Felszólalás adatai

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök úr, a szót. Itt az a nagy kérdés, hogy tudunk-e egy határt húzni, és tudunk-e esetleg közösen abban megállapodni, hogy melyek a stratégiai ágazatok. Ez a nagy kérdés, államtitkár úr. Mitől lett a francia állami tulajdonban lévő gázszolgáltatás annyira profi módon és árbevétel-orientáltan pozitív példaként felhozva? Mert állami tulajdonban maradt, a működtetést kiadták, kinyújtotta a csápjait vagy tíz országra, és azt lehet mondani, a francia gázszolgáltatás tulajdonosa a magyar gázszolgáltatói szektornak. Miért nem tudjuk mi is ezt ugyanúgy megcsinálni?! Miért nem tudjuk meghatározni, hogy mi a stratégiai ágazat, és miért nem tudunk olyan invesztíciót belenyomni ebbe az ágazatba, hogy adott esetben külföldön is, nem akarok most országokat mondani, magyar tulajdonnal bizonyos szolgáltatásokat megvásárolunk? Azt hiszem, ez lenne a célszerű és az ésszerű is.

Mert nézzük, mi történt ma, és mi történt idáig! A mobil tőke 80 százaléka külföldi kézben van. A fennmaradó körülbelül 20 százalék adott esetben Magyarországon 5-10 ember kezébe fog kerülni. És mi lesz a hazai kis-, középvállalkozásokkal, államtitkár úr, akik tulajdonképpen a magyarországi foglalkoztatottak kétharmadát biztosítják? Mi lesz az ő részükkel adott esetben? (Gőgös Zoltán: Beszállítanak a multiknak.) Nézzük meg a lengyel példát! Lengyelország támogatta a nyomdaipar külföldön történő felvásárlását. Miért nem tudunk mi is ezekben a kérdésekben úgy állást foglalni, és olyan kompromisszumot kialakítani, hogy valóban a stratégiai ágazatokon keresztül Magyarország gazdasági határait megkíséreljük kitolni? Államtitkár úr, mosolyogni én is tudnék önön, amikor ön is kifejti a véleményét, de nem teszem, mert tisztelem annyira önt.

Köszönöm a figyelmüket. Viselkedés kérdése... (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)