A felszólalás szövege:
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő kétperces Spaller Endre képviselő úr, Kereszténydemokrata Néppárt.
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, igen tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Július 22-én lesz a hódító török szultáni sereg felett aratott nándorfehérvári diadal 555. évfordulója. Világraszóló győzelem született ezen a napon. A győzelem hírére III. Callixtus pápa módosított a korábban kiadott bulláján, s míg a győzelem előtti bullát a szorongó könyörgés szellemében fogalmazta meg, addig a győzelem után a módosított bulla szövegét már a keresztény öntudat erősítése szellemében írta. Idézem: "Isten győzelemre segítette a keresztényeket, azaz a déli harangszó és a déli harangozás alatt elmondott imák egyben a nándorfehérvári győzelemért való hálaadás kifejezői" - rögzítette a Szentatya.
Tisztelt Ház! Népünket az őseink átélt közös történelem, a közös emlékezet, az anyanyelv, az elmúlt több mint ezer esztendőben a közös keresztény neveltetés formálta nemzetté, magyar nemzetté. A nándorfehérvári diadal emléke egyszerre része a keresztény Európa és a magyarság közös emlékezetének. Minden nép elemi létfeltétele, hogy összetartozását és nemzeti mivoltát önmaga és a világ előtt felmutassa.
Napjainkban nekünk, magyaroknak rendkívüli erőfeszítésre volt szükségünk annak érdekében, hogy a romboló erkölcsi-gazdasági válságot leküzdjük. Az építkező jövő érdekében sok egyéb mellett közös reményt és öntudatot meríthetünk történelmünkből, helytállásaink és sikereink nagy példáiból. Ezek közül emelem most ki a nándorfehérvári diadalt, amely akkor Európát, az európai keresztény kultúrát mentette meg a pusztulástól. Legyen áldott az emléke Hunyadi Jánosnak, Kapisztrán Szent Jánosnak, Szilágyi Mihálynak, a családjukat, szülőföldjüket, hazájukat védelmező várkatonáknak, Hunyadi fegyelmezett és elszánt seregének és a népmissziós ferences prédikátor által toborzott népfelkelőknek!
Az elmúlt két évtizedben többen, egyénileg és közösségben egyaránt megfogalmaztuk a szándékot: a nándorfehérvári diadal napja, július 22-e legyen hivatalosan is nemzeti emléknap. Idézek egy javaslatból, amelyet Visy Zsolt régészprofesszor, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára fogalmazott, és amely javaslatot a Professzorok Batthyány Köre közgyűlése egyhangúlag támogatott.
Idézet a szövegből, a javaslatból: "Ez az esemény kivételesen alkalmas a magyar nép helytállásának, európaiságának bizonyítására egy olyan időben, amikor erre a legnagyobb szükségünk van. A nándorfehérvári diadal tanulsága több mint 550 éves, és egy olyan időből származik, amikor más népek és országok nem kényszerültek olyan áldozatok meghozatalára Európáért, mint a Magyar Királyság és népe. Nándorfehérvár ugyanakkor a nemzetközi összefogás olyan sikeres múltbeli példája, amelynek csak pozitív üzenete van, és egyetlen nép ellen sem irányul."
Hozzáteszem: ez a nap, július 22-e lehetne hivatalos emléknapja Európának, a keresztény európai közösségnek is - erről azonban dönteni nem a mi hatáskörünk. De a magunk öntudata és nemzeti emléknapjaink dolgában mi vagyunk illetékesek.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, támogassák azt az országgyűlési határozati javaslatot, amelyet a nándorfehérvári diadal napjának, 1456. július 22-ének nemzeti emléknappá nyilvánítása érdekében L. Simon Lászlóval és Nagy Gábor Tamás képviselőtársammal terjesztünk elő. A harangok délben - itthon és a nagyvilágban - Hunyadiék dicsőségét, rendkívüli teljesítményét hirdetik. A harangok értünk és nekünk is szólnak. Adjon ez erőt a jelen küzdelmeiben, a nemzeti jövendő érdekében!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.)
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A kisüzemi sörfőzdék az 1990-es években alakultak, jellemzően kevés létszámot foglalkoztató családi vállalkozásként. A kezdeti, kedvező jogi és gazdasági körülmények hatására számuk meghaladta a 300-at. A kisüzemi sörfőzdére vonatkozó jövedéki és egyéb jogszabályok az elmúlt időszakban azonos követelményeket, adott esetben rendkívüli terheket róttak a sörfőzdékre, mint a nagy tőkeerővel és létszámmal rendelkező sörgyárakra, ami a kisüzemi sörfőzdéket kifejezetten hátrányos helyzetbe hozta.
A kisüzemi sörfőzdék létszáma jelenleg 50 körüli. A hazai sörtermelés körülbelül 0,1 százalékát állítják elő, piaci részesedésük tehát igen csekély. A vendéglátásban, a turizmusban viszont jelentős a szerepük, mert sajátos technológiával általában egyedi ízesítésű sört állítanak elő, fennmaradásuk a magyar élelmiszergyártásban szükséges. Emellett indokolt a kisvállalkozási formában működő sörfőzdék jogi támogatása is.
Több uniós ország olyan jogi környezetet alakított ki, amelyben a fenti tevékenységet végzők is boldogulhatnak. Igen nagy a megbecsülésük, és sikeresnek mondhatók ezek a kis, nemzeti sörfőzdék például Németországban, Csehországban, ahol jelentős adókedvezményt biztosítanak ezeknek a vállalkozásoknak. Az Európai Unió irányelvei szerint a kedvezményes adómérték tekintetében - idézem az irányelvet - független kisüzemi sörfőzde az a sörfőzde, amely jogi és gazdasági szempontból független minden más sörfőzdétől, amely minden más telephelyétől fizikailag elkülönült telephelyet használ, s amely nem licencelv alapján működik. Kérdezem, van-e erre nálunk lehetőség, kedves államtitkár úr.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az első szabad választás előtt két és fél esztendővel, 1987 szeptemberében Lakiteleken a politikai tűrés és tilalom határán "A magyarság esélyei" címmel szerveztünk találkozót. A mintegy 180 résztvevő közül egyedül nekem adatott meg, hogy képviselőként a tisztelt Ház előtt szembesítsem akkori s a találkozót követő gondolatainkat most, amikor az új korszak kezdetét jelentő alaptörvényünk vitája történik.
Mi, a Magyar Demokrata Fórum lakiteleki alapítói akkor az 1949-es alkotmányhoz képest új alkotmány létrehozását támogattuk, de nem egy kerekasztal-társaság körében, és nem a Nemzeti Kerekasztal keretében, hanem alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását akartuk és javasoltuk. Ezzel a kezdeményezéssel határozottan szembehelyezkedtünk a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szabad Demokraták Szövetsége törekvéseivel. Az alkotmányozó nemzetgyűléshez 1990 tavaszán a parlamenti választáson sem kaptunk kétharmados felhatalmazást a választóktól. Meggyőződésem, hogy ha az MDF-et alapítók álláspontja érvényesül, akkor is szükség lett volna ugyan módosításokra az évek során, hiszen olyan természetű és olyan arányú változásokon ment át az ország és az egész térségünk, hogy azt valószínűleg több-kevesebb módosítással az alkotmányban is követni kellett volna.
