Felszólalás adatai

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 2010 júniusában a miniszterelnök itt erről a szószékről meghirdette az államadósság elleni szabadságharcot, hiszen valóban az ország, a magyar nemzetgazdaság rákfenéje 2010-ben az a hatalmas államadósság-állomány volt, amit a korábbi kormányok felhalmoztak.

Ahhoz, hogy az államadósságot egy nemzetgazdaság ki tudja nőni, elsősorban kiszámítható viszonyokra, kiszámítható jogalkotásra lenne szükség; mi erre két évvel ezelőtt nyáron be is terjesztettünk egy törvénycsomagot, amit önök lesöpörtek az asztalról. Az eredménye ennek a szabadságharcnak az lett, hogy ha a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások lenyúlását nem számoljuk, az államadósság valójában növekedett, a várható orosz-magyar atompaktum miatt pedig az államadósság perspektivikusan 90 százalék fölé fog menni.

2010 nyarán, a kormányprogram vitájában önök helyesen észlelték azt, hogy a magyar gazdaságnak, a magyar gazdaságfejlődésnek az egyik fő problémája az, hogy egy végletesen kettészakított gazdaság jött létre, és ahhoz, hogy Magyarország fejlődni tudjon, fejlesztő államra lenne szükség. Ehhez képest önök az egykulcsos adórendszerrel elvonták azokat a forrásokat, amelyekből valóban ágazati fejlesztéseket lehetne végrehajtani.

Mi arra tettünk javaslatot, hogy jöjjön létre egyrészt egy zöldberuházási alap, ami nemcsak munkahelyeket teremt, de a magyar gazdaság szerkezetét felkészíti az ökológiai válság kihívásaira, és jöjjön létre egy közösségi gazdaságfejlesztési alap a helyi gazdaság beindítására. Nem ez történt: nemcsak a forrásokat vonták el az egykulcsos adórendszer miatt, hanem sorra kötik a stratégiai partnerségi megállapodásokat a különböző multicégekkel; nem a helyi termelőkkel, nem a magyar kis- és középvállalkozásokkal kötnek önök stratégiai megállapodásokat, hanem a Microsofttal és a Tescóval.

Igen, helyesen tartalmazta a kormányprogram is azt, hogy a magyar társadalomnak az egyik fő problémája a krónikusan alacsony foglalkoztatottság, ha úgy tetszik, az elhúzódó foglalkoztatási válság. Magyarország ebből a csávából akkor tud kilépni, ha a helyi gazdaság erősödik, és történnek olyan beruházások, amelyek a helyi gazdaságból születnek meg.

Ehhez képest önök az alacsony foglalkoztatási számokat a közfoglalkoztatás mesterséges felturbózásával kívánták kozmetikázni, illetve a különböző foglalkoztatási trükközésekbe bevonták a Magyarországról elmenekült fiatalok, fiatal munkavállalók számát is. A közfoglalkoztatás tartósan nem kiút a foglalkoztatási válságból, nem akarunk közmunkaalapú társadalmat. Önök szembefordultak az elmúlt évek megszorításokon alapuló politikájával, majd olyan megszorító csomagot zúdítottak az ország nyakába, ami példátlan, példátlan a megelőző húsz évből.

A megszorítások egyik fő elszenvedője az oktatás volt, az elmúlt években összesen 80 milliárd forintot vontak ki a felsőoktatásból. Amíg nincsenek jelentékeny oktatási beruházások, nem várhatjuk el azt sem, hogy a magyar bérszínvonal közeledni fog az uniós átlaghoz, hiszen addig jelentős hozzáadott értéket a magyar nemzetgazdaság nem fog termelni.

Arról is szólni kell, hogy a kormányprogram vitájában önök hangsúlyosan beszéltek arról, hogy a megelőző nyolc évben az ország úszott a korrupcióban, ráadásul elszámoltatást is ígértek. Nézzük meg, hogy mi történt! Azokat az átláthatósági szabályokat, amelyeket az LMP javasolt, önök rendre lesöpörték az asztalról, és a korrupcióban való fürdőzés problémáját úgy oldották meg, hogy törvényesítették a korrupciót, rendre hozták be azokat a törvényeket - talán még a mai nap is be fog jönni olyan zárószavazás előtti módosító javaslat -, amelyeket valamelyik kegyencük, valamelyik oligarchájuk kénye-kedve szerint alkottak meg. Ennyiben valóban újat alkottak az előző kormányokhoz képest; elszámoltatást ígértek, elszámoltatás nem történt. A 2010 előtti időszak legfőbb botrányairól, a kormányzati negyedről, a Margit híd felújításáról vagy éppen a 4-es metró anomáliáiról ma sem tudunk többet.

Összességében önök kialakítottak egy centralizált demokráciát, ahol a parlamenti többség előtt nincsenek korlátok. Megpróbálták felhizlalni az önökhöz lojális oligarchákat, és közben végletesen kettészakították a magyar társadalmat.

Az LMP arról van meggyőződve, hogy a nemzeti cinizmus rendszere helyett az állampolgárok aktív részvételére alapuló demokráciát kéne Magyarországon kiépíteni a következő években, és az összeszerelő Magyarország helyett egy tiszta (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), élhető, megújuló Magyarországra van szükség.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván felszólalni. Megadom a szót, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Meg is lepett, hogy a képviselő úr csak így szirénák nélkül is felszólal már itt a parlamentben, azt hittem, két kezében is tart majd kettőt, és úgy szólal fel, de örülök, hogy hallottam is azt, amit mondott.

