A felszólalás szövege:

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A kormányalakításnak nagy rejtélye, hogy miért tartott ötven napig. Egy biztosnak tűnik, hogy nem a külpolitikai részek elkészítése miatt.

Egy semmitmondó, alibi programrészről szeretnék néhány gondolatot elmondani - tükrözi négy esztendőnek azt a fajta sodródó, ötlet és kezdeményezés nélküli külpolitikáját, amit megtapasztalhattunk. A kormányalakításnak ugyanakkor van egy külpolitikai vonatkozása, ami szenzációvá vált, ez a külügyminiszter személye; egy olyan külügyminiszterünk lesz, aki soha nem foglalkozott külpolitikával. Megítélésünk szerint ez, a külkapcsolatok leértékelése azt üzeni a külkapcsolatokkal foglalkozóknak, a szakembereknek, hogy nem számítotok. A nagyobbik baj ezzel az, hogy sérti nemzeti érdekeinket, sérti a külügyi igazgatás hatékonyságát, illetőleg megelőlegezi a kormányfőnek a kézi vezérléses ambícióit a külpolitika területén, ami egyébként a hatáskörök átcsoportosításával is már egyértelművé vált. Ez pedig csökkenti a parlamenti kontroll és ezáltal a jogállamiság lehetőségeit.

A kormányfői expozé ugyanakkor figyelemre méltó volt a tekintetben, hogy világgazdasági versenyről beszélt, kihívásokról, a nemzetközi érdekérvényesítés fontosságáról. Ezzel egyetértünk, de sajnálatos módon a külpolitikai programrész nem felel meg ennek a mércének, itt is az őszintétlenséggel találkozunk, a szavak és a cselekedetek kiáltó ellentétével.

Ami az Európai Uniót illeti, az európai felzárkózás tekintetében azt kell mondanunk, hogy a vízió, illetőleg az egyértelmű prioritások teljes hiányával találkozhatunk, a nagy európai kérdésekre - mint az alkotmányozás, a gazdasági modell ügye, a föderáció kérdése - még csak válaszkísérletek sem találhatók a kormányprogramban.

Ami a NATO-t, illetőleg a biztonságunkat illeti: azt az illúziót sulykolja, hogy külföldi missziós műveletekkel megspórolhatjuk a haderőreformot; egyfajta biztonsági potyautas szerepre kárhoztatja Magyarországot az elkövetkezendő években.

Ami pedig a nemzetpolitikát illeti, valóban itt elhangzik egy mondat a preambulumban: "10 millió magyar nevében, 15 millió magyar érdekében". Ez dicséretes, ugyanakkor kiáltóan ellentmond annak a féloldalas semmitmondásnak, amit nemzetpolitikai címszó alatt tartalmaz a program. Ez is hiteltelen, tisztelt miniszterelnök úr.

A 2004. december 5-ei népszavazás említésre sem kerül a kormányprogramban, pedig a magyar nemzetpolitika csernobili katasztrófája volt ez a népszavazás, mind a mai napig fertőz.

Látható-e nemzetpolitikai téren bármi törekvés arra, hogy víziót, jövőképet vázoljon fel a kormány? Az autonómia kérdését egyszerűen lealibizi a kormányprogram. A politikai párbeszéd intézményével kapcsolatban, a Magyar Állandó Értekezlettel kapcsolatban a kormányprogram kifejezetten azt előlegezi meg, hogy ezt a szervezetet fel kívánja a miniszterelnök számolni. Ezzel egybehangzóan nyilatkoztak egyébként számos alkalommal a kormány képviselői is. Ami az államigazgatási hátteret illeti: Szilvásy György elárulta a meghallgatáson, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatalát is fel kívánja a kormányzat számolni. Tehát se Magyar Állandó Értekezlet, se Határon Túli Magyarok Hivatala. Az alapítványok anyagi ellehetetlenítése már meg is történt, hiszen az Illyés Alapítvány 2003-ban még egymilliárd forinttal, az idei esztendőben már csak 500 millió forinttal gazdálkodhat.

Mindebből az következik, hogy nem vont le semmilyen le tanulságot ön, miniszterelnök úr, az elmúlt négy esztendőből, ön továbbra is hadviselést kíván folytatni a határon túli magyarokkal szemben. Pedig kár elszalasztani az új kezdés lehetőségét. Sajnos úgy tűnik, nem érti, hogy e fantasztikus nemzet - ahogy tegnap fogalmazott - kétharmadának az élete nagyon szorosan egymásra van utalva annak az egyharmadnak az életével, amelyik a határon túlon él. Hangsúlyozom, hogy kölcsönösen egymásra vannak utalva ezek a nemzetrészek.

Hogy átok vagy áldás lesz-e ezeknek a nemzetrészeknek a kapcsolata az összmagyarságra nézve, azon múlik, hogy képesek leszünk-e kiszabadulni a pártpolitika szorításából a nemzetpolitika területén. Sajnos, azt kell mondanom, miniszterelnök úr, hogy ez a kormányprogram nyomaiban sem utal ilyen törekvésre, hogy önök erre törekednének, illetőleg hogy képesek lennének erre. Sajnálatosnak tartom.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból. - Szórványos taps az MDF soraiból.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz, Budapest): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Szlovákiában a múlt héten váratlanul katasztrófakoalíció alakult, tehát Szlovákiára kérdezek rá. Az Európai Unió kifejezte aggodalmát több szinten. Hadd idézzem Wilfried Martens urat, az Európai Néppárt elnökét: Az új szlovák koalíció minden kétséget kizáróan híres populista ígéreteiről - Smer -, önkényuralmi magatartásáról - HZDS -, valamint idegengyűlöletéről -SNS. A Fico-kormány nemcsak Szlovákiát, de Európát is visszaveti.

Tehát Európa aggódik, egyetlenegy kivétel van Európában: Magyarország. Magyarország nem aggódik, a magyar kormány nyilatkozata a következő: Magyarország tiszteletben tartja a kormány összetételét, az új kabinetet konkrét gyakorlata alapján ítéli meg. Pedig lenne oka az aggodalomra a magyar kormánynak. Slota úr például azt gondolja, hogy a magyarság rákos daganat Szlovákia testén, amit ki kellene abból metszeni, fontosnak tartaná azt is, hogy Budapestet tankokkal rohanja le, valamint a cigányokat is sterilizálná államköltségen. Tehát úgy vélem, hogy Slota úr megüti egy fajvédővel szemben támasztható alapvető elvárásokat, és ez mindenféleképpen aggodalommal kellene eltöltsön bennünket. Fico urat kizárták egyébként a Szocinternből.

Nem gondolja-e, miniszter asszony, hogy itt lenne az ideje az aggodalomnak? Másodszor pedig azt kérdezném, hogy mi az indoka annak, hogy a holnapi napon az új szlovák kormány külügyminiszterét fontosnak tartja fogadni.

Várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz, Budapest): Tisztelt Miniszter Asszony! A Szocialista Párt volt az, amelyik Fico úr pártját besegítette a Szocinternbe, ezzel kapcsolatban elődjével, Kovács Lászlóval többször vitatkoztunk a magyar parlamentben. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem tagja a Szocinternek!) Tagja az Európai Parlament szocialista frakciójának a pártja. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Az más!) Önök tehát már komoly szerepet vállaltak a Fico-féle párt nemzetközi legitimálásában, és úgy látom, hogy ezzel a találkozóval ezt a folyamatot folytatják. Félő, hogy ki fogják a nemzetközi nyomás vitorlájából a szelet ezzel a találkozóval.

Hadd kérdezzem meg: megkérdezte-e ennek a találkozónak a szükségességével kapcsolatban a miniszter asszony vagy a kormány bármely tagja a Magyar Koalíció Pártját, egyeztettek-e velük? Nem talán a Magyar Koalíció Pártjával kellene-e először tárgyalni, mielőtt a szlovák kormány külügyminiszterét fogadja? (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Taps az ellenzéki padsorokban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz, Budapest, területi lista): Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Köztársasági elnök urat idézve: számos méltóságteljes megemlékezés zajlott az 50. évforduló alkalmával.

Köztudott, hogy a külföldi október 23-ai megemlékezések közül több okból is kiemelkedik az amerikai magyarok által szervezett New York-i ünnepség, különösen igaz az idei kerek évfordulóra, amelynek alkalmából óriási figyelem és megtiszteltetés összpontosult hazánkra az Egyesült Államokban, és amelyen azonban a Magyar Köztársaság kormánya sajnos nem vette a fáradtságot, hogy miniszteri vagy akár államtitkári szinten képviseltesse magát.

Nem minden nemzetnek adatik meg, hogy a St. Patrick székesegyházban New York érseke, a város központi zsinagógájában a város főrabbija külön szertartás keretében emlékezzen meg történelmének kiemelkedő eseményéről. Az sem mindennapos, hogy a metropolis kulturális életének egyik központjában, a Carnegie Hallban emlékkoncertet rendezzenek New York állam kormányzójának jelenlétében Magyarország tiszteletére.

Mind az amerikai magyarokat, mind pedig washingtoni nagykövetségünket és New York-i főkonzulátusunkat dicséret illeti az 50. évforduló szervezett ünnepségsorozat megtervezéséért és lebonyolításáért. A nagykövet úr a Carnegie Hallban felolvasta a köztársasági elnök úr ez alkalomra küldött üzenetét. A helyszínen tartózkodó magyar politikusként ugyanakkor kényelmetlen és fájó volt azt érzékelni, hogy a Magyar Köztársaság kormányából senki sem tisztelte meg jelenlétével a felemelő eseményt.

Külügyminiszter Asszony! Miért nem sikerült a Magyar Köztársaság kormányának talán a legfontosabb külföldi '56-os megemlékezésen képviseltetnie magát? Nem hisszük, hogy a kormánytagok elfoglaltságai nem tették ezt lehetővé. Ha például ön, külügyminiszter asszony, akár csak egy fél nappal is tovább marad az Egyesült Államokban - egy kétségkívül fontos floridai konferencián való részvételt követően -, a Magyar Köztársaság az ön személyében mindenképpen méltó szinten képviseltethette volna magát.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz, Budapest, területi lista): Tisztelt Miniszter Asszony! Ne haragudjon, ez egy kicsit gyengére sikerült magyarázkodás volt. (Moraj az MSZP soraiban.) Azt kell mondanom, miniszter asszony (Dr. Göncz Kinga: Csak az igazság, Zsolt!), hogy 15-én jött haza, 15-én volt a megemlékezés, fél nappal kellett volna meghosszabbítania a kinntartózkodását. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem érdekli!) Október 15-én már tudtuk, hogy George Pataki vesz részt ezen a rendezvényen, és George Pataki, mint tudjuk, nem csupán New York állam kormányzója, hanem az Egyesült Államok elnökének személyes képviselőjeként vezette az Egyesült Államok delegációját.

Miniszter Asszony! Hibák, súlyos hibák előfordulhatnak a Külügyminisztérium működésében, de a súlyos hibánál is lényegesen nagyobb baj, hogyha egy külügyminiszter nincs tisztában az államközi érintkezésnek azokkal a normáival, amiket be kellene tartani. (Moraj az MSZP soraiban.) Pataki mellett ott kellett volna legyen a magyar kormány képviselője.

Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT, a külügyi és határon túli magyarok bizottsága elnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! A külügyi és határon túli magyarok bizottsága 10 igen szavazattal, 9 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett hasonlóképpen döntött, mint ahogy az európai ügyek bizottsága, nem támogatta a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.

El kell mondanom, hogy Magyar Szocialista Párt képviselői, egy kivétellel, igennel szavaztak, de ők is osztják azokat az aggodalmakat, amelyeket meglehetősen pontosan ismertetett Molnár képviselőtársam. Osztják ezeket az aggodalmakat, és módosító javaslattal kívánnak elébe menni ennek a problémának.

A Fidesz képviselői ugyanakkor nem csupán ezzel a felettébb kényes nemzetközi szerződéssel összefüggésben fogalmazták meg az aggályaikat.

(19.20)

Szeretném hangsúlyozni - amit itt már a korábbiakban is hallhattunk -, hogy ez egy interim megállapodás az Európai Unió és az Egyesült Államok között. Ezért azt hiszem, hogy maga a nemzetközi szerződés egy ilyen időtávon mindenféleképpen elgördíti a közlekedés útjából ezeket az akadályokat, de megnyugtató megoldást, tartós megoldást ez a megállapodás nem tartalmaz. Ezért azt hiszem, hogy a kormánynak nagyon fontos feladata, hogy az elkövetkezendő időszakban alakítsa ki azt az álláspontot, ami élvezi a magyar politikai erők konszenzusát, és reálisan lehet az Európai Unióban érvényesíteni és elfogadtatni végső soron az Egyesült Államokkal is.

Ugyanakkor a Fidesz képviselői részéről az igazi problémát az jelentette, ami egyébként az adatvédelmi biztos számára is problémát jelentett. Az adatvédelmi biztos egy levelében a következőket fejti ki. Kifogásolható, hogy az előterjesztő a módosítást, a törvény módosítását, az adatvédelmi, illetőleg a légi közlekedési törvény módosítását akarja keresztülvinni úgy, hogy annak sürgősségét semmi sem indokolja - fogalmaz az adatvédelmi biztos. A megfelelő egyeztetés ugyanakkor teljes egészében elmaradt, a módosítás emellett tartalmilag sem megfelelő, az adatkezelési felhatalmazás meglehetősen tágan van meghatározva, az adattovábbítási felhatalmazások pontatlanok, elnagyoltak, nélkülözik a megfelelő jogalapot. Ha nem lenne meg az adatvédelmi biztosnak ez a véleménye, államtitkár úrnak örömmel nyújtom át ezt a levelet, amit hozzám intézett az adatvédelmi biztos.

Úgy vélem, hogy egy egészen szokatlan precedenssel van dolgunk: egy nemzetközi szerződésnek az örve alatt akar egy olyan törvénymódosítást elfogadtatni a magyar parlamenttel a kormány, amelyik nem ment keresztül a megfelelő államigazgatási egyeztetésen sem. Ezért azt kell mondanom, én nem tudom megítélni, hogy a légi közlekedési törvény módosítása valóban túlterjeszkedik-e ebben a jelenlegi állapotában azon, amit ez a nemzetközi szerződés szükségessé tesz, de tekintettel arra, hogy az adatvédelmi biztos ezt állítja, illetőleg azt is állítja, hogy nem folytatták le a megfelelő egyeztetéseket, mi a magunk részéről módosító javaslatot nyújtunk be. Szorítkozzunk ez alkalommal a nemzetközi szerződés kihirdetésére, ezt követően pedig ettől elkülönített módon folyjék le a légi közlekedési törvény módosításáról a szükséges egyeztetés. Erre természetesen ezt követően mi a magunk részéről készen állunk.

Abban az esetben, ha megfelelő támogatást talál a módosító javaslatunk, amit egyébként benyújtottunk, akkor természetesen támogatjuk az előterjesztést. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! (Az elnök csenget.) Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A napokban kiszivárgott nagyköveti utasítás, melyet a Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokkal és nemzetközi ügyekkel foglalkozó szakállamtitkára, Gémesi Ferenc állított össze a mindentől, olykor még a tényektől is független Élet és Irodalomban Vásárhelyi Mária tollából megjelent írás alapján, ez a jegyzék a Magyar Köztársaság nagyköveteit volt hivatott eligazítani, hogy tudniillik miként kommunikálják az október 23-ai budapesti eseményeket.

Ez a fajta, nyugodtan mondhatjuk, posztkommunista reflex (Moraj az MSZP soraiban.), miszerint Gyurcsány Ferenc államtitkára eligazítást ad, nem csupán komoly kérdéseket vet föl az eljárási jog ismerete terén, hanem a jegyzék tartalma arra is enged következtetni, hogy jelen esetben a demokratikus normákat éri súlyos sérelem. Mindenekelőtt szögezzük le: a köztisztviselői törvény szerint a Magyar Köztársaság külképviseleti szerveinek alkalmazottjai a magyar államot képviselik, nem a kormányt és persze nem is az ellenzéket. Ebben az olvasatban tehát finoman szólva is dilettantizmusra vall ott offenzívát indítani, ahol erre semmilyen jogi alap nem létezik.

A helyzet azonban súlyosabb: azzal, hogy a nem mellesleg teljesen koncepciótlan magyar külpolitika a Fidesz elnökét próbálta a bajok alfájának és ómegájának beállítani külföldön, a magyar diplomácia újfent pártirányítás alá került.

(14.50)

A jelek szerint a Gyurcsány-kormány egy vezérfonalat ismer, a hatalomátmentést szolgáló pártelvet, s ennek rendel alá mindent. Számára még mindig a diplomáciai testület is a párt meghosszabbított ökle. Az új miniszterelnökről íródott könyvnek köszönhetően idén mindannyian megtudhattuk, hogy Gyurcsány Ferenc 2002 előtt megkísérelte a köztisztviselői kar bevonásával megbuktatni az Orbán-kormányt. A kiszivárgott körlevélből kiderül: ezúttal a diplomáciai testületen a sor, a kormány, a rendőrség után a külképviseletek átpolitizálásán fáradozik.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Úgy tűnik, a külpolitika szálai nem a Külügyminisztériumban futnak össze, az utasítások mintha nem önöktől származnának, a külpolitika területén mintha alárendelt szerepben volna az önök által vezetett ágazat. Véleménye szerint helyes-e, hogy nyilvánvalóan alaptalan és pártpolitikailag motivált állításokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kívánnak a nagykövetekkel elmondatni? Az ön egyetértésével alkották-e a meg a kiszivárgott eligazító jegyzéket?

Köszönöm szépen a figyelmüket. Várom válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Asszony! Ha ön egy mondatot idézett, akkor engedje meg, hogy a következő mondatot én idézzem ebből az utasításból; ugyanis nem tájékoztatásról, hanem utasításról van szó. "Kérem, hogy a kormány álláspontjáról a megküldött információk alapján tájékoztassa a fogadó ország politikai közéleti tényezőit. Reagáljon a média megkeresésére. Kérem, hogy soron kívül tájékoztasson a médiában megjelenő megnyilatkozásokról. Amennyiben a misszióvezető úr számára kérdéses, milyen formában reagáljon, kérem, soron kívül keresse meg titkárságomat." Államtitkár asszony, ez utasítás egyértelműen.

Ön nem válaszolt arra a kérdésre, hogy az önök egyetértésével alkották-e meg ezt a jegyzéket. Ebből, én azt hiszem, következtethetünk arra, hogy nem. Önöknek pedig az lenne a feladata, hogy őrködjenek a magyar diplomáciának a köztisztviselői törvénnyel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) összhangban álló működése felett. Ezért nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Asszony! November 16-án, csütörtökön Budapesten magyar-román kormányülésre kerül sor. Hadd tegyem fel azt a kérdést, hogy kinek használ ez az esemény? Ha mindkét félnek használ, akkor azt hiszem, nem lehet semmi kifogásunk ellene, félő azonban, hogy a jelenlegi feltételek mellett a románk félnek fog használni, és a magyar félnek kevésbé.

Miért mondom ezt? Ha a magyar-román kormányülésnek az égvilágon semmi kézzelfogható eredménye nincs, annak az az üzenete, hogy a magyar-román viszonylatban nincsen semmi lényegi probléma, mondhatni: problémamentes a magyar-román viszony. És a román diplomáciának az elmúlt években pontosan ez a nagyon jól megragadható törekvése, hogy világossá tegye ország-világ előtt, hogy a magyar-román kapcsolatokban nem áll fenn semmilyen probléma.

Amennyiben tehát nem leszünk képesek adott esetben a Romániában évek óta függőben lévő kisebbségi törvény ügyében előrehaladást elérni, akkor a magyar kormánynak a kormányülésen való részvételi gesztusa azt jelzi az RMDSZ-nek, hogy nem vagytok fontosak, hiszen ez az RMDSZ egyik legfontosabb követelése volt a kormánykoalícióban való részvétel mellett.

Hadd jegyezzem meg, hogy a köztársasági elnök úr pontosan a kisebbségi törvény, a kulturális autonómiát tartalmazó kisebbségi törvény elfogadásától teszi függővé, hogy találkozik-e román partnerével. Ha a közös kormányülésen nem esik szó a székely területi autonómiáról, akkor ezzel a magyar kormány azt üzeni az erdélyi magyarságnak, hogy nem fontosak, holott tudjuk, hogy immáron az erdélyi magyar politika legszélesebb spektruma világosan és egyértelműen elkötelezte magát a területi autonómia követelése mellett.

És sorolhatnám, hogy melyek a lényegi kérdések. Megemlíthetném az egyházi ingatlan visszaadása kérdését vagy adott esetben a magyar egyetem ügyét. A magyar kormányzat azzal, hogy részt vesz egy ilyen magyar-román kormányülésen, illetőleg hogy egy ilyen napirenddel rendelkező kormányülésen vesz részt, nem tesz mást, mint hitelesít egy olyan román politikai törekvést, amely nincs összhangban az alapvető magyar nemzeti érdekekkel.

Arra pedig, hogy egy levéltári együttműködésről meg fog születni egy megállapodás, vagy a szezonális munkavállalásról meg fog születni adott esetben egy megállapodás, azt tudom mondani, hogy nincs szükség együttes kormányülésre, de még kormányfői szintű találkozóra sincs szükség, az ilyen jellegű kérdések egyszerű tárcaközi ügymenetben megoldhatóak.

Az elmúlt öt esztendőben a román diplomácia mintegy rituálisan találta meg az alkalmat évente legalább egyszer, hogy megalázza a magyar diplomáciát. Úgy vélem, hogy Románia ezen a héten csütörtökön az európai uniós csatlakozás előtt még egyszer fel fogja törölni Magyarországgal a padlót. Olyan nagy tétje persze nincsen számunkra ennek a dolognak, de azt hiszem, hogy a román diplomácia önértékelésének ez egyáltalán nem fog ártani, ami önmagában, hangsúlyozom még egyszer, nem lenne olyan nagy baj, csak az sajnálatos, hogy kormánya tájékozatlanságának és tehetetlenségének köszönhetően Magyarország ismét önként és dalolva fogja ezt a megaláztatást elviselni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Külügyminisztériumra, illetve a határon túli magyarokra vonatkozó fejezetekre térnék ki felszólalásomban. A Külügyminisztérium fejezetének kiadási előirányzata 48,3 milliárd forint, ami a hagyományos szakmai közvélekedés szerint az önálló minisztériumi lét jogosultságát megalapozó kiadási nagyságrend - 40-60 milliárd forintban szokták ezt meghatározni - alsó határát közelíti.

