Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Nagyon szépen köszönöm. A kollégáim akkor nagyon ekonomikusan bántak az idővel, pedig ilyenkor pont fordítva szokott lenni, hogy aki a végén van, az már keveset tud beszélni. Úgyhogy köszönöm szépen a türelmet és az odafigyelést. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy költségvetés mindig értékválasztást jelent, azt mutatja meg, hogy egy adott kormány vagy egy adott párt számára mely értékek a legfontosabbak, hol kíván nagyobb segítséget nyújtani, és hol kíván megszorítani. Ez a szó a fideszes kommunikációból ugyan ki van radírozva, soha senki nem használhatja azt, hogy „megszorítás”, miközben elolvastuk a mostani költségvetést, akkor láthattuk, hogy bizony nagyon sok helyütt megszorítást alkalmaz a kormányzat, mégpedig azokon a területeken, ahol az emberek leginkább számítanának a kormány segítségére. Ilyen például a munka világa, az álláskeresési lehetőségekkel kapcsolatos állami támogatások.

Nem véletlen, hogy az ellenzéki pártok egyik kiemelt témaként az álláskeresési lehetőség időtartamának a meghosszabbítását tűzték ki célul. Erről szólt az ellenzéki közös módosító indítvány egyik fő pillére. Azt gondoljuk, hogy három hónap alatt még boldog békeidőben sem lehet állást találni adott keretek között, nemhogy egy járványhelyzet okozta gazdasági nehézségek közepette. Éppen ezért azt gondoltuk, hogy egy olyan kiszámíthatatlan körülmény közepette, mint amilyen ez a járványhelyzet, amivel senki nem szembesült, ennek a kezelése is sokkal nehezebb, mint több más olyan válságé, amire már létezik megoldási recept.

Ha figyelembe vesszük még azt is, hogy jöhet egy második hulláma is a mostani járványhelyzetnek, hiszen a szakértők a világban nagyon sok helyütt tulajdonképpen konszenzusként kezelik azt, hogy az ősz folyamán növekedhetnek a megbetegedések, s azok újabb gazdasági leállást eredményezhetnek  kívánjuk, hogy Isten mentsen meg bennünket ettől , nos ilyen körülmények között egy ilyen ellenzéki javaslatnak van helye a költségvetésben, van helye a szakpolitikai javaslatok között, tehát annak, hogy emeljük meg az álláskeresési lehetőség időtartamát három hónapról kilenc hónapra. S az sem lenne baj, ha ez meg lenne emelve egészen a bér 85 százalékáig, vagy ahogy fogalmaztunk, legfeljebb a minimálbér összegének a duplájáig, hiszen ez egészen biztosan egyfajta védőhálóba vonná azokat az embereket, akik már elvesztették az állásukat.

(A jegyzői székben dr. Szűcs Lajost dr. Vinnai Győző váltja fel.)

Ez azért fontos, mert itt a vitában sokszor elhangzott az, hogy önök állásokat akarnak teremteni és nem segélyeket adni. De azt nem vették észre, pontosabban értem, hogy miért nem akarták észrevenni, hogy ellenzéki oldalról senki nem azt kritizálta, hogy a kormány adott esetben a gazdaság dinamizációjával vagy egyéb más eszközökkel, aktív-passzív eszközökkel munkahelyeket akar teremteni. Ez helyes és jó, mi magunk is azt gondoljuk, hogy az a jó, ha valakinek van egy tisztes állása, és még jobb, ha tisztes bért is kap érte, amiből meg tud élni a családja, és ezért sok probléma nem érinti az adott családot. De igenis léteznek olyan élethelyzetek, léteznek olyan családok Magyarországon, akik bizony elvesztették az állásukat, és nem találnak ilyen gyorsan álláshelyet a saját maguk számára.

Szakács képviselőtársam éppen ma a miniszterelnök figyelmébe is ajánlott egy ilyen vállalatot, Mészáros Lőrinc vállalatát, aki annyira nemzeti nagytőkés, nemzeti oligarcha, annyira a szívén viseli a magyar nemzet sorsát, hogy gyorsan el is bocsátott majdnem ezer embert, 850 embert rúgott ki Mészáros Lőrinc. De tulajdonképpen megkapta a jutalmat ezért, hiszen miután kirúgott 850 embert, rögtön utána két pozitív dolog történt az életében, felvehetett 11 milliárd forint osztalékot a nemzeti szolidaritás jegyében, hiszen a család az első, különösen, ha a saját családról van szó, utána pedig majdnem 18 milliárd forint fejlesztési forrást kapott az ő cége. Magyarul, miközben valaki elbocsátja az alkalmazottait, aközben kap állami támogatást fejlesztésekre, és eközben 11 milliárd forintot fel is vesz a saját családja számára.

