A felszólalás szövege:
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Amint azt a korábbi években megszokhatták az állampolgárok, a nagyhatalmú és nagy befolyással rendelkező gazdasági vezetők soha nem kerültek szembe a törvény szigorával. Igaz ugyan, hogy rendre robbantak ki a különböző botrányok (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Simicska!), gazdasági visszaélések, a legtöbb esetben ezek vagy el sem jutottak a rendőri szakba, vagy a büntetőeljárás valamilyen rejtélyes oknál fogva megrekedt. Ha pedig kivételesen bírói ítélet született valamelyik találékony és gátlástalan gazdasági vezető ellen, akkor az legfeljebb a közvéleményt háboríthatta fel, nem az elítéltet.
Ennek a szomorú gyakorlatnak az volt az eredménye, hogy általánossá válhatott az a közvélekedés, amely szerint a hatályos jogszabályok csak az egyszerű állampolgárra vonatkoznak, a gazdasági elit tagjai törvények felett állnak. Ezért érhettek váratlanul mindenkit a Lupis József és Kunos Péter elleni jogerős ítéletek is. A meglepetés azonban, úgy látszott, nem tart sokáig, hiszen az ítélet végrehajtása egyre csak húzódott, a furfangos ügyvédek pedig jogi eszköztáruk bevetésével - orvosi igazolások, büntetéshalasztási és felülvizsgálati kérelmek, kegyelmi kérvények - megpróbálják megakadályozni, de legalábbis tovább késleltetni ügyfeleik börtönbe vonulását. Az egyszerű állampolgárban pedig feltámad a gyanú, hogy hiába a szigorú bírói ítéletek, a fehérgalléros bűnözők előbb vagy utóbb mégiscsak megússzák a büntetés végrehajtását. Napi aktualitást ad a kérdésnek, hogy tegnap a köztársasági elnök úr Kunos Péter kegyelmi kérvényét elfogadta.
Visszatérve a kérdésem általános részére: természetesen minden állampolgárnak alkotmányos joga a törvények által biztosított jogorvoslatok igénybevétele, de ugyanilyen alkotmányos jog az is, hogy a törvények valamennyi állampolgárra egyformán vonatkoznak, és a bíróság előtt mindenki egyenlő. Erre tekintettel, bár reményt keltőek az említett ítéletek, különösen fontos volna ezeknek a fenti alkotmányos alapelvek szerinti végrehajtása is, amelynek elsősorban a jövőre nézve lenne jelentősége, hiszen a későbbiekben nem reménykedhetnének egyes gazdasági vezetők abban, hogy a jogszabályok kijátszásával következmények nélkül garázdálkodhatnak az adófizetők millióinak kárára.
Kérdezzük ezért a miniszter asszonyt: megúszhatják-e a jogerős börtönbüntetés végrehajtását az elítélt gazdasági vezetők? Várható-e a jövőben szigorúbb és következetesebb rendőri fellépés a fehérgalléros bűnözőkkel szemben? (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! A válasza megnyugtató jövőt sejtet, ezért a válaszát elfogadjuk. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban. - Zaj és derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Bízunk benne, hogy az ön által megfogalmazott szándék azt fogja eredményezni, hogy a bűnözők valóban elnyerik méltó büntetésüket, függetlenül attól, hogy milyen kapcsolatrendszerrel és milyen anyagi háttérrel rendelkeznek. Az ország polgárai végre megtapasztalhatják azt, hogy a jogegyenlőség a polgári Magyarországon nemcsak az alkotmányban, hanem a valóságban is létezik. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A bűnözés növekedése és az elkövetési módok durvulása joggal tölt el félelemmel valamennyiünket. Tisztes jólétben és nyugalomban szeretnénk élni. Biztonságban szeretnénk tudni szeretteinket akkor is, amikor otthonuktól távol vannak, vagy a munkahelyükről későn járnak haza. Gyermekeinket meg akarjuk védeni a kábítószerektől, az iskolák körüli drogárusoktól.
Az ország polgárai iránt felelősséget érző kormánynak kötelessége, hogy mindent megtegyen polgárai védelmében. Ahhoz azonban, hogy valóban nyugodtan élhessünk, vissza kell szorítani a bűnözést. A bűnözőket el kell fogni, és méltó büntetést kell kapniuk. Ezért döntött úgy a kormány, hogy megerősíti a rendőrséget. Ezért döntött úgy a kormány, hogy szigorítja a büntetéseket. Abban nem reménykedhetünk, amit a jogi egyetemen végzett tanulmányaim idején még nekem is tanítottak, hogy a bűnözés idővel mint társadalmi jelenség megszűnik. Ez a teória egy volt a megalapozatlan ideológia tárházából, amivel a szocialista rendszer ámította a lakosságot. Azt azonban joggal remélhetjük, hogy a büntetések szigorításával, azok elrettentő ereje folytán csökken a bűncselekmények száma, és nagyobb védelmet élvezhetnek a törvénytisztelő állampolgárok. Ne mi kényszerüljünk arra, hogy rácsokkal kelljen védeni otthonunk biztonságát, hanem a bűnözők kerüljenek rács mögé!
A legfőbb elrettentő erő a bűnözőkkel szemben az, ha a felderítési arány emelkedik. Minél hatékonyabb a rendőrség munkája, minél több esetben sikerül megtalálni az elkövetőt, minél jobb a nyomozás színvonala, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy egyre kevesebben mernek letérni a törvényesség útjáról, mert félnek a lebukástól. Nem bízhatnak abban, hogy őket elkerüli az igazságszolgáltatás.
Ezért volt nélkülözhetetlen a rendőrség megerősítése, mert a sikeres büntetőpolitika alapja a nyomozók munkájának színvonala. Ha nincsenek meg a bizonyítékok, ha nem elég alapos és körültekintő a nyomozás, akkor hiába kezdődik meg az eljárás az elkövető ellen, végül felmentő ítélet születik. A kormány ennek tudatában jelentős anyagi támogatást biztosít a rendőrség számára, megteremtve ezzel a sikeres büntetőeljárás alapját.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat, amely a büntető jogszabályok módosításáról szól, azt hivatott szolgálni, hogy a szigorúbb büntetések és a szigorúbb ítélkezési gyakorlat nagyobb biztonságot nyújtsanak valamennyiünknek, a bűnözőket pedig elrettentse a bűn elkövetésétől. A Fidesz-Magyar Polgári Párt választási programjában is szerepelt, a polgárok akarata alapján pedig kormányprogrammá emelkedett, hogy visszaállítsuk a valódi életfogytig tartó szabadságvesztést, azért, hogy a legsúlyosabb bűncselekményt elkövetők ne kerülhessenek vissza a társadalomba. Ne kelljen attól tartani, amire sajnos az elmúlt években több szomorú példa is volt, hogy a frissen szabadult, korábban emberölésért elítélt ismét gyilkol. Védjen meg az állam az ilyen bűnözőktől, nehogy a büntető jogszabályok hiányosságai miatt a legveszélyesebb bűnözők újra veszélyt hozzanak ránk és szeretteinkre!
A valódi életfogytig tartó szabadságvesztés törvényi szabályozása jelentős lépés a büntető szabályok szigorításában, melynek legfőbb célja a polgárok védelme. A szigorításnak számos eszközét tartalmazza még a törvényjavaslat. Megszüntetjük a szabadságvesztés letöltésének indokolatlan halasztását. A többszörösen visszaeső bűnözőt és aki bűnszövetkezet tagjaként követte el a bűncselekményt, nem lehet majd feltételes szabadságra bocsátani.
