Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! 14 óra 22 perc van, folytatjuk munkánkat.

Soron következik az állami vezetői mulasztások, illetve az állam nevében elkövetett jogsértések áldozatait megillető kártérítésekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Lázár János, Kósa Lajos, Balog Zoltán, Gulyás Gergely, Ékes Ilona, Kovács Zoltán - Fidesz - képviselők önálló indítványát új változatban H/34. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozéra várunk. (Balogh Zoltán belép az ülésterembe.) Megadom a szót Balog Zoltán úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Öné a szó, Balog Zoltán képviselő úr.

BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 2006. szeptember 17-e sorsdöntő nap Magyarország jogállamiságának történetében. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök zártkörű, titkos, hónapokkal korábban, a választási győzelem után Balatonőszödön, saját pártjának képviselői előtt elmondott beszéde nyilvánosságra került. A beszéd akkori meghallgatói közül, úgy látom, egyvalaki van jelen a teremben.

A mai napig ismeretlen körülmények között kiszivárgott beszédből a közszolgálati rádió részleteket sugárzott - tisztességére válik természetesen -, ezek lényege az elmúlt évek súlyos politikai hazugságainak, adathamisításainak és annak beismerése volt, hogy az előző négy kormányzati év semmittevéssel telt, amelynek súlyos következményei lesznek. A beszéd tartalma, valamint a trágár stílus közfelháborodást okozott, s ennek következtében számos rendkívüli eseményre került sor a főváros utcáin.

A kezdetben békés tiltakozások szeptember 18-án - máig tisztázatlan körülmények között - a Magyar Televízió épületénél erőszakba torkollottak. Néhány tucat provokátor és randalírozó támadását, az épület felgyújtását a rendőrség megmagyarázhatatlan módon nem akadályozta meg, éppen ellenkezőleg: a rendőri vezetés cserbenhagyta a néhány száz odavezényelt, megfelelő felszerelés nélküli rendőrt, akik közül többen súlyosan megsérültek.

A szeptember 18-át követő napok estéin az előzőleg csődöt mondott, majd bosszúra tüzelt rendőrség Budapest utcáin hajtóvadászatot rendezett minden ellen, ami mozog. Több száz békés járókelőt, elsősorban fiatalokat fogtak el, vertek meg brutálisan, többeket elfogásuk után is súlyosan bántalmaztak. Később a bírósági döntések a letartóztatások 80 százalékát indokolatlannak találták, s a vádemeléses civil ügyek több mint 90 százalékában nem állapítottak meg bűncselekményt. Fölhívom a figyelmet arra, hogy az akkori emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság már összehívta rendkívüli ülésre az egyik büntetés-végrehajtási intézetbe, a Nagy Ignác utcába a bizottságot, és már akkor számon kértük az állami vezetőkön és a rendőrség vezetőin, hogy mi is történik Budapest utcáin; október 1-jéről van szó.

Az indokolatlan rendőri brutalitás azután a nemzeti ünnepen, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján érte el csúcspontját. A megemlékezésre összegyűlt több mint százezres békés, ünneplő tömegbe a rendőrség vagy szándékosan, vagy súlyos szakmai hiba következtében belekergette azt a néhány száz kődobáló randalírozót, akik korábban egy másik helyszínen demonstráltak. Ezután lovasrohammal, könnygázzal, gumilövedékkel, viperával - ez nem engedélyezett ólmosbot - válogatás nélkül támadták a helyszínt elhagyni nem tudó tömeget. Ismét tucatjával fogtak el ártatlan polgárokat, akiknek egyetlen bűnük volt, hogy úgymond rosszkor voltak rossz helyen, ahogyan annak idején ezt egy szocialista képviselőtársunk a parlamentben fogalmazta. A valóban bűncselekményeket elkövetők száma ismét töredéke volt a később a bíróság által felmentett civilekének.

A média azon része, amely a kormány kommunikációs céljait szolgálta ki, békés tüntetőket állított be szélsőjobboldali, randalírozó csürhének. A hatalom az eseményeket igyekezett úgy beállítani, mintha összecsapások lettek volna, mintha a tömeg támadt volna a rendőrökre. Ehhez képest az igazság éppen ennek a fordítottja. A 2006. október 23-ai rendőri intézkedések nyomán az Országos Mentőszolgálat 128, az ÁNTSZ 150 civil sebesültről adott tájékoztatást. Sokan nem mertek orvoshoz fordulni, félve a későbbi azonosítástól, illetve megtorlástól. Ezzel szemben a rendőri sérülések száma elenyésző volt.

Ezek a tények egyértelműen cáfolják a rendőri vezetés és a kormányzat azon állításait, amelyek szerint összecsapások lettek volna Budapesten. Összecsapásokban általában mindkét oldalon sérültek vannak. Itt azonban lényegében csak civil áldozatok voltak. Ráadásul a rendelkezésre álló adatok értelmében a sérülések 60 százalékát az áldozatok fején, nyakán és szemén okozták az intézkedő rendőrök. Az is megállapítást nyert a lefolytatott eljárások nyomán, hogy a jogszabályi előírásokat megsértve vetett be gumilövedéket a rendőrség 2006. október 23-án.

A rendőrség felkérésére Papp Károly dandártábornok folytatott vizsgálatot a 2006. október 23-ai eseményekkel kapcsolatban. A Papp-jelentés számos rendőri szakszerűtlenséget és súlyos szakmai hibát tárt fel, és egyértelműen megerősítette azt a tényt, hogy a rendőrség tömegesen és súlyosan megsértette a különféle békés ünnepi rendezvényeken részt vevő emberek gyülekezési jogát.

A rendőrök a 2006 őszi intézkedéseik alkalmával számos esetben símaszkkal álcázták magukat, azonosító jelvényt és azonosító számot egyáltalán nem viseltek. Ezzel megsértették a rendőrségről szóló törvényt, továbbá szinte lehetetlenné tették a jogsértő cselekedeteik miatt megvádolt rendőrök azonosítását a nyomozások, illetve a bírósági eljárások során. Miután a rendőrök azonosító jeleinek eltávolítása a bevetés előtt történt parancsnoki utasításra, ezért joggal feltételezhető, hogy előre megfontolt szándékkal próbálták beazonosíthatatlanná tenni a jogsértéseket elkövető rendőröket.

A 2006 őszén a rendőrök által elkövetett, tömeges jogsértésekért nem csupán a bántalmazó rendőröket, hanem az akkori rendőri vezetést és politikai megbízóikat is súlyos felelősség terheli. A vétkes rendőrök azonosítása és felelősségre vonása mindezek ellenére a mai napig nem történt meg.

A 2006-os véres rendőri jogsértéseket követően több rendőri vezetőt kitüntettek, köztük Gergényi Pétert, Budapest rendőrfőkapitányát, másokat előléptettek - ezekről kevesebbet tudunk -, például a Papp-jelentés által több tekintetben is elmarasztalt Nagy-Juhák Istvánt, aki korábban a VII. kerület rendőrkapitánya volt. Egy 2007 márciusában meghozott döntés értelmében pedig - ezt a dokumentumot eddig nem hoztuk nyilvánosságra, mert úgy gondoltuk, hogy eljönnek még a jobb idők, amikor erről majd korrektebben lehet beszélni, mint az elmúlt négy évben - visszamenőlegesen 2007. január 1-jétől 279 fő hivatalos állományú vezető, 2 fő vezető köztisztviselő és 2 fő közalkalmazott illetményét térítették el a rendőrségnél pozitív irányba, ami egyértelműen fizetésemelést jelent, tehát pénzjutalmat kaptak azok, akik részt vettek ezekben a brutalitásokban.

(14.30)

A legtöbb esetben tehát hiába bizonyosodik be, hogy valakit rendőrök bántalmaztak, a tettesek ismeretlenek maradnak, vagy a vádlottakat felmentik. A bírók szerint a rendőrök fedezik egymást, és a tárgyalóteremben nem emlékeznek semmire. Ezt a helyzetet kiválóan illusztrálja egy jogerősen lezárult eset, amelyben első fokon ártatlanul elítéltek egy rendőrt hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt egy, már a rendőrök által földre tepert és egyébként teljesen ártatlan járókelő ujjának eltöréséért, és csak a harmadfokú eljárásban derült ki, hogy a bűncselekményt nem a rendőr követte el, hanem nagy valószínűséggel a parancsnoka. Most újra megnyílt az eljárás lehetősége ebben az ügyben. A rendőrt ugyan felmentették, de a parancsnok felelősségének vizsgálata csak most kezdődött el; majd' négy évvel vagyunk az események után.

Hogy juthatott idáig a magyar jogállam? Azt gondolom az, hogy utcai demonstrációk kapcsán jogsértésekre kerül sor, adott esetben nemcsak rendőrök, hanem demonstrálók részéről is, ma az európai világnak - azt is mondhatnám, hogy - a hétköznapjaihoz tartozik. Az viszont, hogy egy ilyen súlyos eseményt ne kövessen tisztességes vizsgálat, nem fordulhat elő Európa - mondjuk így, hogy - boldogabb fővárosaiban.

Hogy mi lehet a magyarázata annak, hogy a felelősségre vonás és az áldozatok kárpótlása elmaradt, arról, azt gondolom, a következő idézet mindannyiunkat egyértelműen felvilágosít. Önökre bízom, hogy kitalálják, ki az idézet szerzője. Idézet: "Miközben egyszerűen lenyűgözött az a szakszerűség, amellyel a rendőrség tette a dolgát, és védett engem, tisztességes adófizető állampolgárt, az motoszkált a fejemben, hogy nem kellene-e ezt valahogy megköszönni. Természetesen akár fizetésemelésre is gondolok, de talán az lenne még jobb, ha a munkakörülményeiken javíthatnánk, például lakás, jobb felszerelés, a családosoknak nagyobb támogatás, nyaralás, beiskolázás, akármi. Amit ők most megtettek értünk, és kimondom - nagy betűvel szerepel a blogbejegyzésben, amit egyébként utólag töröltek -, a Hazáért, az példamutató. Jó lenne, ha két hét múlva is emlékeznénk erre, és az illetékesek megtennék ezzel kapcsolatban a dolgukat." Mi négy év után is emlékezünk erre, és miután hála istennek végre illetékesek vagyunk, megtesszük a dolgunkat. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Sólyom László köztársasági elnök úr 2007. szeptember 10-ei parlamenti beszédében így fogalmazott: "A jogállam próbája lesz, hogyan dolgozza fel az igazságszolgáltatás a tavaly szeptemberben, de főleg az október 23-ai tüntetéseken történteket. Jogállamban a bűnt meg kell büntetni, mérlegelve minden súlyosbító és enyhítő körülményt. Nem a tisztességes eljárás kérdéses azokkal szemben, akik bíró elé kerülnek - abban bízhatunk -, hanem az a kérdés, kik állnak bíró elé. Ismerve már a közreadott jelentéseket, látva a filmeket, és a sajtóból megismerve néhány vádiratot, megrendítően súlyos jogsértéseket követtek el a rendőrök. Ehhez képest nagyon kevés ügy jut el a bírósági tárgyalásokig, mert az azt elkövetőket nem tudja azonosítani az ügyészség, s mert ebben a rendőrség egyáltalán nem együttműködő. Félő, hogy sok ismeretlen tettes, az elkövetők több mint 80 százaléka büntetlenül marad. Félő, hogy sok ismert vezető felelőssége, a szakmai és politikai felelősség szintén tisztázatlan marad."

Ha ezt a két idézetet összevetjük - köztársasági elnök urat nem illik bírálni, de azért majdnem egy évet kellett várni erre a nyilatkozatra, talán azt meg lehet említeni, nagyon fontos nyilatkozatról van szó -, épp az ellenkezője történt, mint amit Gyurcsány Ferenc - mégiscsak kimondtam a nevét - blogjában írt egy évvel korábban: a rendőrségnek nem a megerősítése történt és nem a jobb körülmények biztosítása, hanem ellenkezőleg, olyan morális válságot okozott ez abban a rendőrségben, amelynek az erejében és jó működésében mindannyian érdekeltek vagyunk, hogy ez egyértelmű legyen, amit a mai napig nem sikerült orvosolni.

Különösen súlyos eset Révész Máriusz országgyűlési képviselő esete, akit képviselői igazolványának felmutatása és békítő szándéka ellenére a rendőrök súlyosan bántalmaztak 2006. október 23-án. 2008 tavaszán befejeződött az ügyében indított nyomozás érdemi része. A felvételek tanúsága szerint legalább ötven rendőr volt jelen a képviselő bántalmazásánál, az akkor és ott jelen lévő rendőrök azonban nem emlékeznek semmire, nem látták a verést, senki nem tett közülük értékelhető vallomást a nyomozás során. És talán emlékeznek még arra képviselőtársaim, hogy a magyarországi liberalizmus nagyobb dicsőségére egy kiváló magyarországi liberális viccelődött, röhögött, másokat röhögésre buzdított Révész Máriusz véres kötése láttán, amikor bejött ide a Magyar Országgyűlésbe. Azt gondolom, ez is olyan szégyen, ami mindaddig közös szégyenünk, amíg ezt a dolgot rendbe nem tesszük mind az áldozatok, mind a tettesek vonatkozásában.

A Magyar Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága az események óta számos ülésén próbálta meg tisztázni a történetet. Azt se felejtsük el, hogy ezek az ülések a kormánypárti képviselők - és bizony ide kell sorolni a szabad demokraták képviselőjét is -, a kormány és a rendőrség képviselőinek bojkottja miatt általában meghiúsultak, néha előfordult, hogy az SZDSZ-es képviselő úri jókedvében egyszer-kétszer biztosította a határozatképességet, ilyenkor aztán lehetősége volt több, akkor még nem, most már képviselőnek, hogy megfelelő időkeretben kifejtse a véleményét ezzel kapcsolatban.

Miként az közismert, a 2006 őszén Budapesten történt tömeges rendőri jogsértések ügyében szót emelt az Európai Bizottság - ezt se felejtsük el - akkori igazságügyi és rendészeti biztosa, Franco Frattini, jelenleg olasz külügyminiszter. A jogsértések tényét megállapította a Magyar Országgyűlés állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese; az Amnesty International, a Civil Jogász Bizottság, az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága, a Társaság a Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottság és nem utolsósorban a Nemzeti Jogvédő Alapítvány is vagy aggódtak, vagy tiltakozásuknak adtak hangot, vagy pedig hathatós segítséget nyújtottak az áldozatoknak a jogvédelemben.

Úgy gondolom, hogy ebben az ügyben kialakult egy olyan komoly civil összefogás, amit nem kellene és nem volna szabad - erre kérem mindannyiukat - utólag semmissé tenni vagy kicsinyíteni. Itt a Társaság a Szabadságjogoktól a Nemzeti Jogvédő Alapítványon át egészen a Civil Jogász Bizottságig egy olyan összefogás volt az emberi jogok érdekében, amire, azt gondolom, Magyarországon eddig még nem volt példa. Ezt nyilván részben indokolja az esemény súlyossága és brutalitása, meg talán indokolja az, amit én szeretnék reményként fenntartani, hogy vannak olyan dolgok, amik megkérdőjelezhetetlenek, mindegy, hogy valaki nemzeti, liberális, konzervatív vagy akár baloldali - őket hiányoltuk ezekből az akciókból -, ha emberijog-sérelem történik Magyarországon, akkor fölemeli a szavát, még akkor is, ha ez neki politikailag esetleg nem kifizetődő.

Fontos eredménynek tartjuk azt is - ezt se felejtsük el -, hogy a 2006. évi véres rendőri jogtiprások tanulságait elemezve az Országgyűlés létrehozta a Független Rendészeti Panasztestületet. Ha megpróbálok méltányos lenni, akkor talán ez az egyetlen halvány pont, ahol a Magyar Szocialista Párt valamifajta belátást próbált tanúsítani, még ha indirekt módon is, hiszen ennek a panasztestületnek a létrehozását - amit én valamilyen módon ennek az emberi jogi tragédiának a következményének tekintek - ők is támogatták, és végül is ezt konszenzussal fogadtuk el. Az más kérdés, hogy ez a panasztestület most éppen hogyan működik. Ez a panasztestület egyébként természetesen nem vizsgálhatja visszamenőleg a jogsértéseket. S hogy nem mindenki tanult ebből a történetből, azt gondolom, azt az a jelentés is igazolja, amit ez a panasztestület először sajtótájékoztatón bemutatott, hiszen a rendőrség egyetlen általuk jelzett ügyben sem tartotta eddig szükségesnek vizsgálat lefolytatását, tehát itt is van még tennivaló.

(14.40)

Négy évvel a megalázó események után le kell vonnunk a szomorú tanulságot: a jogállam elbukott 2006 őszén Magyarországon. A bűnösök többségét felmentették, a rendőri vezetők és politikusok felelőssége nem került megállapításra, az áldozatok döntő többségének erkölcsi és anyagi kártérítése egyelőre nem történt meg. Mindez a feladat még előttünk áll. Ha nem tudjuk elvégezni, akkor az a Magyar Országgyűlés és a jogállamiság szégyene lesz. Mindannyiunk felelőssége, hogy a szétzilálódott demokratikus politikai közösséget és a demokratikus jogállamot rendbe tegyük. Ehhez az első lépést azzal tesszük meg, ha a 2006. év őszi véres eseményeinek tanulságait levonjuk.

Elkerülhetetlen a rendőri és politikai irányítók politikai és jogi felelősségének kivizsgálása. Innen is üdvözlöm azt, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság létrehozott egy olyan albizottságot, amelynek a feladata éppen ezeknek a jogsértéseknek, a politikai szabadságjogok korlátozásának a vizsgálata, és azt, hogy az esküjét hamarosan letevő miniszterelnök pedig miniszterelnöki főmegbízottat nevezett ki erre a feladatra; bízom benne, hogy az együttműködés e között a két akció között zökkenőmentes lesz. És abban is bízom, és innen is kérem a rendőrség vezetőit, hogy minden olyan dokumentumot biztosítsanak számukra, oldják fel, ha szükség van rá, a titkosságát, amely segíti azt, hogy ezt a vizsgálatot rendesen le lehessen folytatni.

Azt gondolom, hogy a tettesek után és előtt és közben folyamatosan beszélnünk kell az áldozatokról. Akik járatosak egy kicsit a kriminálpszichológiában meg mondjuk, a kelet-közép-európai történelemben, azok pontosan tudják, hogy sajnos egy negatív hagyomány az, amikor az áldozatokat kriminalizálják, amikor az áldozatokból próbálnak meg tetteseket faragni. És úgy gondolom, hogy ha a fizikai fájdalmon túl, amit azok a sérülések okoztak, amiket egyébként Európában egyedül a magyar rendőrség, amely gumilövedéket használ ezeken az alkalmakon, okozott, hogyha ezeken túltekintünk, akkor talán ennél még fájdalmasabbak azok a lelki sebek, amelyek magyar állampolgároknak az életében, gondolkodásában keletkeztek. Fontos eredmény, hogy megint csak Fratini miniszter úrnak, európai miniszter úrnak a követelésére és a mi javaslatunkra az előző ciklusban betiltották Magyarországon a gumilövedékek használatát tömegoszlatásnál. Azt gondolom, ez egy fontos eredmény, de a sebek ezzel még nem gyógyultak be.

Azt gondolom, az is nagyon nagy szégyen, hogy Magyarországról először, illetve nem Magyarországról, hanem hivatalban lévő, megválasztott politikus nem magyar politikus volt az, aki először találkozott ezekkel az áldozatokkal, hanem éppen Fratini biztos úr. Az egyetlen kivétel - és elnézést, hogy itt egy képviselőtársamat fogom most dicsérni, de ez elkerülhetetlen - Ékes Ilona, aki szeptember 17-e után azonnal nagyon sok éjszakáját és nappalát töltötte a fogdákban, a kórházakban és mindenütt másutt, ahol összeírta, adatolta azokat a jogsértéseket, azoknak az embereknek a fájdalmát, akik áldozatul estek a rendőri brutalitásnak. Ő volt az egyetlen, aki aztán - nem kevés öniróniáról vagy iróniáról téve tanulságot - a Jégverem utcában található Magyar Asszonyszövetség székházában létrehozta a Verem Klubot, ahova meghívott mindenkit, akit megvertek a rendőrök 2006 őszén, és a mai napig foglalkozik ezeknek az áldozatoknak az anyagi segítésével, a lelki segítésével, azzal, hogy összetartsa őket, és valamilyen fajta közösséget formáljon belőlük. Kedves Ékes Ilona, ezt innen is köszönjük neked, személyesen is köszönöm. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiból.)

És természetesen ne hallgassuk el a Civil Jogász Bizottság munkáját sem, amely hosszú hónapokon keresztül hallgatta meg az áldozatokat, dokumentálták, jogelemzésekkel együtt egy több száz oldalas jelentésben tárták az ország és a nemzetközi nyilvánosság elé a munkájukat. Azt gondolom, ez is arról szól, hogy amikor a jogállam csődöt mond, amikor a törvényhozók nem képesek a parlamentben egy tisztességes vizsgálatot lefolytatni, akkor mégiscsak vannak civilek, akik jelentkeznek, és azt mondják, hogy elvégezzük azt a munkát, amit egyébként a megválasztott országgyűlési képviselőknek kellene elvégezniük. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiból.)

De, azt gondolom, sajnos még egy másik jelentésről is szót kell itt ejtenünk: ez az úgynevezett Gönczöl-bizottságnak a jelentése, amely megint csak valamifajta paródiája és komikuma annak, hogy hogyan is kell egy vizsgálatot lefolytatni - talán emlékeznek még arra a több száz oldalas jelentésre, hogy azt kinek írták, arról minden kétséget kizáróan árulkodik az a tény, hogy ezt a jelentést, mielőtt Magyarországon magyarul nyilvánosságra hozták volna, lefordították angolra - erre bizonyítékaim vannak -, kiküldték Brüsszelbe, és csak utána lehetett Magyarországon elérni. És például az emberi jogi bizottság elnöke és tagjai, akik az első perctől felkínálták az együttműködésüket ebben a vizsgálatban, legfeljebb az internetről tudták letölteni ezt a jelentést, hetekkel később, amikor már úgy gondolták, hogy sikerült megdolgozni a nemzetközi közvéleményt.

Hogy azért ez nem egészen így volt, én úgy gondolom, hogy ezek az ügyek természetesen, a dolgok természetéből következően valamilyen módon a háttérben, a kulisszák mögött zajlanak. De ha belegondolnak abba, hogy a rendőri vezetésnek, mondjuk, a budapesti rendőrfőkapitánytól elindulva fölfelé, az országos rendőrfőkapitányig, az akkori illetékes államtitkáron keresztül, az akkori illetékes miniszteren keresztül és miniszterelnökön keresztül egyik sem töltötte ki a ciklusát, hanem idő előtt távozott. Azt gondolom, nem járok messze az igazságtól, ha állítom, hogy részben brüsszeli nyomásra ezeknek az embereknek el kellett hagyniuk azt a pozíciót, amit betöltöttek, mert - hála istennek - ma Európában, még ha többet is vártunk tőlük, azért egy ilyen eseményt nem lehet csak úgy egyszerűen meg nem történtté tenni.

És akkor térjünk rá végül is az áldozatokra! Én keveset beszéltem annak a törvényjavaslatnak a konkrétumairól, amelyet néhány képviselőtársammal benyújtottunk, mert ezt majd a Fidesz vezérszónoka, Gulyás Gergely meg fogja tenni. Úgy gondolom, hogy az előzmények ismerete fontos volt, hogy megtudja a magyar nyilvánosság, amely - ne legyenek illúzióink - ebben az ügyben, hogy mi is történt valójában, a mai napig megosztott még, és hogy miért is kell külön kezelni ezt az ügyet, ahhoz el kellett mondani az előzményeket. Eddig az a nyilvánosság, akik kicsit ellenzékiskedtek 1990 előtt, talán emlékeznek rá, szinte szamizdatban, szinte illegális formában terjedtek azok a videók, azok a filmek, azok a kiadványok, azok a kiállítások, ahol megpróbáltuk a nyilvánosság elé tárni mindazt, amit 2006 őszén történt. Eljött az idő, hogy az egész ország nyilvánossága megismerje és megértse, hogy lehet, hogy nem velük történtek ezek az események, de hogyha ilyen jogsértések, emberijog-sértések megtörténhetnek egy jogállamban, és azok büntetlenül maradnak, akkor az azt jelenti, hogy ezek után ezek bármikor, bárkivel megtörténhetnek. És az egyszerű, nyugalomra és békére vágyó állampolgárnak hiú reménye az, mindaddig, amíg ezt nem orvosoljuk, hogy ő majd úgyis megússza ezeket, mert ő soha sincs rossz időben rossz helyen.

Éppen arról szól a diktatúra - és ebben az esetben diktatórikus volt a rendőrség -, hogy bármikor lehet bárki rossz időben rossz helyen. Ezzel a munkával, amit mi most, ma elkezdünk, éppen ennek a lehetőségét próbáljuk majd meg kizárni. Ugyanis a diktatúra rendőrségét és a jogállamnak a rendőrségét az különbözteti meg, hogy a jogállam rendőrsége azért van, hogy minden állampolgárnak a jogát biztosítsa, és azt, hogy senki más ne sérthesse meg az ő állampolgári jogait. A diktatúra rendőrsége meg azért van, hogy megvédje a hatalmon levőket, akkor, ha a választóik netán már csalódtak bennük, és úgy gondolják, hogy nem szeretnék, ha tovább hatalmon maradnának. (Az elnök csenget.)

Még egyszer felhívom a figyelmet - köszönöm a figyelmeztetést - az áldozatokra, erre a törvényjavaslatra. Ez az első lépés, hangsúlyozom, amit majd követ a második. Kérem, támogassák.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Balog Zoltán képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az alkotmányügyi bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor, ötperces időkeretben. Megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy, országgyűlési viszonyok között látszólag ritka jelenségre kerül sor: egy ellenzéki párt képviselője többségi álláspontot mutat be az Országgyűlés színe előtt; most erre, erre a kivételes esetre kerül sor, amely, bízom benne, nem feltétlenül lesz kivételes, hiszen ma is éppen olyan törvényjavaslatot tárgyaltunk, a nemzeti összetartozás törvényjavaslatát, illetve az állampolgársági törvény módosítását a kedvezményes honosítás érdekében, most pedig a 2006 őszi rendőrterror áldozatainak a jóvátételéről van szó.

