Készült: 2020.05.30.08:03:38 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 95 2010.05.25. 1:28  84-140

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Örülök, hogy Horváth Csaba hozzászólt, és elmondott egy felháborító hozzászólást, és ország-világ előtt nyilvánossá vált, hogy az MSZP mit képvisel egyébként ebben az ügyben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a helyzet, hogy a Fővárosi Önkormányzat élt vissza súlyosan azzal a hatalmával, amivel nem kellett volna visszaélni, és ha korrekten járt volna el a Fővárosi Önkormányzat az elkövetkező években, akkor ez a helyzet nem alakult volna ki.

Nemcsak ez az egyetlen eset volt. Volt, amikor Wass Albert-szobrot akartak a fővárosban felállítani, és a Fővárosi Önkormányzat ehhez nem járult hozzá. Milyen alapon? Miért? Ha egy kerületben 70 ezer ember képviseletével megválasztott emberek, mondjuk, egy Wass Albert-szobrot akartak felállítani, akkor miért lehetett vagy miért volt normális, hogy ezt felülbírálhatták?

Az pedig, képviselő úr, teljesen elképesztő, felháborító és arrogáns, amit az áldozatok ügyében művelt. Ezen az emlékművön vannak civil áldozatok és vannak katonai áldozatok felírva. Hogy ön a katonai áldozatokat gyilkosoknak nevezte, ez minősíthetetlen.

Tisztelt Képviselő Úr! Az egész országban rengeteg olyan emlékmű van, ahol az első és második világháború katonai áldozatai fel vannak tüntetve. Hogy ön ezeket az embereket gyilkosoknak nevezi, ez önről állít ki szegénységi bizonyítványt. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban. - Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 125 2010.05.25. 1:40  84-140

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Nagyon furcsa, hogy eljutunk a turulvitáig, és egyáltalán erről vitatkozunk, amikor az országban számos vagy mondhatnám, hogy számtalan turulszobor áll, és igazából senkinek nem jut eszébe ezeket lebontani.

Felhívnám a tisztelt Országgyűlésnek a figyelmét, hogy úgy tűnik, hogy a határainkon túli területeken könnyebb ma turulszobrot állítani, mint mondjuk, a fővárosban, hiszen itt van egy olyan Fővárosi Önkormányzat, amely keresztbe fekszik. Például nemrég avattak egy turulszobrot a határunktól nem messze Székelyhídon, Románia területéhez tartozik. Úgy látszik, a román hatóságokat, a Bihar megyei önkormányzatot ez egy kicsit kevésbé zavarta, mint Demszky Gáborékat.

Azt gondolom, hogy az is nyilvánvaló, hogy nem folyhat szépészeti szempontokról a vita, hiszen az a Fővárosi Önkormányzat, amely az '56-os emlékmű mellett, mondjuk, az Időkerékre fordított több millió forintot, és még lehetne sorolni ezeket a rendkívüli műalkotásokat, amivel Budapest hírnevét öregbítették, szóval, ez a Fővárosi Önkormányzat, azt hiszem, ezekben a kérdésekben nemigen szerencsés, ha megszólal. Itt egyértelműen egy rosszízű politikai vitáról van szó, és aki komolyan gondolja a szubszidiaritás elvét, hogy helyi szinten szülessenek meg a döntések, az nagyon rosszízű, ha ezzel a kérdéssel szembemegy.

Alapvető, az önkormányzati képviselőket is az emberek választották, a választópolgárok, a helyi választópolgárok, innentől kezdve, hogy a helyi közterületen -, amit egyébként döntően a kerületi lakosok fognak nézni - mi álljon, igenis helyes, ha ezt a jogot visszaadjuk a kerületi önkormányzatnak. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 196 2010.05.26. 3:00  193-305

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási bizottság elmúlt heti ülésén a bizottság tagjai egyhangúlag támogatták az előterjesztést, többünk meglepetésére, éppen ezért kisebbségi vélemény a mi bizottságunkban nem lesz. Ráadásul ez a támogatás úgy alakult egyhangúra, hogy ezen a bizottsági ülésen szocialista képviselőtársaink is jelen voltak.

Ez azért fontos és lényeges momentum, mert ilyen rendszer, iskoláztatási támogatás családi pótlék helyett egyszer már volt Magyarországon, és ez a rendszer 2002-ig működött. Ám amikor a Medgyessy-kormány felállt, akkor első intézkedései között volt az a döntés, amellyel ezt a rendszert megszüntette. A folyosói beszélgetéseken egyébként szocialista képviselőtársaink már évekkel ezelőtt beismerték, hogy ez rossz döntés volt, és ők is látják, hogy ez nem előreviszi a dolgokat, ugyanakkor mindaddig, amíg az SZDSZ bent volt a parlamentben, ennek a döntésnek a visszavonására nem merték rászánni magukat. Úgy tűnik, most eljött a pillanat, és amikor megszületett ez a fideszes előterjesztés, akkor mindenki a döntés mellé állt.

(18.20)

Ez nem is meglepő, hiszen mindenki láthatja, és egyre nyilvánvalóbbá lesz, hogy nem segítünk azoknak a gyerekeknek, nem segítünk azoknak a családoknak, akiknek fizetjük a családi pótlékát, fizetünk a gyerekek után, ám a gyermek nem jár iskolába, nem végzi el az általános iskolát, analfabéta marad, nyilvánvalóan a munkaerőpiacon nem tud elhelyezkedni.

Ha feltesszük a kérdést, hogy mi lesz ezekkel a gyerekekkel, amikor 20 éves korukban, 18 éves korukban befejeződik a családi pótlék finanszírozása számukra, illetve a családjuk számára, miből fognak megélni, akkor tulajdonképpen két választ tudunk adni: vagy segélyből, vagy pedig törvényellenes utakból. Nyilvánvalóan ez nem megoldás, ez egy látszatsegítség a gyermekeknek, éppen ezért örvendtünk, hogy ezt a törvénymódosítást képviselőtársaink előterjesztették.

Felvetődött az LMP-s Osztolykán Ágnes részéről, hogy önmagában ez a lépés nem elegendő, ebben is teljes egyetértés volt a bizottságban. Ez egy kemény, határozott lépés, de nyilvánvalóan az oktatáspolitikának, a szociálpolitikának más utat is kell találni.

A bizottság, az oktatási bizottság tagjai egyhangúan üdvözölték azt a lehetőséget is, hogy bizonyos sajátos nevelési igényű gyerekek esetében 23 éves korig kitolódik az a határ, ami után a családi pótlék a család számára finanszírozható. Ebben is teljes egyetértés volt. Ez a bizottság egyhangú szavazattal elfogadott álláspontja, úgyhogy reméljük, hogy a parlamentben is ebben a döntésben teljes konszenzus lesz.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 206 2010.05.26. 1:48  193-305

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szűcs Erika képviselőtársam két gondolatára szeretnék reagálni. Egyrészt a hatástanulmányt kérdezte, hogy milyen hatástanulmányt végeztünk. Én javasolnám képviselő asszonynak, hogy járjon egyet az országban, sétáljon egyet Borsod megyében, és akkor látja azt a hatást, ami egyébként, hogy mondjam - (Szűcs Erika: Járom.) azért mondtam -, a társadalom széles rétegét érinti. Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy az az út, amin járunk, így nem mehet tovább.

Ráadásul azt is látni kell, hogy az a fajta rendszer, hogy közpénzből finanszírozunk társadalmi csoportokat, és a társadalmi együttélés minimális szabályainak a betartására ezeket a társadalmi csoportokat nagyon sokszor nem sikerül rávenni, ez egyébként a társadalmi feszültségek erősödéséhez vezet. Normális programok mellé egyébként a társadalmat oda lehet állítani szinte teljes egészében.

A másik pedig a szubszidiaritás elve, amit mondott. Szerintem pontosan nagyon fontos lényege ennek a javaslatnak, hogy ezeket a kérdéseket ne helyi szinten kelljen eldönteni azoknak a szereplőknek, akik ebben érintettek, mert helyi szinten ezeket az intézkedéseket, mondjuk, egy iskolaigazgatónak vagy egy helyi önkormányzat tisztségviselőjének meghozni igen-igen kínos, tudjuk, hogy milyen helyzetbe keveredhetnek. Tehát nagyon fontos és lényeges eleme a javaslatnak, hogy bizony itt egyértelmű, taxatív döntések vannak a törvény alapján, és ezekben az ügyekben nem helyi képviselőknek nem helyi szinten kell a döntéshozás felelősségét és annak következményeit felvállalni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 234 2010.05.26. 2:03  193-305

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Ágnes, azt kell mondanom, hogy az oktatási bizottság ülésén kifejtett álláspontja sokkal jobban tetszett, mint amit most elmondott. Ugyanis, amit az oktatási bizottság ülésén elmondott, azzal egyetértettem; amit most elmondott, abban sok igazság van, de pontosan látjuk, hogy ez az út Magyarországon nem vezetett sehova. Tehát valóban a most kialakult helyzethez vezetett, ami - látjuk - valamilyen úton-módon változtatásra szorul.

Nagyon érdekes, és erre azért szeretném felhívni a figyelmet, hogy gyakorlatilag éppen a tegnapi napon, amikor a Magyar Tudományos Akadémián az SZDSZ-hez közeli liberális kutatók kiadtak egy olyasfajta állásfoglalást, ami többé-kevésbé összhangban van azzal, amit ön elmondott, nos, ugyanezzel az állásfoglalással egy időben megjelent Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnöknek egy előterjesztése, ami gyakorlatilag ugyanazt mondta, amit mi előterjesztettünk, hogy azoktól a családoktól, amelyek nem járatják iskolába a gyereküket, Franciaországban meg kell vonni a pénzt.

(19.30)

Még természetben sem adják oda nekik, hanem elkülönült számlán kell kezelni - ez a köztársasági elnök előterjesztése -, és abban az esetben, ha újra kegyeskedik a család iskolába járatni a gyerekét, akkor ezt követően újra hajlandóak finanszírozni. Sarkozy egyenesen azt nyilatkozta, direkt kikerestem önnek: "A nem együttműködő családoknak, amelyekben a gyerek sokat hiányzik az iskolából, nem párbeszédre van szükségük, hanem arra, hogy a társadalom vállalja a felelősséget." És Sarkozy elnök úr azt gondolja, hogy a társadalmi felelősségvállalás úgy történik, hogy valamilyen módon közpénzből nem finanszírozzák azoknak a családoknak, gyerekeknek a költségeit, akik még arra sem veszik a fáradságot, hogy iskolába járassák a gyerekeket, hanem a társadalmi felelősségvállalás úgy történik, hogy valamilyen módon megpróbálják motiválni ezeknek a családoknak a gyerekeit, hogy legalább elvigyék az iskolába a gyerekeket (Az elnök csenget.), mert abban az esetben, ha nem járnak iskolába, akkor semmi esélyünk nincs az életben boldogulni. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik, szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 264 2010.05.26. 1:56  193-305

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ágnes! Az az igazság, hogy ha nem szakértői anyagot olvas fel, akkor sokkal közelebb áll az álláspontunk egymáshoz. Azt hiszem, hogy a rendkívül sok kétperces hozzászólást az váltotta ki, hogy ez a szakértői anyag mindannyiunkban visszaidézte azt, amit sok-sok éven, évtizeden keresztül hallgattunk. Az SZDSZ képviselői mondták fel az ilyen típusú szakértői anyagokat, és ha szétnézünk az országban, akkor látjuk, hogy ez a nézőpont, miután uralkodóvá vált éveken keresztül, az, hogy pontosan ezek a szakértők ezekre a szakértői anyagokra hivatkozva hozták a döntéseket, hova vezetett ebben az országban, milyen szembenállás van kisebbség és többség között, és hova vezet ez az út.

És mi mindannyian látjuk azt, hogy ez az út nem vezet tovább sehova. Nagyon sokan vannak itt, akik tanárok, látják, hogy nincs tovább. Én szociológus vagyok, szintén valamelyest foglalkozom vele, látom, hogy nem lehet erre tovább menni. Tehát, ha ilyen szakértői anyagokat fog felolvasni, az azt hiszem, hogy érthető okokból meglehetősen sok embernél ki fogja vágni, ki fogja verni a biztosítékot, mert nem lehet tovább haladni ebbe az irányba.

Tegnap egyébként a Magyar Tudományos Akadémia gyermekszegénység-ellenes csoportja szintén egy hasonló értelmű állásfoglalást tett közzé. Egyetértünk egyébként azzal, hogy önmagában ez a lépés nem oldja meg az összes problémát. Ez egy fontos, szükséges, de nem elégséges lépés. Szükséges, hogy a gyerek elmenjen iskolába, és még van rengeteg további lépés, amit meg kell tenni, és ha arról beszélnénk, akkor ezekben a kérdésekben is egyetértünk. De abban az esetben, ha a gyerek nem megy el az iskolába, és második osztály után kimarad, nem tanul meg írni-olvasni, akkor hogy a csudába fog egyébként a munkaerőpiacon boldogulni? Ha nem megy el, akkor nincs számára jövő, nincs számára életesély. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 290 2010.05.26. 10:01  193-305

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Amikor az oktatási bizottság ülése véget ért, akkor örültem, mert úgy tűnt, hogy ebben a kérdésben viszonylag teljes konszenzus övezi az előterjesztést, mára azonban a helyzet megváltozott.

Az az igazság, ennek több jele is látszott. A tegnapi nap folyamán megjelent a sajtóban - önök közül biztosan már többen is látták - az MTA gyermekszegénység-ellenes csoportjának egy állásfoglalása, amely pontosan azt mondta, amit éveken keresztül hallgattunk az SZDSZ részéről, hogy a családi pótlék nem lehet büntetés vagy jutalmazás eszköze, ellenzik ezt a megoldást, és gyakorlatilag az következett belőle, hogy szerintük a családi pótlékot akkor is folyósítani kell a családnak, ha ez a család nem küldi iskolába a gyermekét. Ezt hosszasan leírták. Én pontosan arra hívtam fel a figyelmet egyébként már a kétperces hozzászólásomban is, hogy ez volt az az irányzat, ami az elmúlt években meghatározta a magyar szociálpolitikát, és ha szétnézünk akár Budapesten, akár vidéken, különösen Kelet-Magyarországon, akkor lehet látni, hogy ez az ultraliberális álláspont egyébként milyen állapotokat teremtett Magyarországon. Mert bizony, ennek az álláspontnak az elhatalmasodása vezetett oda, hogy gyakorlatilag a feszültségek az egekig nőttek, az iskolákban nagyon sokszor gondot jelent a gyerekek tanítása, illetve már nagyon sokszor gondot jelent az, hogy a gyerek egyáltalán eljusson az általános iskolába.

Én teljesen egyetértettem Osztolykán Ágnes bizottsági felszólalásával, amikor azt mondta, hogy ez egy olyan eszköz, ami nem fogja megoldani az összes problémát, és elsorolta, hogy még további lépésekre is szükség lesz. Viszont ott is azt mondtuk, ez nem egy túlságosan finom eszköz, ez egy elég határozott lépés, de nagyon fontos, hogy ezeknél a családoknál legalább azt elérjük, hogy a gyermeket elviszik az iskolába. Az ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy abban az esetben, ha a gyermek nem jár iskolába, akkor a gyermek életesélyei nagyon jelentős mértékben csökkennek. A társadalomnak az az elvárása, hogy ha tőlük adót vonnak le, és az adóforintjukból, közpénzekből finanszírozzák ezeket a családokat, akkor a társadalmi együttélés minimális szabályait tartsák be, és a minimális elvárás az, hogy ha közpénzekből ezek a családok részesülnek, akkor legalább a gyermeket vigyék el általános iskolába.

Igazából itt egy filozófiai különbség van a Fidesz, a kormánypártok, illetve az előző kormány között, és ez a filozófiai rendszer nagyon-nagyon lényeges különbséget takar.

Mit mondtak az előző időszakban? Ha a gyermek nem jár iskolába, nem baj, akkor is jár a családi pótlék. Ha a gyermek nem tanul, akkor a megoldás az, hogy nem lehet megbuktatni. Ha nem végzi el a nyolc osztályt, nem baj; régen a jogosítvány a nyolc osztály elvégzéséhez volt kötve, akkor vigyük lejjebb a követelményt, semmi gond nincs, adjunk neki lehetőséget arra, hogy a nyolc osztály elvégzése nélkül is juthasson a gyermek jogosítványhoz - s még lehetne tovább sorolni a példákat. Tehát az előző kormány filozófiája az volt, hogy úgy oldjuk meg bizonyos hátrányos helyzetű rétegek problémáit, hogy fogjuk magunkat, és a követelményszintet lejjebb visszük, egyre lejjebb, és lerakjuk a földre, akkor ebben az esetben már biztosan nem lesz semmi probléma.

A valóság egyébként nem ez. A követelményeket leraktuk, semmilyen erőfeszítést nem kell a nem létező követelmények átugrásáért bizonyos társadalmi rétegeknek kifejteni, és innentől kezdve egyébként hihetetlen feszültség halmozódik fel a társadalomban.

A mi filozófiánk szerint a gyermekeket meg kell tanítani a követelmények teljesítésére, meg kell tanítani az akadályok átugrására. El kell mondanom, én egy alapítványban vagyok kuratóriumi tag, a Dévai Szent Ferenc Alapítványban dolgozom Böjte atya mellett. Ebben az alapítványban több mint kétezer gyermekről gondoskodnak, akik mélyszegénységből, hajléktalanként, állomásról, szeméttelepről kerülnek be az alapítványhoz. Böjte atya soha nem mondta azt, hogy tegyük lejjebb a követelményeket, soha nem mondta azt, hogy nem baj, fiam, ha nem tanulsz, akkor majd valahogyan megoldjuk, hogy ne bukjál meg, hanem mindig is teljesíteni kellett a követelményeket. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány munkatársai, nevelői, tanárai a gyerekeket folyamatosan a követelmények teljesítésére próbálták megtanítani.

Osztolykán Ágnes képviselőtársam mondta, hogy az iskolarendszer hagy némi kívánnivalót maga után. Ez kétségkívül így van. De Romániában semmivel sem jobb az iskolarendszer, és ezek a gyerekek, akikről ez a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gondoskodik, a román iskolarendszer intézményeibe, iskoláiba járnak, és a román iskolákban, középiskolákban állják meg a helyüket, és tanulják meg a tananyagot. Semmivel nem barátságosabb a környezet, mégis teljesítik.

Kint a folyosón meséltem, hogy a gyerekeknek, akik olyan helyről kerültek oda, hogy még Magyarországon is mindenki próbálná ezeket a gyerekeket a szomszédos iskolába átküldeni az alacsony gyermeklétszám ellenére, mert annyira sok probléma van velük, nos, ezeknek a gyerekeknek a 40 százaléka egyébként felsőoktatási intézménybe kerül; ezeknek a gyerekeknek a 40 százaléka, akiknek egy jelentős része az általános iskolát sem lett volna képes elvégezni az alapítvány segítsége nélkül.

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekeinek 15-20 százaléka cigány gyerek, és ők is hasonlóan teljesítenek, hasonló arányban végzik el az általános iskolát, szereznek szakmát, kerülnek felsőoktatási intézménybe. Olyan sikertörténetünk is van, mint Szerénke, aki kétéves túlkorosság után került az alapítványhoz. Nem végezte volna el az általános iskolát sem, de ez a kislány először elvégezte a gimnáziumot - még egyszer mondom, két évvel később végezte el az általános iskolát -, bekerült Kolozsváron a pszichológia szakra - nagyon sokszoros túljelentkezés van -, ott évfolyammásodikként végzett. Elnyert Oxfordban egy ösztöndíjat, majd az oxfordi egyetemen meghívták, hogy a doktoriját ott folytassa, és az ösztöndíj után most ott tanul, ott írja ez a kislány a doktoriját, miközben egyébként, ha nincs az alapítvány, az általános iskolát sem végezte volna el.

Igazából mi ebben hiszünk, és nem gondoljuk azt, hogy nagyon barátságos lépés lenne, hogy a családi pótlékot gyakorlatilag iskoláztatási támogatássá alakítjuk, de ez egy nagyon fontos kényszerítő eszköz. Mindenkinek nagyon fontos szembenéznie azzal, hogy nem az a megoldás, hogy lerakjuk a követelményszintet, hanem ezeknek a követelményeknek az átugrására megtanítunk minden gyereket, hátrányos helyzetűt, cigányt, nem cigányt egyaránt.

(20.50)

Novák Előd képviselőtársam hozzászólására külön is szeretnék reagálni, mert ez mindig vita szokott lenni, és szerintem jó, ha picit finomabban fogalmazunk. A képviselőtársam hozott egy példát, és az a példa biztosan megállja a helyét, de azt kell mondanom, hogy mindig van egy veszély, amikor nagyon könnyen általánosítunk. Nem igaz az, nem lehet kimondani azt, hogy minden cigány család olyan, mint amilyet az édesapja tapasztalt. Vannak ilyenek is, és vannak másmilyenek is, nekem is voltak egészen kiváló cigány tanítványaim. Ezt csak azért mondom, hogy ha egy picit finomabban, illetve körültekintőbben fogalmazott volna, képviselő úr, akkor ebben az esetben a félreértések is teljes egészében elkerülhetők.

A családpolitikát is érintették néhányan. A családpolitika kapcsán még két gondolatot én is el szeretnék mondani. Valóban, Magyarországon nagyon kevés gyerek születik, és ha belegondolunk az 1,3 és a 2,1 közötti különbségbe, akkor gyakorlatilag azt állapíthatjuk meg, hogy Magyarországon pontosan másfélszer annyi gyermek megszületésére lenne szükség ahhoz, hogy a társadalom reprodukálja önmagát. Másfélszer annyira.

Ebből következik, hogy a családpolitikának egyébként kettős feladata van Magyarországon. Az egyik feladata az, hogy azoknál a családoknál, ahol munkából kívánják felnevelni a gyermekeket, elérjék, hogy a második, harmadik gyermeküket is vállalják. Ezeknél a családoknál a családpolitikának ez kell legyen a célkitűzése. Van a családoknak egy másik rétege, akik hátrányos helyzetű szegénységben élnek, itt pedig a kormánynak és a politikának az kell legyen a célkitűzése, hogy megtalálja annak útját-módját, hogy ezeknek a gyerekeknek olyan iskolai végzettséget adjon a kezébe, megtanítsa a társadalmi együttélés követelményrendszerét átugrani, hogy a későbbi életük során egyébként a társadalmi munkamegosztásba, a társadalom normális életébe be tudjanak illeszkedni.

Ez két teljesen különböző dolog, és a legnagyobb problémának azt látom, hogy az elmúlt időszakban jól-rosszul, de csak ezzel a másodikkal foglalkozott a szocialista-szabad demokrata kormány, de ezzel is kontraproduktív módon. Úgyhogy a családpolitikánál az elkövetkező időszakban mind a gyermekeit munkából felnevelni kívánó családokra oda kell figyelnie a kormánynak, mind pedig a hátrányos, szegény helyzetű gyerekek esetében meg kell találni annak az útját-módját, hogy a gyerekek az iskola elvégzése után bekapcsolódjanak a társadalom normális életébe.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 55 2010.05.31. 1:38  18-73

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Én már a bizottsági ülésen is jeleztem ezt a problémát, sőt, amikor Botka László és Kósa Lajos képviselőtársam egy évvel ezelőtt hasonló módosítást terjesztett be, akkor is megfogalmaztuk az aggályunkat.

Valóban arról van szó - és ezt Kósa Lajos képviselő úrral tisztáztuk -, ezúton is köszönöm a képviselő úrnak, hogy közbenjárt, hogy holnap estig lehessen beadni módosító javaslatokat ehhez a törvénytervezethez, mert körvonalazódott is az a kompromisszum, amiről Pokorni Zoltán már beszélt. A fő gond egyébként az, hogy ma a közoktatási törvény szerint nagyon sok minden átszervezésnek minősül. Átszervezésnek minősül, ha bezárjuk az iskolát, és átszervezésnek minősül ennél sokkal kisebb dolog, hogy a gyógytestnevelést például hogy oldjuk meg, vagy olyan egyszerű dolog is, hogy férőhelyszám-bővítés. Tehát mondjuk, nyílik egy lakópark, költöznek be az emberek, és ebben az esetben ad absurdum arra sincs az önkormányzatnak lehetősége május 15-e után, hogy egy pluszosztály indításáról döntsön.

Innentől kezdve ez nyilvánvalóan így nem jó, és valóban az a kompromisszum körvonalazódott Kósa Lajos képviselő úrral, hogy ő el tudja fogadni azt, hogy iskolabezárás, -összevonás és intézményátadás esetén a határidő május vége - vagy maradjon május 15-e -, legyen május vége, és a kisebb jelentőségű ügyekben pedig lehessen július végéig dönteni. Ez egyébként minden önkormányzatnak - baloldali irányítású, jobboldali irányítású önkormányzatnak - elemi érdeke, hogy ez a módosítás így keresztülmenjen. (Taps a Fidesz, a KDNP és az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 61 2010.05.31. 8:20  18-73

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az oktatási bizottsági ülésen az a furcsa helyzet állt elő, hogy Kósa Lajos Fidesz-alelnök beterjesztésével szemben én Kolber Istvánhoz csatlakoztam, és elmondtam, hogy milyen veszélyeit látom egyébként ennek az előterjesztésnek. Azért is tettem meg ezt, mert körülbelül egy évvel ezelőtt Botka képviselő úr és Kósa képviselő úr is tett egy ugyanilyen jellegű előterjesztést, aminek az lett a következménye, hogy márciusról május 15-ére kitoltuk az átszervezés határidejét. Az az igazság, tisztelt képviselőtársaim, hogy szerintem ez annak idején egy jó kompromisszum volt, hiszen amikor elolvassuk azt a szót, hogy átszervezés, akkor elsősorban arra gondolunk, hogy intézménymegszüntetés, intézmény-összevonás, netán intézményátadás, mondjuk, másik fenntartónak, egyházi fenntartónak.

Azt hiszem, hogy ha erre a fő értelemre gondolunk, akkor teljesen jogos az az elvárás, hogy ez például ne a nyári szünetben történjen meg. Szerintem az egy elfogadhatatlan helyzet lenne, hogy elmegy június 15-e után a gyerek vakációra, a szülő szintén, és akkor júliusban valamikor az önkormányzat hoz egy döntést, hogy az iskola megszűnik, összevonja, más fenntartónak átadja. Ez a helyzet teljesen elfogadhatatlan szerintem a tanár számára is. A tanárnak is valamikor legkésőbb a tanév végéig tudnia kell azt, hogy most a nyáron neki az a feladata is van, mondjuk, a pihenésen és a kikapcsolódáson felül, hogy másik állás után kell néznie. Nem lehetséges egy tanár számára, hogy valamikor szeptemberben elindul az iskolába vagy augusztus végén, és akkor az ajtóra kiírva látja, hogy bocsánat, nyáron az intézményt megszüntette az önkormányzat. Tehát ez egy fenntarthatatlan helyzet.

Kósa képviselő urat meg is kerestem a parlamenti ülés előtt, és jeleztem neki ezt a problémát, hogy ez így nem megy. A képviselő úr elmondta, hogy ő egyébként döntően nem is erre gondol, hiszen az átszervezésbe még nagyon sok kérdés beletartozik a törvény szerint. Tehát átszervezés nemcsak az iskolamegszüntetés, -összevonás, illetve fenntartói átadás, hanem például férőhelyszám-bővítés, benne van például az, hogy a gyógytestnevelést hogyan szervezik meg és még nagyon sok egyéb kérdés is. Egy olyan kompromisszumos javaslatra jutottunk, hogy Kósa képviselő úr azt mondta, számára elfogadható, hogy az intézménymegszüntetés, -átadás, illetve összevonás marad az eredeti időpontban, vagy mondjuk, május 31-éig kell az önkormányzatnak dönteni, hiszen ebben az esetben nem áll elő az a helyzet, amiről én beszéltem. Az összes többi esetben pedig meghagyjuk az önkormányzatoknak, hogy ezekben a kérdésekben július végéig döntsenek.

Itt azonban szintén beleütközünk még egy további problémába, amely - hogy mondjam - indokolttá tenné azt, hogy még további módosító javaslatokat adjunk be, hogy ezekhez a viszonylag egyszerű módosításokhoz is, ami az alapító okiratot érinti, ugyanolyan szigorú egyeztetési előírásokat ír elő a törvény, mint mondjuk, az intézménymegszüntetés esetében. Nyilvánvalóan ezek a rendkívül szigorú előírások már olyan bürokratikus akadályokat jelentenek egy önkormányzat számára, amelyeket egyébként érdemes meggondolni, hogy helyes-e fenntartani, helyes-e, mondjuk, a gyógytestnevelés megszervezésével kapcsolatosan ugyanazokat az egyeztetési szabályokat előírni, mint egy intézménymegszüntetés esetén. Az én válaszom az, hogy nem, nem helyes, ez teljesen felesleges, adminisztratív, bürokratikus teher mind az önkormányzatoknak, mind mások számára. Ebből a szempontból szintén értelmezhető Kósa Lajos képviselőtársamék javaslata, ami azt mondja, hogy az ilyen típusú egyeztetéseket az iskola hatáskörébe utaljuk át, és az iskola bonyolítsa le ezeket az egyeztetéseket.

Azonban azt nem hiszem, hogy például egy iskolamegszüntetés, intézményfenntartói átadás esetén helyes, ha az önkormányzatról ez az egyeztetési kötelezettség átkerül az intézményre, mert ezeket az egyeztetéseket ilyen nagy léptékű átszervezés esetén teljesen egyértelműen szerintem továbbra is az önkormányzatnak kell lebonyolítani.

Az előttem szóló képviselő asszony felvetette, hogy miért is szükséges ilyen gyorsan meghozni ezeket a döntéseket. Azért szükséges meghozni ezeket a döntéseket, illetve ezt a döntést, ezt a módosítást, mert ebben az esetben még lehetősége van az önkormányzatoknak kisebb jelentőségű kérdésekben ezen a nyáron július végéig dönteni. Szerintem ez fontos kérdés. Itt többen elmondták, hogy bizonyos költségvetési kényszer is van az önkormányzatokon, és bizonyos kisebb jelentőségű átszervezések, akár osztályösszevonások, osztályindítások esetében az önkormányzat dönthet július végéig.

Valóban, például egy osztályindítás is átszervezésnek minősül, hiszen érinti az alapító okiratot, és ebben az esetben előállhat az a helyzet, hogy május elején vannak a beiratkozások, még egy-két gyerek valamikor júniusban beiratkozik az iskolába, és akkor hirtelen szembesül az intézmény, illetve az önkormányzat azzal, hogy a határidő már lejárt, ilyen kérdésekben május 15-e után nem dönthet, és mégiscsak dönteni kell, hiszen a törvény, a közoktatási törvény más paragrafusaival ütközik, hiszen például átlépte az adott osztályon, az adott évfolyamon a maximális osztálylétszámot a gyerekek közössége.

(15.50)

Ebben az esetben szintén helyes, hogy július végéig kitoljuk egyébként ezt a határidőt. Tehát én azt hiszem, hogy rugalmasabbá tesszük a rendszert, ha kisebb jelentőségű átszervezéseket megengedünk július végéig.

Hiller István felvetette azt a kérdést is, hogy miért történik ennyi apró-cseprő törvénymódosítás. És valóban, jogos is lenne a felvetés, csak hát az a helyzet, hogy most még nincs kormány, illetve nincs működőképes kormány, hiszen ma kezdett működni a kormány, viszont itt ránk égtek ezek a feladatok. Itt bizonyos értelemben tűzoltásról van szó.

Viszont Hiller Istvánnak a figyelmébe ajánlanám: számolja össze, hogy kormányzásuk nyolcadik évében, az utolsó három hónapban hány közoktatási törvényt módosító javaslat jött be a parlament elé. Amikor már működött a kormány, amikor már nyolc éven keresztül ők kormányoztak, akkor - el kell mondjam - az utolsó 3-4 hónapban 5 vagy 6 törvénymódosítással birkózott folyamatosan a parlament.

Itt teljesen másról van szó. Azt gondolom, a magyar közoktatási rendszer érdekében is fontos, hogy ezek a törvények, ezek a törvénymódosítások, amelyek a parlament elé kerültek, elfogadásra kerüljenek. És azt gondolom, méltányolható Hiller Istvánnak és az LMP-s képviselő asszonynak az a kérése, hogy ezt követően, ahogy a kormány elkezd működni, akkor egyben gondolja végig - meg is fogja tenni -, hogy a közoktatási törvényhez milyen pontokon kell koncepciózusan és tervszerűen hozzányúlni, és ezeket a törvénymódosításokat egyben kell beterjeszteni a parlament elé. Bízom abban, hogy ez így lesz, és hamarosan, még ebben az évben egy átfogó közoktatási törvénymódosításra sor fog kerülni. Ezekben a kérdésekben viszont képviselőtársaim úgy látták, hogy nem lehet várni az átfogó törvénymódosításig, ezekben a kérdésekben most, sürgősen dönteni kell, még az előtt, mielőtt érdemben az új kormány működni kezdene.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 188 2010.06.15. 1:07  171-233

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A mai kisebbségi bizottsági ülésen több kérdésben is egyetértés alakult ki kormánypárt és ellenzék között, és voltak olyan kérdések, amiben nem volt egyetértés, de megfontolta néhány kormánypárti képviselő azokat az észrevételeket, amelyeket a bizottsági ülésen ellenzéki képviselőtársaink elmondtak, és ez alapján készítettünk és be is adtunk néhány módosító javaslatot.

Lendvai Ildikónak jelezném, hogy ennél a problémájánál is úgy gondolom, hogy találtunk egy javaslatot: ez az a módosító javaslat, amit beadtunk, hogy a miniszterelnök javaslatára az Országgyűlés kétharmados többséggel 9 évre nevezi ki. Az ellenzéki képviselőtársainknak az az igénye, hogy mindenképpen kössük parlamenti döntéshez, ebben az esetben, legalábbis módosító javaslat szintjén részünkről be van adva, és majd meglátjuk, hogy a parlament hogyan fog dönteni. Tehát frakciótámogatás nincs mögötte, de egy ilyen javaslatról kétségkívül dönteni fogunk. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 214 2010.06.15. 1:45  171-233

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is Karácsony Gergely hozzászólásához szeretnék észrevételeket tenni.

A bizottsági ülésen elgondolkoztam, hogy ezt a javaslatot, ami alapjában szimpatikus volt, támogassam-e vagy sem. Én bevallom, hogy tudnám támogatni, egyetlenegy gondot látok benne. Az bizonyos módon egy normatív szabályozás, hogy aki a legtöbbet kapta, mondjuk, a családvédelmi szervezetek közül, de az a kérdésem, hogy bizonyos szervezetekről, egyesületekről azért nehéz megmondani pontosan, hogy melyik kategóriába is tartozik. Onnantól kezdve elkezdődhet egy játék, hogy inkább minősítem magam akkor emberi joginak, akkor megpróbálom inkább kiemelni a családjogi vonatkozásokat, mert ha megnézem az 1 százalékos felajánlásokat, akkor ebbe a kategóriába még beférek. Abban az esetben, ha sikerülne valami normatív módon tisztázni, hogy a civil szervezetek közül, akik az 1 százalékos felajánlásra szorulnak, kiket tekintünk, mondjuk, családdal, családvédelemmel összefüggő vagy kapcsolatban álló civil szervezetnek, akkor részemről akár ez a felvetés támogatható is lenne.

(15.50)

De a javaslatnak igazából én ebben látom a leggyengébb pontját. Én ott ezt nem tudtam eldönteni, hogy ennek a meghatározását önök hogyan képzelik. Hogyha erre egy világos, egzakt szabályozást tudnak adni, akkor én legalábbis a saját részemről ezt támogatni tudom.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 34 2010.07.13. 16:00  21-152

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miután beterjesztettük a törvényjavaslatot, nem sokkal rá beszélgettem Csete Örs barátommal, az Apáczai Közalapítvány elnökével, és arról győzködtem, hogy kizártnak tartom, hogy ebben a témában nagy parlamenti vita lesz, hiszen azt gondoltam, hogy egy határon túli osztálykirándulással, egy iskolai emléknappal, illetve egy magyarság háza múzeum megalapításával kapcsolatban semmilyen ép ellenérv nem hozható fel.

Azt kell mondjam, hogy a bizottsági ülésen döbbentem rá először, hogy tévedtem, gyakorlatilag úgy látszik, hogy nem minden pártnak sikerül átlépnie a saját árnyékát. Miközben egyébként a bizottságban elismerően, támogatólag, bizonyos módosító javaslatokkal javítva gyakorlatilag mindenki más elfogadhatónak találta ezt a törvényjavaslatot, aközben egészen döbbenetes hozzászólásokkal voltunk kénytelenek szembesülni a bizottsági ülésen.

Volt olyan szocialista képviselő, aki elmondta, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, és miért nem támogatunk akkor európai uniós osztálykirándulásokat is, és egyébként is vannak más kisebbségek Európában, például a katalánok, ahol éppen most tüntetnek, és akkor kellene azokkal is foglalkozni.

Arról az apró kérdésről talán elfeledkezett a képviselő úr, hogy mi magyarok vagyunk, és a határainkon túl szép számban élnek magyarok. Lássuk be, hogy mondjuk, a magyar iskolákban egy katalán emléknap megszavazása meglehetősen furcsa lenne. De a bizottsági ülés után úgy láttam, hogy néhány szocialista képviselőtársamnak kisebb gondot jelentene a katalán emléknap megszavazása a magyar iskolákban, mint mondjuk, a nemzeti összetartozás emléknapjának a megszavazása. Szerintem ez nincs így jól.

Aztán egy másik bizottságban szembesültem azzal, hogy a szocialistáknál megszületett a döntés, de igazán minden bizottságban ilyen hajánál fogva előrángatott érveket mondanak, amik egyébként nem teljesen koherensek egymással, mert a másik bizottságban például az vetődött fel, hogy a magyar belföldi osztálykirándulások sem ingyenesek.

Viszont ha valaki elolvassa azt a határozati javaslatot, amit benyújtottunk, látja, hogy nem arról beszélünk, hogy a határon túli osztálykirándulások legyenek ingyenesek, hanem arról beszéltünk, hogy ezeket támogassuk költségvetési forrásból. Könnyű belátni, hogy a határon túli magyar osztálykirándulások egyébként valamivel többe kerülnek, mint a belföldi osztálykirándulások. Ez persze nem mindenütt mondható el, hiszen aki Esztergomból átkirándul Párkányba, annak az esetében ez nem igaz. De összességében azért azt lehet feltételezni, hogy a határon túli magyar osztálykirándulások többe kerülnek, mintha belföldön kirándulnának a magyar diákok.

Éppen ezért gondoljuk azt, hogy költségvetési forrásokból ezeket az osztálykirándulásokat támogatni kell. Nem lehet az anyagi források hiánya annak akadálya, hogy minden diák a nyolc év folyamán eljusson egyszer határon túli magyarlakta területekre.

A bizottsági ülésen felhívtam szocialista képviselőtársaim figyelmét, hogy nem arról van szó, hogy minden évben határon túli területekre kell menni kirándulni, hanem arról van szó, hogy azt szeretnénk, hogy nyolc év alatt egyszer legalább minden diák eljusson határon túli magyar területekre. Szerintünk ez egy fontos célkitűzés. Pokorni polgármester úr a saját kerületében ezt a munkát már három éve végzi. Az Apáczai Közalapítvány a "Határtalanul" program keretében szakközépiskolások esetében ezt a munkát végzi, és az Apáczai Közalapítvány dolgozik a megvalósítási tervén is ennek az elképzelésnek, hogy hogyan lehetne ezt sokkal nagyobb létszámban, sokkal több diák esetében megszervezni.

Azt gondoltam, amikor ezt a törvénytervezetet benyújtottuk, hogy ez egy olyan pozitív célkitűzés, amivel mindenki azonosulni tud. Most azt hallottam a külügyi bizottság kisebbségi előadójától, azt mondta a hozzászólásában, hogy néhány környező országban ez bizonyos problémákat válthatna ki. Azt gondolom, hogy nekünk most már végre a saját utunkon kellene menni, és nem lehetünk tekintettel arra, hogy ha egy hetedikes osztály elkirándul, mondjuk, Kassára, az esetleg néhány szlovák nacionalistából rossz érzéseket vált ki.

Semmilyen rossz dolgot nem akarunk tenni. Tehát teljesen természetesnek látjuk, hogy az Európai Unió keretében... - egyébként az Európai Unió keretein kívül, mert akár Kárpátaljára és Vajdaságba is lehet menni; ha magyar diákok utaznak, nem tudjuk elfogadni, hogy ez bárkiben is rossz érzést vált ki. Illetve, ha valakiben rossz érzést vált ki, azzal, azt gondolom, hogy nekünk ebben a pillanatban nem kell foglalkozni.

Nekünk az a feladatunk, hogy azt a tudásbeli hiányt, ami felhalmozódott az elmúlt évek folyamán, valamilyen módon betöltsük. Tudjuk azt, hogy tabutéma volt negyven éven keresztül, nem lehetett se Trianonról beszélni, se a határon túli magyarokról beszélni. Emlékszem, amikor végeztem az egri főiskolán, akkor kezünkbe került egy felmérés, egyik tanárunk mutatta, ami arról szólt, hogy a főiskolára, egyetemre járó diákok - tehát egyetemistákról és főiskolásokról van szó - mintegy 70 százaléka nem tudta, hogy a székelyek magyarul beszélnek. 1989-hez képest a helyzet azért jelentősen jobb, tehát szerintem a magyar diákoknak már nagyobb része egyébként tudja, de még igen sok pótolnivaló van ezen a területen.