Ugyanakkor állítom, hogy az elmúlt két évtizednyi idő országunk, nemzetünk számára mégis kedvezőbben alakulhatott volna, mint így, a toldozott-foldozott alkotmánnyal, amely sem a magyar történelmi hagyományoknak, sem a rendszerváltás követelményeinek nem felelt meg. Ezért nem valósulhatott meg a történelmi igazságtétel, még a Zétényi-Takács-féle javaslat is elbukott, és ezért torzult el a privatizáció, és lett a nemzeti vagyon - szellemi és dologi egyaránt - a gátlástalan hazai és nemzetközi haszonélvezők és bűnözők martaléka. Most, a kétharmados történelmi felhatalmazás birtokában a Magyar Országgyűlés alkotmányozó nemzetgyűléssé nyilvánította lényegében magát, és ezzel mi, kormánypárti képviselők történelmi felelősséget vettünk a vállunkra.
Anélkül, hogy ennek ürügyén a történelmi rendszerváltó folyamat kezdeteinek történetébe bocsátkoznék, kötelességem megemlékezni arról, hogy a lakiteleki alapítók - és több ezren, több tízezren - eredeti programjában és nyilatkozataiban már jórészt ott voltak elemeiben azok az alapelvek, eszmei értékek, amelyek a mostani alkotmányozó folyamatban is szerepet kapnak, és kell hogy szerepet kapjanak. Mert nemzetünk alkotmánya, alaptörvénye nem a pillanatnak szól, nem a semmiből, hanem történelmi hazánk, országunk, nemzetünk történetéből fakad, és nem egy párt tulajdona, hanem a magyar nemzeté. Az alkotmányozás alapja természetesen a magyar történeti alkotmány kell legyen, de figyelemmel a közelmúlt eseményeire és a magyarság jogos mai igényeire is.
Engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket az eredeti, a lakiteleki alapítók által jegyzett, az MDF két korai dokumentumára, amelyeknek szellemisége és néhány konkrét elvi álláspontja mindmáig nem veszített semmit időszerűségéből. Az egyik a Lakiteleki nyilatkozat, amely a lakiteleki találkozó eredményeként született 1987. szeptember 27-én. Ez a Lakiteleki nyilatkozat társadalmi közmegegyezést sürgetett a jövő Magyarországának alkotmányossági berendezkedése érdekében. Ez a megfogalmazás azt sugallja, hogy a hatalom gyakorlásában részt vevő 10-15 százaléknyi népességet meg kell fosztani a hatalomgyakorlás privilégiumától. Lám, ma is tetten érhető az az igény, hogy ez a 10-15 százaléknyi kisebbség kívánja meghatározni az alkotmányozás menetét, és még ma is hangoskodva, majd teátrális távolmaradással ragaszkodik Kádár-kori előjogaihoz.
Az 1987-ben született politikai nyilatkozat megállapította, idézem, ma is érvényes mondatok ezek: "A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe" - írtuk 1987 szeptemberében. Ez utóbbi megállapításról elmondhatjuk, hogy az a bizonyos közösen vállalható jövőkép éppen most formálódik, nem utolsósorban éppen a mostani alkotmányozási folyamat révén. Rendkívüli eseménynek tartom, hogy a választásokon elért kétharmados parlamenti többség a Fidesz-KDNP-frakciószövetségnek lehetővé teszi, hogy az alkotmányozásra, Magyarország alaptörvényének elfogadására sor kerüljön.
A lakiteleki alapítók által jegyzett korabeli MDF '88-ban elfogadta alapítólevelét. Az alapítólevél ma is érvényes pontjait egészítem ki néhány olyan céllal, amely 20 év keserű tapasztalatából következik, és súlyos kötelezettséget ró valamennyiünkre, és akkor lényegében az alaptörvényünk elvileg megalapozza a további törvénykezés irányát és szellemét, a kétharmados sarkalatos törvényeket. Mindenekelőtt ki kell egészíteni azzal - amit az előttünk fekvő tervezet meg is tesz, és amit két évtizeddel korábban kellett volna megtenni -, hogy nincs jogfolytonosság a mai demokratikus és az előző diktatórikus rendszer között. Továbbá azzal, hogy a nemzeti tulajdont - már ami még megmaradt belőle - védeni kell, és különösen erős védelmet kell nyújtani a magyar termőföldnek és a vízkészletnek, legyen az bármilyen jellegű vízvagyon, hiszen az nemcsak a jelen, de még inkább a jövő nemzedékek kincse, amelyet nincs jogunk eltékozolni és idegen kézre adni. Hasonlóképpen védelemben kell részesíteni nemzeti hagyományainkat, jelképeinket, szellemi-kulturális értékeinket, és támogatni mindazokat a törekvéseket, amelyek a magyarság megrongált öntudatát és önbecsülését itthon és külföldön segíthetnek helyreállítani.
Megfontolásra ajánlom többek között a Százak Tanácsa és a Szociális Unió által javasolt felsőház létrehozását is, bár a kétkamarás magyar parlament bevezetését magam is csak 2014 után látom megvalósíthatónak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én az előterjesztett tervezettel, annak szellemével és irányultságával egyetértek. Ezzel együtt javaslom és kérem a fentiek figyelembevételét az alaptörvény végső szövegének kialakításakor. 1987-ben a Lakiteleki nyilatkozat zárómondata a következő volt: "Hisszük, hogy a megújhodás erőinek széles körű összefogásával kijuthatunk a válságból." Nos, a választók által megadatott kétharmados parlamenti többség és az alaptörvény létrehozását segítő mintegy egymilliónyi hozzászólásnak, tanácsnak és véleménynek a birtokában bárki beláthatja: ennek a zárómondatnak a tartalma is megvalósulhat. Új korszak kezdetén vagyunk. A neheze, tisztelt Ház, képviselőtársaim, most kezdődik.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(11.20)
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Németországi barátaink hívták föl a figyelmünket egy olyan ügyre, amely nagymértékben befolyásolhatja, illetve korlátozhatja a megalkotás alatt álló, a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló törvény céljainak elérését. Az történt, hogy 2010. április 8. napján Orbán Emese - u betűvel - ungarikum megjelölés alatt nemzeti védjegybejelentést tett a német szabadalmi hivatal előtt. A hivatal e kérelmet elutasította, ahogy ugyanerre a sorsra jutott szintén az előbb említett németországi lakcímmel rendelkező hölgy által benyújtott, 2010. július 15-ei azonos védjegy-bejelentési kérelem. 2010. november 4. napján újabb kísérlet történt az ungarikum megjelölés németországi levédésére. Ezen regisztrációs eljárás jelenleg is folyamatban van a német nemzeti védjegyhivatal előtt.
Miről is van szó? A dokumentumok alapján látható, hogy ehető és iható termékekről van szó. Sorolom: véres hurka, vaj, hús, ecetes uborka, húskivonat, tejitalok, gyümölcszselék, péksütemények, méz, húspástétomok, szószok, alkoholos italok, esszenciák, kivonatok, alkoholtartalmú gyümölcsitalok, bor, pálinka, italpárlatok, alkoholtartalmú gyümölcskivonatok, likőrök, snapszok, emésztést javító likőrök. És csak az idő szorításában kommentár nélkül mondom: ungarikum névjegy, védjegy alatt akarják eladni a nem tudom, honnan származó kávét, teát, kakaót, cukrot, rizst, halat, szárnyast, vadat és így tovább.
Kérdésem nagyon egyszerű: kivizsgálták-e ezt az ügyet, államtitkár úr? Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ezt az országgyűlési határozati javaslatot Kőszegi Zoltánnal, Nagy Gábor Tamással és Simicskó István képviselőtársammal jegyeztük, de jegyezhettük volna a patkó bármely oldalán a képviselőtársaim nagy többségével, hiszen érzékelni lehet azt az ösztönzést, amelyet kapunk a parlament minden részéről, de kapunk a parlament falain túlról is, hiszen az országnak nincs olyan szöglete, ahonnan ne érkezett volna az elmúlt esztendőkben javaslat, indítvány, érdeklődés, ösztönzés, hogy ez az országgyűlési határozati javaslat megszülessen. Külön köszöntöm az itt jelen lévő Visy Zsoltot, aki a Professzorok Batthyány Köre nevében állt föl egy gyűlésen, és fogalmazta meg a javaslatát a saját, illetve a társai nevében.
