Felszólalás adatai

A számunkra nemzeti sorscsapást jelentő eseményekkel szemben 1918 novemberében a lengyel nép számára más irányú folyamatok indultak el. A lengyelek 123 év felosztottság és önálló állami léttől való megfosztottság után visszanyerték a szuverenitásukat, a lengyel állam november 11-én ismét az európai államok közösségének egyenjogú tagja lett.

A magyar társadalom és a politikai elit azon kevesek közé tartozott Európában, amely nemcsak tiltakozott Lengyelország állami létének megszüntetése ellen, hanem a lengyeleknek a függetlenségük visszaszerzéséért folytatott, közel másfél évszázados küzdelmét következetesen támogatta - érzelmi, társadalmi szolidaritással (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), politikai eszközökkel, és ha kellett, fegyveres segítséggel. Ennek a támogatásnak igen erős volt a gyakran emlegetett ezeréves barátságból fakadó ösztönös és érzelmi motiváltsága, de a lényegi forrása a szinte azonos geopolitikai meghatározottságból következő sorsközösség tudata volt.

Jól tükrözi a két ország külpolitikai egymásrautaltságának a tudatosságát az 1848-49-es szabadságharc híres jelszava: a ti és a mi szabadságunkért. Kivételes élességgel jelenik meg a lengyel függetlenség visszaszerzésének a jelentősége a magyar külpolitikai érdekérvényesítés szempontjából már idősebb Andrássy Gyula közös külügyminiszter politikájában, aki elérte, hogy az emigráns lengyel külpolitikát irányító Czartoryski László herceg a magyar felsőház tagja legyen. A gördülékeny együttműködés érdekében (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) nagy energiát fektetett be egy cárellenes európai koalíció létrehozása érdekében Anglia vezetésével, amely a lengyel önálló államiság visszaállítását is célul tűzte ki. Nem véletlen, hogy az első világháború elején, még a német győzelmek idején ifjabb Andrássy Gyula volt az, aki a magyar és a német sajtóban megjelent cikkeivel ráirányította a nemzetközi diplomácia figyelmét a lengyel ügy megoldásának, vagyis a független lengyel állam visszaállításának a szükségességére. Ugyanezt követelte a magyar országgyűlés 1915-ben, 1916-ban és 1918-ban az uralkodótól és a külpolitikai vezetéstől.

1918. november 11., a lengyel függetlenség kikiáltása a magyarok számára is egyfajta győzelemnek tudható be. Létrejött az az állam, amely kedvező körülmények között a magyar függetlenségnek biztos támasza lehet a térségben. Ezekre a kedvező körülményekre azonban ismét hosszú ideig, a rendszerváltozásig kellett várni. Nem véletlen, hogy a XX. század második felében november 11-e nem tartozott a Lengyel Népköztársaság hivatalos nemzeti ünnepei sorába, és mi, magyarok sem emlékeztünk meg róla hivatalosan.

(9.40)

Annál nagyobb örömmel emlékezünk meg most a lengyelek nemzeti függetlenségének ünnepéről, elfogadva külpolitikai alapelvnek azt a régi mondást, hogy a kelet-közép-európai régió országainak szabadsága Magyarország szabadságának is a fundamentuma. Ennek jelentőségét most látjuk igazán, amikor a V4-es együttműködés előző lengyel és a mostani magyar elnökség közép-európai érdekközpontú prioritásait megpróbáljuk megvalósítani a régióban, az Európai Unión belül és a Visegrád-házakon keresztül a globális világban is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)