Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A bizottsági álláspontok ismertetésének a végére értünk.

8-8 perces időkeretben van lehetőség képviselői fölszólalásokra. Megadom a szót Kis Zoltánnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének. Parancsoljon!

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Előrebocsátom: a Szabad Demokraták Szövetsége ezt a törvénymódosító javaslatot nem támogatja, és kéri az előterjesztőket, hogy ezt vonják vissza. Most pedig az indokokat is elkezdem sorolni.

Az első: a Belügyminisztérium koordinációjában jelen pillanatban közigazgatási egyeztetés alatt van a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény átfogó módosítása, tehát szerencsésebb lenne nem kiemelve egy-egy részfeladatot, módosító indítványokkal, képviselői előterjesztésben az Országgyűlés munkáját terhelni, hanem együttesen, átfogóan vizsgálni ezt. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a közigazgatási eljárásról és szolgáltatásról szóló törvény hatálybalépése ez év második felében, illetve jövő év januártól esedékes, és már az asztalunkon van a belügyminiszter asszony előterjesztésében az a kiegészítő rendelkezés, amely számos törvényt módosítva a közigazgatási eljárás szabályait átfogóan rendezi, és a végrehajtási rendszert egységessé teszi. Tehát Magyarországon a következő évtől egy teljesen új közigazgatási rendszerben kell dolgozni azoknak is, akik eddig ezt csinálták, ezzel foglalkoztak, és megfelelő gyakorlatuk volt. Ebben a rendszerben nemhogy lazítani kell a feltételeket, hanem szigorítani, hogy kik milyen beosztásban és hogyan dolgozhatnak, különös tekintettel a jegyző személyére, aki egy apparátus irányítójaként nem mindegy, hogy a közigazgatás mely területén és hogyan szerzett gyakorlatot, valamint a korábbi joganyaggal és a jövőben hatályba lépő új eljárásjoggal milyen viszonyban van.

A következő érv: maguk az előterjesztők is jelezték itt, hogy sem az önkormányzati szövetségekkel, sem a jegyzői kamarával ezen módosító indítványokat nem egyeztették. Nos, a jogalkotásról szóló törvény, úgy gondolom, ez irányban egyértelműen rendelkezik, és számos példa volt arra, én is emlékszem saját államtitkár koromból, amikor egy-egy előkészített törvényt azért kellett visszavonnunk átmenetileg, hogy az előzetes egyeztetéseket elvégezzük. Ez a szövetkezeti törvény volt, FM-államtitkár voltam akkor 1997-ben, az érdekszövetségekkel nem egyeztettünk előre. Ez a szövetkezeti törvény visszament, egyeztetés, újra jött a Ház elé. Presztízsprobléma, de ezt meg kell tudni oldani, és önkritikával kell viseltetni. Ha nem várható el a kormánytól, hogy a jogalkotási törvénnyel szemben ne nyújtson be ilyen jellegű indítványokat, akkor gondolom, hogy ez az Országgyűlés megválasztott képviselőinek is alapvető feladata, és ezt meg kell hogy tegyék. Az utóbb beszerzett hozzájárulások egyébként nem pótolják ezt az eljárási hibát. Vannak nyilvánvalóan jó szándékú indítványok is itt megfogalmazva, amelyek a díjazásra és a körjegyzőség működtetésére vonatkoznak. Úgy gondolom, hogy ezek abban az indítványban, amely előttünk lesz majd a következő hetekben a kormány előterjesztésében, megfelelően kezelésre kerülnek.

Kosztolányi képviselő úr említette, hogy ez talán egy precedens jellegű előterjesztés, mert hiszen van az országban egy-két helyen olyan probléma, ahol a jegyző szakmai gyakorlata, illetve szakmai fölkészültsége a jelenlegi előírásoknak nem felel meg, és ehhez próbálunk törvényt igazítani. Idéznék az akkori belügyminisztériumi közigazgatási államtitkár úr, dr. Szilvásy György leveléből, aki egyértelműen leírja, hogy a minisztérium álláspontja, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 8. §-a szerint a jegyzői kinevezés egyik kötelező feltétele az, hogy az érintett legalább kétévi közigazgatási gyakorlattal rendelkezzen. Az ilyen gyakorlatokat csak a Ktv. szervi hatálya alá tartozó szerveknél lehet megszerezni, nem véletlenül, azért, mert egy speciális igazgatási területen dolgoznak. Ez a hatályos törvény, amelynek alapján ha egy jegyző kinevezése megtörténik, és arra törvényességi észrevételt tesz a megyei közigazgatási hivatal a hatályos törvények alapján teljes joggal, akkor talán nem célszerű azt nyilatkozni a bizottsági ülésen, kedves Tóth képviselő úr, hogy a közgyűlés megvizsgálta ezt a törvényességi észrevételt, és azt mondta, hogy köszöni szépen, de ezt nem fogadja el. Tehát nem gondolom, hogy a jogállamban bárkinek is, kiváltképp országgyűlési képviselőnek egy közigazgatási szerv jogszabályok alapján megfogalmazott kifogására azt kell mondani, hogy azt mond a szerv, amit akar, a közgyűlés meg emígy dönt. Ha úgy gondoljuk, hogy tényleg jogállamban élünk, és 15 éve már az alkotmány ezt valahogy deklarálja, akkor ezeknek a szerveknek a demokratikus jogállamiságban betöltött szerepét, illetve azok döntéseit megkérdőjelezni nem célszerű; bár mondjuk, 1983-ban velem szemben ezt megtették - mondjuk, nem volt érdekes, mert akkor más jogállamisági alapelvek és normatívák érvényesültek. Nem szeretném ezt az időszakot visszasírni, és nem szeretném a törvényhozásban precedens rendszerrel látni azokat az indítványokat, amelyek egy helyi ügy adott kezeléséhez nyújtanak segítséget, még egyszer hangsúlyozom: úgy, hogy ennek a célja és az elkövetkezendő feladatok követelményrendszere köszönő viszonyban sincsenek, mert most a jegyzőknek nemhogy kevesebb, hanem több és szigorúbban ellenőrzött szakmai gyakorlatot kell megkövetelni, méghozzá úgy, hogy ez a közigazgatás adott speciális területén történjen, ahol ők a munkájukat folytatják és folytatni kívánják.

A jegyzőhiánnyal kapcsolatban fölvetődött Balsay képviselő úr információhiánya, hogy van-e jegyzőhiány. Nincsen jegyzőhiány, mert tudok olyan kistelepülésről, ahol most hirdettek jegyzői állást, 14 darab pályázó van, és éles versenyben futnak, mert ha tetszik, ha nem, bizony a jogászi pályán már egy elég szép kis túlképzés alakult ki, és mindenkit nem tud eltartani az ügyvédi pálya sem. Azzal meg teljesen egyetértek, amit Kosztolányi úr mondott, hogy 23 hónapot szerzünk itt, egyet ott, és akkor megjön a 24 hónap. Talán, ha egy szakvizsgához a háromévi jogi gyakorlatot megkövetelik, és akkor még csak egy szakmailag végzett jogász és nem vezető jogász vagy tisztségben lévő jogász, hanem csak egy jogász, akinek szakvizsgája van, akkor azt gondolom, hogy egy jegyzői feladat ellátásához nyugodtan elő lehetne írni a hároméves közigazgatási gyakorlatot, úgy, hogy az az állam, illetve a közigazgatás speciális területén kerüljön megszerzésre; mert ez biztosítja az állampolgárok megfelelő kiszolgálását, mert most már szolgáltató közigazgatásról beszélünk; biztosítja a közszolgálatok és a közszolgálatiság jogszerű működését, és nem utolsósorban a törvényes garanciáit is.

Erre nézve egyébként, amennyiben az előterjesztők nem vonják vissza az indítványukat, mi egy módosító indítványt megfogalmaztunk, amelyben kérjük, hogy a jelenleg a Ktv.-ben hatályos feltételek, illetve szakmai szabályok maradjanak meg, és ennek hatálya addig mindenféleképpen maradjon, amíg a kormány előterjesztésében az átfogó köztisztviselői törvény módosítására nem kerül sor.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok és az SZDSZ soraiból.)

(14.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Tóth Károlynak, a Szocialista Párt képviselőjének, nyolcperces időkeretben. Parancsoljon!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Kosztolányi Képviselőtársam! Amikor matematikát tanítottam, ki volt írva az osztályteremben a következő, kérem, hogy fogadja meg: “Az ember, tudjuk, gúnnyal arra támad, mit meg nem ért.ö

Amit ön is és Kis Zoltán képviselőtársam is nehezményez, az nincs benne, és nem ebben a javaslatban van benne. Az, hogy a rendszerváltás előtt és a rendszerváltás után is nem folyamatosan lehetett szerezni ilyen gyakorlatot, és ma bárki jegyző lehet Magyarországon, ebben semmilyen változtatás nincs. Kis Zoltán úr, ez abban az időszakban született, amikor önnek komoly behatása volt, ott volt kormányülésen és másutt. Akkor is érvényes volt. Ebben semmiféle szigorítás nem történt. Az én javaslatom nem gyengíti ezt a követelményt. Ma sincs előírva - tessék elolvasni a törvényt -, hogy nem szakadhat meg a jogviszonya. Ebben semmilyen változtatás nincs.

