Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm.

"A magyar-cigány együttélés jelene és jövője" címmel kért napirend előtti szólásra lehetőséget a Jobbik frakcióvezető-helyettese, Volner János képviselő úr. Parancsoljon!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Balog Zoltán úr közelmúltban elhangzott mondatai indítottak hozzászólásra. Szeretném áttekinteni, hogy hol is áll most a magyar-cigány együttélés ügye, hova mozdult ez a folyamat.

Balog Zoltán államtitkár úr, mint a társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár kilátásba helyezte, hogy a jövőben a rendőrtiszthelyettes-képző iskolákon belül 30 százalékra tervezi emelni a kormányzat a cigány tanulók létszámát. Ez egyelőre még csak egy tervezet, tehát nem egy kiforrott elképzelés. Roppant kíváncsi lennék arra, Balog államtitkár úr, ha önök ellenzik azt, hogy cigánybűnözésről beszéljünk, és a cigány bűnözőket a bűnözés jellegzetességei alapján megkülönböztessük, és erre specializált nyomozó, illetve rendőri egységeket állítsunk fel, akkor milyen alapon képzelik el mégis azt, hogy a rendőröket viszont faji alapon tartanák nyilván. Tehát milyen alapon történik ez, mi lenne ennek a jogszabályi háttere? Roppant kíváncsiak vagyunk erre.

Azt is szeretném megkérdezni, hogy ezt a cigányság hazai számarányát többszörösen meghaladó arányt mi indokolja. Önmagában azzal a céllal természetesen egyetértünk, hogy a cigány fiatalokat be kell vonni a rendőri munkába, és lehetőség szerint rá kell nevelni őket a normatiszteletre, a törvények követésére, azonban ezt rendkívül furcsa intézkedésnek és furcsa tervezetnek találtuk.

Rá kell mutatnunk arra, hogy milyen rendkívül súlyos problémákkal küszködik jelenleg a magyar-cigány együttélés. Köztudomású, hogy a cigányság köreiben rendkívül magas arányú a munkanélküliség, magas arányú az iskolázatlanság, az analfabétizmus, fokozódó szaporodási kedv jellemzi őket, amelyet az elhibázott, megélhetési gyermekszülést támogató szociális rendszernek tudhatunk be. A jelenlegi trendek alapján 2050-től Magyarországon az aktív korú lakosságnak körülbelül a fele már cigány származású lesz. Nagyon súlyos, nagyon égető és egyre nagyobb társadalmi problémák elé nézünk, ha ezzel a kérdéssel nem kezdünk valamit.

S már csak azért, tisztelt képviselőtársaim, hogy tekintsük át, milyen mélységet ért el ez a probléma, honnan kell elindulni és hova kellene eljutni, ha megengedik, akkor egy 1994-es tanulmányból idéznék önöknek néhány szót. "Tanulmányok a romológia köréből" címet viseli ez a tanulmány, és néprajzkutató, muzeológus, orvostudományok kandidátusa, szociológia kandidátusa, neveléstudományok kandidátusa volt ennek a tanulmánynak a szerzője. Roppant érdekes és egyben megrázó kijelentéseket olvashatunk ebben a tanulmányban, amely elsősorban az alacsony lélekszámú falusi cigány lakosság körében végzett felmérést. Például ilyenek olvashatók benne: "A vérrokonság a vizsgált huszonnégyből tizenöt családnál fordult elő, ez 62,5 százalékos arány. A 62,5 százalékos rokonházasság a vizsgált gyermekek 68,57 százalékát érinti. Ennek következtében áll fenn az az állapot gyakorlatilag, hogy a családok 54,14 százalékánál fogyatékos gyermeket nevelnek. Majdnem minden rokonházasságra esik egy fogyatékos gyermek. Analfabéta a családok 54,7 százalékában van. Ebben az adatban az, aki minimális szinten írni, olvasni tud, nincs benne, ebben csak a teljesen analfabétákat találhatjuk. Büntetett előéletű a családok 50 százalékában van."

Ezek annyira súlyos tények, annyira súlyos következmények, amelyek előtt nem csukhatjuk be a szemünket, nem tehetünk úgy, mintha süketek és vakok lennénk, tudomásul kell venni ezeket a problémákat, és a megoldásra kell törekedni. Radikális fordulatra van szükség. A Jobbik már évek óta azt mondja, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Vezessék be az országos közmunkaprogramot, jelenleg ugyanis azt láthatjuk, hogy a tavaly közmunkakeretre szánt összegeket, a közmunkára szánt kiadásokat gyakorlatilag a felére nyeste vissza a kormányzat. Rendkívüli visszalépés van ezen a téren. Azért is fontos lenne közmunkára törekedni és ennek a minél szélesebb körű elterjesztésére, mert meggyőződésünk az, hogy igaza volt Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, hogy a cigányság felemelkedéséhez a tanuláson és a munkán át vezet az út, csakhogy ezt sem a törvényekben, sem a jelenleg előttünk fekvő költségvetésben - amely, még egyszer mondom, felére nyeste vissza ezeket a kiadásokat - nem látjuk visszaköszönni. Szükség van önfenntartó börtönökre, szükség van arra, hogy a munka világába mindenkit visszatereljünk, aki tartósan kiszakadt onnan. És ne feledjék el, kedves uraim, a langyosokat kiköpi az Úr.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A kormány nevében Balog Zoltán államtitkár úr válaszol. Parancsoljon!