(14.50)

Ezek mind olyan ügyek, amelyekben a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciója teljes körű egyetértést, támogatást tud biztosítani az alapirányokhoz. Nyilván vannak olyan hangsúlyi pontok vagy vannak olyan pontosítások, amelyek megteendők, ezeket majd a vezérszónoki beszédben fogom megtenni. Most viszont az egész ügy jelentőségére szeretnék utalni, illetve arra, hogy az alkotmányügyi bizottságban tulajdonképpen pontosan mi is zajlott ezzel kapcsolatban. Illetve abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az emberi jogi bizottságban is van szerencsém részt venni, ott, gondolom, majd az emberi jogi bizottság mondja el az álláspontját, illetve ha nem mondja el, akkor én nagyjából összefoglalva mégiscsak elmondom, hogy ott mi zajlott.

Először is alá kell húzni és ki kell emelni, hogy valóban példátlan, az elmúlt, nyugodtan mondhatjuk, 1945 utáni magyar történelem, az 1956-os forradalom és szabadságharc véres időszakát követő legsúlyosabb, legdrámaibb állami terrorfolyamatára került sor 2006 őszén. Itt nem lehet elmenni amellett, hogy lényegében mi előzte meg mindezt, de ezt majd a vezérszónoki beszédben fogom hosszan elmondani.

Nagyon sajnálom, hogy itt a mellettem lévő padsor legutolsó helyének a helye üres, Gyurcsány Ferenc nincs most itt, nem hallja, hogy mit beszélünk mi arról az egész eseménysorról, ami az ő miniszterelnöksége alatt történt az országban. Az ő irányításával működő rendőrség rátámadott civilekre, rátámadott hazafiakra, és folyamatosan üldözte azokat az embereket, akik kiálltak a nemzeti szabadságért és az ellenzéki jogok érvényesüléséért, és egyáltalán változást akartak ebben az országban. És mivel változás következett be, ezért most gondolom, nyilván off-shore cégeinek ügyeit intézi, vagy éppen az esetleges behívó előtti ügyeit intézi, mielőtt még este valamilyen meglepetés történik.

De az alkotmányügyi bizottságra visszatérve, hogy mi történt, ott is nagyjából erről volt szó egyébként, hiszen ez a téma erről szól. Ez egy határozati javaslat, ami előttünk van, egy érdekes forma, hiszen a 2006. őszi áldozatok, akik közül ezúton is szeretném köszönteni a velem szembeni páholyban lévőket; az áldozatok közül négyen jelentek meg, köztük baloldalon Apáthy Istvánné, a Közhatalom Jogsértettjei Egyesületének az elnök asszonya (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.), mellette Lévai Miklós ül középen, tehát őt ismerem, a Lévai Miklós urat. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.) Igen, Lévai Miklós középen, ő volt az, aki magyar zászlóval a kezében odament a rendőrökhöz, hogy megpróbálja megbékíteni őket, és utána őt is leteperték, és kicsavarták a zászlót a kezéből, megverték, megalázták, fogva tartották. Majd pedig mellette Fábián Gábor, aki pedig szintén rendőri terror áldozata. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.) Rendőrök törték el az ujját, teperték le, és most már tudjuk is, hogy ki az elkövető, és reméljük, hogy előbb-utóbb méltó helyére kerül.

Apáthy Istvánnéról még annyit röviden - majd hosszabban szintén szólok -, őt ugye nyakon lőtték a Síp utcában gumilövedékkel, mai napig nem rendeződött a kártérítési ügye. Nagyon jó apropó, hogy elmondjam ezt, hogy azért nagyon fontos, hogy az Országgyűlés kinyilvánítsa azt, hogy szükséges ezt a kártérítési folyamatot végigvinni, mivel a nemzeti jogvédők, civil jogvédők és más jogvédők nagyon nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy a polgári peres eljárással vagy egyezségkötésekkel ezek a kártérítések megtörténjenek, de sajnálatos módon a Gyurcsány-Bajnai-rendszer rendőrsége csak nagyon kivételes esetekben adott egyezség útján kártérítést. Hat esetben jogerős ítélet született meghurcolt emberek ügyében, több esetben kártalanítás történt. Azonban összességében az egész ügy rendezetlen, a kilőtt szemű emberek, a megtört emberek ügye rendezetlen.

Tehát ezért nagyon üdvözlendő ez az országgyűlési határozat, amely felkéri majd a kormányt arra, hogy tegye meg a lépéseket annak érdekében, hogy gondolom, egy olyan speciális munkacsoportot fog kialakítani, amely ezeket a kártérítési ügyeket egy egyablakos rendszerben rendezi, mert a probléma az, hogy az áldozatok azzal kellett szembesüljenek, hogy igényeiket lényegében nem vagy alig tudják érvényesíteni a hatályos jogszabályok között. Tehát így ezért alakult ki egy olyan álláspont, hogy ezt támogatni kell.

Felmerült az MSZP részéről az, hogy ez az alkotmányos kereteket túlfeszíti, a bíróságokat miért bírálják benne, s a többi. Tehát olyan megjegyzések jöttek elő egy olyan párt képviselői részéről, akik aktívan részt vettek abban az állami szabadságjogsértés-sorozatban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amelyet a magyar emberekkel szemben elkövettek. Úgy gondolom, az ő szavuk ebben az esetben a lehető legkevésbé irányadó. Köszönöm. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nincsen lehetőség.

Megadom a szót Gulyás Gergelynek, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

Öné a szó, képviselő úr.

GULYÁS GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt engedjék meg, hogy szeretettel köszöntsem én is az itt megjelent áldozatokat, megjelent jogi képviselőiket és mindazokat, akik ezeknek a sérelmeknek az enyhítésében valamilyen formában közreműködtek. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Az előttünk fekvő határozati javaslattervezet elnevezése a törvényhozás szigorú kritériumainak tesz eleget. Címe: az állami mulasztások, illetve az állam nevében elkövetett jogsértések áldozatait megillető kártérítésekről szóló országgyűlési határozat. Ez azonban valójában nem más, mint egy megkésett, de még mindig időszerű igazságtételi törvény. Tárgya két, egymástól részben eltérő, részben azonosságokat mutató esemény - időrendi sorrendben haladva -: a 2006. augusztus 20-i tűzijáték során történt, emberéleteket is követelő tragédia, és a 2006 őszén elkövetett, súlyos testi sérelmeket és maradandó fogyatékosságot okozó rendőri jogsértések. A két eseményt összeköti az állam mulasztásban, illetve tevékeny magatartásban megnyilvánuló vitathatatlan felelőssége.

Mi történt az említett eseményekkor? A 2006. augusztus 20-i tűzijáték nézőit a szabadban érte a vihar, és ennek következtében öten életüket vesztették, több mint 300-an pedig megsérültek. Közülük többeknél szintén maradandó fogyatékosságot, legalább egy esetben élethosszig tartó teljes lebénulást eredményezett a katasztrófa.

A pártosság vádját elkerülendő, a történtek jogilag is releváns körülményeinek felidézésére a tárgyban készült két vizsgálati jelentést, dr. Szabó Máténak, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 3969/2006. számú jelentését, valamint a Miniszterelnöki Hivatal által készített összefoglaló vizsgálati jelentést hívom segítségül. Utóbbi felidézésével talán sikerül az elfogultság vádját elkerülnöm, mivel a korábbi kormányzati gyakorlatot jól szemléltető módon a vizsgálati jelentés elkészítésével azt a szervet bízták meg, amelynek vezetője egyébként a jelentés jóváhagyója, az a Szilvásy György, aki mint az események lebonyolításáért az állam részéről felelős Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, a történtek első számú politikai felelőse.

Az augusztus 20-i tűzijátékot a kormány nevében a Miniszterelnöki Hivatal rendelte meg, és a Nexus Reklámügynökséggel kötöttek szerződést 250 millió forintért. Az Országos Meteorológiai Szolgálat már napokkal augusztus 20-át megelőzően előre jelezte a tűzijáték napján várható hidegfrontot és a nagy valószínűséggel hozzá kapcsolódó felhőszakadásokat, jégesőket, szélviharokat.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat 2006. augusztus 20-án reggel háromnegyed tíztől folyamatosan küldte az általános riasztásokat az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnak. A figyelmeztető előrejelzések a Meteorológiai Szolgálat weboldalán is az egész nap folyamán olvashatóak voltak. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság 6 óra 23 perckor megkapta a közép-dunántúli régióra vonatkozó legmagasabb szintű piros riasztást, a Meteorológiai Szolgálat pedig 6 óra 40-kor általános tájékoztatót küldött a katasztrófavédelem részére a kialakult veszélyes időjárási helyzetről.

A Meteorológiai Szolgálat ügyeletese 7 óra 39 perckor küldte a katasztrófavédelem részére az újabb piros szintű riasztást, amely szerint a közép-magyarországi régiót nyugat felől 90 kilométer/óra körüli viharos széllel kísért zivatarzóna éri el. A katasztrófavédelemnek tehát 1 óra 29 perccel a vihar előtt rendelkezésére állt az az információ, amelynek birtokában egyértelműen el kellett volna halasztani a tűzijátékot.

Az üzenet elolvasását hitelesen rögzítő visszaigazolásból azonban az derül ki, hogy a riasztásról szóló e-mailt csak többórás időbeli késéssel, 11 óra 36 perc körül olvasták el a katasztrófavédelemnél. A rendőrség este 8 óra 20 perckor is tájékozódott ettől függetlenül a Meteorológiai Szolgálatnál, ahol megkapta a kellő információt, hogy Budapest térségében zivatar és viharos erejű szél várható. Ezt a tényt a meteorológia háromnegyed 8 után egy perccel ismételten megerősítette a rendőrségnek.

Székesfehérváron, Siófokon és Kaposváron, tekintettel a rendkívüli időjárásra, lemondták a tűzijáték megrendezését. A fővárosban mégis mintha mi sem történt volna, este 9 órakor elkezdődött a tűzijáték, és 8 perccel ezután Budapestre lecsapott a vihar.

(15.00)

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

(A jegyzői székben Földesi Gyulát
Móring József Attila váltja fel.)

A mintegy másfél millió néző pánikszerűen menekült, pár percre leállították a tűzijáték-rakéták kilövését, hogy aztán még a vihar befejezése előtt folytathassák azt. A tűzijáték idejére lekapcsolt közvilágítást csak a tűzijáték, illetve a vihar végén, 9 óra 23 perckor kapcsolták vissza, rendőrségi utasításra.

A viharban több mint háromszáz ember megsérült, öt ember életét vesztette. A személyi sérüléseket szinte kivétel nélkül a kidőlő fák, háztetőkről lehulló cserepek és az összedőlt sátrak okozták. Egy erdélyi magyar házaspár azért veszítette életét, mert a csónakjuk az erős szél miatt felborult, és a Dunába fulladtak.

A Miniszterelnöki Hivatal által vezetett kormányzati vizsgálat megállapította, hogy a tűzijáték szervezői a szerződés előkészítésekor, valamint a tűzijáték lebonyolításával kapcsolatban nem jártak el kellő gondossággal, nem biztosították a nemzeti és állami ünnepek, valamint más kiemelkedő fontosságú rendezvények előkészítéséről és lebonyolításáról szóló 2106/2005. kormányhatározatban előírt koordinációt. Demszky Gábor főpolgármester is elismerte, hogy a törvényekben és rendeletekben szabályozott riasztási és értesítési rendszer nem működött megfelelően.

A 2006. szeptemberi és októberi utcai zavargásokat a kormányzat megrendelésére és szempontjai szerint egyértelműen elfogultan elemző úgynevezett Gönczöl-jelentés is a 173. oldalán a következőket állapította meg - szó szerint idézem: "A 2006. augusztus 20-i tűzijátékkal kapcsolatos események és a szeptember-októberben történtek azt mutatják, hogy a rendőrség és a katasztrófaelhárítás nem megfelelően készült fel a tömegesemények kezelésére. Vihar, békés demonstráció, tömeget mozgósító társadalmi, kulturális rendezvény alatt és után számítani kell válsághelyzetek kialakulására. Ezek elhárítása és a károk enyhítése csak előre megtervezett, szigorúan betartott hatósági együttműködéssel valósulhat meg."

Az alkotmány 54. § (1) bekezdése alapján a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez. Az állampolgári jogok védelme általános, amelyet az állam különböző szervezetei egymással együttműködve, együttesen kötelesek ellátni.

A 12/2001. alkotmánybírósági határozat értelmében az állampolgárok jogainak védelme valamennyi állami szerv feladata. A bekövetkezett, emberéleteket is követelő tragédiát megfelelő előrelátással és óvatossággal, körültekintő szervezés esetén el lehetett volna kerülni, de legalább jelentős mértékben csökkenteni lehetett volna.

A fenti tények ismeretében az események jogi értékelése és az állami kárfelelősség megállapítása nem lehet vitás. Aki mégis ezt kívánja tenni, az nem csupán a jelen határozati javaslat előterjesztőivel áll vitában, hanem az állampolgári jogok országgyűlési biztosával, sőt Szilvásy Györggyel is - bár ez utóbbi ma kétségkívül kevésbé veszélyes, minthogyha néhány évvel ezelőtt állt volna fenn a nézeteltérés. (Derültség a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség többször hangsúlyozta, hogy az elmúlt négy év egyszerre volt időszaka az államszervezet komoly működési zavarainak és az állami felelőtlenségnek. A tűzijáték ügye mindkettőre jó példa. A szétesett államigazgatás különböző országos hatáskörű szervei még közvetlenül fenyegető, súlyos vészhelyzetben sem képesek a rendelkezésre álló információkat egymással megosztani, a katasztrófa elhárítása érdekében hatékonyan együttműködni. Majd miután Szilvásy György és az ombudsmani jelentés is más-más hangszerelésben, de egyértelműen súlyos mulasztásokat és jogellenes eljárásokat tárt fel a katasztrófa elhárításáért felelős szervek működésében, ezt követően az állam még az áldozatok kártérítési követeléseiről sem hajlandó tárgyalni, azoknak a jogalapját a nyilvánvalóan fennálló jogellenesség esetében sem ismeri el. E határozat ezt a helyzetet orvosolja.

A 2006 őszén történtek -, ami a határozati javaslat másik tárgya - széles körben ismertek, mégis muszáj újra és újra megemlékezni róluk. Ha majd a magyar demokrácia rendszerváltozást követő első két évtizedét történelmi távlatból visszatekintve vizsgálják, akkor egyértelművé válik, hogy több mint másfél évtizeddel a rendszerváltozás után volt két hónap, és különösen egy nap, 2006. október 23-a, amikor egy kormány, semmibe véve a jogszabályokat, a rendszerváltozás legnagyobb vívmányát, a jogállamot függesztette fel. Több mint három évvel a történtek után, politikai pártállástól függetlenül, minden demokratának emlékeznie és minden jóakaratú embert emlékeztetnie kell arra, hogy ami 2006 szeptemberében és az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján tartott Fidesz-megemlékezés után történt, és ami az ügyben azóta történik, példátlan és szomorú története demokráciánknak. Ekkor példátlan módon az állam nem csupán elmulasztott eleget tenni egy bejelentett és a rendőrség által tudomásul vett rendezvény kapcsán a gyülekezési jog biztosítására vonatkozó kötelezettségének, hanem a kormány politikai játékszerévé lefokozott, azonosító szám nélküli rendőrök, a hatalom vélhetően fennálló előzetes és bizonyosan fennálló utólagos támogatásával tömegesen követtek el bűncselekményeket a rendezvényen részt vevő, a gyülekezés alkotmányos alapjogát békésen és törvényesen gyakorló állampolgárokkal szemben. Nehéz másutt példát találni arra, hogy jogállamban hasonló előfordulhatott volna.

A legszörnyűbb mégis az, hogy a történtek - néhány kivételtől eltekintve - mind ez idáig következmények nélkül maradtak. Miután az európai tiltakozást és elmarasztalást kiváltó rendőrségi fellépés kapcsán a hazai politikai viták kereteit nem a jogszabályok és az alkotmányos gyakorlat, hanem az akkori kormányoldal hazugságai határozták meg, érdemes először tisztázni a jogi helyzetet.

A gyülekezési jog a véleménynyilvánítás szabadságából levezethető alkotmányos alapjog. Ennek gyakorlására a gyülekezési törvényben meghatározott kereteken belül mindenki jogosult. Az Alkotmánybíróság több határozatában részletekbe menően kifejtette, hogy a gyülekezési jog biztosításával kapcsolatosan az államot milyen kötelezettségek terhelik. A gyülekezési jog tartama a tudomásul vett rendezvényre való eljutás és az onnan való eltávozás biztosítását is magában foglalja, amellyel kapcsolatosan az államnak aktív, tevőleges magatartási kötelezettsége áll fenn.

Az Alkotmánybíróság 55/2001. számú határozatában egyértelművé teszi - idézem: "(...) a gyülekezéshez való alkotmányos alapjog érvényesülése nem csak az állam illetéktelen beavatkozásával, hanem mások, például az adott tüntetést ellenérzéssel szemlélők, ellentüntetők és más rendzavarók ellenében is védelemre szorul. Más szóval az államot pozitív kötelezettségek is terhelik a gyülekezési jog érvényesülésének biztosítása érdekében."

Az Alkotmánybíróság a hivatkozott határozatban utal az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, amely szerint a gyülekezéshez való jog magában foglalja azt a jogot is, hogy "az állam biztosítsa: a jogszerűen tartott gyűlést vagy felvonulást mások ne zavarhassák meg".

Az Alkotmánybíróság 64/1991. határozata megállapította, hogy az állam kötelessége az alapvető jogok tiszteletben tartására "nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell megsértésüktől, hanem magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges" feltételek biztosításáról. Az Alkotmánybíróság 55/2001. határozata szerint ebből következik, hogy "a hatóságnak szükség esetén akár erő alkalmazásával is biztosítania kell a jogszerűen tartott gyűlések lebonyolítását, illetőleg meg kell akadályoznia, hogy azt mások megzavarják".

A konkrét eset kiindulópontja tehát nem a hazug kormányzati és rendőri vezetés egyetlen érve, nevesül, hogy a tudomásul vett rendezvénnyel egyidejűleg milyen más, be nem jelentett erőszakos megmozdulásokra került sor, hanem az, hogy a rendőrség a gyülekezéshez való alkotmányos alapjog biztosítására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, sőt a rendőrségi törvény vonatkozó rendelkezéseit megsértve, azonosító szám nélkül eljáró rendőrök a televízió- és fényképfelvételek tanúsága szerint tömegesen követtek el brutális bűncselekményeket. Az üggyel kapcsolatosan azóta is naponta kell szembesülnünk a kettős nyelv, a hazugságok és az elhallgatott igazságok furcsa egyvelegével. Míg az új rendőrfőkapitány már azt is megengedi magának, hogy a 2006. október 23-án történektől elhatárolódva úgy nyilatkozzon, hogy "hadd ne minősítsem az elmúlt év rendőri fellépését, nem én álltam a szervezet élén, nem az én tisztem", addig az irányítása alatt álló rendőrségnél számtalan esetben hiányzik az egyértelmű támogatás ahhoz, hogy a további tekintélyvesztést eredményező, jogalap vonatkozásában eldöntött kártérítési pereknek elébe menve, anyagi jóvátételt nyújtsanak a barbár rendőrségi fellépés legalább azon áldozatainak, akik sérüléseik folytán a mai napig munkaképtelenek, és kilőtt szemmel vagy törött csontokkal, korábbi egzisztenciájukat elveszítve a mindennapi megélhetésért küzdenek.

Ennek ellenére meg kell állapítsuk azt is, hogy a 2007-ben kinevezett rendőri vezetés az idő múlásával egyre inkább árnyaltan áll a történtekhez, több esetben már méltányos kártérítések kifizetésére is sor került. Ezen-kívül több áldozatnak a kártérítési perben sikerült nem vagyoni kárigényét érvényesítenie. Jelen törvény azokra az esetekre vonatkozik, ahol a jóvátételre a mai napig sem került sor, noha a kárigény jogalapja egyértelműen megállapítható.

Összességében a 2006. október 23-i rendőri brutalitás mértéke és következmények nélkülisége alkalmas arra, hogy a jogállamba vetett közbizalmat megrendítse.

(15.10)

A nyilvánosságra hozott adatok szerint a rendőrségi akció kapcsán 206 esetben indult büntetőeljárás. Itt fontos megjegyezni: hogyha hat rendőr ütlegel és rugdos egy embert, az egy büntetőeljárásnak számít. Ebből 39 esetben került sor vádemelésre, jogerős ítéletre, tehát jogerős elítélésre pedig csak tíz alatti számban, miután az ügyészség a maszkos, azonosító szám nélküli rendőr bűnelkövetőket ennyi esetben tudta egyértelműen azonosítani. Ez a kártérítések jogalapját nem érinti, hiszen ahhoz elegendő az az ügyészségi határozati megállapítás, hogy az áldozat sérelmére a bűncselekményt rendőr követte el.

Mégis fontos kérdés: józan ésszel feltehető-e, hogy a törvények betartására felesküdött rendőrök százai több különböző helyen, egymástól teljesen függetlenül, véletlenszerűen intézkedtek, soha korábban nem tapasztalt törvénytelen brutalitással védtelen és békés polgárokkal szemben? Vajon elképzelhető-e, hogy semmilyen összefüggés nincs e törvénysértő cselekmények és a felderíthetetlenséget eredményező, szintén törvénysértő azonosíthatatlanság között? E kérdésekre egyértelmű a felelet, megválaszolásukra azonban a határozati javaslattervezet csak a preambulumában foglaltak erejéig válaszolhat, a többit miniszterelnöki megbízott fogja vizsgálni.

Félreértés ne essék: az erőszakos tüntetőket és a köztörvényes bűncselekmények elkövetőit akkor is elítéljük, ha a felháborodás jogossága nem vonható kétségbe. E kérdésben a Fidesz álláspontja mindig is egyértelmű volt. Még az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után három nappal is a Fidesz-frakció gyakorlatilag egységesen támogatta a TV-ostromot konkrétan és az erőszakos tüntetőket általánosságban elítélő, szintén országgyűlési határozati formában elfogadott javaslatot.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztők meggyőződése, hogy a kárpótlás megtörténte nemcsak az áldozatok érdeke, hanem a magyar államé is. Az áldozatok esetében az okozott sebek keletkezésének körülményeit nem lehet meg nem történtté tenni, de begyógyítani vagy legalább enyhíteni igen. A demokratikus jogállam becsületén esett szégyenfolt sem mosható már le úgy, mintha azt a rendszerváltozást követően sohasem mocskolták volna be, de az államnak jogi és erkölcsi kötelessége jóvátenni az áldozatoknak mindazt, ami jogszerűen lehetséges.

Végül emlékezzünk meg azokról is, akik e sebek enyhítésében és begyógyításában már akkor élen jártak, amikor az állam még bűnözőként tekintett saját áldozataira. Mondjunk köszönetet a "Ne féljetek" Alapítványnak és dr. Erőss Pálnak, a kuratórium elnökének. Köszönet azoknak az adományozóknak, akik akár néhány ezer forinttal igyekeztek enyhíteni azt a borzalmas helyzetet, amelybe a legsúlyosabb sérelmet elszenvedett, munkaképtelenné vált vagy állásukat vesztett áldozatok kerültek. Mondjunk köszönetet azoknak a jogvédő szervezeteknek és ügyvédeknek, akik a jogállam válságos óráiban ingyen vállaltak védelmet vagy láttak el képviseletet; és köszönet mindazon politikusnak, akik a jó oldalon álltak.

A szomorú tény azonban örökre a rendszerváltozás utáni történelmünk része marad. 2006. október 23-a nem a szabadságot zászlajára tűző forradalom félévszázados évfordulójának emléknapjaként, hanem az éppen 1956 törekvéseivel igazoltan létrejött jogállam fekete napjaként vonul be a nemzet jóérzésű polgárainak emlékezetébe. Ismerjük el a 2006 ősze miatt fennálló állami felelősséget és a 2006. augusztus 20. napján tapasztalt állami felelőtlenséget! Az igazságtétel több évig váratott magára, most azonban itt az idő, hogy ez végre megtörténjen.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.)

(Göndör István elfoglalja jegyzői helyét.)

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselőtársamnak a felszólalását.

Szeretettel köszöntöm az ülésteremben részt vevő valamennyi képviselőtársamat. Folytatjuk az ülést. Megköszönöm majd képviselőtársaimnak, hogy az ülés végeztével bekapcsolják mobiltelefonjaikat. Köszönöm.

Következik az előre írásban jelentkezettek közül Steiner Pál képviselő úr, az MSZP-frakcióból.

DR. STEINER PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném őszinte sajnálatomat kifejezni a jelenlévőknek is és mindazoknak, akik bármilyen módon e sajnálatos események során súlyos sérüléseket, atrocitásokat szenvedtek el. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Tisztelt Ház! Rögtön az elején szeretném jelezni azt, hogy az alkotmányügyi bizottság vitáján is a szocialista képviselők elsősorban az igazságossági, jogi és alkotmányos kérdéseket tekintették vitaalapnak, nem pedig azokat a politikai hozzászólásokat és proklamációkat, amelyek itt elhangzottak, és a hozzászólások során is elhangzottak. Továbbá szeretném azt is jelezni, hogy mi az Országgyűlés elé került határozat szövegéből indultunk ki, azzal kapcsolatosan fejtjük ki a véleményünket, nem pedig más egyéb körülményekre szeretnénk reagálni.

Először is azt szeretném elmondani önöknek, hogy a hivatkozott határozati javaslat első mondatában múlt időbe tette a szöveg, hogy Magyarország polgárai hittek abban, hogy a demokratikus jogállam már a születése pillanatától teljeskörűen biztosítja az alapvető szabadságjogokat.