A második. Képviselőtársam, szeretném önnek mondani, hogy a közgyűlések felé - ön legalább annyira kell hogy tudja, mint én - a közigazgatási hivatalok számtalan ügyben fogalmaznak meg törvényességi észrevételt. A jogállamiság azt jelenti, hogy a közgyűlés megvitatja, érdemben megtárgyalja ezt a törvényességi észrevételt, és kétféle választ tud rá adni. Az egyik válasz, hogy a közgyűlés megváltoztatja az adott rendeletét, a másik válasz, hogy nem változtatja meg, és akkor a közigazgatási hivatalnak van további törvényességi joga.

Nem az a jogállam, hogy ha egy hivatal mond valamit, képviselőtársam, nem az a jogállam, jó lenne megtanulni, hogy nem az a jogállam, ha mond egy hivatalvezető valamit, akkor egy képviselő-testület, egy választott testület csak meghajthatja a fejét, hanem fönntarthatja az álláspontját. Ez jogállami! Békéscsabán és az országban másutt is számtalan ügyben fönntartották a képviselő-testületek az álláspontjukat, és vagy elfogadta a közighivatal vezetője, vagy bírósághoz fordult és eldőlt. Ez a jogállam, képviselő úr, és nem az, hogy a képviselő-testületnek nem lehet ellenvéleménye, mert mondott valamit egy hivatalnok.

A következő a jogbiztonság. Szeretném mindannyiuk figyelmét felhívni arra, hogy ma az országban többen töltenek be - huszonegynéhány, huszonhárom fő tölt be - jegyzői állást, aki korábban azon a területen dolgozott, amelyről a javaslat szól: hivatásos szolgálati jogviszonyban. Tehát 23 rendőr jegyző van Magyarországon. Egyik esetben egy éven belül így foglalt állást az illetékes, ön által mindenhatónak tekintett - ez nem jogállam! - közighivatal-vezető; lásd Szolnok megye, ahonnan ön való, ott azt mondta, hogy minden további nélkül lehet, a másikban azt mondta, hogy kétséges. Ez nem jogbiztonság!

De az sem jogbiztonság, képviselőtársaim, hogy ma kétféle módon lehet jogi szakvizsgát tenni ebben az országban. Az egyik mód a jogi szakvizsgához, hogy egy ügyvéd, egy ügyvédi iroda mellett dolgozik valaki három évet. A másik, hogy közigazgatási gyakorlatot igazolnak le, és ezért elmehet jogi szakvizsgát tenni.

Képviselőtársaim, ma - szerencsére, hál’ istennek teljesen egyetértek vele - Magyarországon minden olyan rendőr, aki elvégezte a jogi egyetemet, és jelentkezik jogi szakvizsgára, megkapja a munkahelyéről, a rendőrségtől azt az igazolást, hogy megvan a megfelelő kétéves közigazgatási gyakorlata, és jogi szakvizsgát tehet anélkül, hogy ott kellene hagynia a munkahelyét, és elmenni három évig valamelyik ügyvédi irodába dolgozni.

Itt nincs jogbiztonság, képviselő urak, hogy egyszer kiadom a papírt, máskor nem adom ki! Csak zárójelben mondom, mert erre többet nem érdemes fordítani: az meg végképp komolytalan, képviselőtársam - már majdnem azt mondtam, hogy agyrém -, hogy volna Békéscsabán jegyzőügy. Nincs! Békéscsabán választott a testület egy jegyzőt, az ön padtársai, együttesen, közösen, sokan, nem csak MSZP-sek, választottak egy jegyzőt, volt egy észrevétele a hivatalnak; a közgyűlés megvizsgálta a hivatal észrevételét, és azt mondta, köszönjük szépen. Nem! Békéscsabának van jegyzője, meg van választva, teszi a dolgát, emiatt nem kell törvényt fogalmazni. Azért kell, mert kiderült, hogy súlyosan hibás a gyakorlat.

És képviselő úr, ön azt mondta, hogy nem enged gyengíteni a mostani szigorú feltételeken, mert az megengedhetetlen. Szeretném önnek a figyelmét felhívni, hogy mostanában a következő helyeken is megszerezhető az a gyakorlat, amit ön nem engedne meg rendőrnek: Magyar Űrkutatási Hivatal - bármikor megszerezheti! Ugye, éjjel-nappal aktív kapcsolata van az önkormányzattal… Mondok másikat önnek, bár ez közelebb áll a szívéhez: magyar takarmány-ellenőrzési hivatal. Az ott dolgozó jogász minden további nélkül megszerzi a közigazgatási gyakorlatot, és ezt ön nem nehezményezi, pedig az már érvényes. Azt mondja, hogy olyan módosítót ad be, hogy ne enyhítsünk ezen a feltételen. Az UNESCO Bizottság magyar testülete mellett működik egy szakapparátus, aki ott dolgozik, megszerezheti. Ugye, éjjel-nappal aktív kapcsolatban van az önkormányzattal? Mondok mást a saját és a képviselő úr szakterületéről. A Magyar Honvédség Légügyi Hivatalának munkatársa minden további nélkül - ha egyébként van jogi végzettsége - lehet jegyző, és megszerzi a kétéves gyakorlatot. Nézze meg a rendeleteket! Ugye, éjjel-nappal aktív kapcsolatban vannak az önkormányzattal?

Ehhez képest azt állítom, hogy egyrészt a jogbiztonságot segíti, ha elfogadják az én javaslatomat, másrészt olyan emberek kerülhetnek az önkormányzat élére a hivatal vezetőjeként, jegyzőként, akik valódi kapcsolattal rendelkeznek az önkormányzattal, a közigazgatással azokhoz képest, amit önnek felsoroltam. Ha megkérdezi, azt fogják mondani telefonon is, hogy jól idéztem a határozatból.

Képviselőtársaim! Ezek a rendőrség városi, megyei vezetői az elmúlt években is rendszeresen aktív közigazgatási feladatokat láttak el. Néhány évvel ezelőtt például még ők intézték a teljes okmányirodát, az útlevéltől kezdve a személyi igazolvány kiadásán át számtalan közigazgatási határozatot, döntést hoznak ma is. Ma is, kivétel a büntetőeljárási ügyekben, közigazgatási határozatokat hoznak. Tessék megnézni!

Az ő gyakorlatukat kizárja? Azt mondja, hogy ez megengedhetetlenül gyenge, semmi, alkalmatlan? Bezzeg ha valaki az Űrkutatási Hivatalban dolgozik, az igen? Ha valaki a takarmány-ellenőrzési hivatalban dolgozik, az igen? Ha valaki a Honvédség Légügyi Ellenőrző Hivatalában dolgozik, az igen? Ott meg lehet szerezni az önkormányzati gyakorlatot, csak ott nem, akik minden évben beszámolnak az önkormányzatnál, napi az együttműködésük az önkormányzattal?

Befejezésül, képviselő urak, de leginkább önnek mondom, Kis úr: ha valaki ma dolgozna két évet az önkormányzati hivatalok mellett működő városüzemeltetési irodánál, városellenőrként, közterület-ellenőrként (Dr. Kovács Zoltán: Közterület-felügyelőnek hívják egyébként.), az megszerzi a gyakorlatot, ugye? Mert megszerzés ez lehetne.

Gondolja át az álláspontját, és kérem, hogy támogassák a javaslatot!

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Kis Zoltán, a Szabad Demokraták Szövetségétől.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Ha már ennyire közel áll hozzám a takarmánykutató intézet Tóth képviselő úr szavai szerint; valóban, államtitkár koromban jártam ott, de jogász lévén ennek belső ügyeit nem ismerem. Pont az ellenkezőjét mondom: szigorítani kell. Sem a takarmánykutató, sem az űrkutató, sem a rendőr, sem a határőr, se a vám- és pénzügyőr, hanem a közigazgatás területén, a szakmai, önkormányzati közigazgatásban megszerzett gyakorlatot akarjuk elérni. Ön most még nyit, mert az eddigi űrkutatáshoz, takarmánykutatáshoz még behozza többletként a hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött időt is mint megszerezhető gyakorlati időt.

