Készült: 2020.04.01.20:13:24 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 130 2007.05.14. 1:00  123-130

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. A kulturális modernizációs stratégia és a Közkincs program tartalmazza azokat a legfontosabb irányokat, elképzeléseket, amelyek a különböző közművelődési formákkal kapcsolatos elképzeléseinket tartalmazzák. Ebben határozzuk meg azokat a feladatokat, amelyeket hosszabb távon a kistérségek, illetve a régiók láthatnak el ebben a típusú munkában. Amikor most zajlik az uniós fejlesztési tervek véglegesítése, ezen belül is részben a társadalmi célokat szolgáló programok, tehát a társadalommodernizációs operatív program, illetve a vidékfejlesztést szolgáló programok véglegesítése, ezek keretében teremtjük meg azokat a forrásokat, amelyek lehetővé teszik a közművelődési kulturális intézményhálózat fejlesztését, újfajta együttműködések, újfajta regionális és térségi együttműködési formák megjelenését és megerősödését.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 158 2007.05.14. 2:04  155-162

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az azonnali kérdés címe alapján őszintén szólva hosszasan találgattuk, hogy éppen a Fidesz melyik összeesküvés-elméletét hallhatjuk. Szeretném jelezni, azok voltak többségben, akik arra gondoltak, hogy képviselő úr azzal próbálkozik majd, hogy úgy tesz, mintha egy létező vitában nem hallaná meg a kormány álláspontját.

Merthogy miről is van szó, tisztelt képviselő úr? Bokros Lajos úr, a legnagyobb magyar egyetem gazdasági tanácsának elnöke és a gazdasági tanácsokban dolgozó több kiváló szakember nyilvánosságra hozott egy álláspontot. Képviselő úr azt állítja, hogy a kormány meg hallgat. Nem tudom, képviselő úr ezt miből gondolja vagy miből vonja le ezt a következtetést. Éppen itt van a kezemben a HVG on-line cikke, amelyik beszámol az általam az Élet és Irodalom megjelenésének napján tartott sajtótájékoztatóról, és bocsásson meg, államtitkár úr vagy képviselő úr - leendő államtitkár úr -, hogy egyik képviselőtársunkat követően magamtól idézek. A kormány nevében arról nyilatkoztam, hogy az állam nem kíván kivonulni a hallgatók után járó normatív finanszírozásból, nem kívánja piaci szintre emelni a tandíjakat. Bokros Lajos javaslatát fontos és megfontolandó vitajavaslatnak tekintjük, amelyik azonban nem tükrözi a kormány álláspontját, de hozzáteszem, hogy a felsőoktatás álláspontját sem.

Így aztán a képviselő úr kérdésének alapjául szolgáló tény nem valós, mint ahogy nem valós az a tény sem, amit a jelentkezések és a férőhelyek kapcsán említett. A férőhelyek száma 63 ezerről 56 ezerre csökkent, ami pontosan megfelel az érettségizők létszámában bekövetkezett változásnak. Továbbra is 85 százaléka az érettségizők számának a férőhelyek száma. Egyébként nemhogy nem tereltük a költségtérítéses képzésbe a hallgatókat, épp ellenkezőleg, a költségtérítéses képzésbe járó hallgatók száma is csökkent az elmúlt időszakban.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 162 2007.05.14. 0:44  155-162

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Sajnálom, hogy ezek szerint hiába fárasztom képviselő urat a tények ismertetésével, mert a tényeknek se hisz. De mégiscsak kénytelen vagyok elmondani önnek, képviselő úr, hogy azoknak a diákoknak az aránya, akik az idén érettségiznek és utána felvételiznek, nem csökkent semennyire, tehát a diákok továbbra is választják a felsőoktatást. Tudja, mi történt, képviselő úr? Az, hogy az önök idején megugrott költségtérítéses képzések miatt - merthogy a költségtérítéses képzések száma a Fidesz-kormány idején növekedett meg - elfogytak azok a korábbi korosztályba járó diákok, akik nem fértek be az államilag finanszírozott képzésbe, ezért csökken a jelentkezők száma. Tehát nem a most érettségizők közül, hanem a korábban érettségizők közül.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 194 2007.05.14. 2:16  191-194

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Képviselő Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! A képviselő úr sajátos technikával a saját kérdésére rögtön válaszolt is. Azonban mivel a kérdések fontosak, engedjék meg azt, hogy a valós válaszokat is megismertessem önökkel.

Az első ezek közül arra vonatkozott, hogy miért volt szükség változtatásra. Elsősorban azért, mert az elmúlt időszak tapasztalatai alapján, miközben a régészeti feltárásoknál a szakma kiváló munkát végzett, és kiváló eredmények születtek, eközben bizony gyakori volt a csúszás, gyakori volt a lassú szerződéskötés vagy éppen a lassú régészeti munkavégzés, hiszen nagyon egyenlőtlenül helyezkednek el azok a jelentős beruházások az ország területén, amelyek például autópálya-építéshez, a Vásárhelyi-tervhez vagy egyéb nagy hazai vagy uniós forrásból vagy vállalkozói pénzből megvalósuló beruházásokhoz kapcsolódnak. Ennek az a következménye, hogy egyes megyékben nagyon nagy a munkateher, más megyékben sokkal kisebb.

A képviselő úr saját magával is vitatkozott abban a kérdésben, hogy volt-e egyeztetés, hiszen többször kérdezte, hogy miért nem volt egyeztetés, majd ismertette - helyesen - azt, hogy a szakmai szervezetek széles körével egyeztettünk. Hozzá kell tennem, hogy éppen ezeknek az egyeztetéseknek a nyomán alakult ki például a képviselő úr által említett szakmai kérdésben, tudniillik abban, hogy a leletekkel utólag milyen megőrzés történjen, milyen legyen a további feldolgozás, tehát ennek az egyeztetésnek a következtében alakult ki ez a megoldás és ez a szöveg.

Végül a képviselő úr kérdésének talán legfontosabb eleme az, hogy kinek az érdeke az új rendelet. Ez a rendelet érdeke a magyar múzeumi szakmának, a régészetnek és ilyen módon annak a közös örökségnek, amelynek a megőrzése innen kezdve jól koordináltan, jól összehangoltan, szakszerűen történhet, és érdeke mindazoknak, akik azoknak a beruházásoknak a hasznát élvezik, amelyek ezután könnyebben, egyszerűbben valósulhatnak meg. Ezek nem feltétlenül nagy vállalatok, itt zömében állami beruházásokról, uniós beruházásokról van szó. Tehát érdeke azoknak, akik ezeken az autópályákon közlekednek, akiknek a vagyonát megvédi a Vásárhelyi-tervben épített víztározó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), vagy éppen akik dolgoznak majd az ilyen módon felépülő új gyárakban, üzemekben.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 165 2007.05.21. 1:46  162-169

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ha megengedi, aggódó kérdését elsősorban elismerésnek tekintem azon magyar és szlovák műemlékvédelmi szakemberek számára, akik az elmúlt években nagyon komoly munkát végeztek annak érdekében, hogy kialakuljon egy olyan közös munka, amelynek keretében közös értékeinket együttesen és talán eredményesen védhetjük meg, hiszen csak éppen az ön által említett műemlékek esetében - magam is felírtam őket erre a papírra, nem olvasom fel őket még egyszer - éppen az elmúlt években folyt olyan közös feltáró, tervezőmunka a Magyar Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és szlovák partnere együttműködésében, amelyik tovább folytatódik ebben az évben is.

Azonban a képviselő úr kérdése mégiscsak fontos, nem is elsősorban a megállapodás miatt, hanem azért, mert történt egy szervezeti változás. A korábbi években a szükséges felújítási források elsősorban a tárca költségvetésében álltak rendelkezésre. Ettől az évtől kezdve ezt a feladatot részben a Szülőföld Alap veszi át, tehát a Szülőföld Alap forrásai keretében lesz mód a műemlékek megújítására, azokra a típusú pályázatokra is, amelyek részben az egyházi, részben pedig a különböző jelentős történeti értékű világi műemlékek megújítását szolgálják.

Ugyanakkor a képviselő úr kérdése elől sem szeretnék kitérni, ezért azt szeretném jelezni, hogy a szakmai munka folyik, a két örökségvédelmi hivatal között a közös tervező munka folyamatos, és szándékunkban áll - nyilván a partnerrel egyeztetve - a lehető legkorábban a megállapodás meghosszabbítása, illetve egy megújított megállapodás megkötése is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 169 2007.05.21. 1:05  162-169

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Képviselő úr kicsit alábecsüli szerencsére azt az összeget, amit erre a célra magyar kormányzati forrásból fordítunk. A tavalyi évben a két örökségvédelmi hivatal közötti együttműködésben - tehát ennek a bizonyos egyezménynek a keretében - valóban ez a 15-16 millió forintos nagyságrendű összeg állt rendelkezésre, ez idén is rendelkezésre áll, tehát ez az együttműködés folytatódik. Ezenfelül a tavalyi évben többek közt éppen az ön által említett beruházásokra, például a füleki várra, összességében 45 millió forintot költöttünk el kormányzati forrásból a felvidéki műemlékek felújításának támogatására, és az a szándék, hogy ebben az évben is hasonló forrást biztosítsunk.

Ennek ellenére köszönöm képviselő úrnak a felvetését, és azt tudom önnek ígérni, hogy a kormányzat annak érdekében is mindent el fog követni, hogy ne csak a munka folytatódhasson, hanem a megfelelő szerződési háttér is rendelkezésre álljon; már csak azért is, mert a képviselő úrral együtt azt gondoljuk, hogy ez a fajta szakmai együttműködés talán példaértékű lehet a magyar-szlovák kapcsolatok más területein is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 116 2007.05.22. 2:10  54,103-135

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Elélcelődhetnék azon, hogy kicsit nehéz megállapítani, hogy pontosan mi is a Fidesz képviselőinek a véleménye, hiszen Babák képviselő úr ékes szóval nagyobb szigort kért tőlünk; Zsigó képviselő úr először azt kérte rajtunk számon, hogy miért nem képviseljük kellőképpen a tankönyves vállalkozók érdekeit. Leginkább azért, mert inkább mégiscsak maradnánk annál, hogy az iskolák és a gyerekek érdekeit képviseljük a tankönyvkérdésben is. Utána hosszasan elmondta azt, hogy a kormány visszatalált arra az útra, amelyiken a polgári kormány elindult; majd azt mondta, hogy nem támogatja a törvényjavaslatot.

De ezért nem kértem volna szót, merthogy ezzel a fajta politikai vitával nem jutunk előrébb, csak jelzem azt, hogy eközben egyébként azt érzékelem az eddigi bizottsági hozzászólásokból, hogy a lényeges célokban egyetértünk: abban, hogy egyértelműbb rend legyen, nagyobb rend legyen, nőjön a tankönyvvé nyilvánítás szerepe, szigorodjanak a tankönyvvé nyilvánítás feltételei. És ha így van, akkor talán érdemes egy tartalmi, érdemi, szakmai vitát folytatni, azzal előrébb jutunk.

Ebben egy félreértést hadd oszlassak el, a képviselő úr is jelezte, és én is azt hiszem, hogy itt elsősorban félreértés van. A Sulinova egyébként a nemzeti fejlesztési terv keretében nem tankönyvet fejleszt közvetlenül, nem ez a dolga, hanem kompetencia alapú pedagógiai programokat fejleszt. Ezek a kompetencia alapú pedagógiai programok kipróbálás alatt állnak; amennyire én tudom, biztosan vannak eltérő információk is, de meglehetősen népszerűek és sikeresek. Ezek azonban nem tankönyvek. A törvényjavaslat - a gyengébbek kedvéért: rögtön az 1. §-ában - tisztázza is, hogy ha egyébként ezekből a pedagógiai programokból valamit tankönyvként kívánnak használni, például a piacon kívánják árulni, akkor ezeket tankönyvvé kell nyilvánítani, éppen úgy, ahogy a képviselő úr ezt kéri és javasolja. Ebben egyetértünk. Ha pontosítani kell a szöveget, akkor pontosítsuk.

Ami pedig a következőt illeti - és ezt is el szeretném mondani, mert tudom, hogy ebben nagy izgalom van a tankönyvpiacon -, egyébként nem is szándékunk, hogy ezekből a Sulinova gyártson majd tankönyvet. Ezt szeretnénk a tankönyvpiac szereplőinek lehetővé tenni, mert ők értenek hozzá.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 132 2007.05.22. 1:22  54,103-135

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt nyilván egyensúlyokat keresünk. Távol álljon tőlem, hogy most egy hosszú szakmai vagy politikai vitába menjünk bele, de arra azért hadd hívjam fel Almássy képviselő úr figyelmét, hogy egyrészt van jó pár olyan intézkedés a törvényben, amely szó szerint megfelel az Állami Számvevőszék ajánlásainak, többek között az, hogy a tankönyvjegyzékről kell tankönyvet választani. Talán ez volt a legfontosabb megállapítása az Állami Számvevőszéknek. De vitatkozhatunk, csak a tárgyszerűség kedvéért említem ezt meg.

A másik, amit szeretnék megemlíteni, hogy én nem látok ennyire éles ellentmondást a tankönyvkölcsönzés és a megújulás lehetősége között, hiszen a jogszabály nagyon precízen azt írja elő, hogy bizonyos tartós tankönyvek - például szótárak, térképek vagy atlaszok - esetében van kötelezettség a kölcsönzésre. Reményeink szerint az atlaszok vagy a szótárak nem évülnek el valami rohamos gyorsasággal. Ezért aztán ez a tartalmi modernizációnak talán nem akadálya. De itt nyilván valóban egyensúlyokat kell keresni.

Tényleg azt látom a mai vitában, hogy nem az alapcélokban van köztünk vita, ami esélyt ad arra, hogy módosító indítványokkal akár egy konszenzusos vagy konszenzus közeli állapotba is el tudjunk jutni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 117 2007.05.29. 1:49  114-121

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is hadd javasoljam azt, hogy néhány fogalmat tisztázzunk. Képviselő úr nem az írók támogatása iránt érdeklődött, hanem az Írószövetség támogatása felől, amely a magyar írók szervezetei közül az egyik, de nem az egyetlen. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert a mai napig is fájdalmas emlékünk az, hogy amikor 2004-ben az akkori Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megpróbált egy széles együttműködést létrehozni az írószervezetek között egy olyan kerekasztal keretében, ahol többek között a szervezetek működtetésére szolgáló forrásokról is lehetett volna érdemben tárgyalni, akkor ez a kísérlet nem volt sikeres, nem hozott olyan eredményt, mint amilyet például a filmes szakma esetében hozott. De önmagában ez nem indok arra, hogy ezek a nagy múltú és jelentős szerepet játszó szövetségek ne kapjanak állami támogatást, ne jussanak hozzá állami forrásokhoz. Ugyanakkor, mint képviselő úr is tudja, a költségvetés nehéz helyzetében bizony nagyon óvatosan tudunk csak lépkedni.

Amit most meg tudtunk tenni, az az, hogy amikor a kormányzat - hála egyébként a konvergenciaprogramnak és az ebből következő jelentős költségvetési egyensúlyjavulásnak - lehetővé tette azt, hogy minden tárca a tartalékából felszabadítson összegeket, akkor mi azt kértük, hogy ebben szerepeljen egy olyan, összességében 50 millió forintos tétel, amelyik a kulturális civil szervezetek támogatását teszi lehetővé. Ennek az összegnek a végleges felosztásáról még nem született döntés, jelenlegi terveink szerint az Írószövetség támogatását körülbelül 7 millió forintos összeg fogja szolgálni. Ez kevesebb, mint az ön által kért 20 millió forint, de több, mint a tavalyi 6 millió forint. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 121 2007.05.29. 1:02  114-121

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Azt kell elmondanom, hogy bizony nagyon nehéz helyzetben van mindig a tárca, és ebben alapvetően egyetértünk, amikor ilyen kiváló, nagy hagyományú művészeti szervezetek között kell döntenie, vagy akár forrásokat kell osztania az írók szervezetei között, hiszen ez egy olyan helyzet, amikor hagyományok, különböző szempontok alapján kell valamifajta döntést meghozni. Érthető módon ezek a döntések olyanok, hogy sosem elégedett velük minden érintett, minden résztvevő.

Én abban kérem a képviselő úr támogatását és az egész Ház támogatását, hogy jussunk el a kultúra finanszírozásában egy olyan állapotba, amikor nem egyedi költségvetési döntések határozzák meg egy-egy fontos cél teljesülését, egy-egy fontos szervezet támogatását akár, hiszen ez segítene abban, hogy ne kelljen évente arról vitatkoznunk, hogy ennek vagy annak a szervezetnek van-e több forrásra szüksége.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 125 2007.05.29. 2:07  122-129

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A szakkollégiumok támogatására valóban különböző években más-más technikák és más-más összegek álltak rendelkezésre. Talán érdemes azt felidézni, hogy 2003-ban 30 millió forint, 2004-ben 15 millió forint állt rendelkezésre erre a célra, amelyet pályázati kereteken, pályázati eljáráson keresztül osztottunk szét.

Az elmúlt évek tapasztalatából, többek között a tavalyi év tapasztalatából is, amikor nem volt ilyen típusú pályázati lehetőség, és ezt a szakkollégiumok joggal kifogásolták, idén azt a döntést hoztuk, hogy a minisztérium tehetséggondozó programjai között ezekkel közös költségvetési soron, közös támogatási soron tervezzük meg a szakkollégiumok támogatására szánt összeget. Mert avval, képviselő úr, egyet kell értenem, hogy a szakkollégiumok egyszerre jelentik az értelmiségi felkészülés, felkészítés fontos szakmai műhelyeit, ugyanakkor közösségként, szakmai együttműködő csoportként alkalmasak arra is, hogy megfelelőképpen megalapozzák az értelmiségi léttel járó közösségi feladatvállalást, közösségi szerepvállalást is, amit az is bizonyít, hogy itt a parlamentben is számos olyan képviselőtársunk van, aki valaha szakkollégista volt.

A szakkollégiumok támogatása tekintetében az idei költségvetési tervezés bizonytalanságai okán egy kicsit elmaradtunk, és ezért ezúton is elnézést kérek mind az ez ügyben elkötelezett képviselőktől, mind az érintett szakkollégiumoktól, de eljutottunk oda, hogy az eddigieknél jelentősebb, 50 millió forintos összegben áll módunkban kiírni a szakkollégiumi pályázatot a XX. fejezet 11/5/42. számú előirányzat 2. számú részfeladata alapján, hiszen képviselő úr kérdezte a forrást is. Ez a tehetséggondozásra és többek között szakkollégiumokra szolgáló forrás. Tehát 50 millió forint értékben írjuk ki a pályázatot. Reményeink szerint június közepéig megjelenhet ez a pályázat, itt van már a kezemben a tervezete, tehát jól állunk evvel a dologgal, hozzájuthatnak rövidesen a szakkollégiumok a pénzükhöz.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 129 2007.05.29. 0:51  122-129

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Szeretném megerősíteni azt, hogy ismerjük és fontosnak tartjuk azt a folyamatot, amelyben a szakkollégiumok maguk mint önszabályozó közösségek alakítják ki azokat a kereteket, azokat a szabályokat, amelyek egy szakkollégiumot szakkollégiummá tesznek.

Azért szeretném megköszönni képviselő úrnak a kérdését, hiszen egy egyébként az oktatásban dolgozók számára nem túl alkalmas időszakban, a nyáron lesz lehetőség arra, hogy a szakkollégiumok beadhassák a pályázataikat, a határidő várhatóan július vége lesz. Ezért kérem képviselő úr és minden, szakkollégiumokkal kapcsolatban lévő képviselő segítségét abban, hogy juttassák el ezt az információt a szakkollégiumokhoz. Azért van szükség erre a nyári pályázati határidőre, hogy szeptemberben, amikor újraindul a kollégiumokban az élet, akkor már rendelkezésre állhasson ez a forrás.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 163 2007.05.29. 1:59  160-163

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Kezdjük azzal, hogy sajnos már az ön kiindulópontjával is problémák adódtak. Az a kisebbik baj, hogy az ön által említett 2118/2006. kormányhatározat természetesen nem a kulturális intézményekről szólt, hanem az állami intézményrendszer egészéről. Ennek keretében érintette valóban a múzeumokat is. A múzeumok tekintetében, kulturális intézmények tekintetében nem a gesztorálás bevezetése a legérdekesebb vagy legfontosabb változás, hanem az az áthelyezés, ami az Oktatási és Kulturális Minisztérium mint szakminisztérium hatáskörébe helyezett egy sor olyan intézményt, amelyek eddig ezen kívül működtek.

Az ön által említett kormányhatározat viszont meghatározza a gesztorálásban érintett intézmények körét, és meghatározza azt a feladatot is, amelyet a gesztorálás keretében el kell látni, de nem hozta létre a gesztorszervezetet, hiszen a gesztorszervezet létrehozását természetesen csak feladatként adhatta ki. Azonban a gesztorszervezetre nem igaz az, hogy van is, meg nincs is, hiszen január elseje óta működik a Közgyűjteményi Ellátó Szervezet. Ennek alapító okirata, amelyből feladatai is megismerhetőek, megjelentek a Kulturális Közlönyben, képviselő úr számára is elérhetőek.

Ami pedig a végrehajtást illeti, az bizony egy hosszabb folyamat, hiszen egyrészt folyamatosan zajlik az intézmények átvétele más tárcáktól, másrészt folyamatosan zajlik a feladatok átadása a gesztorintézménynek, a KESZ-nek. Az, hogy ez milyen költségvetési kört érint, vagy hány forintjába kerül az intézményeknek, a feladatátadás ütemezésétől függ. Képviselő úr számára természetesen a továbbiakban is szívesen nyújtunk információt, az intézményvezetők azonban szerencsére nem a parlamenttől, nem képviselő úrtól tájékozódnak, hanem a minisztérium által rendelkezésükre bocsátott anyagokból és a velük való folyamatos tárgyalásból.

Köszönöm szépen, képviselő úr.

(16.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 304 2007.05.29. 0:50  299-373

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Ez alkalommal távol tartanám magam mind a számszaki, mind a politikai vitától, csak egy tényszerű tévedést szeretnék javítani. Azt, hogy egy-egy napirendet mikor tárgyal a Ház, nem a kormány szándéka dönti el, hanem a házbizottságnak, illetve magának a Háznak a döntése. Sok mindenért felelős a kormány, ezért nem.

Ami egyébként ennél fontosabb, mint a képviselő úr is jól tudja, az Országgyűlésben az általános vita megkezdésekor, amikor a pártok vezérszónokai és a bizottságok előadói szóltak hozzá, azt főműsoridőben, tévéidőben tették meg, ami szerintem jelzi ezeknek a törvényjavaslatoknak a fontosságát. Van bőven vitatkoznivalónk tényeken és valós állításokon is, én azt javaslom, hogy olyan rossz szándékot ne tulajdonítsunk a kormánynak, ami nem valós, és nem is áll hatalmában a kormánynak. (Babák Mihály: Pedig erős a gyanúnk! Így gondoljuk!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 354 2007.05.29. 1:14  299-373

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ismét maradnék a tárgyszerű tévedések javításánál. Nem Tatai képviselő úr söpörte le azt az elképzelést, hogy emelt szintű érettségi kell minden felvételihez, hanem maguk a felsőoktatási intézmények, képviselő úr. A jelenleg hatályos törvény szerint is maguk a felsőoktatási intézmények dönthetik el, hogy szükségesnek látják-e az emelt szintű érettségit, vagy nem. Vannak olyan szakterületek, például a nyelvi terület, ahol szükségesnek látják, de a legtöbb területen nem látják szükségesnek. Azt lehet mondani, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján érdemes átgondolni ezt a kérdést, ha jól értem, Tatai képviselő úr ezt mondta. Azt meg lehet gondolni, hogy szükség van-e más szabályozásra, de azt még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a felsőoktatás maga volt az, amely úgy döntött, hogy nincs szüksége az emelt szintű érettségire mindenfajta felvételinél.

Azt gondolom, nem szerencsés egy felszólalásnak az elején azt számon kérni, hogy miért nem írtunk elő a felsőoktatásnak olyat, amit ő nem akar, majd aztán ugyanannak a felszólalásnak a végén pedig az egyetemi autonómiát, a felsőoktatás autonómiáját félteni a kormánytól. Szerintem el kellene dönteni azt, hogy mi az a politika, amit követnek, mert akkor könnyebb lesz utána dűlőre jutni egymással, és jó kompromisszumot kötni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 378 2007.05.29. 1:23  373-395

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ismét nyilván sok olyan állítása van, amiről érdemes lenne szakmai vitát folytatni, de azt remélem, hogy majd módosító indítvány formájában megteszi ezeket a javaslatait, és a részletes vitában nem így általánosságban és odahajigálva, hanem konkrétan lehet róluk vitatkozni.

Egy dologról azonban szeretnék szólni mindenképpen azért, mert a képviselő úr itt egyszerre volt személyeskedő és igaztalan. A kormány nagyon világosan azt mondja évek óta, hogy szeretné megtartani legalább az alsó tagozatot a településeken, de arról is beszél, hogy ezt a fajta továbbműködést úgy tartja csak elképzelhetőnek, hogyha megfelelő garanciák vannak arra, hogy ezek az intézmények is ugyanolyan szintű szolgáltatást tudnak nyújtani, mint bármelyik más oktatási intézmény. Ennek a lehetőségét elsősorban az együttműködésben, a társulásban látja. Hogy ez helyes koncepció, vagy nem, tudom, hogy erről van köztünk vita, ez régóta zajlik.

De azt kérem, képviselő úr, hogy ezt az elképzelést kérje számon, ezzel az elképzeléssel vitatkozzon, és ne azzal, amiről ön beszélt, merthogy olyat nem mondtunk, sem a miniszter úr, sem más, mint amire ő hivatkozik, és amivel vitatkozik.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 386 2007.05.29. 2:23  373-395

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Ha megengedik, képviselőtársaim, megragadom azt az alkalmat, amikor érdemi szakmai vitát lehet folytatni. Ez mindig jólesik az embernek. Hadd hívjam fel mindkét előttem szóló képviselő úrnak egy fontos tényre a figyelmét, aminek talán nem is vagyunk birtokában, vagy nem is tudjuk mindannyian. Abban a kategóriában, a sajátos nevelési igényű diákok, akikről most beszélünk, a tanulásukban ilyen-olyan módon akadályozott diákok és a magatartászavarral küszködő diákok 92 százalékát ma is integráltan neveljük; ez gyakran azt jelenti, hogy olyan intézményben, amely felkészült erre az integrált nevelésre.

A törvényjavaslat a korábbi elképzelésekhez képest éppen ezért tartalmaz erősebb garanciákat abból a szempontból, hogy nemcsak a nevelési tanácsadó végezheti ezt a tevékenységet, hanem végezheti erre felkészült intézmény, iskola is. Ennek ellenére, ha az a szándék, hogy oszlassuk el az attól való aggodalmat, hogy erről a területről is pénzt kíván kivonni a kormány, ezért trükközik a sajátos nevelési igényű tanulókkal, akkor azt tudom mondani, hogy biztosan fogunk találni a módosító indítványokkal olyan megoldást, amelyik nem nyitja fel ezt a kaput, nem kelt felesleges aggodalmakat. De azt a helyzetet, hogy különbözik egy fogyatékkal élő diák esetében végzett fejlesztő munka, gyógypedagógiai munka és egy diszlexiás, integráltan nevelt gyerekkel végzett fejlesztő munka, amit ma is fejlesztő pedagógus végez nagyon gyakran, szerintem ennek fogunk olyan megoldást találni a törvényben, ami az érintetteket is megnyugtatja, és jobb szakmai megoldást is eredményez.

Hasonlóképpen gondolkozom az óvodai kérdésben is. Szerintem, ha a célban egyetértünk, akkor kell beszélgetnünk, hogy milyen törvényi és egyéb szabályokkal, fejlesztési forrásokkal tudjuk ennek a feltételeit megteremteni, mint ahogy az egységes iskoláknál, egységes intézménytípusoknál is meg kell gondolni, hogy az önkormányzati mozgástér bővítése és a szakmai szempontok esetleges sérülése milyen módon állítható egymással arányba, mikor éri meg egy változás, és mikor nem. Erre módunk lesz a részletes vitában és ma este is, hiszen gyerek még az idő, van alkalmunk, módunk beszélgetni még.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 8 2007.06.05. 5:07  5-8

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Talán hadd kezdjem azzal, hogy a pedagógusnappal összefüggésben nemcsak önnek vannak ellentmondásos érzései, bár nekem talán más értelemben, mint önnek. Hiszen én azt gondolom, hogy ez egy valódi ünnep, mert azok az igazi ünnepek, amelyek egy helyi közösségben, az iskolákban, városokban, falvakban ünnepek. Hál' istennek, a pedagógusnap ilyen. Hál' istennek, van egy olyan nap, amikor megünnepeljük a tanítókat, az óvópedagógusokat, a tanárokat, az egyetemi oktatókat. Megünnepeljük, nem valamifajta parlamenti szónoklatokkal vagy kormányszándékkal, hanem megünneplik az iskolákban, megünneplik az egyetemeken, megünneplik az egyes településeken. És jó, hogy ez így van.

Mégis ellentmondásosak az érzéseink, hiszen egy-egy ilyen ünnepnap arra is alkalmas, hogy számot vessünk a hivatásunk, a szakmánk helyzetével. Abban biztosan egyet kell értenem képviselő asszonnyal, hogy bizony ez a helyzet ma nem könnyű. Bizony nagyon sok ellentmondás terheli ma az oktatást, és mivel az oktatás legfontosabb motorja, egyik legfontosabb szereplője a pedagógus, ezért ezek a gondok, ezek a nehézségek nagyon gyakran a pedagógusok vállára rakódnak, nagyon gyakran ők viselik azokat a terheket, amelyeket a sokfajta változás és sokfajta kihívás az oktatási rendszer egészére rápakol.

Ugyanakkor persze egy-egy ilyen ünnepnap arra is alkalmas, hogy a sikereinkről is beszéljünk. Azt hiszem, képviselő asszony abban téved, amikor nehezményezi, hogy tegnap a miniszter úr az érettségiről beszélt, hiszen a kétszintű érettségi rendszer bevezetése és immár zökkenőmentes lebonyolítása, az, hogy az írásbeli vizsgák minden gond nélkül, szakmailag és technikailag gond nélkül lebonyolódtak, ez a pedagógusok sikere.

(9.20)

Mindannyian köszönettel tartozunk azoknak az intézményvezetőknek, akik ezt a lebonyolítást lehetővé tették, akik hajnalban elmentek a tételekért, azoknak a pedagógusoknak, akik felkészítették a diákokat erre az újfajta vizsgára, azoknak az intézményeknek, iskoláknak, amelyek lehetővé tették azt, hogy sikeres és eredményes legyen ez a vizsga. Ilyen értelemben ez az oktatási rendszer közös sikere.

Ezt azért hozom szóba, mert nagyon sokat beszélünk mindannyian az oktatási rendszer gondjairól, nagyon sokat beszélünk alacsony megbecsülésről, sokat beszélünk iskolai erőszakról, sokat beszélünk arról, hogy bizony a pedagógusbérek elmaradnak attól, amit a kollégáink megérdemelnének. Amikor erről beszélünk, akkor joggal tesszük. De talán érdemes azzal is számot vetni, hogy nagyon sok sikeres iskola van, nagyon sok sikeres felsőoktatási, közoktatási intézmény van. Érdemes arról beszélni, hogy a magyar óvodai rendszer, a magyar óvodák európai összehasonlításban is kiváló eredményt adnak, vagy kiváló munkát végeznek. Érdemes arról beszélni, hogy az a fajta szemléletváltás, amely az elmúlt években egyre kevésbé jogszabályokkal próbál beavatkozni pedagógiai folyamatokba, amely azt mondja, hogy sokkal fontosabb a szakmai támogatás, a szakmai segítség, ez lassan kezd eredményeket hozni.

Biztosan a képviselő asszony is tudja azt, hogy lassan lezárul az a kompetenciaalapú oktatási kísérlet, ahol több mint 900 iskola kapott kipróbálásra olyan új pedagógiai módszereket, olyan új eszközöket, olyan új képességfejlesztő programcsomagokat, amelyekkel - amennyire én tapasztalom, és amiről nekem információm van - a legtöbb iskolában elégedettek, a legtöbb iskolában, óvodában azt látják, hogy jobb eredményeket hoz a gyerekek számára, jobb eredményt érnek el a gyerekek. Ami nekem különösen nagy öröm, hogy a legtöbb pedagógus kollégáink is, akik ezekkel dolgoznak, úgy érzik, hogy sikeresebbé vált a munkájuk, eredményesebbé vált a munkájuk azzal, hogy ilyen eszközöket kaptak.

Azt hiszem, ez az az út, amelyen el kell indulnunk, ez az az irány, amely felé el kell indulnunk. Tudnunk kell azt, hogy hogyan kaphatnak a pedagógusok, az iskolákban dolgozó tanárok, tanítók, óvópedagógusok olyan eszközöket a kezükbe, amelyekkel eredményesek és sikeresek lehetnek. A világ megváltozott, változnia kell az oktatásnak is. De az a dolgunk törvényhozóként, szakmai vezetőként, hogy több lehetőséget, több támogatást, több segítséget adjunk a pedagógusoknak. Ha ez így lesz, ha eredményesebbé válik az iskolai munka, eredményesebbé válik azért, mert képes a tanügyi vezetés, a tanügyi irányítás, az oktatáspolitikusok egy olyan környezetet teremteni, ahol jobb lehetőséget kapnak az intézmények és a pedagógusok, akkor bízhatunk abban, hogy növekedni fog az oktatás társadalmi elismertsége, bízhatunk abban, hogy a pedagógusok sikeresebbnek és eredményesebbnek érezhetik magukat a pályájukon.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 16 2007.06.05. 5:11  13-16

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Bizonyosan nincs vita köztünk, reményeim szerint a parlament oldalai között sem, de ön és a kormány között sem abban, hogy a Balaton olyan fontos kincsünk, olyan fontos térsége az országnak, amelyik nemcsak hagyományos turisztikai értelemben nagyon vonzó célpont mint fürdésre alkalmas tó, hanem legalább ennyire fontos a Balaton körüli táj és az ott található kulturális érték.

(9.40)

Ez teszi különlegessé a Balatont, egy olyan értékévé Magyarországnak, amely nem összehasonlítható más országok tavaival, tengereivel, hanem nekünk különösen kedves, de turisztikai célpontként is különösen érdekessé tehető. Amikor arról gondolkodunk, arra keressük a megoldásokat, és ez túlmutat a Balaton környékén, hogyan lehet növelni Magyarország turisztikai vonzerejét, akkor biztosak vagyunk abban, hogy ennek egyik legfontosabb - mindenestre az oktatási és kulturális tárca számára legfontosabb - eszköze a kulturális turizmus fejlesztése, az épített örökséghez, a hagyományokhoz, a kulturális programokhoz kötődő turisztikai kínálat bővítése.

Nem osztom a képviselő úr álláspontját abban az ügyben, hogy Pécs vagy az Európa kulturális fővárosa program le lenne maradva, ott egy ütemes felkészülési munka folyik; mint minden nagy programnál, persze itt is kisebb-nagyobb zökkenőkkel, döccenőkkel, nehézségekkel, de a legfontosabb döntések megszülettek, a források rendelkezésre állnak, döntő részben európai uniós, kisebb részben kormányzati és városi forrásokból. Úgy tűnik, a program sikeres lebonyolításának nem lesz akadálya. Magam is tárgyaltam nem olyan régen Pécsen, azt tapasztaltam, hogy a város vezetői, a program szervezői nyitottak mindenfajta együttműködésre, mindenfajta regionális, térségbeli együttműködésre. Biztos vagyok abban, hogy ha a Balaton-parti települések vagy akár a Balaton Fejlesztési Tanács, a Balatoni Önkormányzati Szövetség kezdeményez ilyen együttműködést, akkor nyitott kapukat fog találni, hiszen bizonyos értelemben éppen az a kulturális főváros projekt egyik fontos, jelentős eredménye, hogy nemcsak egy várost húz, hanem egy egész térséget, és ezen keresztül az egész országot. Bizonyos vagyok abban, hogy az egész pannon régió számára - legalábbis a déli része számára - a kulturális főváros program nagyon jelentős többletet fog hozni.

