környezetében pedig csak jót és rosszat, e kettőt pedig egymástól szigorúan elválasztva látja, azt gondolom, hogy populista politikát folytat. Bárkivel beszéltem Európában, bárkivel beszéltem a bal- és jobboldali politikusok közül, mind azt mondják, lehet közöttünk sokfajta vita, hogy hogyan kell menedzselni a gazdaságot, hogy hogyan kívánjuk átalakítani a társadalmi intézményeinket - ezek jó viták. Európa lassan megy előre - gyorsítani kellene. De van egy dolog, amiben nem szabad megengedni, hogy vita legyen közöttünk: hogy a józanság és a felelősség politikáját felváltsa az egyszerűnek hitt igazságok populista politikája. Ez az európai közös politikát érő legveszélyesebb kihívás.

Én úgy látom, hogy Magyarország többsége egyébként nem vevő a populizmusra. Erre tanít engem Csurka István és Torgyán József politikai ellehetetlenedése, s azt gondolom, hogy akik őket követik, azokra ugyanaz a sors fog várni, mint ami ezekre a jobboldali, helyenként a szélsőjobboldalra és a populista jobboldalra kacsingató politikusokra várt.

Látok ugyanakkor ma is hajlamot a populizmusra, de őszintén szólva nem aggódom, mert azt gondolom, hogy a józanság és a felelősség politikája, a mértékletesség politikája fog felülkerekedni.

Hadd tegyek azért egy megjegyzést, ha már Európánál tartunk. El kell mondjam önöknek, hogy azt a módot, ahogyan politikustársaim egynémelyike élénk, eleven és hangos kampányt folytat egy politikustársunk ellen, akit egy európai fontos intézménybe vezető tisztségre ajánlottunk, én ezt a módot ízléstelennek és hazafiatlannak gondolom. (Derültség a Fidesz padsoraiból. - Szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Én a szóban forgó politikusról nyilvánvalóan mást gondolok, mint a magyar parlament egyik fele. Megkockáztatom, hogy ez önmagában nem is baj, hiszen politikai riválisként mást gondolunk Magyarországról, talán mást gondolunk Európáról is, sőt talán oktalan módon, de mégiscsak sebeket okozunk egymásnak. Mégis van olyan pillanat, amikor, azt gondolom, túl kell ezeken lenni. Politikusaink Európában Magyarországot képviselik, és azok, akik itt személyt támadnak, azok lehet, hogy a személynek kárt és sebet okoznak; de van egy rossz hírem: ennél sokkal nagyobb kárt és sokkal mélyebb sebet okoznak Magyarországnak. Ez pedig, azt gondolom, nem helyénvaló. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Zaj a Fidesz padsoraiból.)

Sokkal többre tartom például azt az együttműködést, amely Verespatak ügyében megvalósul a különböző hazai politikai tényezők között; azt az együttműködést, amelyben örömmel vesszük Năstase elnök úr szavait, hogy tudniillik ő maga sem ért egyet a verespataki beruházással, de ezen az együttműködési bázison talán továbbléphetünk. Mondhatjuk azt román partnereinknek, hogy megnyugtatná Magyarországot, ha alkalmaznák már erre a beruházásra is azokat a most készülő európai uniós szabványokat, amelyeket talán még el sem fogadtak, bár már ismerjük őket. Sőt, Románia még nem is európai uniós tag, de ezek azok a követelmények, amelyeket ha betartunk, akkor nincs félnivalója egyik szomszédnak sem a másiktól, hogy közös kincsünket, a természeti és az épített környezetet valaki oktalanul, profitérdekből rombolja.

Ez egy jó példája az együttműködésnek, amely itt megvalósul. Úgy gondolom, az előző nem jó példa.

De hogy ne beszéljek csak általánosságban a felelősség és populizmus dolgában, el szeretném önöknek mondani, hogy azokat a népszavazási kezdeményezéseket, amelyek az elmúlt időben születtek, a populista politikára való jobboldali hajlam megnyilvánulásának tekintem. Azt gondolom, felelőtlen dolog az előtt megpróbálni válaszolni bonyolult kérdésekre, legyen ez a kettős állampolgárságra vonatkozó vagy más, hogy tisztában lennénk a válaszaink lehetséges következményeivel. Aki ezt teszi, az nem megoldani akarja a problémát, hanem a valóságos problémák megoldása helyett rövid távú politikai haszonszerzésre törekszik, de ennek a rövid távú politikai haszonszerzésnek az árát később az egész nemzeti közösség fogja megfizetni, ami pedig nyilvánvalóan elfogadhatatlan. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

A múltba nézés helyett, a történelmi sérelmekre építő nemzetpolitika helyett új nemzetpolitikára van szükség, és ebben a vonatkozásban egyetértek a kormánypártok vezetőinek erre vonatkozó indítványaival; olyan politikára, amely nemcsak beszél arról, hogy a szülőföldön való maradás a legfontosabb nemzeti érdek, hanem tesz is érte: átfogó kezdeményezésekkel, beruházásösztönzéssel, oktatás-korszerűsítéssel, egész térségek fejlődésében való közös nemzeti felelősségvállalással. Ez igen! Egyszerű kérdésfeltevéssel megpróbálni közös nemzeti felelősségünkből és arra apellálva rövid távon hasznot húzni, ezt nem! Ennek egészen biztosan nem előnyét, hanem kárát fogja látni a közös magyar nemzet.