Ha egyetértünk a szigorítással, márpedig ön ezt mondja - és engem vádol azzal, hogy nyitni akarok -, akkor egyezzünk meg abban, hogy sem az űrkutatásban, sem a rendőrségnél, sem a határőrségnél szerzett gyakorlat nem megfelelő jegyző esetében - jegyző esetében! Ez persze nem zárja ki, hogy a közigazgatás speciális területein jogi végzettséggel miért ne helyezkedhetne el.

Árulja el nekem, hogy kérem szépen, ha az önkormányzat keres - mit tudom én - vagyongazdálkodási osztályvezetőt, és közigazgatási gyakorlatot írnak elő neki, azt hol szerezte meg. Nyilvánvalóan be lehet számítani mindazon területeket - álláspontunk szerint -, mint ami jelenleg is működik, és amire ön is hivatkozik. De a jegyzőnél mint az apparátus speciális vezetőjénél ott kell ezeket a szigorú szabályokat úgy lekorlátozni, hogy esetükben a korábban megszerzett gyakorlati időt csak az önkormányzati közigazgatás területén megszerzett időként vehessük figyelembe.

(15.00)

Ez az, amiről én beszélek, és ez az, amit úgy tűnik, hogy talán egy kicsit nem értünk, és talán vehemensebben is reagálunk bizonyos megjegyzésekre, mint ahogy azt a korábbi időkben megszoktuk, de így szép az élet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Keller László, az MSZP képviselője.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy másik megközelítést ajánlok Kis Zoltán képviselő úrnak: a jelenleg hatályos törvényt nézze meg. A jegyzőkre vonatkozóan ma sem előírás az, hogy közigazgatási szervnél kell a kétéves közigazgatási gyakorlatot megszerezni. A jegyzők esetében ez nem igaz.

A főjegyzőknél ugyanabban a paragrafusban (Dr. Kis Zoltán közbeszólása.) előírás az, hogy közigazgatási szervnél kell megszerezni a kétéves gyakorlatot. A 72. §, amelyre én utaltam, az pedig utal arra, hogy közigazgatási szervnél kell megszerezni ezt a gyakorlatot. A jegyzők esetében egy teljes ellentmondás áll fenn. Tehát itt arról van szó... (Dr. Kis Zoltán közbeszólása.) De, tisztelt képviselő úr, korábban az volt a hatályos törvény, hogy a jegyzők esetében is a közigazgatási szervnél kellett a kétéves gyakorlatot megszerezni. Ez időközben megváltozott. De a 72. § nem ment utána a változásnak, és ezért kialakult az a helyzet, amire Tóth Károly képviselő úr utalt.

Tehát itt nem arról van szó, hogy itt bárki rendőrt, akárkit akar behozni a rendszerbe, hanem arról van szó, hogy van egy olyan törvényünk, amelyben észleltük azt egy probléma kapcsán, hogy a törvény nem egyértelmű, nem egzakt, nem lehet normálisan alkalmazni. Arra teszünk javaslatot, hogy ami nem sokkal ezelőtt volt az Országgyűlésnek a szándéka, hogy a jegyzők esetében ne írja elő azt, hogy a közszolgálati jogviszonyt hol kell megszerezni, vagyis hogy itt volt egy korábbi módosítás, az a módosítás menjen át a 72. §-on is, és ha már így van, akkor a főjegyzők esetében is legyen szinkronban a korábbi országgyűlési döntéssel ez a törvény. Erről szól. Semmiféle sandaságot nem kellene mögé gondolni. Egyszerűen nem egyértelmű a törvény, a jogalkalmazókat pedig segíteni kell azzal nekünk, törvényalkotóknak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy egyértelmű legyen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Kovács Zoltán, a Fidesz képviselője, 8 perces időkeretben. Parancsoljon!

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A közelmúltban egy “bö betűs településsel kapcsolatosan hasonló körben írtak alá egyéni képviselői önálló indítványt a jelen lévő képviselők közül néhányan, azt úgy hívták, hogy “lex Böhönyeö, a várossá nyilvánítással kapcsolatos szabályokat kívánták hasonló módon megváltoztatni. Még mindig csak a “bö betűnél tartunk, itt most “lex Békéscsabárólö van szó, a békéscsabai jegyzőproblémát akarják a képviselőtársak hasonló módon megoldani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök célja, ezzel ellentétben, amit Keller László képviselőtársam mondott, nem a rendcsinálás, hanem éppen a káosz fokozása. Önök nyitnak - ellentétben azzal, ami az én álláspontomhoz közel van, Kis Zoltán álláspontja; valóban rendet kell tenni, megfelelő szabályokat kell hozni, hogy ne legyenek anomáliák ebben a kérdésben, de ez alapvetően a szigorítás irányába kell hogy hasson, megmondom, hogy miért.

A polgári kormány kialakította a köztisztviselői életpályamodellt. Általában egy köztisztviselői életpálya csúcsa - mondjuk, ha nem főhatósághoz kerülnek - a jegyzői vagy főjegyzői poszt. Ehhez végig kell járni a ranglétrát, megfelelő időt kell eltölteni a közigazgatásban, és akkor lehet odakerülni. Valóban nem helyes az egyébként, hogy űrkutató hivataltól vagy egyebektől már eddig is bekerültek ebbe a rendszerbe, ez valóban mutatja a törvény anomáliáit. Ezeket valóban ki kell igazítani.

De hogy a történet elejére menjek, önök sem tudták egyébként, hogy mit akarnak ezzel a törvényjavaslattal, hiszen három darabot nyújtottak be belőle. A három törvényjavaslatból végül egy szintetizált javaslat április 21-én bekerült aztán a tisztelt Ház elé - volt itt korábban egy április 14-i, 13-i és még sorolhatnám, milyen dátummal. Maguk az előterjesztők is nehezen igazodtak ki a bizottsági ülésen, hogy most éppen melyik előterjesztésről beszélünk.

De ez a múlt. Most végül is egy javaslat van előttünk, amelynek vannak egyébként előremutató paragrafusai. A magam részéről és részünkről is tudjuk támogatni az alapilletmény, az illetménypótlék vonatkozásában előremutató lépéseket. Lehet, hogy azt is egységes szinten kellene kezelni, miközben egyik százalékos elemet emelik 10 százalékkal, a másikat nem csökkentik ugyanúgy 10 százalékkal, mint ahogy korábban egységes volt az emelés, illetve a csökkentés mértéke. Végig kellene gondolni ezt is, tisztelt képviselőtársak.

A másik, hogy azt gondolom, a kormány álláspontját nem ismertük, de mégis tudjuk, hogy mi a kormány álláspontja. Itt nem hallottuk az államtitkár úrtól, nem kívánt hozzászólni. Vélhetően a kormány álláspontja megegyezik a közigazgatási hivatal vezetőjének álláspontjával, hiszen a közigazgatási hivatal vezetője a Belügyminisztérium meghosszabbított karja, mint dekoncentrált szerv az a feladata egyébként, hogy a törvényességi észrevételt megtegye. Való igaz egyébként, hogy nem minden esetben áll helyt az a törvényességi észrevétel, amit tesznek a közigazgatási hivatalvezetők, a bíróság mint független szervezet eldönti e vonatkozásban, hogy kinek van egyébként igaza, az önkormányzatnak vagy a közigazgatási hivatal vezetőjének.

Azt azonban szíves figyelmébe ajánlanám a kormánypárti oldalnak egyébként, ha eredményre akarnak jutni ebben a kérdéskörben, hogy jó lenne komplex módon kezelni ezt az egész jegyzői kérdéskört, valóban egy szintre hozni a főjegyzői és a jegyzői közigazgatási gyakorlatot, és lehetne még sorolni az ezzel kapcsolatos kritériumokat. Mint tudjuk, a Belügyminisztériumban folyik egy törvény-előkészítő munka. Jó lenne ismerni ennek az eredményét. Jó lenne az érdekeltekkel, az önkormányzati szövetségekkel ezt megismertetni, és akkor nem ilyen módon, ad hoc jelleggel kerülnének be egy-egy helyi speciális, mondhatnám azt is, parciális probléma megoldására törvényjavaslatok.

Ez így nem megfelelő törvényalkotás. Elhiszem egyébként, hogy kevés törvényjavaslat van a Ház előtt, mert a kormány nem dolgozik, ezért aztán elő kell venni innen-onnan képviselői önálló indítványokat, hogy mégiscsak dolgozzunk valamit itt délután három órakor, noha ma 20 óráig volt tervezve az ülés - igaz, kibeszélhetjük 20 óráig, ha van a képviselőtársaknak energiája és kedve a mai délutánt meghosszabbítani az estébe -, de úgy gondolom, hogy nem így kellene egy-egy törvényjavaslatot behozni a Ház elé.

