Felszólalás adatai

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Az elmúlt napokban a rendszerváltás óta - nyugodtan mondhatom - példátlan botrány rázta meg a magyar politikai közéletet: Simon Gábor, az MSZP elnökhelyettese, a Szocialista Párt második embere, szocialista képviselő, kiderült, hogy negyedmilliárd forintnyi be nem vallott pénzt parkoltat különböző ausztriai számlákon. Ezzel kapcsolatban a parlament, úgy gondolom, hogy el fog járni, azonban van néhány olyan kérdés, amire mindenképpen választ kell kapnunk, és már nem Simon Gábortól, hanem a Szocialista Párttól és Mesterházy Attilától, hiszen az ő egyetlen és első számú helyetteséről van szó.

Az első kérdés: októberben-novemberben Gyurcsány Ferenc azt nyilatkozta a magyar nyilvánosságnak, hogy miközben ő a Szocialista Párt elnöke volt, tudomása volt arról, hogy ismeretlen eredetű, gyanús milliók vándoroltak a Szocialista Párthoz, aminek az eredetét jobb, ha nem tudjuk. (Közbekiabálás a Fidesz soraiból: Szégyen!) Akkor persze lehetett azt mondani, hogy Gyurcsány hiteltelen, általában hazudni szokott - ez igaz is -, és hol vannak a tények. Kedves szocialisták, kedves Mesterházy Attila - illetőleg majd neki tolmácsolják, hogyha véletlen előkerül az amerikai útjáról -, mindenképpen kell tisztázni, hogy ezek-e azok a gyanús százmilliók, amiről Gyurcsány Ferenc beszélt. Ugyanis a magyar sajtóban ma már a nevük elhallgatását kérő szocialisták azt mondják, hogy ez nem Simon Gábor pénze, az általános alelnöknek, elnökhelyettesnek természetesen a párt egészére van döntő befolyása, ő kezelhet olyan pénzeket, amiről Gyurcsány Ferenc beszélt. Tisztázni kell, hogy ezek-e azok a százmilliók, amiről Gyurcsány Ferenc azt nyilatkozta, hogy jobb, ha nem tudjuk, hogy mi az eredete.

A másik tisztázandó, hogy Simon Gábor magányos Don Quijoteként, partizánként, az illegalitás jól bevált eszközeit használva gyűjtögette a pénzt, vagy pedig tudott erről a Szocialista Pártból jó néhány ember. Hiszen a szocialista kerületi képviselők, ahol ő kerületi képviselő volt, nyilatkozták azt, hogy teljesen kizártnak tartják, hogy ez Simon Gábor magánakciója lehetett, és hát ők mégiscsak közvetlen munkatársi és elvtársi kapcsolatban voltak Simon Gáborral, meg remélem, vannak is; hát a vörös segély csak működik, nem tagadják meg elvtársukat, ha már nem sikerül tisztázni ezt a kérdést. A második kérdés tehát: tudott-e róla valaki és ki tudott róla a Szocialista Párt berkein belül?

A harmadik nagyon fontos tisztázandó kérdés, hogy Simon Gábornak volt-e olyan feladata a Szocialista Párton belül, hogy kampánytámogatást szerezzen, politikai támogatást szerezzen, és ehhez pénzt szerezzen, gyűjtsön, és hogyha ilyen feladata volt, akkor ezeket a pénzeket hogyan használták fel, milyen célokra. Úgy gondoljuk, a magyar választóknak joguk van tudni azt, hogy a Szocialista Párt ezek után mégis milyen feltételekkel, hogyan finanszírozza magát.

Hasonlóképpen szeretnénk tudni, hogy van-e más olyan szocialista politikus, aki szintén parkoltat néhány száz milliót különböző bankszámlákon. Van-e önöknek tudomása erről? Ki merik-e jelenteni, hogy nem, ez egyedi eset, teljesen kizárt, hogy más hasonló esetek legyenek? Mert természetesen majd az idő kideríti, hogy van-e vagy nincs ilyen eset. Mindenesetre a saját példájukból tanulhatnak, a bajai videóhamisítás kapcsán a végén minden kiderült, és mindent elbuktak; itt a beismerés talán többet segít a hitelesség visszaszerzésében, ha egyáltalán van még önöknek valami ilyesmi.

És végül az összefogásban részt vevő többi pártnak tisztáznia kell azt, hogy mi a pártok és a kampányfinanszírozásnak a pontos megosztása, hogy viszonyulnak a Szocialista Párt korrupciós ügyéhez, mit gondolnak arról, hogy egy ilyen összefogásban vállalhat-e Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc, Fodor Gábor, mások szolidaritást, teljes mellszélességgel való együttműködést a Szocialista Párttal, és hogyan gondolják az antikorrupciós kampányukat akkor, amikor pont a párt második embere a főszereplője egy soha Magyarországon még nem volt korrupciós botránynak.

Ezekre a kérdésekre már nem Simon Gábornak kell válaszolni, hanem Mesterházy Attilának. Minden ellenkező esetben az válik nyilvánvalóvá, hogy az összes korrupciós vád mind önökről szól, és önökre hull vissza.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván felszólalni. Megadom a szót, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Egy valóban példa nélküli esettel állunk szemben, hiszen nem volt arra példa az elmúlt 24 évben, hogy egy képviselőről, egy párt alelnökéről kiderült volna, hogy hat éven keresztül titokban tartott, igen jelentős vagyonnal, 240 millió forintnyi vagyonnal rendelkezik egy külföldi bankszámlán, hat éven keresztül minden vagyonbevallásában kihagyta ezt a sort, hamis adatokat tüntetett fel, jelentős kérdésben, fontos kérdésben. Hat éven keresztül ezek szerint a személyi jövedelemadó-bevallásában is valótlan adatokat tüntetett fel, és így hat éven keresztül mindenkit, az egész közvéleményt is tévedésben tartotta.