Naponta hallunk híreket a bűncselekmények számának emelkedéséről. 1994 és '98 között ez a szám jelentősen emelkedett. A szervezett alvilágnak tulajdonítható bűncselekmények száma több mint a kétszeresére nőtt. Ezért különös fontossággal bír az a szabály, amely a bűnszövetkezet tagját kizárja a feltételes szabadságra bocsátásból. Javaslatunk szerint a többszörösen visszaeső bűnözőt szintén ne illesse meg a feltételes szabadságra bocsátás kedvezménye.
A szervezett alvilág terjeszkedésének véget kell vetni. Míg a kilencvenes éveket megelőzően a szervezett bűnözés leginkább a betöréses lopások területén jelent meg, jelenleg a gépjárműlopás, a kábítószer-bűnözés, a prostitúció, az embercsempészet és a gazdasági bűnözés területén tör előre. A törvényjavaslat ezért bünteti más bűncselekményeknél komolyabban a szervezett bűnözés keretében elkövetett bűnt. Ezért szigorodik a robbantásos vagy fegyveres bűncselekmény elkövetőire kiszabott büntetés.
A szervezett bűnözés keretében kiemelkedő kérdés a kábítószer-használat és -terjesztés szigorúbb törvényi megítélése. Miért kell harcolni a kábítószer-fogyasztás és -terjesztés ellen? Két okból is. Egyrészt azért, mert rendkívül veszélyes társadalmi és bűnözési folyamatok elindítója a kábítószer. Gyermekeink egészsége, életesélyei a kábítószer térnyerésével csökkennek. Másrészt rendkívüli veszélyt jelentenek a békés polgárokra a kábítószer-élvezők gátlástalan pénzszerzési módszerei. Bolti eladók rettegnek attól, hogy beteg, a kábítószer rabságától szenvedő emberek áldozatául esnek. Mindenki, aki a kábítószer-terjesztők és -fogyasztók büntetésének szigorítása ellen van, közvetett módon ezeket a veszélyeket növeli.
Mindannyian féltjük gyermekeinket. Valóban nagyon kellemetlen lehet egy rendes, becsületes családnak az, ha a gyerek a diszkóban a kíváncsiság és a még emelkedettebb hangulat céljából kábítószert fogyaszt, és emiatt ellene büntetőeljárás indul. De hasonlítsuk össze ezt az esetet azzal, ha a fiatal rászokik a kábítószerre, azért, mert a büntetőjogi fenyegetettség hiánya miatt addig kóstolgathatja a drogokat, míg rá nem szokik! Vajon melyik eset töri derékba inkább a fiatal reményteli jövőjét? Egyébként is egy jogi ellentmondás az, hogy valamit, amit büntetlenül lehet fogyasztani, annak csak a terjesztését rendeli büntetni a törvény.
Abban mindenki egyetért, hogy a terjesztést büntetni kell. De volna-e értelme a terjesztés büntetésének, ha a fogyasztás semmiféle veszélyt nem jelentene? Éppen azért üldözi a törvény a kábítószer terjesztését, mert a fogyasztása veszélyes. Ezért kell büntetéssel fenyegetni nemcsak a kábítószer-terjesztőket, hanem a -fogyasztókat is.
A büntetőjogi fenyegetettségen túl nagy hangsúlyt helyezünk a megelőzésre. A megelőzésben sokkal nagyobb szerepe lesz a családoknak és az iskoláknak, de a drogellenes harchoz a programokon és a büntetőjog eszközein túl megfelelő intézményhálózatra és központi irányításra is szükség van. Az államnak sokoldalú eszközrendszerrel kell védeni polgárait ettől a veszedelemtől.
Gyermekeink védelme más rendelkezések formájában is kiemelt helyet kap a törvényjavaslatban. A gyermek nemcsak a család, de a közösség számára is érték. Életük, testi épségük védelmét a büntetőjog eszközeivel is meg kell teremteni. Ezért a tizennégy év alatti gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények elkövetőivel szemben a javaslat keményebb fellépésre ad lehetőséget. Ezért kezeljük külön a tizennégy év alatti gyermekek és új elemként az újszülöttek meggyilkolását.
Felmerülhet azonban a kérdés, hogy hiába a sikeres felderítés, hiába az alapos nyomozás, hiába történnek a szigorítások a büntető törvénykönyvben, ha a bíróságon végül enyhe ítélet születik. A törvényjavaslat erre a kérdésre is választ ad.
(0.20)
Javasoljuk, hogy a bírák a büntetés kiszabásánál kiindulási alapként a megadott büntetési tétel középmértékéből induljanak ki. A bíró ugyan nem köteles középmértékű büntetést kiszabni, de azt meg kell indokolnia, ha ettől eltér. Célunk az, hogy a szabály alapján egységesebb és szigorúbb ítélkezési gyakorlat alakuljon ki, amely nagyobb jogbiztonságot eredményez.
Összegezve az elmondottakat: a büntető jogszabályok módosításának célja az, hogy az állam hatékonyabb eszközökkel rendelkezzen a bűnözéssel szemben. Legfőbb indoka pedig az, hogy békés mindennapjainkat tisztes jólétben és nyugalomban élhessük.
Ehhez kérjük a tisztelt Ház támogatását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ki ne hallott volna pénzbehajtókról, bűnös eredetű vagyonok tisztára mosásáról, a szervezett bandák garázdálkodásáról, a konkurencia elleni robbantásokról nem is beszélve. Szándékosan kerülünk egyes városrészeket Budapesten. Amikor Kiskunhalason, az 53-as főút mellett a buszmegállóban integető örömlányokat látom, akkor örülök annak - és nagy szerencsének tartom -, hogy én nem abban a buszmegállóban várom a buszt.
A szervezett bűnözés egyes ismérveinek jelenléte ma már tény. A jogtudósok és a kriminológusok ma már nem azon vitatkoznak, hogy van-e szervezett bűnözés Magyarországon, mint 15 évvel ezelőtt, hanem azon, hogy vajon meddig nyúlnak a szálak. Az ismertté vált bűncselekmények száma évente több mint 500 ezer. Ezzel párhuzamosan emelkedik a bűnelkövetők száma is. Az elmúlt évben számuk 130 ezer volt. A szervezett alvilágnak tulajdonított bűncselekmények megítélése igen nehéz, becslések szerint több mint a kétszeresére emelkedett.
A polgári kormány, a Fidesz-Magyar Polgári Párt választási ígéretének és a kormányprogramnak megfelelően határozottan és első intézkedései között lép fel a bűnözés ellen. A polgárok biztonságban és nyugalomban szeretnének élni. Védelmükben meg kell erősíteni a rendőrséget, szigorítani kell a büntetéseket, és meg kell akadályozni a szervezett bűnözés térnyerését. A veszély jelentőségét felismerve készült el a szervezett bűnözés elleni törvénycsomag, amelynek elfogadása az alvilág bástyái elleni fellépés mérföldköve lesz.