A XX. századnak volt egy földrajzi, területi traumája, Trianonnak hívjuk. A XXI. századnak, ha rosszul csináljuk, akkor lesz egy etnikai nemzeti Trianonja, mert nem vagyunk képesek ott maradni azokon a Kárpát-medencei területeken, ami közös öröksége és közös hagyománya Magyarországnak. Az indulatkeltés itt, ebben nem a szülőföldön való maradást, hanem a szülőföld elhagyására való bátorítást fogja jelenteni. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Nem tudom, van-e önök között egyetlenegy is, aki megvizsgálta, miként hat a népszavazásra feltett kezdeményezés a jövőben, és miként hathat a magyar oktatás egész rendszerére, az egészségügy egész rendszerére, a szociális feladatok ellátására, hat-e, hathat-e azokra az adókra, amelyekből mindezt finanszírozni kell, azokra a társadalombiztosítási befizetésekre, amelyekből mindezt finanszírozni kell. Nem tudom, valaki végigszámolta-e, és azok után akar válaszolni erre a kérdésre, hogyan fog ez hatni a magyar munkaerőpiacra általában és részenként, hogyan fog ez hatni a magyar lakáspolitikára, hogyan fog ez hatni a magyar választójogra. (Zaj az ellenzék padsoraiban.)

Nem tudom, tárgyalt-e a kezdeményezők közül bárki is hivatalosan azokkal a határon túli, a magyarságot képviselő szervezetekkel, amelyek ma legitim politikai tényezői az összmagyar érdek képviselőinek; sőt, nem tudom, tárgyaltak-e azok, akik ezt kezdeményezték a szomszédos országok kormányaival, hogy elkerüljük azt a politikai fiaskót, amely politikai fiaskóban kellett osztoznunk a státustörvény első változatának elfogadását követően. Európában Magyarország nem a térség stabilizáló tényezőjeként lett ismert, hanem destabilizáló tényezőként. (Zaj az ellenzék padsoraiban.)

Először meg kell vizsgálni ezeket a kérdéseket, és utána jó érzéssel tudunk majd válaszolni, hogy mi a válasz. Én nem tudom, mi a jó válasz, de azt tudom, nem helyénvaló ennél sokkal kisebb kérdésekben sem, hogy először nem vizsgálódunk, hanem először megpróbálunk választ találni ilyen bonyolult kérdésekre. Szerintem balga ember az, aki előbb dönt, azután tájékozódik. De mi nem akarunk balga politikát csinálni, mi nem akarunk balga emberként viselkedni, és azt gyanítom, hogy Magyarország többsége sem kíván balga módon eljárni ebben az ügyben.

A másik népszavazási kezdeményezés, amelyről az elmúlt időszakban sokat lehet hallani, a privatizációra vonatkozik. Hiba azt gondolni, hogy önmagában a privatizáció vagy jó, vagy rossz, az állam vagy jó, vagy rossz, hogy ez csak előnyt vagy csak hátrányt hozhat. Ugyanaz a helyzet és ugyanaz a megközelítés, mint a nemzetpolitikai dilemmáknál. Egy nagyon bonyolult kérdésre próbálnak meg bizonyos politikai tényezők nagyon egyszerű választ adni, igenre és nemre egyszerűsíteni ezeket. De a magánéletünk legtöbb problémájában lehet csak egyszerű igennel és csak egyszerű nemmel válaszolni, ezek a kérdések sokkal bonyolultabbak.

Van olyan helyzet, és van olyan vállalat, amelyet jobb, ha magántulajdonos irányít, és magántulajdonos üzemeltet. Van, amikor ennek az ellenkezője igaz, amikor lehet indokolni konkrét vállalatnál, konkrét szituációban, hogy jobb, ha az állam a tulajdonos, azaz nincsen egyszerű megoldás, amely igenben és nemben foglalható össze; van bonyolult, vállalatról vállalatra meg kell vizsgálni. A kormány megvizsgálta ezt, és a vizsgálat alapján a következőt látja.

