Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Dühös vagyok, és a dühöm oka az, hogy a parlamenti dicshimnuszok közepette egy társadalmi, szociális katasztrófa van kibontakozóban. Parlamentáris konszenzus volt akörül, hogy hiteltörlesztési moratóriumra van szükség az egész évet illetően, és tartom, hogy talán még egy kicsit tovább is, hiszen az a gazdasági válság, amely még csak most kezd kibontakozni, szerencsétlenül járt honfitársaink tízezreit, rossz esetben akár százezreit hozhatja olyan helyzetbe, hogy nem tudja törleszteni a valós vagy kétes hátterű tartozását. Azt látjuk ugyanakkor, hogy a veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló kormánypárti javaslat egyben újra elkezdte ketyegtetni az árverések óráját is, és az árverésekből kifolyólag már ezen a nyáron tömeges kilakoltatások indulhatnak el Magyarországon, mert bár a hitelek törlesztésére vonatkozó moratórium nagyrészt fennmarad, nem vonatkozik mindez év végéig a kilakoltatásokra.

Követelem tehát a kilakoltatási moratórium azonnali bevezetését és parlamenten keresztülvezetését, és nem tudom elfogadni azt az arcátlanságot, hogy bár benyújtom az erről szóló indítványt, azt mégis majd ősszel akarja csak a Fidesz-KDNP tárgyalni, akkor, amikor már családok százait, rossz esetben akár ezreit rakhatják utcára.

Egészen elképzelhetetlen helyzetek jönnek szembe az emberrel, nem szabad politikai kérdést csinálni mindebből. Ha van nemzeti minimum, akkor Magyarországon annak kéne lennie, hogy az út szélén hagyott honfitársainkat igenis megsegítsük egy szofisztikált, kifinomult eszközökkel dolgozó bankrendszerrel szemben, amely szövetségese ezen kormányzatnak, hiszen még mindig nem bontotta fel azt a szövetségi megállapodást Magyarország Kormánya az érintett bankokkal, amely lehetővé teszi a zavarosban való halászást és a garázdálkodást. A 2015-ös EBRD-paktumra gondolok, ahol lepapírozta Magyarország Kormánya  angol nyelven egyébként a kormány honlapján még mindig megtalálható , hogy nem kíván egy forintnyi terhet sem rakni az érintett bankokra, magyar emberek, károsultak helyzetének rendezése érdekében.

Eközben a hitelkárosultak, civilek folyamatosan dolgoznak azon, egyrészt a kilakoltatások során jogsegélyt nyújtanak, másrészt pedig azon, hogy jogszabályi változtatásokkal elejét vegyék a tarthatatlan, borzalmas helyzetnek. És hát, nagyon sokszor felmerül köreikben a végrehajtásról szóló szabályok azon irányú módosítása, hogy ha valaki a végrehajtással szemben kifogást emel, ez igenis legyen halasztó hatályú az ügyére nézve. Ha ugyanis nem lesz az, és helyben marad a mostani kormánypárti szabályozás, tömegek járhatnak úgy, mint az a hódmezővásárhelyi család, amely feltételezhető végrehajtói túlkapások, visszaélések mentén úgy vesztette el az otthonát, hogy bár a bíróság igazat adott utólag a családnak, az árverésen mégis elkelt a családi ház, az ingatlan, és mire a család visszakaphatta volna, már értékesítették jóhiszeműen szerző harmadik fél számára azt a családi otthont, amiért ők generációkon keresztül megdolgoztak. És amikor megpróbálják a saját otthonukat, élőhelyüket visszaszerezni, akkor széttárják a kezüket, hiszen a harmadik fél, aki megvásárolta ezt, jóhiszeműen szerezte, nincs mit tenni, jó esetben majd kártérítésre tarthatnak számot.

Az én javaslatom, amelyet csak közvetítek, csak artikulálom a civilek kívánságát, egyértelműen arra vonatkozik, hogy ha a végrehajtással szemben értékelhető kifogás érkezik, akkor a bíróság rendelje el, hogy árverésre ne kerülhessen sor mindaddig, amíg ki nem vizsgálják tisztességes körülmények között az érintett család ügyét. Még egyszer mondom: mindebből nem szabad politikai kérdést csinálni. Az utóbbi években több mint tízezer családot tettek ki elhelyezés nélkül a saját otthonából. Bármely, magát nemzetállamnak nevező köztársaság, demokrácia szégyellné magát ilyen mutatószámok mellett.

Amire a mi javaslatunk kísérletet tesz, hogy állítsuk meg a további őrületet, a további kataklizmát. Igen, számtalan megoldás adódik előttünk, a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosításával még mindig átdolgozhatóak lennének ezek a szerződések, a tisztesség keretei közé visszavezetve, visszacsatornázva őket. De amíg ez nem történik meg, elhelyezés nélküli tömeges kilakoltatásokra ne kerülhessen sor Magyarországon, különösen ne válságévek, válsághónapok közepette, de ameddig ezen vitatkozunk a parlamentben, legalább azt érjük el, hogy ahol alapos kifogás van a végrehajtással szemben, ott ne járhasson úgy egy család, hogy elárverezik az otthonát, eladják valaki másnak, aztán nem tudják visszaszerezni azt. Ez egy olyan demokratikus nemzeti minimum alappillére lehet, amelyben, úgy érzem, minden jóérzésű képviselőtárs támogatását bírnunk kell. Köszönöm a figyelmet.

(19.00)