2011. július 22-én lesz a hódításra induló török szultáni sereg felett aratott nándorfehérvári diadal 555. évfordulója. Világraszóló győzelem született ezen a napon. A győzelem hírére III. Callixtus pápa módosított a korábban kiadott bulláján, s míg a győzelem előtti bullát a szorongó könyörgés szellemében fogalmazta meg, addig a győzelem után a módosított bulla szövegét már a keresztény öntudat erősítése szellemében írta. Idézzük: "Isten győzelemre segítette a keresztényeket, azaz a déli harangszó és a déli harangozás alatt elmondott imák egyben a nándorfehérvári győzelemért való hálaadás kifejezői" - rögzítette a Szentatya.
Népünket a közös történelem, az anyanyelv, az elmúlt több mint ezer esztendőben a közös keresztény neveltetés formálta nemzetté, magyar nemzetté. A nándorfehérvári diadal emléke egyszerre része a keresztény Európa és a magyarság közös emlékezetének. Minden nép elemi létfeltétele, hogy összetartozását és nemzeti mivoltát önmaga és a világ előtt felmutassa, különösen akkor, ha ez az összetartozás-tudat a keresztény világ többi népeihez való kapcsolódásunknak is jó példája.
Napjainkban nekünk, magyaroknak rendkívüli erőfeszítésre van szükségünk annak érdekében, hogy a romboló erkölcsi-gazdasági válságot leküzdjük. Az építkező jövő érdekében sok egyéb mellett közös reményt és öntudatot meríthetünk történelmünkből, helytállásaink és sikereink nagy példáiból. Ezek közül való az a nándorfehérvári diadal, amely akkor Európát, az európai keresztény kultúrát mentette meg a pusztulástól.
Legyen áldott az emléke Hunyadi Jánosnak, Kapisztrán Szent Jánosnak, Szilágyi Mihálynak, a családjukat, szülőföldjüket, hazájukat védelmező várkatonáknak, Hunyadi fegyelmezett és elszánt seregének, és a népmissziós ferences prédikátor által toborzott népfelkelőknek!
Ez a hazaszeretet és a keresztény hit győzedelmeskedett akkor a hódítók túlerején, védte meg Magyarország függetlenségét, és állította meg csaknem 70 esztendőre az Oszmán Birodalom nyugati terjeszkedését Európában. A kezdetben buzdításként meghúzott harangok 1456. július 22-e óta a hálaadás harangjaiként zúgnak minden délben a keresztény világban. Az emléknap célja, hogy nemzetünk minden évfordulón méltó módon emlékezhessen a nándorfehérvári hősök áldozatára, és hazaszeretetükből bátorítást nyerjen jelen és jövőbeni erőfeszítéseihez.
Petőfit idézem befejezésül, és e szellemben kérem a Ház támogatását: "Nemzetünk, e nagy folyó, mely / Mindig százfelé szakadt / Egyesítse innepénél / A különvált ágakat."
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik padsoraiban.)
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszönöm szépen Farkas Gergely képviselő úr gondolatait. A négy javaslatából hármat ismerek. Ezek közül nem tudom támogatni azt, amelyikben vezérgondolatot ad, hogy mit hangsúlyozzanak majd az ünnepi beszédekben, és nem tudom támogatni azt sem, hogy módszertani segédanyagot ad, hogy miket kössünk az emléknaphoz. Viszont tudom támogatni és erre fogom kérni az illetékes bizottságot, hogy illesszék be a "közoktatási intézményeket" és az "egyházakat" kifejezést.
Köszönöm szépen.
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Megerősítem, amit mondtam az általános vitában, hogy azt a módosító javaslatot, amely beilleszti a "közoktatási intézményeket és az egyházakat" szövegrészt, azt támogatni fogjuk.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A választások előtt drámai sorskérdés volt, hogy akarunk-e önállóságában megerősödött magyar államiságot, nemzeti érdekeinket és értékeinket előtérbe helyező és azokat képviselni tudó erős kormányzatot, igazságosabb társadalmi elosztást, tisztességes népképviseletet, keresztény templomot és nevelő iskolát, teljesebb, igazabb jogállamiságot, és képesek vagyunk-e a közös cél érdekében közösen cselekedni és építkezni, Kölcseyt idézem: "egy pontra vonulni". Ebben a szellemben, ezzel az elszánt akarattal gyülekeztünk annak idején, '87-ben Lakiteleken Bíró Zoltánnal, Csengey Dénessel, Csoóri Sándorral, Csurka Istvánnal, Fekete Gyulával, Für Lajossal, Joó Rudolffal, Kiss Gy. Csabával és másokkal. Akkor más szándékok és érdekek erősebbnek bizonyultak, nagyrészt más útra terelték a változásokat. Most bebizonyosodhat, hogy ezrek és tízezrek helyi, közéleti erőfeszítése, áldozata nem volt hiábavaló.
A kétharmados történelmi felhatalmazás az elmúlt év tavaszán arra adott rendkívüli lehetőséget, hogy a '80-as évek végének lendületével, az elmúlt két évtized fegyelmező tapasztalataival formáljuk újjá Magyarországot. A kormányzati munka egy éve nyilvánvalóan nem eshet azonos elbírálás alá a kormánypártok és az ellenzéki képviselők részéről. Van azonban egy felső fórum, amelynek ítélkezése a mieinknél fontosabb, ez pedig a társadalom többségének az akár ki nem mondott minősítése a kormány és személy szerint a kormányfő munkájáról.
Úgy érzékelem, hogy az emberek többsége még rossz anyagi helyzete, gyengébb életminősége ellenére is belátja ennek a kormánynak súlyos terheit, és méltányolja erőfeszítéseit. Valószínűleg megéreznek valamit abból a magyar választók, hogy az új Orbán-kormány fellépésével, Magyarország Alaptörvényének elfogadásával új korszak vette kezdetét, és ennek a korszaknak a főbb jellemzőit kell látni és láttatni ahhoz, hogy meg tudjuk becsülni a jelentőségét.
Számos jele van ennek abban a külpolitikai irányváltásban is, amely mindenki számára jól láthatóan, a korábbiaknál sokkal tágasabb kaput nyitott a Nyugat után a keleti kapcsolatok számára is. Felismerve, hogy erős nemzetközi pénzügyi és politikai szorítások közepette is van egyfajta harmadik út, ha élni tudunk és akarunk Magyarország sajátos kelet-közép-európai helyzetével és történelmi adottságaival.
Kiemelkedően fontosnak tartom a népi mozgalom eszméinek követésében azt a hangsúlyt, amelyet ez a kormányzat helyezett a falu és általában a vidéki Magyarország, a mezőgazdasági termelés, a gazdatársadalom és mindezzel együtt a magyar vidék kulturális, erkölcsi értékeinek újraélesztésére és támogatására vagy a családpolitikai intézkedésekre. Mintha emlékeztetne többek között a múlt század '20-as éveinek lendületére, Prohászka szociális tanításaira, Klebelsberg szellemi honvédelmére, tudatos építkezésére vagy a Bartha Miklós Társaság Fábián Dániel és József Attila szerkesztette "Ki a faluba!" című kiáltványának a szándékára.
