Felszólalás adatai

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon sajnálom, hogy Martonyi külügyminiszter úr vagy Németh Zsolt államtitkár úr nincsenek jelen, mert leginkább nekik szólna ez a napirend előtti felszólalás, amelynek keretében engedjék meg, hogy egy-két gondolatot, mondatot, beszámolót megosszak önökkel azzal kapcsolatban, hogy a múlt hét folyamán - bátran nevezhetjük történelminek - kétnapos történelmi látogatást tett, egy kétnapos kihelyezett elnökségi ülést tartott a Jobbik Magyarországért Mozgalom országos elnöksége Kárpátalján, Beregszászon.

Ezen a látogatáson pártunk vezetői, elnöke, alelnökei találkoztak az ottani magyar politikai szervezetek, egyházi szervezetek, oktatási intézmények vezetőivel, valamint Beregszász város polgármesterével. Nem ez volt a Jobbik első útja a határon túlra, rendszeres kapcsolatot tartunk minden elszakított régió magyar lakosságával. Mégis kiemelkedő volt ez az alkalom, hiszen a párt elnöksége maga szembesülhetett azokkal a gondokkal, mindennapi problémákkal, amelyek ezt a kicsiny és Magyarországon talán egy picit méltatlanul elfelejtett és meglehetősen nagy elnyomásban érő magyar közösséget érik.

De túl ezeken a hivatalos látogatásokon fontos szimbolikus lépésekre is sor került. Hadd mondjam el, hihetetlenül felemelő érzés volt párttársaimmal együtt megállni és koszorút elhelyezni a vereckei honfoglalási emlékműnél, illetve fejet hajtani a szolyvai munkatábor emlékművénél, amely a sztálini gulágra hurcolt több tízezer magyarnak és németnek állít emléket.

Konkrét tapasztalatai is vannak azonban ennek a látogatásnak, amelyek közül egyet mindenképpen szeretnék kiemelni. Nagyon sok információt hallottunk, nagyon sok véleménnyel találkoztunk, ellátogattunk a Bethlen Gábor magyar gimnáziumba, amellyel kapcsolatban a Jobbik továbbra is fenntartja azt a korábbi javaslatát, hogy nemzeti jelentőségű intézménnyé nyilvánítását szeretnénk ennek az intézménynek kezdeményezni. Találkoztunk nagyon sok panasszal, problémával a magyar-ukrán határon tapasztalható áldatlan állapotokkal kapcsolatban - ezekre a későbbiekben ki fogok térni -, azonban az ukrán sajtóban nem ez keltette a legnagyobb riadalmat, hanem Kovács Béla jobbikos európai parlamenti képviselőnek az a nem meglepő és nem is először elhangzott kijelentése, miszerint Magyarországnak csak bizonyos feltételekkel szabad támogatnia az ukrán európai integrációt. Nevezetesen, küszöbön áll november folyamán az Európai Unió és Ukrajna közötti támogatási egyezmény aláírása, amelyet ezt követően majd Vilniusban az uniós külügyminisztereknek kell egyhangú szavazással elfogadniuk.

Nagyon jól rárímel ez a téma az előző napirendre, amikor Rétvári államtitkár úrtól meghallgathattuk azt, hogy az Európai Unióban milyen kötelezettségek, milyen lehetőségek, milyen jogi normák vannak arra vonatkozóan, hogy egy tagállam vagy egy csatlakozni kívánó tagállam hogyan, milyen módon biztosítsa az autonómiát és a kisebbségi jogokat. A székely autonómiára, a székelyek nagy menetelésére, Pálffy képviselő úr és államtitkár úr, most egyáltalán nem lenne szükség, ha önök 2005-ben a kezükben lévő diplomáciai lehetőségekkel tudtak volna élni. Önök ugyanis a mai napig is adósak az erdélyi magyaroknak és a magyar közvéleménynek annak magyarázatával, hogy akkor miért szavazták meg feltétel nélkül a román uniós csatlakozást. Most küszöbön áll a délvidéki autonómia kérdése, küszöbön állhat, amennyiben önök hajlandók lennének a szerb uniós csatlakozáshoz bizonyos feltételeket szabni, de hallhattuk Martonyi Jánost, aki arról beszélt, hogy nem kívánja a kétoldalú problémákkal terhelni a szerb uniós csatlakozást.

