Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Bár szomorúan, de tudomásul veszem azt a parlamenti dramaturgiát, hogy a kormány minden problémára talál egy megoldást, az ellenzék pedig minden megoldásra egy problémával jön elő.

Azt is tudomásul veszem és elfogadom, hogy rossz a lelkiismerete a tisztelt MSZP-SZDSZ-ellenzéknek az abban a négy esztendőben történt kormányzati intézkedések miatt. De azt azért nehezen veszem tudomásul, hogy nem figyelnek oda arra, amit elmondok, mert pontosan idézek, kedves Bauer Tamás képviselő úr, és a kákán hiába keres csomót, ezen nehezen fog találni - mindjárt mondom is.

Egyrészt nem lelkendeztem, hanem megpróbáltam, éppen ma délben kaptam ezt a feladatot, hogy itt nekem este még erről beszélnem kell - megpróbáltam. Előre látható volt, hogy az ellenzék milyen részeken fog támadni, megpróbáltam azokat a pozitív vonásokat kiemelni, amelyekről talán kevésbé lesz szó, de pontosan így fogalmaztam, kedves Bauer képviselő úr: pozitív vonásnak tekinthető, hogy 2000-ben 1,3 százalékkal - nem 1,5-tel, ahogy ön mondta - emelkedett a nyugdíjak vásárlóértéke.

Kedves Takács Képviselő Úr! Pontosan úgy fogalmaztam, hogy az előző két parlamenti ciklus egyik kormánya sem tudta olyan mértékben megnövelni a nyugdíjak vásárlóértékét, mint a jelenlegi, és egyik kormány sem tudta úgy, egymást követő három éven át folyamatosan növelni a reálnyugdíjakat, mint a jelenlegi. Ezek is tények, kedves képviselőtársaim.

Köszönöm szépen.

(22.50)