Az említett kiadásból mintegy 6,3 milliárd forint, 13 százalék a KüM központi igazgatási költsége 654 fős átlagos állományi létszámra. 33,7 milliárd forint, 70 százalék a külképviseletek igazgatása, 1039 fő. További jelentősebb tételek: nemzetközi tagdíjak 3,5 milliárd, 7 százalék; schengeni követelmények 1,2 milliárd, 2 százalék; fejezeti tartalék 3 százalék. Ez összesen, tisztelt képviselőtársaim, 96 százaléka a Külügyminisztérium költségvetésének. El lehet képzelni, hogy a maradék 4 százalékból milyen módon tudja majd a Külügyminisztérium végrehajtani az úgynevezett reformokat. Azt hiszem, ezek a reformok sokkal inkább vegetációra ítélik és tudják csak ítélni a magyar diplomáciát az elkövetkezendő négy esztendőben.

Engedjenek meg néhány belső ellentmondásra való utalást, amely belső ellentmondás már súrolja a szándékos megtévesztés határát is. A térségi politikánkkal összefüggésben a következőt olvashatjuk a költségvetés 5. oldalán: "A gazdasági diplomácia követelményeinek jobb érvényesítése jut kifejeződésre a térséget érintő diplomáciai képviseletek személyi állományának erősítésében." Ezzel szemben a 7. oldalon azt olvashatjuk, hogy a 2007. évtől Krakkó és Kassa állomáshelyek csökkentett létszámmal működnek tovább, Eszék jelenleg szünetelteti tevékenységét. No comment, ahogy erre szoktuk mondani.

Ami a nemzetközi fejlesztési együttműködést illeti, erre 275 millió forintot különít el a költségvetés. Hadd idézzem megint csak a költségvetést a 12. oldalról. "Az OECD- és EU-tagságunkból adódóan a nemzetközi fejlesztési együttműködésben való részvétel hazánk kötelessége a nemzetközi közösség kevésbé fejlett, politikai krízisek vagy természeti csapások által sújtott népeivel szemben.

2010-ig az európai uniós tagállamoknak a fejlesztési pénzösszege el kell hogy érje a 0,51 százalékot, de az újonnan csatlakozott országoktól csak azt várják el, hogy 2007-ig elérjük a 0,17 százalékot. A 2005-ös nemzeti jövedelmünket figyelembe véve - a GNI-t figyelembe véve - 35 milliárd forintot jelentene a 0,17 százalék. Ennyit kellene tehát, ha most kellene bevezetnünk ezt a határértéket, nemzetközi fejlesztési együttműködésre fordítanunk. Ez majdnem eléri a Külügyminisztérium teljes költségvetését, a határon túli magyarokra fordított összegnek pedig a négyszerese. Jelenleg kevesebb mint századrészét fordítjuk erre a célra. Nyugodtan föltehetjük a kérdést, mikor fogja tudni Magyarország a nemzetközi kötelezettségeit teljesíteni.

Ennek fényében egészen különös az utolsó megjegyzése a nemzetközi fejlesztési együttműködés fejezetnek: fontos hitelességünk és megbízhatóságunk fenntartása, aminek meg kell jelennie a pontos tagdíjfizetési gyakorlatban. Azt hiszem, a nemzetközi hitelvesztésünk, ami itt kifejezetten kockán forog.

És most engedjék meg, hogy áttérjek a határon túli magyarokra vonatkozó megállapításokra. A 2007-es költségvetési törvény a határon túli célok végrehajtására hét fejezetben összesen 9,03, tehát összesen 9 milliárd forintot irányoz elő. Ez a 2006. évi összeghez képest 750 millió forintos csökkenést, 8 százalékos csökkenést jelent. A központi költségvetés kiadási főösszege eközben 11 százalékkal növekszik. Tehát nem 11 százalékkal növekszik költségvetés-arányosan, hanem 8 százalékkal csökken. Ez az összeg egyébként a költségvetésnek 1 ezreléke. Azt hiszem, erre az elmúlt 16 esztendőben példa nem volt, hogy a központi költségvetés főösszegének a 11 százalékos növekedése mellett a határon túli magyarokra fordított eszközök 8 százalékkal csökkennek.

(16.20)

Az intézményrendszerről engedjenek meg néhány szót: jelentős közalapítványok, az Illyés, az Új Kézfogás, a Teleki és a HTMH megszüntetésével az intézményrendszer jelentősen átalakul. A tizenhat éves, rendszerváltozás eredményeként létrejött nemzetpolitikai intézményrendszer reformja nem jelent mást, mint ennek az intézményrendszernek a szétverését. Az igazgatási, koordinációs, valamint pénzfelhasználási feladatok végrehajtásának közigazgatási intézményrendszerét egyes minisztériumok feltételezhetően létező belső egységei mellett a Szülőföld Alap - a HTMH megszűnésével most létrejövő, évi 50 millió forintos költségvetéssel rendelkező - titkársága jelenti. Ez utóbbi lesz az elképzelések szerint egyébként a Szülőföld Alap kezelő szervezete is. Milyen feladatkeveredést eredményezhet, ha a közigazgatási intézményrendszer, illetőleg a támogatást végző intézményrendszer egy kézben összpontosul?

Az Illyés Közalapítvány, illetőleg az Új Kézfogás Közalapítvány forrásainak megszűnése mellett meglehetősen érdekes, hogy a nem integrált nemzetpolitikai intézményrendszer fároszaként a Miniszterelnöki Hivatal illetékes szakállamtitkárának főtanácsadója által igazgatott Európai Összehasonlító Kisebbségkutatási Közalapítvány fogja megőrizni az önállóságát. Ez az intézmény feltehetően stratégiai szereplő, noha az ezt megalapozó indokok a személyi összefonódáson túlmenően egyáltalán nem tekinthetőek nyilvánvalónak, és talán kizárólag ezzel a személyi összefonódással magyarázható, hogy nem esett áldozatul ez az intézmény a közalapítványok felszámolási rendjének.

Tisztelt Parlament! A támogatáspolitikát - összegzésképpen - egyfajta dinamikus káosz jellemzi. Az új elvek és intézményrendszer kidolgozása közepette a szervezeti keretek felszámolva, a források lecsökkentve, a feladatok összekeverve. A személyi összetétel ismeretlen, az úgynevezett Szülőföld Alapnál a most Országgyűlés előtt fekvő törvényjavaslat szerint a tanácsi és kollégiumi tagok megbízatása megszűnik, a közalapítványokat felszámolják, a felelős szakállamtitkáron kívül, na meg a többször már emlegetett főtanácsadóján kívül csak annyit lehet tudni, hogy 7,8 milliárd forint összegű előirányzat felhasználásáért fog az államtitkár úr felelni.

Ma már elhangzott, vétlen társadalmi csoportok sokan vannak, amelyeknek viselniük ennek a költségvetésnek a terhét, de némelyek, így a határon túli magyarok különös figyelmet érdemelnének, hiszen az ő kiszolgáltatottságuk fokozott. Minő véletlen, hogy a magyar-román kormányülés és ennek a határon túli magyarokra nézve végzetes költségvetésnek a vitája egy napra esik. Ennek a magyar-román kormányülésnek, illetőleg ennek a költségvetésnek az üzenete az: a határon túli magyarok nem számítanak. Lelkük rajta, tisztelt kormánypárti képviselők!

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

NÉMETH ZSOLT, a külügyi és határon túli magyarok bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom, hogy a felügyelő miniszter úrnak nem sikerült még a parlamenti bizottsági véleményeket se meghallgatni egy olyan fontosságú kérdésben, mint a határon túli magyarok ügye.

Úgy vélem, hogy ez a fajta intenzív figyelem a kormány részéről, illetőleg a miniszter úr hozzáállása rendkívül jól demonstrálja a kormányzat határon túli magyarokkal kapcsolatos politikáját. Úgy vélem, hogy legalább a parlamenti bizottsági véleményeket illendő lenne meghallgatni, minimális elvárás egy miniszter részéről. Ehhez képest már azt nem is merem gondolni, hogy esetleg a parlamenti pártoknak vagy az ellenzéki képviselőknek a véleményére a kormányzat ebben a kérdésben odafigyelne. (Kovács Tibor: A bizottságban is megfogalmazódott ez a vélemény?)

Úgy fogalmazott a miniszter úr, hogy 17 év belpolitikai acsarkodástól immúnis kiemelt nemzeti ügy a határon túli magyarok kérdése. Azt kell mondanom, hogy ha ez lenne ennek a kormányzatnak a határon túli magyarok kérdése, akkor talán, mondjuk, egy ilyen súlyú vitára, amikor a velük való kapcsolattartás alapvető irányairól tárgyalunk, talán őket illett volna meghívni; a határon túli magyarok, ha már nem szólhatnak hozzá, legalább itt ülhetnének valamelyik páholyban.

De ha nem sikerült a határon túli magyarokat ide meghívni, mint ahogy ezt láthatjuk, talán azt el lehetett volna érni, hogy ezt a normaszöveget juttassák már el a határon túli magyarokhoz, hogy kimondják a véleményüket róla. A hét végén végighívtam több első számú határon túli vezetőt, nem kapták meg, teljesen meglepte őket, hogy a magyar parlament kedden délelőtt egy ilyen súlyú kérdésben fog vitát folytatni. Ha a kormányzat komolyan veszi azt, szemben bizonyos erőkkel, akik a fától nem látják az erdőt, hogy ők nem az erdőt akarják letakarítani, akkor azt gondolom, hogy meg kellene tisztelni a határon túli magyarokat azzal, hogy egy elemi egyeztetési mechanizmust működtet a kormányzat velük.

A Szülőföld Alap technikai módosításaként indult ez a tervezet, de úgy látom, hogy itt többről van szó. A technikai módosításhoz hozzácsaptak egy-két egyáltalán nem mellékes stratégiai kérdést. Hozzácsapták például a határon túli magyarokkal való egyeztetés mechanizmusát, hozzácsapták a határon túli gazdasági és vállalkozásfejlesztési kérdéseket, az erre szolgáló intézményrendszer átalakítását. Úgy gondolom, hogy nem szerencsés, ha ilyen módon toldozgatja-foldozgatja a kormányzat a nemzetpolitikai intézményrendszert. Tekintsük át akkor egyben, vizsgáljuk meg azt, hogy milyen felülvizsgálatra szorul a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény, és ne a Szülőföld Alapról szóló törvénybe próbáljuk ezt becsempészni.

Amikor a Szülőföld Alapról szóló törvényt megalkotta a kormánypárti többség, az ellenzék nem ellenezte, de mint mondtam, ma nem erről van szó. Mint ahogy hallhattuk a miniszter úr előterjesztésében, a határon túli politika egészéről beszélünk. Márpedig ezzel a kormányzati határon túli politikával kapcsolatban azt kell elmondanom, hogy ez a politika cinikus és a határon túli magyarok iránt megalázó politika. Ez a Szülőföld Alap nem fogja a szülőföldön maradás politikáját elősegíteni. Sajnálatos módon ma a határon túli magyarok a 16 év alatt kiépített nemzetpolitikai intézményrendszernek a szétrombolását tapasztalhatják. Ma a rombolás időszakát éljük, nem pedig az építését. Felszámolták a Magyar Állandó Értekezletet, megszüntették a Határon Túli Magyarok Hivatalát, megszüntetik az Illyés Gyula Közalapítványt, megszűnőben van, és nem tudjuk, miként folytatódik az Új Kézfogás Közalapítvány.

(9.20)

Most a hét végén tudomást szereztünk arról is, hogy a Teleki László Alapítványt is be kívánja szántani a kormányzat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ami marad, az az omnipotens Gémesi-államtitkárság, amelyik egyszerre fog kutatni, egyszerre fog támogatni, egyszerre lesz kezelő szervezet, egyszerre lesz közigazgatási szervezet. Ha ezt tekintik önök egyszerűségnek, áttekinthetőségnek, akkor hadd hangsúlyozzam fokozott kételyeimet a javaslattal kapcsolatban. Az ellenzék nem tudja támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Egyetértek elnök úrral, én sem látom ennek akadályát.

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lassan, azt hiszem, a végéhez közeledünk ennek a vitának. Úgy vélem, hogy egy nagyon fontos vita zajlik le. Annál is inkább sajnálom, hogy a határon túli magyarok nincsenek meghíva, nem vehetnek részt ezen a mai napon, mintha sem a Ház vezetése, sem pedig a kormányzati oldal nem lenne tudatában annak, hogy a határon túli magyarokról nem lehet őnélkülük dönteni.

Itt több hivatkozás elhangzott, képviselőtársaim, ne hivatkozzanak ezzel a szöveggel kapcsolatban a határon túli magyarokra. Nem tudták sem a vitának az időzítését, sem pedig a normaszöveget nem kapták meg. A javaslattal kapcsolatban az RMDSZ-től érkezett hozzám konkrét módosító javaslat, tisztelt képviselő úr. Tehát némileg szemforgatónak tartom, hogy elmulasztanak valamit, ahelyett, hogy bevallanák, hogy elmulasztották, azzal takaróznak, hogy egyébként támogatják. Ez a határon túli magyaroknak, az RMDSZ-nek a meghazudtolása, tisztelt képviselőtársaim, tehát lehetőség szerint tartózkodjunk ettől a magatartástól. Nagyon hozzászoktunk az elmúlt években a határon túli magyarokkal való takarózáshoz.

Újra meg kell jegyeznem azt, hogy értetlenül állok az előtt, hogy a kancelláriaminiszter, miután elmondja az expozéját, elegáns módon föláll és távozik. Ez nagyjából jelzi a határon túli magyar ügynek a helyi értékét ennek a kormányzatnak a működésében. Önök viszont nyilvánvalóan, akik itt hozzáértően szóltak, képviselőtársaim, kormányzati oldalról is hozzá ezekhez a kérdésekhez, önök is megszenvedik ezt a helyzetet, hogy nincsen a határon túli magyar ügynek ebben a kormányzatban megfelelő érdekképviselő ereje. Önök is, azt hiszem, egyetértenek velem abban, hogy ami most folyik nemzetpolitika téren, az az omnipotens Gémesi-államtitkárság iránti bizalomra történő felhívás. Az omnipotens Gémesi-államtitkárság, tisztelt képviselőtársaim, a határon túli magyar ügyet, azokat a problémákat, amelyeket az elmúlt órákban fölvetettünk, nem fogja megoldani.

Ezért mondom azt, hogy önök lehet, hogy jó szándékkal tekintenek a jövőbe, jó szándékkal tekintenek az Európai Unió elé és az újabb és újabb román-magyar kormányülések elé, de azért engedjék meg, hogy föltegyük önöknek azokat a kérdéseket, ami a mostani intézményrendszer szétrombolásából fakadóan teljesen értelemszerűen adódik, és egyelőre nincsenek kielégítő válaszaik. Tehát azt tapasztaljuk, hogy előbb lőttek, szétverték az intézményrendszert, és utána céloznak. Azt gondoljuk, hogy fordítva kellett volna; előbb kellett volna végiggondolni, hogy miként, és aztán utána elkezdeni az alakítást. De a végiggondoltság hiányára próbálunk ebben a vitában a magunk eszközeivel rámutatni.

Nem tartjuk végiggondoltnak azt, hogy a Magyar Állandó Értekezletből hogy lett REF, regionális egyeztető fórum. A "refes" kifejezésre még emlékszünk, elég rossz emlékű az ántivilágból. Hogy lett REF belőle, és mi a különbség a REF és a MÁÉRT között? Mert most létrejött a magyar helyett regionális, állandó helyett egyeztető, értekezlet helyett fórum. Ennyit értünk. MÁÉRT-ből lett REF. Csak ez a REF szemmel láthatóan nem ugyanaz, mint ami a MÁÉRT volt. A MÁÉRT egy stratégiai nemzetpolitikai koordináló szervezete volt a Kárpát-medencei magyarságnak.

A REF, az micsoda? A REF-ről olvashatjuk itt a 7. oldalon, hogy térségenként és közösségenként ajánlásokat fogalmaz meg az alapból nyújtható támogatások céljaira és prioritásaira. Ez a Kárpát-medencei magyarság együttműködésének a célja? Hogy Bugár Béla meg Markó Béla ajánlásokat fogalmazzon meg Gyurcsány Ferenc számára, hogy milyen támogatásokat kinek nyújtson? Ennyi lenne körülbelül a Kárpát-medencei koordináció? (Kovács Tibor közbeszól.) Úgy gondoljuk, hogy egy nemzetstratégia, ami a Magyar Állandó Értekezlet keretei között kialakult, kialakítható volt, voltak valóban viták, de érthetetlen. Arról nem is beszélve, hogy ugyebár, a magyar politikai pártok úgy en bloc ki vannak rekesztve ebből a REF-ből. A REF-ben a határon túliak vesznek részt a magyar kormánnyal együtt, ami nagyon fontos lényegi különbség a MÁÉRT és a REF között.

HTMH, illetőleg a Gémesi-államtitkárság; a HTMH-ban magasan felkészült szakértők, 16 év alatt kiszelektálódott szakértők, több nyelven beszéltek, több diplomával rendelkeztek, mintegy 90 fő dolgozott. Erről a most omnipotensnek gondolt Gémesi-államtitkárságról annyit tudunk, hogy 25 fővel fog működni, de egyszerre lesz a kezelő szervezete az összes határon túli támogatásoknak, és fog közigazgatási funkciókat is ellátni, és egyelőre nem látjuk a személyzeti állományt sem. Egyetlenegy főtanácsadó asszonyt, Törzsök Erikát látunk Gémesi úr mellett. Ővele kapcsolatban viszont egyből fölvetődik az a kérdés, amit a közalapítványi átalakítással kapcsolatban is föl kell tegyünk: ha a Teleki Alapítványt be kell darálni, és az Illyés Közalapítványt be kell darálni, mert alapítványok nem maradhatnak, akkor miért kell az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványt továbbra is súlyos költségvetési támogatásokban részesíteni? Csak nem azért, mert a főtanácsadó asszony az igazgatója az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványának?

Remélem, nem lehetséges ma Magyarországon, hogy ilyen személyzeti megfontolások átírják azt a fajta tiszta kormányzati koncepciót, amivel például a Teleki László Alapítványt, amely az elmúlt immáron húsz évben a rendszerváltozás óta nemzetpolitikai, külpolitikai, stratégiai háttérintézményként kialakult, bedarálják, ezt megszüntetik, de az EÖKK-nak, a Törzsök Erika-féle EÖKK-nak nem ez lesz a sorsa.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A Corvinus, illetőleg az Új Kézfogás Közalapítvánnyal kapcsolatban, kedves képviselőtársaim, hadd tegyem föl a kérdést: látnak önök egyetlenegy fillért a Corvinus számára a költségvetésben? Ha ez egy átgondolt dolog, hogy az UKK hatásköreit átveszi a Corvinus, mint amit egyébként itt a miniszter úr mondott, alaposan végiggondolták, akkor miért nincsen benne a költségvetésben az erre vonatkozó forrás?

Én most beadtam egyébként egy kormánypárti képviselőtársammal, Kocsi Lászlóval együtt egy javaslatot, hogy ha a Corvinust gondoljuk átvenni a határon túli támogatáspolitika fő intézményeként, akkor legalább némi forrásokkal rendelkezzen. De azért ez a malőr, hogy a költségvetésben eleve nincsen benne, az némileg azért azt támasztja alá, hogy itt az elgondoltságnak, a végiggondoltságnak a szándékával eléggé komoly problémák vannak.

Az Illyés Alapítvány: az Illyés Alapítvány bedarálása már csak azért is, mert egy emblematikus zászlóshajója volt az elmúlt másfél évtizedben a magyar nemzetpolitikának, azért átgondoltabban kellett volna hozzányúlni. Szétaprózottság, ez volt a baj az Illyés Alapítvánnyal? De akkor ez azt jelenti, hogy az apró, 100-200 ezer forintos támogatásokat határon túli közösségi kezdeményezésekre meg fogjuk szüntetni? Mert nem jó, ha ilyen elaprózottak a támogatások? Föl fogjuk számolni azt az intézményi rendszert, ami a Kárpát-medencében működik arra, hogy szűrje az értékes támogatásokat és kezdeményezéseket? Mi lesz az Illyés Alapítványnak a hazai mellett a határon túli lábával és szervezeteivel?

Arról is azért ne feledkezzünk el, hogy ez egy többpárti alapítvány tudott lenni az elmúlt másfél évtizedben. Tudta felügyelni pártsemlegesen valójában a támogatásokat, még akkor is, ha voltak éles viták is az Illyés Alapítvány kapcsán. Herényi úr is tagja volt ennek, Potápi Árpád képviselőtársam is az elmúlt években. És valóban az ÁSZ azt mondja, hogy duplikáció állt elő azáltal, hogy stratégiai támogatásokat nyújt a Szülőföld Alap, illetőleg az Illyés Alapítvány, de ez kinek a hibája, képviselő úr? Hogyan állt elő ez a duplikáció?

(11.00)

Nem önök hozták létre a Szülőföld Alapot? Nem önök nem határolták el egyértelműen, hogy milyen hatásköröket kellene ennek vagy annak csinálni? Egyáltalán nem mindegy, hogy ki kibe olvad be, Gusztos képviselő úr; hogy, mondjuk, a Teleki Alapítvány olvad be egy nem létező, új külügyi intézetbe, vagy a Szülőföld Alapba olvad be az Illyés Alapítvány. Miért? Mi indokolja, hogy így oldjuk meg ezeket a problémákat, ha nem a pártpolitikai centralizáció, a pártpolitikai befolyás szerzése, illetőleg az, amit nagyon egyszerűen úgy fogalmazhatunk meg, hogy a nemzetpolitikában a rendszer-visszaváltozás? És ha ezzel a rendszer-visszaváltozással szemben akarunk valamit tenni, akkor tegyünk együtt, tisztelt képviselőtársaim. Azt hiszem, a kérdéseink valós kérdések. Ha önökben van együttműködési szándék, akkor induljunk el, de egymást ne próbáljuk meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) félrevezetni!

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Asszony! Az Európai Unió tagállamainak belügyminiszterei december elején elfogadták azt a kezdeményezést, hogy a schengeni információs rendszer első változatát - némi felturbósítás után ugyan - mégis kiterjesszék a 2004-ben csatlakozott tagállamokra. Így az új alternatív rendszernek köszönhetően Magyarország is szabad utat kaphat, és előreláthatólag 2007 végére csatlakozhat a közös határőrizeti rendszerhez.

Örvendetes az a hír - amely manapság ritka, mint a fehér holló -, hogy hazánk felkészültségét ezúttal nem vitatta egyetlen uniós intézmény sem. Ez végre egy jó példa arra, hogy a közigazgatás a kormány hozzáértő irányítása nélkül is teszi a dolgát.