Abban az esetben egyébként, ha a diákok eljutnak határon túli magyar területre, megismerkednek magyar diákokkal, cserekapcsolat létrejön, akkor ebben az esetben szerintünk ez az állapot nagyon jelentősen változni fog a továbbiakban. Nem lehet ezeket a kérdéseket szerintem tabuként kezelni. Ezeket a kérdéseket fel kell tudni dolgozni. Nem lehet azt mondani, hogy aki Trianonról beszél, az szélsőséges, nacionalista, soviniszta. Ez nincs így.

(11.50)

Trianon az egyik legfájdalmasabb tragédiája, ha nem a legfájdalmasabb tragédiája a magyar történelemnek, és ha azt mondjuk, hogy ez nekünk fáj, akkor igazán nem bántunk meg ezzel senkit, mert ez a történelmi tény Magyarországnak fáj. És erről a fájdalomról egyébként lehet úgy beszélni, hogy ez nem irányul az égvilágon senki ellen, és nagyon fontosnak érezzük azt, hogy ezt a következő generációk is megérezzék.

Még egy pillanatra kénytelen vagyok visszatérni, megrázott egyébként a két bizottsági ülésen hallgatott szocialista kisebbségi vélemény, még egyszer kénytelen vagyok visszatérni erre a témára. Az összes környező országban a baloldal, a baloldali szocialisták egyébként mernek a nemzeti kérdésekkel foglalkozni, sőt ennek egészen extrém esetei is vannak, gondoljunk bele abba, hogy Milosevics például balról jött, Vadim Tudor például balról jött vagy Mečiar is mondhatjuk, hogy balról jött. Mi vagyunk olyan szocialistákkal megáldva, akik ezekkel a kérdésekkel nem tudnak mit kezdeni, és tulajdonképpen, még egyszer mondom, hogy rosszul vannak, ha ez a téma szóba kerül; egy katalán kisebbségi nap az kevesebb traumát okozna nekik, mint egy ilyen emléknapnak a megtartása. Ez nincs így jól.

Azt gondolom, nagyon fontos lenne, hogy ebben a kérdésben egyébként társadalmi konszenzus szülessen. Miért is ne lehetne, valaki mondja meg őszintén, emléknapot tartani nemzetünk egyik legnagyobb tragédiájának az évfordulóján? Miért ne lehetne a határon túli területekre osztálykirándulást szervezni? Mi a baj azzal, hogy egy magyarság házát, egy múzeumot létrehozunk, amit egyébként a MÁÉRT-értekezleten Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök is felvetett? Az égvilágon ezekkel a kérdésekkel semmi baj nincs.

Nem állítjuk azt egy pillanatig sem, hogy ez a benyújtott javaslat nem javítható. Javítható. Azt is jeleztük a bizottsági ülésen, mindkét bizottsági ülésen, ahol jelen voltam, hogy nyitottak vagyunk a javaslatokra, nyitottak vagyunk arra, hogy ha ezeket a törvényjavaslatokat jobbá tesszük. De hajánál fogva előrángatott kifogásokkal nem tudunk mit kezdeni. Akkor tudjuk feldolgozni a trianoni traumát, akkor tudunk normálisan viszonyulni a határon túli magyarokhoz, akkor tudunk együttműködni velük, hogyha ezekről a kérdésekről bátran, őszintén tudunk beszélni, és a következő generációt fel is készítjük arra, hogy ezekről a kérdésekről bátran és őszintén beszéljenek.

Én hiszek abban, hogy azon felül, hogy fájdalmas, hogy ilyen sok magyar került a határainkon túlra, én hiszek abban, hogy ez egyébként Magyarország számára egy hihetetlen lehetőséget és erőforrást is jelent egyben. Gondoljunk bele, az összes környező országban élnek olyan emberek, akik ugyanolyan nyelvet beszélnek, mint mi, viszont ismerik, hogy Romániában, Ukrajnában, a Vajdaságban, Horvátországban hogyan lehet az ügyeket elintézni, hogyan lehet vállalkozni, hogyan lehet egy önkormányzati engedélyt megszerezni, és ez bizony a magyar gazdaság számára, ha jól sáfárkodunk vele, komoly gazdasági lehetőségeket is jelent.

Én biztos vagyok abban, hogy abban az esetben, hogyha sikerül kialakítani azt a helyzetet, hogy sokkal erősebb kapcsolat jöjjön létre magyarországi magyar fiatalok és külhoni magyar fiatalok között, ebből egyébként Magyarország és a magyar gazdaság is profitálni fog. Ez nem egy ablakon kidobott pénz, hanem ez egy befektetés a jövőbe, befektetés, aminek hosszabb távon egyébként, biztos vagyok benne, hogy gazdasági eredményei is megmutatkoznak.

Ráadásul azt gondolom, hogy az a forrás, amit mi belerakunk ennek a kirándulásnak például a támogatásába, ez egyébként jelentős részben segíteni fogja a külhoni magyarokat is. Hiszen oda mennek fiatalok, ott ebédet kell adni, elköltenek valamennyi pénzt, ha jól érzik magukat, a családjukkal visszamennek, ha kapcsolat alakul ki, akkor onnan is fognak jönni ide. Ha magyarországi iskolákból mennek oda, akkor valamilyen módon, még akkor is, hogyha első körben a Magyar Országgyűlés nem teremti meg ennek a költségvetési fedezetét, meg fogják oldani, hogy az ottani magyar diákok is el tudjanak látogatni magyarországi testvérintézményeikbe. Tehát ez mindenképpen egy olyan rendszer, amiben gondolkodunk, ami, azt gondoljuk, hogy jó a magyarországi diákoknak, jó a magyarországi magyaroknak és a külhoni magyaroknak is.

Nagyon fontos, hogy nem minden tanár rendelkezik egyébként olyan felkészültséggel, nem minden iskola tudja könnyedén megszervezni ezeket az osztálykirándulásokat. Ezért is gondoljuk azt, hogy nagyon jó lesz, hogyha sikerül a tapasztalatokat összegyűjteni, ezeket a tapasztalatokat egy közös rendszerben, információs rendszerben elhelyezni, és ezekre a tapasztalatokra támaszkodva látjuk lehetségesnek azt, hogy minden iskolában nekikezdjenek akár ezeknek az ismereteknek a felhasználásával az osztálykirándulások szervezésének. Ezért is fontos, hogy ez a magyarság háza megvalósuljon, hiszen ebben az esetben egyrészt jelentős segítséget tud adni ez az intézmény például az iskoláknak.

Nagyon szerencsés lenne, ha egy olyan interaktív múzeumot tudnánk nyitni ebben a témában, ami nem a múltba réved, nem búsong, hogy mi is lett volna, ha kilencven évvel ezelőtt, mondjuk, a tárgyaló delegáció másképp dolgozik, hanem ez egy progresszív, jövőbe mutató intézmény kellene hogy legyen; egy olyan intézmény, ahol a fiatalok azt érzik, hogy ide jó elmenni, ide szívesen elmennek, és a tanárok is azt érzik, hogy szívesen szerveznek látogatásokat ebbe az intézménybe. Nagyon-nagyon fontosnak érzem, hogy ez így legyen. És mivel már Magyarországon is van múzeum, és hogyha szétnézünk a világban, ilyen típusú intézményeket a világban máshol is látunk, akkor ebben a pillanatban már jelentős módon előreléptünk.

A harmadik eleme a határozati javaslatnak, amiről még keveset beszéltem, ez az iskolai emléknap. Az egyik kőbányai iskolaigazgató egyébként azt mondta, hogy ő nem szereti ezeket az iskolai emléknapokat, az lenne jó, hogyha ezekre nem is lenne szükség. És valóban azt kell mondjam, hogy bizonyos értelemben igaza van. Jó lenne, ha nem lenne szükség a nemzeti megemlékezés emléknapjára azért, mert a magyar diákok és a magyar társadalom pontosan tisztában van azzal, hogy mi is történt, milyen számban, hogyan élnek határainkon túl magyarok.

Egyszer abból az iskolából, ahol tanítottam, néhány kollégámmal elmentem, és emlékszem, Székelyudvarhelyen szálltunk ki, és a pedagógustársaim egy része elkerekedett szemmel nézte, hogy itt Székelyudvarhelyen mindenki magyarul beszél. És tudták, tudták ezt meg olvasták is, de mégis, mikor ott az utcán elindultak, akkor számukra ez egy döbbenetes élmény volt. Tehát ezért gondolom, hogy nagyon-nagyon fontos lenne az emléknap, a magyarság háza és az osztálykirándulások együttesében, hogy ez azért ne fordulhasson elő. Tehát mindenki, mindenki legyen tisztában azzal, hogy Székelyudvarhelyen, Párkányban és még jó néhány más határon túli magyar városban egyébként az emberek anyanyelvükön, magyarul beszélnek. És hogyha ebben az ügyben tudunk előrelépni, akkor már, azt hiszem, hogy nagyon sokat tettünk.

Erről szól a törvényjavaslat, nem arról, hogy bosszantsuk a környező országokat, nem arról szól, hogy bárki ellen bármilyen ármányt elkövessünk. Ez egy teljesen pozitív, jó szándékú javaslat. Nagyon reménykedem abban, hogy a vita végére szocialista képviselőtársaim is be fogják látni azt, hogy ezt a javaslatot nyugodtan lehet támogatni, semmi szükség arra, hogy frusztrációjukat ebbe az irányba vetítsék ki, mert ez egy pozitív ügy, ami mellé oda lehet állni. Ez egy olyan pozitív ügy, hogy mi nyitottak vagyunk minden jó szándékú módosító javaslatra, jöjjön az LMP-től, a Jobbiktól vagy akár a Szocialista Párttól.

Én továbbra is fontosnak érezném azt, hogy ennek a határozati javaslatnak a három elemét a Magyar Országgyűlés egyhangúlag fogadja el, konszenzussal fogadja el, és az egész Országgyűlés álljon oda e mögé a kezdeményezés mögé. Azt hiszem, hogy ennek nagyon pozitív üzenete lenne a magyar társadalom felé. Nagyon remélem, hogy ez a vita végére, a módosító javaslatok után meg fog valósulni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 66-68 2010.07.13. 2:25  21-152

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt a szocialisták többször is elmondták, hogy jó lenne, ha szakmai keretek között tartanánk ezt a vitát, és nem politikai kérdés válna belőle. Azt kell mondjam, hogy politikai kérdés az önök álláspontja miatt válik ebből. Ez egy tisztán szakmai javaslat, és összevissza érvelnek ellene.

A bizottsági ülésen Kolber István azt mondja, hogy az a probléma, hogy nem szervezünk osztálykirándulásokat az Európai Unióba, pedig hát európai uniós állampolgárok vagyunk, és milyen jó lenne, ha megismernénk. (Derültség a Jobbik soraiban.) Jó lenne, igaza van Kolber úrnak. A másik bizottsági ülésen és itt a parlamentben is Lendvai Ildikó azzal érvelt, hogy belföldi kirándulások is kellenének. Igazuk van, csak ez a törvényjavaslat nem erről szól.

(13.30)

És egyébként szeretném felhívni a figyelmet, a határozati javaslatnak az a lényege, hogy a nyolc év alatt egyszer jussanak el valamilyen határon túli területre. Egyébként hét éven keresztül belföldön, Magyarországon fognak kirándulni a gyerekek, nem zárja ki egymást a két dolog. Teljesen rosszindulatú, téves értelmezésből adódik az, hogy itt a határon belüli osztálykirándulásokat megpróbálják szembeállítani kínjukban a határon túli területekre irányuló osztálykirándulással.

Aztán volt egy szocialista vélemény, amely kínjában azzal érvelt, hogy sértheti az osztálykirándulás a szomszédos országok érzékenységét. (Derültség a Jobbik soraiban.) Ne tegyék ezt! Én nagyon kíváncsi lennék egyébként Szili Katalin véleményére.

Van egy jó szándékú javaslat, három dologról szól: emlékezzünk meg a nemzeti összetartozás emléknapjáról, nyolc év alatt egyszer a gyerekek jussanak el határon túli területre, és egyébként legyen egy magyarság háza, egy múzeum. Ezek után a szocialisták hajánál fogva előrángatott érvekkel, komolyan mondom, nevetségessé teszik magukat, és egy politikai vitába merülnek, és azokkal érvelnek, hogy menjünk az Unióba, szervezzünk uniós kirándulásokat, a katalánok is kisebbségek, mint ahogy a bizottsági ülésen elhangzott, az is fontos lenne, és egyébként (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) most a legvégén az kerekedik ki, hogy egyébként meg belföldre is szervezzünk kirándulásokat. Egyetértek, lehet egy ilyen határozati javaslat, hogy a belföldi osztálykirándulásokat is támogassuk (Az elnök ismét csenget.), csak ez nem ennek a határozati javaslatnak...

ELNÖK: Köszönöm szépen.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): ...a lényegéhez tartozik. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 102 2010.07.13. 1:21  21-152

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy perc lesz belőle, hogy itt a szocialisták módosító javaslataira reagáljak. A törvénynek az a címe: a magyarországi és külhoni magyar fiatalok közötti kapcsolat kialakításáról és erősítéséről a közoktatásban, valamint a Magyarország határain kívül élő magyarság bemutatásáról szól a törvényjavaslat.

Ezek után, tisztelt képviselőtársaim, nevetséges, hajánál fogva előrángatott érvkészlet, hogy olyan módosító javaslatokat adnak be a határon túli magyarokkal való kapcsolattartás kapcsán, hogy kiránduljanak belföldre a gyerekek. (Dr. Kolber István: A részletes vitában kell elmondani.) Helyes, a célkitűzés szándékát nem lehet vitatni, csak az a baj, hogy el kellene olvasni a törvényjavaslat címét. Nem erről szól. Írjanak egy határozati javaslatot, ami arról szól, hogy az Országgyűlés hozzon határozatot, hogy a belföldi osztálykirándulásokat is támogatni kell. De most nem ez a téma.

Úgyhogy nagyon kérem a szocialista képviselőtársaimat, hogy próbálják elolvasni a törvényjavaslat címét, próbálják megérteni, hogy miről van szó - tehát a szövegértés is fontos -, és nem európai uniós kirándulásokról, nem belföldi kirándulásokról kell beszélni - azt is fontosnak tartjuk -, hanem a nemzetpolitika szempontjából fontos kérdésnek tartjuk, hogy a magyarországi fiatalok nyolc év alatt egyszer eljussanak határon túli területre. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 151 2010.07.13. 0:32  21-152

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy tartalmas vitán vagyunk túl. Annyit tudok mondani, hogy egy értelmes javaslat fekszik a parlament előtt. Nagyon reménykedem abban, hogy a módosító javaslatok benyújtása után olyan határozati javaslatot tud elfogadni a Magyar Országgyűlés, amely a Magyar Országgyűlés minden tagjának a támogatását élvezi, és egyhangúlag fogjuk tudni ezt a határozati javaslatot elfogadni. Úgyhogy minden jó szándékú javaslatot szívesen várunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 276 2010.09.13. 1:20  269-317

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Röviden szeretnék reagálni ezekre a javaslatokra. Az az igazság, hogy a javaslatok egy része, amit az MSZP adott be, az egyébként szégyen a Házra nézve, ez a bizottsági ülésen is elhangzott. Olyan javaslatokat beadni, hogy a felcsúti arborétumot látogassák meg, amikor az egész törvény nem erről szól, és az összes többi ehhez hasonló javaslat, ez egyébként a parlament komolyságát megkérdőjelezi.

Van javaslat, amit többen is beadtak, a Jobbiktól is érkezett, illetve az MSZP-től is, és itt szeretném elmondani, hogy egy bizottsági módosító javaslatot beadtunk mi is, amely azokat a felvetéseket, amelyek önöktől érkeztek, nevezetesen, hogy határon túli magyar diákok is kapcsolódhassanak bele ebbe a rendszerbe, ezt tudjuk támogatni azzal, hogy ezt cserekapcsolatok keretében látjuk elfogadhatónak, tehát nem szeretnénk megnyitni a lehetőséget, hogy a határon túlról is érkezhessenek pályázatok.

Ezenkívül a bizottságban elfogadtuk még Mile Lajosnak egy javaslatát. Ez fontos javaslat volt. A szomszédos országokba irányulhatnak ezek a tanulmányi kirándulások, és elfogadtuk a nemzeti együttműködés jegyében Lendvai Ildikónak is egy javaslatát. Azt hiszem, ez már a 3. ponthoz tartozik.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 290 2010.09.13. 2:58  269-317

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Röviden összegezni szeretném, tisztelt Ház, az ehhez a blokkhoz érkezett módosító javaslatokat.

Michl József javaslata az anyanyelvről, hogy a Magyarság Háza gondozza, figyelmet fordítson erre a területre is, az előterjesztők támogatását is elnyerte, ráadásul a bizottsági ülésen is támogattuk ezt a javaslatot, ha jól emlékszem, teljes konszenzussal.

Dúró Dóra felvetette, hogy ne csak egy városban, hanem több helyen is legyen Magyarság Háza. Én ettől a javaslattól hosszabb időtávban nem zárkóznék el, most azonban ez a határozati javaslat szerintem szóljon arról, hogy egyet, egy jót, egy modern Magyarság Házát hozzunk létre, és most ennek a határozati javaslatnak a keretében ne azzal foglalkozzunk, hogy egyből több is szülessen meg. Egyet építsünk fel, és szerintem három, négy, öt év múlva vissza lehet térni arra, hogy esetleg ezt egy hálózattá fejlesszük. Éppen ezért ebben a határozati javaslatban nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot.

Magyarok Háza vagy Magyarság Háza - adták be jobbikos képviselőtársaink a javaslatot, Novák Előd képviselőtársam indokolást is próbált tenni emögé. Azért arra hadd hívjam fel a figyelmet, ha pontosan elolvassák, hogy a Magyarság Házát mi milyen feladatra szeretnénk létrehozni, akkor egyértelműen látszik, hogy a Magyarok Háza ezt a feladatot egyáltalán nem tölti be, egyáltalán nem látja el, és egyáltalán nem ez a Magyarok Világszövetsége által működtetett Magyarok Házának a feladata. Éppen ezért én továbbra is ahhoz a javaslatunkhoz csatlakoznék vagy ragaszkodnék, hogy ez a két dolog nem keverhető össze, teljesen másról van szó.

Volt itt még egy javaslat, amit az előbb már említettem, Lendvai Ildikó javasolta azt, hogy a Magyarság Háza ne csak a nemzeti összetartozás emléknapjának megünneplését segítse elő háttéranyagokkal, hanem az iskoláknak nyújtson segítséget nemzeti ünnepeink és iskolai emléknapjaink megünneplésében is. Ezt előterjesztőként támogattuk, és ezt azok a bizottságok, amelyek tárgyalták ezt a módosító javaslatot, egyébként elfogadták.

Azt hiszem, ha ezeket végiggondoljuk, annyit tudunk mondani, hogy köszönjük szépen a jobbító szándékú javaslatokat, és azokat a javaslatokat, amelyeket teljesen komolytalanul, a parlament komolyságát megkérdőjelezve terjesztettek be képviselőtársaim, azt gondolom, nem kell megköszönni, szerintem itt szégyelljék magukat azok, akik ilyen javaslatokat tettek. A jó szándékú javaslatokat köszönjük szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 298 2010.09.13. 1:38  269-317

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Amikor Lendvai Ildikó elkezdte a mondanivalóját, akkor egy kicsit aggódtam, hiszen éppen jobbikos képviselőtársaimmal vitatkoztam, és éppen azt említettem, hogy az ő javaslatát ellenben az előterjesztők tudják támogatni. De Lendvai Ildikó egy jó szándékú, jobbító javaslatot tett meg, és azt gondolom, hogy ha azokat a javaslatokat, amelyeket Lendvai Ildikó párttársai benyújtottak, Lendvai Ildikó elolvassa alaposan, akkor látja, hogy több probléma van velük.

Egyrészt, mondjuk, nem a határon túli magyarokkal való kapcsolattartásba tartozik Szatmárcseke, az Alcsúti Arborétum, és sorolhatnánk. És ugye, azt Lendvai Ildikó is egészen pontosan tudja, hogy, mondjuk, az olyan formulák, hogy "különös tekintettel" az Alcsúti Arborétumot látogassák meg kormányzati támogatással, és gyakorlatilag szó szerint beadva 15 hasonló szocialista javaslat, egyébként más és más városnévvel, falunévvel befejeződve, azt gondolom, hogy ez elég kínos. Azt kell mondjam, hogy a bizottsági ülésen még az ön párttársai is szégyellték ezt a javaslatot, és amikor vitatkoztunk erről, nem nagyon volt kedvük egyáltalán védelmükbe venni, mondjuk, az oktatási bizottsági ülésen.

Úgyhogy én azt hiszem, hogy a parlament komolysága megköveteli, hogy egy törvényhez odaillő módosító javaslatokat nyújtsunk be, és olyan módosító javaslatokat, amelyeket ha véletlenül megszavazna a parlament, akkor nem kellene az egész parlamentnek és önöknek sem szégyenkezni miattuk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 314 2010.09.13. 1:18  269-317

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden szeretném elmondani, hogy amikor az oktatási bizottságban megtárgyaltuk ezeket a javaslatokat, majdnem teljes konszenzus volt. Tehát azért furcsa, hogy ilyen erősen egymásnak feszülnek az indulatok, mert az oktatási bizottságban gyakorlatilag egyetértettünk, több javaslat mellett közösen alakítottuk az oktatási bizottság által benyújtott javaslatot, amit, ha jól emlékszem, teljes konszenzussal fogadtunk el. (Közbeszólás a Jobbik soraiban.) Régen volt már.

Tehát ahhoz képest, hogy tulajdonképpen előttünk van egy olyan törvénytervezet, amiben igyekeztünk ellenzéki javaslatokat is elfogadni annak érdekében, hogy minél nagyobb egyetértés alakuljon ki a Házban, szerintem akár örömmel is megtehetnénk, hogy gyakorlatilag egyetértünk. Azt gondolom, hogy még a szocialista képviselőtársaink is a javaslatok egy részéhez pozitívan álltak a bizottságban, úgyhogy én bízom abban még mindig, hogy akár teljes egyetértéssel, teljes konszenzussal fogja elfogadni a Ház ezt a javaslatot. Úgyhogy igazán meglepődve látom, hogy lassan mégis egy ilyen, méltatlannak tűnő vitába sodródunk bele, miközben egyébként a javaslatok 90 százalékában teljes az egyetértés.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 46 2010.10.26. 5:02  17-187

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az oktatási bizottság 16:3 arányban találta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot, és az sem meglepő, hogy az oktatási bizottság elsősorban a gyermekek utáni adókedvezményekkel foglalkozott.

Az oktatási bizottság ülésén elhangzott, hogy a legnagyobb gond Magyarországon nem is gazdasági természetű, hanem elsősorban demográfiai, hiszen a gazdasággal sok mindent lehet kezdeni rövid távon, viszont azok a gyerekek, akik nem születnek meg, azok bizony nagyon fognak hiányozni, és előbb-utóbb ennek egyébként komoly gazdasági következményei is lesznek. Magyarországon a termékenységi ráta 1,3, ez azt jelenti, hogy egy szülőképes korú nő 1,3 gyermeknek ad életet, miközben egyébként a társadalom fennmaradásához 2,1-es ráta lenne szükséges. Ez azt jelenti, hogy másfélszer annyi gyerek megszületésére lenne szükség - még egyszer mondom: másfélszer annyi gyerek megszületésére lenne szükség - ahhoz, hogy gyakorlatilag a társadalom, a magyar társadalom a mostani szinten fennmaradjon.

Magyarországon ebből kifolyólag a családpolitikának két alapvető feladata van. Az egyik, hogy a szegényebb, hátrányos helyzetű családokban születnek ugyan gyerekek, de ezek elől nagyon sokszor elvágjuk a perspektívát, a kibontakozás lehetőségét. Itt meg kell találni a szociálpolitikának, az oktatáspolitikának annak a módját, hogy ezek a gyerekek, ezek a családok is lehetőséghez jussanak. A másik, talán ennél is nagyobb gond, hogy azok a családok, amelyek munkából képesek felnevelni a gyermeküket, ezek a családok egyébként nem tudnak, nincsenek abban a helyzetben, hogy gyermeket vállaljanak. Ezeket a családokat a gyermekvállaláshoz hozzá kell segíteni. Magyarországnak a közvélemény-kutatások szerint van egy pozitív helyzete, lehetősége, mégpedig az, hogy ha a fiatalokat, a családokat fiatalkorukban megkérdezzük, hogy hány gyermeket szeretnének, akkor általában több mint eggyel nagyobb számot mondanak, mint amit életük során sikerül megvalósítani.

Igazából ennek az adórendszernek az egyik legfontosabb célkitűzése, hogy azokat a családokat, amelyek munkából képesek felnevelni a gyermeküket, azokat a családokat hozzásegítse ahhoz, hogy vállalni tudják a második, harmadik gyermeket, és nem véletlen az, hogy ez az adórendszer a harmadik gyermek vállalásánál ugrik egy nagyot. Gyakorlatilag például Franciaországban is ugyanez történik, amely azon nagyon kevés európai országok közé tartozik, ahol a kettő egészes termékenységi rátát sikerül megközelíteni.

A bizottsági ülésen elhangzott, hogy ha a gyermekvállalással összefüggő támogatásokhoz hozzányúlunk, akkor a negatív hatások azonnal érezhetőek, drasztikusan csökken a születésszám - lásd Bokros-csomag -, ha azonban pozitív változásokat vezetünk be, akkor az nagyon lassan vagy alig érezhető. Ezért mi is úgy gondoljuk, hogy ezt valamilyen kétharmados törvényben, esetleg az alkotmányban rögzíteni kell, hogy a családok számára kiszámítható jövőt biztosítsunk, hiszen egy gyermeket nem egy évre, nem is egy kormányzati ciklusra, hanem hosszabb időre vállal természetesen egy család.

Kétségkívül értékválasztást is jelent ez a törvény. A szocialisták eddig teljesen természetesnek vették, hogy a gyermeket nevelő családok ugyanolyan mértékben járulnak hozzá a köz költségeihez, mint azok, akik egyébként gyermeket nem vállalnak. Azt is el kell mondjam, hogy a szocialisták elég sokszor hivatkoznak itt igazságosságra, igazságtalanságra, és ennek mindig az az alapja, hogy abból az adórendszerből indulnak ki, amely egyébként teljesen igazságtalan volt, és egy teljesen igazságtalan adórendszerhez képest mindenféle matematikai bűvésztrükkökkel számolnak, és azt mondják, hogy na, ha ahhoz az igazságtalan adórendszerhez visszajutunk, akkor ki mennyi és hány forinttal jár jól.

(11.10)

Még egyszer alá szeretném húzni, az az adórendszer, amely Magyarországon eddig volt, az gyakorlatilag nem vette figyelembe a gyermeknevelés költségeit.

A bizottsági ülésen elhangzott még egy fontos dolog, elmondták, szintén ellenzéki képviselőtársaink, hogy egy fiatal pályakezdő pedagógus számára azért ez nem egy kedvező adórendszer, mire egy másik fiatal ellenzéki képviselőtársunk közölte, hogy a perspektíva az ő számára rendkívül fontos, és ő örül ennek az adórendszernek. A bizottsági ülésen egyébként örömmel üdvözöltük azt is, hogy a kafetéria adózása kedvezőbb lesz, ez érinti a pedagógusokat, és változatlanul megmarad a munkahelyre járás utazási kedvezménye is; ezt egyébként több bizottsági előadó tévesen mondta.

Úgyhogy azt gondoljuk, az oktatási bizottság az oktatás szempontjából, ha ez az adórendszer hozzásegíti a magyar családokat ahhoz, hogy több gyermeket vállaljanak, akkor az mindenképpen az egész oktatási rendszer, illetve az egész ország szempontjából pozitív.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 114 2010.10.26. 7:24  17-187

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Van annak valami diszkrét bája, amikor a szocialisták küzdenek a bankadó, az energiaszektor adója ellen, és közben a nagy elosztórendszerek reformját követelik, ami nem más, mint a hétköznapi embereket érintő megszorítás. (Dr. Józsa István: Ezt hol hallottad?)

Az is eléggé furcsa, amikor egyik szocialista képviselő azt mondja, hogy semmiféle adócsökkenés nem lesz, utána néhány perccel később egy másik szocialista képviselő azt mondja, hogy a 400 milliárd forintnyi adómegtakarítás egyébként igazságtalanul van szétosztva az emberek között. (Dr. Józsa István: 320.) Valóban célszerű lenne egyébként, hogyha megbeszélnék egymás között, hogy mit is akarnak valójában mondani.

Sok mindent elmondtak az ellenzéki pártok az adórendszer változtatása ellen, azonban egy dolgot teljesen figyelmen kívül hagytak. Nevezetesen azt, hogy nem számoltak az adórendszer-változtatás által generált dinamikával. Kisebb lesz a feketegazdaság, kevesebben lesznek minimálbéren bejelentve, emiatt egyébként az adóbevételek a vártnál szerintem várhatóan jóval magasabbak lesznek.

Viszont visszatérve a felszólalásom fő témájára, ez a demográfia kérdésköre, hogyan is fogja ez az adórendszer érinteni a demográfiát, illetve a családok életét, a gyermek vállalását.

(14.20)

A családpolitika a szocialistáknál - és szomorúan tapasztaltam az eddigi hozzászólásaik alapján, hogy sajnos az LMP-nél is - egyébként kizárólag szegénységpolitikát jelent. Hadd hívjam fel azonban a figyelmet: ha szétnézünk Európában, és megnézzük, milyen adórendszereket vezettek be ott, Európában egyébként a szociáldemokraták is teljesen pontosan tudják, hogy a családpolitika nem egyenlő a szegénységpolitikával. Például Schröder kancellár idején Németországban teljesen egyértelmű volt, hogy a gyermeket nevelő családok más adótábla szerint adóznak, mint azok a családok, akik nem nevelnek gyermeket.

Tony Blair - egyébként a szocialisták ikonja - volt az, aki Angliában a gyermekek utáni adókedvezmény mértékét egyébként a kétszeresére emelte. Ez körülbelül akkor volt, amikor önök egyébként eltörölték Magyarországon azt a gyermekek utáni adókedvezményt, amit a polgári kormány bevezetett. De mondhatnám, a francia szocialistáknál sem vetődik fel az a kérdés, hogy a családpolitikát, a gyermekvállalást kizárólag a szegénységpolitikánál kell kezelni. Franciaországban is teljesen természetes, egyébként a politikai élet minden résztvevője, a szélsőbaltól a szélső jobboldalig elfogadja, hogy azok a családok, akik gyermeket nevelnek, más mértékben kell hogy hozzájáruljanak a közös költségekhez, mint azok, akik nem teszik.

Sajnos, mi Magyarországon ilyen baloldallal vagyunk megverve (Derültség az MSZP soraiban.), és egyébként ennek az eredménye egyébként látszik is azon a gyermekszületési számon, amit Magyarországon fel tudunk mutatni. Ez egy egészen tragikus adat, hogy Magyarországon egy szülőképes korú nőre ma, napjainkban a statisztikai adatok szerint 1,3 gyermek jut. 2,1-nek kellene lennie ennek a számnak ahhoz, hogy a társadalom reprodukálni tudja magát - 2,1-nek! Ez pontosan azt jelenti, hogy másfélszer annyi gyereknek kellene születnie ahhoz, hogy a következő generáció egyébként ugyanolyan létszámú legyen, mint a miénk, de akkor Magyarország még nem előremegy, hanem csak a népességét tudja megtartani. A mostani 96 ezer gyerekkel szemben egyébként évente 140 ezer gyerek megszületésére lenne szükség ahhoz, hogy a társadalom reprodukálni tudja önmagát.

Sajnos, még egyszer mondom, nem véletlen, hogy így alakult a helyzet, de azt kell mondanom, hogy ma Magyarországon a családpolitikának két alapvető kihívása van, aminek meg kell felelnie. Az egyik az, hogy vannak szegény sorsú, hátrányos helyzetű családok, ahol születnek gyerekek. Ezeknek a gyerekeknek nagyon rosszak az életesélyeik, nagyon rossz oktatási képzettséghez jutnak, mondjuk, 20 éves korukig, és meglehetősen problémás lesz az, hogy mihez is kezdenek az életben. A kormány egyik feladata az, hogy ezeknek a gyerekeknek perspektívát nyisson, lehetőséget mutasson fel. Igazából erre a területre fókuszált a szocialista kormány, egyébként ezen a területen is katasztrofális eredményeket tudott felmutatni, nem sikerült előremenni. Reménykedünk, hogy ez sikerülni fog.

A másik terület, ami a családpolitika szempontjából fontos, hogy azok a családok, akik munkából élnek, és munkából próbálják felnevelni a gyermekeiket, vállaljanak gyermeket. Jobbikos képviselőtársam demográfiai katasztrófáról beszélt, ebben egyébként alapvetően igaza van, de a következtetései egyébként teljesen tévesek voltak, mert a demográfiai katasztrófának alapvetően semmi köze nincs a cigányokhoz, nem ezzel van probléma. Azzal van probléma, hogy Magyarországon 1,3 gyermek megszületése jut egy asszonyra - 1,3! Igazából az a probléma, hogy a gyerekek nem születnek meg, kevés gyerek születik. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Máshol mennyi?) Ebben az 1,3-ben, egyébként felhívnám a képviselőtársam figyelmét, minden benne van: értelmiségi, középosztálybeli, szegény, cigány, minden; 1,3 - másfélszer ennyire lenne szükség.

Azok a szocialisták, akik egyébként azt mondják, hogy ez az adórendszer igazságtalan - ez is többször előkerült a mai nap folyamán -, teljesen igazságosnak tartották azt az adórendszert, amikor egy gyermeket nevelő család ugyanannyi adót fizetett, mint aki az ugyanakkora jövedelméből ezt nem tette. Teljesen igazságosnak tartották, hogy egy két-három gyermeket nevelő család ugyanannyi jövedelemből ugyanannyival járuljon hozzá a köz költségeihez, mint aki ezt a teljes jövedelmét egyébként magára költötte. Ennek egyébként az lett az eredménye, hogy aki két vagy három gyermeket vállalt, az azután drasztikus életszínvonal-csökkenést volt kénytelen elviselni; drasztikusat. Németországban, Franciaországban, egyébként Angliában is pontosan tudták, hogy ennek katasztrofális következményei lesznek, ezért történt az, hogy náluk az adórendszerhez teljesen másképp viszonyultak.

Hadd meséljem el azt is, kedves képviselőtársaim - hátha a szocialisták ezen a példán keresztül mégis megértik a helyzet problémáját -, ha egy ember magángazdaként teheneket tenyészt otthon, a tehéntenyésztés költségeit egyébként el tudja számolni, ha pulykákat nevel, annak a költségeit is el tudja számolni, ha disznót hizlal, egyébként annak a költségeit is el tudja számolni, ellenben az önök igazságos rendszere szerint, ha gyermeket nevel, akkor annak a költségeit semmilyen módon nem vehette figyelembe az adórendszernél. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az ideje egyébként, hogy ennek a rendszernek véget vessünk. Be kell látni, hogy egy magyar gyerek érdeke, élete van annyira fontos, mint egy tehén, egy disznó vagy egy pulyka élete (Közbeszólás az MSZP soraiból: Tehénhez hasonlítod a gyereket!), épp ezért üdvözöljük, hogy az adórendszerben végbemegy ez a változás, és nagyon reméljük, hogy ennek az adórendszernek a következtében nem 5 ezer, nem 10 ezer, hanem ennél is jóval több gyermek fog Magyarországon születni, ami hosszú távon mindenképpen Magyarországnak kedvezőbb perspektívát jelent.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 120 2010.10.26. 1:02  17-187

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Még egyszer röviden: a demográfiai katasztrófa igazi oka az, hogy a munkából élő családokban nem születik elegendő gyerek, akár 0,9-re, akár 1,1-re jutunk, mindenképpen ez a lényeg.

A másik, amit mondani szeretnék képviselő úrnak mint szociológus: nem a cigánysággal van összefüggésben, hogy náluk több gyerek születik, hanem az iskolázottsággal. Ha megnézi, az iskolázottság következménye az, hogy hol mennyi gyerek születik. Aki nem végzi el az iskolát, a nyolc osztályt sem, ha cigány, ha nem, több gyerek születik nála. Ha a cigány fiatal leérettségizik, akkor ugyanúgy egy vagy két gyereket szül általában, mint mindenki más a társadalomban. Ez a lényege a dolognak; és a demográfiai katasztrófa - még egyszer mondom - nem a cigánysággal van összefüggésben, hanem azzal, hogy a munkából gyereket nevelni akaró családok nem szülik meg a gyerekeket, mert a gyerekek vállalása eddig nagyon jelentős életszínvonal-csökkenéssel járt. Ezen akarunk változtatni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 172 2010.10.26. 1:35  17-187

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gőgös Zoltán hozzászólása inspirált arra, hogy megnyomjam a gombot. Ugyanis Gőgös Zoltán hozzászólásából kiderült, hogy a szocialistáknak még mindig nem sikerült tisztázniuk magukban, mi a különbség a támogatás, a segély és az adókedvezmény között. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra a filozófiai különbségre, ami egyébként az elmúlt tíz év vitáit közöttünk végigkísérte, hogy az adókedvezmény nem támogatás és nem segély; ez a negatív adóhoz kapcsolódik. Az adókedvezmény arról szól, hogy egy családban a munkavállalók megkeresnek valamennyi jövedelmet, és az állam az adókedvezmény miatt ezt a jövedelmet nem vonja el a családtól, de ez az a jövedelem, amit ő megkeresett, amit a munkájáért kapott. A segély és a támogatás teljesen más, segéllyel mások adóbefizetéseiből támogatunk valakit.

Itt egyébként nemcsak velünk vannak filozófiai vitában - még egyszer mondom -, hanem a német példaképekkel, Schröder kancellárral, vagy például Tony Blairrel, mert ők egészen pontosan értik azt, hogy mi a különbség a támogatás és az adókedvezmény között. Önök ezt folyamatosan összekeverik, és nem képesek, nem hajlandók megérteni.

Azt javaslom, hogy szóljanak az Európai Parlamentben néhány baloldali képviselőtársuknak, hogy próbálják már elmagyarázni önöknek, hogy megértsék, mi a különbség a két dolog között. Az egyik, hogy megkeresett jövedelmet az állam nem von el, ez az adókedvezmény, a másik pedig a támogatás. Ez a kettő nem összekeverendő.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

(Dr. Lenhardt Balázs elfoglalja jegyzői helyét.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 182 2010.10.26. 7:35  17-187

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, lezárult a vita, hiszen ellenzéki képviselőtársaim időkerete elfogyott, ezért azt gondolom, néhány szóban válaszolnék az utólag elhangzottakra.

Göndör képviselőtársammal egy dologban teljesen egyetértünk. Abban, hogy az adótörvények kétségkívül értékválasztást is jelentenek. Árulkodnak arról, hogy milyen értékeket képviseltek önök, és milyen értékeket képviselünk mi. Önök az adótörvények esetében egyértelművé tették az elmúlt években, hogy az önök számára a gyerek semmilyen értéket nem jelent. (Dr. Józsa István: Ez nem így van.) Itt gyökeres átalakulás történt. Önök eltörölték a polgári kormány idején bevezetett, a gyerekek után járó adókedvezményt, illetve a háromgyerekesek esetében egy kis töredékét meghagyták. Itt azonban, még egyszer mondom, Magyarországnak ma a legnagyobb kihívása nem a gazdasági kihívás, hanem hosszú távon a demográfiai kihívás. Mi nagyon bízunk abban, hogy ez az adórendszer elvezet oda, hogy azok a családok, amelyek munkából akarnak gyerekeket vállalni és nevelni, merjék vállalni a második, a harmadik, illetve a negyedik gyermeket.

Göndör képviselőtársam zárszavában megint kétségbe vonta azt, hogy van-e egyáltalán adócsökkentés. Elmondta, hogy ezt tulajdonképpen még meg is értik ebben a nehéz gazdasági helyzetben. Ugyanakkor néhány képviselőtársa néhány perccel vagy órával ezelőtt éppen arról értekezett, hogy 400 milliárdos hiány lesz, mekkora lyukat üt a költségvetésen ez az adórendszer. Még egyszer azt szeretném kérni illő tisztelettel, döntsék el végre, hogy mit mondanak. Legalább egymás között próbálják megbeszélni: most van adócsökkentés vagy nincs adócsökkentés? Ha nincs adócsökkentés, akkor mi üti a 400 milliárd forintos lyukat? El kell ezt dönteni maguknál.

Göndör képviselőtársam egyébként teljesen jól rávilágított a szocialisták logikai rendszerének teljes tarthatatlanságára. Azt mondta, hogy a családi adókedvezmény szűnjön meg, ha valakinek a jövedelme eléri a 7 millió nem tudom, hány százezer forintot, legyen 7,5 millió forint. Ez azért egy nagyszerű javaslat, mert megint csak nem számolnak azzal, hogy ebből a 7 millió forintból esetleg ki hány gyereket nevel. Ugyanúgy eltörlik a háromgyerekeseknek, az ötgyerekesnek meg az egygyerekesnek. Ehhez egyébként gratulálni szeretnék. (Göndör István közbeszól.) Ezt mondta Göndör képviselő úr, erre reagáltam.