Felidézem magamban Kodolányi János egykori kétségbeejtő ormánsági látleletét vagy amit Illyés Gyula írt a pusztuló magyarságról, vagy a Puszták népe egyik-másik jellemző képét a magyar élet mélységeiről. De felidézem egyszersmind a népi írók magyar jövendőre vonatkozó terveit és látomásait: Németh László minőségi forradalmát, a Kert-Magyarország ideáját, az 1943-as szárszói találkozón elhangzott gondolatokat, Veress Péternek a paraszti jövendőről szóló elképzeléseit. Ezek egy része változott körülményekhez igazítva, de mintha korszerű formában visszaköszönne ebben az új korszakban az Orbán-kormányzat számos törekvésében.
Úgy vélem, hogy ez az egy év egy nagy előrelépést és jó alapozást jelent a következő esztendőkhöz. Úgy vélem, hogy mi, magyarok most mintát adunk ahhoz, hogy ne tévelyegjünk tovább a különféle labirintusokban, hanem találjuk meg a magunk útját, legyünk ebben kezdeményezőek akkor is, amikor átadjuk az uniós elnökség megtisztelő feladatát Lengyelországnak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Eötvös József parlamenti beszédének egyikében így érvel: "Általános tapasztalás bizonyítja, hogy ahol a népoktatás magasabb fokra emelkedett, ez mindenütt csak az állam közbejöttével sikerült, s valóban alig fogja valaki kétségbe vonni, hogy valamint az egyháznak érdeke, sőt kötelessége, hogy a gyermekekből jó keresztényeket neveljen, éppúgy kötelessége az államnak az is, hogy ott, ahol a szülők vagy az egyház a gyermekek oktatásáról nem gondoskodnak, az állam vállalja magára ezt a felelősséget."
Tisztelt Országgyűlés! A mintegy másfél évszázada elhangzott gondolatokról eszébe jut az embernek a most előterjesztett törvényjavaslat körüli vita. Ebben a vitában elhangzott az a vád, hogy a törvényjavaslat államosítja a közoktatást. Vegyük végre tudomásul, hogy a gyermekek nevelése és oktatása megköveteli az állami feladatvállalást, és olyan arányban követeli meg, amilyen mértékben mások azt nem képesek megfelelően ellátni. Vagyis az állam nem tesz egyebet, mint azt, hogy a nemzet jövője érdekében feladatot és felelősséget vállal magára, mert ez a kötelessége. A törvényjavaslat megfelel ennek a követelménynek.
Az államnak kötelessége az is, hogy a társadalom életében fontos ügyekben ésszerű rendet alakítson ki. Azzal, hogy a törvényjavaslat a köznevelésről szól, eleve jelzi, hogy a közoktatási rendszert a nevelés eszközének is kell tekinteni, és eszménye a nevelő iskola, ahol nemcsak ismereteket közvetítenek, hanem jobb magyar honpolgárokat akarnak nevelni. Egyúttal le kell számolni azzal az álliberális szemlélettel, amely egyszerűen szolgáltatásnak tekintette az iskolai oktatást. Végre most a törvény egész szellemisége elutasítja ezt az álláspontot, és nem engedi üzletközpontnak nézni a magyar iskolát, ahol vásárlói igények vagy igénytelenségek szerint szolgálják ki a tanulókat, illetve a szülőket. Rendet tesz tehát elsősorban éppen abban, amit a szocialista-liberális oktatáspolitika szemléleti szinten is lezüllesztett, és képtelenül torz gyakorlatot eredményezett.
A törvényjavaslat törekszik arra, hogy a pedagógustársadalom hosszú ideje alaposan megtépázott tekintélyét helyreállítsa, és a pedagóguspálya becsületét, vonzását növelje a pedagógus szemében is. Lehet hinni vagy kételkedni abban, hogy az ország gazdasági helyzete mit enged meg most vagy később a pedagógusok anyagi helyzetének a javítására, de ez a törvényjavaslat nagyon helyesen megelőlegezi az állam kötelességvállalását ebben a vonatkozásban is.
Tisztelt Országgyűlés! Csak támogatni tudom a törvényjavaslat rendelkezését a kisiskolák, illetve a kistelepülések iskolái érdekében. Arra kell törekedni, hogy mindenütt, ahol csak lehetséges, meg kell tartani és erősíteni az általános iskola alsó és felső tagozatának a létét is. Klebelsberg gondolata ma is érvényes: az iskola akkor van jó helyen, ha a gyerek gyalog is el tud menni az iskolájába. Fontos, hogy a gyerek ameddig csak lehetséges, maradjon helyben, a szülők és a helyi kapcsolatok körében, mert ez a nevelése, nevelődése érdekében is nagy előnyt jelent. Ahol utaztatásra van szükség a települések között, ott inkább a pedagógus utazzon, mint a gyerek.
Az ismereteket illetően a törvényjavaslatnak nem kell többet rendelkeznie, mint amennyit most tesz. A Nemzeti alaptanterv ad majd választ arra, hogy mi legyen az a közműveltségi anyag és a nemzeti kultúránkból kiemelt értékek sora, amelyik feltétlenül és kötelezően része kell legyen a köznevelés rendszeréből kilépő fiatal műveltségének. A kompetenciák divatossá tett hangsúlyozása helyett e törvényjavaslatban is, majd pedig a Nemzeti alaptantervben is a tárgyi ismeretek, az általános műveltség legfontosabb elemeinek elsajátításáról és az alapvető erkölcsi és honpolgári erények fejlesztéséről kell beszélni, és ennek megfelelően kell alakítani a Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek anyagát. Így fog ez történni, és erre a kormányzat és ez a tanügyi szakmai vezetés garanciát jelent.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
SZILÁGYI PÉTER (LMP): Elnök úr, köszönöm a szót. Bár az LMP időkerete is eléggé alacsony, és körülbelül háromszor annyi időre lenne szükségünk, azonban szolidaritásból Ivády Gábor...
ELNÖK: Bocsásson meg, képviselő úr, ismételje meg, mert nem lehetett hallani.
SZILÁGYI PÉTER (LMP): Az a lényeg, hogy Ivády Gábor képviselő úrnak két percet szeretnék az LMP időkeretéből szolidaritásból átadni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Szilágyi György képviselő úr következik, Jobbik.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Scheiring Gábor és Vágó Gábor, az LMP képviselői, azonnali kérdést kívánnak feltenni a miniszterelnök úrnak: "Mikor vállalja a felelősséget végre, és mikor meneszti végre a nemzetgazdasági minisztert?" címmel.
Megkérdezem a képviselő urakat, elfogadják-e a válaszadásra kijelölt Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter urat, vagy pedig megvárják a miniszterelnök urat. Képviselő úr? (Scheiring Gábor: Köszönöm, elnök úr, de megvárjuk a miniszterelnök úr válaszadását.) Köszönöm szépen. A miniszterelnök úrnak a második soron következő azonnali kérdések órájában kell akkor válaszolnia.
Tisztelt Országgyűlés! Kaufer Virág, az LMP képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a nemzeti erőforrás miniszternek: "Mennyit spórol a kormány a szegényeken?" címmel. Megkérdezem a képviselő asszonyt, elfogadja-e Soltész Miklós államtitkár urat. (Kaufer Virág: Köszönöm szépen, elfogadom az államtitkár urat.) Elfogadja, akkor öné a szó, képviselő asszony.
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Nemegyszer hallgattam együttérzéssel onnan a pulpitusról képviselőtársaimat, amint a bőség zavarával küzdöttek, és bizony nehéz volt az időzavaron túl lenni, megküzdeni vele, és tömöríteni a mondandót - most nekem is nagyon nehéz feladatom lesz, bár segítségül hívtam ezeket a könyveket illusztrációnak. A hungarikumokról, a magyar értékekről próbálok dióhéjban beszélni, és egy másik felszólalásban majd a törvényről is bővebben.