Ami a képviselő úrnak az intézményrendszerre és az együttműködés formáira vonatkozó javaslatait illeti, azt gondolom, ezek üdvözölhető, támogatható elképzelések. Az bizonyosan segítené egy sikeres balatoni politika megvalósítását, a számunkra fontos kulturális fejlesztéseket, vidékfejlesztési, kulturális turizmusfejlesztési koncepció megvalósulását, ha minél szélesebb együttműködés jönne létre, ha valóban a térségben érintett országgyűlési képviselők között állandó együttműködés alakulna ki, ha ez szükséges, intenzívebbé válnának azok az együttműködési formák, amelyek az önkormányzatok, civil szervezetek között vannak. Azt hiszem, azt látom, hogy az uniós fejlesztés körülményei annak kedveznek, hogyha valahol széles körben megvitatott, széles körben támogatott fejlesztési programok tudnak megvalósulni.

Már az I. nemzeti fejlesztési tervben is voltak olyan nagyon jelentős, a Balaton térségéhez kötődő beruházások, amelyek ebből a fejlesztési tervből tudtak megvalósulni: a balatonfüredi városközpont-rekonstrukció, a keszthelyi Helikon-kastély rekonstrukciója, illetve kicsit távolabbi régióban a veszprémi várral kapcsolatos rekonstrukció; azt is tudom, hogy a képviselő urat választókerülete és a szíve inkább a déli part felé húzza. Azt hiszem, arra kell eszközöket találnunk, hogy a II. nemzeti fejlesztési tervben hogyan tudunk más térségeket is bekapcsolni az ilyen típusú kulturális alapú turizmusfejlesztésbe.

Talán még arról is érdemes beszélni, hogy a nagy fesztiválok közül - hiszen az is fontos vonzerőt jelent - az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium és a nemzeti kulturális alapprogram közös pályázatára öt Balaton környéki fesztivált hívtunk meg, reményeink szerint most már rövidesen megszületik a döntés, és ezek a nagy fesztiválok is idejében hozzájuthatnak a szükséges forrásokhoz.

Összefoglalva tehát azt tudom mondani, hogy a képviselő úrnak azt a szemléletét, amely egyfajta, az állami és az uniós forrásokat, az állami gondoskodást és a helyi, önkormányzati és civil kezdeményezést egyesítő közös munkában, közös tervezésben és megvalósításban gondolkodik, mi mindenképpen támogatjuk, és természetesen mindenképpen támogatjuk azt is, hogy az Európa kulturális fővárosa program és a Balaton régió között szoros együttműködés alakuljon ki.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 323 2007.06.11. 8:29  290-323

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A felsőoktatási törvény beterjesztett módosításának alapvető célja egy olyan módosítás elfogadása volt, amely néhány kérdésben világosabbá teszi az új felsőoktatási törvényt, elsősorban a minőségbiztosítás, a finanszírozás kérdésében, és néhány olyan részletszabály pontosításában, amelyikről az derült ki az elmúlt több mint egy év folyamán, hogy kisebb korrekciókat igényel.

A vita elején is azt a szándékot jeleztük, hogy egy szakmai kérdésekre koncentráló vitát szeretnénk; egy olyan vitát, amelyben különböző álláspontok ütközhetnek egyes szakmai kérdésekben; egy olyan vitát, amely arra koncentrál, hogy hogyan találhatunk mindannyiunk által ismert és elfogadott problémákra a jelenleginél jobb megoldásokat.

Szeretném megköszönni a parlament mindkét oldalán ülő képviselőknek, hogy ez a várakozásunk teljesült, és persze itt nem az a fontos, hogy a minisztérium várakozása teljesült, azt gondolom, hogy ez az egész felsőoktatás várakozása volt. Azokról a nagyon fontos, lényeges kérdésekről, amelyekről szól ez a törvényjavaslat, valóban érdemi szakmai vita zajlott le, egy olyan vita, amely sok kérdésben közelebb vitt egy konszenzusközeli állapothoz. Nagy örömmel hallottam azt is, hogy itt a részletes vitában például a rektorok megbízási idejének, egész pontosan: megbízhatósági vagy feladatellátási életkorának megemelése kérdésében egy konszenzuskeresés zajlott. Magyarul, abban a kérdésben, hogy a rektoroknak, ha jól teljesítenek, és ha az intézmény érdekét szolgálja a munkájuk, ne kelljen 65 éves korukban a vezetői megbízatásukat visszaadni.

Azt gondolom, hogy itt ma ebben a parlamenti vitában is többfajta olyan megoldás körvonalazódott, amelyben vagy kapcsolódó módosító indítvánnyal, esetleg majd bizottsági módosító indítvánnyal benyújtva közös jó eredményt tudunk elfogadni.

Azt hiszem, hogy néhány olyan kérdésre érdemes kitérni, amely részben itt ma a részletes vitában, részben korábban a vita kapcsán, illetve módosító indítványokban megjelent, és fontos emlékeztetni rájuk, különösen azért, mert úgy érzem, hogy ezekben olyan javaslatok születtek, amelyeket valamilyen módon be lehet majd építeni a törvényjavaslatba.

Az első ezek közül arra vonatkozott, hogy több képviselőtársunk kezdeményezte azt, hogy az állami és a nem állami felsőoktatási intézmények között kerüljünk el minden indokolatlan különbségtételt, akár a hároméves megállapodás megkötésének lehetőségéről van szó, akár arról, amit itt most képviselőtársaink a részletes vitában is mindkét oldalról említettek, hogy legyen világos az az elv, amely szerint a hallgatók után járó finanszírozáshoz minden intézmény egyforma jogon, egyforma lehetőségekkel jut hozzá, vagy éppen az a javaslat, amely arra irányult, hogy a szenátusok esetében vegyük figyelembe azokat a specialitásokat, különlegességeket, amelyek a nem állami intézményeket határozzák meg, és ne kössük gúzsba az intézményeket fölösleges szabályokkal.

(23.20)

Ilyen javaslatok azok az elképzelések, amelyek arra vonatkoztak, hogy hogyan lehet jobb megoldásokat találni a pénzügyi garanciák tekintetében. Itt van olyan típusú megközelítés, van olyan típusú korlát, amelyikhez tartani kell magunkat, mert a képviselőtársaim azt mondják, hogy mi a garancia, mi az, ami biztosítja azt, hogy ezek a hároméves megállapodások megvalósulhatnak, és mi a garancia arra, hogy az a támogatásnövekedés, amelyik a törvényjavaslatban a felsőoktatás egészére vonatkozik, ez megvalósulhat.

Én azt gondolom, hogy éppen az, hogy reális, kiszámítható, világos pályát teremtettünk e mögé a költségvetési finanszírozás mögé, ezt a képviselőtársaim is ismerik, és ez a fajta finanszírozási pálya egy szinten tartást, egy óvatos reálérték-növekedést tartalmaz az állami finanszírozás oldalán. Az egy más kérdés, hogy abban van köztünk vita továbbra is, hogy szükség van-e arra a bevételre, amit a képzési hozzájárulás jelent az intézmények számára - szerintünk szükség van erre is a minőségi fejlesztéshez. De most ezt a törvényjavaslat erről nem szól, és hál' istennek a vitát sem vitte el ez a nem mindig termékeny megközelítés és nem mindig termékeny vita.

Vannak olyan ügyek, ahol talán indokolatlanok a félelmek, ide tartozik a gyakorlóiskolák kérdése, hiszen a gyakorlóiskolák esetében teljesen helyénvaló az, hogy aki a szolgáltatást megrendeli, az viselje a költségeket is. Magyarán szólva, hogyha a költségeket az állam fedezi kiegészítő normatívával, többletnormatíva vállalásával, akkor valamifajta korlát legyen abban, hogy mihez, hova, kinek adja oda ezt a fajta támogatást.

Én azt gondolom, hogy ott az egy indokolt megközelítés, amelyik azt mondja, hogy az oktatásért felelős miniszternek van abban feladata, hogy ennek a kiegészítő támogatásnak a mértékét meghatározza, különösen akkor, amikor mindannyiunk számára ismert az, hogy a bolognai reform következtében és az oktatási pálya, sajnos, csökkenő, remélem, csak rövid távon csökkenő felvevőképessége miatt bizony a tanárképzésbe kevesebb diákot célszerű beengedni a következő években, mint ahányan ma a tanárképzésben részt vesznek.

Végül hadd szóljak arról, hogy hogyan függnek össze - hiszen ez egy fontos vitakérdése volt ennek a részletes vitának is - a különböző intézkedések. Azt mondja a képviselő asszony, hogy nem lehet, hogy csak a piac irányítsa a felsőoktatásban akár a hallgatóknak a mozgását, akár a pénzügyi folyamatokat, és ebben egyetértünk. Hozzáteszem: az sem feltétlenül helyes, hogy kizárólag csak a hallgatók választása hozza meg ezeket a döntéseket.

Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy a hallgatók választásának jóval nagyobb lehetőséget kell adni, mint ma, hiszen hogyha azonos képzést hirdet meg két intézmény, azonos alapszakot mondjuk, akkor számunkra az a természetes, hogy a hallgató válassza meg azt, hogy melyik intézményben veszi igénybe ezt a szolgáltatást, és a hallgató bizony vigye magával azt a forrást, azt a pénzt, ami ehhez a képzéshez szükséges.

Természetesen azok a szempontok felvethetőek, amelyeket képviselőtársaim is felvetettek. Egyrészt az államnak van felelőssége a képzési arányok tekintetében, abban, hogy műszaki területen vagy bölcsészettudományi területen van-e szükség több hallgatóra. Ebben az államnak kell szerepet vállalnia, ezt teszi meg az állami keretszámok megállapításával és adott esetben megváltoztatásával.

Mint ahogy abban is igaza van Pósán képviselő úrnak, hogy nagyon sok olyan kis szak van, amelyek nem biztos, hogy eltartják magukat a hallgatók jelentkezése alapján, de ezek a szakok előnyösebb helyzetbe kerülnek a jelenleginél. Hiszen valóban az a helyzet, ahogy most Pósán képviselő úr mondja, hogy ma ugyan van számukra külön támogatás, de ez a támogatás egy pályázati alapon zajló támogatás, miközben a hároméves megállapodás lehetővé teszi azt, hogy ha az állam megrendeli egy intézménytől azt, sokfajta szempontja lehet, olyanok, amelyeket a képviselő úr említ, például diplomáciai, külpolitikai vagy külgazdasági típusú célok, akkor tehát, ha az állam rendel ilyen típusú képzést, ilyen típusú munkát, akkor bizony biztosít hozzá forrásokat is, mégpedig kiszámítható módon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalóan azt tudom tehát mondani, hogy a kormány minden olyan módosító javaslatot támogatni fog, amelyik egy minőségközpontú felsőoktatást, egy kiszámítható finanszírozási rendszert és a szabályok egyértelműbbé tételét támogatja, teszi lehetővé. Úgy látjuk, hogy mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalon, mind a bizottsági módosítók között vannak, lehetnek olyan javaslatok, amelyek ebbe a körbe tartoznak.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 337 2007.06.11. 2:47  324-337

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét szeretném megköszönni azt a fajta szakmai vitát és megközelítést, ami a közoktatási törvény vitáját is jellemezte. Bár természetesen abban, hogy az oktatási törvények módosítására ebben az ülésszakvégi dömpingben kerül sor, nyilván minden kritika jogos, de azért arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ennek egyik alapvető oka az volt, hogy egy hosszú egyeztetési folyamatot bonyolítottunk le, amelyben volt ötpárti egyeztetés, volt nagyon sokfajta szakmai koncepcionális egyeztetés. Februárban már nyilvánosságra hoztuk a törvényjavaslatok koncepcióját, és bizony az utolsó lehetőséget is ki akartuk használni ezeknek a javaslatoknak a tökéletesítésére, ami nem jelenti azt, hogy a parlamenti szakaszban módosító indítványokra ne lenne szükség, vagy ne lenne lehetőség.

Hadd említsek meg néhány témakört nagyon röviden! Úgy látjuk, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók esetében egy, a szakma támogatását és a parlament mindkét oldalának támogatását bíró megoldást sikerült kidolgozni. Azt fontosnak gondoljuk, hogy a többcélú társulások kapcsán, bár van a koncepcióban vita, ezt most is érzékeltük, közös szándék van abban, hogy a működő többcélú társulások esetében a lehető legjobb szabályokat találjuk meg, és szintén fontos az, hogy a szakképzés új rendszeréhez illeszkedő intézmények megjelennek ebben a törvénymódosításban, és a módosító indítványok többsége ezeket támogatja.

Ami a mostani részletes vitát illeti, arra hadd hívjam fel a figyelmet, mert ez a törvényjavaslat egészére is vonatkozik, hogy mindenütt arra törekedtünk, hogy a szükségtelen, felesleges, bürokratikus szabályokat próbáljuk a törvényből kiiktatni. A tankönyvválasztáshoz természetesen ma sem kell a fenntartó hozzájárulása. Azt gondoljuk, hogy azokhoz az oktatási programcsomagokhoz, amelyek egy taneszközrendszert jelentenek, ezek nem jelentenek olyan típusú változást, amelyik a fenntartó érdekeit akár anyagi, akár szakmai szempontból érintené, és felesleges lenne egy formális jóváhagyáshoz kötni. Hiszen ha úgy lenne, ahogy Pósán képviselő úr mondta, hogy akkor ez úgyis csak egy formális jóváhagyás, akkor ezzel felesleges akár a tantestületeket, akár pedig az önkormányzatokat terhelni. Azt gondoljuk, hogy ez a típusú taneszközválasztás jó helyen van a tantestületeknél.

Összefoglalóan azt tudjuk mondani, hogy miközben 150 módosító indítvány érkezett, tehát nagyon sokfajta módosító javaslat van, eközben ezeknek nagy része olyan, amelyik szellemiségében illeszkedik a törvényjavaslathoz, és sok lesz közülük, amelyet a kormány vélhetően támogatni fog.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 349 2007.06.11. 0:58  338-349

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító indítványoknak két nagy csoportja van ennél a törvényjavaslatnál. A módosító indítványok egy része szeretné föllazítani azt a szigorúbb rendet, amit ez a javaslat létrehoz a tankönyvellátásban. Ezeket a kormány nem fogja támogatni. Az a célunk, hogy jobb minőségű, jobban használható és ellenőrzött árú tankönyvek kerüljenek az iskolákba, és ettől a szándékától a kormány nem fog elállni.

A módosító javaslatok más része ezt a szándékot pontosítja, ehhez ad hozzá újabb szakmai megközelítéseket, egyes helyeken szigorítja is az eredeti kormányzati szándékot. Ezeket a módosító indítványokat, egész pontosan: a rendelkezésre álló alternatív módosító indítványok közül az általunk legjobbnak véltet a kormány támogatni fogja, s azt kérjük a parlamenttől, hogy a parlament is támogassa majd ezeket.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 44 2007.06.14. 2:14  3-137

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr a végén kimondta a lényeget: ha nem önök irányítják ezt a minisztériumot, akkor nincs is rá szükség, akkor inkább szüntessük meg. Nagyjából a hozzászólás egészéből ez tűnt ki, ez a fajta szemlélet, hiszen itt idősíkok keveredtek, és óvatosan jelzem azt, hogy a képviselő úr többet beszélt az egyébként futó törvénymódosításról meg a 2006 előtti időszakról, mint a kormány elmúlt egy évéről.

Ugyanakkor egy ügyben szeretnék nagyon röviden szólni, és aztán ha lesz időm, akkor néhány tárgyi tévedést is javítani. Nyilván személyemet érintő állításaival a képviselő úrnak nem foglalkoznék, ez nem lenne talán arányos, de hadd jegyezzem meg, képviselő úr, hogy például az oktatást irányító két szakállamtitkár kollégánk: Manherz Károly, az ELTE-BTK korábbi dékánja, még ezelőtt korábban a minisztérium vezető tisztségviselője, sok-sok évi egyetemi, felsőoktatási gyakorlattal; a közoktatási szakállamtitkár hosszú-hosszú évek óta dolgozik a minisztériumban, korábban közigazgatási államtitkár volt, nagyon nehéz rá azt mondani, hogy nincsen vezetői gyakorlata, és nem ismeri a területet. A miniszter úr korábban az OM államtitkára, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának minisztere volt, megint nehéz azt mondani, hogy nem ismeri ezt a területet. Szomorú az, amikor a képviselő úr nem tud tárgyszerű tényeket elmondani vagy kritikát megfogalmazni, hanem ilyenfajta üres és értelmetlen személyeskedéssel próbálkozik.

Ami a tényállításokat illeti, ugyanis ezek tévesek: a képviselő úr beszélt például a kistelepülési iskolákról, hogy nincs támogatás. Dehogy nincsen! Arról beszélünk évek óta, hogy a kistelepülési intézményeknek a tagintézménykénti társulásban való működés jelentheti a megfelelő színvonalú munka garanciáit, ehhez bizony külön támogatás van ma is a költségvetésben.

A képviselő úr arról beszélt, hogy a tanárképzésben nem tanítunk szaktárgyakat, éppen ellenkezőleg: minden tanárképzés mostantól kezdve egy megalapozó szakmai bachelorszakasszal kezdődik, és ha még lesz idő, akkor később örömmel válaszolok további kérdéseire is, hiszen azt gondolom, a tárgyi ismeretek birtokában lévő képviselővel tudunk jó szakmai vitát folytatni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 52 2007.06.14. 2:10  3-137

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy látom, ez a vita módot ad arra, hogy még néhány tényszerű ügyben is kérjem a képviselő úr értelmezését, gondolom, úgy is fog még szólni hozzá.

Hadd kezdjem azzal, amit a képviselő asszony mond, hogy egyeztetés és megegyezés, a kettő nem feltétlenül azonos. Nagyon sokfajta egyeztetés zajlik minden jogszabálynál, minden törvénymódosításnál. Most a Ház előtt lévő szaktörvény-módosításoknál már koncepcionális szinten elkezdtük ezt a vitát januárban, februárban ötpárti tárgyaláson és mindenfajta módon folyt ez az egyeztetés. Nem tudunk mindenben megegyezni; nem tudunk mindenben megegyezni, mert a pedagógus-szakszervezetektől például nem lehet elvárni azt, hogy tudomásul vegyék, hogy a gyereklétszám-csökkenés bizony a pedagóguslétszámra is kihat, de azért ezeken a tárgyalásokon, hála istennek, sokkal differenciáltabb, sokkal sokszínűbb és sokkal több támogató hozzászólást kapunk, mint - mondjuk - egy parlamenti vitában, ott valóban lehet előrehaladni.

(11.50)

Merthogy nehéz azokban az ügyekben megegyezést keresni, ahol bizony ellenzéki oldalról nagyon ellentmondásos állítások fogalmazódnak meg. Pósán képviselő úr folyamatosan támadja a parlament előtt lévő törvényeket. Követeli például azt, hogy a szegény gyerekeknek ne kelljen tandíjat, képzési hozzájárulást fizetni.

Képviselő Úr! Benne van a felsőoktatási törvényben. Tessék majd megszavazni a felsőoktatási törvény módosítását! Követeli, hogy mondja meg a kormány, hogy fog minden gyerek óvodai ellátáshoz jutni. Benne van a közoktatási törvényben. Tessék megszavazni a közoktatási törvény módosítását!

Azt kérem és azt javaslom, hogy képviselőtársaim, ha vannak ügyek, amiben egyetértünk, akkor ehhez merjenek támogatást adni. Jöjjenek ki abból a fajta tagadásból, ahol mindenre nemet mondanak, ahol minden változást elleneznek, és találjunk együtt jobb megoldásokat, ha valamiben szükséges; van, ahol lehet, hogy szükséges.

Az adminisztráció területén vannak olyan javaslatok a Ház előtt, amiket a kormány mérlegelni fog, hogy hogyan lehet ezeken az iskolai és önkormányzati terheken csökkenteni. Találjunk ilyen javaslatokat, és szerintem akkor előrébb fog jutni a közoktatás és a felsőoktatás is.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 60 2007.06.14. 2:04  3-137

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pósán képviselő úr ismét csak a tények egy részét ismertette. Arról elfeledkezett, hogy az Alkotmánybíróság ezt a beadványt elutasította, de valóban van itt egy fontos kérdés, és ebben szerintem egyetérthet a két oldal.

Valóban igaza van a képviselő asszonynak abban, hogy hosszabb távon az oktatási reformok, változások mögé, mellé szélesebb konszenzust kell teremteni szakmai oldalról is és szakszervezeti oldalról is. Nem szabad összekeverni egymással az ellenzék totális és differenciálatlan elutasítását. Én azt javaslom, hogy a képviselő asszony se tegye ezt, aki szakértőként nagyon jól tudja, hogy nagyon sokfajta vélemény, nagyon sokfajta szakmai megközelítés van azzal a zajló, érdemi szakmai vitával kapcsolatban még, ami a közoktatás kérdéseiről zajlik. De azt el kell mondanom, hogy akkor van esély arra, hogy ez a konszenzus kialakuljon, akkor van arra esély, hogy ez a szakmai vita politikai vitában is erősödjön, ha ehhez vannak partnerek, ha tudunk bonyolult kérdésekről differenciáltan beszélni.

Hadd említsem csak a szegregáció kérdését! Képviselő asszony megemlíti a jelenségnek mind a két részét. Megemlíti azt, hogy valóban a szegényebb és a gazdagabb gyerekek sok településen, sok térségben külön iskolába járnak. Azt is megemlíti a képviselő asszony, hogy ennek az a következménye, hogy az az iskola, ahova az ön által értelmiséginek nevezett - én azt mondanám, hogy jobb módú - szülők gyerekei járnak, annak az iskolának erősebb az érdekérvényesítő képessége, jobban támaszkodhat a szülők forrásaira, jobban támaszkodhat arra, hogy a helyi döntések meghozatalánál ki tudja lobbizni, hogy a saját iskolájának több forrás jusson.

A képviselő asszony téved, számos szegregációvizsgálat van. Örömmel küldök ebből a minisztériumban meglévőkből is a képviselő asszonynak, de ez mind azt mutatja, hogy a szegregáció az alapvető oka az iskolák között kialakuló nagyon jelentős és elfogadhatatlan színvonalbeli különbségeknek.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 190 2007.06.18. 2:02  187-191

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt kell mondanom, hogy képviselő úr biológiai párhuzama és képszerűen megfogalmazott kérdése lenyűgöző volt még akkor is, ha mind egészében, mind részleteiben téves. Képviselő úr egyrészt arra hivatkozik, hogy miniszter úr által adott válaszban nem tartotta fontosnak a minisztérium a két tannyelvű iskolák szerepét, ezzel ellentétben a válaszban az szerepel, hogy a minisztérium fontosnak tartja a két tannyelvű iskolákat, amelyet kifejez az a többletnormatíva is, amelyhez ezek az intézmények, ezek az iskolák jutnak. Hiszen a két tannyelvű gimnáziumok 71 500 forintnyi kiegészítő normatívában részesülnek, éppen azért, mert vannak ennek a típusú képzésnek olyan többletköltségei, amelyek a normál iskolatípusban nem merülnek fel.

Azonban van egy lényeges különbség, hiszen, ha jól értem, képviselő úr azt nehezményezi, hogy a nemzetiségi iskolák miért kapnak ezen felül is, nem automatikusan, hanem pályázati módon támogatást többek között tankönyvek beszerzéséhez. A két tannyelvű intézmény ugyanis egy önkormányzat által vállalt többlet. Amikor a fenntartó úgy dönt, hogy két tannyelvű intézményt kíván működtetni, akkor mérlegeli az ezzel járó kötelezettségeket, többletköltségeket is. A nemzetiségi oktatás esetében nem erről van szó, a nemzetiségi oktatást a nemzetiségi törvény alapján biztosítani kell minden olyan esetben, ha nyolc szülő ennek a nemzetiségi oktatásnak a megszervezését kéri.

Ezért, képviselő úr, ha az önkormányzat úgy érzi, vagy akár az ott tanulók szülei úgy érzik, hogy az nemzetiségi iskola, akkor kezdeményezzék a nemzetiségi iskolává nyilvánítását, és akkor természetesen azok a feltételek lesznek érvényesek az ön által említett iskolára is, mint a nemzetiségi iskolákra.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 6 2007.06.19. 4:53  3-6

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor kitör a vakáció, akkor mindig ráébredünk arra is, hogy az iskola, az óvoda jóval több, mint oktatási intézmény. Jóval több, hiszen számos olyan feladatot lát el szükségszerűen az oktatási rendszer, amelyik bizony nemcsak tanórákból, nemcsak jó esetben eredményes, sikeres közös tanulásból áll, hanem ennél jóval többet jelenthet a diákoknak, olyan dolgot, ami bizony nyáron hiányozhat.

Képviselő úr számos jó példát említett, valóban ezek közül az egyik nagyon fontos funkció, hogy sajnos vannak olyan gyerekek Magyarországon, akik csak az iskolai étkeztetés keretében jutnak biztosan meleg ételhez, jó étkezéshez egy napon. Éppen ezért fontos az a program, amelyet képviselő úr is említett, amelynek keretében immár az ország önkormányzatainak többsége vállalkozik arra, hogy megszervezi az erre rászoruló gyerekek nyári étkeztetését. Ez nagyon fontos, nagyon lényeges, hiszen ez ad lehetőséget, ez ad esélyt arra, hogy ezek a sajnos nagyon nehéz sorsú gyerekek is biztosan megfelelő étkezésben, meleg ételben részesülhessenek a nyári szünet idején is.

A kormány ezt a programot központi forrásokkal, pályázaton keresztül támogatja, de hozzá kell tennem, és ez nagyon sok fontos programra igaz, hogy igazából attól működik ez a program, hogy a helyi önkormányzatok úgy érzik, hogy ez dolguk, ez feladatuk, úgy érzik, hogy nekik kell vállalniuk ebben az ügyben többletterheket, többletszervezést, többlet anyagi terhet. Én itt most is szeretném megköszönni mindazoknak az önkormányzatoknak, civil szervezeteknek, egyházi szervezeteknek, amelyek részt vállalnak ebben a programban. Ez egy nagyon fontos és lényeges kiegészítője a szociális ellátórendszernek.

(9.10)

Hasonló a helyzet a nyári táborokkal, nyári szabadidős elfoglaltságokkal is, mert bár képviselő úrnak igaza van, amikor azt említi, hogy a családok számára önmagában az is nagy segítség, hogy valamilyen módon felügyelik ezeket a gyerekeket, nem csellengenek, nem az utcán vannak, de ennél sokkal fontosabb és sokkal lényegesebb az a nevelő hatás, az a többlet, amit egy-egy ilyen jól megszervezett tábor jelenthet. Érdemes emlékeztetnünk a cserkészmozgalom hagyományaira, ahol először jelent meg az a gondolat, hogy az értékközvetítés, a természetközeli életmód és az ezzel járó nevelő hatás együtt lehet eredményes, együtt lehet sikeres. Azt tudom mondani, hogy szerencsére minden politikai és egyéb bonyodalmon túl ma is nagyon sok olyan tábor van, amely a cserkészmozgalom keretei között és ezen túlmenően is ezt a hagyományt viszi tovább.

Magam is sokat táboroztattam, sokat táboroztam, így nagyon jól tudom azt, hogy ezek a programok, ezek a rendezvények döntő részben azoknak az embereknek a munkájából táplálkoznak, azok az emberek teszik ezeket a táborokat, nyári szabadidős rendezvényeket sikeressé, akik személyesen vállalnak többletterheket annak érdekében, hogy a nyáron is megfelelő, jó környezetben lehessenek a gyerekek, hogy a nyáron is megfelelő nevelést kapjanak. Hiszen ma is a táboroztatás döntő része nem üzleti alapon történik, nem valamifajta vállalkozás formájában, hanem civil szervezetekben, egyházi szervezetekben, iskolákhoz kötődő módon.

Ebben van a kormánynak feladata. Ebben az évben is mintegy 130 millió forinttal támogatja a kormány ezeket a táborokat, amire joggal mondhatják képviselőtársaim, hogy sokkal többre is szükség lenne, sokkal többre is kellene lehetőséget teremteni, de az is bizonyos, hogy akármekkora állami támogatás sem pótolhatja a pedagógusok, az egészségügyben dolgozók, a civil szervezeti vezetők, az egyházi emberek elkötelezettségét. Azt látom, hogy elsősorban ez az elkötelezettség az, ami lehetővé teszi azt, hogy ez a táborozási rendszer működjön, és amikor ennek a táborozási rendszernek a fejlesztéséről gondoskodunk és gondolkodunk - mert erről kell gondolkodnunk, mindannyian tudjuk, hogy nagyon sok gyereket nem érnek el ma ezek a lehetőségek, gyakran épp a legszegényebb gyerekeket -, ez úgy képzelhető csak el, ha szövetségesként nyerjük meg ezeket az embereket.

Azt kérem képviselő úrtól, azt kérem az egész parlamenttől, hogy abban legyenek a kormány partnerei, hogy együtt, közösen találjuk meg ezeket a lehetőségeket.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 10 2007.06.19. 4:59  7-10

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Képviselő úr megemlékezése mindenképpen indokolt volt, hiszen aligha kétséges, hogy milyen károkat okozott az a fajta politikai indíttatású változás, amelyik egy lépésben, megfelelő átmenet biztosítása nélkül szüntette meg az egyházi oktatást '48-ban. Nem kétséges, hogy képviselő úr megemlékezése azért is fontos, hiszen ennek a folyamatnak, ennek a döntésnek számos kiváló pedagógus lett ilyen-olyan módon áldozata, elszenvedője, akit választás elé állítottak, hogy egyházi kötődését vagy az oktatáshoz való kötődését tartja meg. És akárhogy is választott, ez mindenképpen mély nyomokat, mély sérelmeket hagyott benne.

(9.20)

Ugyanakkor az aktualizálással mindig óvatosan kell bánni, sosem szerencsés az, ha más történelmi szituációk más helyzeteivel próbálunk párhuzamokat vonni. Ilyenkor bizony gyakran már a történelmi emlékezet is megbicsaklik, és például elfeledkezik az Eötvös-féle népiskolai törvényről, elfeledkezik arról, hogy mekkora előrelépés volt az, amikor megjelentek a községi állami népiskolák, vagy éppen elfeledkezik arról, hogy az oktatás világivá válása Európa szinte minden országában bekövetkezett, igaz, nálunk szerencsésebb történelmű országokban hosszú folyamatban, olyan folyamatban, amely új és új egyensúlyokat keresett két nagyon fontos szempont, a szabad vallásgyakorláshoz való hit, és ennek részeként az egyházi oktatáshoz való jog, és az állam egyetemes felelőssége között.

Olyan egyensúlyok alakultak ki Európa minden országában - hol itt, hol ott, hol ezen az egyensúlyi ponton, hol egy másikon -, amelyek valamifajta szerves együttműködést, szerves együttélést alakítottak ki az állami oktatási rendszer, az állam oktatási felelőssége és az egyházi intézmények között.

Azt gondolom, hogy az elmúlt 15 évben a magyarországi egyházi oktatás, az ehhez járó törvényi szabályozás olyan irányba indult el, amely lehetővé teszi ennek az egyensúlynak a kialakítását és a megtartását. Lehetővé teszi, mert olyan elveken alapul, amelyek minden szülő számára biztosítják azt, hogy dönthessenek, hogy kívánják-e a saját gyereküket egyházi oktatási intézménybe járatni, és lehetővé teszik azt, hogy azt a szülőt, aki egyházi oktatási intézménybe íratja a gyerekét, se hátrány, se pedig előny ne érje.

Tudjuk persze, hogy a hétköznapokban sok a vitánk. Itt a parlamentben is sokat vitatkozunk azon, hogy az egyenlő finanszírozás elvét hogyan kell pontosan érteni. Sokat vitatkozunk azon, sokfajta nézet van arról, hogy az egyházi iskolák jelenlegi finanszírozásának módja és összege megfelel-e az egyenlőség elvének, vagy valamelyik irányban sérti. Hallunk olyan véleményt is, hogy túl magas ez a finanszírozás, meg olyan véleményt is, hogy túl alacsony ez a finanszírozás.

Azt gondolom, hogy amikor arról gondolkodunk, hogyan kell továbbfejleszteni ezt a fajta rendszert, hogyan kell megtalálni ezt az új egyensúlyt, akkor arra kell törekednünk, hogy minél egyértelműbb, minél világosabb szabályokat alakítsunk ki.

Éppen ezért tettünk javaslatot arra, hogy pontosan az oktatásfinanszírozásban dolgozzunk ki olyan szabályokat, amelyekkel elkerülhetjük azt, hogy minden évben súlyos viták folyjanak a parlamentben arról, hogy így vagy úgy kell számítani. Nem ez a helyes megoldás, ez egy rossz megoldás, amikor évi alkuk kérdése, hogy egy-egy iskola milyen finanszírozásra számíthat.

Legyenek egyértelmű szabályok, legyen egy olyan világos elszámolás, amely mindkét fél számára lehetővé teszi azt, hogy tudja, hogy pontosan mire terjed ki az állami finanszírozás, és ez az állami finanszírozás pontosan milyen feltételekkel jár. Szerintem ez a követendő, követhető út, és ez vezethet ahhoz, hogy azok az értékek, amelyeket az egyházi iskolák képviselnek, megmaradjanak, megerősödjenek a magyar oktatási rendszeren belül, ugyanakkor ne lépjen fel olyanfajta kényszer, olyanfajta nyomás, amely azokat a szülőket is az egyházi iskolák irányába tereli, akik nem kívánják ezt az oktatást választani.

Szerintem ezt az egyensúlyt kell megtalálnunk, mert ez biztosítja a szülők választásának lehetőségét, és ez biztosítja azt, hogy a magyar oktatási rendszer kiegyensúlyozottan fejlődhessen.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 14 2007.06.19. 4:29  11-14

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy érdeklődéssel követtem magam is az elmúlt napokban a sajtóban, hogy hányfajta teória, elképzelés és kritika fogalmazódik meg ellenzéki oldalról a kormány szervezetével kapcsolatban. Tisztelt képviselőtársaimnak azt kell mondanom, hogy bármennyire is értékelem ezt az érdeklődést, pillanatnyilag a kormányzati felelősséget nem az MDF, nem a Fidesz és nem a KDNP viseli, ennek következtében úgy gondolom, meg kell adni a kormányzatnak azt a jogot, hogy a saját szervezetét kialakítsa.

Képviselő úr felszólalása kapcsán néhány hangsúlyon érdemes vitatkozni. Ezek közül a legfontosabb az, hogy a kormányzat tavaly nyári átszervezésében természetesen szerepet játszott a takarékosság is, hiszen a minisztériumokban létszámleépítéssel költségcsökkentésre került sor, azonban a legfontosabb szempont és cél nem ez volt, abban az ügyben sem, amit képviselő úr említett. A Belügyminisztérium megszüntetésével, átalakításával nem csökkent a minisztériumok száma, hiszen a rendészet átkerülésével megmaradt egy önálló minisztérium, egy olyan önálló minisztérium, amelyik önkormányzati és fejlesztési ügyekkel foglalkozik. Emögött az a szándék, az a felismerés állt, hogy az önkormányzatiság, az önkormányzati rendszer működtetése egyre kevésbé igazgatási, államigazgatási típusú feladat, és egyre több benne a fejlesztési, az együttműködést kívánó motívum.

