Felszólalás adatai

Képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 224 igen szavazattal, 58 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Sneider Tamás képviselő úr, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez: "Roma felzárkóztatás a pálmafák árnyékában?" címmel. Sneider Tamás képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon, képviselő úr!

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mi is, önök is és leginkább azok a kormánypárti képviselők, akik kettő, három vagy több munkahelyet halmoznak egyszerre, egy időben, érzik, hogy eljött az év vége, a karácsony, a pihenés ideje. Azonban ne felejtsük el, hogy az év vége nemcsak a pihenésről szól, hanem arról is, hogy elszámoljunk magunkkal, hogy mit tettünk az év során.

Államtitkár Úr! Közel egy éve, hogy kormányuk a zászlajára tűzte a romastratégia megalkotását. Kérdezem én, a betűk pötyögtetése mellett mit sikerült elérni egy év alatt. Nos, lássuk röviden! Lezajlottak a kisebbségi választások, amik nem voltak botrányoktól mentesek, legfontosabb ismérvként említhetjük itt az etnobiznisz avagy a kisebbségi önkormányzatokra épülő új bűnözési ág további terjedését. Létrehozták a budapesti romaügyi biztos pozícióját, ami a romastratégia végrehajtása szempontjából egy kulcsfontosságú megbízatás is lehetett volna, de lássuk be, ez is csak egyike volt az önöktől oly megszokott kirakatintézkedéseknek, hisz ezzel csak egy újabb súlytalan pozíciót kreáltak. Az elmúlt egy év alatt a kisebbségi önkormányzatok működése megkérdőjeleződött, működésük ellehetetlenedett. Számos tagjuk bűncselekményeket követett el.

Ez történt a kisebbségi politika berkeiben. De mi történt kint az utcákon? A bűnözési statisztikák országos szinten nem csökkentek, számos brutális bűncselekmény volt az idén. Budapesten vak embertársunkat késelték meg. Borsod megyében öt 78 évesnél idősebb magyar embert öltek meg: Kovácsvágáson egy 80 éves asszony volt az áldozat, Miskolcon zsineggel fojtották meg a 86 éves áldozatot, Berentén november 10-én a 80 éves P. Józsefet gyilkolták meg. A legbrutálisabb gyilkosság Szikszón történt, ahol egy idős házaspárt gyilkoltak meg.

Tisztelt Államtitkár Úr! A többség, a vidéki magyarság, leginkább az idősek továbbra is rettegnek, félelemben élik napjaikat. A romák többségi társadalomba való integrálódása továbbra is totális kudarc. De ez csak a jéghegy csúcsa annak, ami abban az országban történt az elmúlt évben, ahol megszületett a hangzatos nemzeti romastratégia. De miért is beszélek én önnek jéghegyekről? Hisz azok az emberek, akik ezt a stratégiát Európa-szerte népszerűsítik, jéghegy helyett csak fehér homokú tengerpartot, koktélokat látnak az Azori-szigeteken. Nem gondolja, ha már ilyen éllovasok vagyunk a stratégia megalkotásában, akkor fel kellett volna ajánlani az Európai Régiók Gyűlésének, hogy tartsák hazánkban a konferenciájukat? Ott, ahol a tengerparti föveny helyett cigánytelepek százai húzódnak?

Államtitkár úr, kérdezem én, miért rontottak az eddigi siralmas etnikai helyzeten? És szeretném, ha megmondaná, hogy a romastratégia és az ezzel kapcsolatos tanulmányok, beruházások mennyibe kerültek ennek az országnak, egészen a kezdetektől a legutóbbi azori-szigeteki kiruccanásig feleségestől, titkárnőstől együtt.

Köszönöm. Kérem válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

(16.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Balog Zoltán államtitkár úrnak a válaszra. Parancsoljon, államtitkár úr!

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm, hogy már második alkalommal leplezi le magát, hogy mennyire nem zavarják a tények sem a kérdéseit, sem a megállapításait illetően. Célja kizárólag az, hogy olyan létező és nem létező jelenségeket varrjon a kormány nyakába, amelyekhez annak semmi köze nincs.