Az erdőgazdaságok dolgában: soha senki nem akarta az erdőgazdaságokat privatizálni. Szeretném tájékoztatni a parlamentet, a mi kormányunk sem, természetesen maradnak százszázalékos állami tulajdonban.

Volán-társaságok: a Volán-társaságok a térségek társadalmi, gazdasági céljainak hatékonyabb megvalósításához nyújtanak közvetlen támogatást és közvetlen segítséget. Az fontos, hogy a Volán-társaságokban több tőke legyen, de azt nem tartjuk elképzelhetőnek, hogy a Volán-társaságokat a következő két évben értékesítsük.

Magyar Posta Rt.: a magyar kormány nem tartja a Magyar Postát privatizációra alkalmas tárgynak. Szeretném világosan mondani: nem tartja a magyar kormány a Magyar Postát erre alkalmasnak.

Szerencsejáték Rt.: a Szerencsejáték tevékenységét tisztítani szükséges, túlságosan sok minden van a nagy vállalati ernyő alatt, érdemes a vállalat belső szerkezetét egyszerűbbé, tisztábbá, átláthatóbbá tenni, de ez olyan feladat, mint minden más vállalatnál. Ezt igen! Tehát a vállalat átalakításával nemcsak egyetértünk, de azt igényeljük. Azzal nem értenénk egyet, hogy a Szerencsejáték Rt.-t privatizáljuk.

Földhitel- és Jelzálogbank Rt.: azt gondoljuk, hogy a piacon működő, jól működő, eredményesen működő bank, amely minden tekintetben alkalmas arra - részben már ma is magántulajdonban van -, hogy a további részét magántulajdonba adjuk.

Antenna Hungária Rt.: van egy fontos része az Antenna Hungária Rt. működésének, például a földi sugárzás, de ebben a köztelevízióval kötött szerződést például át kell tekinteni, hogy az minden tekintetben megfelel-e a hosszú távú érdekeinknek és igényeinknek. Ha ezt megtettük, ha a Televízió sugárzási szerződését pontosítottuk, úgy gondoljuk, utána a társaság értékesíthető.

MOL Részvénytársaság: 12 százalékunk van benne, hölgyeim és uraim, s miközben elképesztően nagy mennyiségű vagyont képvisel a 12 százalék is, befolyást ma már nem ad. Aki valaha is járatos volt az üzlet világában, tudja, 12 százalékkal különleges jogosítványok nélkül önmagában nem érünk sokat. Sokkal többet érünk, ha az ebben ott lévő vagyont Magyarország fejlesztésére használjuk, fontosabb célokra. Mi ezt a 12 százalékot eladhatónak gondoljuk, el is kívánjuk adni.

MVM Rt.: már sokszor elhangzott, buta politikai ijesztgetésnek gondolom, beszéljünk világosan. Soha senki nem gondolta, hogy Paksot privatizálni kell. Kérem a képviselőket, ebben az ügyben semmifajta hangulatot ne keltsenek. Sőt, a jelenleg hivatalban lévő kormány azt sem gondolja, hogy a Pakson kívüli MVM Rt.-t privatizálni kellene. Azzal egyetértünk, hogy az MVM Rt.-t is sok oknál fogva át kell szervezni, át kell alakítani, de ez nem tulajdonosváltás kérdése, ez vállalati szervezés és irányítás kérdése.

Budapest Airport Rt.: részben az elmúlt időszak majd valamennyi kormánya által inkább kevesebb, mint több sikerrel privatizálni kívánt és nem tudott Malév Rt. sorsához is kötődően vizsgálni kell ezt a kérdést. Ma nincs erre válaszom, nem tudom önöknek megmondani, mi lenne az a javaslat, amellyel a kormányom egyetértene.

Vizsgálni kell, és azt gondolom, a kérdést legalább részben össze kell kötni azzal is, hogy milyen lesz a magyar nemzeti légitársaság jövője. Ez az a mód, ahogy érdemes megvitatni ezt a kérdést. Darabonként, egyesével. Azok értelmes viták, hogy ezt a céget igen vagy nem, és milyen feltételekkel. Általában az egészről véleményt mondani, ezt nem tekintem másnak, mint rövid távú politikai szándékok érvényesítésére vonatkozó törekvésnek.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tegnap volt fél éve, hogy európai uniós tagok lettünk. Észre sem vettük, nem ünnepeltük meg, az élet ment a maga medrében. Európai viszonyokat azonban nekünk kell itthon, önmagunk számára teremteni. Európai viszonyokat a falvakban, az egészségügyben, európai viszonyokat az oktatásban, európai viszonyokat az informatikában, és még valahol: a problémák kezelésében. Azokban a vitákban, amiket közösen folytatunk egy jobb Magyarországért. Több felelősséggel, felelősen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)