Az én álláspontom szerint ez nem múlt idő. Magyarország polgárai a rendszerváltás óta hisznek a demokratikus jogállamban, amit bizonyít a szabad, független választások sora - például az önök választási eredménye is most -, bizonyítja a jogállami rendszer, annak alkotmányos védelme, és bizonyítja az állam és az állami vezetők felelősségének megállapítását garantáló jogrendszer. Ebben a jogrendszerben az egyik legfontosabb alapelv a bírói függetlenség biztosítása. Azért a bírói függetlenségé, mert ha és amennyiben bármilyen jogsértésre kerül sor, akár büntetőjogi, akár polgári jogi vagy bármilyen más jogágban, az a magyar alkotmányos jogrend szerint elsősorban bírói úton orvosolható, elsősorban bírói úton érvényesíthető. Ezért az az álláspontunk, hogy a tömeges alkotmányos alapjogsértés nem megalapozott, erősen túlzó. Elvi érvekkel azonban szerintünk megállapítani azt, hogy országgyűlési határozattal be lehet avatkozni folyamatban lévő akár polgári, akár büntetőügyekbe, a független bíróság eljárását befolyásoló, nyomást gyakorló eszköz lehet, és ez a határozat magában hordozza ennek a lehetőségét.

Szeretnék kitérni a határozatban foglalt néhány momentumra. Először is azt szeretném leszögezni, hogy a 2006. augusztus 20-án a tűzijáték során öt ember életét követelő szörnyű tragédiát két független vizsgálat is értékelte, és megállapításokat vont le. Gönczöl Katalin professzor asszony tevékenységét nem nevezném paródiának, már csak azért sem, mert önök közül is nagyon sokat tanított, és akit pedig nem tanított, az sajnálhatja, hogy nem tanította. (Dr. Mikola István: Nem sajnáljuk!) És Ignácz tábornok jelentését sem jellemezném semmiféle paródiának, hiszen egy elismert szakmai vezető és rendőr tábornok végezte ezt a vizsgálatot. (Balog Zoltán: Le is váltottátok!) Ennek a vizsgálatnak a során megfelelő következtetéseket vontak le, és ennek eredményeként felelősségre vonásokra került sor mind az állami szervek, mind az Országos Meteorológiai Szolgálat, mind a katasztrófavédelmi szervek esetében. Ugyanakkor bármennyire is szeretnének önök ebből politikát csinálni, nem zárható ki annak a szerepe, hogy egy olyan óriási természeti katasztrófával néztünk szembe, amely Magyarországon addig nem volt ismeretes, és ezért is megállapítást nyert, hogy ezek a szervek nem voltak felkészülve arra az óriási szélviharra, amely bekövetkezett. Tehát az első probléma, hogy nem a tűzijáték okozta a baleseteket, hanem az az óriási szélvihar, amely természeti katasztrófaként jelent meg ebben a pillanatban a térségben. (Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.) Ez tehát egy nagyon fontos körülmény, már csak azért is, mert a hivatkozott szakmai jelentés azt is megállapította, hogy a tűzijáték megkezdésekor már nem volt lehetőség és nem volt mód a tömeg figyelmének a felhívására és az oszlatás megkezdésére.

(15.20)

Ebből következően, szeretném pontosítani még egyszer, az óriási szélvihar és a szélviharral összefüggő katasztrófák okozták a tragédiákat. Azt is szeretném önöknek jelezni, hogy a károsultak jelen pillanatban is a bíróság előtt érvényesítik jogaikat, pertársaságban járnak el, és nincs még elsőfokú ítélet (Moraj a Fidesz padsoraiban.), tehát felvetődik a kérdés, hogy egy folyamatban lévő ítéletben hogyan fogja a bíróság ezt a nevezett országgyűlési határozatot érvényesíteni, amiről nincs kétségem, hogy önök el fognak fogadni. (Dr. Nagy Gábor Tamás: Úgy, hogy az állam elismeri a felelősséget.) Nem döntötte el ez a határozati javaslat azt sem, hogy a felelősség érvényesítése során a készítők, előterjesztők objektív felelősséget kívánnak érvényesíteni minden vizsgálat nélkül, vagy pedig a polgári törvénykönyv 339. § (1) bekezdését, amit minden jogásznak illik kívülről tudni, az általános kártérítési felelősséget kívánja érvényesíteni. Azt is szeretném jelezni, hogy a káreseményeket nem lehet általában vizsgálni, a káreseményeket csak a maguk konkrétságában lehet vizsgálni a konkrét ügyekben a jogellenesség, a felróhatóság, a kár és az ok-okozati összefüggés, a kár és a felróhatóság között. Erről kell dönteni a független magyar bíróságnak az alkotmányos rend szerint, ezt határozattal nem lehet befolyásolni, és ezt a hatáskört nem lehet átvenni a bíróságtól.

A következő kérdéskör szintén a határozatból kiindulva az, hogy szeretném leszögezni, hogy a törvénysértő rendőri brutalitást a legszigorúbban kell büntetni, ebben soha semmilyen aggály nem merül fel bennünk (Dr. Pósán László: Nana!), de ennek megítélése, ennek megállapítása, az összes lényeges körülmény ítéletbe foglalása nem a mi dolgunk, hanem az eljáró bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel. Azt lehet tehát mondani, hogy a magyar alkotmányos rend szerint rendelkezésre állnak mindazok a rendes és rendkívüli jogorvoslati eszközök, amelyekkel ezeket a sérelmeket orvosolni lehet, de ott a bíróságon, uraim - hölgyeim és uraim, elnézést kérek -, nem itt, a magyar parlamentben, mert ha ezt tesszük, akkor egy nagyon régi alkotmányos hatalommegosztási elvet borítunk fel. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból.)

Nem hallgatható el az előzmény sem, a TV-székház ostroma, amelyet én éjszaka közvetlenül tapasztaltam meg, akkor városrészvezetőként: feldühödött emberek, szétvert TV-székház, szétvert közintézmény, és - elnézést a kiszólásért - szétvert büfé és szétvert automaták, erőszakosan megrongált magánjavak, felgyújtott autók, és rendőrök bántalmazása. (Moraj a Jobbik padsoraiban.) Ha beszélünk ezekről a körülményekről, akkor ezt is hozzá kell tenni az előzményekhez, és az sem hallgatható el, hogy a Fidesz az ominózus nagygyűlését szinte arra a helyszínre szervezte ezt követően, amely helyszín szinte illeszkedett a radikális tüntetőkkel; pontosan tudatában voltak ennek a kockázatnak. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Ez felháborító! Elképesztő! - Balog Zoltán: Ti osztottátok a gumibotot a rendőröknek!) Rendkívül súlyos állítás, tisztelt képviselőtársaim, és hihetetlen jogbizonytalanságot okoz, ha az ügyészi és bírói szervekkel kapcsolatosan azt állítjuk, hogy képtelenek voltak ellátni a feladataikat, semmibe vették a büntetőeljárási alapelveket; azokat a magyar bíróságokat sértik meg ezzel a mondattal, akik jelenleg is végzik a munkájukat. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: De hogy!) Az egyes állami szakigazgatási, rendőri cselekmények felróhatóságának megállapítása nem azonos az állami terrorral. Az állami terror a deportálás volt (Moraj a Fidesz padsoraiban.); az állami terror az a csendőrség volt, ami közreműködött a deportálásban (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: ÁVH!), az állami terror az ÁVH volt, és az állami terror az '56-os megtorlás volt, de semmiféleképpen nem lehet ezeket a cselekményeket, mint ahogy ez a határozat teszi, sommásan állami terrornak minősíteni. (Dr. György István: Kettős mérce!)

Az Országgyűlés határozati javaslatából összefüggően az állapítható meg, és ezzel mi egyetértünk, hogy a szándékával nincsen baj, a szándéka helyes, hogy mindenki, aki igazságtalanul bármilyen sérelmet szenvedett, az megfelelő jogorvoslatban részesüljön. Az alkalmazhatóságával van baj; az alkalmazhatóságával azért, mert érdemes néha belenézni a tiszta forrásba, ahogy Asztalos professzor úr mondta régen; a hatályos polgári törvénykönyv megfelelő paragrafusa, nevezetesen a 349. § (1) bekezdése azt mondja: "Az államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette." Azt gondolom, hogy ez a jogszabály nagyon világosan rendelkezik, ez a mai magyar hatályos polgári törvénykönyv, és remélem, hogy hatályban is marad, ebből következően ennek az országgyűlési határozatnak az alkalmazhatóságában látom a legnagyobb hatályt.

Néhány szempontot hadd említsek meg! Hogyan fogja az Államkincstár, amely szintén szerepel ebben a határozatban, eldönteni a káresemények jogalapját? Hogyan fogja eldönteni a káresemények vagy a kártérítés összegszerűségét? Hogyan fogja eldönteni az okozati összefüggést, a felróhatóságot? Kérdezem: ennek eldöntése a magyar alkotmányos jogrend szerint nem a bíróságok hatásköre? Nem rájuk kell bízni ezt a feladatot? Természetesen erkölcsi támogatást egy politikai nyilatkozattal lehet tenni, de a bíróságok jogkörébe való beavatkozást én a magam részéről súlyos alkotmányossági problémának látom.

A szakmai problémák feloldására, tisztelt Ház, két lehetőség van. Az egyik: bízzunk a bíróságokban, bízzunk abban, hogy a bíróságok az igazságnak és a jognak megfelelő ítéletekkel orvosolják az összes jogsérelmet. A másik, hogy az Országgyűlés e tárgykörben alkosson törvényt; törvényt, mint például a kárpótlási törvény volt korábban, akik még emlékeznek rá, mert akkor a törvényalkotás rendje szerint lehet érvényesíteni a jogalkotási szempontokat, lehet érvényesíteni a normakontrollt, és alkalmazhatóvá válik a törvény a bíróságok és más szervek számára.

Végül, tisztelt Ház, egy fontos állítást ki kell mondani: az egyik bűn nem igazolja a másik bűnt. Az is bűn, ha valakinek eltörik az ujját egy rendőri túlkapás során, de én személyesen találkoztam rendőrökkel, akik mutatták a Szabadság téren felszedett kockaköveket, amelyekkel megdobálták őket (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Visszadobták!), és minden egyes kockakő egy emberi lábszár eltörésére alkalmas. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: El is törték?) Ebből következően szerintem, ha állampolgárt bántalmaznak bűnös módon, az bűn, és ugyanolyan bűn, ha egy rendőrnek kockakővel összetörik a kezét, a lábát, a mellkasát; nem lehet egyik bűnt sem megbocsátani.

Ezért tisztelettel az a kérésem a tisztelt Ház felé, hogy ne essenek a politikai hangulatkeltés igézetébe. (Lázár János: Á!) Az a kérésem nagy tisztelettel a jelen lévő kétharmados többséghez, hogy gondolják át azt, hogy milyen óriási kockázatot vállal a Ház ezzel a határozattal, ha ezt ebben a formában elfogadja, mert akkor az történik, hogy a pillanatnyi kommunikációs és politikai érdek megelőzi és megelőzheti a Magyar Köztársaság egyik legfontosabb működési fundamentumát, a jogbiztonságot és az igazságszolgáltatásba vetett hitet.

Tisztelt Ház! Én azt kérem, hogy védjük meg együtt az alkotmányos jogrendet. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(15.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen.

Most megadom a szót Vejkey Imrének, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőcsoportja vezérszónokának. Képviselő úr, öné a szó.

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Áldozatok! Engedjék meg, hogy vezérszónoklatomat XVI. Benedek pápa 2007. szeptember 7-ei ausztriai látogatásakor mondott beszédének egy idézetével kezdjem, amely akként hangzott el, miszerint hitünk egyértelműen szembeszáll azzal a hozzáállással, amely lemond arról, hogy az ember képes megismerni az igazságot.

Hazánkban az utóbbi években sajnálatos módon strukturális tulajdonsággá kezdett válni az igazságtalanság és a tények elmaszatolása. Steiner képviselő úr iménti felszólalásában is a fentiek maradéktalanul megnyilvánultak. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

Mi, mint az új magyar parlament képviselői, 2010 tavaszán a fentiek kiküszöbölésére is kaptunk mandátumot, vagyis arra, hogy az igazságosságot minél szélesebb körben újra láthatóvá és tapinthatóvá tegyük. Az igazságosság fogalmát értelmezve megállapíthatjuk, hogy az igazságosság az a szokás, amely által valaki állhatatos és szilárd akarattal megadja minden egyes embernek a jogát, azt a jogot, ami őt megilleti. Erre kérem képviselőtársaimat, hogy gondoljanak akkor, amikor az állami vezetők mulasztása, illetőleg a törvénytelen rendőri fellépés során honpolgárainkat a 2006. augusztus 20-ai budapesti tűzijátékkal összefüggésben, valamint a 2006. szeptember 17. napja és 2006. október 25. napja között történt rendőri fellépések következtében, illetve azzal összefüggésben alapjogi sérelem ért.

Az igazságosság visszaállítása érdekében nekünk minden ártatlan áldozatnak megfelelő erkölcsi elégtételt, továbbá anyagi kárpótlást kell adnunk. Magyarország fővárosában, Budapesten 2006 augusztusában ugyanis az történt, hogy a Szent István-napi esti tűzijáték alkalmával nem biztosították a gyülekezéshez való jogot, az azt követő hónapokban pedig a véleménynyilvánítás alkotmányos jogát gyakorló polgáraink tömegesen váltak a rendőri attak áldozataivá.

Tudnunk kell, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a kommunikációs szabadságok anyajoga, amelyből ered a szólásszabadság, a gyülekezési és az egyesülési jog szabadsága is. A szólásszabadság kapcsán az egyes nemzeti alkotmányok, továbbá a különböző nemzetközi emberi jogi egyezmények általában meglehetősen szűkszavúak. A vonatkozó jogi normák a szólásszabadság védelmének biztosításánál, esetleg a korlátozás bizonyos szempontjainak megjelölésénél nem árulnak el többet. A normatív szöveget tehát értelmezni kell, amely a bíróság, illetőleg az Alkotmánybíróság feladata. Ez viszont - mint azt a tisztelt honatyák mindannyian tudják - az egyes kártérítési ügyek tekintetében évekig elhúzódó peres eljárásokat jelent. Az elhúzódó eljárások megelőzése céljából is fontos az ártatlan áldozatok minél gyorsabb erkölcsi és anyagi kártérítése.

A gyülekezési, valamint az egyesülési jog történetileg összefügg a szólásszabadsággal. Az emberi jogok nemzetközi egyezményének 11. cikkelye tartalmazza a gyülekezés és az egyesülés szabadságát, amely szerint mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához. A Magyar Köztársaság alkotmánya a 62., valamint a 63. §-ában kifejezetten elismeri a békés gyülekezés jogát, biztosítva annak szabad gyakorlását. A gyülekezési szabadság a demokrácia érvényesítésének egyik fontos biztosítéka, mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amely elősegíti az érdek- és a véleménykülönbségek megjelenítését.

Az emberi jogok európai bírósága és bizottsága a gyülekezési jog értelmezését illetően az alábbi nemzetközi joggyakorlatot alakította ki. A békés célú gyülekezéshez való jog nem szűkíthető le pusztán az állam negatív kötelezettségére, miszerint az állam ne akadályozza a gyülekezéshez való jog gyakorlását, mert fennáll az állam pozitív irányú kötelezése is. Ez a Platform "Ärzte für das Leben" versus Austria, a 10126/82-es eset volt, amit idéztem.

A magyar Alkotmánybíróság is több határozatában kifejtette, miszerint a gyülekezési jog biztosításával kapcsolatban az államot nemcsak annak tudomásulvétele terheli, hanem magának a rendezvénynek a biztosítása is, amely magába foglalja a rendezvényre való eljutás és az onnan való eltávozás biztosítását is, amellyel kapcsolatban az államnak aktív, tevőleges magatartási kötelezettsége áll fenn.

Mindezek alapján, ami a jogot és ami a tényeket illeti, megállapítható, hogy a fentiekben megjelölt időszakban sérült az emberek alkotmányos alapjoga, illetve a személyhez fűződő jogok is sérelmet szenvedtek.

A jelen határozati javaslat tárgyalása során tudnunk kell azt is, miszerint a polgári jogi kártérítési felelősség célja egyfelől az, hogy megbüntesse azt, aki a társadalom által károsnak ítélt cselekedetet hajtotta végre, másfelől pedig a fennálló vagyoni viszonyok védelme. A kártérítés fő célja, hogy olyan helyzetet teremtsen, mintha a károkozó esemény be sem következett volna, ezért a kártérítés a kár nagyságához, nem pedig a károkozó szubjektív magatartásához igazodik.

A magyar polgári törvénykönyv, közismert nevén a Ptk. 75. §-ának (1) bekezdése alapján a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok tehát a rendőri attak esetén is a Ptk. védelme alatt állnak. Tekintettel arra, hogy a Ptk. általánosságban védi a személyhez fűződő jogokat, ezért annak 84. §-a rendelkezései szerint a személyhez fűződő jogok megsértése esetén kell alkalmazni az alábbiakat.

Akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja. Követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását. Követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől. Követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt. Követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését. Vagyoni és nem vagyoni kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.

Nézzük a vagyoni kártérítést! Vagyoni kártérítésre akkor van mód, ha a személyhez fűződő jogsérelem vagyoni károsodáshoz vezetett. Az, hogy a kártérítés feltételei fennállnak-e, a szerződésen kívül okozott károkra vonatkozó rendelkezések szerint kell vizsgálni a kérdést. Általános szabályok alapján a kártérítés tárgyi feltétele az, hogy valamely jogellenes magatartással okozati összefüggésben kár keletkezzék. A jelen ügyek alkalmazásában azonban jogellenes magatartásként csak azok vehetők figyelembe, amellyel személyhez fűződő jogokat sértettek. Jellemző, hogy az okozati összefüggés e magatartás és a vagyoni kár között általában csak közvetett módon mutatható ki.

A kártérítési igény megalapozottságához a jogsértő felróhatóságának megállapítása e körben is elengedhetetlen. Ezért különösen fontos a jelen határozat elfogadása.

A nem vagyoni kár megítélésének feltételei a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontjában rögzítetteken túl a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősség körében kizárólag a Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdésében nyer szabályozást. A szabályozás módjából következően a nem vagyoni kártérítés megállapításának feltételei több tekintetben azonosak a vagyoni kártérítéssel.

(15.40)

Így elengedhetetelen a magatartás és a kár közötti oksági kapcsolat, valamint a felróhatóság léte is. Szükséges továbbá, hogy a kárt okozó magatartás valamilyen személyhez fűződő jog megsértéséből származzék. A nem vagyoni kártérítés intézményénél ugyanis nincs vagyoni kár, a jogellenesség alapja ennélfogva itt nem a károkozás, hanem a személyhez fűződő jogsértés. A jogellenesség tehát a Ptk. 75. § (1) bekezdéséből következik, nevezetesen abból, hogy a személyhez fűződő jogok a törvény védelme alatt állnak, és azt mindenki köteles tiszteletben tartani. Személyiségi jog bármely tartalmú sérelme megalapozza a kárpótlást. A nem vagyoni kártérítés igénylése független attól, hogy a személyhez fűződő jogsértés a tárgyra vagy az elkövetés módjára figyelemmel milyen súlyú sérülést eredményezett.

A kártérítés általános feltételei közül a negyedik nélkülözhetetlen elem a kár bekövetkezése. Az alkotmánybírósági határozatok megfogalmazásában a nem vagyoni kártérítés alkalmazásához objektív kritériumot nem lehet felállítani. Ebben egyedül a bíróságok józanságának, személyes elkötelezettségének, mértéktartásának lehet meghatározó szerepe, amely révén a bíróságok végső soron mérlegeléssel döntenek. Ennek során értékelni kell a jogsértő magatartás módját, annak hatását, valamint eredményét egyaránt, továbbá a felróhatóság súlyát. Az Alkotmánybíróság felfogásában a nem vagyoni kártérítés nem keletkeztet új felelősségi tényállást, hanem az a személyhez fűződő jogok megsértéséért járó felelősség alakzata, amelynek körében a jogellenesség a személyhez fűződő valamely jog megsértésében áll.

Ez azért lényeges, mert a nem vagyoni kártérítés jogintézménye egyébként olyan belső ellentmondásoktól és feszültségektől terhes, hogy az alkotmánybírósági kérdések a polgári jogi felelősségrendszer kontextusában csak kevéssé vizsgálhatók. A nem vagyoni károk összegszerűsége ugyanis vagyoni mércével nagyon nehezen mérhető. Így a polgári jogi védelem módja a sérelemhez képest valójában inadekvát. A nem vagyoni károknak pénzbeni egyenértékük voltaképpen nincs is. A pénzbeli kártérítéseknek a nem vagyoni károknál az a funkciójuk, hogy az elszenvedett sérelem hozzávetőleges kiegyensúlyozásával olyan vagyoni szolgáltatás nyújtásáról gondoskodjanak, hogy az elszenvedett sérelemmel körülbelül egyenértékű, más nemű előnyt nyújtanak.

Az alkotmány 47. §-a értelmében a Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései a bíróságok számára kötelezőek. A Legfelsőbb Bíróság a 21. számú irányelvében pedig kifejtette, hogy a 16. számú irányelv hatályon kívül helyezésével lehetőséget kell adni a személyiség minden oldalú védelmét szolgáló, az erkölcsi értékeket szem előtt tartó, jogfejlesztő bírói gyakorlat kialakítására a nem vagyoni kártérítés területén. Az EU nemzetközi szabályaival történő jog-összehasonlítás is azt mutatja, hogy az európai jogban a nem vagyoni kártérítés a személyiség növekvő polgári jogi elismerésén nyugszik, és hogy a jogintézmény az általános személyiségi jogvédelem eszköze.

Mindezek alapján szálljunk síkra az igazságosságért, hiszen ez nemcsak jogi, hanem erkölcsi kötelezettségünk is, hogy cselekedetünkkel az emberek szívében újra hitet és reményt tudjunk gyújtani. Hazánk polgárai az elmúlt években hitet és értéket veszítettek, de 2010 tavaszán leadott voksaikkal most úgy tűnik, hogy ezen elveszített kincseket újra elkezdték kutatni. Itt van a pillanat, hogy olyasvalamit alkossunk, ami megint csak értékkel és történelmi léptékkel bír. Ezért nem lehet más a küldetésünk, mint az, hogy a lélek kardjával és a hit pajzsával felvértezve a nemzetközi jogalkotás szellemi műhelyeiben és természetesen itt, az ország Házában is meggyökereztessük az igazságosságon alapuló jogalkotást. Ennek egyik lépése a fenti határozati javaslat elfogadása.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Gaudi-Nagy Tamás következik, a Jobbik képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Áldozatok és Meghurcoltak! - akik itt vannak az ülésteremben és azok, akik nincsenek itt, és azok, akik akár egy életre elveszítették a hitüket abban, hogy igazságtétel lehet olyan bűnök után, amelyeket 2006 őszén követett el a magyar állam képviseletében a kormányzat, a kormányzat irányítása alatt működő rendőrség. És ennek folytán egy soha nem látott mértékű, az 1956-os forradalom és szabadságharc óta legalábbis soha nem látott mértékű, gyalázatos szabadságjogi jogsértések sorozata történt meg. Nagy elégtétel számomra, hogy itt állhatok most, és elmondhatom ezt a beszédet jogvédőként, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat vezetőjeként, amely valóban nagyon sok harcot vívott a bűnök feltárásáért, amelyeket elkövettek, és amelyek elkövetéséért nemcsak a rendőrök tartoznak felelősséggel, hanem a Magyar Szocialista Párt vezetői és minden képviselője, aki itt ül, és aki vállalja a folytonosságot azokkal a tettekkel, és még most is mentegeti. Van mersze, van bátorsága ahhoz, hogy a jogállamiság megvédéséről beszéljen egy határozattal szemben, miközben ez a határozati javaslat nem szól másról, mintsem a reparációról, a jóvátételről. Arról a jóvátételről, amely az állam nevében eljáró erőszakszervezetek képviselői... - amelyeket magánhadseregként, párthadseregként működtettek és vezényeltek rá olyan emberekre, akik vagy kifejezték tiltakozásukat ez ellen az embertelen rendszer ellen, amely alatt nyolc évig nyögött az ország, vagy pedig akik részt vettek olyan megemlékezéseken, többek között az 1956-os forradalom és szabadságharc megemlékezésén az Astoriánál abban a hitben és reményben, hogy méltóan megünnepelhetik azt a valóban nagyon kerek évfordulót. Hiszen az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei, köztük Wittner Mária a Fidesz padsoraiban, Murányi Levente a Jobbik padsoraiban ül, tegnap itt volt Rácz Sándor, és sok '56-os hős él még, de az elhunytak közül Pongrátz Gergely mindannyiunk számára példát adott arra, hogy hogyan lehet és kell a magyar szabadságért kiállni.

Ezt a kiállást képviselték és testesítették meg azok az emberek 2006 őszén, akik az utcára mentek, vagy pedig vétlen járókelőként belekerültek a rendőri húsdarálóba, és az embervadászatok áldozataivá váltak. Készült is egy könyv "Embervadászat utasításra" címmel, Kormos Valéria tollából, amely feldolgozza ezeket a véres napokat. Nagyon sok áldozat itt van közülük, külön köszöntöm őket. Nem mondtam a nevüket az elején, de talán a jegyzőkönyv kedvéért talán igenis mondjuk el, bár talán nem feltétlenül képviselői jogkör ezt elmondani. Itt van Kruchina Vince, ő már testvérével együtt részben elégtételt kapott. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.) Fönn a karzaton Fodor Gábor, aki társával, Darnay Jánossal együtt a Nyugati téren került bele a rendőri húsdarálóba (Taps a Jobbik soraiban.), ott gázolták le őket a rendőrök, ott verték meg, majd többnapos gyalázat után előzetesbe vágták őket, és az előzetes letartóztatást követően hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt indult ellenük koncepciós eljárás. Azután ott vannak a hölgyek is, nem tudom, szeretnék-e, hogy elmondjam, ott van két szőke hölgy, akiket a Magyar Rádió udvarán kínoztak és aláztak meg, térdepeltettek nyakukban táblákkal, számokkal, megfosztva emberi mivoltuktól, hajukat ráncigálva alázták meg őket. Mindenki, aki ott volt, soha nem fogja elfelejteni azt a napot, 2006. szeptember 23-át, azt a szombati napot a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, ahol 43 fiatalembert állítottak gyorsított eljárásban bíróság elé, előzetes letartóztatás alá helyezés céljából, mert döntő többségük az utcán járkált, nem is találkoztak egymással. Őket csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt vonták eljárás alá.

