Felszólalás adatai

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Halmai Zsuzsa képviselő asszony és Bebes István képviselő úr hozzászólása mindenképpen módot és okot is ad arra, hogy a részletes vita szabályai szerint néhány módosító indítványról és ezek hátteréről, összefüggéseiről szóljunk. Először is fontos alapvetés, és örülök, hogy ebben a Ház két oldala egyetért, hogy a kistérségi társulások létrejöttének célja az, hogy színvonalasabb szolgáltatásokat nyújtsunk, hogy ezért hozták létre a települések a kistérségi társulásokat. Az is fontos, és ezt is mutatta mindkét hozzászólás, hogy ma már a kistérségi társulási együttműködés az oktatás és a kultúra területén is természetes létformája a településeknek, az ország különböző térségeinek. Hiszen éppen ezért vitatkozunk arról, hogy milyen szabályokkal lehet a kistérségi társulások működését ösztönző forrásokat eljuttatni az intézményekhez, a településekhez.

Mondjuk el, fontos hangsúlyozni, hogy itt többlettámogatásokról van szó. Itt olyan ösztönző támogatásokról van szó, amelyeknek az a céljuk, hogy a térségi ellátásszervezésen keresztül több forrást juttassanak adott célokra, több forrást juttassanak annak érdekében, hogy jobb kulturális szolgáltatások vagy éppen jobb iskolák, jobb oktatás működjön ezekben a térségekben. Éppen ezért, amikor a részletszabályokról beszélgetünk, amikor az egyes módosító indítványokat, például Bebes képviselő úrnak vagy éppen Papp József képviselő úrnak az oktatási szabályokat, az oktatási támogatások igénybevételével kapcsolatos szabályokat érintő módosítóiról beszélünk, vagy amikor összevetjük Halász képviselő úr és Halmai Zsuzsa képviselő asszony által a mozgókönyvtári rendszerre benyújtott módosító indítványokat, akkor azt kell elsősorban mérlegelnünk, hogy mi az a megoldás, mi az a fajta szabály, amelyik jobb feladatellátást, jobb szolgáltatást nyújt a településen élő emberek számára.

Ugyanakkor azt mindenképpen fontos megemlíteni, és egyetértek azzal, amit Bebes képviselő úr mondott, hogy kialakult egy kistérségi feladatellátási rendszer, működnek intézményfenntartó társulások, működnek kiépített könyvtári rendszerek, működnek kiépített szolgáltató rendszerek. Ebbe a rendszerbe belenyúlni, ebbe a rendszerbe új feltételeket bevezetni csak nagy óvatossággal, hosszú távon lehet és érdemes, hiszen egyébként nem a kívánt célt érheti el a törvényalkotó.

(14.10)

Ahelyett, hogy jobb szolgáltatást, erősebb együttműködést teremtenénk, valóban az a helyzet állhat elő, amiről képviselő úr is beszélt, hogy feszültség keletkezik a kistérségen belül, adott esetben egy működő közös szolgáltatás is szétesik azért, mert a részvevők nem érzik úgy, hogy számukra ez megfelelő megoldást kínál. Ezért azt javaslom, hogy miközben ezek közül a módosító indítványok közül - legalábbis ami az oktatásfinanszírozást illeti - egyik sem tűnik úgy, hogy megfelelően rendezi a problémát, nézzük meg, hogy pontosan mik azok a megfejtések, mik azok a megoldások, amelyek egyrészt védik a kialakult társulásokat, másrészt abba az irányba hatnak, abba az irányba mozdítják el ezt a rendszert, hogy javuló szolgáltatások legyenek. Nagyon remélem, hogy fogunk ilyen megoldásokat találni. Szerencsére ezek második körös módosító indítványok, hiszen nem igényelnek a forrásrendszeren belüli átcsoportosítást. Remélem, hogy fogunk közösen jobb megoldásokat találni, mint a beterjesztett törvényjavaslatban szereplő megoldások.

Két témakört még mindenképpen szeretnék megemlíteni, amelyekre megoldásokat kell keresnünk. Az egyik a Tatai-Tóth András képviselő úr által benyújtott 32. számú módosító indítványban szereplő javaslat, amelyik a közoktatási alapnormatívának egy korrekcióját tartalmazza annak érdekében, hogy ez a normatívaösszeg legalább nominálisan ne csökkenjen. Mert bár akár a kistérségi normatívánál, akár az alapnormatívánál igaz az, hogy a kormánynak nincs más szándéka, mint a 13. havi jövedelem fedezetének a kiemelése a pénzügyi szükséghelyzet miatt a munkahelyek védelme érdekében, mégiscsak szerencsés lenne, ha találnánk olyan forrásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az oktatási normatíváknál legalább nominális értelemben ne következzen be csökkenés, vagy minél kisebb csökkenés következzen be, hiszen figyelembe kell venni azt is, hogy a fenntartók nincsenek könnyű helyzetben, amikor intézményeket finanszíroznak. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy erre a jelenleginél jobb forrást kell találni, az nem szerencsés, ha az előadó-művészeti törvényre beállított forrásokból kell elvenni, hiszen az egy másik nagyon fontos igényt, a színházak, a művészegyüttesek, a zenekarok fenntartásához szükséges jobb finanszírozási rendszer kiépítését szolgálja.

Még egy témáról érdemes beszélni, a korai fejlesztés ügyéről. Képviselőtársaimhoz bizonyára eljutott a korai fejlesztés szervezetei által benyújtott petíció, amelyben ezek a szervezetek szintén a finanszírozási szabályok módosítását kérik. Pénteken tárgyaltam ezekkel a szervezetekkel, és úgy látjuk, lesz olyan megoldás, amelyik a korai fejlesztő szervezetek számára a benyújtott törvényjavaslatnál jobb feltételeket, az ellátás igényeihez jobban kapcsolódó feltételeket kínál, ugyanakkor a költségvetés jelenlegi keretei között is finanszírozható és megvalósítható.

Végül hadd beszéljek még egy ellentmondásról. Néha úgy tűnik, hogy képviselőtársaink - hogy fogalmazzak precízen? - nem mindig mérik fel azt, hogy ha egy jó cél érdekében forrásokat használnak föl, akkor ezeket a forrásokat honnan veszik el. Ennek nagyon jó példája a 71. számú, Mikola István képviselőtársunk által benyújtott módosító indítvány, a Balog képviselőtársunk által benyújtott 156. és 157. számú módosító indítvány vagy a Jakab István képviselőtársunk által benyújtott 135. számú módosító indítvány. Ez a három módosítóindítvány-csomag ugyanarra a forrásra, a közkultúra forrására támaszkodik, onnan vonja el a forrásokat, egyébként fontos célok, az egészségügy, az egyházak vagy a mezőgazdaság támogatása érdekében. No de eltekintve attól az apróságtól, hogy a matematika szabályai szerint egy forrást nem lehet háromszor elvenni és felhasználni - itt ez történik, képviselőtársaink háromszor használják fel ezt a forrást -, arról is szó van, hogy valószínűleg nem tudják, mi az a hely, ahonnan elveszik. Nem tudják, hogy a közkultúra, a közművelődési intézmények tevékenységének támogatása a Közkincs program, a Tengertánc program, a néptáncegyüttesek támogatása, új elemként az iskolai kórusok támogatása vagy éppen a művelődési házak kínálatának bővítését szolgáló forrás. Magyarán szólva: ezeknek a forrásoknak az elvonása tönkreteszi a közművelődés teljes intézményrendszerét, az amatőr együtteseket vagy éppen a művelődési házakat. Elnök úr hiába nyújt be olyan módosító indítványt, amelyik éppen művelődésiház-fejlesztésre szolgálna és erre teremtene forrásokat, ha közben képviselőtársai meg elveszik a működéshez szükséges alapvető feltételeket ugyanezektől a művelődési intézményektől. Hasonló a helyzet a Pettkó képviselő úr által benyújtott módosító indítvánnyal is, amelyik éppenséggel a halmozottan hátrányos helyzetű diákokat tanító pedagógusoktól vonna el forrást, azoktól a pedagógusoktól venne el pénzt, akik talán a magyar közoktatás legnehezebb, de legfontosabb feladatát végzik.

Azt kell mondanom, képviselőtársaim, hogy könnyű lenne költségvetést úgy csinálni, hogy csak kiadásokat tervezünk bele és bevételeket nem. Könnyű lenne költségvetést úgy csinálni, mint az egyszeri népmesei király esetében, aki akárhányszor nyúlt be a pénzes zsákba, annak az alján mindig volt még egy kicsi. De sajnos a költségvetés készítésében az a nehézség, hogy ki kell egyensúlyozni egymással a kiadásokat és a bevételeket, és bizony dönteni kell. Nem lehet az egyik terület problémáját a másik terület rovására megoldani, mert ott legalább ugyanolyan súlyos következmények keletkezhetnek.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)