Éppen ezért egy újfajta szemléletű önkormányzati tárcára volt szükség, olyan tárcára, amelyik a fejlesztésekért is felelős. Ez a fajta integráció zárul le a mostani kormányátalakítással, azzal, hogy a fejlesztéspolitika minden eszköze és az önkormányzatokkal való kapcsolattartás, az önkormányzatokkal kapcsolatos minisztériumi munka kerül egy tárcába, ilyen módon egy erős önkormányzatokkal és fejlesztéssel foglalkozó, felelősséggel rendelkező miniszter láthatja el ezt a feladatot.

A rendészetnek az Igazságügyi Minisztériumba való integrálása szakmailag szintén ésszerű megoldás, amelyik a törvény végrehajtásával, a törvények, a jogszabályok kikényszerítésével kapcsolatos minden lényegi eszközt egy tárca felügyelete alá helyezett. Ilyen módon is azt a célt kívántuk elérni, hogy világosabb, egyértelműbb rend és szakmai megközelítés érvényesüljön.

Képviselő úr azt mondta, így nincs, aki a rendőrségnek politikailag irányt mutasson, aki politikailag utasítsa a rendőrséget. Valóban nincs ilyen, képviselő úr, de nem is szándék. Egy jogállamban, egy demokráciában ez elfogadhatatlan lenne. Más kérdés, hogy az ön képviselőtársai ezzel nem értenek egyet, merthogy éppen ezt kérik számon a kormányon. Nincs tehát ilyen szándék, az igazságügyi és rendészeti miniszter felelőssége felügyeleti típusú, a szakmai döntéseket a rendőrség vezetőinek kell meghoznia, és ha ezek a döntések hibásak, akkor ezért a rendőrség vezetőinek kell felelősséget vállalniuk.

Éppen ezért, képviselő úr, a belügyminisztérium vagy rendészeti minisztérium megteremtését abban az értelemben sem támogatjuk, hogy nem kívánjuk politikai ellenőrzés alá helyezni a rendőrséget, nem kívánunk a rendőrség fölött direkt politikai kontrollt teremteni. A jelenlegi megoldás, ahol az igazságügyi és rendészeti miniszter több, egyébként az autonómia különböző mértékében független szervezettel való kormányzati kapcsolattartás, irányítás feladatát látja el, megfelel az alkotmányos normáknak és a jogállamiság érdekeinek.

Ami pedig a károkat és a károk helyrehozatalát érinti: sok vitát folytattunk a parlamentben arról, hogy mik voltak a károk okai, milyen felelősség terheli érte a kormányt és milyen az ellenzéket. Nem szeretném újra kinyitni ezt a vitát, inkább onnan szeretném megközelíteni ezt a kérdést, hogy azt kérem, az új rendőri vezetésnek, az új rendészeti miniszternek adja meg az ellenzék azt a támogatást, azt a minimális bizalmat, ami ahhoz szükséges, hogy sikeresen végezhessék a munkájukat. Ezzel tudnak hozzájárulni önök ahhoz, hogy a rendőrség ne álljon a politikai viták kereszttüzében, ezzel tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy a közbizalom a rendőrség iránt helyreálljon.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 18 2007.06.19. 2:40  15-18

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csalódást kell okoznom képviselő úrnak, mert messze nem terjed ki az ismeretem arra, hogy a képviselő úr által konkrétan említett problémára részletesen válaszoljak.

(9.40)

Mindenesetre nagy megnyugvással vettem azt, hogy képviselő úr jóindulata töretlen a kormány iránt továbbra is, tehát bármilyen kérdésben képes megfelelő eszközt találni a kormány támadására, még olyan ügyekben is, ahol egyébként vélhetően egy megfelelő szakmai párbeszéddel többre jutnánk. Az persze megítélés kérdése, hogy 60 ezer szervezetből 275 szervezet sok vagy kevés, amennyire én tudom, ezek között vannak nagyon jelentős, nagyon komoly munkát végző szervezetek is, éppen ezért a véleményük mindenképpen figyelemre érdemes.

Ugyanakkor arra föl kell hívnom mind képviselő úrnak, mind az érintett szervezeteknek a figyelmét, hogy az uniós pályázatok logikája okán nem egy helyen, nem egy ablakban vannak elhelyezve a források, hanem szakmai prioritások szerint az egyes operatív programokban, részben központi operatív programokban, részben pedig regionális operatív programokban vannak meg a források. Én érthető módon arra vagyok képes, hogy a saját tárcánk hatóköréből fölmondjam azt, hogy hányfajta olyan forrás van, amelyre civil szervezetek pályázhatnak. Többek között: tehetséggondozásra, integrációt segítő felzárkóztató programokra, oktatási programok fejlesztésére, kulturális típusú tevékenységek támogatására, állampolgári ismeretek terjesztésére, környezettudatos nevelésre; ezenkívül pedig számos olyan, a regionális operatív programokban megjelenő, közösségi típusú fejlesztő tevékenységre, amelyek között, én azt gondolom, minden érdemi munkát és tevékenységet végző civil szervezet megtalálhatja a neki megfelelő pályázatot.

Egyetlen dologban viszont világosan kell látnunk, tisztelt képviselőtársaim, ez pedig az, hogy az Európai Unió működést, fennmaradást nem támogat. Az Európai Unió olyan programokat támogat, amelyek ilyen vagy olyan módon többletet jelentenek az ország lakói számára, ilyen vagy olyan módon egy civil szervezet esetében olyan szolgáltatáshoz járulnak hozzá, amelyek az adott helyen, az adott településen, régióban, közösségben valamifajta többletlehetőséget nyújtanak. Én azt hiszem, és ebben kellene együttműködnünk, hiszen ez a társadalmi vita nem zárult le, ez a társadalmi vita folyik, hogy találjuk meg azokat a lehetőségeket, ahol a civil szervezetek is tisztában vannak ezekkel az uniós pályázati lehetőségekkel, és amelyekben egyébként szerintem minden szervezet megtalálhatja azt, amelyik számára a saját szakmai programjához megfelelő feltételeket biztosít.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 42 2007.06.19. 4:36  41-43

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Európai Unió összetartó, közös alapelvei a három szabadság, amelyek közül sok szempontból a legemberközelibb, a legfontosabb szabadság az emberek szabad mozgásának, egyének szabad mozgásának szabadsága, amelybe beletartozik a munkavállalás szabadsága is.

Éppen ezért ez a szabadság csak akkor lehet valós, ha azok a szakképzettségek, diplomák, végzettségek, amelyeket egyik tagállamban szerez meg a polgár, ezek a végzettségek más tagállamban, más tagállamokban is felhasználhatóak. Az Európai Unió megalakulása óta folyamatosan törekszik arra, hogy olyan egységes rendszert alakítson ki, amely lehetővé teszi a szakképzettségek, diplomák, végzettségek kölcsönös elismerését az egyes tagállamokban. Egy olyan egységes rendszer kialakítása a cél, amelyben az egyes tagállamban megszerzett végzettség a lehető legegyszerűbb módon válik felhasználhatóvá a többi tagállamban is.

Korábban az Európai Közösségen belül, az Európai Unión belül csak néhány szakmára terjedt ki ez a fajta egyenértékűség. Azoknál a szolgáltatásoknál volt meg ez az egyenértékűség, ahol közös képzésre vonatkozó irányelveket is kidolgoztak. Ilyen az állatorvos, ápoló, fogorvos, orvos és szülésznői, illetve az építész szakma. Azonban az új európai uniós szolgáltatási irányelv lehetővé teszi azt, hogy az egyéb szolgáltatások esetében is határon átnyúló szolgáltatás jöjjön létre.

Ez különösen indokolttá teszi azt, hogy a végzettségek elismerése tekintetében is egy olyan egységes uniós rendszer alakuljon ki, amelyben átláthatóbbak, világosabbak ezek a szabályok. Éppen ezért fogadta el az Európai Tanács, majd a Bizottság a 2005/36/EK számú irányelvét, amely egységesíti, egységes formába önti részben azokat a tartalmi szabályokat, amelyeket a bizonyítványok elismerésénél követni kell, részben pedig azokat az eljárásrendeket, formai szabályokat, amelyeket ennél az elismerésnél figyelembe kell venni. Többek között ez az irányelv megváltoztatta a korábbi négyfokozatú minősítési rendszert, és ötfokozatúvá tette ezt az elismerési rendszert, ami azt jelenti, hogy megjelent az a két felsőoktatási végzettséget igazoló szint, amely a korábbi magyar gyakorlatban főiskola és egyetem, az új felsőoktatási törvény szerinti gyakorlatban pedig felsőfokú alapképzés és mesterképzés szintként jelenik meg.

Tisztelt Ház! Az irányelv kidolgozásakor két évet kapott minden tagállam arra, hogy saját jogrendszerébe illessze az irányelv döntéseit. Itt nem javaslatokról van szó. Az irányelvek ajánlásai végrehajtandó feladatok minden tagállam számára. Ez a két év 2007 őszén jár le. Ezért terjesztettük az Országgyűlés elé a saját jogszabályunkat. El kell mondanom, hogy a külföldi bizonyítványok és diplomák elismerésének magyarországi gyakorlata, szervezetrendszere alapvetően megfelel az irányelvnek. Amikor kiépítettük ezt a szervezetrendszert, akkor figyelemmel voltunk az európai gyakorlatra és a készülő irányelvre. Éppen ezért a törvényben viszonylag kis terjedelmű, elsősorban technikai, eljárásjogi szabályozásra van szükség.

Éppen ezért is fordulhatott elő az, hogy a bizottsági vitákban az előkészítés folyamán úgy érzékeltük, hogy ezt a módosítást széles körű konszenzus övezi mind a szakmában, mind pedig a politikai pártok között. Én azt kérem a tisztelt képviselőtársaimtól, hogy ez a konszenzus, egyetértés maradjon meg. Itt egy olyan jogharmonizációs feladatról van szó, amely megkönnyíti azoknak az embereknek az életét, sorsát, akik Magyarországon munkát vállalnak, legyenek ezek akár határon túli magyarok vagy akár olyan magyar fiatalok, akik határon kívül, Magyarországon kívül szerezték meg a diplomájukat, vagy éppen olyan nem magyar nemzetiségű uniós polgárok, akiknek a munkálkodása, a tevékenysége hozzájárul az ország gazdasági fejlődéséhez. Éppen ezért kérem a tisztelt Országgyűléstől, hogy a törvényjavaslat elfogadását támogatni szíveskedjék.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 150 2007.09.10. 2:16  147-154

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Különösen megtisztelő a minisztérium számára, hogy a képviselő úr és az MDF egésze ilyen figyelemmel követi a minisztérium vezetőinek nyilatkozatait. Az nyilván kicsit kevésbé örvendetes, hogy a miniszter úr nyilatkozatából, úgy tűnik, a képviselő úr csak bizonyos elemeket ragadott ki, és talán kevésbé volt alkalmas, mint hajlandó arra, hogy összefüggésekben vizsgálja ezt a nyilatkozatot.

Hadd emeljek ki néhány tényt az oktatás területéről, amelyeket nem árt, ha a képviselő úr is ismer, és azt remélem, hogy el is ismer. Ezek közül a legfontosabb talán az, hogy az oktatás - és ezt a képviselő úr bizonyára jól tudja - egy olyan folyamat, ahol a változások, a bevezetett intézkedések bizony csak hosszú évek múltán érik el az eredményüket. Mert amikor most például arról beszélünk, hogy milyen eredményt érnek el a magyar diákok 15 éves korukban, tehát nyolc év elvégzése után a nemzetközi vizsgálatokon, akkor bizony azok a diákok, akik ezeken a vizsgálatokon ma részt vesznek, olyan diákok, akik az iskolarendszer logikája szerint valamikor '97-98 körül iratkoztak be ezekbe az oktatási intézményekbe.

Ez azt is jelenti, képviselő úr, anélkül, hogy nagyon részletesen vitatnám az ön állításait - a viszontválaszban talán majd lesz rá mód -, hogy amikor az oktatási folyamatokat egy 2003-ban vagy 2005-ben elvégzett vizsgálat alapján elemezzük, akkor bizony érdemes hosszabb távon elemezni. Ha az oktatásban szeretnénk eredményeket elérni, akkor egyfajta politikai türelem és konszenzuskeresés is szükséges. Nem szerencsés az a fajta megközelítés, amelyik úgy tesz, minthogyha egy év helyes oktatáspolitikája vagy akár négy év oktatáspolitikája egyik pillanatról a másikra megváltoztathatná az oktatás helyzetének egészét.

Hozzá kell tennem, hogy a kompetenciaalapú vizsgálatok is azt mutatják, hogy azokon az évfolyamokon már megkezdődött a javulás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), amelyek alacsony évfolyamok, például a negyedik évfolyamon, de kétségkívül sok teendőnk van még, ebben egyetértünk. (Szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 154 2007.09.10. 1:13  147-154

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy van ez, képviselő úr, hogy amikor lerakta a papírját, és elkezdett a saját gondolataiból beszélni, abban a pillanatban sokkal könnyebben találunk már közös pontot.

Mert abban bizonyosan egyetértünk, képviselő úr (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Összevissza beszél!), hogy az oktatásnak elsősorban bizony nem szabályozásra, jogszabályi változásokra van szüksége, hanem arra, hogy több támogatást, több segítséget kapjanak az iskolák. Ha a miniszterelnök úr beszédét megfigyelte, márpedig a képviselő úr itt volt, akkor (Dr. Pósán László: Miért vonjátok ki a pénzt?) hallhatta azt a 10 pontot, amelyik egy vitaalap - amelyikről bizonyosan a képviselő úrnak és frakciótársának is van véleménye, aki ott kiabál ön mellett -, de ami lehetőséget teremt arra, hogy vitatkozzunk arról, helyes-e egy kollégiumi program; helyes-e az óvodáztatás kiterjesztése; helyes-e az, hogyha az ösztöndíjakon keresztül több segítséget kapnak a hátrányos helyzetű tehetséges hallgatók. És akkor beszélhetünk arról, hogy mi a helyes módszer, mi a helyes eljárás. (Dr. Pósán László: Tegyétek vissza a pénzt!)

Tehát, képviselő úr, ezek a programok persze az elmúlt öt év oktatáspolitikáján alapulnak, de abban egyetértünk, hogy új korszakra van szükség az oktatáspolitikában, arra, hogy több segítséget, több támogatást kapjanak az óvodák, az iskolák, a kollégiumok.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Gyér taps!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 180 2007.09.10. 2:10  177-180

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Talán érdemes megemlíteni azt, hogy a két felmérés összehasonlításánál mindig óvatosan kell bánni, mert az önök felmérése a jogszabályokon alapult, mi pedig az intézmény használóit, elsősorban a pedagógusokat kérdeztük arról, hogy milyen igényeik vannak. Nem pontosan összehasonlítható a két szám.

Van azonban ennél sokkal nagyobb baj, képviselő úr. Az, hogy önök a kormányzatuk alatt nem is jutottak tovább egy felmérésnél, ennyit sikerült a kormányzati ciklus végére az intézmények felújítása, rendbehozatala terén produkálni. (Dr. Pósán László: Nem zártunk be iskolákat!) A képviselő úr ugyan joggal idézi emlékezetünkbe azt, hogy nagyon jelentős forrásokat fordítottunk informatikai fejlesztésre, és ez így van rendjén, hiszen a közoktatás a XXI. században informatika nélkül aligha lehet versenyképes, azt a képviselő úr azonban elfelejti, hogy regionális operatív programból és PHARE-programból intézményfelújításra is nagyon jelentős források álltak rendelkezésre az elmúlt években. Ezért van aztán az, képviselő úr, hogy ezeknél a felújításoknál össze is kötöttük nagyon gyakran a fejlesztéseket, tehát az informatikai fejlesztéssel együtt az intézmények a szükséges infrastrukturális, épületbeli felújításhoz is hozzájutottak.

Mit is mutat még ez a felmérés, amiről a képviselő úr nem beszélt? Azt is mutatja, hogy az elmúlt évtizedben az iskolák 31 százalékában került sor kisebb vagy nagyobb felújításra, és minden öt esetből négyszer, tehát az esetek 78 százalékában, közel 80 százalékában azt is mondhatnánk, hogy négyszer több intézmény kapott felújítást az elmúlt öt évben, mint az önök időszakában.

(18.40)

De a képviselő úrnak igaza van természetesen, számos feladatunk van még. Éppen ezért beszélünk azokról az uniós pályázatokról, amelyekről nemcsak beszélünk, de meg is hirdettük őket. A regionális operatív programok kínálnak majd lehetőséget arra, hogy öt év múlva, amikor majd a képviselő úr újra ellenzékben kérdezi ezt az oldalt mint kormányoldalt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor már jobb eredményekről számolhassunk be. (Moraj a Fidesz soraiban. - Márton Attila: Szerényebben! - Dr. Szabó Zoltán: Miért pont ő?)

Köszönöm szépen, képviselő úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 152 2007.09.17. 2:09  149-156

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ami a kérdés alapját érinti, tudniillik az idősorok összehasonlítását, azt tudom megerősíteni, amit miniszter úr is elmondott kedden képviselő úrnak válaszolva, hogy bizony itt hosszú távú folyamatokról van szó. Talán hadd utaljak arra, hogy ma szembesülünk azzal, hogy a '90-es évek elején kialakított iskolafenntartási rendszernek milyen problémái vannak. Félreértés ne essék, itt nem labdázni akarok a kormányzati felelősségekkel, azt gondolom, hogy egy sor olyan lépés van, ami annak idején logikus volt és akár szükséges is, de mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Említhetnék egyébként a másik oldalról is példát, az annak idején létrehozott tankerületi rendszer bizony ma nagyon hiányzik az oktatási rendszerből is. Most más módon újjá kell építenünk ezt a fajta koordinációt.

Ami az alapképességek megerősítését illeti, itt is arról van szó, képviselő úr, hogy miközben felismertük ezt a problémát, 2002-től nyíltan beszéltünk erről, hozzá kell tennem, hogy sajnos 2002 előtt megpróbálták eltagadni a PISA-vizsgálat akkor is nagyon szomorú eredményeit, bizony ahhoz, hogy azok az intézkedések, amelyeket bevezettünk, hatályosak legyenek, évek szükségesek. 2008-tól kezdődik meg 5., 6. évfolyamon az a kiegészítő oktatási lehetőség, amely nem szakrendszerű keretben az alapképességek további megerősítését szolgálja. Most ezer iskolában használják azokat az új programokat, amelyek hatékonyabban erősítik meg az alapképességeket, kell néhány év, mire minden iskolában elkezdik ezeket használni. Azután az, hogy mikor lesz ebből majd hatékonyságban is mérhető eredmény, bizony még közel tíz év.

De hát az oktatás ilyen, éppen ezért kell nagyon nagy felelősséggel eljárni mindannyiunknak, mert nem egy-két év alatt látszanak az eredmények, és egy jó vagy rossz döntés következményének megismeréséhez bizony gyakran évtizedekre van szükség. Ami pedig az önkormányzati döntéseket illeti, és számos önkormányzati döntést tudnék idézni, amelyet vitatnak, a tárca álláspontja az, hogy a döntések meghozatala az önkormányzatok felelőssége, viszont az a mi felelősségünk, hogy ezeknek a döntéseknek a törvényességét az közigazgatási hivatallal együtt ellenőrizzük.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 156 2007.09.17. 1:17  149-156

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Ami a kérdés szakmai részét illeti, a szakmai részre azt tudom válaszolni, képviselő úr, hogy sok tényezőtől függ az oktatás hatékonysága. Ebben a csoportlétszám csak az egyik, de azért vannak valóban maximális létszámok a törvényben, hogy ilyen módon is elejét vegyék annak, hogy az önkormányzatok túlságosan nagy osztályokat hozzanak létre.

Ami a jogi lehetőségeket illeti - ezért utaltam éppen az MDF által vezetett koalíció által '90-ben meghozott döntésekre -, ma az önkormányzatok hatókörébe utalja a kétharmados önkormányzati törvény az oktatással kapcsolatos legfontosabb döntéseket. Arról most itt lenne az ideje, hogy érdemben beszéljünk, hogy egyébként jó-e ez vagy nem, hogy egyébként jó-e ez a fajta felállás, amikor nagyon nehezen érvényesíthetőek a jogszabályok is az önkormányzatokkal szemben. Fogunk az ősszel tenni arra javaslatot, hogy milyen erősebb garanciákat lehet teremteni arra, hogy a diákok, a gyerekek érdeke ne sérülhessen rossz önkormányzati döntések következtében.

Ami pedig a konkrét kérdést illeti, ha itt hibás önkormányzati döntésről van szó, akkor valóban a közigazgatási hivatal jogosult eljárni, ha pedig az oktatásszervezésben van hibás döntés iskolai szinten, akkor ebben az oktatási hivatal. A képviselő úr jelzése alapján kezdeményezni fogom azt, hogy megtörténjen a szükséges vizsgálata ezeknek a kérdéseknek a konkrét ügyben is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 168 2007.09.17. 1:46  165-172

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Talán azzal érdemes kezdenünk, hogy nyilván abban egyetértünk, és azt mindketten fontosnak látjuk, hogy számos más jelentős kulturális értékünkhöz hasonlóan, az edelényi kastély esetében is mód nyílik arra, hogy európai uniós forrásból egy olyan felújítási munkát, rendezési munkát végezzünk, amely reményeink szerint nemcsak ennek a rendkívül értékes kulturális örökségnek a megőrzését teszi lehetővé - hiszen ha jól tudom, a kastély '86 óta üresen áll, és azóta keresi a város maga is a felhasználás, hasznosítás megfelelő módját -, de egyben arra is módot ad, hogy a térség turisztikai vonzereje növekedjen. Edelény környékén számos olyan lehetőség van, amit erre a kastélyra építve aztán majd jobban fel tud használni maga a város és a térség is. Tehát ez egy olyan beruházás, amelynek egyszerre van kulturális, turisztikai és foglalkoztatási, gazdaságélénkítő hatása.

Jelenleg arról van döntés, hogy a projektgazda a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, tehát ők szervezik ezt a fajta munkát. Azzal az információval, amit képviselő úr említett, hogy valamilyen kft. itt megjelent, én nem rendelkezem. A pályázó szervezet dolga az, hogy ahogy eddig is, ezután is a várossal egyeztetve, természetesen a pályázat feltételeit figyelembe véve, az előre megállapodott ütemezés szerint készüljön el és kerüljön benyújtásra ez a pályázat.

Azt tudom ajánlani képviselő úrnak, amit eddig is, hogy a várossal szívesen egyeztetünk továbbra is erről a pályázatról, maga az örökségvédelmi hivatal vagy hatóság is szívesen részt vesz ebben.

Az a célunk, hogy egy olyan program valósulhasson meg, amelyik egyaránt szolgálja az örökségvédelmi célokat, és egyaránt van hasznára a városnak és az ott élőknek, illetve a tágabb térségnek is.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 172 2007.09.17. 0:46  165-172

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Bár magam a disznóölésnek nagy híve vagyok, de valószínűleg nem egy barokk kastély erre a legalkalmasabb helyszín ott a térségben sem.

Elmondanám azt, hogy mire vonatkozik ez a projekt, hiszen mi az, ami ebbe egyáltalán belekerülhet. A kastélyépület múzeum- és látogatóközponti hasznosítása, a barokk korstílus korabeli idill felidézése a kastélyparkban, rangos rendezvényközponti szerep kialakítása, illetve bizonyos kiegészítő szolgáltatások kialakítása. Ez az, amit a kormány támogat. Ennek a keretei között kell dolgoznia a projektgazdának, a Műemlékek Állami Gondnokságának, és azt tudom képviselő úrnak ígérni, hogy továbbra is kérni fogjuk a kollégákat arra, hogy tartsák fenn a várossal is azt a fajta egyeztetést, ami segíthet eloszlatni a félreértéseket, és megoldani az ilyen típusú problémákat.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 4 2007.09.18. 5:16  1-4

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Szeretném megköszönni azt a példát, amit utoljára említett, hiszen azt bizonyította, amit én nagyon fontosnak gondolok, hogy a közoktatásban a minőség és az esélyteremtés nem egymással vetélkedő, egymást kizáró fogalmak, éppen ellenkezőleg. Esélyteremtés és minőség csak kézen fogva, együtt képzelhető el. Az az oktatási rendszer, amelyik nem jó minőségű, nem képes arra, hogy esélyeket teremtsen, és hozzá kell tennem - és ez is fontos -, hogy (Vincze László: Pénz nélkül!) az az oktatási rendszer, amelyik nem képes arra, hogy esélyeket teremtsen minden diák számára, az nem lehet valójában jó minőségű. (Vincze László: Pénz nélkül nehéz!)

Ami a közoktatás helyzetét illeti, gyakran nagyon sok vitánk van abból, hogy hogyan célszerű megszervezni ezt az oktatási rendszert. Gyakran hallunk itt a Házban is, innen vagy onnan nagyon határozott véleményeket arról, hogy a kis iskolák vagy a nagy iskolák, a társulások vagy az önálló intézmények a hatékonyabbak. Az az igazság, az a valóság, hogy ezekben a kérdésekben nem lehet ilyen fekete-fehér döntéseket hozni, fekete-fehér elképzeléseket megfogalmazni. A kistérségi együttműködés rendszere éppen arról szól, hogy maguk a térségek, az érintett önkormányzatok határozzák meg azokat a kereteket, határozzák meg azokat a feltételeket, amelyekkel a lehető leghatékonyabban, a legjobban tudják megszervezni az oktatási rendszerüket, pénzügyi és pedagógiai értelemben egyaránt.

Ahhoz, hogy ez így legyen, hogy valóban jól működjenek az intézmények, ahhoz az eddigieknél több segítségre, több támogatásra van szükségük. Szükség van arra is, amit kedves bekiabáló képviselőtársam említ, hogy pénzt kapjanak az intézmények. Ez így van, képviselő úr.

(9.10)

De az is fontos, hogy ezekhez a forrásokhoz úgy jussanak hozzá, hogy ebből valóban többlet legyen, hogy ebből valóban az oktatásban hasznosuljon több forrás. Hiszen a fejkvótánál az a probléma, hogy az önkormányzat ezt vagy oktatásra költi, vagy nem, vagy erre használja föl, vagy nem. (Vincze László: De hozzá is tesznek! És nem elég! Miért nem veszik észre?) Jól látható az, hogy bizony az önkormányzatok jelentős része, ha többletfejkvótához, többlettámogatáshoz jut, akkor forrásokat szabadít föl a közoktatásból, és nem a közoktatásba fekteti be ezeket. És az is látható bizony, hogy gyakran ugyan a közoktatásban fektetik be ezeket a forrásokat, de nem hatékonyan, nem eredményesen. Ezért van szükség arra, hogy a közoktatás támogatási rendszerében azok a támogatási formák erősödjenek meg, amelyek ilyen vagy olyan módon többletteljesítményt támogatnak.

Hadd mondjak néhány példát! A képviselő asszony is említette azt a forrást, amelyik a pedagógusok többletteljesítményét, elismert teljesítményértékelési rendszerben bizonyított többletmunkáját ismeri el. Képviselő asszony említette a pályázat adatait, rövidesen megjelenik a végeredmény is, a jelenlegi adatok szerint úgy tűnik, 250 olyan intézmény lesz, amely támogatásban részesülhet. És ez nem jelentéktelen pénz, pedagógusonként, attól függően, hogy elfogadhatóra, illetve kiválóra minősítették a szakembert, ezt az értékelési rendszert, 70-100 ezer, illetve 140 ezer forint jut egy-egy intézményben, ennyit tudnak fölhasználni a pedagógusok motiválására, értékelésére.

Ezen a héten írtuk ki az Útravaló-program újabb pályázatait, ahol újabb 7 ezer gyerek kapcsolódhat be ebbe a programba, ahol nemcsak ösztöndíjat kapnak a diákok, hanem a pedagógusoktól támogatást, mentortanári támogatást is. Szintén megjelentek azok a pályázatok, amelyek a regionális operatív programokban segítik az intézmények felújítását, rendbehozatalát, XXI. századi színvonalra való fejlesztését; és azok a központi pályázatok, amelyek esélyegyenlőségi fejlesztéseket, az önkormányzatok esélyegyenlőségi tervezőmunkáját, a közoktatás tartalmi megújítását, a pedagógusképzés tartalmi megújítását támogatják. Ezért egyetértek képviselő asszonnyal abban, hogy több forrásra van szükség a közoktatásban, de abban is egyet kell értenem, hogy ezt a többletforrást teljesítményalapon, többletmunkáért, többletteljesítményért, olyan munkáért kell és érdemes csak odaadni, ami a gyerekek érdekét szolgálja.

Az utóbbi hetek, napok eseményei arra is rávilágítottak, hogy az intézményfenntartásban, az oktatási rendszerben bizony nagyon gyakran sokfajta érdeket kell összeegyeztetni. A csörögi vagy éppen a mátraszőlősi ügy, ennek fejleményei arról árulkodnak, hogy a szülői érdekeket, az önkormányzati érdekeket, a szakmai szempontokat nem mindig könnyű összeegyeztetni. Ezekben az ügyekben a kormányzat álláspontja teljesen világos, egyrészt elutasítjuk a szegregációnak minden formáját, másrészt olyan megoldásokat támogatunk és keresünk, amelyek a lehető legjobb minőségű oktatást biztosítják a gyerekek számára. Harmadsorban pedig azt szeretnénk és azt hisszük, hogy úgy lehetnek csak tartósak és hatékonyak ezek a megoldások, ha helyben is megegyezés, konszenzus jön létre bennük. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 164 2007.09.24. 2:18  161-164

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A képviselő úr - kissé szokatlan módon - szóban itt-ott módosította az írásban előre leadott kérdést, és ez nem véletlen, mert a képviselő úr eredetileg azt akarta például kérdezni, hogy biztos-e, hogy Pécs 2010-ben Európa kulturális fővárosa lesz. Örülök, hogy ezek szerint már a képviselő úr is meggyőződött arról, hogy Pécs bizony 2010-ben Európa kulturális fővárosa lesz. (Halász János: De milyen? - Páva Zoltán: Szorítasz, hogy ne sikerüljön, mi?) Méltó volt arra, hogy elnyerje ezt a címet, és azt gondolom, hogy meg fog felelni a továbbiakban is az ez által a cím által támasztott követelményeknek.

Ahhoz persze, hogy ez sikerüljön, bizony jó lenne, ha legalább ebben a fontos nemzeti ügyben tudnánk itt a Házban is összhangot találni. Azt gondolom, hogy ebben a képviselő úr számára minden lehetőséget megadunk. Többek között örömmel hallom azt, hogy képviselő úr is fog a helyszínen tájékozódni. Én megtettem, és számos tanulsággal szolgált. Bizonyára a képviselő urat is sok mindenről meg fogják győzni a város vezetői és polgárai.

A képviselő úr kérdéseire válaszolva néhány tényszerű adatot is hadd említsek! Először is az 1038/2006. számú kormányhatározat - mint képviselő úr is ismeri - rögzíti ebben az ügyben a kormány által ellátandó faladatokat. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium az ebben a kormányhatározatban rögzített minden feladatának határidőre eleget tett.

Az Új Magyarország fejlesztési terv keretében 31,14 milliárd forint áll rendelkezésre a dél-dunántúli regionális operatív programban a "Pécs Európa kulturális fővárosa" program megvalósítására. Az előkészítő szerződés megkötése 2006 szeptemberében megtörtént.

A minisztérium és Pécs városa tehát a két fél között kötött, a kulturálisfőváros-program előkészítésével kapcsolatos szerződés minden pontját eddig is teljesítette, és biztosíthatom képviselő urat, hogy amennyire ez a kormányon - és azt gondolom, hogy itt a város nevében is beszélhetek -, amennyire Pécs városán múlik, a továbbiakban is teljesíteni fogja.

A beruházások tehát elkészülnek, ezekhez megvalósíthatósági tanulmány is készül. Ami pedig a képviselő úr írásbeli kérdésében említett - bár most el nem mondott - számos közlekedési vonatkozást illeti, ebben az ügyben azt javaslom, forduljon az ez ügyben illetékes szaktárcához (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.); ők fognak tudni erre szakszerű választ adni.

Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm, képviselő úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 176 2007.09.24. 2:12  173-176

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr kérdéseinek megválaszolása azért okoz némiképp gondot, mert a képviselő úr téves tényállításokból indul ki, amikor megfogalmazza a kérdéseit. Hadd emeljek ki ezek közül néhányat!

Többek között tévedés az, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat drágábban végzi a régészeti feltárásokat, mint amennyiért azt a megyei múzeumok végezték. Tévedés az, hogy a KÖSZ drágábban vállalta el az M31-es vizsgálatát, mint ezt a megyei múzeum tette volna. Tévedés az, hogy a KÖSZ irreálisan alacsony összeget kínál a megyei múzeumoknak, ennek következtében az is tévedés, hogy egyetlen megyei múzeummal sem kötött még megállapodást. Ebből következően a képviselő úrnak az az alapvető állítása is téves, hogy azért jött volna létre a KÖSZ, hogy a minisztérium valamilyen módon forrásokat vonjon ki vagy spóroljon meg a régészeti leletmentés, örökségvédelem területén.

A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat két feladatot végez el. Egyrészt maga is szervezi ezeket a feltárásokat, másrészt pedig koordinál, ugyanis az egyes örökségvédelemmel kapcsolatos régészeti feltárások - érthető módon, az építkezések helye és tempója miatt - egyenlőtlenül oszlanak el az országban. Ennek következtében a beruházások megfelelő időben való lebonyolítása, a régészeti feltárások lehetőség szerint gyors, de ugyanakkor szakszerű megvalósítása, illetve a beruházók számára a kiszámítható környezet biztosítása megkövetelte azt, hogy itt erősebb koordináció jöjjön létre. Ez a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat feladata; ugyanakkor például - hogy még mindig vitatkozzam képviselő úr állításával - a leletanyag a megyei múzeumoknál maradhat, muzeológiailag ők felügyelik a feltárást ma is, és amennyiben el tudják látni az előkerült leletanyag raktározását, őrzését, akkor ezt a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat többletforrásokkal támogatja. Az is igaz, hogy ha erre nincs módja a megyei múzeumnak - ez előfordul időnként -, akkor a Nemzeti Múzeum lép be helyette.

A képviselő úr számos írásbeli kérdést is feltett a probléma részleteinek vonatkozásában, a kérdéseire vonatkozó részletes válaszok az írásbeli kérdésekre adott válaszokban olvashatók.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 18 2007.09.25. 5:29  15-18

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr megtisztel azzal, hogy ilyen gondos figyelemmel kíséri politikai pályafutásomat és nyilatkozataimat, de nem ezek az igazán lényeges kérdések, képviselő úr, hiszen éppen a képviselő úr került abba a helyzetbe a hét végén, hogy egy látványos sajtótájékoztatón bejelentette például azt, hogy a kormány megszünteti a jegyzettámogatást és a lakhatási támogatást, amiből kiderült, hogy egy szó sem igaz.

Azt gondolom, talán az a helyes, ha a képviselő úr is elgondolkozik azon, hogy bizony megfelelő óvatossággal érdemes nyilatkozatokat tenni. Biztosan van számomra is ilyen tapasztalat. De nem ez az igazán fontos kérdés, képviselő úr, nem erről érdemes beszélni az ország Házában, hanem arról, hogy fenn lehet-e tartani, fenn lehetett-e tartani egy hazug rendszert, egy olyan rendszert, amelyik azt mondta, hogy van ingyenes felsőoktatás, persze nem mindenkinek, annak, aki be tud kerülni, annak, aki be tud kerülni az államilag finanszírozott helyekre.