Rendkívül nagy várakozás és elvárás is előzi meg ezt a törvénytervezetet, és ez a bőség zavara érzékelhető volt már 2008 tavaszán, amikor is elévülhetetlen érdemeket szerzett Simicskó képviselőtársam a hozzá csatlakozó Medgyasszay Lászlóval azzal, hogy megkísérelték egy országgyűlési határozattal elindítani ezt a folyamatot. És dicséret illeti, elismerés illeti Gőgös Zoltán akkori államtitkár urat, munkatársait, hogy megvolt a fogadókészség, és valóban hozzáláttak egy olyan munkához, amelynek ugyan már volt előzménye ott, a hagyományok, ízek, régiók és más területen is, egyáltalán az elmúlt évszázadban, az elmúlt évezredben nagyon sok előzménye volt annak, hogy az értékeket számba vegyük, hogy az értékekre ügyeljünk, oltalmazzuk, működtessük. Tehát itt most valóban Simicskó képviselőtársamék inkább egy korszakot kezdtek ezzel az országgyűlési határozattal, és akkor tapasztaltam azt, hogy milyen rendkívüli az érdeklődés a Kárpát-medencében, különösen akkor, amikor a parlament nyilvánvalóvá tette, hogy nemcsak országhatáron belüli magyar értékekre, hungarikumokra ügyel, gondol, oltalmaz, védelmez és vesz számba, hanem a Kárpát-medence, egyáltalán a magyarság értékeit. Magam is szétküldtem az országgyűlési határozattervezetet, és több mint 600 javaslat, mondandó, tanulmány, levél, két mondat, biztatás érkezett, elképesztő volt. És meg kell hogy mondjam, én kezdetben, 20 évvel ezelőtt könyvet tudtam volna írni az értékekről, és egyre bizonytalanabb lettem, ahogy haladunk a hungarikumtörvény megalkotása felé, egyre óvatosabb vagyok, egyre nehezebben fogalmazok meg mondatokat.
Az a 2008 tavaszán, júniusában véglegesített országgyűlési határozat tehát mindenképpen elindított egy nagyszerű folyamatot, és megint csak Gőgös Zoltán államtitkár úrékat illeti az elismerés azért, hogy azt a jelentést, amelyre kötelezte őket a parlament, a határozat, nem kevés munkával elkészítették. És tapasztalhattuk itt a parlamentben is, a felsőházi termi összejöveteleken három alkalommal - több mint 120 kiselőadás hangzott el ezen három alkalommal -, hogy oda is felkészülten jöttek, és jöttek a Kárpát-medence minden részéből, felelősen, megcsiszolt, megfontolt mondatokkal, hiszen 4-5-6 percek jutottak egy-egy előadóra, egy-egy vetített képes beszámolóra.
Munkacsoportot hoztunk létre, és fel kellett mérnünk azt is, hogy bizony itt az országban nagyon sok egyesület, alapítvány, klub, szerveződés, cég foglalkozik ezzel szinte hivatásszerűen. Ilyen például a Magyar Örökség-díj bizottsága, amely '95 óta, vagy a Magyar Munka Magyar Érték Alapítvány, a Premium Hungaricum Egyesület, a Hungarikum Szövetség, nagyon izgalmas a TÉKA tájérték-adatbázisa, tájértékkatasztere a Corvinus Egyetemen, de az olyanok, mint a Vas megyei Közkincs-kerekasztal, és lehetne szinte minden megyéből, minden tájról hozni egy-egy jó példát arról, hogy felerősödött egy értékőrző, értékmegfogalmazó, értéket számba vevő, lajstromozó, kiállításokon mindezeket bemutató, tulajdonképpen nagyon izgalmas nemzeti mozgalom.
(10.00)
Több mint harminc hungarikum néven bejegyzett cég van. Tudjuk, hogy ezek közül van, amelyik megszűnt, van, amelyik igazán csak vegetált, van, amelyik próbálkozott, volt egy fölfelé ívelő szakasza. Nem mindenkor segítette akár a gazdaságpolitika sem az ő törekvéseiket. Ugyanakkor elindítottunk egy folyamatot a megyékben, amelynek a célja az volt, hogy felmérjük egy-egy kisebb tájban az értékeket, megszólítsuk az értéket teremtő embert, közösséget, a véleményüket meghallgassuk, egyáltalán mozgósítsuk az országot, a Kárpát-medencét ebben az ügyben. Bács-Kiskun megyében mind a tíz kistérségben, Veszprém, Csongrád, Fejér, Szabolcs-Szatmár megyében közel kétszáz rendezvény volt, amelyekről csak én tudok, amelyekhez valamilyen közöm volt. De ezenkívül ennek, nem tudom, hányszorosa volt a rendezvények, konferenciák, különféle bemutatók, kiállítások, vásárok, falunap keretében megjelenő értékbemutatók, hungarikumbemutatók száma. S külön hadd köszönjem meg annak a szűkebb csapatnak, aki velem együtt dolgozott ebben, elsősorban Simicskó Istvánnak, aki a kezdetektől segített ebben, aztán Bányai Gábor, Polyák Albert, Imre Károly, Nagy Sándor, Horváth Zsolt képviselőtársaim, Sira Magdolna, Bartos Mónika, Balogh László, Font Sándor és Birinyi József.
Valóban egy olyan munka kezdődött, amelyben érzékelhető volt, hogy bizony nagyon nehéz lesz törvényt alkotni, mert a jó törvény nem zavarja túlságosan az életet, és tartottunk attól, hogy vagy túl részletező lesz, vagy pedig nem lesz elegendő költségvetési támogatás, nem lesz mindenütt arra alkalmas fogékonyság, hogy a törvény zavartalanul működjön. Könyvtárnyi anyag van erről, és én a magam könyvtárából nem is mertem már tovább keresgélni, mert csak jöttek és jöttek elő azok a könyvek, amelyeket azért is fogok most illusztrációképpen legalább fölmutatni, hogy érzékeljük, milyen sokszínű a hungarikum, a magyar érték világa.
Három-négy esztendővel ezelőtt próbáltam megfogalmazni, hogy mit értek hungarikum alatt. Felidézem ezt: "A hungarikumok olyan sajátos föld alatti, föld feletti természeti kincsek, történelmi emlékek, hagyományok, tájértékek, szellemi és tárgyi csúcsteljesítmények, tudományos elméletek, módszerek, találmányok, sportelemek, művészeti alkotások, növények, állatok, ételek, italok, amelyek tulajdonságai között lényeges és kiemelkedő a magyar nemzeti jelleg, és minőségükkel öregbítik hírnevünket, megbecsülésünket szerte a világban. Hungarikumértéket elsősorban az képviselhet, aminek hagyományai, gyökerei vannak a múltban, a magyar múltban, élő részei a jelennek, s rendelkezik a jövőbeli életképességgel, így a fejlődés távlataiban."
Az első számú hungarikum - elhangzott a vita első részében - a magyar anyanyelv. Anyanyelvünk. Én szándékosan egy gondolkodtató, játékos könyvet választottam, Kiss Dénes: Bábel után, esszék, tanulmányok a magyar nyelvről. És a magyar rovásírás. Ez a könyv az Egri csillagok rovásírással. Itt van a Magyarországért Alapítvány egyik kiadványa. Négyszázötvenen kapták meg eddig a Magyar Örökség-díjat, amely kapcsolódik a hungarikumok, a magyar értékek világához. Ennek a vezetője Hámori akadémikus. És jól tudjuk, hogy hungarikum és a világ száz csodája között ott van a magyar Parlament. Gyönyörű könyvben is szerepel. A magyar Parlamentet egy puzzle játékkal lehet kirakni, amely puzzle játékhoz ilyen dobozban lehet hozzájutni. Származási helye: Kína. (Derültség.) Remélem, előbb-utóbb a magyar játékipar is megtalálja annak a lehetőségét, hogy akár ilyen formában az oktatásban, a nevelésben, az iskolában is különféle formában - majd látunk is erre példát - jelenjenek meg a magyar értékek, hungarikumok.