Most pedig itt van Ukrajna esete. Két dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban rendkívül határozottan leszögezni, hogy önök is jól értsék, és Kárpátalján is jól értsék, sőt még Kijevbe is elhallatsszon: a Jobbik nem kívánja meggátolni az ukrán uniós csatlakozást, a Jobbik nincs ellene az uniós csatlakozásnak. De úgy látjuk, hogy most Magyarországnak komoly lehetősége és felelőssége is az, hogy a kárpátaljai magyar közösség érdekében bizonyos nemzeti szempontokat meg tudjon jeleníteni, és ezt adott esetben a csatlakozás feltételeként tudja szabni. Önök korábban azért nem szabtak feltételt más országok, például a Délvidék esetében sem, merthogy az ottani magyar közösség nem kéri. Nos, az önök testvérszervezete, partnerszervezete, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség képviseletében Kovács Miklós elnök úr két feltételt említett az autonómia-albizottság legutóbbi ülésén. Az egyik a Tisza menti járás és ezzel együtt a választókerület létrehozása, a másik pedig az ukrán nyelvtörvény betartása.

Kérem önöket, tisztelt kormánypárti képviselők, tisztelt államtitkár úr, hogy ebben a kérdésben legyenek határozottak, érvényesítsék a magyar nemzeti érdeket. Egyetlenegy külügyminiszter vétója is elegendő ehhez. Az ukrán politikai elit érdekei mozgatják az ukrán politikát, az ő érdekük most a csatlakozás. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Érdeke ez az ott élő magyar közösségnek is, de úgy gondoljuk, hogy nem mindenáron. Világos választ várok, államtitkár úr: kívánnak-e feltételeket szabni az ott élő magyar közösség érdekében?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr válaszol az elhangzottakra. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem az ön által elmondottak minden részére reagálni. A korábbi felszólalásomban idézett jogszabályok, ajánlások egy része Európa tanácsi dokumentum, és Ukrajna is az Európa Tanács tagja. Az uniós dokumentumok vagy a kétoldalú megállapodások nem vonatkoznak rá, de a különböző Európa tanácsi ajánlások, irányelvek egyértelműen igen. Tehát az ottani közigazgatás szerkezete nem irányulhat a kisebbség, a magyarság széttagolására. Ukrajna esetében ez azért komplexebb, nehezebb és összetettebb probléma, mert ott óriási orosz kisebbség is él, és amilyen jogosítványokat adnak az ukrajnai magyaroknak, annak a körülbelül 150 ezer honfitársunknak, ugyanannyit kell adjanak a többmilliós oroszságnak is. Éppen ezért az ukrán belpolitikai térben ez egy bonyolultabb probléma.

Valóban, ahogy ön is mondta, fontos a kárpátaljai magyarok támogatása. Én három héttel ezelőtt voltam ott egy kétnapos úton - ezt bizonyára említették is -, és úgy láttam, elsősorban nem a szegénység jelent óriási nehézséget a kárpátaljai magyaroknak, hanem a teljes mértékben kiszámíthatatlan viszonyok, a betartatlan törvények, a mindent elárasztó korrupció teszi teljesen reménytelenné az ottani magyar intézmények működését és a hétköznapi életet. Nyilván ön is hallott extrém példákat arról, hogy miként zajlanak ott a közállapotok. Sok területen nem is működnek a jogszabályok. A legabszurdabbak egyike az volt, amikor a nyelvtörvény érvényesítésére írt levelet az ottani egyik magyar érdekképviseleti vezető, és csak annyit írtak vissza neki, hogy az ottani parlamentben elfogadott törvény helyi alkalmazása most éppen nem időszerű, éppen ezért azt a törvényt nem alkalmazzák, amelyik a magyarok jogait biztosítaná.