Érdemes-e fenntartani egy olyan hazug rendszert, amelynek az a következménye, amelyet bizonyára a képviselő úr is olvasott, ha olvasta az OECD-kutatást, tudniillik, hogy Magyarországon ennek a rendszernek a következtében a legnagyobbá vált a különbség abban, hogy milyen esélye van egy szegény gyereknek bekerülni a felsőoktatásba? Nem a képzési hozzájárulástól, képviselő úr, annak a rendszernek a következtében, amelyik a diákok egy részének odaadott évente 400-500-600 ezer, 1 millió, 1 millió 500 ezer forint állami támogatást anélkül, hogy megkérdezte volna, hogy utána milyen teljesítményt nyújt a diák, és anélkül, hogy figyelemmel lett volna arra, hogy a diák szociális helyzete indokolja-e ezt az állami ajándékot. Közben a diákok másik felének pedig az önök által kiterjesztett költségtérítéses rendszer következtében meg azt mondta, hogy te viszont, barátom, fizess a képzésedért. Na, ennek a következménye lett az, hogy lett kétsebességű felsőoktatás, lett egy államilag finanszírozott, sok-sok adóforintból fenntartott ingyenes felsőoktatás a jobbmódúaknak és egy saját forrásokból valóban nagyon sok munkával és áldozatvállalással fenntartott költségtérítéses felsőoktatás a szegényebbeknek, a rosszabbul élőknek.

Mi pedig azt mondtuk, hogy nem ez a helyes szempont. Az a helyes szempont, hogy ha valaki kap valamit, márpedig az állami felsőoktatásban nagyon komoly esélyeket és lehetőségeket kapnak a hallgatók, bizonyára a képviselő úr is olvasta az OECD-kutatásban, hogy az OECD országai közül Magyarországon a legnagyobb a különbség aközött, hogy valaki szerzett-e diplomát vagy nem, tehát az egyén számára itt a legértékesebb az a befektetés, amelyet a diploma megszerzése jelent, akkor bizony aki ezt a befektetést az államtól megkapja, saját maga is vállaljon ebben áldozatokat. Vállaljon áldozatokat, de abban igaza van a képviselőtársamnak, hogy arról gondoskodni kell, hogy ne következhessen be az, amire figyelmeztettem annak idején, hogy emiatt kiszorulnak nehéz sorsú, hátrányos helyzetű hallgatók a felsőoktatásból.

Ezért aztán a képzési hozzájárulás rendszerében azok a hallgatók, akik hátrányos helyzetűek, nem fizetnek képzési hozzájárulást. Ezért aztán olyan szociális ösztöndíjrendszert vezetünk be a képzési hozzájárulással egy időben, amely garantált szociális ösztöndíjat nyújt a hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű, határon túlról érkező és gyermeket nevelő hallgatóknak. Ezért aztán a képzési hozzájárulás összegének fele olyan tanulmányi ösztöndíjakat szolgál, amelyek lehetővé teszik azt, hogy ne csak tízezer forint legyen egy jól tanuló és rászoruló hallgató ösztöndíja, és hozzáteszem természetesen, a diákhitelrendszerben is majd biztosítani kell a feltételeit annak, hogy a képzési hozzájárulás befizethető legyen.

A képviselő úr hivatkozik a jelentkezési adatokra. Egy apróságról feledkezik el; arról, hogy az idei 110 ezer jelentkező 90 ezer érettségizőhöz viszonyul, magyarul: 90 ezren érettségiztek, és ebből 110 ezren jelentkeztek, ami úgy lehetséges, hogy még mindig vannak a rendszerben olyanok, akik korábban érettségiztek, és ma szeretnének tanulni. Az idén érettségizők között nem csökkent a jelentkezők aránya. Az természetes, hogy miután az elmúlt években folyamatosan nagyon sokfajta felsőoktatási képzési lehetőség volt, elfogytak a tartalékok a rendszerből, elfogytak azok a korábban végzett diákok, akik még szeretnének felsőoktatásba menni.

A képviselő úr említette az OECD-kutatást, én is hivatkoztam rá. Ajánlom a képviselő úrnak, hogy ne csak az első helyig olvassa el azt az eredményt, amelyik azt tartalmazza, hogy egy-egy országban a hátrányos helyzetű diákoknak milyen esélye van a felsőoktatásba jutnia. Ha a képviselő úr elolvassa ennek a listának a végét is, tudniillik azokat az országokat, ahol a legjobban érvényesül a felsőoktatási bejutásnál az esélyegyenlőség, akkor azt tapasztalja, hogy ott bizony számos olyan ország van, például az Egyesült Államok és Hollandia, ahol van tandíj, vagy ahol most vezették be a tandíjat. Képviselő úr, az esélyteremtéshez nagyon sokfajta intézkedés és eszköz szükséges, de káros, veszélyes ezt a tandíj vagy nem tandíj, képzési hozzájárulás vagy nem képzési hozzájárulás történetére leegyszerűsíteni. Ennek az egész ország kárát láthatja.

Azt kérem önöktől, hogy kezdjünk el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egy érdemi szakmai vitát. Ma is van egy konferenciája az oktatási kerekasztalnak. A képviselő urat is szeretettel látjuk. Beszéljük meg azt, hogy milyen politikai és szakmai eszközeink vannak az esélyegyenlőség érdekében.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 175 2007.10.01. 2:33  172-175

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által említett híradást nem volt módomban nyomon követni, ezért, ha megengedi, csak a tényekről tudom tájékoztatni, mind a tanodaprogrammal, mind a tomori tanodával kapcsolatban.

A tanodaprogram lényege éppen az, hogy iskolán kívüli lehetőséget nyújt azoknak a hátrányos helyzetű diákoknak, akiknek délután többlettámogatásra, többletsegítségre van szükségük; nem az iskolákat segítő programok helyett, hanem ezek mellett, hiszen ugyanezekből a pályázatokból pályázhattak maguk az iskolák is olyan programokra, amelyek a hátrányos helyzetű diákokat, az integrált nevelést és az ezzel kapcsolatos pedagógiai tevékenységet támogatták.

A tanodák, mint említettem, azonban nem ilyenek. A tanodák esetében éppen az a lényeg, hogy egy iskolán kívüli többlettámogató tevékenység jön létre, azoknak az egyesületeknek, civil szervezeteknek a bevonásával, amelyek a hátrányos helyzetű gyerekekkel, adott esetben a roma közösséggel foglalkoznak. (Szűcs Lajos közbeszól.)

Bekiabáló képviselőtársamat tájékoztatom arról, hogy közöttük számos egyházi szervezet is van, történelmi egyházaktól is, tehát bizonyosan nem szerencsés az a fajta minősítés, amelyet ön a tények ismerete nélkül megfogalmaz.

Visszatérve tehát a pályázatra (Szűcs Lajos közbeszól.), minden ilyen pályázat esetében sor kerül négylépcsős ellenőrzésre. Van egy előzetes monitoring szakértői jelentés, ezt követi egy folyamatkövető ellenőrzés, majd egy záró ellenőrzés, és ezenkívül a szükséges rendkívüli projektellenőrzésre is sor kerül.

Az adott településen működő Rom Som Alapítvány által működtetett tanoda esetében a 2004-es projekt ellenőrzése 2007. március 8-án zárult rendben, záró helyszíni ellenőrzéssel, a 2005-ben meghirdetett projekt még folyamatban van, ennek nyilván a záró ellenőrzése később várható.

(16.50)

Ha a képviselő úrnak van szabálytalan működésre vonatkozó valós információja, azt persze örömmel várjuk, és elrendelünk további vizsgálatot. De azt gondolom, ha ön a tévében látott valamit, az még nem feltétlenül valós információ.

Ugyanakkor a képviselő úr teljesen alaptalanul és tévesen mosta össze a tanoda ezt a fajta működését egy középiskola működésével. A tanoda nem középiskola. A középiskolának egyébként természetesen van oktatási azonosítója, rendelkezik ezzel a számmal, ha megtalálom a papíromat, képviselő úrnak örömmel elmondom. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Később majd elmondom. Mindennek azonban a tanoda működéséhez nincs köze, ez két különböző intézmény. (Szűcs Lajos: Azt mondtad, nem néztél utána, akkor honnan tudod?)

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 137 2007.10.08. 2:09  134-141

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Képviselő úr kérdése egy olyan problémát érint, amellyel valóban szembe kell néznünk, hiszen a csökkenő gyereklétszám és az oktatást érintő egyéb intézkedések miatt valóban megjelent a pedagógusok körében a munkanélküliség problémája, messze nem olyan mértékben ugyan, mint amivel riogattak, de hát egyetlen olyan kolléga is joggal számíthat a kormányzat segítségére, aki nem saját hibájából, hanem az oktatást érintő más intézkedések miatt vesztette el az állását.

Az, hogy ez a fajta átalakítás, az ellátórendszer racionalizálása milyen módon ment végbe, persze jelentős mértékben a fenntartóktól is függ. Azok a fenntartók, amelyek a gyereklétszámhoz évről évre hozzáillesztették a pedagóguslétszámot és az iskolák számát, ahol volt egy tudatos tervezőmunka, és ahol a szükséges átalakítást, átszervezést humánusan hajtják végre megfelelő felkészülési idővel, ott jóval kisebb a probléma, mint azoknál a fenntartóknál, ahol tíz-tizenöt év elmaradt döntéseit hozzák meg egyszerre.

A kormányzat ebben a helyzetben elsősorban támogatássegítséget tud nyújtani azok számára, akik elvesztették az állásukat. A rendelkezésemre álló idő nem teszi lehetővé, hogy felsoroljam az intézkedések sorát, ezért csak néhányat hadd emeljek ki. Az első ezek közül a prémiumévek program, amelyik a nyugdíj előtt álló kollégák számára teszi lehetővé, hogy a nyugdíjig hátralévő idejüket szolgálati időt szerezve, a tanítási munkát folytatva tölthessék el. Szintén ilyen program a képviselő úr által említett "Új pálya" program, amelynek az a lényege, hogy megfelelő átképzéssel, továbbképzéssel teszi lehetővé, hogy a pedagógusok által felhalmozott tapasztalat más területen hasznosuljon, például a felnőttképzésben a pályázatok kidolgozásában, a humán szolgálat más területein, ahol szükség van erre a fajta tapasztalatra. Az a tapasztalat, hogy az állásukat elvesztő pedagógusok egyharmada viszonylag gyorsan talál állást.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 141 2007.10.08. 1:10  134-141

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm, hogy megemlítette az "Új pálya" program honlapját, amely egyszerűen www.ujpálya.hu. Ezt azért hozom szóba, mert természetesen ez a segítség akkor lehet hatékony, ha minden kollégát, minden pedagógust a saját élethelyzetében talál meg, ha az ő helyzetében nyújt segítséget, ehhez pedig az szükséges, hogy az ilyen módon állásukat elvesztő vagy ebben veszélyeztetett kollégák megfelelő információkhoz jussanak. Ezt megtehetik ezen a honlapon, megtehetik az Oktatási Minisztérium honlapján, és megtehetik abból a tájékoztató kiadványból, amelyben szerepel azoknak az információs irodáknak a címe és telefonszáma is, amelyek a közszférában elhelyezkedni nem tudó munkavállalók számára nyújtanak lehetőséget átképzésre, további munkavállalásra.

Azt pedig szeretném megerősíteni, hogy azok a programok, amelyeket az oktatásban elindítunk - az óvodáztatás kiterjesztése, a sajátos nevelési igényű és hátrányos helyzetű diákokat támogató programok -, maguk is teremtenek új álláshelyeket, olyan álláshelyeket, amelyek betöltésében számítunk a tapasztalt pedagógus kollégákra.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 208 2007.10.08. 8:34  203-317

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a helyzetben vagyunk, amikor nagyon fontos kérdésekről, nagyon lényeges, az ország sorsát, az iskolák sorsát, a pedagógusok sorsát érintő kérdésekről, azt kell mondanom, alkalmatlan módon kell tárgyalnunk, hiszen itt lényegében egy érdek-képviseleti kezdeményezésről van szó, ami természetesen arra irányul, hogy az adott szervezet, adott esetben szakszervezet által képviselt társadalmi csoport helyzetét valamilyen módon jobbá tegye; itt ebben az esetben olyan módon, hogy a tipikusan 22 órás heti óraterhelést 20, illetve 21 órára állítsa vissza, csökkentse le. Ez egy természetes, érthető törekvés, azt gondolom, minden társadalmi csoport, minden szakszervezet arra törekszik, hogy a lehető legkisebb munkaterhelés mellett a lehető legjobb fizetési körülményeket érje el.

Ami miatt azt mondom, hogy nem feltétlenül alkalmas a mostani alkalom erre, Tóth Ferenc képviselő úr hozzászólása világított rá, aki bizony a népi kezdeményezés érdeméről alig szólt, ehelyett egy egyébként megszokott oktatáspolitikai pamfletet adott elő, amellyel lehetne vitatkozni, de azt hiszem, hogy most nem alkalmas erre a téma, merthogy igazából nem erről kellene beszélgetnünk, nem erről kellene szót váltanunk.

A népi kezdeményezés arra teremt alkalmat, arra teremt lehetőséget, hogy átgondoljuk, áttekintsük azt, hogy jó-e az a kialakult egész szabályozási rendszer, amelyikben ma közoktatásunk működik, hiszen természetesen, még egyszer mondom, egy érthető, természetes kívánság az, hogy legyen kevesebb kötelező órája a pedagógusoknak lehetőleg több fizetés mellett. Azt hiszem, nem is nagyon vitatkoznánk egyébként a Házban erről, ha önmagában a népi kezdeményezésben a megfelelő jókívánságról kellene csak döntést hozni.

Ámde az Országgyűlés felelőssége ennél nagyobb, mert azt is mérlegelnie kell, hogy egy-egy pozitív lépéshez, egy-egy jó szándékú javaslathoz megvannak-e a szükséges feltételek, rendelkezésre állnak-e azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy egy ilyen típusú kérést teljesítsünk.

(19.30)

Képviselő úr beszélt az idei költségvetésről, az Országgyűlés előtt van a jövő évi költségvetés, ha ennek számait áttekintjük, akkor az látható, hogy nincsenek olyan többletforrások, amelyek a közoktatásban mobilizálhatóak lennének. Ez azt is jelenti, hogy a jelenlegi helyzethez képesti többletigény kielégítésének nincs meg a forrása.

Képviselő úr némiképp lekicsinylően említette meg a 2002-es béremelést, amelynek egyébként ma is az a következménye, hogy messze a 2001-es szint fölött vagyunk reálbérekben is a közoktatásban. De kétségkívül bírálható és kritizálható a 2002-es béremelés. És nem azért bírálható, és nem azért kritizálható elsősorban, mert kevés volt, miközben, hozzáteszem, bizonyára mindannyian tudnánk érveket mondani, hogy a pedagógusok magasabb bért érdemelnének, hanem elsősorban azért kritizálható, mert nem voltak meg hozzá a szükséges források, emiatt jelentős feszültségek keletkeztek a közoktatás egészében. Másodszor azért, mert differenciálatlanul, a minőségi követelmények, az ezzel járó többletteljesítmény elvárása nélkül adtuk ezt a béremelést. (Pettkó András: Az önkormányzatok terhére.)

Ebből aztán az a probléma keletkezik, az a probléma keletkezne a mostani javaslat elfogadásával is, hiszen valóban, az Országgyűlés megteheti azt, hogy visszaállítja az óraszámokat, hogy olyan döntést hozunk, amelynek egyrészt nincsenek meg a forrásai ma az önkormányzatoknál, a fenntartóknál. Márpedig a fenntartók további terhelésének megfelelő források nélkül nagyon világos következményei vannak, képviselőtársaim, annak intézmény-összevonás, intézménybezárás a következménye. Másrészt pedig úgy adnánk többletjuttatás, hogy ehhez nem járul többletteljesítmény, nem járul többleteredmény a közoktatásból, amire azt mondhatnánk, hogy megéri ezt a forrást rendelkezésre bocsátani.

Ezért azt javaslom az Országgyűlésnek, ha van ilyen szándéka, ha van ilyen lehetőség, akkor először teremtsük meg a többletforrásokat, utána pedig határozzuk meg azt, hogy mik azok a célok, amelyek érdekében ezeket a forrásokat el kívánjuk költeni. Mitől lesz jobb a diákoknak? Mitől lesz jobb többletteljesítmény az iskolákban az ilyen módon elköltött forrástól?

Összefoglalóan, képviselőtársaim, tehát azt tudom mondani, hogy itt most egyetlen gombnyomással nem tudjuk megoldani a pedagógusfoglalkoztatással, a pedagógusbérekkel kapcsolatos összes problémát. Azt gondolom, és ezt hozzá kell tennem, hogy főleg a népi kezdeményezés indoklásában és a vitában nagyon határozottan megjelenik az az igény is, hogy tekintsük át a pedagógusfoglalkoztatás egészét. Ez persze nem olyan egyszerű, hogy akkor most csinálunk egy nagy közvélemény-kutatást, ahol mindenki elmondja, hogy milyen sokat dolgozik. Ebből a parlamenti képviselőknél is kijönne az, hogy egyébként heti nemhogy 168, de 185 órát dolgoznak, hiszen mindannyian nagyra értékeljük a saját tevékenységünket. Valószínűleg nem ez a leghatékonyabb módszer.

Amikor joggal kritizálták önök a tavalyi év elején bevezetett pedagógusmunkához kapcsolódó munkaerő-nyilvántartást, akkor éppen azt mondták el önök is, a Ház mindkét oldalán, és azt mondták el a pedagógusok is, hogy olyan felesleges adminisztrációs terhet, gondot okoztunk, aminek az eredménye egyébként nem érvényes, nem felhasználható. Tehát arról lehet és kell beszélgetni, hogy a pedagógusok számára a leghatékonyabb foglalkoztatási forma, a munkaterhelés meghatározásának leghatékonyabb formája valóban a heti kötelező óraszám meghatározása-e. Elvileg elképzelhető, mint ahogy vannak is Európában ettől eltérő rendszerek, amelyek havi és éves időkeretekben gondolkoznak, amelyek napi teljes munkaidőben és ennek beosztásában gondolkodnak.

Arról is el lehet töprengeni, hogy fölmérjük azt, hogy milyen egyéb munkaterhek vannak, ezeknek a szervezése hogyan tehető egyenlőbbé, hogyan tehető jobbá. Ezektől a kezdeményezésektől nem zárkózik el a kormány. De azt hisszük, hogy ezek nem egy parlamenti gombnyomással eldönthető dolgok, hanem bizony ezek szívós szakmai munkával és tárgyalással eldönthetőek. Egyrészt szívós tárgyalással az érdekképviseletekkel, erre mindazokkal, akik erre hajlandóak voltak, eddig is nyitottak voltunk, ezután is nyitottak leszünk; és szívós szakmai munkával itt a parlamentben is arra, hogy akár egy ilyen alkalmat is valóban szakmai kérdések megvitatására és ne egymás meglehetősen egysíkú és nem is mindig tartalmas minősítésére használjunk fel.

Azt képviselőtársaim is tudják és láthatják, hogy azokban az esetekben, amikor azt látjuk, hogy egy-egy intézkedés nem éri el a megfelelő szakmai hatást, nem jó a visszajelzés, akkor nyitottak vagyunk arra, hogy tárgyaljunk az érdekképviseletekkel, és döntéseket hozzunk ennek következtében. Nem titkoljuk azt, hogy például a közoktatási törvény tavaszi módosítása, az úgynevezett elrendelhető órák bevezetése kapcsán, amelyet a pedagógus-szakszervezetek, mind a PDSZ, mind a Pedagógusok Szakszervezete szakmai alapon, ésszerűen támadott, azt mondtuk, hogy ezt a többletterhet levesszük az iskolákról, levesszük a pedagógusokról, mert nem éri meg a vele járó adminisztrációt.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Összefoglalóan tehát, képviselőtársaim, azt tudom elmondani, hogy nyitottak vagyunk akár az érdekképviseletekkel, akár a parlamentben érdemi szakmai vitára és érdemi tárgyalásra, de azt is kérjük, hogy szakmai kérdéseket, nagyon fontos és lényeges szakmai kérdéseket ne próbáljunk egyszerű politikai adok-kapokká egyszerűsíteni. Ezért tisztelettel azt tudom mondani, hogy a népi kezdeményezést a kormány nem támogatja, ugyanakkor erről a kérdésről, mint ahogy a pedagógusfoglalkoztatás minden kérdéséről nyitottak vagyunk érdemi szakmai vitára és érdekegyeztetésre.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 226 2007.10.08. 1:06  203-317

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Azt gondolom, bár nagy élvezettel hallgatom ezt a "2001-ben hogyan kellett volna óraszámot emelni és hogyan nem" vitát, érdemes lenne ezen továbblépni. Azért arra felhívnám a figyelmet - csak azért, hogy segítsem a parlamenti vitát -, hogy azt gondolom, a többletmunkateher mindenképpen többletmunkateher.

Ezzel az óraszámemeléssel annak idején a Fidesz-kormány azt ismerte el, hogy van még lehetőség arra, hogy többletmunkát kérjünk a pedagógusoktól. Belátom, hogy ezzel annak idején járt némi jövedelememelés, amely egyébként messze nem kompenzálta a ciklus egészére vonatkozó - tudniillik, az Orbán-kormány ciklusa alatti - jelentős reálérték-csökkenést, de valamekkora béremelés valóban járt vele. De azt kell mondanom, képviselőtársaim, hogy szerintem elegánsabb lenne, ha azt mondanák, hogy egyébként a Fidesz is látta azt, hogy vannak még tartalékok az iskolai munka szervezésében.

Mi ezt biztosan nem jól csináljuk, önök jobban csinálták, én ebből nem csinálnék presztízskérdést, ha önök sem csinálnak presztízskérdést abból, hogy letagadjanak egy 2001-es valós óraszámemelést.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 274 2007.10.08. 2:17  203-317

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, most tértünk vissza a vitának arra a szakmaiságára, ahol már érdemes talán szót váltani tartalmi kérdésekről is.

Engedjék meg, hogy csak egy rövid megjegyzést hadd tegyek. Nem vitatja senki, hogy itt nem valamilyen valós igényről lenne szó, én magam is tanítottam úgy, hogy volt napi hét órám, és tudom jól, hogy ez kutya kemény, és nyilván mindannyian tudjuk, akik pedagógusok vagyunk itt a teremben - vagyunk jó páran -, hogy milyen erőkifejtést, szellemi és időnként fizikai erőkifejtést igényel egy hosszú tanítási nap.

De most nem erről beszélgetünk, és azt hiszem, itt van talán köztünk vita. Mert miközben egyetértek a képviselő asszonnyal abban, hogy a kiváló pedagógus a legfontosabb erőforrás, és azzal is egyetértek, hogy ezt az erőforrást kellene mozgósítani, de azt is mondom, hogy éppen ezt az erőforrást vesztegetjük el akkor, ha olyan állapotban hagyjuk az oktatásügyet, amilyenben ma van, és nem most alakult ki ez az állapot. Arról elvitatkozhatunk, hogy ki mit próbált jót tenni és javítani ezen a helyzeten. Lényeges változást nem tudott elérni egyik kormány sem az elmúlt tizenöt évben vagy akár mondhatnék többet is, de régebbre nem emlékszem vissza, de mondjuk azt, hogy az elmúlt három-négy kormány nem tudott ebben lényeges változást elérni.

Ma ugyanis a magyar közoktatást ugyanaz jellemzi ebből a szempontból, mint mondjuk, a nyolcvanas években jellemezte. Sok pedagógus van, mindenfajta nemzetközi összehasonlításban, ugyanakkor alacsonyak a fizetések, alacsonyak a teljesítménykövetelmények, és alacsony a tanított óraszám is átlagosan. Mert lehet azt felvetni, hogy egyébként mennyi többletfeladata van a pedagógusnak - de biztos, hogy a pedagógussal kell elláttatnunk egyébként adminisztratív feladatokat vagy akár szociális feladatokat az iskolában? És biztos, hogy az-e a megoldás, hogy most akkor mondjuk azt, hogy minden pedagógus olyan rengeteg órát dolgozik, mint amennyit Pettkó képviselő úr mondott, vagy esetleg mondjuk azt, hogy az a pedagógus, aki tényleg ennyit dolgozik, annak megfizetjük a munkáját, de nem adjuk oda ugyanezt a béremelést, ugyanezt a juttatást annak a pedagógusnak, aki megtartja a kötelező óráját, és utána hazamegy? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Muszáj differenciálni, mert így lehet tartalékokat mozgósítani úgy, ahogy a képviselő asszony is szeretné.

Köszönöm, elnézést kérek.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 278 2007.10.08. 2:13  203-317

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Nagy érdeklődéssel hallgattam, különösen az utolsó megjegyzését, de mégiscsak arra hívnám fel a figyelmét, hogy amíg a finanszírozási rendszer hallgató- vagy tanulóarányos volt, addig is gazdaságosabb volt természetesen nagyobb csoportlétszámokat fönntartani. Azt gondolom, és talán erről kellene beszélgetnünk, nem feltétlenül most, hogy a minőség garantálásának egyébként az az eszköze, ha van differenciálás intézmény és intézmény között, az az eszköze, ha van differenciálás pedagógus és pedagógus között. Mert akkor éri meg a fenntartónak például kisebb csoportot fenntartania, és ezen a módon jobb teljesítményt elérnie.

A vita elején egy nagyon éles felszólítás volt, hogy akkor mi a reform ebben a dologban. Képviselőtársaimnak egy dologra szeretném felhívni a figyelmét. Az biztosan nem reform, és ez ugyanúgy kritikája például a 2002-es béremelésnek is, meg a 2005-ösnek is, erről képviselőtársaim hajlamosak elfeledkezni akkor, amikor itt kamatos kamatokat számolnak, hogy ha mindenkinek egyforma mértékű béremelést adunk, mindenkinek egyforma mértékben csökkentjük az óraszámát, ez biztosan nem reform, ez nem hoz érdemi változást. Látszott is egyébként az eredményen, nem történt ettől olyan nagyon semmi a közoktatásban, őszintén szólva. Ha akarunk érdemi változást, és ebben is egyetértek képviselő asszonnyal, akkor ehhez valamifajta ösztönzés kell. Képviselő asszony azt mondta, hogy azt kellene elvárni, azt kellene kikényszeríteni, hogy a pedagógusok foglalkozzanak a diákokkal, a pedagógusok több időt töltsenek azzal a nagyon sok fontos feladattal, amit képviselő asszony is mondott, és ami viszont tényleg pedagógiai munka.

Én azt gondolom, ez nem megy kikényszerítéssel és elvárással. Mert sosem működött így, és sosem működhet, egyszerűen az oktatás természete miatt. Ugye, ezzel már próbálkoztunk. Megpróbálkoztak önök a többlet két órával, megpróbálkoztunk mi az elrendelhető két órával. Nem működött azért, mert csak úgy működhet, ha megfelelő ösztönzést tudunk mellé rakni. De ez nem megy egyenlősdivel, ez nem megy úgy, hogy nem merjük vállalni a differenciálást az iskolákban!

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 298 2007.10.08. 2:08  203-317

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Képviselő úrnak csak három állítására szeretnék röviden reagálni, hiszen nyilván sok megfontolnivaló is volt abban, amit mondott, ami hozzájárul egy érdemi vitához. Azonban, képviselő úr, senki sem állította a kormányoldalról, és azt kell mondjam, hogy képviselő úr se állítsa, hogy az óraszámemelés valamifajta büntetés lenne a pedagógusok számára. Ezt szeretném visszautasítani. Számos okot és indokot mondtunk amellett, hogy miért vált szükségszerűvé az óraszámemelés, azonban ezek között ez nem szerepelt, és ezt a beállítást is roppantmód hamisnak, tévesnek, vélhetően egy véletlen, szerencsétlen elszólásnak kell hogy mondjam.

Másodszor: képviselő úrnak az az igénye, hogy a közoktatási törvényhez nyúljunk hozzá és rakjuk rendbe, kétségkívül vonzó, és nyilván minden törvényalkotónak az álmai közé tartozik, hogy egy nagy kódexszel írja be magát a történelembe. De azt gondolom, hogy a közoktatásban annyi törvénymódosítás, annyi törvényi változás volt az elmúlt időszakban, ami miatt szerencsésebb lenne kivárni egyfajta nyugodtabb időszakot, amikor valóban megállapodik már az az intézményrendszer, amely a közoktatást jellemzi, és ebben az időszakban hozzányúlni nagyon megfontoltan egy érdemi, nagy törvénymódosításhoz vagy akár egy új törvény megalkotáshoz. Az ilyesfajta barkácsolásról mindannyian szereztünk már rossz tapasztalatokat, én ezt szívesen elkerülném.

Végül, képviselő úr, nagyon röviden hadd említsem meg azt, hogy bizony abban az ügyben az MDF-nek is van oka az önkritikára, amit ön említ, hiszen ez a típusú elaprózott szerkezet, az alacsony finanszírozás spirálja bizony abban a közoktatási rendszerben keresendő, amelyet az első MDF-kormány épített ki, és aminek sok szempontból a terheit tisztázatlanságban, a megfelelő korlátok és szabályozás hiányában ma is hordozzuk. Karsai képviselő úrral az MDF-ből váltottam már erről szót valamelyik előző interpellációnál. Azt hiszem, itt elindultunk egyfajta tisztázás irányába, de bizony ahhoz, hogy ezt meg lehessen tenni, szükség lenne az ellenzék támogatására is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 4 2007.10.09. 5:07  1-4

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! A világ szinte minden táján ma az a tapasztalat, az a tendencia, hogy átalakul az állami intézményrendszer, átalakul az a fajta állami szolgáltatás, az a közszolgáltatás, amelyet az állampolgároknak, az ország lakosainak nyújtanak. Ez az átalakulás bizony lassan zárójelbe teszi a korábbi idők nagy társadalompolitikai vitáját a kis államról és a nagy államról vagy erős államról és gyenge államról. Egyre inkább azt ismeri fel minden ország, hogy olyan rugalmas közszolgálati rendszerre van szükség, amely a rendelkezésre álló erőforrások lehető legjobb felhasználásával, sokfajta rugalmas megoldással a lehető legjobb szolgáltatást nyújtja. Hiszen amikor a közszolgáltatásokat, a közigazgatást, az oktatást, az egészségügyet, a szociális rendszert működtetjük, akkor minden alkalommal az adófizetők pénzét költjük, azt a pénzt költjük, amit együtt, közösen összeadunk. Ez azt is jelenti, hogy elvárható az, hogy ezekkel a forrásokkal a lehető legjobban, legmegfontoltabban gazdálkodjunk.

Magyarországon ez a helyzet a 2006. évben a költségvetés helyzete miatt talán még élesebben jelentkezett, mint más országokban, ahol hosszabb felkészülési idővel, megfontoltabban vitték végbe ezt az átalakítást.

(9.10)

Éppen ezért fontos az, ezért örülök és köszönöm képviselő asszony hozzászólását is, hogy azok, akik ennek az átalakulásnak rövid távon bizony vesztesei, azok, akik eddig a közszférában dolgoztak, és ezek miatt az átszervezések, átalakítások miatt megszűnik a munkahelyük, megfelelő segítséget kapjanak. Ezek az emberek tisztességgel szolgálták a közösséget évekig, néha évtizedekig, és döntő részben önhibájukon kívül kerültek olyan helyzetbe, hogy pályát kell módosítaniuk, új szakmát, új lehetőséget, új megélhetést kell találniuk. Ebben a helyzetben közös feladatunk az, hogy a lehető legtöbb jó eszközt találjuk meg arra, hogy számukra segítséget tudjunk nyújtani. Egyetértek képviselő asszonnyal, ebben a folyamatban a legfontosabb az információ, a legfontosabb az, hogy a közszférából kikerülő emberek megfelelő tájékoztatást kapjanak.

Hadd hívjam fel arra is a figyelmet, hogy két olyan fontos szolgáltató rendszert építettünk ki, amelyen keresztül információkhoz lehet jutni. Az egyik egy külön szolgáltatóiroda-hálózat, amely a megyei munkaügyi kirendeltségek, a foglalkoztatási szolgálatok keretében működnek. Címük, elérhetőségük többek között az Oktatási Minisztérium honlapján is megtalálható, ahol részletes információkat tettünk közzé arról, hogy milyen lehetőségek várják az oktatásból kikerülő volt közalkalmazottakat. Hasonlóképpen a többi szaktárca honlapján is találnak ilyen információkat az egyes területekhez tartozó volt kollégáink. Azt is szeretném elmondani, hogy létezik egy másik honlap, ez az ujpalya.hu honlap, amelyen az új pálya programban rejlő lehetőségeket találhatják meg azok, akik keresnek ilyen típusú állást, foglalkoztatást.

El kell mondanom, hogy ezek az emberek jól képzettek, nagy munkatapasztalattal, nagy életismerettel rendelkeznek, akikre szüksége van ennek az országnak, szüksége van közülük sokakra magának a közszférának is. Az a tapasztalat, hogy például az oktatásból kikerülő pedagógusoknak közel egyharmadát egy-két hónapon belül a közszféra más területein alkalmazzák, hiszen olyan szaktudásuk, ismeretük van, ami ezt lehetővé teszi. Fontos az, hogy olyan programokat indítsunk el, vagy olyan programokat indítottunk el, hogy pontos legyek, mint például a prémiumévek program, amely a nyugdíj előtt álló dolgozóknak teszi lehetővé azt, hogy még néhány évet a közszférában tölthessenek, és szolgálati időt, nyugdíjjogosultságot szerezzenek.

Fontos az ön által említett "Új pálya" program, amely most indul el. Fontosak azok a programok, amelyek például speciálisan a pedagógusok számára lehetővé teszik azt, hogy új szerepekre készüljenek fel, olyan új szerepekre, amelyek megjelennek és megerősödnek az oktatásban, akár a hátrányos helyzetű diákokkal való foglalkozásban, akár az oktatást segítő további pedagógiai szakszolgálatokban, akár pedig a pályázati és egyéb, ehhez kapcsolódó oktatásfejlesztési területeken.

Tehát, képviselő asszony, azt tudom önnek is mondani, és azt tudom önöktől is kérni, hogy támogassák ebben a folyamatban azokat a volt közalkalmazottakat, szükségük van minden tanácsra, szükségük van minden segítségre. Biztos vagyok benne, hogy ezek az emberek el tudnak helyezkedni, találnak maguknak olyan munkát, ahol továbbra is hasznára lehetnek ennek az országnak, ennek a közösségnek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 18 2007.10.09. 3:27  15-18

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném megköszönni a képviselő úr hozzászólását, hiszen amikor visszanyúlunk a történelmünk egyik vagy másik nagy alakjához, amikor megemlékezünk róla itt a parlamentben, és ami ennél talán fontosabb, megemlékezünk róla a közösségekben, a városokban, a falvakban, ez mindig lehetőség arra is, hogy egyfajta erőt merítsünk, egyfajta támogatást találjunk ezekben a példákban. Hiszen Batthyány példájából talán legtöbbet a mártíromságáról tudunk, ez az, ami leginkább beépült a nemzettudatba. Pedig úgy van, ahogy képviselő úr mondja, sokkal fontosabb, sokkal lényegesebb útmutató számunkra ma az élő Batthyány, a cselekvő miniszterelnök, az első független magyar kormány vezetője, aki szinte a semmiből nagyon-nagyon nehéz politikai körülmények, pénzügyi körülmények, nagyon nehéz igazgatási és szervezési feladatok között létrehozott egy működő államigazgatást, egy működő kormányzatot, egy olyan kormányzatot, amely sok-sok megpróbáltatáson keresztül, katonai támadáson és politikai megosztáson keresztül is működni tudott.

Igaza van képviselő úrnak abban is, hogy Batthyány Lajos öröksége talán még nem foglalta el méltó helyét. Nem foglalta el, mert ahogy a korban is, a történelmi emlékezetben is bizony ez a nagyon is saját útját járó, szuverén személyiség nem fért bele semelyik történelmi klisébe, nem fért bele semelyik előre legyártott történelemszemléletbe, mert forradalmárnak nagyon is arisztokrata volt, de arisztokratának nagyon is rebellis; egyszerre királyhű, és mégis demokrata. A sokfajta politikai iskola, a sokfajta torzító, egyszínű szemlélet közül egyik sem talált magában előképre.