(9.20)

Ön az államadóssággal kezdte, csak pár dolgot véletlenül kifelejtett a beszédéből - nem fejtette ki az igazság minden részletét, hogy egy klasszikus idézzek. Elfelejtette elmondani, hogy miközben Magyarország jelentősen törlesztett vissza az államadósságából, aközben az állam megváltotta az összes magyarországi önkormányzat adósságát, kimentette az önkormányzatokat az adósságcsapdából; aközben segített például az egyetemeknek megváltani a saját adósságaikat; segített az önkormányzatokon, egyetemeken túl a sportszövetségeknek kiváltani a saját adósságát; segített a PPP projektek kiváltásában; és segített abban is, hogy az állampolgárok a saját adósságukat, devizahitelüket - ahol csak lehet - meg tudják váltani. Ebben nyilván hathatós állami közreműködés volt, pontosan azért, mert ez a kormány nem elsősorban a bankokat, hanem az adósokat akarta konszolidálni, lehet az adós egyetem, lehet az adós önkormányzat vagy lehet az adós egy-egy család, aki egy szobával nagyobb lakást vásárolt magának. Ha tehát nézzük az adóssággal, az adóshelyzettel való szembenállást, az itteni erőfeszítéseket, igen-igen jelentős eredményeket tudhat magáénak a kormányzat.

Ön itt beszélt a korrupcióval kapcsolatos tevékenységről, a korrupció elleni küzdelemről. Azért négy év alatt az LMP is adósa maradt a magyar közvéleménynek azzal, hogy milyen viszony fűzi őt pontosan Richard Fieldhez és az ottani mecenatúrához. Azért ne feledjük el, hogy miközben önök itt a parlamentben vagy a sajtó nyilvánossága előtt bizonyos EU-s támogatási projekteket kritizálnak, aközben a saját párttisztségviselőik azokon százmilliókat nyernek; ne feledjük el, hogy az önök első pártbeszámolójához az Állami Számvevőszék még csak megjegyzéseket fűzött, de az utána következő évben már el se fogadta az LMP pártbeszámolóját az éves gazdálkodásáról. S még van egy példa, a nyílt kampányszámla esete, amit önök bevezettek, kitettek a honlapjukra az aláírásgyűjtő kampányuknál, csak éppen a tételek jó részét elfelejtették feltüntetni rajta, és óriási különbség van a bevételek és a kiadások között, ami közötti feszültséget a mai napig nem tudjuk, hogy az LMP az aláírás-gyűjtési kampánya nyílt kampányszámlájában hogyan tudott kezelni. Ön most kicsit hátranéz a frakciójára, kicsit odébb kellene nézzen, hiszen akkor még más képviselőtársak is ültek ön mögött, és ők vezényelték ezt a kampányt. De ha az LMP bármit felvetett átláthatósággal kapcsolatban, nyílt kampányszámlával kapcsolatban, ÁSZ-beszámolókkal kapcsolatban, talán előbb saját magának kellett volna ezeknek a feltételeknek megfelelni, mielőtt ezt megszabja teljes feltételként a parlamentben.

Az egykulcsos adó kérdése. Ön ismételten kifogásolta ezt az intézményt, azt mondta, hogy az egykulcsos adóval forrást vonunk el a gazdaságtól. Ezzel ön ismételten elismerte azt, hogy az LMP nem készül másra, mint személyi jövedelemadó-emelésre, hiszen önök az egyéb céljaikhoz, a zöldberuházási vagy bármilyen más rendszerhez ezek szerint személyi jövedelemadó-emelésből teremtenék meg a fedezetet. Nem tudom, hogy az állampolgárok mekkora része támogatná ezt, hiszen ők maguk is tudnak nyilvánvalóan ilyesfajta zöldberuházásokat megtenni. Miért nem bízzák önök az állampolgárokra, hogy eldöntsék, hogy a pénzükből ők ilyen- vagy olyanfajta beruházást fognak végrehajtani, ezt a gyerekükre költik, nyaralásra költik, vagy pedig arra költik, hogy valóban leszigeteljék, nagyon helyesen, a házuk ablakait, társasházban vagy családi házban? És ők majd ezt meg fogják tenni. Az LMP úgy gondolja, hogy jobban tudja az állampolgároknál, éppen ezért helyettük dönti el. Ön arról beszélt itt, hogy valódi részvételi demokráciát szeretne, csak közben a leginkább atyáskodó gazdasági elméletet fejtette ki akkor, amikor azt mondta, hogy majd elvonja az emberektől a pénzt a magasabb személyi jövedelemadóval, és helyettük eldönti, hogy azt mire kell költeni. Tisztelt Képviselő Úr! Ön több ellentmondást is mondott éppen ezért a saját felszólalásában, de az legalább egyértelmű, hogy önöktől személyi jövedelemadó-emelésre számíthatunk. S hozzátenném azt is, hogy az európai uniós források 60 százaléka közvetlen gazdaságfejlesztésre fog fordítódni ebben a hétéves EU-költségvetési ciklusban.

A közfoglalkoztatás kapcsán ön ismételten, mint sok más baloldali, ellenzéki, liberális - sorolja be magát ezeknek a kategóriáknak a valamelyikébe, képviselő úr -, ismételten becsmérlően nyilatkozott a közfoglalkoztatás rendszeréről, annak ellenére, hogy százezer ember számára ez jelent sokkal tisztesebb megélhetést, mint a segélyekből való tengődés. Az nyomor, tisztelt képviselő úr, amikor valaki csak egyik hónapról a másikra segélyeket szerez, az viszont a felemelkedés egy lehetősége, hogy elindult a Start-munkaprogram, és emberek százezreinek egy év után, öt év után, tíz év után végre van munkahelye. Bízzunk benne, hogy még sok százezer embernek lesz így munkahelye.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1-4   5-8   9-18      Ülésnap adatai