Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Majdnem másfél napja hallgatom itt a felszólalásokat, és a kormánypárti képviselőktől nagy érdeklődéssel várom, hogy végül is mikor fognak beszélni hazánk egyik legnagyobb problémájáról, az elvándorlásról, de eddig hiába vártam, még csak ezt a szót se hallottam kiejteni az önök szájából, és ezzel összefüggésben azokról a problémákról is, amelyek a fiatalok elvándorlását okozzák, nagyon kevés szó, szinte egyáltalán nem volt szó az eddigi felszólalások folyamán.

Tudom, hogy a garancia, a remény, a hitelesség nem költségvetési tételek, mégis nagyon fontos lenne, hogy sugározzák a benne szereplő számok ennek a generációnak ? amelyről tudjuk a felmérésekből, a különböző kutatásokból, hogy milyen nagy is ebben a generációban a hajlandóság ? az elvándorlási hajlandóságát. Illetve azt is tudjuk, hogy körülbelül félmillió magyar ? de egyes emberek szerint ez a becslés egy alulbecslés, de maradjunk a félmilliós számnál ?, félmillió honfitársunk már külföldön tartózkodik egyfajta gazdasági menekültként.

Nagyon sok kommunikációs panelt hallottunk önöktől már itt a költségvetésre, volt már ez a realitások költségvetése, a családokat segítő költségvetés, a bankelszámoltatás költségvetése. Nagyon boldog lennék, ha végre azt hallanám önöktől, hogy mondjuk, ez az elvándoroltakat hazahívó költségvetés, vagy az itthon lévő fiatalokat itthon tartó költségvetés, vagy valami hasonló jelzőt találnának ki, de nem véletlen, hogy önök ezt nem tették meg, és nem alkalmaznak ilyen szavakat erre a költségvetésre, merthogy nem is lehet, mert semmi olyan nincs ebben a költségvetésben, ami egyfajta reményt, biztatást adna a fiataloknak, hogy igenis az önök kormánya számít erre a generációra, pedig ? mondom még egyszer ? erre lenne szükség.

Amikor a felszólalásomra készültem, akkor az is eszembe jutott, hogy gyakorlatilag megtehetném azt is, hogy a tavalyi felszólalásomat előveszem, és újra felolvasom azt, mint ahogy önök is itt felolvasták a felszólalásaikat, és úgy gondolom, ez nem az én szégyenem lenne, hogy ugyanazt el lehet mondani erre a költségvetésre, amit egy évvel ezelőtt elmondtam. Ez sokkal inkább az önök szégyene, hogy nem tudnak előrelépést mutatni, nem tudnak olyan tételeket felmutatni ebben a nagy iratkupacban, ami tényleg egy mai fiatalnak biztató jelként megjelenhetne, és mutathatná, hogy igenis, számára itt van jövő az oktatásban, a munkaerőpiacon és számos olyan kérdéskörben, ami őket érinti.

Ha már itt említettem az oktatást, akkor egy kicsit ebbe mélyedjünk is bele! A mai nap folyamán már Rétvári Bencével folytattam egy párbeszédet, amely itt a pedagógusok helyzetéről szólt, és ő azzal vágott vissza, hogy lesz jövőre is pedagógusbér-emelés. Én részleteztem, hogy a pedagógusok akár most szombaton is egy tüntetés formájában fejezik ki a tiltakozásukat a kormány oktatáspolitikája és egyben a kormány jelenlegi költségvetési politikája ellen. Tehát ha igaz lenne mindaz, amit Rétvári Bence mond, hogy itt önök annyira megbecsülik a pedagógus szakmát, akkor talán nem lenne szükség erre a tüntetésre, akkor nem vonulnának több százan vagy több ezren ? ki tudja, mennyien lesznek ezen a tüntetésen ? az utcára, és fejeznék ki ily módon a tiltakozásukat.

De ha már Rétvári Bence erről annyira meg van győződve, akkor én ezúton is üzenem itt államtitkártársain keresztül, hogy ugyan, akkor menjen ki erre a szombati tüntetésre, menjen el oda személyesen, és győződjön meg arról, hogy mit gondolnak a mai pedagógusok a közoktatás, köznevelés helyzetéről. Mindegyik államtitkárt egyébként erre biztatom, sokkal hasznosabb lesz, mint bármelyik nemzeti konzultáció, ha személyesen mennek el oda, és gyűjtik be az ottani tapasztalatokat, élményeket. Egyáltalán arra is kíváncsi lennék, hogy el mernének-e egy ilyesmire menni. Én félek attól, hogy nem. Mi, jobbikosok többen ott leszünk ezen a tüntetésen, de korábban is megvolt a kapcsolatunk, a szoros kapcsolatunk a pedagógustársadalommal, tehát nem fog váratlanul érni az ott elhangzó panaszáradat.