A fenti célt szolgáló számos rendelkezés közül két fontos kérdéskört emelek ki. Elsőként a drogdiszkók ügyét. Másodikként a prostitúcióval kapcsolatos közrendvédelmi szabályokat. Közismert tény, hogy vannak olyan szórakozóhelyek, elsősorban a fiatalok szórakozását szolgáló diszkók, ahol kábítószert lehet vásárolni. Ezek működése súlyosan sérti a közbiztonságot, közveszélyessé váltak. Az ilyen helyekkel szemben a hatóságoknak nem állt rendelkezésére megfelelő eszköz a fellépésre. Kiskunhalason még az is előfordult, hogy a városi rendőrkapitány lánya a város közepén az egyik ismert kábítószerfajta nevével működtetett diszkót éveken keresztül, a szórakozóhely biztosítását pedig a halasi rendőrök végezték. Természetesen bárkinek joga van diszkót üzemeltetni, még a halasi rendőrkapitány lányának is, de az mégiscsak riasztó, hogy egy kábítószerfajta nevét választja névadáskor.
A törvényjavaslat hathatós változást fog eredményezni az úgynevezett drogdiszkókkal szemben. A település jegyzője ideiglenesen bezárathatja az olyan üzletet, ahol az üzemeltető vagy alkalmazottja ellen büntetőeljárás indul kábítószerrel való visszaélés miatt. Az üzlet bezárására az ügy jogerős elbírálásáig, de legfeljebb egy évig kerülhet sor. A jogerős döntést követően a jegyző visszavonja az üzlet működési engedélyét. Ezzel a törvényi rendelkezéssel érdekeltté tesszük a diszkó üzemeltetőjét is abban, hogy üzlete kizárólag a fiatalok szórakoztatását és ne a kábítószer terjesztését és fogyasztását szolgálja, hiszen az üzemeltető abban érdekelt, hogy minél többen látogassák a szórakozóhelyet, és működjön a vállalkozása. Végre nem lesz törvényi akadálya annak, hogy a diszkók működése - a rendőrségi eszközökön túl - igazgatási eszközökkel is kontroll alatt tartható legyen.
A jegyző a közbiztonság érdekében más súlyos bűncselekmények kapcsán is élhet a bezáratás jogával. Néhány a lehetséges esetek közül: csalás, rablás, kifosztás, zsarolás, üzletszerű kéjelgés elősegítése. Fontos és kiemelendő rendelkezése a törvényjavaslatnak, hogy a bezáratás körüli jogi huzavona elkerülése érdekében az erről szóló döntés a fellebbezéstől függetlenül azonnal végrehajtható lesz.
A második kérdéskör, amelyről szeretnék beszélni, a prostitúcióval kapcsolatos közrendvédelmi szabályok. Sajnos, mindennapi tapasztalat az utak mentén integető örömlányok látványa. Kiskunhalas mellett, az 53-as főút városba vezető szakaszán folyamatos a prostituáltak jelenléte.
(11.40)
Évek óta nem történt hathatós intézkedés a jelenséggel szemben. A törvényjavaslat elfogadása minden bizonnyal véget vethet ennek az országunkat is megalázó, áldatlan állapotnak. Javaslatunk szerint a védett övezetekben és az önkormányzat rendeletében meghatározott területeken a prostituáltak nem tartózkodhatnak. Védett övezet lesz a közút, az autópályától, az autóúttól és a főútvonaltól számított 100 méteren belüli terület, lakott területen belül a főútvonaltól számított 50 méteres terület. Védett helyek lesznek a közintézmények, köztük az iskolák, az egyházi intézmények, a temetők területe és az azoktól számított 300 méter távolságon belüli rész.
Az önkormányzatok rendeletükben további területeket is védett övezetté minősíthetnek, egyben rendelkezhetnek arról, hogy a település mely területén tűrik el a prostituáltak jelenlétét. Mélyreható elemzés tárgya lehetne az, hogy a prostitúció ellen milyen intézkedések a célravezetők. Van olyan álláspont is, amely szerint a teljes tiltás lenne a megoldás. Nem lehet azonban álszent módon azt gondolni, hogy a törvényi szigor bevezetése megszüntetné ezt az évezredek óta létező társadalmi jelenséget. A kialakult helyzetet viszont kezelni kell. A törvényhozók felelőssége ebben a kérdésben az, hogy megvédjék a polgárokat a mindennapos zaklatástól, és a közrend védelmét biztosítsák.
Tisztelt Képviselőtársaim! A tét nagy! A számunkra példát és mintát szolgáltató fejlett országokban is gondot jelent az alvilág elleni küzdelem. A nyugati tapasztalatokból és eredményekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az alvilág egyre inkább Kelet felé húzódik. Az alvilág elleni küzdelem nem pártpolitikai ügy - mindannyiunk ügye.
Ennek a felelősségnek a tudatában kérem, hogy támogassák a törvényjavaslat elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Amióta napvilágot láttak a Postabank veszteségének mértékéről szóló, egymásnak ellentmondó hírek, joggal vetődött fel a kérdés, hogy vajon hogyan állapíthatott meg az egyik neves könyvvizsgáló cég, a Deloitte&Touche 13 milliárd forint veszteséget 1997 végén, míg ugyanez a könyvvizsgáló cég az idei év első feléről szóló jelentésében már 93 milliárd tőkehiányról írt. Egy másik nemzetközi auditor társaság ugyanakkor 110 milliárdot állapított meg. A legújabb információk szerint pedig 140 milliárdot is meghaladó veszteséget kell az adófizető polgároknak visszapótolniuk a nagy mecénás áldásos tevékenységének köszönhetően.
A kérdésekre a választ nagyjából tudjuk: Princz Gábor éveken át nem adott információkat a Postabank valós állapotáról, mint ahogy a bank tavalyi mérlegauditjának elvégzéséhez sem adta meg a szükséges információkat a könyvvizsgálónak, miközben hamis nyilatkozatot adott ki. Ennek remélhetőleg meglesznek a megfelelő polgári és büntetőjogi következményei is.
Másrészt azonban némi árnyékot vet a Deloitte & Touche könyvvizsgáló cégre az a legfrissebb információ, amely az Élet és Irodalom nyomán látott napvilágot, és amely a Kemenes Ernő elnök-vezérigazgatónak a Postabankkal fennálló üzleti kapcsolatairól lebbentette fel a fátylat. Ezek az üzleti kapcsolatok jóllehet csak közvetett formában álltak fenn az auditált bankkal, mégis felvetik a könyvvizsgálói összeférhetetlenség gyanúját, amely egy 100 milliárdos veszteséget produkáló bank esetében nagy jelentőséggel bír.
Tudjuk jól, nem ez az első eset, és vélhetően nem is az utolsó, amikor egy rendszerváltás előtt befolyást és kapcsolati tőkét szerzett személyről kiderül, hogy a rendszerváltás után, immár mint a gazdasági elit tagja, az üzleti etika elemi szabályait és gyakran a hatályos jogszabályokat is rendre megszegve próbál minél nagyobb üzleti befolyásra és anyagi előnyökre szert tenni.
Az, hogy ezek az urak mekkora károkat okoznak a társadalom egészének, legtöbbször csak találgatható. Jelen esetben az is csak feltételezhető, hogy lehet némi összefüggés Kemenes Ernőnek a Postabankkal ilyen-olyan módon kapcsolatban lévő üzleti érdekeltségei és azon tény között, hogy a Postabank könyvvizsgálója a Kemenes Ernő által vezetett Deloitte&Touche.
