Felszólalás adatai

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Francz Rezső képviselőtársamnak arra a kijelentésére szeretnék válaszolni, hogy folyamatosan csapda van. Azt kell mondanom, hogy ebben egyetértek képviselőtársammal: valóban csapda van ebben az egész dologban. Nevezetesen, abban az értelemben, hogy 1992-től gyakorlatilag a mezőgazdasági termelés egyik legfontosabb eszközéhez, a földhöz hozzá lehet jutni az elmúlt tíz évben. 1992-ben vagy négy-öt évvel később, ha lejárt egy bérleti szerződés, akkor ha úgy döntött a család vagy a mezőgazdasági vállalkozó, hozzájuthatott a földjéhez, tehát gyakorlatilag kisebb-nagyobb intervallumokban hozzá lehet jutni, viszont az eszközhöz nem lehet hozzájutni.

Ma a mezőgazdasági földterület már több mint 50 százaléka családi vállalkozásban, kisebb táblás, vagy parcellás gazdálkodásban van, viszont az eszközállományhoz nem jutottak hozzá 1992-ben, csak durván 8 százalék erejéig. Ez az, ami feszíti az egész dolgot, hogy az eszköznek sokszor a vagyonjegye van benn a családi vállalkozónak a szövetkezetben, a szövetkezet sokszor nem is szolgáltat neki, nehogy meg tudjon erősödni. Persze, hogy irritálja, hogy szeretne hozzájutni az eszközéhez.

Lentner képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy nagyon nagy érték, ami a mezőgazdaságban tárgyiasult formában van, amiről most folyik a vita, használhatóság szempontjából is, de különösen nagy érték az újramegvalósíthatóság szempontjából, hiszen ha egy majort, egy szárítótelepet vagy valamilyen telepet újra kellene építeni, közművekkel ellátni, annak a megvalósítási, újravalósítási értéke felfoghatatlanul nagy. Ezért van az a fajta ragaszkodás, hogy ezeket a telepeket, eszközöket valamilyen formában a családi gazdaságok kezébe kell juttatni, hiszen enélkül nem fognak tudni termelni.

Köszönöm szépen.