A javaslattal kapcsolatosan, mint ahogy már mondtam, a 45. § vonatkozásában valóban a kistérségi társulás vagy a székhelyközponti jegyzők feladata rendkívüli módon megnövekedett. Ezek díjazását, illetve az elismerését anyagiakban is meg kell tenni. Az valóban vita kérdése lehet, amire itt a képviselőtársak már utaltak, hogy azt adott esetben a polgármesternek kell-e megtenni vagy a képviselő-testületnek; a képviselő-testület írja-e elő a teljesítménykövetelményeket és értékelje a jegyző vonatkozásában, vagy maga a polgármester, és arról majd tájékoztatja a jegyzőt. Ez is ennek a kérdéskörnek a része, hiszen nagyon fontos, hogy milyen teljesítménykövetelményeket támasztunk a jegyző elé. Hiszen a helyi végrehajtó hatalom feje a jegyző, hiszen vele, illetve az általa vezetett hivatallal találkoznak legtöbbet az állampolgárok, hiszen ott intézik ügyes-bajos ügyeiket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ha a szándék jó - és miért ne tételezném fel, hogy a szándék jó az önök részéről -, akkor ebben együtt kell dolgozni. Tegyük jobbá komplex módon a jegyzők vonatkozásában az egész törvényi környezetet; ebben, azt gondolom, partnerek vagyunk a Szabad Demokraták Szövetségével, a függetlenekkel, az MDF-fel és a Fidesz maga is. De úgy, hogy kiragadunk egy-egy elemet, amivel nem a rendteremtés irányába, hanem a kitágítás, a szélesítés, esetleg a félreérthető gyakorlat beemelésére teszünk kísérletet, azt ilyen módon mi nem tudjuk támogatni. Úgy gondolom, hogy érdemes lenne átgondolni, visszavonni ezt a törvényjavaslatot, vagy megvárni a Belügyminisztérium előterjesztését és arról vitatkozni, vagy pedig ezt, ahogy Kis Zoltán is mondta, szigorú szakmai kritériumokkal megtölteni. Ebben mi a magunk jó szándékát mindenképpen garantálni szeretnénk, rajtam keresztül is e felszólalás formájában.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Keller Lászlónak, a Szocialista Párt képviselőjének.

(15.10)

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kovács Zoltán képviselő úr megszólalására szeretnék néhány gondolattal reagálni. Azt mondja a képviselő úr, hogy nem tudtuk, mit akarunk. Pontosan tudtuk, hogy mit akarunk. Ha megnézi és összeveti, ahogy már arra utaltam az expozéban, azt a két törvényjavaslatot, amit Tóth Károly készített egyik részről, a másik részről pedig én Jauernik képviselőtársammal, a két törvényjavaslat pontosan azt tartalmazza külön-külön, amiről most tárgyalunk. De úgy ítéltük meg, hogy egyszerűbb a tárgyalás úgy, ha ezt összevonjuk. Ha megnézte volna képviselő úr, vette volna a fáradságot, hogy megnézi, mit tartalmaz az összevont törvénymódosító javaslat és a másik kettő külön, akkor rájött volna arra, hogy itt pontosan ugyanazokat a törvényi rendelkezéseket kívántuk módosítani.

Ami az illetménykiegészítés emeléséről, illetve a csökkentéséről való döntést illeti, tisztelt képviselő úr: volt egy hosszú ideje tartó gyakorlat, hogy aki a teljesítménykövetelményeket szabja, aki értékeli, annak a kezében volt az emelésről, illetve csökkentésről a döntés. Ez volt egy korábbi gyakorlat, ez megváltozott ebben az évben, és ezt a változást igazából nem vitattuk meg, valószínű, úgy ment végig a Házon, hogy érdemi vita erről nem folyt. Mi meg azt mondjuk, hogy az a kialakult gyakorlat, ami egyébként a gazdasági életben is követhető gyakorlat, hogy aki követelményeket tud szabni, az értékeljen, az ebben az esetben is igaz.

Várni persze lehet, de a feladatok sem várnak a jegyzőkre. Mi azért mondjuk azt, hogy most kell lépni, mert a feladatok is most jelentkeznek, és nem majd fél év múlva vagy egy év múlva. Úgy gondolom, mi vagyunk abban a helyzetben, hogy tudjunk változtatni, és kell változtatnunk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Zoltán, a Fidesz képviselője, kétperces felszólalásra megadom a szót.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Keller Képviselőtársam! Két dolognak örülök; az egyik az, hogy beszélő viszonyban vannak, mire ideért a Ház elé a törvényjavaslat. Egy frakcióban ülnek, külön-külön nyújtanak be törvényjavaslatot, zűrzavart okoznak a bizottsági munkában, a parlament munkájában. Jó lenne, ha beszélnének egymással, és akkor egy normális, egységes törvényjavaslatot nyújtanának be együtt, nem külön-külön két, illetve három javaslatot.

Arról nem kívánok beszélni, hogy amibe egyébként a képviselő úr belevágott, általában nem szokott sikerülni, ismerve még közpénzügyi államtitkári tevékenységét. (Keller László: Ne személyeskedj!) Ez ténykérdés, nem személyeskedés. Azt gondolom, jó lenne megtalálni a hangot a patkóban ülő más képviselőkkel is, ha valóban azt akarjuk, hogy el akarjuk ismerni a munkát. E vonatkozásokban egyébként magam is, Kis Zoltán is azt mondtuk, hogy ezt a részét támogatjuk. Oldjuk meg gyorsan, ha ezt önök is úgy látják!

A másik része ennél sokkal szélesebb körű vizsgálatot követel, bevonva a jegyzői kamarát, bevonva az önkormányzati érdekképviseleteket, és akkor nyilvánvalóan előbbre juthatnánk abban a részében is. De önöknek nem ez a céljuk. Önöknek az a céljuk, mondjuk ki őszintén, hogy Tóth Károly eladhassa ezt a kérdést Békéscsabán, hogy lám-lám, megfuttattuk a parlamentben, volt ennyi erőnk, de íme, a parlament többsége leszavazta ezt a kérdést, mi mindent megpróbáltunk, de hát ez a helyzet.

Ha ez a szándék, akkor ezzel nem jutnak messzire, tisztelt képviselőtársak. Ha valós szándékkal jöttek ide, a Házba ezzel a törvényjavaslattal, és ezzel kezdtem a felszólalásomat, hogy ezt nem kérdőjelezem meg, de a vitában egyre inkább azt látom, hogy csak erről szól a történet, akkor, azt gondolom, ez is kudarcra van ítélve.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Keller László, a szocialisták képviselője.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is azt szeretném kérni Kovács Zoltán képviselő úrtól, hogy ne személyeskedjen a megszólalásaiban. Eredményes munkát végeztem, és akkor, amikor a köztisztviselőkről szóló törvény módosításáról beszélünk, nem hiszem, hogy most a másik képviselő korábbi tevékenységének értékelésére kellene a hangsúlyt helyezni. Azt gondolom, az a korrekt, ha megmaradunk a tárgynál.

Az előző két percben nem volt időm azt elmondani, hogy a jegyzők esetében a közszolgálati jogviszony megszerzésével kapcsolatos előírás módosítása gyakorlatilag 1998. januártól érvényes. Ezek szerint '98 januárjától egyfajta lazítása történt meg a törvénynek. Azóta volt négy év Fidesz-kormány, senki nem vette észre azt, hogy nincs szinkronban adott esetben a 72. §, és az SZDSZ sem nyújtott be semmiféle kezdeményezést hat év alatt, hogy bizony ez így nincs jól, mert micsoda dolog az... (Dr. Kis Zoltán: Oldjuk meg!) Ezért kell megoldani, és mi megoldásként azt javasoljuk, hogy miután nyilván a '98-as döntés is egy megalapozott dolog volt - és már életszerű javaslatként került megfogalmazásra az, hogy jegyzők esetében, Tóth Károly képviselőtársam hosszasan elemezte, miért került ki az, hogy közigazgatási szervnél megszerzett gyakorlat számít-e -, ezt vezessük végig a törvényen.

Ez történt. Elindult a folyamat '98-ban, és most vezetjük végig a törvényen. Az önök logikája pedig az, hogy akkor csináljuk vissza a '98-as folyamatot, mi azt mondjuk, életszerűbb az, hogy a megkezdett utat most folytatni kellene ezen a területen.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Tóth Károly, a Szocialista Párt képviselője.

TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Már csak egy dolgot nem tudunk: mit jelent a szigorítás? Szigorítani kétféleképpen lehet, képviselőtársaim. Az egyik a mechanikus, amikor úgy szigorítunk, hogy kitalálunk mindenféle szabályt, leírjuk, és azt mondjuk, hogy aki a szabálynak nem felel meg, az nem lehet. A szigorítás másik része, amikor érdemi, tartalmi szempontból vizsgáljuk, és azt mondjuk, hogy az lehet, akinek érdemi, élő, eleven kapcsolata van vagy volt az önkormányzattal, és minden más egyéb feltételnek megfelel. Mondjuk, az én javaslatom a legszigorúbb szigorítást kibírja, mert kevés helyet tud mondani az önkormányzaton belüli munkán kívül, ahol olyan hihetetlenül szoros kapcsolat van az önkormányzattal, az igazgatás egészével, mint, mondjuk, egy városi és megyei rendőrkapitányságon vagy annak vezetőjeként.