Ez a világörökség, a budai várnegyed és a Duna-part egy gyönyörű albuma. A világ legszebb terei között ott van a Hősök tere. Dr. Ádám Sándor izgalmas könyve jó forrásanyag lesz majd az értéktár megalkotásában. Ez az Európa színpadán nemzetünk büszkeségei című könyv. Vagy itt van Magyarország ezer csodája. A településekről egy fantasztikus gyűjtemény. Tulajdonképpen már maga ez a könyv egy alapbázisa lehet az értéktárnak. De ugyanígy Magyarország apró betűs története a honfoglalástól napjainkig, Nagy György televíziós sorozata. Vagy Bakay Kornél Magyarnak lenni büszke gyönyörűség című könyve. Lakiteleken adtuk ki, és elsősorban a nemzeti emigrációban a fiatalok magyarságismeretét szolgálta a Haza a magasban kétkötetes könyv, Alföldy Jenő, Bakos István, Hámori Péter és Kiss Gy. Csaba könyve. Vagy hova soroljuk be - izgalmas munka lesz - a déli harangszót, amely megint csak magyar érték, sőt hungarikum?
De itt vannak a magyarok a tudományok, felfedezések, találmányok élvonalában. Szándékosan brosúrát hoztam ide. Hozhattam volna albumokat is. De hogy mennyi ilyen kis brosúra, füzet jelent meg, milyen erőfeszítés van e mögött! A kiadvány megjelenését támogatta a Nemzeti Civil Alapprogram. Nagyon komoly munka van e mögött, tudományok, felfedezések, találmányok. S itt vannak a különféle játékok. Nyomja a zsebemet egy bűvös kocka, amelyet - megint csak tudjuk - a világon mindenütt hozzánk, magyarokhoz kötnek.
Múzeumi kiadványok. Megint szándékosan egy kis füzetet hoztam, ami nem olyan látványos: Magyar Olajipari Múzeum. Csodálatos értékvilág van itt is. Nemrégen jelent meg és jutottam hozzá a Szívünk hungarikumai című gyönyörű kiadványhoz, amelyik a kalocsai festőktől, a kalocsai művészektől kezdve a halasi csipkén át a herendi porcelánig fantasztikusan gyönyörű fotógyűjtemény. De értékvilágunkban ott vannak az ásványvizek is. Én elfogult vagyok, mert ott van mellettünk Szentkirály. Ez is érzékelteti, hogy a Kárpát-medence mélyében milyen csodálatos kincsek vannak. Tegnap tudtuk meg, hogy a szőregi rózsatő is bejegyzésre került. (Gőgös Zoltán: A kamilla!) Bocsánat, igen. A szőregi rózsatő korábban kapott uniós oltalmat, tegnap pedig megkapta a kamillavirágzat az európai oltalmat. Nagy küzdelem volt ez is, és tulajdonképpen ez is visszanyúlik még a korábbi időszakra.
Itt kell hogy összeérjen az, ami azért végül is csak összeköt bennünket, a közös értékeink védelme. Márk Gergely rózsanemesítőnek egy fantasztikusan szép könyve a szőregi rózsáról. Értékőrző Magyarország. Ez is egy csodálatos könyv, amelyik a Baradla-barlangtól, az aggteleki cseppkőbarlangtól kezdve a nemzeti parkokat mutatja be. Aztán itt van Sisa Béla: Kárpát-medence fatornyai című könyve. És valamennyien ismerjük ezt a sorozatot a Veszprémben élő házaspártól, Váradi Péter Pál és Lővey Lilla: Erdély, Székelyföld. Hányan jártuk ennek segítségével Erdélyt! Csíksomlyó titka Erdélyből megint csak egy magyar érték. És viszonylag kis települések vastag helytörténeti könyvei. Csíkszentimre öröksége vagy Homoródalmásról az Almási bútorfestők nyomában című könyv. Megint a sokszínűséget érzékeltetem. Vagy éppen a moldvai csángómagyarok földjén. A csángó oktatási programban is nagyon sok olyan elem van, amit majd sorra kell venni. Képviselőtársunk hamar fölszólalt. Szándékosan hoztam el Erdély könyvét és Horvátország könyvét, sőt van egy sorozat Egy kis hazai címmel, amelyik Hódmezővásárhelyt és környékét mutatja be. Kárpátaljának még 1990-ben jelent meg ez a könyve, megint tele olyan értékkel, amelyik nyilván része lesz majd a magyar értéktárnak. Aztán Visk története.
Vagy ebben a kis könyvben is kárpátaljai magyar értékek. A Délvidékről, "Szeretett szülőföld: Kupuszima", Bácskertest mutatja be. Vagy itt van a miértek könyve, amelyik három évtized hagyományápolás almanachja, és akkor én itt megállok, elnök úr.
(10.10)
ELNÖK: Igen. Tisztelt Képviselő Úr! Bármennyire érdekes, a Házszabály köt, de egy perccel tudom most meghosszabbítani (Lezsák Sándor: Köszönöm szépen.), és akkor ismételt felszólalásban tudná folytatni. Tehát plusz egy perc, mostantól indítva.
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Délvidéken "A 'mese-titkú' aracsi pusztatemplom mondái" története, és ez a könyv pedig azért került a kezembe, mert tessék megnézni (Felmutatja.), egy ilyen vastag, igényes könyv egy 3800 lelkes felvidéki településről, Jóka faluból, Bertók és társai, Jóka falu hagyományos táncait dolgozza fel. Csodálatos értékek jöttek létre. Tornagörgő kis monográfiája, ez is egy kisebb település ott, a Felvidéken, vagy szakrális emlékei nyomában, Csáky Károly könyve. És akkor én itt befejezem.
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Igen, tulajdonképpen számon kérem magamon, hogy még nem beszéltem a nyugati emigrációról, a tengerentúli emigrációról. Sokan ismerik Sisa István könyvét, "Őrtállás Nyugaton", ez megint egy jó alapanyag lesz majd.
Vagy a temetők! A szaploncai román temető, az UNESCO világörökség-listájára is felkerült, s tulajdonképpen Gulyás László Ausztráliából küldte el a vidám temetői feliratokat, erre hívja fel a figyelmet. Itt van Tanka László "Válogatás a Kárpát-medence jellegzetesen magyar értékeiből", ez is hungarikum.
Megyekönyvek, egyet hoztam csak mutatóba, ez a Borsod megyei könyv, vagy kisebb sorozat is megjelent Csongrád megyéről. Itt van Székesfehérvár, királyaink emléke, de készültek ilyen kis füzetek, ez Oszkó: "Hegypásztor", egy nagyon tündéri kis füzet a vidék kihasználatlan kincseiről. Azután a történelmi országközép, hogy megint csak érzékeltessem a sokszínűséget. Máriapócs, a kegyhely, Ópusztaszer, falukrónikák százai jelentek meg itt, a Kárpát-medencében, akár az elmúlt 20 esztendőben. Honismereti, helytörténeti munkafüzetek városokban, falvakban, ez a tiszakécskei, a "Tisza partján lakom", munkafüzet a gyerekeknek a helyi értékekről, vagy egy jóval vastagabb, már középiskolásoknak Tata helytörténeti olvasókönyve általános iskolásoknak. Most jelent meg a napokban helytörténeti és honismereti segédanyag 10-14 esztendős újkígyósi gyerekek számára.