Miért is mondjuk azt, hogy az oktatás mostohagyermeke ennek a költségvetésnek? Beszéljünk egy kicsit a KLIK-ről, erről is ma már többször szó esett. A tavalyi költségvetésben 484 milliárd forintot szántak a KLIK költségvetésére, és ezt kellett év közben 50 milliárd forinttal kiegészíteni ahhoz, hogy zavarmentesen tudjon lefolyni ez a tanév. A következő évben ehhez képest csak 524 milliárdot szánnak a KLIK-re, ami már önmagában kevesebb, mint amit az idei évben ennek az intézménynek a fenntartására szántak, arról még nem is beszélve, hogy Varga Mihály szerint is a pedagógus-életpályamodell újabb lépcsőfoka 38 milliárd forintos pluszigényt fog teremteni a KLIK működésével kapcsolatban.

Tehát látható, hogy nagyon komoly differencia van itt azon számok között, amit önök beterveztek és amire valójában szükség lenne az Intézményfenntartó Központ működéséhez. Komoly aggályokat vet fel a pedagógusokban, hogy vajon ezt az elbocsátásokkal próbálják kompenzálni, vagy esetleg iskolabezárásokkal, vagy átgondolatlan összevonásokkal, vagy ki fogja ezt megsínyleni, ki lesz itt a kárvallottja ennek a minimálisra betervezett költségvetésnek, merthogy lesznek sajnos; látható a tavalyi számokból, hogy nem lesz elég a most betervezett pénz.

Nézhetnénk az egyetemekre, főiskolákra szánt összeget is a költségvetésben. Önök nagyon cselesen ugye az előző évhez viszonyítanak, ahol tényleg néhány milliárd forintos emelkedés tapasztalható, de azért ha egy picit visszatekintünk, mondjuk, a 2011-es szintre, láthatjuk, hogy az akkori költségvetési soron az egyetemekre, főiskolákra 189 milliárd forint volt elkülönítve. Az idén ez a szám 143 milliárd, tehát 46 milliárd forinttal kevesebb, mondjuk, a négy évvel ezelőtti szinthez képest. Óriási összegekről beszélünk, és amikor arról beszélünk, hogy ebben az évben 40 milliárddal kevesebbet szánnak a felsőoktatásra, akkor azt is látni kell, hogy az előző években is a 2011-es szinthez képest ez a visszalépés megtörtént. Tehát ez egy halmozódó visszalépés a felsőoktatásra szánt összegek keretében.

Négy év alatt ? nem túlzás azt mondani ? 200 milliárd forinttal szántak kevesebbet az egyetemistákra, főiskolásokra, ami egyáltalán nem magyarázható meg mindösszesen azzal, hogy kevesebb lenne a hallgatói létszám, bár való igaz, hogy csökkent a hallgatói létszám. Ebben is érdemes lenne elgondolkodniuk a saját felelősségükön, mert emlékezhetünk arra, hogy amikor önök felvetették a tandíj bevezetésének ötletét, abban az évben 50 ezer fiatallal kevesebb jelentkezett a felsőoktatási intézményekbe, 144 ezer főről hirtelen 90 ezer főre csökkent a felsőoktatási jelentkezők száma.

Amellett, hogy az egyetemekre, főiskolákra ? véle­ményünk szerint ? kevés pénzt szánnak, a költségvetés kapcsán azt is meg kell említeni, hogy önök már rendszert csináltak abból, hogy szinte heti rendszerességgel zárolják különböző intézmények költségvetésének egy részét, okozva ezzel olyan problémát, amit sokszor nem tudnak áthidalni, hanem intézményen belüli valamifajta további zárolással vagy szénszünettel, vagy a diákokat, a hallgatókat megsanyarító intézkedésekkel tudnak csak kompenzálni. Úgyhogy ez is egy nagyon veszélyes folyamat, és tényleg gyakorlati példákat láthatunk, amikor az ösztöndíjakat nem tudják kifizetni, azokat az ösztöndíjakat, amelyek sok hallgatónak az egyetlen bevételi forrását jelentik, és attól, hogy mondjuk, nem kap az intézménytől ösztöndíjat, még neki igenis a kollégiumot, az albérletet fizetnie kell, neki napi szinten enni kell valamit, tankönyveket kell vásárolnia. Tehát éppen az ösztöndíját nem kapja meg az önök zárolásainak és az ilyen rendszerű költségvetési politikájuknak köszönhetően.

De lépjünk túl kicsit az oktatáson, ha már a fiatalok problémáiról kezdtem el beszélni, és a fiatalok reménytelen, költségvetés által sugalmazott reménytelen helyzetéről, mert ugyanazt el lehet mondani a lakhatás problémájáról is, ami szintén egy meghatározó problémája a 20-30-as generációnak: a legtöbb fiatalnak nincs lehetősége önálló lakásba költöznie.