Ha az én javaslatom az összes szigorítást kibírja, örömmel veszem. A szigorítás, tudja, mit nem fog kibírni? Nem fogja kibírni azokat a helyeket, amelyeket formálisan úgy tartunk nyilván, hogy közigazgatási gyakorlatnak megfelelő közszolgálati helyek. Nem akarom újra elsorolni, ezek nem bírják ki a szigorú próbát. De ha egyszer végre tartalmi szempontból vizsgáljuk - és nem formai szempontból -, érdemi szempontból vizsgáljuk, hogy valódi, eleven, élő kapcsolat van-e az önkormányzatokkal, a lakossággal, az igazgatással, tényleges igazgatási tapasztalatra, gyakorlatra tett szert az ember, és ez életkortól független, mert 35 és 40 éves korában is dönthet valaki, akkor az igenis világos.

Másrészt csak azt mondom, hogy jogbiztonság kell. Az nem lehet, hogy ha jogi szakvizsgát tesz, akkor igazoljuk, ha másnak jelentkezik, akkor nem igazoljuk. Na, ez nem jogállam, Kis úr!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Kovács Zoltánnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Az, hogy élő, eleven kapcsolata legyen az önkormányzatokkal, nem megfogható fogalom. Azt gondolom, jogász így nem fogalmazhat, ezt meg kell tölteni tartalommal. És a szigorítás adott esetben azt jelenti, gondolom, Kis Zoltán ugyanígy gondolja, ahogy én, hogy egzakt jogi nyelven megfogalmazott kritériumokat kell felállítani ahhoz, hogy ki lehet nyilvánvalóan jegyző, adott esetben főjegyző. Az Alkotmánybíróság döntése alapján egyébként szerzett jogot nem sérthet egy új törvény létrehozatala, tehát ha adott esetben kikerülnek a következő szabályozásból az űrkutatási hivatalnál lévő jogászok, a rendszerbe bekerültek, mivel megszerezték ezt a jogot, benn maradnak.

De a jövőre vonatkozóan lehet egy egzakt szabályozást elkészíteni, és az mindenkinek a javára válik, az előterjesztőkére is, a parlamentére is, és azéra is, aki ilyen munkára szeretné adni a fejét, hiszen amikor pályázik, akkor biztos lehet abban, hogy ha ezeknek a szabályoknak megfelel, jogszerűen fogadják be a pályázatát; és nem esetleg utólag közlik vele, miután elnyert egy pályázatot, netán a bíróság fogja számára egy vagy másfél év után megmondani, hogy nem felel meg az előírt feltételeknek. Ezt szeretnénk elérni, ehhez nyújtanánk mi is a magunk szellemi tőkéjével segédkezet, tisztelt képviselőtársaim. De erre ez az előterjesztés jelen formájában nem alkalmas e részében.

(15.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Kis Zoltánnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Fájlalom, hogy Tóth képviselő úr a jogállamiságból és a demokráciából próbál engem kioktatni. (Tóth Károly közbeszólására:) Igen? A '80-as években is feltételezem, hogy jobb volt, képviselő úr, éreztem a bőrömön. Hála istennek, most már nincs rá olyan ereje, hogy megtegye. Nade hát, ha személyeskedünk, talán ne menjünk el ilyen messzire! Annál is inkább, mert pontosan egyről beszélünk. Ha az egzakt szabályokat akarjuk megfogalmazni, akkor az, hogy hivatásos szolgálati viszony, annyira tág, mint amikor azt mondjuk, hogy a közigazgatás területén eltöltött, ön által már az előbb idézett űrkutatási vagy takarmányozási központ jogásza. Itt az a lényeg, hogy milyen jellegű munkát végez a közigazgatáson belül.

Hivatásos szolgálati viszonynak számít-e egy harckocsizó dandárparancsnoki beosztás? Feltételezem, hogy annak. Hivatásos szolgálati viszonyban vagyok, őrnagyi rendfokozatban, a jogi egyetemet elvégzem, és a hadtápfőnökségen, mondjuk, jogi munkakörben mint harckocsizó dandár a GH-ügyek alapján kötögetem a szerződést, megrendelek ezt, azt, amazt. Mi tiltja az önök módosítása alapján… (Tóth Károly: Nem vonatkozik rá, az más jogi személy.) Az nem hivatásos szolgálati, jó.

Akkor, mondjuk, a rendőrségen dolgozom, mert már csak a rendőrökre vonatkozik. Nem is feltételeztük eddig, de ezek szerint a rendőrökre vonatkozik ez a módosító indítvány. Ha a rendőrségnél dolgozom mint közlekedésirányító rendőr, és közben elvégzem levelezőn a jogi egyetemet - ez egy nagyon dicséretes dolog -, majd bekerülök az irodára, ahol az a dolgom, hogy az adott rendőrkapitányság közbeszerzési ügyeit intézzem, mert jogi végzettségem van, és ez egy jogi munkakör, beszerzem a tollat, a papírt, a ceruzát, a lőszert, amit kell, megkötöm a szerződéseket, ez viszont akkor az önök módosítása szerint már megfelelő ahhoz, hogy jegyzői beosztásba kerüljek.

Ezeket kéne megbeszélni, nem egymással szemben jogállamiságról kioktató előadásokat tartani.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Jauernik Istvánnak, az MSZP képviselőjének.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Szerettem volna először a normál hozzászólásomat elmondani, de most már be kell, hogy kapcsolódjak a vitába.

Kovács Zoltán elnök úr azt mondja, hogy ez a javaslat nem alkalmas a probléma megoldására. Ha valaki tudja pontosan, hogy mit tartalmaz ez a javaslat - ennek 80 százalékában teljes egyetértés van itt közöttünk, 20 százalékban van vita, de odáig eljutottunk már most, ebben az általános vitában is, hogy a probléma fennáll, tehát a köztisztviselői törvény 21. és 72. §-a egymással ellentmondásban van -, és a gyakorlat éppen Békéscsabán vagy Rákóczifalván felszínre hozta a problémát, akkor oldjuk meg. Mi a módosító javaslatokat meg fogjuk vizsgálni, meg most is megbeszéljük ezeket a dolgokat.

Lehet szó szigorításról is, csak nem biztos a szigorításnál, hogy a gyakorlati időt kell szigorítani, hanem lehet, hogy a végzettség tekintetében, mert alapvető kritérium az, hogy milyen végzettsége van annak a személynek, akiből majd jegyző lesz, ez a generális szerintem. Azt követően pedig, hogy milyen gyakorlata van - ez tényleg egy szigorítás -, ezt tegyük rendbe, oldjuk meg ezt a problémát. Ha önök módosító javaslatot tesznek, meg fogjuk gondolni, lesz egy részletes vita, meg fogjuk beszélni, és szerintem közösen tudunk egy jó döntést hozni.

Engem az zavar, ha eleve úgy indítunk, hogy lex Békéscsaba, mert az, hogy Békéscsabán volt egy probléma, egy dolog, de hogy a beterjesztett javaslat szakmailag hogy áll, ha erről beszélünk, és ebben csak ennyi a probléma, akkor ezt meg kell oldanunk egy módosító indítvánnyal vagy két módosító indítvánnyal. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Közös felelősségünk, hogy jó törvényt fogadjunk el.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Kosztolányi Dénes, a Fidesz képviselője, nyolcperces időkeretben. Parancsoljon!

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Hogy egyforma mércével mérjünk - mert nálunk ez a szokás -, emlékeztetni szeretném kedves képviselőtársaimat, hogy tegnap elég későn este szavaztak itt a parlamentben a képviselők egy bizottság felállításáról. Ez a bizottság azt fogja vizsgálni, hogy Medgyessy Péter volt miniszterelnök vagy Draskovics Tibor volt pénzügyminiszter közül melyikük a felelős a több mint tízmilliárd forint bevétel kiesését okozó olyan ügyben, amely a jövedéki törvény kormánypártok által történt személyre szóló módosításával foglalkozott és annak tárgyában született. Ezt a bizottságot valószínűleg a köznyelv Zwack Unicum bizottságnak fogja nevezni, éppen azért, mert Zwack képviselő úr talán ennek kapcsán mondott le képviselői mandátumáról. De ez, tisztelt Tóth képviselő úr - hiába megy ki -, csak a jéghegy csúcsa.