Azt kell mondjam, az idei évben is megkeresett engem egy olyan ismerősöm, aki elmondta, hogy abban a helyzetben van, hogy keresetével túllépte az önök által meghatározott limitet, ezért ő nem vehette igénybe az adókedvezményt. Vissza kellett fizetni a 144 ezer forintot. Ellenben a felesége, mivel a harmadik gyerekkel gyesen volt otthon, szintén nem tudta igénybe venni, de ha a felesége keresett volna pénzt, akkor a felesége igénybe tudta volna venni az adókedvezményt. Ez az önök igazságossága, és ezt az igazságtalan rendszert akarják önök visszahozni. Köszönjük szépen, ebből nem kérünk, ebből nem kért a társadalom sem az elmúlt időszakban. Még egyszer aláhúznám, hogy az elkövetkező időszak kulcskérdése, hogy a születésszámot 96 ezerről el tudjuk-e mozdítani 100 ezer, 110-120 ezer fölé. Ha nem, akkor sajnos itt, a Kárpát-medencében nekünk, magyaroknak hosszú távon, százéves távlatban nem sok jövőnk van. Ez a jövő alapkérdése, ez a kulcskérdés.

Azt gondolom, hogy a kormány nagyon határozott, erőteljes választ próbált adni erre a kihívásra, amikor azt mondta, hogy a gyermekek után jelentős adókedvezmény jár. Ugyanúgy, mint Franciaországban, azt a döntést is meghozta, hogy nagyon jelentősen ösztönzi a harmadik, negyedik gyermek vállalására azokat a családokat, amelyek munkából képesek eltartani gyermekeiket. És olyan életszínvonalat, olyan életlehetőségeket tudnak családi erőforrásokból biztosítani számukra, ami később az egész társadalom hasznára válik. Én is alá szeretném húzni azt a gondolatot, ami itt már elhangzott a parlamentben. Abban az esetben, ha nem találjuk meg annak a módját, hogy ezekben a családokban több gyerek szülessen, akkor az elkövetkező évtizedekben kik lesznek szolidárisak a rászoruló rétegekkel? Kiknek az adóbevételéből, munkájából tudunk segíteni a szegényebb rétegeknek? Létérdek, Magyarország létérdeke, hogy ezekben a családokban is megszülessenek a gyerekek.

Azt mondták képviselőtársaim közül többen, hogy mondjuk, szegényebb családokban, vagy akik nem annyira jómódúak, nem éri meg ezt követően sem gyermeket vállalni. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha most magunk elé képzelünk egy pedagógus-házaspárt, akik némi túlórával 200-200 ezer forintot keresnek, ez összesen 400 ezer forint.

(16.20)

Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy ez bizony összevonható, tehát nyugodtan számolhatunk 400 ezer forinttal. Akkor számoljuk ki, hogy mondjuk, 400 ezer forintos keresetnél például ez a tanár házaspár mennyivel jár jobban a következő évben, mint az ideiben. Azt kell mondjam, hogy nagyon sokkal jobban jár, hiszen ez három gyereknél már egyértelműen azt jelenti, hogy ebből a pénzből semennyi, egyetlen fillér adót nem kell fizetni egy pedagógus házaspárnak. Ez pedig a mostani helyzethez képest, tisztelt szocialista képviselőtársaim, egy nagyon-nagyon jelentős előrelépés. (Gőgös Zoltán: Akkor is, ha egyetemista?)

Ne is dugjuk a fejünket a homokba, egy harmadik gyermek vállalása egyébként nagyon-nagyon sok pluszterhet jelent egy családnak. Gondoljuk meg, hogy harmadik gyermek vállalása esetén, mondjuk, nem biztos, hogy elegendő az addigi autó. Három gyerek vállalása esetén már nem férnek el a lakásban. Tehát ezerféle pluszköltsége van egy több gyereket vállaló nagycsaládnak. Az önök válasza egyébként az volt erre, hogy eltörölték gyakorlatilag az adókedvezményt, korlátozták a lehetőségeket, elvették például a szociálpolitikai támogatást, amiből egyébként lakásokat tudtak vásárolni vagy teremteni maguknak ezek a családok. Látszik is, hogy milyenek a népesedési adatok Magyarországon. Katasztrofálisak. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy hosszú távon ezek még a gazdasági kérdéseknél is fontosabbak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezeken a problémákon nem tudunk úrrá lenni, az Magyarország számára tragédiát jelentene. Nagyon boldog vagyok, hogy egy olyan kormánypárti frakcióban lehetek tag, egy olyan kormánypárti frakcióban lehetek képviselő, amely végre nekiállt annak, hogy végre egy normális családpolitikát, kiszámítható családpolitikát valósítson meg az országban. Nagyon remélem azt is, hogy ezt sikerül alkotmányban, kétharmados törvényben is rögzíteni, és ebben az esetben hosszú távú, kiszámítható perspektívát biztosítunk a gyermeket vállaló családok számára. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 103 2010.11.03. 1:42  84-154

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Én is lent voltam Kolontáron és Devecseren. Egyetértek azzal, amit Ferenczi Gábor mondott, nevezetesen, hogy nem kényszeríthetünk senkit oda, de én mégis Kontrát Károly államtitkár úrhoz csatlakoznék. Nagyon fontos, hogy ne keltsünk felesleges hangulatot sem, mert én is beszéltem olyan emberrel, aki el akar menni a határ mellé, megvan az oka, hogy miért. Azt viszont azért látni kell, hogy nagyon sokan már elvitték az iskolából a gyermeküket.

De látni kell, hogy ha nagyon sokáig megyünk ezen az úton, akkor egy ilyen visszafordíthatatlan folyamatot indítunk el Devecserben - Kolontáron talán kevésbé -, aminek az lesz a következménye, hogy mindenki, aki jobb módú, tehetős, és van rá lehetősége, elmegy valahová a szomszéd városokba, kiköltözik a városból, viszont ezt az egész város nem tudja megtenni. Az az igazság, hogy ez egy öngerjesztő folyamat, tehát már most is azon a határon vannak az iskolában, hogy a két párhuzamos osztályból jövőre valószínűleg csak egyet fognak tudni indítani, és az a gond, hogy létrehoztunk egy olyan várost, ahol azok az emberek, akiknek nincsen meg a lehetőségük, ott maradnak, mindenki más pedig elmegy. Ez igazából nem egy egészséges városszerkezet, erről beszélt az államtitkár úr is, hogy próbáljuk meg ezt a hangulatot kicsit hűteni, próbáljuk meg minél gyorsabban, állami erőfeszítéssel ott élhető körülményeket teremteni, hiszen ott, ha ezt nem tesszük meg, egy olyan gettó fog kialakulni, ami mindenkinek rossz lesz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 184 2010.11.17. 2:07  1-251

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lendvai Ildikó itt hetet-havat összehordott. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Jaj, Máriusz!) Két rövid reagálást engedjenek meg.

Egyházi iskolák, kontra önkormányzatiak. Tisztelt Szocialista Frakció! Pontosan önök voltak azok, az önök finanszírozása, amely az egyházi iskolákat a vatikáni szerződéssel szemben és az alkotmányos kötelezettségeinkkel szemben hátrányosan érintette. Gondoljanak bele! Ezt megállapította egyébként az ombudsman, megállapította az Állami Számvevőszék, de önök hajthatatlanok maradtak. Semmi más nem történik, mint az, hogy az egyházi iskoláknak ki fogjuk fizetni azt a pénzt, amit egyébként önök aláírtak, Horn Gyula szerződésben garantált nekik. Nem kerülnek az egyházi iskolák kedvezőbb helyzetbe.

A másik még ennél is felháborítóbb. Sajnálatos, hogy Magyarország ilyen baloldallal van megáldva. (Dr. Varga László: Jaj! Foglalkozzál magatokkal!) Schröder kancellárnak teljesen természetes egyébként, hogy az adójukból azok, akik gyermeket nevelnek, más összeget fizetnek, mint azok, akik ezt nem teszik. (Dr. Varga László: Nem is mondtad a tévéműsorban.) Tony Blair volt az, aki Angliában kétszeresére emelte az adókedvezmény mértékét a gyerekes családoknak, és lám-lám, ott sem tudta ezt egyébként minden család igénybe venni. Tony Blair az önök ikonja.

(15.10)

De mondhatom, hogy Franciaországban is teljesen természetes, hogy él a családi adókedvezmény. Tisztelt Képviselő Asszony! Az az önök nagy tragédiája, hogy az adókedvezményt mindig összekeverik egyébként a szociálpolitikai támogatásokkal. Itt egyszerűen arról van szó, ami az európai baloldal számára is teljesen világos, hogy az adókedvezményt nem lehet összekeverni, hiszen az adókedvezmény azért jár, mert megdolgozott érte az ember, és a társadalom szempontjából egy hasznos közfeladatot lát el. Ezért nem mondják azt, hogy fizessen ugyanannyi adót, mint más. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Házon kívül!)

Innentől kezdve, képviselő asszony, az önök érvelése nem csak velünk, a magyarországi baloldallal áll szemben, hanem szemben áll a teljes szociáldemokrata baloldallal, amit Nyugat-Európában képviselnek.

Köszönöm szépen. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Házon kívül! - Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 246 2010.11.17. 2:09  1-251

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. A családpolitikához szeretnék hozzászólni. Magyarországon egészen tragikus a demográfiai helyzet. Egy szülőképes korú nőre statisztikai adatok szerint 1,3 gyermek jut, miközben egyébként a szükséges szám, hogy a társadalom szinten maradjon, 2,1 lenne. Ez pontosan azt jelenti, hogy másfélszer annyi gyerek megszületésére lenne szükség ahhoz, hogy a társadalom ugyanezen a szinten megmaradjon.

Nyilvánvalóan ezt a helyzetet nem a jövő évi költségvetés állította elő, hanem ezt a helyzetet döntően az állította elő, hogy a gyerekvállalás ma egyet jelentett a szegénység vállalásával. Aki gyermeket vállalt, annak az életszínvonala drasztikus mértékben esett. Miért is? Azért, mert a magyar adózási rendszer nem vette figyelembe a gyermeknevelés költségeit semmilyen szinten. Ha egy képviselő a fizetését - önök példálóznak képviselővel - teljes egészében magára költötte, az is pontosan ugyanannyit adózott, mintha egyébként ebből a fizetésből 3-4-5 vagy annál is több gyermeket nevelt.

Igazából azt kell mondjam, hogy ha megnézzük, hogy a demográfiailag sikeres országokban, például Franciaországban milyen rendszer működik, akkor azt látjuk, hogy bizony a gyermeknevelés költségeit ezekben az országokban elismerik, és nemcsak a jobboldal - ezt próbálom elmagyarázni Vágó Gábornak is -, hanem normális európai országokban egyébként a jobb- és baloldal között abban nincs vita, hogy a gyermeknevelés költségeit az adórendszernél figyelembe kell venni. Ez természetes Franciaországban, Angliában, Németországban, nincs erről politikai vita.

Én azt gondolom, hogy jó lenne, ha ebben meg tudnánk állapodni, és én nagyon-nagyon támogatnám azt, hogy a gyermeknevelésre vonatkozó adószabályok kerüljenek be valamilyen szinten a kétharmados törvények körébe, és ez valamilyen módon biztonságot és kiszámíthatóságot jelentene a fiatal generáció számára, és reméljük, hogy ez Vágó Gábort is megnyugtatná, és bátran merne gyermeket vállalni, ha a kétharmados törvények körébe bekerülne a gyerekek utáni adókedvezmény.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(18.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 230 2010.11.30. 1:31  219-297

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Schiffer András hozzászólása számomra egészen elképesztő volt. Számomra ez döbbenetes, ilyen ultraliberális, vállalhatatlan álláspont, hogy mondjuk, a graffiti jogát a szólásszabadságból próbáljuk levezetni, és azt mondjuk, hogy abban az esetben, ha ezt a javaslatát Nagy Gábor Tamásnak elfogadják, akkor az Alkotmánybíróság a szólásszabadság sérelmére itt aztán biztos alkotmányellenesnek fogja ezt a tevékenységet mondani. Szerintem ez az álláspont vállalhatatlan, és ez a rendkívül káros álláspont vezetett oda, amit évtizedekig itt elviselni voltunk kénytelenek, különösen az elmúlt nyolc évben, hogy ez a Budapest nevű város most ebben a pillanatban így néz ki.

Nehéz megmondani egyébként, hogy konkrétan mennyi a károkozás, hiszen a károkozás azért nehezen számszerűsíthető, hiszen egyes graffitiket, amivel éktelenítik a különböző házfalakat, a tulajdonosok nem szednek le, évekig, évtizedekig egyébként ott lehetnek a házfalakon.

(15.50)

Például amikor mi nagy nehezen felújítottuk a házunkat, körülbelül egy hónappal a felújítás után összefirkálták a falakat. Mekkora a kár? Nem vertem le a vakolatot, nem vakoltuk újra a házat, tíz éve nézzük ezt az ott éktelenkedő, ocsmány feliratot.

Tisztelt Képviselő Úr! Én meg azt gondolom, hogy nem Nagy Gábor Tamásnak kellene a javaslatát visszavonni, hanem önnek kellene az álláspontját végiggondolni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 240 2010.11.30. 2:07  219-297

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm. Én azt hiszem, hogy Schiffer András sem szeretne olyan városban lakni, amilyenben most élünk. Tehát felszállunk a BKV-buszra, a villamosra, a metróra, sétálunk akár a belvárosban, akár a külvárosokban, teljesen elfogadhatatlan, ami van, ez egy disznóól.

Schiffer András kérdezte, hogy a gyerekeimmel hogyan gondolom. Azt gondolom, hogy próbálom a gyerekeimet úgy nevelni, hogy otthon sem firkálják össze a falat, és próbálom ránevelni őket, hogy később, felnőttkorukban se tegyék ezt. Engem is úgy neveltek. Soha egyetlen graffitit, de azt gondolom, az itt lévő képviselőtársaim többsége sem firkált a falakra. Azt gondolom, kedves András, hogy igenis ki kell mondani feketén fehéren, itt képviselőtársam jól mondta, hogy ez bocsánatos bűn, mert csak vettem egy festékpatront 1500 forintért, itt összefirkálom a falakat, és akkor 1500 forintnyi kár van. Nem, tisztelt képviselőtársam. Egy négyzetméter felületnek a letisztítása nem 1500 forint, hanem nagyon-nagyon sok ezer, és ha átvakolják, akkor ott lesz egy néhány négyzetméteres más színű folt, ha lemossák, akkor is teljesen másképp néz ki. Ez a város nem nézhet ki így.

Ha azt akarjuk, hogy Budapest végre normálisan nézzen ki, normálisan lehessen élni benne, akkor ez ellen a tevékenység ellen fel lehet lépni. Én nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy az LMP és Schiffer András, mondjuk, konkrétan a helyzet megoldására milyen álláspontot javasol, mert az, hogy fejezzék ki csak szépen, önkifejezzék magukat, közben egyébként úgy élünk, mint a harmadik világban egy bádogvárosban, ez elfogadhatatlan, nem lehet. Én nagyon szívesen bemutatót tartok akár Kőbányán is, akár a belvárosban is Schiffer Andrásnak, hogy milyen elképesztő körülmények adódnak itt.

(16.00)

András, azt gondolom, te sem akarhatod ezt védeni! Nem gondolhatod azt, hogy ez normális! Nem gondolhatod, hogy ez a szólásszabadság! Ha igen, akkor én nem tudom, lesz-e ennyi szavazótok, mint amennyi most van, mert meggyőződésem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a magyar társadalom döntő többsége ezen az állapoton mélységesen fel van háborodva. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 248 2010.11.30. 1:48  219-297

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A családról nem fogok beszélni, de ezzel együtt azt hiszem, az LMP most már elég sokszor elmondta, hogy nem támogatja a graffitit. Hurrá! De az a kérdés, hogy mit kívánnak tenni ellene. Mit, vízspriccelést? Ha véletlenül arra megy egy járókelő, akkor azt locsolja le? Legyünk már komolyak! Ebben a pillanatban Budapest egyik legnagyobb szégyenfoltja, hogy idejönnek a turisták, és ezt a várost látják, ami úgy néz ki, mint egy disznóól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudnék egy-két várost mondani, ahova elmehetnének, és mondjuk, megpróbálnának a belvárosban graffitivel firkálni, mondjuk, Zürichben viszonylag gyorsan elvinné a rendőr önöket vagy nem önöket, hanem akik ezt teszik, ha ezt tetten érik, márpedig elég könnyen tetten érnék, és meglehetősen kényes eljárásnak vetnék alá az illetőt. Nem gondolom, hogy ennyire ultraliberális álláspontot kell képviselni.

Egyébként nem az van benne a javaslatban, hogy mindenkit három évig tartó szabadságvesztésre kell a bíróságnak ítélni. Nyilvánvalóan itt is van fokozatosság. Először lehet, hogy arra kötelezik a drága gyermeket, a magát önkifejezni akaró fiatalt, hogy takarítsa le; de amikor már huszonötödször ott áll a bíróság előtt, akkor lehet, hogy egy kicsit súlyosabb szankciókkal kell szembenézni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvalóan ma Budapest egyik legsúlyosabb problémája, szinte, nem mondom, hogy a 3-as vagy a 4-es metróval egyenértékű, de az egyik legsúlyosabb problémája az, hogy ez a város hogyan néz ki. Bevakolnak, felújítanak egy házat, három nap múlva összefirkálják. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem állapot, ez ellen mindenképpen tenni kell valamit.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 252 2010.11.30. 1:15  219-297

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan az MSZP és az SZDSZ álláspontja vezetett odáig, hogy ez a város ma így néz ki, ahogy kinéz. Nyolc évük volt arra, kedves képviselőtársam, hogy rendet tegyenek ebben a városban, sőt egyébként Budapestet nézve akár húsz. A nagyszerű álláspontjuk ide vezetett, sétáljon bármilyen irányba, bármelyik irányba mehet, sétáljon két kilométert, és nézze meg, hogy hogyan néz ki Budapest.

Az az igazság, hogy egyébként amit elmondott a képviselő úr, hogy milyen lehetőségek vannak, az Nagy Gábor Tamás képviselőtársam javaslatában mind szerepel.

(16.10)

A bíróság ezeket az ítéleteket pontosan kiszabhatja, úgyhogy innentől kezdve, ha ez így van, akkor kérem képviselőtársamat, támogassa ezt a javaslatot. Mert ráadásul egyébként azt gondolom, hogy nyilvánvalóan a konkrét szabadságvesztés nem az első, nem a második és nem a harmadik tettenérés után fog bekövetkezni, hanem a bíróság mérlegelni fogja, hogy esetleg közérdekű munkára, a graffitik eltávolítására fogja-e a fiatalembert vagy a fiatal önkifejező leányt ítélni, vagy pedig szabadságvesztésre, de ehhez valószínűleg már többször kell megjelenniük a bíróság előtt ugyanebben a témában.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 104 2011.02.15. 11:33  55-147

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Azt hiszem, Harangozó Tamás és a szocialisták számára is tanulságos lett volna, hogyha részt vettek volna abban a bizottságban, amely a 2006-os eseményeket vizsgálta. Azt hiszem, számukra is sok érdekes, meglepő történet derült volna ki, és ennek a bizottságnak így kezdetként néhány - hogy mondjam - tanulságát szeretném itt a parlament elé tárni.

Hogyan is kezdődtek ezek a 2006-os események igazából? Tudjuk azt, hogy kiszivárgott az őszödi beszéd. Másnap történt a tv-székház ostroma, a bizottság meglehetősen nagy teret szánt ennek az eseménynek, és egészen elképesztő dolgok derültek ki a tv-székház ostrománál. Hogyha röviden akarom összefoglalni az eseményeket, akkor a rendőröket gyakorlatilag irányítás, felszerelés nélkül, egyébként teljes káoszban, áldozatként odadobták a tüntetők elé. Rengeteg súlyos sérült volt a rendőrök között, és hogy a politika mennyire támogatta egyébként ezt az eseménysorozatot, elég arról beszélni, hogy Gergényi Pétert egy normális demokráciában egy ilyen ügy után másnap, de legkésőbb két napon belül leváltották volna. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van.)

(16.10)

Gergényi Péter a bizottság előtt azt mondta, hogy fogalma se volt arról, hogy a tv-székház nem volt körbekerítve, a Nádor utcáról folyamatosan be lehetett járni a tv-székházba. És ezért történt az, hogy odaküldtek 30 rendőrt, hátul, a Nádor utcánál - ők persze észrevehették volna -, majd átvezényelték őket a tv-székház elé, hogy küzdjék át magukat a tömegen, sisak és egyéb felszerelés nélkül, majd utána, fél órával később hordágyon vitték ki jelentős részüket a tv-székházon keresztül. Ez nem irányítás, ez egy provokáció. Az kérdés, hogy ez tudatos provokáció volt, vagy pedig ennyire dilettáns volt a rendőrség vezetése. Egy biztos, hogy Gergényi Péternek egyébként rögtön menni kellett volna.

Rendőrség, Ignácz-jelentés; katonai szakértők megállapították, hogy az ott jelen lévő rendőrök elegendő számban lettek volna ahhoz, hogy a tv-székházat megvédjék. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!) Sőt, az akkori kormány által felkért katonai szakértő azt írta le a jelentésében, hogy 22 óra 30-kor elegendő rendőri erő állt rendelkezésre ahhoz, hogy a Szabadság tér kiürítését megkezdjék.

Az Ignácz-jelentés az önök idején készült. Mi történt? Másfél órával később elesett a tv-székház, akkor, amikor a katonai szakértő szerint már a Szabadság tér kiürítésére is elegendő rendőr állt volna rendelkezésre. Az, hogy az Ignácz-jelentés szerint 2 órával a szükséges után rendelték el, mondjuk, a riadót, az, hogy a Rebisz parancsnokát éjfél után riasztották, egyébként önmagában jelzi, hogy itt nagyon súlyos hibákat követett el a rendőrség.

És azt kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, ezt követően bizonyos szempontból érthető - nem elfogadható, csak azt mondom, hogy érthető -, hogy a rendőrök másnap vagy másnaptól revansot akartak venni. És innentől kezdve megfordult a történet: azok a rendőrök, akik előző nap áldozatok voltak, egyébként egészen brutálisan megvertek nagyon sok esetben embereket, és nemcsak megvertek, hanem hamis tanúvallomásokkal bevitték rendőrségi fogdába őket. Gulyás Gergely elmondta, hogy itt az elkövetkező napokban milyen események történtek. Előzetesbe helyezték őket, majd megvizsgálták az eseményeket, és kiderült, hogy a rendőri vallomások alapján ezek az előzetes letartóztatások nem állják meg a helyüket. A bíróság nem találkozott ilyen gyakorlattal.

Eddig Magyarországon és minden más jogállamban az volt a normális, hogy ha a rendőrség vall valamit, azt alapesetben, ha két, három vagy több rendőr vallja, el kell fogadni. Ezekben a 2006-os őszi napokban azonban komoly kétségek vetődhettek fel ezzel kapcsolatban. Egy-két példát én is mondanék. Kruchina-testvérek: a Kruchina-testvéreket bevitték, miután jól megverték őket. Tanúvallomások születtek ellenük, majd ezt követően előkerültek külföldi újságírók, akik elmondták, hogy a Kruchina-testvérek egyébként egész éjjel velük voltak, azokat az eseményeket nem követték el. Ha ezek a külföldi újságírók nem kerültek volna elő; akkor egyébként a Kruchina-testvérek is ebben a pillanatban el lennének ítélve, hiszen rendőri tanúvallomások alapján elítélték volna őket.

Vagy volt az a McDonald's előtt megvert fiatalember, akit először a rendőrök jól megvertek, bejárta a videofelvétel a sajtót, majd ezt követően a rendőrök el is vitték őt, és megvádolták. Annak köszönheti egyébként, hogy szabadlábra került, és felmentették, hogy volt egy ember, aki a McDonald's ablakából a telefonján keresztül videofelvételt készített az eseményről. És amikor ez a videofelvétel előkerült, azt követően a fiatalembert felmentették. De ha ez a videofelvétel nem került volna elő, akkor ezt az embert elítélték volna.

De lehet más példát is mondani: Mendoza perui állampolgárt a kőbányai rendőrségen jól megverték. Cserni bíró az ítéletében egyet tudott megállapítani: nem lehet megállapítani, hogy melyik rendőr hazudik. Egyértelműen meg lehet állapítani, hogy a rendőrök verték meg, és azért nem lehet megállapítani, hogy melyik rendőr verte meg, mert a rendőrök hazudtak a bírósági tárgyaláson.

Az én ügyemben, nem akarok saját példát, nem lehet megállapítani, hogy konkrétan ki volt az a négy-öt rendőr, aki megvert, mert egyetlen rendőr sem emlékezett semmire. Az egyikük azt mondja, hogy jobboldalról eléestem, a másik baloldalról vélte ugyanezt látni. Nyilvánvalóan a rendőrök ebben a helyzetben egyébként nem mondtak igazat.

Én most nagyon szívesen megkérdezném Bárándy Gergely vagy Harangozó Tamás képviselőtársamat: ezt követően teljesen biztosak önök abban, a lelkiismeretük az jó, hogy mindenkit, akit rendőri tanúvallomások alapján ítéltek el ezekben az időkben, ezeket az embereket jogosan ítélték el? Néhány esetben - de lehet mondani még további példákat, tehát a bizottsági meghallgatáson is tudnánk még további példákat mondani - egyértelműen kiderült, kicsi véletlennek köszönhetően, hogy a rendőri tanúvallomások egyébként nem feleltek meg a valóságnak. Biztosak abban, képviselőtársaim, hogy minden esetben előállt ez a kis véletlen? Biztosak abban, hogy egyébként mindenkit jogszerűen ítéltek el?

Ez a törvényjavaslat egyébként, tisztelt képviselőtársaim, annyit mond, hogy a politika, a Gyurcsány-kormány olyan állapotba hozta a rendőrséget, olyan frusztrációt teremtett a rendőrségen belül, hogy kétséges, hogy minden egyes rendőri tanúvallomás megfelel a valóságnak. A mi véleményünk szerint elég sok rendőri tanúvallomás nem felel meg a valóságnak. Ez alapján azt kell mondjuk, hogy mivel nem biztos, hogy mindenkit, akit elítéltek, jogosan ítélték el, ezért ezt a semmisségi törvényt egyébként célszerű bevezetni, azért, hogy ártatlan embereknek ne legyen priusza, ártatlan emberek egyébként ne szembesüljenek negatív jogkövetkezményekkel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen igazuk van, hogy egy normális jogállamban egy ilyen törvény elfogadhatatlan. Magam is ezt gondolom; egy ilyen törvény egy normális jogállamban elfogadhatatlan. De egy normális jogállamban, tisztelt képviselőtársaim, az is elfogadhatatlan, hogy rendőri tanúvallomások tucatjairól derüljön ki - véletlenül egyébként -, hogy nem feleltek meg a valóságnak.

Az én ügyemben, ha még egyszer meghivatkozhatom, az is teljesen véletlenül derült ki, hogy engem rendőrök vertek meg. A szemközti ház negyedik emeletén készült egy videofelvétel, és ha ez a videofelvétel nem kerül elő, akkor hiába állt körülöttem vagy száz rendőr a videofelvétel tanúsága szerint, azt sem sikerült bebizonyítania a magyar bíróságnak és az ügyészségnek, hogy engem rendőrök vertek meg. De amikor ilyen körülmények vannak, akkor azt gondolom, mindenkinek el kell gondolkozni azon, hogy kizárólag rendőri tanúvallomások alapján el lehet-e ítélni embereket, és nem kell-e bevezetni a semmisségi törvényt.

És ha képviselőtársaim azt mondják, hogy vannak, lehetnek olyan rendőri tanúvallomások, amelyek megfelelnek a valóságnak, és lehetnek olyan emberek, akiket jogosan ítéltek el, akkor azt mondom, hogy igen, valószínűleg voltak olyan rendőri tanúvallomások, amelyek megfeleltek a valóságnak. És valószínűleg volt nagyon sok olyan rendőri tanúvallomás, amelyik nem felelt meg az igazságnak, és ezen rendőri vallomások alapján jogtalanul ítéltek el ártatlan embereket.

Az lenne a legjobb, hogyha szét tudnánk szálazni, hogy ezt jogosan ítélték el, ezt nem - de ezt nem tudjuk megtenni. És ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor ebben az esetben, tisztelt képviselőtársaim - engem egyébként nagy örömmel tölt el, hogy szocialista képviselőtársaim is bólogatnak -, mivel ezt nem tudjuk megtenni, ezért én kérném azt, hogy mondjanak egy olyan megoldást, ami jobb ennél. Ez nem egy jó megoldás, amit Balsai István előterjesztett, de ennél jobb megoldás ebben a pillanatban nincsen. Ha azt akarjuk, hogy ártatlan emberek ne szembesüljenek negatív jogkövetkezményekkel, akkor ennél jobb megoldást ebben a pillanatban erre a helyzetre nem tudunk találni.

S még egy dologra hadd hívjam fel képviselőtársaim figyelmét: számos esetben, egyébként a TASZ képviselői, azt kérték, hogy tekintsük meg a térfigyelő kamerák felvételeit. És tisztelt képviselőtársaim, hogy, hogy nem, szeptember 19-én a térfigyelő kamerák felvételei nem voltak meg. Nem voltak meg a térfigyelő kamerák felvételei számos esetben október 23-án, és nem voltak meg a térfigyelő kamerák felvételei számos olyan esetben, amikor egyébként az ügyvédek kérték, hogy ha ott a tüntető azt tette volna, amit egyébként a rendőrök állítanak, akkor azt térfigyelő kamerával bizonyítani lehetne. A rendőrségről ezek a felvételek nem kerültek elő.

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, röviden összefoglalva: jogállamban, jogállami körülmények között ilyen törvényeket nem lehet hozni. De ezekben a napokban olyan súlyos sérelem érte a rendőröket, hogy az ő tanúvallomásuk gyakorlatilag, mint számos példa mutatja, erősen megkérdőjelezhető, és azt gondoljuk, hogy erre alapozva egyébként embereket elítélni nem lehet.

Balsai képviselőtársam javaslata egészen pontosan megfogalmazza, hogy csak azokra az emberekre vonatkozik ez a semmisségi törvény, akiknek az esetében kizárólag rendőri tanúvallomások alapján járt el a bíróság. Úgyhogy innentől kezdve, tisztelt képviselőtársaim, én azt hiszem, hogyha azt szeretnénk, hogy ártatlan emberek ne legyenek elítélve, ne legyen jogkövetkezmény számukra, ami az egész életüket végigkíséri, nincs más lehetőségünk: ezt a törvénytervezetet el kell fogadnunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok, valamint a Jobbik padsoraiból.)

(16.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 124 2011.02.15. 2:07  55-147

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Én azt nagyon örömtelinek tartom, hogy a parlament öt pártjából négy úgy látja, hogy valamit a 2006. őszi eseményekkel kapcsolatban tenni kell. Valamit tenni kell, mert úgy nem maradhat. Ehhez képest én nem lényegtelen, de másodlagos vitának tartom, bevallom, hogy közkegyelem vagy semmisségi törvény, de nagyon örülök, hogy egyébként az LMP is úgy látja, hogy ez a helyzet, ami most fennáll, nem maradhat.

Én is a semmisség mellett érvelnék, mert az az igazság, hogy különböző jogi megfontolások lehetségesek lennének, de, tisztelt képviselőtársaim, valóban úgy van, hogy ha megnézzük a két szó jelentését, és meggondoljuk azt, hogy a jogászszakmában kevéssé elmélyedt társadalom hogy is éli meg azt a helyzetet, hogy közkegyelmet kap valaki, illetve hogy semmisségi törvénnyel változtatjuk meg a helyzetet, valóban az a helyzet, hogy a közkegyelmi törvény esetén, ha ilyet hoznánk, amit LMP-s képviselőtársaink javasoltak, az valóban azt jelentené, hogy elítéltek valakit, az bűnös volt, és kegyelmet kap. Ez egyébként meglehetősen nagy politikai felháborodáshoz vezetne.

Szerintem politikailag a semmisségi törvénynek emiatt jobb az üzenete egyértelműen, hiszen ebben az esetben azt mondjuk ki, hogy már eleve az ítélet is kétséges. Kétséges az, hogy az az ítélet, amit rendőri tanúvallomásokra alapozva hoztak, egyébként valójában megállja a helyét, elkövettek-e egyáltalán olyan bűncselekményt.

De összességében, még egyszer azt húznám alá, hogy az MSZP-n kívül mindenki belátja ebben a parlamentben és Schiffer András hozzászólásának első felében is ez nagyon pontosan leírásra került, hogy itt gyalázatos, vállalhatatlan események történtek a rendőri erőszakszervezetek részéről, és ezt valamilyen módon orvosolni kell. Ha nem közelednek az álláspontok, akkor is azt én örömmel veszem, hogy ebben a kérdésben legalább egyetértünk. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

(16.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 134 2011.02.15. 2:17  55-147

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Azt kell mondanom, hogy szerintem Ipkovich Györgynek szövegértési problémái vannak. Tehát tisztázzuk azt, hogy mit mondtam. Azt mondtam, hogy néhány esetben rendőri tanúvallomások alapján elítéltek volna embereket, de nüánsznyi véletlennek köszönhetően egyébként előkerültek olyan bizonyítékok, ami alapján ez mégsem történt meg. Tehát az, hogy mondjuk, valakit a McDonald's ablakán keresztül egy mobiltelefonnal lefilmeznek, ez számára egy isteni szerencse, mert ha ez a felvétel nem kerül elő, akkor elítélték volna.

Pont az a gond, hogy normális helyzetben, normális jogállami keretek között egyébként a bíróság teljes joggal ad hitelt a rendőrség szavainak. Ez teljesen normális és helytálló. Ezekben a napokban azonban, lássuk be, hogy nem normális állapotok uralkodtak Magyarországon. Néhány embernek szerencséje volt, mert véletlenül előkerült egy-egy felvétel, sok esetben nem volt szerencse.

Tudunk számos olyan példát mondani, amikor a bíróság állapította meg, hogy a rendőrök hazudnak, a rendőrség hazudik, ezért nem lehet megállapítani, hogy melyik rendőr követte el a bűncselekményt. Innentől kezdve jogosan vetődik fel a kérdés: biztosak lehetünk abban, hogy az összes rendőrségi tanúvallomás alapján elítélt ember jogosan van elítélve? Nem lehet, hogy nem került elő, nem volt olyan szerencséje, hogy valaki felvette volna videóra, nem fényképezte le? Eltűntek a térfigyelő kamerák felvételei! (Babák Mihály: Okkal!)

Tisztelt Ipkovich Úr! Hadd mondjam el, hogy a bíróság maga állapította meg Frech Ágnesnek a jelentésében, hogy micsoda szakszerűtlenül jártak el az első fokon eljáró bírók az előzetes letartóztatások elrendelésében. 141 esetből 137-et megváltoztattak másodfokon. A helyzet az volt, hogy az elsőfokú bírók mérlegelés nélkül - az ügyészséggel együtt - hitelt adtak a rendőrségi tanúvallomásoknak. De ez nem minden esetben volt így, van, amikor másodfokon is, és ez a helyzet, hogy most sem tudjuk eldönteni, hogy amikor kizárólag rendőrségi tanúvallomások bizonyítják a bűnösséget (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), akkor ha ön meg van győződve arról, hogy ez elegendő bizonyíték, akkor gratulálok, de önön kívül itt a parlamentben szinte mindenkinek komoly kétségei vannak ezzel kapcsolatban. (Taps a Fidesz és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 158 2011.02.15. 3:55  147-167

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy érzem, örömteli kötelezettségének tesz eleget az Országgyűlés, amikor az előtte fekvő törvényjavaslatot tárgyalja, és örömteli az a teher is, ami az államigazgatásra hárul e törvényjavaslat reménybeli elfogadásával. Ezen öröm okául pedig az szolgál, hogy a módosítás szükségességét a magyar állampolgárságról szóló törvény 2010. május 26-ai módosítása alapján 2011. január 1-jétől bevezetésre kerülő egyszerűsített honosítás intézménye szolgálja, a kettős állampolgárság megszerzésének könnyítése indokolja.

Az akkori módosítás eredményeképpen ma már egyedi kérelemre történik az állampolgárság megadása, mégpedig egyszerűsített, könnyített, gyorsított eljárással azok számára, akik vagy akiknek felmenői magyar állampolgárok voltak, vagy vélelmezhetően a valamikori Magyarországról származtak el, és valamilyen szinten beszélik a magyar nyelvet. Több mint egy hónapja vehetnek részt ilyen kedvezményes eljárásban öt kontinensen azok, akik magyar identitásukat az állampolgárság intézményével is meg kívánják erősíteni, a mostani törvényjavaslat ezt az eljárást is meg kívánja könnyíteni.

A májusi módosítás következtében az állampolgársági törvényünk rendelkezik arról is, hogy a honosítást kérő külföldi egyidejűleg kérheti saját felmenői egykori magyar születési nevének viselését, többtagú születési családi nevéből egy vagy több tag, valamint születési és házassági nevéből a nemre utaló végződés vagy névelem elhagyását, utónevének magyar megfelelőjét. Így lehet Kováčová újra Kovácsné vagy Kovács január 1-jétől. A mostani törvényjavaslat egyik legfontosabb célja, hogy ez ne csak a honosítási okiraton szerepeljen, hanem a Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező polgárok is kapjanak személyi azonosítót és lakcímet tartalmazó okmányt. Az okirat kiadásának jelentősége abban is rejlik, hogy így Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező polgárok a személyi adat- és lakcímnyilvántartás alá tartozhatnak.

Lamperth Mónika asszony kifogásolta, hogy a nyilvántartásba az állampolgár hamarabb kerül be, mint ahogy az esküt letette, illetve utána lesz állampolgár. Nem kell nagy nyomozati tehetség, képviselő asszony, ennek egyetlen oka van, mégpedig az, hogy amikor az állampolgári esküt leteszi a személy, akkor ezzel egy időben megkaphassa a szükséges honosítási okiratot és a lakcímkártyáját is.

Tisztelt Képviselő Asszony! Ha belegondol, hogy mondjuk, Szlovákiában jelenleg milyen állapotok uralkodnak, akkor önnek is be kell látnia, hogy némi problémát jelentene a lakcímkártya esetleges postázása romániai vagy kárpátaljai címre, úgyhogy szerintem ez egy érthető törekvése a kormányzatnak, hogy amikor az esküt leteszi, akkor ebben az esetben kaphassa meg azokat az okiratokat ott, az eskütétel helyszínén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az is viszonylag egyértelmű, hogy abban az esetben, ha nem teszi le az esküt, akkor ebben az esetben nem lesz állampolgár, hanem egy éven belül a nyilvántartásból törölni kell. Azt kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy a törvényjavaslat technikai jellege mögött nagy eszmeiség húzódik, az államigazgatásban megkezdett, határokon átívelő nemzeti integráció. Alapvető nemzetstratégiai érdekünk, hogy a világ magyarsága magyar állampolgársággal is rendelkezzen, és erről egy jól áttekinthető nyilvántartást vezessünk, amely a nemzet erejének felméréséhez elengedhetetlen. Számomra nem teljesen érthető, hogy amikor lehetősége volna az MSZP-nek arra, hogy a nemzeti elkötelezettségét bizonyítsa, akkor sosem ezt az utat választja. Kérem az Országgyűlés valamennyi képviselőjét, hogy szavazatával támogassa a világ magyarságának egyesítési folyamatát.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 94 2011.02.16. 12:22  1-117

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányozás kapcsán a Magyarország előtt álló legnagyobb kihívásról szeretnék beszélni, és ez a legnagyobb kihívás a demográfiai kérdés. Miközben a rendszerváltás időszakában a termékenységi ráta Magyarországon 1,9 volt, ami azt jelenti, hogy egy szülőképes korban lévő asszony átlagosan 1,9 gyermeknek adott életet, mára ez a szám 1,3-ra csökkent.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gondoljanak bele abba, hogy ahhoz, hogy a társadalom fennmaradjon, azaz a következő generáció ugyanolyan létszámú legyen, mint az őt megelőző, ennek a számnak 2,1-nek kellene lennie. Ez pontosan azt jelenti, hogy Magyarországon ahhoz, hogy a következő generáció lélekszáma megegyezzen az előzőével, másfélszer annyi, még egyszer mondom, másfélszer annyi gyermek megszületésére lenne szükség, mint ahány gyerek valójában megszületik. Idén jó, ha a 90 ezret el fogja érni a születések száma, ezzel szemben 130-140 ezer gyermek megszületésére lenne szükség. Idézzük fel azt az adatot is, hogy még inkább szembesüljünk az elborzasztó helyzettel, hogy 1976-ban Magyarországon 194 ezer gyerek született. Ma talán 90 ezer fog, de ez se biztos. És abba is gondoljunk bele, hogy ez a 90 ezer gyerek úgy fog megszületni, hogy ma egy demográfiai hullámvölgy tetején vagyunk, hiszen az 1975-76-os generáció a szülőképes korban, annak is inkább a második felében van, hiszen 34-35 évesek. Tehát ha ez a korosztály kimegy, és bejön a következő, akkor még súlyosabb demográfiai problémákkal fogunk szembenézni, és nyilvánvaló, hogy ez nem véletlen. Megnézhetjük ennek az okát, hogy miért van ebben a helyzetben Magyarország.