Kérdezem ezért az államtitkár urat a következőkről: milyen lépéseket tett a Postabank jelenlegi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) vezetése az előzőekben felvetett összeférhetetlenség kivizsgálása érdekében? Tervez-e a kormány valamilyen intézkedést annak megakadályozására, hogy a jövőben hasonló gyanúnak még az árnyéka se vetődhessen a pénzintézetek auditálását végző könyvvizsgáló cégekre? (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm szépen, államtitkár úr, a válaszát. Nagy érdeklődéssel várom én is, és gondolom, a nyilvánosság is azt a tájékoztatást, amire ön ígéretet tett.
Konkrétan a kérdéseimre adott válaszával kapcsolatban:
Az első kérdésemre, ami arra vonatkozott, hogy a Postabank vezetése milyen intézkedéseket tett az összeférhetetlenség megszüntetésére, elfogadom a válaszát, hiszen a tájékoztatás alapján kiderül, hogy ez az összeférhetetlenség jelenleg már nem áll fenn. Örülök annak is, hogy egyetértünk a kérdés megítélésében, és a kormány számára ugyanolyan fontos, hogy a bankok törvényes működését és könyvvizsgálói ellenőrzését végzők valóban személyes érdekeltségtől mentesen végezzék a munkájukat.
Az adófizetők pénzére bizony vigyázni kell! A Postabank veszteségének rendezése után a kormányzati intézkedések eredményeként remélhetjük, hogy ezután veszteségtermelőből eredményteremtő lesz a Postabank.
Köszönöm a válaszát. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A temetők és a temetkezés kifejezések mindannyiunkban fájdalmas érzéseket keltenek: eszünkbe jutnak eltávozott szeretteink, barátaink, ismerőseink.
(14.30)
A búcsúzás utolsó emlékeként a temetés szertartását őrizzük róluk az idő múlásával enyhülő gyásszal. Akkor érzéseinket eluralja a kétségbeesés, a megrendülés. A körülményeket csak akkor vesszük észre, ha valami nem volt rendben a temetés körül, ha a szertartásban zavar támadt, ha gyászunkat a temetkezési dolgozók megsértették. Többnyire azonban szépen lezajlik minden, és nem is emlékszünk azokra, akik a temetés méltóságáért dolgoztak.
A rendszerváltozás óta a temetkezési szolgáltatások terén is verseny alakult ki, választhatunk az ár, a szolgáltatás színvonala alapján. A jogszabályi háttér elavultsága és miniszteri rendeleti szintje ma már nem ad megoldást számos felmerülő kérdésre. Ezért olyan nagy jelentőségű ez a törvényjavaslat, melyet a polgári kormány benyújtott a temetésről és a temetkezésről. Hiszen törvényi szintű szabályozás most készül először erről a kérdésről. Elődeink és a múlt iránti tisztelet is megköveteli tőlünk, hogy az ország házában találjunk megoldást a mindannyiunkat érintő kérdésre. Bizonyára ez az oka annak, hogy több mint száz módosító indítvány született a mindössze 43 szakaszból álló törvényjavaslathoz.
A Mátrai Márta képviselőtársammal közösen benyújtott módosító indítványok közül hármat szerettem volna kiemelni jelentőségük miatt, de tekintettel arra, hogy Weszelovszky Zoltán képviselőtársam mindezekben a témákban megelőzött, így csak utalásszerűen említem meg vagy erősítem meg az általa elmondottakat.
Nagyon sokan, akik a temetkezési szolgáltatással foglalkoznak, de csak 1990 után kezdték el ezt a vállalkozást, érintettek abban a kérdésben, amit a 200 méteres határ kijelölt volna az eredeti törvényjavaslat szövege szerint. Ezért nagyon örülök annak, hogy a bizottság is támogatja a Mátrai Mártával közösen benyújtott módosító indítványunkat, és a kormány részéről is megkaptuk azt a támogatást, ami nagyon sok, ezen a területen dolgozót érintő kérdés. Ez talán a legfontosabb olyan téma, amely feltétlenül kiemelést érdemelt.
Örülök annak is, hogy azt a módosító indítványunkat is megértés követte, amely a temetési hely feletti rendelkezési joggal kapcsolatos. Itt eredetileg tíz év, javaslatunk szerint koporsós temetés esetében a legrövidebb idő 25 év legyen.
Köszönöm azt is, hogy a környezetbarát anyagokkal kapcsolatos, lebomló anyagokra vonatkozó előírás hatályba léptetéséhez szintén hozzájárultak, miszerint csak 2002. január 1-jével lépjen hatályba ez a rendelkezés.
Örülök annak, hogy munkánkkal a törvény minőségét javíthattuk oly módon, hogy a szolgáltatók és az ezen a területen dolgozók és mindannyian, akik valamilyen módon érintettek vagyunk, megfelelő méltóságú gyászszertartáson vehessünk részt.
Köszönöm szépen. (Taps.)
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Örülök annak, hogy az ön véleménye szerint is a kiskunhalasi és a kesznyéteni ügy olyan súlyú, hogy ez már önmagában is a törvények módosítását igényelné - ha erre a tárca már korábban nem kerített volna sort. Hiszen már a Ház előtt fekszik ez a törvényjavaslat, amely a jövőben a büntetések szigorítását tartalmazza, és kizárja azt az esetet, ami sajnos az elmúlt hetekben az én választókörzetemben és Steinerné Vasvári Éva körzetében előfordult, hogy szabadnapos elítéltek súlyos bűncselekményt kövessenek el.
Egyetértünk abban is, hogy az államnak az a feladata, hogy megvédjen bennünket a bűnözőktől, de ne csak azoktól, akik kinn vannak, hanem azoktól is, akik a rács mögött vannak. A válaszát ezért elfogadjuk. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A mai magyar társadalomban a korrupció sokat emlegetett kifejezés, amelyről mindenki tudja, hogy létezik, ártalmas, és hogy a mindenkori kormányzat sikeres vagy kevésbé sikeres eszközökkel küzd ellene.
Voltak olyan időszakok a magyar társadalom életében, amikor elnézőek, megértőek voltak a korrupcióval szemben. Akkor ugyan még protekciónak hívták, lassan azonban átszőtte az egész társadalmat, így szinte már senki sem ítélte károsnak. Ugyanakkor a korrupció ténylegesen létezik és ártalmas, hiszen a döntések meghozatalát nem az ésszerűség, hanem az egyéni érdek motiválja mindkét fél oldaláról: aki megveszteget és akit megvesztegetnek.
(18.10)
Ezen érdekközösség miatt mindkét fél érdeke azt kívánja, hogy a vesztegetés cselekménye rejtve maradjon. Emiatt nagyon nehéz a felderítés.
A korrupció korántsem csupán a fejlődő országok problémája, a legfejlettebbeknek, sőt a nemzetközi szervezeteknek is komoly gondot okoz. Ezt igazolja az Európa Tanács miniszteri bizottsága 1996. október 9-én Strasbourgban tárgyalt korrupcióellenes cselekvési programja és a most tárgyalt, korrupció elleni büntetőjogi egyezmény is.
Nem véletlen, hogy az Európai Unió jelentős teret szentel a szervezett bűnözés és a korrupció elleni harc kiszélesítésének. Ennek szellemében az EU-bizottság 1997. április 28-án akciótervet fogadott el.
