Készült: 2024.04.26.04:20:00 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

262. ülésnap (2013.03.18.),  141-152. felszólalás
Felszólalás oka Kérdés/azonnali kérdés megtárgyalása
Felszólalás ideje 6:48


Felszólalások:   133-140   141-152   153-156      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr.

Tisztelt Országgyűlés! Pörzse Sándor, a Jobbik képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni az emberi erőforrások miniszterének: "Nem szégyelli magát, hogy előbb Táncsics-díjat ad Szaniszló Ferencnek, majd elhatárolódik tőle?" címmel. (Derültség az ellenzék soraiban. - Ertsey Katalin közbeszólása.) Pörzse Sándor képviselő urat illeti a szó. (Közbeszólások.)

Megkérem a képviselőtársaimat, hogy szíveskedjenek végighallgatni a képviselő urat. Öné a szó.

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az élet a legnagyobb dramaturg. Annyit szeretnék csak hozzátenni mindkét úrnak, hogy az a Nyirő, akiről önök beszélnek, nem Gyula volt, hanem József - Gyula az a Horn. (Balog Zoltán: Ezt mondtam az előbb!) Igen. Köszönöm szépen.

Miniszter Úr! Ebben az országban megszokott most már több mint húsz éve, hogy minden politikai párt a hozzá tartozó szellemi holdudvart, újságírókat valamilyen módon jutalmazza, ezek egyik módja a különféle kitüntetések. Én teljesen életszerűtlennek tartom azt, hogy ön nem tudta, hogy Szaniszló Ferencnek milyen munkássága van, tehát ezt egyszerűen nem tudom elfogadni. De ha mégis elfogadnám, és azt mondjuk, hogy ön nem tudta és úgy tüntette ki, azt is botrányosnak tartom; azért legyünk őszinték: miniszterként kitüntetni valakit úgy, hogy nem tudja, hogy kiről van szó, szerintem ez is botrány. De a legnagyobb botrány az, hogy utána attól az embertől, akit ön kitüntet, elhatárolódik, és tegyük hozzá, hogy kinek a nyomására határolódik el, hát egészen elképesztő: három olyan újságíró hatására határolódik el, aki az elmúlt 25 évben abban a hazaárulásban, amit a tőlem jobbra lévő frakció mutatott, mint újságíró tevékenyen részt vett. Ebből a mocskolódásból visszahullott Bakay professzorra is, akinek, így van, nem Táncsics-díj járna, uraim, hanem szobor, és visszajutott arra a Petrás Jánosra is, akinek semmi bűne nincsen, egy nemzeti érzelmű zenekarnak a vezetője. (Ertsey Katalin: Nemzeti érzelmű!) Ezekre az emberekre is hullott abból a mocskolódásból, amit már Szaniszló Ferenc sem érdemelt meg.

Miniszter Úr! Ez egy farizeus lépés volt, ez egy gerinctelen lépés volt, ne haragudjon, hogy ezt mondom, de most tulajdonképpen mi történik? Visszavonja vagy nem vonja vissza ezt a díjat? (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Balog Zoltán miniszter úrnak válaszadásra. Öné a szó, miniszter úr.

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Hogy a kérdésére válaszoljak: szerintem szégyellje az magát, aki ha hibázik, akkor nem hajlandó beismerni (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps a független képviselők soraiban.), mismásol, eltakargatja, kibúvókat keres, összevissza hazudozik; önt minősíti az, ha úgy gondolja, hogy én ebben a helyzetben egy olyan dolgot mondok, ami nem felel meg a valóságnak. Valóban nem ismertem, nem vagyok nézője az Echo Televíziónak, és nem ismertem azokat az adásokat, amelyeket aztán később a tudomásomra juttattak. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Az ATV-t tetszik nézni?)