Azt látjuk, hogy a gyermeket nevelő családok nagyon erősen felülreprezentáltak a szegények között, és minden szociológiai kutatás azt mutatja, hogy a rendszerváltozás óta eltelt időszak legnagyobb vesztesei a gyermeket vállaló családok voltak. Azt is szokták mondani, hogy a szegénységnek ma gyermekarca van, és kétségkívül igaz, hogy ma egy család, aki gyermeket vállal, vállalja azt is, hogy az életszínvonala drasztikusan romlik. Egy közalkalmazott házaspár, tanár házaspár mondjuk, a második gyerekkel nagyon sokszor azt is vállalja, hogy belföldre is csak akkor tud elmenni nyaralni, ha valamilyen rokoni segítséget kap ehhez, valamelyik ismerőse, rokona felajánlja ehhez a balatoni nyaralóját. Az is kérdés, hogy mitől fog ez megváltozni. Egyre többen vannak a világon, akik azt mondják, hogy ez nem a véletlen műve, nem a véletlennek köszönhető az, hogy a demokráciák döntő többsége, 95 százaléka nem képes arra, hogy reprodukálja önmagát. Egyre többen látják azt, hogy ennek oka a választási rendszerben keresendő. Ugyanis miközben azt gondoljuk, hogy a XX. században az általános választójog mindenkire kiterjedt, valójában egyébként ez nincs így. Először valóban megszűnt a cenzus, tehát a szegényebb rétegek is szavazhattak. Szavazati joghoz jutottak a nők. Viszont még mindig van a társadalomnak egy olyan rétege, amely a társadalom jövőjéről szóló döntéseket semmilyen módon nem befolyásolhatja, ez a réteg pedig a gyermekek rétege. Magyarországon ma ebben a pillanatban nagyjából tízmillió állampolgár él, de nem tízmillió állampolgár szavaz és vesz részt a demokratikus döntéshozatalban, hanem mindössze nyolcmillió. A gyermekek ki vannak zárva ebből a rendszerből.

A világon sokan foglalkoznak ezzel a kérdéssel; engedjék meg, hogy Habsburg Ottónak egy néhány évvel ezelőtti írásából olvassak fel egy részletet. Habsburg Ottó írja a következőket: "Ma a lakosságnak már csak egyetlen rétege van, amelynek még mindig nincs választójoga, éspedig az, akiket túl fiatalnak tekintenek. Persze meg kell mondani, hogy látszólag van bizonyos logika ebben, mert egy kisgyerek nyilván nem mondhat semmit saját jövőjére nézve. Másrészt viszont éppen ez képvisel tényleges érdeklődést egy jó és felelősségteljes politika iránt, mert remélhetőleg meghatározza annak életfutamát. A családokban a gyermekek jogait a szülők gyakorolják, minden jogi téren felléphetnek helyettük. Csupán egyetlen jogot tartanak vissza a gyermekektől, éspedig a polgárok leglényegesebb jogát. A demokratikus társadalomban a polgárság igazi kifejezője a választójoga, amellyel a közösség jövőjének eldöntésében vesz részt. Ezért nehéz belátni, hogy miért éppen ezt a lényeges hatáskört kellene tőle visszatartani." - írja dr. Habsburg Ottó. Az az igazság, hogy azzal is szembenézhetünk, hogy ha nem sikerül valamilyen döntő változást elérni ezen a területen, akkor annak katasztrofális következményei lesznek: összeomlik a nyugdíjrendszer, nem tud működni a gazdaságpolitika, 2050-re abban az esetben is, ha emeljük a nyugdíjkorhatárt, két munkavállalóra már több mint egy nyugdíjas jut. Nyilvánvalóan így egy világ nem tud működni.

Azt kell mondanom, hogy nemcsak Habsburg Ottó részéről és nemcsak itt Magyarországon vetődött fel ez a gondolat, hanem Németországban 46 képviselő 2003-ban beadott egy ilyen kezdeményezést, és a kezdeményezésnek érdekessége volt, hogy a 46 képviselő különböző pártokból került ki, minden németországi parlamenti pártból volt aláírója ennek a kezdeményezésnek a 46 képviselő közül, akik azt kezdeményezték, hogy a gyermekek után biztosítsanak választójogot, szavazati jogot a szülőknek.

Az az igazság, hogy Magyarországon is az a helyzet, hogy a pártpolitikát keresztbemetszi ennek a kérdésnek a megítélése. Turi-Kovács Béla például délelőtt azt mondta, hogy a cenzusos választójogot, annak visszaállítását semmilyen módon nem támogatja. Az az igazság, tisztelt képviselőtársaim, hogy éppen most van egy cenzusos választójog, korcenzus van ebben a pillanatban Magyarországon: azt mondják, hogy aki nem éri el a tizennyolcadik életévét, az nem vehet részt egyébként a döntéshozatalban, sem személyesen, sem szülein, máson keresztül. És az az igazság, hogy jogi érvek is szólnak mellette, Schanda Balázs, a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karának dékánja írt erről nemrég egy tanulmányt. Engedjék meg, hogy ebből a tanulmányból is hadd idézzek néhány mondatot: "Helyes a gyermekek szüleik vagy gyámjaik által gyakorolt választójogáról beszélni. Ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a gyermek születésétől kezdve rendelkezik választójoggal, amelyet kiskorúsága idején nevében szülője gyakorol. Az általános választójog ma sem általános - írja később -, a legnagyobb és a legkevéssé indokolható okból kirekesztett csoport éppen a kiskorúaké. Jelenleg a kiskorúak képviseletéről a népesség egésze dönt. Ha erről saját szüleik dönthetnének, nyilvánvalóan felértékelné a szülői korosztály politikai súlyát. A szűkös erőforrások elosztásának művészete, a politika magától értetődően nagyobb súllyal, pontosabban tényleges súlyuknak megfelelően venné figyelembe a gyermekeket, illetve azokat, akik a kiskorú gyermekek érdekeinek jogos kifejezői, azaz a szülőket. Ez a döntéshozatalt jövőorientáltabbá tenné, legyen szó a közterhek elosztásáról, a humán közszolgáltatások fejlesztésének súlypontjairól, környezetvédelemről vagy az államadósság következő nemzedékek számlájára történő növeléséről. A népesség etnikai arányainak változása gyorsabban érné el a választópolgárok közösségét, az életkori okokból jelenleg választójoggal nem rendelkezők átlagosan egy évtizeden belül egyébként is választójogot szereznének, ez a tény azonban semmilyen formában nem válhat szemponttá a kiskorúak választójogával kapcsolatos gondolkodásban."

(Dr. Tarnai Richárdot a jegyzői székben
dr. Szűcs Lajos váltja fel.)

Még egy utolsó idézetet hadd olvassak a dékán úrtól: "A családi választójogról szóló vitákban a választások személyes jellege gyakran visszatérő elem. Ugyanakkor a választójog személyessége, szemben a titkossággal, nem szerepel az alkotmányban rögzített alapelvek között. A szavazatok leadásánál nincs szó semmiféle olyan döntésről, amely a házasságkötéshez hasonlóan annyira az intim vagy privát szférában gyökerezne, amely miatt azt kizárólag a jogosultság birtokosa gyakorolhatná. Kérdés, hogy a személyesség követelménye kellő súlyú érv-e arra, hogy a népesség ötödét a választójog gyakorlásából kizárjuk. Azaz voltaképpen a választójog ténylegesen általánossá tétele érdekében kellene új egyensúlyt teremteni a különböző választójogi alapelvek között."

(Dr. Lenhardt Balázst a jegyzői székben
Göndör István váltja fel.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Schanda Balázs egyébként ezzel azt mondja, hogy abban az esetben - és ezt könnyű belátni -, ha a gyerekek után a szülők gyakorolhatnák a választójogot, ez a politikusokat is arra ösztönözné, hogy egy gyerekorientált, családbarát politikát folytassanak a jövőben. Egyből, amint lenne a szülőknek választójoga a gyermekek után, a politikai pártoknak is fontosak, a jelenleginél sokkal fontosabbak lennének a családok.

(14.10)

Abban a pillanatban a programjukban hangsúlyos lenne, de könnyű belátni, hogy más lenne a költségvetési források elosztása, más lenne az adórendszer. Abban a pillanatban a politikai pártok megtalálnák annak a módját, hogy mondjuk, a gyermeket vállaló családok lakáshoz juttatását hogyan oldják meg könnyebben.

Azt is szokták ellene mondani, hogy Európában nincs erre példa. De tisztelt képviselőtársaim, nézzük meg, hogy milyen is Európában a termékenységi ráta. 1,45-on áll. Európában ugyanúgy hatalmas gond a demográfiai helyzet, mint Magyarországon. Franciaországot szokták felhozni példának, amely az egyetlen európai ország, ahol a 2 egészet meghaladja a termékenységi ráta, de azért ne felejtsük el, vannak olyan tanulmányok, amelyek azt mondják, hogy Franciaország 2060-2070 között muzulmán többségű ország lesz. Ezt azért nem ártana bekalkulálni ebbe a példába.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs megírva az sehol, egyetlen könyvben sem, hogy a magyar kultúrának fenn kell maradnia. Nincs megírva az sem, hogy az európai kultúrának fenn kell maradnia és fenn fog maradni. Abban az esetben, tisztelt képviselőtársaim, ne tücsök és hangyát játsszunk, ne gondoljunk arra, hogy mint a strucc a fejünket a homokba dugjuk, hogy ha nem foglalkozunk ezzel, akkor ez a probléma nem fog megtalálni minket. Abban az esetben, tisztelt képviselőtársaim, ha az 1,3-es rátán nem tudunk változtatni, akkor nagyon-nagyon súlyos következményei lesznek ennek a nyugdíjrendszerre, a gazdaságpolitikára, mindenre.

Azt gondolom, ahhoz, hogy egy hosszú távú, vállalható családpolitika kialakuljon Magyarországon, és minden egyes pártnak ideológiájától függetlenül a családpolitika, a gyermekek vállalása fontos szempont legyen a programjában, elengedhetetlenül szükséges lenne a gyermekek után járó választójog biztosítása. Persze én is tudok ellenérveket mondani; vannak részletkérdések, amiket nehéz szabályozni, lesznek olyan helyzetek, amikor van esély arra, hogy a szegényebb rétegekből kikerülő nagycsaládokat néhány üveggyönggyel próbálják a politikai választásokon megvásárolni. Ezt mind-mind látom, és ez mind-mind jogos felvetés és jogos aggodalom, de tisztelt képviselőtársaim, higgyék el, ha nem érünk el áttörést a gyermekvállalás tekintetében, akkor nagyon nagy bajban leszünk. Biztos vagyok abban, ha Magyarországon ezt a lehetőséget a választójogi törvényben biztosítjuk, akkor mi leszünk az elsők, és ezzel világtörténelmet írunk, mert biztos vagyok abban, hogy a XXI. század végére még nagyon sok más ország követni fogja - éppen azért, mert kénytelen lesz követni - Magyarország példáját ebben a tekintetben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 108 2011.02.16. 1:54  1-117

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Egy tisztességes családpolitikát megfelelő támogatással lehet végrehajtani. Ma az a helyzet, hogy a politikai pártoknak 8 millió választópolgár között kell a szavazataikat maximálni - 8 millió között. Ugyanis 2 millió magyar állampolgár ki van zárva mindenféle módon a demokratikus választás jogából.

Az az igazság, hogy sok mindenben igazuk van, nem is vitatkozok minden állításukkal, de gondoljuk meg, hogy a demográfiára milyen hatással van, mondjuk, az a családpolitika, amit ma ki tudunk fejteni. A fő gond az, hogy a szegénységben, mélyszegénységben élő családoknál ma is megszületnek a gyerekek, és őket nem sikerül a társadalomba integrálni. Itt megvan a felelősségünk. De ott megszületnek a gyerekek.

Az aktív családoknál, ahol munkából próbálják a gyermekeiket felnevelni, itt pedig nem születnek meg a gyerekek, mert a gyerekvállalás hatalmas életszínvonal-romlást jelent.

(14.50)

Tehát szerintem egy modern, tisztességes családpolitikának két feladata van. A mélyszegénységbe született gyerekek esetében meg kell találni, hogy hogyan tudjuk őket a társadalomba integrálni, és még ennél is nagyobb feladat vagy legalább ilyen súlyú feladat, hogy hogyan tudjuk elérni azt, hogy aktív családoknál, akik munkából próbálnak megélni, megszülessenek a gyerekek.

Erre mondom azt, hogy... - egyébként azt mondta Z. Kárpát Dániel, hogy ilyen ostoba javaslatot a világon nem terjesztettek elő; 2003-ban Németországban 46 képviselő terjesztette elő, hadd hívjam fel a figyelmet. Tehát az az igazság, hogy ennek egyébként, egy tisztességes családpolitikának előfeltétele, hogy a gyermekek után megjelenjen a szavazójog, és ebben az esetben a politikai pártoknak 10 millió választópolgár között kelljen egyébként a szavazatokat maximálni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 50 2011.03.08. 2:09  23-133

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Ujhelyi képviselőtársam két felvetésére szeretnék reagálni. Egyrészt azt mondta, hogy Magyarországon ugyanolyan a helyzet, mint az Európai Unióban. Azt kell mondjam, képviselő úr, hogy nem, egy kicsit rosszabb. Magyarországon a termékenységi ráta 1,3, az Európai Unióban 1,45, de azt kell mondjam, hogy az Európai Unió országai nagyon nagy szórást mutatnak. Franciaországban a tavalyi évben sikerült megoldani, hogy a termékenységi ráta 2 fölé kúszott. A skandináv országokban is 1,7-1,8, de vannak olyan országok is, amelyek rosszabbul állnak nálunk, de olyan ország nincsen, ahol a fogyás régebb óta fennáll, mint Magyarországon. Ebből kifolyólag Magyarország ma az Unióban a legrosszabb helyzetben van, a legrégebben fogy Magyarországon a népesség.

A másik: szóba került itt, hogy melyik kormány hogyan is állt, mint is állt, mi történt itt a családpolitika tekintetében. Azt gondolom, hogy két hihetetlen nagy törés volt a demográfiai mutatók, a születések száma tekintetében Magyarországon; az egyik a Bokros-csomagot követően, ahol 1995-ben még 112 ezer gyerek született, és '97-re a Bokros-csomagot követően ez 12 százalékkal 100 ezerre csökkent.

A másik ilyen hatalmas törés a demográfiai trendekben 2008 és 2010 között következett be, szintén önök voltak kormányon. 99 ezer gyerek született 2008-ban, 2010-ben pedig 90 350, mintegy 9 százalékkal csökkent az önök kormányzása alatt (Dr. Ujhelyi István közbeszól.) egyébként a születések száma, miközben az összes többi időszakban, ha megnézi az idősorokat, akkor többé-kevéssé stabil vagy minimális változást mutatott évről évre. Úgyhogy azt gondolom, hogy igenis a családpolitika rövid távon hihetetlen rombolást tud végezni, és az a helyzet, hogy ezt a rombolást, amit egyik évről a másikra össze lehet hozni, egy felelős családpolitika csak nagyon lassan tudja visszaépíteni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 86 2011.03.08. 7:48  23-133

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A statisztikai adatokról ma már sokszor beszéltünk, és az 1,3-as termékenységi ráta gyakorlatilag azt jelenti, hogy a reprodukcióhoz szükséges gyerekeknek mintegy a kétharmada születik csak meg, egyharmada nem. Hogyha ezt egy kicsit más megvilágításba helyezem, azt jelenti, hogy két generáció alatt gyakorlatilag megfeleződik a populáció, tehát ha kiszámoljuk, az unokák generációja fele létszámú lesz, mint a nagyszülők generációja volt. Ez egészen elképesztő trendet jelent.

Kérdéses, hogy az idei évben fog-e születni Magyarországon 90 ezer gyerek. 1975-ben 194 ezer gyerek született Magyarországon, idén valószínűleg nem fog 90 ezer gyerek születni, vagy erősen kérdéses. És hogyha belegondolunk abba - jobbikos képviselőtársam az előbb utalt erre -, hogy ez a '75-ös, nagy létszámú generáció most éppen 35-36. életévében van, tehát a szülőképes kornak már a második felében, akkor azt mondhatjuk, hogy igazán úgy kérdéses, hogy fog-e születni 90 ezer gyerek, hogy egy demográfiai hullámhegy tetején ülünk ebben a pillanatban. A szülőkorban lévő korosztályok száma az elkövetkező években jelentősen és drasztikusan csökkenni fog. Valaki mondta itt, hogy az egyik legnagyobb kihívás Magyarország számára a demográfiai helyzet, én azzal pontosítanám, hogy nem az egyik legnagyobb, hanem a legnagyobb kihívás ez.

Miért is állt elő ez a helyzet Magyarországon? Európa más országaiban is hasonló folyamatok vannak, de sok országban messze nem olyan súlyosak, mint nálunk. Azért, és ezt a szociológiai kutatások is bizonyítják, mert a rendszerváltozás óta eltelt időszak legnagyobb vesztesei a gyermeket nevelő családok voltak. A gyereket nevelő családok életszínvonala jelentősen csökkent, sőt egy gyerek vállalása nagyon gyakran a szegénység vállalását is jelentette. A rendszerváltozást követően nagyon sokáig egy individualista adórendszer működött Magyarországon: csak az egyén számított, és nem számított, hogy a jövedelemből hány gyermeket tartottak el, nem volt család, csak egyén. Az az igazság, hogy ez - még egyszer mondom - ahhoz vezetett, hogy nagyon jelentős volt az életszínvonal-romlás. A gyermekes családok meg nem becsülése lassan kihatott a gyermekvállalásra is; ennek nagyon sokrétű folyamata van, ez megjelent például a kereskedelmi médiumok műsorában is. Én nagyon mélységesen egyetértek azokkal, akik felvetették itt a hozzászólások során, hogy ezen a területén is kellene tenni valamit. Magyarországon ennek ellenére még nem olyan mértékű a rombolás, mint sok más helyen, nem olyan súlyos a helyzet - erre is történt már utalás. A magyar családok egyébként jóval többen képzelik úgy a jövőjüket, amiben benne van a gyerek, mint például Németországban vagy más európai országban. Mégis, ha megnézzük a statisztikákat, Magyarországon egy családnak egy gyermekkel kevesebbet sikerül összehoznia, mint amennyit egyébként fiatal korukban szerettek volna.

Európában egyébként azok az országok a sikeresebbek, pontosabban azoknak az országoknak kevésbé tragikus a helyzetük, ahol családpolitikai kérdésekben egy választásokon átívelő családpolitikát sikerült megvalósítani, hiszen konszenzus volt alapvető kérdésekben. Például Angliában, amikor Tony Blair felvetette, hogy az adókedvezményt be kellene vezetni a gyermekes családok számára, illetve nem be kellene vezetni, hanem a kétszeresére kellene emelni, akkor az ellenzék nem kezdett hörögni, hogy ezzel bizony csak a gazdagabb családokat támogatják. Németországban a szociáldemokraták számára teljesen egyértelmű, hogy más adót fizetnek azok, akik gyermeket nevelnek a jövedelmükből, mint akik ezt nem teszik. És az az igazság, hogy Franciaországban sem kell attól tartaniuk a családoknak, hogy mondjuk, ha egy más választási eredmény jön a következő választásokon, akkor a francia családpolitika megváltozik.

Ezeknek az országoknak a példájából is látszik azonban, hogyha alaposan megnézzük, hogy önmagában az, hogy egy családpolitika választásokon átível, nem oldja meg a problémát, és az is látszik, hogy önmagában az adórendszer sem képes a népesedési problémákat kezelni. Képviselői fogadóóráimon gyakran találkozom azzal, hogy fiatal családok gyermekvállalását, illetve az újabb gyermek vállalását legnagyobb mértékben a kilátástalan lakáshelyzetük akadályozza. Ezért kulcskérdésnek tartom ezt a jövőt tekintve. Én azt hiszem, hogy amíg itt, ezen a fronton nem sikerül jelentősen előrelépni, addig nem lesz megoldás a demográfiai problémákra.

Egy másik kérdés, és ez is előkerült már, hogy az abortuszok száma napjainkban ugyan nincsen szoros összefüggésben a megszületett gyerekek számával - gondoljunk arra, hogy a 90-es évek óta gyakorlatilag napjainkra a felére csökkent az abortuszok száma, és ez nem jelentett fellendülést a megszületett gyerekek számában -, ugyanakkor az abortuszok számának a visszaszorítását rendkívül fontosnak tartom, és azt gondolom, hogy az elkövetkező időszakban, években egy rendkívül intenzív felvilágosító kampányt lenne szükséges szervezni iskolákban, a társadalomban. Meggyőződésem, hogy ezzel párhuzamosan egyébként könnyíteni kellene az örökbefogadás folyamatát is, hogy azok a gyerekek, akik megszülettek, és akiket mégsem szeretnének otthon, azok gyorsabban találjanak egy szerető családra.

Nagyon fontosnak tartom még ezenfelül, hogy a gyermeket vállaló családoknak a presztízsét társadalmi szinten is emeljük. Egyszer Böjte atyától megkérdezték, hogy mit lehetne tenni a családok érdekében, és azt mondta, hogy fogjuk kézen a gyermekeinket, és sétáljunk velük a városban, mutassuk meg az embereknek, hogy így érdemes élni, erre érdemes feltenni az életünket. És azt hiszem, hogy ez tényleg egy kulcskérdés. Mi Kőbányán, a kőbányai önkormányzatban teljes politikai konszenzussal bevezettük a "kőbányai nagycsaládos kártyát", és a "kőbányai nagycsaládos kártyára" mindenféle kedvezményt, amit csak önkormányzati szinten el tudtunk érni - sporttagdíj, sportegyesületi támogatás, kulturális rendezvények -, ráraktunk. Én azt hiszem, hogy itt lenne az ideje ebben a demográfiai helyzetben egy magyar, országos nagycsaládos kártya bevezetésének is, és talán itt az Országgyűlésben el kellene gondolkodni, hogy milyen kedvezményeket biztosítunk ehhez.

A családok presztízsének emeléséhez, én régóta azt gondolom - ez most Magyarországon az alkotmányozás folyamatában is felvetődött, más országokban is -, érdemes lenne megfontolni a gyermekek utáni szavazati jogot. Addig a gondolatmenet nem vitatható, hogy azáltal, hogy a kiskorú magyar állampolgárok ki vannak zárva a demokratikus érdekérvényesítés folyamatából, a gyereket vállaló családok jelentős hátrányt szenvednek.

(13.30)

Az az igazság, hogy abban az esetben, ha az elkövetkező időben sikerül változtatni ezen, akkor minden párt rákényszerül arra, hogy az eddiginél gyermekközpontúbb, családcentrikusabb politikát valósítson meg. Ha nem sikerül ezt bevezetni, akkor pedig remélem, hogy talán ennek a vitanapnak is köszönhetően, sikerül lerakni Magyarországon egy hosszú távú, alapvető konszenzuson alapuló családpolitika alapjait, amivel előre lehet menni, s amivel sikerül változtatni ezen a rendkívül negatív demográfiai trenden, amiben most Magyarország van.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 24 2011.03.24. 1:19  1-147

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Szeretném elmondani Turi-Kovács Bélának, hogy volt a világon több kezdeményezés ebben az ügyben, például a német Bundestagban is, ahol egyébként pontosan azért utasították el ezt a kezdeményezést, bár 46 képviselő aláírta, mert az alkotmány egyértelműen szabályozta ezt a kérdést, és az alkotmány módosításában ebben a kérdésben nem tudtak megegyezni. De mondhatom, hogy nagyon sok gondolkodó a világon, például a világhírű magyar származású demográfus, Demény Pál éppen Japánban a hét végén tört lándzsát egyébként e mellett az érvelés mellett, és egyre többen - ahol ilyen súlyos demográfiai helyzetben van az ország - vetik fel azt a gondolatot, amit itt is megfogalmaztak más ügy kapcsán, hogy nincsenek elsőrangú és másodrangú állampolgárok.

Balczó Zoltán is azt képviselte egyébként, hogy minden magyar állampolgárnak szavazati jogot kell biztosítani. Ő sem tette hozzá, hogyha megint visszanézi a hozzászólását, hogy minden nagykorú magyar állampolgárnak, márpedig itt bizony arról van szó, hogy 10 millió magyar állampolgárból mindössze 8 milliónak van választójoga, 2 millió ki van zárva a demokratikus érdekérvényesítés folyamatából. Emiatt egyébként a családok, a gyermeket vállaló családok ennek a folyamatnak a vesztesei lesznek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 54 2011.03.24. 7:44  1-147

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Vállaltam, hogy Magyarországon az egyik szószólója leszek a gyermekek után járó választójognak, amiről a világ egyre több országában folyik vita, különösen azokban az országokban, amelyek demográfiailag hasonló helyzetben vannak, mint Magyarország.

Japánban egyébként épp a földrengés idején volt egy nagy nemzetközi konferencia, amelyen például részt vett a világhírű magyar származású demográfus, Demény Pál is, aki az Amerikai Egyesült Államokban szintén ennek az elképzelésnek az egyik szószólója.

A Magyar Országgyűlésben, azt is el kell mondjam képviselőtársaimnak, ezt a kérdést nem én vetettem fel először. Először Surján László vetette fel az 1990-es évek elején, másodszor pedig Mécs Imre SZDSZ-es, később MSZP-s képviselő, aki egyébként erre vonatkozóan egy indítványt is beadott az Országgyűlésnek, amit az Országgyűlés nem vett tárgysorozatba.

Miről is van szó? Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar állampolgárok 80 százaléka rendelkezik szavazati joggal, és miközben azt gondoljuk, hogy minden magyar állampolgárt megillet a szavazati jog, ellenzéki képviselőtársaim is meg szoktak így időnként nyilvánulni, aközben kiderül, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak, mert 2 millió magyar állampolgár nem rendelkezik választójoggal.

Többször elhangzott más ügy kapcsán, hogy nincsenek másodrendű magyar állampolgárok. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha így gondoljuk, akkor ezen a területen is változtatni kell, hiszen ebben a pillanatban a gyerekek magyar állampolgárok, szavazati joggal nem rendelkeznek, azaz semmilyen módon nem tudják sem ők, sem a szüleik a társadalom jövőjére vonatkozó döntéseket befolyásolni. Ez azért alakult így, mert a modern demokráciában van két alapelv, ami ütközött egymással, és mindig az egyiknek tulajdonítottak elsőbbséget. A két alapelv az volt, hogy mindenki számára általánosan biztosítandó a választójog, viszont ez ütközött azzal, hogy a választójogot csak személyesen lehet gyakorolni. És az a kérdés, hogy melyiket fogadjuk el erősebbnek.

(12.00)

Stágel Bence képviselőtársam egészen pontosan fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy ha a személyesség helyett azt tartjuk alapelvnek, azt tartjuk fontosabb alapelvnek, hogy a szavazati jog minden magyar állampolgárt megillet, akkor ebben az esetben egy teljesen másfajta demokráciához jutunk. És el kell gondolkodni, hogy szükség van-e más demokráciára. Azt kell mondanom, ha szétnézünk, akkor azt kell látnunk, hogy ez a demográfiai helyzet nem speciális magyar betegség. A modern európai demokráciákban alig van ország, amely reprodukálni tudná önmagát. A mostani demográfiai adatok például azt jelzik Magyarországon, hogy két generáció alatt megfeleződik a generációk létszáma. Tehát a nagyszülők korosztályához képest az unokák korosztálya 45 százaléknyi lesz a magyar termékenységi adatokkal.

Ez egészen katasztrofális változást jelent, és ennek egyik oka a demokrácia, az általánosan elfogadott demokrácia rendszerhibájában keresendő, amely azt mondja, hogy a kiskorú állampolgárok minden módon ki vannak zárva abból a döntéshozási folyamatból, ami a társadalom jövőjét meghatározza. Ha ki vannak zárva, akkor ez azt jelenti, hogy ők másodrendű állampolgárok, az ő véleményük nem tud megjelenni, ezért szépen lassan ez a helyzet elvezetett oda, hogy azok a családok, amelyek gyermeket vállaltak, ezzel együtt jelentős életszínvonal-csökkenést, nagyon gyakran a szegénységet is vállalták. Azt még külön ki kell emelni, hogy ez a helyzet a gyermekes nők számára rendkívül hátrányos, ők a munkaerőpiacon nagyon-nagyon nehezen találnak állást. Elmennek egy interjúra, megkérdezik, van-e gyereke, mennyi idős, szeretne-e gyereket, és a gyermekes asszonyok nagyon hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon. De erről rendkívül sok tanulmány is szólt az elmúlt időszakban.

Változna-e a helyzet - tegyük fel a kérdést önmagunknak -, ha megjelenne a gyermekek után járó szavazati jog? Én azt hiszem, alapjaiban megváltozna, a politikusok szeretik megnyerni a választásokat. Ha megjelenne kétmillió pluszszavazat a politikai piacon, akkor az átalakítaná az egész családtámogatási rendszert, átalakítaná a gyermekvállaláshoz való viszonyát a társadalomnak. Tegyük fel a kérdést, ha megjelenne kétmillió új szavazó, más lenne az MSZP családpolitikája? Más lenne. Az LMP-é? Más lenne. A Jobbiké? Azé is más lenne. A Fideszé és a Kereszténydemokrata Néppárté is, alapjaiban alakulna át a családpolitikai helyzet.

Az az igazság, hogy igazán érdemi ellenérvet viszonylag keveset hallottunk. Az egyik bizonyos technikai jellegű, hogy akkor hogyan is lenne megoldva, de technikai kérdésekre mindig van technikai válasz. A legsúlyosabb ellenérv, ami hol pőre valóságában, hol egy kicsit összetettebben, politikailag korrekt módon megfogalmazódott, hogy a hátrányos helyzetű, sokgyermekes szegény családok, cigány családok felértékelődnének, és esetleg üveggyöngyökkel meg lehetne vásárolni a szavazataikat. Három ellenérvet szeretnék elmondani. A gyerekek mintegy 20 százaléka cigány gyermek ma Magyarországon, 75-80 százalékuk nem. A második ellenérv. A szegény családokban megszületnek gyerekek, miközben az aktív családokban, amelyek munkából kívánnák gyermeküket felnevelni, nem születnek meg a gyerekek. Nézzük szembe a ténnyel, hogy radikális családpolitikai változás nélkül nem is fognak megszületni. És az a helyzet, hogy azzal is nézzünk szembe, hogy kevés gyerek születik Magyarországon, de a gyerekek egy részéről egyébként sajnos lemondunk, mert nem tudjuk őket integrálni. És a politikusokat, ha lenne a gyerekek után szavazati jog, arra kényszerítené ez, hogy ezeknek a családoknak, ezeknek a szegény gyerekeknek a problémáival is szembenézzenek.

A konkrét alaptörvény-tervezetről még két mondat. A pragmatikus megfontolásokat értem, de magam is aggályosnak tartom, hogy extra szavazati jogot biztosít a szülőnek. Ugyanis az a helyzet, hogy nem a szülőnek kell extra szavazati jogot biztosítani, hanem arról kell hogy szó legyen, hogy minden magyar állampolgárt a szavazati jog születésétől fogva meg kell hogy illessen. És ezt a jogot, mindaddig, amíg nem tudja személyesen gyakorolni, a szülő gyakorolja helyette. Zárásként hadd mondjam el, hogy Demény Pál írt nekem egy levelet ma reggel, amit nagyon megköszönök, és annak egy utolsó gondolatát szeretném felolvasni. Mindannyian tudjuk, hogy radikális változásra lenne szükség a családpolitikában, de olyan szemléletesen, mint ahogy Demény professzor úr megfogalmazta, nem tudtam volna megfogalmazni. Ő azt mondja: "Az alkotmánytervezet preambuluma Kölcsey szavaival kezdődik, de a prospektív demográfiai helyzet más Kölcsey-szavakat is kívánhatna. "És más hon áll a négy folyam partjára, / Más szózat és más keblű nép.... Vagy Vörösmartyé: "...a sírt, hol nemzet süllyed el."

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzünk szembe azzal, hogy ha nem tudunk radikális változásokat elérni a családpolitikában, akkor sajnos Kölcsey, Vörösmarty e szavai a jövő évszázadban súlyos valósággá válhatnak. Hogy radikális változást tudjunk elérni a családpolitika területén, ahhoz pedig, azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, az alkotmányban lehetőséget kell teremteni arra, hogy a gyermekek után járjon szavazati, választójog.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 252 2011.06.22. 1:48  199-281

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Úgy érzem, hogy jobbikos képviselőtársaim felszólalásai között is nem kevés ellentmondás feszül.

Zagyva képviselő úr lelkesen érvel amellett, hogy milyen nagyszerű ez a mai helyzet. Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzünk már szét a pályákon! Lehet hogy ön kivinné most a gyerekeit egy futballmeccsre, én nem. Az az igazság, hogy Wolverhampton Kőbánya testvérvárosa, és voltunk kinn, meghívott az önkormányzat egy meccsre annak idején, a családi szektorba kaptunk jegyet, ahol jól öltözött, öltönyös emberek családokkal, gyerekekkel nézték a meccset. (Dr. Schiffer András: Kőbányának milyen csapata van?) Azt gondolom, ha pontosan ugyanígy marad minden, akkor lehet látni, hogy ez a vég, ez nem vezet sehova. Mennyi az átlagos nézőszám ma a futballmeccseken, képviselő úr? (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Ezer.) Tehát mindenki számára nyilvánvaló, még a képviselőtársai számára is, hogy ezen a helyzeten valamit változtatni kell.

Ön azt mondja, hogy ezen nem kell, mert milyen mértékben fognak visszaesni a nézőszámok. Ezek a nézőszámok, tisztelt képviselő úr, nem fognak visszaesni, ez alá nem lehet visszaesni. Az az igazság, ha nem teszünk semmit, akkor lehet látni, hogy ez lesz a helyzet, és ez a helyzet csőd. Itt mindenképpen változtatni kell, meg kell nézni, hogy a világon mit tettek, és a világon ezeket a változtatásokat sikeresen levezényelték - Anglia. Jó néhány évvel voltunk a Heysel stadion tragédiája óta, és - mondom - családi szektorok vannak, ahová ki lehet vinni a gyerekeket anélkül, hogy trágársággal, obszcénsággal, vulgarizmussal lehetne találkozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! El kell dönteni - önök azt mondják, hogy a rend pártja -, most rendet akarnak, vagy nem akarnak rendet. Mi ebben a kérdésben rendet akarunk a futballpályákon is.

Köszönöm szépen. (Dr. Schiffer András: Kőbányának milyen csapata van? - Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 142 2011.06.28. 2:09  69-224

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi keceli cikk azért, hogyha figyelmesen olvastuk, akkor számos önellentmondástól hemzsegett és kellően rosszindulatú volt, ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy Nyakó Istvánnak igaza van abban, hogy a keceli iskolaigazgatónak volt egy-két szerencsétlen mondata.

Az oktatási bizottsági ülésen, amikor ez a téma szóba került, akkor mindannyian megfogalmaztuk, és ebben majdnem konszenzus volt, hogy itt azért különbséget lehet tenni iskolák és iskolák között, és iskolák és iskolák között az intézményfenntartó egyházaknak másként kell viselkedni. Az egy teljesen abszurd és elfogadhatatlan helyzet, és nemcsak katolikus vagy református iskolákat érintett, de például a Hit Gyülekezete is néhány évvel ezelőtt hosszú pereskedésbe bonyolódott, mert meg merte követelni a világnézeti elkötelezettséget egy tanártól, ami egy teljesen abszurd helyzet. Tehát a budapesti Piarista Gimnáziumban vagy a szentendrei ferenceseknél nyilvánvalóan az egyház megkövetelheti, hogy olyan ember menjen oda tanítani, aki egyébként azokat az erkölcsi normákat, azt a világnézetet, amit ő képvisel, azt tudomásul veszi és gyakorolja.

Nyilván teljesen más a helyzet egy kistelepülésen, ahol az önkormányzati intézmény, ha megszűnik, akkor az egyházi iskola monopolhelyzetben van. De az oktatási bizottságban is azt mondtuk, hogy erre az a megoldás, hogy igenis ezeken a helyeken az egyházaknak önmérsékletet kell tanúsítani - egyébként tanúsítanak is -, és a cikkben a végén azért kiderült, hogy ebben az esetben sem kötelező hittanórára járni, hanem lehet helyette választani az etikaoktatást is. Ezt a cikk végén egyébként leírták, úgyhogy a cikk az egy kicsit hangulatkeltőre volt megszerkesztve.

Még egyszer: az a dolognak a lényege, hogy egyházi iskolában az egyháznak a tanáraitól egyébként legyen joga megkövetelni azt, hogy bizonyos világnézethez kell hogy tartozzon. Ha ezt a lehetőséget az egyházi iskoláknál nem adjuk meg (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), akkor egy teljesen lehetetlen helyzetet teremtünk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 154 2011.06.28. 2:10  69-224

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy nem haszontalan, ha felolvasom azt a mondatot, amiről vitatkozunk: "Az egyházi intézmény világnézeti szempontból elkötelezett - szerintem itt túlságosan sokat vitatkozni nem lehet -, így a felvételnél és a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésénél, fenntartásánál és megszüntetésénél a sajátos identitás megőrzéséhez szükséges feltételek határozhatók meg." Azt gondolom, hogy ez a mondat, amiről vitatkozunk, de ez a mondat teljesen természetes kell hogy legyen. Gondoljunk bele, most meg akarjuk tiltani? Tehát ha ez kimegy, és a Piarista Gimnáziumba tanárt keresnek, jelentkeznek tanárok, és nem mondhatja meg az egyház, hogy olyan tanárt szeretne felvenni, aki egyébként katolikus vallású? Nyilvánvalóan teljesen abszurd lenne ez a helyzet. Még egyszer mondom, volt ilyen per többször az elmúlt években, ez lehetőséget teremt.

Nyakó képviselő úr megnyugtatására szeretném mondani, hogy a bizottságban egyetértettünk abban, hogy el kell különíteni azokat a helyeket, ahol valóban választási lehetősége van a szülőnek. Tehát Budapesten el lehet menni a szülőnek nagyon sok általános iskolába, el lehet menni nagyon sok gimnáziumba, itt nyilván ezeket a feltételeket, mivel feltételes módban van, az egyháznak másként kell meghatározni, mint egy olyan településen, ahol tíz kilométerre van a legközelebbi iskola. De mindenki elmondta, hogy igazából ez a probléma Magyarországon nem létezik, mert vidéki kistelepüléseken is sok intézményt átvettek az egyházak, és ilyen vitákról az elmúlt években nem hallottunk. Nyilván nem véletlen, hogy az Index most a vita előtti napra időzítette ennek a cikknek a megjelenését.

Még egyszer mondom: teljesen egyértelmű a szándék, hogy ezeket a helyeket meg kell különböztetni, de nyilvánvalóan az egyházaknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy világnézetileg elkötelezett tanárokat alkalmazzanak az iskolájukban. Nem is értem, képviselő úr, hogy ezt a lehetőséget miért vitatná el az egyházaktól.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 83 2011.11.15. 8:37  23-162

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva a vezérszónoki felszólalásokat, ellenzéki képviselőtársaimat, úgy tűnt ez alapján, mintha a magyar oktatási rendszer csodálatosan működne, itt minden rendben lenne, és a gyerekek az oktatási rendszerből nagy tudás birtokában, munkára teljesen alkalmasan kerülnének ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jó lenne, ha megnéznénk azokat az adatokat, amikre éppen Gyurcsány Ferenc is hivatkozott, aki egyébként szintén ezen a nyomvonalon haladt. A Zöld könyvben is és más nemzetközi felmérésekben is azt látjuk, hogy a magyar oktatás helyzete egészen tragikus. Mondok egy-két példát.

Az iskolarendszer gyakorlatilag úgy átjárhatatlan, ahogy van. Hihetetlenül nagy a gyerekek tudása közötti különbség, de nemcsak a gyerekek tudása közötti különbség, hanem az intézmények közötti különbség. Ma egy gyerek sorsa nagyon nagy részben akkor eldől, amikor az édesanyja kézen fogja és beíratja hatéves korában az első osztályba. Ebben az esetben gyakorlatilag meghatározó a gyerek szempontjából, hogy milyen iskolába tudja beíratni őt az édesanyja vagy édesapja.

Tisztelt Képviselőtársaim! A PISA-felmérés is mutatja, hogy Európában talán sehol nincs iskola és iskola között akkora különbség, mint éppen Magyarországon. Nagyon-nagyon kevés helyen befolyásolja az OECD-országok közül a gyerek életesélyét az, hogy milyen családba született. Magyarországon ez alapvetően determinálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek után az ellenzéki képviselők, különösen a szocialista képviselők felállnak, és azt mondják, hogy borzasztó ez a szegregáció, és hogy itt hihetetlen dolgok fognak történni: tisztelt képviselőtársaim, a helyzet most, ebben a pillanatban drámai! Pontosan azért van szükség a közoktatási törvényre, mert önök a kormányzásukkal, az ámokfutásukkal, ahogy Pósán László képviselőtársaim is célzott rá, ilyen helyzetet teremtettek ebben az országban.

Sok mindent lehet ennek az oktatási törvénynek a szemére vetni, de, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez az oktatási törvény elkötelezett annak érdekében, hogy az esélyegyenlőtlenségek csökkenjenek az oktatási rendszerben Magyarországon, ezt bizony semmiképpen nem lehet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök liberális szempontból, Magyar Bálintéknak ebben kulcsszerepük volt, fennen hangoztatták, hogy az a jó, ha az önkormányzatok lesznek az iskolafenntartók, lehetőleg minél kevesebb szabályozással terheljük az oktatási rendszert, lehetőleg az önkormányzatok helyben maradó bevételeiből finanszírozzuk az oktatást is, a központi normatívákat csökkentsük. Le is ment a normatív finanszírozás aránya 45 százalékra, és gyakorlatilag pontosan az történt, hogy a szegény településeken, ahol egyébként a legrászorultabb hátrányos helyzetű gyerekek élnek, az történt, hogy itt szegény önkormányzatok voltak, és a szegény önkormányzatok egyébként rosszabb minőségű oktatást tudtak biztosítani a rászoruló gyerekeknek. Ez után mindenki rácsodálkozik a rendszerre, és azt mondja, hogy jé, Magyarországon ilyen különbségek alakultak ki az oktatási rendszeren belül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a törvénynek az egyik kulcsmomentuma - és ezt Gyurcsány Ferencnek is mondanám, ha itt lenne -, hogy az önkormányzatok különböző anyagi helyzetéből adódó különbségeket ez a törvény csökkenteni kívánja. Ha az önök rendszere, amit önök teremtettek ebben az országban, viszonylag tisztességesen működött volna, akkor ez a gondolat, hogy az államnak kézbe kell venni az oktatási rendszert, éppen az esélykülönbségek csökkentése érdekében, ez a gondolat egyébként fel sem vetődött volna. De valamilyen módon a kialakult helyzetre reagálni kell. Ezt a helyzetet egyébként önök is látták, mert ez a helyzet Hiller István minisztersége, Magyar Bálint minisztersége esetén is pontosan így működött, és mi történt? A különbségek csak tovább növekedtek.