Az új rendszer bevezetése egyrészt számos könnyítéssel jár, hiszen az Európai Unión belül eltűnnek a határ-ellenőrzési pontok, így akár Debrecentől Lisszabonig szabadon, ellenőrzés nélkül utazhatunk. Másrészről viszont az országhatárainkon, az Európai Unió külső határain a belépés és a kilépés megnehezül. Ebből egyenesen következik, miniszter asszony, hogy a kárpátaljai és a vajdasági magyarság számára az anyaországba történő beutazás 2007 végétől rendkívül bonyolulttá, körülményessé és nem utolsósorban költségessé válik. Ez beutazásonként akár 10-20 ezer forint vízumdíjat is jelenthet. Felkészülésünk ennek megfelelően nemcsak a Brüsszel által támasztott jogharmonizációs és technikai feltételek teljesítéséhez köthető, hanem a megfelelő egyensúly megteremtéséhez a nemzeti érdekek érvényesítése és a brüsszeli követelményeknek való megfelelés között.

Az Európai Unió belső határainak eltűnése elvben a sokféle összetartozást, így a nemzeti összetartozást is erősíteni hivatott, ezért a mindenkori magyar kormánynak életképes megoldással kell rendelkeznie arra a problémára, hogy beláthatatlan ideig továbbra is csaknem félmillió magyar kénytelen az Európai Uniótól és az anyaországtól egyaránt elszigetelten élni saját szülőföldjén, megfosztva a rendszerváltozás legfőbb vívmányától, az akadálymentes magyar-magyar kapcsolattartástól.

Ezért tisztelettel kérdezem miniszter asszonytól, van-e életképes megoldási javaslatuk. Hogyan kívánja a kormány megkönnyíteni a mintegy félmillió magyar számára az anyaországba történő beutazást? Milyen tartalmú kishatárforgalmi egyezményt kívánnak kötni, és mivel magyarázza az úgynevezett nemzeti vízum sikertelenségét?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Hadd ajánljam a kormány figyelmébe a román példát. Băsescu román államelnök úr nem kereste túl sokáig, de hamar megtalálta a megoldást: a külhoni románok számára néhány héttel ezelőtt felajánlotta a román állampolgárságot.

Azok az erőfeszítések, amelyekről miniszter asszony beszámolt, dicséretesek, de nem jelentenek garanciát arra, hogy ne kelljen 10 vagy akár 20 ezer forintot is fizetni beutazásonként a kárpátaljai, illetőleg a vajdasági magyaroknak. Ez több százezer határon túli magyar elkeseredését eredményezheti, és már rövid távon felgyorsíthatja az elvándorlást, illetőleg a magyar közösségek felmorzsolódását.

Addig, amíg nem találják meg a megoldást, miniszter asszony, nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(16.00)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Az Európai Unió egész jövőjét, döntéshozatali eljárásait újraszabályozó alkotmányos szerződés, valamint az Unió értékeit és alapelveit rögzíteni hivatott, a római szerződés aláírásának 50. évfordulója alkalmából márciusban megszülető berlini nyilatkozat fontos napi politikai kérdés a kontinens országaiban. Az Unió tagállamainak kormányai gazdasági, politikai és tudományos erőiknek legjavát vetik be annak érdekében, hogy a számukra lehető legkedvezőbb irányba módosuljon az Unió alkotmánya, illetőleg a nyilatkozat szövege.

(17.10)

Az Unió soros elnöki tisztjét betöltő Angela Merkel kancellár asszony a közelmúltban arra kérte a tagállami miniszterelnököket, nevezzenek meg olyan nagy szakmai tekintéllyel és tudással rendelkező személyt, aki képviselni tudja az adott országot az ezen alapdokumentumokról folyó tárgyalásokon.

Mint arról értesültünk, Gyurcsány Ferenc Gál J. Zoltánt találta a legalkalmasabbnak erre a nagy jelentőségű, diplomáciai jártasságot, szakértelmet és nyelvtudást igénylő feladatra. A kommunikációért felelős államtitkár megnevezését megdöbbentőnek, szakmailag megalapozatlannak, sőt egyenesen kínosnak tartom, Gál J. Zoltán ugyanis korábban soha nem foglalkozott az Európai Unióval, sem az európai alkotmánnyal, ráadásul szerintem magas szinten semmilyen idegen nyelvet nem beszél, sőt még felsőfokú képzettsége sincsen.

Miniszter asszony, az önök kormányzása alatt jól megtanultuk: a lényeg a lojalitás. Az államtitkár úr megbízatása mutatja, hogy Magyarországon szakértelemre, nyelvtudásra semmi szükség egy megbízatáshoz. Nem tartja-e kínosnak ezt a kinevezést, államtitkár asszony? (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Babák Mihály: Ciki!)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Asszony! Nagyon kíváncsi leszek arra, amikor Gál J. Zoltánt a német kancelláriának az államtitkára fel fogja hívni, és arra is kíváncsi vagyok, hogy egyáltalán milyen nyelven fognak kommunikálni. Nagyon örültem volna, ha erre legalább valami megnyugtató információval tud szolgálni az államtitkár asszony.

Az derül ki ebből a kinevezésből a számomra, hogy Magyarország gyakorlatilag sem az alkotmányos szerződésről, sem pedig a berlini nyilatkozatról szóló, Európa jövőjét meghatározóan befolyásoló vitában érdemben nem kíván részt venni, és ezt kifejezetten sajnálatosnak tartom.

Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Két hete a miniszterelnök nagy csinnadratta közepette nagy ívű fejtegetésbe bocsátkozott a Magyar Tudományos Akadémián a magyar külpolitika jövőbeni irányairól. Az ív és a lendület csak akkor tört meg, amikor ténylegesen aktuális és kényes kérdéshez ért a miniszterelnök; szinte már kínos volt látni Gyurcsány Ferenc erőfeszítéseit, ahogyan külföldi diplomáciai testületek jelen lévő tagjai számára megpróbálta a magyar kormány Oroszország irányában rendkívül megértő energiapolitikáját úgy feltüntetni, mintha az összhangban lenne az Európai Unió formálódóban lévő közös energiapolitikájával. A miniszterelnök görcsösen sulykolta álláspontját, miszerint a két irányvonal nemhogy kizárja, hanem egyenesen kiegészíti egymást.

(14.40)

Az izzadó miniszterelnök azért is volt furcsa látvány, mert mindössze pár nappal később, március 12-én terjedelmes cikk jelent meg az International Herald Tribune című tekintélyes amerikai lapban a magyar energiapolitikáról, amelyben a miniszterelnök is nyilatkozott. Itt már jóval őszintébb volt Gyurcsány Ferenc, mondhatni: kibújt a szög a zsákból. Pár nappal korábbi szavaival ellentétben egyértelműen szembeállította egymással az Európai Unió stratégiai energetikai projektjeként futó Nabucco-vezetéket és az orosz vállalkozásban épülő Kék áramlatot, egyben lesajnálva az előbbit és felmagasztalva az utóbbit. "A Nabucco régi álom - idézem -, de nekünk nem álmokra van szükségünk, hanem projektekre. A lakásokat gázzal kell fűteni. A Kék áramlat mögött pedig nagyon erős elszántság, szervezeti erő és kapacitás van" - nyilatkozta a kormányfő.

Miniszter Asszony! Kinek lódított Gyurcsány Ferenc? A diplomatáknak vagy az újságírónak? Lehet, hogy a kormány nem érzi, hogy vállalhatatlan álláspontot erőltet, amikor keresztbefekszik az egész Európa és benne Magyarország energiaellátását célzó közösségi erőfeszítéseknek? S ha már a magyar fogyasztók kiszolgáltatottsága nem annyira érdekli, a szólamaiban folyamatosan a versenyre és Európára hivatkozó Gyurcsány-kormány még nyugati szövetségeseink előtt sem tartja kínosnak, hogy asszisztál a Kreml eurázsiai energiamonopólium megteremtését célzó törekvéseihez?

Egyáltalán: Gyurcsány Ferenc fent idézett nyilatkozatából az következik, hogy a magyar kormány - az eddigi egyensúlyozást követően - immár hivatalosan is döntést hozott az orosz ajánlat elfogadásáról, és a Nabucco-projektből való kiszállásról? Jól értem, miniszter asszony?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Úgy látom, hogy két nyelven beszél a kormány. Miniszter asszony úgy fogalmazott, hogy a kormány nyitott mind a két tervre, de a miniszterelnök úr szavaiból nem ez derült ki. A miniszterelnök szavaiból az derült ki, amit a nemzetközi sajtó is meglehetősen élénken fogadott, hogy Magyarország elfogult a Nabuccóval szemben, és elfogult a Kék áramlat mellett. Azt derült ki a miniszterelnök szavaiból, hogy Magyarország éppen hogy nem nyitott, sőt feladta a két tervre vonatkozó nyitottságát. Az derült ki a miniszterelnök szavaiból, hogy formálódóban van a magyar és az orosz kormány között egy Európa-ellenes politikai szövetség.

Mi ezt a magunk részéről nem tudjuk támogatni, ezért miniszter asszony válaszát sem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A múlt héten Gyurcsány Ferenc találkozott Putyin elnökkel, és kiszabadították a magyar-orosz kapcsolatokat az energetika rabságából, megnyitva az utat az élelmiszer-ipari kapcsolatok (Zaj az MSZP padsoraiból. - Arató Gergely: Most ülj le, és akkor még jól beszéltél! - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) felvirágoztatása előtt.

Mielőtt végleg meghaladnánk az energetika problémáját a magyar-orosz kapcsolatokban, engedjék meg, hogy hangot adjak a Fidesz aggodalmának és ellenvéleményének Gyurcsány Ferenc energetikai expozéját illetően. (Derültség az MSZP padsoraiból. - Dr. Lamperth Mónika: Csakhogy nem hallotta, az a baj! - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Titokban! - Dr. Lamperth Mónika: Ha hallotta volna, egyszerűbb lenne! - Az elnök csenget. - A Fidesz és a KDNP képviselői folyamatosan térnek vissza az ülésterembe.) Annál is inkább, mert a nemzetközi sajtó szintén leragadt az energetikánál, immáron összeurópai és globális dimenzióban is hangot adnak aggodalmuknak, az International Herald Tribune-tól a The Wall Street Journalig, noha való igaz, a magyar szellemi életben meglehetősen nagy a hallgatás. Mi a helyzet, mi az aggodalmunk lényege?

Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország gázfogyasztásának 85 százaléka Oroszországból érkezik, tőle függünk. A fogyasztás várható növekedése miatt érdekes két vezeték közül az egyik orosz, a másik pedig európai uniós támogatással készül. Nagyon nem mindegy, hogy melyik valósul meg.

A két vezeték, ha gazdaságilag össze is vethető, de azt hiszem, hogy meglehetősen felszínesre és féloldalasra sikerült a miniszterelnök úrnak ez a gazdasági elemzése. Jó lett volna, ha elemzi a Kék Áramlat vezeték körül meglévő bizonytalanságokat is. Jó lett volna, hogyha kitér arra, hogy miről tárgyalt az amerikai külügyminiszterrel, Condoleezza Rice-szal a hét végén. Jó lett volna, ha Közép-Ázsiáról is önálló tényezőként beszél mint stratégiai gázlelőhelyről. (Az elnök csenget.)

De az igazi kérdés, tisztelt Ház, nem a gazdasági összevetés, hanem a biztonságpolitikai összevetés. És biztonságpolitikai értelemben pedig alapvetően különbözik a Nabucco, illetőleg a Kék Áramlat, ugyanis a Nabucco az Európai Unió - és benne Magyarország - függetlenedése irányába hat, szuverenitásunkat növeli, kiszolgáltatottságunkat és politikai zsarolhatóságunkat pedig csökkenti.

A veszély kapcsán pedig, tisztelt miniszterelnök úr, azt hiszem, érdemes leszállni a lóról, gondolok azokra a szavaira, amiket itt most Semjén Zsoltnak fogalmazott meg. Igenis létezik, 2006 januárjától nagyon is létezik az orosz energetikai veszély. Nem avítt oroszellenességről van szó, hanem a piaci normákat semmibe vevő monopólium ellen vagyunk, amelyik egyébként a saját belföldi és nemzetközi szerepvállalásában is semmibe veszi az alapvető piaci normákat. Azzal is gond van tehát, miniszterelnök úr, amit mondtak az elmúlt hetekben, és azzal is, amit nem mondtak.

(14.10)

Ellenvéleményünk lényege, hogy lehetőség szerint a Nabuccót ne szólják le, mint ahogy egyébként most is leszólta miniszterelnök úr (Dr. Géczi József Alajos: Nem szóltuk le!), a Kék Áramlatot pedig lehetőség szerint ne részesítsék előnyben, ahogy most is szemmel láthatóan előnyben részesítették. Jobbik esetben önök semlegeseknek mutatkoznak, noha már ezzel is gyengítik és megosztják azt az Európai Uniót, amelyik a két terv egymás mellett futását kizárja, hiába próbáljuk meg elleplezni.

Ezért javasoljuk, kérjük, hogy részesítsék önök is egyértelműen előnyben a Nabucco-vezetéket, különutas politikájukat pedig ne védjék azzal, hogy másokra, a németekre, az olaszokra mutogatnak. Senki sem boltol az Európai Unióban az oroszokkal az Európai Unió hivatalos projektje ellenében, a többiek kárára, legfeljebb saját gazdasági megfontolásból, de nem olyan biztonságpolitikai kockázattal, amilyen kockázattal most önök boltolnak ebben a kérdésben az oroszokkal. És mi lesz - kérdezem, miniszterelnök úr -, ha a Nabucco és vele a közös energiapolitika megbukik? Soha nem fogja lemosni Magyarország és ön magáról azt a vádat, hogy mindez miattunk történt. (Dr. Lamperth Mónika: Ez nem igaz!) Magyarország európai megítélése igenis ennek köszönhetően mélyponton van.

Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Még nem késő, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, tisztelettel javaslom, hogy a Fidesz-KDNP országgyűlési határozati javaslatát támogassák. Ez világos üzenet lenne itthon és külföldön (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), nem úgy, mint ahogy ön...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): ...az Európai Unió tanácsülésén némileg leszerepelt...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr, kérem!

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): ...európai uniós szolidaritásból. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Egy hete dúl az az újszerű diplomáciai háború, amelyet Oroszország indított Észtország ellen. A NATO főtitkára, az Európai Unió, a tagállamok egyen-egyenként elmondták, mit gondolnak például a belügyek értelmezéséről, a tallinni, illetőleg moszkvai utcai randalírozásról, az észt követség zászlaját leszaggatókról, a nagykövetet, személyzetet, családokat zaklatókról, az észt kormány elleni internetes hekkelésről, az energiafegyver újbóli alkalmazásáról és sorolhatnám. Oroszország szemmel láthatóan zsarol és provokál egy másfél milliós kis államot.

Két dolgot nem tudhattunk meg az elmúlt egy hétben. Nem tudhattuk meg, hogy mit gondol minderről az újszerű diplomáciai háborúról a Magyar Köztársaság kormánya. A másik dolog, amit nem tudhattunk meg, hogy milyen javaslatokkal élt az Európai Unió irányában, mert minden bizonnyal ebben a kérdésben az Európai Unió álláspontja kialakításához konstruktív módon járulhatna hozzá a Magyar Köztársaság kormánya.

Kérdezem tehát a miniszter asszonyt, tudhatunk-e valamit mi itt, a Magyar Köztársaság parlamentjében, hogy minderről mit gondol a Magyar Köztársaság kormánya.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Úgy látom, hogy nagyon másként látjuk a világot. Ön szerint Észtország nem nyugszik, és ezt fejtegette, hogy Észtország nem bírja feldolgozni a történéseket. Nos, úgy vélem, hogy egészen egyértelmű a helyzet, ami egy ilyen szobornak a belügyekhez való tartozását jelenti. Nem hiszem, hogy bármiféle történelmi kérdéssel igazolni lehetne azt a fajta vandalizmust, amelyet én próbáltam ismertetni.

A bécsi egyezmény megsértése, tisztelt miniszter asszony, nem lehet nézőpont kérdése. Lehet, hogy többféle értelmezése lehet a jelenségeknek, ahogy ezt ön mondta, de a diplomáciai kapcsolatokról szóló bécsi egyezmény megsértése nem lehet nézőpont kérdése. Magyarország nem először mulasztja el a diplomáciában az alapvető követelményt, a szolidaritás kinyilvánítását. A lengyel-orosz vita alkalmával is Magyarország ezt elmulasztotta, feltűnően hallgatott. Sajnálom, hogy most is feltűnően hallgat a Magyar Köztársaság. (Taps a Fidesz soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy két délutáni híradással kezdjem az indoklásomat. Megszakadt hétfőn az Oroszországból Ukrajnán keresztül Európába irányuló gázszállítás, miután egy erős robbanás ukrán területen megrongálta a csővezetéket. Egy órával később az MTI egy másik nyilatkozatot adott ki, amelyben jelezték, hogy nem okoz zavart az európai fogyasztók gázellátásában, mert az automatika azonnal elkerülő vezetékvonalra irányította a gázt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az elmúlt időszakban Magyarországon rendkívül éles vita bontakozott ki Magyarország energiabiztonságáról a magyar politikai életben. Ezek során koalíciós képviselőtársaim több, egymásnak is ellentmondó nyilatkozatot tettek. A miniszterelnök egy külföldi újságban úgy fogalmazott, hogy a Nabucco csak egy álom, és álommal nem lehet fűteni. Szemben ezzel, a Kék Áramlat mögött komoly szándék van. Aztán azt mondták, hogy mindkét vezetéket támogatjuk, csak a Kék Áramlat jelent realitást. Majd legvégül, mintegy harmadik etapban eljutottunk Szekeres Imre honvédelmi miniszter úr washingtoni nyilatkozatához, aki végre kimondta, ha választani kell a két vezeték között, akkor a Nabuccót választjuk.

(18.30)

Ugye, képviselőtársaim, nem járok messze az igazságtól, ha kimondom, hogy kiszámíthatatlanság és fejetlenség uralkodik a magyar kormány háza táján.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Most itt a lehetőség, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Az önök előtt fekvő határozati javaslat gyakorlatilag nem tesz mást, mint hogy átveszi az Európa Tanács soros elnökségének március 8-án kelt álláspontját, vagyis az Európai Unió közös energiapolitikáját. Ez a javaslat amellett, hogy a Nabucco-vezetéket prioritásként említi, nem vet el semmilyen más megoldást. Ez a javaslat gyakorlatilag megegyezik Szekeres Imre honvédelmi miniszter úr nyilatkozatával. Nem kívánom most konkrétan idézni az országgyűlési határozati javaslatunkat.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Emlékeztetném önöket, hogy amiről döntünk most, az a tárgysorozatba-vétel. Nemzeti érdekünk, hogy Magyarország ebben a kérdésben ismét kiszámítható partnere legyen az Európai Uniónak, a NATO-nak, szövetségeseinknek és más partnereinknek, közöttük Oroszországnak is. A magyar közvélemény szemében pedig egyértelművé tehetjük, hogy a biztonságpolitikát előrébbvalónak tartjuk a biznisznél.

Hangsúlyozom tehát, hogy tárgysorozatba-vételről van szó. Készen állunk arra, hogy amennyiben az országgyűlési határozati javaslatunkra vonatkozóan bármilyen módosító javaslat megfogalmazódik az önök részéről, egyeztetést folytassunk, de fontosnak tartjuk, hogy nyilvánítsuk ki egyértelműen: üdvözöljük az Európa Tanács legutóbbi álláspontját, hogy elkötelezettek vagyunk az Európai Unió közös energiapolitikája mellett, illetőleg hogy ebben a sorban kiemelten támogatjuk a Nabucco-vezetéket. Úgy vélem, hogy ebben kifogásolnivaló nincs, ugyanakkor lezárhatjuk azt a belpolitikai vitát, amely meglehetősen komoly külpolitikai károkat is okozott a magyar kormánynak és mindannyiunknak.

Lesöpörhetik ezt a javaslatot, de meggyőződésem, hogy ezzel mindenekelőtt önmaguknak ártanak, mert elszalasztanak egy lehetőséget, hogy pontot tegyünk egy olyan vita végére, amelynek a lezárása - hangsúlyozom - nemzeti érdekünk.

Az a kérdés, hogy folytatjuk a hintapolitikát, amit az elmúlt időszakban végzett a magyar kormányzat, vagy pedig tiszta vizet öntünk a pohárba. Kérem, hogy adják meg a megfelelő választ.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meghaladja az én logikámat Eörsi Mátyás gondolatmenetének a követése. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Dr. Lamperth Mónika: Ezen nem csodálkozunk, Zsolt! - Derültség a kormánypártok soraiban.) Előterjesztek egy országgyűlési határozati javaslatot azért, hogy a Magyar Országgyűlés ne támogassa. Ez nálunk nem így szokott működni, képviselő úr. (Felzúdulás és derültség a kormánypártok soraiban. - Hangok a kormánypártok soraiból: Jaaj!) Ha előterjesztünk valamit, akkor azért terjesztjük elő, mert szeretnénk, ha az országgyűlési támogatást az adott javaslat elnyerné. De el tudom képzelni, hogy ez a logika önöknél követhető.

Másodszor, szeretném röviden jelezni, szintén őneki, hogy a földgázellátásról szóló törvény módosítására igennel szavaztunk, tehát erről lemaradt megint a képviselő úr. Kapolyi képviselőtársamnak pedig azt szeretném hangsúlyozni, hogy 2006 januárja óta, amikor is kibontakozott az orosz-ukrán gázvita, igenis minden energiabiztonsági kérdésnek van politikai vonatkozása.

A ma délutáni példa, hogy végül is egy meglehetősen súlyos baleset történt, de az ukrán ellátórendszer ezt tudta kezelni, ez pedig azt igazolja, képviselőtársam, hogy a közös európai energiapolitikára nemcsak politikai megfontolások miatt, hanem egyszerűen műszaki megfontolások miatt is alapvetően szükség van. Tehát úgy vélem, hogy az országgyűlési határozati javaslatunknak az önök részéről ez is mindenféleképpen indokát adja. Bízom abban, hogy önök között is sokan lesznek, akik - hasonlóan a szabad demokratákhoz - támogatni fogják a határozati javaslatunk tárgysorozatba-vételét.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Ma már esett szó egy 21 éves lányról, aki brutális erőszak áldozata lett. Malina Hedvig, aki nem tudná, egy felvidéki magyar, huszonéves lány, aki magyarsága miatt esett áldozatul két szlovákiai neonáci brutális erőszakának tavaly nyáron, Nyitrán.

Mit tett a szlovák állam azóta? Először is azonnal megkérdőjelezték a lány szavahihetőségét, majd hetek alatt lezárták a rendőrségi vizsgálatot. Ezt követően Fico miniszterelnök és Kalinák belügyminiszter közös sajtótájékoztatón triumfált, hogy kiderült, Szlovákia nem magyarellenes, hanem éppen a magyarok akarják lejáratni egy kitalált üggyel Szlovákiát.