(9.50)

Súlyos kérdések merültek fel, súlyos állítások hangzottak el, és nagyon sok megválaszolatlan kérdés van, amire a Szocialista Párt három napja nem ad választ. Egy különleges sportot űznek a szocialista politikusok az elmúlt három napban, futóversenyszerűen menekülnek a kamerák elől, van, aki ténylegesen is elfut, ha meglát egy kamerát, van, aki csak kikerüli. Valahogy úgy látszik, Mesterházy Attila erről a kérdésről sem tud megnyilatkozni Amerikából. Amikor én utoljára ott voltam, a mobiltelefon-hálózatok még jól működtek, én tudtam hazatelefonálni, úgy látszik, most valahogy mégis kommunikációs zavar van. De az sem volt fontos Mesterházy Attilának, hogy a paksi kérdésről nyilatkozzon a parlament ülésszakának kezdő napjain, vagy pedig a harmadik rezsicsökkentésről kifejtse az álláspontját. Nos tehát, a szocialisták elmenekülnek, és semmire nem válaszolnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy valaki azt mondja, hogy három napot kér arra, hogy nyilatkozzon, hogy a pártnak 72 órára van szüksége ahhoz, hogy elmondja, mi a valóság, ez szerintem valamelyest felér egy beismerő vallomással. Ha Simon Gábornak nem lenne ilyen bankszámlája, nem lennének eltitkolt százmilliói, akkor három másodperc alatt meg tudta volna cáfolni ezeket az állításokat. Ő azonban három napot kért ahhoz, hogy a véleményét egyeztesse a párt vezetésével, és a párt kialakítsa a véleményét arról, hogy mi is a valóság pontosan ebben a kérdéskörben.

Szintén érdekes volt olvasni az újságokban (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), hogy egyes szocialista politikusok mondták, hogy Simon Gábor azok közé tartozott, akiről az utolsók között gondolták volna, hogy ilyen ügyei vannak. Én kíváncsian várom a listát, hogy kiről gondolták volna inkább ebben az esetben, hogy ilyesfajta eltitkolt vagyonszázmilliókkal rendelkeznek.

Ugyanakkor egy nagyon fontos kérdés van, ami nemcsak egy párt számára, egy személy számára, hanem az egész baloldali összefogás számára kellemetlen lehet. Viszont mindenki számára, aki a választói urnákhoz járul majd április 6-án, fontos kérdés, hogy honnan jött ez a pénz, ki adta Simon Gábornak, miért adta, és ekkora összegnél valóban felmerül a kérdés, hogy ez egy ügynek a kezdete, vagy ez a teljes ügy; ez csak egy Simon Gábor magánszemélyről szóló ügy, aki egyébként az MSZP elnökhelyettese, vagy pedig itt egy pártfinanszírozási kérdésről van szó, és igazából ezt az összeget talán lehet, hogy nem a saját érdekében, lehet, hogy nem a saját céljaira parkoltatta egy bécsi bankszámlán; Bécsben, amit sokan hívtak a legutóbbi egy-két évig egy kis Svájcnak is, hiszen az egyik legszigorúbb volt az ottani szabályozás a banktitkok megőrzésével kapcsolatban.

Nehéz elhinnünk azt, hogy az MSZP vezetése nem tud arról, hogy az egykori Gyurcsány-kormány államtitkárának, a korábbi választmányi elnöknek, a mostani elnökhelyettesnek, tehát a második személynek ilyen komoly összegek landolnak a bankszámláján. Úgy gondoljuk, hogy méltán élhetünk azzal a gyanúval, hogy esetleg az MSZP-ből többen tudtak erről.

Ahogy megnéztem az elmúlt időszak híreit, láttam, amint Simon Gábor az éhségmenet egyik tagjaként vándorolt a hideg téli utcákon. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyit a Szocialista Párt hitelességéről. Akinek 240 milliója van egy eltitkolt bankszámlán (Dr. Hende Csaba nevet.), aki 6 éven keresztül a most nyilvánosságra került adatok alapján (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) meghamisította a vagyonbevallását, ezzel a 240 millióval a bankszámláján az éhségmenet élén harcol, és ott megy előre, ott mondja azt a párttársaival együtt, hogy hülyeség a rezsicsökkentés. Nekik valóban nem érzékelhető a rezsicsökkentés. Akinek 240 milliója van, az lehet, hogy csak az árfolyamokat figyeli, annak lehet, hogy csak a bankközi kamat számít, és nem az a 6 ezer forint vagy 10 ezer forint, amivel valakinek valamelyest könnyebb lesz az élete a rezsicsökkentés kapcsán. Fontos tehát tisztáznunk, hogy szándékossággal, a párt tudtával vagy maga végezte a képviselő úr ezt a feladatát; újabb nokiás dobozokról van-e szó, hogyan került ez az összeg, milyen célból és kinek a javára erre a bankszámlára.

Tudják, tíz évvel ezelőtt zajlott az európai uniós (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) népszavazás, csatlakozás előtt egy kommunikációs kampány. Ennek az volt az egyik nagyon bugyuta fő szlogenje, hogy nyithatunk-e cukrászdát Bécsben. Úgy látszik, az MSZP belső szlogenje az volt (Dr. Hende Csaba nevet.), hogy nyithatunk bankszámlát Bécsben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   13-16   17-20   21-23      Ülésnap adatai