Úgyhogy én azt gondolom, hogy emiatt érthető az a felvetés, hogy az államnak - és ezt gyakorlatilag minden szereplő támogatja, mindenki, aki megszólalt - nagyobb szerepvállalásra lesz szüksége. Hogy ennek pontosan úgy kell-e megtörténnie, ahogy az oktatási törvényben van, azt magam sem tudom biztosan, és én is azok közé tartozom, akik azt gondolják, hogy a nagy önkormányzatoknak tisztességes feltételekkel lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az oktatási intézményrendszert tovább működtessék. Mert a nagy gond egyébként nem a nagy településeken van, és ezeken a településeken egyébként az önkormányzatok erejükön felül tesznek azért, hogy ez az oktatási rendszer jól működjön.

A másik ilyen kérdés, amit szintén itt, az esélyegyenlőtlenségek növekedése kapcsán érvként szoktak felhozni, és most is felhozta szinte mindenki, ez a tankötelezettség határa. Tisztelt Képviselőtársaim! Javaslom, hogy nézzék meg a nemzetközi felméréseket. Nálunk ugyan 18 év a tankötelezettség határa, de igazából ha megnézzük az adatokat, akkor az nyilvánvalóan és világosan látszik, hogy ez nem működik. Bizonyára sokan ismerik azt a Hofi-kabarét, amiben benne volt, hogy előírják a kocának, hogy 16-ot kell talán ellenie. (Mágori Józsefné: Fialnia.) Vagy fialnia, bocsánat. (Derültség.) 16-ot kell a kocának fialnia - javítottak ki itt nagyon helyesen (Dr. Apáti István: 14-et!) -, és igazán csak a fele jön össze. Ezek után papíron itt is kiváló a dolog, csak hihetetlen sok probléma lesz ebből.

A tankötelezettséggel, tisztelt képviselőtársaim, ugyanez a helyzet. 18 évig van tankötelezettség, hihetetlen nagy a lemorzsolódás. A szakiskolákba járó fiatalok 80 százaléka az elégséges szintet alig éri el szövegértésből, és még lehet sorolni a problémákat, például hogy a szakiskolát végzett fiatalok Európában a legnagyobb arányban válnak Magyarországon munkanélkülivé. Papíron a 18 év jól mutat, de ha megnézzük, hogy azokban az országokban, ahol 16 év van előírva, jóval magasabb színvonalon működik, mondjuk, a szakiskolai rendszer, és egyébként összességében a gyerekek jóval tovább tanulnak, mint Magyarországon, ahol magas az előírás.

(13.30)

Magyarországon az a helyzet, hogy az iskola örül, mert megkapja a normatívát, a gyerek be sem megy, hiányzik 200-300 órát, de igazából ez jó, mert a tanárok túlélési gyakorlatra járnak be a szakmunkásképző iskolák egy jelentős részébe, és nem azért dolgoznak, hogy ott valami színvonalemelés legyen és a gyereket megtanítsák valamire, hanem pusztán azért, hogy élve hazajussanak a szakmunkásképző iskolából. Ez nagyon szomorú, de gyakorlatilag ez a magyar valóság.

Tisztelt képviselőtársaim, nézzünk szembe a tényekkel! Ha ezen nem változtatunk, akkor nagyon nagy baj lesz, és nem papíron kell rajta változtatni, hanem valójában. Én hiszem azt, remélem és bízom benne, hogy el fogunk jutni oda, hogy jóval magasabb lesz a szakiskolai oktatás színvonala, mint eddig volt, és ez nem a gyerekek ellenében van, hanem pontosan a gyerekek, illetve a magyar társadalom érdekében van.

Rövid az idő, úgyhogy még egyetlen gondolatot engedjenek meg. A pedagógus-életpályamodell, a 32 órás munkahét, amíg bent kell tartózkodnia a tanárnak az iskolában, szerintem kétséges, hogy ezt pontosan így kell-e megfogalmazni. De egy dologban biztos vagyok, mégpedig abban, hogy ha ezt így akarjuk végrehajtani, ezt csak egy jelentős fizetésemeléssel lehet végrehajtani. A pedagógusok körében ez az egyik leginkább közérdeklődésre számot tartó pontja a tervezetnek. Megfontolásra érdemesnek tartanám, hogy mivel valóban többen érezzük, hogy vannak kétségek, hogy a következő évben milyen költségvetési helyzetben is leszünk, az államtitkár asszony jelezte a bizottsági ülésen, hogy régen ez egy külön törvénytervezetben volt: érdemes lenne megfontolni, hogy külön törvénytervezetben döntsünk erről a kérdésről, akkor, amikor biztosan tudjuk, hogy a költségvetési fedezete ennek a kérdéskörnek meglesz.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 91 2011.11.15. 1:03  23-162

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Balczó Zoltán, tisztelt Jobbikos Képviselők! A kormány, az állam továbbra is mindenkinek biztosítja a tanulás lehetőségét, aki hajlandó tanulni, és az ehhez szükséges minimális erőfeszítéseket megteszi. Nem ezekről a gyerekekről van szó, hanem azokról, akik gyakorlatilag akadályozzák a rendes munkát, és egyébként eddig sem jártak iskolába. Ha nem kapnak családi pótlékot, és kiesnek a rendszerből, akkor könnyen lehet, hogy egy fél év múlva visszamennek, és érdemi erőfeszítéseket fognak tenni annak érdekében, hogy egy megfelelő szakmai végzettséget szerezzenek.

Hiába van most előírva, még egyszer aláhúzom, a 18 éves tankötelezettség, Magyarországon jóval többen esnek ki 18 év alatt a rendszerből, mint, mondjuk, Ausztriában, ahol 16 év a tankötelezettség. 16 éves tankötelezettség mellett Ausztriában és Európa sok más országban többet tanulnak, kisebb arányban morzsolódnak le, és a tudásuk összehasonlíthatatlanul magasabb lesz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 50 2011.11.23. 2:16  1-165

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ellenzéki képviselőtársaimat hallgatva úgy tűnik, mintha a szakképzésben ma minden rendben lenne. Ezzel szemben, ha szétnézünk és adatokat gyűjtünk, azt látjuk, hogy egészen drámai a helyzet. A Zöld könyv írja, amit még az önök kormánya rendelt - abban van egy felmérés -, hogy a szakképzésre járó gyerekek 80 százaléka szövegértésből alig éri el az elégséges szintet, tehát vagy elégséges, vagy elégtelen, azaz az írás-olvasás nagy problémát jelent számukra. A PISA-felmérésből azt látjuk, hogy a szakmunkásképzők esetében a legnagyobb a lemaradás az OECD-országok átlagához képest; a gimnáziumok és szakközépiskolák esetében ez jóval alacsonyabb. S az is sokatmondó adat, hogy az OECD-országok között Magyarországon legnagyobb arányban munkanélküliek azok a fiatalok, akik kizárólag szakmunkásképzésben vettek részt. Ez összecseng azzal, amit Pichler képviselő úr mondott, hogy jelenleg ez a képzettség érdemi munkavégzésre nagyon sokszor nem teszi alkalmassá ezeket a gyerekeket.

Nyilvánvalóan érdemi lépésekre van szükség, ezért a duális képzést teljes mellszélességgel támogatjuk. Azonban hozzá kell tenni, hogy a duális képzésre való áttérés nem jelenti azt, hogy egyetértenénk - legalábbis a Fidesz oktatási bizottsági tagjai általában nem értenek egyet - azzal, hogy négy évről három évre rövidítsük le a szakképzést. Sok érv elhangzott ezzel kapcsolatban, vannak olyan gyerekek, akiknél erőteljesen növelni kell a szakmai képzés arányát, de a fő irány Magyarországon mégiscsak az kellene legyen, hogy a négy évet fenntartsuk úgy, hogy a négy éven belül növeljük a szakmai képzés arányát. Hosszabb távon ez teszi majd Magyarországot versenyképessé.

Még egyszer mondom, egy dolog biztos: az a szakképzési rendszer, ami jelenleg működik Magyarországon, ilyen formában fenntarthatatlan, mert ez jelenti a legnagyobb esélyegyenlőtlenséget az ebbe beszoruló gyerekek számára.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 206 2011.11.23. 2:12  165-295

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt időszakban nagyon sokat beszéltek az integrációról, ugyanakkor, ha megnézzük azokat az adatokat, amelyeket a magyar oktatás most, 2010-11 környékén fel tud mutatni, akkor egészen drámai a helyzet. Nemzetközi összehasonlításban kiugróan nagyok Magyarországon a gyerekek közötti eltérések, gyakorlatilag a gyerekek életesélye ma Magyarországon akkor eldől, amikor az édesanyja kézen fogja, és beíratja őt az első osztályba, és ezen mindenképpen változtatni kell, és a törvény egyébként, ha alaposan elolvassák, ezt a célt ki is tűzte maga elé.

Mert mi is történt az MSZP-SZDSZ kormányzása idején? Azt mondták, hogy az állami normatíva aránya csökkenjen, a helyben maradó adóbevételek növekedjenek. Ez egyenesen elvezetett oda, hogy azokon a településeken, amelyekről éppen Gúr Nándor képviselőtársam beszélt, egészen tragikus helyzetbe kerültek az oktatási intézmények, hiszen épp a legszegényebb településeken lévő önkormányzatoknak nem volt pénzük az oktatási intézményekre.

Úgyhogy amikor önök felállnak, és az esélyegyenlőség zászlaját lobogtatják itt a parlamentben, akkor el kellene gondolkodni, hogy hogyan jutott ez az ország ide. Hogyan jutott oda, hogy a PISA-felmérés szerint egyébként az OECD-országok közül itt, Magyarországon van a legnagyobb különbség az oktatási rendszeren belül? És pontosan, hogyha ez nem így történt volna, akkor valószínűleg Magyarországon nem vetődött volna fel az a gondolat, hogy az önkormányzatoktól az államnak át kell vennie az iskolákat. Ezt azért kell megtenni, hogy ezek az esélykülönbségek eltűnjenek vagy legalábbis lényegesen összehúzódjanak.

Sok mindent lehet mondani erre az oktatási törvényre, de egyébként azt, hogy nem az esélyegyenlőtlenségek jelentős csökkentése érdekében fogalmazott meg a minisztérium számos elképzelést, ezt az egyet egyébként csak az meri állítani, aki nem olvasta el figyelmesen a törvényt. (Novák Előd: Úgy bizony!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Meg kell nézni, hogy milyen állapot van Magyarországon, és hiába hivatkoztak önök integrációra (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), teljesen egyértelmű, hogy így tovább ez nem mehet, ha esélyt akarunk adni a következő generációknak, akkor változtatni kell. (Babák Mihály: Úgy van! - Mágori Józsefné: Éljen! - Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 220 2011.11.23. 0:19  165-295

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Kedves Osztolykán Ágnes Képviselő Asszony! Szeretném elmondani, hogy a nehéz helyzetben lévő kistelepüléseken lévő iskolák színvonala, anyagi biztonsága jelentősen növekedni fog, és az ott élő gyerekek szempontjából ez hasznos lesz. (Babák Mihály: Erről van szó!) Erről szól a törvény. (Babák Mihály: Bizony-bizony!)

Köszönöm szépen. (Babák Mihály: Erről szól a történet! - Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 957 2011.11.30. 1:49  938-1084

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Magam is azok közé tartozom, akik nagyon fontosnak tartják azt, hogy államilag finanszírozott felsőoktatási férőhelyek legyenek. Sok minden elhangzott, és magam is azok közé tartozom, akik kicsit nagymértékűnek, a szükségesnél nagyobb mértékűnek látják azt a férőhelyszám-csökkenést, amit egyébként itt bizonyos mértékben tervez a parlament előtt lévő anyag.

Ugyanakkor el kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy azért azt a helyzetet sem lehet fenntartani, hogy az idei évben több fiatalt vettek fel a felsőoktatásba, mint ahány gyerek született Magyarországon. Tehát a radikális gyereklétszám-csökkenéssel előbb-utóbb nyilvánvalóan szembe kell nézni, mert 20 éven keresztül nem tartható fenn a mostani állapot, hiszen egész egyszerűen nem születik annyi gyerek, mint ahányat most felveszünk. Tehát valami ésszerű kompromisszumot lenne szükséges itt találni szerintem is.

Dúró Dórának is van némi igazsága abban, amit elmondott, de azért szeretném felhívni a figyelmét, hogy nem ártana, hogyha a diákhitel folyósításának, visszafizetésének a feltételrendszerével egy kicsit alaposabban megismerkedne, mert nyilvánvaló, hogy ha valaki munkanélküli, akkor a mostani szabályozás szerint, és ezen nem kíván változtatni senki, nyilvánvalóan semmiféle visszafizetési kötelezettség nem terheli, csak akkor egyébként, hogyha munkajövedelme van, és akkor is maximálva van, hogy hány százalékot kell visszatérítenie.

Úgyhogy én kérem a képviselő asszonyt, hogy ezeket a riogatásokat, amik egyébként nem felelnek meg a valóságnak a jelenlegi szabályozás szerint, itt a parlamentben és az Országgyűlés nyilvánossága előtt ne használja. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 1086 2011.11.30. 12:28  1085-1136

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, és igyekszem jó példával elöl járni, mindig be fogom mondani, ahogy a Házszabály előírja, a módosító javaslat sorszámát.

Először a 35. sorszámú módosító javaslatról - illetve ennek kapcsán még további módosító javaslatok érkeztek - szeretnék beszélni néhány szót. Ez a javaslat az életpályamodellről szól. Itt nagyon sokan, nagyon sokféle javaslatot beadtak, és ezek közül néhány mellett szeretnék érvelni magam is. Az egyik javaslat az volt, Lázár János frakcióvezető is beadott ilyen javaslatot, mi is beadtunk, az oktatási bizottság fideszes tagjai, hogy pontosítsuk az óraszámok meghatározását.

Tapasztalatunk szerint egyébként az iskolákban tanító pedagógusok tetszését az a típusú meghatározás, hogy a 40 óra 80 százalékának az 55-65 százalékát kell tanítani, ez, hogy mondjam... - bizonyos feszültségeket fog jelenteni, hiszen ugyanolyan bérért az egyik pedagógus akár 2-3 órával is többet kell tanítson, mint a másik, és ez bizonyára feszültségeket fog jelenteni. Ezért Lázár frakcióvezető úr javasolta egységesen a 24 órát. Hogyha ezzel nem is értünk egyet, akkor is, magam is amellett vagyok, hogy szerencsés lenne egy konkrét óraszámot meghatározni.

Reménykedjünk abban, hogy lesz forrása az életpályamodellnek, mert az oktatási bizottság tagjai mindannyian úgy gondolták, hogy elengedhetetlenül szükséges, hogy a pedagógusbéreket rendezzük.

Az 59-es sorszámú javaslat mellett szeretnék érvelni. Itt azt fogalmaztuk meg képviselőtársaimmal együtt, hogy az emelt szintű érettségi vizsga külső vizsgaként legyen megszervezhető. Ezt azért tartjuk fontosnak, hiszen az emelt szintű érettségi vizsga jelenthet belépőt a felsőoktatásba, és a bizottság többsége úgy látta - ebben egyébként vita volt a bizottság tagjai között -, hogy kisebb a szubjektivitás lehetősége, hogyha ezt egy teljesen külső vizsgaként szervezzük meg.

A 68-as sorszámú módosító javaslat szívügyem, hiszen az eredeti javaslatot is én lobbiztam be a törvénybe az előző ciklusban, amely arról szólt, hogy két és féléves kortól az óvoda vehessen fel gyerekeket, hogyha van szabad férőhelyük. Ezt sikerült is keresztülvinni a parlamenten, de akkor belekerült egy értelmetlen rendelkezés, amely arról szólt, hogy ezt csak a körzetes óvoda tehesse meg, így Kőbányán is előállt az a helyzet, hogy elméletben volt óvodai férőhely, csak nem a körzetes óvodában, emiatt nem tudták felvenni a gyermeket. Kimondottan örülök, hogy a kormány ezt a javaslatot támogatta.

A 70-es sorszámú javaslat mellett érvelnék. Hároméves kortól javasoljuk, hogy ne lehessen megtagadni a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek felvételét a körzetes óvodába. Mindannyian elmondták, az ellenzék is állandóan ezzel támadott minket az előzetes általános vitában, hogy az, hogy a gyermek, különösen a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek idejekorán óvodába járjanak, ez kulcskérdés, hiszen így a hátrányukból 3-4 év óvoda alatt jelentős mennyiségű elmaradást le tudnak dolgozni.

A 73-as módosító javaslatról éles vita bontakozott ki a bizottsági ülésen, és szeretnék a mi álláspontunk mellett érvelni. Ez a családi napközik kérdése, hogy a családi napközi kiválthatja-e az óvodát. Mi egy kompromisszumos javaslatot javasoltunk: az óvodai kötelezettség ötéves korig családi napköziben is legyen teljesíthető, ha az intézmény az óvodai nevelés országos alapprogramjának megfelelő pedagógiai programmal működik. Tehát valamilyen szigorítást azért a családi napközik irányába is tegyünk be, követeljük meg, hogy megfelelő pedagógiai programmal működjön a családi napközi, és akkor legyen teljesíthető itt is. Azt gondoljuk, hogy ez össze tudta hangolni a bizottságban a különböző álláspontokat.

Szeretnénk azt is, illetve a bizottság többsége fontosnak tartja, hogy a két tannyelvű iskolák megmaradjanak, ezért a 88-as sorszám alatt tettük azt a javaslatot, hogy az általános iskolában és gimnáziumban az oktatás két tanítási nyelven is folyhasson. Azt gondolom, hogy sok képviselőtársunk kapott ilyen jelzéseket, hogy ez mindenképpen szükséges lenne, hogy a törvényben megmaradjon.

114-es sorszámon fogalmaztuk meg azt a javaslatot, amit, szintén reménykedjünk, hogy a kormányzat is támogatni tud, hogy a szakiskolát végzetteknek legyen lehetőségük, hogy az érettségire felkészüljenek, és ezt a lehetőséget ne konkrétan két évben, hanem két vagy három évben határozzuk meg. Ennek az az oka, hogy tudjuk azt, hogy kik jelentkeznek a szakiskolába, ha elvégzik, nem biztos, hogy a kettő év elegendő nekik, biztosítsuk azt, hogy államilag finanszírozzuk azt is számukra, hogyha három év alatt készülnek fel az érettségire.

A 137-es sorszámon is egy hosszú, több oldalról megközelített módosító javaslatot fogadott el a többség egy hosszú vita után. Itt több módosító javaslatot összevonnék, a fő kérdés az, hogy ha az önkormányzatok visszaszerződnek, mondjuk, iskolákra, akkor milyen lehetőségeik vannak az ellenőrzés, illetve a szakmai szolgáltatás területén. Mi, amikor a módosító javaslatokat megfogalmaztuk, azt fogalmaztuk meg, hogy képtelenség az a helyzet, hogy egy fenntartó fenntartja az intézményét, és szakmailag ne segíthesse, illetve szakmailag ne ellenőrizhesse, ezért ezt én egy elég fontos javaslatnak tartom. Nem az állami ellenőrzés és nem az állami szakmai segítség ellen érvelünk, mert mindannyian azt gondoljuk, hogy ezt jelentősen erősíteni kell a jelenlegi helyzethez képest. Viszont nagyon fontosnak tartjuk, hogy aki fizet, a fenntartó, annak legyen joga ellenőrizni, és aki a fenntartó, az szakmai segítséget is nyújthasson az intézményeinek. Ellenzéki képviselőtársaink hívták fel a figyelmet arra, hogy például az egyházi oktatásnál elég paradox lenne a helyzet, hogyha csak állami ellenőrzést lehetne folytatni.

A 214-es: egy fontos javaslat, ez is megosztotta a bizottságot, de jelentős többséget kapott. A javaslat konkrétan arról szól, hogy az etika tantárgy legyen az iskolai foglalkozások része, és az etika legyen kiváltható egyházi jogi személlyel kötött megállapodás alapján hit- és erkölcstanoktatással.

Azt kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy a környező országokban ez kivétel nélkül minden országban így működik, mi is azt gondoljuk, hogy legyen etikaoktatás, ami egyébként kiváltható hit- és erkölcstanórával, tehát a gyermek választhasson ezek között. Itt lesz egy pontosító javaslat, de a bizottság többsége ezt fontosnak és támogatandónak tartja.

A 277-es sorszámon javasoltuk a következőt, és reménykedünk abban, hogy a minisztérium, illetve a kormány ezt is megfontolja: a középiskolában a felvételi vizsga általában központi legyen. Helyi felvételi vizsgát csak azokban az iskolákban lehessen szervezni, ahol három év átlagában a jelentkezők száma lényegesen, azaz legalább kétszeresen meghaladta a felvehetők létszámát. Azt gondoljuk, hogy ez fontos, tehát döntően a rendszert abba az irányba kell eltolni, hogy a középiskolai felvételi egy központi felvételi legyen, és még egyszer mondom, speciális esetben, ha jelentős túljelentkezés van, akkor lehessen ettől eltérni.

(17.20)

342. sorszámon fogalmaztunk meg egy olyan módosító javaslatot, hogy a helyettesítésért külön díjazás járjon. Ezt, azt gondolom, elég fontosnak érzem. Ha megint nem így fog történni, ebből csak problémák és feszültségek lesznek a tantestületen belül.

És a 477. módosító javaslat: a települési önkormányzatoknak legyen lehetőségük, és ezt biztosítja is a törvény, hogy vállalják a fenntartói feladatokat, azaz visszaszerződjenek az államtól. Viszont azt a szabályozást, amely a jelenlegi törvényben benne van, egy kicsit vékonynak érezzük. Azt gondoljuk, fontos megfogalmazni a törvényben, hogy valamiféle garancia is jár azoknak az önkormányzatoknak, amelyek a fenntartási jogot vállalják, hogy valamiféle költségvetési támogatásban részesülnek, hogyha ezt az állami feladatot átvállalják. Ebben az esetben fognak tudni az önkormányzatok tisztességesen, világosan dönteni arról, hogy át tudják-e vállalni a fenntartói feladatokat iskolák, művészeti iskolák és egyéb intézmények esetén.

Ezenkívül még egyetlen módosító javaslat van, amiről külön szeretnék szólni. Az egész napos iskola témakörével összefüggésben hosszú vita alakult ki arról a bizottságban, hogy az egész napos iskola, ami kötelező jellegű, és számos kérés, észrevétel érkezett hozzánk is, és azt hiszem, más képviselőkhöz is, hogy ha a szülő különórára, zeneiskolába, sportfoglalkozásra járatja a gyerekét, akkor legyen lehetősége elkérni az egész napos iskolából a gyermeket. Most az az igazság, hogy az a megfogalmazás került be a törvénybe, hogy a szülő kérésére az intézmény gyakorlatilag kötelezően fel kell hogy mentse a délutáni iskolába járás alól a gyereket. Jobbikos képviselőtársaim javasolták, hogy ez ne legyen kötelező jellegű, hanem az iskola igazgatójának biztosítsunk egy lehetőséget. Ugyanis ha kötelező jellegű, akkor fennáll annak a veszélye, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknél mindannyian fontosnak érezzük, a hátrányos helyzetük miatt például, hogy minél több időt töltsenek az iskolában, ha ezeknél a gyerekeknél a szülőnek elég egyszerűen azt mondani, hogy "kérem, hogy a gyermekemnek ne kelljen idejárni", akkor gyakorlatilag az egész ügy, amiért az egész napos iskolát megszerveztük, gyakorlatilag működésképtelenné válik.

Ugyanakkor felvetődött a bizottsági ülésen az is, hogy ha ez nem kötelező jellegű, akkor mi van abban az esetben, hogyha olyan szülőnek a kérésére, aki egyébként tényleg zeneiskolába, sportra, nyelvórára vinné a gyermekét, az intézményvezető ezt a lehetőséget nem biztosítaná, akkor abból megint probléma lenne. Ez egy nagyon-nagyon fontos témakör. Abban maradtunk a bizottságban, gyakorlatilag teljes konszenzussal, hogy erre megpróbálunk a hátralevő időszakban egy olyan konszenzusos módosító javaslatot megfogalmazni, nem lesz könnyű, ami mindkét problémakört kezelni tudja. Azaz lehetőséget biztosít arra, hogy azok a szülők, akik délután megfelelő színvonalú ellátást tudnak nyújtani a gyereküknek, lehetőséget kapjanak arra, hogy ezt megtegyék, és azoknál a gyerekeknél, akiknél egyébként úgy látja az intézményvezető, a fenntartó, hogy a gyermeknek használunk azzal, ha délután is iskolában van, akkor ezeknek a gyermekeknek pedig így tudjunk segíteni, hogy minél kisebb legyen a leszakadásuk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és abszolút szakmai alapon a mai részletes vitához ennyivel szerettem volna hozzájárulni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 1102 2011.11.30. 2:12  1085-1136

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak egész röviden: ez az államosítás újra előkerült. A felsőoktatási törvényben nem akartam ehhez hozzászólni, de itt legalább magunk között tisztázzuk. Az, hogy egy országban tisztességes színvonalú, esélyegyenlőséget többé-kevésbé - teljesen nyilvánvalóan nem lehet - biztosító oktatási rendszer működjön, állami feladat. Azt gondolom, hogy ezt ellenzéki képviselőtársaim sem vitatják.

Az a baj, ha megnézzük, hogy hova jutottunk az elmúlt években Magyarországon, akkor látjuk azt, hogy PISA-felmérés, ezer nemzetközi felmérés bizonyítja, hogy hihetetlen méretű esélyegyenlőtlenségeket produkál a rendszer gyerekek és gyerekek, intézmény és intézmény között. Nyilvánvalóan ez így nem mehet tovább.

Az a helyzet alakult ki, hogy a szegényebb önkormányzatok, ahol több szegény, hátrányos helyzetű gyermek él, kevesebbet tudnak szánni az oktatásra, és ezért alacsonyabb színvonalú oktatást működtetnek. Innentől kezdve, ha az államnak az a feladata, amit az előbb elmondtam, akkor az államnak lépni kell. Erősíteni kell az ellenőrzést, nagyobb szerepet kell vállalni a finanszírozásban. Ennek a helyzetnek, az elmúlt években kialakult helyzetnek a következménye az, hogy ezt az állami feladatot úgy látja el, hogy a közösségi tulajdonban lévő iskolát - mert az önkormányzati tulajdonban lévő iskola is közösségi tulajdonban lévő iskola - nem az önkormányzati közösségi tulajdonban működteti tovább, hiszen látjuk, hogy milyen esélyegyenlőtlenségekhez vezetett ez a rendszer, amit egyébként önök is joggal kifogásoltak, hanem nagyobb felelősséget vállal magára éppen azért, hogy az esélykülönbségeket jelentősen csökkentse az elkövetkező időszakban.

Tehát lehet kommunikációs szempontból államosításról beszélni, csak közben egyébként önök azzal bírálnak minket, hogy nem fordítunk elegendő figyelmet arra, hogy az esélykülönbségeket csökkentsük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Így lehet a legnagyobb mértékben az esélykülönbségeket csökkenteni, ha az önkormányzat anyagi helyzetétől függetlenül minden egyes iskolának ugyanolyan lehetőségeket tud biztosítani az állam.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 144 2011.12.14. 2:19  127-251

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igazából nem is teljesen értem, hogy mi a problémájuk szocialista képviselőtársaimnak, hiszen azt mondják, hogy az a fő gondjuk, hogy miért merjük vagy miért meri a törvény a preambulumba beleírni azt, hogy a házasságon alapuló család megkülönböztetett megbecsülést érdemel.

Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nemrég volt a nemzeti összetartozás bizottsága előtt Kopp Mária és több demográfus, és egy-két érdekes, mindenképpen megfontolásra érdemes adatot elmondtak ott nekünk, amit, azt gondolom, hogy a parlamenti képviselők többsége tud. Például egy házasságban élő ember várhatóan hét évvel magasabb élettartamra számíthat, mint egy nem házasságban élő. Nyilván ennek az egészségügyi költsége és sok minden is ezzel arányosan kedvezőbben alakul.

A házasságok jóval ritkábban... - így is hihetetlen nagy a szám, de mégiscsak stabilabb és tartósabb kapcsolatok, mint az életközösségek, élettársi közösségek, sőt ráadásul a házasságokban több gyermek születik, mint élettársi közösségekben, életközösségekben átlagosan. Ezért azt gondolom, hogy a preambulumban mindenképpen jogosult kimondani egy családvédelmi törvény, hogy igazából ezt megbecsüljük, mert jó lenne, hogyha minél többen ilyen tartósabb formában több gyereket vállalnának, egészségesebben tudnának élni, tehát ez mindenképpen egy pozitív cél.

Még egyszer aláhúznám, hogy a definícióban egyébként semmilyen hátrány nem érinti azokat, akik nem házasságban élnek, mert a definíció szerint a családba beletartoznak azok is, akik egy közösségben élnek, gyermeket vállalnak, vér szerinti leszármazottjuk van, sőt a definíció szerint még azok is beletartoznak a családba, akik gyámságot vállalnak egy gyermek iránt. Úgyhogy én igazából nem is értem, hogy képviselőtársaim azt mondják, hogy húzzuk ki azt a mondatot, hogy a házasság nem érdemel külön... Önök nem erre törekednének? Nem ezt tanácsolnák egyébként a saját gyermekeiknek?

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 156 2011.12.14. 2:04  127-251

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Én még Lendvai Ildikó előző hozzászólására szerettem volna reagálni, amikor azt mondta, hogy megkülönböztetett támogatás illeti azokat a családokat, amelyek házasság útján hozták létre a családot.

Szeretném kérni Lendvai Ildikót, hogy ne olvasson a sorok között, ne halljon bele a szavak közé olyan dolgot, amit én nem mondtam. Világosan felolvastam a törvényt, hogy megkülönböztetett megbecsülést érdemel, és azzal érveltem, hogy ezt nyugodtan ki is mondhatjuk a törvényben, mert igenis megkülönböztetett megbecsülést érdemel, hiszen egészségesebben élnek, a gyereknek biztosabb, a gyereknevelés ezekben a családokban nagyobb eséllyel megy jó irányba, és ezt egy preambulumban ki lehet emelni.

Harrach Péter képviselőtársam mint előterjesztő ezt nagyon pontosan mondta el, hogy ez, hogy kimondjuk, nem jelenti azt, hogy meghatározzuk azt, hogy ez megkülönböztetett támogatással járna együtt. A törvény nem erről szól, és én nagyon kérem képviselőtársamat, hogy ne is csúsztasson, mert ilyet sem én, sem más képviselőtársam előzőleg, mint amit ő a szájukba adott, nem mondott.

Igazából szerintem a törvény ebből a szempontból teljesen rendben van, és Soltész képviselőtársam is világosan és egyértelműen elmondta, hogy az önök szocialista kormányzása közepén is folyamatosan különbséget tettek olyan életközösségek között, amik házasság útján jöttek létre, más módon viszonyultak hozzájuk, mint amelyek nem így jöttek létre. Ez a törvény egyébként ebben a tekintetben nem lép előre, legfeljebb a preambulumban kimondja, hogy megkülönböztetett megbecsülést érdemel. A többi törvény egyébként továbbra is hatályban van, de ez a törvény ezen a helyzeten, ami jelenleg van, illetve ami az elmúlt tíz évben van az országban, ilyen szempontból nem változtat. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 246 2011.12.14. 1:33  127-251

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az a felvetés, amit jobbikos képviselőtársam mondott, az egy jogos és reális felvetés, hiszen valóban, a szülők jelentős áldozatot hoztak azért, hogy azok a gyerekek, akiket felnevelnek, tisztes adófizető polgárok legyenek.

Volt már egy ilyen javaslat a Ház előtt, a kereszténydemokraták 1998 és 2002 között egy ilyen javaslatot beterjesztettek, és amikor megvizsgáltuk ezt a javaslatot, akkor arra jutottunk, hogy egy- vagy kétszázalékos járulékátengedés a szülők irányába igazából nem érzékelhető. Tehát ahhoz, hogy ez a javaslat értelmes legyen, érzékelhető legyen, minimum 4-5 százaléknyi járulékátengedésre lenne szükség, és szerintem előbb-utóbb el is kell menni ebbe az irányba.

Ugyanakkor érzékelve a költségvetés mostani helyzetét, látva azt, hogy a nyugdíjjárulékok, amiket befizetnek, hogyan viszonyulnak a kifizetett nyugdíjakhoz, összességében, ha azt szeretnénk, hogy ez érzékelhető legyen a gyerekeket felnevelő szülők számára, ez nagyon-nagyon jelentős terhet róna a költségvetésre, amit ebben a pillanatban most, sarkalatos törvényben rögzíteni nem látunk lehetségesnek, szükségesnek. Ugyanakkor szeretném biztosítani képviselőtársamat, hogy az irány egyezik azzal az elgondolással, amilyen irányba mi is menni szeretnénk majd hosszabb távon.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 266 2011.12.14. 0:49  251-329

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kicsit álságosnak érzem, ahogy Göndör képviselőtársam kesereg, hogy időkeretes a vita, mikor, hogyha megnézzük, akkor egyedül ül itt a parlamentben, tehát háromnegyed órán keresztül egyedül beszélhetne. Ha a jobbikos képviselők ezt a szemünkre vetik, akkor azt gondolom, mivel több mint tízszer annyian vannak itt, mint a szocialisták, hogy tőlük még ezt akár meg is lehetne fontolni, de Göndör képviselő úr, amikor nem időkeretes a vita, és be se jönnek, mert innentől kezdve önöket nem érdekli, akkor azt gondolom, hogy ez egy kicsit szánalmas.

Abban az esetben, hogy ha kifogásolja, hogy kevés az ideje, akkor szóljon már két vagy három képviselőtársának, hogy legyenek szívesek már bejönni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 267 2012.02.21. 15:13  177-292

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fontosnak érzem a Balsai-jelentést (Novák Előd: Melyiket?), de leginkább azért, mert az ország egyik fele teljesen másképp látja a 2006. őszi eseményeket, mint az ország másik fele.

Akinek cseppnyi kétsége is volna - furcsa ez a brekegés itt - afelől, hogy ez így van, annak elég volt meghallgatnia Harangozó Tamás szocialista képviselő urat, aki egyébként - én nem vagyok annyira toleráns, mint Schiffer András képviselőtársam - egészen felháborító mondatokat mondott el a jelentés tárgyalása kapcsán. Úgy tűnik, hogy a szocialisták, ahogy Harangozó Tamás hozzászólása is erre rávilágított, mind a mai napig a legalapvetőbb tényeket és dokumentumokat sem hajlandók az üggyel kapcsolatban figyelembe venni.

Hadd hívjam fel a figyelmet itt mindenki előtt, Harangozó képviselő úr is hivatkozott rá, hogy valóban, már a Gyurcsány-kormány is készíttetett különböző jelentéseket, hogy mi is történt 2006 őszén. Az az igazság, hogy ha elolvassuk a Papp-jelentést vagy elolvassuk az Ignácz-jelentést, akkor ezekben a Gyurcsány-kormány által megrendelt jelentésekben is rendkívül súlyos megállapítások találhatók, rendkívül súlyosak, amelyek rendkívül súlyos rendőrszakmai felelősséggel kapcsolatos kérdéseket vetnek fel. Lett-e ennek következménye? Nem lett, Gergényi Pétert kitüntették, tehát egyáltalán nem igaz az az állítás, amit Harangozó képviselő úr a parlamentben elmondott, hogy kivizsgálták, levonták a tanulságokat. Kivizsgálták, viszonylag korrekt jelentések születtek, és semmilyen tanulságot egyébként a Gyurcsány-kormány ebből nem vont le. Épp ezért maradt a levegőben az a kérdés, hogy 2006 őszén valójában mi is történt, és épp ezért kellett többször nekifutni a Magyar Országgyűlésnek, hogy ezt a kérdést tisztázza.

Tisztelt Képviselőtársaim! Alakult egy vizsgálóbizottság az emberi jogi bizottság albizottságaként, ebben a vizsgálóbizottságban magam is részes voltam, és azt gondolom, hogy nagyon komoly munkát végeztünk, hiszen szinte mindenkit meghallgattunk, aki hajlandó volt eljönni, és az üggyel kapcsolatos bármilyen érdemi információja lehetett. Meggyőződésem, hogy az ország közvéleménye jóval pontosabb képet alakíthatna ki a 2006. őszi eseményekről, ha ezeknek a meghallgatásoknak a jegyzőkönyveit elolvasnák, hiszen rácsodálkoznának jó egynéhány dologra.

Magam is csatlakoznék Schiffer András képviselőtársamhoz, valójában nem 2006. október 23-án kezdődtek az őszi események; valóban, ahogy a mi bizottságunk is megállapította, előtte már tömegesen követett el különböző jogsértéseket a magyar rendőrség, aminek a kicsúcsosodása volt 2006 őszén, de ez sem október 23-án kezdődött, hanem igazából a Gyurcsány-beszéd nyilvánosságra kerülésének másnapján.

Néhány eseményt szeretnék kiemelni, mert szerintem ez nagyon fontos, és ha ezt egymás után összefüggésében elhelyezzük, akkor feltehetjük a kérdést, hogy itt valóban rendőrségi dilettantizmusról, vagy valami másról, esetleg egy provokációról van szó. Én ezt most nem akarom megválaszolni, mindenki, ha végiggondolja ezeket a tényeket, akkor döntse el maga.

Összegyűlt a felháborodott tömeg, és a rendőrség addigi gyakorlatával szemben ezt, Petrétei miniszter úr javaslatára - ismerjük, hogy mennyire mert egyedül döntéseket hozni - választási nagygyűlésnek minősítették, és ezért a rendőrség nem is lépett fel velük szemben. 2006. szeptember 18-án volt egy vezérkari gyűlés - ennek a jegyzőkönyve a bizottság rendelkezésére állt -, és a rendőrségi vezetők megállapították többen is, hogy nagy esélye van az események eszkalálódásának, szükségesnek tartották, hogy tartalék erőket képezzenek, majd miután ezt jegyzőkönyvbe mondták, ezután szépen hazamentek, tartalékot nem képeztek, a raktárakat bezárták, és így érkezett el a TV-ostrom ideje.

Amikor a TV-ostrom bekövetkezett, akkor azzal védekeztek, miért küldték el védőfelszerelés nélkül a rendőröket a tömegbe, hogy a raktárak be voltak zárva, és a raktárosok már hazamentek. Ez nem tekinthető szerintem egy túl komoly érvelésnek, de ez nem egy irodalmi kitaláció, ezt a rendőrségi vezetők vallották a bizottsági ülésen.

Külön érdekesség volt Szabó Ferenc vallomása, aki a kormányőrség parancsnoka volt. Jegyzőkönyv szerint ő elmondta, hogy "ma este Gyurcsány Ferenc tájékoztatja majd az MSZP frakcióját," - szeptember 18-áról beszélünk - "hogy hogyan kell viszonyulni az eseményekhez". Amikor megkérdeztük Szabó Ferenc ezredes urat, hogy mégis ilyen pontosan hogyan van tájékoztatva, hogy mi történik az MSZP frakcióülésén, akkor ezt letagadta, majd miután a jegyzőkönyvet a kezébe adtuk, akkor elismerte, hogy ezt valószínűleg mégis ő mondta.

Furcsaság az is, hogy egy civil ruhás rendőr volt a TV-székházat védő rendőrök parancsnoka, akit a rendőrök aznap este folyamán nem találtak meg.

Gergényi Péter a bizottsági meghallgatáson elmondta, hogy nem tudta, hogy a TV-székház nincs bekerítve, ezért húszasával, harmincasával, negyvenesével küldte be a rendőröket - hogy mondjam? - a siker legkisebb esélye nélkül a tömegbe, és gyakorlatilag csak a Jóistennek köszönhető, hogy rendőrhalál ezen este nem következett be. Gergényi Péter azt mondta, hogy ő nem tudott arról, hogy a TV-székház nincs bekerítve, mint műveleti parancsnok. Egyébként erről a Hír TV összes nézője tudott. Rudi Zoltán, a TV elnöke egyébként a hátsó kapun ment be a TV-székházba, Navracsics Tibor és Juhász Ferenc a TV-székházból a hátsó kapun ment ki, rendőrök tömegei állomásoztak a Nádor utcában, ugyanakkor - még egyszer mondom - Gergényi Péter többször aláhúzta, hogy ő nem tudott arról, hogy a TV-székház nincs körbekerítve.