(15.50)

Ezeket a fiatalokat egy kivételével aznap mind előzetes letartóztatásba helyezte a gyurcsányi diktatúra bírósága, és az ügyészségek igenis közreműködtek ebben.

Nagyon sajnálom, hogy Steiner képviselő úr nincs itt, és nem tudom elmondani neki azt, hogy a Fővárosi Bíróság igenis nálunk sokkal keményebben, a határozati javaslatnál százszor keményebben kimondta azt, hogy bizony az elsőfokú bíróságok tömegesen szegték meg a rájuk vonatkozó előírásokat, hiszen nem ellenőrizték az eléjük tárt bizonyítékokat, kritika nélkül elfogadták a rendőri nyomozati előterjesztésekben foglaltakat, a rendőr tanúkról egyes bírók megállapították, hogy következetesen hazudoztak, néhány perc alatt döntöttek, nem törekedtek az egyéniesítésre, elmaradt a személyre bontott vizsgálat, és indokolatlanul szabtak ki szabadságvesztést, előzetes letartoztatást, súlyos, többéves börtönbüntetéseket. Más kérdés, hogy a bírósági vezetés az elemzésében végül azt mondta, hogy az előforduló hibák ellenére tisztelet és elismerés illeti a nyomozási bírók munkáját. Fel kell tenni a kérdést, hogy vajon ezt miért tették, hiszen ezek a nyomozási bírók méltatlanok arra, hogy továbbra is a karban maradjanak.

Jogvédőként jogvédő bajtartásaimmal együtt nagyon sokat küzdöttem azért, hogy ezek az emberek, a meghurcoltak jóvátételhez jussanak. Kiemelném néhány bajtársamat, de elsősorban is, akinek a neve nem hangzott el - örültem volna, ha Balog Zoltán megemlíti -; Morvai Krisztináról van szó, aki a Civil Jogász Bizottság társelnökeként (Taps a Jobbik, szórványos taps a Fidesz soraiban.), azt gondolom, hogy nagyon sokat tett ennek az ügynek az előremozdításáért, és európai parlamenti képviselőként is. És függetlenül attól, hogy most nem egy padsorban ül a kormánytöbbséggel, és mi sem ülünk egy padsorban önökkel, de valóban ebben az ügyben feltétlen egyetértésről biztosíthatjuk önöket annak érdekében, hogy ezek a bűnök, ezek a tömeges jogsértések maradéktalanul kivizsgálásra kerüljenek, az áldozatok jóvátételre kerüljenek, a felelősök felelősségre vonásra kerülhessenek.

Ami nagyon fontos, és amiről nem szól ez a javaslat: mindenképpen szeretném figyelmébe ajánlani a kormánytöbbségnek azt, hogy igenis el kell gondolkodni a közkegyelem lehetőségéről azok esetében, akik olyan összeütközésekben vagy olyan eljárásokban kerültek végül is elítélésre jogerősen, amely eljárásokra nyugodtan mondható a koncepciós jelleg. Ilyen eljárásokban ugyan sikerült felmentetni embereket - mint például Gőbl Györgyöt, a bátor soproni mozgalmárt, aki magyar zászlóval a vállán szaladt el a rendőrök elől, utána pedig a rendőrök őt azzal vádolták, hogy kővel dobja meg őket, majd pedig három évig tartott, hogy kimondja mégis a bíróság, hogy nem követett el semmit -, de voltak olyanok, akiket elítéltek.

Itt van Dukán Dániel, a fiatal egyetemista esete, aki a Blaha Lujza tér környékén szeptember 19-én néhány társával együtt, hát igen, kórusban szidalmazta Gyurcsány Ferencet, és azt kiáltozta, hogy "Gyurcsány, takarodj!", ami, azt gondolom, hogy teljes mértékben kifejezte mindannyiunk akkori elképzelését és véleményét Gyurcsány Ferenc rendszeréről. (Taps a Jobbik, szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Ezt követően két fedett nyomozó, rendőrnyomozó felfedte magát, és azt mondta, hogy Dániel köveket dobott a rendőrök felé. Ezt követően előzetesbe helyezték, ezt követően két év szabadságvesztés büntetésre ítélték hamis rendőri vallomások alapján, amelyet másodfokon fenntartottak, és a Legfelsőbb Bíróság is elutasította a felülvizsgálati kérelmünket, annak ellenére, hogy a tényállást nem támadtuk, és a büntetőeljárási törvény szerint, ha a tényállást nem támadja a felülvizsgálati indítvány, akkor érdemben el kell bírálni, és ezt sem tette meg a Legfelsőbb Bíróság. Tehát sajnos, az egész gyurcsányi rendszer rothadtsága és jogállamiságot tipró jellege átitatta nemcsak a rendőrséget, az ügyészségeket is, de a bíróságokat is, sajnos. Úgyhogy azt kell mondanom, hogy rengeteg a feladat, és ezeket az embereket bizony megfelelő jóvátételhez kell juttatni, és mentesíteni kell azokat, akik - még egyszer mondom - igenis nem jogállami körülmények között kerültek elítélésre.

A köszönet sorát még folytatnom kell Schiffer András képviselőtársam vonatkozásában is, hiszen ő a TASZ akkori jogvédőjeként, most az LMP tagjaként, képviselőjeként folyamatosan és következetesen szintén kiállt a rendőri jogsértések elítéléséért, és tulajdonképpen őt nem kis részben talán ezért is nem látják már olyan szívesen, mondjuk, azon az oldalon, ahol ő korábban volt. Köszönjük neki. (Taps a Jobbik, a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.)

Ne felejtsük el, hogy ezen jogsértések nyomán - amelyek valóban több száz ember testi épségét, lelki életét törték meg, és személyes szabadságát fosztották meg, amely az egész várost, egész Budapestet lényegében rendkívüli állapotok közé vitte - gyakorlatilag olyan háborús viszonyok keletkeztek, amelynek során valóban válogatás nélkül vadászták le az embereket az utcáról, így kerültek a húsdarálóba olyan emberek, mint például az a dél-amerikai fiatalember, aki hamburgert ment le vásárolni a saját lakásából kilépve, és őt is randalírozó csőcseléknek - úgymond - minősítette a rendőrség, és szétverte, kínozta a rendőrségi fogdákban.

És hogy bizony mennyire nehéz a helyzet, és mennyire nem jogállami körülmények között zajlottak ezek az eljárások, arra tökéletes példaként szeretnék egy idézetet felolvasni egy vádiratból, két rendőr elleni vádiratból, amely 2008 márciusában kelt. Ezen vádirat alapján ez a két rendőr a Víg utcai kapitányságon kínozta és bántalmazta az Attila nevezetű védencünket; mai napig nem álltak még bíróság elé, két évvel azután, hogy vádat emeltek, és most már lassan négy évvel az események után.

No, a vádirat mit mond? Azt mondja, hogy a vádlottak szeptember 19-éről 20-ára virradó éjjel a BRFK VIII. kerületi rendőrkapitányságára előállított, udvaron elhelyezett személyek őrzésével voltak megbízva. Más előállított személyekkel együtt a sértettnek is a kapitányság udvarán a fal felé fordulva, hátrabilincselt kézzel kellett térdepelnie. De miután előállítása közben megsérült, többek között bordatörést szenvedett el - itt teszem hozzá, hogy őt úgy megverték, hogy önkívületi, eszméletlen állapotba került, utána a mentősök ellátás alá vonták, és ezt követően a mentőből ráncigálták ki a magukból kivetkőzött rohamrendőrök, és folytatták a bántalmazását -, ez az ember a felszólításnak nem tudott engedelmeskedni, többször oldalra dőlt, ezért a vádlottak magatartását engedetlenségnek vélve bántalmazni kezdték.

Ezután részletesen leírja, hogy a hátrabilincselt kezű sértettet mellkasánál fogva felrántotta a földről, felültette, két oldalról gumikesztyűs tenyérrel legalább 12 alkalommal pofon ütötte, majd pedig elkezdte pofozni a sértettet, három alkalommal ököllel állon ütötte, majd megkísérelte ágyékon rúgni őt, aki aztán megpróbált védekezni. Ennek folytatásaképpen rátérdeltek a mellkasára, és így nyomogatták a mellkasát, majd pedig taposták a meztelen lábfejét. Szóval, elképesztő dolgok történtek.

Ez az ember, Attila, mai napig nem jutott érdemi jóvátételhez. Egy nevetséges részegyezségi ajánlatot tett a készenléti rendőrség. A mai napig például Apáthy Istvánné ügyében, a Síp utcánál nyakon lőtt áldozat ügyében éppen három hete kellett az első tárgyalásnak megtörténnie az ő kártérítési ügyében, miután a rendőrség éveken át hitegetett minket afelől, hogy kártérítést kaphat, és bizony az első tárgyaláson a rendőrség nem átallotta mind a jogalapot, mind az összegszerűséget is vitatni az ő ügyében.

Igenis szükség van tehát erre a jóvátételre, és szükség van arra, hogy az állam, az Országgyűlés kifejezze az irányú vágyát és elkötelezettségét, hogy az újonnan felálló kormány azonnal kövesse az ENSZ kínzás elleni bizottságának iránymutatását. Ez az iránymutatás, amely 2006 őszén már megszületett, egyértelműen kimondta, hogy az ilyen típusú, tömeges jogsértések esetén az államnak kötelessége egy egyszerűsített eljárásban gyorsan, méltányos módon kártérítéshez juttatni az áldozatokat, akik a jogállamiság medréből kilépett rendvédelmi szervek bántalmazása következtében veszítik el emberi méltóságukat, vagy sérül emberi méltóságuk, vagy sérül személyes szabadságuk.

Ugyanakkor a sort folytatnom kell egy olyan áldozattal is, aki a sorainkban ül. A Jobbik Magyarországért Mozgalom soraiban ott ül Novák Előd képviselőtársaim, aki szintén 2006. őszi áldozat, hiszen 2006. október 23-án délelőtt ő is tiltakozott társaival együtt a Kossuth tér jogellenes kiürítése ellen, majd pedig ennek nyomán gyűrték le őt a rendőrök, és közel kétnapos fogva tartás után egy nagyon hosszú, nehéz eljárásban mentették csak föl, majd végül is egy közel kétéves eljárásban kapott jogerősen kártérítést. Ő ilyen szempontból egy kivétel, de sajnos a többi áldozattárs döntő többsége a mai napig nem kapott kártérítést.

(Móring József Attilát a jegyzői székben
dr. Tarnai Richárd váltja fel.)

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat közel száz károsult ügyét vállalta el, ezeknek csak egy részében sikerült kártérítést kiharcolni. Főleg kiemelném a Budapesti Rendőr-főkapitányság rendkívül negatív hozzáállását, hiszen egészen a közelmúltig egyetlenegy ember esetében adtak csak önként kártérítést; olyan nyilvánvaló esetekben sem adtak, ahol a napnál is világosabb volt, és ügyészségi nyomozást megszüntető határozat igazolja, hogy valóban megtörtént a jogsértés.

Ne felejtsük el, ne menjünk el amellett a rendőrfelelősök felelősségre vonása körében, hogy előfordulhatott - ahogy az előttem szóló képviselőtársam, Gulyás Gergely is említette, illetve Balog Zoltán is utalt rá - az a gyalázat, hogy azonosító jelvény nélkül, az irányadó rendőrségi törvény ellenére és az irányadó alkotmánybírósági határozat ellenére a felismerhetetlenség lehetőségét biztosították a rendőröknek, akik magukból kivetkőzve követték el a legválogatottabb bűnöket. A másik: nem rendszeresített vadászfegyverekkel és gumilövedékekkel lövették az embereket. Ráadásul ezek a fegyverek - most már tudjuk a vizsgálati eredményekből - olyan hatásfokúak voltak, olyan roncsoló fokúak voltak, amelyet nem ismert a kezelő állomány, az a kezelő állomány, amely, most már tudjuk, egymással versengett, és egymás között számolgatták, hogy ki tud több száz lövést leadni, ki tud több lövést leadni a mozgó áldozatokra.

Elmondta nemrégiben egy ismeretlenségben maradt, volt gumilövedékes rendőr, hogy bizony nekik azt mondták, hogy minden célpontra lőni kell, ami mozog.

(16.00)

Van nagyon sok olyan ember, akit gumilövedékkel is meglőttek. Ez a sérülés többüknek maradandó károsodást okozott, tizennégy ember szeme világa károsodott visszafordíthatatlanul, köztük Csorba Attiláé, akinek az egyik szeme már a születése óta amúgy is csökkent értékű volt, és most az egészséges szemét lőtték ki teljesen, így ő emberhez méltatlan életet kell éljen.

Ezek a bűnök mindenképpen orvoslást várnak, azért is, mert a hatályos jogszabályok - ahogy KDNP-s képviselőtársam nagyon korrekten ismertette a vonatkozó jogszabályokat - között a jogszabályi keretek adottak, csak eddig nem volt igazi akarat arra, sajnos a bíróságok részéről sem, hogy ezeket a jóvátételeket megfelelő módon biztosítsák. A kártérítések mértéke is megalázóan alacsony. Azt kell mondanom, hogy néhány millió forintos kártérítés egy kilőtt szemű embernek inkább csak képletes jóvátétel lehet. Gondoljunk az Amerikai Egyesült Államok gyakorlatára, ahol ugyanilyen összegeket USA-dollárban adnak hasonló jellegű jogsértések esetében. Rodney King egy afroamerikai fiatalember, akit rendőrök bántalmaztak, ő több millió dollár kártérítést kapott egy brutális bántalmazást követően. Azt gondolom, hogy el kell mozdulni a kártérítés, a jóvátétel mértékében is a jogalkalmazásnak, és ez már feltétlenül jogalkotói feladat.

De jogalkotói feladat az is, hogy biztosítsuk az egyszerűsített eljárást arra, hogy az ilyen típusú áldozatok gyors kártérítést kaphassanak. Méltatlan helyzet az, amit Fodor Gáborék vagy Darnay Jánosék esetében végig kellett csinálnunk. Őket a Rebisz, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat tagjai rohanták le a Nyugati téren, ott verték meg őket, aztán átadták őket a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak, majd előzetesbe a Gyorskocsi, illetve a Markó utcába kerültek. Tehát három állami szervvel szemben kellett pereskedniük három különböző eljárásban. Kegyetlen áldozatokat kell hozni ilyenkor, hiszen az áldozatoknak ezek a kártérítési perek rendkívül sebszaggatók, rendkívül megalázók, hihetetlen fájdalmat okoznak. Sokuknak persze a kibeszélés lehetőségét is megadja, de nagyon sokuknak embertelen szenvedést okoz ismét felidézni a megaláztatásokat.

Ne felejtsük el azt sem, hogy ilyen jogsértések nemcsak 2006 őszén történtek, ezért nagyon örülök, hogy az előterjesztés nem csak 2006. október 23-áról szól. Annyi pontosítást mindenképpen javasolnék, hogy már 2006. szeptember 18-án, a TV-székház ostromának ideje alatt is történt meg nem engedhető rendőri fellépés tüntetőkkel szemben. Bár hozzá kell tennem, hogy az előzményekről is szólni kell, hiszen Balatonőszöd nélkül nem lett volna a TV-székház ostroma, és az elhazudott, a választási csalást beismerő hazugságbeszéd nélkül nem lettek volna azok a tiltakozások, amelyek tömegesen voltak tapasztalhatók az országban. Ezért kell megállapítanunk azt a Jobbik Magyarországért Mozgalom programjában, és kellett a szabadságjogi programban leszögezni, hogy Magyarország ma nem jogállam, tehát Steiner Pál ne féltse a jogállamiságot a jelenlegi jogalkotástól, az Országgyűléstől, hiszen most kell helyreállítani a jogállamiságot azzal, hogy megtörténik az igazságtétel egyik legfontosabb eleme, a jóvátétel, amelyet mindenképpen követnie kell a felelősségre vonásnak.

A felelősségre vonásban egy nagyon jó eszköz lesz majd - egyetértek ezzel, én magam is támogattam - ennek az albizottságnak a létrehozása az emberi jogi bizottságon belül, amely javaslatomra - s nagy örömömre támogatta ezt a többség - ráadásul nemcsak a 2006. őszi politikai szabadságjogsértésekkel fog foglalkozni, hanem a 2002 óta 2010-ig tartó tömeges politikai szabadságjogsértésekkel. Most csak néhányat villantok fel ezekből, hiszen nemrégiben folyamatosan hatalmas tüntetések voltak: 2002. július 4., Erzsébet híd; 2003, Gesztenyéskert; 2003, Kvassay híd; aztán folytatható a sor: 2007. október 22., 2008. március 15., 2008. április 11., Clark Ádám tér. Éppen ezen a héten volt az első kártérítési tárgyalása ennek az ügynek, ahol 52 embert zárt körbe a rendőrség, pedig nyilvánvalóan teljesen jogellenesen tették ezt, hiszen a gyülekezési jogukkal éltek. Ezeket orvosolni kell. És 2009. július 4., amikor a gárdisták és a szimpatizánsok - köztük Vona Gábor - azért gyűltek össze, hogy kifejezzék tiltakozásukat egy olyan jogellenes döntéssel szemben, amely szembemegy az irányadó emberi jogi normákkal. Ennek érdekében fogjuk nemsokára a strasbourgi bíróság elé vinni a gárda ügyét, hiszen legyen szó akár gárdáról vagy bármilyen érdekérvényesítésről, az állam akkor sem engedheti meg azt, hogy jogellenes eszközökkel korlátozza bárkinek a személyes szabadságát, gyülekezési vagy egyesülési jogát.

A diktatórikus rendőri gyakorlattal és a diktatórikus időszakkal szakítani kell, a jogállamiságnak kell átvenni a helyet az új időszakban. S nagyon remélem, hogy az új időszakban abban az albizottságban, amelynek az elnöke Gulyás Gergely lett, az alelnöki posztot pedig Ékes Ilona és jómagam töltjük be, az áldozatokkal együtt fogunk mindent megtenni az igazság kiderítése érdekében, és támogatni fogjuk Balsai képviselő urat. Egyúttal nagyon remélem, hogy olyan belügyminisztere lesz ennek az országnak, aki ezt a munkát nem fogja akadályozni, hívják őt bárkinek.

Köszönöm szépen és ehhez a munkához kívánok sok sikert. A Civil Jogász Bizottság jelentését mutatnám még fel, hiszen az a jelentés, amit Balog Zoltán említett, valóban hitelesen és meggyőzően tartalmazza a rendőrség jelentésében foglaltakat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételten kénytelen vagyok felhívni képviselőtársaim figyelmét az időkeret betartására. Ez minden képviselőtársunknak feladata.

A vezérszónoki körből még Schiffer András képviselő úr van hátra. Képviselő úr a helyén mondja el a beszédet. Képviselő úr, öné a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretném elismerésemet kifejezni a határozati javaslatot benyújtó képviselőtársaimnak. Ez egy fontos pillanat. Én magam - hasonlóan az előttem szóló képviselőtársamhoz - eléggé meghatottan vettem azt, hogy lehetőségünk van arra, hogy négy év után a 2006. őszi jogtiprás-, jogsértéssorozatról alkotott jóvátételi határozati javaslat megtárgyalásának a részesei legyünk. Eljött az ideje a tiszta beszédnek, eljött az ideje a szembenézésnek. Enélkül a magyar demokrácia nem lesz megújítható.

Egy dologban feltétlenül egyet kell értenem szocialista képviselőtársammal: valóban jó volna száműzni a pártpolitikát ennek a javaslatnak a vitájából. Ehhez egyetlenegy dolog szükséges, hogy azok, akik felelősek azért, ami 2006. augusztus 20-án és 2006 őszén történt, kérjenek bocsánatot. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Évszázadok óta az állammal szemben két nagy elvárás fogalmazódik meg. Az egyik: legyen képes arra, hogy polgárait, a területén élő, tartózkodó személyeket védje meg, vagy legalábbis tegyen kísérletet arra, hogy megvédje a különböző el nem hárítható csapásoktól. A másik nagy elvárás, legalábbis az elmúlt pár száz évben Európában, hogy az állam addig járhat el, ameddig nem sérti polgárai alapvető jogait. És elvárás az is, hogy az állam minden esetben, amikor korlátozza a területén tartózkodó emberek jogait, adjon világosan számot a jogkorlátozás indokáról és arányosságáról.

Ennyiben valóban összefügg - de nemcsak ennyiben, hanem a politikai háttér tekintetében is - az a két esemény, amivel ez a határozati javaslat foglalkozik. De természetesen a két esemény - tehát 2006. augusztus 20-a és a 2006. őszi rendőri jogsértéssorozat - nem ugyanaz. 2006. augusztus 20-án, amikor az első hangok megszólaltak arra vonatkozólag, hogy a kormány nem tett meg mindent a polgárok biztonsága érdekében, az a felelet jött, csak nem képzelik azt, hogy a kormány felelős a viharért is. Ez mérhetetlen cinizmus. Nyilvánvaló, hogy senki komoly ember nem gondolta akkor sem, hogy a természeti csapásokért bármilyen kormány vagy önkormányzat felelős lenne. De az igenis elvárható, hogy a rendelkezésre álló infrastrukturális és szervezési eszközökkel a felelős szervek - legyen szó a Fővárosi Önkormányzatról vagy a Magyar Köztársaság kormányáról - tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a lehető legkisebb sérelem érje azokat a polgárokat, akiket egyébként a magyar állam hívott a magyar államiság ünnepén ünnepelni Budapest utcáira. Ez nem történt meg.

(16.10)

Rendelkezésére állt volt akkor a Fővárosi Önkormányzatnak és a magyar államnak, hogy megfelelő módon tájékoztassa a polgárokat arról, hogy veszélyhelyzetben mit kell csinálni, erre van megfelelő apparátus, van megfelelő infrastruktúra. Ez a tájékoztatás nem történt meg. Természetesen nem állíthatjuk azt, hogy ha a kötelességét teljesíti akkor az állam, illetve az egyéb védelmi szervek, akkor nem történnek halálesetek, de azt el lehetne mondani, hogy a politikai közösség szervei minden tőlük telhetőt megtettek. És nemcsak arról van szó, hogy a szükséges tájékoztatást nem kapták meg a pánikba esett polgárok Budapest utcáin, a Duna-parton, hanem az a minimum sem történt meg, hogy akkor, amikor ez a természeti csapás lesújtott Budapestre, akkor például a tűzijátékot leállították volna, például a világítást biztosították volna annak a milliónyi vagy több százezres tömegnek, amelyet egyébként a magyar állam szervei hívtak Budapest utcáira, ünnepelni a magyar államiságot.

Ellenben az történt, hogy miután bekövetkezett a természeti csapás, a bulvársajtóból tudhatjuk, hogy az egyik felelős kormányzati személy, Ujhelyi István, aki a katasztrófavédelemért is felelős államtitkár volt, azzal dicsekedett, hogy ő nagyon gyorsan elhagyta a Duna-partot. Egyetlenegy felelős állami vezető volt, aki kötelességének érezte azt, hogy tájékozódjon arról, hogy mi történik Budapest utcáin: ez Sólyom László köztársasági elnök volt este 11-kor a budai Várban. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiból.)

Ezt követően a magyar kormány vezetője legalább 24 órán keresztül nem tartotta fontosnak azt, hogy beszámoljon arról, mit tett, mit tehetett volna vagy mit fog tenni a katasztrófával, illetve az áldozatok esetleges kártalanításával kapcsolatban a magyar kormány. A miniszterelnök gyakorlatilag 24 órán keresztül nem is nyilatkozott az eseménnyel kapcsolatban. És az történt - és ezt sajnos saját magánpraxisomból tudom -, hogy a kormányzati szervek kísérletet tettek arra, hogy a felelősséget rávarrják azokra a meteorológusokra, akik egyébként tették a dolgukat, és időben megcselekedték azt, amit egyébként a szakmai elvárások alapján meg kell tenniük. Ez az igazi szégyen.

A magyar állam csődöt mondott 2006. augusztus 20-án, hiszen képtelen volt arra, ami alapvetően elvárható az államtól: hogy kísérletet tegyen arra, hogy megvédje polgárait egy természeti csapástól, és tette mindezt - mondom még egyszer - úgy, hogy maga hívta össze ezt a tömeget, és nem másra, mint a magyar államiság megünneplésére.

A másik tárgya ennek a határozati javaslatnak 2006. október 23-a, de hasonlóan más képviselőtársaimhoz, én is szeretném ezt a dátumot azért egy picit kitágítani. Nem pusztán 2006. október 23-án történtek 2006 őszén rendőri jogsértések. És még valami, amiről ma nem esett szó: nyilván nem tárgya szorosan ennek a határozati javaslatnak, de itt az ideje, hogy megemlékezzünk arról is, és kivizsgálás történjen abban is, hogy 2003-tól kezdve, 2003 január-februárjától kezdve a magyar rendőrség sorozatosan kijátszotta a gyülekezési szabadság korlátait. Sorozatosan és módszeresen történtek jogsértések, sorozatosan és módszeresen játszották ki azokat a törvényi garanciákat, amelyek 1989 óta a magyar polgárok gyülekezési szabadságát védik. (Balla György: Úgy van!) Számtalan jogvédő szervezet az elmúlt években világos kéréseket fogalmazott meg a kormány felé - vonatkozik ez a Társaság a Szabadságjogokért szervezetre, a Magyar Helsinki Bizottságra vagy éppen a Nemzeti Jogvédő Alapítványra -, hogy mondják meg, mi az oka annak például, amikor egy hatályon kívül helyezett jogszabály alapján tiltanak be tüntetést, milyen alapon próbál tartalom alapján gyülekezési szabadságot korlátozni a rendőrség.

