Felszólalás adatai

Életútja és kutatásai, azt hiszem, minden szempontból példaértékűek voltak. Ha valaki ismerte könyveiből, illetve személyesen, akkor tudja, hogy nagyon fontos volt számára maga a családja is, gyermekei nevelése és az a lehetőség, ami keveseknek adatik meg: ő mindig örömmel és szépen beszélt arról, hogy férjével, Árpáddal hogyan nevelték közösen a gyerekeket, és hogyan végezték közösen akár otthon, akár pedig a kutatóintézeten keresztül, a SOTE-n keresztül azokat a kutatásokat, amelyek nagymértékben segítették a polgári gondolkodást, nagymértékben segítették egyébként ennek a kormánynak is a mostani lépéseit és azokat a cselekedeteit, amelyekkel megpróbáljuk erősíteni a családokat, próbáljuk erősíteni természetesen nemcsak a középosztálybeli, hanem a bárhova tartozó gyermekek nevelését.

Éppen ezért néhány dolgot, ha megengedik, kiemelnék az életéből, ami nagyon fontos, mármint leginkább azokat, amelyekre utalt. Nagyon fontosnak tartotta a gyermekvállalás mellett a gyermeknevelésnél az érzelmi intelligencia kérdését, és azt, amit sokáig tagadtak, és sokan nem is foglalkoztak ezzel, hogy akár egy munkahelyen, akár egy közösségben vagy egy iskolában a tudás mellett, az intelligencia mellett mennyire fontos az érzelmi intelligencia, és ennek a kialakulása hogyan indul el. Éppen ezért abban a vitában, amely sokszor fellángol liberális vagy pedig kevésbé liberális gondolkozók szájából, miszerint a gyermeknek hol van a helye, bölcsődében vagy pedig az édesanya mellett, ő azt javasolta, hogy lehetőség szerint az, aki teheti - természetesen ha anyagi és egyéb lehetőségei megengedik -, minél tovább a gyermeke mellett legyen, minél tovább adja át azt az érzelmi tudást, amely fontos a későbbi értelmi intelligencia kialakulásában.

Ugyanúgy kutatásaiból érdemes kiemelni azt is, hogy bizonyították azt, hogy ha jó családban tud valaki élni - legyen az egy férfi vagy egy nő -, és ez a család erős, akkor ez igenis az életminőségükre is kihat, sőt az egészségükre is kihat.

(9.30)

Bizonyított tény, hogy mindazok, akik családban éltek vagy élnek, azok inkább megérik az 55-60 év fölötti kort, és utána pedig hosszú életet is élhetnek.

Ugyanígy nagyon fontosnak tartotta - és azt hiszem, ez mérföldkő volt abban a régi gondolkodásban, ami Magyarországot jellemezte - a férfi erős szerepét a nővel szemben, hogy igenis a férfiaknak a szerepe a családban hatalmas nagy, mind az érzelmi intelligenciában, mind pedig abban, hogy az anyáktól olyan szerepeket vállaljanak át, amelyek természetesen nem női szerepek, de igenis segíteni kell őket abban, hogy vissza tudjanak térni a munkahelyükre, ami mindenképp fontos, akár az ő saját életútjuk szempontjából, akár pedig erősíti is mind a gyermekekhez, mind pedig a családhoz fűződő kapcsolatukat is. Tehát az apák szerepe a gyermeknevelésben igenis fontos szerepet játszott az ő kutatásainál.

Ugyanígy fölhívta a fogyatékossággal élő gyermekeket nevelőkre is a figyelmet, miszerint hogyha ott egy apa sokkal nagyobb szerepet vállal, nem hagyja ott a családot, akkor az az édesanya nemhogy nem öregszik jobban, mint az átlagos édesanyák, akik egyedül élnek vagy egyedül nevelik a gyermeküket, hanem sokszor még erősítheti is a családi köteléket.

Éppen azért azt kell kiemelni összefoglalóan, hogy mindenképp ösztönző és segítő volt minden gondolatában, a családot erősíteni, és mindenképp azt üzente, és azt hiszem, a parlamentnek a kötelessége, a politikai pártok kötelessége, hogy megfogadják, hogy a hosszú távú, kiszámítható családpolitika az, amely a demográfiai válságon (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) vagy a demográfiai helyzeten segíthet.

Köszönöm a felszólalását, képviselő asszony. (Taps.)