S most mit tett a szlovák állam? Ahelyett, hogy esetleg hallgattak vagy bocsánatot kértek volna esetleg, most az ügyészség vádat emelt ez ellen a lány ellen, Kalinák belügyminiszter pedig folytatta a triumfálást. Az elmúlt napokban pedig Szlovákia diplomáciai úton tiltakozott a külügyi bizottság elnökének és alelnökének közös, aggodalmuknak hangot adó sajtótájékoztatója miatt.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Aggódunk, hogy egy koncepciós per áldozata ez a főiskolás lány a Felvidéken. Úgy látjuk, hogy ez már nem csupán kisebbségi kérdés, hanem demokráciaprobléma. És elvárjuk, hogy Szlovákia biztosítsa az igazságszolgáltatás függetlenségét, és várom, hogy a magyar kormány is tegye világossá a kérdésben az álláspontját.

(16.20)

Államtitkár asszony, mit kívánnak tenni Malina Hedvig ügyében most, s különösen abban az esetben, ha a per koncepciós jellege folytatódik? (Taps a Fidesz padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Úgy vélem, hogy amit a kérdés politikai vonatkozásairól mondott, részben fogadható csak el. Úgy látom, hogy ezt a kérdést legkevésbé sem a felvidéki magyarok vagy az anyaország, vagy éppen a külügyi bizottság politizálta volna át. A legkevésbé sem! Ezt a szlovák miniszterelnök és a szlovák belügyminiszter tette és teszi.

Ugyanakkor örülök annak, hogy a Külügyminisztérium elvárja, hogy Szlovákia biztosítsa a független igazságszolgáltatást, és azzal is egyetértek, hogy a felelősséget nem szabad átvállalni; és fontosnak tartom, hogy a parlamenti pártok között egység van ebben a kérdésben. Úgy látom, hogy alapvetően a kormánnyal is egyetértünk, és bízom abban, hogy a kormányzat szorosan nyomon fogja követni ennek az eljárásnak a folyamatát, ezért noha ez itt nem nagyon értelmezhető a kérdések során (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a magam részéről elfogadom a külügyi államtitkár asszony válaszát. Köszönöm szépen. (Taps.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a KDNP frakciója közös törvényjavaslatot nyújtott be, hogy június 4-e legyen a nemzeti összetartozás napja. A mai délután folyamán az alkotmányügyi bizottságban meglepett, hogy a kormány, illetőleg a kormánypártok elutasították ezt a javaslatot. Azért lepett meg, mert a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának állandó bizottsága három hete fogadta el elnök asszonynak, Szili Katalinnak az előterjesztését, amely nem szó szerint, de lényegében ezzel a javaslattal azonos.

Meglepett ez bennünket, mert úgy vélem, hogy egy egészen egyedülálló lehetőség áll előttünk. Úgy látjuk, hogy az összetartozásra rendkívül nagy szükség van, a történelmi tragédiáink sokszor jelentettek a magyarság számára erőforrást. Ezért nincs semmi ellentmondás abban, hogy a trianoni békeszerződés aláírásának napjára úgy tekintsünk, mint a nemzeti összetartozásunk napjára. S tegyük hozzá, rengeteg máig megoldatlan probléma fakad Trianonból, és ezen következmények felszámolásához a legfontosabb dolog, amire szükség van, az éppen a nemzeti összetartozás tudata.

A javaslat lényege tehát, hogy szeretnénk elérni azt, hogy június 4-e a méltóságteljes megemlékezésnek legyen az alkalma, teremtsük meg a méltóságteljes megemlékezés feltételeit, mint ahogy a holokauszt-emléknappal vagy a kommunizmus áldozatainak emléknapjával kapcsolatban ezt sikerült, és az országban önkormányzatok, civil szervezetek élnek ezzel a lehetőséggel. Ha sikerül ezt a javaslatot a Magyar Országgyűlésnek tárgysorozatba venni, majd elfogadni, és én töretlenül bízom abban, hogy erre van lehetőség, ezért működtetjük a KMKF-et, ezért foglalt állást egyértelműen az öt parlamenti párt támogatólag, világossá tették a határon túli szervezetek is, hogy kívánatosnak és támogatandónak tartják ezt a javaslatot, tehát továbbra is bízom benne, hogy elérhetjük azt, hogy Trianon ne egy traumatizáló élmény maradjon, ne egy olyan belpolitikai esemény, amely pártpolitikai dimenzióba helyezi a vitáinkat, hanem Trianon legyen egy lehetőség arra, hogy erőforrást merítsünk a megemlékezés feltételeinek megteremtéséből.

(19.20)

87 év nem volt elég ahhoz, hogy földolgozzuk a trianoni tragédiát. Ennek nagyon sokféle történelmi oka volt, de jobb későn, mint soha, tisztelt képviselőtársaim. Rendkívül örvendetesnek tartom, hogy az elmúlt években gomba módra szaporodnak az egész Kárpát-medencében azok az emlékművek, azok az emléktáblák, amelyek június 4-ével, illetőleg Trianonnal összefüggésbe hozhatóak. Most is június 4-én számos alkalom volt arra, hogy a helyi önkormányzatok, a civil szervezetek meg tudták teremteni a méltóságteljes megemlékezés feltételeit.

Azt hiszem, rajtunk a sor. Részben azért, mert ha a KMKF, ez a rendkívül ígéretes kezdeményezés valamit megfontol és javasol a Magyar Országgyűlés számára, akkor azt hiszem, nagyon helytelen lenne, ha ezt elutasítanánk. Részben pedig azért, mert úgy vélem, hogy kezd megérni az idő Magyarországon arra, hogy szembesüljünk Trianonnal, szembesüljünk a tragédiával, földolgozzuk és megtaláljuk a jelenlegi, még máig ható hátrányos körülmények megszüntetésének, felszámolásának megfelelő módozatait.

Ezért kérem, hogy támogassák a Fidesz-KDNP törvényjavaslatát. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elnök asszony úgy fogalmazott, hogy a nemzeti összetartozás és a nemzeti összefogás között nagy különbség van. Akkor, elnök asszony, én itt a Fidesz nevében szeretném felajánlani, hogy legyen a nemzeti összetartozás kifejezés helyett a nemzeti összefogás kifejezés (Taps a Fidesz soraiból.) ennek a napnak a megjelölésére. Úgy vélem, hogy én nem látom ezt a lényegi különbséget a két kifejezés között. Egy fokkal jobbnak tartom az összetartozás megfogalmazást.

Az elnök asszony úgy fogalmazott, hogy nem elegáns - kétségtelenül. Sajnos nem elegáns. Való igaz, hogy a magyar politika mostanában nem elegáns. Felhívhattam volna önt, elnök asszony, igaza van. Ugyanakkor úgy látom, hogy Eörsi Mátyás itt eléggé egyértelműen demonstrálta a hozzászólásával, amikor velejéig hazugnak nevezte a javaslatot, hogy milyen esélye van annak, hogy egy ilyen kérdésben ötpárti javaslatot tegyünk ma le a magyar parlamentben (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) az asztalra. Szeretnék kérni önöktől, kormánypárti képviselőtársaimtól, amit az elnök asszony részben jogosan rajtam kért számon: egy kis eleganciát ebben a kérdésben.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar külpolitikában is eltelt egy esztendő. Ha egy mondatban kellene összefoglalnom ennek az egy esztendőnek a fejleményét, akkor úgy fogalmaznék, hogy megkérdőjeleződött Magyarország világos, egyértelmű euroatlanti elkötelezettsége.

Az első Gyurcsány-kormány az Index értékelése kapcsán - emlékszünk rá - nullást kapott, nem gondoltam, hogy van lejjebb. A Népszabadság a közelmúltban szintén értékelte az egyes tárcákat, a külügyi tárcára a hallhatatlan és láthatatlan minősítést alkalmazta - a Népszabadság, szeretném aláhúzni. Ennek a hallhatatlan és láthatatlan külpolitikának adhatjuk az alibi külpolitika nevet is, alapvetően két jellemzője van. Az egyik, hogy kifejezetten pártpolitikai feladatokat hivatott a magyar diplomácia ellátni, a kormányt, a kormányfőt nemzetközi szintéren megcsappant legitimitásában támogatnia kell, az ellenzéket és Orbán Viktort pedig áztatnia kell, és ehhez törvénysértő módszerek is alkalmazhatóak, lehet a nagyköveteket táviratban utasítani arra, hogy járassák le az ellenzéket, az ellenzék vezetőjét. Az elmúlt másfél évtizedben nem volt erre példa. Mondanom se kell, hogy a magyar diplomáciai karra nézve meglehetősen demoralizálóan hat mindez.

Másrészt az alibi külpolitizálásnak a sajátossága, hogy nem létezik; nem létezik álláspont kulcsfontosságú kérdésekben, az energiabiztonság kérdésére még visszatérek. A rakétavédelem kérdésében nem létezik magyar álláspont, Koszovó és az ENSZ-megbízott Ahtisaari úr által elkészített terv vonatkozásában nem létezik magyar álláspont, Észtország vonatkozásában nem hallottuk Magyarország álláspontját, Litvinyenko, a meggyilkolt angol-orosz állampolgár kiadatásának kérdésében hiába kérek levélben, formálisan, informálisan tájékoztatást a magyar kormány álláspontjáról. Elkészült a levél, de visszavonta a Külügyminisztérium, nem létezik a kérdésben álláspont. Vagy említhetném az RMDSZ minisztere minapi felfüggesztésének ügyét, akit hazaárulás vádjával függesztettek fel a szomszédos országban. Az RMDSZ elnöke, Markó Béla rója fel, hogy Magyarországnak nincsen a kérdésben álláspontja, mint ahogy a nemzetpolitika alapvető kérdéseiben nincs Magyarországnak álláspontja, lett légyen szó az autonómiáról vagy más fontos nemzetpolitikai kérdésről. Mintha úgy tűnne, hogy a problémának nem a megoldására törekszik Magyarország, hanem a problémát nem létezőnek nyilvánítja. Ettől még ezek a kérdések, ezek a problémák fennállnak, Magyarországnak álláspontja kéne legyen, mert enélkül kiszámíthatatlannak tűnik Magyarország nemzetközi összehasonlításban.

Az energetikáról, az energiabiztonságról mint klinikai lóról engedjenek meg néhány gondolatot! Gyurcsány Ferenc elhíresült kijelentése, miszerint a Nabucco-gázvezeték álom, míg a Kék Áramlat egy létező terv és létező energia, nagyon hamarosan a múlt ködébe veszett, amikor is a honvédelmi miniszter Washingtonban kijelentette, hogy igenis a Nabucco-vezeték képezi a prioritását Magyarországnak. Ma már ott tartunk, hogy Nabucco-konferenciát szervez Magyarország. De említhetném országgyűlési határozati javaslatunknak is a sorsát, ami az egyértelmű közös Európa-politika melletti elkötelezettséget hivatott alátámasztani. Először elutasította a gazdasági bizottság, majd a plénum tárgysorozatba vette, legutóbb az európai integrációs bizottság megint elutasította az általános vitára való alkalmasságát. Szemmel láthatóan az Országgyűlés fektetni kívánja a javaslatot. Kiszámíthatatlanság van ebben a kérdésben is, és immáron nem csupán a Nyugat irányában, hanem Moszkva irányában is Magyarország el tudta érni, hogy kiszámíthatatlannak minősülünk. Ez valóban ritka teljesítmény.

Hadd idézzem az egyik népszerű magyar zenekart: "Ébredni kéne már!" Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nagyon röviden szólnék. Azt hiszem, hogy a külpolitika valóban gyakorlatias műfaj, és itt Hock képviselő úrhoz szeretnék kapcsolódni.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ugyanakkor ennek a gyakorlatiasságnak, pragmatizmusnak, ahogy fogalmazunk manapság, vannak határai. Ez pedig az elvtelenség. És Magyarország nagyon közel került ahhoz, hogy elérje ezt a határt. Világos kell hogy legyen, hogy egy szövetségesi rendszer részét képezzük; világos kell hogy legyen, vannak evidens nemzeti érdekeink mind a szövetségi kötelezettségeinknek, mind a nemzeti érdekeink mércéjén. Sajnálatos módon az elmúlt esztendőben Magyarország könnyűnek találtatott. Erről beszéltem.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Ma egy hete volt a magyar-szlovák kormányfői csúcs, és lassan egy éve, hogy Malina Hedvig magyar diáklányt brutálisan megverték, és egy éve, hogy a szélsőséges és magyarellenes tényezőket is felvonultató szlovák kormány feje, Fico úr ahelyett, hogy védelmébe vette volna, megvádolta Malina Hedviget, koncepciós pereket idéző módon, önmegveréssel. Joggal várta el tehát a magyar közvélemény, hogy Gyurcsány Ferenc kiáll Malina Hedvig jogainak védelmében első hivatalos kétoldalú találkozójukon, hasonlóan, ahogy Kármán Irén jogai mellett ma nagyon sokan megnyilvánultak. Mégsem tudjuk mind a mai napig, hogy mi történt, hogy ki mit, mikor mondott az egy héttel ezelőtti eseményen. A szlovák kormányszóvivő úgy vélekedik, hogy együtt határolódtak el az ügyet politikai problémaként kezelő magyarországi politikusoktól.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Nem mindegy, hogy Gyurcsány Ferenc Malina Hedvig jogait védte, vagy pedig a szlovák igazságszolgáltatást védte a magyarországi beavatkozástól. Szeretnénk tudni lassan, hogy mi történt egy héttel ezelőtt. Nem gondolja-e, államtitkár asszony, hogy a Vatikán, George Bush, Angela Merkel meghazudtolása után lassan itt lenne az ideje, hogy a magyar diplomáciát ne használják pártpolitikai célokra, főleg egy ilyen esetben ne használják pártpolitikai célokra?

Várom megtisztelő válaszát, államtitkár asszony. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Asszony! Most ön elmondta, hogy ön elvárja azt Szlovákiától, hogy Malina Hedvig méltánytalan meghurcolása véget érjen. Körülbelül ennyit kellett volna a magyar miniszterelnöknek Pozsonyban is elmondani, ugyanakkor a magyar miniszterelnök, úgy tűnik, ezt nem tette meg. Erről szólt az azonnali kérdésem.

Államtitkár Asszony! Úgy tűnik, hogy a miniszterelnök úr az égvilágon semmilyen elvárásának nem adott hangot. Hangsúlyozom, ez képezi a kérdésnek a tárgyát. Gyurcsány Ferenc a parlamenti pártoknak a közös álláspontját vette ezzel a magatartásával semmibe, s ha Malina Hedvig nem számíthat Gyurcsány Ferenc kormányára, akkor a felvidéki magyarok sem számíthatnak Gyurcsány Ferenc kormányára.

Három hete elfogadtam a hasonló tárgyban adott válaszát, államtitkár asszony, ez alkalommal nem tudom. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Kóka János augusztusi erdélyi látogatása során az erdélyi lapoknak a következő kijelentést tette: "Néhány éve valóban az autonómia és a kollektív jogok lehettek a legfontosabb kérdések. Románia és Magyarország európai uniós tagsága után azonban ezek nem igazán időszerűek."

(17.10)

Pár nappal később Gyurcsány Ferenc is nyíltan kihátrált a határon túli magyarok autonómiatörekvéseinek támogatása mögül. Geoana román szociáldemokrata pártelnökkel tartott budapesti sajtótájékoztatóján ugyanis azt mondta: a közösségi autonómia iránti törekvések ebben a régióban az elszakadási törekvések előszobáját jelenthetik, ezért jobb, ha a magyar kormány nem támogatja az ilyen törekvéseket.

Emlékeztetőül, Gyurcsány Ferenc honlapján egy évvel ezelőtt, 2006 májusának végén, összhangban egyébként a kormányprogrammal, azt olvashattuk: "A kormány támogatja a határon túli magyarság autonómiaigényeit, az európai elvekkel és gyakorlattal összhangban és az érintett ország demokratikus politikai erőivel szövetségben."

Tisztelt Miniszter Asszony! Tehát nem időszerű az autonómiatörekvések és a kollektív jogok fölvetése. Talán ne is merüljünk el ennek a tárgyi vonatkozásaiban. 1990 óta egy dologban volt még konszenzus a magyar politikai erők között a határon túli magyarokat illetően, hogy nem dolgunk eldönteni azt, hogy mi időszerű és mi nem, itt, Budapesten, ugyanis ezért vannak a határon túli magyar szervezetek, hogy eldöntsék, mit tartanak és mikor időszerűnek, és mit nem. Szögezzük le tehát, egy 1990 óta létező elvnek a felrúgása Kóka János kijelentése. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egy durva beavatkozás a határon túli magyarok belügyeibe ez a magyar kormánypolitikusi kijelentés.

Világos, hogy a kormány autonómiával kapcsolatos álláspontját tehát aktuálpolitikai érdekekhez és helyzetekhez igazítja és változtatgatja, az autonómia kérdését tehát pusztán politikai eszköznek tekinti. Ily módon egész egyszerűen a kormány külpolitikájában káosz uralkodik, ami, tegyük hozzá (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az elmúlt esztendő kormányzati teljesítményének ismeretében nem meglepő.

Miniszter asszony, kérdezem, milyen változás állt be és miért a kormány határon túli magyarok autonómiatörekvéseivel kapcsolatos politikájában.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Hát nem nagyon fedeztem fel miniszter asszony szavaiban az önkritikát (Derültség és moraj az MSZP soraiban.) sem Kóka, sem pedig Gyurcsány Ferenc szavait illetően. (Zaj. - Az elnök csenget.) Ugyanakkor azért az talán csak feltűnt a miniszter asszonynak, hogy nem a Fidesz és nem az ellenzék nyilatkozataitól volt hangos a sajtó ezeket a nyilatkozatokat követően (Közbeszólás az MSZP soraiból.), hanem nem volt olyan határon túli magyar szervezet, amelyik ne kifogásolta volna mind Kóka, mind Gyurcsány Ferenc szavait.

Ha nem lenne egyértelmű a határon túli magyarok álláspontja, miniszter asszony: az egy hete az úgynevezett "kis Máért" által elfogadott záródokumentum szerint a nemzeti kisebbségek fennmaradása szempontjából elengedhetetlenül fontos a helyi kisebbségi önkormányzati rendszerek, autonómiák minél teljesebb megvalósulása. Örülnék, ha ennek megfelelően nyilatkoznának a kormányzat képviselői (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ezért nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Mint ahogy ön is utalt már rá, arra kényszerültünk, hogy a hét végén lemondjuk a külügyi bizottság és a szlovák külügyi bizottság találkozóját, mint ahogy az osztrák külügyi bizottság is arra kényszerült, hogy lemondja hétfőre tervezett találkozóját a szlovák külügyi bizottsággal. Megjegyzem, hogy ízléstelen pártpolitika helyett - mint ahogy napirend előtt is hallhattuk - helyes, ha közösen gondolkozunk, hogy mi a kormány és a magyar politika feladata.

A kollektív bűnösség elve, illetőleg a hontalanság éveinek az időszaka a magyar-szlovák kapcsolatok legsötétebb időszakát jelentik. Állampolgárságuktól fosztottak meg több százezer embert, megfosztották őket a vagyonuktól, több mint 40 ezer embert deportáltak Csehországba, majd a magyar-szlovák lakosságcserének is az alapját képezte, és mind a mai napig bírósági döntések alapját képezi a beneši dekrétum. A szlovákiai református egyház kárpótlási folyamatban való diszkriminációja közvetlenül a beneši dekrétumokra történő hivatkozással zajlik.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Fontosnak tartom, hogy ebben a helyzetben Magyarország és Szlovákia ki tudjon kerülni a kölcsönös vádaskodások mókuskerekéből. Úgy vélem, Magyarországnak itt az ideje, és eljött a megfelelő helyzet, hogy nemzetközi fórumokon fel kell lépnie, ezért azt a kérdést tenném fel önnek, hogy milyen lépéseket tervez a magyar kormány nemzetközi fórumokon a Szlovákiában elfogadott Beneš-dekrétumok ellenében, különösen mit tervez az Európai Unió keretei között.

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(16.40)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Úgy vélem, hogy addig, amíg az előző szlovák kormányzat időszakában valóban vitatkozhattunk azon, hogy magyarellenesek-e egyes intézkedések a szlovák kormányzat részéről, most azt tapasztalhatjuk, hogy immáron nem csupán magyar ügyről van szó. Nem csupán magyarokként csaptak bennünket arcul, hanem demokráciakérdésről van szó, a diszkriminációmentesség kérdéséről van szó, az emberi jogok kérdéséről van szó, tehát mindarról, amire az Európai Unió, illetőleg a nemzetközi rend fölépül.

Amennyiben a magyar kormány kész arra, hogy a határozott verbális fellépésen túlmenően konkrét lépésekre szánja el magát, szeretném önt biztosítani arról, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről készen állunk az együttműködésre.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Szülőföld Alap vitája mindenféleképpen örvendetes, hiszen a tavalyi esztendőben ez elmaradt, és örülünk annak, hogy az idei esztendőben megtartatik. Hozzáteszem, hogy bízunk abban, hogy a jövő esztendőben sem fog elmaradni, noha a mai vita tapasztalatai lehet, hogy ilyen következtetésekre is juttathatják a döntéshozókat.

Szeretném köszönteni én is vendégeinket, már azokat, akik megjelentek. Mert azért vegyük azt is számba, hogy azok mellett, akik örvendetesen megjelentek, meglehetősen hiányos a határon túli magyarok részéről az érdeklődés. Nem tudjuk nem észrevenni a hiányos érdeklődést, és azt hiszem, hogy ennek oka van. Nagyon közvetlen és szorosan kapcsolódik ez ahhoz a témához, amelyet most vitatunk. Tudtommal mindannyian meghívót kaptak, és ők olyan politikusok, olyan emberek, akik, ha úgy látják, hogy értelme van, akkor eleget is tesznek az ilyen típusú meghívásnak. Valami oka kell legyen annak, hogy nem tettek eleget ennek a meghívásnak a Magyar Köztársaság Országgyűlésébe. Tehát menjünk tovább, talán a gondolatmenetem némileg hozzásegít majd bennünket ahhoz, hogy megtaláljuk a választ, hogy miért nincsenek itt a határon túli magyar vezetők ezen a magyar parlamentben zajló, őróluk szóló vitán.