Ezt azért fontos megjegyezni, mert az elmúlt évek művitáiban számtalanszor jött az akkori kormányoldal vagy a mostani kormányoldal és véleménymagyarázói részéről az az okfejtés, hogy rossz a gyülekezési törvény. Tessék megnézni a különböző statisztikákat, hogy 1989, tehát a törvény megszületése, Németh Miklós kormánya óta egészen 2003 januárjáig hány darab jogsértés, jogvitára okot adó eset történt a '89. évi III. törvény alapján! Nem sok. És tessék megnézni azt, hogy 2003 január-februárjától kezdve egészen 2007-2008-ig hány ilyen eset történt! A hiba talán nem a rendőrök felkészültségében van, és talán nem a jogszabály minőségében van. A hiba azokban van, akik politikai motivációt tettek a rendőri intézkedések mögé. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiból.)

Ami megsérült 2006 őszén, azok egyetemes értékek, azok nem baloldaliak, jobboldaliak, liberálisok vagy konzervatívok alapértékei; azok az emberi méltóság és az emberi méltóságból levezethető alapvető politikai szabadságjogok, a magyar jogállamiság sérült, a jogbiztonság sérült 2006 őszén. Ezt nagyon fontos hangsúlyozni és megerősíteni ilyen pillanatokban, mert ezek azok az értékek, amelyek összekötik ezt a politikai közösséget. És akkor, amikor erről beszélünk, egyvalamiben pontosítanám Balog Zoltán képviselőtársam hozzászólását: abban, ami 2006 őszén a jogtiprások tekintetében, nem lehettek más véleményen konzervatívok és liberálisok, baloldaliak és jobboldaliak, mert nem lehet olyan baloldali, aki az erőszakot tevő állam esetében az erőszakot tevő állam oldalára állt, a megalázottak és a megszomorítottak ellenében. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiból.) És nem lehet liberális az, aki menlevelet ad a rendőri jogsértésekre, aki kettős mércét alkalmaz, aki az áldozatok szenvedéseiből viccet csinál. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiból.)

Még egy szemantikai apróság: nem túlkapások történtek 2006 őszén. Túlkapás az, amikor az intézkedő rendőrnek úgymond eljár a keze, és amikor erre fény derül, természetesen ennek is le kell vonni a megfelelő konzekvenciáit. Itt nem az történt, hogy egyedileg, egy-egy rendőr túlterjeszkedett volna a neki megszabott határokon. Itt szervezetten és tudatosan történtek jogsértések, és ezeket nem az eljáró, intézkedő rendőrök tervelték ki. (Balla György és Lázár János: Úgy van! - Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiból.)

Még valami: ha már szóba került a Gönczöl-bizottság, teljesen más kérdés Gönczöl Katalin tudományos munkásságáról beszélni, és arról, amit ez a bizottság tett 2006 őszén. Tegyük világossá - idő hiányában most nem belemenve a részletekbe -, hogy ha egyszer elfogadjuk azt, hogy egyetemes értékek sérültek 2006 őszén, amiben nem lehet vita demokraták között, akkor ebben az esetben, éppúgy, mint amikor más esetekben egyetemes jogok és értékek sérültek, nem lehet helye a felelősség szétkenésének. (Közbeszólás a KDNP soraiból: Úgy van!) Lehet politikatudományi elemzéseket írogatni arról - és itt megengedem azt, hogy egy árnyaltabb megközelítésre majd valamikor valahol valóban szükség lenne -, hogy abban, ami történt 2006 őszén, abban mennyiben felelős adott esetben az akkori ellenzék és más szereplők, de gyakorlatilag egyenlőségjelet tenni a különböző politikai erők között, belekeverni adott esetben a köztársasági elnököt is a 2006. őszi jogsértésekbe, ez egész egyszerűen arcpirító. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiból.)

Amikor emlékeztetek azokra az ügyekre, amelyeket részben Gaudi kolléga már itt elsorolt, és amelyeket a TASZ, a Helsinki Bizottság vagy éppen fideszes képviselőtársaim vagy Gaudi-Nagy Tamás vitt, akkor azért szintén egy általánosabb problémára szeretném felhívni a figyelmet. A 2006. őszi jogsértéssorozat arra is rávilágít, illetve ezeknek az eljárásoknak a nehézségei arra is rávilágítanak, hogy valami nagyon nincsen rendben Magyarországon a büntetőeljárás-joggal és a rendészeti joganyaggal. Hiszen nemcsak 2006 őszén volt vagy az akkori jogsértésekből eredően van példa arra, hogy egész egyszerűen a rendőri jogsértések esetén érvényesíthetetlen nemcsak a büntetőjogi, de a polgári jogi igény is a jogsértést elkövetőkkel vagy az értük felelős államigazgatási szervvel szemben.

(16.20)

Egyszerűen annyi történt, hogy a 2006. őszi események a politika fókuszába kerültek, és így erre ráirányul most a figyelem, de jó tudni azt, hogy elsősorban a Helsinki Bizottságnak, de más jogvédő szervezetek gyakorlatában az elmúlt 15-20 évben rengeteg olyan eset került látókörbe, amik hangtalanul maradnak a politika színpadán, de azt mutatják, hogy ma Magyarországon hiába vannak meg látszólag a korrekt jogérvényesítés jogállami keretei, a polgárok javarészt eszköztelenek a velük szemben jogsértést elkövető rendőrökkel, rendőri szervekkel szemben.

A következő kormánynak meggyőződésem szerint az is feladata lesz, hogy akkor, amikor levonjuk a tanulságokat a 2006 őszén történtekből, olyan módosításokat eszközöljünk a büntetőeljárási törvényen, illetve a rendészeti joganyagon, ami generálisan képes megvédeni Magyarország polgárait az erőszakszervezetek jogsértéseivel szemben, illetve lehetőséget biztosít ilyen országgyűlési határozatok nélkül is a hatékony jogérvényesítésre.

Tudniillik azért van szükség erre az országgyűlési határozatra, mert rengeteg olyan eset történt, nemcsak Gaudi-Nagy Tamás, de más jogvédő szervezetek praxisában is, amik azt mutatják, hogy gyakorlatilag lehetetlen ma a jogérvényesítés, lehetetlen például azért a jogérvényesítés, mert a rendőri szervek különböző tisztviselői, alkalmazottai egész egyszerűen véd- és dacszövetséget alkotnak. Nagyon sok esetben nem bizonyítható például személyre szabottan a felelősség.

Nagyon nehezen jutunk dűlőre azokban az ügyekben, amik például a Rádió udvarán véghezvitt rendőri cselekményekről szólnak. De említhetem azt is, ami a TASZ jogsegélyszolgálatán annak idején felmerült, hogy 2006 őszén a büntetés-végrehajtási intézetekben is történtek súlyos jogsértések, mezítelenre vetkőztetések és különböző kínzások. Ezekkel kapcsolatban is nagyon nehéz volt egész egyszerűen odáig eljutni, hogy merjenek például feljelentést tenni azok, akik a jogsértéseket elszenvedték.

Itt még egy általánosabb dologra szeretném felhívni a figyelmet, amire megint csak apropót szolgáltat 2006 ősze, nevezetesen arra, hogy múlhatatlanul szükséges, hogy egy megfelelő áldozatvédelmi rendszer kerüljön kiépítésre, hiszen 2006 őszén pontosan Révész Máriusz esetében láttuk azt, hogy nagyon gyakran a hatalom azzal él, a különböző hatalmi szervek azzal élnek, hogy az áldozatot hibáztatják. Egy olyan országban, ahol ez elterjed, ott nincs is lehetőség arra, hogy ezek a jogtiprások tömegesen felszínre kerüljenek, hiszen az áldozatokban alapvetően az a magatartás gyökeredzik meg, hogy nem is érdemes kiállni az igazáért, hiszen csak ő húzhatja a rövidebbet.

Szeretném azt is, hogy ebben az országban soha többé ne történjék meg olyan, hogy akkor, amikor valakit, mondjuk, egy tüntetés után előállít a rendőrség, akkor fenyegetve számon kérje az eljárás alá vont személytől a vélelmezett pártállását. Hiszen erre is tömegesen volt példa 2006. október 23-án.

És azért ezen a ponton lenne két kritikai észrevételem Gulyás Gergelyék előterjesztésével kapcsolatban. Arról, hogy egyébként a bíróságok hogyan jártak el, kinek-kinek gyakorló jogászként persze meglehet a véleménye. Viszont a Magyar Országgyűlés, egyáltalán általában a törvényhozás, azt gondolom, jó, ha tartózkodik attól, hogy egy másik hatalmi ág munkáját minősíti. Ez fordítva is igaz. Én nem nagyon szoktam kedvelni, amikor bírák az indokolásukban joghézagokra és a törvényhozás mulasztásaira hivatkoznak.

Én arra kérem képviselőtársaimat, miközben egyetértek teljes egészében ezzel a szöveggel, hogy mellőzzék azt a kitételt, ami egyébként a bírói munkát minősíti, egész egyszerűen azért, mert ha a jogállamot védjük, ha a magyar demokráciát akarjuk megújítani, akkor ebben a tekintetben is hűnek kell lenni elveinkhez.

Még egy apróságot szeretnék kiigazítani, ha erre mód és lehetőség van. Azt írja a határozati javaslat, hogy törvénytelen brutalitással léptek fel a védtelen és békés polgárokkal szemben. Szeretnék egy "is" szót beiktatni, mert fogalmazzunk pontosan. Tény és való, és senki nem vonhatja kétségbe, hogy 2006 őszén és október 23-án nem csak törvénytisztelő polgárok voltak a pesti utcákon. Érdemes pontosan fogalmazni, és érdemes megerősíteni azt, hogy a hatalom bármilyen jogsértése, bármennyire is kivetkőzik a jogállami keretek közül a mindenkori hatalom, ez nem jogosít fel senki mást sem a törvénysértésre. A törvénysértőkkel szemben, a barikádemelőkkel szemben el kell járni a Magyar Köztársaság rendőrségének. De még a törvény ellen vétő polgárokkal szemben sincsen alap a törvénytelen és brutális fellépésre.

És még egy utolsó gondolat. Azok, akik vitatják ennek a határozati javaslatnak az alapját, jó volna, ha azt is megfontolnák, hogy ha ebben az országban továbbra is a kettős mérce az uralkodó, ha azt gondolja bárki, hogy az ellenszenves vagy ellentétes politikai indíttatású csoportokkal vagy személyekkel szemben bármilyen eszköz megengedhető, akkor nagyon nagy baj lesz, és nem lesz lehetőség arra, hogy amikor máskor mások másokat adott esetben nem az állam erőszakszervezetei korlátoznak erőszakkal gyülekezési jogukban, sértenek meg emberi méltóságukban, akkor a jogállam hívei kellő tekintéllyel fellépjenek. Ez forog most kockán. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most kétperces felszólalásokra kerül sor. Nagy Gábor Tamás és Szilágyi György képviselő urak kértek szót. Elsőnek megadom a szót Nagy Gábor Tamás képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból.

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán úgy is kezdhetném, hogy személyes érintettség okán kértem most szót, és kihasználva azt a helyzetet is, hogy Steiner Pál itt tartózkodik a teremben, szeretnék egypár gondolatot elmondani, arra reagálva, amit tőle hallottunk.

A rendőri brutalitás áldozatai előtt fejet hajtva én most az augusztus 20-ai vihar áldozatairól szeretnék beszélni. Azért is, mert az öt halálos áldozatból ketten az I. kerületi Duna-parton, a Lánchíd mellett álló kidőlő fa alatt lelték halálukat, és egy fiatalasszony életre szóló rokkantságot szenvedett el itt a későbbi férjével, aki szintén súlyos sérülést kapott.

Mi nagyon szerettük volna, ha ezt a helyet meg tudjuk jelölni. Hosszú huzavona volt, és majdnem két évig tartott az a pereskedés, amíg a kezdeti spontán emlékezőhelyből később egy, az áldozatokra és erre a tragikus tűzijátékra emlékező valódi emlékfát tudott a budavári önkormányzat állítani.

A napokban, nem is olyan régen keresett fel az egyik megrokkant áldozat férje, kérdezve, hogy most akkor mire számíthatnak, hova fordulhatnak ők. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nagy a felelőssége az Országgyűlésnek és általában az állami szerveknek, amikor egy állami ünnepen bekövetkezett rossz szervezési, emberi mulasztási okokból kialakult helyzetet kompenzálni igyekszünk.

Tisztelt Steiner Képviselő Úr! Itt nem arról van szó, hogy mi elvesszük a bíróságok feladatát. Itt arról van szó - és nem a helyükbe akarunk lépni -, hogy az államnak perek nélkül kellett volna kártalanítani az áldozatokat. Meg kellett volna egyezni, lehajolni hozzájuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), egy olyan gesztust adni, amivel nem kell bírósághoz forduljanak.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Szilágyi György képviselő úrnak adom meg a szót, a Jobbik képviselőcsoportjából.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az országgyűlési határozati javaslatban az szerepel, hogy erkölcsi és anyagi kártérítés. Nagy előrelépés az áldozatok ügyében az anyagi kártérítés, de meggyőződésem, hogy számukra sokkal fontosabb, hogy erkölcsi kártérítést kapjanak, és végre igazságot kapjanak az ő ügyükben.

Ezért örömmel hallottam Gaudi Tamástól, hogy lesz vizsgálat. És remélem, hogy a kormány komolyan gondolja, és egy széles körű és minden alaposságra kiterjedő vizsgálatot folytat le ebben az ügyben, hiszen nagyon fontos, hogy igazságot adjunk az embereknek.

Steiner képviselő felszólalását, megmondom őszintén, kicsit arcátlanságnak is tartom, hiszen Steiner képviselő a Fővárosi Közgyűlés egyik frakciójának tagja, sőt vezetője, annak a frakciónak, amely széles mosollyal kitüntette Demszky Gáborral együtt Gergényi Pétert (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!), és azt mondta Steiner képviselő, hogy az emberek hisznek a jogállamban.

(16.30)

Közölni szeretném önnel, hogy 2006-ig hittek Magyarországon a jogállamban, azóta nem hisznek. Azért is fontos egy ilyen vizsgálat, hogy evvel a vizsgálattal visszaállítsuk az állam tekintélyét, hogy visszaállítsuk az embereknek az igazságba vetett hitét, és hogy visszaállítsuk a jogállamba vetett hitét. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Az elszámoltatásba az is beletartozik, hogy találjuk meg a felelősöket, kapják meg demokratikus keretek között a méltó büntetésüket, és ha esetleg ez mentelmi joggal rendelkező embereket is érint, akkor kérem az Országgyűlést, hogy ezen embereknek adja ki a mentelmi jogát.

Itt szeretném felhívni a figyelmet még egy nagyon fontos dologra - az elmúlt húsz évben ilyen nem volt -: Gyurcsány Ferencnek meghosszabbították a védelmét, pedig már lejárt volna. Kérem a kormányt (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.), szüntesse meg Gyurcsány Ferenc védelmét, védje meg saját magát ebben az országban. (Derültség a Fidesz padsoraiból. - Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő úr felszólalását. Most előre bejelentett felszólalások következnek. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy nyolcan jelentkeztek be eddig rendes felszólalásra.

Most Lázár János képviselő úrnak, frakcióvezető úrnak adom meg a szót, a Fidesz-frakcióból. Képviselő úr, öné a szó.

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Először is talán azzal kezdeném az előterjesztők és az ötletgazdák egyikeként, hogy megerősítsem azt a szándékot, amellyel a Magyar Országgyűléshez az országgyűlési határozati javaslat megfogalmazása kapcsán éltünk. Az országgyűlési határozati javaslatban a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői szeretnék kijelölni az állam felelősségvállalásának és az állam szerepének a határait.

Ez ebben az értelemben nemcsak pragmatikus, praktikus döntéseket tartalmazó országgyűlési határozati javaslat, amely a kormányra nézve kötelező, hanem egy szimbolikus értelmű határozati javaslat is arról, hogy mi mit gondolunk az állam szerepéről 2010-ben és a következő években Magyarországon. Ezért tartom nagyon fontosnak ezt az országgyűlési határozati javaslatot még a kormány megalakulása előtt, hogy mindenki számára világos legyen, hogy mit lehet és mit nem lehet Magyarországon megtenni.

És ha én most ellenzéki képviselő lennék, Steiner képviselőtársam helyében üdvözölném ezt az országgyűlési határozati javaslatot, mert ez az októberi események tekintetében a véleménynyilvánítás szabadságát kívánja elismerni áttételes és praktikus formában is. Nemhogy támadnám, hanem dicsérném ezt az országgyűlési határozati javaslatot, mert ez nem tágítja a kétharmados hatalom mozgásterét, hanem értelmezi, és azt gondolom, szűkíti, önmérsékletre inti a mindenkori magyar kormány vezetőit, tagjait, akik a hatalmat gyakorolják Magyarországon.

Valóban, azt gondolom, az a legfontosabb, hogy mi is az állam és a hatalom lehetősége, és mi is ebben a szerepünk. Erre utalt Schiffer képviselőtársam tökéletes hivatkozással, hogy az állam legfontosabb küldetése, hogy megvédje azokat, akik rá vannak bízva. Nem jogászkodással kell azt eldönteni, hogy augusztus 20-án vagy október 23-án az állam megvédte vagy nem védte meg a honpolgárokat, és a kivitelezés a felelősség elismerése és a kártalanítás tekintetében jogtechnikai kérdés. Itt elméleti, a politika és a hatalom gyakorlásának morális kérdéseiről van szó. Meddig terjed az állam és a hatalom felelősségvállalása, és mit tehet meg a választópolgárokkal a hatalom, a mindenkori magyar kormány? Ez az országgyűlési határozati javaslat elsősorban erről szól.

Augusztus 20-án, amikor egy nemzeti ünnepre hívja a magyar kormány a magyar polgárokat, másfél millió embert, akkor nemcsak az ombudsman, hanem a hatalom gyakorlásának rendelése alapján is köteles megvédeni, biztosítani a szabad ünneplés lehetőségét minden magyar honfitársunk számára. 2006. augusztus 20-án ez az, amit nem tett meg a magyar kormány, 2006. augusztus 20-án, akik kormánytagok voltak, pontosan tudják, hogy ennek az országnak nem volt gazdája, mert a felelős miniszter máig tisztázatlan helyen tartózkodott. Ezért talán érdemes megkérdezni, hogy mit is csinált Szilvásy György azon az estén. Azt gondolom, az ő felelőssége ebben az ügyben megkerülhetetlen.

Önök magukra hagyták ezt az országot, Steiner képviselőtársam, 2006. augusztus 20-án. Ebből egy olyan káosz alakult ki, amelyben öt ember életét veszítette. Ha nem lenne elég netán a hatalom önkorlátozásának eszménye és a hatalom gyakorlásának eszménye egy vita indítására vagy egy országgyűlési határozati javaslatra, öt ember halála, azt gondolom, öntől is nagyobb visszafogottságot igényelne ebben a házban, és háromszáz ember megsebesülése is. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretném a kétharmados frakciószövetséggel a hátam mögött a Szocialista Párt fölött csattogtatni az ostort és a korbácsot, ízléstelennek gondolom, és nem volna helyes. Ezért arra hívom föl a figyelmet, hogy szerintünk ebben a helyzetben az akkori kormányzatnak nem az lett volna a dolga, hogy augusztus 21-én, 24 órával az események után kiáll és egy meteorológust, egy időjóst jelöl meg öt ember halálának felelőseként, hanem az lett volna a kötelessége, hogy vállalja a politikai felelősséget, és vállalja az anyagi felelősséget. Ez a nyilatkozat vállalja a politikai felelősséget, és vállalja az anyagi felelősséget önök helyett, négy évvel később.

És azért nem lehet ezt a bíróságra, úgy tűnik, rábízni, igen tisztelt képviselőtársam, mert - tiszteletben tartva az igazságszolgáltatásnak mint hatalmi ágnak a szuverenitását -, jegyezzük meg, hogy a magyar igazságszolgáltatásra egy dolog azért mégis kötelező, a Magyar Országgyűlés törvényei. Azt azért elég sajátosnak tartom, hogy három év alatt, 2007 tavaszától 2010 tavaszáig ebben az ügyben az első fokon eljáró bíróságnak nem sikerült megállapítania a felelősséget. Valami nincs rendben a bírósági eljárással sem. Azt gondolom, hogy három évig egy ilyen volumenű, társadalmilag ilyen fontos ügy nem húzható, ezért helyesen teszi a Magyar Országgyűlés, ha országgyűlési határozati döntésben elismeri az állam felelősségét, és arra utasítja a kormányt, arra kéri a kormányt, hogy ennek a technikai megvalósítását vigye végbe, ismerje el a felelősségét a peres eljárásokban.

Szeretném fölhívni a figyelmét arra, amit a teremben a praktizáló ügyvéd kollégák és jogász kollegák pontosan tudnak, hogy ebben az ügyben az állami szervek alperesi pozícióban vannak, ami azt jelenti, hogy peren kívüli egyezséggel, a megalapozott kárigény elismerésével minden per gyorsvonati sebességgel lezárható. Ez csak a magyar állam hozzáállásán múlik. Az önök kormányának 2006. augusztus 21-én nagyvonalú kártalanítást kellett volna kilátásba helyezni, és el kellett volna ismerni a felelősséget. Ez az országgyűlési határozat erről szól, és nem a bíróságok jogainak csorbításáról. (Taps a Fidesz, a KDNP és az LMP padsoraiban.)

Általánosságban tehát arról van szó, hogy mi az állam felelőssége a választópolgárokért. Ha meghívja a Magyar Köztársaság a választókat, a honpolgárokat ünnepelni, felel-e értük? Ez az alapvető kérdés, amire igennel vagy nemmel kell válaszolni. A Fidesz, a KDNP, ha jól látom, a Jobbik és az LMP válasza az, hogy felel érte a magyar állam. Önök kisebbségben, erős kisebbségben maradnak azzal a mentegető magyarázatukkal, amelyben hárítják ezt a felelősséget ennyi idő távlatából is.

A másik kérdés vonatkozásában hadd tegyek olyan megjegyzéseket, amelyek talán szintén ennyi idő távlatából más megvilágításba helyezik a kérdéseket. Szerintem azt is időszerű egy kormányzás előtt tisztázni, hogy az állami erőszak-monopólium mire való: arra való-e, hogy a rendőrök verjék az embereket, vagy arra való, hogy megvédjék őket? Nem árt Kelet-Európában ezt a rendszerváltozás után húsz évvel, a XXI. század első évtizedében tisztázni. Mire való a rendőrség? Veretni akarom vele az állampolgárokat, vagy védeni akarom vele az állampolgárokat? Úgy látom, ennek az értékelésében egy világ választ el bennünket.

Ugyanis itt nem kevesebbről van szó, tisztelt képviselőtársaim, mint arról, hogy készült két rendőri jelentés 2006 őszéről. Ignácz és Papp rendőr tábornokok részletesen leírták a magyar rendőrség tapasztalt vezetőjeként, hogy milyen visszaéléseket és súlyos hibákat követett el a rendőrség. Ezek a jelentések következmény nélkül maradtak.

De továbblépek: a Magyar Köztársaság ügyészsége a rendőrökkel szemben folytatott büntetőeljárások kapcsán megállapította, hogy ezeket az eljárásokat nem bűncselekmény hiányában, hanem bizonyítottság hiányában szünteti meg. Ez azt jelenti, hogy az ügyészség meggyőződött arról, hogy a magyar rendőrök súlyos bűncselekményeket követtek el.

Azt jelenti az ön hozzászólása, képviselőtársam, hogy a Magyar Országgyűlésnek vagy a leendő magyar kormánynak nincs felelőssége a magyar rendőrök által elkövetett bűncselekményekért, amit az ügyészség megállapított jogerős határozatában? Ön szerint az volna a helyes, hogy a jogerős büntetőeljárást lezáró - bár megszüntető, de nem bűncselekmény, hanem bizonyítottság hiányában megszüntető - határozatot, amely a rendőrségről, az állam erőszakszerveiről szól, a magyar kormány kidob a kukába, és azt mondja, ez rendben van, emellett elmehetünk szó nélkül?

(16.40)

Ön szerint ez volna a normális magatartás? Így kellene egy kormánynak vagy a hatalomnak eljárnia az emberekkel szemben? Szerintem a Magyar Országgyűlés helyesen teszi, hogy elismeri a magyar rendőrség, a korábbi magyar kormány helyett a magyar állam felelősségét ezekben az ügyekben, és peren kívüli eljárásban teljesíti a megalapozott kárigényeket. Úgy gondolom, ez igazságügyi szakértőkkel percek alatt rendezhető, ráadásul senki nem mondta azt, hogy jogerősen elítélt bűncselekményt elkövetőket kellene kártalanítani ennek az országgyűlési határozatnak a szellemében (Dr. Schiffer András: Kizárja.), sőt kizárja azt.

Megjegyzem azt is, hogy a két előbb citált rendőr tábornok részletesen leírja a szakmai hibák mellett a felelősségi viszonyokat is. Igen, tudnunk kellene, hogy mi történt a TV-székháznál azon az éjszakán, amint azt is tudnunk kellene végre - és szeretnénk ennek a végére is járni -, ki rendelte el, hogy a Nádor utcában a TV-székház ostroma alatt több száz állig felfegyverzett rendőr nézze végig tétlenül a Magyar Televízió székházának szétverését. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.) Ön, képviselőtársam, tapasztalt politikus, a Fővárosi Közgyűlésben fontos szerepet betöltő politikus, korábban vezetett egy belvárosi önkormányzatot. Pontosan tudja, hogy a magyar rendőrség sajnos nem jogállami garanciák alapján, hanem politikai utasítások alapján működik hosszú-hosszú évtizedek óta, ami nagyon szomorú, nagyon sajnálatos, és remélem, ebben érdemi változás lesz a következő hónapokban és a következő években. Nem képzelik azt el ebben a Házban - remélem, önök közül senki sem -, hogy egy magyar rendőr tábornok azon az éjszakán nem kér politikai instrukciókat, vagy október 23-án, a forradalom ötvenedik évfordulóján kardlapos lovasrohamot vezényel egy rendőrtiszt politikai jóváhagyás nélkül?! Van a teremben olyan, aki ezt elhiszi? Hogy létezik ilyen Magyarországon vagy létezett ilyen Magyarországon? Ön gyakorlott politikus, azt gondolom, pontosan tudja, hogy miről beszélek.