De még egy-két érdekesség csak erről az eseményről: a TV-székházat védő rendőrök 22 óra 05 perckor kértek segítséget, országos riadót azonban az Ignácz-jelentés szerint is csak éjfélkor rendeltek el. Az Ignácz-jelentés ezt egyébként súlyos szakmai hibának minősítette. A TV-székházat, én is alá szeretném húzni, nem elfoglalták, hanem a rendőrök feladták (Zagyva György Gyula: Nem igaz!), ráadásul úgy evakuálták a rendőrök a székházat, hogy a TV dolgozóinak elfelejtettek szólni. (Derültség a Jobbik padsoraiban.) A TV dolgozóinak elfelejtettek szólni. Ez egyébként romba dönti azt a mítoszt is, hogy olyan áldatlan körülmények voltak a TV-székházban, hogy a rendőröknek menekülni kellett. A rendőrök kétségkívül elmenekültek, de Rudi Zoltán és más TV-s dolgozók vallomása szerint ők ott maradtak. A TV-székházat védő rendőröknek nemcsak a TV-székházat kellett volna megvédeni, hanem meg kellett volna védeniük a TV-ben dolgozókat is. A rendőrök elmentek, de nyilvánvalóan, ha a TV-ben dolgozók ott maradtak, akkor nem lehettek olyan áldatlan körülmények a TV-székházban, hogy onnan el kellett volna menniük.

Akkor még ehhez hozzárakhatjuk, amit a Balsai-jelentés külön kiemel, és ezt a bizottsági ülésen is megerősítették, hogy Majoros ezredes egy rendőrségi lőfegyverekkel, lőszerrel megrakott, gazdátlan autót talált a Nádor utcában. Kétséges egyébként, hogy milyen következményei lettek volna annak, ha ez, mondjuk, olyan tüntetők kezébe kerül, akik ezt más célra használták volna fel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fel kell tenni a kérdést: lehet ennyi véletlen? Lehet ennyire dilettáns a magyar rendőrségi vezetés, vagy ennek valami más oka van? Valami más oka, hiszen egy nappal előtte robbant ki az őszödi beszéd, két héttel később egyébként önkormányzati választások voltak. Nem arról lehetett-e szó, hogy esetleg az ország bizonyos vezetőinek az az elképesztő gondolat fogalmazódott meg a fejében, hogy valamilyen úton-módon ezt az őszödi beszédet valamilyen nagyon súlyos eseménnyel felül kellett írni? A mi bizottságunk ezt nem merte olyan határozottan megfogalmazni, mint a Balsai-jelentés.

(19.50)

De még jó néhány dolgot lehet felsorolni, ami ezt a véletlen szindrómát megkérdőjelezi. A rádióforgalmazás jegyzőkönyvei szerint például rebiszes egységek háromszor kérték rádión, hogy hadd mehessenek a bajtársaik segítségére, de a rádióforgalmazás szerint ezt csak jóval később engedték meg nekik. Nagyon sok rendőr sérült meg aznap, és nagyon sok embernek - köztük rendőröknek is - lehetett az az érzése, hogy aznap áldozatul dobták oda őket. Azt hiszem, nem véletlenül alakult ki sok emberben ez az érzés. Az Ignácz-jelentés is megállapítja, hogy teljesen csak a vakszerencsének köszönhető, hogy aznap este nem halt meg senki.

Szeptember 19-én és 21-én azonban a rendőrség visszavágót tartott. Egészen elképesztő módon, a törvényt meghazudtolva léptek fel tüntetők és békés járókelők ellen. Ebben egyébként nemcsak a rendőrség, hanem a magyar igazságszolgáltatás is betlizett, hiszen nem lehet másképp fogalmazni azt, ha másodfokon az esetek több mint 90 százalékában megváltoztatják az első fokon elzárásra, előzetesre vonatkozó ítéleteket. És Schiffer képviselőtársammal szemben én azt gondolom, hogy igenis, országgyűlési képviselő is kimondhatja a bíróságok kritikáját, különösen akkor, ha a bírósági belső vizsgálat is nagyon súlyos hiányosságokat és hibákat állapított meg ezzel kapcsolatban.

Október 23-áról is kell néhány szót szólni. Itt is fel lehet tenni a kérdést, hogy véletlen vagy pedig szándékos események történtek-e. Hajnalban kiürítik a Kossuth teret, de előtte megállapodnak az ott lévőkkel, hogy délután 3 órakor visszamehetnek. Délután 3 órakor, amikor a tömeg vissza kíván menni, akkor a rendőrség egyszerűen az útjukat állja. Felvételek tanúsága szerint nem történik erőszakos cselekmény, mégis kirobban egy összecsapás, összeütközés. Ezt követően a rendőrség ezeket a tüntetőket kiszorítja az Alkotmány utcáig, és az előbb említett Pigler alezredes jelzi a műveletirányító parancsnoknak, hogy a feladatot teljesítette, további oszlatásnak nem látja értelmét, hiszen a Bajcsy-Zsilinszky úton nem folyik olyan tevékenység, amely ezt indokolttá tenné. Azt a parancsot kapja, hogy az oszlatást folytassa az Astoria irányába. Pigler alezredes a rádióforgalmazás szerint jelzi, hogy ezt nem tartja célravezetőnek, hiszen ott van a fideszes nagygyűlés, és hiba lenne ezt a tömeget összekeverni a nagygyűlés jóval nagyobb tömegével. A rádióforgalmazás szerint azt mondják neki, hogy legyen szíves teljesíteni a parancsot, és a Bajcsy-Zsilinszky úton kezdje oszlatni a tömeget a Fidesz-nagygyűlés irányába. Később Pigler alezredes még kétszer jelzi, hogy az oszlatásnak nem látja értelmét, és sokkal nagyobb kárt okozna, mint amilyen haszna lesz a dolognak. A második jelzés után, amikor a Gödörnél tartottak, Pigler alezredest leváltják. Véletlen?

Tisztelt Képviselőtársaim! A Balsai-jelentésből is és a bizottsági meghallgatásból is kiderül, hogy a lovasrohamot egész pontosan három perccel a Fidesz-nagygyűlés befejezése után rendelték el. Három perccel! Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs olyan ember, aki feltételezhetné, hogy egy ekkora tömeg három perc alatt fel tud oszlani. Azt gondolom, itt is teljesen jogosan lehet feltenni a kérdést, hogy véletlen volt-e vagy nem. Én hajlok arra, hogy ez nem véletlen volt, hanem ezt valakik előre galád módon, tudatosan megfontolták, mert ennyi véletlen szerintem nem lehetett.

S még lehet számos kérdést felvetni. Például ha a Gyurcsány-kormány által felkért bizottságok ilyen jelentést tettek le, akkor hogy a csudába' lehet, hogy egyetlen rendőrt a saját kormányuk által felkért jelentés alapján nem vontak felelősségre? Hogy a csudába' lehet, hogy Gergényi Pétert ezt követően képesek voltak kitüntetni, miközben hihetetlenül súlyos szakmai hibákat írt le az Ignácz-jelentés, amire Gergényi Péter azzal tudott válaszolni, hogy ez azzal magyarázható, hogy Ignácz József budapesti rendőrfőkapitány szeretne lenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell mondjam, önmagában az is nagyon súlyos jel, hogy ilyen jelentések után, ilyen szakmai hibák után nem leváltották Gergényi Pétert, nem vontak felelősségre senkit, hanem ezt az embert továbbra is a posztján tartották és előléptették.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy egyetlen nyugati, normálisan működő demokráciában nem lenne elképzelhető az, hogy egy rendőrfőkapitány több ezer rendőrt azonosító nélkül, a rendőrségi törvénnyel ellentétesen kivezényel az utcára - ami egyébként, zárójelben jegyzem meg, kétségkívül szándékerősítően hatott -, és ezt követően ez az ember még hónapokig ugyanabban a vezető beosztásban marad a rendőrségnél. Egyetlen országban, sem Németországban, sem Franciaországban, sem Hollandiában ilyen nem történhetett volna meg. Ha Gyurcsány Ferenc kormánya tényleg szembe kívánt volna nézni - mint ahogy nem kívánt - azokkal a hibákkal, amiket elkövettek, akkor csak ez után az egy dolog után minden vizsgálat nélkül Gergényi Pétert azonnal fel kellett volna menteni. Mivel ezt nem tették meg, ezért azt kell feltételeznünk, hogy jó okuk volt ezt nem megtenni. Én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy ennyi véletlen nem lenne lehetséges. Nem lehetséges az, hogy a magyar rendőrség ennyi dilettáns hibát elkövetett volna néhány hét alatt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 128 2012.04.17. 0:58  27-159

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Én is azt gondolom, hogy Novák Előd felszólalása méltatlan volt. Németh Zsolt édesapja, Németh Géza nem volt a rendszernek a barátja, igen sokat tett az erdélyi magyarokért, és elég sok zaklatást (Hegedűs Lorántné: Ez nem igaz!) volt kénytelen elszenvedni a hatóságoktól. És azt gondolom, a képviselő úrnak egy kicsit (Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból: Így van! - Szégyellje magát!) nagyobb visszafogottságot kellene tanúsítania. (Novák Előd: ... se volt ügynök, ugye?)

Harangozó Tamás képviselő úrnak pedig csak azt mondanám, hogy nekem bírósági ítéletem van arról, hogy az önök kormánya egyébként a titkosszolgálatokat politikai célra használta fel, amikor személy szerint engem olyan ügyekbe kevert bele, amihez az égvilágon semmi közöm nem volt. Ezért az államnak egyébként kártérítést (Dr. Schiffer András: Így van.) kellett fizetnie.

És azt gondolom, hogy Harangozó Tamásnak nem abból a titkosszolgálatból kell kiindulnia, amit az ő kormányuk Gyurcsány Ferenccel működtetett. A mostani titkosszolgálatok nem így működnek, hanem a demokratikus körülményeket minden eszközzel betartják.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 245 2012.04.23. 0:38  240-256

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nem lesz öt perc. Az oktatási bizottság ülésén semmilyen vita nem volt ebben a témában. A bizottság alapvetően helyesnek tartja Font Sándor indítványát. Semmi sem indokolja egyébként, hogy a helyi önkormányzatokat és az önkormányzati társulásokat megkülönböztessük egymástól. Itt egy szerencsétlen helyzetet számolnánk fel. Valószínűleg ez a pontatlanság figyelmetlenségből került az oktatási törvénybe, és ezt korrigálja Font Sándor javaslata.

Kérem az Országgyűlést az oktatási bizottság nevében, hogy ezt a javaslatot támogassa és fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 247 2012.04.23. 0:22  240-256

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Az előbb már bizottsági véleményben elmondtam a saját véleményem is. Meg tudom erősíteni, hogy egy bizonytalan helyzetet, egy értelmezhetetlen ellentmondást számol fel Font Sándor javaslata, úgyhogy több indoklást nem is kívánok ehhez tenni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 130 2012.06.05. 5:02  113-207

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási bizottság is megtárgyalta az anyagot, a "Roma integráció évtizede" program stratégiai tervét és a nemzeti társadalmi felzárkózási stratégiát, és azt kell mondjam, hogy különösen nagy vita nem volt. Az ellenzéki képviselők többsége is alapvetően pozitívan nyilatkozott az anyagról, Hiller István maga is tisztességes munkának nevezte. Az az igazság, hogy ebben nagyon nagy szerepe van - és ezt a bizottsági ülésen is elmondtam - Balog Zoltán miniszter úrnak, aki igyekezett egy olyan konszenzusos - mondhatjuk így, konszenzus közeli - anyagot készíteni, ami nagyon sok szempontot figyelembe vett az anyag elkészítése során.

Ezzel együtt természetesen azért volt vita, elsősorban az anyagnak az oktatási vonulatait figyelembe véve. Több ellenzéki képviselő is azt firtatta, hogy nagyon szép, és a célokkal egyetért, ami ebben a stratégiában megfogalmazódott, de azt kérdezték, azt vetették fel, hogy szerintük ez nincs összhangban azokkal a törvényekkel, elsősorban a köznevelési törvénnyel, amelyeket a Magyar Országgyűlés az elmúlt fél évben elfogadott.

A vitában elhangzott kormánypárti képviselők részéről - és magam is e mellett szeretnék érvelni -, hogy ez a stratégia teljes egészében összhangban van ezekkel az elképzelésekkel, hiszen képviselőtársaim figyelmébe ajánlom, hogy gondolják végig, a köznevelési törvényben is milyen döntéseket hoztunk. Azt fogalmaztuk meg egyik fő célkitűzésünknek, hogy az állami szerepvállalást az oktatás, a közoktatás folyamatában növelni kell, ezért például a finanszírozás területén is az történik, hogy az állam a pedagógusbérek finanszírozását gyakorlatilag átveszi az önkormányzattól abban a reményben, hogy ezzel hozzájárul ahhoz, hogy az iskola és iskola közötti rendkívül nagy mértékű különbséget csökkenteni lehet.

Magyarországon ugyanis az előző kormányok áldatlan tevékenysége következtében az a helyzet állt elő, hogy azok az önkormányzatok, amelyek egyébként jobb módúak, mert a területükön az emberek dolgoznak, van személyi jövedelemadójuk, és lehetne sorolni tovább, ezek az önkormányzatok jobb minőségű oktatást tudnak biztosítani a gyermekeiknek, mint a teljesen elszegényedett önkormányzatok. Abban bízunk - és ezt próbáltuk elmagyarázni ismételten elsősorban szocialista képviselőtársainknak -, hogy ebben az esetben ez nem az esélykülönbségek növekedéséhez, hanem az esélykülönbségek csökkenéséhez vezet, hogyha nem az önkormányzatok anyagi képességei szerint lesz determinálva az oktatási színvonal.

A másik kérdés, ami felvetődött, hogy helyes, sok pozitív intézkedés is szerepel a köznevelési törvényben: hároméves kortól kötelező óvodáztatás, egész napos iskola, de az a kérdés, hogy hol van ezeknek a garanciája - kérdezték ellenzéki képviselőtársaink. Azt gondoljuk, hogy a köznevelési törvényben ez egy fontos célkitűzés, és teljesen egy irányba hat ezzel a stratégiai tervvel, hogy ezeket a kérdéseket törvényben rögzítettük. Nyilvánvaló, hogy ha hároméves kortól kötelező az óvodáztatás, ennek, ha ezt sikerül megvalósítani, a legnagyobb nyertesei éppen a leszakadó rétegek, hiszen az ő esélykülönbségeiket csökkentjük ezáltal a legnagyobb mértékben.

Volt egy olyan felvetés is, és nagyon reménykedünk, hogy ez nyitott fülekre talál miniszter úr részéről, ellenzéki képviselőtársunk vetette fel - Dúró Dóra -, és kormánypárti képviselők is csatlakoztak hozzá, hogy nagyon fontos lenne a bentlakásos intézmények finanszírozása, és hogy a bentlakásos intézmények szerepe növekedjen.

(14.00)

Hiszen tudjuk, vannak olyan családok, hogy ha a gyerek mindennap hazamegy, akkor bizony nem lesz kész a lecke, nem fog felkészülten elmenni az iskolába, és bizony azt a különbséget, ami a családi életből adódott, az iskola, az óvoda nem fogja tudni csökkenteni. Azt hiszem, ez egy olyan kérdéskör volt, amellyel az ellenzék egy része és a kormánypárti képviselők teljes egésze is egyetértett.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Összességében azt tudom mondani, hogy rövid, nem túl éles vita után az oktatási bizottság döntő többsége az anyagot megtárgyalásra alkalmasnak találta, és elfogadásra javasolja az Országgyűlésnek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 138 2012.06.12. 1:43  65-149

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Régi vita a szocialista képviselőtársaink között és közöttünk a családi adókedvezmény mértéke.

A nálunk szerencsésebb országokban a baloldali pártok is teljesen természetesnek veszik azt, hogy azok a családok, amelyek gyermeket nevelnek, nem ugyanolyan mértékben vesznek részt a közteherviselésben, mint azok, amelyek nem. Németországban például - nem tudom, tudja-e, képviselő úr - külön adótábla van a gyermeket nevelő családoknak. Nem tudom, hogy tudja-e, hogy éppen, mondjuk, az önök egyik példaképe, Tony Blair volt az, aki Angliában a gyermeket nevelő családoknak a kedvezményét igen jelentősen megemelte. Azt gondolom, hogy ezzel az intézkedéssel a Fidesz teljes egészében az európai nyomvonalon halad, és tisztelt képviselő úr, önöknek kellene észrevenni, hogy önök vannak rossz pályán. Teljesen természetes, hogy a gyermeket nevelő családok adókedvezményben részesülnek Magyarországon, ugyanúgy, mint az Európai Unió országainak döntő többségében.

A magyar családtámogatási rendszer egyébként, képviselő úr, többlépcsős, tehát több sávon folyik a családok támogatása. A családi adókedvezmény egyszerűen figyelembe veszi azt, hogy valaki a jövedelméből gyermeket nevel, és mivel ezt elismeri a társadalom számára hasznos tevékenységnek a Magyar Országgyűlés, éppen ezért a közterhekhez ezen a formán, adó formájában kisebb mértékben járul hozzá. A szegényebb családok támogatását pedig más úton-módon oldja meg a költségvetés, és erre is egyébként a költségvetési források rendelkezésre állnak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

(Dr. Stágel Bence elfoglalja jegyzői helyét.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 144 2012.06.12. 1:54  65-149

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Sajnálom, hogy Göndör képviselő úr elmegy, mert csak annyit szeretnék tőle kérdezni, hogy ha jól értem, akkor Göndör képviselő úr azt tartaná igazságos adórendszernek, ha a gyermeket nevelő családok egyébként pontosan ugyanannyi adót fizetnének, mint azok a családok, akik nem. Hát ebben van az alapvető különbség közöttünk, képviselő úr.

Még egyszer mondom, hogy nemcsak tőlünk, hanem ebben különböznek önök mondjuk, a német szociáldemokratáktól, az angol munkáspárti képviselőktől, és egyébként a francia baloldaltól, ahol egyébként szintén teljesen természetesnek veszik, hogy a gyermeket nevelő családok másképp adóznak, mint azok, akik ilyen terhet nem vállalnak.

Tisztelt Képviselő Úr! Magyarországon az a helyzet, hogy aki gyermeket vállal, ezzel egy időben nagyon jelentős életszínvonal-romlást is vállal. Tisztelt Képviselő Úr! Mivel Magyarországon most már mindenki fizet adót, ezért az a helyzet, hogy a gyerekek utáni adókedvezményt egyébként a segédmunkás is igénybe tudja venni, és igénybe tudja venni egyébként a pedagógus házaspár és mindenki más.

A mi elképzelésünk egyébként pontosan arra irányul, hogy a gyermeknevelés mellett legyen érdemes dolgozni, és mindazok, akik munkából kívánják a gyermekeiket felnevelni, részesüljenek adókedvezményben, és ezzel is járuljunk hozzá, hogy az ő életszínvonaluk egy gyerek vállalásával kisebb mértékben romoljon.

Kétségkívül egyébként képviselő úrnak igaza van, vannak olyan rétegek, akik munkanélküliek, és nem fizetnek adót, akin önmagában a családi adókedvezmény nem segít, de, tisztelt képviselő úr, a magyar szociális ellátás többlépcsős. Tisztelt Képviselő Úr! Azt szeretném mondani, az a lényeg, hogy az adókedvezmény nem segély. Az a probléma, hogy önök, szocialisták az adókedvezményt mindig összekeverik a segélyezéssel. Ez a fő különbség közöttünk. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 36 2012.06.14. 0:54  3-171

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Én csodálkozom, hogy Gyurcsány Ferenc fel mer állni ebben a parlamentben, és nyugatias Magyarországról beszél, miután gyakorlatilag eladósították az országot, 53 százalékról 75 százalékra emelték a GDP-arányos adósságrátát, vagy miután engedték, hogy az emberek eladósodjanak svájci frankban, és a mai napig nyögik ennek a súlyát. De ez még mind hagyján! Ön beszél, miniszterelnök úr, nyugatias Magyarországról? Mi volt ebben az országban 2006 őszén? Mi volt? Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az az igazság, hogy ez az ország nyugatias ország ahhoz képest, amit ön irányított, mert ön bármikor kimehet az utcára tüntetni, vihet bármilyen táblát, és nem kell félnie attól, hogy a nyugatias Magyarországon önt a magyar rendőrség meg fogja verni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 126 2012.06.14. 2:44  3-171

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Köztudott, hogy Magyarország legnagyobb problémáját jelenleg a demográfiai helyzete jelenti, 1,3 alá csökkent az egy szülőképes korú nőre jutó gyermekek száma. Ez egyébként egészen tragikus, mert azt jelenti, hogy másfélszer annyi gyermeknek kellene megszületni Magyarországon, mint ahány gyermek megszületik. A kormány az elmúlt években igyekezett súlyának megfelelően kezelni ezt a problémát, és az a családtámogatási rendszer, amit kialakítottunk, nagyon jelentős előrelépés volt.

A szocialisták teljesen természetesnek vették az előző időszakban, hogy az az ember, aki gyermeket nevel, pont ugyanolyan mértékben járul hozzá a közterhekhez, mint az az ember, aki ugyanebből a jövedelméből két, három vagy több gyermeket is nevel. Ezért óriási előrelépés volt, hogy a családi adókedvezményt bevezettük. Visszaállítottuk azt a szociálpolitikai támogatást is a többgyerekes családoknál az építkezésre, újlakás-vásárlásra, amit az előző kormány idején önök egyébként megszüntettek.

Azt kell mondjam, a másik probléma a demográfiai helyzet mellett, hogy mindazok a gyerekek, akik megszülettek, azokat a gyerekeket sem tudjuk teljes egészében megfelelő életesélyekhez juttatni, és igazából az oktatáspolitika nagyon fontos abból a szempontból, hogy azt a célt, hogy minden gyermeket esélyhez juttassunk, elérjük. Az oktatási, köznevelési törvényben fontos tényezőként szerepel, éppen ennek a célnak az elérése érdekében az, hogy kimondtuk, hogy hároméves kortól hosszabb távon mindenkinek óvodát kell biztosítani, és kimondtuk azt is, hogy az egész napos iskolát preferáljuk, aminek az elsődleges győztesei egyébként éppen a hátrányos helyzetű gyermekek lesznek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez az ügyhöz tartozik az oktatási rendszer finanszírozásának az átalakítása is. Önök bár nagyon gyakran a szegényekre hivatkoztak az elmúlt időszakban, egy olyan helyzetet állítottak elő, hogy a szegényebb önkormányzatok nyilván kevesebbet tudtak hozzárakni az oktatási rendszer működéséhez, mint a jobb módú önkormányzatok. Az érveikkel, a mindennapos érvekkel ellentétben önök nemhogy nem csökkentették, hanem gyakorlatilag folyamatosan növelték a szülőhely által meghatározott különbséget. Tehát a szegény településeken, ahol a szülők szegények voltak, olyan finanszírozást teremtettek, hogy egyébként rosszabb minőségű oktatást tudtak biztosítani a gyermekeknek. Ehhez képest nagyon jelentős változást értünk el ezen a területen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(17.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 122 2012.06.26. 0:33  105-181

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Házelnök Úr! A következő történt. Az elmúlt bizottsági ülésen, egy héttel ezelőtt valóban három bizottsági felszólalót jelöltünk ki véleményre, majd mikor kiderült a tegnapi nap folyamán, hogy egybevontan kerül tárgyalásra sor, akkor a tegnapi bizottsági ülésen kijelöltük Kucsák Lászlót, hogy egyben mondja el a bizottsági véleményt, és a mai alkalommal szembesültünk, hogy mégis háromba került. Történt ilyen bizottsági döntés.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 128 2012.06.26. 11:03  105-181

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről. Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti köznevelésről szóló törvény módosítása alapvetően három célt szolgál. Az egyik az önkormányzati, illetve az intézményfenntartói feladatok megosztásának szabályozása, számos jogtechnikai, koherenciazavaros probléma kiszűrése szerepel benne, illetve néhány kérdésben tartalmi pontosítások is szerepelnek a törvényben.

Mindannyian tudjuk, hogy a 2011-ben elfogadott köznevelési törvény szerint az állam fontos köznevelési feladatokat vállal át. Elég nagy vita előzte meg ezt a parlamentben, hogy mennyire fontos az önkormányzatok szerepvállalása, és mennyire fontos az állami szerepvállalás a közoktatási-köznevelési szférában. Az elmúlt években előállt az a helyzet Magyarországon, hogy hihetetlenül megnőttek a különbségek a közoktatási-köznevelési intézmények között, ami döntően abból adódott, hogy az önkormányzatok, amelyek fenntartották ezeket az intézményeket, rendkívül különböző anyagi helyzetben működtek.

Ezért ha megnézzük a nemzetközi felméréseket - PISA- és egyéb felméréseket -, akkor abból azt láttuk, hogy ezek a különbségek Európában a legnagyobbra nőttek a magyar közintézmények között, és ezen a helyzeten mindenképpen változtatást láttunk szükségesnek. Ezért van az, hogy az állami szerepvállalást jelentősen növeltük a köznevelési törvényben, ugyanakkor akkor is elég sokan megfogalmazták, megfogalmaztuk, hogy az önkormányzati szférát nem lehet kihagyni ebből a lehetőségből.

Ez a törvénymódosítás, amit képviselőtársaim előterjesztettek, részletesen szabályozza, meghatározza, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket az állam mint fenntartó fog ellátni a jövőben, és melyek azok a feladatok, amelyeket az önkormányzatok lesznek kötelesek ellátni egyébként a következő időszakban is.

A törvényjavaslat, illetve már az eredeti törvény is megkülönbözteti egymástól a fenntartói feladatokat és a működtetéssel kapcsolatos feladatokat, ugyanakkor ezek szétválasztása nem történt meg világosan és egyértelműen. A most elénk terjesztett törvényjavaslat szerint a működtető feladata lesz - azaz az önkormányzat - az ingatlan karbantartása, tűzvédelmi, egészségügyi előírások szerinti üzemeltetése.

A törvényjavaslat egyébként 3000 főnél választóvonalat húz. A 3000 lakosnál nagyobb település esetében az önkormányzat működteti az intézményt, ő üzemelteti az épületeket, és a működtető köteles a közterheket, díjakat, költségeket fizetni, a technikai berendezéseket javítani, épületeket őrizni s a többi. 3000 fő alatt alapesetben ez nem így lesz, hanem az állami intézményfenntartó központ működteti az intézményrendszert. Ugyanakkor a törvényjavaslat szerintem nagyon helyesen lehetőséget ad arra, hogy a kormány rendeletben szabályozza azt, hogy ha egy 3000 főt meghaladó település anyagi okok miatt esetleg nem kívánja az intézményét működtetni, akkor lemondhasson erről, illetve megnyílik a lehetőség arra is, hogy egy 3000 fő alatti település, ha mégis úgy gondolja, hogy ő feltétlenül szeretné működtetni az intézményt, akkor ő ezt vállalhatja.

Az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézmény tulajdonjoga marad az önkormányzatoknál. Ez tehát nagyon fontos, számos kérdés felvetődött, tehát a tulajdonjog az önkormányzatoknál marad, de az intézményfenntartó központot ingyenes vagyonkezelői jog illeti meg mindaddig, amíg köznevelési közfeladatot az ingatlanban ellátnak. Abban az esetben, ha ez a közfeladat megszűnik az ingatlanban, akkor a tulajdonjog az önkormányzatnál marad. Az önkormányzat azonban mindaddig, amíg ilyen közfeladatot ellátnak az intézményben, a tulajdonát nem adhatja el, illetve csak úgy adhatja bérbe, ha ez az ott folyó közoktatási-köznevelési munkát nem veszélyezteti.

Fontos kiemelni azt is, hogy a miniszter a köznevelési feladatok megszervezéséhez szükséges döntések előkészítéséhez az önkormányzatok véleményének kikérésével megyei bontásban intézményhálózati működtetési és köznevelés-fejlesztési tervet készít. Fontos az is, hogy a törvényjavaslat kimondja, hogy az egyházi intézmények mellett az országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézményeket is ugyanolyan finanszírozás illeti meg, mint az állami fenntartású intézményeket.

Az önkormányzatok az önkormányzati választásokat követő év májusának utolsó napjáig nyilatkozhatnak arról, hogy a következő naptári évben kezdődő tanévtől át kívánják-e vállalni az intézmény működtetését az államtól vagy nem. A törvénymódosítás részletesen meghatározza azt is, hogy a miniszternek milyen kérdéseket kell rendeletben meghatároznia.

A törvényjavaslatban ezenkívül több apró módosítás is szerepel. Az egyik ilyen - nem fogom az összeset felsorolni, csak néhányat - például a tankötelezettség kérdése; azért mondom, mert erről is hosszabb vita volt. A tankötelezettség kérdésében képviselőtársaim beterjesztése úgy szól, hogy akik 2011-ben kezdték meg a 9. évfolyamukat, azok a gyermekek 18 éves korukig tankötelesek, akik nem, azokra pedig már az új szabály vonatkozik.

Az intézményvezetők kiválasztásának módját is egyértelműen szabályozza a törvény, pályázat útján, ugyanakkor kimondja, hogy a pályázat mellőzhető, ha az intézményvezető ismételt megbízásával a fenntartó és a nevelőtestület is egyetért. Tehát egy ötéves ciklus után ha a fenntartó is és a nevelőtestület is úgy gondolja, akkor nem kell pályázatot kiírni. Egyetértés hiányában vagy egy harmadik vagy azt követő ciklus esetében azonban a pályázat továbbra is kötelező lesz.

Az egyházi és magánintézmények vezetőit az oktatásért felelős miniszter egyetértésével a fenntartó bízza meg, a munkáltatói jogokat a fenntartó gyakorolja, kimondja azonban azt is a törvényjavaslat, hogy a miniszter egyet nem értési jogát csak jogszabálysértés esetén gyakorolhatja. Az is fontos részletszabályozása az elénk terjesztett törvényjavaslatnak, hogy ha a köznevelési közfeladat ellátása vallási, világnézeti szempontból elkötelezett intézményben folyik, köznevelési szerződés útján, akkor azoknak a gyerekeknek az esetében, akiknek a szülei nem akarják, hogy ilyen intézménybe járjon a gyerekük, nem hárulhat rájuk aránytalan teher, ezt a törvényjavaslat egyértelműen szabályozza.

Páldául nagyon fontos szabályozás az is, hogy vezető pedagógusi megbízást az eddigiekben csak az kaphatott, aki pedagógus-szakvizsgával is rendelkezett, viszont itt egy kicsit tágítja a kört, hogy pedagógus-szakvizsga hiányában az is kaphat, akinek a szakképzettséghez kapcsolódó szakterületen tudományos fokozata vagy doktori címe van. Azt gondolom, hogy ez is nagyon helyes és előremutató szabályozás.

Még egy példa, mert természetesen itt is néhány módosító javaslattal szeretném tovább pontosítani a törvényt. Mi feleslegesnek látjuk például a 39. §-ban - fölösleges szűkítésnek - azt szabályozni, hogy csak két párhuzamos osztály vagy óvodai csoport esetén dönthet úgy a fenntartó, hogy 20 százalékkal átlépi a törvény által biztosított létszámkeretet.

Engedjék meg, hogy nagyon röviden szóljak a másik törvényről is, ami a tankönyvellátására vonatkozik. Mindannyian tudjuk, hogy 2012-ben átalakul a tartalmi tantervi szabályozás. Néhány nappal ezelőtt megjelent a Nemzeti alaptanterv, el kell készíteni az új tankönyveket, és vannak más feladatok is, amiket el akarunk érni, például térítésmentesen is szeretnénk tankönyveket biztosítani az első évfolyamra beiratkozott tanulók számára, és ezt felmenő rendszerben kívánjuk folytatni.

(15.00)

A tartóstankönyv-ellátást is szeretnénk elősegíteni, ezért indokolt, hogy ezt a kérdést is újraszabályozzuk.

2013. szeptember 1-jén az iskolák 1., 5. és 9. évfolyamán, majd ezt követően tanévenként felmenő rendszerben, az új kerettantervi szabályozást követően elindulnak az új tankönyvek, és ezeknek a tankönyveknek addig el is kell készülniük. Ezért nagyon fontos az a szabályozás, hogy az oktatási miniszter pályázatot írhat ki tankönyvek készítésére, és miután elkészítik ezeket a pályázaton nyertes tankönyveket, ezek automatikusan felkerülnek a tankönyvjegyzékre. Ennek a pályázati eljárásnak azonban nem lehetnek alacsonyabbak, gyengébbek a feltételei, mint az akkreditációs eljárásnak. Eddig ezt mindenképpen tudjuk támogatni.

A bizottsági ülésen vita bontakozott ki abban a kérdésben, illetve úgy látjuk, hogy a törvényjavaslat pontosításra szorul abból a szempontból, hogy tisztázni kell: az akkreditációs eljárásnak, illetve a pályázatnak milyen az egymáshoz való viszonya. Van egy mondat, ami erre vonatkozik, ami arról szól, hogy azok a tankönyvek, amelyek a pályázaton részt vettek, ellenben nem kerültek kiválasztásra, már nem vehetnek részt az akkreditációs eljárásban. Ugyanakkor nem tudjuk teljesen pontosan, hogy mi van azokkal a tankönyvekkel, amelyek a pályázaton nem vettek részt, hiszen csak később kezdték azokat megírni, és szeretnék akkreditáltatni őket, esetleg akkreditálják is, akkor ezeket a tankönyveket megvásárolhatják-e vagy dönthetnek-e ezek megvásárlásáról az iskolák, illetve a szülők.

Azt gondolom, némi pontosítás után ezt a törvényt is elfogadhatja az Országgyűlés, illetve ajánlom is elfogadásra, néhány részletkérdést azonban módosító javaslatokkal tisztázni kell.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 112 2012.10.09. 1:50  63-131

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Ház! Én már sokszor elmondtam itt a parlamentben, hogy az a helyzet, hogy amit a szocialisták állítanak, szembemegy Európával. Beszéljenek már a francia baloldali képviselőkkel, és kérdezzék meg, hogy van-e Franciaországban családi adókedvezmény. Figyelembe veszik-e a francia adórendszerben azt, hogy valaki a jövedelmét kizárólag magára költi, vagy pedig gyerekeket is nevel belőle? Menjenek el a német szociáldemokratákhoz, és kérdezzék meg, hogy ugyanolyan adótábla szerint adóznak-e Németországban a gyermeket nevelő munkavállalók, mint a gyermeket nem nevelők.

Tisztelt Képviselő Úr! Mi csak azt szeretnénk, ha olyan baloldal lenne nekünk Magyarországon, mint amilyen Németországban vagy Franciaországban van. Azt még elfogadom, hogy a családi adókedvezmény mértékén, illetve a gyerekek utáni adókedvezmény mértékén vitatkozik, de nem értem, hogy ezt az egész rendszert hogyan lehet kétségbe vonni. Miért gondolja azt, hogy ha valaki a jövedelméből kettő, három vagy négy gyermeket nevel, annak a köz költségeihez ugyanolyan módon kell hozzájárulni, mint aki ezt nem teszi?

Tisztelt Képviselőtársam! Kérem, hogy a szocialisták fogadják el, hogy a gyermek felnevelése - különösen ilyen demográfiai helyzetben - a társadalom szempontjából kiemelkedően hasznos feladat. Nemcsak az a kérdés, hogy a szegények és a gazdagok hogyan viszonyulnak egymáshoz, hanem az a kérdés, hogy két azonos keresetű embernél figyelembe akarjuk-e venni azt, hogy gyermeket nevelnek vagy sem. Az önök állítása erre a kérdésre mindig az, hogy nem, ugyanolyan módon adózzanak azok, akik gyereket nevelnek, mint azok, akik nem.

Tisztelt Képviselő Úr! Ez ellenkezik a mi álláspontunkkal, ellenkezik szerintem az ország többségének az álláspontjával, és ellenkezik az európai baloldal nagyon sok pártjának az álláspontjával.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 116 2012.10.09. 2:15  63-131

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselő Úr! Először is javasolnám, hogy egy kicsit tanulmányozza a magyar adórendszert. Nem ártana. Azt mondja, hogy a kiskeresetű családoknál az adókedvezmény miatt ezeket a kiskeresetű, gyermeket nevelő családokat hátrány érte - állította az előbb. Igen, képviselő úr, csak az a helyzet, hogy valóban az adójóváírást elvesztette, viszont megjelent a gyermekek utáni adókedvezmény, úgyhogy a kiskeresetű családok, amelyek gyermeket nevelnek, nem fizetnek adót, tisztelt képviselő úr. Ha fizetnek, akkor már nem olyan kicsi a keresetük.

Tisztelt Képviselő Úr! Az a helyzet, hogy persze azt mondja, hogy tettek ilyen javaslatot. Két dologra azért hadd hívjam fel a tisztelt Ház figyelmét. Amikor önök kormányra kerültek 2002-ben, az egyik első intézkedésük volt egyébként a gyermekek után járó adókedvezményt - amit az előző kormány bevezetett - megszüntetni. Medgyessy Péter megígérte, hogy nem fognak hozzányúlni ehhez, de kétségkívül megszüntették. Három gyermek esetén formálisan meghagytak ebből valamit.

A másik, amit szeretnék elmondani, hogy az adókedvezmény mindenütt a világon úgy működik, hogy az adóból lehet leírni. Egyébként nem is tekintik ezt a világ normális részein támogatásnak, hiszen ha valakitől kevesebbet veszünk el, az nem támogatás. Támogatás az, amit a köz pénzéből adunk valakinek. Tehát az a helyzet, hogy sem Franciaországban, sem Németországban nem működik úgy a rendszer, ahogy ön mondja.

A KDNP javaslata egyébként megfontolandó. Itt is az van, hogy járulékkedvezmények irányában mozdulnának el a KDNP-sek. Én egyébként ennek a javaslatnak híve vagyok, mert magam is azt gondolom, és itt némileg tán közös pontra is juthatunk, hogy érdemes lenne ezt egy kicsit lentebbre célozni, az adókedvezmény rendszerét.

Még egyszer mondom, hogy nem könnyű megoldani, hiszen ha valakinek nincs adója, illetve valaki adót fizet, akkor ennek a mértékéig lehet az adókedvezményt érvényesíteni, de a KDNP-s javaslat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szerintem jó megoldás irányába mutat. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 10 2012.11.05. 4:24  9-12

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Néhány nappal ezelőtt, október 23-án nagyon sokan voltak Budapest utcáin. Voltak, akik a kormány ellen demonstráltak, voltak, akik a létező sajtószabadságot és demokráciát követelték. Egy normálisan működő demokráciának megfelelően mindenki kifejezhette a véleményét, és emiatt senkinek nem esett bántódása. Ez ma természetes, de hat évvel ezelőtt, 2006 őszén ezek az alapjogok súlyos sérelmet szenvedtek.

Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után a magyar demokrácia legsötétebb napjai következtek. A TV-székház ostrománál védőfelszerelés nélkül vezényelték a rendőröket húszasával, harmincasával a feldühödött tömeg kemény magjába. Csoda, hogy nem halt meg senki közülük. A következő napokban a rendőrség, erős politikai támogatással a háta mögött visszavágott. Válogatás nélkül verte az utcán lévő embereket, gyakran hamis váddal indított eljárást ellenük. A fogdákban az őrök meztelenre vetkőztetve alázták meg az egyetemistákat, és röhögve adtak nekik konzervet ebédre konzervnyitó nélkül. 2006. október 23-án pedig azonosító nélküli rendőrök tömegesen verték, könnygázzal lőtték többek között a Fidesz-nagygyűlés békés résztvevőit is, miután közéjük terelték azokat a tüntetőket, akikkel a nap folyamán többször összecsaptak.

A mostanában magát a demokrácia elkötelezettjeként feltüntető Gyurcsány Ferenc pedig nyilvánosan ájuldozott a rendőrség szakszerűségétől, Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitányt pedig kitüntették.

Tudják-e képviselőtársaim, hogy később egy bizottsági ülésen ki nyilvánította emberiség elleni bűncselekménynek az akkori ősz néhány eseményét? Ki volt az, aki elismerte, ha Ausztriában vagy Angliában egy rendőrfőnök több ezer rendőrt vezényelne ki (Zaj, közbeszólások a Jobbik soraiból.) azonosító nélkül az utcára, az másnap már nem lenne rendőrfőkapitány? Nem, képviselőtársaim, ez nem egy jobbikos képviselő volt, hanem Kondorosi Ferenc, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium akkori államtitkára. Államtitkár úr részéről egy kicsit kései volt ez a megvilágosodás - annak idején tehetett is volna ellene.

A múlt héten aztán Bajnai Gordon adott interjút az Indexnek, melyben elmondja, szó szerinti idézet következik: "A 2006. őszi események miatt van adóssága a balliberális koalíció szereplőinek. A rendőrség képtelen volt elválasztani egymástól a tisztességes demokratikus ellenzéki tüntetést, amit a Fidesz szervezett, a minden törvényt felrúgó garázda elemektől. Minimum szakszerűtlenek voltak. Minden demokráciában előfordul, hogy a rendőrség túllép a hatáskörén, és törvénytelenül jár el. Nálunk azonban elmaradt ennek a világos kimondása, a felelős rendőri vezetők elszámoltatása és a politikai felelősség vállalása. Ez nekem személy szerint is nagy tanulság." - mondta Bajnai Gordon.

Sokkal jobb lett volna, ha Bajnai Gordon mindezt hat évvel ezelőtt egy kormányülésen mondja el, vagy esetleg, amikor miniszterelnök volt, akkor számoltatta volna el a rendőri vezetőket.

Bajnai Gordon szavait felfoghatjuk egyfajta megkésett beismerésnek is; kár, hogy annak idején nem tett semmit ebben az ügyben. (Novák Előd: Tanuljatok belőle!) Bajnai azonban most nem tehet úgy, mintha semmi köze nem lenne azokhoz az évekhez, amelyekben aktív kormányzati szereplő volt. Bajnai Gordonnak azonban más ügyekben is lenne mit beismernie. Például az előző MSZP-SZDSZ-kormány időszakában nőtt az államadósság mértéke a GDP 53 százalékáról közel 80 százalékára. Ez több mint 25 százalékos emelkedés. Ennek a következménye az, hogy ma csak kamattörlesztésre 1064 milliárdot költünk, sokkal többet, mint amennyit közoktatásra, hiszen erre 800 milliárdot tervezünk a következő évi költségvetésben. Vagy Bajnainak lehetne bocsánatot kérnie azért is, hogy egyedülálló módon engedték, sőt támogatták a lakosság svájci frankban történő eladósodását vagy a 300-400 százalékos THM-mel nyújtott kölcsönök elterjedését.