Az elmúlt három évben megszoktuk, hogy önök egyedi ügyekben a gombhoz varrják a kabátot, törvényhez nyúlnak akkor, ha valami nem tetszik az önök szája ízének. Az előttünk fekvő módosító javaslat is ezek közé tartozik, és az a baj, hogy helyi ügyeket akarnak önök, kormánypártok megoldani a saját szájuk íze szerint, normává tenni a mutyizást, a levajazást és a helyi kis piti leszámolásokat. Erről van szó, Békéscsabán is erről van szó.

November 1-jén lép életbe az új államigazgatási törvény, amiről Kis képviselő úr is beszélt. Hihetetlen új joganyagról van szó, és körülbelül tucatnyi módosítás és új törvény lép életbe, amelyeknek a törvényességi megtartását és betartását a jegyzők kell hogy koordinálják és felügyeljék. Az önkormányzatok vagyongazdálkodásának eddigi rendszerébe kíván a belügyminiszter asszony durván beavatkozni az előttem fekvő törvényjavaslattal. Ebből szeretnék önöknek idézni, hogy mi lesz a jegyzők feladata a törvényjavaslat életbelépése után.

A 4. §-a ennek a javaslatnak: a jegyző köteles olyan pénzügyi irányítási és ellenőrzési rendszert működtetni, amely biztosítja a helyi önkormányzatok rendelkezésére álló források szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes felhasználását. A jegyző köteles - mondja az (5) bekezdés - gondoskodni a belső ellenőrzés működtetéséről, a pénzügyminiszter által közzétett módszertani útmutatók és a nemzetközi belső ellenőrzési sztenderdek figyelembevételével.

Egyszerű feladat előtt állnak a jegyzők? Nem, növekvő feladat előtt állnak a jegyzők. Most kellene engedni a követelményekből, államtitkár úr? Szerintem nem. A jelenleg is közepesnek mondható törvénykezési színvonalat tovább kell rontani azzal, hogy nem kívánjuk meg a szükséges képesítéseket? Én nem hiszem, hogy ennek így kellene lenni.

Azt érzem az előterjesztésből, hogy a tanácsi múlt kísérti önöket. Emlékeznek arra, képviselőtársaim, hogy a '60-as években jogi egyetem elvégzése nélkül, államvizsga letétele nélkül lehetett jogi diplomát szerezni? Bizony lehetett! Bizonyos munkakörökben foglalkoztatott emberek csak besétáltak a jogi egyetemre, és onnan doktorként jöttek ki, igencsak gyorsított módszerrel. Mondvacsinált jogi munka elvégzése után jogtanácsosi végzettséget lehetett kapni az akkori kádárista rendeletek alapján, meg lehetett szerezni a gyakorlatra való hivatkozással az ügyvédi és a jogtanácsosi vizsgát. Nem emlékeznek erre? Keller úr, nézzen ennek utána!

Szóval, önök ide kanyarodnak vissza. Oda kanyarodnak vissza, hogy nem kell végzettség ahhoz, hogy ellássunk valamilyen státust vagy munkakört. Önök a létező legrosszabb gyökereikhez, az elrohadt gyökereikhez nyúlnak vissza ezzel a törvényjavaslattal. Arra gondolnak, hogy a saját embereiket végzettség és képzettség nélkül pozícióba helyezzék. Ez nem fog menni a rendszerváltás után 15 évvel. Ez sajnos már nem fog menni!

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, el kell hogy mondjam, hogy a beterjesztett önálló képviselői indítvány 1. és 5. §-ának a szellemiségével nem értünk egyet. Jauernik úr, tessék tudni: igen, a módosító indítványok arról szólnak, hogy az 1-est és az 5-öst tessék kivenni a kezdeményezésükből, a javaslatukból. Ez az, ami a jegyzői státus könnyített megszerzésére vonatkozik.

A közigazgatásban dolgozó szakemberek véleményével egyetemben a mi véleményünk szerint is az a helyzet, hogy a főjegyzői, jegyzői, aljegyzői tevékenységet átfogóan, koncepcionális módon kellene szabályozni az Országgyűlésnek. A beterjesztett törvényjavaslat sajnos nem felel meg ennek a követelménynek, semmifajta koncepció nem olvasható ki belőle. Az egész kérdéskört megnyugtató módon kellene rendezni, de nem ilyen önálló képviselői indítvánnyal, amiből egyszerre hármat is elő tudtak állítani.

(15.30)

A szocialista képviselők 1. és 5. §-ban kifejtett módosítási szándékát akkor sem tudnánk elfogadni, ha egy átfogó rendezés része lenne, mivel teljesen kiüresítené a jegyzői pozíció betöltéséhez szükséges minimális követelményszintet. A módosító javaslatokat annyiban kell elfogadni, hogy hatályon kívül kell helyezni azt az elképzelést, miszerint az eddigi szabályokon változtatni kell. Egy héttel ezelőtt volt egy másik országgyűlési határozattal kapcsolatos vita, s önök ott is arra törekedtek, hogy a meglévő, fennálló jogi szabályozást hatályon kívül helyezzék. Ez, kérem szépen, jogbizonytalansághoz vezet, mert a jegyzők nem fogják tudni, hogy milyen feladatok várnak rájuk, milyen követelmények állnak előttük, és ki fogja segíteni az ő munkájukat.

Sajnos, egyre több az olyan MSZP-s önálló képviselői indítvány, amivel önök azt sugallják, hogy a belügyminiszter asszony és a Roosevelt téri irodaház nem dolgozik. Önök kénytelenek beterjeszteni ezeket az egyéni javaslatokat, mert érzékelik, hogy a minisztérium tétova, halogató, és semmit nem tesz annak érdekében, hogy az esetleges anomáliákat vagy a mindenkori jogi szabályozást az életviszonyok megváltozásához igazítsa. Ez lenne a feladat, csak ehhez kellene koncepció, kellene akarat, s nem kellene széthúzni és állandóan ellenséges pozíciót elfoglalni.

El kell mondani azt is, hogy - félreértés ne essék a képviselők között - a két kormányzó párt egymásnak tesz most keresztbe, a másikat akarja kijátszani. Kis Zoltán képviselő úr ugyanolyan módosító javaslatot terjesztett elő Gulyás képviselő úrral együtt, mint amiről én beszéltem. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy ők ugyanezt akarják eltörölni. Egyébként Gulyás képviselő úr - aki az önkormányzati bizottság SZDSZ-es alelnöke -, Januernik úr, az ön alelnöktársa. Érdekes módon azt, amit ön javasol, ő eltörölni javasolja a módosító indítványában.

Sajnálattal nézzük azt, hogy itt a kormánypárti képviselők harcolnak egymás ellen, az MSZP-es képviselők harcolnak az SZDSZ-es képviselőkkel. Ezt nagyon siralmas nézni, pláne, hogy ilyen alacsony szinten folyik ez a küzdelem önök között. Mi azt szeretnénk, hogy az önkormányzatiság szempontjai érvényesüljenek, mert ez fontos az emberek számára és a Fidesz számára. Az önök számára csak az egyéni nyomulás a fontos.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett Juhász Gábor, a Belügyminisztérium államtitkára.

Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr.

JUHÁSZ GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Elég nagy meglepődéssel hallgatom ezt a szerintem teljesen meglepő és indokolatlanul szenvedélyes, teljesen meglepően és teljesen indokolatlanul személyeskedő vitát egy különben minden országgyűlési képviselőnek a rendelkezésére álló jogi eszközből eredeztethető önálló képviselői indítvány fölött. Hiszen - talán a nézők nem tudják, de a vitából nem is derült ki - amit ma a parlament tárgyal, az nem más, mint három országgyűlési képviselő által benyújtott önálló képviselői indítvány. Igaz, volt előzménye: kettő volt, és a kettőből csináltak egy harmadikat.

Így aztán - hogy teljesen világos jogalapot teremtsünk a mai vitának - azt kell mondanom, hogy éppen a demokratizmus, illetve a jogállamiság alapja teremti meg a mai vita lehetőségét, amivel természetesen lehet élni és bizonyos értelemben persze visszaélni is. De ahhoz nem férhet kétség, hogy az önálló indítványt benyújtó képviselőknek joguk van ezt tenni.

Ahhoz sem férhet kétség - ez a vitából elég egyértelműen kiderült -, hogy olyan kérdéskört feszegetnek, amelynek az anomáliái, hogy finoman fogalmazzak, mókásak. Amiket Tóth úr elmondott példaként, hogy mivel lehet ma közigazgatási gyakorlatot szerezni, az éppoly megmosolyogtató, mint azok a kis karikatúrák, amelyek adott esetben mások részéről hangzottak el. Egy dolog biztos, hogy ma ez a kérdéskör talán megérett az újraszabályozásra.