Hadd jegyezzem meg azt is, ami a Fidesz nagygyűlésével, az október 23-i megemlékezésével kapcsolatban egy nagyon fontos dolog: azok a rendőr tábornoki jelentések, amelyekre az önök által, személy szerint ön által is kitüntetett Gergényi Péter - hiszen a Fővárosi Önkormányzatnak ön is tagja volt, amikor kitüntették Gergényi Pétert - arcpirító módon azt merte mondani, hogy az őt elmarasztaló rendőr tábornoki jelentés nem más, mint rendőr-rivalizáció és féltékenység eredménye: ezek után önök kitüntették! Ha valaki ezzel a döntésével morális értelemben szétverte a rendőrséget, azok önök, mert a hibáztatott rendőr tábornokot kitüntetik, aki pedig a jelentésében leírja az igazságot, azt félreállítják. Önök így gyakorolták a rendészeti hatalmat 2006 őszén! (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.)

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Papp tábornok úr pontosan leírta, mi történt azon a délutánon, október 23-án: az Alkotmány utcában, amikor a rendőrkordont megtámadták, megkezdődött a tömeg oszlatása, megkezdődött a kiszorítás. Az Alkotmány utca sarkán, innen pár száz méterre született egy szakmapolitikai döntés, amely politikai utasításra születhetett meg. Ezeket az embereket, akik kővel megdobálták a rendőröket - egyébként súlyos törvénysértést elkövetve, ezt senki nem vitatja, nem kapnak ezért felmentést -, nem a városból kifelé szorították, hanem pontosan tudjuk mindannyian ebben a teremben, hogy rendőrszakmai figyelmeztetés ellenére Gergényi Péter úgy döntött, hogy az Astoria felé szorítja ezeket az embereket. Megjegyzem, ez le van dokumentálva, le van írva a rendőr tábornoki jelentésben.

Szeretném az ön figyelmébe ajánlani: nem lehet véletlen, hogy a Fidesz megemlékezése után négy perccel, 16 óra 4 perckor Nagy-Juhák István, a helyszínt biztosító rendőrtiszt rohamot vezényel a távozó tömeg ellen. Ez nem véletlen! Nekem az a meggyőződésem, hogy ebben a kérdésben politikai döntés született, és ezért Gergényi Péternek első helyen kell viselnie a felelősséget. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, az ügy tényvázlatát és értékelését többen metsző pontossággal megadták ebben a Házban. Én arra az elvi megközelítésre hívnám fel a figyelmüket, hogy mielőtt egy kormány belevág a munkájába, szerintem az Országgyűlés helyesen teszi, ha elfogad egy olyan országgyűlési határozati javaslatot, amelyben kijelöli azt, hogy milyen mértékben tartozik a választópolgárokért felelősséggel a Magyar Köztársaság leendő kormánya; kijelöli azt az utat, amelyen a következő kormányoknak járniuk kellene, hogy igenis, ha ünnepelni hívok valakit, akkor azt meg kell védenem, mert kormányként én vagyok felelős ezért az országért; és kijelöli azt is, hogy a legnehezebb, legveszélyesebb és legnehezebben kezelhető erőszak-monopóliummal hogyan élhet a Magyar Köztársaság következő kormánya. Ez pedig, világos, hogy nem támadhat rá az emberekre, hanem meg kell védenie az embereket. Ebben kell önöknek dönteniük, és ehhez várunk minden javító, jobbító javaslatot.

Steiner képviselő úrnak jegyzem meg: nem az a célunk ugyanis, hogy az igazságszolgáltatás jogait megkérdőjelezzük, nem az a célunk, hogy elvtelen kártalanításban részesítenénk bárkit is, aki súlyos bűncselekményt követett el; az a célunk, hogy az állam szerepét tisztázzuk, kiért tartozik felelősséggel, mit tehet, és mit nem tehet.

Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr.

Most Bárándy Gergely képviselő úr következik rendes felszólalásra, az MSZP-frakcióból.

Képviselő úr, öné a szó.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Áldozatok! Először is engedjék meg, hogy szolidaritásomról biztosítsam önöket és mindazokat, akik a rendőri jogsértések miatt sérelmet szenvedtek, s kifejezzem reményem az iránt, hogy mielőbb kárpótolják őket. Ha kártérítés jár, akkor az mihamarabb jár, ez így helyes. De engedjék meg, hogy szolidaritásomról biztosítsam azokat a rendőröket és családjukat is, akiket a közrend védelmében végzett munkájuk ellátása közben sebesítettek meg magukat tüntetőnek nevező utcai huligánok, bűnözők.

Nagyon sok megfontolandó, szép, igazságot tartalmazó gondolatot hallottunk Lázár képviselő úrtól is, Balog képviselő úrtól is, és mindazoktól, akik az előttünk fekvő határozati javaslat érdemeit méltatták. Én csak kerestem az összefüggést a dokumentum és a felszólalások között, és az az igazság, hogy néha nem találtam meg. Hallottuk azt is, természetesen egészen más konstellációban, mint ahogyan én szólok most erről, ki kulturáltabb formában a felszólalása során, ki kicsit kulturálatlanabb formában, bekiabálással, de a kettős mércét emlegette. A problémám pontosan ez ezzel az előttünk fekvő dokumentummal, a kettős mérce. Ha ez a dokumentum csupán a kártérítésről szólna, ahogyan Lázár képviselőtársam mondta, akkor azt tudom mondani, hogy támogatnám is a magam részéről, mert ahogyan mondtam, és ahogyan kezdtem a felszólalásom, ha valakinek jár a kártérítés, akkor az mihamarabb jár.

Ebben a körben egy gondolatot engedjenek csak meg. Az, hogy bíróság elé kerülnek ezek az ügyek, nem meglepő, és nem csak ezekben az ügyekben van így, ugyanis közpénzből csak akkor lehet kifizetni kártérítést, hogyha a jogalap nem vitatott, akkor, hogyha a tényállás egészen bizonyos. Az én meggyőződésem is az, hogy azokban az esetekben, amikor ez így van, akkor az államnak peren kívül meg kell egyeznie. Nem tudom, hogy azokban az eljárásokban, amelyek most a bíróság előtt vannak, mi a helyzet. Nem tudom, hogy ott vitatott-e a követelés, ugyanis ha valaki vitatott követelést fizet ki közpénzből, akkor az hűtlen kezelést követ el. Azt gondolom, ezt senki nem várhatja felelős állami tisztségviselőktől.

Ha a dokumentum arról szólna, amiről Schiffer képviselőtársam szintén beszélt, hogy a büntetőeljárás-jogi törvény egyes rendelkezéseinek felülvizsgálata szükséges, és ezt tegyük meg, messzemenőkig támogatnám. Különösen mondom ezt az előzetes letartóztatás intézményére, amellyel maximálisan egyetértek, hogy nincs jól szabályozva a büntetőeljárás-jogi törvényben.

(16.50)

Ha ez a dokumentum arról szólna, hogy vizsgáljuk meg azt, amit egyébként évek óta vizsgál a kormány, a parlament, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, hogy hogyan lehet felgyorsítani a bírósági eljárásokat, akkor is támogatnám azt, ami ebben a dokumentumban szerepel, illetve magát a dokumentumot, a határozati javaslatot, mert úgy gondolom, hogy itt bizony adósságai vannak a Magyar Országgyűlésnek. Nem csak ezekben az eljárásokban húzódnak el az ügyek, tisztelt képviselőtársaim. Aki gyakorló jogász - és most hadd utaljak én erre, jómagam is, Schiffer képviselőtársam is, és vagyunk itt még néhányan ebben a teremben -, azok nagyon jól tudják, hogy az, hogy az ügyek sajnos három évig elhúzódnak, az egyáltalán nem kirívó eset, az, hogy öt-hat évig elhúzódnak, még talán az sem, de volt olyan ügyem ügyvédként, amelyik két vagy három évvel ezelőtt fejeződött be, és '89 előtt kezdődött el, tisztelt képviselőtársaim, tehát ebben a vonatkozásban igenis van hátralékunk és van adósságunk. A bírósági eljárások felgyorsítása közös felelősségünk, de nem erről szól a határozati javaslat. A határozati javaslat beszél arról, hogy milyen tömeges emberi jogsértések történtek a rendőrség oldaláról.

A jogsértések tényét, tisztelt Országgyűlés, én magam sem vitatom, történtek ilyenek, sőt annak ellenére, hogy volt, aki ezt kétségbe vonta, ugyanakkor egy másik mondatában még példát is mondott erre, saját magát talán felülbírálva: nem egy eljárás végződött tudomásom szerint jogerősen is úgy, amelyik rendőröket marasztalt el ezekben az ügyekben, tehát a felelősségre vonás megkezdődött. Nekem még az ellen sincs kifogásom, hogy ez tovább folyjon, sőt az ellen sincs kifogásom, hogy ez kiterjedjen akár felsőbb vezetőkre is, de ez nem az Országgyűlés, hanem az igazságszolgáltatás feladatköre, erről nem országgyűlési határozatot kell hozni, hanem ezzel kapcsolatban rendőrségi, ügyészségi és bírósági eljárást kell indítani, ha szükséges.

Az előttünk fekvő javaslat azt a látszatot kelti, és engem talán ez zavar a legjobban vagy nagyon, hogy volt egy szituáció, amiben vannak békés tüntetők, és ezekre brutálisan rátámadnak a rendőrök. Nos, hát ez nem igaz; ez nem igaz, mert úgy gondolom, hogy azt a több tucat rendőrt, aki megsérült, nem a társaik verték meg, legalábbis én így gondolom, és így tudom. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Volt olyan is!) Úgy gondolom, hogy nem a rendőrök gyújtották fel a rendőrautót és a vízágyút, úgy gondolom, hogy nem ők szedték fel az utcaköveket, úgy gondolom, hogy nem ők emeltek barikádokat, úgy gondolom, hogy nem ők ostromolták meg a TV-székházat, úgy gondolom, hogy nem ők fosztották ki igen méltón a Televízió büféjét; nem, nem ők voltak. Úgy gondolom, hogy nem miattuk nyújtotta be az önök képviselőtársa, Rogán Antal fideszes színekben azt a javaslatot, ami a rendbontók megfékezéséről, a felelősségük kiterjesztéséről szól. Úgy gondolom, hogy ezt se a rendőrök miatt nyújtotta be, és úgy gondolom, hogy biztosan nem téves az összes bírói ítélet, amiben tüntetőket marasztaltak el azért, mert rendőrökre támadtak, azért, mert megrongálták a közvagyont vagy éppen magánvagyont, márpedig erről a dokumentum, a határozati javaslat egy árva szót nem szól, és ez hiba, mert úgy gondolom, hogy meghamisítja az eseményeket, a történteket. A másik, ami komoly problémám, és ezzel kapcsolatban Schiffer képviselőtársam véleményét osztom: nem feladata a Magyar Országgyűlésnek véleményt mondani egy másik hatalmi ág tevékenységéről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Olvasnék egy mondatot ebből a határozati javaslatból: "Tovább súlyosította a helyzetet, hogy az előzetes letartóztatások indítványozásakor és elrendelésekor első fokon az ügyészi és a bírói szervezet sem volt képes alkotmányos rendeltetésének megfelelni, és személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésekre az esetek többségében megfelelő szakmai indok hiányában a büntetőeljárás alapelveinek semmibevételével került sor." Nos, hát azt sem tartom helyesnek, ha egy másik hatalmi ág képviselője bírálja az igazságszolgáltatást, ezt sem tartom helyesnek, azt viszont példátlannak tartom - és őszintén remélem, hogy legalább ezt megfontolják az előterjesztők -, hogy az első hatalmi ág, a törvényhozó hatalom hivatalos határozatban mondja ki azt, hogy nem jól és nem helyesen jár el a bíróság. Az megint egy más kérdés, hogy természetesen, ha úgy látom, vagy úgy látjuk, hogy nem jó a törvény, és rossz törvények miatt jár el helytelenül, ebben az esetben megvan a lehetőségünk a jogszabályalkotásra, de arra, hogy arról véleményt mondjunk, hogy a meglévő törvényeket rosszul alkalmazza a jogalkalmazó, azt gondolom, hogy nincsen lehetőségünk; nincs lehetőségünk, főleg nem egy hivatalos határozatban. Úgy gondolom, hogy ez a felfogás a hatalmi ágak elválasztásának súlyos félreértelmezése kormánypárti képviselőtársaim részéről. A parlament feladata a jogalkotás.

Szeretnék két gondolatot mondani evvel kapcsolatban. Úgy gondoltuk, pontosan az események kapcsán, hogy szükség van jogalkotói közbelépésre, ezért számos ponton módosítottuk a büntető törvénykönyvet, ez ugyanis a parlament feladata és jogköre. Súlyosabban minősülnek a garázdaság egyes esetei, súlyosabban minősülnek azok a bűncselekmények, amikor hivatalos személyt támadnak meg, amikor intézkedő hivatalos személyt támadnak meg, itt viszont mi nem mértünk kettős mércével, tisztelt képviselőtársaim, mert minden esetben mellétettük azt, hogy ugyanakkor az is súlyosabban minősül, amikor valaki a hivatali hatalmával visszaélve, egyébként arra nem érdemes embereket jogszerűtlenül bántalmaz. Melléemeltük ugyanis a büntetési tételkeretek vonatkozásában e bűncselekményeknek a "bántalmazás hivatalos eljárásban" elnevezésű vagy alcímet viselő bűncselekményt és a kényszervallatást is, ugyanis ezek is súlyosabban minősülnek, mint korábban minősültek, tehát a kettős mércét mi nem alkalmaztuk a jogalkotás során. Ugyanígy nemcsak a hivatalos személy elleni erőszak előkészülete vált bűncselekménnyé, hanem a bántalmazás hivatalos eljárásban és a kényszervallatás előkészülete ugyanígy. Ez a parlament feladata, és nem az, hogy tanácsot adjon, és véleményezze a jogalkotót.

Ezen indokok alapján én a magam részéről biztos, hogy nem tudom támogatni ezt a javaslatot (Moraj a KDNP padsoraiban. - Szászfalvi László: Szégyen!), annak ellenére, hogy megismétlem, hogy ahol nem vitatott a kártérítés jogalapja, ott egyezzen meg az állam.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy hárman várnak kétperces felszólalásra, és hatan előre jelzett, rendes felszólalásra. Egy perc türelmüket kérem. Megköszönöm eddigi együttműködésüket, mértéktartásukat. Átadom az elnöklés jogát Balczó Zoltán képviselőtársamnak. (Taps.)

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm az Országgyűlés munkájában részt vevőket, és az azt figyelemmel kísérőket. Kétperces hozzászólásra következik Gaudi-Nagy Tamás, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem szerettem volna még szólni, ha Bárándy Gergely képviselőtársam nem mondott volna olyanokat, ami szólásra ihlet, később szerettem volna még néhány gondolatot elmondani, ami nagyon fontos ezzel az üggyel kapcsolatban. Viszont nem mehetek el szó nélkül a mellett az álságos érvelés mellett, amely valóban egy olyan látszatot kelt, mintha az igazságszolgáltatás független bírói hatalmi ági jellegét most valami egészen durva támadás érné.

Tegyük még egyszer a dolgot egyértelműen helyre: a jogállamiság kilépett a medréből, és bizony nemcsak a rendőri szervek - politikai hatalmi utasításra -, hanem az ügyészségek, amelyek valóban kettős mércével működtek, a civilekkel szembeni eljárásban valóban sokkal kevesebb bizonyíték alapján, sokkal gyorsabban emeltek vádat, és bizony a rendőrökkel szembeni eljárásokban sok esetben. Például Apáthy Istvánné esetében odáig nem mentek el a nyomozó ügyészségek, hogy megkérdezzék a helyszínen működő fegyverkezelőket, hogy vajon ők sütötték-e el a ravaszt, vagy látták-e például a helyszínen az áldozatot.

(17.00)

Így működtek az ügyészségek, és bizony a bíróságok is így működtek, és úgy látszik, hogy Bárándy Gergely nem figyelt a felszólalásomra, mert a Fővárosi Bíróság belső jelentésében rögzíti és állapítja meg és tárja fel azt, hogy milyen hihetetlen jogsértéseket követtek el a nyomozási bírók, illetve a gyorsított eljárásokban milyen jogsértések elkövetésére került sor.

Tehát megnyugtatom Bárándy Gergelyt, nem kell féltenie a jogállamiságot ettől az állásfoglalástól, ami egyébként egy iránymutatást ad a kormánynak arra, hogy az alárendeltségében működő rendőri szervek minél hamarabb kezdjenek peren kívüli tárgyalásokat a valóban egyértelmű jogalapú ügyekben. Megnyugtatom Bárándy Gergelyt, hogy a bíróság előtt lévő ügyek, általunk ismert ügyek mindegyike tisztázott, egyértelmű jogalapú ügy, csak olyan vitatásokat tesz a rendőrség, amely teljesen komolytalan, és a jogállami elvekkel tökéletesen ellentétes.

Hűtlen kezelés pedig akkor áll fenn, ha nem fizetik ki a jogosan járó kártérítést.

Köszönöm. (Taps a Jobbik, a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Schiffer András, az LMP képviselője.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is csak Gaudi-Nagy Tamásra reagálnék röviden. Tehát a kritika azzal kapcsolatban, hogy a bíróságok meg vannak nevezve, ugyan azt tudjuk, én nem vitatom a kritika jogosságát, csak ennek nem itt van a helye az Országgyűlésben. Ha előfordulhattak ilyen anomáliák a bírói eljárásban, mint amit említett, akkor a parlamentnek, illetve a kormányzatnak az a dolga, hogy feltárja, hogy egyébként az igazságügyi szervezetrendszerre vonatkozó szabályokban milyen olyan hézagok vagy visszásságok vannak, amelyeknek a korrekciójával az ilyen jellegű anomáliákat a későbbiekre nézve fel lehet számolni. Szerintem ez a dolgunk, és itt a parlamentben nem minősíthetjük a bírák munkáját, függetlenül attól, hogy egyébként kinek-kinek megvan a tudása és a véleménye erről.

De amiért szót kértem: én nagyon örülök, hogy ezek szerint Bárándy Gergellyel egy véleményen vagyunk azzal kapcsolatban, hogy az előzetes letartóztatásra vonatkozó hatályos szabályok tarthatatlanok. Ezt egyébként jogvédő szervezetek 15 éve mondják. Csak azon csodálkozom, hogy amíg önök tetszettek kormányozni és törvényeket alkotni, erre vonatkozólag, hogy az előzetes letartóztatás szabályai végre jogállami keretek közé kerüljenek, egy darab indítványt, javaslatot nem nyújtottak be, akkor sem, amikor a büntetőeljárás-jogot kodifikálták.

És még valami: ez egy határozati javaslat és nem törvény. Ez nem beavatkozás a bíróságok munkájába; nagyon korrektül a határozati javaslat világossá teszi, hogy akik bűnöket követtek el, akár 2006. október 23-án, és ezt bíróság jogerősen megállapította, ezt nem kívánja még közvetve sem felülbírálni. Ez nem a bűnelkövetők számára nyújt valamiféle menedéket, hanem a jogsértések áldozatainak, és nem beavatkozás a munkába, hanem pontosan arról van szó, hogy el se kellene odáig jutni, hogy bírósági eljárásokra kerüljön sor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hanem meg kellene egyezni egy magára valamit adó államnak az áldozatokkal.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik, az LMP, a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Balog Zoltánnak, a Fidesz képviselőjének.

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Különösen is MSZP-s Képviselőtársaim! Azt kell mondanom, én nem vitatom azt, hogy minden mandátum egyenértékű ebben a Házban, önök ezt megtették már korábban. De úgy gondolom, hogy önöknek itt semmihez nincs joguk hozzászólni, erkölcsi joguk nincs. A Házszabály rögzíti ezt a jogot, de önöknek erkölcsi joguk nincs hozzászólni addig, amíg bocsánatot nem kérnek. 2004... (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Önök három olyan gazemberséget követtek el... (Dr. Józsa István: Ne mondj már ilyet!) De mondom, és majd lehet válaszolni erre! Az a helyzet, hogy 2004. december 5-e, az őszödi beszéd, a választásoknak a csalással való megszerzése és a 2006. őszi események összetartoznak. Arról szólnak, hogy önök az elmúlt hatvan évben semmit nem tanultak abból, hogy a diktatúra milyen tragikus tud lenni, és milyen az, amikor egy kisebbség, egy magát politikai élcsapatnak tartó valaki a saját népével szemben kormányoz. Ezért ennek a csúcsa és a mélypontja egyben az, hogy önök a rendőrséget a saját népük ellen vezényelték, ahogy ezt egyébként az önök főnöke, akit úgy hívnak, hogy Gyurcsány Ferenc, el is ismerte egy tévéinterjúban, mert még ezt sem tudta titokban tartani. Ez az egyik dolog.

A másik: önök idejönnek, és elkezdik védeni azt az embert, aki nem mer idejönni, kiállni, szemébe nézni az áldozatoknak, és akkor elkezdenek itt jogászkodni összevissza. Én nem vitatom, hogy önök jobban értenek talán a joghoz, mint én. De hogy az erkölcshöz nem, az egészen biztos, és itt az erkölcs megelőzi a jogot. Éppen ezért minden hozzászólásnak bocsánatkéréssel kellene kezdődni, nem pedig okoskodni, hogy ha így nézzük, meg ha úgy nézzük, meg ha amúgy nézzük.

Emberek meghaltak. Egyébként az október 23-ai gumilövedékek és verés következtében azóta két ember halt már meg, és önök itt azt gondolják, hogy megengedhetik maguknak, hogy nagyvonalúan jogászkodjanak. Nem engedhetik meg...

ELNÖK: Képviselő úr, kérem, hogy fejezze be!

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): ...kérjenek bocsánatot! (Nagy taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megértem, hogy egy olyan témát tárgyalunk, ahol az érzelmek is jelen vannak, ugyanakkor kérem, hogy legyenek szívesek betartani a felszólalási időkereteket, mert igen sokan vannak még bejelentkezve.

Kétperces felszólalásra megadom a lehetőséget Bárándy Gergelynek, az MSZP képviselőjének.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy amit Balog Zoltán most mondott, az nem önmagában stiláris probléma, hanem annál sokkal több. Azt látom - és ezt már érzem -, hogy a bírói függetlenség tiszteletben tartása, úgy tűnik, meglehetősen távol áll tőle, de azt azért, hogy egy héttel azután, hogy megtörténik az alakuló ülése az Országgyűlésnek, kétségbe meri vonni képviselőtársam az ellenzék hozzászólási jogát az Országgyűlésben bármilyen témában, hát ezt felháborítónak tartom, tisztelt képviselőtársam! (Általános zaj. - Balog Zoltán: Nem az ellenzékét, hanem az MSZP-ét!) Teljesen mindegy, milyen témáról van szó, az Országgyűlésben ami napirenden van, ahhoz az ellenzék hozzászólhat, bármilyen téma is legyen az.

Úgy gondolom, hogy a felszólalásomban azt a célt, amit önök szeretnének elérni ebben a határozati javaslatban, meglehetősen megtámogattam. Attól, mert a határozati javaslatban olyanok szerepelnek, ami miatt nem tudom elfogadni, annak ellenére, hogy egyébként azzal egyetértek, hogy mielőbb kárpótlást kapjanak azok, akik sérelmet szenvedtek, nem gondolom, hogy megfelelő és adekvát reakció az, amit képviselőtársam most elmondott, még akkor sem, ha érzelmileg ez így érinti önt.

Az ellenzék jogát a felszólaláshoz kétségbe vonni, 1990 óta erre nem volt példa, és őszintén remélem, hogy nem is lesz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Gulyás Gergely, a Fidesz képviselője.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Miután itt ültem az előző öt percben, annyit azért tisztázzunk korrekt módon, hogy Balog Zoltán nem azt mondta, hogy bárkinek ne lenne a megfelelő időkeretben joga hozzászólni, kizárólag azt mondta, hogy a Szocialista Pártnak ebben az ügyben erkölcsi alapja egy szóra van, arra, hogy bocsánat, semmi másra. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.) Ezzel pedig én egyetértek, de ez nem érinti azt, hogy akár Bárándy Gergely képviselőtársunknak, akár Steiner Pál képviselőtársunknak vagy bárki másnak a teljes időkeretet lehetősége van kihasználni; mi ezt erkölcsileg tartjuk alaptalannak.

Viszont két kérdés még felmerült, és nagyon gyorsan szeretnék rá reagálni. Technikailag, nem tudom, hogy Steiner Pál szándékosan akarta-e félreérteni vagy nem értette a javaslatot, de az állam lehet magánjogi fél is. Ezekben az esetekben, amikor beperelik a rendőrséget, akkor ilyen minőségben van jelen, semmi akadálya nincs annak, hogy megegyezzen. Eddig ráadásul az volt a gyakorlat - és ez lesz majd a különbség -, hogy az alap nélküli vagy túlzott kártérítési igényeknél a rendőrség azt sem fizette ki, amit jogosnak talált. Tehát tett mondjuk, egy 5 millió forintos vagy 2 millió forintos kártérítési igényre egy ajánlatot 500 ezer forintra, és amikor erre nemet mondott az igény érvényesítője, akkor a rendőrség ahelyett, hogy kifizette volna az 500 ezer forintot, és ezt beszámíttatta volna, és folytatódott volna a per, azt mondta, hogy ha nem egyezünk meg teljesen, akkor éhezz tovább, vagy kilőtt szemmel nem tudsz dolgozni, de mi nem segítünk a te problémádon, ha nem egyezünk meg.