Még egyszer lehet egy kétperces?
ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Fogjuk fel úgy, hogy a magyar nemzeti értékek és hungarikumok bőségét az jelzi, hogy még itt sem tudott ön a végére érni. Majd esetleg külön egy újabb rendes felszólalás keretében van rá mód. Köszönöm szépen.
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen az eddigi figyelmüket. (Taps.)
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen Pál Béla képviselőtársamnak, hogy végül is ösztönzött. Egyrészt elég sok nevet fölsoroltam, jóval többet kellett volna, az ön által említett nevet is elismeréssel méltattam és beszéltem róla.
Amiket hoztam még, ezek mind-mind valamit jeleznek, például azt, hogy egy viszonylag kis városban egy szólás is képes aztán olyan értékteremtő környezetet varázsolni, mint az "él, mint Marci Hevesen", és e köré ünnepséget szerveznek, de ott, Hevesen például a Csillagvirág Népművészeti Egyesület palócföldi termékek katalógusát - ilyen is nagyon sok van a Kárpát-medencében. (Egyenként felmutatja a megnevezett könyveket, kiadványokat.) Megint csak egy jelzés arra, hogy nagyon sok mindent előteremtettek, megteremtettek már.
Egy kicsit hazabeszélek, amikor azért az iskolai tankönyvek közül a Lakiteleki Olvasókönyvet is elhoztam, hogy azért otthon is dolgozunk.
De itt van Horváth Zsolt képviselő úr, neki köszönhető: Hagyományok, értékek és hungarikumok Veszprém megyében. Kérem szépen, ez egy friss könyv, érdemes belelapozni, megnézni.
Ugyancsak ott jelent meg: Lovak, lovasok, lovas hagyományok - értékek és hungarikumok Veszprém megyében; az ő munkacsoportjának köszönhető ez a könyv. És itt van a Lovas nemzet, természetesen Kassai Lajos íjásztól kezdve tényleg ez a csodálatos világ, amelyik most már egy lovas nemzeti programban próbálja megvalósítani mindazt, ami lehetséges.
Hungarikumsorozatunk is van, nyilván sokan ismerik: Történelmi állatfajták enciklopédiája Magyarországon; Régi magyar kutyafajták; Régi magyar baromfifajták; Régi magyar juhfajták; Hortobágyról, a Kézműves udvarról. Értéktáraink vannak - Pusztaszabolcsi értéktár -, nem egy településnek. Itt van a Hagyományok - ízek - régiók, amiről említést tettem már, fantasztikus gyűjtemény, és ebből aztán különféle gasztronómiai és borkalauzok, receptfüzetek, Karcagi Molnárételek és hasonló könyvek.
Ez pedig egy fantasztikus marketing a hagyományos és tájjellegű élelmiszerek piacán, amiről Simicskó képviselőtársam beszélt. Vagy itt van egy gyönyörű album Hungarikum címmel, ez elsősorban vendégeknek. A borról egy könyvet hoztam, L. Simon László képviselőtársam egyik szerzője ennek: Édes szőlő, tüzes bor. És végül hadd köszönjek el ezzel, megint csak túllépve az időt: Balázs Géza, kitűnő nyelvészünk: Pálinka, a hungarikum. Egészségükre!
Köszönöm szépen. (Taps.)
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. A költségvetéssel kapcsolatban legyünk óvatosak! Ma reggel, kora hajnalban beszéltek például arról, hogy a makói hagymatermesztést hogyan fogják támogatni. Az is tulajdonképpen a hungarikum támogatásához tartozik, tehát jóval bonyolultabb lesz ezt azért összerakni, ez az egyik.
A másik, Pál Béla képviselőtársam beszélt arról, hogy a Kárpát-medencén túli területek értékei, történelmi emlékhelyei is tulajdonképpen idesorolhatók. Konkrétumot mondok, mondjuk Stein Aurél sírja Kabulban, vagy Kőrösi Csoma sírja Darjeelingben és így tovább. Ezek történelmi emlékhelyek, amelyek teljesen természetes, hogy valamilyen formában oda fognak kerülni a hungarikumbizottság elé, hogy mit kezdjen ezzel, és hova sorolja be.
Megemlítette Gőgös képviselőtársam a szakolcai kürtőskalácsot. Ezzel kapcsolatban, én megmondom őszintén, nem voltam olyan mérges, mint általában volt itt egy közfelháborodás, hogy szlovákikum a kürtőskalács, és megmondom miért. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a történelmi Magyarország határán, ott Szakolcán, Csehország határán ebben a kis városban Gvadányi József, A peleskei nótárius szerzője a XIX. század végén odaköltözött és erdélyi szakácsnőt hozott, és ő kezdte el sütni a kürtőskalácsot, és tulajdonképpen ott terjedt el, és már immár több mint 200 esztendeje nagy kultúrája van. Én azt mondom, hogy igenis, nekünk is össze kell szedni magunkat, hogy minél több olyan terméket vigyünk be Brüsszelbe, amelyik megkapta azt a támogatást, amelyiket, itt sorolták is jó néhányan, hogy hányféle francia sajt például megkap, és különféle termékek. Igen, a szakolcai kürtőskalácshoz van közünk, de van nekünk kürtőskalácsunk másutt is, be kell ezeket jegyeztetni.
Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Simicskó István javaslatával kapcsolatban valóban megfontolásra érdemes, hogy három főt nevezzen meg a parlament. Ebben az esetben mi történik? Az történik, hogy egy fideszes, egy KDNP-s és az ellenzék részéről egy képviselő, így a három frakció nevezne meg egy-egy személyt. Emiatt nyilván láthatók a különféle háborgások, viták. Amennyiben az előterjesztő úgy gondolja, és ezt javaslom a mezőgazdasági bizottságnak, hogy bizottsági módosító javaslatként jelenjen meg, akkor öt fő legyen a parlament részéről, valamennyi frakció delegáljon egy képviselőt a hungarikumbizottságba.
Köszönöm szépen.
(21.30)
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Pál Béla képviselő úr felszólalásával kapcsolatban mondom, biztos vagyok benne, ha az MSZP képviselőjét fogják majd jelölni és a parlament elfogadja, akkor Pál Béla képviselő úr is vagy a másik képviselőtársa is fogja képviselni a szakmai véleményeket is. Ebben biztos vagyok. Ugyanúgy, ahogy a Jobbik képviselője, az LMP vagy a KDNP képviselője is a hungarikumbizottságban.
Ennyit röviden erről. Köszönöm szépen.
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársamnak mondom, hogy a kormány támogatja és magam is egyetértek azzal, hogy a határon túli magyar közösségek jelenlétét úgy biztosítsuk a hungarikumbizottságban, hogy a MÁÉRT által delegált három fő vegyen ebben részt.
Köszönöm szépen.
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Ferenczi Képviselő Úr! Úgy gondolom, hogy nem kell megerősítenem különösebben a rovásírás iránti elkötelezettségemet. Annak idején, a 90-es évek elején Forrai Sándor bácsi engem keresett fel, miután mindenünnen kitúrták, kilökték, és kiadtuk a könyvét, nem kis nehézség árán, de megjelent a könyv.
Úgy gondolom, hogy helye lesz a rovásírásnak a hungarikumok között, és amit elmondott, azt majd a hungarikumbizottságban kell elmondania vagy önnek, vagy valamelyik frakciótársának, vagy a képviselőtársak közül valakinek, vagy annak, aki éppen majd előterjeszti, és minden bizonnyal ott helye lesz.
