Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterelnök Úr! A Miniszterelnökség társadalmi kapcsolatokért felelős vezetője levelet írt Kordás Lászlónak, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnökének. Ebben arról tájékoztatják az elnök urat, hogy forrást vontak el a munkásérdekeket védő szakszervezettől. Indoklásul azt hozta fel Szalay-Bobrovniczky Vince, hogy szerinte a kormány ellen fellépő politikusok oldalára állt, és emiatt vonták el a pénzt a szakszervezeti tömörüléstől. Idézem a levelet. „A magyar parlamentarizmus egyik legsötétebb időszaka környékén, botránykeltés az Országházban, tévében, az utcán,”  itt értelemszerűen a rabszolgatörvényről beszélnek – „te a közrenddel szemben fellépő politikusok oldalára álltál, innentől kezdve nincs okom benneteket civil szervezetnek tekinteni, hanem politikai aktöröknek. Ezt a szempontot is tekintve jogosnak érzem a forráscsökkentést, sőt hízelgőnek rátok nézve.” Idézet vége. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tehát ön szerint ez ellen a törvény ellen jogosan tiltakozni a parlamentarizmus sötét korszaka lenne? Jogalap arra az ellehetetlenítésre? Így ön szerint nem léphet fel törvényes eszközökkel munkavállalókat, dolgozókat képviselő szervezet a rabszolgatörvény ellen? És ha ezt teszi, akkor ezzel fenyegeti, hogy örüljenek, hogy élhetnek, de mindenesetre az őket illető támogatás nagy részét megvonják.

Ez a levél zsarolás, fenyegetés, ez maga a diktatúra, miniszterelnök úr. (Derültség, moraj a kormánypártok soraiban.) Hogyan születhetett az ön rendszerében ilyen levél? Ez az illiberális gyakorlat? Ez a demokrata viselkedése ön szerint? Így akarja elhallgattatni az embereket? Hogyan születhet olyan levél, amelyben kerek perec leírja, hogy örüljenek, ha még kapnak valamit, örüljenek, ha élhetnek, s azután tüntetni pedig ne merészeljenek? Várom válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)