Néhányan hiányolták a kormány álláspontját. Tisztelettel jelzem, hogy a kormánynak az egyik kérdéskörben van álláspontja, ez pedig az, hogy nem támogatjuk ilyen módon az indítványnak azt a felét, amely a kistérségi jegyzőkkel, illetve a bérük újraszabályozásával kíván foglalkozni, mert - ahogy el is hangzott - éppen tárcaközi körözés alatt van a Belügyminisztérium törvényt érintő újabb szabályozása, és abban szeretnénk megoldani ezt a kérdést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a képviselőtársaknak itt módjuk vagy lehetőségük van ezt olyan módon személyeskedve bírálni, ami az én értékítéletem szerint nagyon nehezen elfogadható.

S tisztelettel jelzem, hogy ebben a Házban is lehet szidni a nyolcvanas éveket meg a budapesti tanácsrendszert, meg nem tudom mit, de akik akkor éltek, még arra is emlékeznek, hogy kik jelentkeztek akkor és milyen funkcióba, milyen párttagságra. Ezeknek az emlékeknek a felbolydítása ezen önálló képviselői javaslat kapcsán az égvilágon semmilyen módon nem indokolt.

Szeretném elmondani azt is, hogy a kormánynak a másik kérdéskörben, a közigazgatási gyakorlat kérdéskörében még nincs álláspontja, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem foglalt benne állást, azóta nem történt erre nézve döntés, amióta ez az önálló indítvány a parlament elé került. De szeretném elmondani azt is, én úgy értékelem, hogy maga a javaslat a dolog természetéből fakadóan abszolút a jogállamiság alapján áll, és minden képviselőnek jogában áll ilyen javaslatot tenni. Az, hogy az a gyakorlat, amely ma kialakult, meghökkentő, és hogy adott esetben ezt módosítani kell, az a vitából világosan kiderült, hogy minden bizonnyal így van. Az persze kérdés, hogy kinek a szája íze szerint készül egy-egy előterjesztés. A mostanit a benyújtó három képviselőtárs a saját szája íze szerint készítette, de mindegyik olyan problémával foglalkozik, amit az élet produkál, és a megoldásuk szükségszerű.

Azzal szeretném zárni a hozzászólásom - amit talán Kovács úr mondott, miután hosszasan szidalmazta az önálló képviselői indítványt -, hogy azért a szándéka jó. Tisztelettel kérek mindenkit, hogy e szándék figyelembevétele mellett - no persze bíráljon bizonyos emberi szabályoknak megfelelően egy-egy javaslatot vagy esetleg a készítőjét, bár ezt nem tartom indokoltnak, inkább maradjunk a produktumnál, a javaslatnál -, ha bírálják a javaslatot, annak helye van a parlamentben, és van arra lehetőség, hogy ha nem tetszik, vagy nem minden részében tetszik, akkor módosító indítványokat nyújtsanak be annak érdekében, hogy egy elfogadhatóbb vagy adott esetben kinek-kinek személyesen is elfogadható javaslat szülessen. Abban bízom, hogy ennek a törvényjavaslatnak a sorsa is így fog eldőlni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, a lovagiasság szabályai szerint a személyeskedéssel kapcsolatos kontrák és rekontrák már véget értek. Azt kérem a további felszólalóktól, hogy térjenek a tárgyra, és mindazt, ami a személyeskedéssel volt kapcsolatos, lezártnak kérem tekinteni.

Kétperces felszólalásra jelentkezett Kosztolányi Dénes, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó.

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Természetesen megszívleljük elnök úr mondandóját. Szó sincs itt személyeskedésről, sőt örülök, hogy a kormány ezek szerint százlábú programja néhol legalább féllábú is, mert most legalább megtudtuk, amit eddig nem tudtunk, hogy a képviselői javaslat felét talán támogatja a kormány, talán nem, illetve a másik felét nem támogatja vagy támogatja. Majd el fogunk ebben igazodni, mert eddig csak annyit tudtunk, amit Tóth Károly úr közölt velünk, hogy a megszorító feltétel nem egyértelmű értelmezése miatt került elő ez az önálló képviselői indítvány. Tehát valamilyen jogszabályt, amely évek óta életben van, önök nem tudnak értelmezni, mert valószínűleg szeretnék másképp értelmezni, mint ahogy oda le van írva.

Államtitkár úrnak felolvasnék egy véleményt: “Bármilyen tiszteletreméltó is a hivatásos szolgálati viszony, nem állítható, hogy valami köze van a közigazgatáshoz. A főjegyzői, aljegyzői, jegyzői tevékenység igen felkészült, tényleges közigazgatási gyakorlattal rendelkező szakembereket igényel. Ha a javaslat szerinti módosítást elfogadnánk, olyanok is főjegyzők lehetnének, akik legfeljebb ügyfélként láttak belülről közigazgatási szervet.ö Aláírás: 2005. május 9., Gulyás József, SZDSZ, dr. Kis Zoltán, SZDSZ. Ez az önök partnerének a véleménye az önök javaslatáról. Ehhez én már nem is kívánok többet hozzátenni. Köszönöm az eddigi figyelmüket.

(15.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Keller Lászlónak, az MSZP képviselőjének.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kosztolányi Dénes képviselő úr, ha hozzászól a törvényjavaslathoz, arra szeretném kérni, ezt olyan felelősséggel tegye, hogy legalább olyat nem állít, ami nincs benne a képviselők törvénymódosító javaslatában. A jegyzők vonatkozásában vannak képzettségre vonatkozó előírások, és van a gyakorlatra vonatkozó előírás. Senki nem javasolta megváltoztatni a képzettségre vonatkozó előírásokat, ön pedig az előző hozzászólásában hosszan ecsetelte azt, micsoda ronda dolog az a részünkről, hogy mi lazítani akarjuk a képzettségi előírásokat.

Képviselő úr, ha ön felelős országgyűlési képviselő, akkor különböző kreált hazugságokkal nem próbálja félrevezetni a televízió nézőit, azokat, akik figyelemmel kísérik az Országgyűlés munkáját. Ne tegye ezt, képviselő úr!

Ami pedig a növekvő feladatokat illeti: ön is példákat hozott arra, hogy a jegyzők számára milyen többletfeladatok jelentkeznek. Én is ezt tettem, azt érzékeltem, hogy a kistérségi társulások miatt jelentős többletfeladatai vannak azoknak a jegyzőknek, akik székhely települési hivatalokat vezetnek. Úgy ítéltem meg, hogy a feladatok jelentkezésével egyidejűleg gondoskodni kell felelős országgyűlési képviselőként arról is, hogy ennek az ellentételezése meglegyen. Erről szólt a javaslat.

A másik pedig: nagyon kérem, olvassa el a 8. § (3) bekezdését, az (1) bekezdését és a 72. §-t, és egy picit, öt percet gondolkozzon el azon, amit olvasott, és rá fog jönni, hogy milyen ellentmondásokat tartalmaz.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra következik Kosztolányi Dénes, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök úr, én az előbb jeleztem, hogy semmifajta személyeskedő vitában nem veszek részt az ön kívánsága és a tisztességes képviselői magatartás okán. Keller úr, köszönöm az észrevételeit, annyit értek, mint amennyit négy éve eddig bármit a Fideszre rámocskolt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Jauernik István, az MSZP képviselője, nyolcperces időkeretben.

Parancsoljon!

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt tartalmi részekkel foglalkoznék, két technikai jellegű dolgot kell hogy szóvá tegyek. Nem szeretnék személyeskedni, de el kell hogy mondjam, Kosztolányi képviselő úr, az önkormányzati bizottság kisebbségi álláspontjának előadója azt mondta itt, hogy a bizottság többségi véleményének ismertetője, Jauernik István, aki nincs a teremben. Képviselő úr, ez nem így van, az önkormányzati bizottság többségi véleményének előadója nem Jauernik István volt, a bizottsági ülésen a bizottság nem így döntött. Kérem, ellenőrizze vissza és korrigálja!

A másik: többször elhangzott, hogy több törvény futott. Keller úr nagyon pontosan elmondta, én szeretném még egyszer megismételni: a legelső indítvány, amely a köztisztviselői törvény módosítására irányult, a 15199. számot viselte, ennek az előterjesztője Keller László és Jauernik István. Ezt követően 15631. számon Tóth Károly képviselő úr tett egy önálló indítványt. Mind a két önálló indítványt az önkormányzati bizottság megtárgyalta, tárgysorozatba vette, és általános vitára alkalmasnak tartotta.