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is örülök, hogy a nyilatkozataim inspirálóan hatnak önre. Gondolom, abban a kérdésben egyetértünk, hogy érdekünk az, hogy azokban a szakmákban, azokon a területeken, ahol ma különös problémák mutatkoznak, mint például a cigány és a nem cigány magyarok közötti együttélésben, mind a két oldalon megjelenjenek ennek a kisebbségi csoportnak a képviselői.

(12.40)

Tehát nemcsak az az érdekünk, hogy a rendőrség kötelékében legyenek olyan emberek, akik roma, cigány származásúak, hanem az is érdekünk, hogy minél több ügyvéd, orvos, mérnök, egyáltalán minél több olyan foglalkozás képviselője legyen ennek a népcsoportnak a köréből, akik azt a fajta, részben tapasztalatot, részben előítéletet, hogy ezekben a világokban nincsenek jelen ennek a népcsoportnak a képviselői, viszont a munkanélküliség, az iskolázatlanság világában jelen vannak... - ezt az érzületet valóságos, hathatós eszközökkel csökkentsük.

Ami a faji alapon való nyilvántartás kérdését illeti, ön valóban egy olyan területet érint, ami ma nemcsak Magyarországon, hanem európai viszonylatban is súlyosan vitatott kérdés, hogy milyen módon lehet valakinek az etnikai származása bármilyen jelentőséggel, akár támogatások, akár más ügyek tekintetében. Ebből a szempontból az Európai Unión belül is van egyfajta átgondolás, és szemléletváltozást figyelhetünk meg, hiszen akkor, amikor romák érdekében, romákat mint célcsoportot tekintve indítunk programokat, miközben pedig nem mérhetjük azt, hogy kik is tartoznak ebbe a körbe és kik nem, akkor a hatásfokát sem fogjuk tudni vizsgálni. A legtöbb európai uniós programnak ez súlyos problémája.

Úgyhogy meg kell teremteni, és erre megvannak egyébként a megfelelő gyakorlati módszerek, amelyek megfelelnek egyébként az adatvédelmi törvény és a kisebbségi törvény paragrafusainak is, hogy hogyan lehet statisztikai céllal, anonim módon kimutatni egy-egy programban a romák arányszámát. Azt is megkérdezhetném persze, hogy ha úgy gondolja, hogy faji alapon nem lehet nyilvántartani ezeket az ügyeket, akkor ön honnan tudja ezeket a számokat. Azt nem tudom ígérni, hogy az önök módszereit át fogjuk venni ebben a tekintetben, de azt mindenképpen tudom ígérni, hogy van olyan módszer, amivel biztosíthatjuk azt, hogy azok, akiknek egyébként az esélyekben - és itt nemcsak a romákról van szó, hanem más magyarországi honpolgárokról is - az arányát emelnünk kell bizonyos programokban, bizonyos támogatásokban, akkor meg lehet ennek a feltételeit teremteni.

Abban természetesen egyetértünk, hogy a kiemelkedés útja a munka, a tanulás. Ez egyébként nemcsak a romákra igaz, hanem azokra is, akik nem tartoznak ehhez a csoporthoz. Talán hozzá lehetett volna tenni - de úgy látom, hogy ebben a kérdésben most éppen langyos álláspontot foglalt el -, hogy az a rendvédelmi program, amelyet elfogadott a jelenlegi, az új magyar kormány, az hathatós eszközöket biztosít arra, hogy mindenfajta faji nyilvántartás nélkül is fellépjünk azokkal a bűnözőkkel szemben, akik úgy gondolják, hogy nem munkából akarják magukat meg a családjukat fenntartani, hanem éppen bűnözésből. Úgyhogy úgy gondolom, hogy amikor a munkáról és a tanulásról beszélünk, akkor ebben a körben nagyon fontos erről a rendprogramról is beszélni. Olyan munkaerőprogramokat kívánunk, akarunk elindítani, amelyeknek része a képzés, a tanulás, hogy azok, akik bekerülnek ezekbe a programokba, azok valóban a következő körben már nagyobb eséllyel tudjanak adott esetben minőségibb munkát is vállalni.

A tanulásprogramban olyan ösztöndíjprogramok kidolgozása folyik, ahol nem egyszerűen tanulmányi segélyeket fogunk osztani, hanem azokat, akik ezekben az ügyekben érintettek, érdekeltté tesszük abban, hogy jobb tanulmányi eredményt érjenek el, adott esetben az ösztöndíjak hatására. Ha ön egy 1994-es fölmérést olvasott, én szívesen ajánlom önnek a 2005 után készült friss fölméréseket is, mert azokban ennél még durvább számokat is lehet olvasni.

Azt tudom ígérni, hogy akik a megoldásban érdekeltek, és nem a probléma fokozásában, azok partnereink nekünk ezekben az ügyekben, úgyhogy szívesen látunk mindenkit a problémák megoldásában. Egy megoldás nincs, de ha sok kis megoldást összeteszünk, akkor azt gondolom, hogy ebben a súlyos ügyben fordulatot lehet elérni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)