(18.10)

Sok olyan ötletünk van, amit nem látunk megvalósulni a költségvetésben. Én most megpróbáltam olyanokat hozni, amik nemcsak a mi szavainkból hangzottak el, hanem önök által is. Biztos államtitkár úr is ismeri a Magyar Ifjúság 2020 című minisztériumi ? Emberi Erőforrások Minisztériuma - kö­tetet, ebben fogalmazták meg a bérlakás­programmal kapcsolatban, hogy meg kell teremteni egy mostaninál kiterjedtebb, jól működő, megfizethető szociális bérlakásszektort. Azért hozom ezt ide, mert mondom még egyszer, ezek nem a mi szavaink.

Mi évek óta szajkózzuk ezt, de önök eljutottak már odáig tavaly, hogy 2013-ban, amikor megjelent ez a kis kötet, önök is megfogalmazták ebben, hogy szükség lenne egy ilyenre. Ennek ellenére nem látjuk semmiféle megalapozását ebben a költségvetésben, pedig, mondom még egyszer, ez nagyon nagy lehetőség lenne a mai fiataloknak, hogy a piaci árnál jóval olcsóbban, annak töredékéért tudnának lakást bérelni, tudnák néhány év múlva azt megvásárolni, és mindezt értelemszerűen államilag kamattámogatott módon, és jelenthetné azt a lehetőséget ezeknek a fiataloknak, hogy tudnak a szüleiktől ilyen módon elszakadni, és önálló háztartásban életet kezdeni. Mégsem történik semmi e téren.

De hadd emlékeztessem önöket egy másik, ebben a kötetben megtalálható ígéretükre, aminek szintén nincs költségvetési fedezete. Ez az ifjúsági referensekre vonatkozik. Szintén ebben a Magyar Ifjúság 2020 című kötetben fogalmazták meg az önkormányzati feladatellátás finanszírozására vonatkozó javaslatukat. Ennek a beágyazása ennek ellenére nemhogy 2014-ben, 2015-ben sem történt meg, ifjúsági referensek tehát továbbra sem tudnak működni az önkormányzatoknál, pedig szintén nagyon fontos lenne, hogy a helyben lévő fiataloknak a pályakezdéstől kezdve a pályázatok figyelmükbe ajánlásán keresztül, a rendezvényszervezésen keresztül megteremtsék azt a környezetet ezeknek a fiataloknak, ami a helyben való lakást, az ott való hosszú távú tervezést segítené elő, amely szintén visszafogná az elvándorlási hajlandóságot.

Néhány szót még azért ifjúsági tételekről, csak hogy konkrétum is minél több hangozzon el. Gyermek- és ifjúsági szakmafejlesztési célokra 2011-ben még 155 millió forintot szántak, idei évben 28 millió forintot. Ez a 18 százaléka a 2011-es szintnek. A gyermek- és ifjúsági alapprogram támogatására 132 millió forint helyett 65 millió forintot szánnak. Két éve még szerepelt ilyen a költségvetésben, hogy ifjúsági rendezvények támogatása. Idén már erre sem tellett önöktől. Szintén szerepelt a gyermek- és ifjúsági célú üdültetés. Ez sem szerepel az idei költségvetésben. Nem szerepelnek a gyermek- és ifjúsági célú pályázatok sem, mint ahogy az oktatási, társadalmi, civil és nonprofit szervezetek, testületek, egyesületek, bizottságok támogatása sem. Tehát számos olyan tétel van, amely egyszerűen meg sem jelenik már az idei költségvetésben, ami pedig megjelenik, tételesen visszalépést okoz.

Még egy utolsót említenék, a kábítószer-fo­gyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatokat. Ez a sor ugyan megvan az idei költségvetésben is, mint néhány évvel ezelőtt, csak 2010-ben még 1 milliárd forintot szántak erre, 2012-ben 512 milliót, most már 355 millió forinttal kell beérni.

Összefoglalva: ha hasonlattal szeretnék élni, akkor ez a költségvetés egy állattal, mégpedig a rákkal lehetne leírható. Vagdalózik, mint ahogy számos példán keresztül bemutattam, vagdalózik, ahogy a rák szokott az ollójával, és hátrafelé halad. Hátrafelé halad, mert a források, az ifjúságra szánt források csökkennek, sőt néhol el is tűnnek, és ilyen hozzáállással ne is csodálkozzanak az elvándorlás magas hajlandóságán. Én arra szeretném kérni önöket, hogy még most változtassanak ezen, mert nem a Jobbik problémája a fiatalok elvándorlása, nem az ellenzék problémája, hanem ez az ország problémája.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)