(9.50)

Amikor idén a Batthyány-emlékévet ünnepeljük, amikor arra keressük együtt, közösen a jó alkalmakat, hogy egy kicsit megerősítsük ezt az emlékezetet, akkor éppen ez az emberi, politikusi magatartás az, amit nekünk magunknak is itt a Házban érdemes átgondolnunk, az a fajta magatartás, amelyik a saját útját járta, amelyik nem hajlott a korszellemmel, amelyik nem menekült, ha veszélyben van, amelyik vállalta szavainak és tetteinek következményeit.

Azt is el kell mondanom, képviselő úr, hogy bármennyire is fontos a Batthyány-emlékév, bármennyire is fontosak az országos megemlékezések, igazán akkor lesz sikeres ez a megemlékezéssorozat, ha a helyi közösségek, a falvak, a városok, a megyék is érzik ennek a fontosságát. Éppen ezért szeretném megköszönni a képviselő úrnak nemcsak a mostani felszólalását, hanem azt a tevékenységét is, amelyet saját közösségében végez Batthyány Lajos emlékének ápolása érdekében.

Én azt kívánom mindannyiunknak, hogy tudjunk meg többet Batthyány Lajosról, olvassunk többet Batthyány Lajosról és Batthyány Lajostól; én hiszem azt, hogy nemcsak nekünk személyesen, hanem az országnak is javára válik.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 146 2007.10.15. 2:15  143-150

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Hadd kezdjem azzal - mert erről is fontos beszélni -, hogy az elmúlt időszak egyik fontos nemzeti teljesítménye a határon túli magyar felsőoktatás megerősödése, az önálló intézmények létrejötte, illetve az államilag elismert állami felsőoktatási intézményeken belül is a magyar tagozatok, karok megerősödése.

Így van ez még akkor is, ha ezeknek az intézményeknek az ereje, önállósága nem felel meg annak a követelménynek, amit nem mi, nem Budapest, hanem az ott élő magyar kisebbség támaszt. Hiszen minden országnak kötelessége az, hogy minden lakója számára biztosítsa a megfelelő oktatás feltételeit a felsőoktatásban is, függetlenül attól, hogy mi az anyanyelve, milyen kultúrához tartozik.

Ami a képviselő úr által felemlített két konkrét kérdést illeti. Az első kérdés, tehát Ukrajnában a vizsgaközpontok kérdése, olyan kérdés, amelyet jeleztek számunkra az ottani partnerek, mi magunk is ismerjük. A magyar kormány folyamatosan napirenden tartja ezt a kérdést a magyar-ukrán kapcsolatokban. Legutóbb a kisebbségi vegyes bizottság ülésén, ahol éppen az oktatási tárca képviselte a kormányt, mi magunk is felvetettük, de hasonlóképpen a magyar-ukrán viszonylatban sorra kerülő különböző szintű találkozóknak ez állandó témája. Ígéretünk van arra, hogy az ukrán fél megoldást keres erre a problémára, ezt továbbra is ösztönözni fogjuk, és továbbra is mindent elkövetünk a diplomácia eszközeivel azért, hogy erre a helyzetre megoldást találjunk.

Ami a Selye Egyetem kérdését illeti, ebben az ügyben tulajdonképpen két problémáról van szó. Az első egy finanszírozási probléma. A jelenlegi kormányzat csak a minimálisan kötelező forrásokat biztosítja az egyetem számára, ezért magyar kormányzati forrásból, a Szülőföld Alapból és az Oktatási Minisztérium forrásaiból nyújtunk olyan átmeneti támogatást, amely lehetővé teszi az intézmény továbbműködését.

Ugyanakkor elsősorban sajtóhírekből ismerjük a képviselő úr által említett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) terveket, elképzeléseket is. Ha ezek valóságnak bizonyulnak - remélem, hogy nem lesznek azok -, akkor a magyar kormány határozottan fel fog lépni ezek ellen. (Dr. Pósán László: Mint Malina Hedvig ügyében, olyan keményen!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 150 2007.10.15. 1:15  143-150

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Úgy látom, hogy abban a lényeges kérdésben egyetértünk, hogy a legfontosabb az, hogy ezek az intézmények, természetesen az adott ország jogrendjét, szabályait figyelembe véve, meggyökeresedjenek, és az adott országok, adott esetben Románia és Szlovákia is felelősséget vállaljon ezekért az intézményekért.

Ez a Selye Egyetem esetében megtörtént, szerintem európai módon is példamutató eljárással. Azt gondolom, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy olyan módon befolyásoljuk ezt a jogszabály-alkotási folyamatot, hogy a Selye Egyetem megmaradhasson, egyébként színvonalának, szakmai munkájának megfelelően egyetemként, önálló felsőoktatási intézményként, egyetemi szintű képzést nyújtó intézményként.

Azt gondolom, hogy ennek sokfajta feltétele van, mint ahogy egyébként sok feltétele van annak is, hogy a Sapientia Egyetem akkreditált felsőoktatási intézménnyé, állami felsőoktatási intézménnyé válhasson. Ebben keressük az együttműködést, és úgy látom, hogy meg tudjuk találni a megfelelő eszközöket, na, nem kizárólag innen, Budapestről, nem is elsősorban innen, hanem olyan típusú támogatással, amit maguk az érintett határon túli közösségek kérnek.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 224 2007.10.15. 1:49  221-224

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Egyetértünk abban, hogy a Magyar Rádió művészeti együttesei rendkívül fontos szerepet játszanak a kortárs zeneművészet, általában a zeneművészet, az oratorikus zeneművészet nagyon jelentős alkotásainak bemutatásában, megismertetésében. Ugyanakkor fel kell hívnom a képviselő úr figyelmét arra, hogy a Magyar Rádió költségvetését az Országgyűlés közvetlenül biztosítja, ezért annak tervezésére az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak nincsen hatása, nincsen felelőssége.

A képviselő úr kérdésére azt is el kell mondanom, hogy a művészeti együttesek működtetésére a részvénytársasággá alakuláskor, illetve magában a médiatörvényben is a Magyar Rádió vállalt garanciát. A rádió közszolgálati műsorszabályzata szerint a Magyar Rádió zenei művészeti együttesei révén támogatja a kortárs magyar művészet fejlődését, új művek létrehozását és a művészetek népszerűsítését. A Magyar Rádió Rt. önálló zenei művészeti együtteseinek fenntartásával és további tevékenységgel járul hozzá a kulturális élet segítéséhez, tehát a művészegyüttesek színvonalas működtetésére elsősorban a Magyar Rádiónak mint részvénytársaságnak van kötelezettsége. Éppen ezért a költségvetési támogatásban is önálló tételként, önálló egységként jelenik meg a művészeti együttesek támogatása.

Ugyanakkor a tárca is fontosnak gondolja ezeknek az együtteseknek a megmaradását, a megerősödését, ezért nyitottak vagyunk arra, hogy közreműködjünk olyan megoldás megtalálásában, kimunkálásában, amely a művészeti együttesek számára jobb lehetőségeket jelent, de ez a megoldás semmiképpen sem az, hogy a Magyar Rádió vezetése az egyébként jogszabályokban előírt és a költségvetésben külön forrással támogatott kötelezettségének nem tesz eleget.

Köszönöm szépen, elnök asszony.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 22 2007.10.25. 5:07  19-22

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr idézi azt az OECD-jelentést, amely Magyarországra nézve valóban rendkívül szomorú eredményt tartalmaz, azt az eredményt, hogy Magyarországon bizony a családi helyzet az egyik legfontosabb tényező, ami meghatározza azt, hogy egy diáknak van-e esélye egyetemen, felsőoktatásban tanulni.

A képviselő úr csak azt felejti el, hogy ez a felmérés természetesen nem a képzési hozzájárulás bevezetése utáni helyzetet tartalmazza, hiszen ezt a diákok jövőre kezdik el fizetni, hanem éppen annak a rendszernek a következménye, amit önök építettek ki. Annak a rendszernek a következménye, képviselő úr, amelyik kettéválasztotta a hallgatókat. A hallgatók egy részének lehetővé tette azt, hogy államilag finanszírozott felsőoktatásba bekerülve ingyen tanuljon, függetlenül attól, hogy milyen teljesítményt nyújt, és függetlenül attól, hogy egyébként szociális helyzete ezt indokolttá teszi-e vagy nem, miközben a diákok egy másik részét - tipikusan azokat, akik nehezebb családi környezetből, nehezebb szociális helyzetből jöttek - bekényszerítette a költségtérítéses képzésbe.

Tehát, képviselő úr, ön azt a rendszert védelmezi, amelyik a diákok egyik részének az adófizetők pénzéből biztosítja a felsőoktatást, anélkül, hogy ott bármilyen további teljesítménykövetelményt támasztana, míg más részének pedig azt mondja, hogy tanulj a saját pénzedből. Ennek a következménye az a kettészakadás, amely ellen ezek szerint közösen szeretnénk föllépni, csak úgy látom, a képviselő urat az újabb népszavazási kampány propagandaszólamai elragadták, és nem a reális helyzettel foglalkozik. Hiszen ha a képviselő úr tanulmányozta volna a kérdést, akkor bizonyára tudná azt, hogy egyébként a felsőoktatás minden szereplőjének részvételével aláírtunk egy megállapodást a hallgatói szociális rendszer átalakításáról. Ezt aláírta a Hallgatói Önkormányzatok Szövetségének vezetője ugyanúgy, mint mondjuk, a Rektori Konferencia vezetője.

Mi ennek a következménye? Nézzünk néhány konkrét példát, ne úgy általában sajnáljuk a diákokat. Nézzük meg azt, hogy mi a helyzet, mondjuk, egy valóban hátrányos helyzetű diákkal! Ez a hátrányos helyzetű diák, képviselő úr, aki eddig kapott 4-5 ezer forint szociális ösztöndíjat, e szerint a megállapodás szerint, amit a törvényben is rögzítettünk, mostantól kezdve minimum évi 110 ezer forint ösztöndíjat kap, ha valóban hátrányos helyzetű, akkor évi 220 ezer forint szociális ösztöndíjban részesül. Tehát az eddigieknél jóval magasabb szociális ösztöndíjban részesül, miközben egyébként a felsőoktatási törvényben azt is kimondtuk, hogy ennek a diáknak nem kell képzési hozzájárulást fizetnie.

Nézzünk egy másik példát, vegyünk egy jól tanuló diákot! Ez a jól tanuló diák, ez a jól teljesítő diák szintén nem fizet képzési hozzájárulást, hiszen éppen most van a Ház előtt az a javaslat, ami erősebb garanciákat épít be annak érdekében, hogy ezek a diákok az egyetem döntésétől függetlenül is mentesüljenek a képzési hozzájárulás fizetésétől. Kíváncsi vagyok, hogy a képviselő úr megszavazza-e majd ezt a törvényjavaslatot, ha ennyire aggódik a diákokért; remélem, igen. Tehát e szerint a törvényjavaslat szerint és a jelenlegi törvény szerint is mentesül a jól tanuló diák a képzési hozzájárulás fizetése alól, ugyanakkor jóval nagyobb ösztöndíjban részesülhet, hiszen a képzési hozzájárulásból befizetett összeg 30-50 százaléka tanulmányi ösztöndíjak céljára szolgál.

Tehát, képviselő úr, ezek szerint mind a hátrányos helyzetű, mind a jól teljesítő diák mentesül a képzési hozzájárulás alól, és magasabb ösztöndíjat kap, mint eddig. Akkor az szeretném megkérdezni, hogy a képviselő úr tulajdonképpen kiért emel szót. Azért a diákért emel szót, aki nem teljesít? Azt kívánja, hogy annak a diáknak a költségeit, a képzését továbbra is állami forrásokból, továbbra is az adófizetők pénzéből finanszírozzuk? Biztos abban, képviselő úr, hogy ez igazságos? Biztos abban, hogy ez a megfelelő út?

Ami pedig a jelentkezők számát illeti, a képviselő úr hivatkozik arra, hogy mennyire csökkent a jelentkezők száma. Képviselő úr arról feledkezik el, hogy ugyanakkor az érettségizők száma ebben az évben is százezer alatt volt. Tehát továbbra is az érettségizők jelentkeznek a felsőoktatásba; nyilván elfogytak azok a korábban érettségizettek, akik a felfutás időszakában jelentkeztek és tanultak a felsőoktatásban.

Összefoglalva, képviselő úr, azt szeretném tehát elmondani, hogy egy olyan rendszert szeretnénk teremteni a felsőoktatásban, ahol megéri jól tanulni, egy olyan rendszert szeretnénk teremteni a felsőoktatásban, ahol a hátrányos helyzetű, szociálisan rászoruló diákok erősebb támogatást kapnak.

Sajnálom, hogy a képviselő úr ebben nem partner, annak örülök, hogy mind a Rektori Konferencia partner, amely támogatja ezt a rendszert, mind a Hallgatói Önkormányzatok Konferenciája, amellyel arról tárgyalunk éppen, hogy a képzési hozzájárulás fizetésének mi a legjobb módja.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 28 2007.10.26. 2:20  1-257

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általános vitának ez a szakasza mindenképpen bizakodásra ad okot, nemcsak hangvétele miatt - ezt lassan már az oktatáspolitikai vitáknál megszokjuk -, hanem azért is, mert végre mindannyian elismerjük azt, hogy érdemes a nemzetközi összehasonlításokat figyelembe venni, ezek alapján dolgozni, még akkor is, ha az értelmezésben számos vita van. Nem így volt ez például a 2002-es PISA-vizsgálat kapcsán, akkor bizony ellenzéki oldalról vitatták ennek az állításait, ugyanennek az OECD-nek a felmérését, mondván, hogy nem is olyan helyzet. Úgy látom, hogy már elég idő telt el a polgári kormányzás múló epizódja óta ahhoz, hogy valóban érdemben lehessen beszélni ezekről az ügyekről.

Azt látom, hogy ezekben a vizsgálatokban persze Pokorni képviselő úr szeret válogatni, és mondjuk, szívesen idézi azokat az adatokat, amelyek a finanszírozás lemaradásáról szólnak, és nem szívesen beszél arról, hogy a legrosszabb helyzetben 2000 körül, az ön minisztersége idején voltunk, hiszen a Bokros-csomagot követő GDP-növekedésből az oktatásnak alig jutott, azóta pedig növekszik a GDP-ből való részesedés. De valóban kevés, képviselő úr, nyilván abszolút összehasonlításban is kevés - hozzáteszem, ebben a vizsgálatban nálunk gazdagabb országok adják az átlagot -, de talán a GDP-hez képesti összehasonlításban is kevés.

Azok a gondok valós gondok, amelyeket a képviselő úr említ például az esélyegyenlőség kapcsán. Ezek valóban létező gondok az oktatásban. Én azt sajnálom csak, hogy amikor ilyen-olyan megoldási javaslatokat kínálunk, akkor ezek mögé már nincs támogatás, ezekről már nincs érdemi szakmai vita. Hadd mondjak egy példát! Ugyanebben az OECD-kutatásban - talán képviselő úr figyelmét sem kerülte el - van egy összehasonlítás arról, hogy a felsőoktatásba való bekerülést mennyire határozza meg a családi helyzet. Ennek a kutatásnak az az eredménye, hogy Magyarországon a legerősebb ez a hatás. Tehát az a felsőoktatási rendszer, az a kétrétű rendszer, amit önök annyira védelmeznek ellenünk, bizony nagyon komoly esélyegyenlőtlenséget okoz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ugyanakkor olyan országok vannak ennek a rangsornak a végén, tehát ahol a legjobb az esélyegyenlőség, ahol bizony kemény tandíjrendszer van, nem csak valamifajta képzési hozzájárulás.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 38 2007.10.26. 2:13  1-257

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Így is jó, úgy is jó. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon sajnálom azt, hogy a korábbi évek költségvetésére tett megjegyzésemet Pokorni képviselő úr személyes támadásként értékelte, semmiképpen nem volt szándékomban.

Csak arra kívántam rávilágítani, hogy az adatokkal óvatosan kell bánni, és a mélyükre kell nézni, mert ahogy ez a mai vitából is látszik, ha megkapirgálunk egy-egy, első ránézésre ezt vagy azt az álláspontot alátámasztó adatot, bizony könnyen kiderülhet, hogy nagyobb megfontoltsággal kell ezekben az ügyekben eljárni. Például ami a diplomások arányát illeti, ugyanez az OECD-jelentés azt is tartalmazza, hogy az utóbbi évek nagyarányú beiskolázása miatt gyors kiegyenlítődés várható a jelenlegi képzési színvonal mellett is.

Ezért van az, hogy egyébként az államilag finanszírozott helyek számát a kormány az érettségizők arányában rögzítette. Tehát azt mondtuk, hogy maradjon ugyanannyi - nem csökkentettük egyébként ezt az arányt, de maradjon ugyanannyi -, ha csökken az érettségizők száma, akkor csökkenjen az államilag finanszírozott helyek száma is, mert ez a szint is biztosítja azt a fajta felzárkózást, amit a képviselő urak joggal kérnek számon.

Hasonló a helyzet még néhány más kérdésben is. Ilyen például az önkormányzatok helyzete. A képviselő úr is tudja - és éppen ezért van az, hogy Karsai képviselő úr megfontolandó érvei mellett sem tudta a kormány támogatni a kötelező óraszámok csökkentését -, hogy bizony a normatívák csökkenésének a fedezete: óraszámok növekedése. Ez így van egyensúlyban, ez nem jelent az önkormányzatok számára többletterheket. Jelenthet mást, az energiaár-emelés nyilván jelent, ebben a képviselő úrnak igaza van.

A bérajánlásnak és a bérnövekedésnek, amit valóban tervezünk a közszférában, megvan a fedezete: nem a normatívákban, hanem külön soron, a Miniszterelnöki Hivatal fejezetében szerepel ez az összeg. Nyilván ezt akkor lehet majd pontosan beépíteni a költségvetésbe, ha megegyezés születik a közalkalmazotti bérekről.

Ugyanakkor a mostani vita is arra inspirál, hogy azt mondjam, látok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) esélyt arra, hogy a részletes vitában módosító indítványokkal egy sor kérdésre jobb megoldást találjunk, és ettől a kormány egyáltalán nem zárkózik el.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 232 2007.11.05. 7:05  231-251

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A felsőoktatási intézmények különlegesen fontos, kiemelt jogállását, az ezzel járó autonómiát az is jelzi, hogy felsőoktatási intézmények létesítése, megszűnése, átalakítása tárgyában az Országgyűlésé a végső, a döntő szó.

A felsőoktatási törvény 1. számú melléklete tartalmazza a felsőoktatási intézmények felsorolását. Ez azt is jelenti, hogy a kormánynak nemcsak lehetősége, de egyben kötelessége is, hogy a felsőoktatási törvény alapján megalakult és akkreditáción átesett, vagy éppen a fenntartók, vagyis az intézmények döntése alapján átalakulást kezdeményező intézmények esetében a változást az Országgyűlés elé terjessze, és ehhez az Országgyűlés jóváhagyását kérje. Erre a mai napon összesen négy, felsőoktatási átalakulás, új intézményalakulás vagy névváltozás esetében kerül sor.

Ezek közül talán az első a legegyszerűbb. Az ISB Nemzetközi Üzleti Főiskola névváltozást kezdeményezett, ehhez kéri az Országgyűlés hozzájárulását. A másik három eset azonban tartalmi és érdemi változást jelent. Ezek közül az első az Atalanta Európai Üzleti Közhasznú Társaság kezdeményezése, amelyik 2003. június 26-án, tehát immár négy éve nyújtotta be kezdeményezését a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola létrehozása tárgyában.

A főiskola alapításával kapcsolatos dokumentumok, az ezzel kapcsolatos kezdeményezések megjárták a felsőoktatás összes illetékes fórumát. Ez a főiskola átment az akkreditáció összes fázisán, és az Akkreditációs Bizottság támogatásával került a kormány elé. Majd a kormány ennek alapján javasolja a főiskola 1. számú mellékletben való megjelentetését.

Természetesen feltehető az a kérdés, hogy szükség van-e újabb főiskolára, szükség van-e újabb intézményre, azonban azt kell elmondanunk a Háznak, hogy ebben a kérdésben a kormánynak nincs mérlegelési jogosultsága, nincs mérlegelési lehetősége. Ha egy fenntartó és általa alapított intézmény megfelel a szükséges feltételeknek, a jogi és a szakmai feltételeknek, akkor az Országgyűlés elé kell terjesztenie a kormánynak ezt a javaslatot. Hozzá kell tennem, hogy ebben az esetben minden feltétel rendben van, ez az intézmény minden szükséges lehetőséggel rendelkezik.

Arra, hogy a szakmai színvonal megfelelő legyen, a Magyar Akkreditációs Bizottság által lefolytatott eljárás és az ebben született döntések jelentenek garanciát. Azt mindenképpen fontos elmondanom, hogy ez az intézmény természetesen nem válik jogosulttá költségvetési támogatásra, költségvetési garanciákra, tehát nem aprózódnak el a költségvetési források az új intézmény létrehozásával. Bizony itt az alapítók vállalnak kockázatot. Akkor lesz ez az intézmény eredményes és sikeres, hogyha képes arra, hogy a hallgatók befizetéséből, a hallgatók által fizetett díjakból fenntartsa magát.

Két esetben már létező intézmények között került sor összeolvadásra, átalakulásra, ennek a technikája különböző. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia mint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fenntartója, illetve az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye mint a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola fenntartója döntött úgy, hogy a két intézményt 2008. január 1-jével összevonja, mégpedig úgy, hogy jogi értelemben a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola beolvad a Pázmány Péter Egyetembe.

Az integráció, az egyesülés lényege az, hogy azok az erőforrások, amelyek a két intézményben jelen vannak, hatékonyabban érvényesülhessenek. Az a fenntartói szándék, hogy ilyen módon a magyar katolikus felsőoktatás legnagyobb intézményének megerősítésével, új profilok megjelenésével tovább erősödjön ez a fajta felsőoktatási tevékenység.

Van két olyan felsőoktatási intézmény, ahol egyesülésről döntöttek az intézményi tanácsok. Ezek állami intézmények, tehát itt a fenntartó jogosítványai korlátozottak. Itt maguk az intézmények vannak abban a helyzetben, hogy dönthetnek ilyen típusú összeolvadásról. Ez a Nyugat-magyarországi Egyetem, illetve a Berzsenyi Dániel Főiskola; az előbbi soproni, az utóbbi szombathelyi székhelyű.

Azok a képviselőtársaim - és látom, hogy szép számmal vannak a teremben -, akik a térségben élnek vagy ismerik a felsőoktatást, tudják azt, hogy régóta folytak olyan tárgyalások, régóta folytak olyan tapogatózások, amelyeknek az volt a célja, hogy a két intézmény között erősebb integráció jöjjön létre. Ilyen módon egy olyan, szinte minden tudományterületet lefedő intézmény jöjjön létre, amelyik az országnak ebben a régiójában is teljes felsőoktatási szolgáltatást tud nyújtani a hallgatóknak, és ugyanolyan tudományos centrum, ugyanolyan fejlesztési centrum is lehessen, mint más városok intézményei.

Azt fontos elmondani, biztosan ez is érdekli a térségben élőket, hogy ugyanakkor olyan megoldás született, amelyikben a szombathelyi karok is megőriznék autonómiájukat vagy autonómiájuk egy részét az egységes intézményben, a Savaria Egyetemi Központ keretében. Úgy tudjuk, az az információnk, hogy miközben persze a tárgyalást, az egyesülési folyamatot sok vita kísérte, és sokfajta megoldandó kérdés volt, eközben a végeredmény mindkét egyetem, és ami legalább ennyire fontos, az adott térség, az ottani városok, vezetők, vállalkozások támogatását is élvezi.

Hadd mondjam el azt, hogy miután magam is nyomon követtem ennek a tárgyalási folyamatnak bizonyos elemeit, bizonyos részeit, a kormányzat részéről is csak üdvözölni tudjuk azt, hogy nyilván sok kompromisszummal, de egy olyan megoldás alakult ki, amelyik reményeink szerint mindkét intézmény vagy korábbi intézmény számára a versenyképesség javulásával jár, és ugyanakkor a térség számára, az ott élő hallgatók és a térségi környezet, a városok, a vállalkozások számára is jobb minőségű szolgáltatást, jobb minőségű lehetőségeket jelent.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalóan tehát azt tudom elmondani, hogy mind a négy változásra a jogosult intézmények felhatalmazott tanácsainak, illetve fenntartóinak döntése alapján, a jogszabályok betartásával, a szükséges akkreditációs követelmények teljesítésével kerül sor. Ennek következtében azt kérjük az Országgyűléstől is, hogy ezeket a változásokat támogassa, adjunk zöld utat ezeknek a felsőoktatási intézményeknek és annak a fajta fejlődésnek, amelyik az intézmények akaratából, az intézmények és az alapítók szándékával összhangban következik be.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 250 2007.11.05. 8:50  231-251

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megköszönni a vitában részt vevő képviselőtársaimnak azt, hogy ma egy valóban szakmailag rendkívül fontos és értékes vitát folytathattunk le, hiszen ebben a vitában érintettünk több olyan kérdést, amely túlmutat a konkrét kérdésen is. Ezt fontosnak és lényegesnek tartom, hiszen ezeket a folyamatokat, amelyek zajlanak a felsőoktatásban, érdemes tágabb összefüggésben is figyelni, és ha megengedik, majd néhány ilyen összefüggésre is röviden kitérnék.

Azonban először hadd válaszoljak Almássy képviselő úr két felvetésére. Az egyik felvetés arra vonatkozik, hogy a Wekerle Főiskola esetében az akkreditációs bizottság által kiadott jóváhagyás mennyire megbízható, hiszen elutasítások előzték meg. Egyrészt a képviselő úr számára is természetesen rendelkezésre áll a teljes dokumentáció, és ezt örömmel bocsátjuk rendelkezésre. A képviselő úr valóban részt vett ebben a munkában, tehát bizonyosan értékelni és érteni tudja ezt a dokumentációt. Azokat a hiányosságokat a főiskola kijavította, amelyeket az akkreditációs bizottság jelzett. Ugyanakkor most már alkotmánybírósági döntések és a felsőoktatási törvény is világossá teszi, hogy a minőség megítélése, az erről való döntés kizárólag az akkreditációs bizottság joga. Sem a kormánynak, sem az Országgyűlésnek nincs lehetősége arra, hogy ezt felülbírálja - hozzáteszem, oka sem -, mert egyetértek a képviselő úrral abban, hogy az akkreditációs bizottság az utóbbi időben bizonyosan ezt a munkát olyan körülmények között végzi, amely garanciát jelent arra, hogy ezek a döntések szakmailag is megalapozottak legyenek.

Ami a Nyugat-magyarországi Egyetemet illeti, itt valóban egyfajta hálózatos intézményi modellről van szó. Én ezzel a modellel szemben nem vagyok elutasító - szemben képviselő úrral -, úgy látom, hogy számos olyan helyzet és szituáció van, ahol jól működnek ilyen típusú, több székhelyen működő intézmények. Valójában azt látom, hogy ez az egyetemi fejlődésnek egy iránya, nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos területén, ahol egyfajta együttműködési háló alakul ki, egyszerre biztosítva azt, hogy megfelelő szakmai színvonal és megfelelően erős kapacitásnövelő intézmény mögött ugyanakkor helyben legyen, a helyi igényeket figyelembe vegye ez a fajta képzés.

Azt látom és tudom, hogy ebben az érintett intézmények vezetői is nyitottak, hogy ugyanakkor az új intézmény és a győri Széchenyi István Egyetem közötti szakmai együttműködés megerősítése, a kapacitások összehangolása itt is szükséges lesz. De úgy tudom és úgy látom, hogy ebben az intézmények vezetői is nyitottak, és folynak ilyen típusú tárgyalások, mint ahogyan más vonatkozásban a Pannon Egyetemmel való együttműködés is jónak ígérkezik. Azt hiszem, az új intézmény létrejötte ebben is új, erősebb együttműködési pozíciót teremt az érintettek számára.

Ami a Firtl képviselő úr és részben Almássy képviselő úr által is említett összefüggéseket érinti, ezek közül néhányra hadd térjek ki. Azt gondolom, nyilvánvaló módon természetesen a bolognai folyamat indukálója, kiváltója ezeknek a típusú erősödő együttműködéseknek. Hiszen ha azt akarjuk, hogy az intézmények a mesterképzésben jelen legyenek - és erősen legyenek jelen -, ehhez szükséges az, hogy minél több területen tudjanak tudományos tevékenységgel, tudományos erővel, adott esetben képzett oktatókkal megjelenni, erre jó lehetőséget teremt mindkét intézményi összeolvadás.

Hasonlóképpen, pont a pedagógusképzés területén - amely sokunkhoz közel álló és fontos terület - mindkét esetben arról van szó, hogy ilyen módon jön létre olyan felsőoktatási intézmény, amely a pedagógusképzés minden területén jelen van, minden területén képes arra, hogy kihasználja a szinergiákat, azokat a közös lehetőségeket, ahol egyébként nagyon értékes pedagógusképző műhelyek együttműködése alakulhat ki: az Apáczai és a Berzsenyi együttműködésében, hasonlóképpen a Pázmány és a Vitéz János Főiskola együttműködésében. Ezek olyan fejlődést tesznek lehetővé, amely a különálló intézményeknél talán kevésbé volt ennyire erős. Teljesen világos, hogy a pedagógusképzés jövője olyan típusú kínálatok megjelenésében van, ahol megfelelő módon tudunk egy minőségi pedagógusképzés irányába elmozdulni. Hiszen sajnos nemcsak a pedagógus szakra jelentkező hallgató kevés, de bizony azt is látjuk, hogy a csökkenő gyereklétszám miatt a közoktatás pedagógusigénye is kevés. Azt gondolom, ebből a szerencsétlen szituációból előnyt kell kovácsolni, el kell érnünk azt, hogy a pedagógusképzés újra presztízsképzés legyen, akár az óvónő- és tanítóképzésben, akár pedig a tanárképzésben. Szerintem itt olyan intézmények jönnek most létre, amelyek képesek jó minőségű, színvonalas, magas presztízsű képzést nyújtani a pedagógusképzés minden területén.

Ami a háttér biztosítását illeti, nyilván ez komoly vita. Úgy látom, hogy a felsőoktatás azon kevés területek közé tartozik, ahol költségvetési garanciát tudtunk állítani a finanszírozás mögé, és ahol a hároméves megállapodások rendszerével éppen abban a háttérben - tehát a kutatói bázisban és az egyéb háttértevékenységben is - egy állandó bázist fogunk tudni az intézmények mögé állítani. Nyilván természetesen itt is az a helyzet, mint nagyon sok területen, hogy több pénzt is fel lehetne jól használni, de azt látom, hogy a rendelkezésre álló keretek, feltételek között a felsőoktatás számára jó finanszírozási feltételeket tudtunk teremteni.

Abban egyetértek a képviselő úrral, hogy a képzési hozzájárulás önmagában nem jelent nagyon jelentős bevételt. Ez persze keveset számít, sokkal fontosabb a rektori konferencia vezetőinek állásfoglalása, akik éppen ma hoztak nyilvánosságra egy olyan állásfoglalást, amely világossá teszi, hogy a felsőoktatási képzési hozzájárulás - ellenzéki képviselőtársaim szóhasználatában: a tandíj - célja nem a bevételszerzés, hanem a hallgatók érdekeltté tétele a minőségi munkában, a hallgatók érdekeltté tétele abban, hogy egyébként érdemi munkát, érdemi tevékenységet végezzenek az egyetemen. Valóban lehetnek olyan negatív hatások, amelyeket a képviselő úr említett. Az ösztöndíjrendszer, a hallgatói támogatási rendszer átalakításával és a felsőoktatási törvényben lévő mentességek kiszélesítésével éppen ezeket a negatívumokat szeretnénk kivédeni, de ez egy messze vezető vita, amelyet még bizonyára számos módon fogunk vívni.

Végül nagyon örülök, és nagyon fontosnak tartom, hogy több képviselőtársam is szóba hozta azt a lehetőséget, hogy a Nyugat-magyarországi Egyetem a nemzetközi piacon is versenyképes lehet, versenyképes szolgáltatást nyújthat. Ennek vannak hagyományai mind nyelvi feltételekben, mind pedig az intézmények tudományos színvonalában, különleges képzési területeiben.

(20.30)

Almássy képviselő úr, azt hiszem, itt talán téved, mert ő az államilag finanszírozott hallgatók által fizetett képzési hozzájárulást veti össze a magyar költségtérítéses hallgatókkal. Ausztriában minden hallgató képzési hozzájárulást fizet. Hozzá kell tennem, hogy szemben a korábbi helyzettel, Ausztriában is egyre inkább felmerül az a lehetőség vagy az igény, hogy ne tegyék korlátlanul lehetővé az államilag finanszírozott, bár hozzájárulás-fizetéshez kötött képzésben való részvételt. Kevésbé bonyolultan: vélhető az, hogy például Ausztriában is egy egyre jelentősebb igény fog keletkezni arra, hogy jó minőségű, nyelvileg megfelelő és megfizethető képzésben vehessenek részt a hallgatók, és erre ez az egyetem kiváló lehetőséget kínálhat.

Összefoglalóan is azt tudom mondani, hogy a magyar felsőoktatásban benne vannak azok a belső potenciálok, amik egy most kialakuló európai felsőoktatási térségben is versenyképessé tehetik ezt a felsőoktatást, ezért van szükség azokra a fejlesztésekre, amelyek különböző formákban, de megvalósulnak a felsőoktatásban. Az sem titok, hogy éppen a Nyugat-magyarországi Egyetemen is jelentős kollégiumi férőhelybővítésre és oktatási épületek bővítésére került sor éppen azért, hogy épületeiben is versenyképes lehessen ez az intézmény. Ezért van szükség arra is, hogy olyan intézményi struktúra alakuljon ki, amelyik vonzó lehet, és a tudományos eredmények, a tudományos erők, a szaktudás egyesítésével szakmailag is megfelelő színvonalú képzést tudjon nyújtani.

Azt tudom mondani, hogy ma a magyar felsőoktatásnak nagyon komoly lehetősége van abban, hogy ezen az európai felsőoktatási piacon, egységes európai felsőoktatási térben egy vonzó, hallgatókat vonzó intézményi kínálatot nyújtson, és azért üdvözlöm most is az intézmények döntéseit, az intézmény fenntartóinak a támogatását, mert azt remélem, hogy az újonnan kialakuló intézményi struktúra ehhez a sikerhez segíti hozzá a felsőoktatásunkat és ezeket az intézményeket.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 14 2007.11.06. 2:00  11-14

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Szeretném megköszönni frakcióvezető úr figyelemfelhívását, megemlékezését, hiszen egy olyan tiszteletreméltó egyházi férfiról emlékezett meg, aki véleményem szerint tanulsággal szolgál mindannyiunk számára, függetlenül attól, hogy vallásos hittel hiszünk-e.

Képviselő úr, frakcióvezető úr boldog Apor Vilmos püspök úr példáján azt mutatta meg, hogy az emberi szeretet, a humanizmus nem válogat, nem nézi a kockázatot, nem fél a bevett szabályokat megszegni és azokkal szembeszállni, nem fél az életét kockáztatni. Emlékeztetett minket Apor Vilmos püspök úr társadalmi tanítására és bátorságára, amikor a társadalmi igazságért, a szegényekért állt ki. Emlékeztetett püspök úr bátorságára, amikor az üldözött zsidókért állt ki, lettek akár megkereszteltek, akár nem megkereszteltek. Emlékeztetett frakcióvezető úr arra, amikor püspök úr életének kockáztatásával, majd feláldozásával védte azokat, akik rábízták életüket és tisztességüket. Emlékeztetett minket frakcióvezető úr arra a méltánytalanságra is, amely halála után is érte Apor Vilmos püspök urat, és azt hiszem, személyén keresztül az egész országot, és emlékeztetett arra is, hogy a boldoggá avatás szertartása nemcsak a személyének, de talán az országnak is egyfajta elégtételt szolgáltatott.