Az alapvető kérdés az, hogy a Szülőföld Alap egy stratégia alapja-e a határon túli magyarságnak, vagy egy politikai bazár. Az én tételem, tisztelt hölgyeim és uraim, az, hogy egy politikai bazár a Szülőföld Alap, és nagyon távol van attól, hogy stratégiai alapnak tekinthessük. Menjünk vissza egy kicsit az időben, vizsgáljuk meg a megszületésének körülményeit. Azt hiszem, azt semelyikünk nem mondja, hogy 2004 novemberében, amikor vezető szocialista politikusok bedobták a Szülőföld Alap gondolatát, akkor egy jól átgondolt stratégiai gondolkodás keretében született volna meg a döntés a Szülőföld Alapról. Emlékeztetnék arra, hogy ekkor zajlott a népszavazási kampány, a népszavazási kampány kellős közepén született meg a Szülőföld Alap szóösszetétel. Legyen valami pozitívum is a Magyar Szocialista Párt kínálatában, ne csupán elutasítsuk a határon túli magyarokat - így született meg a Szülőföld Alapra vonatkozó stratégiai elgondolás.

Jól jelzi ennek az alapnak az átgondoltságát az is, hogy az elmúlt két és fél év alatt milyen pályafutást írt le. Szeretnék itt a törvénymódosításra utalni; gyakorlatilag a kiinduló állapotából már nem is lehet ráismerni erre a Szülőföld Alapra. Azt gondolom, jól tükrözi az átgondoltságot az is, hogy milyen megjegyzések hangzottak itt el a bizottsági tisztviselők részéről, a szónokok részéről; azt hiszem, nincs vége a Szülőföld Alap metamorfózisának, folytatódik még ez a folyamat. Szeretnék ezzel is utalni az átgondoltságra.

Kezdjük talán az 1 százaléknál! Itt a társadalmi szolidaritással és nemzeti szolidaritással kapcsolatos magasztos gondolatokat hallhattunk képviselőtársam részéről, hogy ez milyen mértékben ölt testet ebben a vízióban, ebben az elgondolásban, amit Szülőföld Alapnak nevezünk; piaci alapon 1 százalékkal lehet támogatni a jövedelemadóból a Szülőföld Alapot, amit aztán a felelős állam 1 milliárd forintra kiegészít. Hadd hívjam föl képviselőtársaim figyelmét, hogy ez egy kudarctörténet. Eleinte 110 millió volt, a következő évben 80 millió volt, a legutolsó esztendőben már csak 70 millió volt a Szülőföld Alapba juttatott 1 százalékos állampolgári felajánlás.

(10.50)

Modellértékű sikertörténetként akarunk erről beszélni? Hölgyeim és uraim, ha ez lenne a magyar társadalom nemzeti szolidaritásának a mértéke, akkor tényleg nagyon nagy baj lenne! Szeretném itt önöknek bejelenteni, hogy én egy fillért nem adok a személyi jövedelemadómból a Szülőföld Alapba, és azt hiszem, nagyon sokan vannak így ebben az országban. Meg is fogom indokolni, hogy miért nem adok egy fillért sem a Szülőföld Alapnak, és innentől fogva nem gondolom, hogy ez az én nemzeti szolidaritásomnak lenne a mércéje, hogy adok-e egy ilyen alapba a személyi jövedelemadómból. S azt hiszem, hogy nagyon sokan gondolkodnak így ebben az országban.

Fel kellene tenni, tisztelt képviselőtársaim, a kérdést, hogy jól van-e ez így kigondolva. Mert ha jól lenne kigondolva, akkor nem csökkent volna le az elmúlt három évben is egyébként az egyharmadára, és nem ilyen volumene lenne az 1 százalékos felajánlásoknak. Innentől fogva viszont megkérdőjeleződik a Szülőföld Alap mint önálló elgondolás. Hogyan tud ez megállni a saját lábán, ha immáron nemhogy a 10 százalékát, hanem lassan az 5 százalékát sem fogja elérni a fő bevételi forrásként vizionált bevétele a Szülőföld Alapnak? S azt sem mondhatjuk, hogy ez az 1 milliárdos volumen olyan eget rengető lenne, de erre mindjárt még visszatérek. Tehát az alapelgondolás néhány sebből vérzik. Önálló finanszírozású alapként ez szemmel láthatólag nem működik. Valamit ki kellene találni, javasolnék egy kis kreativitást és gondolkodást ezzel a kérdéssel összefüggésben.

Aztán 2006-ban az új kormány az új nemzetpolitikai doktrína középpontjába állította a Szülőföld Alapot, az intézményrendszer radikális átalakítását tűzte ki célul a kormányzat, ez neokon nyelven az intézményrendszer felszámolását jelenti, így aztán a Szülőföld Alapba be kellett olvadnia mindennek, ami addig volt. Be kellett olvadnia a Magyar Állandó Értekezletnek a Szülőföld Alapba - ezt hívjuk ma REF-nek, Regionális Egyeztető Fórumnak -, bele kellett olvadnia az Illyés Közalapítványnak, az Apáczainak, ennek a titkársága látja el gyakorlatilag a HTMH feladatainak egy részét, és az az elgondolás, hogy a jövőben a tárcák keretei is megszűnnek, és majd beolvadnak a Szülőföld Alapba. Tehát a nemzetpolitikai doktrína központi eleméről tárgyal ma a Magyar Országgyűlés, amikor a Szülőföld Alapról tárgyal. Egyedül az Európai Összehasonlító Kutatási Közalapítvány őrzi meg függetlenségét, az EÖKK, ez az az intézmény, amelynek nem kell beolvadnia a Szülőföld Alapba, egyébként mindennek a Szülőföld Alapban van a helye. Aki egy kicsit ismeri a mai kormánypolitikát, ismeri a Miniszterelnöki Hivatalnak azt a főigazgatóját, aki a nemzetpolitikáért felelős, az tudja, miért oly fontos, hogy az EÖKK megőrizze ebben az új nemzetpolitikában a függetlenségét. Aki pedig nem tudja, annak majd mindjárt néhány gondolatot idézek a főigazgató asszonytól.

Megjegyezném azt is, hogy a 2008-as költségvetésben sem fog sor kerülni a tárcáknál lévő források koncentrálására, ahogy ezt a külügyi bizottság ülésén megtudhattuk, annak ellenére, hogy az ÁSZ - miután elvégezte a Szülőföld Alap pályázatainak az utóellenőrzését - szervezeti és vezetési zavarra hivatkozva javasolta ezt. Persze el lehet gondolkodni azon, hogy jó elgondolás-e az egyes tárcáknál lévő keretek megszüntetése, nem kellene-e adott esetben differenciálni, nem kellene-e egy más logika alapján végiggondolni ezt a kérdést is, de ezt már inkább államigazgatási szempontból vetem föl.

A technikai problémákon túl három kardinális kérdést szeretnék a Szülőföld Alap jövőjével kapcsolatban felvetni. A támogatási volumen 1 milliárd forint. A Szülőföld Alap, a magyar anyaország Szülőföld Alapja 1 milliárd forinttal próbálja meg a varrat nélküli európai magyarságot megalkotni. A felelős és elkötelezett anyaország 1 egész milliárd forinttal próbálja a varrat nélküli európai magyarságot megvalósítani! 2002-re értük el, hölgyeim és uraim, a 12 milliárdos költségvetési támogatást a határon túli magyaroknak. Ez az összeg változatlan - de milyen mély belső szerkezeti átalakuláson ment keresztül a támogatáspolitika! Mára az 5 milliárd forintos oktatási-nevelési támogatás gyakorlatilag elsöprő módon átvette a támogatáspolitika centrális szerepét, ez viszont azt jelenti, hogy az összes többi támogatás 50 százalékkal csökkent. Ha a határon túli összegek mintegy felét átvette az oktatási-nevelési támogatás, akkor ennyivel csökkent a ténylegesen a határon túli magyar intézményeknek, a közösségi megmaradásnak - ugyanis az oktatási-nevelési támogatás egyénekhez jut el - juttatott támogatási összeg. Egy hete a Magyar Köztársaság miniszterelnöke kiállt a határon túli magyar vezetőkkel, reflektorfényben, ott volt mindenki, a fontos határon túli vezetők, és 675 millió forintot tudott adni hat szomszédos ország magyar közösségének a magyar miniszterelnök, reflektorfényben. Nem gondolják, képviselőtársaim, hogy rendkívül komolytalan ez a volumen?

A második kérdés a társadalmi részvétel ügye. Az, hogy stratégiai alap vagy politikai bazár, felveti azt is, hogy miként tudnak részt venni az elbírálásban a szakmai szervezetek, a határon túli magyarok. Az évente elbírált pályázatok száma kevesebb, mint ezer, a támogatott kevesebb, mint ötszáz, a durván 2 millió forint/pályázat nagyságrendileg az Illyésnek felel meg. De micsoda különbség, hogy az Illyés Közalapítványnak volt alkuratóriumi rendszere, voltak helyi és civil társadalmi szereplői - a jelen lévő képviselőtársaim közül többen is részt vettünk ebben -, most pedig politikai szervezetek útmutatása alapján történik az átpolitizált, önkényes pénzosztás.

A harmadik probléma pedig a politikai konszenzus kérdése. 2004-ig rendelkeztünk politikai konszenzussal, az utolsó MÁÉRT-ülésig - nem kormányválasztási határokat mondok, hanem 2004 novemberét mondom -, és most létrejött ez a REF, amelynek nem sikerült megőriznie a Magyar Állandó Értekezlet, a MÁÉRT előnyeit. Magyar politikai pártok nélkül szemmel láthatóan nem megy, az 1 milliárd forint - mint már említettem - nagyságrendileg komolytalan, ilyen értelemben tehát csak politikai bazár tud lenni; a nemzeti összetartozás politikája pedig nem redukálható a pénzosztásra, mert ez méltatlan a magyar államhoz és a legitim, határon túli magyar szervezetekhez. Tehát a határon túli magyar politika klinikai lovával van dolgunk. Jól tükrözi a Szülőföld Alap a magyar nemzetpolitika nyomorúságos állapotait.

S hogy idézzem a főigazgatót a Miniszterelnöki Hivatalból, hogy szerinte mi ennek az összes problémának az oka - ezt Kolozsváron fejtette ki -: "A trianoni határokon kívülre szorult magyar kisebbség támogatására a kilencvenes években létrehozott intézményi struktúra a két világháború közötti magyar revánspolitika revitalizálását jelentette." Hölgyeim és uraim, ez folyt itt a főigazgató asszony szerint, s ennek a megváltoztatása zajlik, és ennek vagyunk most mindannyian tanúi. Tudom, hogy nem mindenki gondolkodik így a Szocialista Pártban, tudom, hogy önök között sokan vannak alapos és kiterjedt ismeretekkel rendelkező emberek, csak azt nem értem, tisztelt képviselőtársaim, miért tűrik, hogy a határon túli magyar politikát olyan személyek irányítsák, akik számára ideológia ez az egész kérdés, vagy akiknek minden rossz, ami magyar.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(11.00)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Azt hiszem, nagyon szerteágazóan sikerült számos hozzászólónak megfogalmazni, hogy miért hasonlít szent Sebestyénhez a Szülőföld Alap. Ezer sebből vérzik, és sajnálatosnak tartom, hogy szemmel láthatóan önök nem vesznek ezekről a problémákról tudomást, és ez jellemzi az elmúlt években az önök nemzetpolitikáját. Önök nem érzékelik, hogy mi veszi körül a tevékenységüket a Kárpát-medencében, és én ezt tartom tragikusnak, ezt tartom szomorúnak, és ezt tartom felháborítónak, ha már ezt a szót használta képviselő úr. Mert így, ezzel a szemlélettel nem lehet elindulni azon az úton, hogy azt a fajta mély bizalmatlanságot, ami a magyar kormány és a határon túli magyarok között van, azt meg tudjuk haladni. Ez a szemlélet, hogy a Szülőföld Alapban próbáljuk mi megépíteni a nemzetpolitikai doktrínánkat, ez nevetséges, ez egyszerűen komolytalan, ez édeskevés. Ez az intézmény semmi újat nem hozott, viszont látható módon meglehetősen komoly problémákkal küzd.

Ezért én azt javasolnám, hogy őrizzük meg a hidegvérünket, próbáljuk meg a Szülőföld Alappal kapcsolatban föltárt problémákra megtalálni a megfelelő megoldásokat.

Köszönöm szépen a figyelmet.

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tegnap Románia és Erdély első alkalommal választott európai parlamenti képviselőket. Elgondolkodtató, hogy az országos részvétel nem érte el a 30 százalékot, noha tudjuk, hogy Románia nem elszigetelt példa e tekintetben. Lelkesítő ugyanakkor, hogy ne mondjam: valószerűtlen, hogy a magyarok körében 40-45 százalékos részvétellel az erdélyi magyarság aktivitása 50 százalékkal meghaladta az országosat. Győzelem ez, méghozzá nem is kicsi, három vonatkozásban.

Először is, az erdélyi magyarság bravúros győzelme, azon belül pedig, mint már annyiszor a magyar történelemben, a Székelyföld életerejének győzelme. (Zaj. - Az elnök csenget.) Ahogy tegnap a telefonban egy székelyföldi ismerősöm mondta: felvonultak a székely hadak. Jó hír ez a Kárpát-medence rosszkedvű nemzeti közösségei számára, így 2007 őszén.

Másodszor, tisztelt képviselőtársaim, győzött a nemzeti önbecsülés, a magunk erejébe vetett hit a kicsinyhitűség és az ezzel nagyon szorosan összekapcsolódó széles körű vádaskodás felett. Tehát győzött az önbecsülés a kicsinyhitűség és a vádaskodás felett. Bebizonyosodott, hogy noha fontos az egység, de fontos a verseny is, fontos a nézetek és a célok ütköztetése, és fontos így ily módon a szavazók mozgósítása, ami ezzel a technikával lehetséges. Lehet azt mondani, hogy öt helye is lehetne a pártlistának, de azért ne feledjük, hogy az is könnyen megeshetett volna, hogy - átlagos részvétel mellett - nem szerez egyetlen helyet sem. Itt lenne az ideje, sürgősen abba kellene hagyni a vádaskodást határon innen és túl egyaránt (Felzúdulás a kormánypárti oldalon - Dr. Lamperth Mónika: Tükröt a képviselő úrnak!), és mielőbb élni az eséllyel, az erdélyi magyar politika megújításának az esélyével. Kár lenne elszalasztani ezt a lehetőséget, hiszen jövőre két választással is szembesülnie kell az erdélyi magyarságnak: az országos, illetőleg a helyhatósági választással. Márpedig, ha nem újul meg az erdélyi magyar képviselet, meglepő dolgok történhetnek.

Harmadszor pedig, tisztelt képviselőtársaim, a nemzetpolitikai céljaink, a nemzetpolitikai értékek győzelme is ez a tegnapi eredmény, a határokat átívelő magyar nemzetegyesítés győzelme; az önálló magyar, államilag finanszírozott egyetem célkitűzésének a győzelme; a nyelvhasználat győzelme; a kulturális és területi autonómia célkitűzésének a győzelme.

Szeretném megragadni az alkalmat én is, hogy gratuláljak az újonnan megválasztott európai parlamenti képviselőknek, akiknek régi adósságot kell majd törleszteniük. Meg kell teremtsék az önálló erdélyi magyar politikát. Hogy az elmúlt másfél évtizedben miért nem volt önálló erdélyi magyar külpolitika, arra nagyon sok magyarázat van, nem akarok ezekben elmerülni. Most viszont van egy esély, hogy ezt a három képviselő vezetésével sikerüljön megteremteni.

Ugyanakkor a magyar kormány feladata is kiolvasható a tegnapi döntésből. Az erdélyi magyarságnak az előbbiekben általam felsorolt legitimált céljait, illetőleg törekvéseit immáron a magyar kormánynak nyíltan fel kell vállalnia. A választási kampány utolsó napjaiban a magyar miniszterelnök azt mondta, hogy az autonómia ügyét azért nem támogatja, mert az ártana a magyar kisebbségnek. Meggyőződésem, hogy a tegnapi döntés után nincs helye az ilyenfajta okoskodásnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Zaj. - Az elnök csenget.) A magyar-ukrán kishatárforgalmi megállapodás rendkívül jelentős dokumentum, különösen annak fényében, hogy 2002 óta jelentős nemzetpolitikai jogszabály esetében nem alakult ki egyetértés a Magyar Országgyűlésben. Ez az első öt év óta, amire azt tudjuk mondani, hogy jelentős, a nemzetpolitikánk szempontjából előremutató, és nyugodt szívvel tudjuk támogatni.

December 21-től Magyarország a schengeni egyezmény részese, és ez alapvetően örvendetes, ugyanakkor van két viszonylat: a Vajdaság, Szerbia, illetőleg Kárpátalja, Ukrajna viszonylata, ahol nagyon súlyos problémákat vet fel Magyarország csatlakozása a schengeni egyezményhez. Bízom abban, hogy a mostani jogszabályhoz hasonlóan, amely példás európai bilaterális, illetőleg nemzetpolitikai jogszabály-alkotási tapasztalatot is jelent számunkra, további pozitív élményekben fogunk gazdagodni, így például azt kell hosszú távú célként kijelöljük, tisztelt képviselőtársaim, hogy hasonló módon és keretek között alkossuk meg az autonómiával kapcsolatos jogszabályokat is. (Zaj. - Az elnök csenget.)

A vízumkényszer hátrányait természetesen a kishatárforgalmi megállapodás nem ellensúlyozza, de könnyítést mindenféleképpen jelent, mintegy 120-130 ezer kárpátaljai magyar számára válik elérhetővé a kishatárforgalmi engedély. Megoldást, tudjuk, hogy mi jelentene, és azt hiszem, hogy van abban valami szimbolikus is, hogy december 5-ének előestéjén tárgyaljuk ezt a jogszabályt. 2004. december 5-ének a harmadik évfordulója közeledik, tisztelt képviselőtársaim. (Zaj. - Az elnök csenget.) A megoldást a kárpátaljai, illetőleg a vajdasági magyarok számára, a schengeni egyezményből fakadó hátrányok ellensúlyozására a kettős állampolgárság jelentheti.

Ezen a helyen szeretném Szili Katalin házelnök asszonyt - aki most belépett a terembe - különösen is köszönteni, hiszen a napokban állt elő azzal a javaslattal, hogy fel kellene újítani az ötpárti egyeztetéseket a vajdasági, illetőleg a kárpátaljai magyarság kettős állampolgárságával kapcsolatban. Szeretném a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről ezen a helyen is kinyilvánítani a nyitottságunkat a házelnök asszony kezdeményezésére. Várjuk a meghívót.

Egy technikai megjegyzésem lenne ugyanakkor, talán a belügyminisztériumi államtitkár úr számára megszívlelendő lesz ez a javaslat a végrehajtási rendeletek kidolgozása során. A kárpátaljai helységnevek kizárólag ukránul szerepelnek ebben a megállapodásban. Államtitkár úr, örülnénk annak, hogyha a kétnyelvűség normáit a magyar kétoldalú megállapodásokban el tudnánk érni. Bízunk abban, hogy a kishatárforgalmi engedélyekben is két nyelven fognak majd az érintett helységnevek megjelenni.

Még egy - kevésbé technikai, inkább politikai - megjegyzés: itt ön is, illetőleg az MSZP-s felszólaló képviselőtársam is úgy fogalmazott, hogy további hasonló egyezmények köttethetnek majd a kishatárforgalmi keretegyezmény alapján.

(18.50)

Úgy látom, egyelőre nem lenne jó, ha további hasonló egyezmények köttetnének. Ez gyakorlatilag a Vajdaságot jelenti. A vajdasági magyar szervezetek nagyon egyértelműen elutasítják a hasonló kishatárforgalmi megállapodást, pusztán azért, mert számukra fojtogató tapasztalat volt az elmúlt évek során, hogy egyre nagyobb számban költöznek be az elhagyott vajdasági magyar házakba olyan szerbek, akiket visszatelepítenek, olyan szerbek, akik adott esetben más területekről menekülnek. A vajdasági magyarok nem szeretnének ilyen jellegű megállapodást, és azt hiszem, méltányolnunk kell ebben az esetben az ő elvárásaikat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

NÉMETH ZSOLT, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Excellenciás Hölgyek és Urak! A külügyi és határon túli magyarok bizottsága a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot 15 igen szavazat, 1 nem szavazat és 4 tartózkodás mellett elfogadta, a lisszaboni szerződés kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot, valamint az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkéről szóló határozati javaslatot 19 igen szavazat és 1 tartózkodás mellett támogatta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértés volt a bizottság ülésén abban, hogy a lisszaboni szerződés elfogadásával az Európai Unió talán a legsúlyosabb válságán jutott túl, hiszen a reformszerződés aláírásának egyértelműen az a lélektani üzenete, hogy az Európai Unió, az európai integráció folytatódik.

Meggyőződésem az, hogy az integráció folytatása a garanciája annak, hogy megelőzzük a többsebességes Európa kialakulását, és elemi érdeke a magyar állampolgároknak, mondhatnám úgy is, hogy az európai integráció folytatódása alapvető magyar érdek.

Fontosnak tartjuk különösen azért is, mert hozzájárul ez a szerződés ahhoz, hogy az Unió hatékonyabban, működőképesebben tudjon fellépni, amire azért is van nagy szükség, hiszen kontinensünk meglehetősen komoly gazdasági kihívásokkal néz szembe részben az Egyesült Államok irányából, részben a Csendes-óceán térségéből. Európa a XXI. századi kihívásokra csakis egységben lesz képes választ adni, és ennek rendkívül fontos előfeltétele a lisszaboni szerződés elfogadása - bízzunk benne - minden tagállam által.

Mivel bizottságunk hangsúlyosan foglalkozik a határon túli magyarsággal, szeretném kiemelni, hogy fontosnak tartjuk azt, hogy a reformszerződésben megmarad az alkotmányos szerződésnek az a vívmánya, amely a kisebbségi klauzulával ragadható meg, ugyanakkor, miniszterelnök úr, nagyon sajnálom azt, hogy nem sikerült Magyarországnak a kisebbségi klauzula ügyében - a Fidesz javaslata ellenére - egyoldalú vagy többoldalú értelmező nyilatkozatot tenni. Az, hogy ezt egy országgyűlési határozatba préseljük bele, azt jelzi, hogy ezt csak belpolitikai fogyasztásra szánjuk, márpedig kisebbségi jogokat úgy lehet hatékonyan képviselni, ha vállaljuk nemzetközi színtéren is a véleményünket.

Tisztelt Ház! A támogató szavazatok ellenére tudniuk kell, hogy a bizottságban nagyon komoly vita alakult ki az eljárás módjáról. Miután most lefolytattunk egy nagyon súlyos eljárási vitát az egészségügyi törvény vonatkozásában, el kell mondanom azt, hogy több képviselő tette szóvá, hogy a mindennapjainkat meghatározó törvényben, az alkotmányunk módosításában nem lehet egy nap alatt döntést hozni. Nem tartják-e nevetségesnek a képviselőtársaim azt, hogy az eminens tanuló szerep eljátszásáért a magyar kormány egyszerűen elmulasztja megvitatni az egyik legfontosabb nemzetközi szerződést a parlamentben, a társadalommal, illetőleg a civil szervezetekkel?