Mi közünk van például az ön által említett etnobizniszhez? Legfeljebb annyi, hogy ahol bűncselekmény gyanúja merül fel, ott feljelentést tegyünk; ezt megtettük. Mi közünk a budapesti romaügyi biztos pozíciójához? Még ennyi közünk sincs hozzá. Megdöbbentő, brutális bűncselekményeket sorolni, és azokat szembeállítani a nemzeti felzárkózási stratégiával, amelynek még a nevét sem sikerült eltalálnia, olcsó fogás és értelmetlen is, hiszen az a stratégia és cselekvési terv célja, hogy segítsen éppen ezeken a kiszolgáltatottságban élő embereken. Ajánlom, és ismét kérem, hogy olvassa már el legalább egyszer a stratégia "Közbiztonság" című fejezetét, ahol pontosan erről van szó, amiről úgy beszél, mintha ez hiányozna a stratégiából.

Ön a kisebbség helyzetének elmúlt egy év alatt bekövetkezett romlásáról is beszél. Most akkor a kisebbség helyzete romlott vagy a többségé? Melyiket akarja védeni? Ismeri ön a számokat egyébként? Például azt, hogy nőtt azoknak a roma és nem roma, mélyszegénységben élő embereknek a száma, akik ma az állam által szervezett programban dolgoznak és dolgozhatnak? Hallott már az Útravaló-ösztöndíjprogramról, amely a legnagyobb az elmúlt húsz évben? És hallott-e arról, hogy ebben ma már csak azok kapnak támogatást, akik valóban teljesítményt mutatnak föl? Hallott-e már a szociális földprogramról, amelynek keretében több száz önkormányzat kapott támogatást saját földjén gazdálkodásra a helyben lakó munkanélküliek bevonásával? Szemmel láthatóan ön ezeket a tényeket nem ismeri, nem hallotta.

Hallott viszont az Azori-szigetekről, sikerült a Népszava stílusát is elsajátítania. Ha ismerné a magyar állam működési rendszerét, akkor viszont azt is tudnia kellene, hogy az önkormányzatok és ezek képviselői, akik az említett tanácskozáson jártak, a kormánytól függetlenül működnek. A nemzeti társadalmi felzárkózási stratégiát sem ők készítették, ők a saját dokumentumukat mutatták be a tanácskozáson.

Ami pedig a kormány stratégiáját illeti, az a nyomdaköltségen kívül egyetlen fillérjébe sem került az adófizetőknek, mert az államtitkárság munkájának részeként készült el. Ha kijön a nyomdából, ígérem, küldök önnek - a számla másolatával együtt - egy példányt, hiszen, képviselő úr, méltatlan önhöz, hogy már másodszor szólal fel úgy, hogy nem ismeri a tárgyat, amit az ön frakciója több hónapja megkapott, de a mai napig egyetlen sorban sem sikerült elmondani róla a véleményüket. Persze beszélni mindig könnyebb, mint írni, netán dolgozni; mi az utóbbit választjuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kérdezem Sneider Tamás képviselő urat, hogy elfogadja-e az államtitkári választ.

Parancsoljon, képviselő úr!

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Talán nem nagy meglepetés, de nem tudom elfogadni ezt a választ.

Államtitkár úr, ön azt kérdezi, hogy mi közük van az etnobizniszhez, mi közük van a gyilkosságokhoz. Hát az a közük, hogy önök képviselik az államot, és önöknek rendet kellett volna tenni, ezeket a cselekményeket meg kellett volna szüntetni vagy csökkenteni kellett volna. Ez nem sikerült, de viszont az írógép mellett pötyögtetni a betűket, ahogy már mondtam, az sikerült.

Kérem szépen, önök már hatalmas lehetőséget kaptak akkor, amikor a 3000 milliárd forintnyi magán-nyugdíjpénztári vagyont elvették az emberektől. Ebből a pénzből önöknek munkahelyeket kellett volna teremteni, és nem közmunkaprogramban kellene csak gondolkodni, hanem valós munkahelyekben kellene gondolkodni, a mezőgazdasági feldolgozóipart kellene fejleszteni, a mezőgazdaságot, azt a vidéket kellene fejleszteni, ahol egyébként a cigányság is sokkal nagyobb arányban található. Ez az, amit nem tettek meg önök, és ez az egyik legnagyobb bűnük az elmúlt másfél év során.

Nem tudom elfogadni ezt a választ. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mint hallhattuk, a képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem tehát az Országgyűlést, elfogadja-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 187 igen szavazattal, 39 nem ellenében, 51 tartózkodás mellett elfogadta.

Molnár Attila képviselő úr, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a külügyminiszterhez: "Mit kíván tenni a kormány a kettős állampolgárságról szóló törvény végrehajtása során a Szlovákiában felmerült elfogadhatatlan helyzet kapcsán?" címmel. Molnár Attila képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon, képviselő úr!

Felszólalások:   51-57   57-63   63-68      Ülésnap adatai