Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, Magyarországon szinte mindenkinek egyértelmű tapasztalata az, hogy milyen mértéktelen módon elszabadultak az albérletárak ebben az országban. Nem csak Budapest a vesztese ennek a folyamatnak, és nem csak a nagyvárosaink.De menjünk sorba! Mára azt látjuk, hogy a lakhatással összefüggő költségeink, az albérletár elviszi egy átlagfizetésnek több mint 70 százalékát, és ebbe nincs beleszámolva a rezsi, pedig van megoldás arra, amennyiben a kormányzat persze akarja. Mindannyian tudjuk, akik itt majd a költségvetésről fogunk dönteni, hogy az albérletárakat elsősorban a kereslet és a kínálat határozza meg. Mit is jelent ez? Azt, hogy amennyiben építenénk bérlakásokat, abban az esetben csökkenthetők lennének az albérletárak. Önök mindig cáfolják, hogy igény lenne jó minőségű, megfizethető, fenntartható módon felépített bérlakásokra, pedig komoly igény mutatkozik a megfizethető árú albérletekre.

Menjünk sorba! Pontosan tudjuk, közeleg majd szeptemberben az iskolakezdés, és már augusztusban elkezdődik az albérletek keresése a diákok részéről. Diákok ezrei, akik nem a lakóhelyükön tanulnak, keresnek lakhatást arra az időszakra, amíg ők tanulni szeretnének.

Önök azt mondják, hogy 2018 a családok éve - ilyenkor én mindig fölszisszenek -, és azt mondják, hogy demográfiai fókuszú kormányzásra készülnek. Ha önök demográfiai fókuszú kormányzásra készülnek, akkor azt gondolom, figyelembe kell venni, hogy ma Magyarországon körülbelül 580 ezer 20-25 év közötti fiatal él. Ez az 580 ezer fiatal szeretne önálló életet kezdeni, de higgyék el nekem, hogy e fiatalok jelentős részének nem parlamenti képviselő az apukája vagy az anyukája, ami egyébként azt hordozza magában, hogy nem biztos, hogy tud segíteni a fiatal életüket elkezdőknek abban, hogy néhány millió forintot belegyűrjenek a zsebükbe, ezzel egyébként saját tulajdonú lakásvásárláshoz segítve őket.

De ha továbbmegyünk ezen az úton, akkor pontosan tudjuk, hogy mára évente több mint 50 ezer házasságkötést láthatunk, és szerintem ez egy örömteli fejlemény, de higgyék el, hogy ezek a friss házasok nagyon szeretnének biztos lakhatást tudni az életük mögött. Amennyiben nem tudunk választ adni arra a kérdésre, hogy hogyan fognak ezek a fiataljaink biztonságosan lakni, akkor kudarcot vall. Ez nem az LMP kudarca lesz, hanem az egész Országgyűlés kudarca lesz.

Azt gondolom, nem lehet megkerülni ezen a ponton a devizahitel-károsultakat sem. Engedjék meg, hogy néhány számot felolvassak! 2012-ben 1020 volt a kilakoltatások száma, 2015-ben, három évvel később már 2300 lakásból történt meg a kilakoltatás, 2017-re ez a szám elérte a 3636-ot. Ez azt jelenti, hogy minden egyes napra, a mai napra, a tegnapira és a holnapira tíz kilakoltatás jut. Amennyiben önök egy egészséges társadalomban gondolkodnak, és amennyiben önök valóban nem akarják az út szélén hagyni a rászoruló polgártársainkat, akkor az ő lakhatásukat meg kell oldani. Mert amennyiben nem tudunk segíteni nekik megoldani a lakhatásukat, kudarcra vagyunk ítélve.

Az LMP tudja a megoldást, és azt gondolom, önök is tudják a megoldást: bérlakásokat kell építeni. Erre meg is van a forrás a költségvetésben. A Lehet Más a Politika már a tavalyi évi költségvetési vitában is kezdeményezte egy 50 milliárd forintos alap létrehozását. Ebből el lehetne kezdeni egy bérlakásépítési programot. Persze ez önmagában kevés, de azt látjuk, hogy Németország hasonló problémákkal küzd, és azt gondolom, ha Németország példa, akkor ebből a szempontból példa. Angela Merkel egy hete hirdette meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy másfél millió bérlakást kíván felépíteni 6 milliárd forintból. (Németh Szilárd István: Forintból? - Dr. Völner Pál: Mégiscsak erősödik a forint! - Derültség a kormánypárti sorokból.)

Az én kérdésem az, ami persze költői, hogy a magyar kormány kíván-e bármit tenni ennek a lakhatási problémának a megoldása érdekében. Köszönöm szépen.