Tisztelt Országgyűlés! Lássuk be, azért van annak némi diszkrét bája, amikor október 23-án egy tömeggyűlésen azok védelmezik lánglelkű módon a demokráciát, akik hat évvel ezelőtt, október 23-án részesei voltak a demokratikus alapjogok sárba tiprásának, és ezt követően a felelősség eltussolásának. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Szabadlábon hagytátok őket!) És van abban is valami megmosolyogtató, hogy az ellenzéki oldalon azok bírálják leghangosabban a kormány gazdaságpolitikáját, akik kulcsszerepet játszottak a magyar gazdaság tönkretételében, az ország eladósításában és a svájcifrank-hitelek elszabadításában.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 16 2012.11.07. 1:45  1-151

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Botka László szavaiból úgy tűnik, mintha a magyar közoktatási rendszer most kiválóan és a legnagyobb rendben működne. De, képviselőtársaim, nem ez a helyzet. Ha megnézzük a különböző nemzetközi felméréseket, akkor azt látjuk, hogy a magyar oktatási rendszernek az a legnagyobb problémája, hogy hihetetlen nagy az oktatási rendszeren belül a különbség. És ez a különbség döntően abból a rendszerből alakult ki, ami itt az elmúlt időszakban, az elmúlt húsz évben Magyarországon kialakult. A jómódú önkormányzatok jobb színvonalú oktatást tudtak biztosítani a területükön élő gyermekeknek, míg a szegényebb önkormányzatok, ahol egyébként szükség lenne arra, hogy tisztességes oktatást biztosítsanak a területükön élőknek, azok sokkal rosszabb színvonalú oktatásra voltak képesek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd mondjam el, hogy az a program, amit most a Fidesz visz, az igazából egy baloldali, egy baloldali program, egy esélyegyenlőség-növelő program. Ez a program az, ami gyakorlatilag kiveszi a rendszerből egyébként az önkormányzatoknak az anyagi tehetősségüktől való függőségét az oktatási rendszernek.

És magam is jó néhány kételyt megfogalmazok, de a helyzet nem az, képviselő úr, amit ön mond. Itt az esélyegyenlőség növekedésének irányába fog elmozdulni a rendszer. És egyébként, ha megnézi a PISA-felméréseket, Magyarországon a legnagyobb a különbség iskola és iskola között. És nyilvánvaló, hogy az önkormányzati finanszírozással ez a különbség, ez a helyzet nem felszámolható. Egyébként, ha megnézi az önök választás előtti tanulmányait, amit az oktatási műhelyük készített, akkor egyébként ilyen felvetések azokban is szerepeltek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 20 2012.11.07. 1:58  1-151

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselő Asszony! Nem tudom, hogy a tényeket mennyire ismeri. Ha megnézi az adatokat, a felméréseket, nemzetközi felméréseket, akkor ez alapján az az oktatási rendszer, ami Magyarországon ma működik, nemzetközi, európai összehasonlításban milyennek számít? Nem tudom, szokott-e erre a kérdésre válaszolni.

Tisztelt Képviselő Asszony! Az Európai Unión belül az egyik leginkább esélyegyenlőtlenséget növelő oktatási rendszert építettük ki Magyarországon. Majdnem mindenütt egyébként, ha megnézzük, hogy iskola és iskola között milyen különbség van, majdnem minden európai országban - talán a 27-ből 25-ben - egyébként nálunk jóval kedvezőbb számokat kapunk.

Tisztelt Képviselő Asszony! Amikor ön lándzsát tör e mellett a rendszer mellett, ezt megteheti, csak akkor nem érdemes az esélyegyenlőségre hivatkozni. Az a helyzet, hogy ha ön azt gondolja, hogy az önkormányzatok anyagi helyzetének különbözőségéből egy olyan rendszer következik, ami egyébként képes összébb húzni a magyar iskolarendszeren belüli különbségeket, akkor azt gondolom, hogy az ön gondolkodása nem teljesen logikus. Nyilvánvalóan ezen a helyzeten változtatni kell. Ezen a helyzeten ha nem változtatunk, akkor ezek a hihetetlen nagy különbségek az oktatási rendszeren belül fennmaradnak, ez pedig semmiképpen nem jó.

Még egyszer mondom, hogy magam is több módosító javaslatot be fogok adni ehhez a törvényhez, de azt azért, hogy mi a filozófiája, mi az iránya, milyen célt szolgál, abban a kérdésben önök, ha esélyegyenlőségre hivatkoznak vagy önök, ha baloldaliak, akkor azt be kell látniuk, hogy az a rendszer, ami Magyarországon működött, már csak a nemzetközi összehasonlítások függvényében sem tartható fenn úgy, ahogy eddig működött.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 26 2012.11.07. 2:17  1-151

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Ígérem, hogy ebben a témában most utoljára fogok szólni. Annak nagyon örülök, hogy azt Osztolykán Ágnes is elismeri, hogy az a rendszer, ami itt kialakult, az az egyik legszelektívebb rendszer, ami egyébként konzerválja a különbségeket.

Ha ebben egyetértünk, akkor nyilvánvaló, ha ez európai összehasonlításban megáll, hogy itt valami nagyon súlyos változtatásra azért szükség van, mert ez így nem maradhat. Az nem maradhat, hogy aki szegénynek született, az úgy is marad. Közben én is egy olyan önkormányzatból jövök, mint Botka László, ahol nagyon-nagyon sokat tettünk hozzá ahhoz, hogy az oktatás színvonala egyébként az országos átlag fölötti legyen.

De az a helyzet, hogy ezt nem tudták megtenni nagyon sok helyen. Például Csengersimán nem tudták megtenni. Nem tudták megtenni a szegény Borsod megyei településeken, nem tudták megtenni Baranyában és nagyon sok helyen. És lehet azt mondani, hogy igen, ezeket a különbségeket tartsuk fenn, és azok az önkormányzatok, amelyeknek megvan az anyagi forrásuk és tudnak innovatívak lenni, azok ezt tegyék meg a jövőben is.

Viszont hihetetlen nagyok a különbségek, tehát teljesen más színvonalú oktatást kap egy szegény kistelepülési iskolába járó gyerek, mint egy jobb módú önkormányzatban. Az a kérdés, hogy ezzel akarunk-e valamit tenni. Szerintem egy teljesen legitim és vállalható válasz az, hogy igen, a helyi közösségeknek adjuk meg, és amelyik helyi közösség jobb módú oktatást tud biztosítani a gyerekeinek, az ezt tegye meg. És az is egy legitim válasz és ebbe az irányba mentünk el, hogy az oktatás, a közoktatás állami feladat, kell egy minimális szintet az államnak - nem az önkormányzatnak - garantálni és biztosítani, és ezek a különbségek állami szinten egyébként elfogadhatatlanok.

Magam egyébként ezzel az állásponttal egyetértek, ugyanakkor magam is látom, hogy sajnos ennek az átalakításnak azok az önkormányzatok lesznek a vesztesei, azon önkormányzati iskolákba járó gyerekek, akik eddig képesek voltak az átlag feletti oktatást biztosítani a gyerekeknek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát nem a legszegényebb településeken lesznek a vesztesek, hanem az átlag feletti oktatást biztosító önkormányzatok esetében. (Az elnök ismét csenget.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Osztolykán Ágnes tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 56 2012.11.07. 1:41  1-151

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap már hosszan vitatkoztunk arról, hogy hogyan is jutottunk ebbe a helyzetbe. Varga képviselőtársam figyelmébe két számot hadd ajánljak: az idei esztendőben csak kamattörlesztésre fizetünk majd' 1100 milliárd forintot, a közoktatási rendszer fenntartására pedig 800 milliárdot. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kellett volna úgy eladósodni. Azt mondja, hogy a szocialisták jobban finanszírozták az oktatási rendszert. Igen, felvették a hitelt, amit valamikor vissza kell fizetni. Hát pontosan ez a gond, hogy ezt a helyzetet előidézték.

Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, vitatkozhatunk, de valamilyen módon azért beszéljük meg, hogy valamilyen színvonalat tartunk. (Dr. Lamperth Mónika közbeszól.) Azt nyilvánvalóan elismeri, hogy a kistelepülések nem tudják az iskolájukat finanszírozni. Majd amikor azt mondjuk, hogy az állam átveszi ezt a feladatot, és az állam fogja finanszírozni, akkor persze lehet azt állítani, hogy ettől nem lesz jobb a kistelepülésnek, meg nem lesz jobb a kistelepülési iskolának, csak hogy mondjam: nem logikus. Tehát bizonyos logikai következtetéseket azért ne vitassunk! Ha az állam a finanszírozást döntő részben, mivel a finanszírozás nagy részét a bérköltség teszi ki, átveszi a kistelepülésektől, akkor a kistelepülések bizony jobb helyzetbe fognak kerülni, képviselő úr.

Tehát beszélgethetünk, csak ne csináljunk úgy, mintha bizonyos logikai következtetéseket ne értenénk. Hiszen ön ennél, azt gondolom, messze értelmesebb, mint hogy ilyen egyszerű összefüggéseket ne értene meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 70 2012.11.07. 2:05  1-151

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon röviden három dolog. Varga képviselő úrnak mondanám, hogy az önök idején valóban hitelből finanszíroztak nagyon sok mindent, de ha nem tűnt volna fel önnek, ez az út az elkövetkező időben járhatatlan.

Lamperth Mónikának azt kell mondjam, hogy nagyon sok kérdésben igaza van, egyet is értek vele, és bennem is megfogalmazódik számos aggály. Valóban, Kaposvárott biztosítottak 4 ezer forint étkezési hozzájárulást, a XVIII. kerületben biztosítottak 20 ezer forint kafetériát, Kőbányán biztosítottak 12 ezer forint kafetériát, a XVII.-ben nem biztosítottak semmit. Csengersimán se biztosítottak semmit.

Az a kérdés, és ezzel kell szembenézni, hogy egy oktatási rendszeren belül, egy állami oktatási rendszeren belül ez elfogadható-e, hogy mondjuk, azokon a településeken, ahol egyébként legalább olyan nehéz, sőt nehezebb dolga van egy pedagógusnak, ott kevesebb juttatása legyen a tanárnak, alacsonyabb legyen az oktatási színvonal, csak azért, mert a település anyagi képességei korlátozottabbak. Erről folyik a vita.

Én egy picit csodálkozom egyébként, hogy önök, szocialista képviselők pontosan azt mondják, hogy nem-nem, ezeket a különbségeket fenn kell tartani egyébként az oktatási (Dr. Lamperth Mónika: Nem ezt mondtam!) rendszeren belül. Ugyanis ha azt mondják, hogy ne legyen változás, akkor ezek a különbségek sajnos fenn fognak maradni. Úgy hivatkoznak folyamatosan a mostani magyar oktatási rendszerre, mintha ez a magyar oktatási rendszer fantasztikusan jól működne. Csak az a helyzet, hogyha megnézzük az adatokat, akkor azt látjuk, hogy GDP-arányosan ugyanannyit költünk rá, mint az Európai Unió átlaga, és egyébként ha megnézzük az oktatási rendszer teljesítményét, akkor sajnos ez a teljesítmény a nemzetközi felmérések alapján elmarad.

Tehát innentől kezdve, képviselő úr, azt tudom mondani, hogyha ezt a rendszert átalakítjuk, akkor van esély, hogy az utolsó helyről, amelyen jelenleg vagyunk, előre fogunk elmozdulni. Ha nem akadályozzuk meg, és folyamatosan ezeket az érveket mondjuk, akkor ilyen szelektív oktatási rendszer fog működni Magyarországon továbbra is, ami egyébként konzerválja azokat az életesélybeli különbségeket, amikkel a gyerekek születtek.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 80 2012.11.07. 1:15  1-151

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Megpróbálom lassan és érthetően elmondani, hogy Varga László is képes legyen megérteni, hogy miről beszéltem. Tisztelt Képviselő Úr! Önök azt tették, hogy felvettek hitelt, és ebből a hitelből finanszíroztak nagyon sok mindent. Ahogy Bajnai Gordon egy indexes interjújában elmondta, fedezet nélkül finanszírozták a nyugdíjakat, és fedezet nélkül finanszírozták az önkormányzati rendszert is. Ez utóbbit már csak én teszem hozzá.

Tisztelt Képviselő Úr! Az a helyzet, hogy ha nem tűnt volna fel, Magyarországon a költségvetési hiányt jelentősen lefaragtuk, és szembe kell nézni azzal az örökséggel, amit önök itt hagytak, hogy miközben 800 milliárd forintot fordíthatunk az oktatási rendszerre, aközben 1068 milliárd forintot kell az idei esztendőben az adósságtörlesztés kamataira fordítani. Tisztelt Képviselő Úr! Ha nem kellene ennyit fordítani kamattörlesztésre, hanem csak 800 milliárdot, annyit, amennyit a közoktatási rendszer működtetésére fordítunk, akkor lenne még 300 milliárd forintunk, amit eloszthatnánk az egészségügyi, az önkormányzati és a közoktatási rendszer között. Ezt próbáltam elmondani, de ön rendszeresen úgy tesz, mintha ezt az érvet nem értené meg.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 84 2012.11.07. 1:49  1-151

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Én is csak azt kérdezném most már többedszer, hogy mi a garancia. Minden normális országban egyébként a közoktatási, köznevelési rendszer állami feladatként van definiálva. Magyarországon az történt az elmúlt időszakban, hogy azt mondjuk, hogy állami feladat, de igazán oldja meg az önkormányzat úgy, ahogy tudja. Az önkormányzat meg is oldotta úgy, ahogy tudta, van, aki sokkal jobban, van, aki sokkal rosszabbul. Ebből alakult ki az a fajta rendszer, aminek az eredményeit egyébként a nemzetközi felmérésekben látjuk. Nyilvánvaló, hogy itt valamit tenni kell.

Mi a garancia, képviselő úr? Az a garancia, hogy innentől kezdve egyébként az állam nemcsak homályosan, filozófiailag lesz felelős egyébként a közoktatási rendszer működéséért, hanem az állam lesz a felelős azért, állami felelősségvállalás történik, hogy ez a közoktatási rendszer jól működjön. Eddig, amikor nem működött és borzasztó állapotok voltak bizonyos iskolákban, az állam leporolta a kezét és azt mondta, hogy az önkormányzati felelősség. Bár igazából állami feladat, de gyakorlatilag nem így működött. A garancia most az, hogy állami felelősségvállalás nyilvánosan, világosan ki van mondva a törvényben, ez tetten érhető.

Erről a kérdésről egyébként már régóta vitatkozunk, de megjegyzem, hogy ez a törvény döntően nem erről szól, hanem az átadás-átvétel részletszabályairól, tehát megint a törvény már régen lefolytatott általános vitájánál tartunk, de képviselő úr, még egyszer mondom, hogy az a garancia, hogy nem a pénz nélküli önkormányzatok felelőssége lesz az oktatási rendszer működése, hanem világosan, egyértelműen törvény által kimondva az állami felelősségvállalás hatálya alá fog tartozni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 118 2012.11.07. 2:14  1-151

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Vannak olyan félelmek, amelyek jogosak, és vannak olyan félelmek, amelyeknek az égvilágon semmi alapjuk nincs. Az a félelem, hogy itt poroszos, ideológiailag vezérelt módon lesznek az iskolák igazgatva, képviselőtársaim, ez teljesen komolytalan dolog. (Dr. Lamperth Mónika: Janikovszky?)

Az a helyzet, hogy önök is zártak be gyermeklétszám-csökkenés miatt iskolát, azok az önkormányzatok, amiket nem önök igazgattak, azok is zártak be ilyen iskolát. Ilyenkor mindig az a legjobb iskola, ami mellett egyébként az önkormányzat dönt, tehát szerintem ez egyébként nem ide tartozik. Ha megnézik, hogy az elmúlt időszakban hány régi intézményvezetőt neveztek ki és hány helyen volt változás, hány helyen volt botrány, sajnos voltak olyan helyek, ahol botrányok voltak, de ezek aránya teljes mértékben elenyésző.

Önök felvázolnak valami ördögöt a falra, és lelkesen küzdenek ellene, de igazából ez az ördög nem létezik. Kétségkívül, amiről Osztolykán Ágnes beszélt, olyan veszélyek vannak, tehát azoknál az önkormányzatoknál, ahol egyébként messze az átlagos szint felett finanszírozták az oktatást, ott nagyon nagy kérdés, hogy mi lesz, hiszen ilyen szinten az állam nem fogja tudni finanszírozni az egész országban.

Hadd mondjam el, hogy az pedig nyilvánvalóan képtelen helyzet lenne, ami most van, hogy mondjuk, csak a kafetériát említette Lamperth Mónika, hogy három egymás melletti kerületben egyikben 20 ezer forint havonta, a másikban 12 ezer, a harmadikban nulla. Nyilvánvalóan, ha központi állami finanszírozás lesz, ezt nem fogja tudni fenntartani a Klebelsberg Intézet, hogy a XVIII. kerületben 20 ezer forintot fizet, a XVII. kerületben pedig nullát. Ez nem fog menni!

És kétségkívül, ha azt mondják, hogy bizony, akit erősen finanszíroztak, ott valószínűleg ezt a finanszírozást nem fogják tudni biztosítani a jövőben, ebben kétségkívül igazuk van. De ha eggyel hátrébb lépünk, akkor azért azt is be kell látni, hogy az nem volt egy normális állapot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy két egymás melletti kerületnél egyikben havonta nulla forint kafetéria volt, a másikban pedig 20 ezer.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 287 2012.11.12. 2:10  272-292

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A mai bizottsági ülésen valóban mintegy négy órán keresztül tárgyaltuk a módosító javaslatokat. Valóban, ahogy Dúró Dóra is elmondta, a kormánypárti képviselők is elég sok módosító javaslatot adtak be. Csak annyit hadd mondjak hozzá, hogy valóban megállapodtunk az ellenzékkel közösen több leendő közös módosító indítványban, aminek a megszövegezése a holnapi napra meg is fog történni. Azt gondoltam, hogy az ellenzék részéről ezért - hogy az ő véleményüket is figyelembe vesszük, és tulajdonképpen számos kérdésben konszenzus közeli helyzetbe jutottunk - talán inkább elismerés illetne minket, hiszen nyitottak voltunk az ő javaslataikra is, de úgy látszik, ez is bizonyos szempontból bajnak tűnik.

A 7., 8. javaslat mellett szeretnék első körben érvelni. Itt gyakorlatilag arra tettünk javaslatot több képviselőtársammal, hogy ne kelljen átszervezni azokat a gyógypedagógiai intézményeket, amelyek többcélú intézmények. Ez számos esetben egyébként gyakorlatilag teljesen lehetetlen, úgyhogy mind a Fővárosi Önkormányzatnál, mind a nagyobb városoknál azt kell mondjam, hogy gyakorlatilag az önkormányzatokat, illetőleg később az intézményfenntartókat ez megoldhatatlan feladat elé állítaná.

Nagyon sok módosító javaslattal járultunk hozzá a törvény pontosításához. Ezt én most nem szeretném egyesével végigmondani. Örömünkre szolgál, hogy a tárca a kérdések nagy részében jelentős nyitottságot és fogadókészséget tanúsított, és azt gondoljuk, hogy a benyújtott törvénytervezetet az elkövetkező időszakban még tudjuk csiszolni, javítani. Ha a vitában további kérdések felmerülnek, akkor néhány javaslat mellett még szívesen érvelek, de mivel úgy látom, hogy az ellenzék sem nagyon kifogásolja azokat a módosító javaslatokat, amelyeket elfogadtunk, ezért az időt nem is húznám tovább.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 56-58 2012.11.13. 1:47  23-149

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): (Hangosítás nélkül:) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót...

ELNÖK: Egy pillanat, képviselő úr. Révész Máriusz!

(12.20)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, mert az ellenzéki felszólalások jelentős részéből úgy tűnik, mintha ez a magyar közoktatási rendszer nagyszerűen működne. Tegnap este, a vitára készülve, kezembe vettem a Zöld könyvet, amit Hiller képviselő úrék, akkor még államtitkár úrék adtak ki, és ebből az anyagból, amit az előző kormány idején készítettek, azért elég súlyos dolgok derülnek ki. Világosan és feketén fehéren kiderül az anyagból, a könyvből, hogy a magyar oktatási rendszer Európában az egyik legszelektívebb oktatási rendszer, a leginkább konzerválja egyébként az esélyegyenlőtlenségeket. Lépjünk eggyel hátrébb, tisztelt képviselőtársaim! Önök szerint, ha Magyarországon egy olyan rendszer működik, amely szelektív, konzerválja az esélyegyenlőtlenségeket, akkor kell változtatni, vagy nem kell változtatni?

Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen egyértelmű, hogy a fenntartás helyzetéből következik nagyon nagy mértékben az, hogy ezek az esélyegyenlőtlenségek az intézményrendszeren belül kialakultak. Pokorni képviselő úr részletesen elmondta, ma az a helyzet, hogy a szegény településeken, ahol jobb oktatásra lenne szükség, pontosan az önkormányzatok rossz teherbíró képessége miatt rosszabb minőségű oktatást tudnak biztosítani ezeknek a gyerekeknek. Akarunk ezen változtatni vagy nem? Önök tíz körömmel ragaszkodnak ebben a pillanatban egy olyan oktatási rendszerhez, amelyről minden nemzetközi felmérés azt mutatja, hogy akár az OECD-körben, akár pedig egyébként az európai uniós országok között ez az oktatási rendszer nem működik jól.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 66 2012.11.13. 2:10  23-149

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Annak mindenképpen örülök, hogy legalább a helyzetértékelésben némiképpen egyetértünk. Tehát addig eljutottunk, és ez már nem kis dolog, hogy a magyar oktatási rendszer nem maradhat így, és még egyszer mondom, ezt rendkívül sok nemzetközi vizsgálat is igazolja.

Elkerülhetetlen, és egyébként azt kell mondanom, a választások előtt a szocialistáknak is készültek erre vonatkozó anyagai, elkerülhetetlen módon az állami szerepvállalást mindenképpen növelni kell. Nem volt még egyébként olyan ország Európában, vagy nagyon kevés olyan ország van, ahol ilyen mértékben vonult volna ki az állam a közoktatásból. Azt kell mondanom, ahhoz, hogy egy tisztességes oktatási rendszer működjön egy országban, az nem önkormányzati feladat, de, ha önkormányzati feladat, akkor emiatt történik az, hogy egy Borsod megyei faluban, a II. kerületben, Nyíregyházán és Sopronban teljesen különböző színvonalú oktatásban részesülnek a gyerekek.

Az állami szerepvállalásnak - kérdezem a képviselő asszonyt, úgy látom, bólogat, ebben is egyetértünk - jelentősen bővülnie kell és növekednie kell. Azt kell mondanom, ha az önkormányzati rendszereket megnézzük, akkor - csak így röviden, a rendelkezésre álló időben - többféle önkormányzati rendszer van. Van, ahol minden faluban van egy-egy önkormányzat, kicsike önkormányzatok vannak, nagyon sok belőlük, de az a helyzet, hogy ezekben az európai országokban az önkormányzatoknak nincs olyan széles hatáskörük. Ahol az önkormányzatok oktatási intézményfenntartó önkormányzatokként működnek - Svédországban, a skandináv országokban -, ott 100-200 önkormányzatnál nincs több. Az a helyzet, az a rendszer, képviselő asszony, képviselő urak, ami ma Magyarországon van, gyakorlatilag generálja ezeket az egyenlőtlenségeket, és amikor mi hozzá akarunk szólni - önök is mindig bírálják az egyenlőtlenségeket -, akkor mindig vitatkoznak velünk, hogy igen, igen, de azért mennyivel jobb lenne, ha fenntartanánk a régi rendszert.

Tisztelt Képviselő Asszony! Ha ön az esélyegyenlőtlenségek ellen küzd, akkor látnia kell, hogy ez a rendszer (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), amilyen irányban most próbálunk elmozdulni, pontosan az esélyegyenlőtlenségek csökkentésének irányába hat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 90 2012.11.13. 2:14  23-149

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Ahhoz, hogy a vita elinduljon, és legalább az alap, ahonnan indulunk, szilárd legyen, szeretnék felolvasni két mondatot a Zöld könyvből, amit Hillerék idején adtak ki: "A magyar közoktatási rendszer jelenlegi állapotában ahelyett, hogy mérsékelné a társadalmi induló helyzetből adódó esélykülönbségeket, jelentősen felerősíti azt. Ezekben több tényező játszik különösen szerepet. Az egyik a közoktatási rendszer valamennyi szintjének végletes polarizáltsága, a pedagógiai színvonal, az alap- és kiegészítő szolgáltatások mennyiségének, minőségének, a tantestületek összetételének, a tárgyi feltételeknek a szélsőséges különbségei." Ez nem tőlünk való idézet, és, tisztelt képviselőtársaim, ebben a mondatban egyetértünk, azt hiszem, hogy ezt nem vitathatja sem Hegedűs Lorántné, sem Pál Tibor.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy csinálunk, mintha valami ideális lenne az oktatási helyzet Magyarországon! A helyzet azonban nem ez. Nagyságrendileg annyit költünk, mint az EU átlaga, az eredmény mégis katasztrofális. Az a helyzet, képviselőtársaim, hogy szakképző intézménybe az ország lakosságának körülbelül 20-25 százalék közötti része jár, és ha megnézzük, hogy ezek a nemzetközi felmérésekben hogyan teljesítenek, azt látjuk, hogy a 80 százalékuk szövegértésből és matematikából vagy elégtelen, vagy elégséges szintet ér el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azon vitatkozhatunk, hogy kell-e vagy jó-e az átalakítás, nem léptünk-e túl nagyot - nekem is vannak kisebb-nagyobb aggályaim -, azt se vitatom, hogy későn jön be ez a törvény, de abban, képviselőtársaim, hogy ehhez az oktatási rendszerhez hozzá kell nyúlni, azon ne vitatkozzunk, és nagyon kérem, kerüljük azokat a hozzászólásokat, hogy idealizáljuk a mostani helyzetet, mondván, hogy helyi szinten mindent tudtak, helyi szinten csodálatosan működött. Ez nagyjából így van, csak a gyerekek nem tudtak elhelyezkedni utána. Az Európai Unióban az érettségit nem adó szakképző intézményekben végzett gyerekek elhelyezkedési mutatói Magyarországon a legrosszabbak.

Úgyhogy ebből a helyzetből kell kiindulni, és legalább azt ne vitassák, hogy valamit, nagyon jelentőset változtatni kell a mostani helyzeten, mert ez így nem működhet tovább. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 114 2012.11.13. 0:36  23-149

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tukacs Istvánnak mondanám: 750 milliárd, 800 milliárd forintot költünk a közoktatásra, de vajon tudja-e, hogy a szocialista kormány áldásos közreműködésének köszönhetően mennyit költünk, mondjuk, az idei évben adósságtörlesztésre? Több mint 1100 milliárd forintot! (Zaj az MSZP soraiban.) Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, azokból a padsorokból én egy kicsit több visszafogottságot szeretnék kérni, mert hogyha, mondjuk, 200-300 milliárd forinttal kevesebbet kellene adósságtörlesztésre fordítani, akkor több pénz jutna az egészségügytől kezdve az oktatáson át mindenre.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 144-146 2012.11.13. 3:35  23-149

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A vitanap végére érkeztünk, és azt gondolom, hasznos vitanap volt, sokan elmondták, hogy hogyan látják az oktatás helyzetét.

Az a helyzet, hogy az ellenzék józanabb hozzászólói sem vitatták azt, hogy nagyon nagy gond van a magyar közoktatással. Miközben, ha megnézzük az OECD-országok átlagát, GDP-arányosan ugyanannyit költünk közoktatásra, aközben, ha az eredményeit is megnézzük a magyar közoktatásnak, akkor bizony számos kívánnivalót hagy maga után. Különösen nagy a probléma - amit LMP-s képviselőtársaink is mondtak - a hátrányos helyzetű gyermekek esetén, ugyanis a magyar oktatási rendszer Európa egyik legszelektívebb oktatási rendszere, leginkább konzerválja a társadalmi egyenlőtlenségeket. Nem értünk egyet, nagyon-nagyon nem értünk egyet jobbikos képviselőtársainkkal, mert azt gondoljuk, hogy nagyon kevés gyerek születik Magyarországon, és egyetlen gyermekről sem mondhatunk le. Meg kell találni azokat a lehetőségeket, hogy ezeknek a gyerekeknek is esélyeket, életesélyeket nyissunk, hogy ők is be tudjanak csatlakozni a társadalmi munkamegosztásba. Nem lehet lemondani róluk! Ezért nagyon sok mindent kell változtatni.

Ha hátrább lépünk, és meggondoljuk, hogy az önkormányzati fenntartással vajon lehetőség van-e ezt a különbséget jelentősen csökkenteni, össze tudjuk-e húzni ezt a rendszert, ha minden marad ugyanúgy; erre egyetlen válasz adható, képviselőtársaim: nem, ez nem lehetséges. Hiller István sem, illetve a szocialisták sem vitatják azt, hogy nagyobb állami szerepvállalásra lenne szükség. Csak az a kérdés, azt fel lehet tenni, és ezen lehetne vitatkozni, hogy nem léptünk-e esetleg túl nagyot. Nem ott van a probléma, amit sok képviselőtársam elmondott, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek leszakadása tovább fog folytatódni. A probléma pontosan máshol van. Azoknál az önkormányzatoknál - és én is egy ilyen önkormányzatnak vagyok oktatási bizottsági elnöke -, ahol eddig erőn felül pluszt raktak a rendszerbe, és pluszban finanszírozták, az a kérdés, hogy miután az államhoz átkerül az intézményrendszer, ezt a színvonalat tudják-e, tudja-e tartani a Klebelsberg Központ. Kérdés, hogy tudják-e tartani, mondjuk, azt a kafetériát, azokat a pluszszolgáltatásokat, amiket finanszíroztunk.

Ugyanakkor, ha országgyűlési képviselőként nézzük a helyzetet, az tényleg elfogadhatatlan, hogy három egymás melletti kerületben, az egyikben 20 ezer forint a kafetéria, a másikban nulla, a harmadikban meg 12 ezer forint. Ez egy fenntarthatatlan rendszer, és akkor még csak három fővárosi kerületről beszéltünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenképpen változtatásra van szükség. Nézzük meg, a szakiskolák is érintőlegesen sorra kerültek. Néhányan krokodilkönnyeket hullajtanak a szakiskolák rendszeréért, de nézzük meg, hogy milyenek az adatok. Tisztelt képviselőtársaim, a szakiskolába járó gyerekek 30 százaléka lemorzsolódik. A magyar szakiskolákban végzett gyerekeknél (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a legnagyobb azok aránya, akik nem tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon. (Az elnök ismét csenget.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Változtatásra van szükség, és a kormánypárti képviselők rengeteg módosító javaslatot adtak be, a ma délutáni törvényhez...

ELNÖK: Sajnos, képviselő úr, ennek a gondolatmenetnek a kifejtésére nincs mód.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Egy mondatot szeretnék befejezni: és ezzel mi megpróbáljuk még a törvényt tovább javítani a magyar közoktatás, a pedagógusok és a gyerekek érdekében.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 142 2012.11.20. 8:29  27-182

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Én is egy alaptézissel kezdeném. A cigányság felzárkózása, integrálása csak a tanuláson és a munkán keresztül történhet meg. Ha valakinek nincs megfelelő végzettsége, nincs esélye a munkaerőpiacon elhelyezkedni; ha a munkaerőpiacon nem helyezkedik el, nincs munkája, akkor pedig nincs is integrálva a társadalomba.

Nyakó István némi nosztalgiával emlegette a Kádár-rendszert, amikor a legjobban állt szerinte a roma integráció. Igen, de aztán jött a rendszerváltás, és kiderült, hogy ez az integráció egy virtuális integráció, piaci körülmények között a cigány emberek jelentős részének nem volt piacképes tudása. Mára a helyzet egyébként sokkal rosszabb lett, mint volt 20-22 évvel ezelőtt, hiszen felnőttek úgy generációk, hogy gyakorlatilag nem látták a szüleiket dolgozni.

Szabó Timea egyébként pontosan ugyanazokat az állításokat fogalmazta meg, amiket az elmúlt 20 évben az SZDSZ-től hallottunk éveken keresztül, hogy a romák tanulni akarnak, dolgozni akarnak, csak ez a galád többségi társadalom nem engedi őket. Eközben egyébként a többségi társadalom pedig ennek pont az ellenkezőjét gondolja. Azt gondolják, hogy rengeteg közpénzt áldoztunk arra, hogy a romákat integráljuk, felzárkóztassuk, és azt látják, azt tapasztalják, hogy ez a munka bizony sikertelen, és ezzel egyébként szépen lassan szembe is kell nézni.

Az oktatás területén egyébként az MSZP-SZDSZ-kormányok stratégiája folyamatosan az volt, hogy egyre és egyre lejjebb és lejjebb kellett tenni a lécet. Úgy próbálták az integrációt elősegíteni, hogy ha nem tanultak a gyerekek az iskolában, hát tiltsuk meg a buktatást, ha nem végezték el a nyolc osztályt, akkor ne kössük innentől kezdve ahhoz, hogy a jogosítványt csak nyolc osztály elvégzése után lehet megszerezni. Ha nem járt a gyerek iskolába, semmi gond, akkor is fizessük számukra a családi pótlékot.

Tegyük fel azt a kérdést, kedves képviselőtársaim: segítettünk annak a roma gyereknek, segítettünk annak a roma családnak, akinek úgy is kifizettük a családi pótlékot, hogy a gyerek egyébként nem járt iskolába? Ideig-óráig igen, hiszen a család megkapta a pénzt, akkor kicsit jobban élt. De mihez kezd ez a gyerek 18 éves korában, mondjuk, általános iskolai végzettség nélkül?

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy ez egy vakvágány. Nekünk nem a lécet kell egyre lejjebb és lejjebb tenni, hanem az a feladatunk, hogy olyan oktatási rendszert építsünk, amibe be tudjuk vonni egyébként a hátrányos helyzetű gyerekeket is, és meg tudjuk őket tanítani arra, hogy a lécet átugorják. Ha ezt nem tesszük meg, akkor legkésőbb a munkaerőpiacon szembesülni fogunk az oktatási rendszerünk következményeivel.

Szembe kell nézni azzal is, és ki kell mondani, hogy a kitörés nem fog menni egyébként a romák aktivitása, teljesítménye nélkül. Ezért mi egy olyan rendszert szeretnénk az oktatásban is építeni, ami teljesítményelvű is.

Sajnos a magyar oktatási rendszer olyan, hogy a szülők végzettsége gyakorlatilag meghatározza a gyerekek lehetőségeit, és ha megnézzük a statisztikákat, akkor az OECD-országok közül nekünk van a legszelektívebb oktatási rendszerünk, ami konzerválja és újratermeli az egyenlőtlenségeket.

Számomra kicsit furcsa, hogy egyébként azok a pártok, amelyek ezen rendszer kialakításának a legfőbb kimunkálói voltak, akik ezt a rendszert leginkább működtették, azok kiabálnak most egyébként a leghangosabban az integráció érdekében, és egyébként azok védik a leghangosabban egy héttel ezelőtt, mondjuk, az oktatás területén ezt a rendkívül szelektív oktatási rendszert. El kell dönteni a szocialistáknak, hogy ezt az oktatási rendszert akarják, ami ebből a szempontból a legrosszabb Európában, vagy pedig valami más úton szeretnének járni.

S hogy mit tettünk mi? A leszakadás, nézzünk szembe vele, már akkor elkezdődik, amikor a gyereket beíratják az iskolába. Miért? Mert olyan hátrányokat hoznak otthonról nagyon sokan a hátrányos helyzetű családokból, hogy már az első osztályban jelentős hátrányban vannak kortársaikhoz képest. Nagyon sokat segíthet ezen a területen, hogyha a gyermekeket hároméves kortól óvodába íratjuk. Ezért szerintem kulcsfontosságú az integráció területén, hogy hároméves kortól kötelező óvodáztatást ír elő az új köznevelési törvény.

(14.10)

Az átlagos populációban a 3-5 éves gyerekek 88 százaléka jár egyébként óvodába, a roma gyerekek esetében ez az arány 42 százalék. Ha ezen tudunk változtatni, akkor már, amikor az iskolába bekerül a gyerek, jobb lehetőségek vannak.

De ezt az utat folytatjuk akkor, amikor az egésznapos iskola elterjesztését is az oktatási törvény megfogalmazta, hiszen pontosan ezek azok a családok, ahol sokat segítünk a gyereknek akkor, ha a gyerek egész nap iskolában van, hiszen tudjuk, hogy ha hazamegy, nagyon sokszor nincsenek meg a lehetőségek arra, hogy a következő napra felkészüljenek.

Az iskolákban ösztöndíjprogramokat indítottunk. Két számot hadd mondjak: az Arany János programban 4500 diák tanul, az Útravaló ösztöndíjprogramban pedig 20 ezer diák és 8 ezer mentortanár. Azt nem lehet elmondani, hogy ez nem jelentős előrelépés, ez jelentős, és azt hiszem, ez egy olyan ügy, amiben az LMP-től a Jobbikig mindenki egyetérthet. Mindenki látja, hogy ez nagyon fontos előrelépés.

A következő területen már kicsit nagyobb viták vannak, ez a szakképzés területe. A szakképzés Magyarországon nemzetközi felmérések alapján szintén katasztrofális. Most hagyjuk azt, hogy a szakképzésben részt vevő gyerekek 80 százalékának például a szövegértési képessége vagy elégtelen, vagy a kettest alig éri el. Ráadásul a szakképzésben részt vevő gyerekek 30 százaléka lemorzsolódik, a hátrányos helyzetű gyerekek 50 százaléka. Mi történik? Át akarjuk alakítani a szakképzési rendszert, gyakorlatorientáltabbá kívánjuk tenni, és közben egyébként azok a pártok, amelyek itt most az integráció fontosságáról beszélnek, krokodilkönnyeket hullatnak ezért a szakképzésért, amely nyilvánvalóan nem működik ma Magyarországon.

A felsőoktatás területén is vannak előrelépések, kedvezményes pontok járnak a felvételinél a hátrányos helyzetű gyerekeknek. El kell mondani, hogy ezt az előző kormány idején vezették be, de hadd emlékezzek meg a HÖOK-mentorprogramról, ahol idén 1244 hátrányos helyzetű tanuló vett részt. Itt sajnos nem lehet pontosan megmondani, hogy ebből mennyi a cigány gyermek.

Azt kell mondjam, hogy vannak önkormányzatok is - több is -, amelyek nagyon pozitív programokat indítottak útjára. Lehet beszélni a zeneoktatásról, amiről Kupper képviselőtársam is beszélt; vannak a világon országok, ahol ezen keresztül próbálnak sikerélményeket juttatni a gyerekeknek. De például Kőbányán a hátrányos helyzetű óvodában, cigány óvodában mi sakkoktatást indítottunk, és az a helyzet, hogy az óvónők is elképedtek, hogy ennek milyen sikere volt, milyen sikere van a gyerekek között, és azt gondolom, nagyon sokat fogunk segíteni a gyerekeknek, amikor iskolába kerülnek. Ez nem egyedi, mert gondoljanak Borsod megyében Hejőkeresztúrra, ahol szintén ezt az oktatást nagy sikerrel veszik, és miközben a környező településeken sikertelen, kudarcos gyerekek vannak ugyanilyen közegből, a hejőkeresztúri iskolában ezek a gyerekek csodákra képesek.

Még lehetne folytatni a sort az oktatás területén, de a legfontosabb, hogy a finanszírozást átalakítjuk. Megszüntetjük azt a rendszert, hogy a szegény önkormányzatok keveset fognak tudni fordítani az oktatásra, hiszen állami felelősségvállalás lesz az oktatás területén, és ezzel fogjuk nagyon jelentősen csökkenteni egyébként az esélyegyenlőtlenséget. Úgyhogy ezért nem is teljesen értem Osztolykán Ágnes felvetését, hiszen az oktatás területén minden lépés egyébként azt szolgálja, hogy az esélyegyenlőség növekedjen.

Végezetül hadd mondjam el, mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon nagyon kevés gyerek születik, és ha ez így van, akkor azzal is szembe kell nézni, hogy nem mondhatunk le egyetlenegy gyerekről sem. Úgy kell átalakítani az oktatási rendszerünket, hogy minden gyerek, a hátrányos helyzetű és a cigány gyerek valódi lehetőséget jelentsen Magyarország számára.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 219 2012.11.20. 0:11  212-232

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi napon az oktatási bizottság a javaslatot megtárgyalta, és elfogadásra ajánlja, azt hiszem, egyhangú szavazással az Országgyűlésnek.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 200 2012.11.29. 2:12  183-225

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Azt a kérdést kell feltennünk, hogy ha eggyel hátrébb lépünk, hogy hozzá kell-e nyúlni a szakképzési rendszerhez vagy sem. Nézzünk néhány adatot!

Ha megnézzük a magyar szakképzési rendszert, akkor az derül ki belőle, hogy bár 18 éves korig tartott papíron a tankötelezettség, de a szakképzési rendszerben részt vevő diákok közel 30 százaléka lemorzsolódott. Még szomorúbb a kép egyébként, ha azt nézzük, hogy a hátrányos helyzetűeknél mi az arány. A hátrányos helyzetűeknél ez az arány eléri az 50 százalékot. Ezt az adatot egyébként abból a Zöld könyvből mondom, amit Hiller István készíttetett. Tehát papíron van egy nagyszerű szakképzési rendszer, az első két évben döntően elmélettel kell foglalkozni, négy évig tart, és közben egyébként ilyen adatok derülnek ki belőle.