(17.10)

Tehát ez egy tűrhetetlen gyakorlat volt. Ez ezen változtat, az állam ki fogja fizetni azt a kártérítési összeget, amelyet indokoltnak tart. Ha ezt meghaladja a követelés, és már indokolatlan, akkor természetesen azt lehet perben továbbra is érvényesíteni.

Végül egy mondat: kockakövek ügyében mindenkinek elkerülte a figyelmét az, amire én is hivatkoztam. Már volt egy országgyűlési határozat, amiben a Fidesz is egyhangúlag ítélte el az erőszakos tüntetők magatartását. Ehhez tartjuk magunkat; ez a határozat meg a rendőri erőszakról szól.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Nemény András, az MSZP képviselője.

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem kívánok védeni senkit sem, mindössze egy tényre szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, mielőtt még a Fidesz és a Jobbik frakciója teljesen egymás nyakába borulna. (Balog Zoltán: Az LMP-t is mondhattad volna.) Úgy van, az LMP-t is mondhatnám ebben az esetben. A tény pedig az, hogy az önök által sokat szidott Gergényi Péter úr az új belügyminiszter, Pintér Sándor úr cégtársa volt ebben az időben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Hegedűs Lorántné, a Jobbik képviselője.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Engem Steiner Pál hozzászólása ihletett meg, amelyben azt hallhattuk, hogy a Fidesz a nagygyűlését kvázi direkt arra a helyszínre szervezte, ahol várhatóan tömegoszlatásra kerülhetett sor. Ha ezen a logikán továbbmegyünk, akkor ki kell hogy mondjuk, hogy Steiner Pál szerint valószínűleg a tüntetésen részt vevők direkt álltak a harci töménységű könnygáz elé, illetve direkt álltak a gumilövedékek elé. Azt gondolom, ez egy nagyon hamis és álságos logika, amit Steiner Pál itt nekünk előadott, felvetett.

Ennek kapcsán hadd mondjak el nagyon röviden egy történetet. 2006. október 23-án volt egy egyházközség a Belvárosban, ahol volt egy ünnepi istentisztelet, ez békésen zajlott mindaddig, amíg az onnan távozó hívőket a rendőrség be nem zárta. Sajnos utána az egyházközség hiába kereste a nyomozó ügyészségnél az igazát, mind a két alkalommal mindkét fórumon, ahová fordultunk, elutasítás volt a részünk. Kérjük az albizottságot, hogy ezt az eseményt feltétlenül vizsgálja ki, már csak azért is, mert az elutasításnak az volt a legsúlyosabb következménye, hogy 2008 szeptemberében ennél az egyházközségnél ugyanez az esemény sokkal súlyosabban megismétlődhetett.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra jelentkezett Józsa István, az MSZP képviselője. Képviselő úr, megadom a szót.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Biztosan észrevették, hogy általában gazdasági témában szoktam hozzászólni a Ház napirendjeihez. Az előző kirohanás viszont, amit itt Balog Zoltán intézett, megmondom őszintén, meglepett. Nem ezt vártam. (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiban.) Amikor a vezérszónokunk azzal kezdi a hozzászólását, hogy sajnálatomat fejezem ki, amikor a másik hozzászóló azt mondja, hogy az MSZP-frakció egyetért azzal, támogatja, hogy soron kívüli kártérítés történjen, akkor nagyon kérem, hogy ilyen hangulatkeltő hozzászólásokat ne tegyenek. És különösen ne tegye a Házban, hogy miután ilyen nagy vehemenciával elítél mindenkit, különösen bennünket, utána heherészve elkezd a társaival beszélgetni. Kérem szépen, őrizze meg a komolyságát! Ezt mint hozzá nem értő képviselő kérem.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban. - Ughy Attila: Olvasd inkább a Népszavát, jobban járunk.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most visszatérünk az előre bejelentett felszólalók sorához. Ékes Ilona, Fidesz, következik; őt követi majd Pörzse Sándor, a Jobbik képviseletében.

Képviselő asszony, öné a szó.

ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! "Vallom, hogy embernek ember, szervezet, állam nem birtokosa, ember embernek, szervezetnek, államnak nem tulajdona. Isten ellen nincs törvényhozás, az ő szent akaratával szemben bűn a jogfosztás." Ezeket a szavakat 2006. szeptember 17-én délelőtt idézték Salkaházi Sára boldoggá avatásán. Ezeket a mélyen átélt szavakat az emberi jogokról, az emberi méltóságról az első magyar képviselőnő, Slachta Margit mondta az 1920-as években.

Tisztelt Országgyűlés! 2006. szeptember 17-én, vasárnap délután került nyilvánosságra Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszéde: hazudtunk reggel, hazudtunk éjjel. Másnap következtek a televízió képsorai az MTV-székház ostromáról. Felháborodott emberek, provokátorok, tüntetők és áldozatok, védőfelszerelés nélküli rendőrök, brutalitás. Az első hírek jöttek a rendőri brutalitásról, az első segítségkérő internetes levél az összevert, rendőrök által elhurcolt fiatalember szüleitől. Ekkor elindultam a büntetés-végrehajtási intézetbe, hogy tájékozódjam a fogva tartottak körülményeiről. A kapuban szülők, hozzátartozók, ügyvédek álltak, és vártak információra, kétségbeesve a bizonytalanságtól, hogy hol van, hogy van, mi történt a gyerekkel, férjjel, családtaggal, védenccel. Gond nélkül beengedtek a képviselői igazolványom felmutatása után. Ez még szeptemberben így volt; október 24-én már megtagadták tőlem a belépést és tájékozódást.

Ott, a sok rácson túl egészen közel kerültem a megrendítően valós emberi történetekhez. Nőkkel, lányokkal találkoztam. Ijedtekkel és megalázottakkal, akik mesélték, hogy megbilincselték, megverték, meztelenre vetkőztették, órákig térdepeltették őket. A 19 éves filigrán lány mutatta a kék-zöld foltokat a bokáján, amit rendőrbakanccsal rúgtak szét, mert nem állt elég nagy terpeszben. A másik 20 éves lánynak betörték a fejét, 8 napig nem engedték tisztálkodni. A barátnőjével és az unokatestvérével fogták el őket. Elbeszélésük alapján kifejezetten hajtóvadászatot rendeztek ellenük. Bekerítették őket, és menekülésre nem adtak lehetőséget nekik. Az egyik épület lépcsőházában bújtak meg többen, ott rontottak rájuk, és kíméletlenül verték a magukat megadó fiatalokat, miközben szidalmazták őket, hogy szemét fideszesek, rohadt terroristák.

A Magyar Rádió udvarán, ahová behajtották, vonszolták őket, megszűnt a nevük. Számot kaptak. Ki a karjára, ki a homlokára, más a nyakára. Mutatták nekem a sebeiket, a kék-zöld foltjaikat a férfiak, fiúk is, akikkel találkoztam, és beszéltek ők is mérhetetlen megalázottságukról, kiszolgáltatottságukról, tehetetlenségükről. A férfiak közül 24-gyel beszéltem személyesen. Volt közöttük egyetemista, gazda, nyomdász, többdiplomás értelmiségi. Rendezett családi háttérrel, büntetlen előélettel.

Kérdezem, tudunk-e ma bármit is az emberi jogokról, az emberi méltóságról, ha mindezek megtörténhettek. Ha megtörténhet, hogy gyanútlan járókelőket fognak el, hogy azután ügyvéd jelenléte nélkül hallgassák ki őket. Ha megtörténhet, hogy rögtönítélő bírók csak a rendőr tanúkat veszik figyelembe, de a saját tanúkat, a saját bizonyítékokat már nem. Az előre megírt ítéletről szóló jegyzőkönyvet véletlenül a tárgyalás előtt adják a kihallgatandó kezébe. Beszélhetünk emberi jogokról ott, ahol hozzátartozók napokon át semmit nem tudnak elfogott szeretteikről?

Napvilágot látott, hogy az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságát aggodalommal töltik el a Budapesten szeptemberben és októberben történt tüntetések során tanúsított rendőri fellépésekről szóló hírek. A bizottság megállapítása szerint a magyar államnak fokozottabban kell ügyelnie az emberi jogok érvényesítésére, biztosítva a jogellenes intézkedésekkel szembeni zéró tolerancia elvének betartását a rendőrségi hierarchia minden szintjén és a büntetés-végrehajtásban is.

(17.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! 2006. október 23-án, az '56-os forradalom 50. évfordulóján a sokszoros kordonnal, rendőrökkel körülvett Kossuth téren a nemzeti ünnepen nemzet nélkül ünnepelt a kormány. Méltó, tiszteletteljes emlékezés helyett volt könnygáz, vízágyú, gumilövedék. Közös érzület helyett félelem és bizalmatlanság.

A kórházakat járva súlyos sérültekkel találkoztam. Könnygázgránáttal szétlőtt arcú emberrel. Október 23-án az egyik asszonynak nyaklövése volt, utána szívtrombózisa. Huszonéves fiúnak a könnygáz leszakította két ujját, végigégette a tenyerét. Kilőtt szemek, mellkaslövések; volt, akibe egy sorozatot belelőttek. Törött csontok, kék-zöld foltok. Az egyik papot megkardlapozták az ünneplőkre rohanó lovas rendőrök. Vérző fejjel hagyták ott. És folytathatnám a sort.

Ezek ellen a sérült emberek ellen is eljárást folytattak. Azóta az egyik, rendőrök által megvert pap értesített arról, hogy az akkor 56 éves, gumilövedékkel eltalált ember meghalt a lövés utáni szövődményekben. Tehát azt is mondhatom, hogy itt is volt plusz egy emberélet, ami ennek a felelőtlenségnek, ennek a törvénytelenségnek a nyomán keletkezett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Albert Camus, a híres író '56-ról így emlékezett: A megalázott, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett hullania. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat.

Valaki lopott, csalt, hazudott, s tette ezt magabiztos cinizmussal, embertelenséggel, a maga számára eddig bárminemű következmény nélkül.

A rendőrökre testi és lelki nyomást gyakorolva készítették őket a bevetésre, így október 23-án a rend őrei ahelyett, hogy szolgáltak volna, kiszolgáltak, ahelyett, hogy védtek volna, támadtak, ahelyett, hogy nyugalmat teremtettek volna, feszültséget keltettek, mert ők maguk is feszültek és megtévesztettek voltak. Azt sulykolták nekik, hogy csőcselékkel, terroristákkal állnak szemben, akik rendőrtársaikat súlyosan bántalmazták, megkéselték.

Mindezeket azért mondom el önöknek, hogy tudatosítsam: az, hogy minket nem ért lövedék, nem jelenti azt, hogy érintetlenül hagyhatnak az elmúlt időszak történései. Nem jelenti azt, hogy kimaradhatunk mindabból, ami Magyarországon történt. Nem jelenti azt, hogy nem kell értékítéletet megfogalmaznunk. Szükség van az értékítéletre, szükség van arra, hogy az emberi jogot visszaállítsuk jogaiba, mert embernek ember nem birtokosa, mert bűn a jogfosztás.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő asszony felszólalását.

Rendes felszólalásra következik Pörzse Sándor, a Jobbik képviselője. (Balog Zoltán Pörzse Sándorhoz: Közben nem újságot kell olvasni!)

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Vendégek! Sokkal rövidebb leszek, mint a rendelkezésre álló 15 perc, egyrészt azért, mert nagyon sok mindent, amit akartam, előttem már elmondtak, másrészt azért, mert nem akarok az önök türelmével visszaélni. Egyvalamit mint újságíró vagy mint volt újságíró, aki ezekben az eseményekben aktívan részt vettem, illetve az ott föltártakban, szeretnék leszögezni.

Nagyon fontos tudni, hogy mi történt 2006. október 23-án. Az történt, tisztelt hölgyeim és uraim - és szerintem ezt a fönt ülők már nagyon jól tudják -, hogy az itt ülő, tőlem jobbra ülő képviselők, illetve a főnökeik lehetővé tették azt, hogy az 50. évfordulón rajtunk, magyarokon még egyszer elverjék '56-ot. Ez történt. (Taps a Jobbik, a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Méghozzá nagyon átgondoltan, pontról pontra végigvitték ezt. Kezdődött az őszödi beszéddel, és véget ért, illetve majdnem véget ért október 23-ával.

Ezt nagyon fontos leszögezni, és kérem, gondolják át az események tükrében, hogy lehet, hogy igaz, amit mondok. Szerintem igaz.

És hogy miért olyan nagy a felelősségünk most, hogy itt mindenki megkapja a méltó büntetését? Lázár frakcióvezető úr azt mondta, hogy nem akar a kétharmaddal a háta mögött ostort csattogtatni. Én pedig azt mondom neki, hogy de nyugodtan csattogtassa, sőt a fokos használatát is a figyelmébe ajánlom (Közbeszólás az MSZP soraiból.), egész egyszerűen azért - természetesen képletesen, mielőtt még itt komoly szaladgálás kezdődne. (Derültség a Jobbik, a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Ezt egész egyszerűen azért tartom fontosnak, mert ebben az országban nem adott senki 45 évet a 45 évért. Azért, mert úgy néz ki - remélem, nincs igazam -, nem ad senki majd 20 évet az elmúlt 20 évért. És ha itt most nem kapnak legalább, nem tudom, hány évet 2006. október 23-áért, akkor folytatódik az, ami itt ezekben a pillanatokban is folytatódik, hogy az új Országgyűlés második napján Lendvai Ildikó értelmezi nekünk a rendszerváltozás vagy a rendszerváltás reményeit, holott a rendszerváltás egyik reménye az lett volna, hogy 2010-ben Lendvai Ildikók ne ülhessenek a magyar parlamentben, mint volt főcenzorok! (Nagy taps a Jobbik, a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Tehát ennek folyománya az, hogy Steiner képviselő úr húsz percet beszél két másodperc helyett, ami annyi lett volna, hogy bocsánatot kérek! (Dr. Józsa István: Ilyen a demokrácia!) Igen, így van, ezért vannak még itt! (Derültség a Jobbik, a Fidesz és a KDNP padsoraiban. - Dr. Józsa István: Nevessetek csak rajta!)

Szóval nagyon nagy a felelősségünk, tisztelt képviselők, és biztos vagyok benne, hogy az itt karzaton ülők nem azt várják el tőlünk, hogy valamennyi pénzt kapjanak, és nem is azt várják el, hogy Kovács 23. János megbűnhődjön, hanem azt is elvárják, hogy ügyészek is megbűnhődjenek. És ha Schiffer képviselő úr nem ért velem egyet, mert jogilag valószínűleg így van, szerintem bíróknak is meg kellene, legalábbis formálisan, szavakban bűnhődniük. Mert ezt várják el. Hiszen biztos vagyok benne, hogy nem a kárpótlás a céljuk, hanem az, hogy biztosak legyenek benne, hogy itt ától zéig mindenkin végigmentünk.

Három embert ajánlok a figyelmükbe, úgy hívják őket, hogy Bene főkapitány. Bene főkapitány a mai napig a Magyar Nemzeti Bank alkalmazottja. Gergényi Péter, él, mint hal a vízben. Gyurcsány Ferenc pedig, hát ő Gyurcsány Ferenc. (Derültség a Jobbik, a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.)

És azért minden tiszteletem Balog úré, de azért szeretnék itt egy kételyt megfogalmazni. Ez ügyben azért az entrée elég rosszul sikerült, és vannak igen erős kételyeink, ami pedig pontosan arra vonatkozik, hogy nagyon jól tudjuk: Pintér Sándor jó barátja Gergényi Péternek. Tehát én, mondjuk, életszerűen nehezen tudom ezt elképzelni. Nehezen tudom elképzelni, hogy ez hogyan történik majd. Mondjuk, egy vasárnapi ebédnél egy Tiffán vörösbor mellett, hogy te, Péterkém, én most leültetlek téged pár évre, de majd a nejedet elvisszük nyaralni? Tehát ez hogy lesz? Ne aggódj?

Azért ez ügyben elég nagy kételyeim vannak. Tehát lehet, hogy ezt valaki másnak kellene levezényelni, már legalábbis a felelősségre vonást. Azt hiszem, ezzel egyet lehet érteni. Igen, látom, hogy Balsai úrra mutatnak. Bízom benne, nagyon bízom benne. (Dr. Balsai István: Helyes! - Derültség a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.) Úgyhogy... (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ezzel vége is van.) Igen, ezzel vége is van, mint ahogy nagyon reménykedem benne, hogy négy év múlva pedig önöknek lesz végük.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik, a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Felhívom a figyelmet arra, hogy bármilyen reagálásra a házszabályi keretek között mindenkinek lehetőséget biztosítok.

Normál felszólalásra következik 15 percben Sneider Tamás, a Jobbik képviselője.

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előre leszögezem, kicsit nehéz lesz majd indulatok nélkül beszélnem a mai pár percben, de hogy miért, azt nemsoká meg fogják önök érteni.

Igazából nem is szerettem volna hozzászólni ehhez a témához, ha azt láttam volna, hogy ennél a 11. napirendi pontnál nem az áll, hogy Steiner Pál vezérszónokként szót kap, hanem az, hogy bocsánatot kér Gyurcsány Ferenc. Akkor meg sem szólaltam volna.

(17.30)

De nem ez történt, látjuk, hogy nem ez történik, nincs itt az, aki felelős a történtekért.

Végtelenül örülök, hogy szembesíthetjük a bűnösöket a szélsőséges, erőszakos cselekményeikkel szemben. Örülök, hogy végre a fejükre olvashatjuk a cselekedeteiket. Örülök, hogy megszületik az állam nevében elkövetett jogsértések áldozatait megillető kártérítésekről szóló országgyűlési határozat. De remélem, hogy ezen egy kicsit túl is fogunk lépni, meglesz a lehetőség arra, hogy Gyurcsány Ferenc felelősségre legyen vonva, és egy idő után már ne itt köztünk láthassuk, hanem egy teljesen más intézmény falai között. (Taps a Jobbik soraiban.)

Igazából azért kértem szót, mert én az október 23-ai eseményeknek végig a szemlélője és átélője voltam. Ami ott történt, az tényleg hihetetlen számomra. Engedjék meg, hogy csak pillanatképeket mondjak el, hogy miket láttam én azon a napon.

4 órakor érkeztem meg a Deák Ferenc térre Egerből ünneplőben, bocskaiban, hogy részt vegyek az ünnepségeken. Kiszálltunk az autóból, s az első jelenet az volt, hogy több ezer ember gázfelhőbe burkolva hátrál, és akkor találkoztam jó barátommal, Zagyva Gyulával, aki már "átesett a tűzkeresztségen", neki már kijutott a könnygázból. Ez volt 4 órakor. Leparkoltunk néhány méterre a Deák tértől, és hál' istennek utána sikerült az autót kimenteni.

Tudjuk jól, hogy ott egy pillanatra, egy rövid időre megálltak a rendőrök, majd - ahogy már itt elhangzott - kiadták a parancsot, hogy merre kell tovább szorítani azt a sok ezer embert arról a területről. Mi az oldalvízen mentünk tovább a külső utcákba, onnan követtük az eseményeket, és vértócsákkal találkoztunk. A kilőtt emberek vértócsáin lépdeltünk át, s néztük, hogy mi történik. Elértünk a Rákóczi útra. A Rákóczi út mellett egy cigány ember volt gerincen lőve. Aki velem volt, civilben mentőorvos, aki egyébként szintén ünnepelni jött, ő látta el a sebeit. Én már láttam lőtt sebet, de olyat még nem, amit gumilövedék okozott. Elsőre azt hittem, hogy már a gerincveleje is kilóg, de a mentőorvos megnyugtatott, hogy az csak egy izomszál, amit látok, és nem a gerincvelő.

Egy másik külső utcában egy öltönyös úriember volt. Egyszer csak odarohant néhány rendőr, és agyba-főbe verték azt az öltönyös embert, aki ugyanúgy nézett ki, mint itt mi mindnyájan. Se szó, se beszéd! Mire odamentem volna, hogy segítsek, már visszahúzódtak a rendőrök a Rákóczi útra; ez egy kis kitörő csapat volt. Vajon miért kellett megverni ezt az öltönyös úriembert? Egy következő pillanatkép: hajléktalan ül ugyanabban az utcában. Előtte vértócsa. És nem volt álla. Ellőtték az állát.

A következő helyszín a Blaha Lujza tér. Ott megálltak a rendőrök, kialakult egy ellenállási gócpont. Sorra jöttek a sebesültek. Mi az Akácfa és a Dohány utca sarkánál kialakítottunk egy elsősegélyhelyet. Fél tucat ember volt a fal mellé kiterítve, akiket odahoztak. Volt olyan, akinek a szemét is kilőtték. Mire a mentő megérkezett, elláttuk a sebeiket. Semmiben sem különbözött, olyan volt, mintha '56-ot éltük volna meg.

Menjünk tovább! Felszámolták a Blaha téri ellenállást. Innentől kezdve a Körúton embervadászat folyt. Csak annyit láttam, hogy jön a lovas rohamrendőr, és futó nőket vernek fejbe. Egy férfit ugyancsak elláttunk elsősegélyben - ő is öltönyben volt -, mert egyszerűen csak ott volt a kardlap előtt, és mindjárt fejen vágták. A hölgyek menekültek a rendőrsorfal előtt. Volt, aki levetette a cipőjét, mert nem tudott volna tűsarkú cipőben futni és elmenekülni.

Behúzódtunk egy lépcsőházba, és jöttek a rendőrök. Látták, hogy tízen-húszan - tizennégyen voltunk - behúzódtunk egy lépcsőházba, és be akarták törni az ajtót. Nem tudtuk bezárni, ezért ketten férfiemberek nekivetettük a hátunkat az ajtónak, és próbáltuk tartani. S tartottuk is. Közben természetesen befújták a gázsprayt. A fiatalember, aki velem volt - hál' istennek ő is ereje teljében volt -, idegességében csúnya szavakat mondott a rendőrökre. Akkor mondtam neki, hogy ne hergeld őket, gondolj a gyerekekre és a nőkre, akik velünk vannak, mert ha ezek betörnek, ezeket mind meg fogják verni. Ilyen események történtek. Ékes Ilona képviselő asszony elmondta, mi történt akkor, ha a rendőröknek sikerült betörniük egy ilyen helyre. Miránk is ugyanez a sors várt volna.

Nos, nem akarom az egész nap élményét végigmondani. A lényeg az, hogy a végén, miután az embervadászatból sikerült kikerülni, átgyalogoltam az Erzsébet hídnál lévő barikádhoz.

S már csak egyetlenegy gondolatot szeretnék hozzáfűzni. Én nem értek teljesen egyet Schiffer András úr és néhány más képviselőtársam hozzászólásával, hogy a barikádépítés törvénytelen. Barikádot nem azért építenek az emberek, mert valakit meg akarnak támadni, hanem azért, hogy megvédjék magukat. S hogy jogos volt az önvédelem ezen a napon, akár mondjuk, a Blaha Lujza téren barikádot építeni? Igen, jogos volt! Nem tudom, hogy mit mond a törvény, én nem vagyok jogász. De szerintem miért volt jogos? Azért, mert amint felszámolták az ellenállást, kezdődött az embervadászat. Védték magukat az emberek, mindenhol.

Konklúzióként csak annyit szeretnék mondani, hogy igenis, én meg tudom érteni azokat a fiatalokat, akik barikádot építettek, hogy megvédjék magukat, megvédjék a mögöttük lévő gyerekeket, idős embereket, asszonyokat és nőket, s irántuk csak tiszteletet lehet tanúsítani, mert azt tették, amit ilyen helyzetben minden embernek alapvető emberi kötelessége lenne megtenni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Kétperces reagálásra szót adok Schiffer Andrásnak, az LMP képviselőjének.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Teljes mértékben megértem Sneider képviselő úr és mások indulatait, akik akkor ott voltak a Rákóczi úton vagy a Kossuth Lajos utcában. Viszont egyet fogadjunk el: ha megszegjük azt a szabályt, hogy akár az államhatalomnak, a rendőrségnek a jogtiprása feljogosíthat arra minket, hogy erőszakkal lépjünk fel például rendőrökkel szemben, vagy más jogszabályban tiltott cselekedetet hajtsunk végre az utcán - nevezhetjük ezt barikádépítésnek is -, akkor utána hiába kérjük számon azokat a jogállami szabályokat, amiket most egyébként teljes joggal számon kérünk az akkori hatalmon, illetve az eljáró rendőrökön. Higgyük el, hogy azok a szabályok, amik megvédenek minket például a rendőri önkénytől, addig léteznek, amíg azokat mi magunk is tiszteletben tartjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Ismételt felszólalásra kért lehetőséget Gaudi-Nagy Tamás, Jobbik. Képviselő úr, öné a szó.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz megszólalni Sneider Tamás képviselőtársam szavai után. Ő is közvetlen átélője volt az eseményeknek, mint még nagyon sokan. Révész Máriusz - aki nincs itt - szintén áldozat volt, de már említettem Novák Elődöt, említettem Morvai Krisztinát, aki a lányaival együtt élte át az Astoria környékén azt a tragédiát, és említhetném azt a fiatalembert, aki ma nincs itt velünk, s aki nem volt olyan szerencsés, mint Sneider Tamás és társa, mert ott az ajtót betörték a rendőrök, rárohantak az ott lévő tíz emberre, és ízzé-porrá verték őket, köztük őt is.

(17.40)

Ez a fiatalember nem lehet itt. Elkezdtem az eljárást vele, megtettem a feljelentést, de a lelki terhet nem bírta elviselni, és tragikus hirtelenséggel elhunyt. Úgyhogy ezért is iszonyú súlya van ennek az ügynek, és ezért is értek egyet Balog Zoltán képviselőtársammal, amikor azt mondja, hogy igenis azt kell mondani: semmilyen erkölcsi joga nincs a bocsánatkérésen kívül a megszólalásra az MSZP képviselőinek ezen a napon.