(20.50)

A Fidesz megítélése szerint ezek az aggodalmak jogosak. Ugyanakkor látjuk a hátsó szándékot; a mai napon talán különösen jól jönne egyeseknek, ha azt kommunikálhatnák, hogy az ellenzék nem támogatja a lisszaboni szerződést. Nos, jelentem, tisztelt Ház, a Fidesz támogatja a lisszaboni szerződést. De az a helyzet, ami így kialakult, méltatlan a Magyar Országgyűléshez és a jogállamiság eszméjéhez.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! (Az elnök csenget.) Súlyos jogsértések jutottak tudomásomra a Teleki László Alapítvány megszüntetésével kapcsolatban (Moraj az MSZP soraiban.), nehezen találok szavakat arra, ami ebben az egy, látszólag apró ügyben történt. Vegyük sorra az eseményeket!

Először is, a kormány a 2200/2006-os határozatában döntött a Teleki László Alapítvány megszüntetéséről. A Fővárosi Bíróság önmagát megszégyenítő sebességgel, a beadvány beérkezése napján végzésben rendelte el az alapítvány jogutód nélküli megszüntetését; tette mindezt még a kormányhatározat kihirdetése előtt öt nappal. Tisztelt Miniszter Asszony! Mi volt az oka ennek a bámulatos sietségnek, hogy még a határozat kihirdetését sem várta meg a minisztérium a beadvány benyújtásával?

Hamar munka sose jó. Ez történhetett az egynapos ügyintézés esetében is, ugyanis a bíróság a végzésben nem döntött az alapítvány jelentős értékű vagyonáról. Ez a mulasztás ellentétes a Ptk. rendelkezéseivel, hiszen az alapító okirat rendelkezése hiányában a bíróságnak kellett volna az alapítvány vagyonának a sorsát rendeznie, méghozzá az alapítvány eredeti céljaival összhangban, mint ahogy a Ptk. 74/E. §-a ezt előírja: az alapítvány eredeti céljaival összhangban. Így történhetett meg az, hogy az alapítvány vagyona, így a székhelyül szolgáló, körülbelül 2 milliárd forint értékű ingatlan tulajdonos nélkül maradt.

Ekkor érkezett a KVI formájában a hatályos magyar jogrendet sajátosan értelmező kormány, és törvényellenesen rátette a mancsát a vagyonra, mert ez történt: kapkodó eljárás, jogszabályellenes végzés, majd az állam által tanúsított törvényellenes magatartás.

Azt már jól tudjuk a Gyurcsány-kormány regnálása óta, hogy a kormány sportot űz a törvényszegésekből. Szomorú azonban, hogy a lassan mindenen eluralkodó kormányzati hatalom már a polgári igazságszolgáltatás rendszerébe is kezd beszivárogni; természetesen Draskovics Tibor személye nem hagy sok garanciát ennek a folyamatnak a megakadályozására. (Dr. Géczi József Alajos: Pfúj!)

(16.00)

Miniszter Asszony! Kérdezem tehát öntől: milyen jogon rendelkezett az alapító az alapítvány több mint 2 milliárd forintos vagyonával? Milyen jogon kérte a KVI a kezelői jog, illetve a magyar állam tulajdonosi jogának bejegyzését az alapítványi székház felett a földhivatalnál? És végül: milyen módon kívánják orvosolni a törvénytelen eljárást, az alapítványi vagyon visszajuttatását a magyarságkutatás céljaira? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Azt hiszem, hogy a szakértők a Külügyminisztériumban önt félrevezették. A Teleki László Alapítvány soha nem volt közalapítvány, noha a kormány alapította, de nem volt közalapítvány, miniszter asszony, és ebből fakadóan a megszüntetett alapítványi vagyont önöknek az alapítvány eredeti célkitűzésére, a magyarságkutatásra kell fordítania.

A 2 milliárd forint, ami jelenleg a KVI kezében van, az alapítvány célkitűzésére kell hogy fordítódjon. Ha ez nem történik meg, akkor az a magyarországi polgári igazságszolgáltatás szégyene. Ezért új végzésre és új eljárásra van szükség. Amennyiben ez nem következik be, akkor nem fogjuk tudni támogatni az önök intézkedéseit, mint ahogy nem tudom támogatni az ön válaszát sem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az energiapuccs egy hete történt. 25-én megállapodott Medvegyev úrral a magyar miniszterelnök, majd 28-án, szűk három napra rá Moszkvában alá is írták a Déli Áramlatról szóló szerződést.

Államtitkár úr, az ön kormánya a Déli Áramlat és a Nabucco gázvezeték között nem lát ellentétet, sőt, nem győzi hangsúlyozni, hogy mennyire elkötelezett a Nabucco gázvezeték mellett. Nem így van ezzel az Amerikai Egyesült Államok. Matt Bryza államtitkár úr úgy ítéli meg, a Déli Áramlatot úgy tervezték, hogy az blokkolja a Nabucco gázvezetéket, és elvárja, hogy elsőbbséget adjon minden támogató ország a Nabucco gázvezeték megvalósításának.

(17.00)

Miller úr, a Gazprom elnöke, szintén a magyar kormánnyal ellentétesen látja ezt a helyzetet: Oroszország úgy véli, hogy a Déli Áramlat kielégíti egész Dél- és Kelet-Európát, Putyin elnök úr egyenesen úgy látja, hogy rozsdás csővezetéket nyugodtan lehet a földbe temetni, az mindenkinek a saját magánügye. Az Európai Unió is úgy ítéli meg, hogy prioritást kell adni a Nabucco gázvezetéknek, az önök elkötelezettsége azonban szemmel láthatóan nem terjed odáig, hogy kijelentsék, hogy a Nabucco gázvezeték prioritást élvez bármi más vezeték fölött.

Engedje meg, hogy megkérdezzem ezt az egyszerű kérdést, hogy miért nem hajlandó a magyar kormány kijelenteni, felvállalni, hogy a Nabucco gázvezeték prioritás a Déli Áramlattal szemben. (Taps a Fidesz soraiból.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Nem beszél magáért, államtitkár úr. Én olyan egyszerűen kérdeztem öntől, hogy miért nem hajlandóak kijelenteni, hogy a Nabucco a prioritás. Ön annyi mindenről beszélt itt, a Fidesz amerikai megítéléséről, hallhattunk a puccsról, hogy ön szerint ez miért nem puccs, de erre az egy kérdésre, ami ilyen egyszerű volt, hogy miért nem hajlandóak kijelenteni, hogy a Nabucco a prioritás - határozott névelővel -, nem kaptam választ, a kérdésem ez volt.

Azért nem kaptam választ, államtitkár úr, mert szemmel láthatóan nem a prioritás a Nabucco. És nem minket kell meggyőzni erről, hogy ez mégse így van. Ordító az ellentét, államtitkár úr, az önök szavai és az önök tettei között, ez látszik az egész világban, és ebből gond lehet.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

NÉMETH ZSOLT, a külügyi és határon túli magyarok bizottsága elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Csak egy gondolatot szeretnék elmondani a külügyi és határon túli magyarok bizottsága elnökeként. Amellett, hogy természetesen a bizottság egyhangúlag támogatta a kezdeményezést - és erről most tájékoztatom önöket -, hogy a magyar nemzetpolitikában az elmúlt négy esztendőben, 2004. december 5-ét követően eluralkodott a gyanakvás Magyarországon és a kiábrándultság a határon túl, a KMKF egyértelműen azt demonstrálja, hogy másképp is lehet.

(18.00)

Lehetne úgy is, ahogy Szili Katalinnak a mostani szavaiból ez kitetszett, és kívánatos, hogy ez lehetséges legyen a jövőben is.

Nagy tisztelettel köszöntöm a határon túli külhoni magyar vendégeket, azt hiszem, leginkább az ő érdekük követeli meg, hogy másként folyjanak a magyar nemzetpolitika folyamatai az elkövetkezendő években.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Ház! A négy párt kezdeményezése valóban azt mutatja, hogy a KMKF életképes kezdeményezésnek bizonyult, sőt, ma már azt is elmondhatjuk, hogy nagykorú lett; a négy párt kezdeményezése. Hiányzik az ötödik párt; az ötödik párt hiányzik a magyar nemzetpolitikából. 2001 júniusában, a státustörvény megszavazásakor is hiányzott ez az ötödik párt. Nem értjük, hogy miért hiányzik ma is e mögül az előterjesztés mögül. Sajnáljuk, hogy hiányzik. Ne vegyék rossz néven, hogy sajnáljuk: hiányzik, és reméljük, hogy előbb-utóbb nem fog hiányozni az ötödik parlamenti párt a magyar nemzetpolitikából.

A kezdeti lépések után mára egyetlen olyan fórum maradt a Magyar Állandó Értekezlet megszüntetését követően, a KMKF, amely fontosnak tartja bevonni a magyar politikai élet minden szereplőjét a magyar-magyar párbeszédbe. Rögzítsük tehát: nem lehet legitim nemzetpolitikát folytatni a magyar politikai pártok nélkül. Márpedig az elmúlt néhány évben erre látunk törekvést a kormányzat részéről. A Magyar Állandó Értekezlet megszüntetése 2004 novemberében ezt eredményezte, és természetesen fontos a parlamenti dimenzió, de a parlamenti dimenzió nem helyettesítheti a végrehajtó hatalmat.

Sajnálatos módon ma egy lehetetlen helyzet áll fenn: a magyar nemzetpolitikának úgy kell a határon túli magyarok irányában egyfajta működést felmutatnia, hogy nem tud a magyar politikai erők támogatására támaszkodni, mint ahogy a korábbiakban a Magyar Állandó Értekezleten keresztül volt egy mechanizmus, és ebben a zűrben a KMKF jelentősége felértékelődik. Lenne létjogosultsága a KMKF-nek a MÁÉRT mellett is, de a MÁÉRT nélkül a KMKF szerepe értelemszerűen felértékelődik. A kormánynak követnie kellene - meggyőződésem szerint - a jó példát, és össze kellene hívnia a Magyar Állandó Értekezletet vagy ahhoz hasonló bármilyen elnevezésű fórumot, mert a KMKF bizonyítja, hogy így is lehet. Lehet konszenzust képezni a magyar nemzetpolitikában, és mindig is lehetett konszenzust képezni, tegyük ezt is hozzá.

Az öt éve indult kezdeményezés legnagyobb eredménye, hogy valóban megtalálta a szerepét és helyét a magyar-magyar párbeszédben, a kezdeti évi egy találkozó után továbbléptünk, és immár évente legalább tíz alkalommal ülésezik a KMKF valamilyen formációja a Magyar Országgyűlés égisze alatt. A plenáris ülés mellett - ahogy elhangzott - létrejött a KMKF állandó bizottsága, és felállt a négy albizottság is.

A KMKF legfőbb erénye tehát, hogy az elmúlt öt évben a konszenzusteremtés képességének a nemzetpolitikában egyértelmű bizonyítékává vált. Hölgyeim és uraim, konszenzust sikerült teremteni, nem kis részben a KMKF-nek köszönhetően a vajdasági magyarok elleni atrocitások ügyében. Konszenzust teremtettünk az erdélyi magyar egyetem ügyében, a moldvai csángó oktatás ügyében, amelyről egyébként éppen ma délután hallhattunk egy kiváló felszólalást Sándor Klára képviselő asszony részéről. Konszenzust tudtunk teremteni Malina Hedvig ügyében, és a beneši dekrétumok ügyében. Nem akármilyen kérdésekről van szó, hogyha csak ezt a rövid listát szemügyre vesszük.

Nagy jelentőségű továbbá, hogy 2007 szeptemberében sikerült elfogadni a nemzetpolitikai előterjesztést, amellyel minden parlamenti frakció és minden határon túli magyar szervezet is egyetértett. A koncepció ugyan minimalista, tehát egy minimalista megközelítésű koncepció, de kijelölte a továbblépés irányait, azokat a területeket, ahol a magyar politikának lépnie kell a nemzetpolitikában. Fontosnak tartom, hogy ezen az úton haladjon tovább a KMKF, a fejlesztésközpontú magyar nemzetpolitika útján. Mert a hazai és a határon túli fejlesztési koncepciók, fejlesztési tervek összehangolása nagyon fontos keretét adhatja a sikeres magyar nemzetpolitikának.

A határok tényleges átjárhatóságának megteremtése ad igazán értelmet a schengeni egyezményhez való csatlakozásunknak, mint ahogy ezt Firtl Mátyás képviselő úr interpellációjával kapcsolatban ma már érintettük. Az infrastruktúra, az utak, a hidak, a tömegközlekedés határon átjárhatóvá tétele mind-mind ennek a fejlesztésközpontú magyar nemzetpolitikának az összetevője, és természetesen az autonómia - a politikai autonómia, a gazdasági autonómia, amit regionalizmusnak szoktunk hívni - szintén ebbe a kategóriába tartozik. És ne feledkezzünk el a tudástőkéről, a magyar oktatási infrastruktúráról az óvodától az egyetemig.

A KMKF legfőbb hozadéka, tisztelt képviselőtársaim, hogy felszínen tartotta a nemzetpolitika ügyét; abban a helyzetben, amikor 2004. december 5-e után - ahogy már az előbb fogalmaztam - gyanakvás kezdte el uralni a határon túli magyarok ügyének a megítélését Magyarországon, és kifejezetten a kiábrándulás vett erőt a határon túli magyarokon. Ez a kiábrándulás az oka, tisztelt képviselőtársaim, annak, hogy nagy tisztelettel köszönthetjük köreinkben a kárpátaljai, a vajdasági és a horvátországi magyarokat, de vegyük sorba, hogy kik nincsenek itt. Mert ők itt vannak, de nincs itt az erdélyi magyarság, nincs itt a felvidéki magyarság, nincs itt a szlovéniai magyarság - nem lehet véletlen. Tehát ez a fajta kiábrándulás mind ez idáig jellemzi a határon túli magyar közösségeket, amit 2004. december 5. eredményezett.

A KMKF tehát felszínen tartotta a nemzetpolitika ügyét, és folyamatosan lépéskényszerben tartotta a kormányt, és elvégre ez lenne a feladata, képviselőtársaim, a parlamentnek: lépéskényszerben tartani a kormányt. Ilyen ügy a schengeni vízumdíj bevezetésével kapcsolatos nehézségek a kárpátaljai és a vajdasági magyarok irányában.

Az idei évtől megvalósult az utazási támogatás, ami lehetővé teszi, hogy a határon túli magyarok a zsebükben láthassák a magyar állam gondoskodását a schengeni egyezmény ellensúlyozásaképpen. Az utazási támogatás a KMKF nélkül - bizton állíthatjuk - nem jött volna létre. Hosszú hónapokig kellett napirenden tartani a megoldás iránti igényt, hogy a kormány rászánja magát, lépjen, és - hála istennek - lépett. Az utazási támogatás ugyan nem ideális megoldás a vajdasági és a kárpátaljai magyarok számára, de mégis enyhítheti a vízumkényszer bevezetése miatti rendkívül súlyos problémákat. Ma a kárpátaljai magyaroknak átjönni két napra Magyarországra egy családi eseményre, gyakorlatilag a lehetetlennel egyenlő feladat. Hosszú távon nyilvánvalóan - meggyőződésem - nem lehet más a megoldás, hogyha halljuk ezeket a kétségbeesett hangokat, hogy a kettős állampolgárságot, a magyar állampolgárságot terjesszük ki a határon túli magyarokra. Eljött ennek az ideje.

Örvendetesnek tartom, hogy a kormányoldalon is hallhatók már határozottan olyan hangok, amelyek úgy látják, hogy a schengeni egyezményhez való csatlakozást követő időszak tapasztalatainak a leszűrése eredményeképpen el kell jutnunk a magyar állampolgárság megadásához a határon túli magyaroknak. (Taps az ellenzék padsoraiból.) Bízom abban, hogy ez a felismerés, ez a bölcs felismerés a magyar politikában meg fog születni már a közeli jövőben.

Borisz Tadics szerb elnök úr fejében ez már megszületett, a vajdasági magyarok körében megszületett, az anyaországi polgárok többségének a körében megszületett, a parlamentben is - meggyőződésem szerint - készen állunk lassan arra, hogy megadjuk a magyar állampolgárságot a határon túli magyaroknak.

(18.20)

Ilyen konkrét eredményekre van szükség a jövőben is a KMKF-től, a háttérben folyó műhelymunka erre utal, és ehhez a magunk részéről, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről meg kívánunk adni minden támogatást az albizottságok keretei között. Természetesen kíváncsian várjuk a nemzetpolitikai törvénytervezet szövegét, amire utalt Szili Katalin elnök asszony. Várjuk azt is, hogy a KMKF továbbra is alkalmas legyen arra, hogy húsbavágó vitákat meg tudjunk beszélni. A kettős állampolgárságot az előbbiekben már megemlítettem, ebbe a körbe tartozik, de a trianoni emléknap kérdését is említhetném.

A támogatási összegek megcsappanásával előálló problémát, különösen olyan esetekben, amikor kifejezetten Magyarországra utalt intézményekről van szó, mint a kárpátaljai Rákóczi Ferenc Főiskola, vagy az erdélyi Sapientia Tudományegyetem támogatása, illetve az egyes határon túli magyar szervezetek elleni diszkrimináció problémáját is szeretném ezen a helyen megemlíteni. Nyilvánvaló diszkriminációban részesülnek bizonyos személyek, bizonyos szervezetek, és az ő problémáik szőnyeg alá söprése nem folytatható, mint ahogy érzékeny kérdés a magyar nemzetpolitika tudományos megalapozásának ügye, hiszen a Teleki Alapítvány megszüntetésével ez egy nagyon komoly problémaként vetődik fel, vagy éppen a világmagyarsággal ápolandó kapcsolatok problémáját is megemlíthetem az érzékeny kérdések sorában.

Bízom benne, hogy a KMKF alkalmas lesz ezeknek a kérdéseknek a megvitatására. Az előterjesztést a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség támogatja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság 2008. február 7-én ítéletet hirdetett Kovács Miklós kontra Ukrajna ügyben. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke hat éve küzdött az igazáért, és győzött. Mint emlékezetes, a rendkívül feszült hangulatú, 2002. március végi ukrajnai parlamenti és helyhatósági választásokon éles küzdelem bontakozott ki a kárpátaljai magyarság képviseletében induló Kovács Miklós KMKSZ-elnök és Gajdos István, az UMDSZ jelenlegi elnöke között.

(15.30)

A voksok összeszámlálását követően, de a hivatalos összesítést megelőzően az eredmény még egyértelműen Kovács Miklós győzelmét mutatta Gajdos Istvánnal szemben, az egyetlen magyar többségű ukrajnai választókörzetben. A választásokat követően azonban a körzeti választási bizottság, meglehetősen átlátszó kifogásokra hivatkozva, megsemmisítette a parlamenti választás eredményeit négy parlamenti szavazókörzetben, amelynek köszönhetően az eredmény megfordult, s a választások győztesének végül Gajdos Istvánt hirdették ki.

A strasbourgi bíróság ítélete kimondja, hogy a körzeti választási bizottság döntése, amelyet aztán az ovb is jóváhagyott, törvénytelen volt, törvénytelenül vették el annak idején a KMKSZ-től a megérdemelt győzelmet, a parlamenti mandátumot, a választás törvényes győztese Kovács Miklós kellett volna hogy legyen. Sajnos, ez az igazságtalanság alapvetően mérgezte és mérgezi azóta is a kárpátaljai magyar-magyar kapcsolatokat.

De a kérdés, államtitkár úr: miért mélyítette, miért mélyíti ezt a szakadékot a magyar kormány? Mert azt tette és azt teszi. Hiszen a KMKSZ többségi támogatottsága ellenére ugyanis a magyar kormány nem tekintette a KMKSZ-t tárgyalópartnernek (Dr. Géczi József Alajos: Ugyan már!), a kárpátaljai magyaroknak nyújtott támogatások elosztásából pedig tudatosan kirekesztette. (Dr. Géczi József Alajos: Ez sem így van!) A párbeszéd és mindkét fél bevonása helyett a kormány a támogatások felhasználását szinte kizárólag Gajdos és az UMDSZ kezébe adta. Miért? Miért diszkriminálta a kormány a KMKSZ-t, ilyen körülmények között és ilyen erőviszonyok ellenére?

A tények ismeretében úgy gondolom, hogy szükséges felülvizsgálni a kormány Kárpátalja-politikáját. Kérdezem, hajlandó-e a kormány megszüntetni a kormány megosztó politikáját Kárpátalján. Hajlandó-e a kormány a támogatáspolitikáján változtatni, és a KMKSZ-t méltóképpen bevonni a források elosztásába?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Sajnálom, hogy elszalasztják ezt a lehetőséget, ezt a kiváló alkalmat, hogy korrigálják a Kárpátalja-politikájukat. Sajnálom, hogy még annyira se futotta önnek, államtitkár úr, hogy üdvözölje azt, hogy a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság igazságot szolgáltatott egy határon túli magyar politikusnak egy nagyon súlyos jogsértés ügyében. Ez azért még önöknek is bele kéne férjen a politikájukba. De továbbmegyek, odáig is bele kellene férjen, hogy alapvetően bocsánatot kérjenek Kovács Miklóstól és a KMKSZ-től azért a diszkriminációért, amelyben részesítették őket a 2002-es törvénytelen döntésre alapozva.

Azt persze nem tudhatjuk, hogy mi a magyar kormány felelőssége abban, hogy Ukrajnában ez a törvénytelenség megtörtént. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Emlékeztetnék arra, hogy 2002-ben a két forduló között volt Ukrajnában a választás, és a második (Közbeszólások az MSZP soraiból: Idő! - Az elnök ismét csenget.) forduló lezárultát követően...

ELNÖK: Köszönöm.

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): ...született csak meg a végleges döntés. Nem tudjuk, hogy mi az önök felelőssége, de azt hiszem, előbb-utóbb (Az elnök ismét csenget.) az is ki fog derülni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Na!)

Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A kubai szolidaritás napját ünnepeltük a múlt héten. Több fórumon került sor immáron a szolidaritásunk kinyilvánítására a kubai politikai bebörtönzöttekkel. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a Fidesz parlamenti frakciójában és európai parlamenti frakciójában többen, így a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke is egyfajta védnökséget vállalt a kubai politikai foglyok, politikai ellenzéki személyiségek mellett.

Értetlenül állunk a külügyi bizottságban kifejtett kormányzati álláspont előtt, hiszen a Külügyminisztérium képviselője a mai napon úgy fogalmazott, hogy azzal, hogy a múlt héten volt a kubai szolidaritás napja, immáron aktualitását vesztette az a szolidaritási nyilatkozat, amelyet egyébként többek között Gyurcsány Ferenc is aláírt. Így aztán, tekintettel arra, hogy a külügyi bizottságban a politikai erőviszonyok jelenleg úgy néznek ki, hogy az SZDSZ támogatása sem elegendő egy többségi álláspont elfogadásához, egy támogató álláspont elfogadásához, sajnálatos módon nem támogatta a tárgysorozatba-vételt a külügyi bizottság ülése.