Köztudott az is, hogy nagyon sok szakképző intézménybe a tanárok sajnos csak túlélési gyakorlatra jártak be, és alig várták, hogy vége legyen a szakképzésnek. Számos szakképző intézménybeli tanárral beszéltem, aki azt mondta, hogy sajnos azokra a gyerekekre, akik az iskolájába járnak, nem mernének rábízni olyan szakmunkát, amit ők tanítanak nekik.

Ha megnézzük, még vannak nemzetközi összehasonlítások, amelyek azt mutatják, hogy a magyar szakképző intézményekbe járó gyerekek 80 százaléka szövegértésből és matematikából alig éri el az elégséges szintet. Ha még azt az adatot is hozzávesszük, hogy egyébként az OECD-országokból a szakképzettséget szerző gyerekek legkisebb arányban Magyarországon tudnak elhelyezkedni, akkor, tisztelt képviselőtársaim, ezekből az adatokból teljesen egyértelmű, hogy ezzel a szakképzési rendszerrel valamit kellett csinálni. Ez a szakképző rendszer így nem maradhatott.

Azt hiszem, hogy a kormány felvázolt egy utat, bizonyos fenntartásaim nekem is vannak, de őszintén reménykedem, hogy a mostani helyzetnél csak jobb lehet, mert az, ami most volt az elmúlt 20 évben - én nem is az elmúlt 8 évre mondom ezt -, ami az elmúlt 20 évben kialakult, az a statisztikák szerint (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Európa legrosszabb szakképzési rendszere volt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 204 2012.11.29. 1:53  183-225

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Örülök, hogy Ferenczi Gábor egyetért, de igazán ezek - hogy mondjam - tényszámok voltak, tehát sajnos ez a helyzet a magyar szakképzéssel. Még nem is a saját adatainkat idéztem. Ferenczi Gábor ugyanakkor azt mondta, hogy úgy látja, hogy semmi nem történt ezen a területen.

Egy gondolatkísérletre hadd invitáljam meg; nem tudom, hogy Ferenczi Gábor nem tudja-e azt elképzelni, hogy van egy gyerek, aki rosszul teljesített az általános iskolában, alig várja, hogy a nyolcadik osztályt befejezze, kijusson az iskolából. Az előző szakképzési rendszer azt mondja, hogy jó, jó, gyakorlatilag még két évig folytatni kell az iskolát, és akkor majd lesz olyan elméleti tudása, hogy tovább tud menni. Nem lehet-e, hogy az mégiscsak jobb megoldás, amit a kormány felvázolt, hogy nem az elméletet erőltetjük a következő két évben a gyerek számára, hanem azt mondjuk, hogy akkor kezdjen sokkal inkább valami szakmát tanulni? Nem elméleti szinten, hanem a gyakorlatban, és a gyakorlati képzést helyezzük előtérbe, miközben egyébként próbálunk az elméleti területen is segíteni a gyereknek a Híd-programmal.

Nem lehetséges, hogy ez mégis valamiféle olyan út, ami egy kétségkívül jelentős szemléletváltás ahhoz képest, ami az elmúlt húsz évben történt? De mégis ezeknek a gyerekeknek vagy a gyerekek egy jelentős részének szerintem teljesen más lehetőségeket, teljesen más esélyeket nyit meg.

Azt gondolom, hogy ha szétnézünk Európában, azért vannak olyan országok, ahol a rendszer hasonlóképpen működik. Most persze itt nagyon hangos a kiabálás, hogy az a rendszer mennyivel jobb volt, ami egyébként az adatok alapján látszott, hogy nem működött. Én nem becsülném le, tisztelt képviselő úr, ennek a változásnak a jelentőségét, szerintem ez számos gyereknek egyébként kitörési pontot, illetve lehetőséget jelenthet.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 212 2012.11.29. 1:53  183-225

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Sok mindennel szoktak vádolni minket, de hogy ne radikálisan alakítanánk át mondjuk, a közoktatás rendszerét, azzal a váddal most találkozom először. És ehhez egyébként nem kell csúcsminisztérium.

Az átalakításnak az egyik értelme pontosan az, hogy a leszakadó rétegek számára próbáljunk új esélyeket nyitni. Ebben benne van a hároméves kortól elkezdődő óvodáztatás, az egész napos iskola preferálása, a finanszírozás átalakítása, amelynek éppen a szegény települések lesznek a haszonélvezői, és a nagyobb, jobb módú településeken még kérdéses, hogy mi fog történni az oktatás színvonalával. Tehát pontosan azért történik az oktatás átalakítása, hogy ez a nagy létszámú funkcionális analfabéta tömeg, amelyről képviselő úr beszélt, ne jelenjen meg. Ehhez próbáljuk átalakítani a szakképzési rendszert.

Nekem is vannak olyan aggályaim, amit Sós Tamás képviselő úr elmondott. Magam is úgy gondolom, hogy nagyon sokfélék a szakmák, tehát nem vagyok benne biztos, hogy minden szakmát három évben kellene tanítani, magam is inkább hajlok arra, hogy bizonyos szakmáknál valószínűleg célszerűbb lenne feljebb menni. De összességében mind a közoktatásra, mind a szakképzésre, teljesen nyilvánvaló, hogy azok az adatok, amelyek a rendelkezésünkre álltak, mutatják, hogy ezt a rendszert alapjaiban és gyökeresen kell megváltoztatni. A gyerekek 20 százaléka jár szakképzésre, és valóban, ahogy elmondta a képviselő úr, 80 százalékuk szövegértésből, matematikából alig éri el az elégséges szintet. Kevés gyerek születik, nem mondhatunk le a gyerekek 20 százalékáról Magyarországon. Ez a helyzet, ehhez viszont jelentős átalakításokat kell végrehajtani a szakképzés területén is.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 24 2013.02.26. 3:21  19-120

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási bizottság ülésén nem alakult ki komolyabb vita, a tegnapi ülésnapon tárgyaltuk. Répás Zsuzsa államtitkár asszony volt jelen az ülésen, és elmondta, hogy gyakorlatilag a beszámoló, a határon túli magyarokra vonatkozó feladatok végrehajtásáról szóló anyag a MÁÉRT 10. ülésén egyhangúlag elfogadott "Magyar nemzetpolitika - a nemzetpolitika stratégiai kerete" című dokumentum végrehajtása, aprópénzre váltása.

A dokumentum annak idején célként a magyar nemzeti közösségek gyarapodó közösséggé válását fogalmazta meg számbeli, szellemi, gazdasági és jogi értelemben egyaránt, és kiemelten foglalkozott a szórvány és a csángó közösségek helyzetével is.

A MÁÉRT ezen az ülésen egyetértett azzal is, hogy hosszú távra kiszámítható normatív támogatáspolitikára van szükség az eseti pályázati támogatásokkal szemben.

Van néhány pontja a beszámolónak, amit államtitkár asszony ismertetett is; nemzeti jelentőségű intézmények meghatározása, kulturális, egyházi, civil szervezetek, intézmények, valamint médiumok kerültek oda, és ezeknek az intézményeknek, szervezeteknek az esetében egy hosszú távú, kiszámítható normatív támogatást alakított ki a kormányzat az elmúlt években.

Külön figyelmet kapott a bizottsági ülésen, és ezt még ellenzéki képviselők is pozitív szavakkal illették, a külhoni magyar óvodák éve program. Őszre egy átfogó felmérés készült az óvodáskorú és kisiskolás külhoni magyar populációról. Készült egy anyag, módszertani csomag a külhoni magyar óvónők igényeire szabva, és száz külhoni magyar óvónőnek nyáron Siófokon továbbképzést szervezett az államtitkárság, amit mindenképpen pozitívnak értékelt az oktatási bizottság.

Az állampolgárságról a számok már elhangzottak, és azt is örömmel vettük, hogy a diaszpórával is új kapcsolat alakult ki, és megalakult a Diaszpóra Tanács, és üdvözöltük a bizottsági ülésen a nemzeti regiszter kialakítását is. Igazából egyetlen olyan kérdés volt, amit több bizottsági tagunk hiányolt, ez a kérdés pedig az, hogy a "Határtalanul" osztálykirándulási program nem szerepelt az anyagban, viszont megegyeztünk államtitkár asszonnyal, hogy az elkövetkezendő hónapban ezt a bizottság napirendre tűzi, hiszen a bizottság elnöke, Pokorni Zoltán, Kövér László parlamenti elnök, illetve én voltunk a kezdeményezői itt a parlamentben ennek a programnak. Nagyon reménykedünk abban, hogy ez a program az elkövetkezendő időszakban sikeresen fog tovább folytatódni, és ahogy Rétvári Bence államtitkár úr elmondta, minden magyar általános iskolás gyerek a tanulmányai folyamán legalább egyszer eljut határon túli magyar területekre, illetve ezen a programon keresztül sikerül megerősíteni a kapcsolatot a magyarországi és a külhoni magyar iskolák diákjai között is.

A bizottság ezt az anyagot elfogadta, illetve támogatásra ajánlja a határozati javaslat elfogadását is a parlamentnek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 64 2013.02.26. 1:59  19-120

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Én is azok közé tartozom, akik azt gondolják, hogy a Demokratikus Koalíciótól jóval több szerénységre lenne szükség. 2004 őszén szerintem is teljesen felháborító volt, amit csináltak.

Én még azt is elfogadom, hogy lehet észérvekkel érvelni amellett - bár nem értek vele egyet, félreértés ne essék -, hogy ne adjuk meg az állampolgárságot. De tisztelt képviselő úr, azért úgy, ahogy ezt önök csinálták, vérlázító. Letagadták és elhalasztották a román-magyar nyugdíjegyezmény bevezetését.

(12.30)

Szociális alapon olyan módon uszítottak egyébként saját nemzettársaik ellen, ahogy Le Pen tette. Önök nagyon sokszor szokták szidni a Jobbikot, de ezt a hangnemet még ők is nagyon-nagyon ritkán engedték meg maguknak, ha egyáltalán megengedték, mint amit önök használtak annak idején. Azzal ijesztgették az embereket, hogy nem lesz munkájuk, ha megszavazzák az állampolgárságot, hogy összeomlik az egészségügy, a legdurvább szociális demagógiával kampányoltak: "nem az állampolgárság ellen", közpénzből, állami pénzből erre fizettek hirdetéseket.

Képviselő úr, amikor Mesterházy Attila azt mondta, hogy bocsánatot kér, csak félig tűnt őszintének a bocsánatkérés, de aztán kiállt Gyurcsány Ferenc, és elmondta, hogy nem kérnek bocsánatot, mert az állampolgársági kérdésben fenntartják azt, amit eddig gondoltak. Ezt a demagóg kampányt fenntartják, képviselő úr? Most is ezt gondolják, miután már bevezettük az állampolgárságot? Összeomlott az egészségügy? Összeomlott a nyugdíjrendszer?

Tisztelt Képviselő Úr! Ha még így is gondolják, akkor is az a kampány, az a gyalázat, amit önök folytattak abban a 2004. őszi időszakban, elképesztő, és ezek után pedig egészen felháborító, hogy önök szélsőségességgel mernek vádolni bármely más pártot ebben a parlamentben, mert a legszélsőségesebb kampányt folytatták önök 2004 őszén. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 74-78 2013.02.26. 2:55  19-120

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Varju László! Ki dönti el egyébként, hogy árt-e a határon túli magyaroknak az állampolgárság vagy sem? Biztos ön, Gyurcsány Ferenc meg a Demokratikus Koalíció. (Kovács Tibor közbeszól.)

ELNÖK: Kedves Kovács Tibor képviselő úr!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselő Úr! Az a helyzet, hogy hadd döntsék el ezt a határon túli magyarok.

ELNÖK: Révész Máriusz képviselő úr, egy perc! Megállítom itt az órát, és az idejét majd visszaadjuk. Kovács Tibor képviselő úr, ha nyom gombot, természetesen ön is kap két percre szót. Van erre lehetőség. De a határozati Házszabály egyértelműen intézkedik a közbekiabálásokkal kapcsolatban. Kérem, hogy ne kelljen nekem erre sort keríteni. Parancsoljon, Révész Máriusz képviselő úr!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselő Úr! Még egyszer mondom, hogy ebben a kérdésben az ellenzéki és a romániai többségi és a magyar többségi pártok is teljesen egységesek. Az önök által preferált RMDSZ is azt mondja, hogy az állampolgárság fontos, és az állampolgárság mellett, önökkel szemben kampányolt 2004-ben is.

De azt kell mondanom, Varju úr, abban sincs igaza, hogy a szlovák, a román vagy a környező országok államaival rosszabb lenne a kapcsolat, mint volt az önök kormánya idején. Ez egész egyszerűen nem igaz! Idézze fel az akkori történéseket, Sólyom László belépésétől kezdve.

Azt kell mondjam, s lehet, hogy ez fáj önöknek, hogy ma Szlovákiával és Romániával annak ellenére jobb a kapcsolat, hogy igyekszünk fellépni az ottani magyarok jogaiért is.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt is el kell mondjam, hogy nem mi voltunk azok, akik 23 millió románnal kampányoltunk ebben az országban. Az is a magyar demokrácia egyik mélypontja volt. Ilyen szélsőséges kampányt - ez egy kicsit előbb volt -, azt hiszem, csak igen szélsőséges pártok engednek meg maguknak bárhol is.

Hivatkozott Finnországra. Tisztelt Képviselő Úr! Finnországban például a svéd is államnyelv, és minden finn diáknak svédül is kell érettségiznie. Azt kell mondjam, képviselő úr, hogy ha majd Erdélyben vagy Szlovákiában ilyen jogai lesznek a magyar kisebbségnek, akkor lehet, hogy valóban nem lesz szükség a magyar állampolgárságra, de mivel ez egy erős kötődés, ezért még ezt is kétségbe vonom. De ne hasonlítsa már össze a finnországi svédek helyzetét a romániai magyarok helyzetével, mert óriási a különbség. Vagy mielőtt ilyeneket szólna a magyar parlamentben, nézze meg, hogy Finnországban a svédeknek milyen jogai vannak.

Arra is hivatkozott még, képviselő úr, hogy a demokratikus pártok Szlovákiában. Tisztelt Képviselő Úr! A Jobbik sosem fogalmazott meg Magyarországon olyan szélsőséges véleményt, hogy hogyan használhatják a nyelvüket a Magyarországon élő kisebbségek, mint amilyen törvény Szlovákiában életben van. Ennyit a demokratikus barátaikról.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 87 2013.02.26. 1:55  19-120

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Nehéz helyzetbe kerültem Potápi Árpád felszólalása után, de mentségemre szolgáljon, hogy még felszólalása előtt nyomtam meg a gombot.

Egyetlenegy dolog még Varju László hozzászólásáról eszembe jutott. Balliberális oldalon gyakran panaszkodnak, hogy a jobboldali pártok kisajátítják a nemzeti kérdések képviseletét, és szinte kirekesztik őket ebben a témában.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt szeretném elmondani önnek, hogy nem mi rekesztjük ki, nem mi sajátítjuk ki, hanem az ön saját hozzászólása teszi mindezt. Ön saját hozzászólásával rekesztette ki magát ebből a körből.

Azt is el kell mondjam itt - és ez szerintem fontos, mert lehet, hogy nem mindenki tudja Magyarországon -, hogy csak nekünk van ilyen pechünk, hogy ilyen a mi balliberális oldalunk. Szlovákiában, Romániában és a környező országokban a baloldal nagyon sokszor még nacionalistább egyébként, mint a jobboldal, úgyhogy ez, hogy a jobboldal foglalkozik a nemzeti kérdésekkel, a baloldal nem, a környező országokban egyáltalán nem magától értetődő.

Mesterházy Attila tett is egy kísérletet, hogy próbáljon ezen a képen valamit árnyalni. Az idő majd eldönti, hogy ez a kísérlet komoly, őszinte vagy pedig csak szavazatszerző szándékú volt. Azért azt kell mondjam, némi nehézséget szerintem jelent, hogy az a Göncz Kinga, aki a Szocialista Párt európai parlamenti képviselője, egyébként a román-magyar nyugdíjegyezményt annak idején, amikor a románok már elismerték, hogy megvan, kiállt és miniszterként ezt letagadta.

De én azért biztatnám önöket, hogy fontolják meg, nem biztos, hogy ez az európai irány, és nem biztos, hogy ez a baloldali irány sem, amit önök képviselnek ebben a kérdésben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 136 2013.03.12. 1:44  89-161

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Régi vita az a parlamentben, hogy a családi pótlékot szabad-e iskolába járáshoz kötni. Azt gondoltam, hogy ez a vita már nyugvópontra jutott az elmúlt évek után, de Pál Béla képviselő úr ezt a vitát újra felemlegette.

Az az igazság, azt lássuk be, hogy ha közpénzből támogatunk embereket, mondjuk, családi pótlékkal, akkor az minimális elvárás lehet, hogy olyan lépéseket tegyenek meg, amelyek a saját gyermekük életesélyét növelik. Tisztelt képviselő úr, önök azt mondják, hogy ezt a támogatást adjuk oda akkor is a gyerekeknek - és ezt a döntést meg is hozták, amikor kormányra jutottak utánunk -, ha nem járnak iskolába. Csak gondoljunk előre tizenöt-húsz évet! Mi lesz ezekkel a gyerekekkel? Nem járnak iskolába, megkapják a családi pótlékot, félanalfabétán eljutnak 18 éves korukig. És mi lesz? Vagy tolvajlásból, rablásból, törvénytelen úton fognak megélni, vagy pedig egyébként az állam különböző segélyeket kell hogy biztosítson számukra.

Tisztelt Képviselő Úr! Csak azt akarom mondani, hogy arrafelé, amiért önök síkra szállnak, amiért önök érvelnek, nincs út. Tehát abban szerintem itt a parlamentben megegyezhetünk, közmegegyezésre juthatunk, hogy a leszakadó társadalmi rétegeknek elemi érdeke egyébként, hogy iskolába járjanak. Ráadásul egyébként a statisztikák alá is támasztják, hogy ezzel a döntéssel jelentősen tudtuk csökkenteni az igazolatlan hiányzások számát az iskolákban. Ez még nem elegendő feltétel egyébként, hogy ezek a rétegek felzárkózzanak, de ha nem járnak iskolába, képviselő úr, akkor biztos, hogy nem fognak felzárkózni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 146 2013.03.12. 2:00  89-161

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Pál Béla Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy nagyon jó, hogy elmondta, amit elmondott, mert az a fajta gondolatmenet, amit ön itt felvázolt, teljesen nyilvánvaló, hogy az vezetett ahhoz a helyzethez, ami ma Magyarországon van.

Adtuk a segélyeket, adta az ország a segélyeket, és úgy, hogy a társadalmi szolidaritás jegyében ezekért semmit nem követelt meg. Most nézzük meg, hogy lett társadalmi integráció? Sikerült ezeket az embereket integrálni, képviselő úr? Nem sikerült. Szétesett az egész társadalom, annak a politikának a következményeként, amit egyébként önök vittek, és amit most ön itt ismét elmondott.

Szerintem a társadalmi szolidaritás - és persze lehet az arányokról vitatkozni - úgy működik, hogy a társadalom azon része, amely munkát vállal, adót fizet, az segít azokon, akik nincsenek ebben a helyzetben valamilyen okból kifolyólag. De nagyon helyes, hogy mind az oktatás, mind a közmunka, mind egyéb területen ezekért a segélyekért, közmunkáért, oktatásért valamilyen egyéb elvárásokat is megfogalmaznak.

Szél Bernadetthez csatlakoznék: ha a gyerek nem jár iskolába, akkor teljesítjük azt a kötelezettséget, amit az alkotmányból felolvasott? Nem. Nem lehetetlent kérünk. Ahogy képviselő úr elmondta, akkor segítünk a gyereken, ha a szülő elviszi az iskolába. És ha a szülő ezt a nem lehetetlen kérést, hogy a saját gyerekét vigye az iskolába, tartsa rendben a portáját, teljesíti, akkor támaszkodhat a társadalom többségének a szolidaritására. Így működik a rendszer.

Az elmúlt időszakban nem működött, látjuk is, hogy mi lett ennek a következménye. Szétesett a társadalom, integrálatlan tömegek vannak az ország különböző részein, és nem működik az egész. A Fidesznek ebben az ügyben teljesen más a filozófiája, mint az előző kormánynak volt. Szolidaritásra számíthat mindenki, a minimális követelményeket pedig be kell tartani a saját érdekükben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 34 2013.04.15. 2:45  33-38

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Budapesten hatalmas adósságot és több szégyenfoltot hagyott maga után a szocialista-szabad demokrata kormányzat és városvezetés, gondolhatunk a tömegközlekedés buszainak, villamosainak állapotára vagy a 4-es metró megépítésének kálváriájára, amely a liberális budapesti városvezetés húszéves tehetetlenségének szimbólumává vált. Számos olyan beruházást is lehetne említeni, ami látképével ejtett sebet a fővároson, vagy egyszerűen csak a polgárok adóforintjai elpocsékolásának jelképeivé váltak.

Az egyik ilyen a lágymányosi Tüskecsarnok története is, amely 16 éve befejezetlenül és kihasználatlanul áll a XI. kerület egyik legmarkánsabban fejlődő részén. A történet a '90-es évek elejére nyúlik vissza, amikor az 1996-os világkiállítás rendezési jogát Magyarország Ausztriával közösen nyerte el. Van, aki már alig emlékszik erre. Ennek egyik helyszínéül az Antall-kormány a lágymányosi egyetemi fejlesztésekre szánt területet jelölte ki. 1994-ben ki is adták az építési engedélyt a Tüskecsarnokra, és a szándék az volt, hogy ezt először világkiállítási pavilonként, majd utána a három egyetem sportcentrumként működteti. A világkiállítás megrendezését azonban a szocialista-liberális kormány lemondta. A sportcsarnok építése azonban megkezdődött, sőt a kiadott építési engedély 1995 októberében kiegészült az edzőtermek alatti mélygarázs és a szabadtéri sportpályák terveivel, majd 1997-ben, miután a csarnok félig elkészült, és már jó sok pénzt befektettek, a költségvetési forrásokat elvonták, és a kivitelezési munkálatokat felfüggesztették. Azóta ott áll ez a torzó Budapest egyik leggyorsabban fejlődő területén.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az Orbán-kormány soha nem látott összegeket biztosított sportlétesítmények, tornacsarnokok fejlesztésére, ezért indokolt ebben az esetben is feltenni a kérdést: 16 évvel az építkezés felfüggesztése után mi a kormány szándéka a XI. kerületben félbehagyott sportcsarnokkal? Ha tovább építik, akkor mikor fejeződik be végre a Tüskecsarnok építése, és az egyetemisták, sportolók mikor vehetik végre birtokba? Az ellenzék gyakori és teljesen alaptalan vádjai miatt kérdezem még azt is, hogy ebben a ciklusban csak Budapesten hány nagyobb sportlétesítményt fog elkészíteni kormányzati támogatással az önkormányzat, illetve a kormány. Erre is szeretnék választ kapni államtitkár úrtól. Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 38 2013.04.15. 0:56  33-38

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Örömmel hallgattam államtitkár úr szavait, és azt hiszem, megállapíthatjuk, Budapest akkor fejlődik, ha a Fidesz-KDNP-koalíció áll a város és az ország élén. Gondolhatunk egyébként a sportarénára, a Nemzeti Színházra, a népligeti buszpályaudvarra, és még hosszasan lehetne sorolni. (Lukács Zoltán: Ezt olvasod?)

Örömmel veszem, hogy tizenhat év után végre befejeződik a Tüskecsarnok építése az uszodával együtt, és végre mozgási, sportolási lehetőséget biztosít diákoknak, egyetemistáknak, sportolóknak, még akkor is, ha ez a szocialistáknak éppen most fáj.

Külön öröm, hogy állami támogatással szinte minden kerületben jelentős sportlétesítmények épülnek, nálunk például fedett jégpálya, tizenkét műfüves ovi-focipálya, és most épp egy iskolai sportcsarnok építése kezdődött meg.

Köszönöm államtitkár úr szavait, és biztos vagyok benne, hogy a budapesti lakosok is érzékelni fogják, hogy mi a különbség a szabad demokrata és a fideszes városvezetés között. (Lukács Zoltán: Kemény vagy! - Taps a kormánypártok, az MSZP és a függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 265 2013.04.15. 3:19  254-312

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, a sport- és turizmusbizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Be kell valljam, hogy egy kicsit zavarban vagyok Sós képviselő úr előző hozzászólása után, ugyanis a sportbizottságban, amikor a mai napon megtárgyaltuk az előterjesztést, akkor a szocialista képviselők is támogatásukról biztosították. Mind a ketten egyébként meg is szavazták a kormánypárti képviselőkkel (Dr. Lamperth Mónika: Mert bennünk van képviselői szolidaritás.) együtt ennek a módosításnak a napirendrevételét és általános vitára való alkalmasságát.

A sportbizottságban egyébként két téma került napirendre, az 5. és a 6. §. Az 5. § az óvodai, iskolai osztályok, kollégiumi csoportok minimális-maximális létszámát határozza meg, és ennél a javaslatnál még egyszer kiemelem - a szocialista képviselők is kiemelték -, hogy ezt a problémát meg kell oldani, és támogatják, hogy visszaálljon az a rendszer, amely egyébként az előző törvényben is volt. Ezt a módosítást olyan jelentősnek érzékelték, hogy ezért kifejtették, hogy emiatt támogatni fogják a napirendrevételét ennek a törvénynek. (Dr. Lamperth Mónika: Az az ő dolguk.)

A 6. § volt az, ami leginkább a sportbizottsághoz tartozott, ez pedig a mindennapos testnevelésről szólt. A mindennapos testnevelésnél két nagyobb problémát old meg ez a módosító javaslat, amivel a sportbizottság foglalkozott. Az egyik, hogy a szakiskolai képzés keretében, amikor szakmai gyakorlaton vannak a gyerekek, akkor hogyan kell értelmezni a mindennapos testnevelést, és ez egy elfogadható megoldás mindenki számára. És csakúgy elfogadható az egész sportbizottság számára az is, hogy néptánccal ki lehessen váltani a testnevelésórát, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy egy nagy lépést tettünk előre a mindennapos testnevelés területén, amikor meghatároztuk a törvényben, hogy legyen mindennapos testnevelés. De való igaz, hogy sajnos ennek a feltételei teljes egészében nem állnak rendelkezésre. Viszont az is igaz, hogy ha nem teszünk lépéseket, nem rakjuk be a mindennapos testnevelést a törvénybe, akkor a feltételek nem javultak volna az elkövetkező 10-15 vagy 20 évben sem. Van egy átmeneti időszak, amire megoldást kell találni, és mivel sajnos nem jut be minden osztály a tornaterembe, ezért meg kell nézni, hogy milyen egyéb lehetőségek vannak, és ha nem is ideálisan - tehát ezt én nem is állítom -, de például néptáncot alsó tagozaton, még ha talán egy kicsit szűken, de egy-egy nagyobb tanteremben lehet oktatni, és biztos, hogy a néptáncoktatás ilyen módon jobb - hangzott el a bizottsági ülésen -, mint ha a gyerekek egyébként a tornateremben a szék mellett guggolnának vagy babzsákot dobálnának.

Úgyhogy ezért még egyszer mondom, hogy a sport- és turizmusbizottság kormánypárti és szocialista szavazókkal, két jobbikos támogatás (Sic!) mellett (Zakó László: Mi tartózkodtunk.) általános vitára alkalmasnak találta a benyújtott módosításokat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 277 2013.04.15. 12:08  254-312

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Először is azzal kell kezdenem, hogy azért emeltem ki a két jobbikost, mert tartózkodást akartam mondani, tehát valóban tartózkodás volt. Ha rosszul mondtam, akkor elnézést kérek.

(18.50)

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy hihetetlen mértékű átalakulás közben van éppen a magyar oktatási rendszer, és erre az átalakulásra, ha egy kicsit messzebbről, magasabbról nézünk az oktatási rendszerre, mindenképpen szükség is volt. Szükség volt, hiszen a magyar oktatási rendszeren belül elképesztően nagyok voltak a különbségek iskolák és iskolák között, és több képviselő is időnként elmondta a parlamentben, hogy nem értik teljesen pontosan, hogy miért is szolgálja ez a rendszer-átalakítás az esélyek kiegyenlítődését, az esélyegyenlőség növelését. Én most szeretném itt az általános vita előtt még egyszer kiemelni: nyilvánvalóan az oktatás egyetlen országban sem lehet önkormányzati feladat, különösen nem lehet úgy önkormányzati feladat, hogy az önkormányzatok között hihetetlen és elképesztő anyagi különbségek vannak, amelyek egyébként meghatározzák a lehetőségeket is. Ha ezt elfogadjuk, akkor nyilvánvalóan itt változtatni kellett, mert ebből az önkormányzati fenntartási helyzetből következett az, hogy nemcsak az önkormányzatok között voltak hihetetlen különbségek, hanem az önkormányzatok által fenntartott iskolák között is rendkívül nagy különbségek voltak Magyarországon, amit egyébként jól mutattak a különböző nemzetközi felmérések is.

Gyakorlatilag, ha megnézzük, hogy milyen óraszámokat sikerült meghatározni szeptembertől az iskolákban, akkor azt tapasztaljuk, hogy az iskolaigazgatók egyébként elégedettek, azt mondják, hogy sokkal több órát oszthatnak el, mint amire ők egyébként ezelőtt számítottak. Ha több órát oszthatnak el, több a rendelkezésre álló órakeret, akkor ez azt jelenti, hogy jó esély van, hogy az iskolák színvonala is növekedni fog, és biztosak vagyunk abban most már, hogy a kormány az ehhez szükséges feltételeket biztosítani fogja.

Kétségkívül igaz ugyanakkor, hogy egy ilyen hihetetlen mértékű átalakítás, amire az elmúlt 22 évben nem volt példa Magyarországon az oktatási rendszeren belül, az egy nagyon nehéz folyamat. És ha az ellenzék azt mondja, hogy ezekkel a törvényekkel gyakran elkéstünk, akkor azt kell mondjam, hogy az ellenzéknek igaza van, szerencsésebb lett volna, mondjuk, ezt a módosító javaslatot is kicsit hamarabb benyújtani, mondjuk, a beiratkozás előtt. Ebben, azt kell mondjam, hogy az ellenzéki kritikáknak nem kevés igazsága van. Ugyanakkor azt is el kell mondjam, hogy nagyon nagy mértékű az átalakítás, nagyon nagy a feladat, és ha igazán mérlegre tesszük azokat a felvetődő problémákat, amelyek eddig jelentkeztek, akkor azt kell mondani, ha egy kicsit is nagyvonalúak vagyunk, hogy ezek a problémák talán nem olyan nagy súlyúak. Ebbe persze nem értem bele teljes egészében a most beiratkozáskor felmerülő problémákat, de biztos vagyok benne, hogy ezt is hamarosan sikerül orvosolni. Ha ebből a szempontból nézzük, akkor az év közbeni fenntartóváltás az ellenzék által vázolt rémképeknél - azért legyünk őszinték - sokkal simábban lezajlott. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell foglalkozni azokkal a felvetődő problémákkal, amelyekkel most már jobban tisztában vagyunk, mint másfél évvel ezelőtt, és én üdvözlöm Michl képviselő úr javaslatát, hiszen nagyon sok felvetődő problémára jó választ adott, és ez még akkor is igaz, ha Sós képviselő úrral ellentétben nem a nehézségeket sorolom, hanem még további pontosításokat, finomításokat tartok szükségesnek a javaslathoz.

Mivel több különböző részt érint a módosító javaslat, ezért én is néhány paragrafust kiemelnék, ahol szerintem fontos lenne egy kicsit pontosítani a benyújtott javaslat megfogalmazásait.

A 2. §-ban a Híd-program kapcsán azt írja a javaslat, hogy "amennyiben a 15. életévét betölti, az általános iskola kezdeményezi a tanuló felvételét a Híd II. programba". Itt mindenképpen szükségesnek tartok egy módosítást, mert ez azt jelenti, hogy automatikusan kezdeményezik, hogy a gyereket a Híd-programba vegyék fel, és itt egy kicsit cizelláltabb megközelítés szükséges. Az én iskolámban, ahol tanítottam, meg ahová a gyermekeim is járnak, elég sok kínai diák jár. Csak egyetlen példát mondok: ezek közül több kiváló tanuló, de a nyelvi nehézségek miatt egy vagy két évet elcsúsztak. Ezeknek a gyerekeknek, bár betöltik a 15 éves korukat, mondjuk, 7. osztályban, kitűnő tanulók, nincs helyük a Híd-programban. Az az igazság, hogy amikor azt mondjuk, hogy 15 évesen kezdeményezni kell, akkor ebben az esetben ez nyilvánvalóan pontosításra szorul, hiszen nem oda valók. És szerintem még mások is tudnak ilyen példákat mondani. Itt apró pontosítás szükséges, de a javaslat irányával alapvetően egyetértünk.

Előbb bizottsági előadóként már szóltam az óvodai csoportok, iskolai osztályok, kollégiumi csoportok minimális-maximális létszámáról, illetve arról, hogy ez a létszám legyen túlléphető a fenntartó döntésével legfeljebb 20 százalékkal. Itt nagyon szeretném kiemelni, hogy ez az előző köznevelési törvényben is így volt. Tehát itt nem történik az, hogy létszámot emelünk, pontosan ugyanazt a szabályozást hozzuk vissza, ami az előző időszakban a törvényben is volt.

Mi már adtunk be módosító javaslatot egyébként másfél évvel ezelőtt is a törvényhez, amelyben javasoltuk, hogy ez a lehetőség maradjon fenn, akkor ez nem ment keresztül, de most a beiratkozásoknál nyilvánvalóan szükség van erre a paragrafusra, és emiatt nagyon fontos, hogy ezt a törvényt minél gyorsabban megszavazzuk. De még egyszer mondom, hogy itt ugyanazt a javaslatot újítottuk fel, amit egyébként az előző, szocialista időszakban is érvényben lévő közoktatási törvény tartalmazott.

A 6. §-nál is nagyon fontos az a tisztázás, amit a mindennapos testnevelés kapcsán tettünk, ugyanakkor én jeleztem kerületi tapasztalatokból, hogy az, hogy ragaszkodunk, hogy mindennap kell hogy legyen egy testnevelésóra, tehát két órát nem lehet összevonni, ez azért számos iskolában, ahol mondjuk, korcsolyázni, úszni viszik a gyerekeket, vagy esetleg egy délelőtti üres tornacsarnokba viszik el az órát, amit értelemszerűen inkább összevont óra keretében lehet megtenni, itt ez problémát fog okozni, úgyhogy én itt egy kicsit finomítanék. Csakúgy, mint ahogy képviselőtársam jelezte, hogy nem ért teljesen egyet azzal, hogy csak alapfokú művészeti iskolával történő együttműködés keretében szervezett néptánc- és táncoktatással legyen kiváltható egyébként a testnevelésóra.

Nagyon fontosnak érzem a 13. §-ban megfogalmazott pontot, amellyel egyetértek, hogy dönt az állami Intézményfenntartó Központ által fenntartott köznevelési intézmény létesítéséről, átszervezéséről, megszüntetéséről, tevékenységi körének módosításáról az oktatási miniszter. Csak itt az a helyzet, hogy egy fontos tényező azért szerepel, tehát ha átalakítjuk, átszervezzük a köznevelési intézményt, annak nagyon gyakran költségei is vannak, és nagyon sok esetben a költségek nem feltétlenül a fenntartót érintik, hanem a működtető önkormányzatot. Na most, ha a működtető önkormányzatot érintik, tehát átszervezzük, új intézményt indítunk, átalakítjuk az intézményt, akkor szerintem az minimálisan elvárható, hogy legalább - ha nagyon finom vagyok - az önkormányzat véleményét ki kell kérni. De azt sem tartom teljesen elrugaszkodott megoldásnak, hogy ha egy átszervezés van, akkor annak a költségét az viselje, aki az átszervezéssel kapcsolatos döntést hozta.

Mondok egy példát. Például a Szent László Gimnázium Kőbányán, 14 százalék kőbányai tanuló jár bele, ha mondjuk, átszervezik, vagy valami átszervezésről születne döntés - szerintem egyelőre nincs ilyen esély az elkövetkező húsz évben -, akkor elég furcsa, hogy az átszervezéssel kapcsolatos költségeket teljes egészében, mondjuk, a kőbányai önkormányzatnak kell állni. Itt szerintem minimum azt bele kell vennünk, hogy ebben az esetben, ha az Intézményfenntartó Központ átszervezésről dönt, akkor a működtető önkormányzat véleményét legalább kelljen kérni.

Hogy még másoknak is maradjon hozzászólási lehetőség, a 19. §-ról szeretnék beszélni, ami azt mondja, ha egy tantárgy vagy tantárgyi modul vonatkozásában nincs megfelelő hazai felsőfokú képzés, vagy megfelelő végzettségű és szakképzettségű pedagógussal nem tudják ellátni a feladatot, akkor mi a teendő. Ez a 19. § azt írja elő, hogy ebben az esetben is tanári végzettséggel kell rendelkezzen az illető ember, és emellé még milyen speciális végzettséggel kell rendelkeznie, hogy ezt a tárgyat taníthassa. Én itt felsorolnék egy-két problémát, amit nem old meg ez a módosító javaslat.

(19.00)

Van az iskolának egy műfüves focipályája. Délelőtt nem fér bele az összes testnevelésóra a tornaterembe, de mondjuk, délután a műfüves pályán órarendi keretben egy futballedző tarthat-e testnevelésórát, vagy ki lehet-e váltani ezzel. Jelenleg egyébként nem, miközben másik helyen kiváltható azzal, ha sportedzésre jár a gyermek. Vagy Polgár Judit taníthat-e sakkot az általános iskolában? E szerint a módosítás szerint nem. Vagy egy Táncművészeti Főiskolát végzett előadóművész taníthat-e néptáncot, mondjuk, egy általános iskolában? E törvényjavaslat vagy e módosítás szerint nem. Én pedig nem tartom teljesen helyesnek, mert mondjuk, egy Táncművészeti Főiskolát végzett táncos valószínűleg jobb eséllyel tanít néptáncot, táncot egy iskolában, mint a 120 órás tanfolyamot végzett tanítónők egy jelentős része.

Úgyhogy itt én további pontosításokat tartanék szükségesnek, de ezek a pontosítások, még egyszer aláhúznám Sós képviselő úrnak, részletpontosítások a törvény alapvető irányába, hogy azokat a kérdéseket, amelyeknél már látszik, hogy kicsit pontosítani kell, rendezi, ezt én üdvözlöm, és gratulálunk Michl képviselő úrnak, hogy ezt a módosítást beterjesztette. Gondolom, nem keveset konzultált és foglalkozott ezzel a törvénymódosítással, így mindenképpen szükségesnek tartom, hogy ezt a módosítást a lehető leggyorsabban elfogadja a Magyar Országgyűlés a szükséges pontosítások után.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 285 2013.04.15. 2:22  254-312

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Hiller István a felszólalásában említette, hogy Szegeden milyen hosszú időbe tellett egy ablak megjavítása, és hogy itt végigjárták, iskolaigazgató, Klebelsberg Központ, és mindenki tolta fel a felelősséget.

Hiller Istvánnak javasolnám, egy kicsit tanulmányozza még a köznevelési törvényt, mert ha ezt megtenné, akkor egészen pontosan tudná, Hiller képviselő úr, hogy ebben az esetben egyébként az önkormányzathoz kellene fordulni. Az önkormányzatnak a felelőssége a köznevelési törvény szerint mint működtetőnek az ablak kijavítása.

(19.20)

Most nem akarok azzal élcelődni egyébként, hogy Szegeden szocialista polgármester van, de ez a helyzet, hogy a köznevelési törvény szerint a működtető felelőssége az ablak kijavítása.

Még egy szót váltsunk a mindennapos testnevelésről, ha már Lamperth Mónika is szóba hozta. Lamperth Mónikának egyébként kétség kívül igaza van, de én azért arra nem lennék annyira büszke, hogy keményen ellenállt a mindennapos testnevelés bevezetésének. Sokkal jobb lett volna, hogyha amikor önhöz tartozott a sport, lépéseket tett volna annak érdekében, hogy a feltételek megteremtődjenek. Csak, tisztelt képviselőtársaim, az a helyzet, ha a mindennapos testnevelést nem vezetjük be, látni kell, hogy soha nem lesz a magyar oktatási intézményekben megfelelő körülmény a mindennapos testnevelés bevezetésére. A mindennapos testnevelést bevezettük, nem ideális körülmények között, de higgyék el, képviselőtársaim, hogy a megfelelő körülmények így sokkal-sokkal gyorsabban fognak kialakulni, van remény, hogy egyáltalán valamikor kialakulnak. Ha ezt a lépést nem tettük volna meg, akkor soha nem lett volna a magyar közoktatási rendszerben arra elég késztetés, hogy ezeket a feltételeket megteremtsék.

Arra kérem az ellenzéki képviselőtársaimat, majd legyenek partnerek abban, hogy ezeket a feltételeket a lehető leggyorsabban ki tudjuk alakítani, és addig pedig a lehető legideálisabban tudjuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ezt a helyzetet kezelni. Én egyébként azt gondolom, hogy jót tesz a magyar fiataloknak, ha különböző módon, például táncoktatással vagy mással ezt a lehetőséget biztosítja számukra a törvény.