Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VELEZ ÁRPÁD (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is nagy szeretettel szeretném köszönteni Banai Péter Benőt, aki 2002-ben a költségvetési főosztály osztályvezetője volt, majd ezután Gyurcsány Ferenc Pénzügyminisztériumának főosztályvezető-helyettese. Egy hangyányit álságosnak tartom, hogy azt a költségvetést minősíti, amelyet ön alkotott. A hozzászólásom elején nem mondtam volna el ezeket a gondolatokat, ha nem futotta volna le ön is a kötelező fideszes kört, ahelyett azzal foglalkozik, hogy mi volt 2002-2010 között; ehelyett önök öt év kormányoznak, négy és fél éve, öt éve, úgyhogy lett volna idejük megoldani a problémákat.

A kormányzat kommunikációja szerint jövőre már jobb helyzetben leszünk, többet fogunk keresni, többet tudunk költeni, és persze spórolni is jobban tudunk majd, mint idén. Meghozza végre kedvező eredményét a rezsiharc, a munkanélküliséggel, a nyugdíjrendszerrel való birkózás is sikerrel zárult, na persze. A kormány elképzelései szerint jövőre 2,5 százalékkal növekszik a gazdaság teljesítőképessége, és 1,5 százalékos infláció lesz. A reálbérek tervezett emelkedése nagyobb, mint a nyugdíjemelés, így az olló ismét nagyobbra nyílik nyugdíjas és dolgozó között. Hiába csökken a rezsi, ha egyre jobban nőnek a mindennapi fogyasztási cikkek árai. Ha több pénzbe kerül a kenyér, a tej, a krumpli, a hús vagy a gyógyszer, akkor az a pénz sem lesz elég a mindennapi megélhetéshez, amit a rezsin megspórolnak.

Az utóbbi időszakban egyre többször halljuk a kormányzat oldaláról az öngondoskodás fogalmát, fontosságát. Ez azért furcsa, mert még világosan emlékszünk, hogy hogyan államosították a magánnyugdíjkasszák több ezer milliárdos vagyonát. Akkor úgy számolt a Fidesz, hogy a magánnyug­díjpénztárak államosítása rövid távon a költségvetés problémáit kiválóan megoldja, hiszen majdnem 3000 milliárd forintnyi forrás jutott a kormány kezébe. Mint mára kiderült, ezt a rengeteg pénzt csak eltapsolni tudta a kormány. A nyugdíjrendszer harmadik pillérét szétszúzták, az addigi megtakarításainkat eltüntették a süllyesztőben, azonban azóta sem tudta a kormányzat érdemben megerősíteni a nyugdíjrendszert.

Az egyéni számlás rendszer nem tudja pótolni a magánnyugdíjkasszák eltűnésével keletkezett űrt és bizonytalanságot. Ennek hatására egyre jobban felértékelődik az öngondoskodás fontossága, ami viszont csak sokak számára elérhetetlen vágyálom. Vajon miért? Arra a válasz az alacsony bérekben és a magas árakban keresendő. A mindennapi megélhetés szép csendben elveszi a tisztes nyugdíj megszerzésének esélyét, ami a kormányzat nyugdíjpolitikájának bűne.

A kormány még mindig nem tudja pontosan, mit is kezdjen a mostani helyzettel, nincsen kiforrott, egységes nyugdíjpolitikája. Nem tudja kezelni a nyugdíjrendszer kihívásait sem, nincsenek meg a szükséges döntések ahhoz, hogy a jövőt tekintve biztos lábakon álljon a tisztes nyugdíjba vonulás lehetősége. Ráadásul még mindig nem a valós nyugdíjas fogyasztói kosár szerint megy a nyugdíjemelés.

A mostani költségvetés beterjesztésének pillanatáig is bizonytalan volt, hogy jövőre hány százalékkal növekednek majd a nyugdíjak. Mostanáig nyugdíjemelésről legalább három különböző, sajnos egyre csökkenő számot mondott a kormányzat. Először szeptemberben, az irányszámok közlésekor értesültünk a nyugdíjak emelésének 2,5 százalékos mértékéről, másodszor maga a miniszter, Balog Zoltán beszélt 2,2 százalékos emelésről, majd harmadszor egy másik miniszter, Varga Mihály szólalt meg a kérdésben, de akkor már csak 1,8 lett a jövő évi nyugdíjemelés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az 1,8 százalékos növekedés azt jelenti, hogy egy átlagos öregségi nyugdíjjal rendelkező honfitársunk jövőre havonta csupán 2088 forinttal kap majd többet, mint idén. Ha kicsit jobban utánanézünk a dolgoknak, azt látjuk, hogy a nyugdíjak emelése évről évre csökkenő tendenciát mutat. Látva a jövő évi emelés mértékét és a várt infláció nagyságát, a mostani nyugdíjasok helyzete sajnálatos módon jövőre sem fog érdemben javulni. Nem fognak jobban élni, nem tudnak majd érezhetően többet költeni saját magukra, élelmiszerre, gyógyszerre vagy akár az unokákra, ugyanis szinte minden többe fog kerülni a mostaninál, több pénzt vesz el tőlük a kormány, emelkedik majd a mindennapi megélhetés költsége, köszönhetően a burkolt adóemeléseknek, nevezzük ezt akár termékdíj­eme­lésnek is.

Többet kell fizetni majd a tisztálkodó­szerekért, az élelmiszerekért, a műanyagból készült termékekért, de még a sima papírért is. Ez azért is felháborító, mert ma a nemzeti együttműködés rendszere hagyja, hogy tízezrek éljenek 30-50 ezer forintos nyugdíjakból; az éhenhaláshoz sok, de a mindennapi megélhetéshez kevés. Két-három ezer forint a kisnyugdíjasok számára az életet jelentheti.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő költségvetés kapcsán az egyik legnagyobb probléma az, hogy a kisnyugdíjasok helyzete nem javul érdemben, mert ahogy korábban is említettem, egy 116 ezer forintos nyugdíjnál 2 ezer forintos emelkedésről beszélhetünk, addig egy 30-40 ezer forintos nyugdíj esetében alig pár száz forintról szólhatunk. Ők azok, akik biztosak abban, hogy nem tudják egyszerre kifizetni a számláikat, a gyógyszereiket és ételeiket. Azt kérem a kormánytól, hogy vizsgálja meg és tegyen érdemi lépéseket azért, hogy az átlag alatti nyugdíjasok helyzete érezhetően javuljon. Nem lehet elfogadható egyetlen kormány számára sem, hogy nyugdíjasainak jelentős része a létminimum alatt kénytelen leélni nyugdíjas éveit, főleg úgy nem, hogy az érintettek tisztességesen és becsületesen végigdolgozták életüket. Dolgozzon ki a kormányzat a nyugdíjasok, különösen a kisnyugdíjasok számára olyan programot, amely könnyebbé és élhetőbbé teszi ezt az életszakaszt. Ezt a tiszteletet minden nyugdíjas honfitársunk megérdemli, mivel élete során ezért az országért, Magyarországért, a benne élőkért dolgozott.

Végezetül ismételten fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy tovább kell erősíteni az öngondoskodást, érdemben oda kell figyelnünk a kisnyugdíjasokra, hogy a mostani helyzetük javuljon. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)