Bízom abban, hogy ezen a plenáris ülésen kihasználják a lehetőséget a kormánypárti képviselők, hogy korrigálják a kormányzati álláspontot, hiszen semmilyen indoka nincs annak, hogy egyértelműen, világosan és határozottan ne támogassuk ezt az ötpárti határozati javaslatot. Ilyen kérdésekben, emberi jogok, demokrácia kérdésében a magyar parlamentnek van egy nagyon pozitív hagyománya, pozitív tapasztalata, és bízom abban, hogy ebben a kubai kérdésben ehhez méltóak leszünk.

Várom a támogató szavazatukat. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Miniszter asszony, önt érdemes interpellálni. Egy nappal azután, hogy benyújtottam az interpellációmat, ön bekérette a szlovák nagykövetet, s ha véletlen ez az egybeesés, annál örvendetesebb. Noha ígéretes az a kezdet, ami a szlovák nagykövet bekéretésével kapcsolatban megkezdődött, ez nem lehet elég.

Mielőtt erre rátérnék, jelezném, hogy úgy tűnik, miniszter asszony ezzel a bekéretéssel kihívta maga ellen a szlovák politika gyűlöletét. Most már nem csupán kócos asszonynak nevezik, hanem nyomorultnak is minősítették, sőt München 70 évvel ezelőtti magyar politikájának szellemét idézőnek nevezték az ön eljárását miniszterelnöki szinten.

Miniszter asszony, a Fidesz nevében és a külügyi bizottság elnökeként is a leghatározottabban visszautasítjuk ezt a hangnemet, amit önnel szemben a szlovák politika használ. (Taps.) Ugyanis itt már nem csupán politikai szóhasználatról van szó, nem csupán Göncz Kingáról vagy Csáky Pálról, hanem az állampolitikai rangra emelt fasisztoid, magyarellenes gyűlöletkeltésről. A szélsőséges politika, a nyelvhasználati jogok korlátozása, az uniós források diszkriminatív elosztása alapvető jogállami normákat sért.

Miniszter asszony, várható-e, hogy a nemzetközi szervezetekhez, az Európai Unióhoz, az ET-hez vagy az EBESZ fórumaihoz fordul Magyarország? Várható-e hogy négy év után végre egyfajta következetes fellépéssorozat fogja Magyarországot jellemezni? Megszületik-e végre ezekre a helyzetekre, erre a helyzetre egy világos Szlovákia-stratégia?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! A határon túli magyar ügyek több tárcát, több ágazatot érintenek. Nyilvánvaló, hogy nagyon fontos a nemzetközi szervezetekben történő fellépés, hiszen közvetlenül a nemzetközi szervezeteket érintő jogsértő gyakorlattal is dolgunk van, de a nemzetpolitikát is érinti ez a kérdéskör. A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma ellen tapasztalható egy durva támadás. A Magyar Koalíció Pártja és annak vezetőivel szemben tapasztalható, és közvetlenül magyar intézmények megkülönböztetésével van dolgunk. Úgy vélem, hogy Magyarországnak a kapcsolatait a felvidéki magyarokkal mindez közvetlenül érinti.

Szükség lenne arra is, hogy érzékeljék a felvidéki magyarok, hogy az elkövetkezendő időben számíthatnak Magyarország közvetlen anyagi támogatására, és képesnek kell lennie a magyar politikának arra, hogy lelki támaszt is nyújtson a felvidéki magyarok számára ebben a nehéz helyzetben. (Taps.)

NÉMETH ZSOLT, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A külügyi bizottság a mai napon megtárgyalta a köztársasági elnök úr átiratát ebben a kérdésben, illetőleg a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény módosítását, amit benyújtott a kormány a parlamentnek.

Bizonyára emlékeznek arra képviselőtársaim, hogy október 13-án fogadtuk el azt a magyar-amerikai megállapodást, ami végső soron lehetővé teszi a vízumkényszer megszüntetését Magyarország és az Egyesült Államok között. Köztársasági elnök úr október 20-án küldte át átiratát az Országgyűlésnek.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy köztársasági elnök úr nem vonta kétségbe a kétoldalú megállapodás alkotmányosságát. Ha kétségbe vonta volna, akkor az Alkotmánybírósághoz fordult volna. Elnök úr úgy ítélte meg, hogy a megállapodás túl széles körben enged hozzáférést az Amerikai Egyesült Államok számára a magyar bűnügyi nyilvántartáshoz. S azt hiszem, ha elnök úr nem küldi vissza a Háznak a megállapodás kihirdetéséről szóló törvényt, akkor eltelt volna még meglehetősen sok idő, hogy foglalkozzon a Ház ezzel a kérdéssel. Elnök úrnak továbbá nem volt célja az sem, hogy megakadályozza a vízumkényszer feloldását vagy adott esetben késleltesse azt, hanem kezdeményezte, hogy időben fogadja el a Magyar Országgyűlés a szükséges törvényi változtatásokat, és ezáltal ne szenvedjen késedelmet. Azóta tudjuk már egyébként, hogy a november 17-ei dátummal meg is kezdődhet Magyarország csatlakozása az amerikai vízummentességi programhoz.

A bizottság a köztársasági elnök úr átiratát tudomásul vette, a módosító indítványt elfogadta, s úgy ítéli meg, hogy a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény ismertetett módosítása megteremti a szükséges garanciákat ahhoz, hogy a magyar állampolgárok személyes adatai megfelelő védelemben részesüljenek.

Kérem a tisztelt Házat, hogy ennek megfelelően támogassa mind a két döntésünket.

Köszönöm szépen. (Taps.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A külügyi költségvetés néhány vonatkozásához szeretnék hozzászólni.

Kezdeném talán egy olyan kérdéssel, ami legutóbbi képviselőtársam felvetését figyelembe veszi, nevezetesen, nem igényelne különösebb világgazdasági, pénzügyi válsági magyarázatot az, ha az ötpárti megállapodásokat a kormányzat betartaná a költségvetés vonatkozásában. Ugyanis megállapodás született arról, hogy a 2011-es európai uniós elnökséggel kapcsolatos kiadásokat a költségvetésben elkülönítetten kezeljük, mind az öt parlamenti párt aláírta az ezzel kapcsolatos megállapodást, mégis azt tapasztaljuk ebben a költségvetésben, hogy nagyon nehéz kisilabizálni, milyen összegeket különít el Magyarország a 2011-es európai uniós elnökségi költségvetésre.

Talán ez megoldható lenne, ezzel kapcsolatban költségvetési módosító javaslat benyújtását tervezzük, és bízom benne, hogy konszenzusos költségvetési javaslatot tudunk benyújtani ezzel kapcsolatban. A Fidesz törekedni fog arra, hogy a Szocialista Párttal közösen nyújtsuk ezt be. Azért is jelentős dolog lenne ez, mert ahogy a fejezeti indoklásban szerepel, a 2009-es esztendőben az európai uniós elnökség sikeres ellátása érdekében intenzív szakaszba lép a felkészülés folyamata.

Egy másik kérdést is szeretnék megemlíteni - nem jelentéktelen ügyről van szó -, ez a nemzetközi fejlesztési együttműködésben való szerepvállalásunk. Magyarország külkapcsolati tevékenységének egy nagyon fontos pillére a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és a biztonságpolitikai feladatok mellett a nemzetközi fejlesztési együttműködés. Ezzel kapcsolatban itt a legjobb indulattal is 800 millió forintot találtam a költségvetésben erre, noha Magyarország vállalta, tehát nemzetközi kötelezettsége, hogy 0,17 százalékot 2010-ig nemzetközi fejlesztési célokra fog fordítani. Ez mintegy 25 milliárd forintot jelentene. Jelenleg 800 milliónál tartunk, tehát nem érjük el az egyhuszonötödét annak a szintnek, amit 2010-ig Magyarországnak el kellene érnie. Fontos lenne ezzel kapcsolatban lassan előkészületeket tenni.

Ami a határon túli magyarokat érintő támogatásokat illeti, nem beszélek a volumenéről a támogatásnak, noha megérne egy misét, hiszen nominálisan immáron hetedik éve gyakorlatilag be van fagyasztva ez az összeg, tehát az elmúlt években is be volt fagyasztva. Viszont kitérnék arra, hogy szemmel láthatóan jövőre is csak 1 milliárd van a Szülőföld Alapra. Ennek az intézménynek a jelentősége nem nagyon nő, a finanszírozás összege a többi közalapítvány forrásainak a beolvasztását követően sem növekedett.

(16.40)

Ebből csak elaprózott támogatásokat lehet nyújtani, nem tapinthatóak ki a stratégiai célok. Ezzel szemben sajnálatos módon azok a tételek, mint például a nemzetpolitikai tevékenység támogatására 2,4 milliárd forint van a költségvetésben, noha a számvevőszéki vizsgálat is kifejezetten nehezményezte, hogy nem épül be a Szülőföld Alap keretei közé ez a költségvetési tétel, továbbra is fenntartja ezt az elkülönített tételt a kormányzat. Nem más az oka ennek, mint hogy ebből a keretből lehet önkényesen és meglehetősen átláthatatlanul pénzösszegeket osztogatni. A Számvevőszék javaslatát érdemes lenne megfontolni a kormányzatnak, és a Szülőföld Alapba integrálni ezeket az elkülönített tételben levő összegeket.

Végül az erdélyi egyetemmel kapcsolatban kell hangsúlyoznom: sajnálatosnak tartjuk azt, hogy továbbra is csak 1 milliárd forintot biztosít a kormányzat az erdélyi egyetemre, hiszen az elmúlt években is 1,3-1,4 milliárd forintot kellett végül kifizetni az eseti minisztériumi döntések fenntartásával. Úgy látjuk, hogy a kormányzat továbbra is a kézi vezérlés intézményét tartja fönt ennek az intézménynek az irányában is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban abból indultunk ki Balog Zoltán képviselőtársammal, hogy eljött az ideje annak, hogy a világban érhetővé tegyük azt, hogy mit gondolunk arról, hogy milyen a határon túli magyarok helyzete, hogy van magyar ügy a Kárpát-medencében. Mind ez idáig úgy látom, hogy Magyarország az elmúlt húsz esztendőben nem találta meg a megfelelő módját annak, hogy elmondjuk azt, hogy mi fáj, hogy mik az elvárásaink. Úgy vélem, hogy eljött az ideje annak, hogy az emberi jogi megközelítés meghatározóvá váljon a határon túli magyarok problémájának a kezelésében.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslatunk arra irányul, hogy minden évben a kormány készítsen a határon túli magyarok helyzetéről egy emberi jogi jelentést. Azt gondolom, nem egy túlságosan bonyolult javaslat, viszont nem készültek el az elmúlt években azok a jelentések, nem végeztük el azt a munkát, ami lehetővé tenné, hogy ezzel rendelkezzünk, és nemzetközi színtéren is hatékonnyá tudnánk tenni a kisebbségi magyarság védelmét. Sajnálatosnak tartom azt, hogy a kormánykoalíció ezt a pofonegyszerű javaslatot nem támogatja, főleg azok, akik oly gyakran szeretnek papolni az emberi jogok jelentőségéről.

Herényi Károly felvetésére azt tudom mondani, hogy mi a magunk részéről fontosnak tartottuk azt, hogy ötpárti javaslatként kerüljön be a parlament elé ez a javaslat. Hosszú hónapokon át tartó egyeztetéseket folytattunk a kormányoldallal, és sajnálatos módon nem vezetett eredményre az erőfeszítésünk. Ezért kellett végül is Balog Zoltán képviselőtársammal külön benyújtanunk ezt a javaslatot.

Fontosnak tartom, hogy ha a kormányzat nem fogja elkészíteni ezeket a jelentéseket, akkor ezek szülessenek meg más módon. Én azt hiszem, ha egyelőre most el is fogja ezt utasítani a kormányzat, a magunk számára azt a célt mindenféleképpen fontos kitűzni, hogy ilyen jelentésekkel kell rendelkeznünk, ha eredményesek akarunk lenni a határon túli magyarság jogvédelme területén. Ezzel együtt én kérem önöket, hogy amennyiben ésszerűnek látják a javaslatunkat, támogassák.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy az elnök úr már ismertette, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének politikai nyilatkozata a Szlovák Köztársaságban tapasztalható magyar vonatkozású, aggodalomra okot adó eseményekkel kapcsolatban szerepel a napirendünkön. Sajnálatos dolog, hogy ma Szlovákiában aggodalomra okot adó eseményekről kell a Magyar Országgyűlésben beszélnünk.

Nem volt ez mindig így. Fontos felidéznünk azt, hogy az elmúlt években is voltak olyan időszakok, amikor ígéretesen fejlődtek a magyar-szlovák kapcsolatok. Hadd utaljak arra, ahogy '98 őszén például a visegrádi együttműködést sikerült újraindítani, és ez nagyon nagy szerepet játszott abban, hogy Szlovákiában is a mečiari korszakot sikerült lezárni, és egy nagyon gyors felzárkózás következett Szlovákia gazdaságában, politikai életében, az euroatlanti integráció folyamatában. Főkonzulátusokat nyitottunk Kassán, Békéscsabán, megépült a Mária Valéria-híd, és sorolhatnám még azokat az eseményeket, amelyek jelzik azt, hogy volt már, és biztatást adnak arra vonatkozóan, hogy lehet a jövőben is egy felfelé ívelő magyar-szlovák kapcsolatrendszer.

Ugyanakkor jelenleg uralja a két ország közötti párbeszédet az a sok aggodalom, amely mind Szlovákiában, mind pedig a mi vitáinkban folyamatosan napirenden van. Mit tapasztalunk, tisztelt képviselőtársaim? Azt tapasztaljuk, hogy hiányzik a két ország politikai kapcsolataiból a szükséges mértékű kölcsönös megbecsülés, hiányzik a szükséges mértékű kölcsönös tisztelet.

(16.20)

Nem megengedhető az, hogy egymás történelmében egymás történelmi személyiségeivel, egymás közéleti szereplőivel kapcsolatban olyan megnyilvánulások történjenek, amelyeknek nap mint nap tanúi vagyunk. Azt kell határozottan és világosan leszögeznünk, hogy sajnálatosan, azzal, hogy Fico miniszterelnök Ján Slota urat, illetőleg pártját beengedte a szlovák kormánykoalícióba, ezzel kormányzati rangra emelkedett Szlovákiában a sovinizmus ártó szelleme. Ha a kölcsönös tisztelet és megbecsülés hiányzik a kétoldalú kapcsolatokból, akkor vissza kell menni az alapokhoz. Az alapokat pedig - ahogy már az előzőekben is fontosnak tartottam hangsúlyozni -, az emberi jogok, az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása jelenti.

Nagyon fontosnak érzem azt, hogy ne gondoljuk, hogy elszigetelt vita, ami Magyarország és Szlovákia között zajlik. A napokban az Európai Unió bel- és igazságügyi biztosa is fontosnak tartotta, hogy foglalkozzon a magyar-szlovák kapcsolatokkal, és kifejezésre juttatta azt, hogy a magyar-szlovák viszony rendezésének alapja a kisebbségi jogok tiszteletben tartása. Mint ahogy az elmúlt időszakban a magyar közvélemény figyelmét is nagyon nagy mértékben lekötötte az, hogy Dunaszerdahelyen brutális magyarellenes támadásnak voltak kitéve azok a futballszurkolók, akik részt vettek ezen az ominózus futballmérkőzésen.

Mi volt az üzenete a dunaszerdahelyi incidensnek? A dunaszerdahelyi incidens - immáron látjuk, miután nem hajlandó ellentétes bizonyítékokat a magyar fél számára biztosítani a szlovák fél - nem lehetett más, mint a szlovákiai, felvidéki magyarság megfélemlítése. A megfélemlítés pedig elfogadhatatlan, és szöges ellentétben áll az alapvető emberi és kisebbségi jogokkal. Mint ahogy a közelmúltban a szlovák parlament által elfogadott határozat a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma elítéléséről is ugyanebbe a kategóriába tartozik: kétségbe vonja a jelenlegi szlovák hatalom, a felvidéki magyarság, illetőleg politikai képviselőiknek az anyanemzettel való kapcsolattartáshoz való jogát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát az emberi és kisebbségi jogok megfelelő biztosítása jelentheti az utat a kölcsönös megbecsülés és a kölcsönös tisztelet helyreállításához. Ne feledkezzünk el arról, hogy ezek az emberi és kisebbségi jogok Nyugat-Európában biztosíttatnak. Miért ne biztosíttassanak Közép-Európában is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hiszen mi is az Európai Unió országa lennénk.

Befejezésül, elnök úr, szeretném üdvözölni azt, hogy egy négypárti előterjesztést ismertethetek önökkel. Üdvözlöm azt, hogy mind a négy parlamenti párt, amely ezt szignálta, fontosnak tartotta, hogy jelezze a felvidéki magyaroknak, hogy mi a szlovákiai magyarok anyaországa kívánunk lenni (Az elnök a csengő megkocogtatásával ismét jelzi az időkeret leteltét.), és a felvidéki magyarok számíthatnak a támogatásunkra. Szükségük van erre, hiszen az elkövetkezendő időszakban az a párbeszéd, amit egyébként Szili Katalin házelnök asszony kezdeményezett, keretet fog biztosítani arra, hogy az ebben a határozatban foglalt álláspontunkat ismertethessük a szlovák partnerekkel. (Az elnök ismét csenget.)

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Göncz Kinga külügyminiszter asszony február 17-én az új szlovák kollégájával történt tárgyalás után a következőket nyilatkozta: "Érdemes lenne felülvizsgálni az Országgyűlés határozatát a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának ügyében." Nyilatkozatát a magyar politikai spektrum egésze által támogatott fórumról úgy tette meg, hogy a kérdésről előzetesen nem konzultált sem az Országgyűlés pártjaival, vezetőivel, sem a határon túli magyar szervezetekkel. Ez minden tekintetben, képviselőtársaim, botrányosnak tekinthető.

Ezzel a meggondolatlan cselekedetével miniszter asszony valójában nem tett mást, mint a Magyar Köztársaság külügyminisztereként gyengítette a Magyar Országgyűlés tárgyalási pozícióját, valamint - nem először - lejáratta hazánk diplomáciai integritását, hitelességét. Éppen akkor, amikor a kormányfő, a köztársasági elnök, a házelnök tárgyalásai nyomán a parlamenti bizottságok tárgyalásai is éppen zajlanak.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztában van-e a miniszter asszony azzal, hogy a KMKF-ről szóló országgyűlési határozati javaslatot a magyar parlament szinte egyöntetűen támogatta, s hogy a KMKF élvezi az összes határon túli magyar legitim szervezet támogatását? Tisztában van-e azzal, hogy az anyaországgal történő kapcsolattartás a határon túli magyarok alapvető joga, s így a KMKF működésével összefüggő szlovák kifogások pusztán politikai jellegűek, hiszen a fórum a nemzetközi joggal tökéletes összhangban működik? Tisztában van-e azzal, hogy a KMKF intézményét Szili Katalin házelnök asszony és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is megvédte a szlovák házelnökkel és miniszterelnökkel folytatott tárgyalásokon, és tudtommal nem változott a magyar hivatalos álláspont e kérdésben - vagy mégis? Tisztában van-e a miniszter asszony azzal, hogy február 25-én a külügyi és határon túli magyarok bizottsága találkozik a szlovák partnerbizottsággal, ahol a téma hangsúlyosan fog szerepelni? Tisztában van-e azzal, hogy a miniszteri nyilatkozatot a szlovák bizottsági tagok előreláthatólag lobogtatni fogják?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Asszony! Gondolom, ön is tisztában van azzal, hogy miniszter asszony lehetetlen helyzetbe hozta a parlamenti bizottságokat és a magyar külpolitikát. Immáron nemcsak a KMKF-ről van szó, hanem a magyar diplomácia hitelességéről, a parlament konszenzusos döntéséről is. Hogyan lehetséges, hogy a külügyminiszter asszony úgymond személyes állásfoglalásban semmibe veszi a parlament és a határon túli magyarok konszenzusos álláspontját? Hogyan lehet úgy nemzeti érdeket érvényesíteni, ha azokban a kérdésekben sem vagyunk következetesek, amelyekben egyetértünk? Pedig olyan kérdés, amiben egyetértünk, azért nincs túl sok.

Arra kérem a tisztelt képviselőket, hogy ne fogadják el a választ. Ne fogadják el a választ a parlament önbecsülése érdekében, mert ha elfogadják, akkor a külügyminiszter asszony személyes állásfoglalását a parlament magáévá teszi. Ezért azt kérem, hogy ne fogadják el a külügyminiszter asszony személyes állásfoglalását. Ehhez kérem a támogató nem szavazatukat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2009. március 10-én, a múlt kedden moszkvai látogatása során újabb átláthatatlan tárgyalásokat folytatott a Déli Áramlat gázvezeték felgyorsításának lehetőségeiről. A hírek szerint 2008. február 28-án már megkötött, a Déli Áramlat vezetékről szóló keretmegállapodás után egy újabb megállapodásra került aláírás Moszkvában, megint csak a Magyar Országgyűlés előzetes tájékoztatása és értelemszerűen jóváhagyása nélkül.

Talán meglepő, hogy önhöz intézem, pénzügyminiszter úr, az interpellációt, de sajnos a kormányzatban uralkodó teljes káosznak köszönhetően ez volt a legkézenfekvőbb megoldás.

Gondolom, képviselőtársaim emlékeznek arra, hogy a keretmegállapodás tavalyi aláírása előtt összehívott közös bizottsági ülésen ön volt az egyetlen tájékozott személy ebben a kérdésben a csöndben üldögélő külügyminiszter asszony és a témáért elméletileg felelős gazdasági miniszter mellett.

S ha már a tájékozottságról van szó, felhívnám a figyelmet arra, hogy az energiaügyekért felelős miniszter, Molnár Csaba az európai ügyek bizottságának 2009. március 3-ai ülésén a projektet magánberuházásnak, egész konkrétan kizárólag a Gazprom üzletének titulálta. Ahhoz képest, hogy Magyarország energiabiztonságáról van szó, ez egy meglehetősen sajátos és felelőtlen szemlélet.