Ha elolvassa a preambulumot, és a Kodály-módszerre is utalt például, közösségünket, a magyar kultúra évezredes értékeit, a magyarság szellemi és anyagi alkotásait, ott van a Kodály-módszer, ott van a rovásírás is, és ott van még nagyon sok minden, amit nagyon nehéz lett volna belesűríteni a törvénybe.
Nagyon köszönöm Pál képviselő úrnak, hogy a "Kárpát-medence" kifejezést kivette, és azt külön köszönöm, hogy a "külhoni" kifejezést hozták be jobbikos képviselőtársaim, mert ezzel nemcsak a nyugat-európai, tengerentúli magyar értékekre utal, de utalhat akár az elmúlt évezredekben megszületett értékekre is.
Tehát úgy gondolom, hogy amennyiben itt pontosítunk, akkor mindent pontosítani kell, mert végül egy olyan törvény születik, amelyik egyszerűen feldolgozhatatlan és rengeteg hiánya lesz. Tehát azzal, hogy Zakó képviselőtársával beadták és elfogadásra került, és nagyon örültem, amikor megláttam, hogy a nyelvi kifejezés ott van, tulajdonképpen ezt is feloldotta és feloldottuk.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Zakó képviselő úr megszólított. Nem voltam ott a bizottsági vitában, nem tudom, hogy milyen ellenérv hangzott el, de ön beszélt a magyar nyelv szépségéről, és ennek van egy különös logikája. Az én értelmezésemben az "újakat kell alkotni" azt jelenti, hogy kötelezzük törvény által, hogy újakat kell alkotni, ha nem, akkor törvénysértőek vagyunk. Én nem ide tartozónak vélem ezt a betoldást, ami nem zárja ki, hogy ez nekünk emberi kötelességünk.
Köszönöm szépen.
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én köszönöm az előterjesztőnek és a bizottságnak, hogy támogatja ezt a módosító javaslatot, különösen, hogy az "értékalapú nemzeti összefogás" kifejezést, amely sok helyütt előfordult már, beemelték. Ennek külön örülök.
Viszont megfontolásra javaslom esetleg bizottsági ülésen Font elnök úrnak, hogy az "egyének" kifejezés helyett talán a "személyek" kifejezést kellene beemelni a szövegbe. Kérném az előterjesztőt, hogy ezt gondolják át.
Köszönöm szépen.
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Szeptember 27-én, csütörtökön lesz 25 éve annak, hogy az élő Tisza mellett Lakiteleken, a falu szélén, a házunk kertjében több mint száznyolcvanan gyűltünk össze az ország csaknem minden részéből, és többórás tanácskozás keretében elindítottuk azt a politikai mozgalmat, amely a Magyar Demokrata Fórum nevet kapta.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a Kádár-korszakban csak kisebb körökben, óvatosan lobbantak fel itt-ott a politikai ellenállás fényei, ritkán a politikai rendszer teljes elvetése, de inkább csak kritikája és korrekciója jegyében. A hetvenes évek második felétől az 1987-ig tartó időszakot egy lassú érlelődési folyamatnak tekintettük, és egyre többeket vezetett el a diktatúra teljes felszámolásához, a rendszerváltás követeléséhez. Sok társammal együtt meggyőződésem, hogy a lakiteleki első és második találkozó fordulópontja lett Magyarország '56 utáni történetének. Ezért és csak ezért, és nem az akkori kezdeményezők, szervezők és köztük a magam személyes érintettsége az, ami miatt kötelességemnek érzem, hogy a tisztelt Ház előtt röviden emlékezzek és emlékeztessek erről az eseményről.
Ülnek közöttünk e Házban képviselőként olyanok, akik azokban az években életkoruknál fogva nem lehettek a közélet szereplői, és személyes emlékeik is igen homályosak a nyolcvanas évekről. Miattuk tartom elsősorban fontosnak hangsúlyozni, hogy magyar történelmi vállalkozásként ők is bátran tekinthetik magukénak a lakiteleki sátort, mint ahogy mi is magunkénak tekintettük '87-ben a népi mozgalom 1943-as szárszói találkozóját, valamint '56-os forradalmunk és szabadságharcunk eszmei hozadékát. Mert a Magyar Demokrata Fórum Lakiteleken ennek a hagyatéknak, örökségnek a szellemében indult, nem függetlenül az akkori nemzetközi eseményektől és hatásokból, de önálló demokratikus és magyar nemzeti programmal.
Ha az elmúlt 25 esztendő nem is tölthet el bennünket büszkeséggel - mert sok keserűséggel és kudarccal kellett átélnünk ezt a negyed évszázadot -,s de azért tudnunk kell, hogy egy ember- és nemzetellenes diktatúra felszámolásában Magyarország Európában kezdeményező volt, és ezt nem tehette semmivé a rendszerváltó folyamat torzulása és számos kudarca. Igenis tisztelet és megbecsülés sok százezer honfitársunknak, akik a rendszerváltó évek kezdetén áldozatos helytállással próbáltak helyben és országosan a lakiteleki nyilatkozat szellemében politizálni.
Azt a lakiteleki sátrat ma már, egészen más történelmi viszonyok között nem lehet felállítani; egyszeri volt és megismételhetetlen. De hiszem, hogy az emlékezetünkben megőrizni érdemes. Az eredeti sátor egy részét a napokban darabokra vagdostuk, és ebből egy-egy kis darabkát adok mindazoknak, akik alatta egybegyűltek, akik hűségesek maradtak a lakiteleki nyilatkozathoz, és egy-egy kis sátordarabkát itt a parlamentben szétosztottam azok között, akik az elmúlt esztendő áprilisában megszavazták Magyarország alaptörvényét. Mert 1987-ben, 25 esztendővel ezelőtt ott a lakiteleki sátorban a magyarság esélyéről, jövőjéről fogalmaztunk meg politikai programot. A kétharmados parlamenti többségünkkel szentesített új alkotmányunk most új esélyt ad nemzetünknek, mindazon magyaroknak, akik a szabadság és tulajdon védelmében végre birtokba akarják venni a hazájukat.
(13.50)
Hiszem, hogy akiket ez a szándék késztet cselekvésre az országban, az Országgyűlésben, a kormányzatban, ők erőt meríthetnek a történelmi kezdetekből a történelmi folytatáshoz.
A nemzeti sikerélmény reményével, az országépítő nyugalom jegyében köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az MSZP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselő asszony a választ nem fogadta el. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a miniszteri választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás. - Zaj. - Az elnök csenget.)
Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 238 igen szavazattal (Taps a kormánypárti padsorokból.), 34 nem ellenében, 9 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta.
Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációk után áttérünk az azonnali kérdésekre. Előtte két perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet. - Számos képviselő távozik az ülésteremből.)
Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. (Zaj. - Az elnök csenget.) Tehát áttérünk az azonnali kérdésekre.
Harangozó Tamás, az MSZP képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrnak: "A szabadságról" címmel. A miniszterelnök úr halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter urat jelölte ki. Kérdezem a képviselő urat, elfogadja-e a válaszadó személyét. (Dr. Harangozó Tamás: Nem.) Nem fogadja el. Köszönöm szépen. A miniszterelnök úrnak a második soron következő azonnali kérdések órájában kell majd válaszolnia.
Tisztelt Országgyűlés! Tóbiás József, az MSZP képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrnak: "A jelekről" címmel. A miniszterelnök úr halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter urat jelölte ki. Kérdezem a képviselő urat, elfogadja-e a válaszadó személyét.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Kettő perc, Karácsony Gergely képviselő úr, LMP.