Igazából a határozati javaslattal kapcsolatban két megfontolást szeretnék javasolni Gulyás képviselőtársamnak és az előterjesztőknek. A II. pontban, amikor meghatározzák az esemény időpontját, időpontkeretét, akkor 2006. szeptember 19-22-ét és 2006. október 23-át írnak. Én azt gondolom, hogy sokkal helyesebb a 2. oldalon az 1. pontban írt időkeretet figyelembe venni, tehát 2006. szeptember 17-től október 25-ig. Igazából október 24-e az igazi időpont, mert október 24-én hajnalban tartottak azok az embervadászatok még, amelyek során levadászták a Ferenciek téri barikád eleste után az áldozatokat. Tehát az a tiszteletteljes javaslatom, hogy a 2006. szeptember 17-től október 24-éig terjedő időszakra terjedjen ki ez a jóvátételi folyamat. Ugyanezt kell majd megtenni az albizottságban. Nagyon jó hírem van Schiffer András képviselőtársamnak: az az albizottság, amely fölállt most az emberi jogi bizottság kebelén belül, a 2002 tavaszától egészen máig terjedő szabadságjogi jogsértéseket fogja kivizsgálni, így többek között kivizsgálja 2008. szeptember 20-át is, ami a Hazatérés Templománál történt, és ki fogja vizsgálni adott esetben reményeim szerint még a tavalyi Erzsébet téri rendőrattakot is a gárdistákkal szemben.

Végül, de nem utolsósorban nagyon fontos az, hogy elgondolkodjunk azon, hogy a határozati javaslat 2. pontja meghatároz egy kört, hogy mikor nem indokolt kártérítésben részesíteni egyes személyi köröket, és meghatároz öt alpontban személyi köröket. Én azt gondolom, nagyon meg kellene fontolni azt, hogy ne tegyünk egy ilyen korlátozást a kormány és a kormány által irányított rendőri szervek elé, hiszen mindegyik ponttal kapcsolatban tudnék mondani olyan eseteket, amelyek méltatlan vagy igazságtalan helyzetet eredményeznének.

Például, ha megnézem, az a) pont: akinek a büntetőjogi felelősségét a magatartása miatt jogerős ítélet megállapította. Itt van annak a fiatalembernek az esete - Skardelli Viktor esete -, akit a Ferenciek téri barikád eleste után vadásztak le a rendőrök több társával együtt a Belgrád rakparton. Legyűrték őket, megalázó módon nyilatkoztak magyarságukról, megtaposták őket, megverték őket, és utána végül szabálysértés miatt elítélte őket a bíróság, és legjobb tudásunk ellenére sem tudtuk őket mentesíteni a jogkövetkezmények alól. Én azt gondolom, hogy a szükségesség-arányosság követelményét messze meghaladó rendőri intézkedések esetén nem tehetünk egy ilyen korlátozást, hiszen még akkor sem kap jogot a rendőrség arra, illetve visszafordítom Schiffer András szavait, tehát a rendőrség sem kap lehetőséget arra, hogy adott esetben egy formális jogszabályokat túllépő tüntető magatartását úgy torolják meg, hogy agyba-főbe verik, és megkínozzák utána a fogdákban.

De tudnék egy másik esetet mondani, például az e) pontot: akinek a feljelentését elutasították, vagy pedig a nyomozás megszüntetésére bűncselekmény hiányában került sor. Több tucat ilyen esetet tudunk, amikor az ügyészség tisztességtelen és nem alapos vizsgálata miatt elutasított feljelentésekre került sor. Ilyen esetekben teljesen méltánytalan lenne kizárni a személyi kört.

Vagy ott van az az esetkör, hogy kártérítési követelését a bírósági ítélet már elutasította. Ismételten fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy 2002 és 2010 között sajnos a bíróságok nem egy esetben - ez kimutatható, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat számos esetében tetten érhető, de a Jobbik programja is tartalmaz erre való utalást - nem tudtak mentesülni a politikai elvárásoktól, és bizony ennek nyomán sokszor a hatályos jog ellenére születtek jogerős ítéletek. Ezért azt javasolnám tisztelettel, hogy ezt az egész 2. pontot vegyük ki, és maradjon az 1. pont, amelyben felkéri az Országgyűlés a kormányt, hogy haladéktalanul tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy a Magyar Államkincstár mindazon személyek megalapozott kártérítési igényét kielégítse, akik a tűzijáték, illetve 2006 ősze áldozatai. Én azt gondolom, az, hogy megalapozott igényt említ a határozati javaslat, bőven elég, és nem kell utána már olyan kizáró rendelkezéseket hozni, amelyek utóbb nagyon komoly méltánytalanságot eredményezhetnek.

Végül, de nem utolsósorban arra is felhívnám a figyelmet, hogy vannak olyan esetkörök, mint például egy Zoltán nevezetű ügyfelünk esetköre, akit október 24-én hajnalban a Március tizenötödike tér környékén gázolt le egy rendőri osztag, hagyott vérbe fagyva, szétverve. Máig nem tudjuk, hogy hova tartozik az a pár rendőr, melyik rendőri osztaghoz. Tehát itt valami még különlegesebb méltánylást érdemlő esetet kell alkalmazni.

Úgyhogy én végül is ezeknek a figyelemben tartása mellett idézném fel azt a gondolatot, amit a Civil Jogász Bizottság - amelynek magam is tagja voltam - jelentése tartalmaz, amely lényegében így fogalmazza meg Gyurcsány Ferenc és társai felelősségét, és ezt javasolom majd figyelembe venni az albizottság működésénél is: megállapítható tehát, hogy a szeptember 19-én, 20-án és 21-én történt tömeges rendőri brutalitás és tömeges önkényes letartóztatás előfutára volt az október 23-ai eseményeknek. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Demszky Gábor főpolgármester aktív felbujtásával, utasításával, Petrétei József rendészeti miniszter legalábbis passzivitásával, a jogsértések kivizsgálásának elmulasztásával és a később indított vizsgálatok blokkolásával közrehatottak az október 23-ai tömeges tragédia kialakulásában. Ezeket fogjuk szem előtt tartani a vizsgálat során.

A vizsgálat során nyilván arra is ki kell térni - végül egy utolsó kérés, egy figyelemfelhívás a Fidesz-KDNP többségéhez -, hogy ne felejtsük el soha azt, hogy jelenleg is vannak olyanok, akikkel szemben koncepciós eljárások folynak, jelenleg is vannak olyanok, Budaházy György és társai, akik jelenleg előzetes letartóztatásban vannak, nagyon komoly bűncselekményekkel vádolják vagy gyanúsítják őket, terroristának bélyegzik őket. Hallottuk, ugyanúgy terroristának nevezték azokat az embereket, akik ellenálltak a rendőri brutalitásnak. Tűrhetetlen ez az állapot. Wittner Mária - minden tiszteletem az '56-os szabadságharcosé -, ő maga is azt mondta tegnap az emberi jogi bizottságban, amikor átadta Toroczkai László petícióját a politikai foglyok szabadon bocsátása érdekében; kérte az emberi jogi bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgáltassa ki ezt az esetet, mert tűrhetetlen az, hogy azon embertelen rendszer ellen, amely ellen harcoltak azok az áldozatok is, akiknek a jóvátételéről most szó van, ugyanakkor, akik szintén ez ellen harcoltak, jelenleg börtönben legyenek, ráadásul méltánytalan előzetes letartóztatási körülmények között. Egyetértek Schiffer képviselőtársammal, hogy nagyon komoly reformra van szükség mind az előzetes letartóztatás, mind pedig a büntetőeljárás egyéb szabályai körében, hiszen a jogállami garanciák érvényesülését még ezzel az eszközzel is segíteni kell.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban. - Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Kétperces felszólalásra következik Gulyás Gergely, Fidesz.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden venném igénybe a tisztelt Ház türelmét. Az 1. pontja a javaslatnak, ami a normatív rész, egyértelműen szabályozza, hogy szeptember 17-e és október 25-e között, tehát nem áll fenn sem pontatlanság, sem inkoherencia, csupán azért hivatkozik a preambulum a 19-e és 22-e közötti időszakra, mert szeptemberben akkor történtek a legsúlyosabb esetek, illetve október 23-ára, mert az meg az októberi csúcspontja az eseményeknek.

A 2. pontban foglalt szűkítő feltételekkel kapcsolatosan pedig nem értünk egyet Gaudi képviselőtársammal, egész egyszerűen azért, mert ez egy szimbolikus határozat. Ez alapján itt nem zárja ki természetesen a kártérítési körből, hiszen a Ptk. alapján, illetve az egyéb irányadó jogszabályok alapján jogosult lehet kártérítésre az, aki mondjuk, bűncselekményt követ el, de az ezzel szembeni rendőri fellépés aránytalan és túlzott, ez ettől még fennállhat, de ezen határozat alapján, ami egy ünnepélyes és szimbolikus aktus is kíván lenni, nem tartjuk azt indokoltnak, hogy az, aki bűncselekményt követett el, kapjon kártérítést. Amennyiben az ítélet téves, valóban, itt már szerintem is belép az a korlát, amiről beszéltünk, hogy a bíróságot ilyen módon mi nem bírálhatjuk felül. Véleményt szerintem mondhatunk, és helyes is, ha mondunk, de felül nem bírálhatjuk, úgyhogy ez kizárólag csak erre a határozatra vonatkozik, viszont szerintem indokoltak ezek a szűkítések.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a lehetőséget Gaudi-Nagy Tamásnak, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ígérem, ez az utolsó felszólalásom. Én nagyon remélem, hogy meg fogjuk találni az együttműködés azon módját, ami a valódi felelősök felelősségre vonását és a jóvátételt biztosítani fogja. Én azonban, továbbra is azt kell mondanom, tényleg nem gondolom azt, hogy helyes, ha az Országgyűlés tulajdonképpen egy polgári jogi jogviszonyban egyértelmű állást foglal, hogy milyen esetekben jár kártérítés, milyen esetekben nem.

Tehát, ha az 1. pont megalapozott fogalmát alkalmazzuk, az egy kiváló felhatalmazást ad arra az alárendelt rendőri szervek számára, hogy ők tudják, hogy mik azok a keretek, amelyek között a kártérítés biztosítható. Viszont ha ezt így leírjuk, én félek attól, mivel én ismerem a rendőri szervek képviselőit, tudom, hogy ők adott esetben nagyon szívesen belekapaszkodnak majd ebbe a határozatba, és azt mondják, hogy de kérem, az Országgyűlés határozata mondta azt, hogy nem jár kártérítés, és ebben az esetben nagyon megnehezedik a jóvátétel kiharcolása az áldozatok számára. Én ennek a megfontolását kérem.

Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

(17.50)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.)

Megkérdezem Balog Zoltán urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Képviselő úr, öné a szó.

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kell kezdenem, hogy megint csak a kedves szocialista képviselőtársakhoz fordulok: hát, ezt sikerült elérni. Nyolc év, és ennek ez lett az eredménye, hogy ilyen dolgokról kell beszélni ebben a házban, barikádról, halálról, vérről, erőszakról. Ez az önök munkájának a következménye.

Én elismerem és megértem azt, hogy van olyan helyzet, amikor az ember nem tud úgy szembesülni, nem az ő konkrét tetteinek, hanem annak a közösségnek a tettei következményeivel, amelynek a tagja. Tehát én ilyen értelemben jóhiszemű vagyok, én emlékszem azokra a pillanatokra - ha szabad idehozni ezt a példát -, amikor többen föltették a kérdést a náci Németországban, hogyan van az, hogy annyi ember hallgatott akkor, amikor azok a dolgok történtek, amik történtek abban az országban, amelyek embertelenek voltak és emberiségellenesek. Aztán ennek az elemzésnek a végén azt mondja a történész, hogy nem az a kérdés, hogy miért hallgattak, hanem hogy miért nem látták. Én el tudom fogadni azt, hogy a hatalomnak a sáncain belül ezek olyan bagatellnek tűnnek.

Vagy emlékszem azokra a valóban ijedt szemekre, amikor önöknek haza kellett menni itt néhány parlamenti ülés után, ahol egyébként lehet, hogy én elmosolyodtam, és talán még valami vicceset is hallottam, és még talán nevetgéltem is, de én nem Révész Máriuszon nevetgéltem és röhögtem, és nem úgy hörögtem és üvöltöztem, ahogy önök - emlékeznek még rá? - Ékes Ilonának az első hozzászólását fogadták ebben az ügyben. És az összes, több mint húsz interpellációmat úgy fogadták, hogy nem engedték, hogy végigmondjam a hozzászólást. Gyurcsány Ferenc ideállt, hátat fordított, majd a fenekét fordította felém akkor, amikor szerényen és kedvesen megkérdeztem tőle, hogy ő mit gondol ezekről az eseményekről.

Ez az indulat, ami most itt van, az ennek a következménye. Ez nyolc év alatt gyűlt fel az emberekben, bennem is, elismerem. Remélem, hogy eljutunk majd addig, hogy lehet erről a dologról józanabbul is, és csöndesebben és szerényebben beszélni, de ahhoz történni kell valaminek, és azt nem nekünk kell megtenni, hanem önöknek.

Én senkinek személyesen a jóhiszeműségét, még Bárándy Gergelyét sem vitatom akkor, amikor ebben az ügyben megpróbál valamilyen jogászkodással arra az oldalra kerülni, ahol önök mint szervezet nincsenek. Ez a helyzet. Még arra a pillanatra is emlékszem, amikor az ön édesapja annak a könyvnek a bemutatóján, amit Gaudi-Nagy Tamás felmutatott, "Embervadászat utasításra", a mélységes szégyenérzetét fejezte ki azért, ami történt, és én nagyon tisztelem őt ezért a dologért.

Azért mondom, hogy a jóhiszeműségben nincs hiány, csak azt meg kell érteni, hogy van politikai felelősség, ami nem arról szól, hogy én nem ütöttem, én nem voltam ott, talán még nem is röhögtem. Az összes interpellációt ebben az ügyben önök leszavazták. Négy éven keresztül a Házban egyetlenegy olyan fölszólalás nem volt ebben az ügyben, amit önök támogattak volna, és ezért felelősséget kell vállalni.

És ez az önök érdeke is egyébként, mint ahogy az országnak az érdeke is, hogy legyen egy olyan tisztességes baloldal, amire Schiffer András utalt. Én természetesen a tisztességes baloldal létét nem vitatom, elméletileg; gyakorlatilag Magyarországon nagyon nehéz ma erre gondolni.

Tehát itt most ez borult ki, és ezzel önöknek szembesülni kell, mint ahogyan mi szembesültünk folyamatosan az elmúlt nyolc évben azzal, ahogy önök ezeket az ügyeket megpróbálták háttérbe szorítani. Ha visszaemlékeznek arra a kutyakomédiára, amikor éppen 2006. október 31-én a három illetékes bizottságnak a zártkörű ülésén, amiről SMS-ben szivárogtatták ki azonnal az információkat, például Ékes Ilona képviselőtársamat abba a gyanúba keverve, hogy ő együttműködik mindenféle szélsőséges, terrorista elemekkel, és utána széttárták a karjukat, és mindenfajta hamisított felvételekkel próbálták bebizonyítani azt, hogy Magyarországon tulajdonképpen meg akarják dönteni emberek a jogállamot, akkor azt kell mondanom, hogy mindennek most itt van az eredménye.

Én bízom benne, nem vagyok egészen biztos, de bízom benne, hogy abban a választási eredményben, amit önök elértek, ez is benne van. Nagyon remélem, hogy az emberek erkölcsi ítélőképességéről is szól ez a dolog, hogy azt gondolták, hogy nem szeretnék, ha még egyszer olyan miniszterelnöke lenne ennek az országnak, amilyen volt az elmúlt négy és nyolc évben. Ez a helyzet. Úgyhogy önöknek ezzel is szembesülni kell, és én bízom benne, hogy lesz majd olyan pillanat, amikor együtt fogunk gondolkodni arról, hogy hogyan lehet azokat a romokat eltakarítani és újjáépíteni, amiket egyébként önök okoztak, mert van erre lehetőség, hogy önök ebben részt vegyenek.

S ha mégiscsak szabad valami olyat mondani, ami már inkább az elemzés része: természetesen az ember egy párt politikájának a képviselője, még ha nem is párttag feltétlenül, és én azt is keresem, hogy hol is van az érvelésekben a különbség, mondjuk, egy LMP-s érvelés és egy jobbikos érvelés és a mi hozzáállásunk között. Én azt gondolom, az egy nagyon lényeges dolog, és minden tisztelet mellett Pörzse Sándornak mondanám, és egy korábbi hozzászólásra mondanám azt, hogy a fokos, meg hogy Gyurcsány Ferenc védje meg saját magát, ezzel én érzelmileg teljesen azonosulni tudok. Talán emlékeznek, én egy lapban, amiért... - mindegy, nem érdekes -, a Demokratában adott interjúmban azt mondtam, hogy ha az én gyermekemet lövik meg ott, akkor én is fölemelem az utcakövet, és odadobom, de utána a bíróság elé állok. Ez a helyzet. Mert szerintem olyan érték van ma Magyarországon, és ez egy húszéves érték, akármilyen gyengén is működik nagyon sokszor, amit úgy hívnak, hogy jogállam, és ezt nem szabad átlépni. Én tehát remélem, hogy ez egy érzelmi elszólás volt, amikor azt mondják, hogy Gyurcsány Ferencet ne védje a Köztársasági Őrezred. Szerintem addig védje a Köztársasági Őrezred, amíg erre törvényes lehetőség van. Amikor nincs, akkor ezt meg kell szüntetni. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Lejárt.) Ezt majd vizsgálják meg azok, akik ehhez értenek; és utána nem magát kell hogy megvédje, mert ilyen módon itt fenyegetni senkit nem lehet - védje meg a törvény és védje meg a jog. (Taps az LMP padsoraiból.)

Én azt gondolom, hogy annak van értelme ebben az országban, és azt gondolom, hogy ebben azért van köztünk egy különbség, mint ahogyan abban is különbség van, hogy amikor önök számon kérik rajtunk, hogy mi miért nem döntöttük meg az utcán forradalommal az előző rendszert: azért nem döntöttük meg, mert a jogállam keretei között ezt nem tudtuk volna megtenni. És amikor a választáson sikerült őket megdönteni, akkor pedig ez jogállami keretekben történt, és szerintem ez egy nagyon fontos dolog. Mint ahogy önöknek sem sikerült a jogállam keretein sem kívül, sem belül megdönteni az előző kormányt. Azt gondolom, hogy ez egy fontos különbség, de engedjenek meg egy ilyen polémiát. Nyilván lehet majd erre megfelelő alkalmakkor válaszolni. Ez nem vonja kétségbe azt, hogy azt, amit önök közül jó néhány képviselő, jelenleg képviselő és nem képviselő tett ebben az ügyben, azt én elismerem, az előtt megemelem a kalapomat, az egy nagyon lényeges dolog volt.

És ha már arra a kritikára lehet reagálni, hogy miért nem említettem Morvai Krisztina nevét, akkor erre hadd mondjam egy kicsit ironikusan - remélem, nem értik félre - vagy humorosan: ez egy szívügy nálam. Az a helyzet, hogy énnekem az, ahogyan ő megpróbálta az elmúlt néhány évben azt a közös munkát, amit együtt végeztünk, eltagadni, az nem esett jól. Ez a helyzet. Mert úgy gondolom, hogy nem kell pártpolitikai érdekek miatt erről hallgatni. Én azt sem tagadom el, hogy azzal, amit önök most politikailag képviselnek mint Jobbik Magyarországért Mozgalom, és Morvai Krisztina politikai nézeteivel nagyon sok mindenben nem értek egyet. Van, amit veszélyesnek tartok, van, amit egyszerűen csak helytelennek tartok, és van, amivel egyetértek. De én ezt szeretném különválasztani attól, amit ő 2006 ősze után ebben az ügyben tett, és az előtt megemelem a kalapomat. Szerintem tartsuk magunkat ehhez, egyébként pedig vívjuk meg a politikai vitákat.

És ha szabad az LMP hozzáállásáról is néhány mondatot mondani: Schiffer András a bíróság bírálatát kifogásolta, egyébként Bárándy Gergellyel együtt, ebben a határozatban. Megmondom őszintén, talán be lehet ezt vallani, hogy sokat gondolkoztunk ezen a kitételen. Valóban veszélyes dolog, amikor törvényhozók, politikusok elkezdik bírálni a bíróságnak vagy az ügyészségnek a munkáját. De hadd mondjam azt, hogy amikor arra gondolok, hogy összehívtuk az emberi jogi bizottságnak az ülését, amire a szocialista képviselők nem jöttek el egyáltalán, és az SZDSZ képviselője sem jelent meg, és akkor kiderült, hogy az az ülés határozatképtelen, és akkor én azt mondtam, hogy folytassuk a tanácskozást, mert fontos, hogy megtudjuk, mit tett az ügyészség és a bíróság, akkor a szocialista képviselőkkel együtt fölálltak ezek a tiszteletreméltó bírák és ügyészek, és elhagyták a termet, és a jogvédőket kellett meghallgatnunk, többek között annak idején a TASZ képviselőjét. Tehát ha a bíróság munkáját és ítéleteit nem bírálom, akkor is azt a magatartást, ahogyan ezekhez a vizsgálatokhoz hozzáálltak, mégiscsak bírálnom kell.

(18.00)

De inkább visszakérdezek: ha ez a határozat nem alkalmas arra, hogy erről a munkáról ítéletet mondjunk, akkor megkérdezem, hogy hol, hol lehet azokat az anomáliákat, amelyek a bíróság működésével kapcsolatban vannak - még egyébként, ha jól emlékszem, egy Gyurcsány Ferenc nevezetű ember azt is megengedte magának, hogy az MSZP kongresszusán fideszes apparatcsikoknak vagy csinovnyikoknak nevezze a bírókat és az ügyészeket, s ha már megvédjük itt a bíróságot, akkor, azt gondolom, arra is érdemes szót vesztegetni, hogy ez egy nem helyes hozzáállás -, akkor hol van a helye annak, hogy valóban áttekintsük a bíróságok működését, ami nemcsak ezekben az ügyekben, hanem nagyon sok ügyben bizony kívánnivalót hagy maga után.

És még egy megjegyzés Gaudi-Nagy Tamásnak éppen az ítéleteknek, a határidőknek és az ügyeknek a kiterjesztésével kapcsolatban. Az a helyzet, hogy bármennyire nem tetszik nekem sem, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bírósági ítéleteket felülbíráljunk. Nem marad más a bírósági tévedésekkel, az ilyen vagy olyan motivációval való tévedésekkel szemben sem marad más, mint hogy a jogállami úton érvényesítsük ezeknek a helyesbítését. Mert azt gondolom, azt talán Gaudi-Nagy Tamás sem mondja, hogy ne lettek volna olyan jogos ítéletek, amelyek nem rendőröket érintettek, hanem - mondjuk így - demonstrálókat, vagy mindegy, hogyan nevezzük őket: civileket, állampolgárokat érintettek, akik nem törvényesen gyakorolták a jogállamban számukra rendelkezésre álló gyülekezési jogot. Amennyiben pedig ez így van, akkor nem vagyunk abban a helyzetben, hogy válogassunk, hogy van, akinek jogos, van, akinek nem jogos. Ezért maradtunk azon a biztos fundamentumon, ahol egyértelműen vagy ügyészségi határozat, vagy bírósági döntés mondja ki, hogy ott valóban az államnak van felelőssége ebben az ügyben. És lehet, hogy ez érint - én is ismerek személyesen ilyen embereket - egyébként egyéni sorsokat, ahol igazságtalanságok vannak, és szubjektíve én is meg vagyok erről győződve, de én úgy gondolom, hogy még ez sem jogosít fel bennünket arra, hogy azt a sokkal magasabb érdeket, amit úgy hívnak, hogy jogállam és a jogállami normáknak a tiszteletben tartása, betartsuk.

És én úgy gondolom - ebben pedig teljesen egyetértek Schiffer Andrással -, nem kívánom azt, hogy eljöjjön az az idő, amikor azt az urat, aki itt Révész Máriusszal viccelődött, akit úgy hívnak, hogy Kuncze Gábor - állítólag valamikor belügyminiszter volt -, egyszer majd fejbe veri a rendőrség, jogtalanul, nem kívánom, hogy így legyen; de azt garantálom, hogy ott leszek mellette, és harcolni fogok a jogaiért, mert az törvénytelen lesz. (Az MSZP-s képviselők felé fordulva:) És nem kívánom önöknek azt, amit az önök által vezényelt rendőrség elkövetett, de ha netán elkövetné, akkor számíthatnak rá, hogy ki fogunk állni az önök emberi jogai mellett, mint ahogy természetesen a szólásszabadság és a Házszabály keretében meghallgatjuk önöket, még akkor is, hogyha úgy gondoljuk, hogy erkölcsileg önöknek itt mást kellene mondaniuk, mint amit egyébként elmondtak.

És hogyha megengedik, még egy utolsó mondat, ami szintén nagyon fontos dolog. Azt gondolom, mindannyian érdekeltek vagyunk abban, hogy a rendőrség megerősödjön, és valóban hatékonyan védje az állampolgárokat és a törvényt. Ez egy lényeges pont. De az is lényeges, hogy ehhez erkölcsi megtisztulásra van szükség. És én úgy gondolom, hogy majd akkor, amikor az illetékes miniszternek az lesz a feladata, hogy ezt a határozatot, az ebben a határozatban foglaltakat végrehajtsa, akkor ez is lehet egy első lépés, vagy egy második vagy egy harmadik lépés az erkölcsi megtisztulás útján, mert erre bizony nemcsak a rendőrségnek van szüksége, hanem, úgy gondolom, nagyon sokaknak másoknak, mindannyiunknak ebben az országban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr válaszát. Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Lázár János, Kósa Lajos, Balsai István, Fidesz, Rubovszky György, KDNP, képviselők önálló indítványát T/25. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Emlékeztetem önöket, hogy a napirend módosítása során az Országgyűlés elfogadta az előterjesztés vezérszónoki rendben történő tárgyalását, és az elnök meghatározta a felszólalási időkereteket. Ennek alapján 25 perces időkeretben adom meg a szót Balsai István úrnak, a napirendi pont előadójának.

Képviselő úr, öné a szó.