Felszólalás adatai

Azt szeretném csak jelezni, hogy eleve - nem tudom, szerződésnek minősítsem-e vagy bármi másnak - az a fajta nyilatkozattétel, amit a megyei önkormányzatok elnökei tettek a miniszterelnökkel közösen, az már csak önmagában azért is furcsa, mert az előtt következett be, mielőtt gyakorlatilag a törvénytervezet a Parlament falai közé került volna.

Igazából tehát a legitimitását utólag akarják megszerezni a történethez és egy olyan dologhoz, ami felettébb érdekes. Gyakorlatilag egy 180 milliárd forintos teherrel szemben több mint 1000 milliárd forintos vagyoni érték az, aminek az átvételére, átadására, kikényszerítésére, mindegy, hogy fogalmazunk, elkobzására, már nem tudom másképp mondani a szót, a megyei közösségektől életre akarnak hívni.

És mi lesz ennek a sorsa? Hovatovább ezek az intézmények és az intézmények keretei között működő emberek sorsa hová alakul? Nemcsak az intézmények, a kőfalak a lényegesek, hanem benne az ember, és önök az embert, úgy látom, nem tisztelik az intézmények keretei között. Ezeknek az embereknek a sokasága el fogja veszíteni a munkalehetőségét. Ezeket az ingatlanokat részben majd - vélem, valószínűsítem - el fogják idegeníteni, mert pénzhez akarnak jutni, úgy gondolják, ez a pénzszerzésnek a lehetősége, úgy, mint ahogy magán-nyugdíjpénztári megtakarításoknak az elkobzása volt, és ezeket használták fel önös politikai célokhoz illesztve. Tehát ezt kívánják most is megtenni, akár az elkobzott vagyonokon keresztül is.

Azt akarom csak egy mondattal a végén mondani, szégyenletes, amit csinálnak, szégyenletes volt a magánnyugdíjpénztárak kapcsán, szégyenletes az önkormányzati vagyon tekintetében is.

Elnök Úr! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban, közbeszólások ugyanonnan: Szégyen!)