Azt kívánom, hogy az a szellemiség, amiről ma frakcióvezető úr beszélt, legyen meghatározó a magyar politikai jobboldal jövőjében; azt hiszem, akkor sokkal könnyebben találunk majd közös pontokat, közös értékeket.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 18 2007.11.06. 5:21  15-18

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A magyar tudomány ünnepe immár 1997 óta hagyományos rendezvénye a magyar tudományosságnak. Ez valóban kiváló alkalom arra, hogy beszéljünk mind a tudomány fontosságáról, mind a tudomány eredményeiről, mind pedig azokról a gondokról, amelyek mint az élet minden területén, bizony a tudományban, a tudomány irányításában is felmerülnek, felmerülhetnek.

A képviselő úr azt mondja, hogy nem érzi, hogy lenne a magyar tudománynak gazdája. Én nem érzem így, képviselő úr. Van a magyar tudománynak gazdája, elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia, a magyar tudósok közössége. Éppen ezért támaszkodunk a tudománypolitika kérdésében, a tudományirányítás kérdésében a Magyar Tudományos Akadémia véleményére. Ezért van az, hogy az a fajta átalakulás és reform, amelynek a szükségességét a tudományos élet szereplői sem vitatják, szándékaink szerint a Tudományos Akadémia reformtervei alapján, a Tudományos Akadémiával egyeztetve zajlik.

Én úgy értékelem, úgy érzékelem, hogy mint minden fontos átalakításban, bizony ebben is türelemre van szükség, sok-sok egyeztetésre van szükség, de azt is látom, hogy a Tudományos Akadémia által megfogalmazott célok, elképzelések alkalmasak arra, hogy szolgálják a magyar tudomány sikerét, sikereinek megtartását, felemelését.

Amikor a képviselő úr arról beszél, hogy a magyar tudomány egyik legfontosabb kérdése az utánpótlás képzése, a megfelelő tudósutánpótlás biztosítása, akkor csak egyet tudok érteni vele, csak támogatni tudom a képviselő úr gondolatait. Én is azt gondolom, mi is úgy látjuk, hogy ez az a terület, ahol talán a legnagyobb segítséget, a legnagyobb támogatást lehet adni a tudománynak.

Nem véletlen, hogy a Magyar Tudományos Akadémia döntése alapján a magyar tudomány napja idei központi rendezvényét egy középiskolában, a Városmajori Gimnáziumban rendezik. Éppen azt szolgálja ez a döntés, éppen azt sugallja ez a döntés, hogy bizony a tudományosság, bizony a tudományos elmék művelése a közoktatásban kezdődik. Hadd emlékeztessem a képviselő urat arra is, hogy az "Útravaló" program keretében az "Út a tudományhoz" program ad külön támogatást, külön lehetőséget a tudományos tehetséggondozó műhelyeknek, és ennek a pozitív tapasztalatai alapján a következő uniós fejlesztési időszakban egy nagyon jelentős, több ezer gyereket, diákot, tehetséges, felkészült, leendő kutatót, értelmiségit elérő programot, tehetséggondozó programot szeretnénk indítani a civil szervezetek, az iskolák, a felsőoktatás bevonásával.

Amit a képviselő úr a felsőoktatás kapcsán említ, azt hiszem, itt a célokban egyetértünk, bár ezek szerint az eszközökben vitatkozunk. Hiszen talán a képviselő úr figyelmét sem kerülte el, hogy éppen azok a területek, amelyek a tudományosság, a műszaki haladás szempontjából döntőek, ezeket nem érinti az államilag támogatott hallgatók létszámának csökkentése, sőt ezeken a területeken kis létszámú növekedés is megfigyelhető. Ilyen a természettudományos terület, ilyen a műszaki terület és ilyenek az élettudományokkal kapcsolatos, orvosi és ezzel kapcsolatos területek.

Éppen azért igyekszünk szinten tartani, illetve növelni ezeknek a területeknek a keretszámait, mert azt szeretnénk, hogyha a diákok választásában is előtérbe kerülnének ezek az egyébként hosszú távon reményeink szerint nemcsak nagyon komoly szellemi izgalmakat és szellemi sikereket, hanem bizony jó karriert, jó életpályát is biztosító területek.

Sokat kell azonban tennünk azért - és ebben biztosan egyetértünk a képviselő úrral -, hogy az egyetemi, illetve a kutatóintézeti pálya, az itteni munka egyrészt valóban vonzóbbá váljék, biztosabb karrierlehetőséget kínáljon, biztosabb megélhetést kínáljon. Ugyanakkor nyilván az is nagyon fontos, hogy ezen a területen is a teljesítményelv egyfajta, nem rövid távú anyagi célokra, gazdasági célokra néző, hanem hosszabb távú, tudományos eredményeket is néző ösztönzése, ösztönzőrendszere kerüljön kiépítésre. Még egyszer mondom, ezt nem a kormány szeretné megcsinálni, hanem azt gondoljuk, hogy a tudományos területen elsősorban a Tudományos Akadémia javaslatait érdemes figyelembe venni és megfontolni.

Végül a képviselő urat szeretném biztosítani arról, hogy a kormánynak továbbra is szándéka az, amit elkezdtünk az előző ciklusban, és hozzáteszem, nemcsak az előző ciklusban, hanem az azt megelőző ciklusokban is, többek között a képviselő úr minisztersége idején is, hogy erős hidakat, erős kapcsolatot szeretnénk kiépíteni a gazdasági hasznosság, a gazdasági felhasználás lehetőségei és a tudományos élet színterei között, mert azt gondoljuk, hogy a tudománynak nemcsak lehet olyan szerepe, hanem van is olyan szerepe, amelynek van közvetlen gazdasági haszna rövid vagy hosszú távon.

Az a feladatunk - a tudományos élet szereplőinek, az állami irányítás különböző szereplőinek közösen -, hogy olyan egyensúlyokat és együttműködéseket alakítsunk ki, ami egyaránt képes arra, hogy a rövid távú gazdasági hasznosulást és ilyen módon a gazdaságból nyerhető többletforrásokat igénybe vegye, ezeknek az igénybevételét lehetővé tegye, ugyanakkor a tudomány hosszabb távú érdekeit, hosszú távú szempontjait is figyelembe vegye.

Ebben kérjük továbbra is a képviselő úr támogatását, és számítunk az együttműködésére.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 181 2007.11.12. 2:16  178-181

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr által említett ügy valóban sajnálatos. Itt az történt, hogy a nagymányoki önkormányzat saját maga olyan adatokat szolgáltatott egy pályázathoz, amelynek alapján nem volt jogosult az adott támogatás igénybevételére, tehát Nagymányok önkormányzata saját magát zárta ki - ez egy pályázat és nem normatív támogatás - a pályázaton való részvételből, az ezen való indulásból.

Sajnálatos módon az önkormányzat később sem korrigálta ezt a hibát, hanem akkor, amikor már megszületett a pályázati döntés, tehát értesítést kapott arról, hogy a saját maga által szolgáltatott adatok szerint nem jogosult a pályázaton való részvételre, akkor kezdeményezte csak ezeknek az adatoknak a korrekcióját. Hozzá kell tennem, hogy 2006-ban ugyanez az önkormányzat hasonló feltételek mellett sikeresen pályázott, tehát minden valószínűség szerint birtokában voltak annak a tudásnak, hogy milyen módon kell ezt a bizonyos adatlapot kitölteni.

Ami a méltányosságot illeti, a tárca képviselői tájékoztatták a tárca álláspontjáról az önkormányzatot, azonban egy-egy pályázatnál a bírálóbizottság, amely több tárca szakértőiből áll össze, jogosult a döntések meghozatalára. Ezért a tárca álláspontjáról ugyan tájékoztatták az önkormányzatot, de a kérdést döntésre a bírálóbizottság elé terjesztették, miután ez így méltányos és szabályszerű. A bírálóbizottság azonban ugyanazt erősítette meg, ami a tárca álláspontja is volt, hogy méltányosságra ennél a pályázatnál nincsen lehetőség.

Gondoljon bele, képviselő úr, hogy ha adott esetben a nagymányoki önkormányzat számára más szabályokat teszünk lehetővé, lehetővé tesszük az utólagos korrekciót, akkor nyilván ez azt is jelenti, hogy a már odaítélt forrást kellene újraosztani, tehát más önkormányzatok kerülhetnének szabálytalan vagy nehezebb helyzetbe. Ez nem egy normatív támogatás, képviselő úr, ahol az a helyzet, hogy ha többletigény van, akkor az többletként jelentkezik, ha hiány van, akkor hiányként; itt sajnos ilyen típusú korrekcióra nincsen mód. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Mindemellett arra nyitottak vagyunk, hogy a rendeletet áttekintsük abból a szempontból, hogy milyen módon tudnánk ilyen problémákat rugalmasabban kezelni. Idén a jogszabály ezt nem tette lehetővé.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 200 2007.11.12. 0:54  199-203

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő egyezmény célja az európai kulturális örökség egy fontos szeletének, az audiovizuális örökségnek - hangnak, mozgóképnek és az ehhez tartozó egyéb hasonló kulturális örökségnek - a megőrzése, illetve közzététele és gyűjtése. A javaslat ajánlásainak, a benne szereplő megállapodáshoz kapcsolódó feladatoknak Magyarország ma megfelel, illetve készen áll arra, hogy ezeket teljesítse. Ennek az örökségnek a megőrzése egyszerre közös európai érdek, ugyanakkor egyértelmű magyar nemzeti érdek is, ezért tisztelettel kérem a Házat, hogy az egyezmény elfogadását és kihirdetését támogatni szíveskedjen.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 20 2007.11.13. 4:12  17-20

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Napirend előtti felszólalásának címével nem tette könnyűvé a kormány felkészülését a válaszra, ezért is lehet az, hogy nem a Külügyminisztérium válaszol a képviselő úrnak. Ha megtette volna, hogy a felszólalása címében jelzi, hogy milyen problémáról kíván beszélni, akkor természetesen a konkrét ügyekben is könnyebben tudnánk ma szót váltani. Hiszen a képviselő úr a felszólalása címében azt jelezte, hogy kötelességünk a határon túli magyarok megmentése, amiben nyilván mindannyian egyetértünk, üljünk a parlamenti patkó bármely oldalán. Legfeljebb abban vitatkozunk, hogy mik a hatékony eszközök, mik azok a lehetőségek, amelyeket ennek érdekében ki kell használnunk.

A képviselő úr által felvetett konkrét problémára válaszolva, a Vajdaságban élő magyarok helyzetére kitérve, gondolom, abban is egyetértünk, hogy Magyarország alapvető érdeke a határon túli, Vajdaságban élő magyar kisebbség miatt, valamint geopolitikai elhelyezkedésünk és az ország biztonsága miatt is, hogy Szerbiában, tágabb értelemben a volt Jugoszlávia területén minél előbb konszolidált, békés viszonyok alakuljanak ki; hogy a koszovói rendezésnek olyan módja szülessen, amelyik nem jár például a képviselő úr által feltételezett jelentős menekülthullámmal és ennek minden következményével.

Abban vagyunk érdekeltek, hogy hosszabb távon Szerbia számára is megnyíljon az európai uniós perspektíva; hogy lehetősége nyíljon Szerbiának is arra - minden szerb állampolgárnak, akármilyen nemzetiségű -, hogy sikeres, eredményes életet élhessen a szülőföldjén.

Ugyanakkor Magyarországnak további kötelezettsége is van; kötelezettsége van arra, hogy a jogsértésekkel szemben fellépjen. A képviselő úr erről nem emlékezett meg, de a vajdasági magyarokat ért jogsérelmek kapcsán a kormány ugyanolyan határozottsággal lépett föl, mint ahogy a képviselő úr. Emlékszik erre, hogy mind a nemzetközi fórumokon, mind a kétoldalú kapcsolatokban a magyar kormány nagyon határozottan kiállt azért, hogy a szerb hatóságok hatékonyan vizsgálják ki a magyarokat ért atrocitásokat, azokat az atrocitásokat, amelyeket a képviselő úr is emlegetett.

Hasonlóképpen természetesen fontos célunk, fontos eszközünk az is, hogy mindent megtegyünk a határon túli magyar közösségek erősítésére, különös tekintettel azoknak a közösségeknek az esetében, amelyek az Európai Unión kívül maradnak egyelőre - reméljük, csak egyelőre. Tehát mindent meg kell tennünk azért, hogy számukra olyan lehetőségeket, támogatást nyújtsunk, amelyek mind a gazdasági élet területén, mind a kultúrában, a nemzeti azonosság megőrzésében számukra további lehetőségeket jelentenek.

Ami a képviselő úr által felvetett kishatárforgalmi egyezményt illeti, fel kell hívnom a képviselő úr figyelmét arra, hogy a kishatárforgalmi egyezmény megkötése éppen azért fogalmazódott meg, mert egy másik tendenciát, egy másik veszélyt is jeleztek, tudniillik azt, hogy azon vajdasági polgárok, zömmel magyar nemzetiségű polgárok számára, akik rendszeresen átjárnak a határon tanulás céljából, munka céljából vagy egyszerűen rokonlátogatás céljából, a schengeni határok kiépülésével roppant nehézzé válik a határokon való átkelés.

Magyarán szólva, talán éppen egy-két évvel ezelőtt a határon túli közösségből és itt Magyarországon is nagyon sokan arra figyelmeztettek, hogy eszközöket kell találni arra, hogy ne ereszkedjék le a határon túli magyar közösségek, az Unión kívül maradt közösségek és Magyarország közé egyfajta új vasfüggöny.

A kishatárforgalmi egyezményeket ennek a problémának a megoldására, tehát éppen az ott élő magyarok érdekében kezdeményezte a kormány, ezért kívánja megkötni a kormány. Azt kell mondanom tehát a képviselő úrnak, hogy bármennyire is értem azt a veszélyt, amit a képviselő úr felvet, sokkal nagyobb problémának, sokkal nagyobb veszélynek látjuk azt, hogyha a schengeni csatlakozás után lezárulnak ezek a kapcsolatok, megszűnik ez a kapcsolattartási lehetőség. Éppen ezért a kormány mérlegel minden érvet, amikor a kishatárforgalmi megállapodás megkötéséről van szó, de ezeknek az érveknek a mérlegre tétele után tudja kialakítani az álláspontját.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 129 2007.11.13. 2:00  87-442

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A százalékokkal és az abszolút számokkal való matematikai művelet megkönnyítésére szeretném felhívni a figyelmet arra, amit nyilván képviselő úr is tud, hogy a viszonyítási alapként használt EU-átlag, illetve más összefüggésekben OECD-átlag - azt hiszem, képviselő úr egyébként ebből a statisztikából idézett - jóval magasabb, mint a magyarországi GDP. Természetesen az egy kezelhető vagy választható opció, hogy nem az ország teherbíró képességéhez, hanem a szándékainkhoz, vágyainkhoz igazítjuk például az oktatási kiadásokat, de ennek meglehetősen súlyos költségvetési hatásai vannak, amiről például Varga képviselőtársa hosszasan szokott nekünk előadásokat tartani. Szeretnénk a jövőben elkerülni ezeket a költségvetési hatásokat, ezért ha megengedi, képviselő úr, maradnánk a magyar GDP által teremtett keretek között.

Képviselő úr másik állításánál csak megerősíteni tudom azt, amit Szabó Zoltán képviselő úr elmondott, szerintem elég egyértelmű volt, de örömmel megerősítem a kormány nevében is azt, amiről ő beszélt. Volt egy világos döntés a tavalyi évben, amelyik arról szólt, hogy a konvergenciaprogram keretében egyensúlyba kerülnek a költségvetés ügyei. Ennek a konvergenciaprogramnak, az ebben egyébként eldöntött és ismert változásoknak a végrehajtása zajlik ebben az évben, és ez alapvető érdekünk, mert egyébként a magyar gazdaság stabilitását veszélyeztetnénk. Ugyanakkor miniszterelnök úr arról beszélt, hogy amennyiben többletforrások szabadulnak fel, akkor ezekből a többletforrásokból kell közoktatásra minél több forrást juttatni.

Szabó Zoltán képviselő úr már említett olyan orvoslandó problémákat, ahol a vitában feltáruló források terhére már mód van kis lépések megtételére, és ahogy a költségvetés rendbehozatalából egyre több és több forrás lesz, úgy lehet ezt a forrást elosztani, és úgy lehet ebből a forrásból egyre többet juttatni a közoktatás részére. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 181 2007.11.19. 2:10  176-182

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném megköszönni Lamperth Mónika miniszter asszony nevében is, hogy ilyen érdeklődéssel követi a pályafutását és tevékenységét. Azt remélem, hogy ez az érdeklődés lassan majd arra is kiterjed, hogy képviselő úr megtanulja azt is, hogy miniszter asszony hogy írja a nevét, és arra is, hogy képviselő úrnak feltűnjön az, hogy Lamperth Mónika miniszter asszony felelőse ebben a kormányzatban a szakképzés rendszerének, és felelőse az esélyegyenlőségi kérdéseknek, ezért természetes, hogy az oktatási esélyegyenlőség kérdéseiben is szorosan együttműködik a két tárca.

Képviselő úr felveti azt a kérdést, hogy bizony megszűnnek falusi kisiskolák, megszűnnek vidéki intézmények, és képviselő úrnak ebben igaza van. Azonban ennek egyik oka éppen az a jelenség, amit miniszter asszony jelez, tudniillik, hogy bizony a szabad iskolaválasztás jogával élve ezekről a településekről a szülők nagyon jelentős része, a 2000-ben, az önök kormányzása idején lezajlott népszámlálás adatai szerint a szülők egynegyede elviszi a gyerekeit. Ha ezek a gyerekek ott maradnának a településeken, bizonyára sok falusi intézményt lehetne megmenteni.

De képviselő úr azt is kérdezi, hogy mit tettünk eddig azért, hogy ezt a problémát orvosoljuk. Hadd említsek meg néhány intézkedést. Az első ezek közül a kistérségi oktatásszervezési modellek támogatása, mert a kistérségi oktatásszervezés ad arra módot, hogy a települések, a térségek megállapodjanak abban, hogy hol tudnak megfelelő színvonalú, jó oktatást biztosítani a diákoknak, azért, hogy ne kelljen vándorolni a diáknak, ha jó oktatást szeretne kapni. Szintén fontosak azok a programok, amelyek az integrációt, a hátrányos helyzetű diákok intézményekbe való befogadását támogatják.

Ma is zajlik egy nagyon komoly vita. Az oktatási kerekasztal keretében keressük a legjobb megoldásokat az oktatás sok-sok problémájára. Rövidesen elkészül az oktatási kerekasztal jelentése, javaslata, és ezután társadalmi vitára kerül sor. Örömmel várom, hogy képviselő úr és a Fidesz is megfogalmazza majd az álláspontját arról is, hogy mi a megoldás, hogy mik a javaslatai. Mert abban egyetértünk, hogy több forrásra van szükség, de arra is kell megoldást találnunk, hogy hogyan tudjuk ezt a forrást hatékonyan felhasználni.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 4 2007.11.20. 5:16  1-4

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Amikor megkérdezték a véleményemet erről a kezdeményezésről, hogy gyűjtenek arra, hogy kisiskolák, intézmények maradjanak meg, akkor erre azt tudtam mondani, és ma is azt tudom önnek mondani, képviselő úr, hogy gyűjteni, erőfeszítéseket tenni, politikai vitákat folytatni nem intézményekről kell, hanem a gyerekek esélyeiről. Arról, hogy hogyan lehet úgy megszervezni az oktatást, hogy a lehető legjobb lehetőséget adjuk a diákoknak.

Köszönöm képviselő úrnak a példáit, hiszen az oktatásban nagyon gyakran itt a parlamentben a gondokról, a problémákról beszélünk, és kevesebbet beszélünk a sikerekről. Ezért is van az, hogy néha egyoldalú kép él talán a közvéleményben is, de a mi vitáinkban is arról, hogy mi a helyes út, mi a követendő út. Néha hallom azt, hozzáteszem, komoly szakemberektől is, hogy bizony a kisiskolák milyen rosszul teljesítenek, milyen rossz eredményt érnek el. Van ebben is igazság, hiszen ha megvizsgáljuk, hogy a teljesítményméréseken milyen eredményeket érnek el ezek az intézmények, a továbbtanulásban milyen eredményeket érnek el ezek az intézmények, akkor országos átlagban igaz az, hogy ezek a kisebb intézmények bizony nemhogy jobb teljesítményt nyújtanának, hanem - összehasonlítva nagyobb települések intézményeivel - rosszabb teljesítményt érnek el.

De az is igaz, amit képviselő úr mond. Az is igaz, hogy eközben nagyon sok olyan intézmény van a kicsik és a nagyok között egyaránt, amelyik nagyon fontos munkát végez, nagyon jó eredményt ér el. Éppen ezért azt mondjuk, hogy nincsenek előregyártott, kész megoldások. Nem lehet azt mondani, hogy a kisiskola jó, a nagyiskola rossz, és fordítva sem, hanem bizony olyan megoldásokat kell találni, amelyekben személyre szabott, településre, térségre szabott megoldások születhetnek. Mert azt, hogy hol érdemes önálló intézményt fenntartani, és hol érdemes társulni, azt, hogy hol érdemes iskolát fenntartani, hol van az, milyen életkorban, amikor talán már jobb a gyereknek, ha egy jobban felszerelt, magasabb színvonalú iskolába kerül, ezt nem lehet Budapestről, akár a kormányból, akár a parlamentből eldönteni.

Annak az átalakításnak, amelyet elkezdtünk, amely a kistérségekre, a kistérségi együttműködésre bízza azoknak a kereteknek a kialakítását, amelyben az oktatást megszervezik, az az értelme, az a legfontosabb eleme, hogy ne egyenmegoldásokat erőltessünk rá az ország minden térségére, minden településére, hanem bizony helyben vívják meg, beszéljék meg szakemberek és a helyi közösségek képviselői, polgármesterek, önkormányzatok azt, hogy mi a legszerencsésebb megoldás. Mert így nem maradhat a dolog. Nem maradhat így a dolog, mert abban az iskolaszerkezetben, amely jelenleg működik, egyértelmű vesztes a kistelepülésen élő gyerek és a kistelepülési iskola.

(8.10)

Egyértelmű vesztes, mert nem fenntarthatóak, nem finanszírozhatóak ezek az intézmények. Képviselő úr bizonyosan tudja, hogy nagyon hosszú ideig, '98 és 2006 között azzal próbálkozott az Országgyűlés, azzal próbálkozott a politika, hogy többlettámogatásokat adott ezeknek a kistelepülési iskoláknak. Az derült ki, hogy ez nem működik, ugyanúgy szűntek meg az iskolák folyamatosan, minden évben ez alatt az időszak alatt is, és ami még árulkodóbb és még fontosabb, ugyanúgy elvitték a szülők a gyerekeiket ezekből az iskolákból, ha tehették. Nem mindegyikből, képviselő úr, igaza van, nagyon sok olyan iskola van, én magam is jártam olyan viszonylag kis iskolában, ahová a környező városból hordják ki a gyerekeket, mert olyan színvonalas oktatást tudnak adni.

De mégiscsak az a tapasztalat, hogy amikor 2000-ben, éppen a Fidesz és az MDF kormányzása idején bizony népszámlálást tartottak Magyarországon, akkor az derült ki, hogy ezekből a kisiskolákból minden negyedik szülő elviszi a gyerekét, mégpedig azok a szülők, akiknek van módja és lehetősége arra, hogy utaztassák a gyereküket. Az a kérdés, azt kell eldönteni, hogy hagyjuk azt a versenyt, amelyik egyébként a városi iskolák és a falusi iskolák között van - és ebben a versenyben hosszú távon nagyon ritkán tud a kisebb iskola győztes lenni -, vagy valamifajta megegyezésre, társulásra, partnerségre törekszünk.

Ha hagyjuk ezt a versenyt, annak az lesz a következménye, hogy a kisiskolák jelentős részében csak azok a gyerekek maradnak majd ott, akiket nem tudnak elvinni onnan a szüleik. Az lesz a következménye, hogy az ezekbe a kistelepülési iskolákba járó gyerekek jelentős része számára nem lesz megfelelő továbbmenetel, nem lesz megfelelő folytatási lehetőség. Ezért azt mondjuk, hogy a kisiskolák védelmében, a helyben maradó oktatás védelmében van szükség a társulásra, ennek érdekében van szükség arra, hogy ezekben a kistelepüléseken működő intézményekben, adott esetben tagintézményekben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), alsó tagozatokon ugyanolyan színvonalú oktatást lehessen nyújtani, mint bárhol másutt az országban. Ehhez keresünk partnereket és szövetségeseket.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 119 2007.11.26. 2:06  116-123

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A képviselő asszony nagyon pontosan idézte azokat a számokat, amelyek az őszi érettségi vizsgaidőszakkal kapcsolatosak. Talán érdemes azt is megemlíteni, hogy a tavaszi vizsgaidőszakhoz képest ez azt jelenti, hogy a vizsgázó diákok száma 11 százaléka az idén tavasszal érettségiző diákokénak, tehát mondhatni, majdnem minden tizedik diák él ezzel a lehetőséggel, amelyet az őszi vizsgaidőszak jelent. A vizsgatárgyak száma vagy a vizsgák száma azonban valóban jóval kevesebb, csak 3 százaléka a tavaszi vizsgaidőszaknak, hiszen ebben a vizsgaidőszakban a diákok jelentős része csak egy vagy két vizsgatárgyból vizsgázik.

A képviselő asszony azt kérdezi, hogyan vált be ez a fajta vizsgaszervezés. Ennek a vizsgaszervezésnek az a lényege, hogy a diák számára jóval rugalmasabbá válik az érettségi vizsga lehetősége, nemcsak negyedikes tanulmányainak befejezése után teheti le ezt a vizsgát, hanem tehet előrehozott vizsgát, olyan vizsgát, amikor korábban teszi le abból a tantárgyból a vizsgát, amelyet már befejezett, megtanult. Ez nagyon praktikus, például ha valaki harmadikig tanul egy tárgyat, akkor a következő ősszel előrehozott vizsga keretében ezt a vizsgát leteheti. Szintén lehetővé teszi azt, hogy a felvételi eredmény javítása érdekében tegyen a diák ismételten vizsgát, szintemelő vagy más típusú olyan vizsgát, amelynek az eredményével könnyebben, jobban próbálkozhat az általa kiválasztott felsőoktatási intézményben.

Valóban arra is alkalmas az őszi vizsgaidőszak, hogy azoknak a diákoknak a számára jelentsen érettségi lehetőséget, akik a tavaszi vizsgaidőszak keretében nem voltak sikeresek egy vagy más tantárgyból, tehát megmaradt a korábbi pótló funkciója is ennek a vizsgának.

Korábban egyébként három vizsgaidőszak volt, a tapasztalat azt mutatta, hogy a téli vizsgaidőszak fölösleges, ezért döntöttünk úgy, hogy az új érettségi rendszerben tavalytól kezdve már csak két vizsgaidőszakban teremtünk ilyen lehetőséget.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 123 2007.11.26. 0:39  116-123

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Asszony! Köszönöm az elismerő szavait a közoktatás dolgozói nevében, hiszen az ő munkájukon múlik az, hogy ez a vizsgaidőszak sikeresen és eredményesen zajlik le. Az az igazság, hogy ez a vizsgaszervezés némi többletterhet jelent az intézményeknek és a fenntartóknak, de jelentős könnyebbséget a vizsgázó diákoknak. Így hát a képviselő asszony kérdésére, hogy titkolni vagy dicsekedni kell azzal, ha valaki ősszel érettségizik, az a válaszom, hogy én bízom benne, hogy a diákok nagy részének eredményesen sikerül majd teljesíteni ezt a vizsgát, és akkor lesz mivel dicsekedniük.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 159 2007.11.26. 2:07  156-163

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is - hiszen rövid a válaszidő - hadd szögezzem le azt, hogy a jogi értelemben való integráció nem valamifajta különösebb eredmény, nem valamilyen olyan vívmány vagy haladás, amit el kell érni, hanem ez a minimum. Ha úgy működik az oktatási rendszerünk, hogy a szegény diák és a jobb módú diák számára másfajta oktatási rendszert kínál, ha úgy működik az oktatási rendszerünk, hogy külön iskolákba, csoportokba dugja be, kényszeríti be a roma származású diákok nagy részét, akkor ennek a típusú oktatási rendszernek a következménye csak az lehet, amit jól látunk a felmérésekből: kettészakad az oktatási rendszer, hogy lesznek iskolák a szegények és lesznek iskolák a gazdagabbak, a jómódúak részére, hosszú távon pedig romlik az egész oktatási rendszer teljesítménye, és egy kettészakadó, a tudását újratermelni nem képes társadalom lesz a következmény.

Azt kérdezi képviselő úr, hogy mit tettünk az integráció érdekében. Bármennyire is vonzó a lehetőség, sajnos, az idő nem elég arra, hogy következetesen elejétől a végéig végigmenjek ezen a programon, de hadd emeljek ki egy elemet. Olyan programot indítottunk - ez az országos integrációs hálózat -, amelynek keretében az iskolák szakmai segítséget kapnak ahhoz, hogy hogyan kell együtt nevelni különböző társadalmi hátterű diákokat. Ebben a programban már eltelt két év. Ez nem nagyon hosszú idő, de éppen alkalmas arra, hogy egy kutatással megmérjük, mik a tapasztalatok. Azt mutatja ez a felmérés, hogy ezekben az iskolákban a diákok számára, mégpedig minden diák számára kedvezőbb iskolai környezet alakul ki. A diákoknak erősebb az önbizalmuk, a magabiztosságuk, jobban dolgoznak csapatban, közösségben, jobban elfogadják egymást, javul mind a hátrányos helyzetű, illetve roma diákok teljesítménye, mind pedig a kisebbségi vagy hátrányos helyzetű csoporthoz nem tartozó diákok teljesítménye. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 163 2007.11.26. 1:06  156-163

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Az integráció sikeréhez sok mindenre van szükség. Szükség van nagyon világos és következetes jogszabályokra, amelyek fellépnek a szegregáció minden fajtája ellen, s minden esetben hatékony védelmet nyújtanak. Szükség van jó, korszerű pedagógiai módszerekre, jobb együttműködésre, erősebb támogatásra. De amire leginkább szükség van, az egyfajta elfogadó, támogató társadalmi környezet, egy olyan társadalmi környezet, amelyik komolyan veszi azt, hogy minden gyerek számára esélyt és lehetőséget kell nyújtani.

A felmérés azért nagyon fontos, mert segít eloszlatni néhány tévhitet. Bemutatja azt, hogy az integráció nem hátrányos a többségi társadalomhoz tartozó diákok számára sem, éppen ellenkezőleg, az ő teljesítményük is javul. Bemutatja azt, hogy az integrációhoz nem valamifajta misztikus feltételekre van szükség, amelyek megléte nélkül belekezdeni sem érdemes, éppen ellenkezőleg, az integrációhoz elsősorban elszántságra és világos társadalmi összefogásra van szükség.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 162 2007.12.03. 2:10  159-162

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Abban valóban egyetértünk, hogy nem a digitális tábla teszi intelligensé az iskolát, hozzáteszem, nem is az itt felhasznált technikai eszközök teszik intelligenssé a parlamentet, hanem például az olyan típusú kérdések és szakmai viták, amire most a képviselő úr módot ad. Hiszen a képviselő úr azt mondja - és ebben egyetért önnel a szaktárca, egyetért önnel a szakma -, hogy az eszközök beszerzése önmagában nem teszi alkalmassá arra az iskolát, hogy a korszerű digitális technikákat ott jól használják, hogy az infokommunikációs technikában lévő, egyébként rendkívül nagy oktatási és pedagógiai lehetőségeket kihasználják.

Teljesen egyetértünk képviselő úrral, azt kell mondanom, hogy éppen ezért van az, hogy a digitális iskolával, az intelligens iskolával kapcsolatos programnak két nagyon komoly eleme van. Az eszközbeszerzés mellett legalább ennyire fontos - és legalább ilyen súlyú pénzügyileg is, ezt hozzáteszem - a programnak az a része, amely a szoftverek fejlesztését, az oktatási programok fejlesztését vagy éppen a tanárok továbbképzését jelenti.

Hozzá kell tennem, hogy maga a program, bár talán szándékolt, talán szándékolatlan politikai leegyszerűsítéssel szokták digitálistábla-programként kezelni, nem kizárólag a digitális táblákról szól. Az eszközbeszerzési része is sokfajta más, az iskola működéséhez hasznos számítástechnikai, informatikai eszköz beszerzését teszi lehetővé, mint ahogy a hozzá tartozó pedagógiai programok is arról szólnak, az a lényegük, hogy hogyan lehet az iskola munkájának egészében ezt a fajta új szemléletet megjeleníteni.

Abban a szerencsés helyzetben van részem, hogy az elmúlt három évben sok olyan iskolában jártam már, ahol elkezdtek ilyenfajta digitális eszközöket használni, és azt látom, hogy a képviselő úr pesszimizmusa talán nem megalapozott. A pedagógusok, ha rendelkezésre állnak ezek az eszközök, és megfelelő felkészítést kapnak, akkor szívesen megtanulják ezeket az új technikákat, hiszen az látják, hogy ezekkel bizony hatékonyabb, jobb a pedagógiai munka. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Az uniós fejlesztési forrásokban rendelkezésre állnak a továbbképzéshez, képzéshez szükséges források is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 6 2007.12.04. 2:27  3-6

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném megköszönni önnek azt, hogy fölhívta a figyelmet erre a konkrét esetre és erre a problémára. Az oktatási kormányzatnak nem dolga az, hogy egy-egy önkormányzati döntést minősítsen, erre nincs is lehetősége a jogszabályok szerint, ugyanakkor oktatásért felelős emberként, tanárként azt kell mondanom, hogy sok szempontból osztom képviselő úr aggodalmait ebben a kérdésben.

Azt gondolom, hogy az önkormányzatok iskolafenntartási joga egyben felelősséget is jelent, olyan felelősséget, amellyel lehet élni és lehet visszaélni. Ha egy önkormányzat ezzel a jogával úgy él, hogy a város lakói, a település lakói érdekében egyértelmű szakmai követelményeket támaszt az intézményvezetőkkel szemben, olyan elvárásokat fogalmaz meg, amelyek adott esetben az intézmény ilyen-olyan, szakmai szempontból vagy akár gazdasági szempontból hatékony működésével kapcsolatosak, és ezeket betartja és betartatja az intézmény vezetőjével, akkor helyesen jár el. Hiszen az oktatás fontos helyi közügy, és egy önkormányzatnak dolga az, hogy a saját maga által működtetett intézményekben a rábízott gyerekekkel, a rábízott közpénzekkel, az általa alkalmazott pedagógusokkal vagy egyáltalán a dolgozókkal szemben a felelősséget megkövetelje és elvárja az intézményvezetőktől is. Azonban ha egy önkormányzat politikai alapú döntéseket hoz szakmai posztok betöltéséről, akkor súlyos hibát követ el.

Nyilván egy olyan ügyben, amelyikben vélhetően munkaügyi eljárás, munkaügyi per is lesz, nem helyes, hogyha a kormány nyilatkozik konkrétan, általánosságban azonban azt tudom elmondani, hogy a jogszabályok betartását és betartatását az önkormányzatokkal szemben is a közigazgatási hivatalok és az Oktatási Hivatal végre fogja hajtani. Magyarán szólva elvárjuk mind az intézményektől, mind az önkormányzatoktól, hogy minden döntésüket a jogszabályok, a hatályos, érvényes jogszabályok betartásával hozzák meg.