Általános jelenségnek tekinthető, hogy az e körbe tartozó bűncselekmények megelőzésére és megakadályozására létrejött szervezetek, azok módszerei több lépéssel a szervezett bűnözés után kullognak. Más országokhoz hasonlóan az állami fellépés Magyarországon is lépéshátrányban van a szervezett bűnözéssel szemben. A korrupció, a szervezett bűnözés megelőzése, visszaszorítása terén már eddig is születtek az európai normáknak megfelelő intézkedések. A rendszerváltás óta eltelt időben a kormány a megváltozott társadalmi helyzethez igazodva új tényállást iktatott be a büntető törvénykönyvbe, sor került a büntetési tételek szigorítására, a szankciók súlyosbítására.
A szervezett bűnözés nem a lopott gépjárművek kereskedelmével, a pénzbehajtásra szakosodott védelmi zsarolásból élő bandákkal, a prostitúcióval kezdődik. Sőt, talán nem is eretnekség kijelenteni, hogy nem ezek a magatartásformák jelentik társadalmunkban a legnagyobb veszélyt. Hiszen ezek ellen többé-kevésbé jól kiépített jogi és intézményi keretek között lép fel az állam. Úgy tűnik azonban, védtelenek vagyunk az úgynevezett fehérgalléros vagy intellektuális bűnözéssel szemben, annak lényege ugyanis a joghézagokban rejlik. Sajnos, a korrupció és a szervezett bűnözés két egymással szorosan összefonódó, a társadalomra rendkívül súlyos veszélyt jelentő jelenség. Ezek ellen csak az átfogó, kellően átgondolt kormányzati politika lehet eredményes. A polgári kormány feladatának tekinti, hogy a korrupció ellen a létező leghatékonyabb eszközökkel lépjen fel. Ennek jegyében tartotta szükségesnek a kormány, hogy Magyarország az Európa Tanács 1999. évi január 27-én kelt, korrupció elleni büntetőjogi egyezményét mielőbb ratifikálja a parlamenti megerősítés fenntartásával. Az egyezmény aláírására 1999. április 26-án került sor.
A korrupcióval szembeni hatékony fellépés egyik kulcsa mindenekelőtt az egymással összhangban álló nemzeti szabályozásokban rejlik, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt indokoltnak tartja, hogy jogharmonizációs kötelezettségeinknek is eleget téve, csatlakozzunk az Európa Tanács korrupció elleni büntetőjogi egyezményéhez. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt számára három terület bír kiemelkedő fontossággal, melyek megvalósítását egyrészt az adótörvények módosításával - amit ezen a héten el is fogadtunk -, másrészt a 2001-2002. évi költségvetéssel kívánunk elérni. 1. A bérek és nyugdíjak nagyobb arányú emelése; 2. a családtámogatási rendszer továbbfejlesztése. 3. a Széchenyi-tervben foglalt célok megvalósítása, utak, hidak építése, lakásépítés, a turisztika fejlesztése, a kis- és középvállalkozások erősítése, a kutatás és fejlesztés elősegítése.
Olyan célok elérését tűztük ki, amelyek mindenkit, aki Magyarországon él, érintenek. A minimálbér-emelés százezreket érint. 25 ezer forintról jövő év január 1-jétől 40 ezer forintra emelkedik az összege, 2002-től pedig 50 ezer forintra. A közszférában tervezett béremelés szintén százezreket érint. Az egészségügyi dolgozók az idei alapbérükhöz képest jövőre átlagosan 20 százalékos béremelést kapnak. Nyugdíjból csaknem két és félmillióan élnek. A tervezett 10,3 százalékos nyugdíjemelés a mindennapi megélhetésüket fogja javítani. A bérek és a nyugdíjak jelentős mértékű emelése a polgári kormány életszínvonal-emelési politikájának része. A nyugdíjasok és a munkavállalók jelentős része a saját bevételein is érezheti majd, hogy növekszik a gazdaság. Az eltelt két év következetes gazdaságpolitikája teszi lehetővé, hogy most ilyen mértékű béremelkedésre és nyugdíjemelésre kerül sor.
A családok támogatása, anyagi biztonságuk megteremtése nemzeti ügy. Nem elég minden év végén azon sopánkodni, hogy ismét egy kisváros lakosságának számával csökkent a népesség. Olyan intézkedések kellenek, amelyek segítenek megfordítani a folyamatokat, és a családok megélhetésének biztonságát jelentik. A kormány ezért tette alanyi jogúvá a gyest és a családi pótlékot, ezért vezette be a gyermekek után járó adókedvezményt, és ezért állította vissza a gyedet.
A Széchenyi-terv az ország gazdasági felemelkedésének a programja. Utakra, hidakra szükség van, már csak azért is, hogy a turizmus, ami sikerágazat, továbbfejlődhessen. De azon sem lehet vitatkozni, hogy a beruházók olyan településeket keresnek, amelyek jól megközelíthetők, a szállítás gyorsabbá és egyszerűbbé tehető. A növekvő magyar gazdaság lehet az alapja minden későbbi életszínvonal-emelésnek is. Ezért van szükség arra, hogy hosszú távú elképzelésekkel rendelkezzünk az ország jövőjéről. A Széchenyi-terv ezt a programot tartalmazza.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént említett körből elsőként a családok helyzetének változásával szeretnék részletesebben foglalkozni. Bár nem kellemes dolgot kérek, elismerem, de tekintsünk vissza egy kissé a múltba, úgy 4-5 évnyi távolságra, és emlékezzünk arra, hogy milyen állami támogatás juthatott akkor egy gyermeket nevelő családnak. Gyes és családi pótlék volt ugyan, de nem volt adókedvezmény a gyermekek után. Csak gyesre mehetett az a szülő, aki a szülési szabadság letelte után otthon kívánt maradni gyermekével, mert a gyed nem létezett. Nem volt semmilyen védőernyő a családok felett. Az állam a Bokros-csomag sötét felhőjét borította a családokra.
De nézzük meg konkrétan, mit is tett a nevében szociálliberális kormány a családokért! A Horn-Kuncze-kormány első teendői között volt a gyermeknevelés utáni adókedvezmények megszüntetése. A családi pótlék és a gyes jövedelmi határhoz kötése több adminisztratív többletköltséggel járt, mint ami keveset megtakarítottak vele, ráadásul a gyakorlatban nem tudott a meghirdetett rászorultsági elven sem működni. Az abortuszok száma ismét emelkedni kezdett. A gyed erőszakos megszüntetése sokakban ásta alá a jogbiztonságba vetett bizalmat. A következményeket csak enyhíteni tudta, hogy a Horn-Kuncze-kormány családellenes intézkedéseinek egy részét az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette.
De nem emlegetem tovább a múltat. Nézzük inkább a polgári kormány tetteit és terveit az eltelt és még előttünk álló esztendőkre! Andorka Rudolf közgazdász professzor a gyermekről azt mondta: a gyermek közjó. A Közgazdasági Egyetem rektorának tanítását a polgári kormány váltotta valóra. Kezdettől fogva vezérlő elvünk, hogy a gyermeknevelés olyan érték, amelynek költségeit a társadalomnak el kell ismernie. Ha adókedvezmény jár a pénzügyi befektetésekre, akkor járjon jóváírás a társadalom jövőjébe való befektetésre a gyermekvállalás után is.
