Felszólalás adatai

ELNÖK: Semmi probléma; majd kérem szépen államtitkár úr idejét visszaállítani.

KLINGHAMMER ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Nagyon sok kérdést tett fel a végén, nem is tudtam mind lejegyezni, de az egésznek a hangulatát értettem.

Az első. Ha megengedi, most már negyedszer találkozunk itt, a parlament soraiban, és én azt kértem valóban a harmadik találkozásunkkor, hogy a kritikát tudomásul veszem, de kértem, hogy adjon segítséget is abban, hogy a megoldás hogyan legyen, hogy minőségi felsőoktatás legyen. Azért merem mondani, hogy minőségi felsőoktatás legyen, mert azért vállaltam az államtitkárságot a megtisztelő felkérésre, mert miniszterelnök úr - aki megtisztelt, hogy meghallgatta a véleményemet, illetve én meghallgathattam őt, az ő elképzelését, miniszter úr jelenlétében - olyan diagnózist adott a magyar felsőoktatásról és arról, hogy hogyan kellene gyógyítani, és bizonyos irányokról, amivel tökéletesen egyetértettem. Ezt a félreértések elkerülése végett mondom. Nagy döbbenettel olvasom időnként a sajtóban, hogy milyen problémák merülnek fel miniszter úr és énköztem, miniszterelnök úr és énköztem. Ez azért megdöbbentő, mert én nem tapasztalom ezt, de a sajtó tapasztalja. Nincs ilyen probléma; miniszterelnök úr diagnózist adott, én pedig megkaptam a lehetőséget, hogy terápiát alkalmazzak. A terápiát megkezdtük - nyolc hónapos volt ez a terápia -, így készült az anyag. Hangsúlyozom, hogy a mennyiségi szemlélet helyett a minőség irányába kívánunk ellépni.

Amikor azt mondja, hogy 140 ezer hallgató volt, 90 ezer - emlékszik adatokra -, én mindig szépen megválaszoltam, hogy érdemes a statisztikákat megnézni. Abban az országban, ahol idén összesen nyolcvanvalahány-ezer hallgató jelentkezett érettségire, és csak hetvenvalahány-ezer jelent meg az érettségin, abból nehéz meríteni. Így is 95 ezren jelentkeztek felsőoktatásba: akik elkószáltak, azok most lettek motiváltak, jelentkeztek, vagy - horribile dictu - olyan is van, akit az állami ösztöndíj vonzott, és a pénzes, tehát az önköltséges tanulmányait inkább átváltotta állami ösztöndíjra, mert úgy érezte, hogy ez lehetőséget ad. Ezek a számok azonban, amelyek a demográfiai mutatók alapján vannak, tehát hogy körülbelül hány hallgatóra számíthatunk, én úgy érzem, hogy sajnos nem fognak változni a következő évtizedben. Bár rengeteg intézkedés történik, hogy valamilyen módon a gyermekáldás nagyobb legyen Magyarországon, de ennek a jelentkezése jó pár évet vesz igénybe. A következőkben tehát nekünk fel kell arra készülnünk, hogy körülbelül 70-80 ezer hallgató fog jelentkezni, és akkor még hozzáteszem, hogy nem mindenki motivált és bizonyította a tudását a középiskolában, tehát nem alkalmas felsőoktatási tanulmányokra. Azért ezzel is szembe kell nézni.

Volt az a riogatás is, hogy külföldre mennek tanulni. Nyolcszázan jelentkeztek idén, hogy külföldön tanuljanak, ötszázvalahányan nyertek felvételt, és 58 ezren itt kezdték meg a tanulmányaikat, ugyanakkor magyar állami ösztöndíjjal 4200-an vannak külföldön. Ezt csak az arányok miatt mondom.

Azt, amit ön mond, hogy nehéz bejutni a felsőoktatásba, hogy el vannak zárva a szegények, én nem tudom vitatni. Persze, akinek módja nehezebb, az nehezebben tud valahol, az ország másik végén egyetemet találni, bár a tanulmányait finanszírozza az állami ösztöndíj. Ezért hozzuk azonban létre - ott volt - a közösségi főiskolát (Osztolykán Ágnes: Reméljük.), hogy a motivált fiatalok a saját környezetükben induljanak meg a tanulmányokban, és utána, ha a tudásuk adott, a környéken tudják azt hasznosítani, vagy tovább tudjanak tanulni, tehát ők erre minden segítséget megkapnak.

(A jegyzői székben Móring József Attilát
Földesi Gyula váltja fel.)

A harmadik: az összegeket mondta, amit a felsőoktatásra fordít a kormány. Igaza van, 136 milliárd forint szerepel a költségvetésben, amit szét lehet osztani a felsőoktatásban. Ha azonban megnézik a számokat, a költségvetésben szerepel, hogy 11 milliárd van a struktúraváltásra, tehát arra, hogy a minőség irányába elmozduljanak, közel tízmilliárd, 9 milliárd 850 millió pedig a kiválóságoknak a finanszírozására, és az előbb utaltam arra, hogy hány állami ösztöndíjas van, aki külföldön tanul; erre is egy külön összeg van. És ne felejtsük el, hogy a PPP programoknak a felét az állam fizeti, tehát azt is nyugodtan hozzá lehet írni, hogy a felsőoktatásra fordítja ezt a számot. Amikor hivatkoznak arra, hogy mennyi volt a ráfordítás az előző években, akkor nézzük meg azt, hogy ha ezt a ráfordítást, ami most van, ha a PPP programot nem kellene fizetnünk, amelynek 60-70 százaléka a felsőoktatástól, az intézményektől pénzt visz el, mert olyan helyeket tartanak fent, aminek nincs értelme, akkor nem lenne akkora baj.

(9.20)

Megnyugtatom önt, hogy a kormány tárgyalni (Az elnök csenget.) fogja a felsőoktatási törvényt, én bízom benne, hogy a parlament is elfogadja, és 2014 januárjában ennek alapján kezdik meg a felsőoktatást, és támogatják a törvényt a hallgatók is és az MRK is és mindenki. Egy minőségelvű és mindenkit érintő felsőoktatás irányába haladunk.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormánypárti sorokból.)