Felszólalás adatai

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Mint ahogy megtudtuk néhány perccel ezelőtt, a demokrácia nemzetközi napja van, és az alelnök úr által felolvasott szöveg emlékeztetett arra, hogy bármennyire is stabilnak tűnik mindig a demokrácia, valójában - főleg itt, Magyarországon - talán sokkal fiatalabb és sérülékenyebb, mint amilyennek gondolnánk, és fölhívta a figyelmünket arra, hogy óvjuk, a magyar demokráciára leselkedő külső és belső veszélyekre hívjuk föl a figyelmet. Úgyhogy ennek szentelném a napirend előtti felszólalásomat.

Nem tudom, hogy van-e nagyobb veszély, belső veszély a demokráciára, mint az, amikor korlátozzák a szabad választás lehetőségét. Ezt többféleképpen meg lehet tenni, például úgy, hogyha olyan adminisztratív korlátokat állítunk az indulás elé, amelyek bizonyos, egyébként valós társadalmi támogatottsággal rendelkező politikai szereplők, civil szervezetek vagy akár kisebb pártok számára átléphetetlen akadályt jelentenek, annak ellenére is, hogy akár talán sokan lennének olyanok, akik szívesen szavaznának ezekre a jelöltekre.

Az önkormányzati választási kampányban vagyunk, nemsokára választani fogunk, de bizonyos szempontból ez a választás eldőlt, főleg azoknak a szereplőknek, akik nem vették az első küszöböt, azt a küszöböt, amit nem a választók, hanem a Fidesz-KDNP kétharmados többsége határozott meg nekik.

Ha valaki végignézi a Választási Iroda honlapján a jelöltállítással kapcsolatos számokat, és összehasonlítja ezeket a 2006-os adatokkal, akkor bizony a legtöbb szempontból egészen drasztikus változásokat láthat abból a szempontból, hogy hány jelölt tudott elindulni ezen a választáson. Például hogyha megnézzük a 10 ezer főnél nagyobb településeken induló jelöltek számát, akkor azt látjuk, hogy 2006-ban több mint 24 ezer jelölt tudott elindulni, most, 2010-ben ez már csak 15 ezer. És hogyha figyelembe vesszük azt is, hogy egyébként sokkal kevesebb képviselői választókerület van, akkor ez a csökkenés bizony 55 százalék, tehát csaknem a felére esett vissza azoknak a száma, akik el tudtak indulni ezen a választáson.

Ráadásul ez a visszaesés leginkább azokra a szereplőkre igaz, akik nem pártok színeiben indultak volna, és még nem is elsősorban a függetlenekre, mert a függetlenek esetében ez csak 45 százalék, hanem azokra, akikre talán a legnagyobb szükség lenne a helyi demokráciában: a társadalmi szervezetek jelöltjeire. Egészen brutális a változás a megyei listaállítás szempontjából: 2006-ban 356 listát tudtak állítani a különböző szervezetek, ez a szám most, 2010-ben 76, tehát 78 százalékkal esett vissza ez az arány. És ha megnézzük a társadalmi szervezetek által állított listák számát, akkor végképp lehet látni, hogy hogyan folyik ma Magyarországon a helyi demokrácia lassú kivéreztetése: 2006-ban 123 megyei listát állítottak társadalmi szervezetek, 2010-ben már csak 9 ilyen lista állt.

Ráadásul az a probléma, hogy azok a szervezetek tudják átlépni leginkább ezeket az új akadályokat, amelyek valójában tényleg nem civil szervezetek, hanem különböző, sok pénzzel és kapcsolatrendszerrel rendelkező politikai szereplők bújnak civil gúnyába.

(9.20)

Hadd mondjak egy példát: a zuglói választáson indul egy civil szervezet, amelynek a kampánybüdzséje szerintem az LMP összes budapesti büdzséjének körülbelül az ötszöröse lehet, legalábbis az óriásplakátok számát tekintve. Visszaélnek azzal, hogy más civilek kiszorulnak az indulás lehetőségéből, és civil mezbe bújva a Tocsik-ügyben is érintett volt SZDSZ-es politikus fia által gründolt szervezetben civilként nekivágnak a választásnak. Talán emlékeznek rá képviselőtársaim, amikor erről a törvényről szavaztunk, illetve e csomag egyik részéről, akkor mi sárga lapot mutattunk a kormánynak, és felhívtuk a figyelmet arra, hogy bizony rossz út, amin járunk. Azt gondolom, ezek a számok igazolták azt, hogy itt valóban komoly belső veszély leselkedik a demokráciára.

És van itt még egy dolog, ami a politikai kontextust érinti. Azt is el kell mondani, hogy miközben itt a parlamentben is az acsarkodásig feszült a viszony a szocialisták és a fideszes képviselők között, lássuk be, hogy ez a fajta törvényi változás elsősorban nem is a Fidesz, hanem az MSZP érdekét szolgálta. Az MSZP olyan szervezet, amelynek egyre kevesebb szavazója van, egyre kevesebb választó gondolja, hogy bizalmát újra ennek a pártnak adhatja. De ez a párt rendelkezik azokkal az erőforrásokkal, amelyekkel lazán el tud indulni egy választáson.

A Fidesz igenis politikai értelemben mentő lehetőséget nyújtott az MSZP-nek azzal, hogy bebetonozza az önkormányzati választáson az MSZP nagypárti jellegét, és a nem a szavazók, hanem a fideszes képviselők döntöttek így. Gratulálok az ellenzékükhöz. Ha fideszes képviselő lennék, én is egy ilyen ellenzéki pártot szeretnék kedvenc ellenzékemnek kinevezni, amire valószínűleg a szavazók már soha nem fognak olyan mértékben szavazni, mint korábban. Nem biztos, hogy az országnak is ez az érdeke. Gratulálok az ellenzékükhöz.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)