A gyermekek után járó adókedvezmény jövő évi emelését már megvitatta a parlament. Mégis hadd említsem meg, hogy a tavaly bevezetett kedvezményt a családok négyötöde igénybe tudta venni. Idén 30 százalékkal nőtt a kedvezmény mértéke. Jövőre radikális emelkedés lesz: egygyermekeseknél 36, kétgyermekeseknél 82, három- vagy többgyermekeseknél 333 százalékkal nő a gyermekkedvezmény. Ilyen nagyarányú és ilyen mértékű családtámogatás még nem volt Magyarországon. 1999. január 1-jétől minden gyermek után alanyi jogon jár a gyes és a családi pótlék. A családi pótlék alanyi jogúvá tételével a múlt évben 100 ezerrel több gyermek vált jogosulttá a családi pótlékra, mint 1998-ban. A két intézkedés nyomán csak a tavalyi évben a magyar családok 26 milliárd forinttal több pénzhez jutottak. 2000. január 1-jétől gyermeke kétéves koráig minden munkavállalót megillet a gyed. Ennek fedezetére több mint 36 milliárd forint szerepel az idei év költségvetésében. Maximálisan igénybe vehető mértéke jövőre 80 ezer forintra emelkedik.
Tudatos politika eredménye az, hogy a dolgozó és gyermeket nevelő családokat támogatjuk, azokat, akik maguk is tenni akarnak a boldogulásukért. A kormány ugyanakkor nem hagyja magára a szegényebb családokat sem. Az iskolakezdési támogatás növelése és a gyermekvédelmi támogatás 13. havi kiegészítése is ezt mutatja.
(21.00)
Jövőre a rendszeres gyermekvédelmi támogatás egy új ellátási formába, a kiegészítő családi pótlékba olvad be, amiben szintén a kis jövedelműek részesülnek majd.
Összefoglalva a családtámogatásról elmondottakat, kérem képviselőtársaimat, hogy érezzék át a nemzetünk iránti felelősséget, támogassák szavazataikkal is a családokat, a nekünk, felnőtteknek kiszolgáltatott gyermekeket. Bízzunk közösen abban, hogy a népességfogyás legalább lecsökken ezen intézkedések hatására. Végre tudjunk örülni annak, hogy ekkora támogatásra van most lehetőség!
Minden koalíciónak és minden kormánynak megadatik, hogy értékrendben gondolkodjék. A Fidesz-Magyar Polgári Párt vezette koalíció a családokat és gyermeket tartja értéknek, hiszen a gyermek közjó, a gyermek befektetés a jövőbe.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a témakörben mindenképp szólnom kell a nyugdíjakról. Mindannyian tudjuk és ismerjük a nyugdíjasok helyzetét; családunkban, rokonaink, ismerőseink és a minket, országgyűlési képviselőket felkereső panaszosok között számos olyan nyugdíjas van, aki 30-40 év tisztességgel, becsülettel ledolgozott év után most alig-alig tudja kifizetni a számláit, és mindennapi megélhetési gondokkal küzd. Bár olyan mértékű nyugdíjemelésre, amely minden nyugdíjas anyagi helyzetét egy csapásra megváltoztatná, nincs lehetőség, mégsem mondható, hogy erejéhez mérten nem tett meg mindent a kormány a helyzet javítása érdekében.
A kisnyugdíjasok a differenciált nyugdíjemelés révén magasabb összeghez jutottak, mint amennyihez az egységes emeléssel jutottak volna 1999-ben. Az akkori emelés átlagos mértéke 14,5 százalék volt. Jövőre a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának javaslata alapján 10,3 százalékos, 2002-ben 9,7 százalékos emelésre kerül sor. Idén novemberben a nyugdíjasok kamatostul kapják meg azt az összeget, ami a vártnál nagyobb mértékű áremelkedés miatt pótlólag jár nekik. A jövő évi emelést úgy lehetett megoldani, hogy a tb-járulék 3 százalék helyett 2 százalékkal csökkent. Ebből körülbelül 37 milliárd forint bevételkiesés marad el a költségvetésben, és ebből a 37 milliárdból nagyjából 3-3,2 százalékkal lehet emelni a nyugdíjakat. Azok, akik most a polgári kormány ellen szítják a nyugdíjasok érzelmeit, nincsenek tisztában a múlttal.
Répássy Róbert képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy a Bokros-csomag éve a nyugdíjasoknak is fekete év volt. Ha megnézzük az akkori adatokat, láthatjuk, hogy az akkori emelés még az infláció mértékét sem érte el, sőt ahogy Steinerné Vasvári Éva képviselőtársnőm ezt pontosan, számokkal mondta felszólalásában, 10 százalékkal maradt alatta a 28 százalékos inflációnak az akkori nyugdíjemelés.
Az eltelt két évben eljutottunk oda, hogy amit a Horn-kormány elvett a nyugdíjasoktól, azt visszaadtuk, a következő két évben pedig növekedés lesz. A nyugdíjasok érdekét szolgálta a kormány akkor is, amikor fellépett a gyógyszer- és a gázárak növekedése ellen. Mégis mi ad alapot arra, hogy ellenérzések feszüljenek az ellenzék részéről az emelések tervezett mértéke és a tett intézkedések ellen? Erre egy példát szeretnék hozni. Bár ez a példa is sántít egy kicsit, mint ahogy a példák általában, de remélem, érthető lesz.
Mondjuk, és csak mondjuk, hogy 20 ezer forintba kerül egy hűtőszekrény, de csak 5 ezer forintunk van rá. Egy segítőkész, jóindulatú, gondunkat ismerő rokonunk ad további 5 ezer forintot. Így lesz 10 ezer forintunk. De a hűtőszekrény még mindig 20 ezer forintba kerül, és még mindig nem tudjuk megvásárolni. Kérdés: a rokonunkra haragszunk-e azért, mert segített? Ezzel a példával azt szerettem volna érzékeltetni, hogy minden jó szándék és minden igyekezet a visszájára fordítható, a kevés pedig akkor is kevés, ha adott esetben megduplázzák. Biztatásként azért hangsúlyozom, hogy még csak két éve kormányzunk, hátra van még két ebből a ciklusból. Ha a családok is és a nyugdíjasok is érzik a jó szándékú igyekezetet kormányunk részéről, a bizalmuk elegendő lesz arra, hogy a további esztendőkben meglegyen a hűtőszekrény ára is.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az okmánykiadással és -nyilvántartással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló, előttünk lévő törvényjavaslat egy olyan folyamat részeként kerül a tisztelt Ház elé, amit a kormány egy, a közigazgatás korszerűsítését, továbbfejlesztését célzó határozatában már 1999-ben deklarált.
Ebben a kormányhatározatban a Fidesz vezette polgári kormány arra szólította fel az érintett minisztereket, valamint a központi közigazgatási szervek vezetőit, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, miként lehetne a megyei hivatalok elsőfokú hatósági jogkörét az ügyfelekhez közelebbi szintre vinni.
A kitűzött cél tehát a közigazgatás olyan jellegű átalakítása volt, ahol fokozottan érvényesül a decentralizáció, a települési önkormányzat jegyzőjének szerepe felértékelődik, hatásköre bővül, és ahol az eljárások ügyfélbarát jellege érvényesül.
Jelen törvényjavaslat előzményeként került sor 1999-ben a polgárok személyi adatainak kezelésével összefüggő egyes törvények módosítására. Ennek keretén belül a 95/46. számú EU-tanácsi irányelvhez igazodva törvényben határoltuk el az adatkezelő és adatfeldolgozó fogalmát, és rendelkeztünk az adatfeldolgozó felelősségéről is.