Azért pedig, hogy egy-egy esetben egy-egy önkormányzati döntést felelősen hoznak-e meg az önkormányzatok, nem írja-e fölül az ilyen vagy olyan politikai szempont a szakmai szempontokat, ezért elsősorban minden önkormányzatnak a saját választói felé kell elszámolnia.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 10 2007.12.04. 5:02  7-10

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Valóban azt hiszem, hogy az egyik legsikeresebb érdekvédelmi kezdeményezés a Pedagógusok Szakszervezete által immár második alkalommal megrendezett közoktatásnapi látogatássorozat, amelyen ebben az évben is sok képviselőtársunk vett részt a Ház mindkét oldaláról. Már csak azért is megérte, mert segített abban, hogy a különböző oldalon álló, ülő politikustársaink bizonyos kérdéseket azonosan lássanak, vagy bizonyos problémákat azonosan ítéljenek meg.

Amit képviselő asszony fölvet a szakképzés kapcsán, azoknak a problémáknak egy jó része olyan probléma, amivel tulajdonképpen kormányzati oldalról is csak egyetérteni lehet. Ebből kettőt mindenképpen kiemelnék. Az egyik a szakoktatók problémája. Valóban nagyon komoly gondot okoz az, hogy hogyan lehet a gyakorlati munkában járatos szakembereket is bevonni a szakképzésben a szakmai oktatói munkába, hogyan lehet elérni azt, hogy olyan emberek végezzék ezt a feladatot, akiknek egyik oldalról megfelelő pedagógiai képzettsége, végzettsége és hozzáértése, másik oldalról pedig megfelelő szakmai hozzáértése van. Éppen ezért törekszünk arra, amit képviselő asszony is említett, hogy a tanulószerződések segítségével, illetve a szakoktatói és az ezzel kapcsolatos státusok átalakításával elérjük azt, hogy minél több esetben kerüljön sor a gyakorlati képzésre valódi munkahelyeken.

Az egy felvethető kérdés, hogy a tanulószerződéssel bizony többletjuttatások is járnak a diák számára, azonban a diák itt többletfeladatokat is végez, az ösztöndíjak esetében ezt ismeri el a tanulószerződésekért járó díjazás. Ettől függetlenül abban egyetértünk, hogy az ösztöndíjak számát és nagyságát a szakképzés rendszerében növelni szükséges. Ezt megkezdtük az "Út a szakmához" program keretében, az Útravaló-ösztöndíjprogram részeként, ugyanakkor érzékeljük azt az igényt a szakképzés részéről, hogy szükség lenne további ösztöndíjakra is a szakképző rendszerben, már csak azért is, hogy vonzóbbá váljon a szakképzés.

A Közoktatási Szakszervezettel, amelyik a szakképzésben dolgozók többségét képviseli, erről tárgyal maga a tárca is, és a rendelkezésre álló források függvényében szeretnénk ebbe az irányba elindulni.

Azt azért fontos megemlítenünk, hogy a szakképzés területén nagyon jelentős többletforrásokat is rendelkezésre tudunk bocsátani, elsősorban fejlesztésre. Ezek közül hadd emeljek ki hármat. A társadalmi infrastruktúra program keretében intézmények felújítására, rendbetételére, az ezzel kapcsolatos fejlesztésre, kimondottan szakmai fejlesztésre, műhelyek, szakképzéssel kapcsolatos eszközök fejlesztésére 17 milliárd forintot, a társadalmi infrastruktúra program épületekkel kapcsolatos részében 40 milliárd forintot tudunk rendelkezésre bocsátani. A Szakképzési Alapból, amelyet nagyon helyénvaló módon a parlament legutóbbi döntésénél megtartott, valamint a szakképzési hozzájárulásból pedig évente 6-7 milliárd forint befektetésére van lehetőség a szakképzés fejlesztésére.

Ami azt illeti, és ebben biztosan tudunk egymásnak segíteni, amiről képviselő asszony említést tett, és valóban Tatai-Tóth András képviselő úr is említette a múlt héten, hogy a jogszabályok hatékonyságát, érvényesülését érdemes vizsgálni, ebben teljes egyetértés van közöttünk. Olyannyira, hogy képviselő asszony maga annak az ellenőrzési albizottságnak a vezetője a parlament oktatási bizottságában, amelynek az a feladata, hogy a parlament által meghozott törvények hatékonyságát vizsgálja. Mert miközben sokat beszélünk a problémákról, sokat beszélünk a gondokról a közoktatásban, és ahogy képviselő asszony nagyon helyesen egy-egy példával megvilágította, ezek között van olyan, amelyiknek jogszabályi természetű oka van, van olyan, amelyiknek társadalmi, az iskolán kívül álló oka van, és van olyan bizony, amelyiknek pénzügyi oka van; tehát miközben tudjuk és szívesen soroljuk is egymásnak ezeket a problémákat, valójában akkor tudunk előrejutni, ha a megoldásban is együtt tudunk működni. Ezért kérem képviselő asszonytól és kérem az ellenzéktől, hogy tegyenek javaslatokat is, tegyenek javaslatokat arra, hogy hogyan lehet hatékonyabbá tenni az intézmények munkáját. Persze ezek ne csak arról szóljanak, hogy tessék több pénzt adni - merthogy önmagában a több pénz nem jelent megoldást -, arra is kell javaslatokat tenni, arra is kérjük a javaslatokat, hogy milyen szakmai programokkal, milyen változásokkal, milyen megfelelő, jó ötletekkel lehet hatékonyabbá tenni az oktatási rendszert. Ha ez a típusú párbeszéd nemcsak a kritikában valósul meg, hanem a megoldások keresésében is, akkor én azt hiszem, hogy együtt jóval eredményesebbé tudjuk tenni a magyar közoktatás rendszerét.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 138 2007.12.10. 2:08  135-142

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Képviselő úr azokat a kérdéseket teszi fel, amelyek valóban az ország jövője és a felsőoktatás jövője szempontjából sorsdöntőek, lényegesek, fontosak. Hiszen amikor arról beszélünk, hogy a magyar felsőoktatás egyébként nemzetközi szervezetek által is elismert módon jelentős mennyiségi fejlődésen ment keresztül az elmúlt években, és azon vitatkozunk, szükség van-e arra, hogy ez a fejlődés folytatódjon, hogy mind tovább növekedjen az egyetemi hallgatók száma, vagy esetleg inkább arra lenne szükség, hogy ha óvatosan is, de valamelyest csökkenjen az egyetemi hallgatók aránya, és itt mindenfajta összehasonlításokat végzünk, akkor gyakran elfeledkezünk egy nagyon fontos kérdésről. Ez pedig az: talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy egy-egy korosztálynak hány százaléka jár államilag finanszírozott vagy éppen költségtérítéses képzésben felsőfokú oktatási intézménybe, hanem a leglényegesebb az, hogy akik a felsőoktatásban tanulnak, ott milyen teljesítményt nyújtanak, milyen képzési területen tanulnak, és amit megtanultak, azt hogyan tudják hasznosítani.

Az elmúlt években az új felsőoktatási törvénnyel és az ehhez kapcsolódó további lépésekkel arra törekedtünk, hogy erősítsük a felsőoktatásban a minőségi elvet, sokfajta intézkedéssel, többek között a Magyar Akkreditációs Bizottság függetlenségének növelésével, azzal a lépéssel, ahol a hallgatók választása alapján dől el, hogy mely intézményekben veszik igénybe az állami szolgáltatást. És bizony a minőség javítása, a hallgatók érdekeltté tétele a legfontosabb célja a képzési hozzájárulás, a tandíj bevezetésének is.

Az is nagyon lényeges, amit képviselő úr mond, tudniillik hogy tudományterületenként is válogatni kell, mert egyes területeken, különösen a műszaki területeken, a természettudományban egész Európában, nem csak Magyarországon hiány van, míg más területeken azt tapasztaljuk a munkaerő-piaci visszajelzésekből, hogy bizony nem könnyű az elhelyezkedés. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 142 2007.12.10. 1:10  135-142

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tekintettel arra, hogy az államilag finanszírozott helyek száma két éve az érettségizők számához igazodik, és az érettségizők száma csökken, ezért az, amit képviselő úr állít, hogy a műszaki és természettudományos képzésben részt vevő hallgatók száma csak kis mértékben növekszik, az nagy aránynövekedést jelent. Ugyanakkor akkor lehet elindítani egy felsőoktatási szakot, ha megfelelő létszámú és színvonalú jelentkező van, ezért csak olyan léptékben és mértékben kívánjuk bővíteni ezeket a helyeket, amilyen mértékben fel lehet tölteni jó színvonalú jelentkezőkkel.

Ezért fontos az a második gondolat, amit képviselő úr említett, hogy nem a felsőoktatásban kezdődik a természettudományos tehetséggondozás, nem ott kezdődik a jövő mérnökeinek és kutatóinak megtalálása, hanem a közoktatásban. Ebben az ügyben elindultunk az Útravaló-program "Út a tudományhoz" programjával, és az a szándékunk, hogy a II. nemzeti fejlesztési terv keretében egy teljesen új és igen kiterjedt tehetséggondozó rendszert indítunk el a közoktatásban és a felsőoktatásban egyaránt.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

(16.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 182 2007.12.10. 2:10  179-183

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Az egyházak állami finanszírozásának nem lehet csak egyetlen tételét kiemelni, mindig az egészet érdemes nézni, hiszen ez határozza meg azt a forrást, amelyet az egyházak az alapfeladataik ellátásához igénybe tudnak venni.

(16.50)

2007-ben ez a forrás 25 milliárd 500 millió forint volt, 2008-ban pedig 26 milliárd 478 millió forint lesz, a költségvetés jelenlegi állása szerint, hiszen holnap fogunk szavazni a módosító indítványokról. Ez azt jelenti, hogy közel egymilliárd forinttal növekszik ez a támogatás, amely csak az egyházak alapfeladatainak támogatását tartalmazza, efölött van még az az egyébként szintén nagyon jelentős összeg és szintén növekvő összeg, amely az egyházak egyéb feladatait, oktatást, egészségügyet, szociális feladatokat támogatja.

Ezen a támogatási rendszeren belül növekszik az a rész, amelyet az egyházak lényegében szabadon költhetnek el, szabadon használhatnak föl, többek között az szja-kiegészítésre vonatkozó támogatás több mint egymilliárd forinttal, és ilyen az átadásra nem kerülő ingatlanok utáni járulék.

Tehát az történik, hogy az egyházak forrásai a 2008. évben növekszenek, azaz egy adott egyház autonómiájának körébe tartozik, hogy ezen belül ebből a forrásból milyen feladatokra biztosít az adott egyház forrást. Én biztos vagyok benne, hogy az egyházi közgyűjtemények ezek közé a célok közé tartoznak.

Ugyanakkor föl kell hívnom arra is a képviselő asszony figyelmét, hogy az induló II. nemzeti fejlesztési terv forrásaiból, szemben a képviselő asszony által elmondottakkal, ahol a pályázati források szűkítéséről beszélt, éppen ellenkezőleg, új, olyan források nyílnak meg, amelyeket az egyházak is igénybe vesznek. Több olyan projekt van, néhányat említek közülük, például a pannonhalmi projekt, az esztergomi prímási pincéknek a megújítása, vagy éppen a zsidó negyeddel és a Rumbach-zsinagógával kapcsolatos tervek, amelyek a tervezés, szervezés stádiumában vannak. Van ezek között olyan is, Pannonhalma, amelyik már meg is nyerte a támogatást.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 20 2007.12.11. 5:13  17-20

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! A képviselő asszony fontos, méltó, lényeges témáról szólt ma is napirend előtt, és ha vitatkozom önnel, az semmiképpen sem a szándékok különbözősége okán van, legfeljebb a helyzetet ítéljük meg néhány kérdésben másképp. Különösen azt szeretném ismét kérni a képviselő asszonytól, mint oly sok alkalommal már itt napirend előtt, hogy a problémák feltárása mellett legyen abban is együttműködő, közreműködő partnerünk, hogy jó megoldásokat, jó megfejtéseket találjunk az ön által említett problémákra.

A képviselő asszony megemlékezett a Kodály-emlékévről; megemlékezett arról, hogy ez a rendezvénysorozat jól sikerült. Azt kell mondanom, hogy ez természetesen nem a minisztérium sikere, hiszen mi legfeljebb kezdeményezői lehettünk néhány eseménynek. Ez elsősorban annak a magyar társadalomnak a sikere, amelyik érti és fontosnak tartja Kodály örökségét: a kórusoké, a Kodály Társaságé, azé a nagyon sok iskoláé, amelyik megmozdult a Kodály-emlékév keretében a vetélkedők, a kiállítások, a koncertek, a kórustalálkozók alkalmával.

Amikor arról beszélünk, hogy eleven-e a Kodály-örökség, akkor ez az emlékév szerintem mindannyiunk számára azt bizonyította, hogy eleven, hiszen sok olyan művészetet, zenét szerető fiatal ember és idősebb ember van, aki lényegesnek tartotta azt, hogy méltóképpen, megfelelőképpen emlékezzünk meg erről az évről.

A képviselő asszony említette a művészetoktatás, a zeneoktatás problémáit. Nagyon nehéz egyensúlyt próbálunk megtalálni ebben a kérdésben, mert valóban úgy van, ahogy a képviselő asszony mondja, hogy egy fontos értéke a mai oktatási rendszernek az, hogy sok gyerek tanul benne művészetet. Hozzáteszem, nem 300 ezren tanulnak zenét, hiszen ebben más művészeti ágak is szerepelnek, de mindenesetre az, hogy a diákok nagyon jelentős része részt vesz valamifajta művészeti képzésben, ez jelentős többletet, lehetőséget jelent az oktatás számára.

Ugyanakkor az mégiscsak úgy van, hogy nem lehet természetesnek tekinteni azt a jelenséget, hogy 1995-ben 115 ezer, 2000-ben már 186 ezer diák tanult művészeti oktatásban. Ez a szám 2005-re 332 ezerre, tehát több mint a kétszeresére növekedett, és valóban, az utolsó két évben van valamelyest visszaesés, 2007-ben 307 ezer ezeknek a diákoknak a száma.

Tehát a zeneoktatásban részt vevő diákok száma a kétszeresére növekedett, és ahogy általában ez történni szokott az oktatásban, ha egy képzés váratlanul tömegessé válik, bizony egyre erősebbé vált az az igény, hogy a megfelelő minőséget is garantáljuk. Hiszen éppen Kodály országában nem képzelhető el az, hogy csak a normatíva leszívása érdekében, színvonaltalan képzések legyenek. Éppen ebben az országban nem fogadható el az, hogy a művészetoktatás ne színvonalat, valódi többletet, valódi lehetőséget jelentsen a diákok számára.

Úgy döntöttünk, úgy határoztunk, hogy a művészetoktatás szervezetei által is jelzett minőségi problémák megoldásának az a legcélszerűbb, leghatékonyabb módja, hogyha magára a szakmára bízzuk rá azt, hogy végezze el ezeknek az intézményeknek a minősítését. Ne a minisztérium, ne valamilyen hatóság döntsön, mondjon véleményt arról, hogy egy-egy művészeti képzés magas színvonalú vagy talán kevésbé magas színvonalú, több vagy kevesebb támogatásra érdemes, hanem bizony a művészeti iskolák szervezetei alakítsanak ki egy olyan szakmai minősítési rendszert, amelyik alkalmas a művészetoktatással foglalkozó intézmények munkájának a megítélésére.

A minősítési folyamat tapasztalata az, hogy a 870 iskolából 817, tehát 94 százalék vágott bele egyáltalán a minősítési folyamatba. Mondhatom úgy is, hogy az intézmények 6 százaléka elismerte azt, hogy nem képes jó minőségű munkára, hiszen nem is vállalta a minősítést.

Az előminősítési eljárási folyamatban is, ahol tulajdonképpen csak az alapvető feltételek, az épület, a szükséges eszközök, a megfelelően képzett pedagógusok meglétét vizsgálták, kiderült az, hogy a 817 iskolából csak 670 volt az, amelyik meg tudott felelni az előminősítés folyamán, tehát az iskolák jelentős része bizony már ezeknek a minimális feltételeknek sem felelt meg.

Most zajlik az intézményekben a helyi minősítési eljárás. Azt reméljük, azt gondoljuk, hogy ennek a folyamatnak a végén azok az intézmények, amelyek valóban jó minőségű munkát végeznek - és én biztos vagyok benne, hogy ez a művészetoktatási intézmények döntő többsége -, erősebb garanciákat és jobb finanszírozást, nagyobb támogatást kaphatnak, és azok lesznek a vesztesei ennek a minősítési eljárásnak, amelyek nem tudnak megfelelni a szükséges feltételeknek, a minőségi munkának.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 142 2007.12.17. 2:02  139-146

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt mindenképpen fontosnak tartom, hogy a képviselő úrral azonosak a szándékaink abban, hogy a schengeni külső határok kiépülésével párhuzamosan, ezt ellensúlyozandó, erősítsük azokat a kapcsolatokat, amelyek az anyaországot és a Schengenen kívüli határon túli közösségeket összekötik. Ennek sokfajta módja, sokfajta lehetősége lehet. A kapcsolattartás támogatásának is többfajta lehetősége van. A kormány a képviselő úr által is említett, valóban rendelkezésre álló forrásból elsősorban olyan támogatást szeretne nyújtani, amelyekben magát a kapcsolattartást, a közvetlen fizikai kapcsolat kialakítását, megtartását tudja támogatni.

Arról, hogy ezt a forrást hogyan költjük el, milyen módon használjuk fel, azt gondoljuk, az a helyes, ha nem kizárólag itt, a parlamentben vagy akár a magyar kormány ülésein döntünk, hanem olyan együttműködést alakítunk ki az adott régiók jelentős szervezeteivel, a határon túli magyarok szervezeteivel, ahol mód van arra, hogy ebben a fajta együttműködésben közösen, az érintett közösségekkel együtt döntsük el azt, hogy milyen módon hasznosul a legjobban ez a forrás, mi az a mód, ahol a legjobban támogathatja, segítheti ezt a fajta kapcsolattartást.

Éppen a múlt héten ülésezett a magyar-magyar kormányzati konzultáció, ahol ez is szóba került, ahol már elkezdtek kialakulni azok a megoldások, amelyek ezt a kapcsolattartást hatékonyan segítik. Az is fontos cél, és ebben nyilván egyetértünk a képviselő úrral, hogy a magyar kultúra, akár az irodalom, akár más művészeti formák ennek a kapcsolattartásnak fontos elemei legyenek, hogy beépüljenek ebbe a kapcsolattartásba, hogy többlettámogatásként jussanak el a határon túli közösségekhez. Abban nem vagyok egészen bizonyos, hogy a két cél összekapcsolása szerencsés-e, valóban segít-e.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 146 2007.12.17. 0:26  139-146

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Még egyszer mondom: jól látható az, hogy közös szándékok vezetnek minket akár a kulturális kapcsolatok erősítése, akár a kapcsolattartás támogatása kérdésében. Én azt ígérem a képviselő úrnak, azt tudom vállalni, hogy a határon túli szervezetekkel, az érintettekkel konzultálunk a képviselő úr javaslatáról. S ha ez támogatást kap, akkor ettől a kormány nem fog elzárkózni.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 166 2007.12.17. 2:08  163-170

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nem kétséges, hogy joggal tehetőek fel a Pécs Európa kulturális fővárosa 2010 programmal kapcsolatban kérdések, akár a parlamentben is. Azonban azt mindannyiunknak tudni kell, hogy ez egy olyan program, ahol nem országok, hanem városok pályáztak, a városok mutattak be előzetesen és mutatnak be ma is - adott esetben Pécs városa - terveket az Európai Uniónak, és ahol a kormánynak támogató, segítő szerepe van, és nem valamifajta felügyelői vagy különösen irányítói szerepe a várossal szemben.

A mi dolgunk az, hogy megteremtsük azokat a feltételeket, amelyek magának Pécsnek a programjait sikeressé tehetik. Ennek keretében röviden hadd emlékeztessek arra, hogy többek között a fejlesztési beruházások kapcsán a kormány meghozta azokat a döntéseket, amelyek ahhoz voltak szükségesek, hogy a kulturális fővároshoz kapcsolódó fejlesztések megvalósulhassanak. Hasonlóképpen az oktatási tárca és a város szerződést kötött egymással, amelyben rögzítettük azt a munkamegosztást és elsősorban azt a fajta segítséget, amely ahhoz szükséges, hogy a pályázat, a város munkája sikeres lehessen.

Ennek keretében döntöttünk többek közt azokról a hazai forrásokról is, amelyek a felkészülést, a művészeti programot támogatják, és döntöttünk arról is, hogy milyenfajta együttműködésre lesz szükség a kormányzat és a város között.

Nem dolga a kormánynak, hogy megítélje és minősítse azt, hogy milyen belső szervezetet alakít ki Pécs városa az adott feladatok elvégzésére, hogy milyen személyi döntéseket hoz, vagy hogy ezek pontosan milyen módon zajlanak le, aztán a program előkészítése, milyen tervet mikor terjesztenek elő és milyen módon.

Azt gondolom, hogy Pécs mint európai kulturális főváros mindannyiunkat roppant mód foglalkoztat, a tárcát is, a képviselő urat is, és természetesen nagyon sok érdeklődőt, értelmiségit is. Az lenne a szerencsés, ha a támogatás, a segítő szándék lenne erős, és a képviselő úr hozzászólásában mindenképpen ezt éreztem. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 170 2007.12.17. 0:43  163-170

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Igen, köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Azt tudom csak megerősíteni, hogy a kormányzat továbbra is nyitott arra, hogy minden támogatást, segítséget megadjon, amelyet egyrészt megígértünk, és amelyről szerződtünk Péccsel, másrészt amellyel a város vezetése jelentkezik esetleg később és reálisnak tekinthető.

Nem szeretnénk, nem is tudunk a pécsiek helyett európai kulturális főváros programot csinálni. Mindannyian, akik ismerjük és szeretjük ezt a várost, tudjuk, hogy ebben a városban benne van az a potenciál, hogy egy nagyon sikeres, nagyon eredményes programot bonyolítson le. Azt tudjuk tehát tenni, hogy drukkolunk Pécsnek, és minden segítséget megadunk, ami módunkban áll.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 186 2007.12.17. 2:04  183-186

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg először is azt, hogy csodálkozásomnak adjak hangot, hogy ön a szegedi polgárokat és a szegedi polgárok által megválasztott döntéshozókat kikerülve, a parlamentben keres orvoslást egy helyi problémára. Azt gondolom, ez az eljárás meglehetősen sajátos. Van olyan fórum, amely jogosult arról dönteni, hogy Szegeden milyen intézményhálózatot kell fenntartani, ez Szeged megyei jogú város közgyűlése, a képviselő úrnak és párttársainak ott van módjuk arra, hogy kifejtsék a véleményüket ezekről a helyi ügyekről.

Azt is el kell mondanom, hogy sajnálatos módon a képviselő úr jogi ismereteinek hiányát jelzi hozzászólásának számos eleme, ezek közül néhányra hadd hívjam fel a figyelmét. Először is az önkormányzati döntések szakszerűségének megítélésére - és különösen a törvényességének megítélésére - nincs az Oktatási Minisztériumnak jogköre. Ha nem így lenne, akkor valószínűleg a parlament teljes idejét és a minisztérium teljes idejét azzal töltenénk, hogy önkormányzati határozatokat bírálunk felül. Az önkormányzatiság lényege az, hogy a törvények által biztosított feltételek között a döntéseket az önkormányzatok saját maguk hozzák, ha pedig ezek a döntések nem felelnek meg a törvényességnek, akkor van erre szolgáló szervezetrendszer: a közigazgatási hivatalok jogosultak arra, hogy ebben a kérdésben állást foglaljanak.

Ugyanakkor a képviselő úr által feltett kérdésnek egyetlen tartalmi elemét szeretném csak kiemelni, anélkül, hogy ismerném természetesen a helyzetet részletesen, hiszen - még egyszer mondom - ez nem a minisztérium feladata. Ha ez az épület valóban az ÁNTSZ által kifogásolt, ha valóban korszerűtlen a fűtési rendszere, ha valóban igaz az, amit ugyan a képviselő úr nem említett, de az újságcikkekben olvasható, hogy ennek az óvodának nincs udvara, akkor azt gondolom, hogy az a megfelelő felelős döntés, amelyik minél korábban a lehető legjobb körülmények közé igyekszik helyezni a gyermekeket, és ha az önkormányzat ennek megfelelő döntést hozott, akkor ez vélhetően helyes döntés.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 194 2007.12.17. 2:10  191-194

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Leginkább képviselő úr az, aki ezt a témát nagy szorgalommal napirenden tartja, és ezért hálásak is vagyunk, merthogy ez egy fontos, lényeges ügy, hogy egy olyan időszakban, amikor a fejlesztési terveknek, a kormány és az ország közös erőfeszítéseinek köszönhetően számos nagyberuházás valósulhat meg, akkor ebben az időszakban bizony az is fontos, hogy közben a régészeti, épített örökségünk biztonságáról is gondoskodjunk.

Ha a képviselő úr a francia intézményhálózatot véli fölfedezni a magyar KÖSZ kezdeményezésében, ez roppant megtisztelő mind a KÖSZ, mind a minisztérium számára, hiszen a francia örökségvédelmi szakmai hálózat az egyik legsikeresebb és legjobban elismert Európában. Bár el kell mondanom a képviselő úrnak, hogy nem volt szándékunk semelyik ország modelljét lemásolni, hanem egy jobban működő, hatékonyabb, átláthatóbb rendszert szerettünk volna teremteni.

A képviselő úr felvetései közül azt szeretném jelezni, hogy Budapest tekintetében ugyanúgy, mint az ország más térségeiben, a KÖSZ joga és feladata annak a nyilvántartásnak a működtetése, kialakítása, amely a lelőhelyeket, a leletanyagot nyilvántartja. Ebben természetesen a Budapesti Történeti Múzeum együttműködésére is számítunk, de az együttműködéshez bizony mindig két fél kell. Azt gondolom, hogy akkor jutunk előrébb, akkor leszünk eredményesebbek, ha mind a Budapesti Történeti Múzeum, mind a megyei múzeumok felismerik azt, hogy erre az együttműködésre szükség van. A megyei múzeumok és ezek szövetsége esetében én úgy látom, hogy az együttműködési szándék lassan megérik, és közel állunk olyan megállapodás megkötéséhez, amely a képviselő úr által fölvetett kérdéseket is megnyugtatóan rendezi.

Ami a leletek megőrzését, feldolgozását illeti, az a tapasztalatunk, hogy az a fajta számításunk, az a fajta elképzelésünk bevált, hogy ebben a rendszerben ez megnyugtató módon alacsonyabb költségekkel, de nagyobb hatékonysággal végezhető el, mint a korábbi széttagolt struktúrában. Ugyanakkor a megyei múzeumok továbbra is rendelkeznek azzal a joggal, hogy ha részt kívánnak venni ebben a munkában, akkor ezt megtehetik.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 394 2007.12.17. 1:50  391-394

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm megemlékezését Bolyai Jánosról, hiszen valóban egy olyan magyar tudósról van szó, aki az élet számos területén alkotott maradandót.

Köszönöm képviselő úrnak azt a figyelemfelhívását is, amelyiknek a mai hozzászólás csak egy eleme, hiszen képviselő úr az év folyamán több alkalommal jelentkezett a minisztériumnál, jelezte a matematikai tehetséggondozó iskolák problémáit. Sőt, jelentős szerepe volt abban is, hogy Hiller István miniszter úr az ősz folyamán találkozott ezekkel a tehetséggondozó intézményekkel, és tárgyalt velük arról, hogy milyen módon őrizhető meg a matematikai tehetséggondozás hagyománya.

Arról született megállapodás, és abban dolgoznak most a minisztérium szakemberei, hogy a középiskolai felvételi rendszer egyébként szükséges átszervezése, átalakítása kapcsán milyen lehetőségeket fogunk teremteni ezeknek az intézményeknek. Ennek a megoldásnak az a lényege, hogy ezek a matematikai tehetséggondozó iskolák lehetőséget kapnak arra, hogy önálló pedagógiai programot alkossanak, sőt ehhez kerettantervet is létrehozzanak, amely a közös követelményeket tartalmazza, és ez alapján a pedagógiai program és kerettanterv alapján kerüljön sor arra az egyébként ott, azon a helyen valóban indokolt felvételi eljárásra és tehetségkiválasztásra, ami az egyik alapja ezeknek az intézményeknek a hatékony működéséhez.

Talán arról is érdemes egypár szót még megemlítenem, hogy nem csak a tehetséggondozó intézményeknél van szükség a matematikai képzés megerősítésére, legalább ennyire fontos az, hogy minden diák számára megfelelő matematikai ismereteket biztosítsunk az általános iskolában, ezt szolgálja az alapképességeket megerősítő kompetenciaalapú program, hiszen mindenkinek szüksége lehet a matematikai tudásra, például még az országgyűlési képviselőknek is.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 398 2007.12.17. 1:22  395-398

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr megtisztelt minket avval, hogy korábbi frakcióvezetői munkásságának fő rezüméjét megosztotta itt velünk napirend után. Ezt mindenképpen szeretném megköszönni, hiszen fontos számunkra, hogy megismerkedhessünk Győr fejlődésével és problémáival is.

A képviselő úrnak csak arra szeretném fölhívni a figyelmét, hogy ma valóban olyan időszakot élünk, amikor egy-egy település saját döntései jelentős mértékben meghatározzák azt, hogy milyen módon tud uniós forrásokhoz jutni, és milyen módon tudja kihasználni a hazai forrásokból jutó lehetőségeket. Éppen ezért arra biztatom a képviselő urat is, hogy ha a városban sikerül rendezni a viszonyokat mind a polgármester és a többségi frakciók, mind a többség és a kisebbség viszonyában, akkor ez az összefogás bizonyosan megalapozza majd azokat a programokat, amelyeket a képviselő úr az imént említett. Karácsony előtt aligha kívánhatnánk jobbat a győrieknek, mint egy együttműködő és jól működő önkormányzatot.

Egyben, elnök asszony, engedje meg azt, hogy immár hagyományosan, ha jól emlékszem, harmadik alkalommal utolsó kormányzati hozzászólóként megköszönjem az elnök asszonynak, a Ház vezetésének, a Ház dolgozóinak és minden képviselőtársunknak az egész éves közös munkát, boldog karácsonyt kívánjak mindannyiuknak, és még boldogabb, sikeres új évet.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 354 2008.02.11. 2:14  351-354

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által felvetett problémát fontosnak és lényegesnek tartom, érdemesnek arra, hogy akár itt is beszéljünk róla, bár persze ez egy olyan szakmai ügy, amit nem biztos, hogy parlamenti keretek között lehet hatékonyan rendezni. De képzeljük el a képviselő úr által felvetett élethelyzetet! A képviselő úr azt mondja, hogy hogyan rendezi a pedagógus, vagy hogyan neveli a pedagógus a gyereket, ha rendőrt hív hozzá. Hát nyilván sehogy. Nem az a cél, és ebben szerintem a képviselő úr kérdése sem erre irányult, merthogy a képviselő úr azt kérdezi, helyes-e az, hogy mérlegelés nélkül. Miért kellene mérlegelés nélkül rendőrt hívnia? Egy gyanú alapján? Azért, mert felvetődött? Dehogy kell rendőrt hívnia! Akkor kell rendőrt hívnia, ha egyértelmű a bűncselekmény elkövetése.

A képviselő úr azt mondja - talán ez köztünk a vita, vagy ebben kell jobb megoldást találni -, hogy mert a szülő helyett nevel a pedagógus. A szülők szerepét és jogait a pedagógus nem veheti át teljes mértékben. A képviselő úr problémájára, azt gondolom, talán a legjobb megoldás éppen ebben az esetben is a szülő bevonása. Az a jó megoldás, ha arra talál az iskola megfejtést, hogy a szülő, akinek valóban van arra joga és hatalma, hogy egyébként akár a saját gyerekével elbeszélgessen őszintén, őszintébben, mint talán a legkiválóbb pedagógusok kivételével bármelyikünk meg tudja tenni, akár arra van lehetősége, hogy bizony egy táskaátkutatást megtegyen, ez a szerencsés; ne helyettesítsük a szülőt a pedagógussal, és ne helyettesítsük különösen a rendőrt a pedagógussal. Az sem szerencsés, ha pedagógus kezd el egy táskaátvizsgálási akciót, annak is nagyon komoly hátulütői és nagyon komoly veszélyei lehetnek.

Én azt hiszem, hogy az a szerencsés megoldás, az a szerencsés jó megfejtés, ha tudunk olyan technikákat ajánlani és találni az intézménynek, a szülőnek, a gyereknek, amellyel egy ilyen nagyon nehéz helyzet kezelését is - én pedagógusként is átéltem, meg tudom ítélni, ez nagyon nehéz szituáció - lehetővé tehetjük. Egyetértek a képviselő úrral, nem kell rendőrért kiáltani, de valószínűleg nem is kell (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a pedagógust rendőrré tenni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 10 2008.02.12. 5:08  7-10

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Biztosan van olyan dolog - és talán ez a legfontosabb -, amiben egyetértünk. Ez pedig az, hátrányos helyzetű gyermekeknek több lehetőségre, több támogatásra, több segítségre van szükségük az oktatásban. Ugyanakkor nem titkolhatom azt, hogy képviselő asszony számos nézetével, elképzelésével vitatkoznom kell. Vitatkoznom kell elsősorban azért, amit képviselő asszony is számon kér, mert azt gondolom, hogy tiszta beszédre, tényeken alapuló, érdemi párbeszédre van szükség.

Képviselő asszony azt említi, hogy mennyire hatástalan például a kormánypolitika a munkahelyteremtés területén - csak egy példát ragadok ki -, de nem vesz arról tudomást, hogy ma 55 ezerrel többen dolgoznak, mint 2002-ben.

Képviselő asszony azt mondja, hogy nem működnek az integrációs programok; mert csak azt a kutatást olvassa el, amelyik egyébként nem az integrációs programok hatékonyságát mérte, hanem azt, hogy milyen attitűd, milyen mentalitás volt a program kezdetén 2003-ban az integrációs programokkal kapcsolatban - erre majd a végén visszatérek. Ugyanakkor képviselő asszony nem vesz tudomást azokról a kutatásokról, amelyek valóban a hatékonyságát mutatják ezeknek az integrációs programoknak, és amelyeknek az a tapasztalata, hogy azokban az osztályokban, azokban az iskolákban - azonos helyzetű intézményekkel összehasonlítva természetesen, mert így érdemes vizsgálni -, ahol bevezették ezt a programot, javult nemcsak a hátrányos helyzetű tanulók teljesítménye, de javult a nem hátrányos helyzetű tanulók teljesítménye is, vélhetően azért, mert korszerűbb, jobb pedagógiai eszközöket kaptak a pedagógusok a kezükbe. S természetesen az a tapasztalat, ami szintén nem mellékes - éppen azok miatt a példák miatt, amelyeket képviselő asszony is említett -, hogy növekedett a diákok egymás közötti és a pedagógusok és a diákok közötti bizalom, csökkentek az előítéletek. Ezek fontos eredmények.