Tisztelt Miniszter Úr! A Fidesz felháborítónak tartja, hogy a Déli Áramlattal kapcsolatos lépéseket Gyurcsány Ferenc a parlament megkerülésével teszi, az azzal kapcsolatos megállapodásokat az Országgyűlés beavatása nélkül köti. Míg a Nabucco-gázvezeték ügye, amely valóban magáncégekről szól, államközi szerződés keretében az Országgyűlés elé fog kerülni, addig a Déli Áramlatot, amely állami cégek között köttetik, megpróbálják társasági és magánszerződések révén kivonni a parlamenti kontroll alól. Ez elfogadhatatlan. Ezért a Fidesz felszólítja a kormányt, hogy a megállapodást terjessze a parlament elé oly módon, hogy arról a Ház dönthessen, vagyis nem egy utólagos bizottsági tájékoztatást, hanem egy érdemi döntés lehetőségét várjuk el.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérdezem: be kívánják-e s mikor vonni a Magyar Országgyűlést a beruházás megvalósításának folyamatába, és mikor kívánják nyilvánosságra hozni a most aláírt megállapodást? Miniszter úr, várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Ne feledjük, hogy nem akármiről van szó, hiszen a Déli Áramlat gondolatának megszületésében döntő mozzanat volt a Nabucco-gázvezeték ellehetetlenítése. Akárhány Nabucco-konferenciát szervezhet a kormány, a Déli Áramlat körüli átláthatatlan sürgölődésük ország-világ számára világossá teszi, hogy önök valójában Európa helyett Oroszországot választják. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Oroszország is Európa! - Derültség az MSZP soraiban.)

Ami pedig az eljárást illeti, tisztelt miniszter úr, hadd hívjam fel a figyelmüket arra, hogy a szerb demokráciában vagy a bolgár demokráciában nem lehet kétséges az, hogy egy ilyen beruházáshoz előzetes felhatalmazást kell adnia a parlamentnek. Egyébként a magyar jogban is teljesen egyértelmű a helyzet, ezért a parlament tekintélyének védelme érdekében nem tudom elfogadni a miniszter úr válaszát. (Moraj, közbeszólások az MSZP soraiból. - Taps a Fidesz soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Számtalan alkalommal felhívtuk már az MSZP-SZDSZ-kormány figyelmét arra az elkeserítő állapotra, ami a mai magyar diplomácia háza táján uralkodik, arra, hogy külképviseleteink a túlélésért küzdenek, arra, hogy a kiadások tervezése és elosztása ésszerűtlen, ellenőrizhetetlen, s természetesen arra, hogy ha az alapvető feltételek nem adottak, akkor hiába várunk konkrét sikereket az ország diplomatáitól.

A lépés, amit most tervez a kormány - mintegy húsz külképviselet bezárása - szégyenteljes momentuma lehet hazánk diplomáciatörténetének. Nagykövetségeink s főként, hangsúlyozom, főkonzulátusaink bezárása ugyanis nemcsak nemzetközi megítélésünkön ejt csorbát, de a nemzetközi közösség számára is világosan jelzi országunk működésképtelenségét, az érdekérvényesítés elemi eszközeitől való megfosztottságát. Ha mindez bekövetkezik, az hatalmas rombolást okoz majd Magyarország külpolitikai eszközrendszerében.

Szomorú csúcspontja lehet a Külügyminisztérium és a kormány évek óta tartó kudarcsorozatának, ráadásul a megspórolható források töredékét sem jelentik annak a kárnak, amit e képviseletek bezárása jelent majd. Mert hogyan lehet komolyabb ingatlaneladásra és ingatlanbevételre számítani a világgazdaság mai körülményei között?

Hogy az MSZP a saját hibájából adódó problémákra kapkodással, meggondolatlansággal reagál, azt sajnos már megszokhattuk. Itt azonban többről van szó, hiszen a magyar diplomácia nem a napi politika játékszere. A magyar diplomácia mindannyiunké, sikeres működését ezért a kormánynak alapvető kötelessége garantálni.

Két kormánydöntés született már e tárgyban, de a pártok számára semmilyen formában nem tette a kormány lehetővé, hogy kifejtsék véleményüket. Hogyan gondolják ezt, tisztelt államtitkár úr? Pontosan hány nagykövetséget és konzulátust terveznek bezárni? Mely képviseleteknek kell lehúzni a rolót, és mikor? Hány diplomata kell hogy hazatérjen a világból az íróasztal mögé azért, mert a költségvetés tervezésekor nem figyeltek kellőképpen oda? De ami a legfontosabb, államtitkár úr: felmérték-e, hogy mekkora kárt okoz a helyzet hazánk nemzetközi megítélésében, érdekérvényesítési képességében, és van-e egyáltalán bármilyen koncepció a bezárások mögött?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Magyarország egy demokrácia. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ma még! - Most még! - Közbeszólások. - Az elnök csenget.) A külképviseleti rendszer 20 százalékának átalakítása olyan stratégiai kérdés, amiben többpárti konszenzus kialakítására törekedni alapvető demokratikus elvárás a kormányzat irányába. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Így van!) Különösen így van ez, tisztelt államtitkár úr, a választásokat megelőző néhány hónapban.

Önök vagy nem gondolnak abba bele, hogy az ország húsz stratégiai partnerével fennálló kapcsolatunkat veszélyeztetik, vagy, ne adj' isten, éppen az a céljuk, hogy teljesen lehetetlen helyzetbe hozzák a következő kormányt. Nem tudom, hogy melyik a rosszabb. Államtitkár úr, fenntartjuk magunknak a jogot, hogy a kormányváltást követően felülbíráljuk a döntésüket, és újra megnyissuk a bezárt külképviseleteket.

A válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Szlovákia parlamentje, az SZNT az elmúlt napokban tárgyalta és holnap fogadja el az államnyelvről szóló törvényt.

(12.20)

Ez a törvénytervezet súlyosan diszkriminatív a felvidéki magyarok anyanyelvhasználata tekintetében. Néhány példa. Az egyesületi és civil szférára is rákényszeríti a szlovák nyelvhasználatot; például a helyi bélyeggyűjtő egyesület ülését két nyelven kell tartani a jövőben, ugyanúgy, mint a Csemadokét; vagy a hivatalos kisebbségi nyelvhasználatot olyan településen, ahol a kisebbségek aránya 20 százalék alatt van, nemhogy megnyitja, hanem kifejezetten büntethetővé teszi; továbbá a helységnévhasználatot a tömegkommunikációban újra szlovák változatban tenné kötelezővé; vagy a nyelvi bűn szankcionálására Szlovákia bevezeti immáron a pénzbüntetést, ami akár 5 ezer euróig, tehát 1,5 millió forintig is terjedhet.

Tisztelt Ház! A Fico-kormány három éve bővelkedett a nyílt magyarellenes intézkedésekben - csak ilyen hívószavak: Malina Hedvig, Dunaszerdahely, beneşi dekrétumok megerősítését célzó országgyűlési határozat, a KMKF-et elítélő tavaly decemberi, illetőleg a Fideszt és az MKP-t elítélő idén június 3-ai parlamenti határozat -, mégis úgy gondolom, hogy most az államnyelvről szóló törvény mindennek a teteje, hiszen a második világháború óta kisebbségi nyelvhasználatot büntető jogszabály Európában nem született, sem keleten, sem nyugaton. Azt hiszem, nem túlzok, hogyha azt mondom, ez nem más, mint az intézményes magyarüldözés bevezetése Szlovákiában.

Tisztelt Ház! Tegyük fel a kérdést: mit akarhat Szlovákia? Én úgy vélem, hogy a válasz nagyon egyszerű: Magyarország jelenlegi helyzetét, gyengeségét kihasználva Szlovákia fel akarja borítani a kisebbségi status quót. Le kell szögeznünk: elfogadhatatlan az anyanyelvhasználat bármiféle korlátozása ahhoz az állapothoz képest, amely Szlovákia európai uniós csatlakozásának pillanatában érvényben volt. Bízom abban, hogy ebben kialakítható az egyetértés a Magyar Országgyűlés pártjai és a kormány között.

2006 óta Magyarországon fenntartottuk a pártok közötti konszenzust a Szlovákia-politika tekintetében. 2008 decemberében politikai nyilatkozatban álltunk ki a felvidéki magyarok jogainak védelmében, illetve a kiegyensúlyozott magyar-szlovák kapcsolatok mellett. A Fidesz részéről szeretném jelezni, hogy készen állunk a konszenzus fenntartására, és készen állunk az egyeztetésre a jelenlegi helyzetben is.

A Bajnai-kormánynál ugyanakkor az elbizonytalanodás és a gyengeség jelei tapasztalhatóak. A gazdasági nehézségek ellenére, úgy vélem, ez nem megengedhető. A június 3-ai kormánynyilatkozatra és parlamenti nyilatkozatra például két hétig nem reagált a magyar kormány. Az államnyelvtörvény ügyében nem ismeretes számomra a magyar álláspont, illetőleg nem ismeretesek azok a diplomáciai kezdeményezések, amelyeket Magyarország tesz.

Balázs Péter a magyar-szlovák kapcsolatok új korszakáról beszél. Mire gondolhat a külügyminiszter úr? Talán arra, hogy Szlovákia ígérete ellenére még azt sem tette lehetővé, hogy az államnyelvtörvényről Magyarország és Szlovákia konzultáljon? Napirenden van a miniszterelnöki találkozó, sőt az Európa Tanács legutóbbi ülésén az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség székhelyéért folyó versenyben Magyarország Szlovákiát támogatta Romániával és Szlovéniával szemben. Miért?

Tisztelt Ház! A Fidesz elvárja azt, hogy a magyar kormány erélyesen lépjen fel a két- és többoldalú fórumokon a szlovák államnyelvtörvény elfogadása ellen. Úgy gondolom, ebben a helyzetben megkülönböztetett figyelem jár a felvidéki magyarságnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Házszabálytól való eltérést a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a következő okokból támogatja. A Nabucco egy álom, és álommal nem lehet fűteni. Emlékeznek ezekre a szavakra, képviselőtársaim? 2007-ben hallhattuk Gyurcsány Ferenctől, Magyarország miniszterelnökétől a Nabucco-gázvezetékkel kapcsolatos kormányzati állásfoglalást. Ezt követően bizottsági üléseken, plenáris ülésen is számos alkalommal védte meg a Szocialista Párt ezt a véleményét. Mindezzel annak idején a Magyar Szocialista Párt nem tett mást, mint alapvetően veszélyeztette a magyar állampolgárok biztonsági érdekeit. Ugyanis a Nabucco-gázvezeték alapvetően nem egy gazdasági projekt, hanem egy biztonságpolitikai projekt. Nem lehet Magyarország valóságos szuverenitását megteremteni a több energiaforrás és a több útvonal megvalósítása nélkül.

De nem csupán ez a kijelentés jellemezte az önök álláspontját. A parlament megkerülésével, Veres János vezetésével a Nabucco-gázvezeték rivális vezetékeként elgondolt projektet is önök támogatták meg elsőként.

(13.50)

A Déli Áramlat vezetékről beszélek, arról a Déli Áramlat vezetékről, amely tovább fokozná Magyarország egyoldalú energetikai függőségét Oroszországtól. Szerencsére az idő eljárni látszik a Szocialista Párt energetikai lobbija felett. Egyrészt talán a belpolitikai és a külső nyomás eredményeképpen a kormány felülvizsgálta a különutas energiapolitikáját, másrészt az orosz-ukrán viták egyértelműen az Európai Uniót és az Egyesült Államokat aktivizálták a Nabucco-gázvezeték projektje mellett. Mindennek eredményeként kerülhetett sor Ankarában az államközi szerződés aláírására, ami felgyorsította a projekt megvalósításának az előkészületeit. Mára úgy látszik, a forrásországok is körvonalazódnak, minden lehetőség adott arra, hogy kiemelt prioritásként először a Nabucco-gázvezeték valósuljon meg, ezáltal Magyarország számára valós diverzifikációt teremtsünk.

Mindezek figyelembevételével bejelentem tehát, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, mint az a párt, amely valóban a kezdetek óta támogatta a Nabucco-gázvezeték megvalósítását, jó szívvel járul hozzá a Házszabálytól való eltéréshez.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miközben elvileg a kormány és a parlamenti munkacsoport már két és fél éve kiemelten foglalkozik a 2011-es magyar EU-elnökség kérdéseivel, feladataival, addig az érdemi események, határozott kormányzati lépések már korántsem követik egymást ilyen eltökéltséggel. Kormányrendeletek és határozatok sora született már meg, miközben az ebben meghatározott időpontokat a legritkább esetben sikerül tartania a kormányzatnak.

Nézzünk szembe együtt a legégetőbb problémákkal, tisztelt államtitkár úr! 2007 májusában az európai ügyek bizottságában napirenden volt már az elnökségi felkészülés, és ott a kormány képviselője úgy nyilatkozott, hogy az elnökségi stáb kiválasztását 2007 végéig tervezik, a szakmai és nyelvi képzést pedig 2008 elejétől kezdik meg.

(14.10)

Ehhez képest a kiválasztás 2008 végére zárult le, bár korántsem teljesen, a képzés pedig csak 2008 decemberében indult el. Tehát a kormány már tavasszal a saját korábbi terveihez képest háromnegyed éves, éves csúszásban volt. Az már csak hab a tortán, hogy a személyiségfejlesztő tréningekre az idén, 2009 szeptemberében még a közbeszerzési eljárást sem írták ki, indították el.

Tisztelt Államtitkár Úr! 2009 őszéig nincs költségvetése sem az európai uniós elnökségnek. Pedig ezt 2008 közepéig el kellett volna készíteniük, hiszen alapvetően a 2009-2010-2011-es évekről van szó, tehát a felkészülés és a lebonyolítás költségeiről egyaránt. Ráadásul egy 2007. decemberi kormányhatározat szerint a Külügyminisztériumnak és a Pénzügyminisztériumnak már tavaly, 2008. július 31-ig előterjesztést kellett volna tennie a 2011-es magyar elnökséggel összefüggő feladatokkal kapcsolatos 2009-2011-es költségvetés tervezésének ütemezéséről, irányairól, valamint várható összegéről is.

Nos, a 2008. július 31-ei határidő több mint egy esztendeje elmúlt, államtitkár úr. Tekintve, hogy csak mostanra sikerült az EU-elnökségi költségvetés tervezetét összeállítani, abban értelem szerint nem szerepelnek az idei évre vonatkozó kiadások, így az elnökségi költségvetés tervezéséről minimum megállapíthatjuk, hogy meglehetősen zavaros.

Államtitkár Úr! A többpárti egyeztetéseken már 2008 novemberében állásfoglalásban is kértük, hogy oldják meg a szponzorizáció kérdését is, hiszen ezen sokat lehet spórolni. Önök ekkor azt mondták, hogy nem egyértelmű a jogszabályi háttér.

Államtitkár úr, ezekben a kérdésekben várom a válaszát. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Megtudhattuk azt, hogy a kompetencia-, illetőleg személyiségfejlesztő tréning közbeszerzése folyamatban van. A kérdésem az volt, hogy miért van még mindig ilyen stádiumban ez az ügy. Megtudhattuk azt, hogy a gazdasági világválság miatt nincs költségvetés. Ha 2008. július 31-re sikerült volna elkészíteni a költségvetést, akkor talán még beelőzhették volna a gazdasági világválságot. Mi mindenre jó a gazdasági világválság, tisztelt államtitkár úr!

Ami a szponzorizáció kérdését illeti, nem kaptunk választ arra, hogy miért nem sikerült a jogszabályi hátteret feltérképezni. Azt sem tudjuk, hogy minek a 3,5 százaléka lesz a szponzorizáció összege. A vidéki helyszínekkel kapcsolatban szintén nem kaptunk választ. Úgy látom, hogy továbbra is mintha Pató Pál úr vette volna kezébe az elnökségi teendőket: ej, ráérünk arra még! Nem tudom elfogadni a választ.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kárpátaljai magyar oktatás ügyében kezdeményeztem politikai nyilatkozat elfogadását.

(14.30)

Sajnálatos módon a Magyar Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságában fél éven belül immáron másodszor kell foglalkoznunk a kárpátaljai magyar oktatás ügyével.

Néhány hónappal ezelőtt a napirendre vétel hátterében az volt, hogy elrendelték egy oktatási minisztériumi rendeletben Ukrajnában, hogy kizárólag ukrán nyelven lehet felvételizni, illetőleg érettségizni, sőt magyar szakra is csak ukrán nyelven lehet felvételizni. Ez a döntés azt eredményezte, hogy már az idei év szeptemberében érzékelhetően visszaesett a magyar iskolákba, kisiskolákba jelentkező gyermekek aránya.

Derült égből villámcsapásként érte a kárpátaljai magyarokat néhány hete az az oktatási minisztériumi intézkedés, hogy a 10., illetőleg a 11. osztályban nem tették lehetővé a magyar nyelvű tankönyvek kinyomtatását, illetőleg ezen tankönyvek megrendelését. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnöke, a kárpátaljai megyei tanács alelnöke arról tájékoztatott bennünket, hogy ha nem kapnak hatékony és egyértelmű támogatást Magyarország részéről, akkor megoldhatatlannak tűnik az, hogy a 10., illetőleg a 11. osztályban magyar nyelvű tankönyvekkel rendelkezzenek.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az elmúlt húsz esztendőben Magyarország nagyon nagy hangsúlyt fektetett az Ukrajna-politikára. Emlékeztetnék arra, hogy már Antall József miniszterelnök úr időszakában az a döntés, hogy elsőként ismerte el Magyarország a független Ukrajnát, elsőként nyitottunk külképviseletet Kijevben, egy egyértelmű támogatás volt a független, szuverén, európai kapcsolatokat építő Ukrajna mellett.

Sajnos, az elmúlt években egyenetlen volt Magyarországnak az Ukrajna-politikája. Emlékeztetnék arra, hogy a narancsos forradalom időszakában nem volt egyértelmű Magyarország támogatása. Vagy a NATO-tagsági akciótervhez történő csatlakozásban nem volt egyértelmű Magyarország támogatása. Vagy amikor a Déli Áramlat ügye felmerült, akkor Ukrajnát nem sikerült megnyugtatni a tekintetben, hogy emögött nem Ukrajnával ellentétes magyarországi szándékok húzódnak meg.

Ugyanakkor, tisztelt Ház, azt gondolom, hogy a Magyar Köztársaság politikája Ukrajna irányába soha nem vonta kétségbe a független, a területi integritását megőrző Ukrajna támogatását, nem vontuk kétségbe a támogatásunkat az euroatlanti integráció tekintetében. Elérkezett egy olyan helyzet, amikor viszont világossá kell tennünk, hogy ha Ukrajna az emberi jogok, a kisebbségi jogok területén nem teljesíti azokat az elvárásokat, amelyeket egyébként a saját aláírásával, nemzetközi szerződésekhez történő csatlakozásával is megerősített, akkor Magyarország nem lesz abban a helyzetben az elkövetkezendő években, hogy egyértelmű és világos támogatást nyújtson az ukrán euroatlanti integrációs törekvésekhez. Úgy gondoljuk, hogy Magyarországnak most világossá kell tennie - és erről szól ez a politikai nyilatkozat -, hogy elvárjuk az alapvető emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartását a kárpátaljai magyarok tekintetében.

Tisztelt Ház! Fontosnak gondolom azt, hogy ebben a kérdésben kialakult a négy parlamenti párt között egy világos egyetértés; immáron második alkalommal a határon túli magyarokat érintő kérdésben, hiszen tavaly decemberben a felvidéki magyarok megpróbáltatásai tekintetében tudtunk elérni egy konszenzust. Ez a mostani négypárti nyilatkozat ennek a folytatását jelenti, és bízom abban, hogy amikor ilyen jellegű, határon túli magyarokat érintő nemzeti kihívás előtt állunk, akkor egyértelmű támogatásról (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) tudjuk a határon túli magyarokat biztosítani.

Köszönöm szépen a figyelmüket. A Házszabálytól való eltérést a Fidesz részéről támogatjuk. (Taps a Fidesz soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Bizonyára az ön számára is ismert, hogy az Állami Számvevőszék jelentése alapján a moszkvai kereskedelmi kirendeltség eladásának ügyében a Központi Nyomozó Főügyészség különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt nyomoz. Egy - Oszkó Péter pénzügyminiszterhez nemrég Gruber Attila képviselőtársam által feltett - írásbeli kérdésre adott válaszból kiderül, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél belső vizsgálatot rendeltek el az ügyben. Mivel az ügyben vaskosan benne van az akkori moszkvai magyar nagykövet és természetesen a Külügyminisztérium is, a Külügyminisztériumban is hasonló vizsgálat zajlott. Csakhogy a Külügyminisztériumban ez a vizsgálat lezárult, annak tartalmáról tájékoztatták a külügyi és határon túli magyarok bizottságát, illetve elküldték a jelentést az Állami Számvevőszéknek.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél tartó vizsgálat eredményéről viszont egyelőre nem tájékoztatták sem a parlamentet, sem a közvéleményt, éppen ezért, államtitkár úr, szeretném megkérdezni a következő kérdéseket: mikor zárul le az MNV belső vizsgálata? Mikor és milyen formában kívánják erről az Országgyűlést és a közvéleményt tájékoztatni?

Tisztelt Államtitkár Úr! Bizonyára nem kerülte el a figyelmét az sem, hogy a 2008 márciusában kötött szerződés, amelyről mind a sajtó, mind a Külügyminisztérium belső vizsgálata beszámolt, említést tesz egy közel 400 millió forintos előlegről.

Ezzel kapcsolatban szeretném önnek feltenni a következő kérdéseket. Kitér-e az önök vizsgálata arra, hogy ki, mikor és hová utalt 400 millió forintnyi előleget, ha végül is csak 2004 novemberében született érvényes szerződés? Kitér-e a vizsgálat arra, hogy 2008 márciusában a megkötött szerződésnél, amely egyébként utal az említett 400 millió forintos előleg átutalására, milyen korábbi megkötött megállapodás alapján utalhatott bárki egy ekkora összeget? S mivel írásos dokumentumunk van tehát arról, hogy ez az előleg létezik, államtitkár úr, szeretném megkérdezni, hogy hol van ez a pénz.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Egy 2005-ös adásvételről beszélünk. Egyszerűen elfogadhatatlannak tartom azt, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vizsgálata egy ilyen ügyben nem zárult le. Felszólítom a Fidesz részéről a Pénzügyminisztériumot arra, hogy ne akadályozzák szánt szándékkal az igazság felderítését, ne húzzák az időt.

(14.50)

Feleslegesnek tartjuk ezt, hiszen az ügyletről eddig nyilvánosságra került dolgok magukért beszélnek. Nem pusztán egy állami vagyontárgy elkótyavetyéléséről van szó, hanem rendkívül törvénytelen, rendkívül nagy vagyoni vesztést okozó, és nem mellesleg a magyar-orosz gazdasági kapcsolatokat is hosszú távon hátrányosan befolyásoló ügyletről van szó.

Ennek megfelelően, mivel semelyik kérdésemre nem kaptam kielégítő választ, a válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)