Az európai uniós gyakorlathoz való közeledés folyamatában szükségessé vált az új, korszerűbb biztonsági követelményeknek is eleget tevő okmánycsalád bevezetése. Az okmány-korszerűsítés tárgyát a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozó biztonsági okmányok, a személyazonosságot igazoló, az úti, gépjárművezetői, valamint a gépjármű-azonosító okmányok képezték.
Kormányhatározat rendelkezett arról, hogy az okmányokkal kapcsolatos lakossági ügyintézésnek decentralizáltan, körzetközponti illetékességgel kell megvalósulnia. A célszerűség követelményeinek eleget téve az okmányirodákat a városi, fővárosi, kerületi önkormányzatok jegyzőinél helyzeték el.
Sokáig a polgárok egyes okmányaikat csak különböző hatóságoknál, például rendőrségnél szerezhették be, adott esetben eltérő ügyfélfogadási időben, más-más kérelem kitöltésével. Az okmánykiadás új, egységes rendszerében ezek a problémák megszűnnének. A feladatok okmányirodákhoz telepítése 2000-ben és 2001-ben fokozatosan valósul meg. 2000. január 1-jétől az útlevél, a személyazonosító igazolvány, a személyi azonosítót és a lakcímet igazoló hatósági igazolvány kiadásának ügyintézését az okmányirodák végzik. Idén november 1-jétől az okmányirodák hatásköre annyival is bővült, hogy átvették a gazdasági kamaráktól a vállalkozói igazolványok kibocsátásával kapcsolatos feladatokat.
Az 1999-es közlekedési nyilvántartásról szóló törvény értelmében 2001. január 1-jétől a polgárok az okmányirodáknál intézhetik a közlekedési okmányokkal, így a vezetői engedéllyel, gépjárműtörzskönyvvel, forgalmi engedéllyel kapcsolatos ügyeiket is.
2001-től a jelenlegi 152 helyett 244 városban fogadják az okmányirodák a polgárokat. Az új okmánykiadási rendszer technikai, informatikai, képzési feltételeihez szükséges anyagi eszközöket a költségvetés a Belügyminisztérium fejezetén belül tartalmazza.
Az előttünk lévő törvényjavaslat elsősorban pontosításokat, részletező meghatározásokat fogalmaz meg az okmánykiadással és -nyilvántartással összefüggő egyes törvények módosítása kapcsán. A jegyző jogszerű működéséhez szükséges törvényi garanciák beiktatása elengedhetetlen egy jogállam szabályozási rendjében.
A kibővült hatáskör következtében a jegyzőre hárult pluszfeladatok ellátása érinti az állampolgárok személyes adatait, amelyet a magyar alkotmány védelemben részesít. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezései szerint személyes adat csak akkor kezelhető, ha azt a törvény az adatkezelés céljának megjelölésével elrendeli.
Az Alkotmánybíróság az információs önrendelkezési alapjog gyakorlásának feltételeként és egyben legfontosabb garanciájaként meghatározta a célhoz kötöttség fogalmát, és szintén mint alapvető garanciával, foglalkozott az adattovábbítás, adatkezelés alapvető kérdéseivel. Eszerint az adatkezelésre feljogosított szervek a birtokukban lévő adatokat csak törvény által meghatározott esetben és körben juttathatják el más adatkezelő szervhez. A jegyző az adatkezeléssel kapcsolatos feladatainak csak abban az esetben tud törvényesen eleget tenni, amennyiben a törvény meghatározza az adatforrást és az általa kezelhető adatok körét.
(17.50)
Ez indokolja a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvény, a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet, valamint a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény érintett szakaszainak módosítását, pontosítását.
A törvényjavaslat taxatív felsorolást tartalmaz arra nézve, hogy a körzetközponti feladatokat ellátó települési önkormányzat jegyzője milyen feladatok ellátására köteles a közlekedési nyilvántartásról szóló törvény alapján. Az egyes feladatok megfogalmazása már az egységes közlekedési igazgatás kialakításának szellemében történt, mivel a jegyző kezében összpontosul az ügyintézés egész folyamata, az okmányok kiadásától azok visszavonásáig.
Meghatározza továbbá a javaslat, hogy a jegyző pontosan milyen adatokat kezelhet, mennyi ideig, illetve, hogy nyilvántartásából kik, mely szervek kérhetnek adatokat. Ezáltal a törvényjavaslat eleget tesz az adatkezelésre vonatkozó alkotmányos követelményeknek. A javaslat szerint az ügyfél járművezetői engedély és személyazonosító igazolvány kiadása iránti kérelemmel nemcsak a jegyzőhöz fordulhat, hanem közvetlenül fordulhat a BM Központi Hivatalához is. A hivatal az országos nyilvántartást vezető központi szerv, amely ilyenkor elsőfokú hatáskörben járna el, és a sürgősséggel benyújtott kérelem teljesítésének rövidebb időn belül eleget tudna tenni.
Nem csupán a közlekedési nyilvántartást érintő törvény, hanem a szabálysértési és a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló törvények módosítása is indokolt e törvénycsomagban, mivel jegyzői hatáskörbe került a járművezetéstől való eltiltással kapcsolatos feladatok ellátása is. Eddig a jogerős és végrehajtható határozatokról a bíróság a rendőrhatóságot értesítette. A jövőben a végrehajtás technikai feladatait ellátó jegyző számára szükséges biztosítani a jogerős döntést tartalmazó információkat.
A módosító törvénycsomag érinti végül a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló törvényt, és a törvény végrehajtásának gyakorlati tapasztalataiból kiindulva kíván javítani a törvény adatnyilvántartásra vonatkozó rendelkezésein. A módosító szövegrész pontosan meghatározza, hogy mely bűncselekménycsoportok elkövetése esetén kerül be a büntetőeljárás alá vont személy a hatóság daktiloszkópiai, fénykép-, illetve DNS-profilnyilvántartásába. A nyilvántartásba való felvételt, figyelemmel az elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyára, mi csak a szándékosan elkövetett bűncselekmények esetén tartjuk indokoltnak.
A javaslat értelmében a magánvádas eljárásra tartozó bűncselekmények elkövetőit nem kell szerepeltetni sem a daktiloszkópiai és fénykép-, sem a DNS-profilnyilvántartásokban. Ez a rendelkezés tulajdonképpen logikailag eddig is kikövetkeztethető volt a büntetőeljárásról szóló törvényből, azonban a jogbiztonság követelményének eleget téve szükségesnek látjuk ennek a rendelkezésnek a beiktatását a törvény szövegébe is.
Az 1973. évi I. törvény értelmében a magánvádas bűncselekmények elkövetőit nem a nyomozóhatóság, hanem a bíróság vonja eljárás alá. Az okmánykiadással és nyilvántartással összefüggő egyes törvények módosítása kedvező irányt mutat. Egy újfajta közigazgatás képét vetíti elénk, amely nem központi hivatalok útján, hanem helyi szerveken keresztül teremt kapcsolatot a polgárokkal.
Jó ez a törvénymódosító csomag, mert figyelembe veszi az Európai Unió adatvédelemmel kapcsolatos szabályozását, és ügyel a személyes adatok alkotmányunk által is deklarált védelmére.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy mindezekre tekintettel támogassák a törvényjavaslatot.
Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ország elhagyásához és a külföldre utazáshoz való individuális jogot, amely az útlevélhez való jogosultsághoz kapcsolódik, a nemzetek közössége alapvető emberi jognak minősíti. Az Európai Közösség alapító szerződése alapelvként mondja ki a tagállamok között a személyek szabad mozgását és az ezt gátló akadályok megszüntetését. A magyar alkotmány 58. § (1) bekezdése értelmében mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, megillet az ország elhagyásához való jog. Ide kapcsolódik az alkotmány 69. § (2) bekezdése is, amely kimondja, hogy a magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhet. Ez olyan állampolgári alapjog, amely semmilyen korlátozásnak nem vethető alá, illetőleg feltételhez nem köthető.
Ma Magyarországon a külföldre utazással kapcsolatos alapvető rendelkezéseket, az úti okmányra vonatkozó általános szabályokat, az utazást korlátozó rendelkezéseket, az eljárással, valamint az adatkezeléssel kapcsolatos szabályokat az 1998. évi XII. törvény állapítja meg. Az előttünk lévő törvényjavaslat ennek a törvénynek a módosítását célozza, nem érinti azonban a külföldre utazás alkotmányos alapjogát. A módosítás egyfelől az adatszolgáltatás adatvédelmi garanciáit kívánja megerősíteni az európai uniós szabályozásnak megfelelően, másrészt pontosítani kívánja az útlevélkiadási és -nyilvántartási szabályozást. Az eljárás és az adatszolgáltatás rendelkezéseinek módosításával a javaslat különös hangsúlyt fektet a személyes adatok védelmének alkotmányos alapelvére.
Ez a törvényjavaslat hatpárti egyeztetést követően, jelentős változtatások után olyan formában kerül most a Ház elé, hogy a tervezetből az MSZP képviselőcsoportjának kérésére kimaradtak a személyi azonosító használatával összefüggő módosító részek, ahogy ezt expozéjában államtitkár úr már elmondta.
A törvény adatkezelésre vonatkozó fejezetét módosítani kívánja a javaslat annyiban, hogy az útiokmány-nyilvántartás adattartalmának, az útlevélhatóság által kezelhető adatok körének pontosítását egy bővebb taxatív felsorolás formájában kívánja rendezni. A hatóság által kezelhető adatok köre bővülne a cselekvőképes személy törvényes képviselőjére vonatkozó adatokkal. A nyilvántartható adatok köre bővülne továbbá a külföldre utazás korlátozására, illetve a korlátozás átmeneti feloldására vonatkozó adatokkal. Ezek a kiegészítések mindenképpen indokoltak, hiszen az állampolgárok alapvető jogait érintő adatkört érintenek, amelyeket törvényben szükséges szabályozni.
Új rendelkezés lenne a törvényben a hatóság azon joga, hogy a kiskorú útlevelét visszavonja, amennyiben az egyik szülő felügyeleti joga megszűnt, és a kiskorú úti okmányát nem adja át a szülői felügyelet gyakorlására jogosulttá vált másik szülőnek. Az adatkezelés mellett az adatszolgáltatás szabályai is változnának annyiban, hogy az útlevélhatóság adatot szolgáltathatna a törvény, illetve az érintett hozzájárulása alapján az adat kezelésére jogosult adatkérő részére az érintett arcképmásával és saját kezű aláírásával is. Ilyen esetben azonban a személyazonosítást követően ezen adatokat haladéktalanul törölnie kellene az adatkérőnek a közölt adatkörből. Ez egy nagyon fontos garanciális szabály.
Az adatszolgáltatás körében a tervezet javaslatot tesz arra is, hogy a jövőben az adatszolgáltatásért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Szintén az adatszolgáltatáshoz kapcsolódik az az újítás, hogy a diplomata- és a külügyi szolgálati útlevelek esetében csak a Külügyminisztérium legyen jogosult adatot szolgáltatni. Ez a rendelkezés is a garanciális szabályok körét bővítené, és megnyugtatóbb védelmet biztosítana az illetéktelen adatkezelésekkel szemben.
A jogosulatlan külföldre utazás megakadályozása érdekében a törvényjavaslat biztosítani kívánja a közvetlen hozzáférést a határőrség részére a külföldre utazásban korlátozottak, illetve az érvénytelen úti okmánnyal rendelkezők adataihoz. A jelenleg hatályos törvény ezt még nem teszi lehetővé. A jelenlegi szabályozás még csak értesítési kötelezettséget ír elő a központi adatkezelő szerv részére, ami messze nem egyenértékű a közvetlen hozzáférés lehetőségének biztosításával.
Összességében elmondható erről a törvényjavaslatról, hogy sok lényeges újítást nem tartalmaz. A tervezet nem érinti a külföldre utazás alkotmányos jogát, inkább pontosító jellegű garanciális szabályokkal kíván javítani a módosítani kívánt törvény szövegén.
Mindezekre tekintettel a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja a törvényjavaslatot, remélem, a törvénytervezetet ebben a kompromisszumos formájában ellenzéki képviselőtársaim is.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívántam hozzászólni most a részletes vitához, de mivel ellenzéki képviselőtársam megszólított, és a négy módosító indítványból, amely ehhez a törvényjavaslathoz érkezett, három valóban az enyém, ezért szeretném ismertetni ezek tartalmát.
Az első módosító indítványom a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvényjavaslathoz jelent módosítást, a szöveg pedig a következő: "A jármű üzemben tartója, tulajdonosa, ha törvény eltérően nem rendelkezik, köteles a rendőrhatóság adatkérés célját tartalmazó felhívására a szabályszegés elkövetésekor a járművet vezető személyről adatot szolgáltatni. Az adatszolgáltatási kötelezettség legfeljebb az adatkérést megelőző hat hónap időtartamra terjedhet ki." Ennek a módosító indítványnak az a célja, hogy a rendőrség számára egy adatszolgáltatási lehetőséget biztosítson azokkal a járművezetőkkel szemben, akiket nem helyszíni bírságolás során vonnak felelősségre a szabálysértés miatt.
A következő módosító indítványom szintén ugyanazt a törvényt kívánja módosítani, amely tartalmazza az önhibáján-kívüliséget is, amit képviselő úr hiányolt az imént, de idézem pontosan a módosító indítványomat. "Ha a jármű új tulajdonosa az (1) bekezdés b) pontjában, a jármű üzemben tartója a (3) bekezdésben meghatározott kötelezettségének önhibájából nem tesz eleget, a járművet az illetékes hatóság a külön jogszabályban meghatározott időtartamra kivonja a forgalomból." Itt az a cél, hogy ne lehessen visszaélni azzal a lehetőséggel, ami sajnos manapság nagyon gyakran előfordul, hogy nem időben, nem határidőben jelentik be a tulajdonosváltozást. Hogy szigorú-e ez a szabály, az megítélés kérdése.
Szerintem minden olyan jogszabály-módosítás, törvénymódosítás, ami a jogbiztonságot szolgálja és az új tulajdonosoknak a jogba vetett bizalmát biztosítja - hiszen így az adatnyilvántartás sokkal időszerűbb lesz majd -, cél kell legyen mindannyiunk számára. Ez nemcsak kormánypárti cél, ez ellenzéki cél is, hiszen a polgárok érdekét szolgálja.
A harmadik módosító indítvány egy szövegpontosító indítvány, hiszen ez a törvényjavaslat számos hatáskört telepít a körzeti feladatokat ellátó települési jegyzők számára, ők látják el az okmánykiadással kapcsolatos feladatokat, és az ő hatáskörükbe tartozik a gépjárművekkel kapcsolatos adatnyilvántartás is.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)