Éppen azért, hogy a parlamentben egyszerre ne folyjon ugyanannak a törvénynek a módosításáról szóló két törvényjavaslat tárgyalása, ne legyen két általános, két részletes vita, a benyújtó képviselők egy törvényjavaslatba foglaltuk a két önálló indítványt. Ennek a száma 15821, ennek a törvényjavaslatnak az általános vitája folyik. Teljesen megegyezik a két törvényjavaslat, az indoklásban van egyetlenegy szó eltérés, azaz egy szó tévedésből került bele, ha azt kifogásolná valaki, annak igaza van, de úgy érzem, nem zavaró olyan mértékben, ami összekeverné a dolgokat.

Sajnálatos módon bizottsági ülésen a bizottsági ülést vezető elnök úr belekevert egy másik törvényjavaslatot is, amit Németh Erika és Simon Gábor nyújtott be, ez az egyes foglalkoztatatási törvényekkel összefüggésben volt. Ennek is van egy köztisztviselői és közalkalmazotti része, de teljesen tévedésből és csak az elnök úrnál keveredett össze ez a két indítvány.

Ennyi bevezető után a tartalmi részről: a vita során kiderült, hogy a jegyzők javadalmazását, minősítését illető javaslatunkkal tulajdonképpen egyetértés van, egyetlenegy olyan ellenvélemény se hangzott el, amely kifogásolná ezt a dolgot. A kormány álláspontjával szemben van nézetkülönbségünk. A bizottsági ülésen áprilisban az előterjesztők nevében azt az álláspontot képviseltem: ha a kormány által beterjesztett köztisztviselői törvény módosítása a parlamenti menetrendbe úgy kerül beiktatásra, hogy az még ezalatt a tavaszi ülésszak alatt elfogadásra kerül, akkor mi nem tartjuk fontosnak a mi törvényjavaslatunkat. Ma már, május közepén még nincs a parlament asztalán ez a törvényjavaslat. Azt gondolom, elég nagy biztonsággal vélelmezhető, hogy abból az első félévben nem lesz törvény.

Képviselőtársaim pontosan tudják, hogy egy éve működnek kistérségi települési önkormányzatok kistérségi társulásai. Egy éve vannak jegyzők abban a helyzetben, hogy jelentősen megnőtt az ő feladatuk. Ez év május 15-éig kell azon kistérségi társulásoknak benyújtani a pályázatukat, ahol még nem alakultak meg. Az eddigi számok, adatok azt bizonyítják, hogy igen nagy fokú a lefedettsége a megalakult kistérségi társulásoknak, tehát nagyon sok jegyző van abban a helyzetben, hogy már a megalakulás előkészítésénél és a működtetésénél is többletfeladatokat látnak el. Ezért azt gondolom, nagyon fontos, hogy ezen jegyzőknek a munkáját ismerjük el, a törvény adjon rá lehetőséget, hogy ezen jegyzők munkáját anyagilag is az ottani kistérségi társulások ismerjék el. Ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy ne várjuk be a kormány javaslatát, amelyből legkorábban 2006. január 1-jétől lehetne valami.

Azt gondolom, hogy a jegyzők közigazgatási gyakorlatának - és a vita során most már a képesítés is napirendre került - kérdését vitassuk meg, és előterjesztők mind a hárman itt vagyunk, azt mondtuk, azt beszélgettük meg, hogy készek vagyunk egy alapos elemzésre, akár a szigorításra is, ha az jó célt szolgál. Pontosan tudom, hogy teljesen más a helyzet, mint tizenöt évvel ezelőtt, akkor bizony - főleg a kistelepüléseken - nagy volt a hiány a felkészült szakemberekből. Ma már más a helyzet. Alakítsuk ezt a helyzetet az élethez, tekintsük át a képzettséget és a gyakorlatot.

Ha kell, mi partnerek vagyunk szigorító szabályok meghozatalának megvitatásában is, csak azt kérem képviselőtársaimtól, hogy helyből ne utáljuk el a törvényt, ne ítéljük el. És Kosztolányi úrnak: nem személyeskedés, de ha egy képviselő a parlamentbe hoz egy törvényjavaslatot, arra, azt gondolom, nem illő azt mondani, hogy mutyizás. Képviselő úr pontosan tudja, hogy a mutyizás éppen az, amikor nem nyilvánosan folyik a dolog. Amikor itt mi, képviselők kiállunk, és azt mondjuk, hogy ezt szeretnénk, és nem titkoljuk, hogy van ilyen probléma Böhönyén vagy Békéscsabán, akkor, azt gondolom, erre nem jó szó az, hogy mutyizás.

(15.50)

Úgyhogy én azt gondolom, hogy szakmailag nézzük meg a dolgot. Kovács Zoltán bizottsági elnök úrnak is azt ajánlottam, hogy készítsünk bizottsági módosító indítványt, hogy ez ne legyen köthető egyik vagy másik oldalhoz. És ha meg tudunk egyezni, akkor én azt gondolom, hogy az önkormányzatok előnyét látják ezen törvény módosításának.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra jelentkezett Kosztolányi Dénes, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Változatlanul nem vitatkozom, két okból sem Jauernik képviselő úrral; ő a kedvenc MSZP-s képviselőim közé tartozik (Taps az MSZP padsoraiból.), mert többek között tudja, hogy hol van Szelevény, ez az egyik oka. A másik oka pedig az, hogy ma van a születésnapom, és ilyenkor igazán nem akarok vitatkozni (Jauernik István: Isten éltesse, képviselő úr!). Csak, Jauernik úr, a hazugság az hazugság.

Úgyhogy itt tartom a jegyzőkönyvet a kezemben, április 26., kedd, 13 óra. A 9. oldalt majd tessék szíves lenni fellapozni: “Az általános vitára való alkalmasságról kell dönteni. Ki ért egyet azzal, hogy általános vitára alkalmas ez a javaslat? (Szavazás.) Tizenkettő. Ki nem ért vele egyet? (Szavazás.) Kilenc. Köszönöm szépen. Victoria, képviselő úr! Általános vitára alkalmas. A bizottság kíván-e előadót állítani? Első helyen kijelölt bizottság vagyunk.ö - mondja az elnök. ö(Jelzésre:) - ez jegyzőkönyvi megjegyzés - Jauernik alelnök úr a többségi, Kosztolányi képviselő úr pedig a kisebbségi véleményt fogja elmondani.ö (Jauernik István: Melyik törvényjavaslathoz?)

Jauernik úr, maradjunk jó viszonyban, és ne hazudtoljon meg engem itt nyílt színen, mert az a legnagyobb szomorúság, hogy önöknek hamarabb jár a gondolatuk ezekre a vádaskodásokra, mint arra, hogy hogyan kellene ezt az országot kormányozni.

Úgyhogy én a magam részéről ezt az általános vitát be is fejeztem ma.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Még egy felszólalás erejéig próbáljuk tisztázni, hogy ki volt a többségi vélemény ismertetője a bizottság részéről, ha lehetséges, aztán ezt zárjuk le. Látom, mindannyian bólogatnak, köszönöm szépen. Jauernik úr szeretne még mondani valamit két percben. Parancsoljon!

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Kosztolányi képviselő úrtól szeretném megkérdezni, hogy melyik törvényjavaslat tárgyalásának a jegyzőkönyvéből tetszett olvasni? Valószínűleg a Tóth képviselő úr által benyújtott indítványról van szó, amelynek a száma 15631-es. Ezt követően tárgyalta a bizottságunk a 15821-est.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha megengedik, megmondanám a megfejtést ebben az ügyben: Hajdu Lászlót jelölte ki egyébként a bizottság a többségi vélemény ismertetőjének, és ezzel, azt hiszem, le is zárhatjuk ezt a részét a vitának. Azt hittem, hogy önök kimondják a megoldást, de akkor segítek. (Dr. Kosztolányi Dénes átad Juhász Gábornak egy iratot.)

Kérdezem, hogy van-e még valaki, aki szeretne a vitában hozzászólni. (Nincs ilyen jelzés.) Úgy látom, hogy nincsen. Köszönöm szépen.

Miután több felszólaló nem jelentkezett, kérdezem a tisztelt előterjesztőket, hogy kívánnak-e reagálni a vitában elhangzottakra. (Nincs ilyen jelzés.) Úgy látom, hogy kiélték magukat a vita közben. Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a jövő heti ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! A napirendi pontok végére értünk. Napirend utáni felszólalásra kerülne sor, amennyiben Bánki Erik képviselő úr a helyiségben tartózkodik. Nézek balra - nincs itt; jobbra - szintén nincs; középen sincs. Tehát akkor megállapítom, hogy nincs itt a napirend utáni felszólaló.

Tisztelt Országgyűlés! Az ülésnapot berekesztem. Mindenkinek nagyon jó pihenést kívánok. Holnap reggel 9 órakor folytatjuk a munkánkat. Mindannyiuknak jó pihenést kívánok. Viszontlátásra!

A kiadvány hiteléül:

Dr. Soltész István

az Országgyűlés főtitkára