Például az ilyen esetekben, amikor 850 családot tehetett Mészáros Lőrinc földönfutóvá, és ezek az emberek egészen biztosan nehezen találnak a turisztikai ágazatban könnyen munkát a következő hetekben vagy hónapokban, mi azt gondoljuk, hogy van értelme, van jelentősége meghosszabbítani ezt a lehetőséget, és az álláskeresési járadék időtartamát, mennyiségét ki kellene bővíteni.

Szerintem ugyanígy van a kormánynak felelőssége és hiányossága a nyugdíjasokkal szemben, ezért egy másik ellenzéki javaslat azt célozta, hogy az öregségi nyugdíj legkisebb összege 80 ezer forint legyen, hiszen évek óta, több tíz éve 28 500 forint a minimumnyugdíj. Ezen természetesen érdemes lenne változtatni, hiszen az idősek, a régebb óta fiatalok is megérdemlik azt, hogy kicsit könnyebb és jobb körülmények között élhessenek.

Ezért azt tudom önöknek mondani kisebbségi véleményként, hogy cserbenhagyás helyett  hiszen a mi megítélésünk szerint ez a cserbenhagyás költségvetése, cserben hagynak nagyon sok vállalkozót, nagyon sok magyar munkavállalót, nagyon sok magyar családot , tehát a cserbenhagyás költségvetése helyett az újjáépítés költségvetésére lenne szükség. Erről beszélt az ellenzék a költségvetési vitában, és azzal összefüggő javaslatokat tett, hogy hogyan lehetne Magyarországot újratervezni, újraépíteni úgy, hogy sokkal jobban tudjon helytállni, vagy még jobban tudjon helytállni adott esetben egy újabb vírus okozta válsághelyzet közepette, hogy hogy lehet Magyarországot versenyképesebbé tenni a válság utáni időszakra, hiszen a kilábalás is egyfajta verseny a nemzetközi rendszerben, és aztán az utána lévő időszakban is a cégek, az országok, a szereplők versenyeznek egymással a piaci lehetőségekért.

S bizony ebben Magyarország számára adódott volna egy lehetőség, hogy ha újra akarnák építeni a magyar gazdaságot, annak a struktúráját is, a működési hajtóerejét is újragondolhattuk volna. Úgy tűnik, a kormány visszatér ugyanoda, ahol a válság előtt volt, nevezetesen: a kedvenc ágazatainak, a kedvenc vállalkozóinak szórja szét a magyar adófizetői forintokat vagy éppen az európai uniós forrásokat ahelyett, hogy célzottan ezt az újrastrukturálást, ezt az újratervezést támogatná.

Összességében azzal zárnám, amivel kezdtem: mivel minden költségvetés értékválasztás, ez is az. Látszik, hogy önök számára a barátok, az oligarchák, a saját családok sokkal fontosabbak, mint a magyar munkavállalók, a magyar nyugdíjasok, a magyar családok, hiszen abból a költségvetésből és azokból a javaslatokból, amiket az ellenzék tett, semmit nem fogadtak meg.

(16.40)

Ahogy Hohn Krisztina képviselőtársam fogalmazott, majdnem ezer, nyolcszázvalahány javaslatot tett az ellenzék. A kormány, a fideszes többség egyetlenegyet nem talált támogatásra méltónak, amit, azt gondolom, nem nagyon nehéz belátni, hogy nyolcszázvalahány javaslat közül egyetlenegyet sem tartottak olyannak, amely alkalmas arra, hogy támogassák, akár úgy, hogy a saját nevükre vegyék; hogyha zavarja önöket, hogy azt egy ellenzéki képviselő adta be, a saját nevükre vegyék, és mégiscsak megvalósítsák. Ez az álláskeresési járadék növelése egészen biztosan lehetett volna egy ilyen javaslat, és emellett természetesen továbbra is szükség van munkahelyek teremtésére, annyi munkahely teremtésére, vagy még többre is, mint amennyi megszűnt, ezzel én maximálisan egyetértek, de valószínűleg ez nem megy varázsütésre, nem megy egyik pillanatról a másikra, éppen ezért szükség van arra, hogy a cserbenhagyás helyett az újjáépítést (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) válasszuk.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiból.)