Felszólalás adatai

A probléma azonban nem ilyen egyszerű. A jelentkezők elriasztásának a legjobb módszere ugyanis pontosan a "tandíj" bevezetése és a felsőoktatási keretszámok szűkítése volt, és tagadhatatlan ezzel párhuzamosan az is, hogy a kabinet nem lát vagy pedig nem akar észrevenni egy olyan kihívást, amelynek megoldása nélkül Magyarországon nem csak a gazdaság, de a társadalom egyöntetű jövője is veszélybe kerül, ez pedig az ifjúság kivándorlásának kérdése. Látható az, hogy bár a Jobbik népesedési munkacsoportja számtalanszor hangoztatta, hogy valamit ezzel a területtel kezdeni kellene, még a KSH adataira sem hallgat vagy figyel fel a kormányzat. A KSH ugyanis nemrégiben publikálta, hogy 2020-ig a német és osztrák munkaerő-piaci nyitás várható hatásainak köszönhetően- és itt idézőjelet tessék érteni a köszönhetőre -mintegy 120 ezer magyar ember vándorolhat ki csak az érintett országokba dolgozni, és velük megy 30 ezer családtag is. Ez a 150 ezres veszteség békeidőben - majdnem akkora tehertételként jelentkezve, mint '56-os szent forradalmunk eltiprása után a kitántorgók tömegének a hiánya - olyan helyzet elé állíthatja Magyarországot, ami már a megoldást szinte lehetetlenné teheti.

Ezért most kellene lépni, főleg azért, mert hála az önök keretszámainak, a szűkített keretszámoknak, hála a tandíjnak, számos ifjú már érettségi után úgy dönt, hogy inkább el sem kezdi tanulmányait valamely hazai főiskolán vagy egyetemen, inkább keres egy olyan EU-tagországot, ahol ugyanezt tandíj fizetése nélkül megteheti. Az aggódó diákokat pedig Farkas Gergely képviselőtársam kérdésére a korábbiakban pont Halász János államtitkár úr azzal nyugtatta meg, hogy hát lehet diákhitelt felvenni, és ez mennyire megkönnyíti majd az ő taníttatásukat. A helyzet az, hogy nem a hitelbe verődés és nem az adósrabszolgaság a megoldás erre a kérdéskörre, hanem egész pontosan az lenne, hogy a fiataloknak ne kelljen elmenni Magyarországról sem azért, hogy könnyebben jussanak oktatáshoz, sem azért, hogy könnyebb és jobb munkát kapjanak külföldön, mert kapják meg valahogy itthon is azt a munkát.

Végül pedig a lakhatásuk se legyen nehézkes, e tekintetben is segíthetne a kormányzat, nem csak a megélhetés, hanem a lakhatás kérdése is egy olyan alapfogalom, amelynek a megoldása nélkül Magyarországról a fiatalok elvándorlása tömegessé válhat. Pontosan azon okból kifolyólag, hogy amíg a "szocpol"-ra meg az úgynevezett kamattámogatásra önök csak 5-10 milliárd forintot különítenek el és szánnak, addig az úgynevezett felzárkóztatási programokra - ideértendő az úgynevezett cigányintegrációs programokat is - a következő hét-nyolc évben mintegy 120 milliárd forintot tesznek félre. Tehát ennyivel kevésbé fontosak a számok szerint a magyar fiatalok.

Adódik tehát a kérdés: a kormányzat milyen eszközrendszerrel kívánja felvenni a harcot a drámai méreteket öltő fenyegető kivándorlással szemben? Hogyan kívánja itthon tartani a magyar fiatalokat, milyen jövőképet kíván biztosítani nekik, és hogyan kívánja megnyerni a háborúkat a bölcsőben?

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)