(9.30)

Tehát semmifajta magyar nemzetiségi intézményt és semmifajta egyházi intézményt az ukrán állam nem finanszíroz, éppen ezért volt fontos, ahogy ön is mondta, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, hiszen azon keresztül egy 17 éve működő intézmény stabilitását tudtuk biztosítani, és szépen épül is, bővül is. Ahogy néztem az önök úti beszámolóját, ott is voltak a felújítás további részeiről még fényképek. Ehhez egy 500 millió forintos fejlesztési támogatást nyújt a magyar kormány, ezen túlmenően a nagyberegi református kollégiumra adtunk 140 millió forint támogatást, szintén a técsői református líceumra, a viski református óvodára, a tiszaújlaki magyar tannyelvű iskolára, a Munkácsi Szent István Líceumra, ez utóbbiban én magam is jártam, a tetőfelújítást tekintettük meg, valamint a keleti partnerség jegyében egymillió dollárt adott Magyarország, egymilliót pedig Ukrajna, és ebből valósultak meg közös projektek, összesen 75 kárpátaljai magyar oktatási és kulturális intézmény újult meg. Valóban, már sokan arra törekednek, hogy ha egy kicsit is tudnak magyarul, akkor igyekeznek magyar intézménybe íratni a gyerekeiket, akár óvodáról, akár iskoláról legyen szó.

Tehát Kárpátalján azért ez a fajta nemzetpolitika meghozta az eredményeit, és ki-ki a magyar kötődéseit igyekszik újra feltárni, annak ellenére, hogy nyilván, mint tudjuk, Ukrajna a kettős állampolgárságot tiltja, tehát az ilyesfajta jogi lépéseknek igen-igen súlyos következménye lehet adott esetben, ha a belpolitika éppen abba az irányba fordul. Fontos a magyar támogatások szempontjából, hogy minél inkább koncentráltan tudjunk egy-egy, a nemzet számára fontos ügyből kifolyólag sok-sok embert támogatni Kárpátalján, és ezáltal valamelyest anyagi és jogi védelmet is biztosítani a számukra, hiszen nagyon-nagyon nehéz körülmények között vállalják ezt a tevékenységet.

Magyarország és Ukrajna között folyamatos a párbeszéd a vegyes bizottságokban, a magyar és ukrán kisebbségi vegyes bizottságban. Pontosan azoknak a kérdéseknek, amelyeket a képviselő úr is említett, és amelyeket még én is felsorolok, a nem egyenlő megítélése váltotta azt ki, hogy a legutóbbi jegyzőkönyv jóváhagyásánál Magyarország nem volt hajlandó olyasfajta jegyzőkönyvet aláírni, amit az ukrán fél szeretett volna, és a vegyes bizottság történetében először nem került aláírásra a megbeszélés, az egyeztetés után a vegyes bizottsági jegyzőkönyv.

Nekünk fontos tehát a nyelvtörvény betartatása, amely, ha tényleg be is lenne tartva Ukrajnában, nem csak elfogadva a parlamenti kampányban, nyilván az orosz szavazók felé tett gesztusként, akkor jelentősen javítaná az ottani magyarság állapotát. Fontos nekünk nyilván az, hogy az adminisztrációban a magyar többségű területeken arányaiban megjelenjenek a magyarok is a közigazgatás rendszerén belül. Fontos nemcsak a tiszamelléki járásnak a kialakítása és az ahhoz kapcsolódó választókerület, amit a képviselő úr is említett, hanem az ehhez kapcsolódó ottani tankerületnek a kialakítása is. Magyarország minden fórumon felvetette ezeket a kérdéseket, ezek elfogadásának a hiányában nem írtuk alá a vegyes bizottsági jegyzőkönyvet, és minden, nemcsak kétoldalú, de többoldalú tárgyaláson is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ezeket a feltételeket mindig meg fogjuk ismételni az ottani magyar kisebbség, nemzetiség érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai