Felszólalás adatai

Mint a méltató is említette, én is kötelességemnek érzem, hogy elmondjam, Giesswein Sándor jelentős elméleti munkát végzett, számos könyve jelent meg: "Egyiptom és a Biblia", a "Buddhizmus és kereszténység", összehasonlító nyelvészetről írt, az "Egyén és társadalom", a "Társadalmi problémák és a keresztény világnézet". Sorolhatnám a könyveit, amelyeket pusztán azért említek cím szerint, hogy bizonyítsam, Giesswein Sándor ezzel együtt nem volt egy szobatudós, Giesswein Sándor ezzel együtt politikusként, közemberként, a közélet résztvevőjeként nagyon cselekvően vett részt az akkori századforduló, az I. világháború előtti, alatti és utáni magyar közéletben, részt vett úgy, hogy egyik akkor is meglévő szélsőséges oldalhoz sem csatlakozott. Mint méltatója előbb említette, nem támogatta a numerus clausust, ugyanakkor nagyon érzékenyen reagált a magyar nemzet, ezen belül a magyar nyelv, a magyar kultúra, a magyar szociális állapotok tekintetében és irányában, és ezekért igen sokat is tett.

Kormányképviselőként a munkáját, szerepét mindenképpen egy olyan kiegyensúlyozó, egy mindenképpen olyan ember emlékének erősítésére szeretném fordítani, aki munkájával, életével, életvezetésével és talán az utókor számára nem mindig méltóan megőrzött szerepével nagyon is közreműködött abban, hogy Magyarország fő fejlődési irányai minden kitérő és minden hullámzás ellenére gyakorlatilag egy egységes nemzet, egy egységes ország minden nehézségen keresztüli és minden nehézségen túli megmaradását célozta. Ezért a magunk részéről, a kormány részéről, de meg kell mondjam, személy szerint én is úgy gondolom, hogy Giesswein Sándor emlékét őrizni kell. Köszönet érte képviselő úrnak, hogy a lehetőséggel élve itt a Magyar Országgyűlés falai között is megemlékezett, és kérem önöket, egyben bízom benne, hogy Giesswein Sándor, a Giesswein Sándorok munkája, élete, példamutatása mindnyájunk számára irányadó lesz a XXI. század első évtizedeiben is.

Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)