Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BENCSIK JÁNOS (független): A jó neveltetésem miatt meg kell köszönnöm önnek a válaszát, miniszterelnök úr, de nehezen értem, hogy 30 évvel a rendszerváltás után és 10 évvel az önök kétharmados kormányzása után ez miért képezi gondolkodásnak vagy mérlegelésnek a tárgyát. Miniszterelnök úr, én tartozom önnek egy vallomással: 2002-ben, még gimnazistaként én részt vettem egy kampányrendezvényén, és tapsoltam is önnek. Sőt, ha 17 évesen lehetett volna szavazati jogom, akkor valószínűleg önre szavaztam volna, mert hittem abban, amit akkor és ott ön a békéscsabai Fiume szállóban elmondott. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) A családi asztalnál a vasárnapi tyúkhúsleves mellett késhegyre menő vitákat folytattunk arról a családomban, hogy miért nem szabad visszaengedni a kommunistákat a hatalomba.

Miniszterelnök úr, volt egy álmom: ezt az álmot úgy hívták, hogy polgári Magyarország. És ez sok százezer magyar állampolgárnak a közös álma volt. Ön megtagadta és elvette tőlünk ezt az álmot, és az önök 2010 óta tartó kormányzása megszentségtelenít minden olyan értéket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amit ezek az emberek magukénak vallanak, emiatt nem tudok önnek megbocsátani...

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt az ideje.

BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm szépen. (Taps a független képviselők soraiban.)