Lehet azt mondani, hogy lehet ezeket az integrációs programokat jobban csinálni. Biztos lehet, hiszen ezt a programot 2003-ban kezdtük el, és képviselő asszony is jól tudja, hogy egy pedagógiai módszer esetében bizony hosszú idő az, mire kiépül, felépül egy ilyen típusú pedagógiai módszer. De azt el kell mondanom, hogy az integrációnak nincs alternatívája. Mert mi is az az alternatíva, amit azok kínálnak, akik az integrációs módszereket kritizálják? Az, hogy rakjuk külön a hátrányos helyzetű gyerekeket? Az majd jó lesz nekik? Ha majd külön iskolába rakjuk a hátrányos helyzetű gyerekeket, ha külön iskolában lesznek a problémás gyerekek, ha külön iskolában lesznek a roma gyerekek, az jó lesz nekik? Az megoldja a problémát? Vagy éppen ellenkezőleg: az ilyen iskolák, ezek az iskolák lesznek aztán azok, ahonnan használható tudás nélkül kerülnek ki a diákok, anélkül kerülnek ki a diákok, hogy lenne ismeretük arról, hogy milyen a többségi társadalom, anélkül kerülnek ki a diákok, hogy esélyük lenne a célra, a valódi társadalmi integrációra; mert az oktatási integráció valóban eszköz, képviselő asszony, ahogy ön mondja. Az oktatási integráció eszköz, és nem cél. A cél a társadalmi integráció. A cél az, hogy minden gyerek esélyt és lehetőséget kapjon a közoktatásban.

Tudjuk, hogy ez nem könnyű. Azoknak az országoknak, akik ezen a területen 20-30-40 évvel előttünk vannak, ma is rengeteg vitájuk van, de vannak eredményeik is, és ezek az eredmények azt mutatják, hogy egy hátrányos helyzetű társadalmi csoport integrálásának, a társadalomban való esély megkapásának egyetlen útja egy integráló és szakmailag jól felkészült oktatási rendszer.

Sokan vannak az integráció bírálói, néha kényelemből, néha megszokásból, néha politikusok népszerűség-hajhászásból, az előítéletekre való rájátszásból, de bizony a szakmai érvek olyan színvonalúak, mintha valaki azért bírálná a gépkocsikat ma, mert nagyon sokat kell kurblizni őket.

(9.30)

Persze, kezdetben minden új elképzelésnél vannak nehézségek, de az a feladat és az a mi közös dolgunk, hogy jobb megoldásokat találjunk a tapasztalatok alapján. Én is járom az iskolákat, képviselő asszony, nem csak ön, és nekem az a tapasztalatom, hogy nagyon sok helyen úgy érzik a pedagógusok - azok a pedagógusok, akik nagyon nehéz helyzetben, hátrányos helyzetű gyerekekkel, hátrányos helyzetű térségekben dolgoznak -, hogy végre eszközt és lehetőséget kapnak az integrált pedagógiai módszerrel arra, hogy eredményesek és sikeresek legyenek. Mert ők is sikeresek szeretnének lenni, ők is sikeressé szeretnék tenni a tanítványaikat, nem csak az elit iskolák tanárai.

Tisztelt Képviselő Asszony! Az a kutatás, amit ön említett, és amelyből annak idején az egyik napilap szemezgetett, mint említettem, a mentalitásról szólt. Arról szólt, hogy az integrációs programok sikeréhez elengedhetetlen az, hogy olyan társadalmi környezet alakuljon ki, amelyik minden diákot értékesnek tekint, olyan iskolai kultúra alakuljon ki, amelyik minden diákért meg akar küzdeni. Azt gondolom, nekünk politikusként az a dolgunk, hogy segítsük és támogassuk ezt a szemléletváltást.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 14 2008.02.12. 5:22  11-14

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem első alkalommal váltunk erről a témáról szót itt a parlamentben. Azt tudom csak megerősíteni, amit minden alkalommal elmondtam, hogy osztom és értem képviselő úr aggodalmait, értem a településeknek azt a törekvését, hogy két fontos célt akarnak összeegyeztetni egymással. Az egyik fontos cél az, hogy az iskola, az óvoda mint oktatási intézmény megmaradjon, megmaradjon mint munkahelyadó, megmaradjon mint a közösségi élet centruma, megmaradjon mint valamifajta szimbóluma az önálló települési létnek. Más oldalról az is fontos szempont, az is cél, hogy minden diák a lehető legjobb oktatást kapja meg, és bármennyire is van számos olyan kisiskola, amelyik kiválóan működik, az országos tapasztalat bizony nem ez. Az országos tapasztalat az - egy kétezres felmérés szerint, tehát ez bizonyosan nem a szociálliberális kormány aknamunkájának eredménye -, hogy a kistelepülésen élő szülők egynegyede magától elviszi a gyerekét ezekből az iskolákból, elviszi, mert jobb lehetőséget lát a városi iskolákban, jobb továbbtanulási lehetőséget, jobb oktatási körülményeket.

Amikor azt mondjuk, hogy csökkenteni kell azt a versenyt, amelyik elszívja a diákokat a kisebb településektől, csökkenteni kell azt a versenyt, amelyik nem szerencsés, amikor ilyen kisgyerekekről van szó, akkor azt is mondjuk, hogy együttműködésre van szükség, és ennek az együttműködésnek a kerete a kistérség, az a típusú önkéntes együttműködés, ahol a települések maguk állapodnak meg arról, hogy milyen módon működtetik tovább az oktatási intézményeiket.

Ez nem könnyű kérdés, nem könnyű vita. Mi határozottan azt mondjuk, hogy azokat az együttműködéseket támogatjuk - hozzáteszem, ez a költségvetés forrásaiból is világosan kiolvasható -, amiben az óvoda és az alsó tagozat lehetőség szerint helyben marad. Ezt támogatja többlettámogatással a kistérségi normatíva, ezt támogatják azok a szabályok, amelyek ezeknél az intézményeknél tulajdonképpen bármilyen méret esetén lehetővé teszik a működést. De azt is mondjuk, garancia kell arra is, hogy a diák ezekből tovább tudjon haladni. Garancia kell arra, hogy mód legyen olyan típusú modell kiépítésére, amelyben lehetőleg nemcsak nyolc évig, hanem tizenkét évig látja előre a szülő, hogy hova kerül a gyereke, milyen lehetőséget kap a gyereke, mert ez tudja megtartani az intézményben a gyereket, és ez tud megfelelő megoldást kínálni a szülők számára, hogy nyugodt szívvel írathassák a saját településük iskolájába a gyerekeiket.

Az szakmai vita - és ebben nem szeretnék feltétlenül állást foglalni -, hogy mi a legfontosabb tényező az oktatásban, hogy a csoportlétszám, az intézményi nagyság, a környezet közül melyik a legfontosabb. A kutatások azt mutatják - és személyes tapasztalatból is azzal értek egyet -, hogy a legfontosabb talán a pedagógusmunka minősége.

(9.40)

Ennek is sokfajta feltétele van, ezt persze jól tudom. De hát ez egy olyan vita, ahol el kell döntenünk, hogy mennyivel többet ér meg nekünk egy olyan gyerek, aki egy nagyon kis iskolában nagyon kis csoportlétszámnál tanul, merthogy a költségek a csoportlétszámtól függnek, megér-e kétszer-háromszor annyit ez a gyerek, mint egy másik társa az ország másik részén. Ez egy vita, egy erőforrásvita. El kell dönteni, hogy ha van 5-10-20 milliárd forintunk, amit oktatásra tudunk költeni, azt melyik feladatra irányítjuk, hova rakjuk.

Ma a költségvetés tervezésekor egyensúlyokat keresünk. Támogatjuk a kistérségi intézményekben működő kistelepülési iskolák megmaradását is, de nem kizárólag erre koncentrálunk. Különösen azért, mert a korábban működő anyagi ösztönzőrendszer nem bizonyult igazán hatékonynak - korábban is zártak be bizony bőségesen intézményeket, éppenséggel a '98 és 2002 közötti időszakban is. Ezt csak azért említem meg, mert a képviselő úr is említette a templom és az iskola párhuzamát. Aligha gondolja bármelyikünk azt, hogy azért nincs ma minden településnek lelkésze, azért nincs ma minden településen pap, mert az egyházak nem látják el szívesen ezt a szolgálatot, vagy nem tartják ezt fontosnak. Bizony az egyházak is abba a helyzetbe kerültek, hogy ma már nem tudják minden településen biztosítani az önálló lelkipásztort. Nagyon hasonló helyzetben vagyunk az oktatásban is. Bizonyos méretek alá már nem lehet hatékonyan menni, vagy nem lehet jó minőségű oktatást teremteni.

Ezért, képviselő úr, bizony azon is gondolkoznunk kell, hogy azokon a településeken, ahol soha nem volt iskola, merthogy az 500 fő alatti települések jelentős része ilyen, vagy ahol átalakul az iskola, tagintézményként működik az iskola, milyen új lehetőségeket tudunk kínálni, ennek a forrásai elsősorban a LEADER-programban és az agrár- és vidékfejlesztési operatív programban vannak. Ott vannak olyan források, amelyek kimondottan a kistelepülések számára jelentenek több lehetőséget.

Végül, képviselő úr, sajnálom, hogy a kormány képviselőit nem hívták meg a szombati konferenciára. Természetesen örömmel nyitottak vagyunk minden érdemi szakmai párbeszédre.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
123 210 2008.02.18. 2:20  207-211

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt a kormány képviselőjeként is örömmel nyugtázom, hogy a vitában, mind az általános, mind a részletes vitában nem merült föl - hozzáteszem, a bizottsági vitákban sem merült föl - olyan típusú vélemény, amelyik kétségbe vonta volna ennek az egyezménynek a hasznosságát, vagy kétségbe vonta volna azt a szándékot, hogy Magyarország csatlakozzon ehhez az egyezményhez. Mindenképpen lényeges és fontos momentum számunkra ez az egyetértés, ez a parlamenti együttműködés, hiszen azt reméljük, hogy ez az európai egyezmény olyan lehetőségeket jelent mind Magyarország számára, mind pedig a magyar kultúra számára nemcsak Magyarországon, hanem az ezt az egyezményt aláíró más államokban is, amely mindenképpen lényeges és fontos, és fontos, hogy ebben egyetértés legyen.

Tulajdonképpen, ami miatt részletes vitára kerül sor, és ezt a képviselő úr hozzászólásából is nyomon követhették képviselőtársaim, az egy olyan fontos vita, amelyik azt is érinti, hogy tulajdonképpen az egyezmény szövegében és címében is szereplő "kulturális kifejezés" kifejezés mit jelent, és hogyan kell ezt lefordítani magyarra, helyes-e az a fordítás, amelyet a szakértő kollégák, illetve az illetékes tárcák elkészítettek. Ez egy lényeges vita, és szerintem az fontos, hogy most ebben a részletes vitában is megismerhettük azt a számos háttértényezőt, ami képviselő urat arra indította, hogy ebben a kérdésben egy látszólag nyelvtaninak, formainak tűnő módosító indítványt, egész pontosan módosítóindítvány-sorozatot nyújtson be, hiszen ez több helyen érintette a törvényjavaslatot.

A képviselő úr észrevételeit és módosító indítványait a kormány érdemben megvizsgálta, hiszen számunkra is fontos az, hogy pontos kifejezéseket használjunk egy ilyen nemzetközi egyezményben, azonban ennek a vizsgálatnak a végeredményeként is arra jutottunk, hogy az eredeti fordítás a helyes, ez tükrözi az egyezmény eredeti szándékát, és ez tükrözi azt a szándékot is, amelyet az egyezmény aláírói, köztük hazánk is képviselnek.

Ezért, bár fontosnak tartjuk a képviselő úr észrevételeit, és megvizsgáltuk azt, azt szeretnénk kérni majd az Országgyűléstől, az a javaslatunk, hogy az Országgyűlés eredeti formájában fogadja el a beterjesztett határozattervezetet.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
123 214 2008.02.18. 1:05  211-214

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő úrnak az önnön liberális identitásával való vívódásához nincs hozzászólnivalóm, azt gondolom, ezt önnek kell önmagával elrendeznie, bár ha jól látom az irányokat, ön nem egy liberális párt frakciójában ül jelenleg, de ez bizonyosan az ön dolga.

Egyetlen dologhoz szeretnék hozzászólni, képviselő úr, mert ebben egyetértünk. Tudniillik abban, hogy az egészségügy átalakításában a legfontosabb egy ésszerűbb, jobban működő, jobban a lakosság érdekeit szolgáló finanszírozási, irányítási rendszer kialakítása. Az a társadalombiztosítási törvényjavaslat, amelyet a múlt héten ismételten megszavazott az Országgyűlés, éppen erről szól; egy olyan, több pénztáron alapuló biztosítási rendszerről, amely egy biztosító és több pénztár mellett ésszerűbb irányítást, ésszerűbb finanszírozást, jobban működő egészségügyi szervezést biztosít.

Ha képviselő úr ezt támogatja, akkor azt remélem, hogy rövidesen ezt szavazatával is ki fogja fejezni. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 6 2008.02.19. 5:22  3-6

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban fontos és lényeges kérdéseket érintett képviselő úr ma reggeli napirend előtti hozzászólásában, hiszen ma, amikor egy egyébként felesleges és értelmetlen népszavazásra készülünk, mégiscsak érdemes kihasználnunk ezt a lehetőséget arra, hogy érdemben átgondoljuk, milyen lehetőségeket, milyen pályákat kínál a felsőoktatásunk, elsősorban éppen azoknak, akiknek a kedvéért érdemes államilag finanszírozott felsőoktatást fenntartani, milyen lehetőségeket kínál a felsőoktatás azoknak a diákoknak, akik tehetséggel és szorgalommal készülnek egy értelmiségi pályára, de akik számára a családi helyzetük nem teszi lehetővé, hogy könnyen, áldozatok nélkül elérjék ezt a célt.

Amikor erről a kérdésről beszélünk, akkor érdemes látni a mai helyzetet is. A mai helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Ház, hogy az a felsőoktatási rendszer, amelyik az elmúlt években kiépült, a világ egyik legigazságtalanabb felsőoktatási rendszere. Ezt nem én mondom, ezt mutatja egy olyan OECD-tanulmány, amely huszonöt ország eredményeit hasonlította össze, és azt tapasztalta, hogy Magyarország az az ország, ahol legjobban meghatározza a családi helyzet, a szociális helyzet a felsőoktatáshoz való hozzáférés lehetőségét.

Miért van ez, képviselőtársaim? Azért, mert éppen azok, akik most olyannyira aggódnak a szegény, de tehetséges diákokért, 2000 körül, az Orbán-kormány idején egy olyan felsőoktatási rendszert építettek ki, amelyik kétsebességes, amelynek van egy államilag finanszírozott része, ahova csak bekerülni nehéz, de utána a diák lényegében már azt csinál, amit akar, ettől még államilag finanszírozott hallgató marad, és van egy olyan része, amelyikben bizony kemény pénzeket fizetnek a diákok a költségtérítésre.

Azt gondolnánk, hogy az állam nyilván azok helyett fizet, akik jobban rászorulnak, akik jobban teljesítenek.

Tisztelt képviselőtársaim, ez nem így van. Azt mutatják a felmérések, hogy az államilag finanszírozott képzésben jobb helyzetű diákok vannak, míg a nehezebb szociális helyzetű diákok vannak a költségtérítéses képzésben. Akkor biztos valamilyen minőségelv alapján érdemlik meg ezek a diákok azt, hogy helyettük az adófizetők fizessék a képzés nem kis költségeit, ami diákonként 1 millió forint, de mondhatnám úgy is, hogy adófizetőnként 40 ezer forint ma is. De nem így van, hiszen ha a diák egyszer már bekerült az államilag finanszírozott képzésbe, akkor semmilyen ösztönzés nincs arra, hogy jobban tanuljon, jobban teljesítsen.

Ezért mi azt mondjuk, hogy változtassuk meg ezt a rendszert annak érdekében, hogy az állami támogatást, az adófizetők pénzét az a diák kapja meg, akinek erre szüksége van, és aki ezt megérdemli. Ezért nem csak képzési hozzájárulási rendszert vezettünk be, és ezért kötöttünk ehhez a képzési hozzájárulási rendszerhez egy új ösztöndíjrendszert, egy olyan ösztöndíjrendszert, amelyben a szociális ösztöndíjak összege a kétszeresére emelkedik, a tanulmányi ösztöndíjak rendszere pedig egyharmadával, így most mindkét ösztöndíj diákonként és évente hozzávetőlegesen 200 ezer forintra növekszik. Ezért módosítottuk úgy a törvényt, ezért állapítottuk meg úgy a hozzájárulás szabályait, hogy se a hátrányos helyzetű diákok nem fizetnek képzési hozzájárulást, se azok a diákok, akik a legjobb 15 százalékban vannak.

Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy a tehetséges, de rászoruló diák nem fizet, viszont fizet az a diák, aki se a szorgalmával nem érdemelte ki, hogy magasabb állami támogatást kapjon, se a szociális helyzete miatt nem szorul rá az adófizetők támogatására. Tehát jól jár az, aki tanul, és aki szegény, és ahelyett kevesebbet fizetünk, aki nem szorul rá, és nem érdemli ki ezt a támogatást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy dologról szeretnék beszélni, mert annyi ostobaság jelenik meg a népszavazási kampány hajrájában, hogy érdemes rá reagálni. Például azt olvastam az egyik nap egy napilapban, hogy azért nem adunk a felvételi eredményekről adatokat, merthogy hihetetlenül titkolunk valamit. Talán érdemes itt a Házban is megemlíteni azt, hogy milyen folyamatot jelent a felvételi lapok feldolgozása. Ilyenkor beérkezik a 100-110 ezer felvételizőtől egy csomó dokumentum. Először borítékot kell bontani. Ezt két műszakban naponta hatvan fő végzi. Aztán következik a vonalkódolás, majd szkennelni kell az összes dokumentumot; naponta 8 ezer dokumentumot kell az adatbázisba bevinni. Ezután folytatódik a jelentkezési lapon rendelkezésre álló adatok rögzítése. Aztán a csatolt dokumentumokat szét kell válogatni és ellenőrizni kell, majd a típusba sorolt dokumentumokat rögzíteni kell és össze kell vetni a jelentkezési lapon lévő adatokkal.

Ez összességében mintegy 600 ezer dokumentum feldolgozását jelenti, ehhez a folyamathoz pedig idő kell. Március közepére rendelkezünk majd előzetes adatokkal a felvételi jelentkezések pontos számáról. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 14 2008.02.19. 5:18  11-14

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Nem kétséges, hogy az egyik legfontosabb, legizgalmasabb kérdése nemcsak egyszerűen a közoktatásnak, de az ország jövőjének is az, hogy tudunk-e olyan oktatási rendszert teremteni, amelyben minden gyerek fontos, amelyben minden gyerek lehetőséget kap.

Azt gondolom, azt látom, hogy ez egy olyan probléma, ahol sokfajta szempontot, sokfajta megközelítést, sokfajta fontos és lényeges körülményt kell figyelembe venni, és olyan egységes megoldást kell találnunk, amelyben egyaránt találunk arra lehetőséget, hogy hogyan lépjünk fel a jogsértések ellen, és arra, hogy hogyan nyújtsunk segítséget azoknak, akik el akarnak indulni egy jobb gyakorlat, egy igazságosabb, tisztességesebb gyakorlat irányába.

Mert vannak olyan esetek - és nem kétséges, ilyen a kerepesi általános iskola esete -, ahol már nincs más lehetőség, nincs más választás, mint a rendelkezésre álló összes eszközzel fel kell lépni a jogsértés megszüntetésére. Mert ha egy iskola diákokat zár ki az oktatásból, akkor megsérti ezeknek a diákoknak a jogait, és megsérti azt a nagyon fontos érdeket, amely ahhoz fűződik, hogy Magyarországon mindenki tisztességes, jó oktatásban részesülhessen.

Azt mondom, hogy ez fontos közös érdek, hiszen az a diák, akit ma kizárunk az iskolából, azt kizárjuk a holnap társadalmából is. Annak a diáknak a számára nem kínál esélyt ez az oktatási rendszer. Ezért döntött úgy az oktatási hivatal, helyesen, hogy a kiszabható maximális büntetést alkalmazza ennek az iskolának az esetében, és hozzáteszem, ezért döntött úgy, hogy először alkalmazza azt a szabályt, amely személyes felelősségre vonás, szabálysértési eljárás megindítását is lehetővé teszi az esélyegyenlőséget, a diákok jogait szándékosan megsértő intézményvezetővel szemben.

De tudjuk azt, hogy ezzel a munka nincs elvégezve. Sokan azt kérdezik tőlünk, hogy Kerepesen miért nem inkább segítetek. Több alkalommal ajánlottuk az iskolának, ajánlottuk az önkormányzatnak a minisztérium szakértőinek segítségét, éppen azért, hogy megszűnjön a jogsértés. És ma is ezt mondom. Minden olyan iskolának, minden olyan önkormányzatnak, amely meg akarja szüntetni a szegregáló gyakorlatot; minden olyan pedagógusnak, aki szeretne segíteni a diákjainak, és szeretne jobb körülményeket teremteni a diákjainak, az oktatási tárca - és azt hiszem, hogy nemcsak az oktatási tárca, de a parlament többsége is - kezet nyújt, támogatást nyújt, mert azt szeretnénk, hogy megszűnjenek ezek a gyakorlatok, azt szeretnénk, hogy az integráció jó gyakorlata alakuljon ki az országban.

Mert, tisztelt képviselőtársaim, erről is sokat beszéltünk, ez nem egy könnyű feladat. Félreértés ne essék: az integráció nem azt jelenti, hogy egy csoportba, egy osztályba egyszerűen összezárjuk a diákokat egymással, mint ezt valaki kifogásolta itt a parlamentben. Nem, képviselőtársaim, nem ezt jelenti az integráció.

Magyarországon négy éve működik az integrált pedagógiai rendszer, amelynek éppen az az értelme, hogy milyen módon kaphat segítséget egy-egy iskola abban, hogy úgy működjön, hogy minden diák számára megfelelő oktatást tudjon nyújtani. Mert azok a jó tapasztalatok, amelyeket képviselő asszony említett, és amelyeket valóban tudományos kutatások, komoly felmérések igazolnak, hogy tudniillik ezekben az integráltan működő iskolákban nemcsak a hátrányos helyzetű, nemcsak a roma diákok teljesítménye javul, de bizony javul azoknak a diákoknak a teljesítménye is, akik a többséghez tartoznak, ezek akkor érvényesek, ha megfelelő pedagógiai módszereket, segítséget, szakmai támogatást kapnak ezek az intézmények.

A következő nemzeti fejlesztési tervben közel megötszörözzük azt az összeget, amit ilyen típusú szakmai támogatásra fordíthatunk, és ezt azért tehetjük meg, mert azt látjuk, hogy van érdeklődés, hogy a magyar iskolák, a magyar önkormányzatok jó része szeretne változtatni. Éppen a képviselő asszonynak nem kell elmondanom, hogy Szegeden mi történt az elmúlt időszakban, de ugyanúgy említhetném éppen Hódmezővásárhelyt is, ahol egy fideszes többségű önkormányzat vitt végbe egy kiváló integrációs modellt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Asszony! Ön említette az egyházak felelősségét. Azt szeretném önnek mondani, hogy az általunk is ismert, nem mindig szerencsés gyakorlat, és az ön által említett, számomra roppant visszatetsző nyilatkozatok ellenére is mi az egyházakat szövetségesnek szeretnénk megnyerni ebben a programban, mert azt gondoljuk, hogy az egyházak vállalt és vallott társadalmi küldetése azt jelenti, hogy szövetségeseink, partnereink lehetnek annak érdekében, hogy jobb lehetőséget kínáljunk minden gyereknek.

Ma is sok lelkész, sok pap, sok helyi közösség vállal ilyen típusú szerepet. Mi bátorítani, támogatni szeretnénk őket, és arra kérjük az egyházak vezetőit, az egyházak híveit és papjait, hogy támogassanak minket, hogy alakítsunk ki egy jó együttműködést ennek érdekében azért, hogy érvényesülhessen az "engedjétek hozzám a gyerekeket" szelleme.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 105 2008.02.25. 2:08  102-109

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban egyetértek képviselő asszonnyal, hogy a közvéleményt egyre inkább foglalkoztatják a népszavazás kérdései. Úgy látom, hogy ez az oka annak, hogy egyre több ilyen elterelő akció indul be az önök oldaláról ebben az ügyben. Merthogy, amikor az emberek meggondolják például a képzési hozzájárulás kérdését, akkor bizony már úgy teszik föl maguknak a kérdést, hogy akarok-e én más helyett fizetni, úgy teszik föl a kérdést, hogy akarok-e a jómódban élő és nem túlságosan sokat tanuló diákok helyett fizetni, vagy éppen úgy teszik föl a kérdést, hogy akarom-e azt, hogy elvegyék a pénzt a rászoruló diákoktól annak érdekében, hogy akik nem szorulnak rá, azoknak ne kelljen fizetniük. S így bizony már nem olyan egyértelmű a kép, mint ahogy ezt önök gondolták, ezért aztán azzal próbálkoznak, hogy ilyen-olyan trükköket vessenek be. Ha a képviselő úr hozzászólását ingerültnek látta, annak talán ez volt az oka.

(16.20)

Merthogy mi is a helyzet például ebben az ügyben, amelyre ön kérdezett? Az a helyzet, tisztelt képviselő asszony, hogy immár másfél éve sikeresen működik a felsőoktatási kerekasztal, ahol a felsőoktatás szereplői - rektorok, hallgatók, doktorandusok, szülők képviselői - ülnek, és tanácskoznak arról, hogy milyen megoldásokat tartanak helyesnek a felsőoktatás fejlesztésében. Ez egy demokratikus szervezet, ami azt jelenti, hogy mindenkinek van joga javaslatot tenni. Például a képzési hozzájárulás kapcsán előzetes javaslatokat, ötleteket megfogalmaztak a hallgatók is.

Érdekes, hogy most azt hallom, az ellen kampányolnak, hogy kelljen képzési hozzájárulást fizetni, miközben ők maguk tettek le egy olyan javaslatot, amely arról szól, hogy az elmulasztott kreditek után hogyan fizessenek a hallgatók képzési hozzájárulást. Bizony, van javaslata a rektoroknak, érdemes megnézni nemzetközi példákat, és egyébként számos ötletet lehet összegyűjteni.

De ha a képviselő asszony azt kérdezi, hogy mi a minisztérium álláspontja, mi a fejlesztési részhozzájárulás jelenlegi rendszerét támogatjuk, ezt tartjuk igazságosnak és minőséget ösztönzőnek, és miután a népszavazás elveti majd az önök értelmetlen népszavazási kezdeményezését, ezután e rendszer mellett fogunk kiállni a továbbiakban is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 109 2008.02.25. 1:04  102-109

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Nem állt szándékomban megbántani a képviselő asszonyt, de el kell mondanom, hogy önt szakemberként tartom annyira, hogy ilyenfajta (Zaj. - Az elnök csenget.), a jobboldali média által legyártott álhíreknek nem ül fel, hiszen egy egyszerű kérdéssel vagy akár a sajtó nyomon követésével olvashatta volna a miniszter úr és államtitkár úr válaszát, ami egyértelműen tisztázta ezt a kérdést.

Ami pedig a másik felvetését illeti, szintén azt tudom ajánlani a képviselő asszonynak, hogy nyomon követhető, hogy a kerekasztal milyen kérdésekkel foglalkozik. Bizony, a kerekasztal foglalkozott a minőség kérdésével, a kerekasztal előtt áll az a feladat, hogy megegyezzen arról, milyen módon alakítjuk át az akkreditáció rendszerét; vagy éppen a kerekasztalon született az a megállapodás az ösztöndíjakról és a hallgatói juttatásokról, amelynek az a lényege, hogy a képzési hozzájárulásból befolyó összegből a szociálisan rászoruló és a jól tanuló diákoknak magasabb ösztöndíj jusson.

Azt javasolom, képviselő asszony, amikor elmúlik a népszavazás, akkor térjünk majd vissza a szakmai hangvételhez mindkét oldalról.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 137 2008.02.25. 2:10  134-141

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ha egy politikus egy humorosnak szánt alkotásról mond véleményt a parlamentben, akkor általában sokkal kevésbé magáról az alkotásról, mint saját humorérzékéről állít ki bizonyítványt. Ezért örülök annak, hogy a képviselő úr nem a műkritikai vonatkozásokat emelte ki elsősorban, hanem valóban a tartalmi kérdésekkel foglalkozott.

A Fiatal Baloldal által készített klip ugyanis arról szól, hogy milyen jövőt, milyen képet szánnak ennek az országnak azok, akik egyszerű és felesleges népszavazási kérdésekkel akarják megoldani például a felsőoktatás nagyon is bonyolult problémáit. Hiszen mint a képviselő úr is bizonyára jól tudja, a felsőoktatási kerekasztalban és a felsőoktatás egészében nem a tandíj kérdése, nem a képzési hozzájárulás kérdése az igazán fontos kérdés. Öt nagyon lényeges kérdésről folytatunk folyamatos párbeszédet a felsőoktatás szereplőivel: ez a képzési szerkezet, az új bolognai szerkezet, az ehhez kapcsolódó változások, a finanszírozás rendszerének egésze, a minőség erősebb garanciái, a hallgatói juttatások és térítések rendszere, aminek csak egyetlen, talán nem is a legfontosabb eleme a képzési hozzájárulás ügye. Végül az infrastruktúra-fejlesztés kérdése, annak a kérdése, hogy hogyan tehető a magyar felsőoktatás alkalmassá arra, hogy épületeiben, felszereltségében is versenyképes tudást adjon.

Nem nagyon értem a képviselő úrnak azt az állítását, amikor azt mondja, hogy ebben nem sok történt hat év alatt, hiszen a képviselő úr ért ehhez a témához, jól tudja azt, hogy a 2005-ben elfogadott felsőoktatási törvény, a bevezetett bolognai rendszer, az infrastruktúra fejlesztésére nyújtott sokmilliárdos program, a finanszírozási megállapodások megkötése csak része ennek a programnak. Ennek ismertetése talán meg is haladná a mostani időkeretet.

Végül, képviselő úr, ahogy látom az ellenzék görcsös erőfeszítéseit abban a tekintetben, hogy hogyan lehet mindenféle álhírrel mégiscsak eredményessé tenni ezt a népszavazást, azt kell mondanom, hogy a Fiatal Baloldalnak nemcsak a témaválasztása (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és stílusa, hanem az alapanyag-választása is megfelelő ehhez a kampányhoz.

Köszönöm szépen, képviselő úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 141 2008.02.25. 1:15  134-141

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Hát akkor beszéljünk a képzési szerkezetről, mi is történt pontosan az ön által említett elmúlt két évben.

2006. szeptember 1-jétől hatályos az új bolognai képzési szerkezet, ennek megfelelően megkezdődött a szakok akkreditálása. Ma éppen 133 alapképzési és 17 úgynevezett egységes szaknál tartunk. Ez hihetetlenül nagy feladatot jelent a felsőoktatás egészének, hogy megfeleljen az új szakakkreditálásoknak.

Megváltoztattuk a felvételi rendszerben a hallgatók elosztását. A tavalyi évtől kezdve nem az intézményekkel kötött alku, hanem a hallgatók választása határozza meg, hogy hova kerülnek a hallgatók a felsőoktatáson belül. Ez talán a legfontosabb, legeredményesebb reformlépés a felsőoktatás területén.

Vagy éppen azt is meg kell említenem - képviselő úr ezt bizony rosszul tudja -, hogy 2006-ban és 2007-ben egyaránt csökkentettük a jogászképzésben és a pedagógusképzésben elinduló hallgatók számát, és növeltük a műszaki, természettudományos, informatikai és élettudományi, orvosi típusú képzésben elinduló, államilag finanszírozott hallgatók számát.

Mégis köszönöm képviselő úr kérdését és hozzászólását, mert végre beszélhettünk a felsőoktatás fontos és lényeges kérdéseiről is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 153-155 2008.02.25. 2:14  150-159

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Sajnos rossz hírrel kell kezdenem a képviselő úr számára, hiszen tegnap este már kiosztották a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat, így a képviselő úr a mai komédiában eljátszott színjátékkal nem tud ebben pályázni. (Zaj és felzúdulás a Fidesz soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Szellemes!)

ELNÖK: Államtitkár úr!

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Az ugyanis a helyzet, képviselő úr, hogy ennek az önök által folytatott kampánynak van egy nagyon sajátos dramaturgiája. Gyártanak egy álhírt, ezt kiszivárogtatják valamilyen napilapon keresztül, utána ezt önök ismétlik hosszasan, majd utána azt mondják, hogy miért akar a kormány ilyet csinálni, és miért fenyegetőzik a kormány. (Dr. Aszódi Pál: És lemondasz, ha igaz lesz? Mondjál le, jelentsd ki!)

Ebben a kampányban, képviselő úr, leginkább önök fenyegetőznek, önök azok, akik ezerforintos vizitdíjjal és sokfajta egyéb szellemes ötlettel ijesztgetik az embereket. Hozzáteszem, például avval is, hogy tandíj lesz már az általános iskolában is - ezt is hallottam, hogy evvel is kampányolnak. Képviselő úr, az a baj, hogy bizony ezeknek a híreknek elég könnyű utánajárni. Többek között az ön által említett ügynek - ma már volt róla szó a parlamentben, de örömmel elismétlem újra - az a valóságalapja, hogy van egy felsőoktatási kerekasztal, ahol ott ül a felsőoktatás összes fontos szereplője, s ahol természetesen mindenki tehet javaslatokat. Tettek ilyet a hallgatók, tettek ilyet a rektorok, érkeztek egyéb tapasztalatokból származó javaslatok is. Azt tudom mondani, hogy nekünk az a dolgunk, hogy ezt megismertessük a kerekasztal szereplőivel. Hozzáteszem, sem a rektorok, sem a hallgatók nem tettek számítással alátámasztott, komolyan tárgyalható javaslatot. Majd ha lesz ilyen, akkor ezt meg fogjuk tárgyalni.

Mi ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy a hallgatók által fizetett fejlesztési részhozzájárulás jelenlegi rendszere egy igazságos, a felsőoktatás fejlődését, a minőségét szolgáló rendszer. Azt reméljük, hogy az állampolgárok nemmel fognak szavazni a népszavazáson, hiszen nem kívánnak más helyett érdemtelenül fizetni. Ennek következtében mi csak olyan változást fogunk támogatni a felsőoktatásban, amely jobb szociális ellátást, nagyobb kedvezményeket és ugyanakkor erősebben minőségelvű rendszert teremt a felsőoktatásban. Ma nem látunk ilyet, ezért ragaszkodunk a jelenleg törvénybe foglalt eredeti elképzeléshez.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 159 2008.02.25. 1:08  150-159

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Amit most a képviselő úr fölvetett, valóban egy nagyon komoly kérdés, és ugyan megkövetem az előbbi, talán személyeskedő megjegyzésért, de mégiscsak azt mondom, talán azt sikerült elérni, hogy visszatérjünk arra, hogy érdemi kérdésekről beszéljünk. Mert igaza van a képviselő úrnak, bizony költeni kell arra, hogy az országban a felsőoktatásban a tehetséges diákok is lehetőséghez jussanak, költeni kell arra, hogy a szegényebb sorsú diákok is lehetőséghez jussanak. Csak mi azt mondjuk, hogy ezt az állami forrást úgy kell fölhasználni, hogy oda jusson, ahova szánjuk. Ezt a forrást úgy kell fölhasználni, hogy a szegényebb diáknak jusson belőle több, és annak a diáknak jusson belőle több, aki jobban teljesít, aki jobb minőséget nyújt. A FER rendszere, együtt avval az új ösztöndíjrendszerrel és szociális juttatási rendszerrel, amit bevezettünk, éppen ezt biztosítja.

Így azt kérem a képviselő úrtól, beszéljünk arról, hogy hogyan kell ezt a rendszert javítani, ha javítani kell, de kérem önöket, hogy ne fenyegetőzzenek. (Pánczél Károly: Hazudtál másfél évvel ezelőtt. Ennyi.) Kérem, nyugtassa meg Orbán Viktort is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy az ő annyira szerény jövedelme is elég lesz ahhoz, hogy tehetséges gyermekeit taníttassa.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)