Ebben a Házban nem szeretném idézni azokat a mondatokat, amelyeket Szaniszló Ferenc, tartok tőle, valami irracionális magatartásból kifolyólag elmondott, és amelyek népekre és népcsoportokra olyan negatív jelzőket tartalmaznak, amelyek nem férnek össze a személyes hitvallásommal. Amikor erre rájöttem, anélkül, hogy erre engem bárki kötelezett volna, vagy bárki előtt meghajoltam volna, levontam a következtetést, és kinyilvánítottam azt, hogy úgy gondolom, hogy aki ilyen kijelentéseket tesz, annak az értékrendje nem fér össze a magyar kormány értékrendjével. Ennyi történt. És miután van egy törvény, amely arról szól, hogy ezt a díjat nem lehet visszavonni, ezért nem tudom a díjat visszavonni. Azt tudom mondani, hogy rossz döntést hoztam valóban, és az utóbbi helyzet az igaz, a munkatársaim ebben az ügyben hibáztak, le fogom vonni a megfelelő következtetéseket, de magamra vállaltam ennek a hibának a következményeit, és ezt továbbra is így teszem. (Taps a kormánypártok soraiban. - Ertsey Katalin: Halász János...!)

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! A képviselő urat viszonválasz illeti meg.

Öné a szó.

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): Ez akár dicsérendő is lehetne, miniszter úr, de ne haragudjon, azért a kronológiai sorrendet tartsuk be! Ön akkor nyilatkozott, és akkor mondta, hogy visszavonja tulajdonképpen az erkölcsi kitüntetést, amikor az említett három újságíró már megnyilatkozott.

Egyébként felkérem önt arra, hogy azon három újságíró esetében, aki azt mondta, hogy na most aztán ő már visszaadja a Táncsics-díjat, mert ebbe a csapatba ő nem akar tartozni, kérem, azt is ellenőrizze majd, hogy az érte járó pénzt is visszaadják-e. (Derültség a Jobbik soraiban.) Kérem, hogy a miniszteri tekintélyét ez ügyben is vesse akkor be, hogy ne csak megint a hangulatkeltés legyen, ne csak megint az ajvékolás legyen, hanem akkor a szót kövesse a tett is.

Egyébként, ne haragudjon, de attól, hogy ön utólag azt mondja, hogy egy kitüntetett embertől elveszi azt, amit adott, nem lesz több a szememben! Ráadásul el szeretném mondani önnek, hogy az önök szavazótábora legnagyobb részének egyik legnépszerűbb újságíróját úgy hívják, hogy Szaniszló Ferenc. Nézze meg a munkásságát, ez az ember többször (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az életét kockáztatta a szerb-horvát háborúban. Lehet...

ELNÖK: Képviselő úr...

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): ...tőle tanulni hazafiságot...

ELNÖK: ...lejárt az ideje...

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): ...bátorságot! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A miniszter urat viszonválasz illeti meg. Öné a szó, miniszter úr.

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: A képviselő úrnak csak azt tudom mondani, hogy a manipulálás, úgy látom, nemcsak a baloldalnak, hanem a szélsőjobbnak is sajátja, hiszen az előbb a fejemre olvassa Nyírő Gyulát, akinél valószínűleg Nyakó képviselő úr Nyirő Józsefre gondolt, én magam tettem ezt szóvá... (Nyakó István: Józsefre gondoltam!) Én is így gondolom, csak nem gondolom, hogy azokból a jelzőkből, amelyekkel ön illette Nyirő Józsefet, nekem föl kellett volna ismernem.

A másik része pedig ennek a dolognak, amikor azt mondja, hogy visszavonom: mondtam, hogy nem vonom vissza ezt a díjat természetesen (Pörzse Sándor: Értem!), mert nem tudom visszavonni. Azt tudom mondani továbbra is, hogy azoknak a kijelentéseknek a védelme szerintem nem megengedett a Magyar Országgyűlésben, ehhez tartanom kell magamat. És ha én nem nézek Echo Televíziót meg egyéb televíziót, azért, mert egyébként más munkám van ebben az ügyben, és azt is említettem, hogy amennyiben néhány újságíró visszaadja ezt a díjat, azzal tulajdonképpen egy rossz döntésnek, amit én hoztam, jó következményei lesznek, mert mégiscsak tisztul a Táncsics-díjnak a névsora. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Úgyhogy azt tudom ígérni, hogy amennyiben elérkezik hozzám ez a díj, akkor természetesen meg fogom kérdezni, hogy az ezzel járó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) pénzügyi juttatás hol van.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(15.50)




Felszólalások:   133-140   141-152   153-156      Ülésnap adatai